Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)

1860-02-23 / 3009. szám

Pénzügyi szempontból a kabinet győ­zelme kétségtelen,mert a fináncz-terv e tekin­tetben valóban remek. Csak egy példát emlí­tünk: a franczia borra szabott vám leszállítta­­tik; ez a bevételt csökkenti, de a borfogyasz­tást növelni fogja; a borfogyasztás növeke­dése pedig alkalmasint a s­ö­r­fogyasztás csök­kenését fogja maga után vonni. Ez ellen a nagybefolyású sörfőzők lármáznának. Tehát indítványoztatik , hogy a szatócsoknak enged­tessék meg egy kis díj fizetése mellett sört kimérni; az árulóhelyek szaporítása által te­hát a sör fogyasztása emeltetik; a szatócsok által fizetendő engedély­díj pedig a borvám­jövedelem csökkenését ellensúlyozza. Ily szel­lemdús combinációkban nagyon gazdag Glad­stone terve, és a toryk nevetségesekké tennék magukat, ha ezt el nem ismernék. Politikai szempontból legalább való­színű a kabinet győzelme, mert ha a toryk egyedül azt mondják a whigkabinetnek : „ete­­toi, qu­e se m’y mets,“ lódulnod kell innen, hogy én ülhessek a helyedre — ezt a nemzet aligha elegendő indoknak tartaná Palmerston és kollégáinak bukására. Derby lordnak, ha hatalomra jutna, egyszersmind a mostanitó eltérő politikát is kellene inaugurálnia, ez pe­dig meggyőződésünk szerint a mostani körül­mények közt, teljesen lehetetlen. A whi­­gekre rá nem bizonyíthatni, hogy Napóleon császár politikáját tettleg gyámolították ; leg­­fölebb azt mondhatni róluk, hogy passiv gyámolításban részesítik e politikát, de a to­ryk is, ha kormányra jutnak, vagy ugyanezt tennék, és akkor nincs ok a kabinet változá­sára, vagy pedig , ha a franczia terveket sem tettleg gyámolítani, sem hallgatva tűrni nem akarnák, mi maradna még hátra? Háború Francziaország ellen. . . . No, bizony e végett nem ültetik Derby ura­­imékat a gyapjúzsákra, vagy ha még­is sike­rülne nekik egyik oldalról arra felka­pasz­kodni, a legközelebbi pillanatban a másik ol­dalon ismét levettetnének. TOKAJ, febr. 14. Kevés közönséget ismerünk ha­zánk apróbb provinciális városai között, hol a népes­ség csekély számához aránylag, oly sokféle hitvallás uralkodnék, mint nálunk. Már régóta a legcsodálatosb vegyületben , de foly­tonos szívélyes egyetértésben él itten a r.katholikus, görög-kath., helv. hitv., ág. hitv., görög n.egyesült és zsidó lakosság, mindenik saját egyházat is tartván. Hogy ezen bizarr helyzetünk, egyházi és tanodai ügyünk elrendezése körül gyakran igen érezhető nyo­mással van, hogy az alig 3500 főnyi lakosság nemesi­ részét s ennek áldozatra kész tett erejét közsajnálatra szétforgácsolja s igy főkép e téren minden nagyobb mérvű javítások s korszerű intézkedések kivitelét csaknem végkép gátolja, tagadhatlan. Annál örvendetesebb azonban a sociális téren való összetartás, mely mindannyiszor a legmegnyugtatóbb alakban nyilatkozik, valahányszor hazafias, nemzeti, vagy bármely más fontos közügy kerül szőnyegre. Ilyenkor rendesen a legdicséretesb közszellem szállja meg a kedélyeket, a felekezetesség szűkkörén túlemelkedett közönség csak embert és ügyet ismer s az itt oly nagyban szereplő mozaikszerű cultusi kü­lönbségnek leghalványabb jele se látható. Mindenki példás tü­relmességben s minden utógon­dolat vagy mellékes érdekek utáni kapkodástól men­ten, kíván a kitűzött közügynek szolgálni, legyen ez bár tisztán más felekezetnek vallási vagy egyházi viszonyait érdeklő, így történt ez a reform, egyház tornyának kiépí­tése végett, e hó 12-én rendezett tánczvigalomnál is. Öröm volt itt látni, mily nemes versenyre keltek más­­hitű­ laktársaink, a megállapított belépti díjon felül is aránylagos áldozatot hozandók, mily készséggel sitte mindenki megjelenése által a szent czél előmoz­dításában tettleges részt venni, s általában az itt ural­gó közszellem egyik gyönyörűbb vonásai közé sorol­ható azon jellemző tény, miszerint máshitűek részéről magán után is tekintélyes adakozások és jövőre is tetemes ajánlatok létettek. Helybeli izraelitáink közül szintén számosan érde­­kesiték e tánczvigalmat s néhányan nemzetiesen öl­tözködve lelkesen lették kedvelt nemzeti tánczainkat. A tulságig népes bál egyébiránt fesztelenül s kedé­lyesen folyt le s ha mint bizton reméljük, a magán önkénytes adakozások által szintén szépen emelke­dett eredmény, a mutatkozott részvét és lelkesedéssel némileg kedvező arányban áll, úgy a kérdéses ügy befejezése felé igen nagy lépés történt s azon torony­nak, mely oly lelkes, hazafias és önzéstelen érzület adományából épül, okvetlenül oly szilárdan kell az elemek ellenében állnia, mint mily erősen áll azon hitünk, illetőleg meggyőződésünk, hogy józan értelmű népünk között többé a cultus választófalat nem képez, s hogy jövője biztosítását egyedül a tömör egyesülés és összetartásán keresendi. Városunk ily lelkes közönsége okvetlenül megér­demli, hogy neki az egész haza színe előtt hálás elis­merésünket kifejezzük. 1. 1. ALSÓ-RUBIN, stbr. 13. Folyó hó 6-án tartatott meg Alsó-Kubinban a megyeház teremében a C­ Kaplovics-féle közkönyvtári társulat félévi közgyűlése, melyen a m. é. sept. 28-án tartott Ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után némely be­rendezésre vonatkozó tárgyak vétettek fel. Ez után V­á­r­t­é­­­y János olvasta fel a czimerekről szó­l értekezését, kiemelvén leginkább Magyar­ország s a kapcsolt részek czimereinek történeti rajzát, mely is köz­te­szésben részesült; következtek aztán felolvasások a honfiak szellemi kiképzésének szükségér­ől, a honszeretet s a haza részletes és kimerítő megismertetéséről s a hon iránti kötelességekről. Nemkülönben kiemeltetett a nem­ A KÉKKÖNYV OLASZORSZÁGRÓL. (Folytatás.) A kékkönyv sürgönyei, melyeket ma közlünk, villafrancai békekötés koráig visszamennek. Jul. 16-án lord C­o­w­l­e­y , Russell lord utasítása folytán , felvi­lágosítást kívánt W­a­j­e­w­s­k­i gróftól a váratlan béke­kötésre nézve. Itt közöljük W­a­j­e­w­s­k­i gróf felele­tét, a mint Cowley lord megírta volt : Midőn — úgymond Walewski — a császár a háborút megkezdő, változatlanul oda nyilatkozott, hogy, ha Olaszországot Ausztria túlnyomó befolyásától megszaba­dítja, az olasz félsziget újjáalakítását az összes Európára hagyja. Ő felsége többször ismétlé e nyilatkozatot a há­ború folyta alatt. El volt határozva az önmegtagadás példáját adni s minden önző czélokról, mint p. o. Fran­cziaország nagyobbodása, lemondani, azt remélvén , hogy ily módon s Európa biztosítékának megszerzésével biztos alapot szerez Olaszország szabadságának. De a mint a háború tovább folyt, ő felsége s­em hunyható be szemét azon áldozatok előtt, melyeket az idegen érde­kek előmozdítása végett Francziaországtól kivánt, s a solferinoi csata után, kötelességtül tekinté, az ügyek ál­lását szorosabban szemügyre­ venni, s azon áldozatokat, melyekkel a hosszasabb hadfolytatás járna a végeredmény lehetőségeivel szemközt latba vetni. Bármi dicsőségteljes volt legyen a hadjárat a Minc­pig a franczia fegyverekre nézve, drá­gn van megfizetve ezen dicsőség. Roppant emberélet áldoztatott fel s habár az osztrákok még na­gyobb veszteséget szenvedtek, nem lehete őket megvere­tetteknek tartani. A valódi nehézségek csak most követ­keztek volna a francziákra nézve. Ő­felsége nem kétel­kedett a végeredményen, de még 25.000 ember feláldo­zása s Velencze lerombolása árán lett volna az megvásá­rolva. Ha az osztrákok Velenczéből kiveze­tek volna, nagyon kétséges, hogy ez esetben a béke helyreállítására nézve oly kedvezők lettek volna e a kilátások, mint most, midőn Ausztria Császára, egy legyőzött ugyan , de meg nem alázott sereg élén áldozatokat hozhata, me­lyekre súlyosabb vereségek után sokkal bajosabban szán­hatta volna el magát. Ezen meggyőződéssel szemben é­rzé a császár, hogy a háború folytatására Francziaor­szág nem kívánhat helyesen több pénzt és embert, mi­után több hasznot a had folytatásából nem várható, ha­bár a megnyert békefeltételek nem feleltek meg várako­zásának. Ez okból kiindulva ereszkedett Ausztria Csá­szárával alkudozásba. A­mint Rechberg gróf, a­ki a villafrancai béke­­előzmények kötésében részt vett, Veronából Bécsbe visszatért, azonnal hosszasabb beszélgetése volt lord Joftus angol követtel. Az e­l­őb­bi keserűen pa­­naszló, hogy Ausztria Anglia által az olasz hadjárat alatt elhagyatott, s Russell lord nyilván az osztrákok Olaszországból kiűzése mellett nyilatkozott. L­o­r t a 8 . felesé, hogy J. J. Russell ilyes nyilvános nyilatkoza­táról nincs tudomása, s az angol nemzet kezdettől fogva a legszorosabb semlegességet tartó szem előtt. Angliát azon szemrehányással igyekvők menteni, hogy Ausz­tria, barátai és szövetségesei tanácsára nem hallgat­ván, hirtelen megkezdé a háborút. Mire Rechberg válaszolt, hogy nem akar most arról vitatkozni, Ausz­tria a legeszélyesebb utat követte-e, de ki kell jelen­tenie, hogy a császári kormány soha sem fogad el ta­nácsokat és utasításokat külföldi kormányoktól. A maga tanácsán járhat s nincs szüksége kéretlen ta­nácsadásra. Ezen beszélgetést lord Loftus megírta Londonba, mire lord J. Russell hosszas sürgönyben fe­lelt. Ezen sürgönyre még egy másik közlése követke­zett a külügyi hivatalnak Fane­ur által, ki egy ideig mint lord Lofris helyettese járt el. Rechberg gróf er­ről, méltóságos és engesztelő hangulata végett mege­­légülten nyilatkozott. Aug. 16-kán, tehát rövid idővel a zürichi értekezlet vélt összejövetele előtt, lord John Russell egy sürgönyt kü­lde Bécsbe, intőt az erőszakos visszahelyezéstől, s a toskanaiak önhatározási jogát fenntartót. Kijelenti, hogy Anglia csak a herczegek önkénytes visszahelyezését hagyhatja jóvá. Erre töb­bek közt felesé Rechberg gróf. A pillanat változó véleményénél többet nyom a jog kérdése, mely az államférfiak által mindenekelőtt szem előtt tartandó. Hogy minden népnek joga legyen magá­nak kormányt választani és szervezni s igy a tegnap vá­lasztottat és szervezettet megint felforgatni, nekünk ve­szélyes és meg nem engedhető alapelvnek tetszik. Kérem exodat, főállamtitkáruktól kérdje meg, várjon a királynő alatti országokra — Indiára és a róniai szigetekre nézve is elfogadja ezen elvet ? Lord John R­u­s­s­e 11 e megjegyzésekre sept. 14-én felelt Rechberg grófnak, kiemelvén, hogy itt nem saját országbeli véleménynyilatkozatokról, nem az ot­tani törvényes rend helyreállításáról van szó, hanem idegen országok viszonyaiba avatkozásról. A moniteuri jegyzék új fordulati pontot idézett elő. Ez sept. 9-kén jelent meg s az olaszoknak vilá­gosan tudtukra volt abban adva, hogy a trónvesztett herczegek visszatérését hiában ellenzik. E czikk ki­vonatát azonnal táviratozták Bécsbe, de nem ponto­san. Ezen szólt : „Velenczét illetőleg“ véletlenül ki­hagyattak s gr. Rechberg hosszasabb ideig azt kivé hogy Ausztria a Moniteur által (a Velencze irányában tett kötelezettségek helyett) minden Villafrancá­ban elvállalt kötelezettségek alól fel van mentve, ha az olaszok még tovább is ellenszegülnek a herczegek visszatérésének. Sept. 9-kén Fane­ur gróf R­e­c­h­b­e­r­g­n­é­­ volt, d­e látogatásáról a következő jelentést téve Londonba: Rechberg gróf azt mondá nekem, kész örvendeni „Moniteur“ czikkén, föltéve, hogy a távirati sürgöny pon­tosan adta tartalmát. Részéről kedvezőnek (favorable) tartja, azaz az osztrák nézetekkel inkább egyezőnek. „Tetszik nekem — monda ő excra folytatólag — azon elv megengedése, hogy Ausztria Vil­afrancában tett kötele­zettségei alól fel van mentve, h­a a herczegek vissza nem helyeztetnek. Lombardia átadásának egyik fő feltétele volt a herczegek visszahelyezése s ha ez meg nem törté­nik, nem vagyunk kötele­­k a szerződés minket illető részét megtartani.“ — Kérdem : excjától, minő rendsza­bályokra vezethetnek Ausztria részér­ől az imént említett megjegyzések? Bemegy­e Ausztria ismét Lombardiába, hogy Szardiniától megint erővel elvegye ? — Erre vála­­szola Rechberg gróf, hogy okoskodásának logikai ered­ménye lenne, hogy Szárdinia de facto­s nem d­e jure marad Lombardia birtokában, s hogy egy állam ilyetén birtoka se nem biztos, se nem kielégítő s hogy Ausztria magatartása e pillanatban nyugton elváró lesz. Ha Szardinia bennünket megtámadna s jogainkat csorbí­taná, valószínűleg elég erősek leszünk, magunkat védeni sőt sikeres visszatolást is gyakorolni. Öt nappal utóbb megint kijelenté Rechberg gr. brit követnek, Loftus lordnak, hogy Ausztria semmire sem érzi magát kötelezve, ha csak másfelől villafrancai kikötések mind nem teljesíttetnek. Ő excia megjegyzé­s beszélgetés közben, hogy a nagy herczegek visszahelyezése a béke „conditio sine qua non“jává van téve (a­mit franczia részről ismételve tagadtak), de nem szándéka Ausztriának fegyverrel hajtani végre a visszahelyezést. Következett a zürichi congressus. A­­kék könyvb- ben közlött levelek mutatják ennek nehézségeit. Egy­szer annyira voltak már, hogy Napóleon a háború újra­kezdésével fenyegetőzött. Különösen azon kér­dés fölött, váljon a békeelőzmények záradéka : „Le grand-duc de Toscane et le duc de Modéne rentrent dans leurs états en dormant une amnistie generale“ fegyverrel h­ajtassék-e végre, folyvást vitában állt a két hatalom. Francziaország részéről határozottan kjelentetett, hogy e pontra nézve semmi sem állapít­tatott meg positive ! Oktober 16-án a világot Napóleon császárnak a szárd királyhoz intézett levele lepte meg. E levél tud­niillik, mely 10-bén kell, most jön közzé téve. Lord Cowley azon biztosítást vette Walewski gróf­tól, hogy a közzététel „a franczia kormány jóváha­gyása nélkül“ történt. Bécsben nagy meglepedést okozott e levél. Lord Lofrus az e fölött Rech­berg gróffal folytatott beszélgetésről ezt írja : Figyelmessé tevém a grófot, hogy ezen levél szerint, Ausztria lemondott a jogr­ól, hogy Ferrarában és Com­­machioban őrseregeket tarthasson. Ő excja felelé, hogy az határozottan nem történt, de Ausztria kész arra. Ausztria — téve hozzá — nem akar, nem kiván Közép- Olaszországban beavatkozni s a joghoz sem ragaszko­dik, hogy határain kívül őrhadakat tartson. Azon he­lyet illetőleg (a császár levelében), mely Mantuát és Peschierát szövetségi várakká akarná tenni, megjegyzi Rechberg, hogy akkor is kizárólag Ausztria birtokában ausztriai csapatokkal megrakva maradnának. A gróf Landau várára hivatkozott s kijelenté az angol követ­nek, hogy a német szövetségi várakba csak akkor ad­nak vegyes őrséget, ha azon egyes állam serege, mely­ben feküsznek, nem szolgáltathat e czélra elegendő had­erőt, a­mit.e az eset Rastattal Badenben, és Mainzzal Hessen-Darmstadtban. Ezek után több sürgöny következik, Buoncompag­­ninak Közép-Olaszország kormányzójává neveztetése a bekeblezés stb. ügyében, melyek egy részét már közöltük alkalmilag,­zetiség, vagyon- s valláskülönbség által fennállott vá­lasztófal összeesése által létrejött együttmunkálása ho­nunk földjét lakó valamennyi népnek a hon anyagi és szellemi jólétének virágzása s kifejtése elősegélésében Elhatároztatott továbbá, hogy Kazinczy mellszobra, melyet a társulat a megtartandó Kazinczy ünnepélyre szerzett volt meg, a könyvtárba emlékül állíttassék fel Az ülés végével a társulat tagjai közakarattal adakozni kívántak a Kazinczy-féle alapítvány gyarapítására, mi­nek következtében mintegy 70 ft azonnal a társulat tag­jai által adatott össze a többi a lelkes dr Weszelovszky Károlynál gyűlt össze megyénkből. Az adakozók névlajs­troma következő: Abaffy Aristid 5 frt. Cziruly József 5 frt. Zmeskál Fer­dinand frt. Kubinyi Mihály 3 frt. Szmuzsányi Dárius 5 frt Tholt Lénárd 3 frt. Canczinyi Mihály 3 frt. Várzély 3 frt. Sperlágh Ede 3 frt. Toperczer 3 frt. Abaffy Sándor 2 frt. Zmeskál Mihály 2 frt. Csillaghy József 5 frt. Scorch Vendel 4 frt. Hennig 2 frt. Guberth 2 frt. Várzély , oravkai pl­eb. 2 frt. Kubinyi Kálmán 3 frt. Abaffy Ágost 5 frt. Plathy Adeodat 2 frt. Zmeskál Elek 1 frt. Thuránszky Vendel 2 frt Zmeskál Péter 1 frt. Novák Samu 2 frt. Lehoczky Károly frt. Lehoczky Antal 3 frt. Lokesánszky Flóri 2 frt. Mesko Károly 3 frt. Abaffy Elek 1 frt. Heitler 1 frt. Chmel Mi­hály 2 frt. N. N. 3 frt. Újhelyi 2 frt. Jeszteles 2 frt. Kris­tófcsák 2 frt. Pluzsinszky 2 frt. Schlesinger S. 2 frt 10 fr. I. Kuffler 5 frt. Miklosicza Lőrincz 2 frt. Szt­ry Lajos 5 frt Schubert 1 frt. Mesko 1 frt. Kaposy 2 frt. Matuska 1 frt Kuffler Mór 1 frt. Barcsics Adalbert 1 frt. Gros H. 1 frt Gros Jakab 1 frt. Klinovszky 1 frt 5 kr. Matyasovszky 1 frt. Scheftsik 1 frt. Holmik Mihály 1 frt. Ernyey István 2 frt. Gallasz Ferencz 5 frt. Andreánszk­y Samu 1 frt. Kompanik András 1 frt. Medveczky János 2 frt Demján Elek 1 frt Lavotha József 4 frt. Storch Ferencz 1 frt 5 kr. Herkely 2 frt. Mesko Vincze 1 frt. Vrehovina János 1 frt. Monyák Tivadar 1 frt. Kovács József 3 frt. Gyűjtő dr. Veszelovszky Károly 3 frt. Összesen 154 frt 20 kr ausztr.­ért. Ezen összegből Kazinczy alapítványra 100 frt. Kazinczy­­szoborra 40 frt. Mellszoborra a Csaplovicsi könyvtárunkban 14 frt 20 kr határoztatott, mely utóbbi rész azonnal vissza is tartatott. (A 140 ftot vettük, s illető helyen átadtuk. Sz.) El nem hallgathatom, hogy e megyében minden felhí­vás nélkül az Akadémia alaptőkéjének gyarapítására s háza épitési költségének fedezésére adakozások téteznek. Abaffy Aristid: KÜLÖNFÉ­LÉK. — A szegzárdi tánczvigalomról következőkben értesítenek bennünket: „Tolnamegye lelkes közönsége e hó 8-án ünnepelte a kaszinó-egylet által am. Akadé­mia palotájának javára tervezett tánczvigalmat, jelszavául választva : „Az országnak nincsen háza“. A nagy teremnek nemzeti színekkel izlésteli felszerelése és fényes kivilágítása kizárólagos érdeme a bált rendező bizottmánynak, s a dicséretre s köszönetre méltó rende­zés a teljesen kielégített közönség osztatlan tetszésével találkozott. A czél szentsége szépszámú közönséget hoza össze minden osztályból, de legkivált a nemesség osztá­lya kitűnően vala képviselve. A déli fiatalság tetőtől tal­pig nemzeti öltözetben, derék férfiaink szintén. Mit mond­junk széplelkű hölgyeink koszorújáról? Valóban örömtől épese keblünk, látva annak minden egyes gyöngyeit ki­zárólag nemzeties öltözékekben diszleni. Elismerésben részesült a cs. k. 11. sz. dzsidásezred szép számmal meg­jelent tisztikara, mely az által, hogy tánczvigalmunkban fényes gálájában vett részt s zenekarát rendelkezésünk alá engedte volt, és közkedvességaezredesével (Winduchgrätz­iggel)ki világos virradtáig a legkivált szerepelt „csárdás“­­okat ifjainkkal vetélkedve járta a tánczrend legkevésb megzavarása nélkül, hazafias vállalatunk iránt tiszteleté­nek kétségtelen jelét adá, de egyszersmind tőlünk is köz­tiszteletünket vitte magával. Dicséretet érdemel a lelkes fiatalság is, mely példás viseletével s rendszeretetével, bár Pindárkint valamerre ragadta negédje, lelkesedett tűzzel nyomta ki indulatit, de széles kedvéhez eszélyét s óvatosságát kötve távol volt minden balramagyarázható lépéstől. Az eredmény, az összes költségek leütése után 400 újírtot haladó tiszta jövedelmet mutat.“ — Pankotáról február 20-dikáról írják nekik „Örömmel emlékszünk a dísztánczestélyre, mely­re kereszt szállodánk nemzeti szinre ékített csinos terei­ben, f. hó 18-án, a magyar Akadémiájává tartatott; mert e szent hazai czélhoz mi is járulhat­ néhány fillérrel; mert az estély mintegy előkészítette itt annyira nélkülözött, annyira szükséges egyetért! megkezdte összeérlelni a különféle elemeket, ostroma a társadalmi pártszakadás torlaszait, melyek az álla­tos fejlődés és műveltség ellen itt ott emelkedtek, test­véresedés kedélyes vonásait lehete az arczokról talánosan leolvasni, és egy eszmében sikerült öszpon­ditani a különféle ajkak daczára az áldott köztemén, hol minden lélek találkozott, hogy „viruljon a bor Az egyesek közül hálátlanság le­ne föl nem emlit­nünk, az indítványozó és rendező Ny. J. urat, ki Csuti és Franhoffer urak erélyes segítsége mellett, a rendező mindenki megelégedésére vitte. A hölgyek, kitűnői képviselték a nemzetiséget, mind társal­kodásra, műs öltözetre nézve. A fényűzés általánosan a mai szükség korlátok határait át nem törte. Az adakozások még ma is keringnek szomszédfalvainkban. Annak idején az ös­­szecske beküldetik. Mára ugyane czélra polgári tánc: estély rendeztetek.“ —­ Középszolnokból írják nekünk : „Folyó­­ 15-dikén ment végbe Tasnádon a casinó teremében a Akadémia palotája javára rendezett tánczvigi rom. A terem egyszerű, de csinos és méltóságteljes felsze­relése, a résztvevők nagy száma, a jó izó, de komoly,­­ időszerinti kedv, a begyűlt összeg , minden várakozás felülhaladtak. Nem csoda ! a tánczvigalom rendezését­­ szép és lelkes Pagonyi, báró Eglerfstein Amália asz­szonyság vállalta el. — Esteli 9 óra táján zendült me a Rákóczy-induló, mely mellett egyszerű daliás ősi öltö­nyü párak néhányszor körüljárván a temet, lassú csár­dás villanyozta tánczra a lelkes közönséget, és a lassú frisebb csárdások, itt-ott francziával ékelve, reggelig örömmámorba ringatták a kedélyeket. Nem hiányoztak a szünidő alatt a lelkesedéssel fogadott toasztok. Adjon Isten a magyarnak továbbra is mindig fogékony keblet közérdekei iránt, s jótékony czélu vigalmainak ilyen ren­dezőt!“ — Erdélyből megint Kazinczy-ünnepről tudó­sítanak: ez Fogarason volt febr. 13-kán. Még jan. 12-kén akarták megtartani, de akkor eltiltatták; most engedély jött rá. — Mesko báróné szül. Fáy Mária grófnő a nemzeti múzeumi főterem földiszitésére 100 frtot ajándékozott. Vannak művek, könyvek, vállalatok, melyeknek becse saját magokból oly tisztán és kétségbevonhatlanul tűnik ki, hogy sz­inte rész néven vennék, ha valaki el­kezdené nekünk ajánlani, mert azt látszanék rólunk föl­tenni , hogy becsességeket saját magukból kiérteni nem tudjuk, s némi megalázásnak is látszik, ha ajánlanak olyasmit, a­mi ajánlásra nem szorul. Eféle dolgokat nem illik ajánlani, csak rájuk kell mutatni. De különös hely­zetbe jut az ember, ha valaminek ily ajánláson túli be­cséről meggyőződvén, azt is tapasztalja, hogy sokan még nem ismerik. Ily különös helyzetünk van nekünk a Budapesti Szemle irányában. Látjuk jelessé­­gét, mely túl van minden ajánlaton, s meg vagyunk győ­ződve , hogy fontos és semmikép üresen nem hagyható hézagot pótol irodalmunkban; de tapasztaljuk azt is, hogy még mindig nem terjedt el oly mértékben, mint hatásának szüksége­s fönnáll­sának biztossága kívánja. Megvalljuk, roszul esik nekünk, hogy még mindig ajánla­nunk kell, a­mi olyannyira nem szorul ajánlatra! Most jelent meg a 24 és 25-dik füzet, vagyis a VIII ik kötet eleje é­s mily gazdag ez is. Nézzük csak, kik írtak bele. A nagyobb czikkek szerzői Arany, Fábián István, Gyulai Pál, Hunfalvy János, Kautz Gyula, Kemény Zsig­­mond, Salamon Ferencz, Szalay László, a kisebbekéi Beöthy Ákos, Szabó József, Szász Károly. Aranytól a második költemény van itt „Zrínyi és Tassodból; Fá­biántól a finnek történetének teljes áttekintése; Gyulay­­tól a Kolozsvárt múlt évi okt. 27-én elmondott emlékba­­széd Kazinczy Ferencz fölött; Hunfalvytól Barth afrikai utazásának folytatása; Kautztól a nemzetgazdasági esz­mék s elméletek történetéből a harmadik közlemény, mely a physiokraták rendszerét ismerteti; Keménytől az emlékbeszéd id. Szász Károly fölött; Salamontól a ma­gyarországi török uralkodást tárgyazó korrajz második czikke; Szalaytól a hetedik közlemény „János király és a diplomatiá“-ból. A m. Akadémia rovatában a decem­beri s januári ülések tárgyai vannak ismertetve; az iro­dalmi szemlében Tennyson Alfréd (Montegut után) Beöthy Ákostól, Eliot „Bede Ádámja“ Szász Károlytól; végül, a fölfedezések és találmányok rovatában a nap és Merkur közti bujdosónak fölfedezése Szabó Józseftől. — Ez a „Budapesti Szemle“ legújabb kettős füzetének tartalma. Nem ajánljuk, csak rámutatunk. — Figyelmeztetjük a protestáns családokat a Székács József és Török Pál szerkesztése mellett újév óta meg­jelenő „Lelki kincstár“-ra, mely költeményeken s elmélkedéseken kívül a Protestantismus köréből való tör­téneti s életrajzi czikkeket, a vallásos és er­kölcsi neve­lésre vonatkozó előadásokat s a prot. egyházi és iskolai élet jelenéből vett közleményeket tartalmaz s kétheten­ként jelenik meg. Előfizetési ára félévre 1, egész évre 2 újára. Szinte ajándék! Magyarország történetét Horváth Mihályt és Heckenast újra átdolgozva, négy kötet­ben, kiadja. Az első kötet, a magyaroknak Európába költöztétől az Árpád nemzetség kihaltáig már meg is je- Előfizetési ár az első két kötetre­­ ujírt. Hartleben olvasótárából már a 7 és 8-dik füzet is megjelent, Dumas kaukázusi utazásának negyedik, be­fejező részét foglalva magában. A jövő héten már új munka indul meg az olvasótárban. — Sarkady István előfizetést hirdet „Történet és sze­relem“ czímű újabb beszélyeire, melyek ápril elején jele­­nendők meg s melyekre márczius végéig küldendő be az 1 vagy 2 frtnyi előfizetés: 1 írtért keménykötésü, 2 fo­rintér díszpéldány van i,érve. A szerző magához kéri küldetni a pénzeket a szép­ utczába, 1. sz. alá. — Aradon „Aradi természetbarátok egylete“ alakult, mely értekezések, előadások és kísérletezések által min­dig széles­ körben iparkodik a természet ismeretét ter­jeszteni.­­ A „Wanderer“ febr. 21 kei esti lapjában jelenti, hogy aznapi reggeli lapját a sajtóhatóság lefoglalván, előfizetőinek nem szolgálhat vele. Ugyanez nap a „Mor­­genpost“-ot is lefoglalták. A pesti egyetem, élvén újonnan megengedett vá­lasztási jogával, ma megkezdé akadémiai hatóságának újjáalakítását s a hittani karnál dékánná Márkfi Sámuel, prodékánná Pollák János, a jogtani karnál dékánná

Next