Pesti Napló, 1859. április (10. évfolyam, 2741-2764. szám)
1859-04-01 / 2741. szám
azoknak főtényezői, legizletesb fűszerei voltak , most azonban már a nyugalmas és naponkint előforduló rendszeres időtöltéseknek adják az előnyt. Az időtöltés nyugalmasságának és rendszerességégének varázshatása az emberi természet általánosabb tulajdonai, az előbbre haladt életkor stereotip jelenségei közé tartozik. Nem láthatunk-e a nagyobb városokban többeket fertály századon át, minden este ugyanazon színház ugyanazon padján és ülésén foglalni helyet, s maguk tartásában, sőt fejük ejtegetésében is bizonyos egyformaságot és rendszert követni.Nem találunk-e többeket, kiknek étvágyuk elvesz, kedvök lecsosszan, ha az étteremben vagy kártyaasztaloknál évek hosszú során át tartott helyeiket igénybe véve, vagy csak kedvencz széküket is elfoglalva találják. A nyugalmas és rendszeres időtöltés e példányai, habár nem is az itt eredeti alakban, nálunk sem hiányoznak. Mindenki meggyőződhetik erről, ha casinónkat nem csupán este, de a nap bármely óráiban meglátogatja. Mi e mulatságokat legkisebbé is ócsárolni vagy csak zavarni sem akarjuk, de valamint nem titkolhatjuk el bámulatunkat azon resignatio felett, melyet a férfikor küszöbét alig érintett életerős honfiaink közül is, kiket a változatosabb, de egyszersmind több szellemi élvezettel járó mulatságok inkább megilletnének, a hajlottabb korjelleget önkényt magokra veszik, úgy másfelől a játszó asztaloknak a fiatalság általi gyakori és rendszeres megkeresését a jelenkor divatos, de azért mégis helytelen anticipatiói közé sorozzuk. Erő, élet és elevenség jellemzi és jellemezze az ifjút úgy komoly foglalkozásai mint a mulatságban.. Nem állítjuk hogy ettől eltérés ne történhetnék, de szabályul fentebb kifejezett elvünk illik, egyéb csak kivételnek járja meg. Mily helyesen, mily magasztosan mondá koszorús költőnk : minden kornak van Istene, ne zúgolódjunk ellene. Ne csak ezt ne tegyük, de kövessük a kor Isten-intéseit, melyek a természet koszulatlanul fel nem forgatható törvényeiben nyilatkoznak. A szerepek, az életszakok felcserélése okvetlenül károsan hat nemcsak min magunkra , hanem összes társadalmunkra, a kár sokkal nagyobb, semmint első tekintettel látszik. Mindenütt a különbségek összehangzása egyedül képes szépet és nemest alkotni. Ez öszhangzás, e harmónia sehol sem szükségesebb, de egyszersmind sehol sem fejezheti ki magát szebben, mint a társaskörök véletlen csoportozataiban. Öregek, kik hanyatló napjuk sugarait nem az élet magaslatainak megaranyozására fordítják ! kik minden egyébről lemondanak, csak a hiábavalóságokról nem, férfiak, kik az erőteljes élet előnyeivel annak kötelmeit elvállalni nem akarják, ifjak, kiknek a legtisztább boldogság rózsakorlátai is terhére vannak s és azért a férfikor bilincsét magokra venni sietnek. Szülők, kik gyermekeiket a fiatal kor leghelyesebb örömeitől megfosztják, mert oly élvezetről nem akarnak lemondani, mely gyermekeiknél is bűnös könnyelműség volna, gyermekek, kiknek a helyes függés kötelékeit a legtisztább atyai szeretet sem képes kellemessé tenni, ezek és ezekhez hasonlók nem kisebb ellenségei a társadalomnak, mint azok, kiket az Hiedelem átok alá vett, a becsérzet kizár, a törvény kemény büntetéssel sújt. Azon számtalan szervek közül, melyek a társadalmat alkotják, alig ismerünk egyet fontosabbat, mint a társasköröket. A családnak egyedül ismerjük el még nagyobb fontosságát a társasköröknél, melyeken, úgy hisszük, nem helytelenül, az egyeseknek a család körén kívüli szellemi érintkezését értjük, s melyek meggyőződésünk szerint, nem csekélyebb feladatot teljesítnek a társadalomban, mint minőt az emberi testben a lélegző szervek végeznek, midőn az élet legfőbb forrását a vért a frisséggel hozván érintkezésbe, az élet fentartására a legfontosabb szolgálatot teszik. Valamint a természetben a lélegzésnek alig észrevehető számtalan miveletes eszközük főleg az egész jóllétet, oly hatással vannak a társalgásnak véletlen alakulásai a társadalomra. Igen, a társadalom különböző nemű osztályú, felekezetű és miveltségű tagjainak folytonos szellemi érintkezése az észnek, az erkölcsnek, a szépnek, a nemesnek egymás közt és ellenfeleivel óra és perczenként, szám és vég nélkül folytatott apró csatározásai, küzdelmei legnagyobb befolyással vannak magára a társadalomra, valamint ez ismét ama küzdelmekben tükrözi magát leghívebben viszsza. Mentői miveltebb ugyanis valamely nemzet, annál miveltebbek, szellemdusabbak annak társasági körei, s megfordítva, a társas köröknek szellemdus és mivelt hangulata hasonló jellemre mutat magánál a nemzetnél. (Folytatjuk) Gróf Cavour sürgönye d’Azegliomarquis londoni szárd követhez: „Turin, mart. 17.Sir James Hudson egy f. hó 14-én kelt jegyzékében, melynek másolatát ön idemellékelve találja, kormánya nevében felszólított, vájjon Szardínia hajlandó-e Ausztria példáját követni, formaszerüleg kinyilatkoztatván,mint B uogr . tette f. évi jan. 25-kén gróf Apponyihoz intézett sürgönyében) hogy Szárdmiának nincs semmi szándéka hatalmas szomszédját megtámadni. „Méltányolva az indokokat, melyek a sz. jamcsi kabinetet ezen eljárásra ösztönzék, nem késünk a legnagyobb nyíltsággal felelni, mint kevés napok előtt is tettük, midőn bennünket Olaszországnak Ausztria elleni sérelmeiről egy világos és tiszta memorandum formulázására, valamint az azok orvoslási módjának kimutatására hívott fel. „A támadó cselekmények jelenlétében (mi más nevet is adhatnának azoknak?) melyeket Ausztria jelentékeny haderejének a szárd határokon k öszpontosítása, olaszországi hadseregének hadilábra állítása, egy — nem az ő birtokában levő földterületen új erősségek elfoglalása és építése, a legallók megszállása, és szerződések megsértése által elkövetett, a király kormányának a nemzetek törvénye szerint joga van Ausztria elleni önvédelméről fegyveres uton is gondoskodni. „Következésképen, minthogy a brit kormány elismerte Olaszország anomális állapotját, és Szardiniának megígérte, hogy igyekezni fog a kijegyzett sérelmeket megorvosoltatni, a szárd kormány elfogadva ezen ígéretet s fentartva magának a cselekvés szabadságát azon esetre, ha Ausztria nem tartózkodnék a jövőben is támadó intézkedések tételétől, kész azon biztosítékot adni, miszerint nincs szándékában Ausztriát megtámadni, s beleegyez, hogy ez érdelében a Bud gróf sürgönyében kifejezett nyilatkozattal hasonlót tegyen, mely valóságban nem egyéb, mint hosszú és keserű kikelés Szardinia és azon kabinet politikája ellen, melyet nekem van szerencsém képviselni. „A parlamentben mondott, s politikánk kifejtésére irányzott beszédek, a sürgönyök és köriratok, me- lyek a st. jamesi kabinettel közöltettek, és különösen az Anglia és Poroszországhoz intézett emlékirat, melyeknek Malmesbury lord teljes igazságot szolgáltatott, s kimagyarázzák, s legtökéletesebben igazolják majgunk tartását. Hiszem tehát, hogy nem lesz szükséges egyenként cáfolgatnom az okokat, melyekkel Bud gróf él az ő sürgönyében, hogy Szardiniát mint Olaszország anormális állapotának valódi okát tüntesse fel. „Ily érvek semmi sulylyal sem bizondnak azok előtt, kik az ezen évben egymást követő eseményekre visszagondolnak. „Ausztriának folytonos katonai intézkedései, melyekről önt . . . ki sürgönyömben tudósítottam, megelőzték a szardiniai kormány azon magatartását, mely által azokat igazolhatta volna. A turini parlamentet megnyitó trónbeszéd csak január hó 10-én tartatott, és már jan. 3 án egy új hadtest küldetett egész gyorsasággal osztrák Olaszországba. „A mi államkölcsönvételünk csak azután történt, miután már Ausztria kísérletet tön Londonban egy nagyobb összegre nézve szerződni. „Él végre, ha mi zászlóik alá hívtuk is „contingens“- jeinket, hegyeik közt hagyván tartalékainkat, ezt is csak azután tettük, miután már Ausztria olaszországi hadseregét teljes hadilábra rend elé állíttatni és miután meggyőződtünk, hogy nemsokára oly erős hadsereggel állandóak szemben, a milyben még nem taposta az olasz földet. Ezen tények sajátságos commentárul szolgálnak Ausztria azon békés szabadkozásira, melyeken az osztrák sürgöny végződik, és igen nehéz lenne e kettőt összeegyeztetni, ha csak az e kérdésbeni diplomatikai jegyzékben Ausztria gondolkodásának alapja, az olasz kérdés felett, világos nem volna. „Gróf Bud, miután saját nézete szerint, gyorsan átvizsgálta az eseményeket, melyek 1848-ik év óta egymást követték, végül kinyilatkoztatá, miként annak, hogy Olaszország nagyon izgatott, hogy népessége elégületlen, hogy a kormányok mit sem tettek arra nézve , hogy alattvalóik törvényes kivonatait kielégítsék , — fő oka és alapja azon nyugtalankodó elvek és érzelmek, melyeket Piemontban a szabadság fejlesztett ki, és — Buci szavaival élve — „azon intézmények behozatala ezen álamokba, (Piemont) melyek jó hatásúak lehetnek azon esetben, ha századok által fejlődtek és érlelődtek, de amelyek nem látszanak összeegyeztethetőknek sem Olaszország geniusával, sem annak hagyományi vagy társadalmi állapotának szellemével. „Bud gróf mint főorvoslatot kijelöli szintén a nagyhatalmasságok azon közös tényét, melynél fogva Piemont alkotmányának módosítására hivassék. Ha Piemontban a szabadság elfojtatik, Lombardia, Velencze s a félsziget többi állama csendes leend. „A nélkül, hogy e következtetést megengednék, feltéve, hogy a piemonti szabad intézmények lerontanának, ahelyett, hogy az a békét biztosítaná, Olaszországot bizonyosan a kétségbeesésig vezetné, s a forradalmat idézné fel. „Mi elismerjük, hogy a szabadság Piemontban veszély és fenyegetés Ausztriára nézve. Ausztria szerint csak kettő közt volna választás, vagy lerontani Olaszországban a szabad institutiókat, vagy fentartani uralmát Itália felett, hogy a ragály el ne terjedhessen a félsziget államaira, melyek nem elég erősek, hogy a nép kívánságát elfojtsák. „Ausztria ezért ért eddig a Parma, Modena és Toscanával kötött titkos szerződések s Romagnának határozatlan elfoglalása által ( mely elfoglalás még nem szünhetik meg a római és bécsi udvar véleménye szerint) és azon kigondolható erősítések által, melyek végrehajtásának czélja, hogy Közép Olaszországnak tényleges urává váljék s Piemontot egy vas gyűrűvel foglalja be. „Mindez oly tényállás, mire a bécsi szerződés nem jogosít s minek folytán Szardinia számtalan év óta meg nem szűnt az 1815-ki szerződést aláirt nagyhatalmak közbenjárására hivatkozni. „A tények ez állása régóta fenyegetésül s veszélyük szolgál Piemontra nézve, súlyosbítva a legnagyobb mértékig Ausztriának rendkívüli fegyverzései s más támadó tettei által, mik a kormányt védelmi rendszabályok életbeléptetésére s a contingens felfegyverzésére kényszeriték. „Javasolják, hogy a dolgok ezen állapota szűnjék meg. Ám térjen vissza az osztrák uralkodás Olaszországban a szerződések által formaszerűleg stipulált határai közé, ám fegyverkezzék le Ausztria, s akkor Szardinia, mint Anglia annyiszor tanácsla neki, a maga erőfeszítéseit csupán békés propagandára szorítandja, melynek czélja mindinkább felvilágosítani az európai közvéleményt az olasz kérdés iránt, és annak jövendő megoldására előkészíteni az elemeket. „He mindaddig, míg a mi szomszédaink Olaszország mindazon államait, melyek minket körülvesznek, maguk köré és mi ellenünk gyűjtik csoportulatokban, mig ők szabadon járathatják csapataikat a Po partjaitól egész az Appenninek csúcsáig , mig ők az első rangú erősséggé alakított Piacenzát kezükben tartják, mint szakadatlan fenyegetést a mi határunkon: ránk nézve lehetetlen lesz fegyveresen nem maradnunk Ausztria kihívó és fegyveres magatartásával szemben. „Ő brit felsége kormánya sokkal legálisabbb, semhogy be ne lássa, hogy mi kötelességeink elárulása, becsületünk megtagadása nélkül másképen nem viselhetjük magunkat, bármennyire óhajtsuk eloszlatni azon fellegeket, melyek a világbékét megzavarással fenyegetik. „Kérem önt marquis úr, olvassa fel s közölje másolatban e sürgönyt Malmesbury lorddal s fogadja stb. (aláírva) Cavour.“ Az O. D. P. Cavour gróf ezen sürgönyét elemezvén, czikke végén következőleg nyilatkozik : „Mi nem tudjuk, minő concessiokat hajlandó a császári kabinet a külön szerződések úgynevezett megvizsgálásának engedni, hanem az iránt, hogy Piacenza nem fog kiükittatni, hogy az 1815-ki szerződések változtatásáról most, és soha szó nem lehet, s hogy minden efféle kívánat fegyverre harczot eredményez, senki sem kétkedhetik. „Ha tovább Cavour gr. kijelnti, hogy Szardinia addig hadi készületeit nem szünteti meg, úgy mi is biztosíthatjuk, miként ez esetben egy congressus sem ülend össze, melyen Ausztria képviseltetné magát. Ausztria a congressusbai beleegyezését Szardinia lefegyverzéséhez kötötte. — Lefegyverzés nélkül semmi congressus?“ KÜLÖNFÉLÉK. — A m. tudós akadémiának mart. 31-kén tartott rendkívüli ülésében a gróf Karácsonyi-féle pályadijra versenyző 4 vígjáték megbirálására kiküldött bizottmány jelentése olvastatott fel. Ez igen jeles jelentést, mely Greguss Ágost műve a melyet az akadémiai tagok és jelen volt vendégek nagy érdekkel hallgattak, holnap egész terjedelmében közölvén, röviden tudatjuk, hogy az Ítélő birák egyhangú véleménye a „Telivér“ czimű s „A vígjáték nem bohózat“ jeligéjű vígjátéknak ítélte a 100 arany pályadíjt némi lényegtelen s egyes kitételre vonatkozó módosítás kikötésével. A bírák nyilatkozata szerint e módosítás sem a lényegre, sem a formára nem kívántatik, mondhatni egy szóra szoríttatik, miáltal erkölcsi kötelességet vél a bizottmány teljesíteni. A nyilatkozat nem lépett ki mystikus jelleméből, de megnyugtató volt az említett körülírás folytán. Mi félünk, hogy a jóakarat ezúttal ezért tévesztett s a vélt gyöngédség , ha a szerző nem osztja a bírák nézetét, gyöngédtelenséggé változhatik. De egy szó nem a világ s az ismeretlen szerző tán készségével eegitend a dolgon. Ismeretlen szerző mondok, mert a jeligés levélke felbontatván, abban e név : Péter Pál találtatott. Uj név, uj tehetség. Álnév-e ? Midőn Arany János az első pályadijat nyerő, az Arany János nevet álnévnek tartók. Meglehet álnév, vagy lehet, hogy a névnek csak fele az. — Füzes gyarmati t. levelezőnk írja: „Mig azon igen üdvös szokás, miszerint nagy szélben a lakosok dobszó által figyelmeztetnek — a tűzre szorosan vigyázni, a mart. 23 kán szokatlanul dühöngött szélvész idején nálunk újra ismételtetett , érkezik szomszéd Darvas község leverő levele: „községünk ég, oltó eszközökért esedezünk.“ E felhívásra községünk azonnal segédkezeket nyújtott, nemcsak a vízoltó eszközök rögtöni átküldése, hanem az által is , hogy a lakosokat tizedenkint kerestette s szólittatta fel könyör-adomány végett. — Sőt helybeli jegyző Katona János ur azonnal a helyszínére sietett s az élelem- s ruházattól megfosztatott lakosokat, gabonával s ruházattal segitette. A tőle vett tudósitás szerint 20 ház s ebben tartózkodott 32 család égett porrá s szenvedett becsű szerint összeírt 35.600 forintra rugó kárt. A tűz délelőtt oly lakos istálójában ütött ki, hol fazekakat áruló gömörmegyeiek kértek s nyertek szállásadást, a mivel a háznál férfi hona nem volt s nem is szokott dohányozni senki, hihetőleg e vendégek ejtették el a tüzet, mely rögtön oly erőre kapott, hogy csak ez egy épületbe 14 darab marha égett be. A szél dühösségét taminti aa , hogy pa idén még fiig nem igott le g uull szomszéd ház égett, erről pedig elsőben is a 15 dik ház gyűlt ki. Biztosítva — fájdalom — csak a jegyzői lak volt, melyből, miként a többiekből is, meg menteni semmit sem lehetett. Azokon, kik hajlék, élelem , s kivált ruházattól annyira megfosztattak, hogy a rajtuk való öltönyt sem képesek felváltani, nem segit itt a miért nem biztosítottak szemrehányás. Itt rögtöni és való segélyre van szükség, mert a kicsiny község kárt nem szenvedett lakosai nem képesek szerencsétlen társaikat sokáig tarthatni. A mindentől megfosztott lakosok, hatóság útján könyör-adomány-gyűjtésért már folyamodtak is, és erre a szó teljes értelmében érdemesek. Méltányos és el nem engedhető keresztényi kötelesség is az, hogy az ember azon embertársán segítsen, kinek, ha ma a jóllétben , holnap a balsorsban egyensorsosa lehet.“ *) — Két új magyar mű megjelenését hirdethetjük. Az egyik Siselestey László újabb költeményei, melyek „Pásztorórák“ czimmel mint Emich tulajdona jelentek meg s 75 n. é.kron kaphatók; a másik Paulikovics Lajos történeti elbeszéléseinek első kötete. E mű czime : „Ne felejtsek a történelem mezejéről.“ tartalmaz 4 beszélyt; ára 2 uj írt. — Dubez János hárfaművész holnap f. hó 2kán az „Europa“ szálloda termében hangversenyt adand, melynek műsora következő : 1) Ábránd hárfára „J. Montecchi“ és „Semiramis“ (utolsó mű) Parish Alvars, Dubez J. 2) Magyar dalok Petőfi és Czuczortól, Zimay, Bignio L ur. 3) Végária „Alvajáró“ czimű operából, Bellini, Huber Ida kisasszony. 4) „Les gouttes des rosée“ hárfadarab, Godefroy, Dubez J. 5) „A koldus asszony“ Szász Károlytól, szavalja Munkácsi-Flekiné assz. 6) Recitativ és buffo-kettő a „Die lustigen Weiber von Windsor“ czimű operából, Nicolai, Köszeghy és Bignio urak. 7) Ábránd Erkel „Hunyadi László“ operájára, Dubez, előadja Dubez J. — Meggyőződvén a felől, hogy a „Hftár“-ral megnyílt polémiánk, ha tovább folytatnék, a „Hft“t ismét oly térre ragadná, melyen mi találkozni magunk és az irodalom iránti tekintetből, egy ellennel sem óhajtunk, a „Hft“ utóbbi czikkét annál inkább is felelet nélkül hagyjuk, mert abban a „Hft“ újabb ráfogással él s a gondolkozók és jobb izlésüek előtt nekünk teljes elégtételt nyújt. — Hölgyeink panaszai, mik eddig divatlapjaink ellen emeltettek, alaptalanokká válnak, ha Bulyovszky „Ne felejtse“ teljesítendi reményeinket. A szerkesztőnek nemcsak nyomtatott ígéretét bírjuk, hogy igyekezete oda terjed, miként az „Irist“ s a többi meghonosodott külföldi divatlapot nélkülözhetővé tegye. Hisszük, az első számok igazolandják reményeinket. Hölgyeink választhatnak két elegáns és jól szerkesztett divatlap, u. m. a „Nefelejts“ s a „Divatcsarnok“ között. Mivel a belföldi lapokba gyakran oly hirdetmények igtattatnak be, melyek a sorsjáték-igérvényi tzleteknek csak nemrég megújított tilalmával vagy egészen ellenkeznek, vagy ezen tilalomnak egy vagy más alak iráni kijátszására irányozvák: a magas belügyminisztérium, f. évi jan. 29-ki kibocsátványával, az összes országos hatóságok elnökségeit oda utasítá, mikép kellő intézkedéseket tegyenek az iránt, hogy a sorajátéki kölcsönök tárgyábani hírlapi hirdetményekben egyedül a sorsjegyek vételes eladása jelentessék, bárminő egyéb mellékfeltételek vagy ígéretek nélkül. Az illető pénzügyi hatóságok erről azon meghagyással értesíttettek, mikép az áthágók ellen a törvényes lépéseket tegyék meg, s amennyiben hírlapi szerkesztőségekről lenne szó, az észrevett áthágásokat haladéktalanul az illető politikai országos hatóságok tudomására juttassák, hogy így ez azok ellen az itt irányadó büntetési határozatok szerint járjon el. — Nemzeti színház. Mart. 30. „Coriolan,“szomorujáték 5 felv. Irta Shakespeare, fordította Dobrossy és Egressy Gábor. Egressy Gábor mint a nemzeti színház szerződött tagja ezúttal utólszor lépett fel. A nagyszámú közönség több ízben nyilvánítá rokonszenvét a derék művész iránt, kinek játéka sok szép részszel birt. Előadásának fénypontjai a Coriolán anyjávali jelenetekben volt. Sajnálattal veszünk búcsút a Shakespeare- alakok e jeles személyesítőjétől s reméljük, hogy Szigetivel együtt ő is visszatérend nemsokára azon színpadra, melyen legszebb koszorúit nyerte. A mai est koszorúja Jókainét illeti kétségtelenül. Játéka szép, renditő, megható volt, minden mozdulata azoborszerű s a szép erejével ható. — Már csak ezért is sajnáljuk, hogy Shakespeare e jeles műve oly ritkán került színpadunkra. *) A szerencsétlenek nevében tisztelettel kéretnek a többi lapok t. cz. szerkesztői e csikknek lapjaikban leendő közlésére. A levelező. POLITIKAI ESEMÉNYEK. AUSZTRIA Ragusaból mart. 22-ről Írják: Danilo herczeg neje e hó 19-én leánykát szült. Az utolsó levantei gőzössel ide megérkeztek: John Reale angol consul, Serajevoról, és titkára Giorgio Sommaripa, továbbá az orosz futár Bikoff. A zubzaiak és a törökök közt e hó 17 és 18-án egyes verekedések történtek, amelyeknél két egyén meghalt és kettő megsebesült. Gabella nevű török faluban, Mostarból oda érkezendő török katonák számára szállást készítenek. ANGOLORSZÁG. Londonból a reggeli posta csak rövid távirati közleményeket hozott, melyeknek kelte mart. 30-dika. Ezen tudósítások szerint az alsóház mart. 29-dikei ülésében a reformbilli tárgyalások tovább folyván, de még mind be nem végződvén, mint főszónokok a rományi reformbill ellen Gladstone és Ruse 11. állottak föl. A „Times“ az olasz kérdésről vezérczikkezvén, azt vitatja, hogy Szardiniát ki kell a congressusból zárni, ha csak a többi olasz államnak is valamennyinek szintazon résztvehetési jogot nem adják meg. A királyné Londonba érkezett. FRANCZIAORSZÁG. A külpolitikában — Írják ! Arisbel mart. 27-ről a kölni lapnak — a hadi párt, valamint a békebarátok törekvései, mint két párhuzammos áradat, ellenkező irányban futnak egymás melett. A császár valamennyit meghallgatja, senkinek ellent nem mond, s zárkózottabb és áthathatatlanabb mint valaha. Minisztériuma határozottan a békét képviseli , mig a Lyon és Grenoble környékén folyaiatnan levő, valóban serelmes hadikészületek kétségenkivül háborúra mutatnak. — Mert jegyzi meg levelező — ha ezen készületekkel csupán fenyegetésképen a békét akarnák kicsikarni, akkor több fitogatással űznék azokat, míg mostanig épen a titokbantartás a szabály. Eddig még új korosztályok zászló alá hívását is szándékosan kerülték ki az életek, s hogy a budget-bizottmánynak, mely ezúttal némi erélylyel nyilatkozott a takarékosság és a béke mellett, egy ideig még új kölcsönt ne kelljen elé terjeszteni, tehát az illetők a meglevő forrásokat iparkodnak financziális mesterséggel és ügyességgel kizsákmányolni. A congressus —folytatja levelező— akárhogy lesz szervezve s összeállítva, elvégre is csak azon különféle diplomatiai csűrés csavarásokhoz tartozik, melyek a helyzet színlelésére és a békés érzület fitogtatására számítvak. Azon pontokat, melyek tulajdonképi alapját képezik az összeütközésnek, semmi congressus sem dönti el; ez utóbbi legfeljebb békés visszavonulásra szolgálhatna ürügyül. Ezáltal azonban megoldás nem lenne eszközölve, s a folyvást tartó bizonytalanság, a fokozott bizalmatlanság hoszszasabb időre talán még gonoszabb hatással fognának lenni mint a háború. Cavour gróf körül Párisban folyvást rajzott az, ujságvágyók serege, akik minden szavát, minden pillantását felfogni iparkodának, hogy azokból kiolvassák, várjon tisztán sütött-e rá a császári nap, s nem vonult-e az előtte némi felleg mögé. A piemonti miniszterelnök természetesen a tehetségig védőleg tartotta magát; azonban a világért sem mutatta volna magát egyébnek mint reményteljesnek, és elégedettnek. A párisi félhivatalos lapok egy idő óta hallgatnak az egyházi államról. Közelebb említik, hogy a „Moniteur“ az „Armoniának“ Grammonthy bizonyos jegyzékéről közlött tudósítását meghazudtolta. Egy sereg lap t. i. azon hitt közlé, hogy a római franczia követ a pápának egy jegyzéket nyújtott volna át, melyben a helyzetet épen oly világításban tüntette volna fel, mint elődje Rayneval gróf. Azt mondta volna nevezetesen, hogy az egyházi államban ugyan sok dolog részul van, de a panaszok mindemellett túlzottak, s hogy nép és állam tulajdonkép nem is érdemel jobb sorsot. Ezen állítólagos okirat az, melynek tartalmát az „Armonia“ elég kimerítőleg közlé. A „Moniteur“ ugyan ezen okirat létezését megtagadta, annyit azonban mégis írnak, hogy a franczia kormány az olasz kérdésnek a pápai államot tárgyazó czikkeivel meglehetős zavarban van. A középrend átaljában nem akar háborúról hallani , a földmivelő nép pedig , mely a császárságnak legfőbb támasza, és a melyből kerül ki a hadsereg is, egészen elvesztené a fejét, ha a pápa ellen kellene mennie. Ezt írják legalább Parisból egy porosz lapnak. — Annyi áll, hogy a lelkiatyák kikelései az egyházi szószékről a harczias politika ellen, még Párisban is napirenden vannak , s e részben az utóbbi időben különösen Felix atya tüntette ki hevességét a Notredame egyházban. A „Constitutionnel“ visszautasítja azon bécsi lapokat, melyek a Piemonttal kötött franczia szövetségi szerződést Ausztria közép-olaszországi szerződéseivel egy vonalra helyezik. Szerinte egy államnak