Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-16 / 2655. szám

A polgári perrend várt roformja. I. Nem lehet figyelem s méltánylás nélkül hagynánk, hogy a magas kormány jelenben nemcsak az államnak anyagi érdekeivel törő­dik, u. m. a pénz átalakításával, budget-reud- beszedéssel, vasutakkal s azok eladásával stb., hanem a szellemi erőknek terjesztése és ki­fejtésén is működik. Nevezetesen egy idő óta — mióta t. i. egy kitűnő jogszaki tekintély foglalja el az igaz­ságügyi helyet - tapasztalhatni, hogy a jogi életnek reformja, korszerű átalakítása a m. kormány s a törvényhozás gondoskodásának egyik fő tárgyát képezi. Pedig nem helytelen alkalmaznunk itten is azt, mit a hires List Frigyes még mindig tekintélyül szolgáló nemzetgazdászati munká­jában állított, s világosan ki is mutatott. Értem azon elvet, miszerint a nemzeti va- gyonosodás kifejtésében, a jólét előmozdításá­ban nemcsak az anyagi erők szolgálnak té- nyezökül, u. m. a munka, gépek, gazdasági beruházás, marhák stb., hanem egy, vagy ta­lán legfőbb forrásul a szellemi erők is tekin­tendők, t. i. a szorgalom, ész, törvények, köz- biztosság, hitel, alkotmáuy,közbizalom stb. stb. Kétségtelenül, hogy a többit mellőzzem, a törvénykezés tökéletesítése, a bírósági rend­szernek józan alapokra fektetése Bzinte oly tényezökül jelennek meg minden állam életé­ben, melyek a nemzeti lét fölvirágzásának lánczolatában kimaradhatlan lánczszemeket képeznek. Hatásuk ugyan nem számítható ki akkép, mint a vasutak, gőzhajók működésének ered­ménye ; sem nem állíthatók úgy elé gyümöl­cseik, mint a gépek, gyárak s iparüzleteknek művei: de mégis kénytelen mindenki elismer­ni véghetlen fontosságú befolyásukat, ha elfo­gulatlanul meggondolja, mikép azok a közhi­teinek, a munkásság ösztönének, a jogbizto- siték iránti bizalomnak lényeges feltételeiül szolgálnak, melyek nélkül pedig a szorga­lomnak s vagyonosodásnak minden biztos alapja hiányzik. Ezen szellemi erőknek rendkívüli fontos- j ságára mutat azon éber tevékenység, mely e tárgyak körül Europa törvényhozó termeiben j jelenleg is nyilvánul. Míg a jogi élet kifejlődésében is oly kitűnő helyet elfoglaló Angliában a csőd — eskütt- széki — házassági illetőség; Poroszország­ban az összes polgári jog komoly revisio alá vétetik; másrészt Hannoverában, Olden- burgban a bírósági rend és törvénykezési el­járás, Bajorországban a büntetőjogi codifica- tio, Szászországban a polgárjogi Codex a napi kérdéseknek legfontosabbjai közé tartozik, nem említve a németországi általános keres­kedelmi törvénykönyv létesítésére irányzott törekvést. Mind oly tények, melyek kétségtelenné teszik, miszerint a nemzeti élet kifejlődésében a szellemi erők, milyenek a törvények, bíró­ság, igazságszolgáltatás stb. kitűnő helyet foglalnak el. Újabb időkben a m. kormány is több rend­beli elismerést nyilvánít ezen elv alapossága és igazsága irányában. Az úrbéri ügyek elintézésének tökéletesí­tése, az újabb váltójogi reformok, a bűnvádi törvénykezés egyszerűsítése, a közjegyzöség behozatala — mind oly tényezők, melyek mint szellemi erők tekintendők, s mint ilye­nek a vagyonoBodás elemei közé sorolandók. Újabb tény arra még az, miszerint a pol­gári perrendtartásnak — a polgárjogi tör­vénykezésnek reformja is munkába vétetett. És ezt méltán a legfontosb tényezők közé so­rolhatjuk, tekintetbe véve azon roppant hord- eröt, melylyel a törvénykezés bir; azon hatást, melyet az a közélet és munkásságnak minden szakára gyakorol. E tárgyra nézve itt mint politikai lapban mindent el nem mondhatunk; de közlendjük gondolatainkat, melyek a politikai érdekek­kel kapcsolatban állanak, és a melyeket mint jóformán a közvélemény nézeteit elmondani helyén lenni találunk. SZOKOLAY ISTVÁN. X" Tegnap délután kísértük ki Saentpéteri Zsig mond nagy emlékezetű azinmUvéBzilnk hűlt tetemeit a nyugalom örök helyére. A kellemetlen idő daczára közel két ezer ember vett részt e végtisztességtételen. A halot­tas háznál nt. Török Pál ur tartott a boldogult felett egyházi beszédet. Huszonnégy égő fáklya közt, melyet irók és színészek vegyest tartottak, emelték a halottat pályatársai a négy fogatú gyász-szekérre, mely a ba­bérkoszorúé és platirozott koporsóval a „Gyöngytyuk“ és „Sándor“ utczán s az „országukon keresztül a szín­ház felé indult. Elöl a n. színház portása magyar disz- öltönyben, aztán a színházi zenekar, a gyászszekér mel­lett a fáklyát vivő iró és színész urak, közvetlen a ko­porsó után a nemzeti színház intendánsa gr. Ráday Gedeon ő méltósága, a nagyszámú és válogatott nép­tömeg Pest értelmiségéből, az úri fogatok és kocsik húzódtak lassan, hogy az egész menet úgy tűnt fel, mint egy kiterjesztett nagy gyászfátyol. — A ravatal a színház előtt megállapodott, hol n. t. Székács József ur tartotta rövid, velős búcsúztatóját. A Ka- | tona-szobor felemelt keze mintegy áldást hinteni és beszentelni látszott a koporsót, melyben „Petur-bán“ nyugszik. A még mindig lassan gyérűlő tömeg innen a „Rókus“ felé a temetőbe indult. Több előkelő nő, maga a gróf intendáns is gyalog kisérték el a koporsót a sírig. Nem felejthetjük itt ki R á d a y gr. jelleméből azon szép vonást, hogy Szentpéteri nyugdiját, a sokat és sokáig szenvedett nagy művész betegsége alatt saját pénzéből pótolta b a temetés költségeit is egészen maga viselte. A nemzet az ily nemes tettet bizonyosan számon fogja tar­tani és azt mondja az Üdvezitővel: „a mit lettél egygyel az én választottaim közül, azt én velem tetted.“ X Vizkelety Béla, egyik jobb nevű fiatal festó- szünk, önképzése végett külföldre utazik. X S z é n f y Gusztáv, Tinódi tizenkét dalát ének­hangra, zoDgorakisérettel, előfizetés utján ki fogja adni. Előfizetési ár 1 ft 50 kr, mely Nyíregyházára a kiadóhoz küldendő. X A selmeozi evang. fötanodai ifjúság „irodalmi kö­re“ példányul szolgálhat a nemzeti litteratura pártolá­sát illetőleg — van 3000 kötetnyi jól rendezett magyar könyvtára, több lapot járat. E társulatnak egykor P e t ö f i is tagja volt, kitől az 1838—9 évi tárBnl. évkönyv­ben „a hűtlenhez“ czimü költemény olvasható, sajátke- züleg beirva. X Horti ur, a szabad, lenditő-emeltyügép feltalá­lója, a gr. Szécsen Adolf urnák ajánlott „disz-lenditő waggon“ját oly czéllal készítette, hogy e grófi ozimerrel ékített, pompásan kiállított diszwaggonnal Pesten, Béos- ben, Német-, Franczia- és Angolországok városaiban nyil­vános próbatétet tegyen a közönséges országúton, úgyne­vezett „lengő utazása“ által. X A temesvári felgymnaBiumban a gyorsírást igen buzgón tanítják és tanulják. Az oktatást C z i b u 1- k a ottani finanozigazgatÓBági hivatalnok ur adja. — Ugyancsak Temesváron — mint a „DelejtU“ Írja — az úgynevezett péterváradi laktanyát, mely 1849. óta rom­ban hever, újra épitik s tüzér-laktanyává alakítják. X A galgóczpöstyéni hajtó vadászaton — írja a „V. és Versenyt.“ — a házi uron Erdődy Ferencz grófon kívül, gr. Pálffy József, gr. Széchenyi Kálmán, gr. Cho- tek Rudolf, gr. Berényi Ferencz, gr. Festetics Leo és Béla, gr. Degenfeld, gr. Stadion s mások vettek részt. A lőtt vad sorozata következő : nyúl 1264, fáczán 610, fogoly 35, róka 1, össszes szám 1910. Az első napokban Galgócz, az utolsó három nap a pöstyéni fürdő volt a vadászok gyű) helye, hol a vadászati élmények után ke­délyes társas kör élveiben részesültek. X Dorozsma községe a Kis-Kunságban, két uj tanya- iskolát építtetett. X A medgyesi agárversenyek érdekét jövőre egy uj dij fogja növelni, báró Aozél István ajánlata, ki azon el­véhez képest, hogy a kitüntetést cak az olyan sebes és kitartva-győzö agár érdemli, mely tehetségét jó nyulon mutatta be — jövő év november utolsó napjaira a követ­kező feltételekkel járó tiszteletdijat tűzte ki: Futhat minden az országban nevelt másfél éves szuka és kétéves kan. Azon agár, mely kellő erővel és kellő távolságra nem huzza be és nem töri meg nyulát s ezt gyalogolva és nem forgatva viszi — a dijfutástól elesik. Süldő nyúl nem — csak jó nyúl számit. E feltételek részleteit az agarászat színhelyén a dijadé és a választott bírák hatá- rozandják meg. (V. és V. L.) X A tordai temetőben e napokban tétetett le Gyöngyösi István múlt századbeli hír­neves költőnk síremlékének alapköve. X Az elégett „Austria“ gőzössel megmenekült hiva­talnokok — mint tudva van — a hamburgi törvényszék elé állíttattak, hogy magukat igazolják. A senatus úgy találta, hogy nem lehet ellenök keresetet inditani és az ügyet ez idő szerint befejezettnek nyilatkoztató Erre a hamburgi gőzhajó társaság, melynek tulajdona volt az „Austria“ gőzös is, egy önigazolást adott ki, melynek zárszavait ide igtatjuk : „A hamburgi társulat az elégett „Austria“ hajót két uj hajóval pótolta s továbbra is azon bizodalmát táplálja kebelében, melyről szerénytelenség nélkül azt hiszi, hogy azt kiérdemelte.“ Úgy lé­gyéül X Szabadka községtanácsa négy kisdedóvoda felállí­tását határozta el. X A f ó t i vadász-élményekről K. B. gr. következő érdekes esetet közöl: Egyike a legmulattatóbb b tréfás jelenettel végződő vadászatoknak e hó másodikán volt; a róka e hegyes, erdős vidéken, hosszas és sebes fel s le ; negyvenöt perczig tartó hajtás után az egy ujoncz kopó vezette falka által kiszorittatott a síkra, hol vesztét nem I kerülhetvén el, egy ideiglenes rókalyukba bújt; de alig fogánk kiásásához, midőn már hatalmas farka kecseg ető tropheaként pompázott elénk, jeléül annak, hogy ő kelme ! nem képes földalatti útját folytatni, mert ez egyszer nad- rágszár-utczába tévedett. De minden erőködésünk da­czára nem valánk képesek, a farok elpusztulása kocz- káztatása nélkül róka uramat a lebujból kisegíteni. ,,Két I kopót ide! szólal meg ekkor a falkár, majd ki“ — de nem végezheté, mert már ekkor a távolabb álló falka az I ostorász szavára mitsem hajtva, e'.őrohan és engem s a fai kárt, kik a corpus delicti felett tanácskozánk, elgázol > s minden további tanácskozásunkat feleslegessé tették az j által, hogy megszorult prédájokat legrövidebb utón éles fogaikkal vonszolták ki s igen késznek mutatkoztak azt j fej- s farkastól megemészteni, mire mindenki ostort ragad \ s irgalmatlanul kezdi ostorozni, talán a kópékat ? oh nem, jobbra balra, kit s mit közelebb ér, minek az lön a vége, hogy a nagy zaj, ugatás, szitkolódás végét érte s | ostor inventio által sikerült ugyan a rókafarkot megmen­teni, de nem a nélkül, hogy mindenik vadász egy-egy érezhető emléket ne vitt volna magával ez érdekes fogás szinhelyéről. X Nemzeti színház, deo. 14. „Székely leány“ vig- opera 3 felv. Szövegét — Bulyovszki Gyula, és ze­néjét irta Huber Károly. Volt nekünk tanuló korunk­ban egy önmivelő társulatunk, a ki ebbe beállott, annak, akárhonnan kerítette, de kellett valami önálló értekezést írni. Az értekező úgy segített magán, hogy elővette Köl­cseyt, Bajza aeshetikai és történeti müveit, s még va­lami német könyvet, ha épen németül tudott, például Rotteoket s irt a „görög műveltségiről egy pávatollak- kal pompázó szajkó czikket, melyet aztán az önmivelő társulat tagjai kötelességüknek tartottak megtapsolni. A mint az élet mutatja, e sói disant értekezők közöl idővel osakugyan vált egy-két kész iró. Azért vagyunk mi azon véleményben, hogy Huber K. urból még válik kész opera-iró. Mert ezt a mostani operáját nem lehet kész operának mondani, mikor még a szegény Mungo „up ussum“ dalát is megnyirbálta a „the Padlock“ban. Ez a legújabb felfedezés, mit ez operán tettünk. Hol- lósy L-né asszony, egész a kifáradásig énekelt, vagy inkább énekeltetett, mikor elzengett egy szép áriát Donizettiből, még a tetejébe kellett mondania a Luiza csárdást. Különben gyönyörűen énekelt a mi kis csalogá­nyunk — az egyetlen csalogány, mely télen is énekel. Ellingerné assa., Ellinger, Benza, Füredi, Kősseghi több­ször és élénken megtapsoltattak. Ha Ellingerné assz. énekét rósz magyar Bzóejtése annyira nem csorbíta­ná , páratlannak lehetne azt mondani , igy azonban csak dispositiojáról mondjuk e megérdemlett kifejezést. Azt pedig legjobban sajnálnék, ha Huber ur barátságos észrevételünket nem a kritika szempontjából ítélné meg. Igyekezzék zeneileg költeni és nem, ismert zenerészeket péle méle egymás tetejébe halmozni: akkor erejét sok­kal jobban használandja — hiszen az a sok beszőtt ma­gyar és hátszegvidéki népdal mind megannyi zenemoti- vun.nl szolgálhat. Szerkesztői értesítés. „Néhány szó a gymnasium! ifjú­sághoz“ czimü értekezést szerzője visszaveheti. Ajánlatát, miután azon vidékről levelezőkkel u lap már bir, nem fo­gadhatjuk el. Viszonyainknál fogva az „Ungi levelek“ közlését a f. é. nov. 22-én írottal nem kezdhetjük meg. „Elmefuttatás arról, hogy a magyar nyelvből sok más nemzet-ek sok szavak-at kölcsönöztek“ feliratú értekezést nem adhatjuk. B. F. urnák Ungvárról tett ajánlatát szívesen fogadjuk, számára a t. példányokat jövő évi januar 1-t.ől fogva meg­rendeltük. LEVELEZÉSEK. S3.-Gyarmatit, dec. 5. Vidékünkön ismét gyakrab­ban kerül elő tűzvész. Múlt hónap 25-dikén Szügyben egy kárbiztositott pajtát s abban és a mellett sok uembiztositott takarmányt, másnap Marczalban négy pajtát teli takarmánynyal emésztettek el a lángok. Amott, ha igaz, nemtelen boszuvágy sugallta gyújto­gatás, itt gyermekek gyufávali játéka okozta a, ve­szélyt. Istenem! add vissza, hol már létezett, a ter­jeszd mindenüvé, hol még nem volt és nincs, a k i s- d edóv ás malasztját. Nekünk is volt Gyarmaton valaha kisdedóvodánk, s az Horváth Elek volt al­ispánunk buzgó elnöklete alatt létezett egyesületi bi­zottmány gondviselése mellett, virágzott is : most ne­vezett hazánkfiának gyengült egészsége daczára foly­tatott erélyes minden Ugyekezcte sem bir az illetők­ben annyi részvétet ébreszteni, mennyi az elhunyt in­tézetnek s egyesületnek életét visszaadhatná. Taka­rékpénztárunk is volt: most nincs. Szécséoyben a ta­karék magtár tornya üresen áll. Az egyetlen helybeli casino birt átalakulni, mely már annyira gyarapo­dott, hogy az előbbeni helyiségeket is elfoglalá, és pedig vidám zene-estélylyol. Nem hallgathatom el a helybeli kórodát is, mely a fenséges koronaherczeg születésének tiszteletére megyeivé alakíttatott. A Nógrádmegyében létezett „Nemzeti inté­zetre“ vonatkozólag Frideczky Lajos ur nem jól közlötte e lapok november 21-diki 249. számában megjelent tudósításom kivonatát. Én nem párbe­széd folytatása iránti vágyamat nyilvánítottam, ha­nem hogy e tárgyban feleletül pár szóm volna Frideczky Lajos úrhoz, mondom 1 e 1 e 1 e t ü 1 azon Buzgó óhajtás nemzeti hagyományaink, külö­nösen a tájszógyüjtés ügyében. (Vége.) E szükségesnek látszott kikanyarodásból vissza­térve említsünk már föl példa végett valamit, a mi' fönebb érintett feladatunkra részletesb tájékozásai szolgálhat. — Hogy a nyelvészet mezején általán mi történik a legközelebbi szomszédságban, arról egész | könyvekké növekvő könyvészeti jelentések is csak | árnyék-fogalmat nyújthatnak; s p. csupán az egy né- 1 met nyelvtudományt illetőleg számos folyóiratok ér­tesíthetnek némileg, melyek közt külön havi folyóirat' van ott csak a tájnyelvek tudományos tárgyalására. | Tekintsünk csak végig a már 5-ik éven át folyó „Die deutschen Mundarten. Eine Monatschrift für Dich­tung, Forschung und Kritik“ Frommann G. K. által Ntirnbergben kiadott füzetek tartalmán, és látni fog juk, mennyifelé igényeltetnék nálunk is a tudományos figyelem, ha az annyiszor pöngetett phrasisok az „egyetlen kincs, a nemzeti palládiumról stb.“ valódi benső érzelmünkből s öntudatunkból fakaduának. — Sokan dőre mosolyJyal vagy ki tudja mily arezfintor- gatással is gúnyolnák s tudományos prücsköknek neveznék e folyóirat közleményeit, annál inkább, mi­nél komolyabban tárgyaltatnak azok többnyire nyelv­tani értelmezésekkel is kisérve. De a nyelvtudomány valódi feladatát s eszközeit helyesen felfogó bízó nyára igen sok komoly tanulságot vonhat azokból. Mi is tapasztaltunk a tudományoskodás őrvo alatt elég ferdeséget, ámítást, nyegleséget, haszontaiai szörszálhasogatást; de az efféle jellemzésekkel meg tanultunk csinnyán bánni. Tisztelet az észszerű ezélos s őszinte törekvésnek, bármily kicsinyesnél látszó tárgy körül íoly is az. E folyóirat nagyszámi közleményei közt a magyar- és erdélyországi német szász népség tájbeszédei is bemutatvák. Általán i németfaj legapróbb néptöredékének nyelvjárása, sö a legspeciálisabb jelenségek is gondos vizsgálat nyo mán ismertetvék abban így például a gyermek játékok, gyermek- s dajka dalok, mon dák, talányok, állatok sajátságos eine vezései, megszólításai, azokat hívoga­tó vagy elözö szócskák, azok hangjai nak utánzása; helyek és személyek sa játos nevei stb. Szóval mindaz, mi széliében a hallérzékre hat, az indulat s szellemi mozzanat bár­mely nyilvánnlatát fejezze is az ki. Mondja bár akárki polyva gyűjteménynek b dibdáb foszladéknak i e szerzedéket; de okokkal el nem vitatja annak be- i csét, hasznát. ' i Mikor lesz nekünk oly kimerítő Idiotikouunk, Ouo maBtikonunk, általán szótári, nyelvtani, nyelv- 8 iro- : dalom-történelmi adatgyüjteléküuk, mint e hangya­szorgalmú s minden legparányibb szellemszikrát meg­gazdálkodó s gondosan, buzgón felhasználó nem­zeteknek? A gyűjteni képes erők s a felgytij- tésre váró, még elszórtan heverő anyag közti vi­szony nálunk is oly arányban van, mint másutt; az ösztönző okok pedig hol sürgetőbbek, hol kiáltóbbak, mint nálunk? Vagy tulság tőlünk annyi szereteted kívánni minnyelvünk, min szellemi vagyonunk iránt, melyre oly büszkék, oly féltékenyek vagyunk, mint a mennyivel például a sivár kosmopolitismusaal széké­ben vádolt németek az övéket ápolják, tenyésztik ? A 1 túlnyomó számra nincs miért hivatkoznunk. A tudo- | mányi Űzök sokaságát ott a nyelvészetin kívül egyéb I szakok is sokfelé osztják és a nyelvészet tág terén foglalkozókat sajátjokon kívül a világ majd minden nyelvével foglalkótfas kttlönzi el. A szellemi munkás- ság oly messzeáradását azonban ott épen nem sinli meg a legtüzetesebb feladat: az saját körüket illető, ' sőt az nemcsak elégséges erő által képviseltetik, ha- I nem a többi szerteágazó törekvés által is hathatósan elömozditt&tik. — Nem arról van tehát szó, hogy mi , például ama világra szóló nyelvészeti munkásságban • velők versenyzésről álmodjunk; annak legjava ered- i ményét csak elsajátítsunk is elég dicsünkre szolgál- hat, hanem hogy azt hasznunkra fordítva s általa a sa i játunkat illetőleg üdvösen okulva legalább arról az t édes mienkről bírjunk alaposan számot adni a- vizsgálódé tudomány itélöszéke előtt s ezenfelül ta­lán a rokonnyelvek kérdéséhez is illetékes szavazat­- tál járuljunk. A szellemországban nekünk jutott sze­- rep dicséretesen be lesz töltve a miamagunkról adandó alapos számadással, a mi ezen felül a Körösi Csorna, Magyar László s más efféle jelenségek által jut a közértelmiségnek, mint ráadás járul a kiszabotthoz. Itt mondhatni az amor ab ego elvre vagyunk utal- ' va; s e tekintetben az arány ellen nem lehet kifogás. j Minroagnuk ismerése s ismertetése létszámunkhoz j mérve mondható-e meggyözhellen feladatnak ? ha­csak nem annyiban, mennyiben valamint az egyéni önismeret, bogy igazán alapos legyen, minél tisztább j világiBmeretet föltételez : úgy egy nyelvnek, egy | nemzetnek valódi ismerése is minél többnek s minél j alaposabb ismeretétől függ; ugyanis összehasonlítás | lévén az ismeretszerzés legalkalmasb módja, a rész­letes egybevetéseken alapszik a böcslelet, mely az egyesek illető rangját meghatározza. — Mily kiba- j tással birand az ilyetén jól tájékozott önismeret az egészre, az emberiség szellemi ügyeire nézve, ha min­den egyes nemzet mint kiegészítő rész feladatát ily szempontból teljeBitendi : többszörösen elmondatott már nálunk is szebbnél szebben s világosabban, hogy mindarra csak érintöleg utalni elégséges; de ezt tenni ngy látszik még sokáig nem fölösleges; mert az ily legvilágosabb igazságok felfogása is vajmi nehéz a kor bálványai iránt annyira elfogult elméknek. Ezen óriási érdekeknek (1) hódolva csekélyük az elmék a legmesszebb horderejű (hogy ez njdon termésű, any- nyiszor pöngetett, de CBak ritkán értett kifejezéssel éljünk) életelemek gondozását. Mily sokszor ötlik elénk az árnyék-falat után kaptában a valódi kon- ezot elejtő ebnek példája, midőn a nagy semmiségek ntán hajhászó törekvéseket látni kénytolenülünk. De ennyi sopánkodás, pirongatásnak elégséges in­dokát talán nem is adtuk még előzményeinkben s könnyen szánakozó mosolyra is fakad majd egyné­mely ellentétes meggyőződésű? — A uemgondolko- dás jámboraival nem lehet ügyünk, a fogékonyak pedig utalásaink nyomán bőven feltalálják érveink­nek világos igazolását s legkevésbbé sem látanának nagyítást állításainkban. Összes nemzeti hagyomá­nyaink iránti hanyagságunkat eléggé bizonyítja azon gyakran ismétlődő esemény, hogy az egyesek által nagy gonddal gyűjtött kincsek azoknak halálával megannyiszor szétszóródnak, hiányozván a kellő leü kesültség azoknak nemzeti birtokká megszerzésére. A Jerney, Fehérvári, Jankovichfélc gyűjtemények sorsa nem kivételes. Ez utóbbiból a birodalmi fővá­ros antiquáriáiban magam is láttam érdekes csomó­kat. Nyelvünk s történelmünk iránti efféle buzgó szerelemnek lángja emészti meg lassankint a szóbeli hagyományokat is, miután azok mint fenebb mondók úgy is mindinkább vesztvén életerejüket oly silány pazdorjává száradnak, hogy a hires szalmatüznek pillanatnyi lobbangására szolgálhassanak tápul. Er­re sem kel), a példát távol keresni. A népdalok oly élénk gyűjtése s tárgyalása után is csak imént mu- tattatik be egy oly népballada, minő a 3 kötetes gyűj­teményben ritkítja párját; mert bizony az elbeszélő, átalán a tárgyilagos elem, népköltészetünknek épen nem erős oldala. Végül a tájszógyüjtés hanyagságát illetőleg, gon­dolom a fönebb érintettek nyomatékolására elég csak ama példát emlitnem, hogy a legfölhivóbb hiány pót­lására sem mutatkozott e 20 évi időközben vállalko­zó. Mily felötlő az 1838-ki kiadatban, különösen a Gáthy János közölte szathmárvidéki szavaknak pont- Horocskákkal jelölt értelmezetlensége, — a kisebb számú szintilyent Gyarmathytól (a Székelységböl) és egypárt Mancstól, nem is említve — melyek Bzinte pontozással vagy a kételyt jelentő kérdésjellel kisér­ve, tolmácslatot vagy igazolást igényeltek, és néhá­nyon kívül, — melyekről Gáspár János, ki legtöbb tárgyavatottságot tanúsít különösen az erdélyi nyelv­járásra vonatkozó adataiban, ad némi fölvilágosi- tást, — azok nagyáut most sem nyertek földerítést. Ilyenek például az : agyni, gányolni, dombasz, dócz, csükerészni, devánkozni, csarakos, csimbó, czubukkolni, dobasz, dönezölődni, eszterő, hör- bölni, hurkadni, hurászolni, icsongatom, kuszár, kas- tos, lompos, majszogok, megkfiröplöm, omboly, pár- tüz, pesztenezni, pisztorga, rökörződés, sányavész, sulíogui, szármálódom, teppenni, toprongyos, topoB, tölez, tnhadni, pátyszosz, vápa, vxszkora, zeherje, zsanu s még néhány a közdivathoz inkább közelitő; ámbár az még nem fölmentő ok, ha egyik-másik gya- nitólag eltalálható, mert a legközönségesebb szavak helylyel-közben egészen sajátságos értelemmel hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék