Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-14 / 2677. szám
vezetend, mely az élet szebb s becsesebb oldalát népünkkel is felismerteti. Mindig azt tapasztaltam, miszerint e tárgyban meleg részvéttel szólottak az illetők, mert ők látták azon szánalomra méltó helyzetet, hova a miveletlenség a népet taszította, s mélyen érezték azon lealacsonyodást az erkölcsökben, mi ezen helyzet kikerülhetlen következése jön. — A példák, melyek mutatkoztak, sokak tevékenységét ébresztették fel, a példák sokszorozása, jövőnk felőli hitüinket és működésünket neveli és erősiti, s igy a puszta vágyak helyett valók leendőek. — Soká, fájdalom soká kell érni a legjobb eszmének is, mig teljes kivitelét a jók ünnepelhetik; s habár a várakozás fájó és unalmas, mégsem szabad felednünk, sőt figyelemmel kell lennünk minden mozzanatnál, biztatást és lelkesedést öntvén a kezdet nehézségével küzködökbe s elismerést nyújtani a nemes törekvés- és készségért, mely készség egy-egy követ emel a nagy épület falára. És nem kisebb kötelesség az, mi velem e sorokat íratja, ugyanis : városunk egyezéde határozattá tette , miként a mesterséget tanuló inasok számára az irás, számolás s egyéb hasznos ismeretek megszerzése végett iskolát alakitani. A tanítás elfogadására felszólitatván az egyesült iskola tanítói s a derék tanítók e tisztet nemcsak hogy elfogadák, de sőt díjtalan ajánlották fel fáradságukat. Valóban a derék ezén s a nép értelmi s lelki állapotán segíteni kész tanítók egyiránt tiszteletre ragadnak s reményt ad e tett, hogy ha romjainkat felépítettük, szellemi erőnket sem hagyjuk rommá alakulni. — Azt mondja talán valaki, hogy csekély dolgokból nagy következéseket vonok ? Úgy van, mert csekély dolgok néha nagy következéseket vonnak magok után, igy rejt magában a kis mag csiát, melyből nagy fa leend, s ily reménység biztat engem is, hogy e kis tett csak kezdete ama számos nagyobbaknak, értem azon intézkedéseknek, melyek által városunk népének szellemi fejlődése emelkedendik. —— POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Londonból mint különös találkozást jelentik, hogy ugyanaz nap, midőn a Moniteur csillapító jegyzéke megjelent, a Daily Newsnak egyik, rendszerint igen tartózkodó levelezője többi közt ezeket írta : „Ma már állíthatom — éspedig a legkisebb kétely lehetősége nélkül — hogy bármikép forduljanak is az események ezentúl, de mai napság az olaszországi franczia hadsereg indulásra kész a papíron. A fővezér, a tábornokok, a hadsegédek, a törzskar, az ezredek, a tüzérség, a mérnöki kar, minden rendben van — s a táviró egy félóra alatt ezt az egész népet holnap a Havasokon túlra küldheti. Én nem szoktam, amit bizonyosan nem tudok, határozottan állítani, s meg lehet ön győződve, hogy nem a világba beszélek.“ Ehhez hozzáteszik, hogy a Moniteur ismétlé ugyan dec. 4-dikei békés jegyzékét, a nélkül azonban, hogy a császár által január 1-jén mondott szavakat meghazudtolta volna, s az is áll, hogy az aggodalmak teljesen eloszlatva még nincsenek. — Lever, a „Harry Lorreguer“ híres szerzője, a diplomatiai pályára lép, s egyelőre spezziai alkonzullá nevezik ki. — Az Observer hevesen czikkez az italkirályság fentartása ellen. — Parlamenti kimutatás szerint a szegénység e télen Angolországban s Walesben, a múlt télhez képest, majdnem öt (4,91) százalékkal csökkent. E területen 14,658 községnek kell saját szegényeit tartani. — Az orosz ötrubelesek hamisításával vádoltak megkapták ítéleteket. Kochanovszky, jó családból való fiatal orosz 10, czimborái pedig, Goldberg és Goldwater 5—5 évi börtönre ítéltettek. FRANCZIAORSZÁG. Jan. 9-étől a „Moniteur“ a senatusnak és a törvényhozó testnek egybehívásán kívül, mint a táviró után már említve van, meghozta a régen emlegetett rendeletet, mely a czim hivat a 11 Cconseil du Sceau des titres) felállítja. Ezen visszaállító rendszabály okáról és czéljáról az igazságügyminiszter a császárhoz előrebocsátott jelentésében hosszasan kiereszkedik. Az új intézkedést úgy tekinteti, mint természetes következményét a nemesi czimek bitorlása ellen hozott törvénynek. E törvény, a miniszter szerint „újra visszaadta a törvényszerűleg szerzett czimeknek valódi jelentésöket, és a köztiszteletben tartásra való jogosultságokat.“ Szerinte az oly orságban, ahol a legalacsonyabb rendű polgár személyes érdemei által a legmagasb állomásokra eljuthat. „A törvénynek meg kell védeni mindazt, ami az érdem becsét és a családok becsületét képviseli. A valódi és felvilágosodott egyenlőség, azt mondja, nem a kitüntetések elvetésében áll, hanem mindazoknak, akik bátorság, méltó magaviselet vagy fényes szolgálati állomások által magukat megkülönböztetik, ily kitüntetésekre való képesítésében. “ E törvénynek azonban nem feladata a szerzett jogokon csorbát ejteni, amelyek csupán rendbehozást vagy elismerést (igazolást) igényelnek. Az ide tartozó kérdések számosak és kényesek, melyeknek megoldására a pártatlanság és szakismeret biztosítékának hiányozni nem szabad. Ezen okokból indítványozza az igazságügyminiszter a czímhivatal felállítását. A rendelet szerint áll ezen új hatóság három senatorból, két államtanácsosból, a semmisítő törvényszék két tagjából, három martre de requêtes-ből, egy császári biztosból, egy titkárból, tehát tizenkét tagból , akik a szükséghez képest az államtanácsból még auditorokat is vehetnek magukhoz. Elnök az igazságügyi miniszter. A czimhivatalnak ugyanazon hatásköre van, mint volt az 1808-kinak, és az 1814-diki czimbizottmánynak. Tárgyalás alá veszi, és véleménynyel kiséri a nemesi czimek adományozása, megerősítése vagy elismerése iránti kérvényeket, melyek hozzá utasíttatnak. Oly kérelmek iránt is adhat véleményt, melyek névváltoztatást, vagy praedicatumok felvételét illetik. Az ily kérelmek a „Moniteur“-ben és azon lapokban, melyek a bírósági hirdetéseket az illető arrondissement-ban közölni szokták, kihirdettetnek, és a véghatározat csupán ezen kihirdetés után három hó múlva hozathatik meg.Az első két évben azonban az igazságügyminiszter a kihirdetést a czimhivatal véleményezése folytán elengedheti. Egy január 8 dikán kelt rendelet, az újonnan visszaállított czímhivatal tagjait kinevezi. Az igazságügyminiszter távollétében az elnökséget báró Dombidau de Crouseilhes senator viszi. A másik két senator :de la Grange marquis, és Boulay de la Meurthe báró. Császári biztossá van nevezve Libert de Cornillon báró. Az egész intézmény idegenszerűnek tűnik fel oly országban, ahol a nemességnek kiváltságai nincsenek, és ahol a majorátusok és hitbizományok alapítása nincs megengedve. Ugyanazért az egész rendszabályban az illetők mindenekelőtt zaklatási eszközt látnak a kormány oly ellenes irányában, a kik nemesi czimeiket kellőleg igazolni nem képesek. Ide járul, hogy az önkénynek tágas kapu van benne nyitva. A régi Francziaországban 1789-ig volt egy hasonló hatóság, melynek székhelye Versailles volt, és a melynek élén egy, a genealógiában és heraldicában különösen jártas tudós áll vala, mely hivatal a forradalmat megelőzött 100 év alatt ugyanazon családban maradt meg. Minden vitás esetben az „udvari genealógustól“ (igy hívták az érintett hatóság elnökét) függött a határozat. Midőn valamely tartomány Francziaországba bekebeleztetett, az odavaló nemesség azon része, melynek származása iránt némi kétség volt, tartozott családi okleveleit a versaillesi genealógiai hivatalba beküldeni, hogy ott megvizsgáltassanak és verificáltassanak. Midőn Corsica Francziaországgal egyesittetett , a mostani franczia császár nagyatyja Bonaparte Károly is kénytelen volt családja rangját ezen bírálatnak alávetni. Ez azonban nem annyira azért történt, hogy a nemesi czímek jogosítatlan felvételei meggátoltassék, mint inkább pénzügyi okokból, mivel a nemesség többféle adótól, nevezetesen az egyik főadótól, az úgy nevezett „Taille“-tól mentes volt, e szerint a nemesség bitorlása az államra nézve adóveszteséggel volt egybekötve. Midőn I. Napóleon új nemességet alapított, s a régit elismerte, akkor egy czimtanácsot állított fel, mely a régi monarchia genealogiai hivatalához hasonlít vala, és amelyet a január 8-diki rendelet újra feléleszt. A júliusi monarchia alatt, mely egyébiránt, ha mindjárt ritkán is, tett egypár nemességi kinevezést, Lafayette indítványára a nemesi praedicatumok jogosítatlan viselésére szabott büntető határozatok eltöröltettek. Azt mondják, hogy azóta roppant számmal merültek fel az álnemesek az egész országban. A franczia belügyminiszter úgy látszik azt hiszi, hogy a fenyítő törvényszéki eseteknek a lapok általi előleges közlése, úgy, tömegesen egymás mellé állítva, a nagy nemzet erkölcsi hírnevének ártalmára van. Nevezetesen az utóbbi időkben Francziaország némely részeiben igen sok megsértése fordult elő a közerkölcsiségnek és szeméremnek, amelyek a császárság alatti haladások iránt némi keserű észrevételekre adtak alkalmat. A „Courrier du Bas Rhin“ közzéteszi az illető miniszteri körlevél szövegét, melynek hatását darab idő óta már lehet is észrevenni. „A főnök urak — így hangzik a körirat — kéretnek, szólítsák fel a megyéjökbeli lapokat, ne közöljék többé a fenyítő törvényszéki esetek lajstromát, mivel ezen áttekintése bizonyos bűntetteknek ( erőszaktétel, gyilkosságok) igy összeállítva, az ország erkölcsi helyzetét könnyen hamis világításban mutathatja.“ A Mac Mahon tbnok egy távirati sürgönye jelenti, hogy Desvaux tbnok a segélycsapatokat megkapta s elkezd mozogni, hogy az Aures hegyek melletti lázongó törzseket megtámadja.— Azon nyolcz gőzös ágyunaszádról, melyeket a Seine hajógyáraiban oly szorgalommal építenek, azt mondják, hogy azok Cochinchinába vannak szánva. A háborús hírek jan. 9-ken valamit csakugyan csendesedtek és sokan örömest hinnének a békében, ha egyes jelenségek a bizalom visszatérését nem akadályoznák. így beszélgetik nevezetesen, hogy a császár a déli pálya igazgatóságát azért szólította fel oly sürgetőleg a Marseilletől Toulonig vivő vonal siettetésére, mivel Toulon közelében nagy tábor fog alakíttatni. Beszélik továbbá, hogy a középtengeri gőzhajótársulatnak értésére adatott, miszerint arra készen legyen, hogy egy szép napon összes materiáléja felett a kormány fog rendelkezhetni. — Némelyik politikus azért is hisz a háborúban, mivel úgy látja, hogy, ha a Cavour gróf által hirdetett hajnal még a jövő tavaszszal sem haladna, akkor a kiábrándulás áldozata nem csupán ezen államférfi lenne, hanem azon egész állást is, melyet a többi olasz államokban a nemzeti párt Piemontnak apródonként, még pedig egy részben akarata ellenére odaengedett, a legsúlyosabb csapás érné. Sokkal erősebben fejébe vette a világ, hogy ezúttal valaminek csalhatatlanul történnie kell, semhogy a turini alkotmányosak ezentúli vigasztalására még valaki hallgatni fogna. Ennyiben — jegyzi meg egy párisi levelező — Olaszország fordulatponthoz ért, legalább ami a szardíniai politikát illeti. — A perzsa shah Párisban 2000 csappantyus fegyvert rendelt meg testőrsége számára. OLASZORSZÁG, Turin, jan. 12-kén kelt távsürgöny szerint a biellai adópénztár 29.000 frankig történt meglopását jelenti — A tettest még nem tudják. — A tartományokban az erdőrongálás sajnálatosan kezd terjedni. — Az itteni lapok a trónbeszédet saját módjuk szerint taglalják. — Sassariban egy petitiót köröztetnek, mely a nemzetőrség szolgálatának eltörlését kérelmezné. — Roma, jan. 6. Egy rendelvény a hadügyminisztériumot felfüggeszti, s helyette f. évi jan. 1-től fogva, mint „a katonai ügyek központi igazgatósága“ újra szerveztetett. — A Gazz. Piemontese“ közli azon napiparancsot, melyben a parliament megnyitása alkalmára a nemzetőrség felhivatik — most is, mint évenkint tenni szokta, fegyverbe állni, s a kijelölt tereket elfoglalni. A napi parancs tartalma következő : „Rangbeliek, és fegyveresek! „Az új parlamenti ülésszak megnyitása f. hó 10-kén történik a király által. „A négy légió tehát ezen czélra fegyverbe szólittatik, a különféle összegyülekezési tereken reggeli 8 órakor felállani utasittatik. „Lelkületetek ihletének s legnemesebb hazafiságtok érzelmeinek engedve tiz évi szabadság ideje alatt minden alkalommal , annyi nehéz körülmények közt mindig készek voltatok küldetésieket teljesíteni, valamint készek voltatok a szabadság és függetlenség azon elveinek is hódolni, melyek szerint politikai életünk képezve van „Hasonlag cselekedjetek ma is, midőn az állam hatóságai ünnepélyes módon összegyülekeznek, s ő felsége Victor Emánuel nyílt és legális szavakat intéz a nemzethez, a nemzet képviselőihez, hogy ama fontos hivatalukat , melylyel meg vannak bízva, ismét elkezdjék. „Fegyveres megjelenésnek és magatartástok legyen bizonyítéka azon akaratszilárdságnak, mely legbiztosabb zálog arra, hogy a haza rátok minden időben s minden ügyben biztosan számíthat. „Éljen az alkotmány! Éljen a király !“ Aláírva: Visconti d’ Ornavasso, altábornagy főparancsnok, NÉMETORSZÁG. A f.h. 12-n ünnepélyesen megnyitott porosz országgyűlés alsó házának elnökéül, úgy látszik, hogy közös megegyezéssel gr. Schwerin van kijelölve. Az alelnökségre azonban Sünszén tanár, Mathis főkormányszéki tanácsos, Reichensperger felebbezési törvényszéki tanácsos, és Grabow főpolgármester közt oszlanak meg a vélemények ; ezen jelöltek közül az első és utolsó mint olyanok elnökségi tehetségeiket és hivatásukat már bebizonyították. Reichensperger képviselőnek, mint a katholikus töredék vezérének megválasztását ezen pártnevezet letételének, vagy megváltoztatásának feltételéhez köték.— A mostani országgyűlésre megválasztatott 352 képviselő közül 169 olyan, kik 1849 óta három ülésszakban mint megbízottak már szerepeltek, s így 183 a képviselők közül most először lép a nemzet törvényhozó teremébe; vannak köztök sokan olyanok, kik a feloszlatott 1849-ki kamarákban, sőt kik a nemzeti gyűlésben is részt vettek. München, jan. 8. Ma este 9 órakor ment végbe procuratio által az egész udvar jelenlétében Mária bajor kir. herczegnőnek a nápolyi koronaherczeg számára történt eljegyzése. A kir. család, a diplomatiai testület, s az egész udvari személyzet jelen volt a müncheni érsek által végzett szertartáson. A koronaherczegnő elutazása f. hó 13-án fog megtörténni, Bécsen és Trieszten át f. hó 19-én remél Nápolyba megérkezni. OROSZORSZÁG* Moszkvában az egyetemi tanulók egy tanárt kifütyültek. Miután tömeges befogatások történtek, 300-nál több tanuló az egyetemet elhagyni készült. Az elöljárók Sz. Pétervárról azon rendeletet vévén, hogy az ügyet ne állítsák élére, s miután Moszkvában maga az oktatásügyi miniszter is megjelent, 10 tanuló kizáratása után a dolog békésen kiegyenlíttetett. SZERBIA, Belgrád, jan. 11. Magántudósítás szerint Szambulból egy telegramm érkezett a szerb fővárosba, mely jelenti, miszerint a Kapu kihaja a skupstina és az ideiglenes kormány kérelmét Milos herczeg megerősíttetése iránt f. hó 9-kén benyújtó, s reméli, hogy a legközelebbi alkalommal kielégítő utasítást nyerene. Milos herczeg még mindig Bukarestben van, s oly rendelkezést tett háztartásában, melyből minél előbbi elutazását lehet gyanítani. A ruszsuki számüzöttek is, mint a legújabb hír állítja, csak Milos herczeg megérkezte után fognának visszajön. Eredetileg ezen száműzöttek Ruszjukból Sumlába rendeltettek áttétetni, minthogy azonban sokan közllök megrongált egészségi állapotukra hivatkoztak, mint mely a mostani évszakban ezen utazásukat veszély nélkül nem állhatná ki, a szerb ideiglenes kormány közbenjárult mostani helyükön meghagyatásuk iránt, mely kérelmet a török kormány teljesített is. AMERIKA: New-Yorkból m. é. dec. 30 áig terjedő hírek érkeztek, melyek szerint ott azt beszélték, hogy Z u 1 o a g a angol oltalom alá akarja Mexikót helyezni, azonban úgy vélik, hogy Z u 1 o a ga nemsokára szökni lesz kénytelen. ESTI POSTA, Pest, jan. 13. — Az „Indépendance“ szerint a párisiak csaknem oly feszültséggel tekintenek Berlinre mint Turinra, mely előbbeniben „Moustier marquis és Laronciére Lenourry kapitány részéről lépések tétetnek a végre, hogy Poroszországot Austriától, melyhez egy idő óta úgy látszik közeledni akar, elválasszák.“ Ugyanazon forrás szerint Francziaország megígérte volna Angliának, hogy az Ausztriával való háborúból maga részére birtoknagyobbítást nem akar eszközölni, ha Anglia megígéri, hogy ezen régi szárazföldi szövetségesét elesni engedi. E tárgy iránt az első alkudozások állítólag még Cherbourgban megkezdődtek s a belga lap nem mondja ugyan, hogy azok nem sikerültek, hanem csak annyit mond, miszerint Napóleon császár nem feledte el, hogy Anglia alkotmányos ország — s hogy ott a királyné és a miniszterek háta megött a parlament és a nemzet is ott áll, amelyek még meg nem kérdeztettek; ugyanazért a franczia császár részéről bizonyos tengeri elővigyázatok történtek, nevezetesen ezelőtt egy hóval egy hajóosztály küldetett Cherbourgba, amire akkor kevés ember figyelt. Meg kell azonban jegyezni, hogy Napóleon herczeg közlönye, a „Presse“ még január 10-dikén is azt iparkodik bebizonyítani, hogy a londoni kormány Anglia közvéleménye által legalább is oda fogna kényszeríttetni, hogy a háborúban semleges maradjon. E véleményt a kölni lap nem osztja, sőt azt hiszi, hogy Angliában a közvélemény nemsokára egészen Ausztria mellett lesz. A „Presse“ azt is iparkodik megmutatni, hogy az Ausztria elleni olaszországi háború csupa helybeli háború maradna, amely iránt Anglia csak rokonszenvet érezhetne. Visszatérvén Poroszországra, a kölni lap egyik párisi levelezője azt meri állítani, hogy Laronciére úr küldetése nem sikerültnek tekinthető, miután Poroszország elismeri, hogy szövetségeseit ne túl a Rajnán keresse. Sőt levelező azt is reméli, hogy Laronciére úz Péterváron sem lesz szerencsésebb. — Itt megemlítendő, hogy a „ Phare de la Loire“ szerint az orosz császár jövő májusban fogja meglátogatni a tuileriákat, azután pedig Cherbourgból Angliába veendi útját. — Január 10-kén annak is híte járt Parisban, hogy a császár a tüzérségi bizottmány elnökét magához hivatta, s annak kijelentette volna, készüljön, hogy minden pillanatban meg tudjon felelni azon kívánalmaknak, melyek bábom esetében a comitéhez lennének intézendők. A párisi fiatalemberek egyébiránt nagyon lelkesülnek egy olaszországi háború gondolatára, s a hadügyminisztérium, mint írják, kénytelen volt visszautasítani több önkéntes beállási ajánlatot, azon kijelentéssel, hogy még nincs háborúra kilátás. A katonai körökben azonban háborús reményeket táplálnak. Mondják azonban, hogy Magnan Baraguey d’Hilliers és Pelissier tábornagyok ellene vannak a háborús politikának. A tábornagyok — jegyzi meg egy porosz lap — rendszerint nem oly harczias érzelműek mint a hadnagyok. A szardiniai király trónbeszéde, és Napoleon herczegnek Clotilde herczegnővel való egybekelése foglalták el a politikai világ figyelmét Párisban jan. 10-én. Tudjuk, hogy e beszédben, amint azt a távíró közölte (s Párisban az említett napon még csak így volt ismeretes), mind az optimisták, mind a pessimisták feltalálják a magok malmára a vizet. Párisban a pessimisták fordultak felül, s az állampapirosok a börzén csaknem egy frankkal mentek lejebb. A párisi börze félelmére sokat tesz azon körülmény is , hogy Napóleon herczegnek egy szárd herczegnővel való egybekelése a Szardinia és Francziaország közötti benső viszonyoknak új bizonysága, amely szerinte igen magas politikai, de épen nem békés jelentéssel bír. A franczia lapoknak meg van tiltva ezen eseményről beszélni. Annál többet mond róla az „Indépendance.“ Szerinte James Rothschild, midőn a „Theatre italien“ színház társalgó teremében az eljegyzésreli hír fülébe ment, már értesítve volt róla, míg Pereire Izsák és Emil urak a hírre úgyszólván a felhőkből cseppentek alá. A börzén azt mondák, hogy ezen összeköttetés által Francziaország „Olaszország függetlenségével kel össze.“ Az „Indépendance“ egyik párisi levelezője mint látszik szinte kiesett sodrából ezen házassági hírre, s egészen feketének lát mindent. Szerinte a szardiniai házassághoz a nászajándék Francziaországban ilyetén képen készül: 1) A franczia gyárakban 75 üteg van megrendelve azon ágyukból, melyeknek neve „Canon Empereur“, melyek csakis háború idején adatnak a tüzérek kezébe, béke idején pedig betétetnek a hadszertárakba, hogy az új rendszer idegen hadseregekbe el ne szivárogjon. Rendes ágyuk, karabélyok és mindennemű vérgolyók is készülőben vannak. 2) A vadászok fegyverei is tökéletesittetnek a Nessler-féle rendszer szerint. 3) A vadász-zászlóaljak 400 emberről 700 ra emeltetnek. 4) Az activ sorezredek 900 illetőleg 1000 emberről 1350 emberre szaporittatnak, mely erősítések egyelőre a depot-kból kerülnek ki. 5) Toulonban egy hadjárathoz megkívántató élelmiszerek halmoztatnak öszsze. 6) A hadügyminiszteri hivatalokban két hadjárathoz megkivántató terveken dolgoznak. Ugyanezen forrás szerint, mely ám lássa hogyan áll jót e sötét szinezetű közlésért, Napoleon ugyan. 15-kén fog Turinba elutazni. A „Nord“ is úgy említi az egybekelést, mint amely küszöbön áll. Az elől említett belga lap szerint az említett házasság már régen el van határozva, hanem várni kellett, mert a herczegnő, kinek édesanyja ausztriai főhgnő volt, még csak e napokban lép életének 16-dik évébe. A herczeg legbiztosabb környezete ezúttal jó titoktartó volt. Az új pár a Palais-Royalban fog lakni, amelyet már is készítenek , a minisztérium pedig átköltözik a Louvre-be. — Londonból a legfontosabb tudósítás az, hogy folyvást hirlelik Walewski lemondását, s Persigny általi fölváltatását. — A hivatalos „Gazette“ a parlament megnyitását febr. 3-kára jelenti. — A szárd trónbeszéd Londonban csillapítólag hatott, miután három nappal előbb a párisi átkelet folytatólagos leszállása s az Olaszországba küldött erősítések híre határozottan rosz hatást gyakorlott volt a börzére. — A Timesnak már említettük olaszügyi czikkéből a következő helyeket vonjuk ki : „Megmutattuk már az alkalmakat és csábszereket, melyeknél fogva a francziák császára a háborúra való kilátást netalán kívánatosnak tarthatja. Oroszország haragja Ausztria hálátlanságáért 1855 ben, Piemont nagyravágyása, a fölkelés, melylyel Lombardiában fenyegetnek, Poroszország langyos és határozatlan politikája, Angolország képzelt idegenkedése az ellenszegüléstől oly mozgalom irányában, mely állítólag Olaszország függetlenségét s egységét czélozza : ezen indokok hajtják talán Napóleon császárt, hogy az Ausztriával való viszályt jó szemmel nézze. A fölhozott okok senki előtt sem titkok. „A császárnak, miután Rómát tíz évig megszállva tartotta, látszólag kezd nem tetszeni azon kormány, melyet politikai bűntett által ő maga erőszakolt rá a pápa ellenkező alattvalóira. Reformot sürget a pápai kormánynál, azzal fenyegetőzve, hogy, ha nem hallgatják meg, hadait, melyeknek jelenléte egyedül teszi lehetőbbé a nagy visszaélések fenmaradását, eltávolítja. A pápai kormány azonban csodálatos módon, Napóleon császár kérelmei iránt siket, így tehát a császárnak szabadjábon van hadait Rómából eltávolítani. De itt aztán Ausztriával kezdődik meg a baj. Ausztriának, mint olasz hatalomnak, legnagyobb érdekében van, hogy az egyházi államban a forradalmi mozgalmakat elfojtsa. E végből tartja megszállva a legallokat, és e végből történik meg bizonyosan , hogy mihelyt a francziák Roma egyik kapuján kitakarodnának, a másikon az osztrákok mennének be, így állván a dolgok, a francziák császárja azt ajánlja Ausztriának , hogy ugyanakkor, midőn majd e hadait Romiból kiparancsolja, Ausztria is vonja ki a magáéit a legallókból s ekképen hagyjon szabad tért bajvivásra e pápai kormány meg a forradalmi párt között, mely utóbbi a pápát egyszer már megfosztotta volt trónjától. Ausztria e lépést nem szándékozik megtenni — , vonakodása képezi alapját azon viszálynak, mely e pillanatban Európa békéjét fenyegeti. „Minél inkább vizsgáljuk a viszály okait, annál fel-