Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)

1859-10-18 / 2904. szám

Ferencz 1791 és 1828.) ékesített, negyedrétű­ diszkiadásra az előfizető megrendeléseket 8 új írtjával akadémiai pénztárnok Tóth Lőrincz ur fogadja el. — Novemberben következik, ha­sonló diszkiadásban, s a Ferenczy-Marsalkó­­féle szobor photographájt képmásával ékesítve az „Akadémiai Emlékkönyv oct. 27- kéröl 1859,“ mely a nemzeti múzeumban tar­tandó szónoki és költői előadásokat foglaland­­ja magában. — Magános emlékkiadások az ünnepre, melyekre a hazafiak figyelme ezen­nel fordittatik: 1. Gr. Desewffy József és Kazinczy Ferencz Levelezések, két kötetben; 2. Kazinczy Ferencz és Ber­zsenyi Dániel Levelezések; 3. Ka­zinczy Ferencz Levelezése Kisfa­ludy Károlylyal és ennek körével. Kazinczy Ferencz Munkái diszkiadá­­sa is előkészíttetik a legilletékesb kéz által, s róla később az illetőnek külön híradása fog szólani Kelt Pesten, oct. 14. 1859. Toldy Ferencz, akad titoknok. KÜLÖNFÉLÉK. — A „P. Lloyd“ tegnapi esti lapjában irja : „Épen most jött tudomásunkra, hogy a cs. k. közoktatási mi­nisztérium f. évi oct. 8-ki kibocsátványiban a magyar­­országi cs. k. helytartóságokat oda utasítja, hogy mivel a sept. 1-jén kelt cs. k. nyiltparancs az eddig fennállott nyolca év. superintendentia helyett 12 superintenden­tát rendel életbeléptetni — a kerületi konventeknek az előb­bi felosztás szerinti megtartása nem tüzelhetik el; azért azon esetben, ha ilyen konventek mégis összegyülekez­nének, azok szétosztásra szólítandók fel, mi ha nem tör­ténnek meg, hatósági rendszabályok alkalmazandók, az illető tagok pedig felelősség alá vonandók. A Dalkedvelők számára, kik a pest-budai dalárdához működő tagokal csatlakozni akarnak, f. év dec.­l­sején kezdődnek a külön ének-gyakorlati órák. Az előleges be­írások minden kedd és péntek esti 8—9 órakor az egy­lettermében, redout-épület n­­em történnek, szóbeli bő­vebb utasítást ad Thill Nándor egyleti igazgató úr, laká­sán Lipótváros sas-utcza 8. sz. 1-be­­m. Azonkívül érte­kezhetni mindenkor Krenner Károly egyleti pénztárnok urnái, nagyhid-utcza 3. szám alatti játék-kereskedésében. — A nemzeti színházban — mint halljuk — megint elkövettek valamit, a­miért valószínűleg megint senki sem fog akarni felelni : Szilágyi Béláné asszonyt szerződtették. Oly tény, mely csak valami privát passió­ból eredhetett , mert a közönség Szilágyiné asszony já­tékát, háromszori fellépte alkalmával, igazán csak lan­gyos tetszéssel kísérte , a lapok pedig, bár kímélettel és elismeréssel sie­tak felőle, de szerződtetését egyhangú­lag ellenezték.­­Egyhangúlag, mondjuk , bár a B. Hírlap és Nefelejts nem úgy nyilatkoztak. E két lapban azon­ban oly egyén szólott, a­kinek discretióból -- mi lega­lább úgy hiszszük — hallgatnia kellett volna, midőn an­nak ügye forgott fenn , kivel rokonsági viszonyban áll. Az ő felszólalásait tehát nem vehetjük tekintetbe.) — Décsey fényképész — mint a „Vasárnapi Ujság“­­ban olvassuk — képes vállalatot tervez, mit, ha előbb nem, a jövő tavaszszal szándékozik meginditni. Le akarja t. i. fényképezni Budapest vidékét, a kettős főváros egyes részeit, nevezetességeit, a múzeumi rit­kaságokat s Magyarország nevezetesebb városait és vi­dékeit; mindezeket aztán fényképezés útján többszöröz­ve s szöveggel ellátva kiadni szándékozik, hogy a neve­zett tárgyak leghivebb másolatának mindenki jutányos áron birtokába juthasson. Óhajtjuk, hogy e czélszerű terv mielőbb létrejöjön.­­ A budapesti orvosegylet f. hó 14 -én tartott évi nagy­gyűlésében az egyesület újonnan kidol­gozott alapszabályai az első titoknok által felolvastatván, közakarattal elfogadtattak és megerősítés végett a m. cs. k. minisztériumhoz benyujtatni rendeltettek. — Ezután szintén az első titoknak dr. Kovács Endre az egyesület évi tudományos munkálatairól kimerítő jelentést s végre az egylet ez évben elhunyt négy tagjairól említést tett, s p. dr Terczy Manó lipót­városi t. főorvos és dr Tersé­­nyi Zsigmond a pesti orsz. törvényszék- i börtön­orvos rövid életrajzát közölvén, az elhunytaknak a tudomány, az egyesület, a budapesti közönség és intézetek iránt, melyekben működtek, érdemeiket szivrehatólag kiemel­te, megjegyezvén egyszersmind, hogy a másik két elhunyt tagról s­p. dr Eckstein Frigyes úrról dr Bene Ferencz és dr Csorba József úrról dr Brunner Ferencz emlékbe­szédeket későbben fognak tartani. Az elnök dr Wag­ner János tanár a könyv- s pénztár kielégítő állapotát előadván, rendes tagoknak prof. Gerenday József, dr Bene Rudolf, dr Patrubány Gergely, dr Flei­scher József, dr K­o­tt­o­r Gyula és dr J­e­­­e­n­i­k Zsig­mond választattak meg.­­ Losonczi Gyürky Pál cs. k. val. bel. tit. tanácsos, cs. k. kamarás és Krassó-megye volt főispánja a közjó és családja jóllétének szentelt munkás életét folyó évi oct. 16 án életének 78. évében befejezvén, hirtelen be­következett tüdő-szélhüdés folytán jobblétre szenderü­lt. A boldogultnak hideg tetemes folyó évi oct. 18-án délu­táni 5 órakor itt Pesten, bálványutcza 9. szám a helvét hitvallásnak szertartása szerint koporsóba záratván, Nó­­grád megyebeli kis-terem­ei családi sírboltba fognak nyu­galomra letétetni, a később tart­andó ünnepélyes gyász­­szertart­ások további intézkedésnek hagyatván fel. — A több oldalról nagy tetszéssel fogadott „B­o­rá­­szati közlemények“ második részének kiadására nézve a következő sorokat kaptuk : Marosvásárhely 1859. oct 6. Borászati közlemények czimü munkám végső iveiről szóló tudósításomat jelen hó végéig útnak szándékszom inditni minden tisztelt előfizetőimhez; mi is szolgáljon előleges értesítésül. Vajda Dániel. — N.-Oroszi mezővárosából azon szomorú esetről tudó­sítanak, hogy egy ottani lakos, ki második házasságában boldogtalan volt s alkalmasint ezért való elkeseredésé­ben több ballépésre is vetemedett, sőt világfutóvá is lett, három napi bolyongás után oct. 4-én éjjel haza vetődvén, első­ feleségétől való három éves fiát, utána pedig maga magát is fölakasztá. Szive fölött első felesége fekete se­­lyemkendőjét találták. Ez esetet tudósítónk követ­kező észrevétellel kíséri: „II.­Oroszi mezővárosa népes­sége nem üti meg a két ezeret, mégis három évtized alatt négy oly gyilkosság színhelye volt, mely rém tartozik a közönségesek közé. Ezek elseje férj-, másodiké apa-, harmadika ön-, negyediké pedig gyermek- és öngyilkos­ság. N.­Oroszi férfi népe józan, takarékos, mérsékletes és munkás: várjon hol itt a hiba ?“ Az 1859-iki jul. 1-től sept. 30-ig a m. n. muzeum szá­mára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak. (Folytatása és vége.) III. Képtár. A csongrádmegyei cs. kir. hatóság ré­széről a szegvári megyeházból beküldettek néhai gróf Brunszvik József és gróf Károlyi Lajos főispánok arcz­­képeik. Dr. Doleschall Gábor néhai gróf Eszterházy Ká­roly egri püspök arczképét. A pesti mű­egylet Weber Henrik által festett „V-dik Ferdinánd magyar király ko­ronázása“ czímű képét, a magyar képcsarnoki egylet Madarász Viktor „Hunyady László halva“; Marasztoni Jakab „Szerzetes“; és Marasztoni József „domborművet ábrázoló bachansok“ czímü képeiket ajándékozó. IV. Természetosztály. A) Állatország. A magyar természettudományi társukat 123 darab kalifor­niai madarat, Gyulai Gaál Béla cs. k. tengerészhadnagy 4 brazíliai kígyót és 5 habarczfélét, Kováts Gyula mú­zeumi őr 2 nevető sirályt és 2 rendes halászkatojást, egy ismeretlen egy bibirezon cserhártyájú és szemhéjú házi galambot, Nagy Imre bátorkeszi plébános egy különös idomú tyúktojást, Kubinyi Ágoston aranypontyot, Anker Rudolf 2 ritka rovart, Rinkó József 1 darab rákfélét­­ ajándékoztak. Csere utján egy hód , egy flamingo-csont­­váz és 4 rendes csöntörtojás szereztetett. B) Növényország. Jankovics Vincze különös idomú szőlőtökét. Nemcsik János nagykőrösi senator pö­­feteg gombát. Balogh Mihály tanár mesterségesen össze­font buzakalász csoportot. Hüttner Mária 2 gránátalmát. Kovács Gyula 10 féle ritkább külföldi növényt­­ aján­dékoztak. C) Ásványország és földtani tárgyak. Gigler József borostyánkői plébános több helybeli ás­ványt és sziklafajt. Margittai Gábor mérnök 5 példány nagyváradi márványt, de Doleschall Gábor 100 év lefo­lyása alatt mézkéreggel bevont hordót­­ ajándékoztak. D­ őslénytani tárgyak: Csekonits Endre hall­­stadti csiszolt ammonitot, Halasy Béla szarvaskoponya­­töredéket és kisebb marhakoponyát, Bossányi Rudolf cs. k. kamarás 4 szarvasszarvat, Dorner József tanár ősele­­fánt agyartöredékét, Walter László őselefánt zápfogtöre­­dékét — ajándékoztak. E) Kézműtani osztály. Polányi Károly egy vil­lám által elváltoztatott tégladarabot ajándékozott. Pesten oct. 1-jén 1859. Kubinyi Ágoston, magyar nemzeti muzeum igazgatója. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG, London, oct. 13. A lapok a franczia császár bordeauxi beszédével foglalkoznak. „A bordeauxi érsek minden nagy phrasisjai mellett sem kell felednünk, jegyzi meg a T­i­m­e­s, hogy a fran­­­czia egyeduralom feje és ultramontán clerusa a nap nagy kérdését illetőleg ellenkezésben vannak egymás­sal... A császár beszédében érintett programm nem for­radalmi, mindazáltal mérséklete mellett is megütközést idéz elő azon clerusban, melynek magaviselete téve szükségessé annak elmondását.“ A „Morning Post,“ „Daily News,“ s több lap tet­széssel fogadják Napóleon érintett beszédét. A„Morn­ Post“ és „Daily News“ Ausztria viszonyát Poroszországhoz is tárgyalják és pedig — mint előbb már a „Globe“ — határozottan porosz részre állanak. A „Daily News“ dicséri a szász-koburg-garcai her­­czeget, hogy oly „bátran“ megfelelt Ausztriának. A „Morn­ Post“ pedig már arról beszél, hogy forma sze­rint megszűnt a szövetség Ausztria és Poroszország közt, s nem kis fontosságot tulajdonít a kormányzó herczeg és orosz czár találkozásának, mely Varsóban vagy Berlinben fog történni. „Oroszország közeledése, mond folytatólag, nem bir többé azon visszahatási je­lentősséggel, mint Miklós czár idejében, s nem sza­badítja meg Manteuffer úr barátjait érdemlett ostra­­cismusuktól. Oroszország gyakran barátja a reformok­nak házán kivül, s most otthon sem ellens­ége.“ A „Times“ egy turini sürgönyt közöl, mely szerint Napoleon herczeg ezen hét vége felé Londonba megy, hol öt napig mulat. Tegnap esti city-czikkében írja a „Times“ : „Napoleon császár, párisi hír szerint, arra nézve, ta­nácsos-e valamely eszméért háborút folytatni, ellenkező nézetre tért, s elhatározá, hogy anyagi kárpótlást kíván Szardiniától. Ezen hirre a consolok 1/4­0­0-tel estek alá, s e sü­lyedés akkor sem változott többé, midőn immár az érintett hir határozottan megc­áfoltatott. A „Moniteur de l’Armée“ azon közlése, hogy a mi volt ind seregeink nem akarnak China ellen önkényteseknek menni, ha csak biztosak nem lesznek az iránt, hogy franczia ezredek fogják őket segíteni, s szintén feltűnt, mint ha szö­vetségesünk első katonai lapjában megjelent nevezetes k­o­h­o­­­m­á n­y.“ A „Globe“ azon hitt, mintha lord Canning ind fő­­kormányzóságából visszahivatnék, alaptalannak nyil­vánítja. Woolwichban hadiszerek készítésével, a múlt hó­nap folytán, legalább 8658 ember foglalkozott. Valamint Németországban Humboldtot csakhamar Ritter Károly követte: úgy kísérte sírba rövid időn Stephenson Robert Angliában hir°s pályatársát Bru­­nelt. Stephenson szintoly nagy, vagy talán még na­gyobb volt, mint ember, mint a­milyen híres mérnök volt. Ezer meg ezer főtt sterlinget adott évenként jó­tékony célokra; ismerősei, barátai, gyermekeit önkölt­ségén növeltette. Tanítványai csaknem imádták jósá­ga miatt. Kellemesebb társaskör alig volt Londonban, mint az övé. Pályatársai közül is mindenki egyaránt hódolt érdemeinek. Sok érdeme van már ifjú korában a gőzmozdony készítése, vasutak építése körül. Rop­pant tevékenysége a vasútrendszerek tervezése és kivitele közül nemcsak Angliára, hanem Németor­szágra, Schweizra, Dániára, Toscanára, Canadára, Egyiptomra és Indiára is kiterjed. Hid­jai közöl csak a menai-utban épített híres hidját említjük, és a Vic­toria- hidat a Szt. Lörincz folyón. A csöves hidak rend­szere szoros összeköttetésben áll nevével. Mint állam­férfin a conservativ párthoz tartozott az ipar terén e nagy nyitó 1847 ben először képviselte a parliament­­ben Whitbyt. „Titania“ nevű yachtját Piatzi Smyth tanárnak rendelkezése alá adta tudományos vizsgála­tokra a Teneriffa körül, s a newcastlei irodalmi és bölcselmi társulatnak 1855-ben 3100 font sterlinget adott. Schiller százados ünnepét a németek Angliában is megütik — a kristály­palotában. A Great Eastern próbájáról (Weymouthból Holy­­herdba) a legjobb tudósítások érkeznek. Csak egy órai zivatar tánczoltatta meg a nagy szörnyeteget, azontúl legkisebb inogását sem lehet­ érezni. A Morn. Post azt mondja, hogy a császár bor­­deauxi beszéde félelmet idéz elő az ultramontánok táborában, s reményt és bátorságot önt az olaszokba. „Egyébiránt, úgymond, semmi új nincs azon beszéd­ben. Tíz év előtt hasonló előterjesztéseket ten Fran­­cziaország a vatikánhoz — mind hasztalan.“ A czik­­ket következő szavakkal végzi a Post: „A harettér változott. Nem Olaszország és Ausztria közti küzde­lemről van többé szó, hanem a császári Francziaor­­szág és a pápa székvárosa közt.“ A Times végre fennebb is érintett czikkét ezen szavakkal fejezi be: „Nem a császár tanácsaitól, vagy a pápa engedményeitől várhatják a rómaiak sorsuk javítását, hanem saját bátorságuktól és függetlensé­güktől.“ Egy másik czikkében a pármaiakat védi a Times, habár kárhoztatja a „különben méltán gyűlöltnek“ mondott Anvitin elkövetett barbár gyilkosságot. A kényuralom, úgymond, elaljasítja az embert, s a sza­badság nem olyan mint bármely adomány, melyet csak el kell fogadni, hanem szokni kell hozzá. A ki­csapongások és tévedések nem azt mutatják, hogy igen korán adatik a szabadság, hanem hogy igen soká Vissza volt tartva. Egy borzasztó, gyalázatos tett miatt, melyet a kényuralom alatt baromivá lett pót­tömeg elkövet, nem kellene felednünk a többi olaszok, egész Középolaszország példás magaviseletét tíz hó­napon által sat. London, oct. 13. A „Herald“ is ugyanoly szel­lemben nyilatkozik a franczia császár bordeauxi be­szédéről, mint a „Times" és „Daily News.“ Többek közt mondja a tory lap: „A római papi uralom igen jól tudja, minő fontos szol­gálatokat. Jön Francziaország mostani dynastiájának, de III. Napóleon nem segélyre szorult trónkövetelő többé, hanem szilárdul ül a trónon. Kedve kerekedhetik egy­szer eldobni azon létrát, melyen fölemelkedett, s bízván a hadsereg ragaszkodásában, melyet győzelemre vezetett, a polgárságban, melynek anyagi érdeke­t előmozdítá, s az egész nemzetében, melynek bizalmát egy szabadelvű ötlet, egy adag dicsőség,valamely nagy „eszme“ által mindenkor megszerezheti, — a papsággal kötött szövetséget nélkü­lözhetni véli. A császárnak a pápára egyáltalában nincs annyira szüksége, mint ennek amarra. A pápa ennélfogva nem tekintheti puszta fenyegetésnek , a­mit Napóleon a franczia seregeknek Rómából visszahívását illetőleg mon­dott. Azt olvassuk a bordeauxi beszédben, hogy a pápa „világi“ hatalma nem áll útjában Olaszország független­ségének és szabadságának, — de mit ért a császár „a világi uralom“ alatt, s mi felel meg Pio Nono álmainak, két merőben különböző dolog.“ Az „Advertiser“ már, szokott túlságában azt várja, hogy a pápa Napóleont excommunicálja. FRANCZIAORSZÁG. Párist October 13-kán egész nap egy sereg nyugtalanító leír zavarta, s a börzén minden érték rögtön alászállt.Egyszerre elkezdék be­szélni, hogy Rómában felkelés van; hogy Garibaldi és a pápai csapatok közt Romagnában összecsapva tör­tént; hogy Algesiras előtt az angol és franczia flottá­hoz tartozó hajók összeütköztek; hogy Bourqueney úr, az eredmény iránt kétségbe esve, Zürichben úti leve­leit kivette; hogy a franczia minisztérium összeállítá­­sában mély változás készül; hogy a St. Cloudban tar­tott min­iszteri tanács viharos volt, és hogy a császár aggasztólag roszul lett. Ezen hírek közöl egy nem valósult, a kormány azonban jónak látta azokat világosan is meghazudtol­­tatni a „Corresp. Havas“ által,­­ a Bourqueney úr Zürichből lett állítólagos rögtöni visszatérését illető hírre különösen kijelentetvén: „A zürichi értekezlet munkálatai végükhöz közelednek. A franczia és osztrák kormányok teljesen egyetértenek minden pontra nézve, kivévén azt, mely a lombard adós­ságot illeti. Az illetők azonban úgy vélekednek, hogy ezen utóbbi nehézség, melynek megoldása ugyan megle­hetős kényes, hamarjában el fog háríttatni, és hogy a békeszerződés aláirathatik. Hozzá­teszik, hogy a con­­gressus késedelem nélkül össze fog gyűlni, mihelyt a meghatalmazottak e szerződést aláírták.“ — Hasonló értelemben nyilatkozik, a­mennyire a távirati jelentésből kivehető, oct. 14-ken a „Constitutionnel.“ Valóban a vigasztalás nem látszik egészen felesle­gesnek , mert a „Nord“-nak Páriából még oct. 10-ről is így irnák: „Az esett érzésemre, hogy Zürichben a békeszerződés aláírása valóban elhalasztathatnék azon nehézségek foly­tán, melyeket Ausztria támaszt, és a­melyeket Metter­nich Rikhárd herczegnek Biarritzban léte alatt kiegyenlí­teni nem lehetett. Az osztrák nagykövetnek utolsó be­szélgetése a császárral, az Oldenburg­ herczeg és Cowley lord jelenlétében ment végbe. Metternich by hosszasan kifejté az okokat, melyek miatt Ausztria azt sürgeti, hogy a békeszerződésben újra ki kell tenni a villafrancai előzetes pontokat, a­mennyiben azok a főher­­czegek visszahívását illetik. Igaz, hogy Ferencz József Császár megígérte, hogy birtokaiktól megfosztott család­tagjai visszahelyezésére erőszakot használni nem fog, ámde azok visszahívását elvileg elvégre még­sem kötöt­ték ki komoly okok nélkül a villafrancai alappontokban. Ugyanazért a végleges szerződés szerkezetében meg kell tartani, és tisztelni kell azokat. „A császár azt felelte, hogy a villafrancai béke óta a népek oly egybehangzással, s oly erélylyel nyilatkoztak a főherczegek visszatérése ellen, hogy itt már azon be­­végzett tények egy­ike van meg, melynek számbavételét az igazság és a legmindennapibb­eszélyesség parancsol­ják. Minek tehát a herczegek visszahívását említeni a végleges szerződésben, ha az meg nem történhetik. A csatlakozás oly más természetű kérdés, melyet Európá­nak szabadságában áll congressuson elfogadni vagy visz­­szavetni, a­nélkül, hogy szomorú összeütközéseket idéz­ne elő. „Metternich herczeg - folytatja a „Nord“ tudósítója — nem hajlott ezen megjegyzésekre, sőt kijelenté, hogy Ausztria nem fogná aláírni a békeszerződést, ha az a villafrancai előzésektől eltérne, a­mi fenn nem forog. (Ez már úgy látszik a tudósító véleménye), miután Fran­­cziaország úgy egyezett a herczegek visszatérésébe, ha az a népek akarata által eszközöltethetik, de arra nem kötelezte magát, hogy azokat erőhatalommal helyezze vissza. — Metternich bg sietett hozzá tenni, hogy ő mé­lyen sajnálja ez eseményt, mely Francziaország és Ausz­tria közt a baráti viszonyok újra felvételét elnapolná.— A császár azt tanácsolta az osztrák alkudozónak, közölje Ferencz József Császárral azon fontos okokat, melyeknek a jelen körülmények közt­i Felségét arra kell indítaniok, hogy a villafrancai alappontok értelmét azoknak túlfe­­szítésében (exageration) ne keresse.“ A tudósító hozzá­teszi, hogy Cowley lord Octo­ber 10-kén Londonba futárt küldött, oly részletes sürgönyökkel, melyekben az angol nagykövet szá­mot ad a császárral tartott beszélgetéseiről Biarritz­­ban, és annak Metternich­nggel folytatott társalgá­­sáról.­­ Ugyanazon lap szerint, a Párisba érkezett lon­doni szárd követ d’Azeglio Emánuel marquis, ott azon toscanai, pármai, modenai és romagnai küldöttsége­ket fogja támogatni, melyek Középolaszország óhaj­­tásainak a császár elé terjesztésével vannak megbiz­­va'' ~T, oct* 13-Tól azt mondja, hogy az adós­ság kérdése, melyen Zürichben meg nem egyezhettek congressus elé fog terjesztetni. ' ' T­éJ kiáltványa, valamint azon erőteljes rendszabályok, melyekhez annak parancsából a ha­­tóságok az Anviti meggyilkolásabeli főrészesek elfogatását és megbüntetését illetőleg nyúlt vala Pá­riában jó benyomást tettek. — Nem tudom — jegyzi meg a kölni lap párisi levelezője,­ vájjon ezen lépé­sek után hitelt adhatok-e azon tudósításnak, hogy a párm­ai franczia konzul, midőn a feltételes utasítást megkapta, a franczia lobogót lakásáról valósággal be­vonta volna. — Azt azonban más lapnak is k­iab­ul trát­or vagy a középolaszországi dol­­lgokat italában fekete színben látná, s mint már előbb úgy különösen most a pármai merénylet után jelentéseiben azon meggyőződést mondaná ki, hogy a herczegségekben a nyugalom és rend csupán franczia megszállás által tartathatik fenn. Természetesen csak akkor, ha az illetők úgy vélekednek, hogy az annexió eismerésének gyakorlati eszközét alkalmazni nem . A nápolyi tudósítások az előbbieknél kedvezőb­ben hangzanak. A római határszélen álló nápolyi csapatok ugyanis, mint állíttatik, épen nem fognak Romagna és a herczegségek ellen felhasznált ,tű, ha­­nem csak egészségi zárvonalt képeznek a forrada­lomnak Nápolyba szivárgása ellen. de­ Débatee a császár bordeauxi be­szédéről következőleg nyilatkozik : „Oly okirat ez, melynek politikai fontosságát egész Európában felfogni és méltatni fogják. E beszéd végsza­vai, melyekben a császár azt mondja, hogy az igazságot higgadtsággal kell keresni, nem pedig az égő szenvedé­lyekre hivatkozni — a mai viszonyok közt figy­elmet fog­nak gerjeszteni. Oly értelemmel és horderével bírnak * Felhívás a pesti kath. legény-egylet ügyében. Negyedik éve telik, hogy hazánk fővárosá­ban bibornok hg­ primás és esztergomi érsek ő eminentiája által a mesterséget űző középosztály vallás erkölcsi és tudományos kiképezésére kath. legény-egy­­­et ala­­pittatott, és 1856-dik évi­zept. 8-kán itt Pesten ünnepé­lye­sen megnyittatott. Eddig körülbelül 1400 mesterle­gény, legtöbbnyire Pest-Budáról, és Magyar-­­ Erdélyor­­szág különféle városaiból, de sokan egyéb ausztriai tar­tományokból és külföldről is csatlakoztak az egylethez, és hosszabb vagy rövidebb ideig élvezték az egylet jó­tékonyságát , buzgón részt vevén a vallás-erkölcsi és tu­dományos előadásokban. Ez által az egyház és haza jó s hasznos fiai­ s tagjaivá törekedtek magukat kiképezni. Szerénytelenség volna tőlem, ha az egyletben eddig felmutatott sikerről bővebben szólanék. Az egylet fővéd­nöke, hazánk bíboros főpapja, meggyőződvén a tett élő­­haladásról, ismételve tisztelte meg az egyletet, és boldo­gította az egyleti tagot­at magas látogatásával. Ő és. Fen­sége Magyarország főkormányzója, Albrecht Főherczeg, elismerő magas részvétét méltóztatott az egylet irányában kifejezni. Hazánk magas püspökei, s más t. ez. egyházi és világi urak pártfogásukra méltatták eddigelé az egy­letet, melynek következtében lehetségessé­gön, az elmúlt három év alatt a tetemes költségeket fedezni. Legmélyebb hálaköszönetet mondok ezennel is az ed­dig befolyt bárminemű adakozásokért. Azonban az egylet fönntartására és fönnállásának biz­tosítására állandó jótevőket vagyok kénytelen, a jó ügy érdekében, minden tisztelettel felkérni. Ily állandó jótevők nélkül az egylet fönn nem állhat. Állandó jó­tevőnek pedig fog tekintetni mindaz, ki az egylet czél­jaira évenkint k­é­t új írtot biztosítani szíveskedik. Tisztelettel felhívok s felkérek tehát ezennel minden, a mesterlegények vallás erkölcsi és tudományos kiképe­­zését szivén viselő hazafit és honleányt, szíveskedjék ez évi járulékkal az egylet állandó jótevőinek sorába lépni, azon jutalmazó indulattal, hogy egy nagy horderejű egy­let fönnmaradásához tevékenyen járul. A kegyes adományokat tisztelettel alulirthoz (Pesten, kegyesrendüek épülete, 35. sz.) kérem utasítani. ,Is­ten áldja a tisztes ipart.­ Pesten, oct. 1. 1859. A védelőljáróság nevében Szabóky Adolf, m. k. kath. legény-egyleti elnök. — Nemzeti színház Oct. 15 kén : Markovits Ilka k. a. uj szerződött tag első felléptéül: „Éjszak csil­laga,“ opera 3 felv. irta Seribe, zenéjét szerzette Meyerbeer. Markovits Ilka k. a. első fellépése igen szépen sikerült, gyakorlott coloraturájával és érct­­tisztaságú trilláival, főként az 1-ső felvonásban, hol al­kalma volt bemutatni e nemű ének tehetségét, néhány­szor a legmelegebb tapsokra ragadta az igen szép számú közönséget. Játéka is több mint kezdőtől követelni szabad, és ha a folytatás méltó leend a kezdetre, úgy a kisassz. szép reménynyel nézhet művészi jövője elébe. H­o 1t­ó­s­y L-né mint rendesen kitűnőleg adta bravour szerepét. B­e­n­z­a­ur mint G­r­i­c­e­n­k­o gyakran megnevettette a közönséget. — Oct. 16-án „Mátyás király lesz“, történeti színmű 5 felv., irta Szigligeti.

Next