Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)
1860-02-25 / 3011. szám
elleni küzdelmet saját rovására felvenni, akkor Poroszország állítólagos fenyegető magatartásának legközelebbi következménye, igénytelen nézetünk szerint, az lenne, hogy a Velencze elleni megtámadás ein ápoltatnék, vagy helyesebben, hogy a megtámadási vonalt megfordítják és a dél felé irányozzák, onnan gyűjtendő a netalán még hiányzandó erőt. Ily esetben Róma és Nápoly lenne a turini agitatio legközelebbi erőpontja, amely téren a német szövetségnek beavatkozásra nem lenne oka és alkalma. Az eredeti terv pedig csak akkor karoltatnék fel újra, ha Piemont erejét dé felől annyira gyarapította, hogy éjszakán tetemes franczia segély nélkül is remélheti, a maga kivánatait valósíthatni. . . . Ez értelemben tehát a porosz nyilatkozat, ha létezik, csakugyan fordulópontot képezhetne az olaszhoni ügyre, hanem olyant-e, mely által az európai béke tartósan biztosittatik, az ismét más kérdés, melyre a felelet könnyen megtalálható. A „Constitutionnel “ commentarja a Grainmont úrhoz intézett sürgönyhez. E czim alatt: „Ki a hibás?“ Grandguillot úr egy czikkel lép fel a„Constitutionnel“-ben, melyben meglehetős élénk hangon vitatja, hogy a szentszék csupán maga az oka mindannak, a mi Romagnában bekövetkezett ; végül azonban azt mondja, hogy a transactiók ideje talán még nem járt le. A czikk így hangzik : »Egy magas helyről jött szó azt mondá legközelebb : „az eseményeknek kérlelhetlen logikája van.“ Ezen események a római kérdésben ma oly gyorsasággal haladnak, hogy bizonyos személyek keserűen panaszolják, miszerint ők nem bírják többé követni azokat. „Ki hibája ? „Ezen zűrzavarban némelyek azt vitatják, hogy Szardinia nagyravágyása okozta az egész bajt. Szárdinia találta fel ezt az egész mondvacsinált (factice) olasz függetlenségi ügyet; ő idézte elő a mostani helyzet minden veszélyeit; kevés hijja, hogy nem Szárdinia az is, aki annak idejében előidézte, hogy adandó alkalommal hasznára fordítsa Ausztriának időről időre való rendszeres invasióját a félsziget különféle államaiban, így okoskodik a pártszellem. _ »Mások még tovább mennek a logatitás nélküli reeriminatiok ösvényén, és ki merik ejteni, hogy Francziaország időtlen (inopportune) beavatkozása Olaszországban zúdította fel a szentszék ellen a mostani zavarokat. „Ideje valahára egyszer mindenkorra végezni mindezen eszmecsapongásokkal, s azoknak, kik folyvást ily értelemben kérdezősködnek tőlünk, nem felelni egyebet a valónál, de az egész valónál. Felelnünk egyébiránt most igen igen könnyű. Elég figyelemmel olvas azon sürgönyt, melyet Phouvenel az ő excla a szerű észtnél levő franczia követhez intézett, hogy az ember előre kitalálja annak mind előrocsátmányait, mind zártételeit. „Különösen két pont ragad meg minket a római kérdés előterjesztésében, amint azt a mi külügyminiszterünk épen annyi bölcseséggel mint tekintélylyel felmutatja. A Grammont úrhoz intézett sürgöny mindenekett új részleteket szolgáltat azon levélhez, melyet a császár, mindjárt a villafrancai előzetes pontok után IX. Piushoz intézni jónak látott volt. — Tudjuk, hogy a magasztalat Francziaországban bajos, és hogy azt örömest gyanúsítják. Mindazáltal nem illenék hozzánk némi álszégyelnnek engedni, s elhallgatni, minő benyomást tett ránk e hang egy keresztény császár és egy győzedelmes uralkodó hangja, aki a hívek közös atyjához és az államaiban fenyegetett fejedelemhez szól egyszersmind. Minő helyzet, és minő tanácsok! Egyfelől a császári Francziaország, a monarchia ősi hagyományaihoz híven, azért sietett elő a lombard síkokra, hogy ott az európai egyensúlyt megvédje. Másfelől a római kormány, feledve a történelem tanításait, feledve régi politikai tanait, együtt fogta a dolgot, ha nem is fegyveres kézzel, legalább szivében és lelkében, azon hatalommal, mely ellen a szentszék ... két századig küzdött volt. Ezen hatalom legyőzetett, s mit tesz most a győző. Bősz sugallatára hagyja-e ellenfelének erkölcsi szövetségesét, mely azt magával látszik vonni ? Nem. Megemlékszik, hogy ő ennek meglehetős kétes semlegességét tiszteletben tartani ígérte; megemlékszik, hogy a világi fejedelem mögött az apostolok utódja áll; a császár eltűnik tehát, és egyedül „az egyház hű fia“ hallatja szavát. „Azonban ez „belátja a kor szükségeit“ s nem titkolhatja el, hogy a körülményen határozók, hogy hidegen kell azokat szemügyre venni, és a lehető leggyorsabban határozni kell. — Tényleg Romagna elszakadt a szentszéktől. A többi legatio hasonlóval fenyeget. Mit kell határozni ? Hogy a szent atya hajoljon a nép óhajtásaira , hogy adja meg azoknak, amit egy szívvel lélekkel kívánnak : a világi kormányzást, és még egyszer meg lehet menteni mindent. Francziaország-e az oka, sőt oka-e Piemont is, hogy tagadó felelet várakozik e lépésre, s hogy a római kormány makacsabbul huny szemet, mint valaha a helyzet rettentő komolysága előtt ? „De hát, ezt vetik ellenünk szünet nélkül, ki teremtette e súlyos, e rettenetes helyzetet. Vájjon nem Szardinia nagyravágyása-e, mely magát Francziaország által támogattatva érzé ? Csak az beszélhet így, a ki az utolsó harmincz év történetét számba sem veszi. Bizonyosan nem Piemont sugallta Romagnának azon erélyes felszólalásokat, melyeket ez 1816 óta Európához intézett; nem Piemont indítá azt fölkelésre 1822-ben és 1831-ben; nem Piemont teremtette ottan azon szorongás és ingerültség állapotát, mely 1815 óta negyvenéves idegen megszállást ten szükségessé. Legyünk őszinték! a mostani válságot sem ő idézte elő semmi részben. Hogy erről meggyőződjék az ember, csak a tényeket kell emlékezetébe hoznia a külügyminiszter úr után. „Minduntalan beszélnek forradalmakról és forradalmárokról. Azt akarják kisütni, hogy Romagnát a múlt évben valami demagóg ragály lepte meg. Semmi sem valótlanabb. ” A való az, hogy ezen tartomány, oly stratégiai okok folytán, melyeket még nem lehetett jól megérteni,egy bizonyos napon felszabadítva érzi magát Ő Apostoli Felsége hadaitól. E napon, Piemont minden serkentése nélkül, minden beavatkozása nélkül annak, de ipso facto visszajutott függetlensége teljes birtokába, s a hadi szerencse által felmentettnek látta magát minden vazallság alól. Nem, ezt felelik nekünk, ilyen esemény nem volt képes a szentszék luzerani jogainak megerőtlenitése, és midőn Romagna annak tekintélyét visszaveté, akkor nyilvános pártütést követett el. — De váljon érdemel e komoly figyelmet ezen ellenvetés érdemileg ?.. II. István pápa azt mondá hajdan: „Csak az érdemli meg a királyi czimet , a ki annak tisztét teljesíti.“ S vájjon IX. Piusnak sikerült e ezen királyi tiszt teljesítése Romagnában az olaszországi háborúkor ? Az osztrákoknak hosszasabb jelenléte Bolognában épen az ellenkezőt mutatja. Még inkább tanúsítja az, hogy azóta nem sikerült hatalmát visszaállítani ott. Még csak meg sem kísérte, amiért mi egyébiránt szerencsét kívánunk neki. Nem mintha mi a római államok világi uralkodójának nem tulajdonítanak azon jogot, mely minden fejedelmet illet, hogy hatalmát erő használatával is fenntartsa, hanem mert, megvalljuk, mi fájdalommal láttuk volna a béke Istenének fenséges képviselőjét, ha hadviseléssel törekedett volna uralkodását visszaállítani. Az előre bocsátottak után nem nehéz kitalálni, hogy Grandguillot úr a romagnai eservényekért a felelősséget vagy Ausztriára vagy megszűnt az egyik részről, irányadás pedig nem jött a másik részről, tehát a népek rendelkeztek magukkal. Miután egyébiránt a czikkíró beismerte, hogy Ausztria játékának volt értelme, s megdicsérte ezen hatalomnak méltóságos magatartását, mely nem vesztegeti az időt meddő reeriminatiókra, s lemondás mindenek fölötti nagyságával bir, ily végszavakkal fordul ismét a pápai kormányhoz : „Szomorú, hogy ki kell mondani, hogy a római kormány , nem tudni minő rosz tanácsokra hallgatva, makacsul nem fogja fel a dolgok valódi értelmét. Az események megértése teljesen hiányzott nála. Semmit nem értett meg ezen emlékezetes küzdelem különféle bonyolódásaiból, és hihetetlen gondtalanságában azt hitte, hogy a népek észre sem fogják venni az ő erkölcsi vereségét. E tévedés folytán elhatározta magát nem engedni semmit. Egy, az ő akaratánál erősebb helyzet követelményei hajthatlannak találták, és a kialkuvások, melyek még mindent megmenthetének, megvetőleg vettettek viszsza. — Az események tehát követték természet^.^y£. sukat, és ^136i6fA^A^mbiTati^7 csupán áltál' lett'valószínűvé, mivel a római cancellária makacssága megtagadott minden engedményt, és mivel botorul összezúzta az olasz confoederatio ama nagy munkáját , melynek a pápa lett volna elnöke. Még egyszer ki a hibás ? Amerikai vázlatok. Irta NEUMANN SALAMON. New-York, jan. 1-én 1860. Tolong a nép az utczákban vndorabb szint öltve a leszállt év nyomorainak elmúlásán-e avagy az ujjal bekövetkezendő remények fejében ? Kik egész év alatt dollárok viszketégétől kergettetve a Broadway pompás bosszú házsorain eszeveszetten egymás mellett elrohannak, ma újév napján, a didergő hideg daczára, mégis pillanatokra meg megállanak itt ott „happy new year“ t (boldog újévet) billentve egy-egy ismerősnek. Fejlesütve mereng e rideg tömegen a hazátlan , lelke ott lebeg a kedvesek barátságos körein és a sajgó honvágy kétszeresen érezteti vele, hogy az elhagyott hazával eltűntek örömei is! Hamar tollhoz, hogy legalább a külzajtól nem háborítva, önkebléből szálljon az édes hazai nyelv sugallata. Midőn ez elött vagy 16 hónappal Pesten egy pár igénytelen cikkeim becses lapjába felvétele után további értekezéseimnek jövendőben is helyet ígért tisztelt szerkesztő úr , legtarkább álmaimban sem fejem, hogy majd innen Amerikából, a világ túlsó részéből fogom szíves ígéretét majd igénybe venni. Egy elhamarkodott alaptalan eltökélés - és ide hullottam, mint a szélsodorta porszem, mely nemétől elszakadva, idegenszerű földréteghez tapad! Ha tiszt, szerkesztő úr ígéretéről meg nem felejtkezett, e soraim egy szellemi lánczolatot képezendnek, mely éltető sugár gyanánt az áldást hozó dicső naphoz , a mindnyájunktól egyaránt forrón imádott honhoz közelebb vonzand. Levelezéshez fogva, kettős czélt tüzek magamnak, először az itteni, a mieinkkel annyira ellentétes viszonyok vázlatos felemlítése, és másodszor ebből folyólag annak megfontolása, miszerint idején volna már komoly intést intézni azokhoz, kik sóvár szemmel ide irányozván vágyaikat. Eldoradónak képzelik e földet, melyen kívül széles e világon bizony nincs alkalmas hely — kiábrándulásra. Ha — amint mondják s igaz is — az amerikai levegő sorvasztó, még telhetetlen gyomorhoz hasonló inkább az itteni élet, mert ez mindenféle jó s rósz anyagot magába elnyelvén, az egészet egyöntetűvé gyúrja, az alig lett pillanat már felemésztette a múltat. Nem arra, ami volt, szoktak itt nézni, hanem rohammal neki hantsanak egy homályos jövőnek, mellet lehetőleg legjobban kizsákmányolni kiki eszét feszegeti, szív s kedély, mint számításon kívüli szükségtelen adalékok régen kipárolgtak az elaszott emberi alakokból. Ki az egyesült államok partjain szárazra lép , törölje ki emlékezetéből tisztán, mi volt, mihez szokott, mi rangot viselt honjában, mert zsúfoló tátongóba merül, mely áradatként fölötte összecsapja hullámait. Busines (kereset) itt a jelszó és akármely nemére akadunk itt az emberi tevékenységnek, minden nemesi törekvések kirekesztésével valamennyi ez axiom körül forog. A szemét hunyorító pap, ki ott a szószéken túlvilági örömekkel biztatja áhitatos hallgatóit, a hazamentő, a népszónok, ki pártja mellett Cicero szavaival dörög, az úgynevezett emberbarátok, kik látszólag jótékony czél mellett hajhusszák becses személyük elhiresítését, mind busmen emberei és pillanatnyi hivatásuk épen csak palást, melylyel a mellékes érdekeket oly szépen be lehet burkolni. Szivérzés ismeretlen portéka elöttök, csak lenéző mosollyal hallják azoknak valahol a világon létét. Nem csoda tehát, hogy a hazáján csüggő kedélyes magyar ember, ki nyiltszivü s nemes népe kebléből ide a nyerészkedő nyers tömeg közé vetődik, oly ha mar fel nem találja magát, a zajló zsibongásban jobbra balra megütközve s végre mindennapi kenyereérti súlyos munkába bele merülve, alig bir kibontakozni a csalódások tömkelegéből. Bezzeg nem nevetnék ki többé odaát minálunk a szegény házalózsidókat, ha látnák, mi csodafélékből, légből kapott ötletekből, tervek s lehetőségekből tudnak itt busines-t teremteni. All to be observed! Múltkor egy magát Proff. Swe-nek czímző egyén valamennyi újság tárogatóival hirdetted az amerikai közönségnek, miszerint az angolok Great Western-je ellenében valami nagyobb szervvel akarja a világot elbámítani, hogy ő nagy költséggel egy roppant léghajót épített, és avval csak egy pár óra alatt át akar röpülni Európába, el is hozza gépezetét ide New-Yorkba és Palace Garden nevű helyen azt felállítván, leereszkedő kegyességgel 15 cent. belépti dij mellett közszemléletnek átengedi, hirdetvén egyszersmind, hogy kinek kedve volna, vele ingyen átmehet Európába. A gömb töltése természetesen sok időbe került, aztán napról napra támadtak ellenséges szellők, az elrepülést gátolók, míg az alatt a nép csak tolongott a csodadolog megnézésére, és a szép összegecskét zsebre rakva ill a kerek nád a kert egy szép napon be vény honorable Proff. is gong disappeare — eltűnt. Kereskedő nem lévén, mégis meg kell vallanom, hogy itt az ipar megmérhetlen nagy és hogy minden műfogásokban századokkal vannak nálunk előbbre, akár minemű mesterséggel vagy foglalkozással jöjjön ide az ember, hamar észre veszi, hogy itt még tanulnia kell, miután oly eszközök s fogások vannak használatban, melyekről nálunk még nem is álmodnak. A sok közül tán egyetlen a maga nemében itt a fogászat, tagadhatlan az itteni fogorvosok s művészek a világon a legelsők; igaz ugyan szükségszülte előny az, miután az itteni éghajlat nem igen látszik kedvezni a rágó műszereknek, öreg, fiatal mind fog nélkül járna, ha jeles orvosaik illő kárpótlásról nem gondoskodnának, de vannak is ám itt oly nagyszerű fogcsináló-intézetek, hogy az ember látásukon megijedve a természet titkos műhelyébe áthelyezve képzeli magát. Azokon kitenni már emberi tehetséget túlhaladó feladat, és mégis sikerült egy német eredetű dr Dieffenbach nevű fogorvosnak kitűnő találmányával a közfigyelmet magára vonni. U t. i. borostyánkőből készít oly foganyagot, mely a valódi fogaktól és a foglalatra a foghustól egy parányival sem különbözik és a mellett alkalmazhatóságára nézve a valódi fogak minden előnyeivel bir. E találmány valamennyi fogorvosok s a mesterséges fogakat használó nagyszámú közönség között nagy ingerültséget okozott, úgy hogy szövetkeztek s husz ezer dollárt ígértek neki találmányáért, felelet helyett pátenst von ki a kormánytól, és azóta ő a legkeresettebb ember különösen a szép nem szájacskáinak csinosítására. Mint mondják az ausztriai birodalom számára is nyer kiváltságot, és máris Pesten a legjelesb fogorvossal dr Cohn L. J. úrral (József tér 14. sz.) összeköttetésbe lépett, gyártmányával megismertetvén őt. (Vége következik.) „Francziaország mindent kimeritett, hogy ily vésyes félreértést megszüntessen. Majd jó tanácsát ajánlá fel, majd békés interventióját. Számba sem vették, végre a nehézségek olyanokká váltak, hogy a külügyi miniszter úr most annak beismerésére látja magát szólítva, „miszerint jóformán késő, semhogy a szentszéknek kilátása lehessen ügyét kedvezőbbre változtatni.“ „Ami minket illet, mi hinni akarjuk, hogy nem késő. Mi jogosítva véljük magunkat azt remélni, hogy a szentatya végre diadalmaskodván az ismert végzésteljes sugallatokon, nem késendik tovább számba venni az eseményeket. Szükséges dolognak fogja tartani nem akadályoztui tovább azon általános pacificatio művét, melyen minden európai hatalom iparkodik , és a melyben a vallás még inkább érdekelve van, mint a politika.“ KÜLÖNFÉLÉK. — K. Sz.Miklósról Szász Károly írja nekünk : „Sietek tudósítani a P. N. olvasóit, hogy városunk szerencsésen megtartá, a m. t. Akadémia palotája javára rendezett kettős, testvérileg összeolvadó vigalmait, e hó 18 és 19. napjain. A nem fölötte nagy, de mellékszobák által kényelmes terem mindkét nap tele volt. Első napon nem lehete egyebet, mint szép és díszes magyar öltözeteket látni, mik oly jól estek a szemnek s szívnek s oly ékesen emelték ifjaink deliségét s hölgyeink bájait Bálkirályokat s királynékat nevezni nem az én dolgom. A vidék, bár körülbél ugyan ez nap, több haconczélú vigalom is volt rendezve, nagy számmal volt képviselve, mit köszönettel jegyzünk fel. Annál nagyobb sajnálattal, hogy pesti irodalmi barátink közül senki sem szerencséltetett. Másodnap lelkes polgárságunk mulatott s egyszerű, tisztes sorai közé delnőink közül nem egy vegyült, testvériesen éljenek! A terem mindkét nap egyszerű, de nemzeties diszszel volt ékítve, s mint hölgyeink ruháin, úgy termünk falain, sőt a világítás lángjaiban is gyönyörűen lobogott a bárra szin; köztök e világított szavakat olvastuk: „Lesz a magyar Akadémiának háza!“ vonatkozással egy szomszéd város oly bálföliratára : „Nincs a m. Akadémiának háza!“ — És ismét ezt: „Épüljön a tudomány háza ! Hintsen fényt, áldást a hazára !“ A másodnapi vigalom jeligéje pedig ez lehete : „Hogy a tudomány palotában lakjék . A kunyhó is meghozza rá fillérjét!“ A jókedv tulság nélkül derült rala mindkét éjen. A fennmaradt tiszta jövedelem 239 ft 80 kr. Nem mellőzhetem itt köszönetünket nyilvánítani Hackenast G. ur iránt, ki a báljelentek és tánctrend nyomatását díj nélkül teljesittető , valamint helybeli kereskedő Leschitz Mátyás ur iránt, ki a terem felépitésében szintén, az ügy iránti buzgalomból fáradozott. Épüljön, kívánjuk, a tudomány — Debreczenből, „egy debreczeni“-tel, veszszük a következő sorokat: „A farsang a mai nappal bevégeztetik, s számolnunk kell magunknak farsangi elveinkről. A polgri casinotársulat két bált rendezett ez idén, azonfcjt “?“, \° ! iszt tervezte, ho—lalassék még egy SSläBi«.,, nj.«««!*idő rövidsége miatt is oly fényes eredménynyel, hogy 300 forinton felül lett a tiszta haszon. E bálban is kizárólag magyar öltönyben jelentek meg hölgyeink, mint szintén a férfiak. Bál királynéja nemcsak egy-kett volt, csínja, egyszerűségre nézve is sok szép nő még szebbé tette magát, de különösen feltűnt a sok szép hölgy közt, pátriarchális egyszerűségével az irodalom fáradhatlan bajnoka. Debreczen város története Írója Katlini Nagy Benőnek lelkes neje, ki egyszerű honi karton szoknyájával, egyszerű magyar főkötőjével, antik vállával adott irányt a divatnak. Mint érdekest és curiosumot kell megemlítenem, hogy ez egész báli öltöny 8, azaz nyolcz forintba került. Adná Isten, hogy e lelkes hölgy példáját az egész magyar haza követné !“ — A Katli. Néplap írja: „Főtiszt. Roskoványi Ágoston nyitrai püspök ur ő méltósága az Oltár-egylet elnökasszonyának lao fitot küldeni méltóztatott ^az aczélból, hogy egyházmegyéjének. sztölöhoznak, de tori fölszólítására,^ ^"'egyleti tagság évi járuléka nehezére esnék, a jámbor egylet áldásaiban részesülhessenek. Midőn az egyleti bizottmány a társulat föladatául kitűzött czéljának ily meleg pártolásáért legforróbb hálaköszönetet mond , egyúttal örömére szolgál kijelenthetni, miszerint az egyleti szabályok tót nyelvre fordítása felől is gondoskodott, hogy így a jámbor egylet hazaszerte minél biztosabban terjedhessen.“ •— Kolozsvárt Steinnál nem rég keveskezű mun lent meg : „A növekedő uj világhatalom. Szózat a birtok érdekében. Irta Vida Károly, a hajdani Budi Híradó, Figyelmező és Magyar Futár szerkesztője.A czikk, melyek, a három utólsót kivéve, a Magyar - ban már megjelentek s melyeket most szerző a nap magyarországi közönség elé is terjeszt, „a földbirtos dületlen hitelének, mint minden társasági jólét légisabb föltételének megalapításához“ kívánván ma egy porszemmel járulni. A könyvecske 75 lapra tér ára 8 hatos. — Második javított és bővített kiadásban jelent cserkuti Cseh József k. r. tanár munkája : „Latin mértéktan az Alvari-féle latin versezet nyomán a tan ifjúság számára.“ Egy ivás ára egy hatos. — Londonban a múlt napokban különös tkeret ment végbe. Több tisztes ur, köztük számos pap, rében fáradoz már rész útra tévedt nöszemélyek jó átr intésében, de mindeddig csekély sikerrel, kivált azon rülménynél fogva, hogy fáradozásuk tárgyaihoz csak órán és éjfél után lehet hozzáférkőzniök. Ezért most vetkező módhoz folyamodtak. Egy egész héten át a második felét folyvást az utczán törték, s mihelyt , mely nőt az illető osztályból megpillantanak, hozzálojzának, csinos meghívó levélkét nyomának markába — hogy semmi egyébnek kitéve ne legyenek — eltűnek. Ily módon ezernél több meghívó levélkét osztottak szét , mely igy szólt : „Néhány barátja bátorka önt felkérni, örvendeztesse meg őket jelenlétével a szemesi vendéglőben, Regent Street, szerdán 8-án éjjeli órakor.“ Ez és bekövetkezett s a meghívottak közöt , ,ami 250 csakugyan megjelent a rendelt helyen. Fél kísérőket nem bocsátottak be, mi sok nőnél gyanút grjesztett, úgy hogy már az ajtóból visszatértek. Ott beterített asztal s valami húsz gentleman várta őket, fölczifrázott nők vígan letelepedőnek, s általában úgy iseléli magokat , a mint a titokteljes levélke után godolták , hogy tehetik. Egy óra tájban , mikor a vedégek már étellel itallal jóllaktak és több vendég nem igen lehetett várni, a megérkezettek is már erren kételkedni kezdettek az estély czélja iránt: eket tisztelendő Broek úr papi beszéddel állt eléjök. Beszidét kitűnőnek mondják. Nem fejezhette ki tiszteletét a gyülekezet iránt, de igenis kifejezte az irán, a minek lenniök kellene, sőt a mi lenne is mindjárt belőlök, mihelyt csak akarnák. Őt tisztelendő Noel úr követé, az erényes nő életét rajzolva. Sokan a vendégei közül zokogtak. A többség azonban közönyös maradt de senki sem rendetlenkedett, mert a kíméletes, nyájas bánásmód mindnyájának jól esett. Mindegyikének megígérték a javítók , hogy kellőképen előmozdítják, ha életet akar kezdeni, s midőn szétoszlottak, volt némi remény, hogy némelyek megtérnek. Magyar Akadémia. A gr. Károlyi-Zichy Karolina assz. által felajánlott negyven db arany jutalom mellett kihirdetett ezen pályafeladatra : „Kívántainak hasznos és érdekes, az összes magyar történelem köréből merített elbeszélések, kedélyes olvasmányul az ifjúság számára , melyek úgy szép nyelv, mint a rajzok átlengő hazafias szellemnél fogva alkalmatosak lesenek arra, irju Keorei nazame jeies jemai co uui yer vuz».~i£tni,v által az erény követésére buzdítsák“ . f. évi febr. 15-ig pályamunka nem érkezvén, újabb határnapul, a ma tartott osztályülésben f. é. april. 1 -je tűzetett ki. Azon egy pályamű, mely elkésve február 16-án érkezett, mint ujdon beküldött tekintetik, ha szerzője máskép nem rendelkeznék. Pest, február 20. 1860. Toldy Ferenc*, litoknok. Nyilatkozat: T. -Füred, február 23. Alább következő soraimnak fölvételére mind a „Pesti Napló“, mind pedig egyéb lapok tisztelt szerkesztőségeit igen kérem . Több mint 10 éve, mióta egy Pájer Karaa nevű ember csekélységem «-- alatt szélesít ott -'Ogat. Több - mutatta be mamint alulkornal testvéröcsése, s miután — az önszug terve szerint — úti költségéből kifogyott, kér, kunyerál és koldul — azon biztatással, hogy az én zsebemből , a legnagyobb köszönettel kifizeti. Sokszor azonban szemtelensége még annyira is fölbátorodik , hogy magát Antalnak csúfolja, s egy vagy más megjelenendő munkájára — már tudnillik az enyémre — előfizetést eszközöl. Ezelőtt néhány évvel épen csak a „Pesti Napló“ hasábjain olvastam egy becsületes óvást említett Pajer Károlynak ilyetén eljárása ellen. Egy szives sárvári levelező figyelmeztette a nagy közönséget, hogy a szemtelen MAGYAR KÖNYVÉSZET. 33. Garay János összes költeményei Esv kötetben. A költő arczképével. Második te 1t es kiadás. A költő családjának tulajdona. Pest. Nyomatott Emint, Gusztávnál. 1860. árét XXII és 1072 hasáb .