Pesti Napló, 1860. január (11. évfolyam, 2966-2990. szám)
1860-01-29 / 2989. szám
PEST, JANUÁR 28. (Fk.) Ha a mostani politikai helyzetet figyelmesen elemezzük, igen meglepő felfedezésre bukkanunk. Több ízben fejtegettük, miszerint a mostani körülmények közt a két nyugati hatalom szövetsége mindenható és hogy annak, amit e kettő őszintén akar, valósítását a többiek nem igen fogják, nem igen tudnák gátolni. Ezen egyetértés a két kormány közt kétségen kívül létezik, hanem gyakorlati hatálya még egy feltételtől függ: az angol parlament, illetőleg az általa képviselt nemzet jóváhagyásától, mely nélkül az ottani kabinet semmi kötelezettséget nem mer vállalni. Tehát Európa sorsa Franczia- és Angolország egyetértésétől függ . Francziaország azonos III. Napóleonnal s ennek részéről a szövetkezési szándék megvan, de Anglia nem azonos Palmerstonnal vagy Russellel, hanem alatta a kormányon kívül a nemzet is értendő, és így, habár a kormány Napóleon császárral egyetért, még az angol nemzet véleménye is bevárandó. Ha ez a szövetség mellett nyilatkozik, akkor létre is jövend, ha a parlament ellenzi, vagy teljesen meghiúsul az alliance vagy elég hatálytalan teend. Ezek után bátran mondhatni, miszerint Európa legközelebbi sorsa tulajdonképen az angol nemzet indulatjától függ. A brit kormány mindent merhet, ha a nemzet háta mögött van, Napóleon pedig mindent merhet, ha Angliára támaszkodhatik. Eként alig 30 millió embertől függ most az eldöntés! Honnan veszik ezek e hatalmat? Honnan van az, hogy Napóleon császár, ki a czár légióitól nem rettegett és a kiről egy ideig azt hitték volt, hogy a „szigetnépet“ is meg fogja támadni, hogy ő — mondjuk — most nagy készséggel hódol meg ennek akaratja előtt, míg például a kétszer oly számos orosz vagy német nemzet véleményével cseppet sem gondol ? Majdnem fölösleges e kérdésre felelni. Anglia civilizációja és tetemes tengerhada egymaga nem elegendő e tünemény magyarázására , hanem e magyarázat az ország politikai intézményeiben keresendő. Anglia a törvényes szavatiság . — ——nyosság zászlóvivője Európában, és alig van nemzet, mely áhítattal határos tisztelettel ne pillantana ez állam politikai intézményei felé. Megszálló hadsergek helyett Anglia eszméket küld távol földekre és ez által nem csak véres inváziók költségei és emberbeni áldozataitól kíméli meg magát, hanem egyszersmind oly haderővel működik , melyet semmiféle „cordon“ fel nem tartóztat, melyet se vontcsövű ágyú, se kúpgolyó le nem teríthet. Anglia ezen szellemi csapatai sympathkcusok, ahová csak jönek, nem sarczolnak senkit és a legkisebb kunyhóban is elég tág szállást találnak, anélkül, hogy valakinek alkalmatlankodnának. Napóleon ezer meg ezer embert és sok milliót áldozott Olaszhon érdekében, az angolok anyagilag meg sem mozdultak és mégis, midőn a franczia császár győzelmeinek gyümölcseit haza akarta vinni, azon vette észre magát, hogy azokat látatlanul más kéz lefoglalta — az angoloké, és hogy ezekkel osztoznia kell vagy egészen üres kézzel hazamennie. Az angolok nem fényes programmok, hanem saját példájuk által hatnak; irántuk bizalmat kelt az, hogy náluk nem egyesek önkénye, hanem az egész nép akarata dönt; a népek pedig már a természettől rokonszenvvel viseltetnek egymás irányában , melyet csak a kormányok viszálkodásai szoktak ittott megzavarni. Francziaország III. Napóleon alatt nagy és hatalmas, de miként Anglia, mindenható lenne, ha a nemzetnek is magához méltó szerep jutna az állam ügyeiben! Tehát azon rokonszenv, mely mindenütt Anglia alkotmányos intézményei iránt uralkodik, azon bizalom, melyben ezen — monarchikus kormánya daczára is — souverain nemzet részesül, azon legyőzhetlen szellemi befolyás, melyet ő mindenüvé gyakorol, a hol emberi szív a szabadság felé dobog, a hol emberi szem az alkotmányosság eszménye felé pillant, —mindez összevéve azon fegyvert képezi, melynek élét a franczia császár ismeri és rettegi, mely ellen küzdeni nem mer , hanem , melyet inkább saját czéljai mellett hasznosíthatni törekszik. A brit nemzet büszkeséggel pillant a maga kiváltságos állására, büszkeséggel azon bizalomra, mely bárhonnan is feléje repül, büszkeséggel azon hővágyra, mely másoknál a felé van irányozva, ami Britanniában régóta valósággá lön. Ezen büszkeség aztán egyszersmind a valódi hazafiasság, a legnemesb conservatismus nemzője. A brit szívvel lélekkel ragaszkodik azon ősi intézményekhez, mik neki komoly virágzó jóllétet, künn annyi tekintélyt és rokonszenvet szereznek, és egy világ irigységének tárgyát képezik. Ezen intézményeket lényegekben conserválni, formájukban a kor kívánalmai szerint tökélyesíteni az egész nemzet buzgó törekvése; ha pedig veszély fenyegeti a hazát, a lelkesedés tüzei felobbannak bérezen völgyön, akkor a skót leszáll zord hegyeiről, s az angol iparos odahagyja gyárát, a paraszt ekéjét, akkor megszűnik a pártviszály és rendkülönbség, és fél millió férfimell óriási vértet képez, mely a közös anya, a haza testét fedi .... A csatorna túlsó oldaláról nem régen veszély fenyegetni meg állt" sor fián' lídvAtílüsrülő rifletében és hű hazafi szivével keblében, azon öntudattal lelkesítve, hogy hazáját valódi szeretettel védő nemzet legyőzhetlen, bárki legyen is az ellenség. . . Napoleon császár ezt bárkinél is jobban tudja és mi még nem mondunk le végképen azon reményről, hogy ezen tudatot saját országában előbb utóbb alkalmazni is fogja; azon impozáns erkölcsi erő, melyet a brit nemzet e perezben kifejt, azon kénytelenség, hogy a császárnak saját terveit is e nemzet akaratjától kell függőkké tenni, uj buzdítás, lehet reá nézve, hogy saját épületét is koronázza meg valahára azon koronával, mely az angol királynő fejét valódi aureolával folyja körül, mely a brit államot már nem egy válságos pillanatban a helyzet urává tette, mely oly könnyen megszerezhető, és melylyel csak kevesen dicsekedhetnek ! Magyar tudományos Akadémia. Közelebbi tudósításom közlése óta megint két osztályülést tartott az Akadémia. Január 16-án a mathem. és természettudományi osztályok ülésében, Dorner Józsefem Anasztáz lev. tagok fogidus szeret, az első a microscop (vagy mint a helytelenül nevező, a paránycső) történelmének és alkalmazásának vázlatát adván elő, s az utóbbi a gabonamalmokról, különösen a viz - és gőzmal-mokról értekezvén. Dorner egyike azon szakembereinknek, a kik a microscoppal maguk is vizsgálatokat tesznek, s ez okból, megvalljuk, örömestebb vettük volna, ha ezen vizsgálódásai köréből adott volna elő valamit, vagy a növényi boncttan köréből egyes kérdést világosított volna föl az arra vonatkozó adatok teljességével, mások vizsgálódásait saját észleletei által is igazolva. A microscop történetének rövid vázlata oly kevéssé való egy Akadémia elé, mint a sejtekről szóló elemi ismeretek előadása. Nem emelnék szót, ha értekező első ízben nyújtott volna be Akadémiánknak hasonló modorban írt értekezést, s ha azt nem határozta volna az Akadémia, hogy minden székfoglaló előadás fölveendő az illető osztály közlönyébe; végre ha nem tudnám, mire képes a tisztelt értekező. E különben jeles szakember a tárgy megválasztásában tévedett. Azt hive, nem a szakemberekhez szól, aki valamely osztályban szót emel, hanem a többi osztályokból jelenlevő dilettánsokhoz. S valóban gyakran megtörtént már Akadémiánkban, hogy megtapsoltak, megéljeneztek oly értekezéseket, melyeket az osztálybeli bírálók nem ajánlhattak kinyomtatásra. Akadémiánk egyik feladata kétségkívül a tudományok népszerűsítése is, csakhogy e hivatásának nem az osztályülési tárgyalások által kíván megfelelni. Ott van a nők jutalma, népszerű munkák kiadására; ott lesznek az Akadémia megrendelése folytán egyes szaktudósok által készítendő kézikönyvek stb. Az osztályülések legyenek valóban szakemberek — ülései. Tomory Anasztáz úr értekezéséről, nem levén szakemberek, nem mondhatunk véle».-1 .„jítmány’ki-és terjesztését, azon elvet tartván szem előtt, hogy valamint a lelkesedés, úgy a tudomány is ott nyújtson mindenekelőtt segédkezet, ahol a haza érdekei leginkább igénybe veszik. Ez elvhez képest kétségkívül jól választó értekezése tárgyát: azon nagy fontosságú gépek ismertetését, melyek földmivelő államánk nyers ibhucusének feldolgozására szolgálnak. Mint fennebb mondók, a víz- és gőzmalmokat ismertető értekező. Mindenekelőtt előre bocsátá a malmok rövid történetét. Először a kézi malmok voltak használatban; a római hadsereg kenyér helyet gabonát kapván , azt kézi malmon élte meg. Ezt a lóerőre alkalmazott malmok követték. A víz erőhatása már a IV-ik században alkalmaztatott gépek hajtására. Azon nevezetes tizennégy vízvezetéken, melyek Rómát vízzel látták el, gabona malmok voltak felállítva. Midőn a VI. századba 1536-ban a gótok Rómát ostromolták s az említett tizennégy vízvezetéket elzárták, a malmok működni megszűntek. Hogy a rómaiak ezen zavarán segitve legyen, Belizár akkori hadvezér a malmokat járműveken a Tibet folyóra viteté át, mi által hajómalmos keletkeztek, melyeknek föltalálójául e szerint Beliza tekintethetik. Azonban Ausonius, ki a IV. századba élt, történetében egy malomról tesz említést, mely bizonyos kis folyón, a mely a Mosellal egyesül, volt felállítva. Innen következik, hogy a vízimalmok Németországban voltak először használatban. A szélmalmok a XI. században találtattak fel. Ugyanis Frankhon egyik kolostorában az említett időszakban már létezett ily malom. 1143-ban Angolország bizonyos erdejében volt építve az első szélmalom stb. Ezen rövid történeti vázlat után a viz- és gőzmalom gépezetének kifejlődésére és szerkezetének ismerte- t tésére tért által értekező, .leven mint' mondá értekezésében , a kevéssé szakértőkTsubi is! ] Sfiftei’eijW,''ez a fődolog az akadémiai előadásokban. Január 23-kán a philos, törvény- és történettudományi osztályok zárták közösen ülésüket. A történelmi osztály két jeles tagja ten eleget azon szabálynak, mely az új tagokat székfoglaló előadás tartására kötelezi. Előbb Nagy Iván ült a szószékbe. Úgy hiszem mindenki ismeri már is több kötetre terjedő nagybecsű munkáját: „Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal“, s ez okból a nagy közönség előtt sem szükség bemutatnunk az egyetemi könyvtár tudós őrét. Értekezésében, melylyel ma széket foglalt, adatokat kívánt nyújtani a magyar czimertanhoz. Azonban, a fölolvasott részletekből ítélve is, bízvást elmondhatjuk, hogy többet nyújtott, mint amennyit ígért. Ám lássuk értekezése főbb vonalait. A czimertan fontosságát nem szükség hosszasan magyaráznunk. Egyik segédforrása az a történetírásnak, nem csak azért, mivel a családtörténetben a vérségi összeköttetésekre tesz figyelmessé, s gyakran valamely tárgy korának és tulajdonosának meghatározását eszközölheti, de főleg azért is, mert a legrégibb kortól fogva pecsétekre is használtatván a czímer, az okiratok hitelességének megbirálását is elősegíti. Irodalmunk mindazáltal e szakból nem mutathat fel önálló művet, sőt mindeddig a czimertan tisztán magyar és jogi szempontból művelőkre sem talált. ■oA...„TMerta In Ars Heraldica“ ját (Kolozsv. 1695.) Párizpápai Fér. ------------- n_^ ugyanis nem tekinthetjük ilyennek. Pálma Fér. Kár. „Heraldicae Regni Hung. specimen“ (Bécs 1766.) czimű munkája pedig csak kísérlet, s adatok hiányában a nemzetségi czimerekre nézve igen szűk körű, sőt alig kiterjeszkedő. A czimertan egyik ágára, a per cséttanra (sphragistica) nézve utat tört a „Cerograeime 1' nica .1 des-ii1 u\v.‘förv'ubzfy JJ&fey ^syn tagma —. . ja.«..Hír Regum et Reginarum Hung.“ (Buda, 1805.) czimű munkája által. De ezek közöl az első az anya és társországok és törvényhatóságok, a másik pedig a királyok és királynék pecséteiről értekezvén, az általános magyar czimertannak csak egyes részeit képezhetik. Ily körülmények közt voltak , a kik azt álllták, hogy nincs magyar czimertanunk. Megírva ugyan nincsen, mond értekezőnk, de hogy a czimerészet nálunk is bizonyos nemzeti jelleggel birt s azt legalább a XVI —XVII. századig fenntartá, — könynyen kimutathatjuk az e tekintetben tett nyomozásokból. E munka közben pedig csupán eredeti czimeres okleveleink , hiteles pecsétnyomatok használhatók biztos kútfőkül, az idegen munkákat nem használhatjuk a magyar czimertan megírásában. A czimer, értekező értelmezése szerint, azon szabályok és jogok előadása, melyek a czimerekre vonatkoznak. A szabályok a czimerek alakjáról, részeiről, felosztásáról, színeiről, udvarairól és ábráiról, s ezek jelentéseiről szólanak, a jogok pedig azoknak szerzési módját 68 használatot A magyar általános czimertant két főrészre oszthatni: az első a hivatalos és testületi, a másik rész a nemzetiségi czimerekkel foglalkozik. Amaz tárgyánál fogva tartalmazza a pecséttant is; emennek tárgyául egyedül a nemességi czimerek szolgálhatnak. Értekező ez alkalommal csupán ez utóbbit választá előadása tárgyául. A magyaroknál, monda többek közt, a czimer-viselet a nemzet eredetével egykorú. S eleinte a czimer, mint valamely hősi tettnek vagy hadi erénynek jelképe a vitézek pajzsait és a zászlókat diszité. Etele hun király zászlóján a koronás turul (toroly, sas, keselyű) volt látható, s e zászlót a magyarok Géza vezér koráig használták. Béla király névtelen jegyzője szerint L é valamint Szaárd és Kadocsa vezéreknek is ezikt. szerkesztő úr kinyilatkoztatja, mikép oly értelemben, hogy „kath. és papi meggyőződését is választmányi határozatoknak rendelje alá“, soha sem volt s nem is lesz a társulat hivatalnoka. Mi viszont azt mondjuk, hogy a társulat nem akar, nem fog megférni oly hivatalnokkal, ki választmánya oly határozataitól tagadja meg az engedelmességet, melyek a társulat megállapított elveiből szükségképen folynak, vagy a tevékenységének kitűzött és ezt körülíró határoknál fogva megannyi köteles rendreutasítások. Ha a választmány a t. szerkesztő úrnak kötelességévé tette volna, hogy oly dolgozatot akár készítsen, akár pedig kinyomtattasson, mely a kath. egyház dogmáiba és szellemébe ütközik, az esetben igenis mondhatná, hogy ilyesmit végrehajtani nem fog, végrehajtania nem lehet, mert kath. és papi meggyőződésével ellenkezik. De mit mondana a t. szerkesztő úr, ha mindazon egyházi férfiak , kiknek munkái ellen kath. hiterkölcsi tekintetben semmi kifogás sem tétezhetett, és a választmány által tán épen a t. szerkesztő úr, mint társulati igazgató indítványára mégis mellőztetni határoztattak, ha, mondom, mindezen egyházi férfiak azon követeléssel állanának elő, hogy a társulatnak kötelessége e dolgozatokat és pedig a társulat firmája alatt közrebocsátani, s ők azokat a társulat költségén és ugyancsak az ő firmája alatt ki is nyomtatandják, — ellen esetben, ha t. i. a választmány gátolni merné, bevádlandók a társulatot, hogy kath. és papi meggyőződésökön erőszakot teszen ? Oly iratot, mely a kath. egyház dogmáiba és szellemébe ütközik , ki nem adni, ez igenis kath. kötelesség; de minden iratot, a mely mindezekbe nem ütközik, kinyomtattatni, ez nem kath. kötelesség, sőt igen számos esetben az ily kötelességnek épen megsértése. A választmányt illeti a jog, az elnök és igazgató által kiszemelt munkákból , melyek ellen az egyházi bíráló hit erkölcsi szempontból kifogást nem tesz, választani; ezt elfogadhatja, amazt mellőzheti; egyikének kiadását elrendelheti, másikának (értetik a társulat firmája alatt) egyenesen eltilthatja. S csak nevetségessé tenné magát az, ki a választmány elé oly követeléssel lépne: e munka, e czikk katholikus, ti kötelesek vagytok azt a társulat nevében kiadni, különben ti nem vagytok katholikusok, engem pedig anti-katholikusok tettre, mely kath. és papi meggyőződésemmel ellenkezik, erőszakoltok. Ily követelés távol attól, hogy kath. és papi meggyőződés kifolyása legyen, annak inkább «xNo*»Iror*kofli warvTiott hívnia ItaNI. VICÍTV Felvilágosító ellen-észrevételek a Szent-István- Társulat ügyében, in. A t. szerkesztő urban azonban minden kivéte a „Religio“ lap szerkesztésére az egyháziságtól missióval volt ellátva, s igy a társulatnak volt joga ezen lap szerkesztésébe avatkozni, s az, ehhez képest nem a társulat, hanem az egy érdekeit volt hivatva képviselni. Ezen ok horderej kellő megítélésére szükséges tudni, hogy egy egy lap szerkesztéséhez két rendbeli jóváhagyás és főleg felhatalmazás kívántatik, tudniillik az egi és polgári hatóság részéről. Midőn tehát az ily nak kiadó-tulajdonosa a szerkesztőt megválaszt! azt e tisztjébeni megerősítés végett mind a két t Sagnak felterjeszteni köteles. E megerősítés midása annyit jelent , hogy nem forogván fenn sem akadály, sőt inkább ajánló czimnek fordulván el felterjesztett szerkesztőnek megengedtetik, az is egyházi lapot szerkeszteni. Ez azonban nem azt lenti, mintha felhatalmaztatott volna, a lapot aki a tulajdonos akaratja ellen szerkeszteni, vagy pedig oly programmal erőszakolni, melyet ő elfogadni akar. Ha az egyház érdekei azt kívánják, hogy a tágasabb körben mozogjon annál, melyet neki adó-tulajdonos kiszabott, az esetben vagy más tági körű egyházi lapot kell alapítani, vagy pedig a adó-tulajdonost kell megkeresni, hogy lapjának rét az egyház érdekeihez képest tágítsa ki, s ezt nem tehetné, a lapnak tulajdoni jogáról az eg ház részére mondjon le. Beállván az eset, hogy egy részről oktalanságnak tartották „egy, bizonyos, meglevő s hasonlíthatlanul fontosabb jót (a tásulatot), egy, még csak kétes életű s még kéteses sikerű politikai lapért kockáztatni“ (amint ezen felevésben már is fényesen igazolva lőnek); másik részről pedig az igényeltetik : mikép egy kath. egyház lapnak mégsem kellene eltiltani, hogy egy, magát katholicismus javára szentelni akaró politikai lapra helyeslőleg és felbátoritólag ne nyilatkozhassék : a elnökség és választmány nem habozott a lap törvényesen és jogosan birt concessiójáról a túlságosan megszorítottaknak állított egyházérdekek javára lemondani, s a „Religio“ czimü lapot egészen az egyház szabad rendelkezésére bocsátani. S e lejalitásáért, melynek az egész egyházi történetben aligha találhatni párját, s mely által épen az egyházi, még teljességgel nem is lényeges, sőt inkább nagyon is kétséges érdekek iránti legönfeláldozóbb s legönmegtagadóbb tiszteletét tüntette ki, kell neki most azon tiszteletlen vádakat hallania és szenvednie, hogy a társulat magát az egyház elveivel, irányával, érdekeivel ellentétbe teszi, hogy a maga saját hasznát a közanyjaénak, öntekintélyét a tanitó egyházénak föleuyeslíl““1 —7 j , „ „„„a körén Demi és ezerszer nem! A társulat csak o .. előhívón megmaradni, s az oly érdekek sürgetését, előmozdítását, védelmét és felbátoritását, melyek ezer körbe nem tartoznak, örömest másoknak eng , hadd tegyenek mások is valamit; a m01'°k ’& . kivált a szellemi monopólium, mely ^ .gt ban minden tevékenységet, min ]1£rv sem volt egyetlenegy pontba kiválna beszánta^ ^ sohasem is elvünk. Az Isten , gikÁban kiki legszont törvényes utón és módon, és nem hatalom-szó- l nak, foglaljon azok egyike- vagy m . . , val visszatéríteni törekszik. Vegyük el a társulatok j jobb belátása és akaratja szerint helyes, tisztítván szól ezen szabadságot, s helyezzük azokat egyesek az ő „kath. és papi“ egyéni meggyőződésöknél fogva követelt erőszakoskodása alá, hogy tudniillik kötelesek legyenek mindazt megtenni, és megtenni engedni, mit ezen egyesek e meggyőződésök feltolt cziménél fogva követelnek, hogy megtegyék, és megtenni engedjék, s bizonyára semmiféle egyesület nem fog fennállhatni, de még csak lehetséges sem lesz többélenféleségben, mint az kebelében kifejlődött, termékeny anyja ; s anyja épen azáltal, hogy az egyleteket azon statútumok szerint, melyeket ezek eleibe terjesztettek s ő egyszer jóváhagyott, élni, működni s intézkedni hagyja, őket ezen szabadságukban minden megtámadások és túlkapások ellen védelmezi (a védnöki hivatás , melyet a Szent-István-Társulat a nm. püspöki karban elismer és tisztel), s ha e statútumoktól bármi oknál fogva önkényileg, azaz nem törvényes uton és módon eltértek volna, azokhoz ii-felékesitvén azt tehetsége szerint. Mi a magunkét elfoglaltuk, körülvonalaztuk, s sikerrel és haszonnal betöltöttük : adja az ég, hogy minden más körbeliek magukról ugyanezt mondhassák! De—olvassuk tovább — miként is állott volna akár a méltó gróf elnöknek, akár pedig a választmánynak joga és szabadságában a t. szerkesztő tozni, miután ő egyszersmind társulati igazgató urat korláki.