Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)
1859-09-11 / 2873. szám
206-2873. 10-ik évi folyam Főmunkatárs : Sv,erke<zíó#i iroda: b. Kemény Lipót utcai: 5-5 k szám. 1-ső óra elet E lap kellemi részét illető minden közlemény s szeresztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. 11 A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körtli panaszok, j . hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1859. Vasárnap, sept 11. Előfizetési föltételek: PKSTKSi, kália, tortfv. Félévre . . . 10 frt 60 kr. a. ért. évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. ci/V£* 1 7 fl f m fi in Hirdetmények dija: SEIS VEDERJUS, pattan Félévre . . . 10 firt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. a. ért. PEST, SEPTEMBER 10 Tájékozás ul. Közlendőink halmaza, részint sürgőssége miatt lapunk mai számából a börze és az egész gazdasági rovatot kivételképen kihagyjuk. Pest, sept 11-én 1859. Szerkesztő. Nem czélunk taglalni Viktor Emánuelnek a toskánai küldöttséghez intézett válaszát. Szardinia királya törvényesnek tekinti a nemzeti gyűlést, mely a népfelség elvére támaszkodva, a nagyherczeget letette. Örvend, hogy a toskánai nép ünnepélyes akaratnyilvánítása által, az idegen souverainek végső nyomai is Olaszországban megsemmisíttetnek. Magát a nemzeti gyűlés szavazata következtében Toskána jogos királyának tartja, azonban opportunitási nézetekből, hogy könynyebben menjen a dolog, a hatalmasságok s különösen III-dik Napoleon elébe terjeszti a nemzeti gyűlés kívánságát. Ezen válaszból azt következtetjük, hogy Cavoni gróf intette már miniszterelnök , hogy Napoleon a középolaszországi irányok ellen nem akar határozottan fellépni, s hogy Anglia pártolja és szítja azokat. Viktor Emánuel beszédének végsorai talán az európai értekezlet összegyűlésére is czélzanak Ettől várja Viktor Emánuel Toskana fölött nyert uralkodási jogának megerősítését vagy csak constatkrozását. Egyébiránt bármi történjék, hátrálni nem fog, mert, mint mondja, „a kitartás által minden nehézséget le lehet győzni.“ Mennyi kezesség van az európai békére nézve a kitartásban, melyet Szardinia királya említ ? s nem a kitartás-e az, melytől az olasz mozgalmi párt mindent remél ? ezen kérdések tárgyalásába ereszkedni feleslegesnek tartanak. Csak annyit akarunk említni, hogy Viktor Emánuel válasza is egyelőre a congressus felé tereli a megoldandó ügyeket, és sok jelből gyaníthatjuk, hogy a zürichi alkudozások, bármely buzgón folytattatnak, hagyni fognak untig elég fejtörésre valót az európai értekezletnek is. A congressus maholnap mellőzhetlenné válik, ha t. i. a háború nem találtatik czélszerűnek, vagy véletlenül ki nem üt. Óhajtják némely hatalmak, s mint experimentálást vagy a választható roszok közül a kissebbiket, alkalmasint nem fogják ellenzeni azok is, kik az ily areopagust elvként kárhoztatják. Most még ing a mérleg, de mindennap várhatjuk, hogy a nehézségek alábillentik azt a serpenyőt, mely Európa gondoskodására bízza Olaszország ügyét, egy csoport más csatolmánynyal és függelékkel együtt. Az európai értekezletre nézve e perekben — ha nem csalódunk — ekként tömbözik magukat a külömböző érdekek. Az olaszok szívükben nem barátjai a congressusnak, mert az már voltakép semmit sem adhat nekik, legfölebb vehet el tőlök valamit. Az olaszok mindent bírnak vagy önkényt elérni remélnek, amit csak a leghevesebb képzelődés álmodhatott. ők a villafrancai békeelőzékek óta szünetlenül foglalnak jogokat, s rendelkeznek oly kérdések felöl, mik Európát lélekzésben tartják, s mik minden perezben conflagratiót idézhetnek elő. Nápolyból visszaküldettek a svájczi ezredek, melyek a mozgalmi pártot leginkább tárták féken. Nápoly a viszonyok nyomása miatt Szardiniához közelít, s az alkotmányosság vagy kitörések küszöbén áll. A legállók forradalmilag szervezték magukat. Toscana, Párma, Modena letették legitim uralkodóikat. Egész Közép-Olaszország fegyverrel ellátva, s ellentállásra készülődve. Victor Emánuel Közép-Olaszországban a szorosabb értelemben vett pápai birtokon kívül, mindenütt királylyá kikiáltva. Francziaország a letett herczegeket nem szándékszik fegyveres kézzel sem visszahelyzeni, sem visszahelyeztetni engedni. Anglia kinyilatkoztatta, hogy az olasz ügyekben fegyveres beavatkozást nem tűr. Kell-e ennél több arra, hogy a félszigeten mindenki azt gondolja, azt sürgesse, hogy „Italia fara da seu — Italia maga erején rendezi el saját ügyeit ? S ha mégis Victor Emánuel congressusra hivatkozik, ha a középolaszországiak kívánalmaikkal Európa törvényszéke elébe ajánlkoznak lépni, ez korántsem azért történik, mintha a congressusba szerelmesekvolnának, s mintha attól többet vagy csak annyit is várnának, mint amennyit most bírnak. ők az európai értekezletet a „moratorium“ kérdéséért akarják, és sokkal inkább örvendenek a „beati possidentes“ elvnek, mint az európai areopagus végítéletének. Olaszország hasznára igyekezik fordítani azt a sok időt, mely alatt a diplomaták a fölött versengenek , hogy legyen-e, és minő alapon congressus ? Olaszország szintén nagyra fogja becsülni azon időt is, mely alatt a congressus tanácskozni fog, hogy az eltérő nézetek közül, melyiket melyikkel olvaszsza össze és egyenlítse ki? A szardiniai király és hívei ezen tekintetekből pártolják az európai értekezletet. Oroszország erélyesen sürgeti a congressust, mert nem barátja a herczegek letételének és szeretne valami középutat találni, mely e virályt kiegyenlítse; mert, egyébiránt, akarna jó szolgálatokat tenni Olasz- Itán Francziaországnak is; mert szives közremunkálásáért remél még több bejáratot a középtengerre s még szabadabb kezet keleten; mert, végre, a congressuson kieszközölni reméli a párisi békekötés némely onerosus pontjainak megváltoztatását. Poroszország az értekezlet mellett van, mert általában minden becsszomjas ember és állam örömest belevegyíti magát a mások ügyébe, kivált, ha tudja, hogy azért az ő ügyébe senki sem vegyül; mert, továbbá, az olasz kérdés nem is egészen a mások ügye, hanem bizonyos vonalig európai kérdés is, s így Poroszországot, mint nagyhatalmat, joggal érdekli, s e jog a berlini udvarra nézve annál fontosabbá válik, mert alkalmat ad neki, azon kedvezőtlen benyomást, melyet a háború alatti tétlensége okozott, tevékenység által enyésztetni el. Anglia nem vonakodik a congressus elfogadásától , ámbár a congressuson kívül is már elég tért szerzett a tevékenységre, midőn az olasz mozgalmat védelem alá véve, s III-dik Napóleonnal együtt, vagy annak óhajtásain is túl vezetheti azt. De miként áll Francziaország és Ausztria az európai értekezlettel szemben ? Ez a fő kérdés, melyről a jövő alkalomkor szólandunk. KEMÉNY ZSIGMOND A „Moniteur“ sept. 9-diki czikke. Az , Oesterreichische Correspondenz“ meghozta bővebb kivonatát azon roppant fontosságú moniteuri czikknek, melyet a táviró néhány szóval e lapokban immár jellemzett, és amely a villafrancai előzetes békét s Francziaországnak Olaszországhoz való azótai állását fejtegeti. „Mindenek előtt — azt mondja a czikk — vissza kell állítani a villafrancai előzetes békére vonatkozó tények jellemét, melyet ármány és szenvedély elferdítettek. Ezután a két hadseregnek július havában elfoglalt állása adatik elő. Az erős ausztriai hadsereg — úgymond — a várakra támaszkodik, Németország pedig késznek mutatá magát Asztriának pártját fogni. Ezen eshetőség bekövetkeztével Napóleon császár kénytelen lett volna hadait visszahúzni, és azokat a Rajna felé állítani fel. Ámde ekkor Olaszország ügye, ha elveszítve nem is, minden esetre súlyosan ki lett volna téve. Ily komoly körülmények közt a császár azt hive, hogy Francziaországra és Olaszországra nézve mindenek fölött előnyös dolog lenne programmjának megfelelő feltételek alatt békét kötni. Az első kérdés az volt, megtudni vájjon Ausztria a meghódított területet át fogja-e engedni, Olaszországban gyakorlott felsőségéről le fog-e mondani, s az olasz nemzetiség elvét el fogja-e ismerni, s Velenczét meg fogja-e ajándékozni oly intézményekkel, melyek azt valódi olasz tartománynyá tegyék ? — Az ausztriai császár megadá mindezt, ámde azon sine-qua-non feltételt kitté ki, hogy a főherczegek államaikba visszatérnek. „A józan ész kívánta, hogy Napóleon császár elfogadá ezeknek visszatérését, melynek idegen csapatok nélkül kell megtörténni, komoly biztosítékok mellett a népek szabad akaratát illetőleg, melyekkel az illetők meg fognák értetni, mennyire fekszik ezen visszatérés az olasz haza érdekében. „Minden elfogulatlan elme előtt világos, hogy a császár többet ért el a béke, mint a fegyverek által. El kell ismerni Napóleon mély rokonszenvét is ama nyiltság és elhatározottság iránt, melylyel az ausztriai császár, az európai béke kedvéért, s azon óhajtástól vezetve, hogy a Francziaországhoz való jó viszonyokat újra visszaállítsa, egy szép tartományáról, ■ ama veszélyes, de dicsőséges polititikáról lemondott, mely ezelőtt az ő befolyását Olaszországban biztosítá. „Ha a szerződés őszintén végrehajtatik, Ausztria baráti hatalommá válik vala, mivel többé nem német hatalomképen áll Olaszországban. Könnyen felfogható, hogy ha a béke után Olaszország sorsa oly férfiakra bízatott volna, akik inkább a közös hazáról mint rész szerinti sikerekről gondoskodának rala, ezen férfiak a villafrancai békét ki fogták volna fejleszteni. Ezek azt fogták volna javaslatba hozni, hogy az ausztriai császár Velenczében oly állást foglaljon el, mint Hollandia Luxemburgban. Napóleon császárnak számítani kellett Olaszország józan eszére és hazafiságára, s hinnie kell, hogy az helyesen fogadja fel az ő politikáját, mely a következőkben vonható össze. Az európai háború helyett Napóleon császár elfogadja azon békét, mely Olaszország nemzetiségét századok óta legelőször szentesíti. Piemont hatalma öregbedett, s a confoederatio megalakulása esetében magát első szerepre látja hivatva, s mindezt természetesen azon feltétel alatt, hogy a volt herczegek államaikba visszatérjenek. „Ezen beszédet, reméljük, a nemzet ép része még meg fogja érteni. ” A franczia kormány már kijelente, hogy a herczegek nem erőszakkal fognak visszavitetni. Hanem, ha a villafrancai békefeltételek végre nem hajtatnak, az ausztriai császár a maga kötelezettségei alól, Velenczét illetőleg,szinte fel van mentve. A Pó jobb partjánn ellenséges demonstrátiók által nyugtalanítva, meg fog maradni a hadi állapot mellett. A kiengesztelődés és béke politikája helyett a bizalmatlanság és a gyűlölet politikáját fogjuk megújulva látni, mely ismét új zavarokat, új szerencsétlenséget okozand.“ A czikk következő szavakon végződik: „Némelyek úgy látszik az európai congressustól sokat remélnek. Mi ezt igen óhajtjuk, de kétkedünk, hogy Olaszország az által jobb föltételeket érjen el. — A congressus olyasmit fog kívánni a mi jogos, de vájjon igazság lenne-e egy nagyhatalomtól tetemes engedményeket kívánni a nélkül, hogy az illetők azt méltányos compensatiókkal megkínálnák? Egyedüli ilyen eszköz lenne a háború. Azonban nem csalja meg magát Olaszország e tárgyban . Csak egyetlenegy hatalom van Európában, mely eszméért koczkáztatja a háborút. Ezen hatalom Francziaország, és Francziaország megtette a maga munkáját.“ Mi Első Ferenc* József, Isten kegyelméből ausztriai császár , Magyar- és Csehország, Lombardia és Velencze . Dalmát, Horvát-, Tótország , Galiczia , Lodomeria, Illíria és Jeruzsálem, sat. királya; Ausztria főherczege ; Toscana és Krakkó nagyherczege; Lotharingia, Salzburg, Steyer, Karantén, Krajna és Bukovina herczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Fel- és Al- Slézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastalla, Osvieczin és Zator, Teschen, Friaul, Ragua és Zára herczege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska herczegizett grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felis Al-Lausitz, és Isztria őrgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg sat. grófja; Trieszt, Cattaro és a szláv őrgrófság ura; a szerb vajdaság nagyvajdája, sat. sat. A Magyarországunk báni mindkét hitvallású evangélikusok által, Pesten és Budán 1791. évi September és October havában tartott zsinatjaikból, legfelsőbb elhatárzás végett dicső emlékű elődünk II. Leopold császár elé terjesztett egyházi törvényjavaslatok, amelyek az egyik vagy másik hitvallású parochialis községeknek, esperességeknek, egyes superintendentiáknak s valamennyi superintendentiák öszszeségének fokozatos tagozatában egyházi képviseletet és igazgatást, az egyházi törvényhozás czéljából életbe léptetendő két zsinat szervezetét, az oktatásügy szerkezetét és vezetését, végre úgy a házassági jognak, mint az illető egyházi házassági bíróságok által a házassági perekben követendő eljárásnak megállapítását tárgyazzák, s azon idő óta ismételt tanácskozások alá vétettek. Miután az egyházi ügyek képviselése és igazgatása iránti fennemlített zsinati indítványok elintézését tárgyaló és előkészítő törvényjavaslat vallás- és oktatásügyi miniszterünk által mind a két hitvallású kerületi conventekkel véleményadás végett közöltetett, ennek folytán úgy az összes superintendentiást illető véleményei, mint a magyarországi, szerb vajdasági és temesi bánsági mindkét hitvallású evangélikusoknak utóbbi illető nyilatkozatai és beadványai is elhatárolásunk alá terjesztettek. Mi minden e részben Előnkbe terjesztett adatokat érett megfontolás alá vettünk, s ennek folytán oly czélból, hogy egyrészt Magyar-, Horvát- és Tótországban, a szerb vajdaságban s a temesi bánságban és a katonai határőrvidékben, mind a két hitvallású evangélika egyház további halasztás nélkül egy általános érvényes szerkezet élvezetébe léptessék s ezen szerkezet további képezése a rendesen összeülendő zsinatok utján lehetővé tétessék, továbbá, hogy az evangélikusok iskolai és oktatási ügyeinek kezelésére nézve szilárd szabály tűzessék ki, végre, hogy azon elvek, melyek szerint Mi fejedelmi főfelügyelési jogunkat gyakoroltatni kívánjuk, világosan és határozottan kifejeztessenek, — minisztereink s birodalmi tanácsunk meghallgatása után, a fönnemlitett zsinati munkálatok elintézése végett, s az 1791. évi XXVI. törvényczikk 4. §-nak foganatosítása tekintetéből következendőket rendeljük : I §• Úgy a® ágostai, mint a helvét hitvallású evangelika egyház képviselője és kormányzása, a szokásban levő módon, az alábbi három fokozatra oszlik, s magában foglalja : a) a parochiális községeket (eklézsiákat), b) az egyház vidéki községeket (seniorátusokat, esperességeket, tractusokat) és c) a superintendentiális községeket (egyházkerületeket, superintendentiákat). II. §. Az egyházi kormány orgánumai a következők : 1. A parochiális községre nézve : a) a presbyterium, b) a helybeli convent. 2. Az egyházvidéki községre nézve : a) az esperességi consistorium, b) az esperességi convent. 3. A superintendantialis községre nézve: a) a superintendentialis consistorium, b) a superintendentiatis convent. 4. Az egyik vagy másik hitvallású superintendentiák összeségére nézve : a) a generális conferentia, b) a zsinat (synodus). III. 3. Ezen egyházkormányi gyülekezetek és hatóságok tagjai minden szavazás alkalmával saját meggyőződésöket tartoznak követni s megbízók utasításaihoz nin kötvék. IV. §. Fejedelmi főfelügyelési jogunk, a saját elhatárzásunk alá fenntartott eseteket kivéve hatóságaink által, törvényesen szabályozott hatáskörük szerint fog gyakoroltatni. Vallás és oktatásügyi minisztériumunknál mind a két vallásfelekezet hitsorsosaiból alakult osztály létezendik. V. §. Az egyházi törvényhatóság gyakoroltatik : 1. az esperességi consistorium, 2. a superintendentiális consistorium által, 3. a törvényesen meghatározott különös esetekben, az egyik vagy másik hitvallású öszszes superintendentiák illető generális conferentiája által, végre 4. utolsó folyamodásilag az evangélikus egyházi legfőbb törvényszék által, melynek szerkezete iránt, a superintendentiák meghallgatása után, a megkivántató határozatok kibocsátását fema tartjuk Magunknak. VI. §. Mihelyest ezen egyházi bírói hatóságok életbe lépendnek, Magyar-, Horvát- és Tótországban, a szerb vajdaság és temesi bánságban s a katonai határőrvidékben fejedelmi bíróságaink házassági törvényhatósága, az átmeneti határozatok közzététele után, melyeknek kibocsátását magunknak fönntartjuk, mind a két hitvallású evangélikusokra nézve meg fog szűnni, s ezen törvényhatóság annakutána a következő módon lesz gyakorlandó: a) első folyamodásilag az esperességi consistorium által, b) másod folyamodásilag a superintendentiális consistorium által, c) harmad és utolsó folyamodásilag az evangélikus egyházi legfőbb törvényszék által. VII. §. Mindaddig, mig mind a két hitvallású evangélikusok házassági joga iránti törvények asinat útján létre nem jönek, az e tárgybani eddigi törvények hatályban maradnak, s a jelen nyiltparancs VI. §-ban elősorolt házassági bíróságok ítéleteik tekintetében, úgy magára a jogra (1852. nov. 29 én kelt nyiltparancs, bírod. törv. lap 246 sz.) mint a mennyiben lehet az eljárásra vonatkozólag is, az eddigi törvényhozás határozataihoz kötték. Az utóbbi tekintetben, ezen bíróságok minőségének figyelembe vétele mellett, a megkívántató eltérések külön fognak szabályoztatak A házasság polgári hatásai fölött a határozathozatal a jövőben is a világi bíróságokat illetendi. VIII. §. Az egyházi bíróságok működéseiért mely díjakat és mily határozatok szerint kell az egyházi pénzalapok számára fizetni, a Mi elhatározásunknak marad fönntartva. IX. §. Az egyházi személyek fegyelmi ügyekben az egyházi bírói hatóságok alatt állanak. Az egyházi személyeknek tisztán világi jogügyei, mint szerződések, adósságok, örökségek fölött, a világi bíróság határoz. X. §. Ha az egyházi személyek bűntett, vétség vagy kihágás miatt a világi bíróság által vizsgálat alá vonatnak, ezen biróságnak kötelességében áll, arról az illető superintendentiát haladók nélkül értesíteni. Épen úgy a hozott ítéletről s annak indokairól is a superintendentia késedelem nélkül tudósítandó Valamely egyházi személy elfogatásánál és letartóztatásánál figyelembe veendők azon tekintetek, melyeket a hivatása iránti tisztelet igényel. XI. §. Az evangélikus iskolákra való fölvigyázás, mely a fejedelmi főfelügyelési jogon alapul, csak ágostai és kelvét hitvallású férfiak által fog gyakoroltatni. Mindenik iskola köteles magát ezen fölvigyázás alá vetni, és a kormány által kívánt fölvilágosításokat nyújtani. Ha valamely iskola erkölcsi vagy politikai tekintetben ártalmas jellemet ölt magára , a politikai országos kormányszék által, a guperintendentia egy küldöttjének meghívása mellett, vizsgálat tartandó, s az eredményhez képest az iskola bezárása rendelendő. XII. §. Mind a két hitvallású evangélikusok népiskolái jövendőre is egyházi közlönyeik felügyelete és vezetése alatt állanak. Az erre vonatkozó viszonyok közelebbi szabályozása az egyházi törvényhozás számára marad fönntartva. XIII. §. A világi tárgyakban oktatás, épen úgy !