Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)
1859-02-25 / 2712. szám
Az élet-, tőke- és jövedelembiztosításról. IV. A verseny üdvös voltára kell ismernünk a biztosító társaságoknak a számtan által igazolható azon vetélkedésében, minélfogva szerződő és biztosított feleiknek mentül több kedvezményt kívánnak nyújtani. A magyar biztosító társaság alapszabályai 1. §-a értelmében életbe lépendő életbiztosítási ágnak a közgyűlés által jóváhagyott és megerősítés végett felterjesztett alapelvei szerint ez intézet amellett, hogy aránylag csekély díjt követel, az üzlet nyereményében is részesíti a szerződő feleket, sőt a biztosított tőkét vagy legalább a díjtartaléki felesleget még akkor is kifizeti, ha a szerződő fél öngyilkosság által vetne is véget életének vagy párbajban esnék is el. A biztosító társaság, ám látjuk, mindig a becsületesség színvonalán szemléli azon egyént, kivel viszonyba lép, s míg egyrészről beszámítás alá nem eshető psychikus indokoknak akarja tulajdonítani azt, ha valaki az élettől önkezűleg szakítja el magát, addig másrészről a becsületsértésről a mivelt nemzetek közt ez időben uralkodó fogalmaknak deferál, midőn, alapelvei értelmében, elismeri érvényét a párbajban elesett szerződő fél biztosítási kötvényének, vagy igényét a díjtartalék feleslegéhez. A bizodalom és lojalitás ez alapján a biztosító társaság szerződő feleitől jogosan és méltán jólelkűséget és becsületességet követelvén, minden csalási esetben megszünteti viszonyát s a befizetett dijakat vissza nem téríti És a biztosított csak is a részlelkű eljárás esetében veszíti el a befizetett dijakat s az igényt a biztosított tőkéhez vagy nyugdíjhoz. Minden más esetben fenmarad az igény a kötvény feltételei értelmében, így, például véve a magyar életbiztosító intézet alapelveit, ha a díjfizetés a kötelezett határidőben és azontúl a még engedményezett napok leforgása alatt sem teljesíttetnék, a kötvény felbontottnak tekintetik ugyan, de azon esetben, ha a biztosított a befizetést p. o. 5 év lefolyta előtt szüntetné meg, díjtartalékának s/4-ed részét visszanyeri, míg, ha az évenkénti díjfizetés megszüntetése példa társasággali viszonyának 6-dik évében vagy később történik, az eddig évenként fizetett díjak a biztosított javára hatnak, oly formán, hogy e dijak a biztosított azon életkor évében fizetett dijnak tekintetnek, melyben a díjfizetés megszűnt, s az ezen egy öszvegben fizetett dijnak megfelelő tőke, vagy nyugdij vézetik biztosított summának Ez összeg minden további fizetés nélkül a biztosított halála után a kötvény jogosított tulajdonosának, vagy még magának a biztosítottnak kifizettetik, ha a kötvényben kijelölt kort eléri. Miután ezúttal nem célunk az életbiztosító társaságok alapszabályainak részletes ismertetése, a magyar társaság életbiztosítási ágának alapelveiből például vett ez egyetlen eset által csak azon szabadelvűséget és logalitást kívántuk kiemelni, melylyel a biztosítási társulatok szerződő és biztosított feleik irányában járnak el rendesen. E logalitás kifolyása a magyar életbiztosító intézet azon alapelve is , hogy a szerződő fél a kötvényben foglalt jogos igényről szabadon rendelkezhetik, azt elajándékozhatja, másra ruházhatja, s az ily átruházás hátirattal is igazolható; hogy továbbá minden biztosító, ki péld. a magyar társasággal az életbiztosítás akármely ágában, péld. 7 évnél hosszabb időre biztosít, s a társulattal már 3 évig biztosítási viszonyban állott, mint fentebb megérintek, részesül az életbiztosítási ág üzleti nyereményében, még pedig mindenik azon arányban, melyben díjtartalékával a közös nyereményhez járult. A nyereményt a biztosítottak vagy készpénzben felvehetik, vagy a biztosított tőke avagy nyugdíjaik emelésére, vagy díjilletőségeik leszállítására fordíthatják. A szerződő felek könnyebbségére, a magyar társaság abba is beleegyezik, hogy az évi díjak félévenként, évnegyedenként, sőt havonként is fizettethessenek, de ez esetekben természetesen, a részletekre mindig reáfizetendő az illető üzleti kamat. Végre, ha a biztosított félnek időközben körülményei változnának, s az évi fizetés terhére esnék, a társaság bármikor megengedi, hogy a szerződő fél vagy a biztosított tőkét kisebb összegre szállítsa, vagy kötvényét a társaságnak áruba ereszthesse, vagy a díjtartalékból öt illető felesleget szabályszerűleg kölcsön is felvehesse. Ekként igyekeznek a társaságok mentül könnyebbé tenni a biztosítást, ekként igyekez nek mentül több előnyt nyújtani a gondos családfőnek arra nézve, hogy szeretteinek jövője iránt gondoskodhassék. Ennyit vélünk szükségesnek egyelőre s a közönség tájékoztatása végett megjegyezni, rövid ismertetésünket azon figyelmeztetéssel fejezvén be, hogy a halál esetére biztosított tőke bármikor, az első befizetés után is tüstént kifizettetik; hogy a magyar társaságnak a közgyűlés által helybenhagyott alapelvei szerint, a biztosított tőke vagy nyugdíj minden levonás nélkül, teljes értékben s készpénzben fizettetik ki, s végre hogy azon előnyök felől, melyeket a társaságok biztosított feleiknek nyújtanak, a nyilvánossá tett és teendő társasági alapelvek s kötvényi feltételek bővebb felvilágosítást nyújtanak. POMPÉRY JÁNOS: Kolozsvári színház. Végig akartam várni Rónai úr vendégjátékait, melyek egyedül kölcsönöznek jelenleg némi érdeket drámai előadásainknak. Azonban, miután az említett színész már föllépett annyiszor, hogy játékáról határozott vélekedést bátran mondhatunk, miután ezélem nem is annyira az egyes előadások megbírálása, mint az Ügy figyelemmel kisérése, mi csak, miért tudósításommal késni kellene. Rónai úr vendégszereplései sorát a „Saint-Tropezi úrnő“-vel nyitotta meg február 9-kén, s abban mint Maurice lépett föl a nem nagy számú közönség előtt A jegulévők zajos tapsokkal üdvözölték régi ismerősüket, kedven ezüket. A közönség csekély számmali megjelenésének oka az, hogy e napokban bérszünetekkel el volt halmozva s az, hogy a hanyag drámai előadások miatt azok iránt unatkozottnak látszik. Öszszesen föllépett Rónai úr eddig hatszor, én láttam a „Doni őrültek házában“ mint Eberhardot, a „Falusiak" -ban mint Halmait s a „Kean“-ban a czimszerepben. Rónai úr a természettől bőven meg van áldva mindazon tulajdonokkal, mik megkivántatnak arra, hogy e kitartó szorgaloimmal egykor művészeink soraiba küzdje fel magát. Játékán örömmel tapasztaltuk a haladás jeleit. Az említett szerepeket jó felfogással játszta ; a kivitelben , a részletekben is látszott a szorgalom s néhol a művészi ihletettség is megvillant. Szóval, kétséget nem szenved, miszerint Rónai úr tehetséges a színészeink egyike. Őt, ha hozzánk szerződteti, csak a metértő közönség óhajtásának teszen eleget az igazgató ; ha pedig Pestre szerződtetnék s nem tagadnák meg tőle a tért s benne az akarat, igyekezet nem fogna hiányzani, rövid időn a pesti színház kitűnőbb tagjai közé tartoznék Következnék, hogy drámai színészeink, színésznőink működéséről szóljak, ezt azonban nem tehetem, mert a társaság szervezete miatt színészeink és színésznőink jobbjai kénytelenek összevissza elvállalni szerepkörükön kívül eső szerepeket is ; következőleg bírálatom épn akkor, amikor igazságos lenne, egyszersmind méltánytalan volna. Ennek oka az, hogy Havi úr drámáját csak mint egy segédeszközt szervezte. A szakmák nincsenek betöltve, alig van egy pár színész és színésznő, a többiek vagy kezdők vagy oly tagok, kiknél főkellék volt szerződtetés alkalmával, hogy operákban mint kardalnokok működhessenek. Mit mondjak az előadások meneteléről, újból meg újból előhozzam a szerep-nemtudásokat s az ebből menő vontató előadásokat ? Ismételjem-e a személyik késő megjelenéséért , díszítmények helytelen alkalmazásáért, sőt néha összeomlásáért, felvonások, változások közti hosszas körökért sokaknak panaszát, hiszen mindezeket jól tudja az igazgató úr, s mégsem tud vagy nem akar rajtuk segítni. A fennebb említett előadások közül csak a „Falusiak“ czímű színmű alkalmával voltunk az ellenkezővel kellemetesen meglepetve , ellenben a Dijoni örültek háza adatása alkalmával mindezen hibák a botrányig potencirozva voltak. De hát így kell e ennek menni? Így fog-e sülyedni évről évre Kolozsvárit a drámai színészet Ugye, hová eleink azon időben, mikor még a két honban nem volt állandó temploma a magyar Tháliának, építették a legelső magyar színházat, hol ügyszerető, áldozatkész honfiak kezökbe vévén a színészet vezetését, színházunk lett első iskolája színészetünknek, s innen kerültek ki akkori színészeink legjobbjai. Nézetem szerint az ügy jelenlegi állásában nem maradhat, nem is fog maradni. A tisztelt országos színházi választmány elég keserves, dő tapasztalatokat szerezhetett magának a felől, hogy a vállalkozói rendszer miatt évenként hanyatlik az ügy; láthatta, hogy a Gyulai úr igazgatása alatti társulat nem volt kielégítő, a Lángué még gyengébb volt, s az idei még ennél is gyengébb, drámai tekintetben értve. Nem lehet tehát kételkedni, hogy a tisztelt országos választmány rövid időn föl fog lépni, s támaszkodva áldozatkész honfitársaink buzgóságára, képes lesz színházunkat örökre megalapítani. Kötelessége lenne a napisajtónak az e tárgy körüli teendőket tüzetesen tárgyalni, azonban hagyjuk el ezt még most, ne vágjunk a választmány kezdeményezési kötelességébe, elégedjünk meg azon óhajtásunk kifejezésével, vajha a választmány, belátva a dolog sürgetősségét, el ne szalasztaná a kedvező pit A bécsi nemzeti bank hitelosztálya érdekében, illetékes kéztől a következő fölvilágosító czikket vettük: Bármely hitelintézetnél legfontosabb kérdés: vájjon mennyibe kerül a kölcsön vett pénz? A bécsi nemzeti bank hitelosztályát illetőleg legközelebb e kérdés több pesti hírlapokban vitatás tárgya lön, mely különböző eredményre vezetett. Ugyanis: A magyar gazdasági egyesület közgazdászati osztályának jelentésében állíttatott, miszerint a nevezett hitelosztály kölcsönpénzei , ha a záloglevelek 840/0-val értékesíthetők, 8/2 százlékba kerülnek. Másrészről ellenben állíttatott, hogy e kölcsönök az adott esetben csak 7/2%-ra rúgnak. A közönségre nézve nem lesz tehát érdektelen e különbözést tisztába hozni, és azt egyszerűen számokban megfejteni. A kérdés t. i. szerintünk a körül forog, hogy számszerűt kimutattassék, mennyire rúgnak a bankkölcsön után járó kamatok, és mennyit tesz a tőkeveszteség, melyet a bankadós a zálogleveleknek árfolyama által szenved, a mennyiben t. i. 100 ftért csak 84 ftot kap s igy 32 év alatt 16 fttól nemcsak felesleg fizet kamatot, de 16 frtal a kapottnál nagyobb tőkét is visszafizetni kénytelen.“ A kamatfizetés, tekintőleg a fentebbi árfolyamból eredő veszteséget, a következő arány szerint áll: 84, 6 = 100, x —s így tehát 70/j-re rúg. A ki t. i. 84 frtnyi tőke után 6 frtat kamat fejében fizet, 100 frtnyi tőke után fizet 11, vagyis 7 frt 14 kit ujpénzben. Minthogy tehát a kölcsönt vevő 16 frt után felesleg fizeti a 6 % kamatot, a köcsön kamatja 7-14 % tesz. A tőkeveszteség pedig ezen arány szerint mutatkozik : 84: 16 , 100 , és ennélfogva úgy tűnik elő, mint 19.05. Ugyanis a kölcsönt vevőnek azon 84 írton felül, melyet valósággal kapott, még 16 ftot kelletvén viszszafizetnie, tulajdonkép 19.05 részszel többet fizet vissza tőke fejében , mint fizetett volna , ha ama 16 ftnyi fogyatkozás őt nem éri. E tőkeveszteség, mely a bank törlesztési terve szerint 32 évre oszlik, egy éven át a következő arány szerint áll : 32. 19.05 . 1. x —s így tehát 0.59-ba számítható. Ha tehát a kamatfizetés . . 74 s a tőkeveszteség .... 0'59 krra rúg, összesen .... 7-73°0 százlékba kerül a nemzeti bank hitelosztályának kölcsöne. Lehet ugyan e bankkölcsönöket még az által olcsóbbá tenni, hogy idő előtti visszafizetések záloglevelekben, midőn azok névszerinti értékén alul állanak, az illető adósok által eszközöltetnek; azonban eme árcsökkenés egyelőre számítás tárgya nem lehet; igen különbözők lévén az illető bankadósok viszonyai és más előre nem látható körülmények fordulhat rán elő, melyek ez árkisebbedésre nagy befolyással lehetnek. . . . KÜLÖNFÉLÉK. — A budai községtanács m. é. dec. 16-án elhatározta, hogy a Horváth-kert azon részét, mely a színkör fönntartására szükséges, vétel útján magához váltsa. E határozat végrehajtására azonnal lépések tétettek ; az alkudozás erélyesen megkezdetett és a tulajdonosok szives közeledése által sokban megkönnyebbült, végre következő pontokban történt megállapodás : 1) Buda a Horváthkert azon egész részét megveszi, mely az alagút és a templom közti út balján fekszik. 2) Ezen terület az árok és a rajta keresztbefutó, a kert közepét ketté metsző vonal által négy részre osztatik. A két közvetlenül az alagututera mellett fekvő rész összesen 16375/6 négyszögöl, öle 12 írtért, ennélfogva egészben 19,654 írtért pengő pénzben ; a sz János hidja felé hátul fekvő két másik rész öle 8 ft, összsen 2182 - és 17,456 pftért, igy az egész terület 35,110 pft vagy 38,965 ftöoktért ausztriai értékben áruba bocsáttatik; ehhez járul még 100 arany kulcspénz. 3) A fizetési föltételekre nézve kiköttetik, hogy az első 10,500 forintos részlet és a 100 arany kulcs pénz a szerződés megkötésekor, a másik 10,500 ft egy évre, végre a 17,965 ft 50 kr. hátralék további 2— 3 év alatt fizettessék le. E pontok a községtanács f. h. 5 ki ülésében egyhangulag elfogadtattak.A Horváth féle területnek az alagút által kétségkívül jövője van. E megszerzés fő előnye azonban a nyári színkörre fog hárulni. Miután szolgálmányon nem alapszik s annak tulajdonosai ezentúl kénytelenek lesznek , a legközelebb egy behívandó tanácskozmányokban résztvenni,melyek az ezen zálogalapra másított hitelezők kiegyeztetését fogják illetni s ekképa nyári szinkör fönállása annyi, mint bizonyos. F . h e r czeg- Főkormányzó ur Ö cs. Fensége atyai gondoskodásának ismét uj jelét adta Buda város iránt s annak e szerződésügy megkötésére azon 20000 ftot végkép oda ajándékozta, melylyel a város a vizszűrő készület felállítása következtében az országos alapnak tartozott és attól 5 ös kamatot volt kénytelen fizetni. Továbbá el van végezve, hogy a város a maga idején megszerzendő nyári szinkörért az igazgatótól 600 ftot meg nem haladó haszonbért fog venni, miért a szinházigazgató kötelezve lesz a szinpad megfelelő föntartására és javítására évenkint egy bizonyos összeget fordítani. (B. H.) — Az ország minden részében egymást érik az égések , úgy hogy elmondhatni, miként a nyári hónapokban sem tett annyi kárt a tűz, mint a legközelebb lefolyt hetekben , mintő például szolgálhat a gazdáknak, hogy a biztosítás jótékonyságát igénybe venni siessenek. Nevezetesen legújabban , hó 19 én Vörösváron Nyitra megyében i f. hó 21 én Zorndorfon dühöngött a tűz, itt tizenkét, amott 30 házat hamvasztván el. — Rimaszombat városának lelkes községtanácsa elhatárza, hogy a város okiratilag kötelezi magát a pesti nemzeti színháznak 15 éven át 100 párttal való segélyezésére. Több ily várost a hazának 63 jó drámát a színháznak ! — Mint halljuk, Egressivel együtt Szigeti és Réthi is elhagyandják a színházat, hogy vándorútra térjenek. — Luck Róza k. a. jeles gordonka tanárunk s nemzeti színházi zenekari tagunk tehetséges leánya f. hó 27- kén a nemzeti muzeum termében hangversenyt adand a gordonkán. A jeles fiatal művésznőt több jelesünk támogatandja e hangversenyében. Hisszük, a közönség részvéte nem marad el, főleg miután e részvétet a tehetséges művésznő megérdemli. • A temesvári takarékpénztár több jótékony adakozáson kívül 1000 purtot ajándékozott egy Temesvárott felállítandó reáliskola számára ; ugyane czélra a kereskedelmi testület múlt szombaton 4000 pártnyi alaptőkét szavazott. M F. hó 16-kán délben a Szegedről elinduló vasúti vonat mozdonya Szőreg táján a szerkocsival együtt kiugrott a sínekből. A mozdonyvezető jókor észrevévén a kitérési szerek rendetlenségét, semmi baj nem történt. — Nagy Ferencz Temesvárit a helytartóságtól engedélyt nyert egy gőzmalom fölállítására a Józsefvárosban. Ez által a városi község hajdani regáléjának kérdése a szabad ipar érdekében magyaráztatott. — Ungból értesítenek, hogy Gergelyi János ur Szirmai Blanka kisasszonyt, Thuránszky Ferencz ,ur Kossuth Ida kisasszonyt oltárhoz vezeté. — (Gyász hir). Banovics Manó ungmegyei földbirtokos s telekkönyvvivő f. hó 15-kén meghalt. Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. kir. budai országos törvényszéknél, megkezdetett 1859-ben február 15-kén. Az államügyész ur végelőadása. Az első vádtény, mondá, be van bizonyulva, azon három pásztorember által, kiknek egybehangzó tanúskodása szerint 1842. oct. 1-jén napnyugatkor négy lovas fölfegyverkezett betyár jelent meg, kiknek egyike Csákó nevű pásztorembernek azon fenyegetései, hogy meglövi, pisztolyt szegezve mellére, a többi betyároknak megparancsolta a marha elhajtását. Az utóbbiak 15 darabot össze is tereltek, s két kolompost külön választva, a többi 13 darabot (12 ökröt és 1 tehenet) magukkal elhajtottak. A pásztorok előbb a tetteseket követni próbálták, azután a károsodott gazdáknak s a vásárhelyi biztonsági hatóságnak jelentést tettek; ezek oc. 2. és 3-kán tovább indultak a nyomokon, melyek a Tiszán át vezettek, erről jelentést tettek a szerdi hatóságnak, mely azalatt már azon bizalmas értesítést kapta, hogy Rózsa és Török Samu Vészelke Péter tanyáján tartózkodnak, melyet katonaság fogott körül. Törököt megfogták, Rózsa Sándor azonban megmenekült. Hogy a második betyár, aki Törökkel a tanyán vala, Rózsa volt, kiderül abból, hogy már Kotolár biztosnak úgy jelentették, hogy Rózsa Sándor és Török Veszeikénél vannak, s ez utóbbi ott csakugyan elfogatott; hogy Lovászi főhadnagynak Veszelka háza ajtajában ez, miután előbb hangosan tagadta, hogy a nála lévő betyárokat ismeri, titkon azt súgta, hogy Rózsa Sándor van ott és e titkos közlést Babarczi János és Osznovics József is erősítették ; továbbá, hogy az elfogott Török Szegedre kísértetvén Osznovics és Lovászinak útközben is bevallá, hogy társa Rózsa Sándor volt; végre mi a legfontosabb, hogy Osznovics hadnagy esküvel erősítette, hogy az istállónál, hol föl volt állítva, a bennlevő betyárok közt az általa igen jól ismert Rózsa Sándort hangjáról megismerte. Rózsa Sándornak csakhamar a tett után jelenléte oly helyen, hová a rablott marha nyomai vezettek, s Török Samuval társaságban, kit a pásztorok a rablók egyikének ismertek föl s a törvényszék által akkor a rablás bűnében el is marasztalott, egy közeli jogos gyanalap a b. p. r. 138. §. 7 sz. szerint. A „közelség“ fogalma viszonylagos; egy lovas betyárra nézve egy hely még közel van, mely egy gyalog embernek még távol tetszik; továbbá a tetthely a szökevény tettes nyomaival kiebb terjed, úgy hogy kétségen kivül áll, miszerint ha egy tanú valamely gonosztevőt a tetthelyről üldözni kezd és csak három órányi távolra veszti el szem elöl egy bokorban, azon esetre, ha e bokorban egy embert elrejtőzve találnak, ez ellen az említett törvénycikk gyanúalapja alkalmazható, ha az üldöző ez elrejtőzködött embert még a tetthelyen nem ismerte is föl, miután különben a tanú nemcsak a gyamokrat tanú, hanem közvetlenül a bűnsúly tanúja volna. Miután Rózsa S. ezenfölül már 1836-ban is büntetve volt rablás miatt és 1837-beni megszökése óta folyvást mint betyár kóborolt, reá a b. p. r. 281. § a is alkalmazható és a teljes bünsúlyi bizonyiték kiegészítésére még csak egyetlen jogi gyanualap hozzájárulása leendne szükséges. Hanem e helyett több távolabbi gyamok létezik, mint: fegyverek birtoklása, különösen egy pisztoly is, midőn V. P. tanyájáról menekült, továbbá ennek szökése, saját vallomása szerint oly marhának leírása, melyet T. lopott vagy rablott, minél különösen azt emelte ki, hogy egyszer 13 dbot kapott tőle, mely szám a jelen esetre igen jellemző, hogy azonban Rózsa bizonyára nem elégedett meg az orgazda szerepével, hogy mások által rablott marhát drága pénzen vegyen meg ; továbbá hogy azon hírben áll, miszerint nemcsak átalában, hanem, hogy e rablást egyenesen ő követte el, melyek Sterza és Csákó pásztorok által megerősittetik, kik már a legközelebbi éjjel a rablás után értesítették gazdáikat, miszerint a rablók közt Füsti Molnárt, Török Samut és Rózsa Sándort fölismerték, mely saját beismerésüket öri azonban a végtárgyalásnál tagadják, állítván, hogy csak a két előbbit ismerték föl a tett színhelyén. Rózsa S. jelenlétét a rablók közt csak másoktól hallották, kik a tett helyéhez közel dolgoztak. Rózsa S. maga állította, hogy maga a kárvallottak egyike pénzzel kínálta őt, ha az elrablott marhát visszaszerzi, úgy hogy saját vallomásából is kiderül, hogy mindjárt a tény után abban a hírben állt, hogy ő a rablók egyike. Végre Tüsti Molnár, ki a pásztorok bizonyításai alapján Törökhöz hasonló és már előbb bűnösnek islánatot, mitől már már félni lehet, s mi által a rokonszenv apadva későbbre a legnagyobb tevékenységet is csekélyebb eredmény koszorúzná. De várjon, nem lehetne-e addig is, mig a várt idő eljőne, s mig vállalkozók kezében kell maradni az ügy vezetésének, valamit azon javítani? Nézetem szerint lehetne. Ugyanis a választmány a vállalkozónak évenként 2.000 conventiós forint segélyt ad és firmáját. Már, ha a választmány szemben a vállalkozóval kimondaná, hogy a segélyt főleg a drámai társaság czélszerű szervezése költségei fedezésére adja, hogy ezért megkívánja, miszerint a szakmák képes tagokkal be legyenek töltve, hogy az igazgató társaságánál szoros fegyelmet tartasson, hogy próbálatlan színművek színpadra ne kerüljenek, hogy a heti repertoket mindig előre közölje - ha mondom mindezeket nemcsak papiroson megkívánná a tisztelt választmány az igazgató úrtól, hanem azt teljesedésbe is vétetné, bizonyosan addig is, mig gyökeres orvoslás történnék, tetemes javulás lenne eszközölhető, s a 2000 conventiós írt segélypénz nem lenne sárba dobva. Nem irói viszketeg, sem korholási vágy vezették tollamat, s midőn mint profanus hozzászólok a tárgyhoz, csak azért teszem, mert meg vagyok győződve, hogy a tisztelt országos választmány, ha túl nem becsüli is az egyes nyilatkozatokat, de azokat sem félre nem magyarázza, sem vizsgálatlan félre nem dobja, hanem bölcs belátása majd kiválogatja belőlük a használhatókat. ..