Pesti Napló, 1859. március (10. évfolyam, 2715-2740. szám)

1859-03-29 / 2738. szám

PEST, MÁRCZIUS 28. (Fk.) Midőn tegnapelőtt az aacheni congres­­sus által felállított elvekről szóltunk, arra utal­tunk, miszerint ezen elveknél fogva legfölebb az osztrák-olasz szerződésekkel foglalkozhat­nék a congressus, de nem az összes olasz­honi ügygyel, miután a kisebb olasz kormá­nyok ama gyűlésben nem lennének képviselve. Ugyanez okból Szárdiniáról sem lehetett vol­na szó ! De Francziaország azt kívánja, hogy Olasz­hon összes helyzete, nevezetesen Szárdinia ügye jöjön szóba s a congressusi indítványt ismertető Moniteur-czikk szintén egész általá­nosságban „Olaszország állapotáról“ szólt. Napóleon császár tehát most Szardiniát is fel akarja vétetni a congressusba és Oroszország erre ráállt azon feltétel alatt, hogy a többi olasz kormány is képviseltessék a gyűlésben. Ez aztán egészen más congressus lenne, mint a­melynek elfogadására Ausztria hajlan­dónak nyilatkozott. Ausztria azt mondá : a nagyhatalmak több­sége megütközik az én különszerződéseimen; jól vizsgáljuk meg azokat közösen; én indo­kolni fogom azoknak fentartását, hogy senki ne mondhassa, miszerint e szerződések a vizs­gálatot ki nem állhatják! Ennél tovább azon­ban nem terjedhetne a congressus és épen kor- l­á t o l­á­s­a érdekében tűzte ki Ausztria az is­meretes feltételeket. A­mit azonban Franczia­ és Oroszország kí­ván, az már nem bizonyos határozott és korlátolt kérdéssel foglalkozó tanácskozmány, hanem homályos vonalakkal körülirt általános érte­kezlet, melynek mindenféle tárgyát előre senki sem láthatja. Tehát a két fél szándéka és véleménye már a dolog elméleti oldalára nézve igen távol áll egymástól. Lássuk már most a gyakori kivitelt. Szardiniát Cavour gróf képviselné; hát a többi olaszhoni államokat? Ezeknek kormá­nyai, az igaz, majdnem egytől egyig Ausztriá­hoz szítanak; de találnak-e majd oly embere­ket , kik ezt Európa színe előtt határozottan bevallani és Cavour gróf „nemzetiségi“ politi­kája ellen síkra szállni bátorkodnak? Kik sze­mélyes biztosságukat koc­káztatják (mert hi­szen ki ki tudja, hogy mennek az ily dolgok Olaszhonban !) kormányaik eddigi rendszeré­nek védelmezésére ? Nem kell-e attól tartani, miszerint a franczia-orosz befolyás által tán oly férfiak jutnának a congressusba, kik az eddigi rendszernek legalább nem feltétlen vé­delmezői ? Megvalljuk, miszerint ily gyűlést már a priori eredménytelennek kellene tartanunk, mert, miként mondjuk, már nem egyes vitás kérdés felett kellene értekeznie, hanem nyílt harczra kelne egymás ellen azon két politikai irány, melynek antagonismusára az egész je­lenlegi bonyodalom visszavezetendő, szemben állna­t. i. a szerződések politikája a nem­zetiségi politikával és ezen küzdelem, szi­lárd meggyőződésünk szerint, egyedül di­­plomatiai csatatéren el nem dönthető. Alá­vetés, megadás itt mind az egyik mind a má­sik oldalról csak anyagi vereség után kép­zelhető. Ha pedig előbb utóbb mégis erre kerülne a dolog : minek időt, fáradságot és költséget vesztegetni, midőn eredményre semmi de sem­mi remény sincsen? Minek a mostani bi­zonytalan állapotot ismét hónapokra kinyúj­tani, miután „száz szónak is egy a vége“ s ezen egy a háború ?! Az ausztriai kabinet további szándékait hi­vatalosan még nem ismerjük, hanem nagy je­lentőségűnek tartjuk a bécsi újság két sorát, melylyel a Patrie azon tudósítását kiséri, misze­rint Napóleon császár Szárdiniát is fel akarja vétetni a congressusba. „Mielőtt ehhez szól­nánk — mondja a hivatalos lap — tudnunk kell, váljon az aacheni vagy pedig az 1856- diki elvek alapján kelljen-e Szárdiniának be­lépnie?“ „Az 1856-ki elvek szerint“ itt annyit tesz, hogy Szárdinia mint a nagyhatalmakkal egyen­rangú társ venne részt a tanácskozások ö­s­z­­szegében. „Az aacheni elvek szerint“ Szardinia csak akkor és csak addig vehetne részt a ta­nácskozásban , a mikor és a­meddig az ő kü­lön ügyei jönnének szóba. Ezeknek tárgya­lása előtt és után neki nem lenne helye a congressusban; ha pedig Piemont ügyei épen nem hozatnának szóba, ezen ország képviselői is mindvégig otthon maradnának. Azonban ha Francziaország nem az 1856-os, hanem csak az aacheni elvek alapján kívánná Szardiniát felvétetni, erről előre nem is kellene szólni, mert Ausztria maga is az aacheni el­vek alapjára állván, magától érthető, hogy semmi hatalomnak külön ügyet az illetőnek hozzájárulása nélkül nem hozathatnának szóba. Francziaország tehát nyilván nem az aacheni, hanem az 1856-diki rendszer alapján ajánlja Piemont bebocsátását és ezen feltételt, úgy hisszük, Ausztria semmi esetre sem fogad­hatja el. Nem fogadhatja el először, mert az európai egyensúly a régi diplomatiai fogalmak szerint az öt nagyhatalom egyetértésén alapul, és Ausztria legkevésbbé lehet hajlandó Szar­díniát a nagyhatalmakkal egyenrangúnak el­ismerni ; nem fogadhatja el másodszor, mert ez által ő maga ismerné el Piemontnak túlsú­lyát az olasz félsziget nem-ausztriai része felett, és ez szintén nem várható a bécsi kormány ré­széről. Új tanúsága ez azon minapi állításunk he­lyességének, miszerint a franczia császár egye­nesen neki­ront az 1815 óta fenálló diploma­tiai formáknak, mert Szardínia akár egymaga, akár a többi olasz állam kíséretében vétetik fel a congressusba, ez által hatalmas rés lövet­nék az európai „pentarchia“ rendszerébe, me­lyen a világrész „egyensúlya“ eddigelé nyu­godott. Ezen kisebb olaszhoni államoknak vagy legalább Szárdiniának részvétele nélkül pedig a congressus maga aligha létre fog jöhetni, mert — ez mindinkább valószínűvé válik — Napóleon császárnak csakugyan nincs szán­­dékában Szárdiniát elejteni. Tehát vagy -e vagy! Vagy az eddigi diplo­matiai rendszernek fegyvernélküli felforgatá­sára van kilátásunk vagy — háborúra! Ennyire lennénk egyelőre a — congres­­sussal! Valóban furcsa időket élünk! Eleinte a diplomatia minden erejét megfe­­szíté, hogy a congressust létre­hozza, és most, midőn ez indítvány komolyan szóba jő, innen is onnan is oly feltételekhez kötik annak elfo­gadását, a­miknek teljesítése épenséggel nem várható. Nem arra mutat-e ez, miszerint a fen­­forgó nehézségeknek diplomatiai útáni megoldását mindenki lehetetlennek tartja, hogy itt csakugyan egymással kiengesztelte­t-­­ e­n irányok és érdekek ütköznek egymásba és hogy mindenünnen csak egy hiányzik — az ennek kimondására megkivántató bátorság?! Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é- mart- 15-ki legf. határo­zata által fenséges rokona József Főherczeg ezredesnek a 8. sz toscanai nhg dragonyos-ezredben, a szász-weimari nhgi fehér sólyom és nassaui hgi arany oroszlány házi rend nagykeresztjének elfogadása és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 16-ki legf. határo­zata által V­erisházy László hadi kiadót, több mint 51 évi dicséretes szolgálatai elismeréséül, arany érdemkereszt­tel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A magyarországi cs. k. főkormány Schiffner József pénztári tisztet a debreczeni cs. k. fővám-, egyszersmind gyűjtő­pénztári tisztséghez ellenőrré kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Szentpályi Jenő épitészgyakornokot a magyarországi épitészhatóságok épí­tésznövendékévé kinevezte. Az 1814. és 1815. évi szerződvények. I. (Vége.) CIV. sz. IV. Ferdinand király, örökösei s utódai javára is, a nápolyi trónra visszahelyeztetik s mind­két Sziczilia királyául elismertetik. CV—CVII. sz. Az 1801. évi badajozi egyezmény által Spanyolországnak engedményezett Olivenza vá­ros s más területek Portugáliának visszaadattak.— Az 1814. máj. 30. egyezménynek Francziaország s Portugallia közti viszonyokra vonatkozó X. czikke s a vele viszonyban álló minden egyéb intézkedések hatálytalanoknak nyilvánitvak. — Portugallia Fran­­cziaországnak visszabocsátja franczia Guyane gyar­matot, az Oyapock folyamig. CVIII—CXVII. ez. Azon hatalmasságok, melyek államai ugyanazon egy hajózható folyam által elvá­­lasztvák, vagy a melyek határain ily folyam átha­lad, kötelezik magokat azon folyam minden hajózási viszonyait következő elvek alapján közakarattal ren­dezni : — Az emlitett folyamokon, hajózható egész mentékben, a hajózás teljesen szabad s kereskedel­mi tekintetben senkinek el nem tiltathatik, ki magát azon hajózási rendszabályokhoz alkalmazandja, me­lyek mindenkire nézve egyenlő s minden nemzetek kereskedelmének lehetőleg kedvező módon fognak szerkesztetni. — A rendőrségi s díjszedési rendszer, ily folyamok egész mentében, a mennyire lehet, ugyanegy leend, s a mennyire a helyi viszonyok en­gedik, ezen ugyanazonság kiterjesztetik az e folya­mokkal keresztet képező vagy azokkal összefolyó azon folyamokra is, melyek hajózható menetekben különböző államokon át­, vagy különböző államok között folynak.­­ A hajózási dijak egyenlőleg, vál­­tozhatlanul s a kereskedelmi czikkek különböző mi­nőségétől függetlenül fognak megállapittatni, hogy a hajóteher részletes kutatása, csalás esetét kivé­ve, szükségtelenné váljék. E dijak mennyisége, mely az addig létezettek mennyiségét semmi eset­ben sem haladhatandja meg, a helyi viszonyok szerint fog megállapittatni; az árszabály megálla­pításánál mégis elvül tűzetvén ki : a kereskedés emelése, a hajózás könnyítése; e részben a raj­nai dij megközelítő formául szolgálhatván. A meg­állapítandó díjat csupán a parti államok köz elhatá­rozásával lehet felemelni, de a hajózást, a szabály­zót a díj illetéken túl terhelni nem lehet. A Díjszedő hivatalok, melyek száma lehetőleg korlátoztatni fog, a szabályzat által fognak megállapittatni s azokra nézve valamely változást csak közakarattal lehetene létesitni; a hivatalok száma kevesbitését kivéve, mi­re minden parti állam saját területén jogosítva van. ■— Minden parti állam köteles saját területén a hajó­vontatási utakat fentartani s a hajózás akadályai­nak eltávolítására szükségelt munkálatokat a folyam ágyában eszközöltetni. Az utóbbi nemű munkák költ­ségeihez­ hozzájárulás meg fog állapíttatni oly ese­tekre, melyekben a két párt különböző kormányokat illet. — Semminemű veszteglési intézmények nem állíttathatnak fel; a már létezők csak annyiban fog­nak fentartatni, a­mennyiben azok, minden helyi ér­­dekre, tekintet nélkül, a hajózás­ és kereskedésre nézve átalában hasznosaknak és szükségeseknek fognak elismertetni a parti államok által.­­ A parti államok vámjai a hajózási díjakkal semmi viszony­ban sem állanak. A vámszedők eljárása a hajózást nem akadályoztathatja, de a hajók általi csempészet­­üzés meggátlására folyamrendőrség alkalmaztatni fog.­A jelen elvek szerint megállapítandó szabályok csupán minden parti államok beegyezésével változ­tathatnak meg. — A Rajna, Necker, Majna, Mosel, Maas és Schelde folyók hajózására vonatkozó mellé­kelt szabályzatok a jelen szerződvénynyel egyenlő erejüeknek nyilvánitvák. CXVIII. sz. Ezen fejedelmi gyűlés tartama alatt kelt összesen 17 kötvény, egyez­vény stb. e szerződ­­vény kiegészítő részeiül nyilvánitvák s nagyrészt e szerződvény czikkeibe igtatvák. Amazok között kü­lön megemlítésre méltó az 1815. febr. 8. nyilatkoz­­vány, a rabszolgakereskedés megszüntetése, s a mart. 19. szabályzat a diplomatiai ügynökök rangja iránt. CXIX. sz. A gyűlésen jelen volt hatalmasságok, s a történt intézkedésekbe befolyt herczegek s szabad­városok e szerződvényekhezi hozzájárulásra hi­­vatvák. CXX. ez. E szerződvény minden másolatai fran­czia nyelven szerkesztve lévén, elismertetett, miként e nyelv alkalmaz­ásából a jövőre semmi következte­tés nem vonható ; minden hatalmasság fentartja jo­gát, jövendőbeli egyezményeiben s diplomatiai ügy­vitelében, az általa eddig használt nyelvet alkalmaz­hatni, a­nélkül, hogy a jelen eseteire, mint a fen­álló szokással ellenkező példára, hivatkozni lehetne. CXXI. sz. szerint e szerződvény jóváhagyási pél­dányai kicserélendők ; maga az eredeti példány, a résztvevő európai udvarok általi használat végett a bécsi cs. kir. udvari s államlevéltárba teendő volt. Következnek az aláírások betűrendben: Ausztria, Spanyolország (?), Francziaország, Nagybritannia, Portugállia, Poroszország, Oroszország és Své­zia részéről. A bécsi fejedelmi gyűlés végokmányával össze­köttetésben áll az első és második párisi békeköt­vény ; az első 1814. évi máj. 30-án jön aláírva egy­részről Francziaország, másrészről Ausztria, Anglia, Orosz- és Poroszország között. E kötvény szerint, a szövetségesek megnyugodván abban, miként Francziaország csupán újabb hódít­­mányairól mondjon le, 1792. évi jan. 1-jén létezett határainak birtokában meghagyatott;­ területe csu­pán Savoie egy részének, Ardennes, Moselle, Alsó­­rajna, s Air megyékhez történt 150­0 mértföldnyi kerületek bekeblezése által nagyittatván, elvesztett gyarmatait minden világrészben visszanyerte; Své­­­ziától visszavette Guadelupe-t, ellenben Tobago St. Lucie­s Isle de France szigeteket Angliának, Do­mingo szigetnek a baseli béke által nyert részét to­vábbá Spanyolországnak engedte át. Francziaországtól ilykér elszakasztott hódítmá­­nyokra nézve határoztatott , miként Hollandia neve­zetes területnagyitással az orániai ház uralkodása alá essék ; Svájcz önálló legyen ; Németország füg­getlen államok szövetségét képezze ; Olaszországnak ausztriai uralkodás alá nem eső része önálló ál­lammá alakíttat­sék ; Málta azonban Anglia birtoká­ban maradjon. Ezenkívül Francziaország az általa idegen államokban magánjogczimek alatt tett adós­ságok megfizetését s a hamburgi bankból elvitt s ne­tán akkor még kéznél volt pénzek stb. visszatérítését ígérte. Neuschatel Poroszországnak engedtetett át Végre több kárpótlásokra vonatkozó kötelezettségek mellett, minden uj viszonyok végleges megállapítása végett, a háborúban résztvett hatalmasságok con­­gressusának két hó alatt Bécsben leendő megalakí­tása igértetett, mely fejedelmi gyűlés határozatai I. czikkünkben közölt főszerződvényben foglalvák. Európa újraszervezésének e két okmány által megállapított művét, a párisi második békekötvény fejezte be. A Waterlooi dráma után, a legyőzött franczia sereg Párisig, később a Loireig húzódott viasza, a szövet­ségesek bevonultak Párisba, XVIII. Lajos a franczia trónra lépett, Napóleon Sz.-Helena szigetére vitetett, Francziaországban az új alkotmányos Charta lépte­tett életbe, s a helyzet emez átalakulása időszakában Francziaország s a többi nagyhatalmak között 1815. évi november 20-dikán kelt a párisi második béke­kötvény. E kötvényben Francziaország ismét nevezetes en­gedményeket tett, ugyanis ebben nem többé 1792. évi határai, mint az első párisi békekötéskor, hanem 1790. évi határai vétettek alapul ; Így veszte el a bouilloni herczegséget, Philippeville, Marienburg, Sarrelouis és Landau erősségeit, a Lauter és Saar folyam közti tartományt, a három első ke­rület Ném­etalföldhöz, az utóbbiak a ném­et szövet­­séghez csatoltatván; Mont-Blanc megyét Szardi­niának engedte vissza; Gex tartományt Svájcznak engedményezte; a huninguei erőditvények lerombo­­landóknak s újra föl nem épithetőknek nyilvánít­tattak. Ezenfelül Francziaország kötelezte magát a többi nagyhatalmak javára hadi kárpótlásul 700 millió frankot lefizetni (melynek egy negyedrésze a határok­nak Francziaország ellenébeni jobb megerősítésére fordítandó), továbbá a szövetségesek alattvalóinak soknemű kárpótlási követeléseit kielégíteni. E mellett elhatároztatott, miszerint egy 150.000 főből álló szö­vetséges hadsereg Francziaországnak bizonyos terü­letét három­, szükség esetében öt éven át megszállva tartandja, s ezen idő alatt Francziaország e hadsere­get élelmezendő s évenkénti 50 millió franknyi zsold­­dal fizetendő. Végre kijelentetett, hogy a Bourbonház uralkodá­sának, mint nemzetközi jognak, jövendőben is folyto­nosan fenállani kellene. E főszerződvénnyel egyidejűleg több mellékszerződ­­vény is keletkezett, különösen a chaumonti békekö­tők (a négy nagyhatalmasság) között: a párisi mind­két békekötvény megerősítése, Napóleonnak és csa­ládjának a franczia trónról örökre kizárat­ása, s Francziaországban uj forradalmi mozgalmak kelet­kezésének meggátlása iránt. Midőn ezek szerint Francziaország 1791—1814. évi összes hadjáratai minden előnyeit és vivmányait épen az 181­5. évi szerződvények által elvesztette; s ugyane kötvények szerint Napoleon és családja a franczia trónról örökre kizáratott; midőn daczára an­nak, hogy a római birtok egy részét tíz év óta fran­cia hadsereg megszállva tartja, mégis a franczia császárnak a pápa általi megkoronáztatása, mint a c­aumonti békekötők mellékszerződvényével ellen­kező cselekvény , ez ideig nem eszközöltetett; midőn a napóleoni uralkodás jogszerűsége ezen 1814/s évi szerződvények alapján még mindig kétségbevon­ható; ily helyzetben hihetlennek látszik, hogy ugyan­azon Francziaország s ugyanazon Napoleon unoka­­tcsése, III. Napóleon császár, mint a brüsseli „Indé­­pendance“ írja : az olasz kérdés megoldására nézve, ugyanezen 181% évi szerződvényeket alapul fo­gadná el. E körülményekben fekszik egyszersmind franczia részről tett azon óhajtás indoka is, mely szerint e szerződvények legalább is revisio alá veendők vol­nának. II. KÜLÖNFÉLÉK. — Több felöl intézteték hozzánk a kérdés, hogy mi­kor lépend életbe az első magyar általános biztosító-tár­saság életbiztosítási ága? Nem csalódunk , ha e kérdésre azt feleljük, hogy nem sokára. Az alapelvek és kötvényi feltételek felsőbb vizsgálat alatt vannak s teljes méltánylattal kell kijelentenünk, hogy a társulat az illető helyen a leglogalisabb, a legkészségesebb eljárásra talált. Bár lapunk 37., 42., 43. és 45-dik számaiban az életbiztosítási ág alapelveit bővebben ismertettük, mégis szükségesnek tartjuk azon előnyökre figyelmeztetni a kö­zönséget, melyeket a hazai tártulat a többi felett nyúj­­tand­ó több oldalról intézett kérdésekre vonatkozólag megemlíteni, hogy a halál esetére történő biztosításoknál nem szükséges a kedvezményezettnek előre megha­áro­zása. A kedvezményezettre átruházás puszta hátirattal is igazolható. — Beregszász vidékéről írják nekünk azon szomorító hírt, hogy a gyújtogatás e vidéken igen gyakori. F. hó 13-kán Tarpa városában, egy ijejenkint öt ember által őr­zött épület meggyújtatott, az akkor levő vihar a lángot az utczán keresztül csapta, s az átelleni soron 48 ház, több mint 100 gazdasági épület lett a szántszándékos gyújtogatás martaléka. Ugyanazon udvaron, hol az első épület meggyujtatott, harmadik napra az esemény után egy ott megmaradt épületben egy füstölgő kanóczot fe­deztek fel, de az hirtelen leöntetvén, a további rész el­­hárittatott. Az elégett épületek között alig volt egy vagy kettő biztosítva Azon éjjel, midőn a tarpai szerencsét­lenség történt, a szomszéd Szathmár megyében is igen nagy tűz látszott; mint állítják, Fülesd helység három ház kivételével egészen leégett. F. hó 14 kén Gergelyi­­ben is gyújtás történt, de az éber vigyázat mellett csak egy ház hamvadt el. 15 kén Jánosiban tizenkét ház minden gazdasági épületekkel gyújtás következtében földig le­égett. — Biztosítsunk. r. 1.­­ Egressy Gábor, nemzeti színművészetünk jeles­sége e napokban nyugdijaztatá magát. Ez esemény igen elszomoritólag hatna nemzeti szinügyünk minden hő ba­rátjára, ha — mint hiteles forrás után írhatjuk — nyomban azon biztosítással nem vigasztalhatnék magunkat és olvasóinkat, miszerint Egressy Gábornak a lépése csak ideiglenes, s hogy határzott akarata, félévi pi­henés után ismét azon színpadon jelenni meg, melyen öt nagy tehetséget a közönség felejthetlen kedvenczévé, s drámai művészetünk pótolhatlan bajnokává avatták. Eg­ressy Gábort a nyugdíjaztatási lépésre inkább csak az igazgatóságnak irányában bizonyított kevés mélányos­­sága kényszerité, minek folytán jogát a nyug­intézet irányában már csak azért is érvényesíteni kellett, mint­hogy ezen intézet alapszabályai szerint, a­ki a nemzeti színháznak szerződött tagja lenni megszűnik, annak a nyugdíjhozi joga is megszűnik, hogy tehát ezen jogát biztosítsa, nyugalmaztatnia kell­ magát, a­mire az igaz­gatóságnak a szerződések körüli eljárása által erkölcsi­leg is kényszerítve jön. — Nemzeti színházunk derék tagja lelép tehát rövid időre, hogy újult erővel, meg­­ifjúlt kedélylyel minél elébb felléphessen mint ünnepelt, — köz örömünkre. —­ Luck Róza k. a. mint halljuk, még húsvét előtt egy hangversenyt adand, minek a folyó hó 20-kán adott hangverseny után teljes sikert ígérhetünk. A fiatal mű­vésznő utóbbi felléptével is igazolta a tehetsége iránt költött reményeket. Szép, erőteljes és mégis gyöngéd já­tékával minden műértet meglepett A tapsok, miket múltkor a múzeum-teremben aratott, méltán megilleték őt és derek tanítóját és atyját. — Egy idő óta azt tapasztaljuk, hogy a „V. U.“ vagy „P. U.“ ban megjelenő vidéki tudósítások az illető hely­re járatott és felszámolt lapok közül mindig kifelejtik a „P. Naplót,a míg a külföldi lapok is híven megemlíttet­­nek, így közelebb a törökszentmiklósi levélből is kihagy­ták lapunkat, holott Törökszentmiklósra a “P. Napi­nak ” példánya jár.­­ A magyarországi és erdélyi magyar olvasók figyel­mére és részvétére érdemes „Delejtü“ írja, hogy a temes­i bánsági kormányzó meghagyása folytán a temegi Bány- ág és Szerbvajdaság terjedelmes ethnographico-topographiai Magyar könyvészet. 75. Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjú­kori éveiből. Irta Szok­oly Viktor, kiadta Vahot Imre. Pest, 1859. Nyomatott Müllernél. K. 8 tót 211 lap. Ala­­­pírt. 76. Népszerű alkalmi és rendkívüli oltár- és szerbeszédek, lelkipásztori szózatok s intelmek gyűj­teménye. Irta Grynaeus Alajos, lelkipásztortan ta­nára. Pest, nyomatott Gyuriánnál 1858. 12-rét 120 lap.

Next