Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)

1859-09-16 / 2877. szám

n­a­k, hogy néhány hónappal ezelőtt egy ott utazó orosz tudós, Zrínyinek a szigetvári városházán levő arczképét két példányban lefényképeztetvén, Sz.-Pétervárára kül­­deté. — Foucher de Careil gróf, ki már Leibniznak több be­cses , még kiadatlan munkáját bocsátotta közre (igy ne­vezetesen Spinoza megczáfolását, leveleket s más kisebb dolgozatokat), most a hires bölcselő összes munkáit adja ki, javítva s bővítve azon kéziratok alapján, melyeket a tudós gróf a hannover­i könyvtárban kinyomozott. Külö­nösnek látszhatik, hogy a németek, kik magukat par ex­cellence a bölcselő népnek szeretik nevezni, egyik leg­nagyobb bölcselőjük munkáit franczia kézből kapják. Kü­­lönös az is , hogy a németek, egyik németországi könyv­tárukban , mindeddig rá nem akadtak a jeles irodalmi kincsekre, melyeket Foucher de Careil gróf ott fölfedezett. E kincsek nem csak Leibniznak eddig nem ismert munkái; a franczia tudós, ugyancsak a hannover­i könyvtárban, Descartes két kiadatlan munkáját is megtalálta, s már közre is bocsátotta. Az egyiket nevezetesen, melynek czíme: „Cartesii cogitationes privatae“ s mely Leibniz megjegyzéseivel van fölruházva. Leibniznak félig mállott kéziratai közt találta meg. E munka még érdekesebbé lesz az által, hogy Descartes huszonhárom éves korában írta, holott eddig a módszerről írott híres munkáját tartot­ták első dolgozatának, ezt pedig csak negyven éves ko­rában irta. — Leibniz munkái, a mit tán mondanunk sem kell, francziául jelennek meg s Villemain már figyelmez­tette is reájuk a nemzetet, mint oly gyűjteményre, mely mind a nyelv és ízlés, mind pedig a nézetek és vélemé­nyek történelmére nézve egyaránt becses. — Tegnapelőtti számunk különféléiben, a 4-dik czik­­kecskébe Tóth Kálmán neve helyett tollhibából Vahot Imréé csúszott, mit ezennel helyreigazítunk. /­ A t. olvasó közönség zenekedvelő részét ismételve figyelmeztethetjük Hallberger Edvárd stuttgarti mű­­árus azon vállalatára, mely szerint a hozzánk közelebb eső kor classicus zeneművészeinek, s ezek közt különösen Beethoven , Clementi, Haydn és Mozartnak remek darab­jait kizárólag zongorára alkalmazva, díszes kiadásban s lehető olcsó áron a nagy­közönség számára kiállítja. Ezen zeneműveknek eddig megjelent szállítmányait csinos ki­állítás, tiszta hangjegynyomás s külső szabatosság annyira kiemelik , hogy azokat, tekintve az ár olcsóságát, min­den egyéb kiadásnak elébe tehetni. Az egész munka 400 nyomott hangjegy-ívből áll, s hetenkénti szállítmányok­ban jelenik meg; aláírási díj évenként 3 ’/1 kr. Ezen alászállitott ár lehetségessé teszi, hogy a szegényebb sorsnak is e zene­műremekek birtokába juthatnak, me­lyek minden házat, melyben zongora van, ép úgy hiszit­­nek , mint a legjelesebb írók munkakötetei a könyvtára­kat. Hogy a zenekedvelő közönség e vállalat kedvezősé­gét megérté s azt méltányolja, kitetszik abból is, hogy a múlt év folyama alatt a megjelent szállítmányok két ki­adást értek, s most készülnek a harmadik­hoz, melyre vállalkozó a fennebbi feltételek alatt előfi­zetést nyit.­­ Ugyancsak Hallberger vállalatja útján „Neue Jugend-Bibliothek“ czím alatt tanulók és kezdők számára irt, s könnyen felfogható Lebert és Stark­­fére darabokat tartalmazó füzetek jelentek meg, melyek nála 36 kvért megrendelhetők. Ezen füzetek főleg a pae­­dagogiai zenével foglalkozók figyelmébe ajánlhatók.­­ Végre a nevezett vállalkozó, hogy a jelen kor zenéjének is megadassék a magáé, ennek hajlékony, könnyen játsz­ható , s elismert jóságuknál fogva kiemeltebb darabjait „Hallberger’s Salon“ czím alatt adja;ebből az e­l­s­ő kö­tet, mely a leghíresebb és legkedveltebb zeneszerzők műveit tartalmazza, már megjelent 12 füzetben, egy fü­zet ára 40 kr; minden 3—4 hétben jelenik meg egy szál­lítmány. — Nemzeti színház. Sept. 14 -én — az előre hir­detett „Hazatértek“-et Prielle Kornélia közbejött be­tegsége miatt nem lehetvén adni — rofogház. Vígjá­ték 4 felv. Benedixtől, fordította Fáncsy Lajos. POLiflKAl MSfiMÉAi­YKK. ANGOLORSZÁG. Hogy minő hatást tett a „Moni­­teur“-czikk Londonban, az a börzén mutatkozott leg­inkább. Noha évek óta hozzá szoktak az újkori sphinx rejtélyein fejeket törni, mindnyájan megvallják, hogy kemény diót adott most nekik megtörés végett, ke­ményebbet mint bármikor. Mit mondanak majd a tos­­kánaiak, kiket a császár azzal vádol, hogy a villa francai békefeltételeket, a­mennyiben azok Velencze üdvére voltak szerkesztve, könnyelműen megsemmi­­tették, azon békefeltételeket, melyek tartalmát senki nem ismeri, és a­melyekről egy Poniatowski Toská­­nában minden esetre felilágosító, de bizonynyal egy­általán nem megbízható szavakat ejtett ? A logika homálya megett, mely e legújabb „Moniteur“-termé­­ket borítja, sokan semmi jót sem sejtenek Olaszor­szágra nézve, és senki sem titkolja aggodalmát. A congressus kilátása ismét a háttér ködében vész el s Anglia és Poroszország, eddigi politikájukhoz híven, aligha fogják azt sürgetni, noha a két ország állam­­férfiai az olaszországi zavarok kielégítő megoldását csak a nagyhatalmak congressusában látják. A whi­­gek heti­lapja az „Observer“ igen kellemetlen érzés­sel szól a kérdéses czikkről. London sept. 12. A „Times“ párisi levelezője tel­jes foglalatját közli azon határozatoknak, melyek Ausz­tria, Franczia, Porosz, Oroszországok, Szardinia és Tö­rökország teljhatalmazottjai által,Couza ezredes, mint a moldva- és­ oláhországi tartományok hoszpodárjá­­nak kettős elválasztása tárgyában, véglegesen ho­zattak : „A kettős választás kivételesen s csupán ezen esetre megengedtetik. „Jövőre a hoszpodárok választása és beiktatása, az aug. 19-ki szerződésben kijelentett elvek szerint fog tör­ténni. „Engedni kívánván a hatalmak óhajtásának, az elkü­­lönzés elvének szükséges fenntartása mellett, úgy a mint az az említett okmányban benfoglaltatik, a magas porta két firmánt ad ki : egyet az Oláhország, másikat a Mold­vába való beiktatást illetőleg. „E firmánok kibocsátása után, az uj hoszpodár, és pe­dig minél rövidebb idő alatt, köteles Stambulba menni, mint azt elődei tevék s ott magát azon formaságoknak alávetni, melyek ez ideig állandóan megtartattak. „Az oláhországi és moldvai hoszpodárságra tehát most kivételesen kinevezett herczeg, köteles a két fejedelem­ség közigazgatásának különválasztását fenntartani, a szerződésben előre megnevezett eset kivételével. Ha az aug. 19-ki szerződés, a fejedelemségekben valami módon megsértetnék, a magas porta, miután a hoszpodást fel­szólította, hogy hozzá, e tekintetben a szükséges jelen­téseket megtegye, tartozik közölni e tényeket az öt nagy­hatalmasság stambuli képviselőivel é­s a sérelem meg­felelő módon elismertetvén, a porta által egy ad hoc biztos küldetik a fejedelemségekbe, hogy annak orvoslá­sát foganatba vegye. E czélból erőhatalomhoz is nyúlhat, ha az elkerülhetetlen lenne. „A nevezett biztos mellé, egy az öt hatalom képviselői által választott küldött adatnék, s azon esetben, ha ezek a fejedelemségekben ellenállásra találnának, a magas porta olyan eszközökhöz folyamodhatnék, melyeket a szerződés fenntartására szükségesnek ítél. „Az ausztriai küldött, a teljhatalmazottak által elfo­gadott fentebbi határozatokat aláírta. „Az orosz teljhatalmazott, a fejedelemségekben levő klastromok tulajdonáról emelt kérdést. E végre egy évi új határidő tűzetett ki, mely Couza ezredes beiktatása után egy hónappal veszi kezdetét. E javaslat elfogad­tatott. „A Dunahajózás kérdése elnapoltatott. Valószinű, hogy ez elnapolás hosszan fog tartani.“ — Néhány hely Bright beszédéből, melyet Anglia katonai szervezéséről, a huddersfieldi banquetten tartott: „Én nem vagyok katona, következőleg nem szólhatok önök előtt egy katona tekintélyével a hadi ügyekről (ne­vetés). De azt állíthatom, hogy midőn a parlament 12 millió frtol szavazott meg hadi költségekre, semmi ellen­őrzést nem állított fel ez összegre nézve. Azt merem mon­dani, (s ezer hozzám érkezett tény erősített meg e meggyő­ződésemben) hogy e 12 millió kezelésében, s azon rop­pant erők alkalmazásában, melyek a hadügyminisztertől függenek, személyes érdek és üzérség uralkodik , a nem­zet érdekét meg se kérdik, s önök meg fognak lepetni, ha azt mondom, hogy két hosszú hónapra volt szükségem, mig egy 14 éves gyermeket a katonai szolgálattól meg­válthattam, s még azután is egy hónapig kum­ioztam(en­­gedelmet e szóért) egy ujonczozó sergent (nevetés). Önök alkalmasint nem tudják mit csinálnak az ilyen fiatal ujonczokkal, mikor fegyelem alá fogják. Olvasták önök a lapokban a woolwichi gyalázatos korbácsolás baromi végrehajtását. Megkímélem önöket az elmondás iszonyá­tól, de kérdem önöket Westriding és Yorkshire becsü­letes és felvilágosult képviselői, ha vajjon ilyen dolgok az önök jóváhagyásával történnek e? (nem, nem). Van-e egyetlenegy Anglia választói között, ki elnézze, hogy fia hátából szíjat hasítsanak, (több hang , gyalázat) és micsoda okért ? mivel a kaszárnyából kimaradt. S még csodálkoznak rajta e vérfagylaló eset után, ha e szegény ördögök megszöknek. Kérdem önöket, megengedhető az, hogy 200.000 honfitársuk áldozata legyen olyan lealja­­sításnak, a­hogy az ültetvényes szokott Cubában rabszol­gáival bánni (tetszés). „Térjünk át a marinára : nem vagyok tengerész, noha tudok annyit a tengerészetből, mint rendesen az admira­­litás első lordja szokott tudni (nevetés). Lord Clarence Payet, emlékezhetnek rá önök, megmutatta egy tisztes­séges és józan beszédben, hogy 6 — 7 millió font hajó­­építészre volt szánva, azonban mégsem láttunk egy ha­jót sem (nevetés). — Miért ? Mindig a közjavak ellen­őrzésének hiányából. Az egész baj honnan jön ? Megmon­dom : ez onnan van, mivel az önök kormánya 400 nagy és gazdag czimeres családból áll, támogatva az egyesült ki­rályság nem czimeres földbirtokosai által. Ilyen emberek kormányozzák, adóztatják önöket (halljuk). Ne higgyék önök, hogy nem szívelhetném ezen urakat, csak azt ve­tem szemükre, hogy bennünket beleegyezésünk nélkül kormányoznak, és több mint 170 év óta tart ez egyed­­árusság, de remélem, hogy a nap sebesen közeledik, midőn ezen urak velünk az ország igazgatását megosztják. „Mi engemet illet, engedjék meg önök, hogy egész hitvallásomat itt elmondhassam: én azt hiszem hogy ha a nép kormányozna és nem egy „osztály“, ez­által csak a nemzet és az emberiség nyerne, s csupán ezért, és csakis ezért kívánunk mi egy jobb és szabad képviselést. Azt hiszszük, hogy nagy okosság volna azon osztály ré­széről, mely kormányoz, ha ezt meggondolná, s e tekin­tetben engedne ; és mi meg vagyunk győződve, hogy sa­ját tételünk, az állandó hatalom, a jóllét, béke és nemzeti nagyság, kivonatunk sikerétől függ , óhajtásunknak, tudnillik Anglia parlamentjében az egész nép törvényes és szabad képviseltetésének valósulása (Tetszés.).“ FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ sept. 9 ciki czikkét hír szerint maga Napoleon császár irta saját­­kezüleg, s a miniszterek tudta nélkül küldte a „Mo­niteur“ nyomdájába; úgyhogy Walewski gróf és a páduai herczeg majdnem ugyanazon mértékben le­pettek meg azáltal, mint a „Moniteur“ többi olvasói. Laguerroniére­ur a sajtóügyek igazgatója St.Sau­­v­e­u­r­be utazott, hogy ott a szavak homályos értel­méről magának épületet, szerezzen; a félhivatalos la­pok pedig oda lőnek utasítva, hogy egyelőre a leg­nagyobb óvatossággal működjenek, míg az új tábori szó ki lesz adva. A „Journal des Débats“-ban Prévost-Para­­d­o­­­ur a többi közt így nyilatkozik : „Mi a „Moniteur“ nyilatkozatát szerfelett megbámu­­lás nélkül olvasók, de azt nem mondhatjuk, hogy zavar­talan megelégedéssel olvasók. Távolról nem vitázzuk el, hogy az a villafrancai kikötések természetes következ­ménye , de azt sem titkolhatjuk, hogy az oly csalódáso­kat ront le, melyeket mai időben, és a félszigeten végbe­ment események után nagyon ki lehet menteni; hogy a kérdést felteszi, anélkül hogy világosan kezünkbe adná a gyakorlati eszközt annak megfejtésére, hogy az egy szóval, Olaszországot s talán Európát illetőleg nehézsé­gekkel teljes jövőbe enged pillantanunk.“ Prévost-Paradol úr azt mondja, hogy a franczia kormánynak úgy kellett beszélni a mint beszélt, már csak annak bebizonyítása védett is, minek ellenkező­jével vádoltatik némelyek által, hogy Villafrancában jóhiszeműleg járt el. Kissé alább azonban hozzá teszi: „Francziaország akkor bizonyosan nem nyilvánította, és Ausztria bizonyosan nem találta ki, hogy a visszaté­rés az általános szavazatjog határozatának leend aláren­delve.“ Mi a dolog érdemét illeti, Paradol úr tétovázás nélkül kijelenti, miszerint képtelenség volna azt állít­ni, hogy az Írott jog nem a herczegek mellett szól; azonban rendkívül ügyes tollával utána veti: „Ámde ki tagadhatja — úgymond, — hogy a világba az Írott jogon kívül, más jogot vittek be, és hogy ezen új jog bámulatosan meg akarja változtatni nemcsak a né­peknek fejedelmeikkel való viszonyait, hanem azon nemzetközi egyezmények értékét is, melyek az ural­kodók közt népeik hozzájárulása nélkül köttettek ? Midőn a toscánaiak a függetlenségi háború kezdete­kor kijelentették, hogy ha az ő fejedelmük szerződé­seknél fogva Ausztriához vannak kötve, tehát ők még rokonszenveknél fogva Piemonthoz kötnék, s a­he­lyett, hogy Ausztriát támogatnák, az ellen inkább har­­czolni akarnak , ebben, az igazat megmondva, senki meg nem ütközött, senki meg nem botránykozott. Ma meghatározottan azt nyilvánítják, hogy ha szinte a villafrancai előzékek visszaadják is őket herczegeik­­nek, ők nem hajlandók teljesítni ez előzékeket, s a szárd királyt uralkodójuknak jobban kívánják , és a közönség egy részének véleménye, s nem egy kor­mány támogatása mellettük van. „Ha — folytatja tovább — arról volna szó, hogy az európai ügyekben a népjogot egyszer mindenkorra fölé kell állítani az írott jognak, akkor bizonyára méltó ok lenne a nyugtalankodásra e változás fölött, mely holt be­tűvé fogná tenni a legvilágosabb kötelezettségeket is, és a­mely egyik államot a másik irányában mind háború mind béke idején minden biztosíték nélkül hagyná. Ha­nem mi átmeneteli korszakot élünk, és a fennforgó eset­ben nem hiányoznak az okok, melyeknél fogva óhajtandó, hogy a népjog győzzön. De, még egyszer mondjuk , a franczia kormány kötelezettségei nem engedik neki, hogy e fajta óhajtásokkal álljon elő, sőt köteles volt óhajtásait és iparkodásait egészen ellenkező irányban fordítani.“ Végül azon kérdést teszi a „Débats“, hogy ilyetén formaszerinti nyilatkozatok után mi lesz most már Közép Olaszországból ? s azon eredményre jut, hogy a Piemontba keblezés Ausztria ellenzése mellett és Francziaország beleegyezése nélkül még akkor sem volna gondolható, ha Viktor Emánuel király a villa­francai egyezményt alá nem írta, hogy bármelyik herczeget ültetnék az ezen herczegségekből netalán alakulandó független állam trónjára, az Európa egy részének féltékenységét és aggályait bizonyosan fel fogná gerjeszteni; hogy a köztársaság Olaszország közepében, egyfelől a piemonti monarchiával, másfe­lől a pápasággal együtt lehetetlen; hogy tehát, mi­után az önkénytes restaurátióra hamarjában nem igen mutatkozik kilátás: a congressus volna az egyedüli eszköz, mely Olaszország fájdalmas megpróbáltatá­sainak és minden kormány bizonytalanságának véget vetne. — Zürichből azt írják a „Neue Pr. Ztg.“ egyik párisi levelezőjének, hogy a conferentián jóformán el van intézve minden, s hogy mihelyt Ausztria és Fran­­cziaor­szág a herczegségek iránt valami határozott el­­tökélésre jutnak, a béke­okmány azonnal alá fog irat­ni. Zürichben egyébiránt e tudósítás szerint a congres­sus egybehívását nem hiszik, hanem egy sajátságos tervről beszélnek, mely szerint a Francziaországhoz tartozó Corsica az olasz confoederatióval egyesittet­nék, úgy azonban, mint Napóleon császár birtoka, a ki ez által a confoedera­tió tagjává lenne, s Franczia­ország — Corsicáért — Savoyával kárpótoltatnék sat Az egész azonban még csak hír. — A „Courrier du Dimanche“ hosszasabb taglala­­tát hozza azon jegyzéknek, melyet a spanyol kor­mány a bécsi és párisi udvarhoz, a Bourbon-dy­­nastia Pármához, jogainak megóvása végett intézett. A sürgöny részletesen kitér a szerződésekre, melye­ket Spanyolország a többi hatalmakkal együtt aláírt, s azt mondja, hogy noha Spanyolország idegen ügyekbe avatkozni nem hajlandó, mindazáltal a Par­mában, Piacenzában és Guastallában végbe ment leg­utóbbi eseményekből netalán vonandó következteté­sek ellen óvást tenni kénytelen. OLASZORSZÁG. Turini sept. 3 ig terjedő tudósí­tások szerint úgy látszik, mintha a kilátások, melyek eddig Piemontra nézve oly kedvezők voltak, most borulni kezdenének. A nagyherczegek és a pápa pártját Toscanában és a legállókban megerősödött­­nek mondják. A toscanai kormánynak minden arra c­éltó szigorú rendszabálya, hogy a befolyásos ide­genek távol tartassanak, eredmény nélküli volt. Jólle­het R­i­c­a­s­o­l­i már azt hitte, hogy a toscanai alkot­­mányozó gyűlés szavazata után a szigorral alább hagyhat, most mégis szükségesnek látta a rendőrsé­get előbbi szigorával kezeltetni. Eddig azt hitték, hogy a közép-olaszországi hadseregre biztosan szá­molhatnak, most azonban kétkedni kezdenek annak alkalmazhatásában, miután az feloszlásához közelg, míg ellenben a pápai hadsereg napról napra erősbö­­dik, mi miatt Mezzacaponak nem lehet előre­hatolnia.­­ Másrészről Nápolyból érkezett kedvező hírekkel vigasztalják magukat, egész biztosággal ál­lítván, hogy a nápolyi király, a­helyett, hogy a pápá­val és a modenai herczeggel szövetkezzék, Angolország befolyása által egyszerre a piemonti érdekek mellé, és a restaurátió ellen nyilatkozott. Magában Turin­­ban sem tudják, hogy mihez tartják magukat, azon­ban iparkodnak a lehetőleg szaporítani a hadsereg erejét; a hadügyminisztérium 250.000 emberre igyek­szik azt emelni Az osztrák katonai szolgálatból visz­­szatért egyének e czélra kétszerre szívesen láttatnak. Francziaországról lassanként nem a legkedvezőbben kezdenek nyilatkozni. Az elégületlenségnek hevesebb kitörését még csak az Olaszországban levő franczia seregek gátolják. — Aug. 27-kén Imola és Forli közt (egyházi ál­lam) a felfegyverzett falusi nép, és a forradalmi had­sereg 19-dik ezredének egyik százada közt — mint a „N. P. Z.“ írja, — összeütközés történt, mely alkalom­mal az utóbbiakból 6—7 katona megsebesittetett — Turini jelentés szerint oda sept. - -én érkez­tek vissza a modenai kormány követei St. Sauveur­­ből, kiknek feladatuk volt, a francziák császárjának a modenai nemzeti gyűlés hálaérzület nyilvánítását megvinni mindazért, mit a császár az olasz függet­lenségért tett. A küldötts­éget a császár igen barátsá­gosan és előzékenyen fogadta, és az átnyújtott fel­irat tartalma látszólag kellemesen hatott a császárra. A­mint azonban Középolaszország jövő állapotjára tértek, kitűnt, hogy a császár a modenai herczeg visz­­szahelyeztetésével nem sokat gondolna, de a toscá­­nai­­herczeg restaurátiója inkább szívén fekszik, miután ezáltal Velenczére nézve tekintélyes enged­ményeket lehet­ kieszközölni. Hasonló nyilatkozatok tétettek Arese senatornak is, ki az utóbbi napokban szintén St. Sauveurben volt. A minisztérium ennek­­folytán már néhány nap élőt­ tudhatta a „Moniteur“ czikkének főtartalmát, és a toscánai követek tiszte­letére adott ünnepély alkalmával, bizonyos tartózko­dás által tudta mérsékelni azon vérmes reményeket, melyeket végre is csalódás követhetett volna, és ezt annál is inkább, miután a királynak a minisztérium nézetei ellenére mondott beszéde, sok oldalról feltét­len elfogadásnak tekintetett, melyeknek valósulása halasztást szenvedhet ugyan, de kétséget semmi eset­re sem. A legnehezebb pont azonban még most csak a hát­térben látszik. Ez pedig a legállókban van. Ott a pár­tok inkább meg vannak oszolva, és a reactionariu­­sokon kívül, kik kevesen vannak ugyan, de nagyon tevékenyek, még egy bonapartista és piemonti párt is létezik. Ezen utóbbi a számosabb, és ehhez a mozga­lom legtevékenyebb emberei tartoznak. Nagyon valószínű, hogy Cipriani, Pepoli és má­sok, kik jelenleg a dolgok élén állanak, rövid idő alatt olyan egyének által fognak felváltatni, kiknek piemonti érzületei ismeretesebbek, és ekkor M­ing­he­tt­i venné át Cipriani helyett az ügyek veze­tését. *) Minghetti gróf Cavourral a legmé­lyebb összeköttetésben van, és a háború alatt igazga­tója volt a külügyi hivatal azon osztályának, mely a csatlakozó és védett tartományok ügyeinek kezelésére alakitatott és a­mely osztályt az uj külügyminiszter ismét feloszlatott. Ha Bolognából a pápai legállók­­nak csatlakozását illető ajánlatok Turinba érkez­nek, úgy azok még oly fogadtatásban sem része­­sülendnének, mint a toscanai ajánlatok, mivel ezen kérdés a pápai főhatalom kérdésével van összekötte­tésben, melynek Francziaország nyílt védőjéül lépett fel. Hogy e részben az elkülönített válaszadást kike­­rü­jék, gondoskodtak arról, hogy a pármai, modenai és bolognai követek együtt érkezzenek meg, úgy hogy a válasz közösen adathassák, hogy igy ne látszassék a pápai kormány fennállása ellen irányzottnak lenni. — A toscanai küldöttség f. hó 8-án Turinból Mi­lánóba elutazott. A két kamra, és a községtanács tag­jai a pályaudvarig kisérték a küldöttséget, a minisz­tériumot Ratazzi és Miglietti urak képviselték. Az elbúcsúzás szívélyes volt. A pályaudvar fel volt ékítve, és az elindulásnál a számosan összegyűlt nép­tömeg ismételve éljenezte „az uniót­ és Toscanát!“ A vaspálya minden állomásánál új meg új ünnepélyes üdvözlések voltak. — Midőn a küldöttség Turinban a Trombetta vendéglőből távozott, és akkor szállott oda történetesen gróf Reiset, ki küldetését Közép-Olasz­­országban befejezte. — Az „Oesterr. Corr.“ egyik jelentése szerint a pisai, florenczi, lukkai és sienai érsekek, mint a hason­nevű toscanai egyházi tartományok elnökei, nyilatko­zatot intéztek Toscana ideiglenes kormányához, mely­ben a „Monitore Toscana“ aug. 25-iki számában köz­­lött mindkét körirat ellen tiltakoznak. Arról van ugyan­is ott szó, hogy a toscanai papságot a polgári hatóságok közvetett felvigyázata alá helyezzék. — Florenczből sept. 11-től érkezett sürgöny sze­rint az ideiglenes kormány elnöke báró R i c a s o­­ i a nemzetőrség fölött szemlét tartott, ezután pedig egy napiparancsot bocsátott közre, melyben a haza és Victor Emánuel király nevében köszönetet mond annak, magatartás és fegyelméért. Továbbá bizalmát fejezi ki a jövőre nézve, és reméli, hogy a nemzetőrség a seregekkel egyetemben az országohajtásait fenn fog­ja tartani. A néptömeg, mely a szemlénél jelen volt, folyvást harsogó.: „Éljen a király !“ — Bolognából vett sürgöny folytán, a nemzeti gyű­lés, mielőtt sept. 10-én magát elnapolta volna, követ­kező határozatokat hozott: „1) Azok, kik a Romagnát és a legállókat jun. 12 óta e napig kormányozták, a haza iránt érdemesekké tet­ték magukat. 2) Cipriani ezredes, főkormányzói mél­tóságában és teljhatalmában, egy felelős miniszteri ta­nácscsal, megerősíttetik. 3) A főkormányzó a bel­csend biztosítására, és a haza védelmére nézve feltétlen telj­hatalommal ruháztatik fel. 4) A főkormányzó megbiza­­tik, arra törekedni, hogy a nemzeti gyűlésnek a Közép- Olaszország többi tartományaival leendő egyesülésére czélzó óhajtásai teljesüljenek. 5) A főkormányzónak teljhatalma van a nemzetgyűlést elnapolni és ismét egy­behívni.“ Ezen utóbbi teljhatalom erejénél fogva a fennebbi határozatok fogalmazása után, megjelent az igazság- Ügyminiszter, és egy rendeletet olvasott fel, melynél fogva a gyűlés további rendeletig elnapoltatott. SPANYOLORSZÁG. Kiszámították, hogy a pápai székkel kötött egyezmény alapján eladandó papi ja­vadalmak következő értékeket képviselnek: A szer­zetes rendek javadalmai 566,570,902 reált, a világi rendeké pedig 1,993,967,571 real. A plébániáké is véglegesen meg fog határoztatni. A marokkói császár — állítólag — minden követelt elégtételt megajánlott. A közvélemény azonban inkább okhajt háborút, mint ily ideiglenes egyezkedést. Azt mondják, Anglia un­szolja Marokkót arra, hogy Spanyolországnak rögtöni elégtételt adjon, hogy így a spanyol birtoknak Ma­­rokkóbani esetleges nagyobbulását meggátolja Azt mondják, a spanyol kormány 60,000 embert két had­osztályra osztva szándékozik Afrikába küldeni: az egyiket dán Sebastian infans, a másikat pedig C­o­n­c­h­a trik vezénylete alatt. Az első hadosztály — állítólag — Mogadort bombázná és bevenné, a máso­dik pedig Ceután át vonulna be. Ezek mindazonáltal még most csupán hírek. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Velencze, sept. 13. Tegnap ült össze a község­­tanács, hogy a podesta-állomásra a hármas kijelölést megtegye. Miután a két szavazás alkalmával a 24 ki­jelölt közül senki sem nyert többséget, a választás ismét elhalasztatott. Az itteni „Gazetta“ szerint Vero­nából jelentik, miszerint a vaspálya általi összekötte­tés Lombardiával valószínűleg f. hó 15 -én fog meg­nyittatni , az útterv már ki van nyomtatva, a lombar­diai hatóságok — állítólag — már megegyeztek, és csupán a felső megerősítést várják. Zürich, sept. 13. Az utolsó napokban nem tar­tottak conferentiai ülések. — A badeni ahg családjá­val és kisérettel ide érkezett. Tanger, sept. 11. Marokkóban a trónváltozás­ •) Későbbi tudósításokból tudjuk, hogy Ciprianit a nem­zeti gyűlés megerősíti hatóságában. S­z­e­r­k.

Next