Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)

1859-10-07 / 2895. szám

PEST, OCTOBER 6. (Fk.) Az o­l­a­s­z és a bolygó zsidóként sem élni, sem meghalni nem tudó dán-holsteini kérdés első pillanatra egymástól nagyon távol­ra esőnek látszik, azonban, l­a közelebbről te­kintjük, nem lehet igen érdekes, még­pedig lé­nyeges hasonlatosságra nem ismernünk. Mi az olasz kérdés veleje? A „Journal des Débats“ erre a minap igen jeles czikkben tüzetesen és találóan felelt: az olaszok önállóságot, függetlenséget kívánnak nemzetiségek számára, tehát nem a lehető leg­jobb politikai intézményeket igénylik, hanem olyanokat, miket maguk adnak maguknak, nem a lehető legjobb fejedelmeket, hanem olya­nokat, kik eredetre, nemzetiségre, gondolko­zásmódra nézve hozzájuk tartoznak. „L’Italia fara da se“ ez most is a jelszó, bár kissé meg­változott értelemben . Olaszország egymaga akarja elintézni a maga ügyeit. „Az olaszok — mondja a „Journal des Débats“ — olaszok által akarnak kormányoztatni, szükség esetén akár­roszul is, de olaszul.“ Nem lehet szabato­sabban elemezni az egész olaszhoni mozgalom legbensőbb természetét. És mit akarnak a dán kormány alatt álló németek, vagy azok nevében a német diéta? Nem lehet mondani, hogy a dán alkotmány elég szabadelvű ne lenne, vagy hogy a dán király a szövetség sürgetésére egyik másik „engedményt“ ne tett volna, de ez nem elégíti ki a német herczegségek igényeit, vala­mint a restaurátió árán ígért alkotmányosság nem elégíti ki az olasz hűségek kivonatait. ,,Nil de nobis sine nobis“ ez a holsteiniak jelszava; ők szerződésszerű viszonyban állanak Dánia uralkodójához, s nem akarnak kegyelmet ott, a­hol követelésre jo­guk van, ők meg akarnak kérdeztetni, vala­hányszor őket illető rendszabály forog szőnye­gen , bármily jók legyenek is a dán intézmé­nyek, ők inkább kevésbbé jól akarnak kormá­­­yoztatni, de németek által és németül, mint Isten tudja, milyen jól, de dánok által és dánul. Hogy a herczegségek a nem-nemzeties kor­mány alól még nyílt elszakadás útján is meg­menekülni készek, azt az 1848. év kétségte­lenné tette. Hogy pedig ily kisérletek a német herczegségeknél nem ismétlődtek ügyen­ként az olaszoknál, az annak köszönhető, hogy nem akadt oly hatalmas pártfogójuk, ámbár Németországnak inkább volna köze a német herczegségekhez, mint Francziaországnak volt az olaszokhoz. Innen eredt az — és ez aztán a különb­ség a német és olasz herczegségek helyzete közt, — hogy amazokban a tettlege­s álla­pot a nemzet kivánataival ellenkezik, mig i­r.ezekben teljes öszhangzásban áll vele. Kü­lönbség továbbá még az is, hogy egynémely hatalom a nemzeties irányt a német herczeg­­ségekben helyeselni látszik, az olaszokban pedig kárhoztatja, ámbár ez irány mindkettő­ben lényegére nézve azonos. A két német nagyhatalom legújabb „excita­­toriumára“ Dánia ismét kitérő választ adott, a német szövetség pedig ennek következtében alkalmasint kénytelen leend­ő még egy „ex citatorium“-ot küldeni Kopenhágába. Az olaszok pedig — minden positív gyámo­­lítás nélkül, és egyedül azon negatív pártfo­gásban részesülvén, hogy fegyveres erőszak­tól mentek maradnak — egyre szervezgetik a nemzeties kormányt, és keveset írnak, de sokat cselekszenek. Melyik részen lesz végre a nagyobb siker ? Nem tudjuk. Egyik példabeszéd azt mondja : audaces fortuna juvat, s az olvasók természe­tesen e római mondathoz tartják magukat. Magyar tudományos Akadémia. (Oct. 3. Nyelvtud. oszt.) Két, hónapi szünidő után folyó hó 3­kán tartó aka­démiánk első szakosztályi és összes ülését. A szakosztályi ülésben C­z­u­c­z­o­r Gergely rendes tag értekezett a „szóképzésről és szórago­zásról nyelvinkben.“ A nagy szótár bevezetésének teezdi­e czikk egyik fejezetét. Kell e mondanunk, hogy a legkim­erítebb dolgozat nyelvünkön e fontos nyelvtani kérdésekről? Elég a felolvasó nevét emlí­tenünk. Ezután hazai festészeink egyik legjelesbike, Ba­rabás Miklós levelező tag foglalá el az akadémia szósz­ékét, melyre még 1836 ban meghivatott. Nagy­­érdekű kérdésről értekezett, mely egyaránt érdekli a műtölcselőt és a végrehajtó művészt; oly tárgyról, melynek i­gareje a legnélkü­lözhetlenebb mind az egyikre, mind a másikra nézve, s a melyet mégis leg­­kevésbbé tanulmányoznak. A festészeti per­­spectivát értjük. Kiemelő Barabás, mily szarvas­hibák fordulnak elő e tárgyat illetőleg még a legjele­sebb munkákban is, s a rész tanoknak aztán szintúgy vannak követői minta helyeseknek. Értekező egy na­gyocska rritben foglalá egybe nézeteit a perspectiva törvényeiről, tekintettel legalább 40 szaktudós ide vonatkozó munkáira. Az idő, mely egy előadásra ki van tűzve, rövid lévén, e mű terjedelmes­ ismerteté­sére , csak egyes részleteket emelt ki abból ezúttal a tudós művész, a táblára festett ábrákkal igyekez­vén szemléletivé tenni, a­miket szóval elmondott. Né­hány tévtant érintő és c­áfola meg különösen a pár­huzamos vonalakról, a viztükrözésről, a kettős hori­zonról s az árnyalat körül stb. Az alapos műre, mely avatottan s a lai­usoknak is érthető előadással tár­gyalja a perspectivára vonatkozó kérdéseket, előre figyelmeztetjük különösen hazai művészeinket. A szakosztályok az érintett előadások után, összes üléssé alakulván, a titokuok ten több rendbeli előter­jesztést. Bemutató mindenekelőtt Vámbéri Ármin hazánkfiá­tól, a­ki Stambu­lban mint Resid­efendi a török nyelv tanára, a következő munkát : „Hatszáz török példa­beszéd és 100 eredeti szólásmód.“ Az Értesítőben fog megjelenni, Czuczor és Hunfalvy r. tagok előző vizs­gálata után. Jelenté továbbá a titoknak, hogy Fábián István lev. tag „Finn nyelv tanáért“, mely az akadémia költségén nem rég jelent meg, hist nem fogad el, mi­hez képest inditványozó előadó, hogy mind Fábián urnak, mind Hunfalvy Pál rendes tagnak, ki e munka kiállítására felügyelt, s a hasonló művek nyomtatása körül, kétszeresen fárasztó nyomdai igazítást vinni szives volt, hazafiai köszönet mondassák. Közakarat­tal elfogadtatott. Végül olvasó a titoknok a nyelvtudományi osztály jelentését a Kazinczy féle pályázatról. Az aka­démia által júl. 25-kén vett megbízás folytán aug. 21-kén reggel ülést tartott az osztály, s az aug. 20- dik­ig, mint határnapig beérkezett egy prózai és 14 költői pályamunkát a titoknoktól általvevén, mint ol­vasóink tudják, a prózai mű megbirálására H­u­n­f­a­­­­y y Pál és To­­­dy Ferencz rendes, s Greguss Ágost lev. tagokat bízta meg; a költői művek bírá­lóiul pedig Lukács Móricz tisz ., Arany János rendes és Székács József lev. tagokat nevezte ki. Ezen bírálók eljárván tisztekben, sept. 29-kén bízott­mányi osztályülésben előterjeszték véleményeiket. Azok nyomán következő előterjesztést ten a­­iloknak: A prózai pályamunkát mind a három bíráló ju­talomra, Hunfalvy Pál r. tag azonnal, Toldy és Gre­­guss ellenben átdolgozás után ajánják utalomra. T. i. némely ágai a kérdésnek el vannak hanyagolva; hiá­­ban keressük benne Kazinczyt a prózairót jellemezve; hiába azon czélokat, melyeket Kazinczy mint metfor­ditó tűzött maga elé s a módot méltatva, mely szerint ő azokat elérni szerencsés volt; de nyelvreformátori működésében is elkerü­lte szerző figyelmét, azon aesthe­­tikai momentum, mely Kazinczy neologismusának lüktetőpontja. Mindamellett a pályázó oly helyesen gondolkodó fő, hogy ha nyugodtan átegyengeti s kel­lőleg kiegészíti művét, az - ha a szükséges eszkö­zöknek, mint látszik, hiányánál fogva — nem egé­szen kielégítő, de sok részben mégis sajtóra érde­mes lesz. A költői pályaművek közös, bővebb értekeződés után, birálók a jutalmat az V. számúnak ítélték, mely­nek jeligéje: „Hív és nagy vala.“ Kazinczy Ferencz, s mely győzelmi hymnus egy hosszú dicső pálya fölött, a milyen a százados ünnep emelésére minden­kép alkalmas. E mellett a II. számú költemény, ily jeligével: „Első valób én, a ki, mint miveid A parlagot, törvényt s példát adok Kazinczy.“­o­t megillető szép elegiai ömledezés, mely szintén megérdemli, hogy az ünnep dicsőítésére, még­pedig tiszteletdíj mellett, kinyomassék. Az egyetlen prózai pályamunkát illetőleg az osz­tály jelentéséből arról győződvén meg az akadémia, hogy pályázó a kitűzött kérdést csak igen hiányosan, egyedül nyelvészeti szempontból s e tekintetben sem kiriern­őleg tárgyalta, s a mű ennélfogva ünnepi em­lékiratut nem ajánlandó: 12 szavazattal 3 ellenében azt határozta, hogy az érintett műnek a ju­talom nem adatik ki. A költői pályaművek közöl felbontatván a jutalom­ra ajánlott V. számú költemény jeligés levélkéje, abból Tompa Mihály neve tűnt ki. A II. számú pályamű jeligés levélkéje pedig Szász Károlyt vallotta a tiszteletdíj mellett kinyomtatásra ajánlott költemény szerzőjének. Az utóbbi mű tiszteletdíját 10 aranyban indítvá­nyozá az osztály, s az akadémia e 10 arany tisztelet­­díjt annál inkább megajánlandónak vélte, mivel a pró­zai jutalomra kitűzött ötven arany nem adatott ki, a német közbeszéd pedig azt mondja : „gut Ding braucht weil’“, s a németek ezt követik. Mi e néhány sorral csak arra akartunk fi­gyelmeztetni, hogy az általunk több ízben megjelölt korm­ány éjszakán és délen egyaránt világosan előtérbe lép , hogy mindenütt ez irány első és legközelebbi czélpontja: a nem­zet­i önállóság és függetlenség az önhatá­­rozási jog, mely a nemzet ügyeit egyedül a nemzet közbenjárásával és közvetlen részvé­tele mellett kívánja rendeztetni, mely még a középszerű, de önönalkotta állapotot is többre becsüli a legjobb od­rogirozásnál, és hogy — a­hol a nemzetiségi és politikai szabadság igé­nyei egyszerre ki nem elégíthetők — a legellenkezőbb jellemű nemzetek is készek, nemzetiségek kedvéért még a politikai sza­badság terén is áldozatot hozni. Ezek tények!­­ Meglehet, hogy politikai bölcsészeink e tényeket megmagyarázhatlanok­­nak találják, de Hamlet már kétszáz év előtt mondá, hogy sok történik a nap alatt, miről bölcsészetünknek fogalma sincs! Az igazságügyminisszter Kalina Arnold törvényszéki segédet a balassagyarmathi megyetörvényszéknél, a nyitrai megyetörvényszéknél államü­gyészi helyettessé, tanács­titkári ranggal, kinevezte: Szabadka, sept. 28. Múlt községi ülésünkben egy nevezetesebb kérdésen estünk keresztül, t. i. a . e­­gy i­­na­sium megalapitási kérdésén Elhatározta­tott ugyanis, hogy a meglevő algymnasium, felgymnási­­ummá emeltessék, mely határozat közértelem és lelkese­déssel hozattatván, e helyütt bennünket azon nyilatko­zatra bir, hogy ezért úgy a községtanács mint az indít­ványt tevő Cz. B. barátunknak teljes elismerésünket nyíltan fejezzük ki. Részünkről e kérdéshez e becses lapok s egyéb nyil­­ványos közegek utjain hozzászólva, már évek óta hozzá kötöttük reményünket, s örülünk, hogy elvégre annak megoldatását azon időkorban nyerjük, midőn egyszer­smind a tannyelv kérdése is szerencsés megoldatásban részesült. Valóban ezt jó jelnek tartjuk leendő félgym­­násiumunk jövendőjére nézve, és alig várjuk a felsőbbi jóváhagyás megérkezését, mely által e város iskoláit te­kintve, vagyoni és szellemi értékéhez képesti állására emeltetnék. Egy más kérdés: az itt sokat pengetett gazdászati intézet megállapítása, későbbre halasztatott azon ok­ból, mivel erre az eszközöket a községtanács, a bajmaki és csantavéri legelő-elkü­lönzés után véli csak feltalál­hatni. Legyen bár így­ a humaniórák s gazdá­szati nevelésnek — egy előkészítő reál osztály felál­­lítandása mellett leendő párhuzamos előmozdításá­ban látjuk mi e vidék s város szükségleteinek kielégíté­sét, s az utóbbiak létrehozatalára nézve, azt hiszszük, megtalálandjuk az eszközöket, egy az annak idejében a közlegelőb­e kihasítandó mintegy 600 nagy láncz föld­nek példánygazdasággá leendő átalakításában, mely is ekként elégséges jövedelmet , biztosítékot szolgáltatna az érdeklett gazdászati intézet s előkészítő reálosztály fentartására. Mi az a­l­sóbb, vagyis elemi iskolák ügyét il­leti — e tekintetben a város már eddig is szép gondos­kodást tanúsított s folyton tanúsít, midőn e téren éven­­kint majd egy iskolát épít, majd egy parallel osztályt állít fel, s a mellett a tanítók fizetésének javításáról sem feledkezik meg. Az idén is, az elemi tanítók fizetését há­romszáz forintról négy öt­százra emelé, s egyszersmind az algymnasiumban is az átalakítást folytatva, ez évben is két világi tanárnak 800 forint fizetést ajánlott fel. Ugyan az idén szereté fel s alapítá meg két kisdedóvo­dáját is, s azokban a tanítók fizetését szintén 500 forint­tal látó el Továbbá ez évi költségvetésében, a szállási iskolák építésére is bizonyos összeget tűzött ki, mely összes eme lépéseivel eléggé tanúsítja azon irányt, me­lyet a nevelés terén is mindinkább elfoglalni igyekszik. A materiális téren ez évben szintén fontos­ lé­pést ten a város, mely e terem­ előhaladására is mutat. Ugyanis a Kl­i­n­k­e­r ú­t iránt hozott határozatait felsőbb helyen érvényesíté. Közelebb vettünk egy hiteles tudó­sítást, mely szerint a budai helytartóság a temesvárival közösen összeműködve, a szeged-szabadkai országútnak Klinker téglákkali kirakatását országos közmunka útján fognák létesíttetni. A sorompótól tehát e szerint egész a horgosi határig, az e nemű kikövezést a bács bánáti, azon­túl pedig a budapesti terület létesítendené, a város utczái­­nak klinkereztetését pedig maga a város eszközlené, mely is ekként helyre hozott útjai által hozzá jutna anyagi jóllétének előmozdításához is. Pár év előtt még mindig csak a vasút létesítése volt főd­élunk — de most, a sok közbevetett akadályok miatt, a mai nap eredményét is üdvözölnünk kell, és azért há­lánkat fejezzük ki a kormánynak , hogy elvégre Szabad­kát is gondoskodása körébe vonható, mely város úgy el­szigetelt állásánál, mint 50 ezeret haladó népességénél, s nagy adós képességénél fogva is, már rég megérdemlő, hogy a világ piaczaival egyenes összeköttetésbe hozatta­tok legyen. Valóban a szomszéd Szegednek, a Tisza - vasút mel­letti előnyös állása mellett, hátrányban vagyunk; de van egyebünk, melylyel a jó ég osztó igazsága kárpótolt, roppant gabonatermelésünk , s ezt akarjuk a mérlegbe venni, s e végett nemzetgazdasági szempontból is megér­demli e város, hogy elszigetelt helyzetéből végre kiemel­tessék. Egy másik ok , mely e város izolált helyzetének meg­szüntetését óhajtatja velünk: a polgárisodás előmozdí­tása ; mert ha bár eléggé nem ajánlhatjuk is az itt ural­kodó patriarchális szokások s erények megőrzését, nem vagyunk érzéketlenek a kereskedés léptein járó gazda­godás, kényelem és polgárisodás el­haladása iránt, mert hiába, érdekközösségbe kell lépnünk a világgal, melytől el nem maradhatunk saját kárunk nélkül. S miért is fél­tenek eddigi jó szellemünket, melyet a jó hazafiság, ba­rátság és vendégszeretetben találtunk, ha továbbra is ezen esélyeket tartjuk táplálandónak gyermekeinkben ? A jóllét növekedésével azt hiszszük, csak nőni fog füg­getlenségünk, s ezzel megőrizhetjük továbbra is sza­bad gondolkozásmódunk s szeretetünket a magyar haza és nemzetiség iránt, melyek ezidáig is változatlanul bál­ványaink maradtak. □ Belgrád, oct. 3. Valóban különös dolognak tekint­hető, hogy a szkupstina működése felől még mindig bi­zonytalanságban vagyunk, mind a mellett, hogy Kra­­gujevácz csak mintegy 18 órai távolban fekszik Bel­grádtól, s városunkkal távirda és rendes posta által van összekötve. Már két posta érkezett onnan, de egyik sem hozott valami bizonyos híreket arról, mit tesznek Kragujeváczon a szkupzsinárok. E bizonytalanság persze rosz hatással van a közhan­gulatra, s oka, hogy többször nagyon furcsa hírek me­rülnek fel. Már jelentem, hogy némely újságok ismételve erősítgették, hogy a hatóságoknak meg van tiltva útle­veleket adni Kragujeváczra. Ez persze nem áll, mert Szer­biában útlevél nélkül is utazhatni biztossággal, de úgy lát­szik, hogy valami van a dologban, mivel ennyi idő után sem hallatszik valami a szkupstináról. Némelyek azt mondják, hogy a herczeg kitiltotta a nem szkupstinárokat a szkupstinai ülésekből, s a szkupstinárokat felhizta, ne beszélnének ki semmit, a­miről a szkupstinán tanácskoz­nak, sőt hogy házbelieiket se értesítsék a szkupstinai mű­­veletekről. De ha egyes jelenségek nem csalnak, mindenesetre e szkupstinán várakozásunkon felüli dolgok fognak végez­tetni. Mihály herczeg idejövetele elhalasztatott, a szkupstinai ülések hosszabbra nyúltak, semmint előleg gondolták. Milosevics itteni orosz főkonzul oda utazott, mint állítják , kapott utasításai következté­ben : mindez arra látszik mutatni , hogy a szkup­szk­a nem csak amúgy szokásból időzik Kragujevá­czon , hanem cselekedni is fog v­agy önszántából, vagy utasításai folytán. Némelyek, kik jobban lehetnek ér­tesítve, azt mondják, hogy az alkotmány nem fog vál­tozást szenvedni, s hogy mégis a belkormányzatban fontos reformok fognak létezni, s hogy Milosevits úr e behozandó reformok miatt ment volna el innen Kraguje­váczra. Azonban minek leendőnek e belreformok, azt most találgatni fölösleges dolog volna A Törökországból ide érkező hírek nagyon nyugtala­nítók, s úgy tetszik, mintha ott a béke ismét ingadozó­ban volna. Herczegovina egyik vidékén a nép máris fel­­zúdult, e felzúdulásnak pedig ez az oka. Egy török né­mely keresztény faluban a templom ajtaja előtt akarva végré szükségét, a szenynyel az ajtót bemázolta, s az ajtó­­ kulcslyukán azt a templomba is betolta. A keresztény hívek látták e botrányt, s panaszra keltek az illető török hatóság előtt, de mivel a tettet egy török sem látta, vagy legalább egy török sem akart a panaszlók mellett tanúskodni, azér­t a keresztények vádja nem fogadtatott el, s a hatóság csak azt rendeli, hogy az ajtó megmosattassék. A török, büntet­lenül maradva, ismételte a keresztényeket sértő és ingerlő tettét A keresztények már ekkor nem mentek panaszra, hanem fegyverre keltek s önmaguknak szolgáltattak elég­tételt. A török hatóságok már is nizamokat küldtek a fel­­zúdultak ellen. E felzúdulásnak azért lehetnek leginkább komoly következményei, mert az Czernagora közelében történt, s a Moratsa pártbeliek bizonyosan segítségre kelnek herczegovinai testvéreik és hitsorsosaik mellett, különösen ez esetben , mikor ezek hitük védelméért küzdenek harcrot. Bulgáriából is érkeznek nyugtalanító hírek. Ott az em­berek elnyomatvák a törököktől és görög születésű fő­papjaik által. E miatt legalább egy bajból menekülni akarván egy kerületben 30,000 keleti egyházhoz tartozó bolgár akaratát nyilvánította elszakadni a keleti egyház­tól, s a római egyházhoz szegődni. Hinni sem lehet, hogy e hitváltoztatás csak amúgy békés után lesz végrehajt­ható. 1. 1. KÜLÖNFÉLÉK. — Az „Oesterreichische Zig“ — mint olvasóink tud­ják — többször beleszólott már a magyarországi protes­táns ügyekbe. Beleszólásait, mint rendesen, ha magyar ügyekbe ártotta magát, a német elfogultságon kívül a magy­ar ügyek merő nemtudása jellemzi. (Ezt szomszé­daink így nevelik : „classe Ignorant.“) Aratlan szófia beszédeit a Protestáns Lap mindannyiszor meg­­czáfolta , így e lap legújabb száma is foglal magában el­lene czáfolatot, és pedig ez­úttal kettőt, egyet a szerkesz­tőtől, egyet Tisza Kálmán úrtól. Tisza Kálmán úr a né­met lapnak különösen azon állítása ellen tiltakozik, mintha a sept. 1-én kelt pátens ellen csak a lelkészek­nek voln­a, ezeknek is csak a forma ellen kifogásuk, az egyház világi tagjai pedig meg volnának vele elégedve. ..Ily állításhoz — írja Tisza úr helyesen — akkor, mi­dőn az illetők még csak nem is ny­ilatkozhattak, minden­esetre sok bátorság (igaz néven máskép nevezik) kell, s az mindenesetre vagy tökéletes járatlanságot árul el az ügyekben, vagy a protestáns egyház világi férfiai irány­á­ban azon nem hízelgő hitnek kifejezése, hogy ők a kettős elnökleti kérdésben hiúságukat kielégítve látván, egyéb­bel nem gondolnak.“ Tisza úr reméli, hogy ez ügyben más világi férfiak is fognak még nyilatkozni, nehogy a protestánsok két táborba lássanak szétválni. — A Tanodai Lapokban olvassuk,hogy Nyit­­rán, a város hő óhajtása szerint, az eddigi német-cseh oktatást magyar-némettel váltják föl; továbbá, hogy a nagybecskereki városi tanács egyhangú határozata foly­tán az ottani kath. közép-tanodában, hol néhány év óta már mindent németül tanítottak, az imént megindult is­kolai évben két tárgyat magyarul adjanak elő. — Megjelent Goldscheidernél Aradon : Alföldi Ka­lauz, szépirodalmi, ismeretterjesztő s útbaigazító képes naptár, szerkesztve Óváry Lipót által. A könyv 4 rétben van s másfél száz lapnál többet foglal magában. Az ol­­vasmányi részen kivül található benne a nagyváradi ke­rület közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi s városi tisztikara, valamint azon kerületbeli ügyvédek, közjegy­zők, orvosok, sebészek s mérnökök névsora. Pótlékképen Csongrád, Heves és Szolnok megye van még hozzácsa­tolva. Hogy az adatok teljesek és helyesek e, nem ítél­hetjük meg, azt az egyet vettük észre, hogy például a nagyváradi kerületi gymnasiumok sorából a szarvasi hi­ányzik. No de Róma sem épült egy nap alatt s az útba­igazító tárt sem lehet mint a hólyagot fölfujni; eszten­dőre majd teljesebb, pontosabb. Rendezése már most is dicséretre méltó. — A naptár ára t­art. — Korcsek Leopoldina kisasszonyról azon örvendetes hírt olvassuk, hogy teljesen felgyógyult. Már most még azt szeretnék hallani, hogy visszaszerződtették a nem­zeti színházhoz, melynek ő mindig nagyon szorgalmatos, nagyon szerény s nagyon hasznos tagja volt. — Bizonyos Lecop ar ráakadt, hogy a hideg iránt igen érzékeny növényeket jéggel lehet melegíteni s az elfagyástól megóvni. Több edényt vizzel kell körülrakni; a viz, fagyófélben, annyi meleget fejt ki, melynél fogva a legközelebbi testek hőmérséke a fagypontnál alább nem sülyedhet. Egyébiránt magától értetik, hogy a nö­vényeket a mennyire lehet szélmentes helyen kell tar­tani.­­ A hajók óriásának, a „Great Eastern"-nek, nyom­dája és hírlapja is lesz. A hajón utazók ezrei egész kis várost képeznek, melynek mulattatásra s pletykákra van szüksége. A hajó újsága azonban nem csak magá­nak a hajónak fog szólni; még kapósabb lesz az a kikö­tőkben, hol a „Great Eastern“ megállapodik, mert ten­gerentúli híreket is fog hozni és terjeszteni.­­ Megjelent Nyizsnay Gusztáv összes zenemű­veinek I. füzete, „Dalvirágok Petőfi Sándor ismeretlen sírjáról“ czimirattal; tartalmát eredeti népdalok te­szik ének és zongorára. A mű, mely szerző tulajdona, kapható ugyancsak a szerzőnél N.-Körösön; ára egy fü­zetnek 1 ft o. é.­­ A jelen havi műkiállításban szemlélhető festvények ismét megerősitnek bennünket azon bizodalmas remé­nyünkben, miszerint a képző­művészet, nemzetünk belső fejlődésének ezen egyik tényezője az ébredező tehetségek kellő ápolása mellett, nálunk is mindinkább meghono­­sulván,a nemzet sajátjává lenni ígérkezik. A kiállított mű­vek közt leginkább némely nagyobb történelmi festvények vonják magukra figyelmünket. Nevezetesen Molnár Jó­zsef ismert hazai festészünk „Kemény Simon halálát“ ábrázoló , művészi érzelemmel fogalmazott és gyakorlati ügyességgel kezelt csataképe méltán a jelesebb hazai műveink közé sorolható. Eszméjének értelmes kifejtése.

Next