Pesti Napló, 1859. július (10. évfolyam, 2814-2840. szám)

1859-07-10 / 2822. szám

PEST, JULIUS 9. A tegnapi táviró által jelentett fegyverszü­­ret, mely a sürgönyben oly röviden van hir­detve, későbbi sürgönyök és tudósítások által idegerősittetik, s pedig úgy Párából a „Mo­niteur“, mint Bécsbé­l a „Wiener Zig“ által. Ezen utóbbinak sürgönye szerint a szünetet Kapidon császár indítványozta. Itt két kérdést látunk elmerülni: egyik a franczia császár ezen lépésének indító okát,­ a másik pedig fegyvernyugvás minőségét keresi. Az elsőre csak találólag lehet felelni, mint Napóleon császár minden jelentékenyebb tettei vagy lépéseire. Hihető, hogy a valódi indo­kot legközelebb környezete sem tudja még, s csak is az idő által kifejtendő jövendő esemé­nyek derítendik azt fel.— Mi e találgatásba,­n tt német kollegáink materiális érdekben vél­nek felfedezhetni, nem bocsátkozunk. A mi a fegyvernyugvás minőségét illeti, mely a „Moniteur“ rövid közleményében épen nincs körülírva, teljes magyarázatot nyer a ve­ronai sürgönyből, mely egyenesen „Einstellung der Feindseligkeiten“ (suspension d’hostilité) említ, mely tehát ezen szó értelménél fogva nemcsak a Mincio és Adige közt egymással szemben álló ser­egekre, hanem minden csapa­tokra értendő, melyek ellenséges földre ellen­séges szándékkal léptek, vagy ilyen megbíza­táss­al indultak meg. Hogy ezen magyarázat helyes, bizonyítja azon mai sürgöny is, mely a Velenczét ostrom­zár­­ó hajókból csak egyet említ e város kikö­tője előtt állam­, a­miből következtethetni, hogy a többi már azon kikötő felé indult el, hol a pihenési időt tölteni fogják. Befejezésül a brüsseli lapok után megem­lítjük még, miszerint a szultán kormánya ál­­l­amok oknál fogva szükségesnek tartván, hogy az uralkodó Egyiptomban megjelenjen, Ab­dul Medsid szultán ezen útjára készül,mely alkalommal Caudiát is szándéka megláto­gatni, hova ezen alkalom biztossága végett csapatszállitások határoztattak. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jun. 26-tól kelt legfelsőbb határozatával h­ü s hasznos szolgálattétel elismeréséül, Eybesfeld Zsigm­ond­ Konrád udvari tanácsost a horvát-tótországi helytartóságnál, a Li­­pót-rend kiskeresztjével földisziini, s gróf Pej­a­ce­nic Péter eszéki megyefőnököt udvari tanácsosi czim­mel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott a cs. kir. Apostoli Felsége m. bó 26-ról kelt leg­felsőbb határozatával, Kirchner József rendőr­igazgatót Nagy-Szebecben, cs. kir. kormánytanácsosi ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. 36. sz. hadseregi parancs. A közbenső tengeri flottillámhoz tartozó „Thurn és Taxis“ hadigőzős és legénysége megmentése vé­­d•''III rendkívül óvatos elszánt v­eszélyes intézkedések elismeréséül fő díszíten: a parancsnokot Chandelier Ágoston főhadna­gyot a flottilla testnél a katonai érdemikereszttel, a F­e r­e­d­y Rudolf gépészt koronán ezüst érdem-­ kereszttel, Ilfiss Ferencz tizedes-kormányost, Wagleit­­rer Mátyás ácsot, Millich Ferencz íkrvezető fű­tőt, Kraus János, M­a­z­z­a­r­i Lajos s B­r­u­­h­l Mihály közvitéze­ket; továbbá Defranceschi J­zsef őrve­zető-előmestert, St­o­m­p Krisztián, S­o­ch­m­i­d Bódog slavernici Péter köz vitézeket a másodosztályú ezüst vitézségi éremmel. V­e­r­o­n­a, jun. 30. 1859. Ferencz József s. k. 37. sz. hadseregi parancs.­ ­ Pótlékul 1859. jun. 15-től kelt 33. sz. hadseregi prunespoihoz, a palestroi ütközetben tanusitott vi­tézségért fö.diszitem, f.ipótrendem kiskeresztjével: Dobré Tivadar századost, a főszádásmesteri törzsnél; harmadosztályú vasko­rona-rendem­mel: In­gerl Antal első osztályu századost, a 9. sz. gr. slartma­n gyalogezrednél, to­vábbá Ban­di­an Lajos századost s b. Kopas Victor alhadnagyot, a 21-ik vadász zászlóaljnál, mindig ájokat diszkngedés mel­lett. Továbbá a katonai érdem­kereszttel di­­szitem föl: Cseffalvay őrnagyot; I­k­­­o­d­y Gusztáv s R­u­f­f Vilmos századosokat; Kreil Károly főhadnagyot ; Ka­szán Ábrahám a hadnagyot, a 40. sz. Sándor hesseni s rajnai bg gyalogezrednél; Mammerni Mammer János s P­e­y­e­r Ferencz főhadnagyokat, továbbá: N­­o­c­k­b­e­r­g­e­r Romuald alhadnagyot, a 7-ik va­­dászzászlóaljnál s Kafka János századost, a 2. sz Lajos Főherczeg tüzérezrednél; Csík­os István századosnak a 46. sz. Sándor hesseni s rajnai hg gyalogezrednél; Góreczky Frigyes főhadnagynak, a 24. sz.pár­ma­i hg gyalogezrednél; Dir­kay Otto főhadnagynak, a 7. vadászzászl­ó­­aljnál; Waldbarun­i Matz Alfréd s Slarrer József századosoknak és Schkrobanek Ferdinánd főhadnagynak, a 21. vadászzász,lóaljnál, kik szintén ajánlva vannak a ka­tonai érdemkeresztre, azonban azzal már búnok, di­csérő elismerésemet fej­tem ki. Végre Dietz Kristóf alorvost, a 7. vadászzászló­alj­át arany érdemkereszttel díszítem fel. Verona, jun. 30. 1859. Ferencz József, o. k. magyar Tudom­ányos Akadémia. (Julius 7-én. Nyelvtud. oszt.) m­. Imre Sándor székfoglaló beszédéből, némi mu­­latvás­­­u). Lötölti­k közelebb a hangutánzókra vonatkozó észrevételeket. Mi a szégyök hang­rendi sajátságát vagyis inkább ez abbé­­ folyónak látszó hangrendi párhuza­mot illeti: az előbbi, úgymond értekező, gyök és ingázták hangzatok egyező mellettjében s igy a ra­gasztók­ szótagoknak a gyökhöz képesti festtös hang­­zatáb­an, al- és félh­angusútyában áll; az utóbbi azon tulajdon , mily szerint egyazon gyök a két hangsor szer­int él ét ereszt vagy szül magzatokat Az előbbi már rég ismeretes, az utóbbi főkép B­illagi és Lugosy urak által. Kiemelve értekező Lugo­­sy „llangrendi párhuzama“ fontosságát, ekkép folytatja észrevételeit. A mondott kéthanguság, mely számos gyökre kiterjed és a hangrenddel kap­csolatban van, azon korból ered, melyben a nyelven a hangutá­zási ösztön uralkodik. A fris erővel vézle elme­s érzés képes minden bajá­t felfogni, a hajlé­kony beszédszervek mindent kisebb nagyobb mérték­ben utánozva kifejezni. A kültermészeti tárgyak szemlélése s érzelése ekkép kétféle elnevezések sorát szüli, melyek utóbbi elvont dolog­nevekre is gyakran alka­maztatóak, így lesz : forog, fürge, förge­teg, fél­ig stb. Legegyszerűbb és fegefemibb a h­anglép­cső legalsó és legfelső fokán álló ellentétes kiíttünése, mint löm-lom, im­ám stb. Az első i­nyev alakulási zavaros időszak hangoztatásából, a kühő hímés-d­ és a belül rendező ész össze­látásából meg­alakult aztán a fel- és alhangok sorozata. Megala­kult lassanként és elvégre sem teljesen , de azon fő tény világos kitünte­tésével, hogy a gyökszótagok a hangután­­­év befolyása alatt kettős hangrendhez csat­lakoznak. Ez a kettősség lenn­e a magy­­ai­ban ősi tulaj­don, de mit denesetre az­ idő folytában fejlett ki jobban jobban. Nem­sak a mai palóc­ok villa ver­s ilyes kifejezései, hanem a nyelvemlékeinkben előforduló sokszer, hálám­ék, tisztáség s a mai nyelv­­ben is meglevő kettősragozási nyírem — nyírem, továbbá a köntéskép, kor ragok önállósága, ha­­sonlatlansága azt mutatja, hogy a gyöknek már meg­­alakult, a köz­érzés által megragadott alkatán és ér­teményén nem könn­yen sőt épen nem is hir diadal­maskodni ama hangrendi írő, melyn­k eredete a nyelv gyermekkorába esik, uralkodása is ott legna­gyobb. De ilyet találunk idegen nyelvekben is. Nem vizsgálom, váljon nem hasonlit e a héber nyelv azon sajátsága, hogy az n-val hangzó igei gvöktől vagy tőtől e hangokból álló nevek származnak ilten gyak­ran,é­s az ily nevek teszik a nevek legfőbb, legsza­bályosabb osztályát. Érdekes­­ en tüneménynek elő­fordulása bizonyos árja nyelvkori dolgokban is. Az ősi árja a görögben i­tt to-vá lett. Itt hát a kéthangu­ság előfordul mint két különböző testvér nyelvnek oly tulajdona, melylyel nem egyik külön , de a kettő egy ilit hir. Ez nem igen hasonlít a mienkhez. De an­nak is találni nyomát. Néme­t hangöszletek, melyek a természethez,eredetökre, érteménye­kre nézve kö­zeljárnak, feltüntetik a görögben ugyanazt a hajla­mot, hogy fel és alhanev­val járnak egyazon alkat és érvmér­y mellett. Példákkal igazolla írt érteke­ző. Azoobar, mond folytatólag, a görög nyelven in­nen alig is kezeskedhetnénk. Az utób­biakban aligha van a hangzatnak azon oda­siurulása a természeti tárgyakhoz, kisebb az érzés ereje, fej­eltebb az elme intubálkodása. De annyit bizton Ak­it halunk, hogy ama kettős hangzat feltalá­lózik az árja nyelvek kö­rében is, bár nem oly mértékben mint nálunk; fel a tertvér nyelvek közös szókincsében, fel tájbes­zédnég és szóképzési tényezőül. E do­lg megfejtését ily for­mán kisérti vala meg értekező. A nyelv szellemlése az által létesült, legalább ez lehetett annak egyik főté­­rnvezője, hogy az érzéseknek megfelelő, de magokban korlát nélkül fotelon f­olyó hangvórnak határokat ve­tettek a mássalhangzók , s igy okoztatott a szoros­­érleményben ug­ynevezett articulatio (S­emuion is im­­me­­lleyse ) Ekkép már a szülendő nyelvben többféle­­kép meglehetett ugyanazon érzések vagy egy fejta benyomások kifejezete is, kü­lön éle­tmagsorokban áradozván a magát kimagyarázni erőlködő besédösz­­tön. E-ien hangzat­sorokra nem mindenütt egyforma erővel hatottak a mássalhangzók fentartóztató vagy másító erejükkel;­­ igy megmaradt a nyelvekben utóbb is egymás mellett a több vagy fé féle hangsor, a fel- és alhangzat, mint egy utóbbi korból a ny­elvalakok rendezkedése idejéből megmaradtak egy­más mellett a különféleségek, a párhuzamos alakulatok , az ingado­zó hajlításmód , mely utóbbit a­­ mai nap rendetlen­­ségi­ek nevezünk. Ide mutat a mit Cuit.us az egy ivásu gan-gen gy­ök-hangy.atok ő-régiségéről s ezzel fisz- Bzoiüg.ölig a Loi­.ctben annyira kifejlett, alapjában már a görögben is feltaláltatott a blau tró­­­mond. — Ez tán oda vezet, honnan a mi nyelvünk ama tu­lajdonát helyesen megítélhetjük. Mert ha ama kettős hangzat már tény: aki ellenül kérdésbe jő,­­ajj­­n csak tájbe­szédileg vagy csupán hangutánzási mód szerint áll-e az, vagy van szóképzési értéke is, azaz egyedü­l hangzókban vagy elvont dolog­nevekben s effélékben is jő-e elő ? S ha igen, van e a kétféle h­angzattal kifejezett gyöknek kü­lönkülün saját érté­ke? Mindenesetre magasabb tüiitemény ez, mint az i, o vagy ii ellentéte, hangokkal ü/.' i szokott játéka a nyelvnek, melynek nyomait mindenütt csak a nyelv legalanyiabb részében a pusztán hangzati értékű sz­ó­­nál talá­juk. Vizsgáljuk bár a flangrendi párhu­zam pé­dáit, úgy találjuk, hogy ez a kétUL h «« gz.«t ki­­terjed : 1) f.lkép a természeti hangszókra, mint b u k­­kan bökken, c so r-cs ö r; 2) az elvont nevekre: b o l g h-pö­­ y h es bolond-beléndek, csak­­esek; rőt 3) az idegen szókra is: c­z a t­á­p­c­z­ö­l­ö­p, m­a­t­r­i­n­g in d­­­r­i­n­g. Igen sok helyett csa­k a ragok vagy képzők kéthanguak , mi már állandó. A gy­ik­­h­angot tanúsít, kivált ha a gyöktag rendesen közép­hangzót­o­t vagy i t nem foglalna magában. Néhol vi­lágosan egyazon értemény foglaltatik a fel- és alhan­­gú gyökben, így általán az idegen szókban, sőt né­mely elvont jelentményt t­­szta magyar tőkben is, mint csiszár csiszér, barka-berke pik. Más­utt változik az értemény is, s származási módosulás vagy­ mozzanat tűnik elő. így álmélkodik-el­­m­é­l­k­e­d­i­k, amazemez, a­v­i­k­é­v­i­k, bot-bö­­tü-bitó, b­o­r­­­t é­s bő­r. Ily esetben sejt értekező a felhangban az al hanghoz képest: 1) valami kisebb* 38. sz. hadseregi parancs A roontebellói Ütközetbeni, Nekem utólagosan fel­jelentett intéztettek elismeréséül feldíszítem: Keller János főhadnagyot a 3. vadászzászlóalj­­nál harmadosztályú va­skorona-rendemmel, dij­­elengedés mellett; továbbá gróf Bellegarde Ottó smansteini Mann­­har­dt Lajos alhadnagyokat, ugyanazon vadász­­zászlóaljnál a katonai érdemkereszttel. Verona, jun. 30. 1859. Ferencz József s. k. Községtörvény. ELSŐ RÉSZ. Hatodik fejezés. A községügyről fö­­­vigyázatról. (Folytatás.) 96. §. A községügyre, a községet illető ügyek ke­zelésére s a helyközségekhez utasított közügyek ellá­tására az államhatóságok vigyáznak föl. A törvény határozza meg, hogy mindenik község ezen fölvigyázat tekintetében, melyik hatóság alá van közvetlenül rendelve.­­ Ezen hatóság a törvényben „elöljáró ható­ság“ kifejezéssel jelöltetik meg. 97. § Az elöljáró hatóság ő­r­k­ö­d­i­k a fölött, hogy a községek elé szabott ügykör át ne hágassék, a községi ügyek a törvényekkel megegyező-­­­eg kezeltessenek, a háztartás rendszerűleg ve­zettessék , a községeket közügy­ekben illető kö­telességek teljesíttessenek. E végre minden községi tárgyalásokat m­egte­kintheti, a községi képviselők gyűléseiben és tanácskozásaiban kirendelt­je által megje­linket, fölvilágosít­ásokat és igazoláso­kat kivárhat, nemkülönben okiratok, számadások s más irományok előterjesztését követelheti, a pénz­tárkezelés állapotát s a község ügyvitelét megvizs­gálhatja. 98. §. A törvény határozza meg, h­ogy mely ügyek fölötti tárgyalásokat kell az elöljáró hatóság elé ter­jeszteni m­egbírálás és eldöntés végett, mely nélkül vagy melynek ellenére a hozott határozatok a község által végre nem hajtathatnak. 99. §. Az elöljáró hatóság az eléje ter­jesztett tárgyalásokat megbírálja; azokat, a­mennyi­ben szükségesnek látszik, a hely­színéül közvetlen nyomozások által vagy más módon a legrövide­bb úton kiegészítteti, ha az ügy felvilágosítása kívánja, szakértőket s egyéb bizalmat érdemlő személyeket hallgathat ki, ha a tárgy felsőbb eldöntést kíván, azt ezen eldöntés­r­e bocsátja s más esetekben határoz.­ A harcztérről Verona, jul 4 ről Írják : „F. l.ó 2-án Urbán cs. k. százados. Ő Felsége a Császár első fősegédjének gróf Grennenek egy leve­lével az ellenséges főhadiszállásra Valeggioba küldetett V a i 11 a­n t tábornagyhoz, azon őzéiből, hogy a solferi­­nói csatatéren maradt hg Windischgrätz ezredes bullájának kiadatását eszközölje. U­r­b­á­n igen jól fogadtatott és Grünnének a legmagasabb meghagyás következtében tett kérelme egész készséggel megadatott, ugyszinte az említett­­et­él állalk­ozója Napoleon La­jos részéről azon megbízással tiszteltetett meg, hogy egyúttal jelentené az ausztriai Császár Ő Felségének a franzia foglyokkal­ lovagias bánásért köszönetét. „Tegnap — állítólag — a Peschiera várból történt egy kirohanás alkalmával, 2 század piemontit fogtak és 7 ágyút foglaltak el. „Egy mai őrszemle alkalmával egy 21 emberből és 1 tisztből álló őrjárat került hatalmunkba. ..Nagyon nagy figyelmet gerjesztett az itteni vaspálya­udvarban egy, négy kocsiból álló vonat, mely tegnapelőtt érkezett ide és élelmiszerekkel volt megrakva, melyek a Somrancampagnai állomáson az ellenséges téren feled­tettek. Ennek ideérkezése folytán azon hir terjedt el, hogy egy mozdonyvezető ellenséges pénztárakkal és élel­miszerekkel jővén Milánóból, Pesch­ierába szökött és ide megérkezett. A jó emberek, kik a kocsikat ide hozták, méltó jutalmat nyertek. „Feh­erczeg Károly Ferdinánd altábor­nagy, tegnap ide megérkezett, hogy a IV dik hadtest vezényletét átvegye. Gróf Rochberg külügymi­niszter tegnap óta ismét a császári főhadiszálláson van. — Tegnap ment itt végbe Burdina ték ünnepé­lyes temetése, ki is a Magentánál kapott sebe következ­tében halt meg. Ő Felsége a Császár Károly Ferdinánd főh­erczeggel, és több más itt időző idegen herczegekkel, számos kíséret mellett személyesen vett részt e szomorú ünnepélynél. Tegnap temettetett el Stankovicz tbeb fia, volt százados a Cu­­­oz gya­logságnál.“ A félh­ivatalos „Patr.“ következőket ir a franczia­­szárd hadsereg felállítására nézve: ,Tudva van, hogy a császár Verona elleni menetele alkalmával egy hadtestet Goitóban hátra hagyott, hog­y Mantuát szemmel tart­a, egy más hadtestet pedig Bres­tiába rendelt, hogy Tirol kijárásai felett őrködjék. Mi­ként értesültünk, Canróbert tábornagy hadteste Goi­tot fogja megszállnn­. N­i­e­l tábornagy hadteste Vareg­­gioban fog mar­adni. B­a­r­a­g­u­a­y d’ N­­­ 11 b­­­r s tábor­na­gy hadteste pedig a szárd hadsereget fogja támogatni Peschiera ostromában.“ A Garibaldi havasi vadászaira nézve egy rajnai lap következőleg ír: „A havasi vadászok hadtestének depotja Saloban van, és mintegy 100 emberből áll. A többiek három gyalog­ezredbe felosztva, 200 gu­rda és 20 tüzér, néhány hegyi ágyú ellátására Comoban és Leccoban vannak, hogy magukat kiegészítsék. Eleinte e hadtest 10,000 felfegy­verkezett és 5000 fegy­vernélk­üli, vagy csupán belrt egyénből állott, most azonban e hadtest 4000 emberre olvadt, és nem lehetne csodálni, ha egészen feloszlanék is, miután ily hadtest sz­ámára nem toborzanak minden­nap.­­ Ezen hadtestben az előléptetés csupán Gari­balditól függ. A havasi vadászok ép annyi zsoldot kapnak , mint a piemonti hadseregbeliek , 20 centiraes-t tábori ellátással,az adag 200 gramm fris húsból,és 50 gramm szalonnából, rizskásából, borból, és 750 gramm kenyérből áll. Az egyenruh­ázott havasi vadászok egyenruhája a lehetőleg egyszerű: vászon nadrág, zubbony, és katona­köpeny, melyet az utón átkötve viselnek, továbbá egy kis sipka, viaszkos vászonnal bevonva Változtatni való fehér ruhájuk nincs, egy kis vászon zacskó az élelmi­szerek számára, és egy kis zsíros kefe a fegyvertisztí­­tásh­oz; ebből áll mind­az, mit a havasi vadászok maguk­kal hordanak. Ila egy városon keresztül vonulnak, bo­m­nokat adnak új ingekért, és szennyeseiket helyettük ott hagyják. A csapat számára legszükségeltetőbb tárgya­kat targonczákon viszik utánuk. A tiszteknek ökölnyi nagyságú utitáskájuk van, magának G­a­r­i­b­a­l­d­i­nak valamivel nagyobb. Minden tárgyat, mire a hadjáratban szüksége van, köpenyzsákjában hordja.“ (Wanderer.) — A Gaz­z­etta di Veronának a veronai fő­hadiszállásról jul. 4-dikén írják : „Az ellenséges hadak már körü­lszállották Peschiera erősségét, sőt már több ízben lőtték­­, de csak síkra­­való ágyukkal. Godard ismeretes léghajós már többször felszáltott légkar­jával az erősség fölé, a on­nan, mint mondják, lobogóval jeleket adott a tüzé­reknek, hogy merre lőjenek.“ Veronából július 7-én éjszaka érkezett távirati tu­dósítások folytán , a hadifogságtól visszatért cs k. e­redorvos Doctor Stark jelen­ti, hogy a cs. k. sebesült és fogolylyá lett tisztik közöl számo­san van­nak C­­ctiglion­e délle L­ivoreben, és hogy azok a ha­­sonlólag elfogott osztrák katonai orvosok által orvo­soltalak. Ezek neveit, miután a veszteségi jelentésben néh­á­­nyan közölök a halot­ok közt voltak felt­­őit­ve roko­naik és ho­zzátartozóik némi m­egny­ugtatásául a hiva­talos bécsi újság következőleg közli : Már­i­ás­sy ezredes és Dobrowo 11 ny őrn­agy, a GO-ik szá­mú Wasa gyalogsági ezredből. - Gribi­­ch­ őrnagy, Berény és Fekete századosok. — Mutschlichner főhadnagy, hg Ysenburg, (mint halott volt jelentve) és K i b i I i hadnagyok, to­vábbá Bum Laufi a Ferencz Károly fő­herc­ez­eg 5- ik számú gyalog­ezredtől. - Bon­­gard százados, Ilicbaum (szinte holtnak je­lentetett) M­a 11 y és Starz hadnagyok a Kins­ky 47-ik számú gyalog ezredből. — Báró Brei­d­­bach, ri in­ni és Kunz hadnagy­ok a császár vadászezredből. — Fauger és Wossaczek hadnagyok a Culoz 3 ii számú gyalog­ezredből. Conte százados és Wernhardti Richter had­nagy a 16 ik számú ezredből — Ve­se­lie hadnagy (mint halott emlittetett fel) és Isser hadnagy a 27 ik sz. belga gyalogságból. — W­a­l­c­e­r hadnagy a 48-ik sz. föherczeg Ernő gyalogezredből. — Freund százados a 8 dik számú Lajos fő­h­er­cz­eg gya­logezredből.— M­a­r­t­e­n főh­adnagy az 53 dik számú Lipót főherczeg gyalogezredből (halottnak volt jelentve.) — N­a­c­h­t­­m­a­n­n százados a 14 dik va­­dászzászlóaljtól (mint halott jelentetett). — Boron­­kay kapitány,és báró Henneberg főhadnagy (ha­lottnak jelentetett) a 10 dik számú porosz kirá­y ez­z­redből. — M­i­cr­o­i­x őrnagy a 16 dik számú W­im­ba­r­d­t gyalogezred­­, és Leiiner százados a 29- dik számú gyalogezredtől, sebek következtében rúg­hattak. Egy lyoni születésű­ katona, ki Solferinónál megse­­besíttetett, következő humoristicus levelet ír Castig­­lioneból, június 25 től anyjának : i-Én élek, nagyon élek, és jól élek. Azonban nem va­gyok többé teljes, miként estis napon egy omnibus. Az ezred sebésze levágta egyik lábamat. Annyira hozzá vol­tam már szokva, hogy in­gyon nehezet. Cadit tőle meg­válnom. „Ser­gent majorom azzal akar vigasztalni, hogy most egyik lábam olyan , mintha csak esztergályozva volna. Nem , nem édes anyám , ne sírj , gondold meg, hogy meg is halhattam volna, miként oly sokan derék pajtásaim közül. Ezeket, vagy­is inkább ezek családait lehet iga­zán szánni. Inkább örvendj étes jó anyám , mindez elő­nyödre van, én nem sokára honn leszek, és soh­a többé­­­t nem hagylak, falábam kényszeríteni fog, hogy folyvást melletted maradjak, mindent meg fogok tenni kedvedért, még kedvelt piquet-partié­dat is fogom játszani. Ali­g perezben egy köny hull levelemre, de e köny nem a fáj­dalom , hanem az öröm künye, hogy nem sokára v­ele­betek.“­tát közvetlenül, a felsőbb hatósághozi folyamodás fenmaradása mellett, a szerint hozza, a mint a törvé­nyekkel, a község javával s az az által érdekelt köz­­czélokkal megegyezőnek találja. 100. §■ Ha az elő járó hatóságnak tudomására jut, hogy a községi képviselet által oly hatá­rozatok hozattak, vagy a községi elöljáró­ság (122, 21­7. §§. által) oly intézkedések bo­csáttat­ók ki, melyek a törvényekkel s ál a káros ren­­d-detekkel vagy az elöljáró ható­ságok különös uta­sításaival és meghagyásaival (Hetikö­znek; ezen ha­tározatok és intézkedések foganatosítását megtilt­hatja. lól. §. I ha valamely magánjogi ter­­m­é­s­z­e­­­ti ügy a község s a községtagok egész osztálya vagy egyes községtagok között vita alatt van, s a viszonyok olyanok, ho­gy a törvényes köz­ségi képviselők vagy azok tetemes részének elfogu­latlansága kétségesnek látszik s ha barátságos egyes­ség nem jö létre, az elöljáró hatóság a község részére az ügynek jog utjáni elintézésére hivatalból r­en­­delhet képviselőt, a községi érdekek elfogulat­lan és buzgó képviselése végett. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. — Magyarország ligprimása bibornok ő eminent­ája a budai hegyen lakókat azon ígéretével. ör­vendeztetii meg, hogy a teljes felszereléséhez közelálló istenhegyi kápolnáit, melynek föo­tárképe az Ürményi József ur­a­aga által ajándékozott Sz. László magyar király képe leend, maga fogja felszentelni, a temp­omocska felszere­

Next