Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)
1860-02-23 / 3009. szám
Pénzügyi szempontból a kabinet győzelme kétségtelen,mert a fináncz-terv e tekintetben valóban remek. Csak egy példát említünk: a franczia borra szabott vám leszállíttatik; ez a bevételt csökkenti, de a borfogyasztást növelni fogja; a borfogyasztás növekedése pedig alkalmasint a sörfogyasztás csökkenését fogja maga után vonni. Ez ellen a nagybefolyású sörfőzők lármáznának. Tehát indítványoztatik , hogy a szatócsoknak engedtessék meg egy kis díj fizetése mellett sört kimérni; az árulóhelyek szaporítása által tehát a sör fogyasztása emeltetik; a szatócsok által fizetendő engedélydíj pedig a borvámjövedelem csökkenését ellensúlyozza. Ily szellemdús combinációkban nagyon gazdag Gladstone terve, és a toryk nevetségesekké tennék magukat, ha ezt el nem ismernék. Politikai szempontból legalább valószínű a kabinet győzelme, mert ha a toryk egyedül azt mondják a whigkabinetnek : „etetoi, que se m’y mets,“ lódulnod kell innen, hogy én ülhessek a helyedre — ezt a nemzet aligha elegendő indoknak tartaná Palmerston és kollégáinak bukására. Derby lordnak, ha hatalomra jutna, egyszersmind a mostanitó eltérő politikát is kellene inaugurálnia, ez pedig meggyőződésünk szerint a mostani körülmények közt, teljesen lehetetlen. A whigekre rá nem bizonyíthatni, hogy Napóleon császár politikáját tettleg gyámolították ; legfölebb azt mondhatni róluk, hogy passiv gyámolításban részesítik e politikát, de a toryk is, ha kormányra jutnak, vagy ugyanezt tennék, és akkor nincs ok a kabinet változására, vagy pedig , ha a franczia terveket sem tettleg gyámolítani, sem hallgatva tűrni nem akarnák, mi maradna még hátra? Háború Francziaország ellen. . . . No, bizony e végett nem ültetik Derby uraimékat a gyapjúzsákra, vagy ha mégis sikerülne nekik egyik oldalról arra felkapaszkodni, a legközelebbi pillanatban a másik oldalon ismét levettetnének. TOKAJ, febr. 14. Kevés közönséget ismerünk hazánk apróbb provinciális városai között, hol a népesség csekély számához aránylag, oly sokféle hitvallás uralkodnék, mint nálunk. Már régóta a legcsodálatosb vegyületben , de folytonos szívélyes egyetértésben él itten a r.katholikus, görög-kath., helv. hitv., ág. hitv., görög n.egyesült és zsidó lakosság, mindenik saját egyházat is tartván. Hogy ezen bizarr helyzetünk, egyházi és tanodai ügyünk elrendezése körül gyakran igen érezhető nyomással van, hogy az alig 3500 főnyi lakosság nemesi részét s ennek áldozatra kész tett erejét közsajnálatra szétforgácsolja s igy főkép e téren minden nagyobb mérvű javítások s korszerű intézkedések kivitelét csaknem végkép gátolja, tagadhatlan. Annál örvendetesebb azonban a sociális téren való összetartás, mely mindannyiszor a legmegnyugtatóbb alakban nyilatkozik, valahányszor hazafias, nemzeti, vagy bármely más fontos közügy kerül szőnyegre. Ilyenkor rendesen a legdicséretesb közszellem szállja meg a kedélyeket, a felekezetesség szűkkörén túlemelkedett közönség csak embert és ügyet ismer s az itt oly nagyban szereplő mozaikszerű cultusi különbségnek leghalványabb jele se látható. Mindenki példás türelmességben s minden utógondolat vagy mellékes érdekek utáni kapkodástól menten, kíván a kitűzött közügynek szolgálni, legyen ez bár tisztán más felekezetnek vallási vagy egyházi viszonyait érdeklő, így történt ez a reform, egyház tornyának kiépítése végett, e hó 12-én rendezett tánczvigalomnál is. Öröm volt itt látni, mily nemes versenyre keltek máshitű laktársaink, a megállapított belépti díjon felül is aránylagos áldozatot hozandók, mily készséggel sitte mindenki megjelenése által a szent czél előmozdításában tettleges részt venni, s általában az itt uralgó közszellem egyik gyönyörűbb vonásai közé sorolható azon jellemző tény, miszerint máshitűek részéről magán után is tekintélyes adakozások és jövőre is tetemes ajánlatok létettek. Helybeli izraelitáink közül szintén számosan érdekesiték e tánczvigalmat s néhányan nemzetiesen öltözködve lelkesen lették kedvelt nemzeti tánczainkat. A tulságig népes bál egyébiránt fesztelenül s kedélyesen folyt le s ha mint bizton reméljük, a magán önkénytes adakozások által szintén szépen emelkedett eredmény, a mutatkozott részvét és lelkesedéssel némileg kedvező arányban áll, úgy a kérdéses ügy befejezése felé igen nagy lépés történt s azon toronynak, mely oly lelkes, hazafias és önzéstelen érzület adományából épül, okvetlenül oly szilárdan kell az elemek ellenében állnia, mint mily erősen áll azon hitünk, illetőleg meggyőződésünk, hogy józan értelmű népünk között többé a cultus választófalat nem képez, s hogy jövője biztosítását egyedül a tömör egyesülés és összetartásán keresendi. Városunk ily lelkes közönsége okvetlenül megérdemli, hogy neki az egész haza színe előtt hálás elismerésünket kifejezzük. 1. 1. ALSÓ-RUBIN, stbr. 13. Folyó hó 6-án tartatott meg Alsó-Kubinban a megyeház teremében a C Kaplovics-féle közkönyvtári társulat félévi közgyűlése, melyen a m. é. sept. 28-án tartott Ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után némely berendezésre vonatkozó tárgyak vétettek fel. Ez után Vártéy János olvasta fel a czimerekről szól értekezését, kiemelvén leginkább Magyarország s a kapcsolt részek czimereinek történeti rajzát, mely is közteszésben részesült; következtek aztán felolvasások a honfiak szellemi kiképzésének szükségéről, a honszeretet s a haza részletes és kimerítő megismertetéséről s a hon iránti kötelességekről. Nemkülönben kiemeltetett a nem A KÉKKÖNYV OLASZORSZÁGRÓL. (Folytatás.) A kékkönyv sürgönyei, melyeket ma közlünk, villafrancai békekötés koráig visszamennek. Jul. 16-án lord Cowley , Russell lord utasítása folytán , felvilágosítást kívánt Wajewski gróftól a váratlan békekötésre nézve. Itt közöljük Wajewski gróf feleletét, a mint Cowley lord megírta volt : Midőn — úgymond Walewski — a császár a háborút megkezdő, változatlanul oda nyilatkozott, hogy, ha Olaszországot Ausztria túlnyomó befolyásától megszabadítja, az olasz félsziget újjáalakítását az összes Európára hagyja. Ő felsége többször ismétlé e nyilatkozatot a háború folyta alatt. El volt határozva az önmegtagadás példáját adni s minden önző czélokról, mint p. o. Francziaország nagyobbodása, lemondani, azt remélvén , hogy ily módon s Európa biztosítékának megszerzésével biztos alapot szerez Olaszország szabadságának. De a mint a háború tovább folyt, ő felsége sem hunyható be szemét azon áldozatok előtt, melyeket az idegen érdekek előmozdítása végett Francziaországtól kivánt, s a solferinoi csata után, kötelességtül tekinté, az ügyek állását szorosabban szemügyre venni, s azon áldozatokat, melyekkel a hosszasabb hadfolytatás járna a végeredmény lehetőségeivel szemközt latba vetni. Bármi dicsőségteljes volt legyen a hadjárat a Mincpig a franczia fegyverekre nézve, drágn van megfizetve ezen dicsőség. Roppant emberélet áldoztatott fel s habár az osztrákok még nagyobb veszteséget szenvedtek, nem lehete őket megveretetteknek tartani. A valódi nehézségek csak most következtek volna a francziákra nézve. Őfelsége nem kételkedett a végeredményen, de még 25.000 ember feláldozása s Velencze lerombolása árán lett volna az megvásárolva. Ha az osztrákok Velenczéből kivezetek volna, nagyon kétséges, hogy ez esetben a béke helyreállítására nézve oly kedvezők lettek volna e a kilátások, mint most, midőn Ausztria Császára, egy legyőzött ugyan , de meg nem alázott sereg élén áldozatokat hozhata, melyekre súlyosabb vereségek után sokkal bajosabban szánhatta volna el magát. Ezen meggyőződéssel szemben érzé a császár, hogy a háború folytatására Francziaország nem kívánhat helyesen több pénzt és embert, miután több hasznot a had folytatásából nem várható, habár a megnyert békefeltételek nem feleltek meg várakozásának. Ez okból kiindulva ereszkedett Ausztria Császárával alkudozásba. Amint Rechberg gróf, aki a villafrancai békeelőzmények kötésében részt vett, Veronából Bécsbe visszatért, azonnal hosszasabb beszélgetése volt lord Joftus angol követtel. Az előbbi keserűen panaszló, hogy Ausztria Anglia által az olasz hadjárat alatt elhagyatott, s Russell lord nyilván az osztrákok Olaszországból kiűzése mellett nyilatkozott. Lor t a 8 . felesé, hogy J. J. Russell ilyes nyilvános nyilatkozatáról nincs tudomása, s az angol nemzet kezdettől fogva a legszorosabb semlegességet tartó szem előtt. Angliát azon szemrehányással igyekvők menteni, hogy Ausztria, barátai és szövetségesei tanácsára nem hallgatván, hirtelen megkezdé a háborút. Mire Rechberg válaszolt, hogy nem akar most arról vitatkozni, Ausztria a legeszélyesebb utat követte-e, de ki kell jelentenie, hogy a császári kormány soha sem fogad el tanácsokat és utasításokat külföldi kormányoktól. A maga tanácsán járhat s nincs szüksége kéretlen tanácsadásra. Ezen beszélgetést lord Loftus megírta Londonba, mire lord J. Russell hosszas sürgönyben felelt. Ezen sürgönyre még egy másik közlése következett a külügyi hivatalnak Faneur által, ki egy ideig mint lord Lofris helyettese járt el. Rechberg gróf erről, méltóságos és engesztelő hangulata végett megelégülten nyilatkozott. Aug. 16-kán, tehát rövid idővel a zürichi értekezlet vélt összejövetele előtt, lord John Russell egy sürgönyt külde Bécsbe, intőt az erőszakos visszahelyezéstől, s a toskanaiak önhatározási jogát fenntartót. Kijelenti, hogy Anglia csak a herczegek önkénytes visszahelyezését hagyhatja jóvá. Erre többek közt felesé Rechberg gróf. A pillanat változó véleményénél többet nyom a jog kérdése, mely az államférfiak által mindenekelőtt szem előtt tartandó. Hogy minden népnek joga legyen magának kormányt választani és szervezni s igy a tegnap választottat és szervezettet megint felforgatni, nekünk veszélyes és meg nem engedhető alapelvnek tetszik. Kérem exodat, főállamtitkáruktól kérdje meg, várjon a királynő alatti országokra — Indiára és a róniai szigetekre nézve is elfogadja ezen elvet ? Lord John Russe 11 e megjegyzésekre sept. 14-én felelt Rechberg grófnak, kiemelvén, hogy itt nem saját országbeli véleménynyilatkozatokról, nem az ottani törvényes rend helyreállításáról van szó, hanem idegen országok viszonyaiba avatkozásról. A moniteuri jegyzék új fordulati pontot idézett elő. Ez sept. 9-kén jelent meg s az olaszoknak világosan tudtukra volt abban adva, hogy a trónvesztett herczegek visszatérését hiában ellenzik. E czikk kivonatát azonnal táviratozták Bécsbe, de nem pontosan. Ezen szólt : „Velenczét illetőleg“ véletlenül kihagyattak s gr. Rechberg hosszasabb ideig azt kivé hogy Ausztria a Moniteur által (a Velencze irányában tett kötelezettségek helyett) minden Villafrancában elvállalt kötelezettségek alól fel van mentve, ha az olaszok még tovább is ellenszegülnek a herczegek visszatérésének. Sept. 9-kén Faneur gróf Rechbergné volt, de látogatásáról a következő jelentést téve Londonba: Rechberg gróf azt mondá nekem, kész örvendeni „Moniteur“ czikkén, föltéve, hogy a távirati sürgöny pontosan adta tartalmát. Részéről kedvezőnek (favorable) tartja, azaz az osztrák nézetekkel inkább egyezőnek. „Tetszik nekem — monda ő excra folytatólag — azon elv megengedése, hogy Ausztria Vilafrancában tett kötelezettségei alól fel van mentve, ha a herczegek vissza nem helyeztetnek. Lombardia átadásának egyik fő feltétele volt a herczegek visszahelyezése s ha ez meg nem történik, nem vagyunk kötelek a szerződés minket illető részét megtartani.“ — Kérdem : excjától, minő rendszabályokra vezethetnek Ausztria részéről az imént említett megjegyzések? Bemegye Ausztria ismét Lombardiába, hogy Szardiniától megint erővel elvegye ? — Erre válaszola Rechberg gróf, hogy okoskodásának logikai eredménye lenne, hogy Szárdinia de factos nem de jure marad Lombardia birtokában, s hogy egy állam ilyetén birtoka se nem biztos, se nem kielégítő s hogy Ausztria magatartása e pillanatban nyugton elváró lesz. Ha Szardinia bennünket megtámadna s jogainkat csorbítaná, valószínűleg elég erősek leszünk, magunkat védeni sőt sikeres visszatolást is gyakorolni. Öt nappal utóbb megint kijelenté Rechberg gr. brit követnek, Loftus lordnak, hogy Ausztria semmire sem érzi magát kötelezve, ha csak másfelől villafrancai kikötések mind nem teljesíttetnek. Ő excia megjegyzés beszélgetés közben, hogy a nagy herczegek visszahelyezése a béke „conditio sine qua non“jává van téve (amit franczia részről ismételve tagadtak), de nem szándéka Ausztriának fegyverrel hajtani végre a visszahelyezést. Következett a zürichi congressus. Akék könyvb- ben közlött levelek mutatják ennek nehézségeit. Egyszer annyira voltak már, hogy Napóleon a háború újrakezdésével fenyegetőzött. Különösen azon kérdés fölött, váljon a békeelőzmények záradéka : „Le grand-duc de Toscane et le duc de Modéne rentrent dans leurs états en dormant une amnistie generale“ fegyverrel hajtassék-e végre, folyvást vitában állt a két hatalom. Francziaország részéről határozottan kjelentetett, hogy e pontra nézve semmi sem állapíttatott meg positive ! Oktober 16-án a világot Napóleon császárnak a szárd királyhoz intézett levele lepte meg. E levél tudniillik, mely 10-bén kell, most jön közzé téve. Lord Cowley azon biztosítást vette Walewski gróftól, hogy a közzététel „a franczia kormány jóváhagyása nélkül“ történt. Bécsben nagy meglepedést okozott e levél. Lord Lofrus az e fölött Rechberg gróffal folytatott beszélgetésről ezt írja : Figyelmessé tevém a grófot, hogy ezen levél szerint, Ausztria lemondott a jogról, hogy Ferrarában és Commachioban őrseregeket tarthasson. Ő excja felelé, hogy az határozottan nem történt, de Ausztria kész arra. Ausztria — téve hozzá — nem akar, nem kiván Közép- Olaszországban beavatkozni s a joghoz sem ragaszkodik, hogy határain kívül őrhadakat tartson. Azon helyet illetőleg (a császár levelében), mely Mantuát és Peschierát szövetségi várakká akarná tenni, megjegyzi Rechberg, hogy akkor is kizárólag Ausztria birtokában ausztriai csapatokkal megrakva maradnának. A gróf Landau várára hivatkozott s kijelenté az angol követnek, hogy a német szövetségi várakba csak akkor adnak vegyes őrséget, ha azon egyes állam serege, melyben feküsznek, nem szolgáltathat e czélra elegendő haderőt, amit.e az eset Rastattal Badenben, és Mainzzal Hessen-Darmstadtban. Ezek után több sürgöny következik, Buoncompagninak Közép-Olaszország kormányzójává neveztetése a bekeblezés stb. ügyében, melyek egy részét már közöltük alkalmilag,zetiség, vagyon- s valláskülönbség által fennállott választófal összeesése által létrejött együttmunkálása honunk földjét lakó valamennyi népnek a hon anyagi és szellemi jólétének virágzása s kifejtése elősegélésében Elhatároztatott továbbá, hogy Kazinczy mellszobra, melyet a társulat a megtartandó Kazinczy ünnepélyre szerzett volt meg, a könyvtárba emlékül állíttassék fel Az ülés végével a társulat tagjai közakarattal adakozni kívántak a Kazinczy-féle alapítvány gyarapítására, minek következtében mintegy 70 ft azonnal a társulat tagjai által adatott össze a többi a lelkes dr Weszelovszky Károlynál gyűlt össze megyénkből. Az adakozók névlajstroma következő: Abaffy Aristid 5 frt. Cziruly József 5 frt. Zmeskál Ferdinand frt. Kubinyi Mihály 3 frt. Szmuzsányi Dárius 5 frt Tholt Lénárd 3 frt. Canczinyi Mihály 3 frt. Várzély 3 frt. Sperlágh Ede 3 frt. Toperczer 3 frt. Abaffy Sándor 2 frt. Zmeskál Mihály 2 frt. Csillaghy József 5 frt. Scorch Vendel 4 frt. Hennig 2 frt. Guberth 2 frt. Várzély , oravkai pleb. 2 frt. Kubinyi Kálmán 3 frt. Abaffy Ágost 5 frt. Plathy Adeodat 2 frt. Zmeskál Elek 1 frt. Thuránszky Vendel 2 frt Zmeskál Péter 1 frt. Novák Samu 2 frt. Lehoczky Károly frt. Lehoczky Antal 3 frt. Lokesánszky Flóri 2 frt. Mesko Károly 3 frt. Abaffy Elek 1 frt. Heitler 1 frt. Chmel Mihály 2 frt. N. N. 3 frt. Újhelyi 2 frt. Jeszteles 2 frt. Kristófcsák 2 frt. Pluzsinszky 2 frt. Schlesinger S. 2 frt 10 fr. I. Kuffler 5 frt. Miklosicza Lőrincz 2 frt. Sztry Lajos 5 frt Schubert 1 frt. Mesko 1 frt. Kaposy 2 frt. Matuska 1 frt Kuffler Mór 1 frt. Barcsics Adalbert 1 frt. Gros H. 1 frt Gros Jakab 1 frt. Klinovszky 1 frt 5 kr. Matyasovszky 1 frt. Scheftsik 1 frt. Holmik Mihály 1 frt. Ernyey István 2 frt. Gallasz Ferencz 5 frt. Andreánszky Samu 1 frt. Kompanik András 1 frt. Medveczky János 2 frt Demján Elek 1 frt Lavotha József 4 frt. Storch Ferencz 1 frt 5 kr. Herkely 2 frt. Mesko Vincze 1 frt. Vrehovina János 1 frt. Monyák Tivadar 1 frt. Kovács József 3 frt. Gyűjtő dr. Veszelovszky Károly 3 frt. Összesen 154 frt 20 kr ausztr.ért. Ezen összegből Kazinczy alapítványra 100 frt. Kazinczyszoborra 40 frt. Mellszoborra a Csaplovicsi könyvtárunkban 14 frt 20 kr határoztatott, mely utóbbi rész azonnal vissza is tartatott. (A 140 ftot vettük, s illető helyen átadtuk. Sz.) El nem hallgathatom, hogy e megyében minden felhívás nélkül az Akadémia alaptőkéjének gyarapítására s háza épitési költségének fedezésére adakozások téteznek. Abaffy Aristid: KÜLÖNFÉLÉK. — A szegzárdi tánczvigalomról következőkben értesítenek bennünket: „Tolnamegye lelkes közönsége e hó 8-án ünnepelte a kaszinó-egylet által am. Akadémia palotájának javára tervezett tánczvigalmat, jelszavául választva : „Az országnak nincsen háza“. A nagy teremnek nemzeti színekkel izlésteli felszerelése és fényes kivilágítása kizárólagos érdeme a bált rendező bizottmánynak, s a dicséretre s köszönetre méltó rendezés a teljesen kielégített közönség osztatlan tetszésével találkozott. A czél szentsége szépszámú közönséget hoza össze minden osztályból, de legkivált a nemesség osztálya kitűnően vala képviselve. A déli fiatalság tetőtől talpig nemzeti öltözetben, derék férfiaink szintén. Mit mondjunk széplelkű hölgyeink koszorújáról? Valóban örömtől épese keblünk, látva annak minden egyes gyöngyeit kizárólag nemzeties öltözékekben diszleni. Elismerésben részesült a cs. k. 11. sz. dzsidásezred szép számmal megjelent tisztikara, mely az által, hogy tánczvigalmunkban fényes gálájában vett részt s zenekarát rendelkezésünk alá engedte volt, és közkedvességaezredesével (Winduchgrätziggel)ki világos virradtáig a legkivált szerepelt „csárdás“okat ifjainkkal vetélkedve járta a tánczrend legkevésb megzavarása nélkül, hazafias vállalatunk iránt tiszteletének kétségtelen jelét adá, de egyszersmind tőlünk is köztiszteletünket vitte magával. Dicséretet érdemel a lelkes fiatalság is, mely példás viseletével s rendszeretetével, bár Pindárkint valamerre ragadta negédje, lelkesedett tűzzel nyomta ki indulatit, de széles kedvéhez eszélyét s óvatosságát kötve távol volt minden balramagyarázható lépéstől. Az eredmény, az összes költségek leütése után 400 újírtot haladó tiszta jövedelmet mutat.“ — Pankotáról február 20-dikáról írják nekik „Örömmel emlékszünk a dísztánczestélyre, melyre kereszt szállodánk nemzeti szinre ékített csinos tereiben, f. hó 18-án, a magyar Akadémiájává tartatott; mert e szent hazai czélhoz mi is járulhat néhány fillérrel; mert az estély mintegy előkészítette itt annyira nélkülözött, annyira szükséges egyetért! megkezdte összeérlelni a különféle elemeket, ostroma a társadalmi pártszakadás torlaszait, melyek az állatos fejlődés és műveltség ellen itt ott emelkedtek, testvéresedés kedélyes vonásait lehete az arczokról talánosan leolvasni, és egy eszmében sikerült öszponditani a különféle ajkak daczára az áldott köztemén, hol minden lélek találkozott, hogy „viruljon a bor Az egyesek közül hálátlanság lene föl nem emlitnünk, az indítványozó és rendező Ny. J. urat, ki Csuti és Franhoffer urak erélyes segítsége mellett, a rendező mindenki megelégedésére vitte. A hölgyek, kitűnői képviselték a nemzetiséget, mind társalkodásra, műs öltözetre nézve. A fényűzés általánosan a mai szükség korlátok határait át nem törte. Az adakozások még ma is keringnek szomszédfalvainkban. Annak idején az összecske beküldetik. Mára ugyane czélra polgári tánc: estély rendeztetek.“ — Középszolnokból írják nekünk : „Folyó 15-dikén ment végbe Tasnádon a casinó teremében a Akadémia palotája javára rendezett tánczvigi rom. A terem egyszerű, de csinos és méltóságteljes felszerelése, a résztvevők nagy száma, a jó izó, de komoly, időszerinti kedv, a begyűlt összeg , minden várakozás felülhaladtak. Nem csoda ! a tánczvigalom rendezését szép és lelkes Pagonyi, báró Eglerfstein Amália aszszonyság vállalta el. — Esteli 9 óra táján zendült me a Rákóczy-induló, mely mellett egyszerű daliás ősi öltönyü párak néhányszor körüljárván a temet, lassú csárdás villanyozta tánczra a lelkes közönséget, és a lassú frisebb csárdások, itt-ott francziával ékelve, reggelig örömmámorba ringatták a kedélyeket. Nem hiányoztak a szünidő alatt a lelkesedéssel fogadott toasztok. Adjon Isten a magyarnak továbbra is mindig fogékony keblet közérdekei iránt, s jótékony czélu vigalmainak ilyen rendezőt!“ — Erdélyből megint Kazinczy-ünnepről tudósítanak: ez Fogarason volt febr. 13-kán. Még jan. 12-kén akarták megtartani, de akkor eltiltatták; most engedély jött rá. — Mesko báróné szül. Fáy Mária grófnő a nemzeti múzeumi főterem földiszitésére 100 frtot ajándékozott. Vannak művek, könyvek, vállalatok, melyeknek becse saját magokból oly tisztán és kétségbevonhatlanul tűnik ki, hogy szinte rész néven vennék, ha valaki elkezdené nekünk ajánlani, mert azt látszanék rólunk föltenni , hogy becsességeket saját magukból kiérteni nem tudjuk, s némi megalázásnak is látszik, ha ajánlanak olyasmit, ami ajánlásra nem szorul. Eféle dolgokat nem illik ajánlani, csak rájuk kell mutatni. De különös helyzetbe jut az ember, ha valaminek ily ajánláson túli becséről meggyőződvén, azt is tapasztalja, hogy sokan még nem ismerik. Ily különös helyzetünk van nekünk a Budapesti Szemle irányában. Látjuk jelességét, mely túl van minden ajánlaton, s meg vagyunk győződve , hogy fontos és semmikép üresen nem hagyható hézagot pótol irodalmunkban; de tapasztaljuk azt is, hogy még mindig nem terjedt el oly mértékben, mint hatásának szükséges fönnállsának biztossága kívánja. Megvalljuk, roszul esik nekünk, hogy még mindig ajánlanunk kell, ami olyannyira nem szorul ajánlatra! Most jelent meg a 24 és 25-dik füzet, vagyis a VIII ik kötet eleje és mily gazdag ez is. Nézzük csak, kik írtak bele. A nagyobb czikkek szerzői Arany, Fábián István, Gyulai Pál, Hunfalvy János, Kautz Gyula, Kemény Zsigmond, Salamon Ferencz, Szalay László, a kisebbekéi Beöthy Ákos, Szabó József, Szász Károly. Aranytól a második költemény van itt „Zrínyi és Tassodból; Fábiántól a finnek történetének teljes áttekintése; Gyulaytól a Kolozsvárt múlt évi okt. 27-én elmondott emlékbaszéd Kazinczy Ferencz fölött; Hunfalvytól Barth afrikai utazásának folytatása; Kautztól a nemzetgazdasági eszmék s elméletek történetéből a harmadik közlemény, mely a physiokraták rendszerét ismerteti; Keménytől az emlékbeszéd id. Szász Károly fölött; Salamontól a magyarországi török uralkodást tárgyazó korrajz második czikke; Szalaytól a hetedik közlemény „János király és a diplomatiá“-ból. A m. Akadémia rovatában a decemberi s januári ülések tárgyai vannak ismertetve; az irodalmi szemlében Tennyson Alfréd (Montegut után) Beöthy Ákostól, Eliot „Bede Ádámja“ Szász Károlytól; végül, a fölfedezések és találmányok rovatában a nap és Merkur közti bujdosónak fölfedezése Szabó Józseftől. — Ez a „Budapesti Szemle“ legújabb kettős füzetének tartalma. Nem ajánljuk, csak rámutatunk. — Figyelmeztetjük a protestáns családokat a Székács József és Török Pál szerkesztése mellett újév óta megjelenő „Lelki kincstár“-ra, mely költeményeken s elmélkedéseken kívül a Protestantismus köréből való történeti s életrajzi czikkeket, a vallásos és erkölcsi nevelésre vonatkozó előadásokat s a prot. egyházi és iskolai élet jelenéből vett közleményeket tartalmaz s kéthetenként jelenik meg. Előfizetési ára félévre 1, egész évre 2 újára. Szinte ajándék! Magyarország történetét Horváth Mihályt és Heckenast újra átdolgozva, négy kötetben, kiadja. Az első kötet, a magyaroknak Európába költöztétől az Árpád nemzetség kihaltáig már meg is je- Előfizetési ár az első két kötetre ujírt. Hartleben olvasótárából már a 7 és 8-dik füzet is megjelent, Dumas kaukázusi utazásának negyedik, befejező részét foglalva magában. A jövő héten már új munka indul meg az olvasótárban. — Sarkady István előfizetést hirdet „Történet és szerelem“ czímű újabb beszélyeire, melyek ápril elején jelenendők meg s melyekre márczius végéig küldendő be az 1 vagy 2 frtnyi előfizetés: 1 írtért keménykötésü, 2 forintér díszpéldány van i,érve. A szerző magához kéri küldetni a pénzeket a szép utczába, 1. sz. alá. — Aradon „Aradi természetbarátok egylete“ alakult, mely értekezések, előadások és kísérletezések által mindig széles körben iparkodik a természet ismeretét terjeszteni. A „Wanderer“ febr. 21 kei esti lapjában jelenti, hogy aznapi reggeli lapját a sajtóhatóság lefoglalván, előfizetőinek nem szolgálhat vele. Ugyanez nap a „Morgenpost“-ot is lefoglalták. A pesti egyetem, élvén újonnan megengedett választási jogával, ma megkezdé akadémiai hatóságának újjáalakítását s a hittani karnál dékánná Márkfi Sámuel, prodékánná Pollák János, a jogtani karnál dékánná