Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)

1859-02-25 / 2712. szám

Az élet-, tőke- és jövedelem­biztosításról. IV. A verseny üdvös voltára kell ismernünk a biztosító társaságoknak a számtan által iga­zolható azon vetélkedésében, minélfogva szer­ződő és biztosított feleiknek mentül több ked­vezményt kívánnak nyújtani. A magyar biz­tosító társaság alapszabályai 1. §-a értelmé­ben életbe lépendő életbiztosítási ágnak a köz­gyűlés által jóváhagyott és megerősítés végett felterjesztett alapelvei szerint ez intézet amel­lett, hogy aránylag csekély díjt követel, az üz­let nyereményében is részesíti a szerződő fele­ket, sőt a biztosított tőkét vagy legalább a díj­­tartaléki felesleget még akkor is kifizeti, ha a szerződő fél öngyilkosság által vetne is véget életének vagy párbajban esnék is el. A biztosító társaság, ám látjuk, mindig a be­csületesség színvonalán szemléli azon egyént, kivel viszonyba lép, s míg egyrészről beszá­mítás alá nem eshető psychikus indokoknak akarja tulajdonítani azt, ha valaki az élettől önkezűleg szakítja el magát, addig másrész­ről a becsületsértésről a mivelt nemzetek közt ez időben uralkodó fogalmaknak deferál, mi­dőn, alapelvei értelmében, elismeri érvényét a párbajban elesett szerződő fél biztosítási köt­vényének, vagy igényét a díjtartalék felesle­géhez. A bizodalom és lojalitás ez alapján a bizto­sító társaság szerződő feleitől jogosan és mél­tán jólelkűséget és becsületességet követelvén, minden csalási esetben megszünteti viszonyát s a befizetett dijakat vissza nem téríti És a biztosított csak is a részlelkű eljárás esetében veszíti el a befizetett dijakat s az igényt a biz­tosított tőkéhez vagy nyugdíjhoz. Minden más esetben fenmarad az igény a kötvény feltéte­lei értelmében, így, például véve a magyar életbiztosító intézet alapelveit, ha a díjfizetés a kötelezett határidőben és azontúl a még engedményezett napok leforgása alatt sem teljesíttetnék, a köt­vény felbontottnak tekintetik ugyan, de azon esetben, ha a biztosított a befizetést p. o. 5 év lefolyta előtt szüntetné meg, díjtartalékának s/4-ed részét visszanyeri, míg, ha az évenkénti díjfizetés megszüntetése péld­­a társasággali viszonyának 6-dik évében vagy később törté­nik, az eddig évenként fizetett díjak a biztosí­tott javára h­atnak, oly formán, hogy e dijak a biztosított azon életkor évében fizetett dijnak tekintetnek, melyben a díjfizetés megszűnt, s az ezen egy öszvegben fizetett dijnak megfe­lelő tőke, vagy nyugdij vézetik biztosított sum­mának Ez összeg minden további fizetés nélkül a biztosított halála után a kötvény jogosított tu­lajdonosának, vagy m­ég magának a biztosí­tottnak kifizettetik, ha a kötvényben kijelölt kort eléri. Miután ezúttal nem c­élunk az életbiztosító­­ társaságok alapszabályainak részletes ismer­tetése, a magyar társaság életbiztosítási ágá­nak alapelveiből például vett ez egyetlen eset által csak azon szabadelvűséget és logalitást kívántuk kiemelni, melylyel a biztosítási tár­sulatok szerződő és biztosított feleik irányá­ban járnak el rendesen. E logalitás kifolyása a magyar életbiztosító intézet azon alapelve is , hogy a szerződő fél a kötvényben fog­lalt jogos igényről szabadon rendelkezhetik, azt elajándékozhatja, másra ruházhatja, s az ily átruházás hátirattal is igazolható; hogy továbbá minden biztosító, ki péld. a magyar társasággal az életbiztosítás akármely ágában, péld. 7 évnél hosszabb időre biztosít, s a tár­sulattal már 3 évig biztosítási viszonyban ál­lott, mint fentebb megérintek, részesül az élet­­biztosítási ág üzleti nyereményében, még pe­dig mindenik azon arányban, melyben díjtar­­talékával a közös nyereményhez járult. A nye­reményt a biztosítottak vagy készpénzben fel­vehetik, vagy a biztosított tőke av­agy nyug­díjaik emelésére, vagy díjilletőségeik leszállí­tására fordíthatják. A szerződő felek könnyebbségére, a magyar társaság abba is beleegyezik, hogy az évi dí­jak félévenként, évnegyedenként, sőt havon­ként is fizettethessenek, de ez esetekben ter­mészetesen, a részletekre mindig reáfizetendő az illető üzleti kamat. Végre, ha a biztosított félnek időközben körülményei változnának, s az évi fizetés terhére esnék, a társaság bármi­kor megengedi, hogy a szerződő fél vagy a biztosított tőkét kisebb összegre szállítsa, vagy kötvényét a társaságnak áruba ereszthesse, vagy a díjtartalékból öt illető felesleget sza­­bályszerűleg kölcsön is felvehesse. Ekként igyekeznek a társaságok mentül könnyebbé tenni a biztosítást, ekként igyekez­­ nek mentül több előnyt nyújtani a gondos csa­ládfőnek arra nézve, hogy szeretteinek jövője iránt gondoskodhassék. Ennyit vélünk szükségesnek egyelőre s a közönség tájékoztatása végett megjegyezni, rövid ismertetésünket azon figyelmeztetéssel fejezvén be, hogy a halál esetére biztosított tőke bár­mikor, az első befizetés után is tüs­tént kifizettetik; hogy a magyar társaságnak a közgyűlés által helybenhagyott alapelvei szerint, a biztosított tőke vagy nyugdíj min­den levonás nélkül, teljes értékben s készpénzben fizettetik ki, s végre hogy azon előnyök felől, melyeket a társaságok biz­tosított feleiknek nyújtanak, a nyilvánossá tett és teendő társasági alapelvek s kötvényi fel­tételek bővebb felvilágosítást nyújtanak. POMPÉRY JÁNOS: Kolozsvári színház. Végig akartam várni Rónai úr vendégjátékait, me­lyek egyedül kölcsönöznek jelenleg némi érdeket drá­mai előadásainknak. Azonban, miután az említett színész már föllépett annyiszor, hogy játékáról hatá­rozott vélekedést bátran mondhatunk, miután ezé­­lem nem is annyira az egyes előadások megbírálása, mint az Ügy figyelemmel kisérése, m­i csak, miért tu­dósításommal késni kellene. Rónai úr vendégszereplései sorát a „Saint-Tropezi úrnő“-vel nyitotta meg február 9-kén, s abban mint Maurice lépett föl a nem nagy számú közönség előtt A je­gulévők zajos tapsokkal üdvözölték régi isme­rősüket, kedven ezü­ket. A közönség csekély számmali megjelenésének oka az, hogy e napokban bérszü­ne­­tekkel el volt halmozva s az, hogy a hanyag drámai előadások miatt azok iránt unatkozottnak látszik. Ösz­­szesen föllépett Rónai úr eddig hatszor, én láttam a „D­­oni őrültek házában“ mint Eberhardot, a „Falu­siak" -ban mint Halmait s a „Kean“-ban a czimsze­­repben. Rónai úr a természettől bőven meg van áldva mind­azon tulajdonokkal, mik megkivántatnak arra, hogy e kitartó szorgaloimmal egykor művészeink soraiba küzdje fel magát. Játékán örömmel tapasztaltuk a haladás jeleit. Az említett szerepeket jó felfogás­sal játszta ; a kivitelben , a részletekben is lát­szott a szorgalom s néhol a művészi ihletettség is megvillant. Szóval, kétséget nem szenved, miszerint Rónai úr tehetséges a színészeink egyike. Őt, ha hozzánk szerződteti, csak a metértő közönség óhajtásának teszen eleget az igazgató ; ha pedig Pestre szerződtetnék s nem tagadnák meg tőle a tért s benne az akarat, igyekezet nem fogna hiányzani, rövid időn a pesti színház kitű­nőbb tagjai közé tar­toznék Következnék, hogy drámai színészeink, színésznő­ink működéséről szóljak, ezt azonban nem tehetem, mert a társaság szervezete miatt színészeink és szí­nésznőink jobbjai kénytelenek össze­vissza elvállal­ni szerepkörükön kívül eső szerepeket is ; követke­zőleg bírálatom ép­n akkor, a­mikor igazságos len­ne, egyszersmind méltánytalan volna. Ennek oka az, hogy Havi úr drámáját csak mint egy segédeszközt szervezte. A szakmák nincsenek betöltve, alig van egy pár színész és színésznő, a többiek vagy kezdők vagy oly tagok, kiknél főkellék volt szerződtetés al­kalmával, hogy operákban mint kardalnokok mű­ködhessenek. Mit mondjak az előadások meneteléről, újból meg újból előhozzam a szerep-nemtudásokat s az ebből m­enő vontató­­ előadásokat ? Ismételjem-e a szemé­lyik késő megjelenéséért , díszítmények helyte­len alkalmazásáért, sőt néha összeomlásáért, fel­vonások, változások közti hosszas körökért sokak­nak panaszát, hiszen mindezeket jól tudja az igaz­gató úr, s még­sem tud vagy nem akar rajtuk segít­­ni. A fennebb említett előadások közül csak a „Fa­lusiak“ czímű színmű alkalmával voltunk az ellen­kezővel kellemetesen meglepetve , ellenben a Dijoni örültek háza adatása alkalmával mindezen hibák a botrányig potencirozva voltak. De hát így­ kell e ennek menni? Így fog-e sülyedni évről évre Kolozsvárit a drámai színészet Ugye, ho­vá eleink azon időben, mikor még a két honban nem volt állandó temploma a magyar Tháliának, építették a legelső magyar színházat, hol ü­gyszerető, áldozat­kész honfiak kezökbe vévén a színészet vezetését, színházunk lett első iskolája színészetünknek, s innen kerültek ki akkori színészeink legjobbjai. Nézetem szerint az ügy jelenlegi állásában nem maradhat, nem is fog maradni. A tisztelt országos színházi választmány elég keserves, dő tapasztala­tokat szerezhetett magának a felől, hogy a vállalko­zói rendszer miatt évenként hanyatlik az ügy; lát­hatta, hogy a Gyulai úr igazgatása alatti társulat nem volt kielégítő, a Láng­u­é még gyengébb volt, s az idei még ennél is gyengébb, drámai tekintet­ben értve. Nem lehet tehát kételkedni, hogy a tisz­telt országos választmány rövid időn föl fog lépni, s támaszkodva áldozatkész honfitársaink buzgóságára, képes lesz színházunkat örökre megalapítani. Kötelessége lenne a napisajtónak az e tárgy kö­rüli teendőket tüzetesen tárgyalni, azonban hagyjuk el ezt még most, ne vágjunk a választmány kezdemé­nyezési kötelességébe, elégedjünk meg azon óhajtá­sunk kifejezésével, vajha a választmány, belátva a dolog sürgetősségét, el ne szalasztaná a kedvező pit­ A bécsi nemzeti bank hitelosztálya érdeké­ben, illetékes kéztől a következő fölvilágosí­tó czikket vettük: Bármely hitelintézetnél legfontosabb kérdés: váj­jon mennyibe kerül a kölcsön vett pénz? A bécsi nemzeti bank hitelosztályát illetőleg legkö­zelebb e kérdés több pesti hírlapokban vitatás tár­gya lön, mely különböző eredményre vezetett. Ugyanis: A magyar gazdasági egyesület közgaz­dászati osztályának jelentésében állíttatott, miszerint a nevezett hitelosztály kölcsönpénzei , ha a zálogle­velek 840/0-val értékesíthetők, 8­/2 százlék­ba ke­rülnek. Másrészről ellenben állíttatott, hogy e kölcsönök az adott esetben csak 7­/2%-ra rúgnak. A közönségre nézve nem lesz tehát érdektelen e különbözést tisztába hozni, és azt egyszerűen szá­mokban megfejteni. A kérdés t. i. szerintünk a körül forog, hogy szám­szerűt kimutattassék,­­ mennyire rúgnak a bankköl­csön után járó kamatok, és mennyit tesz a tőkevesz­teség, melyet a bankadós a zálogleveleknek árfo­lyama által szenved, a mennyiben t. i. 100 ftért csak 84 ftot kap s igy 32 év alatt 16 fttól nemcsak feles­leg fizet kamatot, de 16 frtal a kapottnál nagyobb tőkét is visszafizetni kénytelen.“ A kamatfizetés, tekintőleg a fentebbi árfolyamból eredő veszteséget, a következő arány szerint áll: 84, 6 = 100, x —­s így tehát 7­0/j-re rúg. A ki t. i. 84 frtnyi tőke után 6 frtat kamat fejé­ben fizet, 100 frtnyi tőke után fizet 11,­ vagy­is 7 frt 14 kit ujpénzben. Minthogy tehát a kölcsönt vevő 16 frt után felesleg fizeti a 6 % kamatot, a kö­csön kamatja 7-14 % tesz. A tőkeveszteség pedig ezen arány szerint mutat­kozik : 84: 16 , 100 ,­­ é­s ennélfogva úgy tűnik elő, mint 19.05. Ugyanis a kölcsönt vevőnek azon 84 írton felül, melyet valósággal kapott, még 16 ftot kelletvén visz­sz­afizetnie, tulajdonkép 19.05 részszel többet fizet vissza tőke fejében , mint fizetett volna , ha ama 16 ftnyi fogyatkozás őt nem éri. E tőkeveszteség, mely a bank törlesztési terve sze­rint 32 évre oszlik, egy éven át a következő arány szerint áll : 32. 19.05 . 1. x —­s így tehát 0.59-ba számítható. Ha tehát a kamatfizetés . . 7­4 s a tőkeveszteség .... 0'59 krra rúg, összesen .... 7-73°­­0 százlék­ba kerül a nemzeti bank hitelosztályának köl­csöne. Lehet ugyan e bankkölcsönöket még az által ol­csóbbá tenni, hogy idő előtti visszafizetések zálogle­velekben, midőn azok névszerinti értékén alul álla­nak, az illető adósok által eszközöltetnek; azonban eme árcsökkenés egyelőre számítás tárgya nem lehet; igen különbözők lévén az illető bank­adósok viszo­nyai és más előre nem látható körülmények fordul­hat rán elő, melyek ez árkisebbedésre nagy befolyás­sal lehetnek. . . . KÜLÖNFÉLÉK. — A budai községtanács m. é. dec. 16-án elhatározta, hogy a Horváth-kert azon részét, mely a színkör fönn­­tartására szükséges, vétel útján magához váltsa. E hatá­rozat végrehajtására azonnal lépések tétettek ; az alku­dozás erélyesen megkezdetett és a tulajdonosok szives közeledése által sokban megkönnyebbült, végre követ­kező pontokban történt megállapodás : 1) Buda a Hor­­váthkert azon egész részét megveszi, mely az alagút és a templom közti út balján fekszik. 2) Ezen terület az árok és a rajta keresztbefutó, a kert közepét ketté met­sző vonal által négy részre osztatik. A két közvetlenül az alagututera mellett fekvő rész összesen 16375/6 négy­­szögöl, öle 12 írtért, ennélfogva egészben 19,654 írtért pengő pénzben ; a sz János hidja felé hátul fekvő két másik rész öle 8 ft, össz­sen 2182 - és 17,456 pftért,­­ igy az egész terület 35,110 pft vagy 38,965 ftöoktért ausztriai értékben áruba bocsáttatik; ehhez járul még 100 arany kulcspénz. 3) A fizetési föltételekre nézve kiköt­tetik, hogy az első 10,500 forintos részlet és a 100 arany kulcs pénz a szerződés megkötésekor, a másik 10,500 ft egy évre, végre a 17,965 ft 50 kr. hátralék további 2— 3 év alatt fizettessék le. E pontok a községtanács f. h. 5 ki ülésében egy­hangulag elfogadtattak.A Horváth féle terület­nek az alagút által kétségkívül jövője van. E megszerzés fő előnye azonban a nyári színkörre fog hárulni. Miután szol­­gálmányon nem alapszik s annak tulajdonosai ezentúl kénytelenek lesznek , a legközelebb egy behívandó tanács­­kozmányokban résztvenni,mely­ek az ezen zálogalapra má­sított hitelezők kiegyeztetését fogják illetni s ekképa nyári szinkör fönállása annyi, mint bizonyos. F . h e r c­z­e­g- Főkormányzó ur Ö cs. Fensége atyai gondosko­dásának ismét uj jelét adta Buda város iránt s annak e szer­­ződésügy megkötésére azon 20000 ftot végkép oda ajándé­kozta, melylyel a város a vizszűrő készület felállítása kö­vetkeztében az országos alapnak tartozott és attól 5 ös kamatot volt kénytelen fizetni. Továbbá el van végezve, hogy a város a maga idején megszerzendő nyári szin­körért az igazgatótól 600 ftot meg nem haladó haszon­bért fog venni, miért a szinházigazgató kötelezve lesz a szinpad megfelelő föntartására és javítására évenkint egy bizonyos összeget fordítani. (B. H.) — Az ország minden részében egymást érik az égé­sek , úgy hogy elmondhatni, miként a nyári hónapokban sem tett annyi kárt a tűz, mint a legközelebb lefolyt he­tekben , mi­­ntő például szolgálhat a gazdáknak, hogy a biztosítás jótékonyságát igénybe venni siessenek. Neve­zetesen legújabban , hó 19 én Vörösváron Nyitra megyé­­ben i f. hó 21 én Zorndorfon dühöngött a tűz, itt tizenkét, amott 30 házat hamvasztván el. — Rimaszombat városának lelkes községtanácsa el­­határza, hogy a város okiratilag kötelez­i magát a pesti nemzeti színháznak 15 éven át 100 párttal való segélye­zésére. Több ily várost a hazának 63 jó drámát a szín­háznak ! — Mint halljuk, Egressivel együtt Szigeti és Réthi is elhagyandják a színházat, hogy vándorútra térjenek. — Luck Róza k. a. jeles gordonka tanárunk s nem­zeti színházi zenekari tagunk tehetséges leánya f. hó 27- kén a nemzeti muzeum termében hangversenyt adand a gordonkán. A jeles fiatal művésznőt több jelesünk támo­­gatandja e hangversenyében. Hisszük, a közönség rész­véte nem marad el, főleg miután e részvétet a tehetséges művésznő megérdemli. •­ A temesvári takarékpénztár több jótékony adako­záson kívül 1000 purtot ajándékozott egy Temesvárott felállítandó reáliskola számára ; ugyane czélra a keres­kedelmi testület múlt szombaton 4000 pártnyi alaptőkét szavazott. M F. hó 16-kán délben a Szegedről elinduló vasúti vonat mozdonya Szőreg táján a szerkocsival együtt ki­ugrott a sínekből. A mozdonyvezető jókor észrevévén a kitérési szerek rendetlenségét, semmi baj nem történt. — Nagy Ferencz Temesvárit a helytartóságtól enge­délyt nyert egy gőzmalom fölállítására a Józsefvárosban. Ez által a városi község hajdani regáléjának kérdése a szabad ipar érdekében magyaráztatott. — Ungból értesítenek, hogy G­e­r­g­e­l­y­i János ur Szirmai Blanka kisasszonyt,­­ Thuránszky Fe­rencz ,ur Kossuth Ida kisasszonyt oltárhoz vezeté. — (G­y­á­s­z h­i­r). Banovics Manó ungmegyei földbir­tokos s telekkönyvvivő f. hó 15-kén meghalt. Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. kir. budai országos törvényszéknél, megkezde­tett 1859-ben február 15-kén. Az államügyész ur végelőadása. Az első vádtény, mondá, be van bizonyulva, azon három pásztorember által, kiknek egybehangzó tanús­kodása szerint 1842. oct. 1-jén napnyugatkor négy lovas fölfegyverkezett betyár jelent meg, kiknek egyike Csákó nevű pásztorembernek azon fenyege­té­sei, hogy meglövi, pisztolyt szegezve mellére, a többi betyároknak megparancsolta a marha elhajtá­­sát. Az utóbbiak 15 darabot össze is tereltek, s két kolompost külön választva, a többi 13 darabot (12 ökröt és 1 tehenet) magukkal elhajtottak. A pászto­rok előbb a tetteseket követni próbálták, azután a károsodott gazdáknak s a vásárhelyi biztonsági ha­tóságnak jelentést tettek; ezek oc­. 2. és 3-kán to­vább indultak a nyomokon, melyek a Tiszán át ve­zettek, erről jelentést tettek a sze­rdi hatóságnak, mely azalatt már azon bizalmas értesítést kapta, hogy Rózsa­­ és Török Samu Vészelke Péter tanyá­ján tartózkodnak, melyet katonaság fogott körül. Törököt megfogták, Rózsa Sándor azonban megme­nekült. Hogy a második betyár, a­ki Törökkel a ta­nyán vala, Rózsa­­ volt, kiderül abból, hogy már Kotolár biztosnak úgy jelentették, hogy Rózsa Sán­dor és Török Veszeikénél vannak, s ez utóbbi ott csakugyan elfogatott; hogy Lovászi főhadnagynak Veszelka háza ajtajában ez, miután előbb hangosan tagadta, hogy a nála lé­vő betyárokat is­meri, titkon azt súgta, hogy Rózsa Sándor van ott és e titkos közlést Babarczi János és Osznovics József is erősítették ; továbbá, hogy az elfogott Török Szegedre kísértet­vén Osznovics és Lovászinak útközben is bevallá, hogy társa Rózsa Sándor volt; végre mi a legfonto­sabb, hogy Osznovics hadnagy esküvel erősítette, hogy az istállónál, hol föl volt állítva, a bennlevő be­tyárok közt az általa igen jól ismert Rózsa Sándort hangjáról megismerte. Rózsa Sándornak csakhamar a tett után jelenléte oly helyen, hová a rablott mar­ha nyomai vezettek, s Török Samuval társaságban, kit a pásztorok a rablók egyikének ismertek föl s a törvényszék által akkor a rablás bűnében el is ma­­rasztalott, egy közeli jogos gyan­alap a b. p. r. 138. §. 7 sz. szerint. A „közelség“ fogalma viszonylagos; egy lovas betyárra nézve egy hely még közel van, mely egy gyalog embernek még távol tetszik; továb­bá a tetthely a szökevény tettes nyomaival kiebb terjed, úgy hogy kétségen kivül áll, miszerint ha egy tanú valamely gonosztevőt a tetthelyről üldözni kezd és csak három órányi távolra veszti el szem elöl egy bokorban, azon esetre, ha e bokorban egy embert elrejtőzve találnak, ez ellen az említett tör­­vényc­ikk gyanúalapja alkalmazható, ha az üldöző ez elrejtőzködött embert még a tetthelyen nem is­merte is föl, miután különben a tanú nemcsak a gya­­m­okrat tanú, hanem közvetlenül a bűnsúly tanúja volna. Miután Rózsa S. ezenfölül már 1836-ban is bün­tetve volt rablás miatt és 1837-beni megszökése óta folyvást mint betyár kóborolt, reá a b. p. r. 281. § a is alkalmazható és a teljes bünsúlyi bizonyiték kie­gészítésére még csak egyetlen jogi gyanualap hozzá­járulása leendne szükséges. Hanem e helyett több tá­volabbi gyam­ok létezik, mint: fegyverek birtoklása, különösen egy pisztoly is, midőn V. P. tanyájáról me­nekült, továbbá ennek szökése, saját vallomása sze­rint oly marhának leírása, melyet T. lopott vagy rab­lott, minél különösen azt emelte ki, hogy egyszer 13 dbot kapott tőle, mely szám a jelen esetre igen jel­lemző, hogy azonban Rózsa bizonyára nem elégedett meg az orgazda szerepével, hogy mások által rablott marhát drága pénzen vegyen meg ; továbbá hogy azon hírben áll, miszerint nemcsak átalában, hanem, hogy e rablást egyenesen ő követte el, mely­ek­ Ster­­za és Csákó pásztorok által megerősittetik, kik már a legközelebbi éjjel a rablás után értesítették gaz­dáikat, miszerint a rablók közt Füsti­ Molnárt, Török Samut és Rózsa Sándort fölismerték, mely saját beisme­résüket öri azonban a végtárgyalásnál tagadják, állít­ván, hogy csak a két előbbit ismerték föl a tett színhe­lyén. Rózsa S. jelenlétét a rablók közt csak másoktól hallották, kik a tett helyéhez közel dolgoztak. Rózsa S. maga állította, hogy maga a kárvallottak egyike pénz­zel kínálta őt, ha az elrablott marhát visszaszerzi, úgy hogy saját vallomásából is kiderül, hogy mindjárt a tény után abban a hírben állt, hogy ő a rablók egyi­ke. Végre Tüsti Molnár, ki a pásztorok bizonyításai alapján Törökhöz hasonló és már előbb bűnösnek is­lánatot, mitől már már félni lehet, s mi által a rokon­­szenv apadva későbbre a legnagyobb tevékenységet is csekélyebb eredmény koszorúzná. De várjon, nem lehetne-e addig is, mig a várt idő eljőne, s mig vállalkozók kezében kell maradni az ügy vezetésének, valamit azon javítani? Nézetem sze­rint lehetne. Ugyanis a választmány a vállalkozónak évenként 2.000 conventiós forint segélyt ad és firmá­ját. Már, ha a választmány szemben a vállalkozóval kimondaná, hogy a segélyt főleg a drámai társaság czélszerű szervezése költségei fedezésére adja, hogy ezért megkívánja, miszerint a szakmák képes tagok­kal be legyenek töltve, hogy az igazgató társaságá­nál szoros fegyelmet tartasson, hogy próbálatlan színművek színpadra ne kerüljenek, hogy a heti re­­pertok­et mindig előre közölje - ha mondom mind­eze­ket nemcsak papiroson megkívánná a tisztelt vá­lasztmány az igazgató úrtól, hanem azt teljesedésbe is vétetné, bizonyosan addig is, mig gyökeres orvos­lás történnék, tetemes javulás lenne eszközölhető, s a 2000 conventiós írt segélypénz nem lenne sárba dobva. Nem irói viszketeg, sem korholási vágy vezették tollamat, s midőn mint profanus hozzászólok a tárgy­hoz, csak azért teszem, mert meg vagyok győződve, hogy a tisztelt országos választmány, ha túl nem be­csüli is az egyes nyilatkozatokat, de azokat sem félre nem magyarázza, sem vizsgálatlan félre nem dobja, hanem bölcs belátása majd kiválogatja belőlük a használhatókat. ..

Next