Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)
1859-02-23 / 2710. szám
Az élet-, tőke- és jövedelembiztosításról. III. Az életbiztosítási intézet jótéteményénél fogva, mindenki előre gondoskodhatik a halálnak előre nem látható, ki nem számítható esetére. Ennélfogva nemcsak az agg szülőt, a nőt, a gyermeket biztosíthatjuk a bizonytalan halál idejére, hanem szeretetünket, gondoskodásunkat éreztethetjük halálunk után mindazokkal, kik hozzánk közel állva, tán szükséget fognának elhunytunk után szenvedni, vagy kik irányában a hála adóját kívánnák leróni. Ha csak a magyar biztosító társaság élet-, tőke- és jövedelembiztosítási alapelveit veszi szűk is, láthatjuk, hogy a biztosítás jótéteményét véreinkre, s a velünk nem rokonokra is kiterjeszthetjük. Példákkal világosítandjuk fel a mondottat. A biztosított öszveghez s a társasággal szerződő fél korához képest, arányos évenkénti vagy egyszerre tett befizetéssel, biztosítani lehet halál esetére oly öszveget , mely a szülőt képesítse, hogy a külön házasságokból eredő gyermekek öröksége közti egyenetlenséget kiegyenlítse; melynek segélyével az örökségen fekvő terhek megszüntethetők; mely az atyák azon vágyát, hogy a földbirtok felosztatlanul a fiágnak, vagy a figyermekek egyikének maradjon, érvényre juttatja, miután a leánygyermekek, vagy a többi figyermek részére az egyenlő osztályrésznek megfelelő pénzbeli örökség biztosítható , mely a jó gazdát, ki gyermekei örökségének megrövidítése nélkül ha cselédének jövőjéről nem gondoskodhatnék, módhoz juttatja, hogy a hosszú évi hű szolgálatot megjutalmazhassa. A testvér gondoskodhatik testvéréről, a barát szeretetének zálogát hagyhatja hátra a biztosított ősz végben, és ki hazafias és jótékony czélu adománynyal kívánná jelét adni ügyszeretetének, a nélkül, hogy örököseinek örökségét megrövidítené, teheti azt. De ez intézet jótéteményének igénybe vételére még kiválólag azok is utasítják, kik közvagy magánhivatali állásuknál fogva az államtól s uraiktól a nyugdíjazás jótéteményében részesíttetnek. Tudjuk, hogy a nyugdíjra az illető tisztviselőt és szolgát és özvegyét, csak a szolgálatban töltött bizonyos évszám jogosítja fel. Megemlékezve a megelőző czikkben fejtegetett azon lehetőségre, hogy az élte virágában levő ember szintén ki van téve a halál sarlójának, nem támad-e minden szerető férj és atyában fel azon aggodalom, hogy az ég elszólíthatja őt családja köréből, még mielőtt betöltő vala azon évsort, mely szükséges arra, hogy halála után családja nyugdíjhoz jusson ? Nem kötelessége, hogy ez esetlegre a gondos családfő előre biztosítsa szeretteit? De feltéve, hogy a tisztviselő nem férfikora delén hal el, hogy hosszú évsort töltött el az állam, vagy a magánbirtokos szolgálatában, nem tapasztaltuk-e számtalanszor, hogy a tisztviselő nem töltheti be teljesen a kívánt éveket, s nem búcsúzhatik el az élettől azon tudattal, hogy családját teljesen biztosítható ? Az ily esetekre nagy jótéteményt nyújt a bizonyos évkörre kötött tőke-, vagy nyugdíjbiztosítás. A következő példa jobban megérteti állításunkat. A tisztviselő - a.kinek 26 vagy 30 évig kell szolgálnia, hogy halála után családja nyugdíjt nyerjen, szolgálati idejének 20 vagy 26-ik évében érzi, hogy a munka vagy a megcsökönösödő betegség erejét fogyasztani kezdi; meglepi szívét az aggály, hogy mielőtt a kívánt 25, vagy 30 szolgálati évet betöltené, meghalhat. A gondos családfő tehát ez esetre kívánja biztosítani családját s az életbiztosító társasággal szerződésre lép 5 éves periódusra. Ha ez öt év alatt a szerződő meghal, a család a biztosított összeget vagy nyugdíjat hiány nélkül megkapja; ha pedig az 5 évet túléli, könynyen nélkülözheti a befizetett díjakat, mert elérte az őt és családját nyugdíjra jogosító időt. Mutassunk még fel néhány példát, mely az életbiztosító intézet jótéteményét tüntesse fel. A nyugdíjra jogosított állam- vagy magánhivatalnok, a csekély vagyonnal bíró családfő sokszor nagy aggodalommal tekint azon jövőbe, mely családjának gyarapodásával családatyai gondjait is megsokasítja, kötelessége teljesítését megnehezíti. A fizetés, vagyonának jövedelme, a kiérdemelt nyugdíj sokszor nem elégséges arra, hogy a háztartás legszükségesebb kiadásai felett gyermekei nevelésére anynyit fordíthasson, mennyit a tán jeles tehetségű gyermek gondosb taníttatása igényel. A kevés vagyonú, a csak nyugdíjára szorított atya is óhajtaná, hogy az iparos pályára lépett gyermekeinek eszközt nyújthasson mesterségük megindítására, de a szűk vagyon, de a szűk nyugdíj csak a legszükségesebb kiadásokat fedheti. És az atya, ki mezei gazdaságot, hasznos mesterséget az, mily istenáldásnak tartaná azt, ha a férfikorba lépő, a 20 évet meghaladó gyermeke oldala mellett maradhatna, hogy gazdaságában, mestersége űzésében, mint mondani szokás, jobb kezévé váljék? Az élet-, tőke- és jövedelembiztosító intézet pénztárába fizetett évenkénti csekély díj leveszi a családatya vállairól a gond terhét Mert mindenki biztosíthat magának oly tőkét, mely neki még életében kifizettetik, ha az előre meghatározott kort eléri, mely módot nyújt neki, hogy gyermekét neveltethesse óhajtása szerint. De nemcsak saját személyét biztosíthatja a családfő ekként, hanem oly szerződésre is léphet, hogy gyermekének péld. 21-ik kor évében fizettessék ki p. o. 1500 frt, vagy oly nagyobb vagy kisebb összeg, melylyel a választott mesterséget megindíthatja, így biztosíthat leánya részére kiházasítási tökét, tisztességes hozományt és pedig részint úgy, hogy e biztosított töke a családfő halála esetében tüstént, részint úgy, hogy az a leánygyermek meghatározott kor évében fizettessék ki, így biztosíthatják egymást kapcsolatosan a házastársak, akként t. i. hogy az egyik biztosított házastárs halálával, az életben maradt másiknak tőke vagy nyugdíj fizettessék. De ily kapcsolatosan két egészen idegen egyén is biztosíthatja egymást. Még egykét felvilágosítással tartozunk. POMPÉRY JÁNOS kiegészítésére másfél millió ausztr. értékű forint kisorsolható kölcsön megkötését czélozván, e terv f. é. febr. 6 kán . cs. k. Apostoli Felsége legmagasb végérvényü jóváhagyását megnyerte. — Esen ügy foganatosítása Schuller J G és társa bécsi bankárházra van bizva, és 40 azért írtjával részlet kölcsön kötelezvények fognak kibocsáttatni, melyek 50 év leforgása alatt 56 húzásban végleges kisorsolás alá kerülnek. — Fölmerült esetek alkalmából a császári királyi kereskedelmi minisztérium elrendelé, mikép a községi hivataloknak cupán azon postai küldeményei tekintendők díjmenteseknek, melyek ezen jegyzettel : „hivatalból, a közigazgatás ügyeiben,“ vannak jelölve. Az ezen dijmentességgeli visszaélés esetében, az általános büntetési szabályok alkalmazandók. A hatóságok s községi elöljáróknak egyes községi tagokkal folytatott, valamint a hatóságok természetes hatásköréből eredő levelezés is díjköteles marad. A Dunagőzhajózási társulat egy új általános tarifát dolgoztat ki, mely hrszerint a legközelebbi napokban fog megjelenni s némely árleszállításokat foglaland magában. Legközelebb a bécsi kereskedelmi kamra elé egy tervezett részvényegylet programmja terjesztetett, melynek czélja általában a nagybani borkereskedés s név szerint az ausztriai boroknak más államokbai kivitele lenne. A 30 évre alapítandó társulat részvénytőkéje egyelőre 2 millió a. értékű írtra lenne megállapítva, azonban a szükséglethez képest 3 millió frtra is felemeltethetnék. A bősi kereskedelmi kamra egy a cs. királyi helytartósághoz intézett véleményezésben, a terv iránt pártolólag nyilatkozott. A „Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok“ és „Kecskeméti protestáns közlöny“ czímű folyóiratok ezentúl egymástól teljesen függetlenül fognak megjelenni. A „Papi dolg o zatok“-at Szász Károly , a „Közlöny “ t Fördös Lajos szerkesztendő A „Papidolgozatok“ tárgyait kifejezi a folyóirat czime. A „Közlöny“ tárgyai: 1) vallási és egyházi közlemények, jelesen vezéreszmék és czikkek a prot. egyházi életből; értekezések a hit- és erkölcstan, ugyszinte az egyháztörténelem és kormányzat mezejéről. 2) Nevelés és iskolaügy. 3) Könyvismertetések és bírálatok, különös tekintettel magyar iskolai kézikönyvekre s a külföld protest na egyhánfodalmi termékeire 4) Egyházi és iskolai tudósítások. 5) Nevezetes egyházi és iskolai férfiak életrajza. Előfizetés nytatik 3, évre a két folyóiratra együtt 6 frt, csupán a „Közlönyre“ 3, csupán a „Papi dolgozatokra“ 4 frttal p.p. Előfizetést Pesten elfogad Ráth Mór könyvkereskedése. — (Pályázat ) Dr Kéry Imre 18 db aranyat tűz ki e kérdést legalapobban megoldó értekezésre : hogyan lehetne legkönnyebben tisztába jöni a hazánkban ismert szőlőfajok elnevezésére nézve? s mikép kellene a szőlőfajokat osztályozni? A pályaművek f. u. jun. 15-dikig a „Borászati lapok“ szerkesztőségihez küldendők. — A „Tigris“ szálloda termében f. hó 19 -én rendezett zártkörű tánczvigalom egyike volt e farsang legszebb s legkedélyesebb mulatságainak. Budapestnek gyönyörü hölgyeiből sokan egyesültek itt bájos koszorúvá, hogy fenhedessék a magyar hölgy szépségét, hogy néhány órára még az agglegény szivét is felmelegitsék. Ha a költészettől szabad volna nekünk rideg napi referensnek szavakat kölcsönözni, e szép társaságot a földre szállt mennynek mondanék, mennynek, mely seraphokkal van megnépesitve s mely a pártos cherubok hazája. A pártos angyalok alatt csak magunkat értjük dísztelen hosszú farkú frakkunkkal, a csillagok mellett egyegy fellegfoltok Már az igaz, hogy a férfira a rágalom sem foghatja a hiúságot. Tessék megtekiteni a teremtés urát, a deli lánczost a majdnem lábikráját verő fecskefarban Menynyivel hubbak a bécsi sulávok, kik szép nemzeti öltönyökkel cserélik fel e derékig gombolható s kikanyaritott báli és salonöltözéket! Mi nem vagyunk hiúk s uraljuk a szabó szeszélyét. Hölgyeink szépségüket még az igéző szép öltözékkel is tetézék Valóban, bár nem tanulmányoztuk a tonettet, lehetlen volt, hogy a szép érzékét nálunk is ne ragadja meg önkénytelenül a sok szép öltözék. A vigalom, mely reggelig tartott, zártkörű ugyan, amennyiben (a kellő kényelem tekintetéből) bizonyos számra szorított volt, de nem hódolt meg az osztályszellem követelésének. E bál, más elvek befolyása alatt rendeztetett. A tánczterem s a mellékszobák ízletesen diszitvék, a zene (Patikárus) rész volt. — A nagyszombati városi szinházi álarcosbál diszitései közt Vörösmarty és Kisfaludy Károly erer képei is láthatók voltak. — Gyergyószárhegyi gróf Lázár Dénes, Rindsmaul Erika grófnővel f. hó 22 kén házasságra lépett. — Császár György a „Kunok“ czimü opera zeneszerzőjének özvegye f. hó 14-kén meghalt. Világtörténet. Bumütfer Jánostól. Magyarítva a harmadik bővített és javított kiadás után Danielik József által. II. köt. II. füz. Kiadja a Szent-István-Társulat. Pest, 1858. 8-rét 375 lap. (Ára 1 frt 20 kr. p.) A jelen füzettel, melyben az 1815—1855-ki mozgalom teljes időszak eseményei vannak leírva, e munka be van fejezve. Nincs Európában ország, mely az emlitett időközben nem vált volna világtörténeti fontosságú események színhelyévé. A spanyol gyarmatoknak elszakadása, Görögország felszabadulása, X. Károly bukása, a belga, lengyel forradalmak, az olasz felkelési kísérletek, a svájczi zavarok, a porugai és spanyol polgárháborúk, Lajos Fülöp kiűzetése s az annak következtében kitört forradalmak, köztök a mienk is, és azoknak legyőzetése, a keleti bábom mind megannyi események, melyek a világtörténelemben, így a jelen munkában is méltó helyet foglalnak el azokkal egyetemben, melyeket a nagyhatalmak más világrészekben, péld. angolok Chinában, algbauok, mahrattok, sikhek közt, Lind- és Penschabhban idéztek elő stb. E mellett sz. a béke műveire is, minek a vámegyesület, az angol parlament reorm, kath. emancipatio stb. kellő figyelmet fordított. Említenem sem kell, hogy csak az itt érintett főbb tárgyak is oly bő anyagok a történetíró kezében, hogy azoknak terjedelmes leírásával egy kis könyvtárt állíthatna ki; természetes tehát, hogy a Világesemények itt csak a legfőbb vonásokban s eredményeikben, de világos, könnyen folyó s érthető előadássál vannak tárgyalva s kétségtelenül e tulajdonokból magyarázandó az, hogy e munka Németország és Ausztriában nemcsak számos tanintézetnél oktatási könyvül elfogadtatott, hanem a családi kö nőkben is, főleg a mivelt középosztálynál, mint hasznos és kellemes olvasmány meleg részvétre talált s ezért e részben nálunk sem tévesztend. Irodalmunkba átültetésével azt akarta a kiadó Szent-István-Társulat, az „Előszó“ szerint, megmutatni, „mikép a hittel minden tudomány testvéri öszhangzásban áll s egyúttal concret útmutatás adassék, mint kell a tudományokat vallásos szellemben kezelni, úgy, hogy a tudományos haladás ne csak ne vallja kárát, sőt inkább nemesüljön általa és ösztönt, lelkesedést, kitartási erőt merítsen belőle.“ S e szempont az egész munkában meg van tartva, mert az keresztény szellemben van írva, miért a tisztelt kiadó Társulat neve is kezeskedik. A Szerző azonfelül számos jelét adta a történetíró egyik legfőbb kellékének, a részrehajlatlanságnak, de azért itt-ott látszik, hogy közel állunk még a lefolyt eseményekhez. Az „Előszó“ értesít, hogy „kutforrásokut a hazánkra vonatkozólag szükségelt bővítések- s helyreigazításoknál tekintélyes történetíróinkat, az 1848 —1855-ki események tárgyalásánál pedig leginkább Annegarn és Menzel Farkas műveit használta a tudós magyarító; miben állnak e bővítések s helyreigazítások, nem lévén kezemnél az eredeti, megmondani nem tudom, de annyit bevalland a munkának olvasója , hogy a mi forradalmunk elég híven van előadva. Említem, hogy az előadás világos és könnyen érthető, a német írókétól tehát eltérő. Ennek bebizonyításául közlöm a mostani uralkodók közt a legkipuhatolhatlanabb szándékúnak, Lajos Napóleonnak, jellemzését. „Miként Is. Napoleon“ — olvassuk a 350-ik lapon — „úgy ez is a souverainitást a nemzet által ráruházott parancs gyanánt akarja birni és gyakorolni, egyszersmind magát a forradalom legyőzőjének tartja és a polgári társadalom megmentőjének a vörösek socialismusától; azonban midőn a trónházi jogát más fejedelmek törvényes jogával ellentétben teszi, kibúvó ajtót tart nyitva, melyen a forradalom táborába átmehet, valamint I. Napóleon is Francziaországon kívül a legnagyobb forradalmár volt. Egyben mégis különbözik elődjétől. I. Napoleon VII. Piust elfogatta s az egyházi államot kirabolta; III. Napóleon pedig IX. Piusnak segítségére sietett a forradalom ellen s őt uralkodásába visszahelyezé; amaz is viszadta ugyan Francziaországban a kath. istentiszteletnek a forradalom által elrabolt szabadságát, hanem távol volt attól, hogy az egyházat teljes jogába visszahelyezze , holott III. Napóleon majdnem minden tekintetben megtette mindazt, mire részben kívánni lehet, annyira, miszerint remény van, hogy a franczia népnek a forradalom által letiport erkölcsi öntudata újra föl fog ébredni. III. Napóleon trónra lépte mindenesetre nagy csapás volt az európai forradalmárokra nézve; ezt bizonyítja azon dühös gyűlölet, melylyel minden színezetű forradalmárok iránta viseltetnek; más részről bizonyítja ezt minden ügyeknek gyors fölemelkedése, mely mindjárt az 1851. dec. 2-dika után bekövetkezett. Az is nagy kérdés : vájjon a három egymásra következett rosz termésű év megingatások s nagy baj nélkül folyt volna ele, ha Napóleon a kormány gyeplőjét erős kézzel meg nem ragadja.“ A keleti háború leírása után pedig így szól (362 I.) a sz., egyszersmind munkáját fejezvén be: „Ekkor végződött a nagy háború Oroszország ellen temérdek embr és roppant költség föláldozásával, a nélkül, hogy annak eredménye bárkire nézve kielégítő lenne. Oroszország nem hogy megaláztatott, de inkább nyert tekintélyében, a mennyiben a nyűgöt egyesült hatalmai ellenében is megmutatta, hogy főpontjain épen nem, s lényegtelenebb oldalán is, milyen Krimia, nagy bajjal megtámadható s hogy pár szomszéd államnak diplomatiai utáni megnyerése által is egyesült elleneit oly békére kényszeríté, mely hogy létrejöhetett, támadói jobban örvendettek, mint ő maga. Konstantinápoly felé irányzott tervére nézve csak kedvező alkalom kell, hogy azt könnyedén végrehajtsa. Ellenben Törökország félállapota zavartabb és nyugtalanítóbb, mint valaha. A kétségbeesésig megunt török iga, melyet a csak papirosra tett békepont a keresztyéneket illetőleg megnehezített, a villongásokat még inkább növeli; mialatt az ájultságából eszméletre hozott Porta épen a védhatalmak közbenszólásai s egymásnak ellentmondó tiltakozásai miatt a villongásokat lecsendesíteni nem képes és saját tehetlenségében ellenszegülő alattvalóinak parancsolni nem tud. Mindezek oly dolgok, melyek azt mutatják, hogy a keleti háboru sajátlag ezentúl fog befejeztetni. Hogyan? ez oly kérdés, melynél a jósló emberi ész hajótörést szenved.“ Nagy érdeme a munkának, hogy irodalmunkban hézagot tölt be, mert 1855-ig terjedő más világtörténetünk nincs. Gy. •— Az ügyvédség gyakorlására az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen Bajusz József hivatalhelylyel 8. A. Ujhelyben kinevestetett. KÜLÖNFÉLÉK. — 609. kir. Fensége Albrecht főlg Főkormányzó Ura tegnap éji vonattal érkezik Budára, honnan, rövid mulatás után ismét Bécsbe menend. — Buda város községe minden községi passiváinak törlesztésére, nemkülönben az apadóban levő törzsvagyon — Rózsa Sándor és Csik Mihály bűnvádi perében a törvényszék ítélete tegnap, febr. 22 -én reggeli 9 órakor kihirdettetett. — Az ítéletek ekként szólnak : I. Rózsa Sándor, szegedi születésű, 45 éves, rom. kath., két figyermek atyja, elébb csikós, később kóboréletü s rablási bűntény miatt már elitélt, a rablás vádja alól bizonyítékok elégtelensége miatt a b. t. k. 287. §-sa értelmében felmentetik ; ellenben a véghezvitt és megkisérlett gyilkosság, a súlyos testi sértés és a közerőszaktétel fényében bűnösnek találtaik s ennélfogva a b. t. k. 136. s kapcsolatban a 34. és 130. értelmében kötél általi halálra ítéltetik. II. Csik Mihály, majsai születésű, 31 éves, kath. házas, két gyermek atyja, ürményházai dohánykertész az előserélés tényében bűnösnek találtatván, a b. t. k. 215 § -a értelmében egyévi súlyos börtönre ítéltetett. Egyszersmind mindkettő a perköltségekben elmarasztaltatott. Végre a vádlottak az elnök által a felöl is értesittettek, hogy a feljebbvitel bejelentésére 24 órai törvényes idő engedtetett. — Nemzeti színház. Febr. 21. „Zsigmond fogsága.“ Ered. nézőjáték 3 felv. Irta Szigligeti. Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. kir. budai országos törvényszéknél, megkezdetett 1859 ben február lökén. (Folytatás.) A péntek febr. 18. délelőtti ülésben folytatott tanúkihallgatás legközelebb Ábrahám András (Beszer) betyár meggyilkolására s az azzal összeköttetésben álló eseményekre, — melyek a Rózsa Sándor elleni 4-dik vádpontot képezik — vonatkozott. Első tanuul Szécsi Mihály jelenik meg, ki 1853-ban szegedi tanyakapitány volt. Ő előadja, mikép két gyermek s egy leány, kik marhákat őriztek, azon tudósítással jöttek hozzá, hogy egy utczai árokban egy ember hulláját találták, mire ő kikocsizott s a hullát a városházba Szegedre viteté. Leírja az agyonütött egyén ruháját, kiről még akkor nem tudta, hogy az ama betyár volt, ki kevés napokkal előbb a Farkas, szegedi városi tanácsnok elleni merényt elkövető. Amennyire emlékezhetik, a meggyilkoltnak lábain nem volt csizma. Rózsa Sándor, ki vele szembe állíttatik, a tanú előtt teljesen ismeretlen. A legközelebbi tanú Farkas János úr, szegedi városi tanácsos, először is „a saját szőlőskertjébeni megtámadást rajzolja le. Ő egy baraczkfa ágait a kerti ollóval metszegetve, a rabló közeledtét csak akkor véve észre, midőn ez utóbbi oly közelről tett rá egy lövést, hogy kabátja azon oldala, hol a lövés elhaladt, égésfoltot kapott. A tanú odasietett kocsisa a rablót ugyan, még mielőtt ez második lövést tehetett volna, földre tektte, a rabló azonban igen erős ember volt, s mindkettejöknek nagy fáradságukba került őt erősen tartani. Tanú kénytelen volt, saját 14 éves fiának, ki egy vas szénás villával odaugrott s azzal a rabló fejét ütötte, azt kiáltani, hogy erősebben üssön. Midőn az utóbbi végre legyőzetett s megkötöztetek, tanú az attól elvett fegyverekkel egy részben azon embereit fegyverze föl, kiket kocsiján, a rablónak megfutamodott két czinkosa után küldött. Hogy miként állíttattak meg az üldözök, mint gyanúsak, egy czirkáló vadász őrjárat által, s vitettek vissza F. tanácsnok szőröskertjébe, a hol annak aztán a fogoly rabló átadatott; s miként talált az később alkalmat, az éj homályában a kocsiról leugrani, a vádiratból tudva van. Midőn a Szécsi tanyakapitány által beküldetett hulla Szegedre megérkezett, tanú azt csak délután szemlélte meg a cs. k. katonai kórházban, hova az bonczolás végett vitetett s abban bizonyossággal fölismeré ama betyárt, ki ellene a gyilkossági merényt elköveté. A koponyán még látható volt a szénás villával rajta ejtett seb is. A mi Rózsa Sándort illeti, tanú őt 1848 ban, midőn Rózsának két izben volt vele dolga a városháznál, látta s beszélt vele. A szembesítésnél ráismer vádlottra, valamint ez utóbbi is kijelenti, hogy őt ismeri. A vádlónak egy közbevágó kérdése folytán tanú megerősíti, hogy Rózsa Sándor, ki a táborból visszatért, mint csikós állott szolgálatba a szegedi tanyákon, ez időben nyugodtan viselte magát s ellene semmi panasz sem fordult elő. Az államügyész kivonatára az Ábrahám András hullájának föltalálásáról fölolvasott jelentésben megemlittetvén, hogy kezei kötéllel meg voltak kötve. Magyar könyve az e t. 51. Örömhangok, melyeket fötisztelendő Rezutsek Antal ur ő nagyságának, a boldszűzről czimzett zirczi, pilisi és pásztói egyesült apátságok apátjának székfoglalási ünnepélyére mély fiúi tisztelettel nyújtanak az egri társház tagjai. — Pest, 1859. Nyomatott Emich Gusztávnál, 4 réti lap.