Pesti Napló, 1859. november (10. évfolyam, 2916-2940. szám)
1859-11-01 / 2916. szám
Fogarassy Paulina úrnő Petőfinek széphalmi költeményét mondám ; Keméndy Nándor vig ruhába öltözött komoly fölolvasást tart; Kmetty István „A költő imája“ czimü versét s Költseinek Kazinczy fölötti emlékbeszédét szavalá el; Szász Károly pályakölteménye is fölolvastaték. A szegedi lap különösen kiemeli az egyházi s dalmai zenekar karnagyát, Hahnel urat, ki nem született magyar létére is annyi készséggel közreműködött az ünnepélyben. A szokatlan számmal megjelent közönség lelkesedése határtalan volt. Több száznak vissza kellett a színháztól térnie. — Az Ünnepélyt lakomák követték a város minden részében. A casinoban megjelent hölgyek nagyrészt magyar öltözetben voltak. A környékről is sok vendég jött, igy nevezetesen H.-M.-Vásárhelyről , Szentesről, Makóról. — Hoffer és Hezler urak a színházat dij nélkül engedték át, a nőegylet is lemondott járulékáról. Krebs községi tanácsos úr díj nélkül diszítette a színpadot élő virágokkal. Joó festész ur is hazafias buzgalomból festette Kazinczy arczképét. Azonkivül még különféle áldozatokkal, Goldner és Zinner, Burger, Mayer, Lemle, Schart, Farkasics és Brandt urak járultak a nemzeti ünnepélyhez. — Csongrádról oct. 29 érel Bay M. ur szívességéből a következő sorokat veszszük : „Nem mulaszthatom el tudósítani városunk azon hazafias buzgalmáról, melylyel irodalmunk nagy apostolának Kazinczy Ferencznek évszázados születésnapja emlékét megünneplé. Csongrád e tekintetben Pest s más nagyobb városaink példáját híven követve, az ünnepélyt hozzá méltólag rendező el. Nagy vendégfogadónk egyik tágasabb tereme meglepő csínnal s szépészeti ízléssel volt e czélra berendezve, a számos történeti képek s Kazinczy apotheozisa valóban ünnepivé varázslák azt, és e részbeni fáradozásért Marsovszki Imre tanácsnok úrnak adhatjuk elismerésünk babérját. A szép számmal megjelent lelkes közönség előtt Kertész László ügyvéd úr, dicsőült koszorusunknak százados születése emlékére gonddal szerkesztett emlékbeszédet olvasott fel; annak rövid életrajzát, irodalmunk ügyében tett határozott föllépését s a körüli magas érdemeit megemlítvén, az estének mondhatni — a közönségre nézve — egyik legévezetesebb részét tette. Erre következtek a szavalatok, melyek mind igen értelmesen s készültséggel adattak elő a vállalkozó, élénk fiatalság által; különösen: „Kazinczy lakhelye Széphalmon“ Petőfitől, „Hunyadi László halála,“ Garaytól, „Salamon átka“ és „Szózat“ Vörösmartytól, továbbá „A magyarokhoz,“ Berzsenyitől. Végül Szerelemhegyi Márton uz uradalmi pénztárnok, az ünnepélyre össszesereglett város lelkes leányai s fiainak , nemzeti nyelvünk ünnepelt zászlósának e százados születése napját ily résztvevő kebellel megüléséért talpra esett beszédében az indítványozók és résztvevők részéről a szünetét nyilvánitá. A nap öröméül társas lakomát rendezénk, hol indítványba hozatott, bocsáttassék ki aláírási iv, s az ekkép Csongrádon megajánlott összeg; reményivé hogy H. M. Vásárhelyen és Szentesen szintén jön össze ez után aránylag annyi, mennyi Szeged története megírására pályadijul kitűzött 100 aranynyal együtt felrúg 200 aranyra, hogy Szeged történetével kapcsolatban Csongrád megye története megírására tűzessék ki 200 aranyos pályadij.“ — Tisztelt tiszafüredi levelezőnk írja pdt. 28 dikán: „Tegnap este mi is megünnepeltük nagy hazánkfia Kazinczy Ferencz születésének századik évét. P. Károly körülbelül ilyen beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: „Midőn a tenger hullámzik, még oda fent a Kárpátok legmagasabb csúcsán az a kis tengerszem is mozgásba indul, midőn az összes nemzet a magyar nemzeti nyelv egyik lgnagyobb mesterének, úgyszólván — ujjá alkotójának születése századik évét ünnepli, honfiúsági bűn nélkül nem lehet, hogy itt a Tisza partján, Tisza- Füreden is magasztosabb érzelmekre ne kevüljön a honfi keble, s ha nem is oly fényesen, mint a fővárosban, de mégis tehetségünkhöz aránylag meg ne ünnepeljük nemzetiségünknek egyik legfényesebb napját,“ stb. stb. E beköszöntés után jöttek a szavalat többi részei: szavaltatott ugyanis Petőfi, Párkányi, Pájer és egy ismeretlen költőtől; s midőn a tervbe vett szavalat bevégezteték , kitört a jó indulat még a tisztelt közönség kebeléből is, és egy lelkes egyéniség rögtönzött szónoklatot tartván, Kazinczy Ferenczet dicsőítette.“ Pozsonyban, mint értesülünk, a Kazinczy napot nagy fénynyel tartották meg. Az ünnepély kivált főnemeseink s főpapjaink nagy száma által is kitűnt. Hallottuk, hogy midőn Kazinczynak Dunaiszky által készített jeles szobrára a koszorút föltették, az egész közönség tiszteletteljesen fölkelt. Részletekről, reméljük, levelezőink szívessége által minél hamarabb tudósíthatjuk olvasóinkat. — Vettük a Székes-Fehérvárt működő színtársulatnak a Kazinczy emlékünnepére (oct. 27-kén) kibocsátott színlapját. E szerint az nap a Csabai Pál és Futó János igazgatása alatti színtársulat, a színház teljes kivilágításával, Szigeti „Becsületszóját adta elő, melyben a szerző maga is, mint vendég, játszott. Az előadást Kölcsey „Hymnusz“a, énekelve az összes személyzet által, és ugyanannak emlékbeszéde Kazinczy fölött, felolvasva Csabai Pál által, előzte meg. Felvonás közben Réthi Jenő a „Levélhozó paraszt“ot Szentjóbitól, végül pedig Futó János „A trónörökös“ czimü, maga szerzette balladát szavalta. — Azon hegyaljai hazánkfiai, kik a pesti Kazinczylakomára a 47 palaczk tokajit küldötték, a „Napkelet“ szerint következők : Nagy Miklós (kinek neve minap hibásan Mihálynak volt kitéve), Tóth Samu, Vecsey, Székely, Lázári, Láng, Zolnay, Kroyer, Baksy, Spielenberg, Rosztószky, Kolos, Heyduck, Karácsonyi, Eggert, Arany, Záborszky, Weisz, Fazola, Krajnyák, Sándor János. A magyar akadémia újabban Kazinczynak egy újabbkori arczképét kapta ajándékul, melyet az illetők Kazinczy valamennyi arczképe közül legtalálóbbnak mondanak s mely magában mint ma is jeles. Az akadémia tegnapi (oct. 31-kei) ülésében Arany János és Szász Károly foglalták el széköket. Arany Zrínyi „Zrínyi“-jéről szóló nagybecsű tanulmányából olvasta föl a bevezetést s első része elejét; Szász Károly a mű fordításról értekezett. — Ma (novemb. 1-sején) a szokott délutáni órában az akadémiának rendkívüli ülése lesz, mely alkalommal Mikó Imre gr. tiszteleti tag fogja székfoglaló értekezését fölolvasni. — A bécsi hivatalos újság oct. 27-dikei esti lapjában olvassuk, hogy Ő cs. kir. Ap. Felsége f. hó 5-dikei elitározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a német irók és művészek javára rendezendő oo.sjáték jegyeit az osztrák birodalom országaiban is szabad legyen árulni, az ajándékok pedig, melyek a nyereményeket képezni fogják, mind kivitele mind behozatala vámmentes legyen. — Óhajtandó, hogy a magyar akadémia, legközelebbi nagygyülése alkalmával, a magyar irói segélyegylet ügyét is kezébe vegye. — Özvegy Gotthardné asszony, mint a Szegedi Híradóban olvassuk, értesülvén, hogy egyik legjelesb írónk családja nyomasztó helyzetben van, a jeles írót a leggyöngédebb modorban és ürügy alatt 500 párttal segítette föl. — örvendetes hírrel lepjük meg a hazai történetek barátjait. A honfoglalás és az első Árpádok történetének leghitelesb s némi részben egyetlen hazai forrása, I. i. Béla király névtelen jegyzőjének munkája, legközelebb magyar fordításban, jegyzetekkel, meg fog jelenni. A fordító Szabó Károly, a kiadó Ráth Mór. — Megjelent Csányi Dánieltől „A számtan elemei közönséges számokban“ czimü munka első része ; a négy első számvetési munkálatról egész és tört számokban. A könyv 180 lapra terjed s létben, s kiállítása — a debreczeni városi könyvnyomdában - tiszta és pontos. Ára 90 ujkr. Magyar tudom. Akadémia. Akadémiai költségen megjelent: Kazinczy Ferenci és kora. Irta Toldy Ferencz. Első rész: I. és II könyv 1759— 1794. Negyedrétü diszkiadás, Kazinczy arczképével 1791-ből. 222 iv. — Ára az egész munkának, melynek második része a III. IV. és V. könyvet, vagyis az 1795 —1832. éveket foglalja magában, és Kazinczy 1828-ki képével lesz diszesitve, 8 nyírt. — Továbbá sajtó alatt: Emlékkönyv Kazinczy Ferencz százados ünnepéről, mely az oct 27-iki ünnepély előadásait, úgymint: báró Eötvös József magasztaló beszédét, Toldy Fer irodalmi előadását, gróf Dessewffy Emil zárszózatát, úgy Tompa Mihály és Szász Károly koszorúzott költeményeiket foglalja magában, s a Kazinczy mellszobra fényképével lesz diszesitve. — Végre a m. akadémia pénztári hivatalában, valamint minden pesti könyvárusoknál kaphatók a Kazinczy Ferencz emlékezetére vert érmek bronz példányai 2 ul írton. — Arany és ezüst példányok az akadémiai pénztárban megrendelhetők, amazok 120, ezek 12 frt előfizetése mellett. — Pest, oct. 27. 1859. Toldy Ferencz, titoknok. Jelentés. A Szent-István társulat folyó évi rendes közgyűlését november hó 10-én Pesten, a belvárosi plébánia-lak nagyobb teremében, délelőtt 9 órakor tartandjó; megelőzvén azt ugyanaz nap reggel 8 órakor, szintén a belvárosi plébánia templomban ünnepélyes sz. mise áldozat. Mely közgyűlésre a társulatnak minden rangú s rendű t. ez. alapitó, választmányi, tiszteletbeli s rendes tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. Pesten, oct. 30-án 1859. 8zabóky Adolf m. k., titoknok. Nemzeti színház. Oct. 29-kén:„A tündérujjak,“ színmű 5 felv. Seribe és Legouvétól. Oct. 30 kán, Zöldiné asszony föllépteül : „Két Barcsay,“ színmű 4 felv. Jósika Miklóstól. POLITIKAI ESEMÉNYEK: ANGOLORSZÁG, London, oct. 27-kén. A Gibraltar Chronicle oct. 3-káról azon hitt hozá, hogy a brit kormány a marokkóinak kijelenté, ne számítson Spanyolország elleni tusájában angol részről támogatásra A Földközi tengerrel összeköttetésben álló kereskedők közt nagy aggodalmat okozott e körülmény, s egy kereskedelmi egylet a gyárkerületekből kérdést tett a külügyi hivatalnál, mi igaz e hírben. Mire azt válaszolták, hogy ő felsége kormánya a spanyollal levelezésben áll ez ügyet illetőleg, s míg annak vége nem lesz, nem nyilatkozhatik. Más kereskedőházaknak is azt mondá a kormány, hogy tárgyalások még folynak Spanyolországgal, a marokkói ügyeket illetőleg, s az eredményről tudósítandja őket. Azon hírre, hogy Francziaország a spanyol marokkói ügyben Spanyolországot segítni szándékszik, írja a „Herald“. „Könnyű lesz majd Francziaországnak a gyönge szövetségest a birtokból kivenni. A spanyol Algír Francziaország afrikai birtokaira nézve soha sem lehet veszélyes és Anglia , mely a franczia gyarmatok kiterjesztését a Földközi tengernél nem jó szemmel nézné, nem veszi érzékenyen Spanyolország növekedését ! Alkalmasint így okoskodott a franczia kormány. Azonban Anglia egy európai hatalomnak sem engedheti meg, hogy az afrikai partoknak a Gibraltárral szemben levő részét tartósan bírja Nincs tehát egyéb mód, mint hivatalosan kijelenteni , hogy Anglia minden merény esetében nyitva tartja azon összeköttetéseket az afrikai partokkal, melyek a gibraltári őrség biztosságára szükségesek.“ A Chinába küldendő hadiszerek közt távirdai készületről is beszélnek a lapok. Ha az idő kedvező lesz, a Great Eastern jövő szombaton hagyja el ismét Holyhead előtti állomását. 26 kán valódi pokoli zivatar volt. Ezért elmaradt minden szárazföldi posta. FRANCZIAORSZÁG: A boroszlói találkozásról. Párisban oct. 27-dikéig nem igen tudtak ugyan valami hitelest, azt azonban a kiszivárgott hírek után hitték, hogy az orosz császár és a porosz kormányzó herczeg elvben teljesen elfogadták a letett olasz herczegek jogainak Zürichben tett fenntartását; hogy ezen magas személyek még attól sem volnának távol, miszerint azoknak jogait pártolják a congressuson, hanem abban mindketten megegyeztek, hogy fegyveres beavatkozást azok mellett semmi áron nem engednek. Ez utóbbi elv alól még a pápa sem volna kivéve. Némely optimisták még tovább mentek. Azt mondák, az öt nagyhatalom elfogadta a congressust, melynek szerintök már programmja is meg volna állapítva Francziaország, Anglia és Ausztria közt a következő három alapon: 1. Tudomásul venni a zürichi szerződést. 2. Hozzájárulni azon területi módosításokhoz, melyeket az szentesít, és 3. Keresni oly eszközöket, melyek visszaadják a csendet Középolaszoságnak. Ez utóbbi záradék Anglia ellenvetéseinek elhárítására vétetett volna fel. E hír szerint a congressus a bécsi békekötéseket aláírt hatalmakból fogna állani, mellette azonban az olaszországi államok közt egy conferentia is fogna tartatni, mely a confoederatio alapját fogná megvetni. A congressus december hóban fogna megnyílni. Az „Indépendance“ meg van győződve, hogy a fentebbieket azért hiszik Párisban, mivel óhajtják; de meg van győződve arról is, hogy Anglia kívánatainak több engedményt kellene tenni, mint a puszta be nemavatkozás elismerése. A belga lap tehát be akarja várni a bővebb tudósításokat az iránt: miként nyilatkozott az említett két nagy állam feje az olasz népek kifejezett óhajtásaival szemközt? Ha a congressus alapja az olaszok javára változott, akkor elhiszi, hogy Anglia hozzájárul. A „Patrie“ a boroszlói összejövetelről a következő jegyzéket hozza: „Az esemény, mely jelenleg Németországot foglalkoztatja, az orosz császár és porosz kormányzóherczeg találkozása. Ezen találkozás számos magyarázatokra ad alkalmat, melyeket mi tartózkodunk elmondani, s amelyek állítólag Európa általános állapotára és azon rokonsági viszonyokra vonatkoznak, melyeknek létezését a a londoni és berlini kabinetek közt feltételezik. Mi azonban hitelt érdemlő forrás nyomán azt hiszszük, hogy ezen találkozásnak nem volt más politikai czélja, annál, hogy a congressusra való tekintetből egyetértés alapját vesse meg Anglia, Porosz és Oroszország közt. „Hozzáteszik, hogy ezen három nagyhatalomnak egymáshoz való közelebb vivését Poroszország azért tartogatta, hogy a felingerelt Ausztriával ne álljon egyedül szemközt. — Poroszország és Ausztria valóban jó távol vannak az 1769. aug. 25-ki emlékezetes naptól, midőn II. József és II. Frigyes egy sziléziai régi várban összejővén, egymás karjaiba borultak s egymásnak kölcsönös támogatást esküvének. Ezen szövetségből kelle később a Francziaország elleni coalicióknak eredni! E tényektől mindenki megítélheti, minő mély módosításokat szenvedett az európai helyzet s beláthatja, mennyire képzettek bizonyos fenyegetődzések, melyek nem kevesebbre törekesznek, mint arra, hogy minket egy uj p i 11 n iz i szerződéssel ijesztgessenek.“ — A „Pays“ szerint Turinból a végső utasítások megérkeztek Zürichbe; ugyanazért a Francziaország és Piemont közti szerződés, a nevezett lap szerint, haladéktalanul alá fog íratni. — A „Moniteur“ búcsúszót szentel Colloredo grófnak, s fájlalja, hogy oly magas belátással és jogérzettel bíró férfi oly korán kiszólíttatott a világból. — Középolaszországból a tudósítások több felé ágaznak. A kölni lap párisi tudósítása szerint az öszszeütközés a pápai és a középolaszországi csapatok közt minden nap várható. — A „Nat. Ztg.“ párisi tudósítója oly kiáltványt hall emlegettetni, melyet a pápa a romagnai lakosokhoz intézne, és a melyben teljes amnestia igértetnék, valamint azon adósságok elismerése is, melyeket az ideiglenes kormány tett. A meghódolásra 20 napi határidő tűzetnék ki, melynek lejártával a pápai csapatok a támadást megkezdenék. Végre az „Indépendance“ egyik párisi levelezője úgy értesül, hogy IX. Pius és Grammont herczeg Berárdi főpap sálladalmi altitkár közbejöttével csakugyan kiegyeztek a beviendő reformokra nézve. A feltételek közt van egyfelől az amnestia és Antone 1- i bibornok visszalépése, másfelől a pápa hatalmának visszaállítása a legállókban. E czélból a Rómában levő franczia helyőrség Feruggiát és más szomszéd helyeket megszállaná, melyeknek mostani helyőrségei a pápai hadsereg erős tésére mennének, mely a liga hadait megtámadással fenyegetné. Ekkor egy franczia diplomata lépne a két hadsereg közé, hogy az összeütközést megakadályozza, s Bolognát hódolásra bírja, előterjesztvén Garibaldi csapatainak, hogy minden védelem lehetetlen, miután a szentatyát a franczia hadsereg támogatja. — Az „Indépendance“, mely a reformoknak csak kötve hisz, azt kérdi: ha ezen kisegítő mód megyen, hát hol van akkor a be ne avatkozási elv ? Nápolyból Regue tibnok készül vissza Párisba, még pedig párisi tudósítások szerint nagyon megelégedve, miután a nápolyi király biztosítá, hogy ha az egyházi államokban nápolyi katonaság beavatkozására kerülne a sor, az egyedül Francziaországgal egyetértve fogna megtörténni. — „Debranz lovagtól Ausztriából — írja a „Nat. Ztg“ egyik párisi levelezője — aki a keleti háború alatt felleplezései által tette magát ismeretessé, holmi olyan dolgok felől, melyek megtörténhettek volna ugyan, de sehol nem történtek meg. Párisban egy röpirat fog megjelenni e czím alatt: „A villafrancai béke, és a zürichi conferentiák.“ A párisi lapok már kivonatokat közölnek belőle. Debrauz ur tud mindent, még a szavakat is, melyeket a két császár Villafrancában váltott Debrauz uránnak rende szerint leírja még a hangot és pillantást is, melylyel a két uralkodó beszélt; e szerint kétségkívül valahol a sokszor leirt szobában rejtekben volt és hallgatódzott.“ A porosz lap mutatványul egy helyet idéz, melyben egy magas személy állítólag biztosítja a franczia császárt, hogy Ausztria soha oly coalitióhoz nem áll, melynek czélja volna Francziaországban dynastia-változást idézni elő. — A „Constit.“ oct. 27-ken egy czikket hoz, melyben nagy nyomatékkal az nyilváníttatik, hogy a Suez-csatornai munkálatok, a porta intézkedései és Anglia ellenszegülése daczára nem fognak félben hagyatni. Mert Francziaország megmérhetlen és ellenállhatlan hatalommal bír arra, hogy a Suez-társulat jogainak és a civilisatio érdekeinek diadalt szerezzen. Az igaz jog és az önzéstelenség a népek óhajtása és a nagyhatalmak megegyezése mellette van. A suezi társulat félbeszakasztás nélkül folytatni fogja munkálatait, s Anglia ezen vállalatot kereskedésére és hajózására nézve végre maga is oly hasznosnak találandja, hogy nem sokára szerencsét fog magának kívánni ahhoz. — Úgy hallatszik, hogy a franczia csapatok f. hó 21 én megindultak a marokkói határ felé. Véres csatákat várnak, miután — mint mondják — a franczia katonák nagyon ingerültek. A marokkóiak ugyanis 60—80 francziát, akik kezekre kerültek, állítólag, elevenen égettek volna meg. A franczia hajóraj még mindig Algesirásban van , s erősítésekre vár. Toulonba azon parancs ment, hogy 20— 30 ágyunaszádot tartsanak készen indulásra. — Niel tbnagy, toulouse-i főparancsnok, császári üzenet folytán Párisba érkezett. OLASZORSZÁG, Turin, oct. 23. A békepontok, amennyiben azok eddig leginkább franczia és angol kútforrások után jutottak köztudomásra, Közép-Olaszországot illetőleg, valódi sybillai talányok, melyeknek megfejtése csupán alkudozások nyomán állapíttathatik meg. Miután Parma, Modena és Toscana nyíltan részt vettek a háborúban, az „Opinione“ szerint ezek nem tartoznak azon államokhoz, melyeknek határai csupán az 1815-ki biztosítók szavazata által változtathatók meg. Parma és Modena irányában, a szárd kormány részéről, gr. Cavour jegyzékében már a háború kezdetekor kisült, hogy ezen államok az ellenségeskedésekben részt vettek. Toscanáról tudják, hogy az országos sereg Lombardiába ment Ausztria ellen, míg a nagyherczeg fiai Solferinonál osztrák félen vettek részt a hadjáratban. Ami a modenai és pármai herczegek, továbbá a toscanai nég jogainak fenntartását illeti, ezekről azt tartja az „Opinione,“ hogy ezek ép oly arányban állanak, mint a pápa jogainak fenntartása Pármára és Polesia tartományra, a Pó bal partján, mely most Velencééhez tartozik. A többi lapok nagy része azt tartja, hogy a zürichi békefeltételek csak keveset változtattak a villafrancai stipulatiókon, jóllehet megismerik, hogy e csekélységet úgy kell tekinteni, mint a népóhajtás teljesítése ellenében álló némely akadályok elmellőzését. Dabormida miniszter tegnap megérkezett Páriából , rám ment Londonba, mint az angol lapok jelentették. Küldetése csupán a békefeltételekre vonatzott, és e részben nem volt szükség egyenes tárgyalásokba bocsátkozni az angol kabinettel. Tunnban oct. 23-kan azon hír terjedt el, mintha Carig van herczeg Toskanába elutaznék, de közép-olaszországi helytartóvá leendő kineveztetéséről, a béke megkötése után, még kevésbbé lehet szó, mint azelőtt. A szerb kormánynak a franczia-osztrák zürichi stipulatiók ellenében magatartásáról eddig még semmi sincs megállapítva, erre nézve mindazonáltal egy közelebbi miniszteri tanácsban fogtak már tanácskozni. Azon miniszterek , kik mindenben óvatossággal és tartózkodással járnak el, azon véleményben vannak, hogy engedjék a dolgokat akként folyni, mint az előtt, és várják be a congressus egybehívását, melyhez a békeokmánynak 19. § -a nyit utat. A többi miniszterek, kik a többséget képezik, új tényeket akarnak, melyek, ha a csatlakozást nem végzik be, de azt nevezetesen előmozdítják, és Ausztriát kényszerítik azt vagy ellentállás nélkül tűrni, vagy a congressus egybehivására törekedni. — Hogy a modenai herczeg hajlandó államaiba való visszatéréséről lemondani, ezt újból emlegetik, jóllehet senki sem hiszi, hogy ez a pármai herczegné javára fogna történni. Ezen bourboni ágnak, Modenába való áttérése, oly indítvány, melyet különösen ez utóbbi államnak néhány aristokratikus családja pártol. Ellenkezőleg a pármai, toscanai és a legállóbeli aristokratia működésével, a modenai aristokratia a mostani mozgalmaktól távol tartotta magát. Ennek legnagyobb része vagy folyvást az országban tartózkodott, vagy pedig a villafrancai béke után oda viszszatért. Részint bécsi tudósítások, részint országuk viszonyainak áttekintése nyomán, meg kellett győződniük, hogy ott egyszerű restauratio lehetlen, és ezt talán maguk sem akarják, miután a herczeghez nem a legmelegebben ragaszkodnak, s többször érezték annak nyomását. Miután azonban az uralkodó udvarát igen nehezen nélkülöznék Modenában, ennélfogva az említett cserét szívesen fogadnák. A herczegnek kis hadserege tökéletes feloszlásban van, a tiszteknek egy része hazatérni szándékozik, míg más része az osztrák hadseregbe iparkodik bejutni. A közkatonaság betegségek és szökések által meg van tizedelve, egészségtelen szállásokban vannak elhelyeztetve a veronai és mantuai tartományok lapályosabb részein. Arról volt szó, hogy e csapatok Vicenzába helyeztessenek el, de az ottani községi igazgatóság határozottan vonakodott őket elfogadni, készebbnek nyilatkozván inkább kétszeres számú osztrák katonának elszállásolására. Hogy Milánónak eddigi jelentőssége némileg kárpótoltassék, és nehogy a főváros egyszerű vidéki várossá szálljon alá, elhatároztatott, hogy a törlesztő törvényszék Turinból oda tétessék át. Az igazságügyminiszter erre nézve nem volt egyetértelemben, s ezért egy — Turinból, oct. 26-ról kelt, általunk már jelentett sürgöny szerint beadta lemondását. E sürgönyben jelentik továbbá: „Több képviselő szövetkezett tegnap este azon czélból, hogy kérjék fel közösen a kormányt, hogy a hadsereg újra szervezését siettesse, és hogy a középolaszországgal a szövetkezésre erélyesen törekedjék. ” Bresciából hallani, hogy az osztrákok okt. 20-án a gárda tó melletti Gargano kerületben, öt községből kivonultak.“ A hadügyminisztérium egy napiparancsban kinyilatkoztatta, hogy e célja, a toscanai katonai ügynek a piemontival egybeolvasztását kieszközölni. — A „Times“ flóreczi levelezője ismételve erősíti, hogy a középolaszországi csapatok száma nagyon túlzottan van feltüntetve. E tekintetben , szerinte, mindeddig igen keveset tettek. Nem igaz, úgymond, hogy a modenai, reggioi és pármai dandárok már teljes erejűek, vagy hogy közel állanának ehhez. A pármai dandár 1200 emberből áll, a reggiói majdnem kizárólag papiroson létez, és a piacenzai huszároknak alig van 50 lovuk. Az egészben még mindig 25000 harcros van, mint a villafrancai békekötés alkalmával. — Garibaldi tée Romagna községtanácsaihoz következő felszólítást intézett: „A vitéz ősnépeknél a hazáért vállalkozó harczosok nejei és gyermekei mint minden polgár lelkiismerete és hálájára bízott legszentebb vagyon értékével birtak. Mi, midőn a fiatalságnak fegyver alá szólitásában fáradozunk, nem akarunk megfeledkezni a kötelességekről, miket elvállalunk, ha azokat családjaiktól és a munkától elvonjuk. Nem a legfeketébb hálátlanság lenne-e, ha megtűrnénk, ha a mindenki védelmére kilépő harczos aggódni kénytelenittetnék , hogy családja nélkülözéseknek van kitéve s ekkép tábori bajaihoz még szivgyötrelmek társulnának ? Nem köteles-e a polgári szeretet az elhagyottakat elvesztett szeretteikért más módon is mint csupán üres szavakkal kárpótolni. Ideje van, uraim, hogy az élénk és elkerülhetlen igazságérzetnek tiszta szívünkből tegyünk eleget; ideje van, hogy a községi hatóságok az önkénytesek szűkölködő családaikkal komolyan foglalkozzanak, mint Toskána ezt már megteve. Ne kívánjuk a nyomorban sínylő szülők szomorú képét látni, azért, mert fiaik oly nemes szívűek a haza iránt. Kérem tehát sürgetően a hatóságokat, valamint a községi tehe