Pesti Napló, 1859. március (10. évfolyam, 2715-2740. szám)
1859-03-29 / 2738. szám
PEST, MÁRCZIUS 28. (Fk.) Midőn tegnapelőtt az aacheni congressus által felállított elvekről szóltunk, arra utaltunk, miszerint ezen elveknél fogva legfölebb az osztrák-olasz szerződésekkel foglalkozhatnék a congressus, de nem az összes olaszhoni ügygyel, miután a kisebb olasz kormányok ama gyűlésben nem lennének képviselve. Ugyanez okból Szárdiniáról sem lehetett volna szó ! De Francziaország azt kívánja, hogy Olaszhon összes helyzete, nevezetesen Szárdinia ügye jöjön szóba s a congressusi indítványt ismertető Moniteur-czikk szintén egész általánosságban „Olaszország állapotáról“ szólt. Napóleon császár tehát most Szardiniát is fel akarja vétetni a congressusba és Oroszország erre ráállt azon feltétel alatt, hogy a többi olasz kormány is képviseltessék a gyűlésben. Ez aztán egészen más congressus lenne, mint amelynek elfogadására Ausztria hajlandónak nyilatkozott. Ausztria azt mondá : a nagyhatalmak többsége megütközik az én különszerződéseimen; jól vizsgáljuk meg azokat közösen; én indokolni fogom azoknak fentartását, hogy senki ne mondhassa, miszerint e szerződések a vizsgálatot ki nem állhatják! Ennél tovább azonban nem terjedhetne a congressus és épen kor- lá t o lása érdekében tűzte ki Ausztria az ismeretes feltételeket. Amit azonban Franczia és Oroszország kíván, az már nem bizonyos határozott és korlátolt kérdéssel foglalkozó tanácskozmány, hanem homályos vonalakkal körülirt általános értekezlet, melynek mindenféle tárgyát előre senki sem láthatja. Tehát a két fél szándéka és véleménye már a dolog elméleti oldalára nézve igen távol áll egymástól. Lássuk már most a gyakori kivitelt. Szardiniát Cavour gróf képviselné; hát a többi olaszhoni államokat? Ezeknek kormányai, az igaz, majdnem egytől egyig Ausztriához szítanak; de találnak-e majd oly embereket , kik ezt Európa színe előtt határozottan bevallani és Cavour gróf „nemzetiségi“ politikája ellen síkra szállni bátorkodnak? Kik személyes biztosságukat kockáztatják (mert hiszen ki ki tudja, hogy mennek az ily dolgok Olaszhonban !) kormányaik eddigi rendszerének védelmezésére ? Nem kell-e attól tartani, miszerint a franczia-orosz befolyás által tán oly férfiak jutnának a congressusba, kik az eddigi rendszernek legalább nem feltétlen védelmezői ? Megvalljuk, miszerint ily gyűlést már a priori eredménytelennek kellene tartanunk, mert, miként mondjuk, már nem egyes vitás kérdés felett kellene értekeznie, hanem nyílt harczra kelne egymás ellen azon két politikai irány, melynek antagonismusára az egész jelenlegi bonyodalom visszavezetendő, szemben állnat. i. a szerződések politikája a nemzetiségi politikával és ezen küzdelem, szilárd meggyőződésünk szerint, egyedül diplomatiai csatatéren el nem dönthető. Alávetés, megadás itt mind az egyik mind a másik oldalról csak anyagi vereség után képzelhető. Ha pedig előbb utóbb mégis erre kerülne a dolog : minek időt, fáradságot és költséget vesztegetni, midőn eredményre semmi de semmi remény sincsen? Minek a mostani bizonytalan állapotot ismét hónapokra kinyújtani, miután „száz szónak is egy a vége“ s ezen egy a háború ?! Az ausztriai kabinet további szándékait hivatalosan még nem ismerjük, hanem nagy jelentőségűnek tartjuk a bécsi újság két sorát, melylyel a Patrie azon tudósítását kiséri, miszerint Napóleon császár Szárdiniát is fel akarja vétetni a congressusba. „Mielőtt ehhez szólnánk — mondja a hivatalos lap — tudnunk kell, váljon az aacheni vagy pedig az 1856- diki elvek alapján kelljen-e Szárdiniának belépnie?“ „Az 1856-ki elvek szerint“ itt annyit tesz, hogy Szárdinia mint a nagyhatalmakkal egyenrangú társ venne részt a tanácskozások öszszegében. „Az aacheni elvek szerint“ Szardinia csak akkor és csak addig vehetne részt a tanácskozásban , a mikor és ameddig az ő külön ügyei jönnének szóba. Ezeknek tárgyalása előtt és után neki nem lenne helye a congressusban; ha pedig Piemont ügyei épen nem hozatnának szóba, ezen ország képviselői is mindvégig otthon maradnának. Azonban ha Francziaország nem az 1856-os, hanem csak az aacheni elvek alapján kívánná Szardiniát felvétetni, erről előre nem is kellene szólni, mert Ausztria maga is az aacheni elvek alapjára állván, magától érthető, hogy semmi hatalomnak külön ügyet az illetőnek hozzájárulása nélkül nem hozathatnának szóba. Francziaország tehát nyilván nem az aacheni, hanem az 1856-diki rendszer alapján ajánlja Piemont bebocsátását és ezen feltételt, úgy hisszük, Ausztria semmi esetre sem fogadhatja el. Nem fogadhatja el először, mert az európai egyensúly a régi diplomatiai fogalmak szerint az öt nagyhatalom egyetértésén alapul, és Ausztria legkevésbbé lehet hajlandó Szardíniát a nagyhatalmakkal egyenrangúnak elismerni ; nem fogadhatja el másodszor, mert ez által ő maga ismerné el Piemontnak túlsúlyát az olasz félsziget nem-ausztriai része felett, és ez szintén nem várható a bécsi kormány részéről. Új tanúsága ez azon minapi állításunk helyességének, miszerint a franczia császár egyenesen nekiront az 1815 óta fenálló diplomatiai formáknak, mert Szardínia akár egymaga, akár a többi olasz állam kíséretében vétetik fel a congressusba, ez által hatalmas rés lövetnék az európai „pentarchia“ rendszerébe, melyen a világrész „egyensúlya“ eddigelé nyugodott. Ezen kisebb olaszhoni államoknak vagy legalább Szárdiniának részvétele nélkül pedig a congressus maga aligha létre fog jöhetni, mert — ez mindinkább valószínűvé válik — Napóleon császárnak csakugyan nincs szándékában Szárdiniát elejteni. Tehát vagy -e vagy! Vagy az eddigi diplomatiai rendszernek fegyvernélküli felforgatására van kilátásunk vagy — háborúra! Ennyire lennénk egyelőre a — congressussal! Valóban furcsa időket élünk! Eleinte a diplomatia minden erejét megfeszíté, hogy a congressust létrehozza, és most, midőn ez indítvány komolyan szóba jő, innen is onnan is oly feltételekhez kötik annak elfogadását, amiknek teljesítése épenséggel nem várható. Nem arra mutat-e ez, miszerint a fenforgó nehézségeknek diplomatiai útáni megoldását mindenki lehetetlennek tartja, hogy itt csakugyan egymással kiengeszteltet- en irányok és érdekek ütköznek egymásba és hogy mindenünnen csak egy hiányzik — az ennek kimondására megkivántató bátorság?! Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é- mart- 15-ki legf. határozata által fenséges rokona József Főherczeg ezredesnek a 8. sz toscanai nhg dragonyos-ezredben, a szász-weimari nhgi fehér sólyom és nassaui hgi arany oroszlány házi rend nagykeresztjének elfogadása és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 16-ki legf. határozata által Verisházy László hadi kiadót, több mint 51 évi dicséretes szolgálatai elismeréséül, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A magyarországi cs. k. főkormány Schiffner József pénztári tisztet a debreczeni cs. k. fővám-, egyszersmind gyűjtőpénztári tisztséghez ellenőrré kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Szentpályi Jenő épitészgyakornokot a magyarországi épitészhatóságok építésznövendékévé kinevezte. Az 1814. és 1815. évi szerződvények. I. (Vége.) CIV. sz. IV. Ferdinand király, örökösei s utódai javára is, a nápolyi trónra visszahelyeztetik s mindkét Sziczilia királyául elismertetik. CV—CVII. sz. Az 1801. évi badajozi egyezmény által Spanyolországnak engedményezett Olivenza város s más területek Portugáliának visszaadattak.— Az 1814. máj. 30. egyezménynek Francziaország s Portugallia közti viszonyokra vonatkozó X. czikke s a vele viszonyban álló minden egyéb intézkedések hatálytalanoknak nyilvánitvak. — Portugallia Francziaországnak visszabocsátja franczia Guyane gyarmatot, az Oyapock folyamig. CVIII—CXVII. ez. Azon hatalmasságok, melyek államai ugyanazon egy hajózható folyam által elválasztvák, vagy a melyek határain ily folyam áthalad, kötelezik magokat azon folyam minden hajózási viszonyait következő elvek alapján közakarattal rendezni : — Az emlitett folyamokon, hajózható egész mentékben, a hajózás teljesen szabad s kereskedelmi tekintetben senkinek el nem tiltathatik, ki magát azon hajózási rendszabályokhoz alkalmazandja, melyek mindenkire nézve egyenlő s minden nemzetek kereskedelmének lehetőleg kedvező módon fognak szerkesztetni. — A rendőrségi s díjszedési rendszer, ily folyamok egész mentében, a mennyire lehet, ugyanegy leend, s a mennyire a helyi viszonyok engedik, ezen ugyanazonság kiterjesztetik az e folyamokkal keresztet képező vagy azokkal összefolyó azon folyamokra is, melyek hajózható menetekben különböző államokon át, vagy különböző államok között folynak. A hajózási dijak egyenlőleg, változhatlanul s a kereskedelmi czikkek különböző minőségétől függetlenül fognak megállapittatni, hogy a hajóteher részletes kutatása, csalás esetét kivéve, szükségtelenné váljék. E dijak mennyisége, mely az addig létezettek mennyiségét semmi esetben sem haladhatandja meg, a helyi viszonyok szerint fog megállapittatni; az árszabály megállapításánál mégis elvül tűzetvén ki : a kereskedés emelése, a hajózás könnyítése; e részben a rajnai dij megközelítő formául szolgálhatván. A megállapítandó díjat csupán a parti államok köz elhatározásával lehet felemelni, de a hajózást, a szabályzót a díj illetéken túl terhelni nem lehet. A Díjszedő hivatalok, melyek száma lehetőleg korlátoztatni fog, a szabályzat által fognak megállapittatni s azokra nézve valamely változást csak közakarattal lehetene létesitni; a hivatalok száma kevesbitését kivéve, mire minden parti állam saját területén jogosítva van. ■— Minden parti állam köteles saját területén a hajóvontatási utakat fentartani s a hajózás akadályainak eltávolítására szükségelt munkálatokat a folyam ágyában eszközöltetni. Az utóbbi nemű munkák költségeihez hozzájárulás meg fog állapíttatni oly esetekre, melyekben a két párt különböző kormányokat illet. — Semminemű veszteglési intézmények nem állíttathatnak fel; a már létezők csak annyiban fognak fentartatni, amennyiben azok, minden helyi érdekre, tekintet nélkül, a hajózás és kereskedésre nézve átalában hasznosaknak és szükségeseknek fognak elismertetni a parti államok által. A parti államok vámjai a hajózási díjakkal semmi viszonyban sem állanak. A vámszedők eljárása a hajózást nem akadályoztathatja, de a hajók általi csempészetüzés meggátlására folyamrendőrség alkalmaztatni fog.A jelen elvek szerint megállapítandó szabályok csupán minden parti államok beegyezésével változtathatnak meg. — A Rajna, Necker, Majna, Mosel, Maas és Schelde folyók hajózására vonatkozó mellékelt szabályzatok a jelen szerződvénynyel egyenlő erejüeknek nyilvánitvák. CXVIII. sz. Ezen fejedelmi gyűlés tartama alatt kelt összesen 17 kötvény, egyezvény stb. e szerződvény kiegészítő részeiül nyilvánitvák s nagyrészt e szerződvény czikkeibe igtatvák. Amazok között külön megemlítésre méltó az 1815. febr. 8. nyilatkozvány, a rabszolgakereskedés megszüntetése, s a mart. 19. szabályzat a diplomatiai ügynökök rangja iránt. CXIX. sz. A gyűlésen jelen volt hatalmasságok, s a történt intézkedésekbe befolyt herczegek s szabadvárosok e szerződvényekhezi hozzájárulásra hivatvák. CXX. ez. E szerződvény minden másolatai franczia nyelven szerkesztve lévén, elismertetett, miként e nyelv alkalmazásából a jövőre semmi következtetés nem vonható ; minden hatalmasság fentartja jogát, jövendőbeli egyezményeiben s diplomatiai ügyvitelében, az általa eddig használt nyelvet alkalmazhatni, anélkül, hogy a jelen eseteire, mint a fenálló szokással ellenkező példára, hivatkozni lehetne. CXXI. sz. szerint e szerződvény jóváhagyási példányai kicserélendők ; maga az eredeti példány, a résztvevő európai udvarok általi használat végett a bécsi cs. kir. udvari s államlevéltárba teendő volt. Következnek az aláírások betűrendben: Ausztria, Spanyolország (?), Francziaország, Nagybritannia, Portugállia, Poroszország, Oroszország és Svézia részéről. A bécsi fejedelmi gyűlés végokmányával összeköttetésben áll az első és második párisi békekötvény ; az első 1814. évi máj. 30-án jön aláírva egyrészről Francziaország, másrészről Ausztria, Anglia, Orosz- és Poroszország között. E kötvény szerint, a szövetségesek megnyugodván abban, miként Francziaország csupán újabb hódítmányairól mondjon le, 1792. évi jan. 1-jén létezett határainak birtokában meghagyatott; területe csupán Savoie egy részének, Ardennes, Moselle, Alsórajna, s Air megyékhez történt 1500 mértföldnyi kerületek bekeblezése által nagyittatván, elvesztett gyarmatait minden világrészben visszanyerte; Svéziától visszavette Guadelupe-t, ellenben Tobago St. Lucies Isle de France szigeteket Angliának, Domingo szigetnek a baseli béke által nyert részét továbbá Spanyolországnak engedte át. Francziaországtól ilykér elszakasztott hódítmányokra nézve határoztatott , miként Hollandia nevezetes területnagyitással az orániai ház uralkodása alá essék ; Svájcz önálló legyen ; Németország független államok szövetségét képezze ; Olaszországnak ausztriai uralkodás alá nem eső része önálló állammá alakíttatsék ; Málta azonban Anglia birtokában maradjon. Ezenkívül Francziaország az általa idegen államokban magánjogczimek alatt tett adósságok megfizetését s a hamburgi bankból elvitt s netán akkor még kéznél volt pénzek stb. visszatérítését ígérte. Neuschatel Poroszországnak engedtetett át Végre több kárpótlásokra vonatkozó kötelezettségek mellett, minden uj viszonyok végleges megállapítása végett, a háborúban résztvett hatalmasságok congressusának két hó alatt Bécsben leendő megalakítása igértetett, mely fejedelmi gyűlés határozatai I. czikkünkben közölt főszerződvényben foglalvák. Európa újraszervezésének e két okmány által megállapított művét, a párisi második békekötvény fejezte be. A Waterlooi dráma után, a legyőzött franczia sereg Párisig, később a Loireig húzódott viasza, a szövetségesek bevonultak Párisba, XVIII. Lajos a franczia trónra lépett, Napóleon Sz.-Helena szigetére vitetett, Francziaországban az új alkotmányos Charta léptetett életbe, s a helyzet emez átalakulása időszakában Francziaország s a többi nagyhatalmak között 1815. évi november 20-dikán kelt a párisi második békekötvény. E kötvényben Francziaország ismét nevezetes engedményeket tett, ugyanis ebben nem többé 1792. évi határai, mint az első párisi békekötéskor, hanem 1790. évi határai vétettek alapul ; Így veszte el a bouilloni herczegséget, Philippeville, Marienburg, Sarrelouis és Landau erősségeit, a Lauter és Saar folyam közti tartományt, a három első kerület Németalföldhöz, az utóbbiak a német szövetséghez csatoltatván; Mont-Blanc megyét Szardiniának engedte vissza; Gex tartományt Svájcznak engedményezte; a huninguei erőditvények lerombolandóknak s újra föl nem épithetőknek nyilváníttattak. Ezenfelül Francziaország kötelezte magát a többi nagyhatalmak javára hadi kárpótlásul 700 millió frankot lefizetni (melynek egy negyedrésze a határoknak Francziaország ellenébeni jobb megerősítésére fordítandó), továbbá a szövetségesek alattvalóinak soknemű kárpótlási követeléseit kielégíteni. E mellett elhatároztatott, miszerint egy 150.000 főből álló szövetséges hadsereg Francziaországnak bizonyos területét három, szükség esetében öt éven át megszállva tartandja, s ezen idő alatt Francziaország e hadsereget élelmezendő s évenkénti 50 millió franknyi zsolddal fizetendő. Végre kijelentetett, hogy a Bourbonház uralkodásának, mint nemzetközi jognak, jövendőben is folytonosan fenállani kellene. E főszerződvénnyel egyidejűleg több mellékszerződvény is keletkezett, különösen a chaumonti békekötők (a négy nagyhatalmasság) között: a párisi mindkét békekötvény megerősítése, Napóleonnak és családjának a franczia trónról örökre kizáratása, s Francziaországban uj forradalmi mozgalmak keletkezésének meggátlása iránt. Midőn ezek szerint Francziaország 1791—1814. évi összes hadjáratai minden előnyeit és vivmányait épen az 1815. évi szerződvények által elvesztette; s ugyane kötvények szerint Napoleon és családja a franczia trónról örökre kizáratott; midőn daczára annak, hogy a római birtok egy részét tíz év óta francia hadsereg megszállva tartja, mégis a franczia császárnak a pápa általi megkoronáztatása, mint a caumonti békekötők mellékszerződvényével ellenkező cselekvény , ez ideig nem eszközöltetett; midőn a napóleoni uralkodás jogszerűsége ezen 1814/s évi szerződvények alapján még mindig kétségbevonható; ily helyzetben hihetlennek látszik, hogy ugyanazon Francziaország s ugyanazon Napoleon unokatcsése, III. Napóleon császár, mint a brüsseli „Indépendance“ írja : az olasz kérdés megoldására nézve, ugyanezen 181% évi szerződvényeket alapul fogadná el. E körülményekben fekszik egyszersmind franczia részről tett azon óhajtás indoka is, mely szerint e szerződvények legalább is revisio alá veendők volnának. II. KÜLÖNFÉLÉK. — Több felöl intézteték hozzánk a kérdés, hogy mikor lépend életbe az első magyar általános biztosító-társaság életbiztosítási ága? Nem csalódunk , ha e kérdésre azt feleljük, hogy nem sokára. Az alapelvek és kötvényi feltételek felsőbb vizsgálat alatt vannak s teljes méltánylattal kell kijelentenünk, hogy a társulat az illető helyen a leglogalisabb, a legkészségesebb eljárásra talált. Bár lapunk 37., 42., 43. és 45-dik számaiban az életbiztosítási ág alapelveit bővebben ismertettük, mégis szükségesnek tartjuk azon előnyökre figyelmeztetni a közönséget, melyeket a hazai tártulat a többi felett nyújtandó több oldalról intézett kérdésekre vonatkozólag megemlíteni, hogy a halál esetére történő biztosításoknál nem szükséges a kedvezményezettnek előre meghaározása. A kedvezményezettre átruházás puszta hátirattal is igazolható. — Beregszász vidékéről írják nekünk azon szomorító hírt, hogy a gyújtogatás e vidéken igen gyakori. F. hó 13-kán Tarpa városában, egy ijejenkint öt ember által őrzött épület meggyújtatott, az akkor levő vihar a lángot az utczán keresztül csapta, s az átelleni soron 48 ház, több mint 100 gazdasági épület lett a szántszándékos gyújtogatás martaléka. Ugyanazon udvaron, hol az első épület meggyujtatott, harmadik napra az esemény után egy ott megmaradt épületben egy füstölgő kanóczot fedeztek fel, de az hirtelen leöntetvén, a további rész elhárittatott. Az elégett épületek között alig volt egy vagy kettő biztosítva Azon éjjel, midőn a tarpai szerencsétlenség történt, a szomszéd Szathmár megyében is igen nagy tűz látszott; mint állítják, Fülesd helység három ház kivételével egészen leégett. F. hó 14 kén Gergelyiben is gyújtás történt, de az éber vigyázat mellett csak egy ház hamvadt el. 15 kén Jánosiban tizenkét ház minden gazdasági épületekkel gyújtás következtében földig leégett. — Biztosítsunk. r. 1. Egressy Gábor, nemzeti színművészetünk jelessége e napokban nyugdijaztatá magát. Ez esemény igen elszomoritólag hatna nemzeti szinügyünk minden hő barátjára, ha — mint hiteles forrás után írhatjuk — nyomban azon biztosítással nem vigasztalhatnék magunkat és olvasóinkat, miszerint Egressy Gábornak a lépése csak ideiglenes, s hogy határzott akarata, félévi pihenés után ismét azon színpadon jelenni meg, melyen öt nagy tehetséget a közönség felejthetlen kedvenczévé, s drámai művészetünk pótolhatlan bajnokává avatták. Egressy Gábort a nyugdíjaztatási lépésre inkább csak az igazgatóságnak irányában bizonyított kevés mélányossága kényszerité, minek folytán jogát a nyugintézet irányában már csak azért is érvényesíteni kellett, minthogy ezen intézet alapszabályai szerint, aki a nemzeti színháznak szerződött tagja lenni megszűnik, annak a nyugdíjhozi joga is megszűnik, hogy tehát ezen jogát biztosítsa, nyugalmaztatnia kell magát, amire az igazgatóságnak a szerződések körüli eljárása által erkölcsileg is kényszerítve jön. — Nemzeti színházunk derék tagja lelép tehát rövid időre, hogy újult erővel, megifjúlt kedélylyel minél elébb felléphessen mint ünnepelt, — köz örömünkre. — Luck Róza k. a. mint halljuk, még húsvét előtt egy hangversenyt adand, minek a folyó hó 20-kán adott hangverseny után teljes sikert ígérhetünk. A fiatal művésznő utóbbi felléptével is igazolta a tehetsége iránt költött reményeket. Szép, erőteljes és mégis gyöngéd játékával minden műértet meglepett A tapsok, miket múltkor a múzeum-teremben aratott, méltán megilleték őt és derek tanítóját és atyját. — Egy idő óta azt tapasztaljuk, hogy a „V. U.“ vagy „P. U.“ ban megjelenő vidéki tudósítások az illető helyre járatott és felszámolt lapok közül mindig kifelejtik a „P. Naplót,a míg a külföldi lapok is híven megemlíttetnek, így közelebb a törökszentmiklósi levélből is kihagyták lapunkat, holott Törökszentmiklósra a “P. Napinak ” példánya jár. A magyarországi és erdélyi magyar olvasók figyelmére és részvétére érdemes „Delejtü“ írja, hogy a temesi bánsági kormányzó meghagyása folytán a temegi Bány- ág és Szerbvajdaság terjedelmes ethnographico-topographiai Magyar könyvészet. 75. Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjúkori éveiből. Irta Szokoly Viktor, kiadta Vahot Imre. Pest, 1859. Nyomatott Müllernél. K. 8 tót 211 lap. Alapírt. 76. Népszerű alkalmi és rendkívüli oltár- és szerbeszédek, lelkipásztori szózatok s intelmek gyűjteménye. Irta Grynaeus Alajos, lelkipásztortan tanára. Pest, nyomatott Gyuriánnál 1858. 12-rét 120 lap.