Pesti Napló, 1859. július (10. évfolyam, 2814-2840. szám)

1859-07-12 / 2823. szám

PISST, JILU8 13. A Villafrancában kötött fegyverszünetről a La föríU lapok vélem­ény-nyiltkozatai is meg­­írkeznek, n­abár csak részben, minthogy a hi­vatalos kf.ilyek e nagyjelentőségűi tényről végKip hallga­ttak, s a félhivatalisak is csak n's­ len, s észreth­etü liztalansággal szólnak r­rra. Az angol nagy lapok szerint III. Napoleon az u­t il, h­ogy ausztriai Császár Ő Felsé­gé­t fegyverszünettel kinálta meg oly illőben, mib­őn arra e kilile tán senki sem gondolt, f­­öréke­ny lovagiasságot tanuli ott ellenfele írni­­, n­int kinek ereje fölött a hadi szerencse i.aki jut­tata a diadalt. Mások más véleményen vannak, s Napoleon császár hajlandóságát a fegyvernyugal­mra egye Lütt keresik. Francziaország sok­alja elesetteinek számát. Fran­cziaországb­an, a verekedő h­ads­reg háta mögött socialis és legititi­­sti mozgások m­utatko­znak, melyek a Napóleonok trónját fenyegetik. Olaszországban a népmozgalmak és nyilat­kozatok határzott democratiai szint kezdenek érteni. Németországban a mozgósítás megtörtént, s a so­káig tartott vajúdás végre megszülheti a szörnyet, melyet — legalább még most — jó v­olna kikerülni. Oroszországnak még legalább egy hónapi készületre van szüksége, hogy a kiszotéren ereje és mél­tságához illőleg megjelenhessen.­­­s Anglia, az oly ügyesen simogatott szö­vetség i­s szintén emelni kezdi szavát, s fen­­h­angon hallatni ítéletét, mely a kormányt — álljon az bármily színezetű férfiakból — bizal­mától fosztja, ha franczia barátsági érzelmei­től a nemzet javának s hírnevének rovására hagyná magát szédittetni. Az éjszak-németországi és brüsseli lapok a porosz közbenjárást hiszik indító okául a hir­­t­ele ír császári elhatározásnak, s mint Anglia rovatunk alatt olvasható, közük a pontokat is, melyek e javaslatot teszik. Azonban legyen bármelyik ezen hypoth­esi­­sekből való, vagy egy se állja ki a hitelesség próbakövét, annyit mint bizonyost írnak, hogy Francziaországban a hadi készületeket foly­vást s a legkitartóbb erélylyel folytatják ; a csapat és lőszerkészletek szállítása egymást éri, s a hadfogadást és ujonczozást teljes szor­galommal végzik. A franczia császár ezen legújabb eljárásá­nál feltűnő, hogy szövetségese Victor E­­á­rnán v élről ezen adtusnál emlités sincs téve. Ebből következtethető azon brüsseli távsürgöny értelme, mely Piemontot illetőleg számos ked­vezőtlen hit­ükről szól. Brüsselben ugyanis már nemcsak fegyver­szünetről, de arról is beszéltek, hogy azon bi­zalmatlan s feszes viszonynál fogva, mely a két koronás szövetséges közt létezik , s vár­ható, hogy Napóleon császár még békét is köt, mielőtt piemonti rokona ahhoz szólhatna. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évistm­ 24 föl­kelt leg­felsőbb határ­ozatával Farkas József megyetörvény­széki tanácsost s a beszterczebányai úrbéri törvény­szék ü.nökét, az ipolysághi első folyamodási úrbéri törvényszék elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Bp. H.) A „Wiener Zig“ k­övetkező közlést hoz : „Az A 11 a r e­rü­le­t Fein rereg Ur­a császári Fensége, mint a III. hadsereg parancsnoka által ezen ha­dseregi terület egés­z kiterjedésb­en, a lülesketelt katonai szem­élyek hitszegésre csábitásának bűntényére ki­szall­t rögtöbbi­épági törvény, melyet az il­ető koro­­naországok országos kormán­y­lapjai épen most tettek közzé, egyrészben látásán jön fölfogva. Ezért lé­gsértések kifesülése végett czélszerű­nek tartjuk a közösséget arra figyelm­eztetni, miszerint a kijelölt Lak­tény, még h­a polgári szí­mé­nek által kö­­vettetik is is, már az 1852. m­ájus 27 diki általános büntető törvény (222. §) határozatai szerint a külö­nös katonai szabá­guk s a katonai tör­vény hatóság alá esik , s miszerint ennélfogva az ezen esetbeni rög­­tönbirósági eljárá­s Inb. zalala nem­ képez uj rendele­tet, hanem a­ennálló törvényekken alapultnak tű­nik föl."* Azonban a rüglfinbirósági törvénynek oly polgári személyekre kiszabása, kik a kijelöl­t bűntényt köve­tik el, egy álla­mi­an nem is a na­p Hányában, egész­em s nagybani bizalmat­anságon­ al­pul, melynek logalitását s fölemelő hazafias (ölbu/.du­ását teljes el­ismerésben kell riszeel­ni, sőt inkább a telt itné/.ke­­d s pusztán az állami szükségbeli védelem lénye ama szólnom, de ismételve epi­stauirozott tény él­en, misze­rint az An­ttila elf a bábomban lé­vő hatalmasságok s a vg­ük szőve kezelt fölforgató párt emissartmai mi­­denkép ügyekeznek, olasz és magyar nemzetiségű vitéz csapataink hűségét a csáblás minden mestersé­geivel megingatni. Ezen emissar­usok s gonosz működésük ellen van a törvény szigora intézve.­* Magyar hangtan. Irta Riedl Szende. Prága és Lipcse. Kiadják Kober és Markgraf. 1859. 8 rét. XIV. s 144 lap Ára 1 írt 60 kr. o. ért. E munka első része „A magyar nyelvrendszer alap­vonalai“ szintit nagyobb munkának. „A tudomány — ezt mondja sz­erző előszavában — nem egyes embe­­re­k , vagy (g­es nemzetekne­k, hanem az egész em­beriségnek közös birtoka. Van nemze­ti nye­v, nem­ző vallás, nemzeti költészet, stb . de a tudomány s­em nemzeti, hanem­ emberi. Ezer meg ezer embernek ír r. dsági ki s az emberiség évezredes r. ui.kassájába ke.ti­­ a tudo­mányok bámulandó épülete .... Midőn a* i n b­­ a világra 8/i­te ik, már találja evén közös Hö scén, s In ö is ízen magasztos n.ui krban — a tudo­mányok íjlete további folytatásában — részt vinni i hajt. szükségképen c­shb magáévá keil a/t­­i ni ,c, a i. i már I é.-zm ián, s áru an i ti kezdenie a 1 u ka*, a hol azt az clit.nt nímveslék fé­ben hagyta. E».i pediz nem csak egyes emberekről, hu cm ege,­/ i cm/, lekről is elmomiliauni... így’ van a ji ny­elvtu­dományinál is.... 11a a nyelv udományban ba'adni. vi y tovább­ vi.c­é en részt­ hajtunk venni, szükség- 1 ip.ii tud: link kell, mi eddig ezen a létén nem csak a m­.ugarok á tál, hittem a tatában véve az i mberi s g i'll atiszu’.bu hozatott s megalapi lautt. Ezene.v­­lő indulván fi én, kin­k I öriiimuiyei a külföldi i y*i­­ tudon­ány bámulandó haladásával m­egemrr­­kedi cm nigolluk, turuléi iparkodtam s magamévá­­. ti­­ azon azepetveket s azon utat, melyen a kü­llö­di i­yelvészet már idd­g is oly bámulsyos eredményeket hozott létre; a.ou náutorithatlan meggyőzödésbe­n lé­vén, hogy ezen és csak ezen után lehet édes hazai nyelvinket, annak rendszerét s azon alaptögénye­­kit, helyikre az épült, világosságra hozni, s ekkér az egyéb­ más ny­elv tudományok tovább vitelében is tetemes részt venni. Ezen tanulmányozásom eredmé­nye a jelen munka, mely ma egyéb igénytelen kísér­letnél, olyan rendszerben adni elő a magyar nyelvet, mely egyrészt a magyar nyelv természetének, más­részt a szorosan vett ny­elvtudo­mány mai követelései­nek megfelelne. . . E­e ezt négy esztendővel a külföld egyik mivelt, s a tudományok minden ágaiban szor­­galmatosan és fáradhatlanul munkálkodó városába jutván, életem feladatává tevém a külföldi tudomá­nyos irodalmat a belföldivel közvetíteni, s ez által a honi irodalomnak szintúgy mint a külfö­dine­k, cse­kély tehetségemhez képest szolgálni. Ez azon in­dok, mely eddigi munkái­­em, különösen pedig a leg Újabb időbe­n m­­gjelent . Magyarische Grammatika cziin­ti nyelvtar omi át vizet'­tt, nie­g ve/Ct ezen mun­kánál s f.g ezu án is vezetni “ A-ért irtani ki az ,.E .s.ó“ velejét, hogy? az olvasó lás a, micsoda álláspontot foglalt e­­lvedl S/.ende s micsoda sze.len­ben és irány­bail működik a uia gyár nyelvészet terén. E/.ekbö. kiut.­sik. h­­o­gy az összehasonlító nyelvészet követője s mi­­velője, s la valaki kéz­zelfogbaol.. g meg akar győ­zi b­­­ártól, mic­oda eredményekre ju hatni a ma­gyar nyelv lö­téteit és üss . hasin­­tó kutatása által, vigye ktzibe Rirdl németül irt gyakorlati nyelvtan­át (Magyarische Grammatik), mely a mull é ben jenit míg s vesse össze p'. Töp I ier vagy más, re ii az ös­zch isin­liy^Ryvhés­ tt utján járó szerzők nyelv anaival. Fö^^B. d g ajánlom í.er i, vegye kezébe a „M­agy­arWTngta nu t s hasonlít­sa iissxv légibb nyelvtanainkkal 11a elfigu'atlan s n­é ö tehetséggel bír, okvetlenül el kell ismern­iekei­től : 1) hogy Ili­ed­­, a magyar nyelv 1 a.y­itója a prá­gai egy­esen­nel, roppant szorgalmú ember, ki min­dent, mi eddig a magyar összehasonlító nyelvészet terén bel és külföldi nyelvbuvárok által kikutata­­tott 8 tö­fcé kevesbbé világosságra hozatott, fel­karolt, magáévá tett, s rendszeresen összeállított;­­ s 2) hogy a magyar nyelv igaz rendszerét sem elvont bölcseleti, sem elvtelenül ide oda kapkodó módszerrel, hanem egyedül csak a történeti s józanul összehason­lító utón lehet megalapítani, s kellőleg felvilágosítani. — Minden egyes vizsgálat nem mu­athat fel mindjárt nagy eredményt; botlásokat az összehasonlító nyel­vész is­­követ,s et, hiszen a legbölcsebb ember is té­vedhet, s a tudo­mány épületét n­e lehet rögtön és egy­szerre tökélete­­n felépíteni. De ha valamely eszköz használatában nem lyi­k ügyetlenek,­ néha az ügyesek is helytelenül járnak el, abból még nem következik, hogy az illető eszköz rész és hasznaveletlen. Ha te­hát egyis összehasonlító nyelvészek visszásságokat lövettek el s alkalma­int ezen itt is tévedni fognak, ebből nem következ­ik, hogy az összehasonlító nyel­vészettel egyáltalában semmire se mehetünk, s hogy pl. előbb bölcse­lüil­­g az egyes hangok és betűk ere­­deti ős értelmét kellene kisütni, vagy előbb a szók családosításához kellene fogni. — Ilié­dl igen he­lyesen tette, hogy az­ összehasonlító nyelvészet eddigi elődinél volt u­gyin foglalta s rendszerbe hozta, ezzel lényeges sz­olgálatot tett­ a magyar nyelvtudománynak s teljesen meg lelut arról győ­ződve, hogy munkája ál­tal szaktársainak helyes Útmutatóul s kalauzul fog szolgálni. „A Magyar nyelvrendszer alapvonalai“ első kötete a nyelvtudottsá­­g vegytanának, t. i. a hangtan­nak alapvonalait tana mázza, vagyis azon ka­tegóriákat, melyeket a további kutatásnál tekintetbe kell venni, s azon mozzanatokat, melyek a magyar nyelv érzéki olda­lnak nyomozásánál különös­­figye­lemre méltók. E hangtant egy hosszabb bevezetés előzi meg, mely a nyelvtudomány alapfogalmait és elve­it tárgyalja, a mint ezek a nyelvészet által mai napig megalap­­ottak. Név szerint előadja a beveze­tés : a nyelv fogalmát, tényezőit, szervességét s az ember természetén alapuló szükségességét; a nyelv eredetét; a nyelv történetét; a nyelv kü­lönféleségét; a nyelvtudomány álláspontjait, történetét és módsze­rét. A bevezetés tehát tájékozásul szolgál, különösen a kezdő nyelvészeknek, de a nagyobb közönségnek is, mennyiben ez a nyelvészkedés körével és felada­tával megismerkedni óhajt. Már ezen bevezetés is nagy olvasottságot tesz föl a szerzőben. A hang­tan négy szakaszra oszlik: az első szakasz a szó­hangról általában szól; a második a szóh­ang állo­mányi elemeit tárgyalja; a harmadik a szóhang mel­lékes tulajdonságait; a negyedik a hangváltozást, ennek nemeit és tényezőit, azután a hangváltozás értelmi alapját s a beszédszervek alapján fejlő­dött hangváltozásokat. Végre a toldalékban az írástan adatik elő.—­íme ez tartalma a mun­kának , melyre figyelmeztetni akartam a nyel­vészeket, a magyar nyelv minden rendbeli tanítóit, a magyar írókat s általában mindenkit, ki a m­agyar, nyelvel alaposabban m­egismerkedni óhajt. A munka részletes ismertetése e lapok körén kívül esik; azt, remélem, az illető folyóirat fogja közleni. De mint a magyar irodalmi tevékenység egyik legjelesebb ter­méke a folyó évben, bizonyára megérdemli, hogy a P. Naplóban is megemlíttessék. Tehát még csak azt jegyezzük meg, hogy a munka szép kiállítása mind a magyar irodalomban nagy előszeretetet tanúsító de­rék kiadók, Koher és Markgraf, mind az illető prágai köny­vnyom­da (Rohlieck és Sievers) becsületére válik. Óhaj­juk, hogy nemsokára a Magyar nyelv­­rendszer hátralevő részeit is bemutathassuk a kö­zönségnek. Hunfalvy János: Községtörvény. ELSŐ RÉSZ. Hatodik fejezet. A községügyről fölvigyázatról. (Folytatás.) 102. §. Ha valamely község az azt törvényesen il­lető kötelezettségek teljesítését, a hozzá intézett föl­­szólítás daczára elhanyagolja vagy megtagadja, az elöljáró hatóság hatáskörén belül a törvényes rend hely­reállítása végett a törvények által megengedett eszközöket alkalmazza s a község veszélyére és költ­ségére kellő orvoslást szerez. 103. §. A jósz­ágterületek a hozzájuk vtasí­­tott közügyek ellátása tekintetében szintúgy az elöl­járó hatóság felügyelete alá vették. MÁSODIK RÉSZ. Községi szerkezet. I­lső czim. Általános határozatok. 104. §. A helyközségek belszerkezetét, t. i. azokban a községi képviseletre s a községi és köz- Ügyek ellátására nézve fennálló intézmények alaku­lását, tagozását, összefüggését és kezelését tárgyazó törvényes határozatok öszfogalma a községi rend­tartást képezi. 105. §. Mindenik helyközségben egy községfő­nök s az ő közös vezérlete alatt a községi elöl­járóság és a községi képviselet léte­­zendik. 106. § A községi rendtartás, a községek belszer­­kezetének minőségéhez képest kétféle: u. m. városi rendtartás és vidéki községi rendtartás. 107. §. Azon közigazgatási területekben, melyekre nézve jelen törvény hatályos, ezen törvény alapján, a különös országos viszonyok figyelembe­vétele mellett, s a szükséghez képest fognak községi rendtartások kibocsáttatni. 108. §. Ha valamely helyközségnél oly kü­lönös viszonyok keletkeznek, melyek az an­nak szerkezetét szabályozó község­­­rendtartás ki­egészítését vagy a törvény egyes rendeleteitőli el­térést igazolják, ezen község saját községi szab­ván­y adományozásáért, vagy ha legfelsőbb helyen jóváhagyott, jelenleg érvényes szabványnyal bír, an­nak átvizsgálásáért folyamodhatik Az uj vagy átvizs­gált szabvány jóváhagyása császári elhatározásnak tartatik fen. Második czim. Városi rendtartás. I­IIo fejezet. A városi községekről általában. 109. §. Azon helyközségek, melyek országfeje­delmi engedelem mellett eddig városoknak is­mertettek, a városi rendtartás szerint szervezendők, ha a törvény által megengedett kellő jövedele­­m­m­­el bírnak a végett, hogy a községnek a városi rendtartás által kiszabott szerkezetét életbe léptessék és rendes folyamatban tartsák. 110. §. Oly városokra, melyek az ezen szer­kezet behozatala és rendes föl­tartása végett megki­­válható jövedelemmel nem bírnak, mindaddig m­íg ezen fölt tt­­ teljesítésére képesekké válnak, a városi rendtar­ásnak a hely­viszonyuk­hoz képest reájuk illő határo­zatai alkalmazandók. Egyébiránt az ily váro­sok a vidéki községi ren­dtartás szerint szervezhetnek. 111. § A fölmbb említetteken (II.9, 110. §§) ki­­vül más helyközségek csak császári adományozás által emeltethetnek vá­rosukká s láttathatnak el a városi rendtartásban kijelölt szerkezettel. (Folytatnk.) A harcztérről, Vicenzából, junius 5-ről írják: Peschiera először levetett. Veronában, jól értesült körösben beszélték, h­ogy a szárdok három nap előtt a vár közelébe nyo­mu­tak, és annak erődei és bástyái ellen élénk tüze­lést kezdettek, mely sokáig viszs­tás nélkül maradt. Az ostromlók e hallgatás által felbátorítva még köze­lebb nyomultak, és megkezdették a futó árkok ásását. Azonban egyszerre cső gyanánt hullott a golyó az újonnan m­egke­zdett munkára, azt alapjában szétron­gatták, és a mun­kálódó seregeket érzékeny vesztesé­gek után visszavonulni kényszerítették. Mi 11 év előtt sikerült, nem következés, hogy ma is sikerülni fog. A vár­ erő­dökön folytonos munkássággal dolgoztak. A bástyák számos ágyúval vannak megrakva, és a vár eléggé el van látva ételemmel. Peschiera ezenkívül a többi várak felett azon előnynyel is bír, hogy igen kevés lakósa van. A főtér közepén áll csak néhány ház, a többi épületek mind kaszárnyák és katonai lakházak, ezek között számos, fákkal beültetett sza­bad tér és messze nyúló védművek egy részt a Garda tó mellett, más­részt pedig a Mincio irányában. A vár környezetét ezenkívül könnyen el lehet árasztani víz­zel. A lázat előidéző jég az ostromlókra nézve min­denesetre veszélyesebb hatású, mint a védett hely­őrségre. Egy levelező szerint Veronában új és nagy ütköze­tet reméltek, midőn fegyverszünet köttetett. Ugyan­annak előadása szerint a fogoly és beteg tisztek nagy tisztelettel beszélnek az osztrák vadászokról, huszá­rainkról és tüzérségünkről. A francziák kímélettel bánnak foglyaikkal, a betegeket pedig nagy részvét­tel ápolják. Hol a szárdok politikai gyűlöletből elha­nyagolták a sebesülteket, vagy hol a viszonyok ha­talma a segély gyorsaságát lehetlenné tette, ott a franczia kórházbeli elöljárók gyors és lehetséges se­­gédforrásokról gondoskodtak. Milanóban a kórháznak egy része, mely osztrák sebesültekkel volt tele, több hetekig egészen elhanyagoltatott. A betegek és hal­doklak szenvedő ágya sem volt képes mérsékelni a szárdok gyűlöletét. A betegek fehér ruháit nem vál­toztatták, táplálékuk pedig igen nyomorúságos volt. Ekkor váratlanul egy franczia tábornok érkezett ezen kórházba, és véget vetett a betegek nyomorúságának, azonnal elküldötte és megbüntette azokat, kik az el­­hanyagolásban részt vettek és megígérte, miszerint látogatását gyakran fogja ismételni, és az osztrák be­tegek elhanyagolását ép úgy büntetendi , mintha azok francziák lennének. És megtartotta szavát. Úgy látszik, hogy sergeink könnyítésére nézve a tapasztalat nyomán némi intézkedések már létettek. A nehéz tarisznyák czipelésétől megszabadíttattak, ezenkívül más változtatásokat is várnak. A kihirdetett fegyverszünetre vonatkozólag így ír­nak a „Wanderer“-ben : „Most már bizonyosnak lehet tartani, hogy a fegyver­nyugvás nem katonai, hanem politikai intézkedés volt. Most csupán arról van szó , hogy a közbenjárói kísérle­tek, melyek utolsó időben az egész európai diplomatiát tevékenységbe hozták, létesíttethessenek. Mi nem ismer­jük ezen indítványokat és így nem is tudjuk, mi súlya lehet R u 3 s e 1 azon állításának, hogy „a békeség való­színű“, d’Israeli kevéssel a harcz kezdete előtt ép igy nyilatkozott. Ezen békeígéret ellenében, mi csak arra emlékszünk, hogy Napoleon ünnepélyesen kinyilat­koztatta, miszerint ő csak akkor tekintendő küldetését bevégzettnek, ha Olaszország egész Adriáig szabad leeni és hogy ellenében Ausztria oly állást foglal el, mely min­den oly concessiót, melynek áldozati színezete lenne, visszautasít. „Végezetül nem szabad figyelem nélkül hagyni, hogy Francziaországban a fegyverkezések nem fognak meg­szüntetni , és 5 heti időszak, hozzá véve a francziák ál­tal ily körülmények között alkalmazni szokott gyors el­járást, mindenesetre igen sokat nyom a latban.“ Zara, jttlius 8. A cs. k. közös „Curtatone“ fedeze­tén báró Moll sorhajós hadnagy ma reggel Lussin­­picolonál Desfosses altengernag­gyal találkozott. Ez kevés idő előtt kapott már tudósítást a felől, hogy a fegvernyugvási tárgyalások folyamatban vannak. A „Kaput“ szabadon bocsáttatott, és holnap a kikö­tőből ki fog vonatni. A franczia flotta, mely ép most indult ki Lussin­piccolóból, hogy holnap (9 ) Velencze előtt megjelenjen, 5 sorhajóból, 2 fregattból, két kor­­vetből, 9 Csavargőzösből, és 2. katonákkal megrakott nagy szállító hajóból áll. E baj rajnál, szárd részről 1 fregatté, 1 csavargőzös, és egy ágyunaszád van. Lussinban hátramaradnak : 1 sorhajó, 1 fregatte, és több ágyúnaszád. A flotta szárazföldi katonákat szál­lít A „L’ Impétueuse“ fregatte két napig Lussinban marad, kijavíttatás végett. Bregenz, július 8. F. hó 6-án a lavenoi helyőr­ség egy része gőzhajóval Zürichből Bregenzbe ért, és a lakosság nagy örömnyilvánításával fogadtatott. A fegyvernyugvás a két egymással szembenálló hadsereget új operatiókhozi élénk előkészülődések közt találta. A franczia és belga lapok, melyek a fegyvernyugvás megkötéséről még nem értesültek, telvék hírekkel és conjecturákkal. Némelyek ezek közül f. hó 10 re nagyszerű csatát jósoltak, mely jóslatuk a közbejött fegyvernyugvás által meghiúsult. Mások pedig azt állították, hogy Napóleon császár egész Közép- Olaszomágot be szándékozik utazni, és Rimininél hajóra akar kelni, hogy a Velencze elleni működések­ben részt vegyen Ha ez Napoleon szándékában volt, úgy legalább 5 hétre el fog az halasztatni. Ez idő alatt Garibaldi szabad csapatainak is nyu­godtan kell magukat tartani. Az „Indep.“ folytán alaptalan azon milánói sürgöny, mely Garibali és Cialdininek a Garda-tó bal­partján az osztrák hadsereg Tyrollali közlekedésének elmetszésére czélzó diversióját jelenti. A két tábor­nok Veltlinben működik. Ennek ellenében veronai levelek jelentik, hogy franczia részről csakugyan történt volna kísérlet Saloból a Garda-tón való átme­neteire. A vaspályás közlekedés Verona és Tyrol közt június 29-dik és 30 kán csakugyan megszakittatott, és — állítólag — az Etsch folyón létező vaspálya-híd­­nak egy része leszedetett, minek folytán a Tyrolból érkező osztrák seregeknek Veronába a Porta San Giorgio felé gyalog kelle menniök. A híd azonban nem sokára kiigazíttatott, és a közlekedés ismét helyre állott, úgy hogy a francziák átmeneti kísérlete vagy roszul ütött ki, vagy az erre czélzó rendelet vissza­vonatott. Peschiera a fegyvernyugvás ideje alatt természete­sen körülvéve fog maradni. Az ostromlók e szünidőt ostromszereiknek a helyszínére való átszállítására fogják használni. Peschierát eddig csak tábori ágyuk­kal lőtték, még a Verona esetleges ostromlására szánt park is hátra volt. Toulonból a franczia főhadiszál­lásra ismét egy egészen új, vasból készült ágyunaszá­­dot küldöttek, mely egészen új formára van építve, és csak i­ső júniusban került munka alá. A többi ágyunaszádok megérkezése a Garda-tón, a hadi kész­letek és élelmiszerekkel túlterhelt lombard-velenczei közlekedési utak miatt későbben történt, miként a főhadiszállás tervében volt, a nagy melegség miatt a fakészletek is sokat szenvedtek, és a naszádok ki­igazítása végett Párisból mér érkeztek is ácsok és más mesteremberek. Seregeket is várnak a franczia főhadiszállásra, hogy a Min­ionál szenvedett veszte­ségeket pótolják. Erre nézve, mint tudva van, N­a­­p­o­l­e­o­n herczeg a 10,000 emberből álló tos­­kanai sereggel együtt, már összekötötte magát a főhadsereggel. Most Hugnes hadosztálya van az utón Lyonból Olaszország felé. E hadosztály — állítólag — kizárólag Velenczére van szánva. Lyon­ban az olaszországi hadsereg részére 8 dik had­ N I E L. Niel Ferencz, franczia tábornagy, solferinoi her­­czeg, a felső-olaszországi franczia hadsereg 4-ik had­testének parancsnoka, 1802-ben született. Katonai kiképeztetését először a metzi eszmevntéz

Next