Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)

1859-02-23 / 2710. szám

Az élet-, tőke- és jövedelem­biztosításról. III. Az életbiztosítási intézet jótéteményénél fog­va, mindenki előre gondoskodhatik a halál­nak előre nem látható, ki nem számítható ese­tére. Ennélfogva nemcsak az agg szülőt, a nőt, a gyermeket biztosíthatjuk a bizonytalan ha­lál idejére, hanem szeretetünket, gondoskodá­sunkat éreztethetjük halálunk után mindazok­kal, kik hozzánk közel állva, tán szükséget fognának elhunytunk után szenvedni, vagy kik irányában a hála adóját kívánnák leróni. Ha csak a magyar biztosító társaság élet-, tőke- és jövedelem­biztosítási alapelveit vesz­i szűk is, láthatjuk, hogy a biztosítás jótétemé­nyét véreinkre, s a velünk nem rokonokr­a is kiterjeszthetjük. Példákkal világosítandjuk fel a mondottat. A biztosított öszveghez s a társasággal szer­ződő fél korához képest, arányos évenkénti vagy egyszerre tett befizetéssel, biztosítani le­het halál esetére oly öszveget , mely a szülőt képesítse, hogy a külön há­zasságokból eredő gyermekek öröksége közti egyenetlenséget kiegyenlítse; melynek segélyével az örökségen fekvő ter­hek megszüntethetők; mely az atyák azon vágyát, hogy a földbir­tok felosztatlanul a fiágnak, vagy a figyerme­­kek egyikének maradjon, érvényre juttatja, miután a leánygyermekek, vagy a többi figyer­­mek részére az egyenlő osztályrésznek meg­felelő pénzbeli örökség biztosítható , mely a jó gazdát, ki gyermekei örökségének megrövidítése nélkül ha cselédének jövőjéről nem gondoskodhatnék, módhoz juttatja, hogy a hosszú évi hű szolgálatot megjutalmazhassa. A testvér gondoskodhatik testvéréről, a ba­rát szeretetének zálogát hagyhatja hátra a biz­tosított ősz végben, és ki hazafias és jó­tékony czélu adomány­nyal kíván­ná jelét adni ügyszeretetének, a nél­kül, hogy örököseinek örökségét megrövidítené, teheti azt. De ez intézet jótéteményének igénybe véte­lére még kiválólag azok is utasítják, kik köz­vagy magánhivat­ali állásuknál fogva az állam­tól s uraiktól a nyugdíjazás jótéteményében ré­­szesíttetnek. Tudjuk, hogy a nyugdíjra az il­lető tisztviselőt és szolgát és özvegyét, csak a szolgálatban töltött bizonyos évszám jogosítja fel. Megemlékezve a megelőző czikkben fejte­getett azon lehetőségre, hogy az élte virágá­ban levő ember szintén ki van téve a halál sarlójának, nem támad-e minden szerető férj és atyában fel azon aggodalom, hogy az ég el­­szólíthatja őt családja köréből, még mielőtt be­töltő vala azon évsort, mely szükséges arra, hogy halála után családja nyugdíjhoz jusson ? Nem kötelesség­e, hogy ez esetlegre a gon­dos családfő előre biztosítsa szeretteit? De fel­téve, hogy a tisztviselő nem férfikora delén hal el, hogy hosszú évsort töltött el az állam, vagy a magánbirtokos szolgálatában, nem ta­pasztaltuk-e számtalanszor, hogy a tisztviselő nem töltheti be teljesen a kívánt éveket, s nem búcsúzhatik el az élettől azon tudattal, hogy családját teljesen biztosítható ? Az ily esetekre nagy jótéteményt nyújt a bizonyos évkörre kötött tőke-, vagy nyugdíjbiztosítás. A következő példa jobban megérteti állításunkat. A tisztviselő - a.­kinek 26 vagy 30 évig kell szolgálnia, hogy halála után családja nyug­­díjt nyerjen, szolgálati idejének 20 vagy 26-ik évében érzi, hogy a munka vagy a megcsökö­­nösödő betegség erejét fogyasztani kezdi; meg­lepi szívét az aggály, hogy mielőtt a kívánt 25, vagy 30 szolgálati évet betöltené, meghal­hat. A gondos családfő tehát ez esetre kívánja biztosítani családját s az életbiztosító társa­sággal szerződésre lép 5 éves periódusra. Ha ez öt év alatt a szerződő meghal, a család a biztosított összeget vagy nyugdíjat hiány nél­kül megkapja; ha pedig az 5 évet túléli, köny­­nyen nélkülözheti a befizetett díjakat, mert el­érte az őt és családját nyugdíjra jogosító időt. Mutassunk még fel néhány példát, mely az életbiztosító intézet jótéteményét tüntesse fel. A nyugdíjra jogosított állam- vagy ma­gán­hivatalnok, a csekély vagyonnal bíró csa­ládfő sokszor nagy aggodalommal tekint azon jövőbe, mely családjának gyarapodásával csa­ládatyai gondjait is megsokasítja, kötelessége teljesítését megnehezíti. A fizetés, vagyonának jövedelme, a kiérdemelt nyugdíj sokszor nem elégséges arra, hogy a háztartás legszüksége­sebb kiadásai felett gyermekei nevelésére any­­nyit fordíthasson, mennyit a tán jeles­ tehet­ségű gyermek gondosb taníttatása igényel. A kevés vagyonú, a csak nyugdíjára szorított atya is óhajtaná, hogy az iparos pályára lépett gyermekeinek eszközt nyújthasson mestersé­gük megindítására, de a szűk vagyon, de a szűk nyugdíj csak a legszükségesebb kiadá­sokat fedheti. És az atya, ki mezei gazdasá­got, hasznos mesterséget az, mily istenáldás­nak tartaná azt, ha a férfikorba lépő, a 20 évet meghaladó gyermeke oldala mellett ma­radhatna, hogy gazdaságában, mestersége űzé­­sében, mint mondani szokás, jobb kezévé vál­jék? Az élet-, tőke- és jövedelembiztosító in­tézet pénztárába fizetett évenkénti csekély díj leveszi a családatya vállairól a gond terhét Mert mindenki biztosíthat magának oly tőkét, mely neki még életében kifizettetik, ha az elő­re meghatározott kort eléri, mely módot nyújt neki, hogy gyermekét neveltethesse óhajtása szerint. De nemcsak saját személyét biztosíthatja a családfő ekként, hanem oly szerződésre is lép­het, hogy gyermekének péld. 21-ik kor­ évé­ben fizettessék ki p. o. 1500 frt, vagy oly na­gyobb vagy kisebb összeg, melylyel a válasz­tott mesterséget megindíthatja, így biztosíthat leánya részére kiházasítási tökét, tisztességes hozományt és pedig részint úgy, hogy e bizto­sított töke a családfő halála esetében tüstént, részint úgy, hogy az a leánygyermek megha­tározott kor­ évében fizettessék ki, így biztosíthatják egymást kapcsolatosan a házastársak, akként t. i. hogy az egyik bizto­sított házastárs halálával, az életben maradt másiknak tőke vagy nyugdíj fizettessék. De ily kapcsolatosan két egészen idegen egyén is biztosíthatja egymást. Még egykét felvilágosítással tartozunk. POMPÉRY JÁNOS kiegészítésére másfél millió ausztr. értékű forint kisor­solható kölcsön megkötését czélozván, e terv f. é. febr. 6 kán . cs. k. Apostoli Felsége legmagasb vég­­érvényü jóváhagyását megnyerte. — Esen ügy foganato­sítása Schuller J G és társa bécsi bankárházra van biz­va, és 40 az­ért írtjával részlet kölcsön kötelezvények fognak kibocsáttatni, melyek 50 év leforgása alatt 56 húzásban végleges kisorsolás alá kerülnek. — Fölmerült esetek alkalmából a császári királyi ke­reskedelmi minisztérium elrendelé, mikép a községi hiva­taloknak cupán azon postai küldeményei tekintendők díjmenteseknek, melyek ezen jegyzettel : „hivatalból, a közigazgatás ügyeiben,“ vannak jelölve. Az ezen dijmen­­tességgeli visszaélés esetében, az általános büntetési sza­bályok alkalmazandók. A hatóságok s községi elöljárók­nak egyes községi tagokkal folytatott, valamint a ható­ságok természetes hatásköréből eredő levelezés is díjkö­teles marad.­­ A Dunagőzhajózási társulat egy új általános tarifát dolgoztat ki, mely h­rszerint a legközelebbi napokban fog megjelenni s némely árleszál­lításokat foglaland magában.­­ Legközelebb a bécsi ke­reskedelmi kamra elé egy tervezett részvényegylet pro­­grammja terjesztetett, melynek czélja általában a nagy­bani bor­kereskedés s név szerint az ausztriai bo­roknak más államokbai kivitele lenne. A 30 évre alapí­tandó társulat részvénytőkéje egyelőre 2 millió a. értékű írtra lenne megállapítva, azonban a szükséglethez képest 3 millió frtra is felemeltethetnék.­­ A bősi kereske­delmi kamra egy a cs. királyi helytartósághoz intézett véleményezésben, a terv iránt pártolólag nyilatkozott.­­ A „Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok“ és „Kecskeméti protes­táns közlöny“ czímű folyóiratok ezentúl egymástól teljesen függetlenül fognak megjelenni. A „Papi dol­­g o z­a­t­o­k“-at Szász Károly , a „K­ö­zl­ö­n­y “ t F­ö­r­­dös Lajos szerkesztendő A „Papidolgozatok“ tárgyait ki­fejezi a folyóirat czime. A „Közlöny“ tárgyai: 1) vallási és egyházi közlemények, jelesen vezéreszmék és czikkek a prot. egyházi életből; értekezések a hit- és erkölcstan, ugyszinte az egyháztörténelem és kormányzat mezejéről. 2) Nevelés és iskolaügy. 3) Könyvismertetések és bírá­latok, különös tekintettel magyar iskolai kézikönyvekre s a külföld protest na egyhánfodalmi termékeire 4) Egy­házi és iskolai tudósítások. 5) Nevezetes egyházi és isko­lai férfiak életrajza. Előfizetés ny­­tatik 3­, évre a két fo­lyóiratra együtt 6 frt, csupán a „Közlönyre“ 3, csupán a „Papi dolgozatokra“ 4 frttal p.p. Előfizetést Pesten elfo­gad Ráth Mór könyvkereskedése. — (P­á­ly­á­za­t ) Dr Kéry Imre 18 db aranyat tűz ki e kérdést legalapo­­bban megoldó értekezésre : hogyan lehetne legkönnyebben tisztába jöni a hazánkban ismert szőlőfajok elnevezésére nézve? s mikép kellene a szőlő­fajokat osztályozni? A pályaművek f. u. jun. 15-dikig a „Borászati lapok“ szerkesztőségihez küldendők. — A „Tigris“ szálloda termében f. hó 19 -én rende­zett zártkörű tánczvigalom egyike volt e farsang legszebb s legkedélyesebb mulatságainak. Budapestnek gyönyörü hölgyeiből sokan egyesültek itt bájos koszorúvá, hogy fenh­edessék a magyar hölgy szépségét, hogy néhány órára még az agglegény szivét is felmelegitsék. Ha a költészettől szabad volna nekünk rideg napi referensnek szavakat kölcsönözni, e szép társaságot a földre szállt mennynek mondanék, mennynek, mely seraphokkal van megnépesitve s mely a pártos cherubok hazája. A pártos angyalok alatt csak magunkat értjük dísztelen hosszú far­kú frakkunkkal, a csillagok mellett egyegy fellegfol­tok Már az igaz, hogy a férfira a rágalom sem foghatja a hiúságot. Tessék megtek­iteni a teremtés urát, a deli lánczost a majdnem lábikráját verő fecskefar­ban Meny­nyivel h­ubbak a bécsi sulávok, kik szép nemzeti öltö­ny­ökkel cserélik fel e derékig gombolható s kikanyari­­tott báli és salonöltözéket! Mi nem vagyunk hiúk s ural­juk a szabó szeszélyét. Hölgyeink szépségüket még az igéző szép öltözékkel is tetézék Valóban, bár nem tanul­mányoztuk a ton­ettet, lehetlen volt, hogy a szép érzékét nálunk is ne ragadja meg önkénytelenül a sok szép öltö­zék. A vigalom, mely reggelig tartott, zártkörű ugyan, a­mennyiben (a kellő kényelem tekintetéből) bizonyos számra szorított volt, de nem hódolt meg az osztályszel­lem követelésének. E bál, más elvek befolyása alatt ren­deztetett. A tánczterem s a mellék­szobák ízletesen di­szitvék, a zene (Patikárus) rész volt. — A nagyszombati városi szinházi álarc­osbál diszi­­tései közt Vörösmarty és Kisfaludy Károly erer képei is láthatók voltak. — Gyergyó­szárhegyi gróf Láz­ár Dénes, Rinds­­maul E­rika grófnővel f. hó 22 kén házasságra lépett. — Császár György a „Kunok“ czimü opera zeneszer­zőjének özvegye f. hó 14-kén meghalt. Világtörténet. B­u­mü­tf­e­r Jánostól. Magyarítva a harmadik bőví­tett és javított kiadás után D­a­n­i­e­l­i­k József által. II. köt. II. füz. Kiadja a S­z­e­n­t-I­s­t­v­á­n-T­á­r­s­u­­lat. Pest, 1858. 8-rét 375 lap. (Ára 1 frt 20 kr. p.) A jelen füzettel, melyben az 1815—1855-ki moz­galom teljes időszak eseményei vannak leírva, e mun­ka be van fejezve. Nincs Európában ország, mely az emlitett időközben nem vált volna világtörténeti fon­tosságú események színhelyévé. A spanyol gyarma­toknak elszakadása, Görögország felszabadulása, X. Károly bukása, a belga, lengyel forradalmak, az olasz felkelési kísérletek, a svájczi zavarok, a por­u­­gai és spanyol polgárháborúk, Lajos Fülöp kiűze­tése s az annak következtében kitört forradalmak, köztök a mienk is, és azoknak legyőzetése, a ke­leti bábom mind megannyi események, melyek a vi­lágtörténelemben, így a jelen munkában is méltó he­lyet foglalnak el azokkal egyetemben, melyeket a nagyhatalmak más világrészekben, péld. angolok Chinában, algbauok, mahrattok, sikhek közt, Lind- és Penschabhban idéztek elő stb. E mellett sz. a béke műveire is, minek a vámegyesület, az angol parla­ment re­orm, kath. emancipatio stb. kellő figyelmet fordított. Említenem sem kell, hogy csak az itt érin­tett főbb tárgyak is oly bő anyagok a történetíró ke­zében, hogy azoknak terjedelmes leírásával egy kis könyvtárt állíthatna ki; természetes tehát, hogy a Világesemények itt csak a legfőbb vonásokban s ered­ményeikben, de világos, könnyen folyó s érthető elő­adássál vannak tárgyalva s kétségtelenül e tulajdo­nokból magyarázandó az, hogy e munka Németor­szág­ és Ausztriában nemcsak számos tanintézetnél oktatási könyvül elfogadtatott, hanem a családi kö nőkben is, főleg a mivelt középosztálynál, mint hasz­­nos és kellemes olvasmány meleg részvétre talált s ezért e részben nálunk sem tévesztend. Irodalmunkba átültetésével azt akarta a kiadó Szent-István-Társulat, az „Előszó“ szerint, megmu­tatni, „mikép a hittel minden tudomány testvéri ösz­­hangzásban áll s egyúttal concret útmutatás adassék, mint kell a tudományokat vallásos szellemben ke­zelni, úgy, hogy a tudományos haladás ne csak ne vallja kárát, sőt inkább nemesüljön általa és ösztönt, lelkesedést, kitartási erőt merítsen belőle.“ S e szem­pont az egész munkában meg van tartva, mert az keresztény szellemben van írva, miért a tisztelt kiadó Társulat neve is kezeskedik. A Szerző azonfelül számos jelét adta a történetíró egyik legfőbb kelléké­nek, a részrehajlatlanságnak, de azért itt-ott látszik, hogy közel állunk még a lefolyt eseményekhez. Az „Előszó“ értesít, hogy „kutforrásokut a ha­zánkra vonatkozólag szükségelt bővítések- s helyre­igazításoknál tekintélyes­ történetíróinkat, az 1848 —1855-ki események tárgyalásánál pedig legin­kább Annegarn és Menzel Farkas műveit­ használta a tudós magyarító; miben állnak e bővíté­sek s helyreigazítások, nem lévén kezemnél az ere­deti, megmondani nem tudom, de annyit bevalland a munkának olvasója , hogy a mi forradalmunk elég híven van előadva. Említem, hogy az előadás világos és könnyen ért­hető, a német írókétól tehát eltérő. Ennek bebizonyí­tásául közlöm a mostani uralkodók közt a legkipu­­hatolhatlanabb szándékúnak, Lajos Napóleonnak, jellemzését. „Miként I­s. Napoleon“ — olvassuk a 350-ik lapon — „úgy ez is a souverainitást a nemzet által ráruházott parancs gyanánt akarja birni és gyakorolni, egyszersmind magát a forra­dalom legyőzőjének tartja és a polgári társadalom megmentőjének a vörösek socialismusától; azonban midőn a trónházi jogát más fejedelmek törvényes jogával ellentétben teszi, kibúvó ajtót tart nyitva, me­lyen a forradalom táborába átmehet, valamint I. Na­póleon is Francziaországon kívül a legnagyobb forra­dalmár volt. Egyben mégis különbözik elődjétől. I. Napoleon VII. Piust elfogatta s az egyházi államot kirabolta; III. Napóleon pedig IX. Piusnak segítsé­gére sietett a forradalom ellen s őt uralkodásába visszahelyezé; amaz is vis­zadta ugyan Francziaor­­szágban a kath. istentiszteletnek a forradalom által elrabolt szabadságát, hanem távol volt attól, hogy az egyházat teljes jogába visszahelyezze , holott III. Napóleon majdnem minden tekintetben megtette mindazt, mir­e részben kívánni lehet, annyira, mi­szerint remény van, hogy a franczia népnek a for­radalom által letiport erkölcsi öntudata újra föl fog ébredni. III. Napóleon trónra lépte mindene­setre nagy csapás volt az európai forradalmárok­ra nézve; ezt bizonyítja azon dühös gyűlölet, mely­­lyel minden színezetű forradalmárok iránta visel­tetnek; más részről bizonyítja ezt minden ügyek­nek gyors fölemelkedése, mely mindjárt az 1851. dec. 2-dika után bekövetkezett. Az is nagy kérdés : váj­jon a három egymásra következett rosz termésű év megingatások s nagy baj nélkül folyt volna e­le, ha Napóleon a kormány gyeplőjét erős kézzel meg nem ragadja.“ A keleti háború leírása után pedig így szól (362 I.) a sz., egyszersmind munkáját fejezvén be: „Ekkor végződött a nagy háború Oroszország el­len temérdek emb­r és roppant költség föláldo­zásával, a nélkül, hogy annak eredménye bárkire nézve kielégítő lenne. Oroszország nem hogy meg­­aláztatott, de inkább nyert tekintélyében, a mennyi­ben a nyűgöt egyesült hatalmai ellenében is meg­mutatta, hogy főpontjain épen nem, s lényegtelenebb oldalán is, milyen Krimia, nagy bajjal megtámadható s hogy pár szomszéd államnak diplomatiai utáni meg­nyerése által is egyesült elleneit oly békére kénysze­­ríté, mely hogy létrejöhetett, támadói jobban örven­dettek, mint ő maga. Konstantinápoly felé irányzott tervére nézve csak kedvező alkalom kell, hogy azt könnyedén végrehajtsa. Ellenben Törökország félál­lapota zavartabb és nyugtalanítóbb, mint valaha. A kétségbeesésig megunt török iga, melyet a csak pa­pirosra tett békepont a keresztyéneket illetőleg meg­nehezített, a villongásokat még inkább növeli; mia­latt az ájultságából eszméletre hozott Porta épen a védhatalmak közbenszólásai s egymásnak ellent­mondó tiltakozásai miatt a villongásokat lecsendesí­­teni nem képes és saját tehetlenségében ellenszegülő alattvalóinak parancsolni nem tud. Mindezek oly dol­gok, melyek azt mutatják, hogy a keleti háboru sajátlag ez­en­t­ú­l f­o­g b­e­f­e­j­e­z­t­e­t­ni. Ho­gyan? ez oly kérdés, melynél a jósló emberi ész ha­jótörést szenved.“ Nagy érdeme a munkának, hogy irodalmunkban hézagot tölt be, mert 1855-ig terjedő más világtörté­netünk nincs. G­y. •— Az ügyvédség gyakorlására az eperjesi orsz. főtör­vényszéki területen B­aj­u­s­z József hivatalhelylyel 8. A. Ujhelyben kinevestetett. KÜLÖNFÉLÉK. — 6­09. kir. Fensége Albrecht főlg Főkormányzó Ur­a tegnap éji vonattal érkezik Budára, honnan, rövid mulatás után ismét Bécsbe menend. — Buda város községe minden községi passiváinak törlesztésére, nemkülönben az apadóban levő törzsvagyon — Rózsa Sándor és Csik Mihály bűnvádi pe­rében a törvényszék ítélete tegnap, febr. 22 -én reg­geli 9 órakor kihirdettetett. — Az ítéletek ekként szólnak : I. R­ó­z­s­a Sándor, szegedi születésű, 45 éves, rom. kath., két figyermek atyja, elébb csikós, később kó­­boréletü s rablási bűntény miatt már elitélt, a rab­lás vádja alól bizonyítékok elégtelensége miatt a b. t. k. 287. §-sa értelmében felmentetik ; ellenben a véghezvitt és megkisérlett gyilkosság, a súlyos testi sértés és a közerőszaktétel fényében bűnösnek talál­taik s ennélfogva a b. t. k. 136. s kapcsolatban a 34. és 13­0. értelmében kötél általi halálra ítéltetik. II. Csik Mihály, majsai születésű, 31 éves, kath. házas, két gyermek atyja, ürményházai dohányker­tész az előserélés tényében bűnösnek találtatván, a b. t. k. 215 § -a értelmében egyévi súlyos börtönre ítéltetett. Egyszersmind mindkettő a perköltségekben elma­­rasztaltatott. Végre a vádlottak az elnök által a felöl is értesittettek, hogy a feljebbvitel bejelentésére 24 órai törvényes idő engedtetett. — Nemzeti színház. Febr. 21. „Zsigmond fogsága.“ Ered. nézőjáték 3 felv. Irta Szigligeti. Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. kir. budai országos törvényszéknél, megkezde­tett 1859 ben február lökén. (Folytatás.) A péntek febr. 18. délelőtti ülésben folytatott ta­núkihallgatás legközelebb Á­b­r­a­h­á­m András (B­e­­sz­er) betyár meggyilkolására s az azzal összeköt­tetésben álló eseményekre, — melyek a Rózsa Sán­dor elleni 4-dik vádpontot képezik — vonatkozott. Első tanuul Szécsi Mihály jelenik meg, ki 1853-ban szegedi tanyakapitány volt. Ő előadja, mikép két gyermek s egy leány, kik marhákat őriztek, azon tu­dósítással jöttek hozzá, hogy egy utczai árokban egy ember hulláját találták, mire ő kikocsizott s a hullát a városházba Szegedre viteté. Leírja az agyonütött egyén ruháját, kiről még akkor nem tudta, hogy az ama betyár volt, ki kevés napokkal előbb a Farkas, szegedi városi tanácsnok elleni merényt elkövető. A­mennyire emlékezhetik, a meggyilkoltnak lábain nem volt csizma. Rózsa Sándor, ki vele szembe ál­­líttatik, a tanú előtt teljesen ismeretlen. A legközelebbi tanú Farkas János úr, szegedi városi tanácsos, először is „a saját szőlőskertjébeni megtámadást rajzolja le. Ő egy baraczkfa ágait a kerti ollóval metszegetve, a rabló közeledtét csak akkor véve észre, midőn ez utóbbi oly közelről tett rá egy lövést, hogy kabátja azon oldala, hol a lövés elhaladt, égés­foltot kapott. A tanú odasietett kocsi­sa a rablót ugyan, még mielőtt ez második lövést tehetett volna, földre tektte, a rabló azonban igen erős ember volt, s mindkettejöknek nagy fáradsá­gukba került őt erősen tartani. Tanú kénytelen volt, saját 14 éves fiának, ki egy vas szénás villával oda­ugrott s azzal a rabló fejét ütötte, azt kiáltani, hogy erősebben üssön. Midőn az utóbbi végre legyőzetett s megkötöztetek, tanú az attól elvett fegyverekkel egy részben azon embereit fegyverze föl, kiket kocsi­ján, a rablónak megfutamodott két czinkosa után küldött. Hogy miként állíttattak meg az üldözök, mint gyanúsak, egy czirkáló vadász őrjárat által, s vitettek vissza F. tanácsnok szőröskertjébe, a hol annak aztán a fogoly rabló átadatott; s miként ta­lált az később alkalmat, az éj homályában a kocsiról leugrani, a vádiratból tudva van. Midőn a Szécsi ta­nyakapitány által beküldetett hulla Szegedre meg­érkezett, tanú azt csak délután szemlélte meg a cs. k. katonai kórházban, hova az bonczolás végett vite­tett s abban bizonyossággal fölismeré ama betyárt, ki ellene a gyilkossági merényt elköveté. A kopo­nyán még látható volt a szénás villával rajta ejtett seb is. A mi Rózsa Sándort illeti, tanú őt 1848 ban, midőn Rózsának két izben volt vele dolga a város­háznál, látta s beszélt vele. A szembesítésnél ráismer vádlottra, valamint ez utóbbi is kijelenti, hogy őt is­meri. A vádlónak egy közbevágó­ kérdése folytán tanú megerősíti, hogy Rózsa Sándor, ki a táborból visszatért, mint csikós állott szolgálatba a szegedi tanyákon, ez időben nyugodtan viselte magát s elle­ne semmi panasz sem fordult elő. Az államügyész kivonatára az Ábrahám András hullájának föltalálásáról fölolvasott jelentésben meg­­emlittetvén, hogy kezei kötéllel meg voltak kötve. Magyar k­ö­­n­y­v­e a­z e t. 51. Örömhangok, melyeket fötisztelendő Rezu­­tsek Antal ur ő nagyságának, a bold­­szűzről czimzett zirczi, pilisi és pásztói egyesült apátságok apátjának szék­­foglalási ünnepélyére mély fiúi tisztelettel nyújtanak az egri társház tagjai. — Pest, 1859. Nyomatott Emich Gusztávnál, 4 rét­i lap.

Next