Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)
1860-03-22 / 3033. szám
tait, veszélyeit ? Azon veszélyeket, mik itt annál nagyobbak lennének, miután most úgy látszik, Anglia is közelebbről akarja szemügyre venni az események menetét?! Egy évvel ezelőtt, midőn az olasz háborús förgeteg még csak felvonulóban volt, e lapokban azt mondtuk, miszerint déli Olaszhon, nevezetesen a két szicziliai királyság, mindaddig nyugalomban fog maradni, mig a két a nyugati hatalom Szicziliára nézve egyet nem ért, mert e szigetet franczia kézre juthatni soha angol miniszter esze ágában nem lehet. Ellenben Anglia tetemes áldozatokra rá lenne bírható, ha e sziget birtokára kilátás nyílnék előtte. Nem tudjuk, történt-e azóta egyezkedés téren Franczia- és Angolország közt, s nem tudjuk, vájjon a középolaszhoni annexio létrejötte irányozta-e dél felé Napóleon szemét, hogy ott keressen helyt az Etruriában létre nem jöhetett napóleoni secundo genituráért és kész lenne-e ő felsége Szicziliát az angoloknak átengedni, ha Nápoly trónját egy napóleonida bírhatná, — mindezeket nem tudjuk és egyelőre nem is törjük rajta fejünket, de annyi bizonyos, hogy ami a nápolyi part hosszában történik, nagyon is gyanús és a politikai körök figyelmét nem sokára egészen új csatatér felé fogja irányozni. Itt ott máris azt rebesgetik, miszerint a két nyugati hatalom Nápolyban együttes lépéseket ten, a királyi reformok megadására bírandók. Mit jelent ez , tapasztalásból tudjuk Ugyanis tapasztalati tény, miszerint mindenütt, ahol e két hatalom évek óta „reformokat“ sürgetett, az eredmény mindig először megkettőztetett szigor, azután pedig többé kevésbbé veszélyes szakadás volt. így volt ez egyébről nem szólva — az olasz herczegekkel, így a pápával, igy Ausztriával. A dolog megfogható. Mihelyt ily követelések határzottabb jellemet öltenek, annak, akihez hányoztatnak, souverainitását sértik és aztán annál kevésbbé teljesittetnek. Hogy Nápoly elleni kísérlet, bármily ildomosan vétetnék is foganatba, Európát nagy mozgalomba hozandja, fölösleges mondanunk, nevezetesen az orosz és nápolyi udvar közt évek óta intim viszony uralkodik, hanem újabb időben ily — ha úgy szabad mondani — személyes vonatkozások nem mindigbírtak határozó befolyással a politika menetére. Egyébiránt meglehet, hogy nagyon is feketén látjuk a dolgokat, hogy a két flotta csak commotio okáért tette legújabb sétaútját és hogy a nápolyi nép többsége annyira elégült mostani helyzetével, miszerint minden lázadás vagy lázítási kísérletet — bárhonnan jöne is— erélyesen vissza fog utasítani. nál, állandó nyugalomba lépése alkalmából, sokévi hit s hasznos szolgálatainak elismeréséül, hitelengedés mellett császári tanácsosi czimmel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 16-ról kelt legfelsőbb határozatával Horner István tudott s főorvost Gyöngyösön ismétlett alkalmakkal tanúsított hit s hazafias érzületei, valamint egyébkinti közhasznú működésének elismeréséül koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatott a cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 16-tól kelt legfelsőbb határozatával Dornay Lipótot a segédhivatalok igazgatóját a budai helytartósági osztály- Adalékok a magyar történelemhez. i. Apaffi Mihály s az erdélyi rendek 1685. oct. 24-én Gyulafehérvárott megnyílt gyűlésekből „szegény határok közönséges és kiváltképen való szükséges dolgai végett, az úr Haller János urat, Perneszi Zsigmondot, szebeni Miles Mátyást és Inczédi Mihálytsászárhoz „ felségéhez“ küldötték. Ezen követség 686. jun. 28-n írta alá ama szerződést, mely Erdélyt leopold oltalma és egyúttal Leopold főuralma alá helyezte, s melyet az erdélyi publicisták, bécsi vagy lallerféle szerződésnek szoktak nevezni. Hermann bádeni őrgróf, a császári főhaditanács elnöke s gróf Dietrichstein Ferdinánd és gróf Strattmann Henrik voltak Leopold biztosai. Az őrgrófnak — azért is, mert evangélikus volt — számos ellenségei voltak az udvarnál. 1682-ben, midőn Tökölyi felső Magyarországban erős állást fogott, ezen ellenségek onnan származtatták a bajt , mert az őrgróf csak paányi haderőt tartott lábon Tökölyi ellen, ki a császár lövetét s a bádeninek meghittét, Saponarát, vagy kiátszotta vagy megvesztegette; s mert a császári sereg nagyobb része a Rajnához küldetett, nem annyira francziák ellen, mint a bádeni tartományok megőrzésére. Az őrgróf nem maradt adós a válaszszal; kimuatta, hogy Magyarországban nem tarthat annyi katonát mennyit akarna, mert az udvari kamara megtagadta tőle a szükséges pénzt; s hogy XIV. Lajos még veszedelmesebb ellensége a császárnak, mint a török és Tökölyi, s ezt Leopold tanácsosai közöl csak azok sem akarják megismerni, kik szivek fenekén hajlamot táplálnak Lajos iránt, mert katholikus, és gyülöetet iránta, az őrgróf iránt, mert ő nem katholikus. A vádak egyelőre elnémultak ugyan, de időről időre, mihelyest alkalom adatott, meg megújultak. Ilyes alkalom volt az említett erdélyi követség. Hogy a követek pénzt hoztak magokkal, melylyel Leopold egyik vagy másik miniszterével tiszteletüket kézzelfoghatólag éreztessék, nem lehetetlen. Erdély kormánytanácsa 1686. június 19-kén, épen a bécsi követségnek s épen akkor, midőn ez alkudozásban állott az őrgróffal és társaival, egyebek közt irja: „Nehezen esett nekünk az is, midőn Scherffenberg generál bejött, követünktől ajándékot küldtünk éleiben s contemnálván mind az mi kegyelmes urunkat ő nagyságát mind minket, gyalázatunkra visszaküldte.“ A mi Scherffenberggel történt, ki a bécsi követség tárgyával rokonügyben működött, az Hermann őrgróffal is megtörténhetett ; de készséggel hiszem, hogy ő azonképen, mint Scherffenberg, visszautasította a kisértőt. Egyébiránt lett legyen ez bármint, annyi bizonyos, hogy a manoeuvre, melyet az előbbeni czikkelyen isienelőádandó tett speyeri irományok azántó^ .vagy legalább színre aflfahmU* 5e&»$fiségek lehettek, kik magok ilaponosan visszavonulván eljátszására egy könnyen elvetemedhetett éretlen ifjat szemeltek ki — menthetetlen. Ennek előrebocsátása után következik már most: „Haller József veszedelme.“ „Az Apaffi fejedelem által — mondja a speyeri jelentés — Erdélyből ezelőtt néhány hónappal a bécsi udvarhoz küldött követek feje volt báró Haller, kinek nemzetsége régmúlt századokban a nürnbergi patriciatusból Erdélybe került. Ez fiát Józsefet is magával hozván, gyarló neveltetése vagy pedig elcsábittatása oly emberek által, kik örömest halásznak a zavarosban , következő tettre bírta az ifjat. Egy nap rögtön hire szárnyalt, hogy az erdélyi követek a törökkel kötendő béke eszközlésére *) bizonyos summa pénzt magokkal hozván, azzal magának a császári felségnek is alkalmatlankodtak. E bir eljutott a császárhoz is, ki keletkezésének okait és szerzőit gondosan nyomozgattatá. Sime Haller József elsőben titkos kihallgattatást szorgalmaz, s nem érvényzélt, irás utján jelentést tesz a felségnek, hogy olyan dolgokat akar vele tudatni, melyek a közjót könnyen veszedelmeztethetik. Ekkor csakugyan kihallgatást nyert, s nem egy, hanem három ízben, és írásban is kinyilatkoztatta, hogy ő, bizonyos helyen és napon, az udvar fő haditanács elnökének, Hermann bádeni őrgrófnak, más tisztviselőknek is megvásárlására 30,000, a Tcaolyihez nem rég követül ment báró Saponarának pedig 20,000 aranyat kézbesített. Ő császári felsége ugyan a bizalmatlanságnak még árnyékával sem viseltetett a bádeni őrgróf megvesztegethetlen volta iránt, de más tisztviselőkre nézve mégis némi kötelek támadtak lelkében , s mármár váratlan dolgok voltak történendők, ha maga Haller József, kétségkívül a mindenható Isten sugallatából, személyesen nem megyen az őrgrófnak, s ha neki meg nem mondja, hogy erős vizsgálat foly ellene, hogy ő, Haller József, már négy Ízben hivatott a császár színe elébe, hol kér^^iótf'az ' neki az iránt, mit tud,Uzu0r'ör’himezetlen vallomásör©'Alakú emlegetésével is serkentgették, hogy az őrgróf úgy is már nem él sokáig, s hogy tehát neheztelésétől nem kell tartani. A jelentéstevő e rejtélyes szavak értelmének kitudására kétszáz aranyat fordított, s ekkor kisült, hogy szándék van az őrgrófot méreg által kivégezni. Hírhordását azzal fejezte be Haller, hogy ezen kétszáz aranynak haladék nélküli megtérítését annál biztosabban várja, mert a követség mármár készülőben van visszautazni Erdélybe. Hermann őrgróf a császárhoz sietett, annak, mit hallott, fájdalmas bepanasztására; a császár pedig fő udvari kanczellárja által közöltette vele az irományt, melyben őt Haller bevádolta, azon Haller, ki ekkor elvégre börtönbe vettetett. Ma — 1686. aug. 8-án — négy hete volt, hogy tömlöczbe került, négy hete, hogy az erdélyi követség miatta nagy búsan innen elutazott ; ma büntetését is vette. Erős őrizet alatt az alsó-ausztriai kormányzóság tanácsa elébe vezettetvén ezen ítélet hirdettetett ki néki: „Haller József erdélyi, súlyos cselszövései és gonosz rágalmai miatt fejvesztésre kárhoztatott. De a császári felség másoknak közbenvetésére s előtte tudva levő egyéb okoknál fogva, császári királyi kegyelmességéből elengedi neki a halálos büntetést, parancsolván, hogy a bűnös a törvényszék képében összeülendő alsó-ausztriai kormánytanács elébe vitetvén, itt térden állva Istent és ő császári felségét megkövesse, hogy egyedül gonoszsága által ösztönöztetve, rágalmaival és hazugságaival mind ő felségének személyét, mind a bádeni őrgrófot és báró Saponarát másokkal egyetemben súlyosan megbántotta.“ Ez megtörténvén, egyszersmind fogadást tön írásban: „hogy a császár kegyelmességét mindenütt és minden alkalommal erejéhez képest tettleg fogja meghálálni, hogy egész életének folyamata alatt sohasem fog, sem bosszuállásból a szenvedett fogság miatt, sem más ürügyből oly valamit elkövetni, mi ő felségének, dicsőséges házának s országainak és tartományainak közvetlenül vagy közvetve kárára fordulhatna; sőt hogy javainak és életének is feláldozásával ő felsége veszedelmét el fogja hárítani, ő felsége dicsőségét és hasznát elő fogja mozdítani.“ A felebbi büntetéssel száműzés ő felsége minden országaiból is járván, József visszament Erdélybe, hol szabadon tartózkodhatott, csak több év múlva fog, de tettleg is Leopold van Erdélynön.Mán Atyja, hogy itt közbenvetőleg érintsem, szerzője a nagy hírre kapott ,Hármas históriának. — Erdély államfiai között e korban Teleki után az első, még kincstárnokká választatása előtt is nagy befolyással birt hazájában; s azonképen mint idősbik fia István előtt, ki a következett század elején családjának megszerezte a grófi koronát, úgy az ifjabbik, József előtt is, daczára a történeteknek, nyitva állott volna emelkedéshez az út. De jelleme őt nem azon utakon jártatá, melyen testvére járt vala. Midőn Tökölyi néhány évvel később becsapott Erdélybe, s rövid idő múlva kénytelen lévén innen kivonulni, egy ideig Havasalföld szélein, majd Tergovistban tartózkodott, nyughatatlansága Haliért a kurucz vezér táborába vitte. Talán boszuállásból ment oda — fogja egynémelyik olvasóm gondolni, — de amit Cserei emlékiratában olvasunk felőle, azt gyanittatja velünk, hogy vagy ígéretének beváltására — javainak és életének feláldozásával hárítani el a császár veszedelmét, — ment Tökölyihez, vagy — a mi még valószinüebb — oly czélzattal, hogy innen magát elűzetvén, halántékai közül a politikai hívnek koszorúját fűzhesse s eljárásának majdan busás jutalmát vehesse. ”• Cserei Mihálynál ugyanis ezt olvassuk az 1691-ik évhez : „Tergovistán létében Tökölyi Haller Józsefet megöleté, Haller János kisebbik fiát, csintalan nyughatatlan elméjű ifjat, ki atyjával Bécsben létében, mind az édes atyját, mind a miniszterek közül nagy urakat, kicsinyen músék, hogy a császárnak már beárulván, el nem vesztesé, a melyért is a miniszterek meg akarják vala öletni, kitudódván praktikája ; de a jámbor Leopoldus császár nem engedé, hanem az udvarból kiküldé. Itt is, Tökölyihez menvén az atyja akarata ellen, olyan praktikához kezde, rajta kapákt; bár csak megtagadja vala,nem vala bizonyság ellene,maga megvallá, hogy Tökölyit meg akarta volna lövődözni. Nem jön olyan kegyelmes bírája, mind Bécsben, mert Tökölyi hirtelen indulatból meglövődözteté; azután sokszor megbánta, de késő vola. Ott temették el a testét.“ Szalay László. *) A követség feladatát palástolni kellett kivált a porta előtt, s ez okból kihíreszteltetett, hogy Haller és társai a békekötés szorgalmazására jöttek Bécsbe. Az igazságügy miniszter Kopisány Alajos tisztet a trencséni megye törvényszéknél, törvényszéki segéddé kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Weisz Károly pesti cs. k. jövedéki és fogyasztási főhivatali beszedét, a saját gazdászati hivatalnál megürült ellenőr állomásra kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály aeider Nándort a pesti fővámhivatal hivatali tisztjét főhivatali tisztté ugyanott kinevezte. A nagyváradi cs. kir. orsz. pénzügyigazgatási osztály az alárendelt fiók orsz. pénztárnál megürült járulnoki állomásra Gr . 1t1 Józsefet eddig a nagyváradi jövedék főhivatal segédtisztjét alkalmazta. A nagyváradi cs. k. helytartósági osztály elnöksége Metz János helytartósági fogalmazói gyakornokot szolgabiró tollnokká kinevezte. Somssich Pál tegnapi számunkban említett levelét egész kiterjedésében itt közöljük : „Tekintetes Somogy vármegyének egykoron Karai és Rendei még 1843-ik évben közgyülésileg határozták el, hogy koszorús költőnk, néhai Berzsenyi Dánielnek sirja fölé emlék állittassék, és ha az e czélra — szabad adakozások utján — összegyűjtendő pénzösszeg meghaladná egy, a niklai szerény temetőhöz illő sírkőnek költségeit, akkor készíttessék egy másik emlék is, mely a haza szivében, Pesten, a nemzeti Múzeumban vagy annak terén hirdesse a dicsőült iránti köztiszteletet. „Az igy határozó Rendeknek kegyes megbízásából én is egyik gyűjtő valék ; és bárha a bekövetkezett évek lefolyta alatt nem fejlődhetett ki ez ügy körül annyi részvét, mennyi a feladat — csak első részének teljesítésére is megkivántatott volna, — én mégsem tarthattam kiküldetésemet megszűntnek mindaddig, mig Berzsenyink sirja kopáran állt; és azért nyitva tartom aláírási ivemet folyvást, s lelki s honfiak és honleányoknak segítségével lassacskán gyűjtögettem az adakozásokat, melyeknek igen szerény összegével múlt tavaszon nemcsak a sirkövet megrendelni, de már a Muzeum számára szánt emléknek elkészítésébe is belekapni bátorkodtam. „Ezen siker fölött azonban sem a lelkes adakozók, sem én a szerény gyűjtő, nem örvendezhetnénk még, ha derék hazánkfia, ifjabb báró Vay Miklós urnák buzgósága, szíves készsége és mesteri képzettsége nem nyújtja segédkezeit. „Úgy van fenntisztelt barátomat, kinek művészi tehetségét már serdülő korában Budán serdithetni, később pedig Berlinben arról meggyőződni szerencsém volt — felkérni bátorkodtam, „modellirozná Berzsenyénknek mellszobrát“ — és ezt ő megtette — megtette hazafias készséggel és művészi mesterséggel, sőt többet tett. „Ő az általa remekül modellirezott mellszobornak érczbeli öntését is Fernkorn hires bécsi öntödéjében eszközölte — és a körül mindeneket oly czélszerüleg és gazdálkodva intézett el, hogy fáradozásai által a különben igen szerény Berzsenyi-pénzalapot több száz ftnyi kiadástól kímélte meg . „Neki köszönhetjük tehát, hogy e mű már múlt évi november hónapban elkészült és Pestre le is szállíttatott, hol most ideiglenesen a nemzeti kaszinó könyvtárában tartatik, és bármelyik hazai művel bátran versenyezhet. „A talapzatot egészben gránitból, szorgalmas és a nemzeti vállalatok körüli buzgóságáról ismeretes Gerendaynk készíti, és ígérete szerint azt jövő május elejéig be is fejezi. „E szerint nincs egyéb hátra, mint hogy megbízóimnak határozata szerint méltóságodat, mint a nemzeti Múzeumnak igazgatóját egész tisztelettel megkérjem, hogy ezen nemzeti emléknek a Muzeum kertjében tisztes helyet kijelölni s az erre netalán szükséges engedélyt felsőbb helyről kieszközölni szíveskedjék. „Ki egyébiránt stb. Pesten 1860- márcz. 2-n. Somssich Pál m. k.“ KÜLÖNFÉLÉK. — Egy gyűjtőtől következő néhány sor érkezett szerkesztőségünkhez: „Azon kisérő iratok, melyek mellett egyes ipartestületek a m. Akadémia palotája s alaptőkéje fölsegélésére czélzott adakozásainkat összehordják, annál mélyebb érzelmeket keltenek fel egész valónkban, minél bővebben ábrázolják szavaik és betűik az iratollal való foglalkozás szokatlanságát. Ha e hatás — mint hiszszük — emberi természetünk jobb vonásai közé tartozik , úgy nincs okunk ily erkölcsi örömérzetek gyöngyeivel a közvilágosság elől zugba vonulnunk. Az eredeti iratok mint okmányok lévén kezünk között, addig is, mig illető helyre beküldetnének, óhajtjuk azok közül egy párnak betűről betűre kiirt néhány sorát a t. szerkesztőséghez juttatni. Egy falusi csizmadia czéhmester igy ír „. . . . öröm fogta el keblünket, hogy vannak oly lelkes egyének, kik éjjel nappal küzdenek az mindenek jólétéért ; adja Isten, hogy azon magasztos czél századokon keresztül, még számosabb s lelkes honfiakra is találjon. Mi is, mint akik igen kevés tagból állunk, de szives örömmel nyilvánítjuk, hogy az általunk összetett, néhány filléreink milliókká növekedjenek, beküldünk 6, azaz hat új forintot stb.“ Egy m.városi gubás czéhmester ezt irja „. . . . a czéhtestületet összehivattam s tehetségemhez képest felvilágosítást is adtam. Nem nagy elmetörés s nem nagy ékesszólás kellett ahoz, mert ezen testület, ha valamely közhasznú jótékony czél kiviteléhez segedelemmel járulni felszólittatott, azt kész szívvel teljesíthetni mindenkor legfőbb szerencséjének tartotta, mit tanúsít azzal jelenleg is, hogy a magyar tud. Akadémia palotája építéséhez s annak alaptőkéje gyarapításához egészen elérzékenyülve s örömtől dagadt kebellel szavazott meg húsz húsz, összesen 40 a. é.irtokot. Én tehát a midőn ezen kevés kis összeget megküldöm, egyszersmind bizodalommal felkérem a mélyen tisztelt elnökséget, méltóztassék azt bár csekély ugyan, de mint tiszta jó szívből eredő adományt illő részvéttel elfogadni stb....“ — A m. t. Akadémia számára szerkesztőségünknél folytatólag adakoztak : Gyertyánffy László 30 frt, Szalay Zsófia 1 frt, Szalay Pál 1 frt, Serák István Puszta-Szent-Tamásról 300 frtot (150 frt a házra, 150 frt az alaptőkéhez), összeg 332 frt. — A Kazinczy alapítványra Gyertyánffy László úr 30 frtot küldött be hozzánk, mit illető helyen kézbesítettünk. — Hódoly László a bécsi egyetem magyar hallgatósága nevében 147 ausztr. ért. frtot küldött be a múzeumi parkban felállítandó Kazinczy-szoborra; a szép ügy nevében ezért köszönetet mondunk, az összeget az illető pénztárba tettük át. — Joannovics György 10 újírtot tett le szerkesztőségünknél, hogy azt a horvátországi szükölködök számára küldjük. Ezen emberbaráti nemes óhajtónak eleget tettünk. Mező-Bándon, mint a Kolozsvári Köz- lönynek írják, még febr. 9-ikén ülték meg a Kazinczy-ünnepet. — A pesti takarékpénztári választmány elhatározta, hogy jövőben, pénztárának időszerinti állásához képest, ingatlan vagyonra elhelyezendő kölcsönökben a békés- és veszprémmegyei birtokok tulajdonoa«.tio PGCnooiti. — A Szent-István-társulatnak 1859-re megjelent jegyző- és névkönyvéből örömmel látni, hogy e társulat folyvást gyarapodik: a tagok összes száma 7136, kik közül 228 alapitó, 96 tiszteleti, 142 előfizető, a többi rendes tag. — Ráth Mór könyvkereskedésében következő munkák jelentek meg : 1. Erdei lak mint hármas dalverseny ás Petőfi Sándor. Szemere Pál „Tandithyramb és dalverseny“ czimü munkájából. Közli Halász Dezső. Ára 24 kr. — 2. Egy veres kalap, mely elázott, irta Csepeli Sándor, két kötet, ára 2 frt.— 3. Magyarország családai, czimerekkel és leszármazási táblákkal, irta Nagy Iván, hetedik kötet 1. és 2. füzet, Kabarcz-Keglevics. Ára 1 frt 70 kr. — 4. Egyházi beszédek, 1. füzet a földmivelő, házánál és házán kivül, közli Dobos János, ára 1 frt 80 kr. —Heckenast Gusztáv kiadónál, s általa minden könyvkereskedésben a következő munkák szerezhetők meg : 1. Kárpáthy Zoltán, regény, irta Jókai Mór, három kötet, II. kiadás, ára 3 frt. 2. A magyar nemzet klassikus írói. Kisfaludy Károly minden munkái V—VIII. kötet. Előfizetési ár 10 frt. 3. s a 11 ó köz történeti vázlata, Belleházi Bartal György által. Ára 1 ft 50 kr. — Ifj. Magvassy Mihály, tanító a győri testgyakorlóiskolában, ki a pesti testgyakorló intézetben f. hó 17-én a szabad testgyakorlati vizsgálatot kitűnő sikerrel letette s jövő télen Berlinben a gyógytestgyakorlatot is el készül sajátítani, az említett vizsgálat után azon helyes indítványt téve az intézet elnökének, hogy a testgyakorlatnak tudományos rendszerét teljesen kifejtő kézikönyv kidolgozására — minől magyarban még nem bírunk—pályadíj gyüjtessék s tűzessék ki, mihez ő maga mindjárt 3 aranynyal járul s még többet gyűjteni ajánlkozik. Az ajánlat közhelyesléssel találkozott s az elnök, Szapáry Antal úr. azt maga részéről is előmozdítani ígérte. Ugyancsak Magvassy ur, ki magát a kisdedóvásra nézve is teljesen kiképezte, az e részbeli vizsgálatot szintén letette (a Ney Ferencz igazgatása alatt álló kisdedóvó-képezdében, márt. 19-én), s szintén igen jó sikerrel. A budapesti orvos egyesület f. hó 17-dikén tartott gyűlésében prof. Lenbossék egy ritkább készítményt mutatott be, melyen rendkívüli ideg és rendellenes ütér-lefolyást fedezett fel. Prof. Csermák az orrganat üveg vizsgálati kísérleteit egy egyénen és saját magán mutatta be. — Újvidéken e napokban új szépirodalmi lap indul meg szerb nyelven, „Danica“ (hajnal) czim alatt. Szerkesztője s tulajdonosa Popovics György. — V r a béy Szerafina k. a. hazánk leánya Páriából, hol Erard teremében oly meglepő sikerrel lépett fel, közénk érkezett s jövő kedden u. m. f. hó 27-én adandja első hangversenyét az „Európa“ teremében. E hangversenyen Hollósy L. Kornélia a. is közreműködeni. Vrabély Szerafina kisasszonyt hozzánk érkezése előtt nagy hír előzte meg, ő az ez évi párisi idény legfeltűnőbb jelenete s legünnepeltebb zongoraművésznője volt. Ezt azon örömmel említjük fel, mit nyújt azon tudat, hogy a párisi művész királyok által kitüntetett s az Eugenie császárné által megjutalmazott művésznő hazánk leánya. De halljuk mit mond felőle a legtekintélyesb műreferensek egyike Lasalle Albert a „Monde Illustre“ben: „Ötvennél több hangverseny adatott, mond, Páriában a téli saison alatt. A zongorázók e lavinájában, mely Németország minden pontjáról gomolygott felénk, csak Vrabély Szerafina k. a. egyedül tett hatást. Ő valóban Pleyel a. után ez időszak legszebb tehetsége. Vrabély k. a. fiatal magyar hölgy s Dreyschock és Liszt tanítványa. Előtte, mond egy lap, a zongorának nincs titka, nincs oly nehézség, melyet le ne gy/izn« » - i_í_t fel ragyogása mellett a kifejezés minden bájával bir. Vrabély k. a. mint egy meteor tűnt fel Párisban, mert egyetlen hangverseny után és miután Wagner Rikhárdnál egyszer játszott, visszatért hazájába Pestre, visszahagyva egy oly játék emlékét, melyben való érzés és lélek van.“ E szavakhoz részünkről azt csatoljuk, hogy a k. a. Rem£uyi anai feltétlenül magasztaltatik, ki e művésznőt azon ritka hangversenyzőkhöz számítja, kik a zenét alaposan értik. Ha a jövő kedden Reményi még itt lesz, ő is fog bűbájos hegedűjén játszani. — Figyelmeztetjük a közönséget Lippert József aradi születésű hazánkfiára, ki Bécsnek egyik legbitimőbb MAGYAR KÖNYVÉSZÉT. 47. A magyar nemzet classicus írói, Kisfaludy Károly minden munkái. V, VI, VII, VIII. kötet. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1860. Kis 8 adrét 204, 206,103 és 211 lap. Előfizetési ár 10 frt.