Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)

1859-09-18 / 2879. szám

get, és azon szerencsétlenséget, mely a „Great Eas­tern“ más néven „Leviathan“ óriás hajót élte. „Mind a két esetet tagadhatlanul nagyon borzasztónak mondja a „Times“, a­mennyiben igen vérmes remények hiúsultak meg ez által. Tökéletes bukásnak azonban sem egyiket sem másikat nem tartja. „Senki sem fog kétel­kedni rajta, úgymond, hogy legközelebb, ép úgy odahaza s ép oly biztosan leszünk Pekingben mint Parisban; ha­sonlólag nem szenved kétséget, hogy a „Great Eastern“ ép oly szabályszerűen vitorláz az óceánon ide­s­tova, mint a Folkestone és Boulogne közt forduló postahajók. Hogy a nem várt ellenállás egy kíséretet visszaütött, és hogy azon népnek, melynek egész mestersége az árulás, sikerült bennünket kelepczébe fogni, csak ezer hasonló körülményre emlékeztet, melyek a végkimenetelre egy­általán semmi befolyással nem voltak. Ha a végkimene­telre nézünk, úgy az a­mi a „Great Eastern“nél történt, aránylag még jelentéktelenebb történet. A­mi Chinát il­leti, helyes okunk lett volna elővigyázatra; a követek ál­tal beküldött jelentést figyelembe sem vették; az ütegek ismét ki voltak szegezve és eltakarva — mindenütt sik­ csend uralkodott. Bizonynyal helye lett volna a kémszem­lének , tán hallani is fogjuk, hogy ilyesmi történt. Ha az ellen hadierejét kitudják, talán meg lehetett volna e posi­tiót kerülni, mint ez már ugyancsak Chinában történt. De úgy látszik, hogy egész kedélyességgel csak előre vitorláz­tak, egyedül azon merészségbe bízva, mely oly gyakran csodákat mivel. A veszteség, melyet szenvedtünk, nagy ütközetre és nagy vereségre mutat. Mindez azt mutatja, mi­lyen nehéz oly néppel boldogulni, melynek nincsenek vilá­gos fogalmai háborúról és békéről, igazságról és hazugság­ról. Ly a cantoni szerződést ládájában elzárva tartotta s épen nem küldte Pekingbe. Mi lenne belőle, ha a múlt évben nagy bajjal és világos ravaszság ellenére kötött békeszerződés, a mennyei birodalomba el sem küldetett volna ? Ha már ilyen emberekkel van dolgunk s eszökre akarjuk őket téríteni, a puszta szónál erősebb eszközök­­hez folyamodjunk. Bizonyos gyöngéd érzet visszatartóz­tatott eddig bennünket, hogy Pekingben fellépjünk. Ott kell pedig alkudoznunk. Szövetségeseink valószínűleg ké­szek lesznek e czélból nagyobb haderőt küldeni, mint a­mennyivel, legközelebb látszottak bírni, mert tán még­sem lenne rájuk nézve kellemes, ha a chinai főváros bevé­telénél oly gyengén lennének képviselve. Az amerikai követet, fegyveres erő használata nélkül eresztették Pe­kingbe. Természetesen különös igénye volt e különös előjogra a chinai­ mandarinoknak tett szolgálatok miatt, hogy tőlünk, új eredményteljes háborúnk igaz gyümöl­cseit elrabolják. Ez, vagy más természetű ok, nyitott-e utat előtte, azt még nem tudjuk. Ha az amerikaiak, Chinát ily békés után minden nemzet előtt elzárhatják, ez ellen nincs semmi szavunk , eddig azonban nagyobb tehetségük volt magukról gondoskodni, mint a világért csak valamicskét is tenni.“ Egy másik vezérczikkben sajnálja a „Times“, hogy India ez idő szerint nincsen olyan állapotban, hogy seregeket küldhessen a chinai hadműködésre. „Indiában egy embert sem nélkülözhetünk, és oly ke­véssé Chinában, még idehaza sem , mivel lehető esetekre, melyekre a külügyek bizonytalan állása tán okot szolgál­tathat, fegyver készen kell lennünk. S épen e szükségben történik, hogy Indiából 7—8000 kemény és az ottani ég­altal megszokott katonát haza küldenek , kik Londonba érkezve, minden szolgálat alól fölmentve lesznek, s kik közül mindenik, elbocsáttatása előtt az államnak 100 fontba fog kerülni. Szükség esetében ez emberek elég erősek lennének a chinai birodalmat az angolba bekeb­­lezni, és igen könnyen meg lehetett volna őket tartani, ha lord Clyde és a főkormányzó Viscount Canning, csak egy kissé jártak volna el tapintatosabban. Talán még van mód rá e legénységet fele útjáról China felé irányzani.“ A többi angol lap is ilyen nagy stylusban nyilat­kozik. A „Globe“ pé­dául így ír : „A Peiho melletti pálya csiny, gyaníthatólag egész keleten vissza fog hangzani. Kétségkívül tudomásukra jut ez a felkelőknek Nepaulban s hatást tesz Japánban. Annálfogva minden ázsiai birtokainkon meg kell kettőz­­tetnünk elővigyázatunkat. Mi indította a chinai udvart ily vétkes eljárásra , még a találgatások körébe tartozik. Anglia és Francziaország sikerét bizonyos oldalról kan­csal szemmel nézték. Az Indiából jövő hírek még kelle­metlenebbek, mint a chinaiak. A­hogy rebesgetik, a fel­kelők hasznot akarnak húzni az európai csapatok és a hatóságok közt kifejlett küzdelemből. Az olaszországi háborúnak hite terjedt Indiában, és a bennszülötteknek — a­mi természetes — igen homályos ismereteik van­nak Európa földiratáról és politikájáról. Maguk, azon törzsfőnökök, kik Európában utaztak, rendkívül hibás fogalmakkal tértek haza a különböző európai kormányok egymáshozi viszonyáról. Azon körülmény, hogy Spanyol­­országban és a középtenger keleti részén birtokaink van­nak, ez eszmezavart csak elősegítette. Elég az hozzá, ámaz utazók azon hírt terjesztették el, hogy Anglia há­borúba keveredett Olaszországgal. Néhány újólag való felkelés annálfogva, természetesen nem oly nagy mér­tékben, mint előbb, nem fog bennünket meglepni.“ A „Daily News“ a mennyei birodalombeliek példás megfenyítése mellett izgat. Nevezetes közléseket tesz azonban a Chinához való viszonyra nézve. „A béke megszegését — úgymond — sajnálnunk kell, de ezt előre lehetett látni. Négy hónappal a szer­ződés aláírása után, oktoberben t. i. a chinai feljha­­talmazottak írtak Elgin lordhoz a chinai együgyüség­­gel panaszolták, hogy ők a szerződést, katonai kényszer és nyomás alatt írták alá — a kormány parancsolja ne­kik, hogy revisiót kívánjanak , legyen annálfogva Ang­lia irántok kíméletesebb — azon jog, hogy az angol kö­vet a fővárosban székeljen, mi sem a franczia, sem az amerikai követnek nincs megengedve, Chinára nézve nagy alkalmatlanság volna sat. Elgin lord e követelésü­ket elvetette, de abba Malmesbury lorddal egyetértve beleegyezett, hogy a brit követ csak időről időre láto­gatja meg a fővárost, állandó lakását a birodalom más részében fogja választani, elvileg azonban a szerződés­ben kikötött jogokat fenntartja. Elgin lord azonban a külügyi hivatallal váltott levelezéseiben megjegyezte, hogy a chinaiak vélekedése szerint a brit miniszter ál­landó székhelye Pekingben, a birodalmat megrázkódtat­ná. A Peiho-erőd újra lett fölépítéséről is jelentést tett s megemlítette, hogy meghatalmazottak a szerződés alá­írásakor bizonyosan fejekkel lakóinak.“ Némely lap fel is használja e nyilatkozatot, s a chinaiak pártját fogván vádolja Angliát, hogy keleti gyarmatainak kormányzásában nincsen egyéb czélja, mint a népet és országot kizsákmányolni, zsebét adó­val megtölteni. Chinát is csak azért támadta meg, hogy az Indiában termelt ópiumnak legyen piacza. Hozzá­teszik, hogy Angliának a következő tíz év alatt nem annyira kereskedelmi kedvező piaczra, mint ka­tonára lesz szüksége. FRANCZIAORSZÁG. Páriából sept. 13-ról a „Nat. Ztg.“-nak így írnak: „Miután a „Moniteur“-czikk­ okozta első izgatottság csillapodott, a helyzetnek nyugodtabb felfogása kezd fe­lül fordulni. Csak felüleges politikusok hihették, hogy az Ausztriával a szövetség valósággal össze van enyvezve. — A „Moniteur“ czikke az utolsó engedély, melyet Ausztria innen várhat. — Turinban — mint onnan való biztos le­velek jelentik, — a császár szándékai iránt tisztában vannak ; s nemhogy közte és Viktor Emánuel közt hide­gebb viszonyok jöttek volna közbe, sőt azok épen oly barátságosak mint valaha. A herczegek visszahelyezése — folytatja a párisi levelező — lehetetlenné vált, — ez a fődolog a turini kabinetre nézve; a­mi a dolgok végle­ges rendezését illeti, Piemont igen hajlandónak látszik minden combinátióra ráállni, habár az nem venné is ala­pul a három vagy négy állam bekeblezését.­­ Másfelől az egyházi államban és Nápolyban komoly események­től tartanak, s nem tekintik valószínűtlennek, hogy a félsziget legközelebb, egyik végétől a másikig tűzben fog állani. E fajta eshetőségre itt az illetők minden esetre készek. A pápa hír szerint komoly életveszélyben van; az új választás szükségképen a legkevesebb küzdelmeket fogja előidézni a bíbornoki collegiumban. Már csak ebben is tartós ellenkedé­se való ok rejlik Francziaország és A A­usztria közt. Ha ezen haláleset csakugyan bekövetkezik, akkor az ország nyugalma alkalmasint fenyegetve leend, miután a felkelés most már szervezve van a legállókban. Az egyházi állam nem messze esik Nápolytól, s a sváj­­cziakkal való legutóbbi események után nem nagy erősö­­dés kell hozzá, hogy valaki az ottani ko­rmányt megtörje. Szóval — mond végül levelező — minden oda mutat, hogy a villafrancai béke az olasz drámának csupán első felvonását fejezte be. Meglehet azonban, hogy a második felvonásban a cselekvő személyek nem épen ugyanazok lesznek.“ ugyanakkorról a „Neue Pr. Zfg.“ n­ek így írnak : „Azon eshetőség, melyre múlt levelünkben czélozunk, már mint valóságos terv tesz körutat a napi­lapokban; értjük egy középeurópai állam eventualitását Napoleon herczeg uralkodása alatt. Némileg fontos dolog, hogy Palmerston lord közlönye a „Morning Post“ a dolgot elég komolynak találja arra, hogy ilyen intézkedés ellen kereken tiltakoz­ik. Azonban az itteni politikai körökben az a vélemény, hogy a dolog mindenesetre az angol lapok tiltakozása mellett marad, és hogy sem Porosz-, sem Angolországnak nincs hozzá kedve, hogy Franczia­ország politikájának útjába álljon. — Ezen vélemény — teszi hozzá a porosz lap levelezője — nem hízelgő a két kormányra nézve, azonban itt nagy mértékben ez az ural­kodó. Semmi Szardiniához való kebelezés, hanem aztán szintén semmi restauratio az olasz herczegségekben — úgy látszik ez a franczia tábori jelszó. Azonban bármi legyen is ezen két elhárított alternatíván kívül a közép­olaszországi államoknak szánt intézmény: szükség, hogy a forradalmi kormányok a bekeblezésről való lemondásra bizassan­ak, s az illetők ezt a feltételes annexionisták se­gélyével elérhetni remélik, azokéval tudniillik, a­kik magukat ráengedék ugyan venni, hogy a feltétlen anne­­xionistákkal a Piemonttal való egybekapcsoltatás mellett szavazzanak, de tulajdonképen azon nézetben voltak, hogy csupán az uralkodó dynastiák letételét kell kimon­dani, a többit pedig legjobb lesz a diplomatiára bízni. Ugyanazért mindenek előtt azon fognak iparkodni, hogy ezen „feltételes pártot megnyerjék, azt francziává te­gyék, s azzal a piemonti bekeblezési áradatnak gátat vessenek. Ebből­­ igy végzi a porosz lap levelezője — csúnya cselszövény — háború lesz , mert természetesen Palmerston lord a maga ügynökei által a feltétlen anne­­xionistákat fogja támogatni, hogy a franczia befolyást leküzdhesse.“ — A zürichi tárgyalások a Bécsből várt új utasí­tások megérkeztéig megakadtak. E­közben mint Zü­richből sept. 13 dikán táviratilag jelentik, az ottani kormány a meghatalmazottakat kirándulásra hívta meg a Bodensee­hez. A badeni nagy herczeg is jelen lesz egy hivatalos reggelin a Baur palotában. Egye­lőre azonban a biarritzi összejövetel lép az előtérbe. A belgák királya ugyanis sept. 13-dikáig mint ar­­dennesi gróf Toulouset már elhagyta, s 14-dikére Biarritzba való érkezendő. Egy párisi kőnyomatú tu­dósítás azt mondja, hogy a villafrancai magas szer­ződök sokszor említett összejövetele azon beszélge­tés eredményétől függ, melyet az „ardennesi gróf“ a solferinoi győzővel tart. — Azon hir, hogy Fer­­dinánd M­esa Főherczeg­e cs. Fensége is meg fogna Biarritzban jelenni, nem valósult. — Cavour grófj— Írják a „N. Zig“ nak Párisból, — jószágain van, azon hir tehát, hogy Biarritzba fog menni, alaptalan.­­ Erősen állítják, hogy a sept. 13 diki „Moniteur“­­ben két közlésnek kellett volna megjelenni, melyek közül az egyik Francziaországnak Angliával való vi­szonyait, a másik pedig a franczia sajtó állapotát fogta volna tárgyazni. Azonban a Chinából érkezett komoly tudósítások tekintetéből, melyeket Klecz­­kowski úr, Bourbon­son követ­el­ő titkára hozott a Párisban maradt miniszterek jónak látták a közzé­tételt a császártól várt újabb tudósítások beérkeztéig elhalasztani. Ezen utasítások már 13-án estére megér­keztek, s a közönség már előre várta, hogy a franczia ko­rmány jelenteni fogja, miszerint az angol kormán­­­­nyal együtt fogva a dolgot, czélszerű eszközökhez fog nyúlni, hogy a chinaiakat hitszegésekért megfenyítse. (Ez megtörtént.) úgy látszik, hogy az Angliával való viszony csak­ugyan javult A „Pays“ legalább, mely tudomás sze­rint Walewski gróf nézeteit szokta képviselni. September 13 dikán kikel azon lapok ellen, melyek a moniteuri czikk megjelente óta Angliát megtámadták. „Francziaország — úgymond — valamint Anglia szin­tén congressust kíván,mely azonban a zürichi conferen­­tia rum­kálatainak befejezése előtt össze nem gyűl­het.“ Anglia és a többi hatalmak a „Pays“ szerint oda nyilatkoztak, miszerint csak akkor lehet a congressus czélszerűségéhez hozzászólni, ha Zürichből a béke kikerül. — Calaisból jelentik, hogy P­e­r­s­i­g­n­y gróf Pá­­risba utaztában ott kiszállt. Etiolies ban Walewski gróf nyári lakán, most mindennap nagy diplomatiai ebédek vann­ak. Az utóbbi időbeli vendégek közt említik Pourtales grófon kivül, a ki Ostendéből egy időre átment, és Kis­elew grófon kivül. Mou urat, a spanyol kivétet, Talleyrand urat, Reiset urat, Fern­ére L­e­v­a­y­e­r urat a Florenczből visszabírt kővel st­eat. — Ha a sept. 13-diki börzén rebesgetett hűeknek hitelt lehetne adni, a franczia kormány a chinai tudó­sítások folytán egy takaros hajóhad, és 10,000 főből áiló kiszállósereg felszerelésére adott volna ki paran­csot. Annyi bizonyos, hogy a „Marseille“-ből Ch­inába már elutazott Page ellentengernagy után sergöny ment, hogy a további utasításokat Suez­ben várja be.­­ Julien de la Graviére tengernagy, hír szer­int az éjszaki hajóraj parancsnokává neveztetik ki mely Brest­ben gyülekez­i.­­ A „Courrier de Bret­ague“ szerint a franczia tengerészeti miniszter a tenge­részet szán ára 200,000 löveget, s a tengerészeti gya­ogság számára 30,000 vont karabélyt rendelt. OLASZORSZÁG. A „K. Ztg“-nak írják Rómából sept. 6-ról: „Az orvosoknak azon reménye, hogy a szentsége egész­sége oly mérvben fogna előhaladni, hogy e hét elején már ismét megkezdhetné a szabadba való szokásos kiko­­csizást, egészen nem teljesült. Az erős légváltozással egybekötött őszi eső, és az ezáltal előidézett ned­vesség a légben, természetesen kártékonyan hatott oly hitegre, kinél a symph­aticus rendszer van megtámadva, ő szent­sége még most is képtelen járni, mindamellett mégis adatnak kihallgatások, még szegény zarándokok sz­ám­ára is. Egy folyamodót, ki a mély tisztelet miatt fé­lénken tőle távol az ajtó küszöbön térdelve maradt, a szer­t atya barátságosan hitt magához, hogy a sz­­áldást elfogad­hassa. „Senki sem áll oly alant, hogy az égben koronára reménye ne lehessen.“ — Antonelli bibornok és ,­ fran­czia követ közt — mint nyíltan beszélik — ismét össze­ütközés van A bibornok, Grammont herczegnéli hi­vatalos beszédében az ezen év végével megszűnt­etendő franczia foglalást tárgyazó e tavaszszal kötött egyez­­ményre czélzott, a­mi is a herczeget nagyon meglepte. És valóban e perezben bárkire is különösen hathatott a beszélgetésnek ezen eltérése, ki nem egészen ismeri a szentszéknek jövendő katonai protectúra iránti c­­élját, különösen feltűnhetett pedig ez azon hatalmasság képvi­selőjének, melynek szuronyai egyedül védik jelenleg a vati­ánt a bellázadások ellen. A herczeg e fordulatban mellőztetést látott, és megjegyzi, miszerint a franc­­ia se­regek a szerz­ődési időn túl Rómának nem leendőek ter­hére, sőt, ha kívánnák, még e hó 15-én is eltávoz­hatnak. A szent atya azonban értesülvén a dolo­gról, a felizgatott követet lecsendesítette.“ OROSZORSZÁG A „Deutsch Botschaf­“ nak Pé­­tervárról august­ 29-ről írják: „Mindenekelőtt igen rosz tudósítást kell közölnöm a hűbéresek felszabadítása iránt. Az egész kérdés egy évre halasztatott el. A mi halad nem marad ugyan, d­e ezen esetben az aggodalom igen természetes. Ezen m­eglepő határozat okául az éhséget hozzák fel, melytől ez évben tartanak, és mely alatt a földegurak jobbágyaik­­it nem segítenék, ha t. i. a felszabadítás hamar megtört­énnék. Hogy e rendszabályt balul ne értelmezzék, az egyházak­ban fogják azt a parasztokkal tudatni és megérteti ! „A plotzki kormányzó letétetett, mivel az eman­cipatio ügyében nagy erélyt fejtett ki. Ha ezen kormányzási és politikai balságok még vagy hat évig így folynak,­­Orosz­országnak vége lesz. A császárra a reactionarius rendőr­ség befoly­ása észrevehető, a kérelmi levelek nem igeen jut­nak hozzá, jóllehet azt erősítik, hogy a kozák, ki a csá­szárt követni szokta, az utczán összeszedi azokat. „Mondják, hogy Lengyelországban a lengyelek­kel jól bánnak, de Varsóban a kozákok még lándzsáikkal ütik a kocsisokat, mit sem Pétervárott, sem Moszkvába­n nem szabad tenniük. Sőt mi több, Moukhanoff a Mászár manifestumait is újra nyomatja­, a lengyelek számára, ha t. i. azokat nagyon szabadelvűeknek találja. „A pénzügyet akarják megjavítani, de a­nélkül, hogy a törvénykezésre gondolnának, nem tudják, hogy a pénz­ügy virágzása a jó népgazdálkodástól függ. Oroszo­rszág­­ban az ügyvédnek alig van más teendője, mint a meg­vesztegetés, azért, mig a tulajdon biztosabb alapi­­ nem leend fektetve, a pénzügy állapota folyvást sajnálato­s ma­rad Azon idegenek, kik a crédit mobilier élén áll­­nak, nem ismerik az országot, és így járatlanságuk során fog kerülni, jóllehet báró Stieglitz elleni versenyükből jó következmények várhatók. Mi könnyű dolog lenne bé­ke­időben katonáinkat, felváltva, egy évre szabadággal elbocsátani, és ez által a hadi budgetben érezheti gaz­dálkodást eszközölni. „Még most meg van engedve néha néha az A­lkott­­székről í­d­, de a censura még mindig oly nevet­séges, miszerint itt a portréi némát, Fenellátiak, Tell Vilmost „Merész Károlynak“kell czi­­mezni, a Hugonották pedig Capuletti és­Hon­­t­e­c­h­i­n­e­k neveztetnek, és csak rövid idő előtt eng­edték meg, hogy Tourgeneff „egy vadász elbe­szé­lé­sei“ czimü műve uj kiadatásban részesülhessen “ TÁVIRAT! JELENTÉSSÉ Pária, sept. 14. Tunisból érkezett tudósítások szerint a boy egészségi állapota igen aggasztó ; az említett boy franczia orvosokat hivatott magához. Bal részén Orbán ez támadott, mely azonban remélik, ve­szély nélkül fog elmúlni. Turin, sept. 14. Az idevaló lakosság egy felira­tot nyújtott át a syndicnsnak, melyben kivánják, hogy Olaszországnak Francziaország irányábani hálája egy Páriában felállítandó emlékszobor által nyilvánittas­­sék. A syndicns felkéretik egyúttal, hogy minden ha­zafi által táplált ezen ohajtásra nézve a kezdeménye­zést megragadja. A birodalom előbbkelő városainak syndicusaiból és bailliből egy küldöttség alakittas­­sék, mely ezen indítvány kivitelével lenne megbí­zandó. Pár ma, sept. 16. A gyűlés által megszavazott kölcsön 5 millió frankot tesz. Rövid idő alatt egy küldöttség menend Párisba. Berlin, sept. 16. A „Hamburger Börsen Halle“ déli száma Shaugaiból június 1- ről közöl tudósításo­kat. Ott magasabb körökben biztosan állítják, hogy Tarutai Bruck urat értesítette volna, miszerint ő meg van bízva tudtára adni, hogy a Taku erődnek az angol hajók ellen intézett támadása elnézésből történt, a­mi miatt a császár őszinte sajnálatát üzeni, továbbá, hogy azon mandario, ki önkényt gyakorolta, lefejeztetett, és hogy a császár nagyon örvendene, ha B­r­u­c­k­e­t Pekingben fogadhatná és az ügyet barát­ságos uton intézhetnék el. K­onstantinápoly, sept. 10. Három rendelet olvastatott fel, u. m. az ingó javak átruházásának meg­könnyítése, továbbá az euibrosi kikötő javítása, és végre több kormányzó kinevezése ügyében, a rhodusi és más mellék­szigetekben. A hó 17-én Ramis Tschif­­fikben 25,000 ember fölött szemle tartatott. E­t­h­e­i­m pasa erzerumi kormányzónak neveztetett ki. Kabuli E­f­f­e­n­d­i rendkívüli biztosul küldetett Crétába. Leg­közelebbről öt gőzcorveze fog a fekete tengerre meg­érkezni Angliából, a török flotta számára. Libanon vidékén a keresztények és a crusok között ismét ve­rekedés történt. ESTI POSTA. Pest, sept. 17. A sept. 14-diki „Moniteur“ meghozta a táviró által jelentett azon jegyzéket, melyben a hivatalos lap elő­adván a Chinában történteket, kijelenti, hogy a fran­czia és az angol kormány közösen állapítják meg, mi­ként kelljen törvényesen megfenyíteni a Tientsinben kötött szerződés megszegőit. Pár­isi hírek szerint Francziaország igen jelenté­keny részt fogna venni az expeditióban. Most már nem is tíz , hanem tizenkétezer emberből álló ki­szálló seregről beszélnek, melynek parancsnoksága W i­m p­f­f e­n franczia tábornokra fogna bízatni, ugyanarra, a­ki az olaszországi hadjáratban a velen­­czei partokon kiszállandott sereget vezénylette volna, ha a villafrancai béke közbe nem jön vala. Egyébiránt a párisi lapok többnyire azon nézetben vannak, hogy Franczia- és Angolországnak Chiná­ban leendő együttműködése szükségképen oly soli­­daritást szül a két hatalom közt, mely az európai bé­két biztosítja Ugyanekkor hírlik, hogy Napóleon császár és Pal­merston lord közt az európai congressusra nézve is egyetértés jött volna létre, még­pedig az Anglia által javaslott azon alapon, hogy a con­gressus azon legfőbb elvből induljon ki, misze­rint az olasz népeknél a jövőjük fö­­tti végelhatá­­rozás meghagyandó, s minden fegyveres beavatkozás visszautasítandó. Állítólag új utasítások küldettek volna Persigny úrhoz e tárgyban , s a Biarritz­ba intézett felelet kedvezősig ütött ki. Sőt jól érte­sültek az­t is hozzá­teszik, hogy a „Constitutionnel“ meg van bízva, lépjen elő a kellő pillanatban oly fél­­hivatalos közléssel, mely a sept. 9-diki Moniteur­­czikket az olasz nemzetiségnek és függetlenségnek kedvező értelemben tüntesse elő. Másfelől azonban az „Indep.“nak olyasmit is imák, hogy nemcsak Anglia és Francziaország, hanem Ausz­tria és Francziaország közt is készülne némi közele­dés a középolaszországi ügyben. Ezt a belga lap nem tudja másként összeegyeztetni, mint azon hypothesis­­sel , hogy talán a bécsi udvar ellátott volna a her­­czegek visszahelyezésétől bizonyos c­om­pensatiok mel­lett, melyekbe Anglia szintén beleegy­eznék. Megválik áll-e ezen merész hypothesis. — A bolognai hivatalos lap határozottan meg­hazudtolja azon hiteket, melyeket az „Union“, „Uni­­vers“ és „Gazette de France“ egy apácza-kolostornak a legállókban lett állítólagos megtámadásáról köz­zétettek. — A „Morning Star“ az egyetlen újság az angol lapok közt, mely a chinai vereségre nézve azt mond­ja: Mielőtt az ország magát valamire határozná, várja be a későbbi jelentéseket, hogy megtudhassa, nem a francziák és angolok voltak e a kihívók! Na­gyon nehéz európainak ítéletet hozni a chinairól. E nemzet a formák és szertartások cultusa mellett a vadnépek minden ösztönével bir. Nem tudja az em­ber, mely alkalommal tartja ők­t polgárisak vagy miveletlen népnek. A „Morning Post“ szerencsének tartja, hogy Pal­merston lord, k. 1857-ben a kormány élén állott, most ismét ott van és hogy Elgin lord, mely a szerződést kötötte, a cabinetben is­. Az indiai katonai zavarokért egyedül Canning lordot okolja. — A „Morning Post“ élénken támadja ma meg a franczia kormány olaszországi politikáját. A „Mor­ning Cronicle“ hosszú czikket szentel III. Napóleon igazolására s úgy vélekedik, hogy Közép Olaszország népének még van ideje visszatérni azon útról, melyet utóbbi tette által választott. A „Daily News“ szerint a francziák császára csak a múlt három hét illusióit rontotta le. Az angol nép józan gondolkozását legin­kább képviseli a „Times,“ mely azt kérdi: Mire való volt az olaszországi hadjárat, ha a bonyodalom na­gyobb, mint valaha. — A „Times“ a franczia császár és a belga király találkozását úgy jellemzi, mint a régi és új Európa találkozását. Lipót királyt egy a régi iskolából került államférfi típusának tartja, Napóleon Lajost ellenben azon férfiúnak, ki falumában hiszen, s titokteljes su­gallatok által érzi magát cselekvésre ösztönöztetve. Miután a nevezett lap a családi összeköttetéseket ki­emeli igy szól : , Bár minő emlékezések merüljenek is fel Lipót király és III. Napóleonban, annyi bizonyos, hogy két ilyen em­ber nem lehet egymás iránt bizalommal.“ — Nena Sahib az agrai helyettes­ kormányzóhoz azt írta, hogy ha a kormány neki teljes amnestiát ad, minden ellenségeskedésről lemond Bataviában a rab­szolgaságot eltörlő királyi decretum kihirdettetett. A banjermassingi szultán leköszönt, fivére a kormányzó és trónörökös, kit azzal vádoltak, hogy a felkelőkkel egyetért Dshunglába futott. Felelős szerkesztő: K­IrÁLYI FAL. A „Pesti Napló“ magán tárgstigftnye. Sz. Pétervár, sept. 16. Külön lap. Az „Invalide“ a kaukazi győzelemről . Onuib os­tromolva, Shamyl családjával, muridák részint elfogva, részint leölve, oroszok vesztesége alig száz.

Next