Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)

1860-02-22 / 3008. szám

folhatlan adat kezei közt arra nézve a mit állít, vagy ez észrevételei csak puszta híreken alapulnak.“ „Ő excla feleség­neki állításai bebizonyítására a legkét­­ségbehozhatlanabb adatai vannak.­­ hozzá­téve, hogy a to­borzottak közül a nagyobb szám, minden fenyegetés da­czára, visszatért később hazájába s ezek elbeszélték a sok mindenféle szenvedést és nélkülözést, a minek ki voltak téve.“ „Ő excla e nyilatkozatai után hajlandó vagyok azt hinni, hogy e kérdést egy Szardinia elleni tiltakozás alakjában fogja a congressus elé terjeszteni.“ „Alkalmat vettem magamnak, megkérdem­ ő excjától, hogy azon esetben, ha olasz hadsereg keletkeznék, a Velenczében állomásozó hadsereget kizárólag olasz ka­tonaságból fognák-e összeállítani ?“ „O excja azt mondta, hogy nem i s felhozá a német Bundot, melyben szövetségi illetékét Ausztria olaszokból és lengyelekből, Poroszország lengyelekből, Dánia dán ezredekből állítja ki.“ Blomfield lord, angol követ Berlinben, dec. 9-n Rus­sel lordhoz igy ír: „Azon kérdést illetőleg, fog e erőszak alkalmazva len­ni a dynastiák vagy a pápai hatóság visszaállítására nézve — biztosíthatom lordságodat a felől, hogy Porosz­­ország , ámbár királyné ő felsége kormányával egészen egy után járó kötelezettséget magára vállalni nem akar, mindamellett jelenleg nem hajlandó valamely e tekintet­ben fölmerülendő osztrák indítvány pártolására.“ (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — A m. tud. Academia házára és alaptőkéjének gya­rapítására szerkesztőségünknél adakoztak . Nedeczky István küldeménye Kapósról 250 ujírt. (A t. beküldő ur megbocsát, hogy a küldeményét kísérő le­velét nem közölhetjük.) Ritter Károly Sárszentlőrinczről 3 frt. Fehér János gutai káplán 1 db cs. aranyat. V. F. Kétegyházáról beküldött 34 frtot, melyhez já­rultak : Csorvási Szabó István 5 frt, Budjács István 2 frt, Davidek István 2 frt, Kertész József 2 frt, Passali György 2 frt, Svárcsevich Imre 2 frt, Szucsu Péter 2 frt, Petracsek Vincze 1 frt, Veres Fer­ 2 frt, Bogyó József 2 frt, Dani­dovics János lelkész 8 frt, Nieland Károly 2 frt, Pandics Antal 1 frt, Philipp Salamon 1 frt. Összeg : 287 frt és 1 db arany. — A Kazinczy-alapitványra beküldöttek hozzánk : Fehér János gútai káplán 2 újfrt. A nagykárolyi kaszinó­e­gylet részéről Streitmann Jó­zsef könyvtárnok 93 frtot, melyhez járultak : a kaszinó­­egylet 20 frt, Fráter József 10 frt, Horváth Dénes 5 frt, Korityánszky László 2 frt, Ujfalussy Mihály 10 frt, Za­­nathy Ignácz 2 frt, Schöberl Károly 2 frt, Veres Sán­dor 2 frt, Uray József 5 frt, Báthory János 1 frt, Magya­rász Incze 2 frt, Békefy 2 frt, Wagner Lajos 2 frt, Pol­gár Lajos 2 frt, Papp József 1 frt, Romár 1 frt, Csengery B. és Fr. 2 frt, Füzesséry 1 frt, Bekényi Rudolf 4 frt, dr. Fogél Károly 1 frt, Fok 4 frt, Zanathy Mihály 5 frt, Rába István 5 frt, Müller János 2 frt, összesen 95 frt, mit illető helyen kézbesítettünk. — Sajnálattal kell az illető tisztelt tudósítónak kije­lentenünk, hogy a baki tánczvigalom alkalmá­val történt esetet közölnünk nem lehet. — Bukarestből írják a „Kolozsvári Közlöny“nek, hogy a magyar ruha viselése ott is nagyon terjed, sőt Couza herczeg is csináltatott már magának magyar nadrágot. — Az események jegyezgetője nem írhat le nemesebb , örvendeztetőbb tényeket, mint a szellem hódításai; ezen hódítások közt pedig a jeles írók műveinek több­szörös megjelenése mindenkor egy-egy legfontosabb je­lenség. Ily örvendetes kötelességet teljesítünk most, mi­dőn olvasóinkkal tudatjuk, hogy Garay János ösz­­szes költeményei második, teljes kia­dásban megjelentek. Ezt — reméljük — elég tudat­nunk, hogy mindjárt egy harmadik kiadásnak is egyen­getve legyen az útja, főleg, ha tudósításunkhoz még hoz­zá­teszszük­, hogy a most megjelent második kiadás (mely különben szintoly alakú, szintoly díszes, mint az 1854-ki s a költő arczképével is van diszesítve) a költőnek azon országos hatású verseit is magában foglalja, melyeket az első kiadásba nem lehetett felvenni. Megvan itt például a „Magyar hölgy“, a „Magyar leány dala“, a „Hym­­nusz“, „A néptörténetből“, „Kont“, „Kont fegyvernöke“, meg egyéb, mit a honfi az első kiadásban fájdalmasan nélkülözött.­­ A kiadás a költő családjának tulajdona s Pfeifer könyvkereskedésében kapható. — Krakóban Trzeczeski gr. elnöklete alatt kölcsönö­sen biztosító társulat alakult Galliczia részére, s a nemes­ség részéről 800-nál többen írásban lekötelezték magu­kat, hogy csak e lengyel biztosító társulatnál biztosíta­nak. A társulat legközelebbi márt. 1-jén tartja alakitó­i közgyűlését.­­ A hivatalos bécsi újság írja, hogy több ág. hitv. egyházközség, valamint a nagyhonti és nyitrai esperesség hálaföliratot terjesztettek föl a Bept. 1-jén ki­bocsátott császári nyiltparancsért. A hivatalos lap hozzá­teszi: „Ő cs. kir. Ap. Felsége az ev. esperességeknek és egyházközségeknek eddig előterjesztett hálaföliratait szí­vesen fogadni s f. é. febr. 6-dikai legmagasabb elhatáro­zásával vallás- és oktatásügyi miniszterét fölhatalmazni méltóztatott, hogy az esperességeket és egyházközsége­ket , melyektől e föliratok származnak, továbbra is leg­magasabb kegyelme és jóindulata felől biztosítsa.“ — A frankfurti „Aktionaer“ bécsi levelezője — mint mondja, hiteles — adatokat közöl a legközelebb végrehajtandó osztrák kölcsönre nézve. S­o­r­s­j­á­t­ék­­ alakja lesz, úgymond, s 180 milliónyi tiszta összeget fog az állam rendelkezése alá juttatni. A kibocsátási ár még nincs megszabva. A kölcsön alkalmasint köz­­aláírás útján fog végrehajtatni, ha csak az alkuban álló bankárházak még le nem szállítják követeléseiket. Évi kamatul 6 százalékot szántak: vagy úgy, hogy 4 lesz tiszta kamat, 2 pedig nyeremény; vagy úgy , hogy 5 tiszta kamat, 1 pedig nyeremény. Évenként négyszer lesz húzás, még eddig páratlan nagy főnyereményekkel. A kölcsönből származandó egész összeg egyelőre a defi­cit kieg­yenlítésére lesz fordítva, mi körülbelül 80 mil­lióra mu­­­. A maradékösszeg mire fordítása iránt még nem állapod­ik meg , haboznak a nemzeti kölcsön csökken­tése m­g a banknál levő államadósság lefaragása közt. — 1­1 „I d­ő k t­a n u­­­á“-ban egy szatmári közlemény olvasható, mely szerint nem áll az, mintha a szatmári főgymnásiumban a magyar oktatási nyelvet megszorítot­ták volna; fölkérjük ennélfogva halmi levelezőnket, ki lapunkban az ellenkezőt állította volt, szíveskedjék a fennforgó kérdésben fölvilágositást nyújtani. — Homonáról, febr. 12-dikéről — a nagy havak miatt elkésve,­­ veszszük e gyászjelentést: „Ma temet­tük el hült tetemeit egy férfiúnak, ki vidékünkön, Felső- Zemplénben Hazsinán, csendes elvonultságban élt, csu­pán számos családja gondjainak s örömeinek nyitva meg szivét, mely honáért nemcsak fennen dobogott, de mely őt az ezelőtti időkben a tett mezején is folytonos és ki­tűnő munkásságra ösztönzé. E vidéken, hol példás éle­tének csak u­­lsó évtizedét élte át, nemes lelkéről, bölcs higgadtságáról, vas következetességü szilárd jelleméről, és angyalszelidségéről ismerők­öt, családja és gazdasága körében fejtve ki e magasztos tulajdonait; — de ismerte őt előbb Gömörmegye, melynek jegyzői s főjegyzői tol­lát 25 éven át vezetvén, ez alatt azt az 1848. évi or­szággyűlésén osztatlan bizalommal felruházottan képvi­selte, hol kitűnő tollával nem egy orsz­gos munkálat ki­dolgozásán fáradott. 1848 és 9-ben a magyar kormány tagja s főhivatalnok volt. Tiz évvel ezelőtt szemgyula­­dással utazván oda, honnan becsületbeli okból el nem maradhatott, e miatt szeme annyira elromolt, hogy a tel­jes vakságnál csak valamivel enyhébb állapotban mégis egy terhes gazdaság teendőiben fáradott, megosztva sze­retett nejének és gyermekeinek gondjait, kiknek karjai közül rövid egy héti szenvedés után, tegnapelőtt a két lelketlen halál kiragadt. Soká fog itt élni emléke, Tas­­nádi Nagy Károlynak, s a részvét és elismerés hála hangjai fognak Gömörmegyéből ide viszhangozni reája, Béke porainak.“ — Z­e­n­t­a­i levelezőnktől a következő gyászhírt vesz­szük: „Idősb Tomcsányi András Zenta városa bírája, Bácsmegyének egyik kitűnő tagja febr. 17-kén elhunyt. Zákó és Tomcsányi ifjú koruktól fogva életpályájok vé­géig elv- és személyes jó barátok voltak, éz. im­e két iker csillag Bácsmegye egéről alig néhány napi időköz alatt egyszerre hullott alá! Ily férfiak sírjainál aggódva sóhajtunk fel: várjon lesz-e ifjú nemzedék, mely ez öre­gek helyét pótolja, mely a tudományos miveltséggel pá­rosult emelkedett hazafiasság meleg érzelmeit és az em­beri tulajdonok egyik legnemesbikét, — melyet e föld hátán a maga önzetlen, bibliai egyszerűségében másutt híjában keresnél — a bácskai hires vendégszeretet sa­játságos tulajdonait öröklené! A mélyen sújtott Tom­­csányi, a derék Szárics és gróf Elba házak fájdalmaiban velünk együtt ezerek osztoznak. Áldás lengjen porai fölött.“ — A „Kolozsvári Közlönyében olvassuk a gyászhirt, ho­g Zeyk János, mint iró is ismeretes , f. h. 9-kén 74-dik évében jobb létre költözött. — Kassáról febr. 19-n írják nekünk : „Városunk min­den köreit mélyen érzett részvéttel betöltött gyászhirt jelentek. Folyó hó 15-n egy magas­ állású magyar hiva­talnok szép leánya M. Pali, egy égő gyufát eldobván, az bő ruhája egyik szegélyére esett; az ülve foglalkozó hölgy csak akkor v­ette észre a veszélyt, midőn ruhájá­nak alsó része már lángba borult. Kezével igyekezett a lángot oltani, de erre ruhája ujja is lángot kapott, s mire az eszméletét vesztett hölgy égő öltönyeit a segélyre jövők elolthatták, már oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy borzasztó fájdalmak közt mára virradóid éjen ki­múlt.“ KAZINCZY-ALAPITVÁNY. (Folytatás.) A Kazinczy-alapitványhoz febr. 15-ig beküldött pénzek ösz­­szege : 39,486 frt 50 fr. A „Vasárnapi Újság“ szerkesztőségéhez küldettek . A nagy­váradi polgári lövöldei tagjaitól Mezey Mihály főlövészmest­er által 10 frt. Kereskedői segédkar Selmeczről 25 frt. Horváth József és többen Csurgóról 15 frt. Papp Zsigmond úr gyűjtése Baján 1 arany s 50 frt. Könyvtári tagok Gyomáról 21 frt. Ju­hász Lajos küldése Gyomáról 14 frt 50 kr. Németh Antal és Czeke Mihály által Kőszegről 6 arany s 100 frt, melyhez járul­tak : (az 5/. alatti jegyzék szerint). Mihalovics János ur által Kún-Félegyházáról 154 frt. Téglásy András ur által Korláth­­ról 12 frt. Nagy Lajos ur által Nagy-Kún-Madarasról 108 ft. Csikai Imre reform, lelkész ur által Duna-Vecséről 46 frt. Já­­pai Spissich Sándorné Vönöczkröl 1 arany. Spissich László 1 arany. Kutasy Ferencz ur által Bodajkról 42 forint. Boron­­kay Béla ur által Verebélyröl 49 forint. Tenkei olvasó egy­let 25 forint. Végess Andor Tiszabeőröl 1 frt. Saly Ákos Ko­máromból 3 arany. A jan. 26-dikán Putnokon tartott tánczvi­galom jövedelme , beküldve Szepessy Gusztáv és Nesztrovics urak által: 23 frt. Pap Károly jegyző gyűjtése Moháról 35 ft 40 kr, melyhez járultak : (a '//. alatti jegyzék szerint). — A „Vasárnapi Újság“ szerkesztője Pákh Albert ur által, a fen­­nebbiek szerint, beszolgáltatott összesen ekkorig : 730 frt 90 kr és 12 arany. Tóth Lőrincz m. akad. pénztárnoknál: Kammersperger Antal, mint, a veszprémi úri kaszinó elnöke , ezen kaszinó ré­széről 78 frt 43 kr. Jámbor Mihály orvos ur gyűjtése Imrén Délbihar megyében: 10 frt. Széles Dénes ur küldeménye Abrudbányáról 100 frt s 3 arany. — Wenczel Gusztáv egyet, tanár 5 frt. Osztrovszky József 2 frt. Pfeifer Mihály 2 frt. Ifj. Ullmann Károly 2 frt. Galgóczy János 1 frt. Már József 1 frt. Remellay Gusztáv 1 frt. Török László 1 frt. Tisza Antal 1 frt. Horváth Pál 1 frt. Jenevay László 1 frt. Ifj. Császár Ferencz 2 frt. Szekulics István 1 frt. Bojtkor Endre 1 frt. Mementis Gábor 1 frt. Csermelyi Lajos 1 frt. Kiss József 1 frt. Józsa István 1 frt. Jőry Kelemen 1 frt. Keller Nándor 1 frt. Voigt 1 frt. Hamel József 1 frt. Babinszky Alajos 1 frt. Farkass Kálmán 1 frt. Heller Alajos 1 frt. We­­ninger Vincze 1 frt. Végh Bertalan 1 frt. Havas Adolf 1 frt. Tájkerty 1 frt. Jándy László 1 frt. Markovics Lajos 1 frt. Balogh Gábor 1 frt. Santho 1 frt. Rottenbiller Alajos 1 frt. Ferenchich Vilmos 1 frt. Kötvényesül frt. Schönwald Antal 2 frt. Pollak József 1 frt. Fuchs Károly 1 frt. Oszeczky An­tal 1 frt. Báró Fellner Ede 1 frt. Holtzer Mátyás 1 frt. Ober­bauer Eugén 2 frt. Boskovitz Antal 2 frt. Ziska Károly 1 frt. Markus László 1 frt. Zihrer József 1 frt. Magyar Imre 1 frt. Heintz István 2 frt. Reichart Orbán 2 frt. Ács Károly 2 frt. Lévai Henr. 5 frt. Adler Lipót 3 frt. A Halason tartott Ka­­zinczy-ünnepély jövedelme Péter Dénes és Gál Endre urak által 253 frt Erdélyi Sándor ur által Kis-Ujszállásról 101 frt. Uj-Verbászi olvasó-egylet 20 frt. Nagybányai Kazinczy-ün­­nep jövedelme Pap Zsigm. ur által 48 frt 50 kr. Kelemen Kál­mán 3 frt. B. Kaas Iván 5 frt. Jeszenák Rafael 1 frt. Spóner Andor 1 frt. Cornides Tamás 1 frt. Zombori magyar olvasó kör 174 frt. Bácsmegye egyik falujából Hevessy Károly ur által: 70 frt. Duna-Zerdahely mezővárosa elöljárói: 24 frt. Báró Dercsényi Jánosné szül. b. Eichhoff, Liedemann ur által, 50 frt. Parragh Gábor 5 frt. Tasner Antal 10 frt. Fluck Ede 10 frt. Farkas Antal 5 frt. Rékásról 1 frt. Összesen 1044 frt 93 kr, 3 arany. (Folytatjuk.) •­­ A pesti lóversenyek sorozata 1860. (Május 28. 31. 31.) Első nap. Pünkösd hétfő, május 28-kán. I. Hack-Stakes, l'/jinf. — Futhatnak a birodalomban nevelt félvér-lovak. Ulrovarok a szokott színekben. — Tét: 10 frt; „fuss vagy fizess.“—Az aláírás e versenyre kötelez 186­­ évig bezárólag. — Ki csak egy évre ír alá, 100 frt tételt fizet. — Teher: 4é. 125 font; 5é. 130 font; 6d. s id. 135 font; ménre 3 fonttal több. — A 2 dik lóé 50 frt. — Ötven aláíró vagy nincs ver­seny. — 52 aláírás. Nevezni lehet minden évben mart. 31-ig. II. Első dászárdíj 1000 darab cs. kir. ausztriai arany. Fut­hat 4 éves és idősb minden országbeli mén- és kancza ló. — 3 V.­mföld. Tét : 150 frt; bánat 125 frt; a verseny előtt egy hónappal bejelentve a bánat csak 70 frt. Teher 4é. 105 font; 1­5é. Ill font; 6é. és idősbre 114 font. Kanézára 3 fonttal,­­ ausztriai birodalomban született lóra 5 fonttal kevesebb. Egy első Császárdíj nyerőjére 4 fonttal, két ily díj nyerőjére 6 fonttal, három vagy több ily díj nyerőjére 8 fonttal több. A tét- és bánatpénz fele az első, fele a második lóé. Nevezés : mart. 31-ig. III. Egyesült nemzeti dij : 400 arany 30 arany értékű ser­legben. Futhat magyarhoni 3é, minden mén és kancza, 1 ang. mf. Teher : 95 font, kanczára 2 fonttal kevesebb. Lóra, mely bármit és bárhol nyert, 5 fonttal több. Tét: 40 arany , fele bánat; a tétosz fele az első, fele a második lóé. Bejelentés mártius 31-ig. A nemzeti díjra a­z 1860. évtől kezdve két év­vel előre állnak nyitva a nevezések a kö­ltkező fokozatok­kal : Az e­g­y éves csikó nevezése (két évvel az illető ver­seny előtt): tét 40 arany, bánat 10 arany ; nevezési záridő : a pesti versenyek utolsó napja. A k­é­t éves csikó nevezése (egy évvel az illető verseny előtt): tét 40 arany, bánat 20 arany ; nevezési záridő : a pesti versenyek utolsó napja. A három éves csikó nevezése (1861-től kezdve): tét 40 arany, bánat 40 arany. Nevezés: mart. 31. minden évben. IV. Eszu­­rházy-dij : 500 frt. Ebből 400 forint az első lóé, 100 frt a másodiké Futhat az ausztriai birodalomban szü­letett minden ló. — Száz lépéssel a nyerőpont előtt kezd­ve egyszer körül. 3é. 92 font, 4é. 114 ft, 5é. 120 font, 6é­­s idősbre 122 font, ménre 2 fornttal több. Nemzeti dij nyer­tesére 3 fonttal több. — Tét: 90 forint; 30 forint bánat a tétesz két harmada az első, egy harmada a második lóé. Be­jelentés mart. 31-ig V. Pesti dij: 200 arany ezüst billikomban. 1859., 1860. és 1861. évre alapitó több pestvárosi lakos. Futhat minden Ma­gyarországban született ló. A határ oszloptól kezdve egyszer körül a nyerőpontig. Teher: 3é. 93 font, 4é. 113 font, 5é. és idősbre 119 font. Ménre 2 fonttal több, félvérre 7 fonttal ke­vesebb. Tét 20 arany, fele bánat. A rét- és bánatösz fele az első, fele a második lóé. Aláírás és nevezés mart. 31. VI. Mezei gazdák dija. Az első ló 100 frt, a második 75 frt., a harmadik 25 frtot nyer. Futhatnak mezei gazdák saját lovai. Bejelentés a futás napjáig. (Folytatjuk.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 20-dikán: 33,333 franc és 33 centime naponkint, ingj. 3 felv. Dumanoir és Clairvilletől. POLITIKAI ESEMÉNYEK: ANGOLORSZÁG, L­o­n­d­o­n, febr. 17. Az alsóház febr. 16-ki ülésében, mint táviratilag közöltük, a Sa­­voya bekeblezése újra szóba jött. Sir R­o­b­e­r­t Peel az e tárgyban folytatott alkudozásokról kér felvilágo­sítást, s óhajtja tudni, hogy a bekeblezés esetében, Svájcznak Nagybritannia által is biztosított semle­gességét az angol kormány cserben hagyja-e ? E kér­désre így felelt Russell lord : Kérdést tettünk a szárd kormánynál, van-e egyezmény vagy legalább szándék Savoya átengedését illetőleg, s azon választ nyertük, hogy ilyen egyezség és szándék nincs. A­mi a Svájcz semlegességére vonatkozó kérdést illeti, Svájcz kormánya hozzánk fordult, megtudni, ké­szek vagyunk-e ily bekeblezés esetében Svájcz semleges­­ségét fenntartani s e szövetséget károsodás ellen védeni, s mi mindig készeknek nyilatkozunk. Chablais és Faucigny kerületek szintúgy biztosítják a bécsi kötés által, mint Svájcz, de a szárd kormány azt mondja és pedig na­gyon igazán, hogy aligha volna megfelelő biztosíték, ha e vidékek Francziaországhoz tartoznának Szár­dinia helyett, s azért azon nézetben vannak, hogy a bekeblezés esetében legalább azon területek (ha a többiek nem is) Svájczhoz csatolandók s a semlegesség rájok is kiterjesztendő lenne. Igen méltányos ajánlat Szárdinia részéről. Csak attól tartok, hogy Svájcz, terü­leti növekedésre lévén kilátása, a bekeblezésre lenne hajlandó ; legalább én nyugtalan voltam e miatt, azon­ban tegnap és ma biztosításokat kaptam Bernből, melyek szerint a svájczi kormány óhajtja, hogy maradjon min­den a régi mellett, s Savoya legyen Szardinia kiegészítő része ezután is. A­mi tehát Svájczot és Szárdiniát illeti részekről nem kívánják a bekeblezést. Seymour Fitzgerald kérdé­s igaz-e, hogy a franczia császár a szárd kormánynak kijelenté, hogy azon esetben, ha Középolaszország a szárd királyság­hoz csatoltatik, Francziaország az Alpok lejtőit nem hagyhatja oly hatalom kezében, melynek európai ál­lása azon területi nagyobbodás folytán oly lényegesen megváltozott ? — Russell sor­d erre így válaszolt: Nem kaptam ily tartalmú közlést Turinból, de tud­tomra a turini kormánynak hihetőleg kijelenték, hogy a szárd terület tetemes növekedése esetében Francziaor­szág, legalább Savoya egy részének magához csato­lása nélkül, nem tartja biztosítottaknak határait. Ugyanez ülésben Nápoly is szóba jött. T.­i. lord Montague kérdés vett­e ő felsége kormánya a ná­polyi kormánytól oly közlést, melyben azt panaszol­ják, hogy a szárd kormány ügynökei a ná­­polyi király seregei közt lázadást igye­keztek előidézni? — Lord Russell válaszolá: Nem vettünk ily tudósítást, s a két Sziczilia kormá­nya nem emelt ily panaszt. Egyszersmind meg kell je­gyeznem a nemes lordnak, hogy a nevezett kormánynak nem kis hajlama van panaszokat emelni. Nem rég kap­tam azon közlést, hogy egy angol tengerésztiszt, a­ki egy nápolyi nőt születése napján meglátogatott, útköz­ben egy c­ukrászhoz tért be s egy tortát vett, melyen három különböző szinti lobogó volt. A két Szic­ilia kor­­mányra ezt úgy panaszta be, mint lázadás támasztási kísérletet. FRANCZIAORSZÁG. A franczia kormányhoz, mint a „Köln. Zig“-nak írják Párisból, Londonból több fel­szólítás érkezett, hogy a savoyai kérdésben oly állást ne foglaljon, mely az angol minisztériumot nagyon ki­tenné a támadásnak. Maga Palmerston lord ily értelemben nyilatkozott folyó hó 13-dikáról a császár­hoz intézett levelében, s állítólag Persigny úr sem marad hátra eféle előterjesztésekkel. — Ebből azonban még mindig nem sül ki az, a­mit a „M. Post“ jelent, hogy Napóleon császár a savoyai kérdés eldöntését a nagyhatalmakra bízta. Ez nagyon gyorlan takarga­tott lemondás lenne Savoyáról. Hiszen a bekebelezés­nek csupán föltevése mily zajt volt képes kelteni a csatornán túl, s könnyen belátható, hogy az érintett terv a Rajna partjain sem fogna jobb vért okozni. Orosz­ország a „Dresdn­ Journal“ szerint kereken visszaveti a négy angol javaslatot. Szóval úgy látszik, hogy con­­ferentiáról csak úgy lehetne komolyan beszélni, ha Na­poleon császár savoyai tervéről lemondana. Egyébiránt a hírek zűrzavarából alig van kilátás előbb kigázolhatni, mint midőn az angol parlamenti és miniszteri válság véget ér. így p. február 17-kén azon hír terjedt el Párisban, hogy Viktor Emá­nuel király Milánóból egy nyilatkozványt bocsátott volna ki egész Olaszországhoz (tehát még Nápolyt, Szic­iliát sem véve ki) felszólítván a félszigeten min­den hazafit, hogy egyesüljenek, s a független haza egységét annak kormánya alatt alapítsák meg. Még azt is hozzá­tette a hír, hogy a Párisban levő olasz választmány megkapta ezen okirat másolatát, s az újságokkal közlötte azt, de ez utóbbiak a kormánytól azon intést kapták, tartózkodjanak oly irat átvételé­től, mely, hogy apocryph több mint valószinű­, lega­lább is pedig el van ferdítve némely kifejezésekben. — Azon három képviselő, a­ki a megszüntetett „Bre­tagne“ lap által közzé tett petitiót aláírta, a kölni lap szerint fölszólíttatott, hogy lemondását adja be.­­ Az „Idépendance“ pedig úgy hallja, hogy ezen urak önjószántukból fogadnák el a Billault úr által nekik oda vetett keztyű­t, hogy megmutassák, misze­rint ők az oly vallásos és hű­ bretagnei nép bizalmát nem vesztették el. Különben egy lap ismét megintést kapott t. i. az „Ocean de Brest.“ A belügyminiszter az első megin­tést azzal indokolja, hogy a nevezett lap a nemzeti érzületet megsértette. A nevezett lap t. i. (egy római levél) azon csapással fenyegeti Francziaországot, mely ezt történetének legszomorubb korszakában érte. — Turini tudósítások jelentik, hogy most, a szárd udvarnál levő franczia követ indítására S­a­v­o­y­á­­ban mindenféle manifestátiók eltiltattak. — Az I. Napóleon levelezésének kiadásában eljáró bizottmány a császárnak benyújtotta a 3-dik kötetet. Reméli, hogy öt hat év alatt be fogja végezhetni az egészet. — A „Pays“ szerint a hadsereghez tartozó minden anyagszer, épen úgy, mint a ruha­készletek, szünte­len hadi­lábon lesznek ezentúl. — A kölni lapnak írják: „úgy látszik eddig, hogy a kiresztelt vértes hajók (vaisseaux blondés) csupán a „Moniteur de la Flotte“ és a „Revue Européenne“ czikkeiben oly borzasztók. A „la gloire“ nevű legújabb vashajó a hajózásra fölötte nehéz­nek bizonyult be, különben igen szilárdul megállja a go­lyót. Az ezelőtti hajóknak ellenkező volt a bajuk, t. i. : igen jók voltak a menésre, de a golyóknak nem állottak ellent kellőleg. A kettőnek egyesítése, t. i. : a golyóálló falé és a kellő gyors mozgásé, még eddig tehát sikere­sen meg nem oldott feladat.“ — M e r c i e r ur, Francziaország új követe Éjszak­­amerikában f. hó 15 dikén ment el állomására. — D’E­s­c­a­y­r­a­c grófot, a­kit a német lapok az egyptomi alkirály által a N­i­l­u­s forrásai felfedezése végett tervezett, de végre nem hajtott expeditio alkal­mából annyiszor emlegettek és annyiszor támadtak volt meg, a franczia kormány tudományos missióban Chinába kü­ldé. OLASZORSZÁG. A „Nord“ Nápolyból vett leve­lei szerint senki sem hiszi, hogy Ferencz király a le­­gállók felé hadjáratot kezdjen, miután a nápolyi han­gulat minden megfélemlítés daczára olyan, hogy e mi­att a kormány az ország határain kívü­l nem küldheti haderejét.Ferencz király kerek számba 160,000-re akar­ja szaporítni állandó hadseregét.......... SPANYOLORSZÁG. Madridból azon tudósítás ér­kezett febr. 16-án Párisba, hogy Muley Abbas­zultán O'Donnell tábornagyhoz febr. 11-én felhatalmazotta­kat küldött, a­kik által megkérdeztette minő feltéte­lek mellett volna hajlandó békét kötni. A spanyol fő­­parancsnok azt felelte, hogy a feltételek egyedül Iza­bella királynétól függenek s O’Donnell ezek elho­­zása végett Isturitz tábornokot a fővárosba kü­ldé. Már Tetuan bevétele előtt meg volt kísértve Marokkó és Angolország részéről békelőzményeket kezdeni, de Spanyolország becsületét akkor még nem látta bizto­sítva. Most győzelmesen áll a csatatéren___minda­mellett ki tudja,fog-e a királyné hajlani a békére?.A pil­lanat nagyon kedvező és Spanyolország,hihetőleg, nem fogja feledni, hogy Francziaországnak Algír könnyű bevétele mellett is mennyi ember- és pénzáldoza­tába került, míg békés gyarmatosíthatásig vihette a dolgot. Marokkó most területre és lakosságra nézve háromszoros Algír, Spanyolország azonban pénz és hadszervezet tekintetében fél Francziaországot sem tesz. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Pár­is, febr. 20. A mai „Moniteur“ egy az érse­kekhez és püspökökhez intézett körlevelet hoz, mely­ben elősorolvák azon szokásos jogok és törvények, melyeknél fogva ős régi idők óta az egyháznak val­lási községek fölötti elvitázhatlan hatósága mellett az állam függetlensége a polgári és politikai társadalom intézőjévé emelkedett. A miniszter emlékezetbe hozza a császárnak 1849 ótai magatartását, ki egész bizalommal nagy szabad­ságokat engedett az egyháznak a nélkül, hogy külön­féle országos törvények tilalmára utalt volna, azonban nem akarja azt, hogy e közjólét érdekével egyeztet­­hetőnek tartott szabadság izgatási eszközül szolgál­jon. Említi továbbá, hogy a császár és pápa közti véleménykülönbség teljességgel nem vallásos, hanem csupán világi kérdések körül forog. A vallás érdeké­ben fölötte sajnos volna polgári egyenetlenséget tá­masztani. A miniszter elismeri, hogy a papság túlnyomó több­sége ki tudta a szírtet kerülni, mindazáltal fájlalja, hogy néhány pap sértő c­élzásokra s hibáztatást ér­demlő kihívásokra élt vissza a szószék szabadságá­val. Az ország kárhoztatja az ily elhirtelenkedést. A miniszter számít arra, hogy a püspökök az evangyé­­lium és kötelesség útjáról eltérteket ide visszavezér­­lik. Ha a papság tisztelettel tartozik a pápának, köte­lessége a császár irányában is tiszteletet és hűséget tanusitni. Ezen után lehet csak elejét venni a rendet­lenségeknek, melyek a vallást compromittálják s az állam nyugalmára nézve ártalmasak. A császár ma­gát igen szerencsésnek fogja érezni mindig, hogy a franczia papságot védheti, de a közérdekre való te­kintetből fenn akarja tartani a törvényeket s az igaz­ságot kívánja kiszolgáltatni, és azon erős reményben van, hogy a püspöki kar a rend, béke s kiengesztelő­­dés érdekébeni missióját be fogja tölteni. Milánó, febr. 18. A generalvicarius pásztori kör­levelet bocsátott ki, melyben kárhoztatja a pápa el­leni törekvéseket. Az idevaló papság egy része kér­vényt adott be Balerini érsek visszahelyezéséért. A katonai parancsnokság felszólítja a lombardiai szöke­vényeket s ujonczozás elől menekülteket, hogy a had­seregbe leendő besorozás végett álljanak elő. A Porta Nuova előtti műhelyekben tegnap ismét erőszakos .

Next