Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)
1859-10-07 / 2895. szám
PEST, OCTOBER 6. (Fk.) Az olasz és a bolygó zsidóként sem élni, sem meghalni nem tudó dán-holsteini kérdés első pillanatra egymástól nagyon távolra esőnek látszik, azonban, la közelebbről tekintjük, nem lehet igen érdekes, mégpedig lényeges hasonlatosságra nem ismernünk. Mi az olasz kérdés veleje? A „Journal des Débats“ erre a minap igen jeles czikkben tüzetesen és találóan felelt: az olaszok önállóságot, függetlenséget kívánnak nemzetiségek számára, tehát nem a lehető legjobb politikai intézményeket igénylik, hanem olyanokat, miket maguk adnak maguknak, nem a lehető legjobb fejedelmeket, hanem olyanokat, kik eredetre, nemzetiségre, gondolkozásmódra nézve hozzájuk tartoznak. „L’Italia fara da se“ ez most is a jelszó, bár kissé megváltozott értelemben . Olaszország egymaga akarja elintézni a maga ügyeit. „Az olaszok — mondja a „Journal des Débats“ — olaszok által akarnak kormányoztatni, szükség esetén akárroszul is, de olaszul.“ Nem lehet szabatosabban elemezni az egész olaszhoni mozgalom legbensőbb természetét. És mit akarnak a dán kormány alatt álló németek, vagy azok nevében a német diéta? Nem lehet mondani, hogy a dán alkotmány elég szabadelvű ne lenne, vagy hogy a dán király a szövetség sürgetésére egyik másik „engedményt“ ne tett volna, de ez nem elégíti ki a német herczegségek igényeit, valamint a restaurátió árán ígért alkotmányosság nem elégíti ki az olasz hűségek kivonatait. ,,Nil de nobis sine nobis“ ez a holsteiniak jelszava; ők szerződésszerű viszonyban állanak Dánia uralkodójához, s nem akarnak kegyelmet ott, ahol követelésre joguk van, ők meg akarnak kérdeztetni, valahányszor őket illető rendszabály forog szőnyegen , bármily jók legyenek is a dán intézmények, ők inkább kevésbbé jól akarnak kormáyoztatni, de németek által és németül, mint Isten tudja, milyen jól, de dánok által és dánul. Hogy a herczegségek a nem-nemzeties kormány alól még nyílt elszakadás útján is megmenekülni készek, azt az 1848. év kétségtelenné tette. Hogy pedig ily kisérletek a német herczegségeknél nem ismétlődtek ügyenként az olaszoknál, az annak köszönhető, hogy nem akadt oly hatalmas pártfogójuk, ámbár Németországnak inkább volna köze a német herczegségekhez, mint Francziaországnak volt az olaszokhoz. Innen eredt az — és ez aztán a különbség a német és olasz herczegségek helyzete közt, — hogy amazokban a tettleges állapot a nemzet kivánataival ellenkezik, mig ir.ezekben teljes öszhangzásban áll vele. Különbség továbbá még az is, hogy egynémely hatalom a nemzeties irányt a német herczegségekben helyeselni látszik, az olaszokban pedig kárhoztatja, ámbár ez irány mindkettőben lényegére nézve azonos. A két német nagyhatalom legújabb „excitatoriumára“ Dánia ismét kitérő választ adott, a német szövetség pedig ennek következtében alkalmasint kénytelen leendő még egy „ex citatorium“-ot küldeni Kopenhágába. Az olaszok pedig — minden positív gyámolítás nélkül, és egyedül azon negatív pártfogásban részesülvén, hogy fegyveres erőszaktól mentek maradnak — egyre szervezgetik a nemzeties kormányt, és keveset írnak, de sokat cselekszenek. Melyik részen lesz végre a nagyobb siker ? Nem tudjuk. Egyik példabeszéd azt mondja : audaces fortuna juvat, s az olvasók természetesen e római mondathoz tartják magukat. Magyar tudományos Akadémia. (Oct. 3. Nyelvtud. oszt.) Két, hónapi szünidő után folyó hó 3kán tartó akadémiánk első szakosztályi és összes ülését. A szakosztályi ülésben Czuczor Gergely rendes tag értekezett a „szóképzésről és szóragozásról nyelvinkben.“ A nagy szótár bevezetésének teezdie czikk egyik fejezetét. Kell e mondanunk, hogy a legkimerítebb dolgozat nyelvünkön e fontos nyelvtani kérdésekről? Elég a felolvasó nevét említenünk. Ezután hazai festészeink egyik legjelesbike, Barabás Miklós levelező tag foglalá el az akadémia szószékét, melyre még 1836 ban meghivatott. Nagyérdekű kérdésről értekezett, mely egyaránt érdekli a műtölcselőt és a végrehajtó művészt; oly tárgyról, melynek igareje a legnélkülözhetlenebb mind az egyikre, mind a másikra nézve, s a melyet mégis legkevésbbé tanulmányoznak. A festészeti perspectivát értjük. Kiemelő Barabás, mily szarvashibák fordulnak elő e tárgyat illetőleg még a legjelesebb munkákban is, s a rész tanoknak aztán szintúgy vannak követői minta helyeseknek. Értekező egy nagyocska rritben foglalá egybe nézeteit a perspectiva törvényeiről, tekintettel legalább 40 szaktudós ide vonatkozó munkáira. Az idő, mely egy előadásra ki van tűzve, rövid lévén, e mű terjedelmes ismertetésére , csak egyes részleteket emelt ki abból ezúttal a tudós művész, a táblára festett ábrákkal igyekezvén szemléletivé tenni, amiket szóval elmondott. Néhány tévtant érintő és cáfola meg különösen a párhuzamos vonalakról, a viztükrözésről, a kettős horizonról s az árnyalat körül stb. Az alapos műre, mely avatottan s a laiusoknak is érthető előadással tárgyalja a perspectivára vonatkozó kérdéseket, előre figyelmeztetjük különösen hazai művészeinket. A szakosztályok az érintett előadások után, összes üléssé alakulván, a titokuok ten több rendbeli előterjesztést. Bemutató mindenekelőtt Vámbéri Ármin hazánkfiától, aki Stambulban mint Residefendi a török nyelv tanára, a következő munkát : „Hatszáz török példabeszéd és 100 eredeti szólásmód.“ Az Értesítőben fog megjelenni, Czuczor és Hunfalvy r. tagok előző vizsgálata után. Jelenté továbbá a titoknak, hogy Fábián István lev. tag „Finn nyelv tanáért“, mely az akadémia költségén nem rég jelent meg, hist nem fogad el, mihez képest inditványozó előadó, hogy mind Fábián urnak, mind Hunfalvy Pál rendes tagnak, ki e munka kiállítására felügyelt, s a hasonló művek nyomtatása körül, kétszeresen fárasztó nyomdai igazítást vinni szives volt, hazafiai köszönet mondassák. Közakarattal elfogadtatott. Végül olvasó a titoknok a nyelvtudományi osztály jelentését a Kazinczy féle pályázatról. Az akadémia által júl. 25-kén vett megbízás folytán aug. 21-kén reggel ülést tartott az osztály, s az aug. 20- dikig, mint határnapig beérkezett egy prózai és 14 költői pályamunkát a titoknoktól általvevén, mint olvasóink tudják, a prózai mű megbirálására Hunfay y Pál és Tody Ferencz rendes, s Greguss Ágost lev. tagokat bízta meg; a költői művek bírálóiul pedig Lukács Móricz tisz ., Arany János rendes és Székács József lev. tagokat nevezte ki. Ezen bírálók eljárván tisztekben, sept. 29-kén bízottmányi osztályülésben előterjeszték véleményeiket. Azok nyomán következő előterjesztést ten ailoknak: A prózai pályamunkát mind a három bíráló jutalomra, Hunfalvy Pál r. tag azonnal, Toldy és Greguss ellenben átdolgozás után ajánják utalomra. T. i. némely ágai a kérdésnek el vannak hanyagolva; hiában keressük benne Kazinczyt a prózairót jellemezve; hiába azon czélokat, melyeket Kazinczy mint metforditó tűzött maga elé s a módot méltatva, mely szerint ő azokat elérni szerencsés volt; de nyelvreformátori működésében is elkerülte szerző figyelmét, azon aesthetikai momentum, mely Kazinczy neologismusának lüktetőpontja. Mindamellett a pályázó oly helyesen gondolkodó fő, hogy ha nyugodtan átegyengeti s kellőleg kiegészíti művét, az - ha a szükséges eszközöknek, mint látszik, hiányánál fogva — nem egészen kielégítő, de sok részben mégis sajtóra érdemes lesz. A költői pályaművek közös, bővebb értekeződés után, birálók a jutalmat az V. számúnak ítélték, melynek jeligéje: „Hív és nagy vala.“ Kazinczy Ferencz, s mely győzelmi hymnus egy hosszú dicső pálya fölött, a milyen a százados ünnep emelésére mindenkép alkalmas. E mellett a II. számú költemény, ily jeligével: „Első valób én, a ki, mint miveid A parlagot, törvényt s példát adok Kazinczy.“ot megillető szép elegiai ömledezés, mely szintén megérdemli, hogy az ünnep dicsőítésére, mégpedig tiszteletdíj mellett, kinyomassék. Az egyetlen prózai pályamunkát illetőleg az osztály jelentéséből arról győződvén meg az akadémia, hogy pályázó a kitűzött kérdést csak igen hiányosan, egyedül nyelvészeti szempontból s e tekintetben sem kiriernőleg tárgyalta, s a mű ennélfogva ünnepi emlékiratut nem ajánlandó: 12 szavazattal 3 ellenében azt határozta, hogy az érintett műnek a jutalom nem adatik ki. A költői pályaművek közöl felbontatván a jutalomra ajánlott V. számú költemény jeligés levélkéje, abból Tompa Mihály neve tűnt ki. A II. számú pályamű jeligés levélkéje pedig Szász Károlyt vallotta a tiszteletdíj mellett kinyomtatásra ajánlott költemény szerzőjének. Az utóbbi mű tiszteletdíját 10 aranyban indítványozá az osztály, s az akadémia e 10 arany tiszteletdíjt annál inkább megajánlandónak vélte, mivel a prózai jutalomra kitűzött ötven arany nem adatott ki, a német közbeszéd pedig azt mondja : „gut Ding braucht weil’“, s a németek ezt követik. Mi e néhány sorral csak arra akartunk figyelmeztetni, hogy az általunk több ízben megjelölt kormány éjszakán és délen egyaránt világosan előtérbe lép , hogy mindenütt ez irány első és legközelebbi czélpontja: a nemzeti önállóság és függetlenség az önhatározási jog, mely a nemzet ügyeit egyedül a nemzet közbenjárásával és közvetlen részvétele mellett kívánja rendeztetni, mely még a középszerű, de önönalkotta állapotot is többre becsüli a legjobb odrogirozásnál, és hogy — ahol a nemzetiségi és politikai szabadság igényei egyszerre ki nem elégíthetők — a legellenkezőbb jellemű nemzetek is készek, nemzetiségek kedvéért még a politikai szabadság terén is áldozatot hozni. Ezek tények! Meglehet, hogy politikai bölcsészeink e tényeket megmagyarázhatlanoknak találják, de Hamlet már kétszáz év előtt mondá, hogy sok történik a nap alatt, miről bölcsészetünknek fogalma sincs! Az igazságügyminisszter Kalina Arnold törvényszéki segédet a balassagyarmathi megyetörvényszéknél, a nyitrai megyetörvényszéknél államügyészi helyettessé, tanácstitkári ranggal, kinevezte: Szabadka, sept. 28. Múlt községi ülésünkben egy nevezetesebb kérdésen estünk keresztül, t. i. a . egy inasium megalapitási kérdésén Elhatároztatott ugyanis, hogy a meglevő algymnasium, felgymnásiummá emeltessék, mely határozat közértelem és lelkesedéssel hozattatván, e helyütt bennünket azon nyilatkozatra bir, hogy ezért úgy a községtanács mint az indítványt tevő Cz. B. barátunknak teljes elismerésünket nyíltan fejezzük ki. Részünkről e kérdéshez e becses lapok s egyéb nyilványos közegek utjain hozzászólva, már évek óta hozzá kötöttük reményünket, s örülünk, hogy elvégre annak megoldatását azon időkorban nyerjük, midőn egyszersmind a tannyelv kérdése is szerencsés megoldatásban részesült. Valóban ezt jó jelnek tartjuk leendő félgymnásiumunk jövendőjére nézve, és alig várjuk a felsőbbi jóváhagyás megérkezését, mely által e város iskoláit tekintve, vagyoni és szellemi értékéhez képesti állására emeltetnék. Egy más kérdés: az itt sokat pengetett gazdászati intézet megállapítása, későbbre halasztatott azon okból, mivel erre az eszközöket a községtanács, a bajmaki és csantavéri legelő-elkülönzés után véli csak feltalálhatni. Legyen bár így a humaniórák s gazdászati nevelésnek — egy előkészítő reál osztály felállítandása mellett leendő párhuzamos előmozdításában látjuk mi e vidék s város szükségleteinek kielégítését, s az utóbbiak létrehozatalára nézve, azt hiszszük, megtalálandjuk az eszközöket, egy az annak idejében a közlegelőbe kihasítandó mintegy 600 nagy láncz földnek példánygazdasággá leendő átalakításában, mely is ekként elégséges jövedelmet , biztosítékot szolgáltatna az érdeklett gazdászati intézet s előkészítő reálosztály fentartására. Mi az alsóbb, vagyis elemi iskolák ügyét illeti — e tekintetben a város már eddig is szép gondoskodást tanúsított s folyton tanúsít, midőn e téren évenkint majd egy iskolát épít, majd egy parallel osztályt állít fel, s a mellett a tanítók fizetésének javításáról sem feledkezik meg. Az idén is, az elemi tanítók fizetését háromszáz forintról négy ötszázra emelé, s egyszersmind az algymnasiumban is az átalakítást folytatva, ez évben is két világi tanárnak 800 forint fizetést ajánlott fel. Ugyan az idén szereté fel s alapítá meg két kisdedóvodáját is, s azokban a tanítók fizetését szintén 500 forinttal látó el Továbbá ez évi költségvetésében, a szállási iskolák építésére is bizonyos összeget tűzött ki, mely összes eme lépéseivel eléggé tanúsítja azon irányt, melyet a nevelés terén is mindinkább elfoglalni igyekszik. A materiális téren ez évben szintén fontos lépést ten a város, mely e terem előhaladására is mutat. Ugyanis a Klinker út iránt hozott határozatait felsőbb helyen érvényesíté. Közelebb vettünk egy hiteles tudósítást, mely szerint a budai helytartóság a temesvárival közösen összeműködve, a szeged-szabadkai országútnak Klinker téglákkali kirakatását országos közmunka útján fognák létesíttetni. A sorompótól tehát e szerint egész a horgosi határig, az e nemű kikövezést a bács bánáti, azontúl pedig a budapesti terület létesítendené, a város utczáinak klinkereztetését pedig maga a város eszközlené, mely is ekként helyre hozott útjai által hozzá jutna anyagi jóllétének előmozdításához is. Pár év előtt még mindig csak a vasút létesítése volt fődélunk — de most, a sok közbevetett akadályok miatt, a mai nap eredményét is üdvözölnünk kell, és azért hálánkat fejezzük ki a kormánynak , hogy elvégre Szabadkát is gondoskodása körébe vonható, mely város úgy elszigetelt állásánál, mint 50 ezeret haladó népességénél, s nagy adós képességénél fogva is, már rég megérdemlő, hogy a világ piaczaival egyenes összeköttetésbe hozattatok legyen. Valóban a szomszéd Szegednek, a Tisza - vasút melletti előnyös állása mellett, hátrányban vagyunk; de van egyebünk, melylyel a jó ég osztó igazsága kárpótolt, roppant gabonatermelésünk , s ezt akarjuk a mérlegbe venni, s e végett nemzetgazdasági szempontból is megérdemli e város, hogy elszigetelt helyzetéből végre kiemeltessék. Egy másik ok , mely e város izolált helyzetének megszüntetését óhajtatja velünk: a polgárisodás előmozdítása ; mert ha bár eléggé nem ajánlhatjuk is az itt uralkodó patriarchális szokások s erények megőrzését, nem vagyunk érzéketlenek a kereskedés léptein járó gazdagodás, kényelem és polgárisodás elhaladása iránt, mert hiába, érdekközösségbe kell lépnünk a világgal, melytől el nem maradhatunk saját kárunk nélkül. S miért is féltenek eddigi jó szellemünket, melyet a jó hazafiság, barátság és vendégszeretetben találtunk, ha továbbra is ezen esélyeket tartjuk táplálandónak gyermekeinkben ? A jóllét növekedésével azt hiszszük, csak nőni fog függetlenségünk, s ezzel megőrizhetjük továbbra is szabad gondolkozásmódunk s szeretetünket a magyar haza és nemzetiség iránt, melyek ezidáig is változatlanul bálványaink maradtak. □ Belgrád, oct. 3. Valóban különös dolognak tekinthető, hogy a szkupstina működése felől még mindig bizonytalanságban vagyunk, mind a mellett, hogy Kragujevácz csak mintegy 18 órai távolban fekszik Belgrádtól, s városunkkal távirda és rendes posta által van összekötve. Már két posta érkezett onnan, de egyik sem hozott valami bizonyos híreket arról, mit tesznek Kragujeváczon a szkupzsinárok. E bizonytalanság persze rosz hatással van a közhangulatra, s oka, hogy többször nagyon furcsa hírek merülnek fel. Már jelentem, hogy némely újságok ismételve erősítgették, hogy a hatóságoknak meg van tiltva útleveleket adni Kragujeváczra. Ez persze nem áll, mert Szerbiában útlevél nélkül is utazhatni biztossággal, de úgy látszik, hogy valami van a dologban, mivel ennyi idő után sem hallatszik valami a szkupstináról. Némelyek azt mondják, hogy a herczeg kitiltotta a nem szkupstinárokat a szkupstinai ülésekből, s a szkupstinárokat felhizta, ne beszélnének ki semmit, amiről a szkupstinán tanácskoznak, sőt hogy házbelieiket se értesítsék a szkupstinai műveletekről. De ha egyes jelenségek nem csalnak, mindenesetre e szkupstinán várakozásunkon felüli dolgok fognak végeztetni. Mihály herczeg idejövetele elhalasztatott, a szkupstinai ülések hosszabbra nyúltak, semmint előleg gondolták. Milosevics itteni orosz főkonzul oda utazott, mint állítják , kapott utasításai következtében : mindez arra látszik mutatni , hogy a szkupszka nem csak amúgy szokásból időzik Kragujeváczon , hanem cselekedni is fog vagy önszántából, vagy utasításai folytán. Némelyek, kik jobban lehetnek értesítve, azt mondják, hogy az alkotmány nem fog változást szenvedni, s hogy mégis a belkormányzatban fontos reformok fognak létezni, s hogy Milosevits úr e behozandó reformok miatt ment volna el innen Kragujeváczra. Azonban minek leendőnek e belreformok, azt most találgatni fölösleges dolog volna A Törökországból ide érkező hírek nagyon nyugtalanítók, s úgy tetszik, mintha ott a béke ismét ingadozóban volna. Herczegovina egyik vidékén a nép máris felzúdult, e felzúdulásnak pedig ez az oka. Egy török némely keresztény faluban a templom ajtaja előtt akarva végré szükségét, a szenynyel az ajtót bemázolta, s az ajtó kulcslyukán azt a templomba is betolta. A keresztény hívek látták e botrányt, s panaszra keltek az illető török hatóság előtt, de mivel a tettet egy török sem látta, vagy legalább egy török sem akart a panaszlók mellett tanúskodni, azért a keresztények vádja nem fogadtatott el, s a hatóság csak azt rendeli, hogy az ajtó megmosattassék. A török, büntetlenül maradva, ismételte a keresztényeket sértő és ingerlő tettét A keresztények már ekkor nem mentek panaszra, hanem fegyverre keltek s önmaguknak szolgáltattak elégtételt. A török hatóságok már is nizamokat küldtek a felzúdultak ellen. E felzúdulásnak azért lehetnek leginkább komoly következményei, mert az Czernagora közelében történt, s a Moratsa pártbeliek bizonyosan segítségre kelnek herczegovinai testvéreik és hitsorsosaik mellett, különösen ez esetben , mikor ezek hitük védelméért küzdenek harcrot. Bulgáriából is érkeznek nyugtalanító hírek. Ott az emberek elnyomatvák a törököktől és görög születésű főpapjaik által. E miatt legalább egy bajból menekülni akarván egy kerületben 30,000 keleti egyházhoz tartozó bolgár akaratát nyilvánította elszakadni a keleti egyháztól, s a római egyházhoz szegődni. Hinni sem lehet, hogy e hitváltoztatás csak amúgy békés után lesz végrehajtható. 1. 1. KÜLÖNFÉLÉK. — Az „Oesterreichische Zig“ — mint olvasóink tudják — többször beleszólott már a magyarországi protestáns ügyekbe. Beleszólásait, mint rendesen, ha magyar ügyekbe ártotta magát, a német elfogultságon kívül a magyar ügyek merő nemtudása jellemzi. (Ezt szomszédaink így nevelik : „classe Ignorant.“) Aratlan szófia beszédeit a Protestáns Lap mindannyiszor megczáfolta , így e lap legújabb száma is foglal magában ellene czáfolatot, és pedig ezúttal kettőt, egyet a szerkesztőtől, egyet Tisza Kálmán úrtól. Tisza Kálmán úr a német lapnak különösen azon állítása ellen tiltakozik, mintha a sept. 1-én kelt pátens ellen csak a lelkészeknek volna, ezeknek is csak a forma ellen kifogásuk, az egyház világi tagjai pedig meg volnának vele elégedve. ..Ily állításhoz — írja Tisza úr helyesen — akkor, midőn az illetők még csak nem is nyilatkozhattak, mindenesetre sok bátorság (igaz néven máskép nevezik) kell, s az mindenesetre vagy tökéletes járatlanságot árul el az ügyekben, vagy a protestáns egyház világi férfiai irányában azon nem hízelgő hitnek kifejezése, hogy ők a kettős elnökleti kérdésben hiúságukat kielégítve látván, egyébbel nem gondolnak.“ Tisza úr reméli, hogy ez ügyben más világi férfiak is fognak még nyilatkozni, nehogy a protestánsok két táborba lássanak szétválni. — A Tanodai Lapokban olvassuk,hogy Nyitrán, a város hő óhajtása szerint, az eddigi német-cseh oktatást magyar-némettel váltják föl; továbbá, hogy a nagybecskereki városi tanács egyhangú határozata folytán az ottani kath. közép-tanodában, hol néhány év óta már mindent németül tanítottak, az imént megindult iskolai évben két tárgyat magyarul adjanak elő. — Megjelent Goldscheidernél Aradon : Alföldi Kalauz, szépirodalmi, ismeretterjesztő s útbaigazító képes naptár, szerkesztve Óváry Lipót által. A könyv 4 rétben van s másfél száz lapnál többet foglal magában. Az olvasmányi részen kivül található benne a nagyváradi kerület közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi s városi tisztikara, valamint azon kerületbeli ügyvédek, közjegyzők, orvosok, sebészek s mérnökök névsora. Pótlékképen Csongrád, Heves és Szolnok megye van még hozzácsatolva. Hogy az adatok teljesek és helyesek e, nem ítélhetjük meg, azt az egyet vettük észre, hogy például a nagyváradi kerületi gymnasiumok sorából a szarvasi hiányzik. No de Róma sem épült egy nap alatt s az útbaigazító tárt sem lehet mint a hólyagot fölfujni; esztendőre majd teljesebb, pontosabb. Rendezése már most is dicséretre méltó. — A naptár ára tart. — Korcsek Leopoldina kisasszonyról azon örvendetes hírt olvassuk, hogy teljesen felgyógyult. Már most még azt szeretnék hallani, hogy visszaszerződtették a nemzeti színházhoz, melynek ő mindig nagyon szorgalmatos, nagyon szerény s nagyon hasznos tagja volt. — Bizonyos Lecop ar ráakadt, hogy a hideg iránt igen érzékeny növényeket jéggel lehet melegíteni s az elfagyástól megóvni. Több edényt vizzel kell körülrakni; a viz, fagyófélben, annyi meleget fejt ki, melynél fogva a legközelebbi testek hőmérséke a fagypontnál alább nem sülyedhet. Egyébiránt magától értetik, hogy a növényeket a mennyire lehet szélmentes helyen kell tartani. A hajók óriásának, a „Great Eastern"-nek, nyomdája és hírlapja is lesz. A hajón utazók ezrei egész kis várost képeznek, melynek mulattatásra s pletykákra van szüksége. A hajó újsága azonban nem csak magának a hajónak fog szólni; még kapósabb lesz az a kikötőkben, hol a „Great Eastern“ megállapodik, mert tengerentúli híreket is fog hozni és terjeszteni. Megjelent Nyizsnay Gusztáv összes zeneműveinek I. füzete, „Dalvirágok Petőfi Sándor ismeretlen sírjáról“ czimirattal; tartalmát eredeti népdalok teszik ének és zongorára. A mű, mely szerző tulajdona, kapható ugyancsak a szerzőnél N.-Körösön; ára egy füzetnek 1 ft o. é. A jelen havi műkiállításban szemlélhető festvények ismét megerősitnek bennünket azon bizodalmas reményünkben, miszerint a képzőművészet, nemzetünk belső fejlődésének ezen egyik tényezője az ébredező tehetségek kellő ápolása mellett, nálunk is mindinkább meghonosulván,a nemzet sajátjává lenni ígérkezik. A kiállított művek közt leginkább némely nagyobb történelmi festvények vonják magukra figyelmünket. Nevezetesen Molnár József ismert hazai festészünk „Kemény Simon halálát“ ábrázoló , művészi érzelemmel fogalmazott és gyakorlati ügyességgel kezelt csataképe méltán a jelesebb hazai műveink közé sorolható. Eszméjének értelmes kifejtése.