Pesti Napló, 1859. november (10. évfolyam, 2916-2940. szám)

1859-11-22 / 2933. szám

választmányi határozatok előadása után, melyek annak idejében összeszedve az alapszabályok czikkei közé lesznek felveendők, a nagygyűlés berekesztetett. Ezen alkalommal újólag megemlítendő, miszerint kezdők számára 1859. oct. 1-től kedve egy uj ének-tanítási osztály kezdődik, melyre a beiratások minden kedden és pénteken az egyletben az elnök urnái esti 8kor, nemkülönben értekezések e tárgyban az egyl. pénztárnok Krenner Károly urnái (n.hid u. 11. sz. a.) bármikorisközölhetők. Előfizetési felszólítása „Magyar Nyelvészet“ ötödik évfolyamára. A „Magyar Nyelvészet“ befejezvén IV-dik évfolyamát, az V-dikben nagyobb terjedelmű akar lenni, s azért történik némi változás külső ügyvitelében. Elhagyja ugyanis az iskolai évet, hogy a polgári évvel folyjon. Kiadását, valamint az eddig megjelent négy évfolyamát Osterlamm Károly könyvárus és kiadó veszi által. De a szerkesztést és szellemi vezetést Hunfalvy Pál fogja ezentúl is, úgy mint eddig, maga vinni. A „Magyar Nyelvészet“ 1860-ki vagy ötödig évfolyama is iat fünetben fog megjelenni, azonban az ivek száma 30 ró 35 re fog növekedni, mi egyfelől a szaporodó anyag, másfelől a kiváltkép az olvasók nagyobbodó részvéte által lett kívánatossá. Mégis az előfizetési ár marad a régi, t. i. 5 frt 25 kr új pénzben, postai bérmentes szétküldés mellett. Mivel hogy pedig az új előfizetők az eddig megjelent négy évfolyamot is bírni óhajtják, azok számára, kik a négy folyamot egyszerre megrendelendik, a volt 21 új forintnyi árt 15 új forintra szállítjuk alá. Az egyes évfolyamok ára ezentúl is 5 frt 25 kr. u. p. lesz. A megrendelésk és előfizetési pénzek a Magyar Nyelvészet kiadójához Osterlamm Károly könyvárushoz (Erzsébet tér) intézendők, ki az elküldést pontosan fogja teljesíteni. Az új folyam első füzete januárius elején jelenik meg. Pesten 1859. nov. 10. Hunfalvy Pál, mint szerkesstő. Osterlamm Károly, mint kiadó. — Debreczenből f. hó 16-káról veszszük a következő sorokat: „Az itteni ref. gyülekezet által újból fölállított felsőbb leányiskolát a városi közönség képviselőinek, egyháztanácsi tagoknak és szülőknek jelenetében ma nyitották mg ünnepélyesen. Nagy József esperes úr jeles alkalmi beszéde és imádsága után az intézet vezetése özv. Walkó Károlyné asszonynak, mint megválasztott igazgatónőnek átadatott. Mellette egy segéd kisasszony, egy vallástanító s meg két oktató fognak működni, kik a közönség bizalmát mindnyájan megérdemlik.“ — A forrásokkal különben is bőven ellátott ceászár fürdőben (írja a Budapesti Hírlap) két hét előtt öt új forrásra bukkantak. Úgy gyaníták, és mint kiderült nem alap nélkül, hogy a legforróbb források egyike hidegebb ásványvizet vesz magához, arról volt tehát szó, hogy ez utóbbit elfogják, mivel a fürdő forró víz tekintetében különben is túlbőséggel bír, míg ellenben hideg vize nincs, legalább nem annyi, mennyire szüksége van. Megkísértették a forrást gőzgéppel annyira kimeríteni, hogy a hideg víz folyásán uralmat nyerve, annak eredetére jöhessenek. Ez alkalommal a forrás körül ásásokat tettek, s az eredmény az volt, hogy még öt más, eddig élő ismeretlen forrásra bukkantak. E források mind befoglalvák és föléjük kis termecskék épültek, melyek nyilvánságosan pávafürdőkké voltak berendezve. Se nem római, se nem török építés, és világos, hogy az egészet csak azért hagyták el és öntötték be földdel, mert igen mélyen feküdt, egy ölnyivel alább a mostani fürdők színvonalánál, úgy hogy a Duna áradása mindig zavaró hatást gyakorolhatott. A bérlő terve, hogy e pávafürdőket ismét visszaadja előbbi hivatásuknak és forrásukat tovább használja. — A pesti szegény gyermekkórház igazgatósága részéről ezennel Bognár Friderika kisasszonynak cs. kir. udvari színésznőnek f. hó 15 én a pestvárosi színházban a nevezett kórház javára rendezett előadásbani szives közreműködéséért, valamint Gandy igazgató úrnak a színház átengedéséért hálás köszönet fejeztetik ki. — A f.hó 15-én a pestvárosi színházban a szegény gyermekkórház javára rendezett előadás alkalmával az ö cs. kir. Fensége Főkormányzó Albrecht Főhercieg Ur által ajándékozott 20 írtnak betudásával ezen jótékony intézet pénztára 163 frt 31 krral gyarapodott. A Vörösmartynk halála napját ez idén egy buzgó hazafi és tettekben gazdag honpolgár halála is jelöli. E hó 19-én délelőtti 9 órakor hunyt el Lónyay János belső titk tanácsosi exélja, a szintén jelesül ismert Lónyay Menyhért apja. A közügynek szentelt életéből elég legyen csak egy két adatot említenünk. A pesti árvíz alkalmával Lónyay János volt a királyi biztos, ki az egész mentési ügyet, később Pest városa fölépítését vezette. József nádorunk határtalan bizalmából több éven át mint a pesti szépítési bizottság elnöke működött. S nem emlékszünk-e a pórlázongások és cholera ideje alatti alispánkodására, melyet a boldogult maga is élete legszebb, legfényesebb korszakának tartott. Utolsó fellépése 1857-ben volt, mikor is — a nemzeti és vallási kötelességeket egyesítve — az uralkodó előtt a protestánsok óhajtásait tolmácsolta, És polgári erényeivel a családi erények karöltve jártak. A haza egyik leghűbb, legkitartóbb, legbuzgóbb fiát, hátramaradottjai a legjobb férjet és apát siratják benne. Hűlt tetemeit folyó hó 23-án délelőtt teszik le Nagy-Lónyán a családi sírboltban. Felségéhez intézendő hálafeliratot kívánó rész túlnyomóságot nyert, s miután minden kísérlet, egy középutat választani, az a mellett és ellen levők határozott akaraterején hajótörést szenvedett, a conventhatározat az absolut többség értelmében mondatott ki, és igy elhatároztatott, hogy Ő Felségéhez hálafelirat intézteszék. Érdekes volt a mellett és ellen fölhozott vélemények kicserélése, mig végre is nem emberek szava, hanem a szent evangélium örökké változhatatlan igéje győzött. Máté 22, 21. Róm. 13,1—6. 1. Pét. 2, 13-16. A csaknem 5 óráig tartott ülést Radvánszky Antal köztiszteletű esperességi felügyelő leköszönése zárta be. Az ég legjobb áldása kisérje őt jövő életpályáján!“ (Bp. H.) A pesti ev. árvaegylet t. ez. tagjainak ezennel tudtokra adatik, hogy e hó 23-án, szerdán, este 6 órakor rendkívüli egyetemes gyűlés fog tartatni az evang.iskolai teremben, melyben tárgyaltatni fognak : 1) Némely szabályok megváltoztatása, és 2) Az árvák eltartásáért járó évenkénti fizetés. Ennélfogva a választmány felszólítja a rendes tagokat, hogy a szabályok 7-ik §. értelmében jogukat gyakorlandók, mennél számosabban jelenjenek meg. Pest, 1859-ik évi november 20. Az árvaegyleti választmány. Nemzetszínház. Nov. 19-én, Stéger Ferencz ur hetedik föllépteül: Hunyady László, dalmű 4 felv. Erkeltől. — Novemb. 20-kán : Tündér lak Magyarhonban, dalos , tánczos vígjáték 2 felv. Az „Evang. Wochenblatt“-nak e czim alatt: A csúszó fi nyiltparancs, Zólyomból ezt írják : „November 10-én, mint halhatlan reformátorunk születésnapján, a zólyomi esperesség az ősi szokás szerint rendkívüli conventet tartott. Mintha Mártonunk szelleme lebegett volna fölöttünk, amint magát szóban és tettben oly erőteljesen kifejezte, nem kevés szabadelvű szó lön itt váltva a September 1-i legmagasb nyiltparancs és a September 2-ei rendeletről, asok fény- és árnyoldalainak kiemelésével. Míg a szavazatjogos községkövetek egy része, túlnyomólag a világi rendből, a Felséges Uralkodóház iránti köteles engedelmesség kifejezésével, a kiadott rendszabály megszüntetésének kérvényezése mellett nyilatkozott: a leginkább papokból álló s egy POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Angliában az önkénytes vadászasipatok alakulása nagyban foly. A legügyesebben szervezik magukat mindenfelé, kényelmes egyenruhákat választanak, szorgalmasan járják a gyakorlatokat s a csellövéseknél nagyban mennek a fogadások és pénzgyüjtések a csapatok szükségeire. Maga a kormány a legjobb fegyvereket osztja ki köztük. Ehhez hasonló mozgalom nem volt Angliában e század eleje óta. Akkor első Napóleon támadásától félve, szintén alakítottak volt ily csapatokat, de alkalmazásukra nem volt szükség, mivel Napóleon föllépése elmaradt. Az 1804 ben fegyvert fogott önkénytesek száma 379,349-et tett, lovasságot és tüzérséget, is ide számitva s ha csakugyan veszélytől fél az ország, semmi kétség benne, hogy a mostani készülődések eredménye sem lesz csekélyebb annál, mely e század elején volt. Hogy e csapatalakítások czélja csakugyan komoly támadástóli félelem-e, vagy pedig egyéb kormányterv létesíthetésére indították meg e mozgalmat? bajos volna előre meghatározni. Annyi bizonyos, hogy némelyek a kormány azon czélját sejtik benne, melynél fogva az ily csapatbeliek katonamentessé tételével a társadalom sok tagot nyerne meg, másfelől pedig a legkényelmesebb élethez szokottra nézve is a katonaélet könnyű teherré válnék. Oly lapok is, melyek a békének barátai, e fegyverkezés ellen nem szólnak többé, csupán az Anglia szövetségese ellenében bizalmatlanság szempontjából nyilatkoztak volt ránzalólag, s közelebbről a „Daily News“ és „M. Post“ nagyon neki esnek a „Times“nak azért, hogy meghúzza a lármaharangot, azt állítva, mikép Francziaországban az Anglia elleni harczias hangulatot szándékosan táplálják. „A „Times“ egész czikke, így végzi a „M. Post“, részakarata, bűnös fölzaklatása a kedélyeknek. Háborút kezdhetünk valamikor Francziaországgal, de nem egy hirtelen , váratlan támadás következtében.“ — Cambridge herczeg kat. főparancsnoknak a testi büntetésekre nézve kiadott rendeleteknél fogva, az angol hadseregben ezentúl két osztály lesz fölállítva a katonaság magaviseletére nézve. Az elsőbe tartoznak azok, kik eddigi szolgálatidejük alatt semmi nagyobbszerű kihágást nem követtek el, és az újonczul belépők ; a második osztályba azok, kik rész magok viseleteikért amabból kizáratnak. Az első osztályból kizárt egyén egy évi feddhetlen magaviselete által viszont előbbeni osztályába lép. E rendelet következtében angol katona semmi esetben testi büntetést nem kaphat első kihágásért, csak másod osztályba esik s itteni bűnténye esetében is külön bíróság elhatározásától függ: alkalmazható-e testi büntetés vagy nem ? — Az „Observer,“ úgymond az „Indép.“, egy csikket hasa egyik közelebbi számában, melyben háború lehetőségével fenyegeti Franciaországot. Nem kevesbbé feltűnő a „Times“ nov. 17-ei czikke, mely a franczia sajtóval foglalkozván, feltünteti a rendkívüli gyűlölségét Anglia ellen, s a vágyát, boszút állani 1315-ért, s mindezekért a franczia császári kormányra és ügynökeire hárítja a felelősséget. A belga lapok nélküli és idő előtti zajütésnek mondja e czikket. S a „Morn 1 est“ is úgy ítél, kárhoztatva „Times“t, hogy azon pillanatot választja a közönség felizgatására, oly hírekkel, melyek Angliát nyugtalanithtják s Francziaországot felizgathatják, midőn e két állam közös expeditióra készül China elen s egy congressuson készülnek találkozni. Gonosz eljárás, mond a „Post“, mely a kereskedelmet s az angol nép benső jóllétét megzavarhatja Meglehet, hogy egykor háborúban állunk Francsiaországgal, de bizonyára nem hirtelen és váratlan beütés eredménye leszen az. Ami a franczia sajtó ellenséges csikkeit illeti: a Timest saját csikkeire figyelmezteti a „Post“. FRANCZIAORSZÁG. November 17-kén Párisban a nap fő eseménye azon turini sürgöny volt, mely azt jelenti, hogy Buoncompagni elutazása el van halasztva, és hogy Garibaldi lemond azon katonai tisztségről, melyet a liga hadseregében viselt. Ez utóbbira nézve a versio kétféle. Az egyik szerint a lemondás nem volna egészen önkénytes, vagy ha az, elkedvetlenedés eredménye; ellenben a másik szerint, melyet az „Indépendance“ egyik párisi tudósításában olvasunk, Garibaldi épen nem vonulna Ssardinia szigetére, mint a turini sürgöny mondja, hanem visszatérne a piemolíti hadseregbe osztálytábornoki ranggal. (Lásd „Olaszország“ rovatunkat.) Megjegyzendő, hogy a tudósítás, mely a fentebbieket jelenti, még egyátaljában nem hivatalos, s mind az „Indépendance,“ mind a „Journal des Débats“ által csupán utólagos megerősítés fenntartásával említ- tetik meg. Akármint legyen a dolog, annyi áll, hogy Párisban a távirati jelentés roppant sensatiót okozott. Úgy tekintették azt, ha igaz, mint a „Moniteur“ jegyzékeinek, a franczia félhivatalos sajtó fenyegetéseinek, a Tminba küldött külügyminiszteri sürgönyöknek, a de Latour d’Auvergne franczia követhez intézett sürgető utasításoknak, szóval: a franczia kormány által a szárd kormány ellenében különféle alakban használt fenyegetődző magatartásnak eredményét, melyek előtt a turini kabinet meghátrált. Párisi hivatalos körökben azt hiszik, hogy a szárd kormánynak eddig követett politikájában változás lesz. A „Pays“ legalább azon egyetlen félhivatalos lap, mely a dolgok új fordulatára némi észrevételt tesz, úgy vélekedik, hogy Garibaldi visszalépése affélét jelent, „hogy Közép Olaszország ügyei új phasisba lépnek , oly megoldásnak mennek elébe, amelyet ily küszöbön levőnek tartani nem lehetett. A párisi börzére a fentebbi tudósítások jó hatást tettek s a 3 sráztólias rente, mely 69 fr. 70 c.-on állott volt, hirtelen 70 francra ugrott fel. Az olasz ügy párisi hivei, mint a „Nationality“nak írják, határozottan rászalják Garibaldi tettét — feltévén, hogy igaz. Húszezer ember élén — azt mondják — nyugodtan kivérhatta volna elleneit. Franciiaország és Ausztria ünnepélyesen lemondtak minden fegyveres beavatkozásról; a többi nagyhatalom a herczegeknek még kevésbbé adta volna szuronyait rendelkezésekre; a római és nápolyi csapatokkal pedig — azt mondják — elbánhatott volna Garibaldi. Ugyanazon lapnak írják Parisból: „Biztos bepillantás a viszonyokba e pillanatban csaknem lehetetlen. Úgy látszik, hogy ezen játékban az illetők nem tanulták be szerepeiket előre, hanem csak úgy hevenyészve játszottak. Mindenik azt teszi, amit neki a pillanat sugall. ■ Párisban, úgy látszik, és oly kevéssé tudják mint Turinban, mi lesz a kimenetele az utolsó felvonásnak. Annyi bizonyos, hogy Garibaldi visszalépése a hivatalos körökben most még mód nélkül tetszik, mint amely által az illetők az utat maguk előtt sokkal inkább kiegyengetve látják, mint előbb. Garibaldi — folytatja a párisi levelező — itt éleitől fogva botránykő vola, aki sokszor nem csekély zavart és boszuságot okozott. — Még nemrégiben is a pápa azon észrevételt téve Grammont herczegnek, midőn ez utóbbi eléje terjeszté, hogy a császárért mostani nehéz állásában már csak ő szentsége is tegyen valamit: „Én belátom minő zavarban van Napoleon császár, miután ő mind nekem, mind Garibaldinak kedvünkre akar tenni egyetem.“ A franczia kormány erélyes fellépését, melylyel az olaszországi dolgok fejlődését kezében akarja’ megtartani, s ugyanizért minden ott mutatkozó önállóbb törekvésnek útját állja, a politikusok leginkább azon óhajtásnak tulajdonítják, hogy a congressus minden további baj nélkül létrejöjön. Ausztria, kk szerint, kijelentette volna, hogy a congressusra nem küld senkit, ha Középolaszországban is bevégzett tényeket teremtenek. Walewski gróf a hivatalos meghivó leveleket a nagyhatalmakhoz, valamit Szardiniához, Rómához és Nápolyhoz, némelyek szerint még nov. 15-kén, mások szerint csak 18-án küldte el.— Compiégne be 1 nov. 15-ről érkezett levelek jelentik, hogy lord és lady Cowley két leányukkal együtt a császári udvarnál vannak. — P e r s i g n y ur, hír szerint nagyon komoly és kimért hangon irt, sürgönyt küldött Párisba, melyben a londoni nagykövet Anglia pártjára kel, s erősen sürgeti, hogy a franczia sajtónak Anglia elleni polémiáját alább kell hangolni. Másfelől a „M. Postának a „Times“ ellen intézett czikke oda látszik mutatni, hogy az angol minisztérium az angol lapok egy részének heves beszédével épen nincs egy értelemben, s azért a felelősséget magára nem veheti. Az „Indépendance“ egyik párisi levelezője megjegyzi, hogy ha a diplomatiai vitákba beleegyezik is Anglia, azért folyvást fegyverkezik ; erősíti a többek közt Minquiers szigetcsoportot,melyet Cancaletól négy franczia mértföldnyire a franczia partvidéken bír, s amelyen eddig csak néhány halász lakott. Másfelől Francziaország részéről is mindennap új fegyverkezésről értesülhetni. A legújabban felfegyverzett hajók egyike a „Duguay Trouin“ vegyes sorhajó nov. 20 án bocsáttatik vízre, s veszi fel Larrieu tengernagy lobogóját, aki a déli tengeren levő hajóhadosztály parancsnoka. „Soha — mond a párisi levelező — a két kormány közti viszonyokban nem lehetett látni annyi jó egyetértést, meg annyi ágyút.“ — Montauban tábornok a chinai expeditiós franczia hadtest kijelölt parancsnoka, s az alája rendelt Co 11 i ne au tbnok, mint Parisból írják, január 20 ra váltottak helyet az angol tengerentúli postahajón. A szárazi hadsereg és a hajóhad fölötti együttléges főparancsnokság, mint írják, vitára adott alkalmat a tengerészeti és a hadügyminiszter közt, az előbbeni úgy vélekedvén, hogy egy lovassági tábornok nem igen való flottaparancsnoknak. Rigault de Genouilly admiral még az expeditio elindulása előtt meg fog érkezni Párisba. — A „Moniteur“ nov. 17-ről jelenti, hogy az 1860- diki budget-be 600 ezer franc van felvéve a becsületrendi tagok járandósága fejében, 8 ezer túl minden évben ugyanannyi vétetik fel, mig a rendnek 1814 óta jogosított minden tagja megkapja a maga illetőségét. — A „Moniteur“ már két számában igen terjedelmesen közli a stuttgarti Schiller-Ünnep részleteit. — Texier Edm. arra szólítja fel a császárt, hogy mint Humboldt úgy Schiller számára is állíttasson szobrot. Ez a rendelet, szerinte, becsületére válnék a franczia nemzetnek s az által kedvesen fogadtatnék. A „Moniteur“-ben egy jegyzék azt mondja, hogy némi megrovást érdemlő szándékból több lap naponkint számítgatja a püspöki körleveleket, úgy akarván feltüntetni a franczia püspökséget, mintha az osztaná (solidaire) az ezen lapok által hintegetni próbált bizalmatlankodásokat. Holott majdnem valamennyi körlevél hozzáteszi az óhajtásokhoz, melyeket a pápa mellett kifejez, a császár célzataiba vetett teljes bizalomnak tanúsítását. OLASZORSZÁG, Turin, novemb. 15. A „Gazetta Piemontese“ Carignan herczegnek Carlo Buoncompagni-hon írt levelét közli, kire a herczeg, mint tudva van, a közép-olaszországi régensséget átruházta. A levél következőleg hangzik: „Lovag úr! Én önt azon nemes küldetésre ajánlottam, hogy Közép Olaszországba menjen, és azon tartományok fölötti régensséget átvegye, melyek határozataik által kinyilatkoztatták, hogy egyetlen, erős, alkotmányos Olaszországot akarnak, és melyek e tekintetből a régensséget kikiáltották. Ön tiszteletteljes hite, lelkének és szivének nemes tulajdonai, azon készség, bizonyítványok, melyeket ön királyának és hazájának nyújtott, mint szintén azon teljes bizalom, melyet önbe helyzik, és melyet ma önnek nyíltan kinyilatkoztatni szerencsés vagyok, megannyi alapokok arra nézve, hogy küldetésének örvendetes sikere leend. Ez azonban még nem minden ok. Közép Olaszország népességei annyi bizonyítékát adták már egészséges értelmiségeknek, szilárdságoknak és öszmérsékleteknek, hogy a művelt világ tiszteletét méltán kiérdemelték. Meg vagyok győződve , hogy azok belátandják szükségességét, ezen nyugodt és rendes magatartás mellett megmaradni, főleg azon pillanatban, midőn egy congressus gyűl össze, melyben Olaszország sorsa fölött tanácskoznak, és ahol Victor Emánuel király megerősödve a ráruházott jogok által, annak óhajtásait hatásosan képviselőnői. Ő felsége a francaiak császárjának ismételt azon biztosításai, hogy Közép Olaszországba beavatkozás ne történjék, szintén egy erős ok a bizalomra. Az ilynemű biztosítékok hathatósan bátorítják a király politikáját, ki soha sem egyezhetett meg abban, hogy külföldi erőszakoskodás lépjen a nemzeti akarat helyébe Ha ő felsége a király a józan politika alapjainál fogva tanácsosnak tartotta, a villafrancai béke után, biztosait visszahívni, és Közép-Olaszországban minden beavatkozástól tartózkodni, ez nem azért történt, mintha kormánya eddigi barátságos és jóakaratú szolgálataitól, melyeket az új tények még jobban megerősítettek, vissza akart volna vonulni. Én azon meggyőződést fejezem ki, hogy az említett kormány a lehetőségek korlátai közt nem fog vonakodni, ezen országoknak segélyekre sietni, hogy azoknak, ha szükséges lenne, egy kölcsön kieszközlését könnyítse meg. Mindezen fontolóra vett alapokoknál fogva, bátran nézek a jövő elébe. „Másrészről ön feladata igen egyszerű és világos, amennyiben arról van szó, hogy e tartományokban a politikai mozgalmaknak a lehető egység szereztessék meg. Az erők öszpontosítása, azokat önmagukban és Európa szemében hatalmasabbakká teendi. A katonai szervezés könnyebben leen, tökéletesíthető, ha csak egy igazgatóság, egy főparancsnokság és egy hadsereg leend. Ezen, mind száma, mind fegyelme által erős hadseregnek mindazonáltal, mely bátorságát, ha hazája úgy kivánja, tényekkel is kész bebizonyítani, sem megtámadólag, sem felhivólag nem szabad működnie. Ha néhány nemes és tüzes szellem előtt minden tartózkodás hibának, minden óvatossági tény gyengeségnek ttípik fel, úgy tanácsos őket arra figyelmeztetni, hogy az idő hatalmas szövetséges az igazságos ügyekben, és hogy a türelmetlenség ezt sokszor megrontja és a győzelemben meggátolja. „Ily kilátások mellett, ismétlem, meg vagyok győződve, hogy ennek küldetését szerencsés siker fogja koronázni, hogy a népességek ezután is mint eddig a békét és rendet fenn fogják tartani és hogy azon józan emberi értelmiséget és politikai érettséget fogják felmutatni, mely oly nagy mértékben válik becsületökre és mely a congressus előtt a legnagyobb indokul fog szolgálni az iránt, hogy jogaikat elismerjék. „Végre azon meggyőződésben vagyok, hogy ő felsége kormánya soha sem fogja megengedni, hogy az olasz tartományokat fejetlenség rongálja meg, melyek az által, hogy fiaikat a sereg soraiba küldötték, ünnepélyesen kinyilatkoztatták abbeli akaratukat, hogy a király államai közé kívánnak soroztatni, amely óhajtásba az említett kormány bele is egyezett. Savoyai Ödön:“ A Turini levelek szerint a középolaszországi követek tegnap el akartak távozni Piemont fővárosából, hogy a négy nemzeti gyűlést új és gyors tanácskozásra bírják, miután ezek, egyszerűleg és kizárólag C arignan herczeget nevezték ki régensnek, és határozataikban a helyettességről vagy átruházásról semmi említést sem tettek. Francziaország tiltakozásai a régensség ellen, nagy nyomatékkal tétettek, vagyis úgy, — miként az „Indépendance“ Turinból a legbiztosabb után értesül — hogy Francziaország Szardiniát fegyveres beavatkozással is fenyegette volna, ha hogy Közép Olaszországban a régensséget elfogadná, s a mostani status quo-t a congressus határozatáig fenn nem tartaná. Massimo d’ Azeglio és Cavour, kiket e fenyegetés következtében Victor Emánuel tanácskozásra hitt meg, a régensség elfogadása mellett nyilatkoztak, a miniszterek közül Ratazzi és Monticelli hasonló véleményben voltak , míg Dabermida és Lamarmora a régensség elfogadását ellenezték, nehogy Szardiniának, Francziaország irányábani állása veszélyeztetve legyen. A többi miniszter határozatlan volt. (Hogy Francziaország Buoncompagni régensségét sem akarja, és hogy ez e miatt nem is távozott el Turinból, már tudva van ) — T u r i n b a nov. 17-én jelentve volt, hogy Parma , Modena és Romagna köszönetet szavaztak Carignan herczegnek, és tudtára adják, hogy Buoncompagninak régenssé lett kineveztetését örömmel fogadják el. — Azon tudósításra vonatkozólag, hogy Garibaldi a szárd szigetekre vonult, jelentik a „Preuss. Ztg“-nak, miszerint Viktor Emánuel király egy önkezűleg írt levelet intézett Garibaldihoz, melyben tökéletes fegyvernyugvást tart most tanácsosnak, miután a béke Zürichben helyreállíttatott, és a congressus közel van, melyben a Közép Olaszországra vonatkozó kérdések meg fognak oldatni. — Jelentik továbbá, hogy Garibaldi szárd altábornagygyá neveztetett ki. Egy másik tudósítás ekként hangzik: „Victor Emánuel király, mérsékleti rendszabály folytán, rábírta Garibaldit, hogy Közép Olaszországot elhagyja, hol jelenléte aggodalmakat szerzett a nápolyi kormánynak. (Garibaldi ugyanis a felkelést a határos Nápolyba is át akarta ültetni) SPANYOLORSZÁG, Madrid, nov. 16. A miniszterelnök O'Donne 11 tábornagy az afrikai partokon tett szentlélődési útjából visszatért. A Marokkó elleni működések haladéktalanul meg fognak kezdődni. Az itteni lapok kinyilatkoztatják, hogy az angol részről történt a marokkói ügyre vonatkozó okmányok közzétételénél, egyik legfontosabb sürgöny kimaradt, az t. i., melyben a spanyol kormány kinyilatkoztatja, hogy ő ugyan tisztelni fogja a gibraltári tengerszoros szabadságát, magának azonban szabad és meggátolatlan kereskedést tárt fel az egész többi marokkói birodalomban.