Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)

1859-09-17 / 2878. szám

PEST, SEPTEMBER­ 16. A „Moniteur“ valóságos Janus-arcza czik­­keket hoz. Egyik békét lát benne, a másik háborút. Attól függ, ki melyik arczot nézi. A September 9-diki czikk nagy mértékben bír e tulajdonnal. Az „Ostdeutsche Post“ — legalább első czikkében — meggyőződött be­lőle a franczia kormány jóhiszeműségéről, s az olaszoknak adott megintést látta benne. A bécsi hivatalos lap szintén elégedettnek nyilat­kozott a moniteuri czikkel,s úgy tekinté, mint elfogadható zálogot az egyetemes béke fenn­tartására. Turinban mást olvasnak ki a czikkből mint Bécsben. Az olaszok a „Moniteur“-ben csupán azon biztosítást olvassák, hogy sem Ausztria, sem Francziaország nem viszik vissza fegy­veres erővel a pármai, modenai és toscanai uralkodókat. Azt mondják : ez valóságos tisz­­teletnyilvánítás a nemzeti akarat irányában, s ez nekik elég. A­mi a „Moniteur“ azon alternatíváját illeti, hogy vagy a herczegeket vissza kell helyezni, vagy Ausztria fel van oldva minden kötelezett­ségei alól*— Velenczét illetőleg — a turiniak ezt úgy fogják fel, mint egyszerű jóakaratu­ figyelmeztetést, hogy ha a herczegek vissza nem helyeztetnek, a háború újrakezdésére ké­szen legyenek. Szóval, a moniteuri czikknek az a ritka sze­rencséje van, hogy jobbra úgy mint balra op­timista értelemben fogják fel. Hogy szén­opti­­m­smus mindenütt őszinte-e, az már más kérdés, úgy látszik, legtöbb gondolkodásra adott Turinban okot a moniteuri jegyzék azon pas­­susa, mely azt mondja, hogy Francziaország megtette a magáét, tehát egy újabb összeütkö­zésből ki fogná magát vonni. Ámde az olaszok ebben tamási hitetlenséget mutatnak. „Ho­gyan ! — így kiáltanak fel — azért ontott volna Francziaország Olaszországban annyi vért, s költött el annyi milliót, hogy összedugott kéz­zel elnézze, ha Ausztria fegyveres kézzel vissza találja foglalni Lombardiát, sőt Piemont lételét is fenyegetni fogja! Ez nem lehet.­ Szóval: az olaszok — legalább e­lső tekin­tetre — úgyszólván a franczia császár daczá­ra bíznak a francziák császárjában. Hogy ezen erős hitnek nincsenek-e egyéb okai azoknál, melyek a hívők egyéniségében rejlenek, igaz- e a­mit egy olasz lap mond, hogy a szárd kormány a császári kabinettől oly jegyzéket kapott, mely III. Napóleonnak Olaszország iránti jó­indulatáról semmi kétsé­get sem­ nem hagy, s a­mely Viktor Emánuel kormányát a „Moniteur“ legújabb nyilatkoza­tára is előre elkészítette volna; igaz-e, hogy a­mennyit a moniteuri czikk netalán lohasztott volna az olaszok reményeiben, annyit, ha nem többet élesztettek a császárnak a modenai kül­döttséghez intézett nyájas szavai, ezeket tel­jesen csak a jövő fogja felderítni. Addig elég tudnunk, hogy a „Moniteur“ czikkét, a hivatalos nyilatkozatok után ítélve, mind Bécs­ben, mind Turinban csaknem egyenlő optimiz­­mussal fogadták. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 1-től kelt leg­felsőbb határozatával Majerhold Antal kanono­kot s kiszolgált gymnasiumi igazgatót Szathmáron, az egyház­i iskola ügyébeni sokévi hasznos működésének elismeréséül, a koronás arany érdemkereszttel legke­gyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 29-ről kelt leg­felsőbb határozatával Galambos Márton orvostu­dort, a Cs. k. pesti barmászati intézet segédét, ezen intézetnél rendkívüli tanárrá legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. A bel- én igazságügyminiszterek Kirillovich Mi­hály szolgabíró-hivatali segédet a szathmári első folyamo­­dási úrbéri törvényszéknél segéddé kinevezték. A cultus- és oktatásügyminiszter , a 3 s­­ János helyet­tes tanítót a budweisi gymnasiumnál, a selmeczi algymna­­siumnál valóságos tanítóvá kinevezte. Az igazságügyminiszter Ofner Alajos szolgabiró hiva­­tali segédet Pápán a soproni országos főtörvényszéknél ta­nácstitkári segéddé kinevezte. Az igazságügy miniszter Pulay Kornél szolgabiró hi­vatali tollnokot Hajdu-Doroghon s Tóth Ferencz figyelőt, a szathmárné­meti és debreczeni megyei törvényszékeknél ideiglenes törvényszéki segédekké kinevezte. Az igazságügyminiszter Gr­e­r­d­e­n­i­c­h József szolga­­­biró hivatali tollnokot Magyar­óváron a zala­egerszeg­i megyei törvényszéknél ideiglenes törvényszéki segéddé ki­nevezte. Az igazságügyminiszter P­e­­­g­­ Theophil tisztet a sop­roni országos fötörvényszéknél , ugyanazon országos fötör­­vényszéknéél segélyhivatali igazgatósági segéddé kinevezte. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok kassai helytartó­sági kerületi személyzeti országos bizottmánya M­o­n­i­t O­­r­i­s­z István törvényszéki segédet, Tóth László szolgabi­rói tollnokot és Lumczer Károly ideiglenes törvényszéki segédet II. osztályú ideiglenes szolgabirói segédekké a cs. k. vegyes szolgabirói hivatalnokhoz Bártfára, Giráltra és Munkácsra ; továbbá H­a­v­r­i­tt­a­y Sándor figyelőt , és Szme­tány Péter fogalmazói dijnokot II. oszt. ideigle­nes szolgabirói tollnokokká a cs. k. vegyes szolgabirói hi­vatalokhoz Husztira és Homonnára kinevezte. A vallás- és oktatásügyi miniszternek 1859. September 2-án kelt remlelete, melylyel az 1859. September 1-jén kelt legfelsőbb nyílt parancs LV §-nak foganatosítása végett, a magyar-, horvát- és tótországi, a szerb vajdasági s a temesi bánsági és a katonai határőrvidéki mind­két hitvallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása tárgyában következő ideiglenes határozatok tétetnek közhírré. ELSŐ FEJEZET. Aparochiális községekről, (eklézsiák­ról), presbyteriumokról , a helybeli conventekről. (Folytatás.) 15. §. A tárgyalásokról jegyzőkönyv vezettetik, melyben a jelen- és távollevő tagok név szerint előso­­rolandók, s melynek a tanácskozás tárgyát és a hatá­rozatot, a mellette szóló indokok kifejtésével együtt kell tartalmaznia. A jegyzőkönyv minden jelenlevő tagok által aláírandó, s az egyházi vizsgálat alkalmá­val az esperes elé terjesztendő. Az ezen jegyzőkönyv­ből­ kivonatok szükség esetében a pap által adatnak ki, s aláírásával és a parochiális pecsét rányomása által meghitelesittetnek. 16. §. A tollnok (jegyző) teendőivel, szavazati jog nélkül, a segédpapok vagy iskolatanítók sorából lehet valakit megbizni, kik, mint a presbyterium aláren­deltjei, abban csak tanácskozó szavazattal bírhatnak. 17. §. A presbyterium ügyköréhez tartozik: a) Az egész községről felügyelés, különösen a nyilvános is­teni tiszteletnél a jó rend fenntartásáról­ gondoskodás, b) Az egyházi fegyelemnek s az erkölcsiségnek a községbeni fenntartása. Külső kényszert és világi bün­tetéseket a presbyterium nem alkalmazhat, az enge­detlenektől azonban a helybeli conventbeni részvétel jogát elveheti. Ha valakit a helybeli conventbeni rész­vétből kizár , úgy ez az illetővel lepec­sételt írásban tudatandó, c) A pap választása iránt a 121 és 122. §§. értelmében teendő intézkedés, d) Őt illeti az al­sóbb rendű egyházi szolgák választása, e) A fennálló szabályok határai között a parochiális iskola elöljáró­ságát képezi, f) Az előtte és az összes egyházi község előtt a pap által megvizsgált confirmándusok felvé­­­tele. g) Az egyházi bizonyítványoknak a községből elbocsátandó tagok részéről kiadása. h) Az esperes­­ségi conventre küldendő követ választása. Ez titkos szavazás útján, a presbyterium vagy az összes hely­beli convent világi tagjai közül, s mindég csak a leg­közelebbi conventre választatik és meghitelező bizo­­nyitványnyal láttatik el. i) Az egyházi s iskolai épüle­teknek jó karban és tisztán tartása. k) A pap , az is­­kolatanitó ellátását tárgyazó kötések pontos teljesíté­­sérőli gondoskodás. 1) Az árvák, özvegyek és szegé­nyekről gondoskodás, m) Az egyházi, parochiális, iskolai és szegényi vagyon fenntartása, öregbítése és kezelése, n) A községi levéltár biztos megőrzéséről, rendben tartásáról és lajstromzásáróli gondoskodás. o) A helybeli convent elé juttatandó a mindenkor kel­lőleg indokolandó előterjesztvényeknek előkészítése. p) Azon jog, miszerint a hitvallásabeli evangélika egyházat tárgyszó kivonatokat és indokolt javaslato­kat, további rendszerű tárgyalás végett az esperesség elé teljesítheti. 18. §. A kornokok kötelességei: a papot a czél el­érése végett, hivatalos cselekvényei teljesítésében elő­­segéllem­. Különösen : 1. A nyilvános isteni tisztelet alkalmával a jó rendre ügyelni. 2. Azokat, kik az is­teni tiszteletem­ meg nem jelenés, vagy különben a községtagokat illető egyházi vagy keresztyéni köte­lességek megszegése által botrányt követnek el, a pap­nak oktatás, intés vagy útbaigazítás végett följelen­teni. 3. Kötelesek a házak évenkénti látogatásánál, ott, hol ez divatozik, a papot, ha kívánja, fölváltva kisérni. 4. A papi állomás megürülése idejében , az esperes utasítása szerint tartoznak arra ügyelni, hogy az isteni tisztelet s az ifjúság vallásbeli oktatása kel­lőleg tartassák. 5. Általában intés és kérelem által a keresztyéni rendet, lelkiismeretes gyermeknevelést és j jámbor életmódot előmozdítani igyekezzenek. 6. Vég­re a községi tagoknak egymás közötti, valamint más hitűekkeli érintkezésében , az egyetértés és békességnek fenntartását, úgy saját példájuk, mint hathatós intések által is, eszközöljék. 19. §. Az egyházgazdáknak (perceptoroknak, pénz­­tárnokoknak) teendőihez különösen e következők tar­toznak : a) Ők szedik be az egyház minden jövedel­meit s azokból ők fizetik ki a kiadásokat, oly utalvá­nyok alapján, melyek a presbyterium határozata foly­tán az elnök által aláírattak, b) kezelésekről éven­ként számot adnak,­­ a presbyterium által elrendelt minden különös pénztárvizsgálatnak, magukat hala­dék nélkül alávetni kötelesek, c) Ők viszik a község ingó­s ingatlan vagyonára való különös felügyeletet, annak állapotáról rendszerint minden év végével a presbyteriumnak kimentő jelentést tesznek , a pres­byterium gyülekezetében az ingatlan vagyon jövedel­mezőbb használata s a szükséges építkezések iránt írásbeli indítványokat tesznek. 20 §. A szegényatyák (diaconusok) különös teen­dői e következők: a) Ők gondoskodnak a község sze­gényeiről, a­mennyiben azok családi viszonyait, házi és erkölcsi állapotukat megvizsgálják, szükségeiket ki­nyomozzák s az azok kielégítésére szükséges indít­ványokat a presbyterium gyülekezetében megteszik és az e részben hozott határozatokat foganatosítják. b) Ők kezelik a község szegényi jövedelmeit, az illető bevételek és kiadásokról gondoskodnak, még pedig az utóbbiakról a presbyterium elnökének utasításai értelmében, s kezelésekről évenként számot adnak a presbyteriumnak, mely a rendes pénztárvezetésért fe­lelős. Ezenfelül a presbyterium által elrendelt min­den külön pénztárvizsgálatnak magukat haladék nél­kül alávetni tartoznak, c) Ök eszközük szegények s árvák részérei önkénytes adakozások gyűjtését, d) Ök eszközük az egyház számárai kegyes adományok s önkénytes járulványok gyűjtését, s az illető egyházi hatóságok által elrendelt egyházi gyűjtelékeket. A helybeli conventról. 21. § A helybeli convent oly községekben, melyek ezer léleknél kevesebből állanak, valamennyi szava­zatképes községtagokból (23. §.), nagyobb községek­ben választott községi képviselőkből alakíttatik. 22. §. Ezen képviselők száma, a községek lélek­­számához képest, következő arányban állapíttatik meg : a) oly községekre, melyekben a lélekszám eze­­ren fölül bezárólag kétezerig terjed, száz képviselő; b) oly községekre, melyeknek lélekszáma kétezeren fölül bezárólag háromezerig terjed, száznegyven képviselő; c) oly községekre, melyeknek lélekszáma háromezer ötszázon felül ötezerig terjed, száznyolc­van képvi­selő ; d) ötezer lelket meghaladó községekre kétszáz képviselő esik, mely számon semmi esetben sem sza­bad t­úlmenni. 23. §. A községi képviselőknek választói mindazon községi tagok, kik rendes lakásukat az anyaközség­ben vagy annak valamely fiók községében tartják, a presbyterium érvényes határozata folytán választási joguk elvesztésére nem ítéltettek, a huszonöt éves kort meghaladták, a község szükségleteihez járulnak és a­­vagy valamely állam- avvagy községi hivatalt viselnek, vagy b) saját üzlettel bírnak, vagy c) önálló háztartást visznek, vagy ott, hol házközösségek (kö­zös, egykenyeres gazdaságok) léteznek, házas álla­potban ily gazdaságban élnek, vagy d) az egyház avvagy az iskola szolgálatában vannak. 24. §. Községi képviselőkké a 23. § ban kijelölt azon önálló községtagok választhatók, kik tisztessé­ges életmódot követnek az isteni tiszteletben s az úr­vacsorájában szorgalmasan részt vesznek. 25. §. A választás napját a pap, az esperesnek e részben előlegesen kikért utasítása folytán, nyolca - 2 - 4 nappal előbb a szószékről közzétenni, s ezzel a vá­lasztás fontossága iránt a községhez intézett alkal­mas beszédet egybekapcsolni köteles. A választás maga, a presbyterium határozata szerint, vagy a­ sza­vazó jegyek által, a­mennyiben minden választó a papnak egy szavazó­jegyet ad át, a­melyre annyi sze­mély van följegyezve, a­hány községi képviselő vá­lasztandó ; b) vagy azok részéről, kik választási jo­gukat szavazó­jegyekkel nem akarják gyakorolni, nyilatkozatuknak jegyzőkönyvbe adása által, és c) mindkét esetben, ha a helybeli viszonyok ezt szüksé­gessé teszik a község egyes osztályainak tekintetbe vételével, történik. A választás alakjának a helybeli viszonyokhoz képest megkívántató közelebbi megha­tározása különös választási rendszabályoknak marad fenntartva, melyek a presbyterium meghallgatása után, az esperes véleményével együtt, megvizsgálás és megál­apítás végett a superintendens elé terjesz­­tendők 26. §. Az aránylagos szavazattöbbség által megvá­lasztott községi képviselők nevei két egymás után legközelebb következő vasárnapokon, az egyházi szó­noklat bevégezte után, a szószékről közzétételnek. A választás elleni kifogások csak a második kihirdetés megtörténtéig fogadtathatnak el. 27. §. A szavazatok egyenlősége esetében a sors­húzás jelöli ki a jövendőbeli községi képviselőt. 28. §. A választandó községi képviselők hat évre neveztetnek ki. Minden két évben egyharmadrészük kilép, a két vagy négy év múlva kilépendők sorshú­zás által jelöltetnek ki. Hat év múlva azon harmad­rész lép ki, mely az első és második sorshúzásnál ki­lépésre nem jön kijelölve. 29. §. A kilépett képviselők újra megválaszth­atók. A választás a pap elnöklete alatt, vagy hol több egyenlő jogokkal biró pap (5. fc.) létezik, a presbyte­rium azon időbeli elnökének elősülése alatt, a 25 ik §-ban megállapított mód szerint történik. 30 §. Ha a szabályszerű választások közötti idő­ben : a) valamely képviselő meghal; b) a községet elhagyja ; c) a presbyteriumba választatik ; d) képes­ségét elveszti; úgy annak helye a legközelebbi hely­beli conventben s ez által, uj választás folytán akkér töltetik be, hogy a megválasztott, elődjének helyét mindaddig megtartja, míg ez azt a fennálló jelenlegi határozatok szerint megtartotta volna. 31. §: A helybeli convent csak a presbyterium ha­tározata és intézkedése folytán gyűlhet, egyben abban a presbyterium minden tagja üléssel és szavazattal bír. A he­ybeli convent a presbyterium elnöke által, az előadás és tanácskozmány alá kerülő tárgyaknak előbb az egyház ajtajára lett kiszegeztetése, vagy más alkalmas módom­ közzététele után, hivatik egy­be. A gyűlés napja rendszerint nyolcz nappal előbb tétetik közzé. 32. §. A helybeli convent hatásköréhez tartozik : a) a papok, segédpapok és iskolatanítók választása. Az ezen hivatalokra választathatási képesség külön törvény által szabályozandó; b) a községi felügyelő, gondnok, (Inspector, Curator,­ s a presbyterium egyéb tagjainak választása (7. §.); c) a presbyterium által kezelt ingatlan jószág állományának megváltoztatása, annak szerzése vagy elidegenítése iránti határozat; elidegenítés esetében mindazáltal a superintendentiá­­lis consistorium helybenhagyása az esperességi con­­sistorium útján előlegesen kikérendő ; d) az ideiglenes haszonbérbeadás feltételei iránti határozatok hoza­tala ; e) az egyházi és iskolai tisztviselők és szolgák fizetéseinek meghatározása, melynél azonban a se­gédpapok és iskolatanítók fizetései soha sem szállít­tathatnak le; f) azon eszközök fölötti tanácskozás és határozás, mint lehessen a létező vagyon elégtelen­sége mellett, az egyház és iskola szükségleteit, szük­ség esetében a községi tagokra a kivetés által fedözni. Minden más, az egyházat, vagy iskolát közvetlenül nem érintő ügyek, a helybeli conventben leendő tár­gyalásból föltétlenül ki vannak rekesztve. 33. §. A helybeli conventben rendszerint a presby­­teriumban elöl ülő pap elnököl. Mindazáltal a helybeli conventben a pap s a helybeli felügyelő (gondnok) közös ö­nöklésének is lehet helye. 34. §. A helybeli convent a tanácskozás alá kerülő tárgyak fölött szótöbbséggel határoz. A szavazás minden az alá kerülő kérdés fölött „igennel“ vagy „nemmel“ történik. Egyéni szavazásnak kell tör­ténni : a) ha azt tíz tag kívánja; b) ha az elnökség kijelenti, miszerint az egyik vagy másik vélemény melletti szótöbbséget, máskép bizonyossággal meg nem határozhatja; c) ha egyházi, iskolai vagy alapít­ványi vagyon elidegenítéséről van szó. A szavazás alól a jelenlevők egyike sem vonhatja ki magát. A Könyvismertetés. Sárospataki füzetek, protestáns és tudományos folyóirat, egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében, kiad­ják Erdélyi János bölcsészet és nevelés tanára, a m. t. társaság r. tagja. Hegedűs László, alsó-zempléni espe­res, Szeremlei Gábor hittanár, szerkesztik Antalfi János, gymnásiumi tanár, Árvai József, képezdei igazgató tanár. Harmadik évfolyam: 1. Sárospatak 1859. 1. 104. Jelen folyóirat füzeteit a „Pesti Napló“ hasábjain az egyházi irodalmunk méltánylása körül oly buzgó Garádi szokta ismertetni, szabad legyen most, ha csak változatosság okáért is, nekem adni róla ismertetést. Valahányszor a pataki füzetek egyes szállítmánya kerül kelünk közé: eszünkbe jut annak kezdeménye­zője alapítója Erdélyi János tisztelt társaival. A haza válságos és a magyar protestáns egyház terméketlen napjaiban, ők vették fel a magyar protestáns egyházi élet és tudományosság elejtett fonalát; övék volt a magyar protestáns szellemi élet újra­ébredésének első hangja, a fásító tél után ők voltak a tavasz első hir­detői, kiknek eljövetelén minden protestáns kebel örömöt érzett. S a folyóirat két évig a magyar protestáns közön­ség osztatlan megelégedésével futotta pályáját. Ha­ladt mindig, a szellemi erő hatalmával, tudományi elvvel kötve egygyé­ vitte a magyar protestáns tudo­mányosság zászlaját. Kerülve a felületességet, mely a legközelebbi időktől kezdve a leghátrányosb kinö­vése egész irodalmunknak, a dolgok mélyébe hatolt, a protestáns tudományosság elveit bonczolgató, ava­tott komolysággal s határozottan. Most a folyóirat a régi társak és ügyvivők megtar­tása mellett más kezekre bízatott. A sok bajjal járó szerkesztés ifjabb, de szellemben erős bajnokoknak engedtetett át. Az első füzet tartalma hasonló szellemű az előbbeniekhez, változatos, érdekes, tudományos; lássuk a munkálatokat egyenkint rövid megjegy­zésekkel. 1. A hazai bölcsészet történelméhez. V. L­a­d­i­v­é­r Ilyés, Erdélyi Jánostól. Erdélyi bölcsészeti irodal­munknak is lelkes bajnoka, kitartó szorgalommal igyekszik fölmutatni a bölcsészet régi álláspontját, s az e részben csaknem elfeledett neveket és férfiakat. — Jelen közlemény is elég világot vet a magyar böl­csészet hajdanára. Látszik mint nem bírták a régibb tudósok elválasztani egymástól bölcsészetet és theolo­­giát. Ladivér irataiból 13 ez tűnik ki. E különválasz­tás újabb kor és szellemi előhaladás vívmánya. Bizo­nyos tekintetben a bölcsészet elválaszthatlan a theo­­logiától; mindkettőnek találkozása van a végezésnál, s noha a bölcsészet a tudatnak, a theologia a hitnek tudománya, mégis főként protestáns szempontból a theologiának nem lehet és nem szabad elvetni a böl­csészetet, mely a lélek vizsgálódása, a léleké, mely az irás szerint is mindeneket vizsgál (1 Kor. 2, 10.) 2. Autonómia és centralisátió, Simon Józseftől, a kettő mivoltát s egymáshozi viszonyát tárgyalja, elég lelkesen és tudományosan. 3. Vermigli Martyr Péter, német kútfő után, Pá­­p­a­i Imrétől érdekes élet és jellemrajz, folytatása kö­vetkezik. Tárcza. 1. A magyar ref. egyházi ének és zene­ta­nárról, Ivánka Sámueltől. Jelen közlés ellen nem lehetne kifogásunk abból indulván ki, hogy szerzője volt az, ki újabb időben az egyházi éneklésről gon­dolatait irodalmi úton is közzé téve. Azonban, ha ezt tekintetbe veszszük is, elfogulatlanul kell ítélnünk e jelen közleményről. Az ebben elmondottak sok tekin­tetben helyesek, csak olyan iskolás lec­kéztető mo­dorban ne volna irva. Valamint a közéletben jobban megnyerhető a jók tisztelete szerény magaviselet mellett, úgy az irodalmi téren is szerényen kell ma­gunkat viselnünk. Ez az a­mit az emberek nem akar­nak megtanulni. A se­bekhez mindig gondos kezekkel nyúl az ügyes orvos. Egyházi életünkben is bármely hiányok legyenek, gondosan kell azokat leleplezni. — E közleményben levő tanter­v javaslatba nem bo­csátkozunk, pusztán annyit jegyzünk meg reá, hogy sokat akar és egyszerre, a­mely eljárás, mint a ta­pasztalás is mutatja, nem sikeres. Keveset előbb, de jól. Fokról fokra menni: ez a tanítás való és he­lyes elve, bárminemű tantárgy előadásánál. 2. Magyar prot. egyháztörténeti kútfők. Két érde­kes okmány a magyar reformált egyház múltjából; közli: Révész Imre. Érdekes két okmány. Az utób­biból kitűnik, mily lelkiismerettel ügyeltek egyhá­zunk férfiai a világi és egyházi személyek kölcsönös békéjére, nyugalmára és jogaira. Közlő jegyzetekkel kiséri a két okmányt, mely jegyzetek a két okmányra vonatkozva érdekesek és tanulságosak. 3. A zempléni helv. bitv egyházmegye jegyzőköny­véből. Rokon okmány ez az előbbivel, közli: H­e­g­e­­dü­s László. Óhajtandó, hogy minél több ilynemű egyházi életünk múltjára vonatkozó adatok jöjjenek nyilvánosság elé. Ezekből lesz majd összeállítható a magyar protestáns egyház története. Múlton épül a jövő, s a régi prot. okmányok sok érdekest tartal­maznak. 4. Protestáns irodalmi szemle. E czim alatt jelen füzet Tompa Mihály egyházi beszédeinek ismerte­tését hozza. B­a­­­ó Benjámintól. Tompa egyházi be­szédeiről már több bírálatot olvasunk. A gondolkozó keresztyén protestáns lélek örül Tompa egyházi be­szédeinek. 5. Erdősi János, magyar prot. reformátor, külö­nös tekintettel némely magyar tudósok balvélemé­nyére. Révész Imrének e czím alatt sajtó alatt levő becses munkájából van itt néhány lap közlemény. Mily érdekkel biránd az egész munka, ebből is kitet­szik. Óhajtva várjuk a sok tudománynyal biró­­tt mielőbbi megjelenését. 6. Értesítés a kecskeméti prot. közlöny és papi dolgozatok érdekében, Szász Károly­tól. 7. Zárszó a szerkesztőségtől. A sárospataki füzetek új szerkesztői a legszebb irányt tűzték ki maguk elé. Az eddigi szellemben kívánnak sáfárkodni továbbra is, egyház, iskola s az ezeknek megfelelő tudomá­nyosság lévén kezdő, kiinduló s végczéljük! A legszebb ez, a mire törekednünk lehet és kell. Mi reméljük s pedig erősen , hogy az új szerkesztők kezei közt nem fognak hanyatlani a füzetek, s hogy időről időre ezen megbecsülhetetlen magyar protestáns egyházi közlö­nyünk iránt, nagyobb lesz a részvét. Vajha ne csalat­koznánk ! vajha ne lenne egy magyar protestáns em­ber is, ki protestáns életünk szellemi nyilatkozatain kegyelettel és részvéttel ne csüggne. Mind a részve­vők, mind a sáfárkodók munkáján legyen óhajtott Isten áldás! Czelder Márton: Magyar könyvesség. 224. A kolozsvári róm. kath. nyilvános teljes gymná­­sium évkönyvei, szerkesztő ugyanezen tanintézet tanári kara, VIII. füzet, 1858. Kolozsvárit a róm. kath. ly­­ceum betűivel, 4 rét, 37 lap.

Next