Pesti Napló, 1859. december (10. évfolyam, 2941-2965. szám)

1859-12-01 / 2941. szám

darab Bi János úrtól.* 11-et. „Szózat,“ Vörösmartytól, énekeltetett a műkedvelő társulat által. A város az itteni sötétség és sűrti köd daczára fényesen ki volt világítva. A ref. gymnasium homlokzatán Kazinczy arczképe, 100-as számjegy, a százados ünnep jelvénye, Magyarország czimere, festett zászlók és tanulók nemzetileg képviselve, al- és felirattal ellátva: „Előrehaladjunk!“ stb. Az iskola-utcza „Kazinczy-utcza“ nevet nyert. Esteli 9 órakor nagy lakoma tartatott a zöldfa vendéglő teremében ; mintegy 150 úri egyén képviselte a megye minden részéből, egy szív, egy lélek elevenítette e szép társaságot. Vajai Károly ügyvéd ur a Kazinczy alapítvány érdekében szólalt fel s aláírási ívet bocsátott közre; eddig valami 300 pert íratott alá. Ezenkívül kilencz szathmári lelkes úri hölgy a Kazinczy-ünnep emlékére s az alapítvány nevelésére egy párnát készített mely 17 pengő forinton a legtöbbet ígérőnek el is árvereltetett. Ez összeg a róm. kath. gymnasium és helv. hitv. gymnasium kitűnő növendékei számára magyar pályaművek készítésére alapul határoztatott. Idősb Mándi Péter ur, ki Kazinczyval levelezésben állt, s jelenleg 75 éves aggastyán létére magyar nyelvészeti könyvet adott ki, nemzeti díszruhában dicsőítette a nagy Kazinczyt. Poharat ürítettek a nemzeti irodalom holt és élő bajnokaiért, a sok jeles Ferenczért, Kazinczyért, Kölcseyért stb., aztán a m. akadémiáért, a nemzeti múzeumért, stb. Végül Fátyol Károly jeles gordonkász és Pécsi Lajos zenekisérete mellett elhatároztatott, hogy ezután mindenki magyar ruhát fog viselni. — Vajha a ruha alatt szivet és lelket is!“ — A magyar akadémiában egyre folynak a székfoglalások. A múltheti gyűlésben Mészáros Imre, a folyóhetiben Vass József, Zsarnay Lajos, Riedl Szende és Finály Henrik levelező tagok köszöntöttek be , a két utóbbinak értekezését azonban az idő rövidsége miatt nem lehetett felolvasni. Az idő rövidsége okozta azt is, hogy az új tagok nem felelhetnek meg mindnyájan azon alapszabálynak, melynél fogva minden tag, megválasztatásától számítva egy év alatt, széket foglalni köteles. A múlt nagygyűlésben megválasztott tagok nagy számánál fogva az említett alapszabály teljesítése anyagilag lehetetlenné lévén, már az év elején merült fel a nézet, azóta pedig, mint értesülünk, szinte általánossá is lett az akadémia tagjai közt, hogy a székfoglalási határidőt a jelen rendkívüli esetben, kivételképen, kijebb kell terjeszteni. A Nádasdy jutalomra nézve , mely évenként 50 aranyat tesz, a magyar akadémia, a nyelv- és széptudományi osztály indítványa folytán, azt határozta, hogy az ezentúl csak minden második évben s így 100 aranyban legyen kiadandó, a pályázó művek tárgyát pedig ne csak a magyar történelemből, de a mondakörből is lehessen meríteni. Az utóbbi változtatáshoz azonban még az alapító megegyezése kivántatik. Nyizsnyay Gusztáv zeneszerzőnktől ismét új mű jelent meg: „Boriska csárdás.“ Árnóoujki, s bizományban Rózsavölgyi és társánál van. A szerző e mű összes tiszta jövedelmét a kecskeméti ref. főgymnásiumbeli testgyakorló intézet alaptőkéje gyarapítására szenteli. — Werfer Károly a „Pesti futár“ kiadására, mint a „M. Sajtó“ értesül, nem kapott hatósági engedélyt. — Az „Indépendance belge“ pesti levelezője nov. 20- dikáról írja : „Szemben a protestáns izgalommal az ultramontán párt sem akar tében maradni. Újévre új politikai lap van jelentve e különös czím alatt: „Idők tanúja.“ E lap, melyet egy iskolai lap volt szerkesztője, Lonkay Antal úr fog szerkeszteni, úgy látszik,mások sugalata és befolyása mellett keletkezik. Az új vállalat programmjának legalább az az érdeme, hogy nyíltan kibontja a zászlót, mív alatt harczolni akar Lonkay úr úgy látja, hogy a hírlapirodalom általában igen nagyon téved, hogy a politikai kérdéseket csak politikai szempontból nézi; ami őt illeti, ő mindig római katholikus szempontból fogja azokat tárgyalni. Az „Univers“nek tehát új fiókegyháza nyílik. A vállalat sikerülését nagyon kétlem . Magyarország sohasem kedvezett az ultramontanismusnak.“ — A Budapesti Hírlap írja (a „Lieb. Bote“ után): „II. Szebenben oct. 26 án a helytartósági tanácsteremben kezdődtek meg az országos községi rendtartás megvitatása iránt egybehívott bizottmány ülései. Herczeg Liechtenstein úr, mint az ország kormányzója, személyesen elnökölt. A 83 czikkből álló, s a bizottmány tagjaival már előre közölt községi rendtartás terve megfontoltatott. Ezen terv (Entwurf) iránya a lehető legszabadabb mozgást engedni a községnek bel- és külügyiben egyiránt. Indítványoztatott tehát a községi képviselők szabad választása, s hogy a hivatalnak csak a községi elöljárót vagy helyettesét megerősítni legyen joga azon hozzátétellel, hogy ha 30 nap alatt új választás nem rendeltetik, a választás megerősítettnek tekintendő. Továbbá indítványoztatott, hogy a hivatalok részéről minden alkalmatlan ellenőrködés szűnjék meg, s azoknak helybenhagyása csak néhány igen fontos esetekre legyen szorítva. A községi választmány tárgyalásai legyenek nyilvánosak, ez is inditványoztatott. A birtokterületek elkülönítése megtartatott, a községi kötelékekből ki nem bontakozott egykori földesuraknak azonban, tekintettel a községi különös állásukra, a választmányban kivételes képviselet, s a községi szolgálmányokra nézve különös jogok engedtettek, miről közelebbről bővebben. A községi elöljáróknak széles hatáskör indítványoztatott politikai, rendőri és pénzügyi, valamint törvényszéki ügyekben, s különösen a felek keresetének könnyítésére egyszerűbb polgári perkérdésekben eldöntési jog 30 forintig az executio átvitelével, továbbá a törvényszéki tárgyalások nagy részének, a mezei, biztonsági, vásári, egészségügyi és útlevél rendőrségnek stb., úgyszintén a cselédrendtartás és a rendőrség ezen ágaibani kihágások fölötti jurisdictionak kezelése, úgyszintén az egyenes adó beszedése, s az ez iránti executió. Miután e bizottmánynak feladata volt az is, hogy a községből autonóm kerületi községeket is teremtsen, melyek a községek és a legalsóbb politikai hivatalok közvetítői lennének, e kérdés is tárgyaltatott, s határoztatott, hogy a községből és a nagyobb földbirtok utáni választás által alkottassék a kerületi képviselet, mely egy tovább ágazandó képviselet alapja legyen. Minden kerületi képviseletnél a folyó ügyek vitelével foglalkozó választmányok gondoskodnának a kerület érdekeiről kifelé, a községek vagyonkezelésének ellenőrzéséről, az egyenes adó felosztása és kiszabása, valamint annak behajtása és az állampénztárakhoz beszolgálta t) A jeles zárszót sajnáljuk, hogy nem közölhetjük. Szerk. tusáról, az indirect adók beszedéséről, valamint a változásokról a hásosztályadókat illetőleg, az utóbbiaknak és a jövedelmi adónak előmunkálatairól, a telekkönyv viteléről, az árvaügy kezeléséről, az újonezok összeírásáról s a szabadságosok számbatartásáról stb., s igy indítványoztatott, hogy nagy része azon teendőknek, amiket eddig az adós kerületi hivatalok végeztek, ezektől vétessék el.“ Miután a „Takarékos háztartás“ czímű munkámhoz melléklendő mintarajzok nyomása roppant időt vesz igénybe, bátorkodom azon tisztelt előfizetőket bizalmasan felkérni, lennének egy kevés várakozással. Várakozásaikért, a most t, hölgyeinknél igen kedvelt, csinos Kazinczy-nő Attila és Hollósy-mente természeti nagyságban rajzolt mintarajzzal és ezeknek magyarázatával fogok kedveskedni. December hó utólsó napjaiban példányaimat okvetlenül szétküldendem s ennélfogva minden tisztelt ivtartóimat arra kérem, hogy az előfizetőktől bejött összeget december hó 20-káig nekem beküldeni méltóztassanak. Valamint az előfizetést is 4 a. é. forinttal addig elfogadom. Lakásom aldunator 3./49. szám.—Kelt Pesten nov. 30-án 1859. Király János. Nyila tk oza t. *) Midőn kérelmemet a Kazinczy-ünnepélyek leírásának egybegyűjtése végett kibocsátom, nemcsak tudomásom, de sejtelmem sem volt, hogy egyszerre többen is törekszünk ugyanazon czél felé. Nem való és nincs különös okom magam részére igényelni egy Kazinczy Emlékkönyv szerkesztésének gondjait, s távol sem fordult meg elmémben soha, hogy „a tervezett mű kiadásáról“ mások az én kedvemért lemondjanak. Sőt, miután a jelenkező szerkeztési buzgalom, mely K e m pe re n urnái sajnálatraméltó, heves kenyérharcz alakjában nyilvánul, biztosit némileg arról, hogy az óhajtott czél csakugyan létesülni fog, én, a dolog egyszerűsítése végett, ezennel visszavonom nevemet a versenytérről s ezt annyival könynyebben, mivel sem részletes programmot, sem előfizetési íveket nem kapott tőlem a közönség. Szó nélkül hagyva Kemperen urnák, mind a Szegedi Híradóban, mind a „Pesti Napló“ban közlett s önmagához illő, kíméletlen és sok tekintetben ferde nyilatkozásait: szabad legyen a Kazinczy Emlékkönyv eddig jelentkezett s ezután még jelentkezhető szerkesztőinek figyelmébe ajánlanám: 1., hogy a hírlapokban közlött különféle tudósításokat halomba rakni, valamint igen könnyű munka, úgy igen kevés egy érdekes és ízletes album kiállításához. 2., hogy ez Emlékkönyvből nem a fél, de az egész tiszta jövedelem illeti Kazinczy emlékének örökítését, kivévén, ha valaki, mint Kempeen úr, Kazinczy-ünnep czime alatt, nem Kazinczy-Ünnepet adva, saját zsebére dolgozik „oly csekély árért, minőt magyar műnél eddig még nem értünk.“ (!!) 3., hogy azon nemes czél, melynek lobogója alatt előfizetésre szólittatunk az újabb kor divatos eljárásával ellenkezőleg — valóban kapja is meg a maga illetőségét s kisérje ezt őrködő figyelemmel mind a közönség, mind az irodalom. Miskolcz, novemb. 26. 1859. Lévay József: Nemzeti színház. Nov. 29-én, Stéger Ferencz ur tizenegyedik fölléptéül: (A) próféta, dalmű 5 felv. Meyerbeertől. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, nov. 26. Hogy a háborútól való félelem az angolokban, legalább a „Times“ ban, még megvan, mutatja az irt laphoz beküldött következő levél: „Mi mindnyájan háborút várunk, ezért nagy hajókat épitünk, gondoskodtunk puskákról, sőt önkényteseket is állitunk fel, a kik ezekkel bánjanak. Van azonban két pontos fájdalom, ép a kettő a legfontosabb — melyekben fölötte gyengén állunk. Nincs elegendő számú tengerészünk és katonánk s életrevalóság tekintetében mindkettő sok hiányt mutat. Oka az, mert mindkettőt roszul fizetjük. Hadihajón szolgáló tengerészeink kisebb fizetést kapnak, mint a kereskedelmi hajón levők. Hogy nem a fegyelmi szigor a mi amazokat elidegeníti a szolgálattól, bizonyítja Amerika példája, hol a legjobb erők egyesülnek a hadihajókon mindamellett, hogy a fegyelem szigorubb mint nálunk. Sokkal jobban vannak díjazva mint maguk az oly gazdagon fizetett amerikai magán katonák. Nekünk van, legalább kellene lenni 40,000 tengerészünknek. Ha egynek-egynek fizetése havonként több volna egy fonttal, ez 430.000 fontot tesz, mi csekély adóemeléssel fedizve lenne. Az admiralhivatal új rendelete , mely szerint a magánszolgálatban álló tengerész, ki csak háború idején köteles szolgálatba lépni, díjazva van , jutalmazza a kereskedelmi tengerészeket a királyi flotta kárára. Mert a tengerész igy gondolkozik magában: most béke idején élek a kereskedelmi flotta busás zsoldjában s háború idején, mikor csak a hadi szolgálat bit ingerrel, átlépek a királyi hajókra s dicsőség, zsákmányosztalék, nyugdij, igy is biztosítva vannak számomra. A szárazi katona zsoldja naponként 1 shillinget és 1 dít tesz, mihez, aki jó magaviseletért éremdiszítvényt nyert, 1 penny járulékot kap. Ez kisebb napidíj, mint amit a közönséges tudatlan napszámosnak adnak. Egy szóval a katona fizetését nem emelték 40 év alatt mindamellett, hogy másnemű munkának a díja legalább 50 százalékot hágott. A katonának az említett csekély összegből táplálkoznia kell, ezenkívül ruházatára költ, sőt laktanyai bútorjavításokra is kénytelen valamit fordítni belőle. Amint hallom, Chinába egy egész üteg Armstrong ágyút küldünk. Hát itthon van e már elég ? ha nincs ? azon esetben ily küldemény nagy eszelősség.“ — A themsei alagút, melyet legfölebb idegenek látogatnak, de a londoni nép igen keveset használ, áruba van bocsátva. Egy vasút-társulat alkudozik fölötte, mely a két parton levő vonalait e kapocs által összeköttetésbe hozná. A Portsmouthban új kísérletet tettek oly golyókkal, melyeket olvasztott vassal töltenek meg, midőn ki akarják lőni. Első ízben nem sikerült volt e kísérlet, most azonban azt írják felölök, hogy rettentő hatással működtek. „Stark“ gőzös fedeléről lőttek egy öreg, haszonvehetlen fregatra. Az első egypár lövésre a hajó már teljes lángban állt, s még egypár vízszint belefúródott golyó után egyszerre elsülyedt. FRANCZIAORSZÁG. Az, hogy a „Morning Post“ a lefegyverkezésről szállongott híreket meghazudtolja, a „Neue Pr. Ztg“ egyik párisi levelezője előtt nem bizonyít egyebet, mint hogy az angol kabinet Napóleon császárt kímélni akarja, azaz nem akarja egyenesen kimondani, hogy az indítványt nem találta elfogadhatónak. A „Neue Pr. Ztg“ tudósítója szerint az tény, hogy Cowley lord azon küldetéssel meg volt bízva. A „Nat. Ztg“ szerint Cowley lord tulajdonképi feladata volt a congressusra vonatkozó legutolsó nehézségeknek megoldása. Annyi tisztán áll — mond ezen most idézett porosz lap, — hogy az utóbbi napokban a két kabinet közt az olasz kérdésben komoly közeledés történt. A zürichi békeokmányok kicserélése óta úgy veszi észre ezen tudósító, hogy a párisi kabinet a bécsi befolyásoktól mindinkább szabaddá teszi magát s mindinkább hajlik az angol nézetek felé. A fentebbieken kivül Párisban mindenféle hírek kerengnek bizonyos viszont-engedményekről, melyeket állítólag Anglia tenne, hogy a szövetségnek megint szilárdabb támaszt adjon, így például még a suezi csatorna iránt Konstantinápolyban leendő diplomatiai együttműködésről is beszélnek , azonban mindezek puszta gyanítások minden támpont nélkül. Ami az olasz kérdést illeti, a „Nat. Zig“ szerint azt kivárja Anglia, mielőtt a congressusba lépne, hogy nemcsak minden erőszakos beavatkozásról le kell tenni, hanem hogy bizonyos indirect kényszerítő eszközökről se legyen szó, — ne legyen például kereskedelmi elzárásról vagy más hasonló rendszabályokról, aminőkkel egykor Ausztria Tessin canton irányában élt. A „Moniteur“ nov. 26-ikán jelenti Metternich herczegnek a franczia udvarhoz ausztriai követté neveztetését. — Montauban tábornok, mint írják, most már csakugyan véglegesen ki van nevezve a chinai expeditióban részt veendő szárazi csapatok, valamint a hajóhad fölötti főparancsnokságra. Halála, vagy bármely okbóli akadályoztatása esetében utódjává Jamin tábornok van kijelölve, aki az expeditiós hadtest első dandárát vezényli. — A „Vengeance“ fregátnak nov. 26-kan kellett elhagyni a lorienti kikötőt, hogy 400 tengerészeti gyalog katonát Hong- Kongba szállítson. Ez az első hajó a Chinába menendő hadi-expeditiótól. — Mourillon-ban novemb. 25-kén eresztették vízre a „La Gloire“ vértezett fregátot. — Armand urat, az ismeretes bordeauxi hajóépítőt a napokban Compiègnebe rendelték, ahol a császártól a haditengerészet számára, állítólag, nagyon tetemes megrendeléseket kapott. — Mária orosz nagyherczegnőnek nov. 26-án este kellett elhagyni Compiégnet, hogy Nizzába utazzék, ahol az anyacsászárné állapota, némelyek szerint, komoly aggodalmakat kelt.— Kurakin herczeg is elutazott Compiégneből Pétervárra, miután a császárnál hosszas kihalgatáson volt. A herczeget a közhír úgy tekintette Párisban, mint Oroszország meghatalmazottját a jövő congressuson. — Morny grófot a táviró sietve hívta vissza Compiègneből Párisba, miután fia született. —Girardin Emilt, akinek „Napoleon III. et l’Europe“ czímű röpirata még megjelenése előtt lefoglaltatott, Serriére nyomdatulajdonossal és M. Lévy kiadóval együtt a vizsgálóbíró elé idézték. A vád a császár megsértését tárgyazza. OLASZORSZÁG. Milánóból nov. 26-ról írják : „Ma és tegnap nevezetes befogatások történtek csalások végett. Különbféle czukor, kávéház, küldemények foglaltattak le, melyek a franczia hadsereg számára voltak szánva. Milanóban nagy mozgalom van, különösen a kereskedelmi világban.“ — A toskanai „Monitoré“ jelenti, hogy Bargagi marquis minden vagyona zár alá helyeztetett. Ez, mint tudva van, Rómában mint a toscanai nherczeg követe működik, és az ottani toscanai követségi palotába, mely toscanai birtok, van szállásolva. A casoi diktátor már több ízben fenyegette őt e rendszabállyal, de ennek, úgy látszik, elvállalt kötelessége inkább feküdt szívén, mint vagyona. Továbbá franczia részről is történtek ez ügyben előterjesztések, melyekre Ricasoli eddig hallgatott. Ha Ricasoli most következetes akar maradni, úgy a Párisban levő Nerli marquis ellenében is ekként kell eljárnia. Igaz ugyan, hogy Neri úr magánlakban van, de birtokában van a követségi levéltárnak, de Ricasoli mindeddig nem nyilatkoztatta abbeli óhajtását, hogy Neriur azt kiadja. A toscanai forradalmi kormánynak egy rendelete eltörli a Sz. István rendet, és vagyonának behúzását rendeli meg, miután ezen intézmény a gazdálkodási szabadsággal és a hitre bizottság fenntartása folytán, a polgári egyenlőséggel ellenkezik.“ Róma, novemberben. A „Journal des Débats“nak következőleg imák : „A közönségnél és a sajtóban többszörösen emlegették, hogy engedmények eszközöltettek ki, és hogy egy első előterjesztés, mint elégtelen elmellőztetett és kijavíttatott. Ha mi ezen szóbeszédet taglalgatjuk, úgy minden egymással ellenkező állítások daczára, elfogadhatónak tűnik azzel, hogy elhatározták az államtanácsosok számát 15-re emelni, 40 financztanácsost kinevezni, kik a financzügyben határozó szavazattal bírjanak, végrehajtandók lennének az 1851-ben kidolgozott törvényt a helyhatósági tanácsosok szervezésére és választására nézve, alkalmazásba hozni. Ami a törvénykönyveket illeti, úgy vélekednek, hogy annak elkészítésével egy öt bibornokból álló bizottmány foglalkozik. A bizottmány áll: Barnabo, Antonelli, Mertel, Marini és Boffudi bibornokokból. Van ok azt is hinni, hogy ezen törvénykönyvek (ha azok valaha világot látnának) azon elemekből állíttatnak ki, melyeket 1816- ban VII. Pius pápa által kinevezett bizottmány szedett volt össze.“ *) Tisztelettel kérem a többi lapok f. szerkesztőségeit e Nyilatkozat fölvételére. SPANYOLORSZÁG, Madrid, november 21. Az „Indépendance“ szerint a spanyol expeditio élcsapatának (Echaguetlek alatt) f. hó 18-án Ceutánál történt kiszállása, a viharos idő miatt, nagy nehézségekkel ment végbe, és esti 8 óráig tartott. Echa que Ceuta közelében, Seralloban ütötte fel főhadiszállását, hol rövid idő előtt még mórok voltak. A mórok néhány lövés után, melyek által azonban csupán egy spanyol sebesíttetett meg, visszavonultak. Az idő 18-tól kezdve mindig kellemetlenebb lett. A Malagában fekvő harmadik expeditionális hadtest Ros de Olano alatt, melynek Tetuan ellen kellene működnie, és Capo Negronál kiszállania, a viharos tenger miatt még nem közelíthetett parthoz. Az első hadtest — állítólag — Tanger ellen fog támadást intézni, melyet előbb néhány napig bombázni szándékoznak. Prim a tartalékkal f. hó 21-kén Antequezából, San Roque-ba indult, hol további parancsot vár be. A marokkói tengeri kikötőkből az európaiak Európába eveztek, azonban korántsem a mahomedán fanatismustóli félelem miatt, hanem mivel attól tartanak, hogy e helyek a spanyolok által bombáztatni fognak. A hajóra szállt keresztények lakóit marokkói rendes katonák őrzik, minthogy a kormány felfegyverkezett beduin csapatokat vont már oda és ezekben, atiedés enyim fogalmára nézve, bízni nem igen lehet. Tangerben és Rabatban a mórok, európaiak vezérlete alatt éjjel nappal dolgoznak az erősségi épületeken. A spanyol és franczia lapok állításai, a keresztényeknek kiállhatatlan helyzetükről a kikötői helyeken, mindinkább hamis állításoknak és túlzásoknak tűnnek fel. — Egy magántudósító írja Madridból nov. 21-ről: „A mórok nem is kisértették meg El Serallonál levő előőrseik megvédését, hanem szégyennel megfutottak az Echaguelek alatt álló első osztály csapatai előtt. — A spanyol püspökök a királynéhoz intézett hódolati felirataikban épen úgy nyilatkoznak az olaszországi állapotok fölött, mint a franczia püspöki kar.“ — O’ Donnell tanagy, Incenai gróf következő napiparancsot intézett a spanyol expeditio csapatjaihoz: „Afrikai hadsereg, katonák ! Nekünk egy igen nemes és dicsteljes küldetésünk van teljesítendő. A spanyol lobogó a marokkóiak által meggyaláztatott, a királyné és a hazarátok bízza, hogy e fél barbár népnek megmu ássátok , hogy a spanyol nemzetet büntetlenül megsérteni nem lehet. A hadjárat, melyet megkezdünk, kemény és nehézségteljes leend. Az ellenség, melyet le kell győznünk, bátor és fanatikus, de ti ia ép oly bátrak vagytok, mint ö; e mellett a fegyelem és katonai kiképzettség előnyeivel birtok a rendezetlen tömegek fölött, melyek annál könnyebben legyőzhetők, mennél számosabban jelennek meg a csatatéren. Bátorságtok és hevességtek soha se ragadjon ki benneteket azon állásból, melyet vezéreitek számatokra ki fognak jelölni, igy nem jöhettek azon kelepczébe, melyet ily ellenség vethet számunkra, ki a területet ismeri. A közelgő háborúban főkép éjszakának ideje alatt, bizonyára gyakran előfordulandó riadóknál legyetek tökéletes bizalommal tábornokaitok és tiszteitek iránt. Zavar, rendetlenség, ezek az egyedüli ellenségek, melyektől tartanotok kell. Katonák! bizonyítsátok magatokat méltóknak a királyné és a haza bizodalmára és mutassátok meg Európának, mely reánk tekint, hogy a spanyol katona még mindig az, a ki volt, midőn királyainak trónját és hazájának függetlenségét megvédeni és a nemzeti becsület ellen elkövetett meggyaláztatást megboszulnia kellett. Ügyünk az igazság és a polgárosodás ügye a barbárság ellen. A seregek ura meg fogja áldani küzdelmeinket, és győzelmet szerzene számunkra. Cadix, főhadiszállás, nov. 18. Főparancsnokotok O’Donnell Lipót.“ — A gibraltári tengerszorosban még mindig oly viharos az idő, hogy a spanyol expeditionális csapatok hajóra szállása még nem történhetett meg. A Madridból f. hó 24 és 25-dikről a „Pátriádban oly sürgönyök érkeztek, melyek szerint a mórok 23-dikán nagy számmal támadták a Serrallot, melyet E cha guetlonok csapatai elfoglalva tartanak, de visszaverettek. A mórok vesztesége tetemes, a spanyoloké állítólag nem megy többre 7 halottnál és vagy száz sebesültnél. A Serallo előretolt állomás Centa előtt. NÉMETORSZÁG. A kurhesseni kormánynak a f. hó 24-iki szövetségi gyűléshez intézett nyilatkozata igen határozottan és röviden van fogalmazva. Tartalma e nyilatkozatnak oda megy ki, miszerint a végett, hogy a választó fejedelem az 1831-iki alkotmány visszaállítására hivassék, mindenekelőtt annak „törvényes lehetlenségét“ kell bebizonyítani, hoy 1859 ben szövetségszerinti az, a mi 1852- ben szövetség-ellenes volt, hogy azonban a választófejedelem „szövetségi érzületét“ ismételve valósítsa, jóllehet az eddigi szavazatokból kivette, miszerint a szövetségi gyűlés nagy többsége kormányának törvényszerű felfogásában osztozik, mégis elhatározta magát nem csupán a bizottmány által formulázott indítványhoz egyszerűleg járulni, hanem ezenfelül még a rendek által — hét vagy nyolc* pontban — nyilvánított óhajtásoknak is megfelelni. Ez egészen ellenkezik a porosz felfogással, és valószínűleg ezen kurhesseni nyilatkozatban keresendő a Berlin és Cassel közt újonnan felmerült feszültség alapja, mely is a mindkét részrőli követek viszahivatásában nyilatkozott. TÁVIRATI JELENTÉSEK, Páris, nov. 29. Egész biztossággal állítják, hogy a congressushozi meghívások ma reggel indíttatták el. A congressus — állítólag — január hó első napjaiban fog összeülni. A hivatalos „Giornale di Roma“ megerősíti azon hírt, hogy reformok vannak folyamatban, nem mulasztja el azonban hozzá tenni, hogy erre nézve a külföldi lapokban túlzott jelentések tétettek. Turin, nov. 27. A hivatalos lap engedményt közöl a Tereberettitől Gravelloneig vezető vaspálya építésére Pávia mellett. Itteni lapok szerint Buoncompagni és Ricasoli közt a nehézségek valamenynyire ki vannak egyenlítve. A választó törvény, mint mondják, közelebbről meg fog jelenni. A választások januárban, a parlament megnyitása pedig februárban .