Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)
1859-09-18 / 2879. szám
get, és azon szerencsétlenséget, mely a „Great Eastern“ más néven „Leviathan“ óriás hajót élte. „Mind a két esetet tagadhatlanul nagyon borzasztónak mondja a „Times“, amennyiben igen vérmes remények hiúsultak meg ez által. Tökéletes bukásnak azonban sem egyiket sem másikat nem tartja. „Senki sem fog kételkedni rajta, úgymond, hogy legközelebb, ép úgy odahaza s ép oly biztosan leszünk Pekingben mint Parisban; hasonlólag nem szenved kétséget, hogy a „Great Eastern“ ép oly szabályszerűen vitorláz az óceánon idestova, mint a Folkestone és Boulogne közt forduló postahajók. Hogy a nem várt ellenállás egy kíséretet visszaütött, és hogy azon népnek, melynek egész mestersége az árulás, sikerült bennünket kelepczébe fogni, csak ezer hasonló körülményre emlékeztet, melyek a végkimenetelre egyáltalán semmi befolyással nem voltak. Ha a végkimenetelre nézünk, úgy az ami a „Great Eastern“nél történt, aránylag még jelentéktelenebb történet. Ami Chinát illeti, helyes okunk lett volna elővigyázatra; a követek által beküldött jelentést figyelembe sem vették; az ütegek ismét ki voltak szegezve és eltakarva — mindenütt sik csend uralkodott. Bizonynyal helye lett volna a kémszemlének , tán hallani is fogjuk, hogy ilyesmi történt. Ha az ellen hadierejét kitudják, talán meg lehetett volna e positiót kerülni, mint ez már ugyancsak Chinában történt. De úgy látszik, hogy egész kedélyességgel csak előre vitorláztak, egyedül azon merészségbe bízva, mely oly gyakran csodákat mivel. A veszteség, melyet szenvedtünk, nagy ütközetre és nagy vereségre mutat. Mindez azt mutatja, milyen nehéz oly néppel boldogulni, melynek nincsenek világos fogalmai háborúról és békéről, igazságról és hazugságról. Ly a cantoni szerződést ládájában elzárva tartotta s épen nem küldte Pekingbe. Mi lenne belőle, ha a múlt évben nagy bajjal és világos ravaszság ellenére kötött békeszerződés, a mennyei birodalomba el sem küldetett volna ? Ha már ilyen emberekkel van dolgunk s eszökre akarjuk őket téríteni, a puszta szónál erősebb eszközökhez folyamodjunk. Bizonyos gyöngéd érzet visszatartóztatott eddig bennünket, hogy Pekingben fellépjünk. Ott kell pedig alkudoznunk. Szövetségeseink valószínűleg készek lesznek e czélból nagyobb haderőt küldeni, mint amennyivel, legközelebb látszottak bírni, mert tán mégsem lenne rájuk nézve kellemes, ha a chinai főváros bevételénél oly gyengén lennének képviselve. Az amerikai követet, fegyveres erő használata nélkül eresztették Pekingbe. Természetesen különös igénye volt e különös előjogra a chinai mandarinoknak tett szolgálatok miatt, hogy tőlünk, új eredményteljes háborúnk igaz gyümölcseit elrabolják. Ez, vagy más természetű ok, nyitott-e utat előtte, azt még nem tudjuk. Ha az amerikaiak, Chinát ily békés után minden nemzet előtt elzárhatják, ez ellen nincs semmi szavunk , eddig azonban nagyobb tehetségük volt magukról gondoskodni, mint a világért csak valamicskét is tenni.“ Egy másik vezérczikkben sajnálja a „Times“, hogy India ez idő szerint nincsen olyan állapotban, hogy seregeket küldhessen a chinai hadműködésre. „Indiában egy embert sem nélkülözhetünk, és oly kevéssé Chinában, még idehaza sem , mivel lehető esetekre, melyekre a külügyek bizonytalan állása tán okot szolgáltathat, fegyver készen kell lennünk. S épen e szükségben történik, hogy Indiából 7—8000 kemény és az ottani égaltal megszokott katonát haza küldenek , kik Londonba érkezve, minden szolgálat alól fölmentve lesznek, s kik közül mindenik, elbocsáttatása előtt az államnak 100 fontba fog kerülni. Szükség esetében ez emberek elég erősek lennének a chinai birodalmat az angolba bekeblezni, és igen könnyen meg lehetett volna őket tartani, ha lord Clyde és a főkormányzó Viscount Canning, csak egy kissé jártak volna el tapintatosabban. Talán még van mód rá e legénységet fele útjáról China felé irányzani.“ A többi angol lap is ilyen nagy stylusban nyilatkozik. A „Globe“ pédául így ír : „A Peiho melletti pálya csiny, gyaníthatólag egész keleten vissza fog hangzani. Kétségkívül tudomásukra jut ez a felkelőknek Nepaulban s hatást tesz Japánban. Annálfogva minden ázsiai birtokainkon meg kell kettőztetnünk elővigyázatunkat. Mi indította a chinai udvart ily vétkes eljárásra , még a találgatások körébe tartozik. Anglia és Francziaország sikerét bizonyos oldalról kancsal szemmel nézték. Az Indiából jövő hírek még kellemetlenebbek, mint a chinaiak. Ahogy rebesgetik, a felkelők hasznot akarnak húzni az európai csapatok és a hatóságok közt kifejlett küzdelemből. Az olaszországi háborúnak hite terjedt Indiában, és a bennszülötteknek — ami természetes — igen homályos ismereteik vannak Európa földiratáról és politikájáról. Maguk, azon törzsfőnökök, kik Európában utaztak, rendkívül hibás fogalmakkal tértek haza a különböző európai kormányok egymáshozi viszonyáról. Azon körülmény, hogy Spanyolországban és a középtenger keleti részén birtokaink vannak, ez eszmezavart csak elősegítette. Elég az hozzá, ámaz utazók azon hírt terjesztették el, hogy Anglia háborúba keveredett Olaszországgal. Néhány újólag való felkelés annálfogva, természetesen nem oly nagy mértékben, mint előbb, nem fog bennünket meglepni.“ A „Daily News“ a mennyei birodalombeliek példás megfenyítése mellett izgat. Nevezetes közléseket tesz azonban a Chinához való viszonyra nézve. „A béke megszegését — úgymond — sajnálnunk kell, de ezt előre lehetett látni. Négy hónappal a szerződés aláírása után, oktoberben t. i. a chinai feljhatalmazottak írtak Elgin lordhoz a chinai együgyüséggel panaszolták, hogy ők a szerződést, katonai kényszer és nyomás alatt írták alá — a kormány parancsolja nekik, hogy revisiót kívánjanak , legyen annálfogva Anglia irántok kíméletesebb — azon jog, hogy az angol követ a fővárosban székeljen, mi sem a franczia, sem az amerikai követnek nincs megengedve, Chinára nézve nagy alkalmatlanság volna sat. Elgin lord e követelésüket elvetette, de abba Malmesbury lorddal egyetértve beleegyezett, hogy a brit követ csak időről időre látogatja meg a fővárost, állandó lakását a birodalom más részében fogja választani, elvileg azonban a szerződésben kikötött jogokat fenntartja. Elgin lord azonban a külügyi hivatallal váltott levelezéseiben megjegyezte, hogy a chinaiak vélekedése szerint a brit miniszter állandó székhelye Pekingben, a birodalmat megrázkódtatná. A Peiho-erőd újra lett fölépítéséről is jelentést tett s megemlítette, hogy meghatalmazottak a szerződés aláírásakor bizonyosan fejekkel lakóinak.“ Némely lap fel is használja e nyilatkozatot, s a chinaiak pártját fogván vádolja Angliát, hogy keleti gyarmatainak kormányzásában nincsen egyéb czélja, mint a népet és országot kizsákmányolni, zsebét adóval megtölteni. Chinát is csak azért támadta meg, hogy az Indiában termelt ópiumnak legyen piacza. Hozzáteszik, hogy Angliának a következő tíz év alatt nem annyira kereskedelmi kedvező piaczra, mint katonára lesz szüksége. FRANCZIAORSZÁG. Páriából sept. 13-ról a „Nat. Ztg.“-nak így írnak: „Miután a „Moniteur“-czikk okozta első izgatottság csillapodott, a helyzetnek nyugodtabb felfogása kezd felül fordulni. Csak felüleges politikusok hihették, hogy az Ausztriával a szövetség valósággal össze van enyvezve. — A „Moniteur“ czikke az utolsó engedély, melyet Ausztria innen várhat. — Turinban — mint onnan való biztos levelek jelentik, — a császár szándékai iránt tisztában vannak ; s nemhogy közte és Viktor Emánuel közt hidegebb viszonyok jöttek volna közbe, sőt azok épen oly barátságosak mint valaha. A herczegek visszahelyezése — folytatja a párisi levelező — lehetetlenné vált, — ez a fődolog a turini kabinetre nézve; ami a dolgok végleges rendezését illeti, Piemont igen hajlandónak látszik minden combinátióra ráállni, habár az nem venné is alapul a három vagy négy állam bekeblezését. Másfelől az egyházi államban és Nápolyban komoly eseményektől tartanak, s nem tekintik valószínűtlennek, hogy a félsziget legközelebb, egyik végétől a másikig tűzben fog állani. E fajta eshetőségre itt az illetők minden esetre készek. A pápa hír szerint komoly életveszélyben van; az új választás szükségképen a legkevesebb küzdelmeket fogja előidézni a bíbornoki collegiumban. Már csak ebben is tartós ellenkedése való ok rejlik Francziaország és A Ausztria közt. Ha ezen haláleset csakugyan bekövetkezik, akkor az ország nyugalma alkalmasint fenyegetve leend, miután a felkelés most már szervezve van a legállókban. Az egyházi állam nem messze esik Nápolytól, s a svájcziakkal való legutóbbi események után nem nagy erősödés kell hozzá, hogy valaki az ottani kormányt megtörje. Szóval — mond végül levelező — minden oda mutat, hogy a villafrancai béke az olasz drámának csupán első felvonását fejezte be. Meglehet azonban, hogy a második felvonásban a cselekvő személyek nem épen ugyanazok lesznek.“ ugyanakkorról a „Neue Pr. Zfg.“ nek így írnak : „Azon eshetőség, melyre múlt levelünkben czélozunk, már mint valóságos terv tesz körutat a napilapokban; értjük egy középeurópai állam eventualitását Napoleon herczeg uralkodása alatt. Némileg fontos dolog, hogy Palmerston lord közlönye a „Morning Post“ a dolgot elég komolynak találja arra, hogy ilyen intézkedés ellen kereken tiltakozik. Azonban az itteni politikai körökben az a vélemény, hogy a dolog mindenesetre az angol lapok tiltakozása mellett marad, és hogy sem Porosz-, sem Angolországnak nincs hozzá kedve, hogy Francziaország politikájának útjába álljon. — Ezen vélemény — teszi hozzá a porosz lap levelezője — nem hízelgő a két kormányra nézve, azonban itt nagy mértékben ez az uralkodó. Semmi Szardiniához való kebelezés, hanem aztán szintén semmi restauratio az olasz herczegségekben — úgy látszik ez a franczia tábori jelszó. Azonban bármi legyen is ezen két elhárított alternatíván kívül a középolaszországi államoknak szánt intézmény: szükség, hogy a forradalmi kormányok a bekeblezésről való lemondásra bizassanak, s az illetők ezt a feltételes annexionisták segélyével elérhetni remélik, azokéval tudniillik, akik magukat ráengedék ugyan venni, hogy a feltétlen annexionistákkal a Piemonttal való egybekapcsoltatás mellett szavazzanak, de tulajdonképen azon nézetben voltak, hogy csupán az uralkodó dynastiák letételét kell kimondani, a többit pedig legjobb lesz a diplomatiára bízni. Ugyanazért mindenek előtt azon fognak iparkodni, hogy ezen „feltételes pártot megnyerjék, azt francziává tegyék, s azzal a piemonti bekeblezési áradatnak gátat vessenek. Ebből igy végzi a porosz lap levelezője — csúnya cselszövény — háború lesz , mert természetesen Palmerston lord a maga ügynökei által a feltétlen annexionistákat fogja támogatni, hogy a franczia befolyást leküzdhesse.“ — A zürichi tárgyalások a Bécsből várt új utasítások megérkeztéig megakadtak. Eközben mint Zürichből sept. 13 dikán táviratilag jelentik, az ottani kormány a meghatalmazottakat kirándulásra hívta meg a Bodenseehez. A badeni nagy herczeg is jelen lesz egy hivatalos reggelin a Baur palotában. Egyelőre azonban a biarritzi összejövetel lép az előtérbe. A belgák királya ugyanis sept. 13-dikáig mint ardennesi gróf Toulouset már elhagyta, s 14-dikére Biarritzba való érkezendő. Egy párisi kőnyomatú tudósítás azt mondja, hogy a villafrancai magas szerződök sokszor említett összejövetele azon beszélgetés eredményétől függ, melyet az „ardennesi gróf“ a solferinoi győzővel tart. — Azon hir, hogy Ferdinánd Mesa Főherczege cs. Fensége is meg fogna Biarritzban jelenni, nem valósult. — Cavour grófj— Írják a „N. Zig“ nak Párisból, — jószágain van, azon hir tehát, hogy Biarritzba fog menni, alaptalan. Erősen állítják, hogy a sept. 13 diki „Moniteur“ben két közlésnek kellett volna megjelenni, melyek közül az egyik Francziaországnak Angliával való viszonyait, a másik pedig a franczia sajtó állapotát fogta volna tárgyazni. Azonban a Chinából érkezett komoly tudósítások tekintetéből, melyeket Kleczkowski úr, Bourbonson követelő titkára hozott a Párisban maradt miniszterek jónak látták a közzétételt a császártól várt újabb tudósítások beérkeztéig elhalasztani. Ezen utasítások már 13-án estére megérkeztek, s a közönség már előre várta, hogy a franczia kormány jelenteni fogja, miszerint az angol kormánnyal együtt fogva a dolgot, czélszerű eszközökhez fog nyúlni, hogy a chinaiakat hitszegésekért megfenyítse. (Ez megtörtént.) úgy látszik, hogy az Angliával való viszony csakugyan javult A „Pays“ legalább, mely tudomás szerint Walewski gróf nézeteit szokta képviselni. September 13 dikán kikel azon lapok ellen, melyek a moniteuri czikk megjelente óta Angliát megtámadták. „Francziaország — úgymond — valamint Anglia szintén congressust kíván,mely azonban a zürichi conferentia rumkálatainak befejezése előtt össze nem gyűlhet.“ Anglia és a többi hatalmak a „Pays“ szerint oda nyilatkoztak, miszerint csak akkor lehet a congressus czélszerűségéhez hozzászólni, ha Zürichből a béke kikerül. — Calaisból jelentik, hogy Persigny gróf Párisba utaztában ott kiszállt. Etiolies ban Walewski gróf nyári lakán, most mindennap nagy diplomatiai ebédek vannak. Az utóbbi időbeli vendégek közt említik Pourtales grófon kivül, a ki Ostendéből egy időre átment, és Kiselew grófon kivül. Mou urat, a spanyol kivétet, Talleyrand urat, Reiset urat, Fernére Levayer urat a Florenczből visszabírt kővel steat. — Ha a sept. 13-diki börzén rebesgetett hűeknek hitelt lehetne adni, a franczia kormány a chinai tudósítások folytán egy takaros hajóhad, és 10,000 főből áiló kiszállósereg felszerelésére adott volna ki parancsot. Annyi bizonyos, hogy a „Marseille“-ből Chinába már elutazott Page ellentengernagy után sergöny ment, hogy a további utasításokat Suezben várja be. Julien de la Graviére tengernagy, hír szerint az éjszaki hajóraj parancsnokává neveztetik ki mely Brestben gyülekezi. A „Courrier de Bretague“ szerint a franczia tengerészeti miniszter a tengerészet szán ára 200,000 löveget, s a tengerészeti gyaogság számára 30,000 vont karabélyt rendelt. OLASZORSZÁG. A „K. Ztg“-nak írják Rómából sept. 6-ról: „Az orvosoknak azon reménye, hogy a szentsége egészsége oly mérvben fogna előhaladni, hogy e hét elején már ismét megkezdhetné a szabadba való szokásos kikocsizást, egészen nem teljesült. Az erős légváltozással egybekötött őszi eső, és az ezáltal előidézett nedvesség a légben, természetesen kártékonyan hatott oly hitegre, kinél a symphaticus rendszer van megtámadva, ő szentsége még most is képtelen járni, mindamellett mégis adatnak kihallgatások, még szegény zarándokok számára is. Egy folyamodót, ki a mély tisztelet miatt félénken tőle távol az ajtó küszöbön térdelve maradt, a szert atya barátságosan hitt magához, hogy a száldást elfogadhassa. „Senki sem áll oly alant, hogy az égben koronára reménye ne lehessen.“ — Antonelli bibornok és , franczia követ közt — mint nyíltan beszélik — ismét összeütközés van A bibornok, Grammont herczegnéli hivatalos beszédében az ezen év végével megszűntetendő franczia foglalást tárgyazó e tavaszszal kötött egyezményre czélzott, ami is a herczeget nagyon meglepte. És valóban e perezben bárkire is különösen hathatott a beszélgetésnek ezen eltérése, ki nem egészen ismeri a szentszéknek jövendő katonai protectúra iránti célját, különösen feltűnhetett pedig ez azon hatalmasság képviselőjének, melynek szuronyai egyedül védik jelenleg a vatiánt a bellázadások ellen. A herczeg e fordulatban mellőztetést látott, és megjegyzi, miszerint a francia seregek a szerződési időn túl Rómának nem leendőek terhére, sőt, ha kívánnák, még e hó 15-én is eltávozhatnak. A szent atya azonban értesülvén a dologról, a felizgatott követet lecsendesítette.“ OROSZORSZÁG A „Deutsch Botschaf“ nak Pétervárról august 29-ről írják: „Mindenekelőtt igen rosz tudósítást kell közölnöm a hűbéresek felszabadítása iránt. Az egész kérdés egy évre halasztatott el. A mi halad nem marad ugyan, de ezen esetben az aggodalom igen természetes. Ezen meglepő határozat okául az éhséget hozzák fel, melytől ez évben tartanak, és mely alatt a földegurak jobbágyaikit nem segítenék, ha t. i. a felszabadítás hamar megtörténnék. Hogy e rendszabályt balul ne értelmezzék, az egyházakban fogják azt a parasztokkal tudatni és megérteti ! „A plotzki kormányzó letétetett, mivel az emancipatio ügyében nagy erélyt fejtett ki. Ha ezen kormányzási és politikai balságok még vagy hat évig így folynak,Oroszországnak vége lesz. A császárra a reactionarius rendőrség befolyása észrevehető, a kérelmi levelek nem igeen jutnak hozzá, jóllehet azt erősítik, hogy a kozák, ki a császárt követni szokta, az utczán összeszedi azokat. „Mondják, hogy Lengyelországban a lengyelekkel jól bánnak, de Varsóban a kozákok még lándzsáikkal ütik a kocsisokat, mit sem Pétervárott, sem Moszkvában nem szabad tenniük. Sőt mi több, Moukhanoff a Mászár manifestumait is újra nyomatja, a lengyelek számára, ha t. i. azokat nagyon szabadelvűeknek találja. „A pénzügyet akarják megjavítani, de anélkül, hogy a törvénykezésre gondolnának, nem tudják, hogy a pénzügy virágzása a jó népgazdálkodástól függ. Oroszországban az ügyvédnek alig van más teendője, mint a megvesztegetés, azért, mig a tulajdon biztosabb alapi nem leend fektetve, a pénzügy állapota folyvást sajnálatos marad Azon idegenek, kik a crédit mobilier élén állnak, nem ismerik az országot, és így járatlanságuk során fog kerülni, jóllehet báró Stieglitz elleni versenyükből jó következmények várhatók. Mi könnyű dolog lenne békeidőben katonáinkat, felváltva, egy évre szabadággal elbocsátani, és ez által a hadi budgetben érezheti gazdálkodást eszközölni. „Még most meg van engedve néha néha az Alkottszékről íd, de a censura még mindig oly nevetséges, miszerint itt a portréi némát, Fenellátiak, Tell Vilmost „Merész Károlynak“kell czimezni, a Hugonották pedig Capuletti ésHontechinek neveztetnek, és csak rövid idő előtt engedték meg, hogy Tourgeneff „egy vadász elbeszélései“ czimü műve uj kiadatásban részesülhessen “ TÁVIRAT! JELENTÉSSÉ Pária, sept. 14. Tunisból érkezett tudósítások szerint a boy egészségi állapota igen aggasztó ; az említett boy franczia orvosokat hivatott magához. Bal részén Orbán ez támadott, mely azonban remélik, veszély nélkül fog elmúlni. Turin, sept. 14. Az idevaló lakosság egy feliratot nyújtott át a syndicnsnak, melyben kivánják, hogy Olaszországnak Francziaország irányábani hálája egy Páriában felállítandó emlékszobor által nyilvánittassék. A syndicns felkéretik egyúttal, hogy minden hazafi által táplált ezen ohajtásra nézve a kezdeményezést megragadja. A birodalom előbbkelő városainak syndicusaiból és bailliből egy küldöttség alakittassék, mely ezen indítvány kivitelével lenne megbízandó. Pár ma, sept. 16. A gyűlés által megszavazott kölcsön 5 millió frankot tesz. Rövid idő alatt egy küldöttség menend Párisba. Berlin, sept. 16. A „Hamburger Börsen Halle“ déli száma Shaugaiból június 1- ről közöl tudósításokat. Ott magasabb körökben biztosan állítják, hogy Tarutai Bruck urat értesítette volna, miszerint ő meg van bízva tudtára adni, hogy a Taku erődnek az angol hajók ellen intézett támadása elnézésből történt, ami miatt a császár őszinte sajnálatát üzeni, továbbá, hogy azon mandario, ki önkényt gyakorolta, lefejeztetett, és hogy a császár nagyon örvendene, ha Brucket Pekingben fogadhatná és az ügyet barátságos uton intézhetnék el. Konstantinápoly, sept. 10. Három rendelet olvastatott fel, u. m. az ingó javak átruházásának megkönnyítése, továbbá az euibrosi kikötő javítása, és végre több kormányzó kinevezése ügyében, a rhodusi és más mellékszigetekben. A hó 17-én Ramis Tschiffikben 25,000 ember fölött szemle tartatott. Etheim pasa erzerumi kormányzónak neveztetett ki. Kabuli Effendi rendkívüli biztosul küldetett Crétába. Legközelebbről öt gőzcorveze fog a fekete tengerre megérkezni Angliából, a török flotta számára. Libanon vidékén a keresztények és a crusok között ismét verekedés történt. ESTI POSTA. Pest, sept. 17. A sept. 14-diki „Moniteur“ meghozta a táviró által jelentett azon jegyzéket, melyben a hivatalos lap előadván a Chinában történteket, kijelenti, hogy a franczia és az angol kormány közösen állapítják meg, miként kelljen törvényesen megfenyíteni a Tientsinben kötött szerződés megszegőit. Párisi hírek szerint Francziaország igen jelentékeny részt fogna venni az expeditióban. Most már nem is tíz , hanem tizenkétezer emberből álló kiszálló seregről beszélnek, melynek parancsnoksága W im pff en franczia tábornokra fogna bízatni, ugyanarra, aki az olaszországi hadjáratban a velenczei partokon kiszállandott sereget vezénylette volna, ha a villafrancai béke közbe nem jön vala. Egyébiránt a párisi lapok többnyire azon nézetben vannak, hogy Franczia- és Angolországnak Chinában leendő együttműködése szükségképen oly solidaritást szül a két hatalom közt, mely az európai békét biztosítja Ugyanekkor hírlik, hogy Napóleon császár és Palmerston lord közt az európai congressusra nézve is egyetértés jött volna létre, mégpedig az Anglia által javaslott azon alapon, hogy a congressus azon legfőbb elvből induljon ki, miszerint az olasz népeknél a jövőjük fötti végelhatározás meghagyandó, s minden fegyveres beavatkozás visszautasítandó. Állítólag új utasítások küldettek volna Persigny úrhoz e tárgyban , s a Biarritzba intézett felelet kedvezősig ütött ki. Sőt jól értesültek azt is hozzáteszik, hogy a „Constitutionnel“ meg van bízva, lépjen elő a kellő pillanatban oly félhivatalos közléssel, mely a sept. 9-diki Moniteurczikket az olasz nemzetiségnek és függetlenségnek kedvező értelemben tüntesse elő. Másfelől azonban az „Indep.“nak olyasmit is imák, hogy nemcsak Anglia és Francziaország, hanem Ausztria és Francziaország közt is készülne némi közeledés a középolaszországi ügyben. Ezt a belga lap nem tudja másként összeegyeztetni, mint azon hypothesissel , hogy talán a bécsi udvar ellátott volna a herczegek visszahelyezésétől bizonyos compensatiok mellett, melyekbe Anglia szintén beleegyeznék. Megválik áll-e ezen merész hypothesis. — A bolognai hivatalos lap határozottan meghazudtolja azon hiteket, melyeket az „Union“, „Univers“ és „Gazette de France“ egy apácza-kolostornak a legállókban lett állítólagos megtámadásáról közzétettek. — A „Morning Star“ az egyetlen újság az angol lapok közt, mely a chinai vereségre nézve azt mondja: Mielőtt az ország magát valamire határozná, várja be a későbbi jelentéseket, hogy megtudhassa, nem a francziák és angolok voltak e a kihívók! Nagyon nehéz európainak ítéletet hozni a chinairól. E nemzet a formák és szertartások cultusa mellett a vadnépek minden ösztönével bir. Nem tudja az ember, mely alkalommal tartja őkt polgárisak vagy miveletlen népnek. A „Morning Post“ szerencsének tartja, hogy Palmerston lord, k. 1857-ben a kormány élén állott, most ismét ott van és hogy Elgin lord, mely a szerződést kötötte, a cabinetben is. Az indiai katonai zavarokért egyedül Canning lordot okolja. — A „Morning Post“ élénken támadja ma meg a franczia kormány olaszországi politikáját. A „Morning Cronicle“ hosszú czikket szentel III. Napóleon igazolására s úgy vélekedik, hogy Közép Olaszország népének még van ideje visszatérni azon útról, melyet utóbbi tette által választott. A „Daily News“ szerint a francziák császára csak a múlt három hét illusióit rontotta le. Az angol nép józan gondolkozását leginkább képviseli a „Times,“ mely azt kérdi: Mire való volt az olaszországi hadjárat, ha a bonyodalom nagyobb, mint valaha. — A „Times“ a franczia császár és a belga király találkozását úgy jellemzi, mint a régi és új Európa találkozását. Lipót királyt egy a régi iskolából került államférfi típusának tartja, Napóleon Lajost ellenben azon férfiúnak, ki falumában hiszen, s titokteljes sugallatok által érzi magát cselekvésre ösztönöztetve. Miután a nevezett lap a családi összeköttetéseket kiemeli igy szól : , Bár minő emlékezések merüljenek is fel Lipót király és III. Napóleonban, annyi bizonyos, hogy két ilyen ember nem lehet egymás iránt bizalommal.“ — Nena Sahib az agrai helyettes kormányzóhoz azt írta, hogy ha a kormány neki teljes amnestiát ad, minden ellenségeskedésről lemond Bataviában a rabszolgaságot eltörlő királyi decretum kihirdettetett. A banjermassingi szultán leköszönt, fivére a kormányzó és trónörökös, kit azzal vádoltak, hogy a felkelőkkel egyetért Dshunglába futott. Felelős szerkesztő: KIrÁLYI FAL. A „Pesti Napló“ magán tárgstigftnye. Sz. Pétervár, sept. 16. Külön lap. Az „Invalide“ a kaukazi győzelemről . Onuib ostromolva, Shamyl családjával, muridák részint elfogva, részint leölve, oroszok vesztesége alig száz.