Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)

1860-03-22 / 3033. szám

tait, veszélyeit ? Azon veszélyeket, mik itt an­nál nagyobbak lennének, miután most úgy lát­szik, Anglia is közelebbről akarja szem­­ügyre venni az események menetét?! Egy évvel ezelőtt, midőn az olasz háborús förgeteg még csak felvonulóban volt, e lapok­ban azt mondtuk, miszerint déli Olaszhon, ne­vezetesen a két szicziliai királyság, mind­addig nyugalomban fog maradni, mig a két a nyugati hatalom Szicziliára nézve egyet nem ért, mert e szigetet franczia kézre jut­hatni soha angol miniszter esze ágában nem lehet. Ellenben Anglia tetemes áldozatokra rá lenne bírható, ha e sziget birtokára kilátás nyílnék előtte. Nem tudjuk, történt-e azóta egyezkedés téren Franczia- és Angolország közt, s nem tudjuk, vájjon a középolaszhoni annexio létre­jötte irányozta-e dél felé Napóleon szemét, hogy ott keressen helyt az Etruriában létre nem jöhetett napóleoni secundo genituráért és kész lenne-e ő felsége Szicziliát az angoloknak át­engedni, ha Nápoly trónját egy napóleonida bírhatná, — mindezeket nem tudjuk és egy­előre nem is törjük rajta fejünket, de annyi bizonyos, hogy a­mi a nápolyi part hosszában történik, nagyon is gyanús és a politikai kö­rök figyelmét nem sokára egészen új csatatér felé fogja irányozni. Itt ott már­is azt rebesgetik, miszerint a két nyugati hatalom Nápolyban együttes lépése­ket ten, a királyi reformok megadására bí­­randók. Mit jelent ez , tapasztalásból tudjuk Ugyanis tapasztalati tény, miszerint minde­nütt, a­hol e két hatalom évek óta „reformo­kat“ sürgetett, az eredmény mindig először megkettőztetett szigor, azután pedig többé ke­­vésbbé veszélyes szakadás volt. így volt ez egyébről nem szólva — az olasz herczegekkel, így a pápával, igy Ausztriával. A dolog meg­fogható. Mihelyt ily követelések határzottabb jellemet öltenek, annak, a­kihez h­ányoztatnak, souverainitását sértik és aztán annál kevésbbé teljesittetnek. Hogy Nápoly elleni kísérlet, bármily ildo­mosan vétetnék is foganatba, Európát nagy mozgalomba hozandja, fölösleges mondanunk, nevezetesen az orosz és nápolyi udvar közt évek óta intim viszony uralkodik, hanem újabb időben ily — ha úgy szabad mondani — személyes vonatkozások nem mindig­­bírtak határozó befolyással a politika menetére. Egyébiránt meglehet, hogy nagyon is feke­tén látjuk a dolgokat, hogy a két flotta csak commotio okáért tette legújabb sétaútját és hogy a nápolyi nép többsége annyira elégült mostani helyzetével, miszerint minden lázadás vagy lázítási kísérletet — bárhonnan jöne is— erélyesen­ vissza fog utasítani. nál, állandó nyugalomba lépése alkalmából, sokévi hit s hasznos szolgálatainak elismeréséül, hitelenge­­dés mellett császári tanácsosi czimmel legkegyelme­sebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 16-ról kelt legfelsőbb határozatával Horner István tudott s főorvost Gyöngyösön ismétlett alkalmakkal tanúsított hit s hazafias érzületei, valamint egyébkinti közhasznú működésének elismeréséül koronás arany érdemke­reszttel legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatott a cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 16-tól kelt legfelsőbb határozatával D­o­r­n­a­y Lipótot a segéd­­hivatalok igazgatóját a budai helytartósági osztály- Adalékok a magyar történelemhez. i­. Apaffi Mihály s az erdélyi rendek 1685. oct. 24-én Gyulafehérvárott megnyílt gyűlésekből „szegény ha­­tárok közönséges és kiváltképen való szükséges dol­­gai végett, az úr Haller János urat, Perneszi Zsigmon­­dot, szebeni Miles Mátyást és Inczédi Mihályt­sászárhoz „ felségéhez“ küldötték. Ezen követség 686. jun. 28-n írta alá ama szerződést, mely Erdélyt leopold oltalma és egyúttal Leopold főuralma alá helyezte, s melyet az erdélyi publicisták, bécsi vagy lallerféle szerződésnek szoktak nevezni. Hermann bádeni őrgróf, a császári főhaditanács el­­nöke s gróf Dietrichstein Ferdinánd és gróf Stratt­­mann Henrik voltak Leopold biztosai. Az őrgrófnak — azért is, mert evangélikus volt — számos ellensé­­gei voltak az udvarnál. 1682-ben, midőn Tökölyi felső Magyarországban erős állást fogott, ezen ellenségek onnan származtatták a bajt , mert az őrgróf csak pa­­ányi haderőt tartott lábon Tökölyi ellen, ki a császár lövetét s a bádeninek meghittét, Saponarát, vagy ki­­átszotta vagy megvesztegette; s mert a császári se­­reg nagyobb része a Rajnához küldetett, nem annyira­­ francziák ellen, mint a bádeni tartományok megőrzé­­sére. Az őrgróf nem maradt adós a válaszszal; kimu­­atta, hogy Magyarországban nem tarthat annyi kato­­nát mennyit akarna, mert az udvari kamara megta­gadta tőle a szükséges pénzt; s hogy XIV. Lajos még veszedelmesebb ellensége a császárnak, mint a török és Tökölyi, s ezt Leopold tanácsosai közöl csak azok sem akarják megismerni, kik szivek fenekén hajla­­mot táplálnak Lajos iránt, mert katholikus, és gyülö­­etet iránta, az őrgróf iránt, mert ő nem katholikus. A vádak egyelőre elnémultak ugyan, de időről idő­re, mihelyest alkalom adatott, meg megújultak. Ilyes alkalom volt az említett erdélyi követség. Hogy a kö­vetek pénzt hoztak magokkal, melylyel Leopold egyik vagy másik miniszterével tiszteletüket kézzelfogható­­lag éreztessék, nem lehetetlen. Erdély kormánytaná­­csa 1686. június 19-kén, épen a bécsi követségnek s épen akkor, midőn ez alkudozásban állott az őrgróf­fal és társaival, egyebek közt irja: „Nehezen esett nekünk az is, midőn Scherffenberg generál bejött, kö­vetünktől ajándékot küldtünk éleiben s contemnálván mind az mi kegyelmes urunkat ő nagyságát mind minket, gyalázatunkra visszaküldte.“ A mi Scherffen­­berggel történt, ki a bécsi követség tárgyával rokon­ügyben működött, az Hermann őrgróffal is megtörtén­hetett ; de készséggel hiszem, hogy ő azonképen, mint Scherffenberg, visszautasította a kisértőt. Egyébiránt lett legyen ez bármint, annyi bizonyos, hogy a ma­noeuvre, melyet az előbbeni czikkelyen isienelőá­dandó tett speyeri irományok azántó^ .vagy legalább színre aflfahmU* 5e&»$fiségek lehettek, kik magok il­­aponosan visszavonulván eljátszására egy könnyen elvetemedhetett éretlen ifjat szemeltek ki — ment­hetetlen. Ennek előrebocsátása után következik már most: „Haller József veszedelme.“ „Az Apaffi fejedelem által — mondja a speyeri je­lentés — Erdélyből ezelőtt néhány hónappal a bécsi udvarhoz küldött követek feje volt báró Haller, kinek nemzetsége régmúlt századokban a nürnbergi patri­­ciatusból Erdélybe került. Ez fiát Józsefet is magával hozván, gyarló neveltetése vagy pedig elcsábittatása oly emberek által, kik örömest halásznak a zavaros­ban , következő tettre bírta az ifjat. Egy nap rögtön hire szárnyalt, hogy az erdélyi követek a törökkel kötendő béke eszközlésére *) bi­zonyos summa pénzt magokkal hozván, azzal magá­nak a császári felségnek is alkalmatlankodtak. E bir eljutott a császárhoz is, ki keletkezésének okait és szerzőit gondosan nyomozgattatá. S­ime Haller Jó­zsef elsőben titkos kihallgattatást szorgalmaz, s nem érvén­yzélt, irás utján jelentést tesz a felségnek, hogy olyan dolgokat akar vele tudatni, melyek a köz­jót könnyen veszedelmeztethetik. Ekkor csakugyan kihallgatást nyert, s nem egy, hanem három ízben, és írásban is kinyilatkoztatta, hogy ő, bizonyos he­lyen és napon, az udvar fő haditanács elnökének, Hermann bádeni őrgrófnak, más tisztviselőknek is megvásárlására 30,000, a Tcaolyihez nem rég köve­tül ment báró Saponarának pedig 20,000 aranyat kézbesített. Ő császári felsége ugyan a bizalmatlan­ságnak még árnyékával sem viseltetett a bádeni őrgróf megvesztegethetlen volta iránt, de más tiszt­viselőkre nézve mégis némi kötelek támadtak lel­kében , s mármár váratlan dolgok voltak történen­­dők, ha maga Haller József, kétségkívül a minden­ható Isten sugallatából, személyesen nem megyen az őrgrófnak, s ha neki meg nem mondja, hogy erős­­ vizsgálat foly ellene, hogy ő, Haller József, már négy­­ Ízben hivatott a császár színe elébe, hol kér^^iótf'az ' neki az iránt, mit tud­,Uzu0r'ör’himezetlen vallomás­­ör©'Alakú emlegetésével is serkentgették, hogy az őr­gróf úgy is már nem él sokáig, s hogy tehát nehezte­lésétől nem kell tartani. A jelentéstevő e rejtélyes szavak értelmének kitudására kétszáz aranyat fordí­tott, s ekkor kisült, hogy szándék van az őrgrófot méreg által kivégezni. Hírhordását azzal fejezte be Haller, hogy ezen kétszáz aranynak haladék nélküli megtérítését annál biztosabban várja, mert a követség mármár készülőben van visszautazni Erdélybe. Hermann őrgróf a császárhoz sietett, annak, mit hallott, fájdalmas bepanasztására; a császár pedig fő udvari kanczellárja által közöltette vele az irományt, melyben őt Haller bevádolta, azon Haller, ki ekkor elvégre börtönbe vettetett. Ma — 1686. aug. 8-án — négy hete volt, hogy tömlöczbe került, négy hete, hogy az erdélyi követség miatta nagy búsan innen el­utazott ; ma büntetését is vette. Erős őrizet alatt az alsó-ausztriai kormányzóság tanácsa elébe vezettet­vén ezen ítélet hirdettetett ki néki: „Haller József er­délyi, súlyos cselszövései és gonosz rágalmai miatt fejvesztésre kárhoztatott. De a császári felség mások­nak közbenvetésére s előtte tudva levő egyéb okok­nál fogva, császári királyi kegyelmességéből elen­gedi neki a halálos büntetést, parancsolván, hogy a bűnös a törvényszék képében összeülendő alsó-ausz­triai kormánytanács elébe vitetvén, itt térden állva Istent és ő császári felségét megkövesse, hogy egye­dül gonoszsága által ösztönöztetve, rágalmaival és hazugságaival mind ő felségének személyét, mind a bádeni őrgrófot és báró Saponarát másokkal egyetem­ben súlyosan megbántotta.“ Ez megtörténvén, egyszersmind fogadást tön írás­ban: „hogy a császár kegyelmességét mindenütt és min­den alkalommal erejéhez képest tettleg fogja meghá­lálni, hogy egész életének folyamata alatt sohasem fog, sem bosszuállásból a szenvedett fogság miatt, sem más ürügyből oly valamit elkövetni, mi ő felségének, di­csőséges házának s országainak és tartományainak közvetlenül vagy közvetve kárára fordulhatna; sőt hogy javainak és életének is feláldozásával ő felsége veszedelmét el fogja hárítani, ő felsége dicsőségét és hasznát elő fogja mozdítani.“ A felebbi büntetéssel száműzés ő felsége minden országaiból is járván, József visszament Erdélybe, hol szabadon tartózkodhatott, csak több év múlva fog­, de tettleg is Leopold van Erdély­n­ön.Mán­ A­­tyja, hogy itt közbenvetőleg érintsem, szerzője a nagy hírre kapott ,Hármas histó­riának. — Erdély államfiai között e korban Teleki után az első, még kincstárnokká választatása előtt is nagy befolyással birt hazájában; s azonképen mint idősbik fia István előtt, ki a következett század ele­jén családjának megszerezte a grófi koronát, úgy az ifjabbik, József előtt is, daczára a történeteknek, nyitva állott volna emelkedéshez az út. De jelleme őt nem azon utakon jártatá, melyen testvére járt vala. Midőn Tökölyi néhány évvel később becsapott Er­délybe, s rövid idő múlva kénytelen lévén innen kivo­nulni, egy ideig Havasalföld szélein, majd Tergovist­­ban tartózkodott, nyughatatlansága Haliért a kurucz vezér táborába vitte. Talán boszuállásból ment oda — fogja egynémelyik olvasóm gondolni, — de a­mit Cserei emlékiratában olvasunk felőle, azt gyanittatja velünk, hogy vagy ígéretének beváltására — javai­nak és életének feláldozásával hárítani el a császár veszedelmét, — ment Tökölyihez, vagy — a mi még valószinüebb — oly czélzattal, hogy innen magát el­­űzetvén, halántékai közül a politikai hívnek koszo­rúját fűzhesse s eljárásának majdan busás jutalmát vehesse. ”• Cserei­ Mihálynál ugyanis ezt olvassuk az 1691-ik évhez : „Tergovistán létében Tökölyi Haller Józsefet meg­­öleté, Haller János kisebbik fiát, csintalan nyughatat­lan elméjű ifjat, ki atyjával Bécsben létében, mind az édes atyját, mind a miniszterek közül nagy urakat, kicsinyen músék, hogy a császárnak már beárulván, el nem vesztesé, a melyért is a miniszterek meg akar­ják vala öletni, kitudódván praktikája ; de a jámbor Leopoldus császár nem engedé, hanem az udvarból kiküldé. Itt is, Tökölyihez menvén az atyja akarata ellen, olyan praktikához kezde, rajta kapákt; bár csak megtagadja vala,nem vala bizonyság ellene,maga megvallá, hogy Tökölyit meg akarta volna lövődözni. Nem jön olyan kegyelmes bírája, mind Bécsben, mert Tökölyi hirtelen indulatból meglövődözteté; azután sokszor megbánta, de késő vola. Ott temették el a testét.“ Szalay László. *) A követség feladatát palástolni kellett kivált a porta előtt, s ez okból kihíreszteltetett, hogy Haller és tár­sai a békekötés szorgalmazására jöttek Bécsbe. Az igazs­ágügy miniszter Kopisány Alajos tisztet a tren­­cséni megye törvény­széknél, törvényszéki segéddé kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály W­e­i­s­z Károly pesti cs. k. jövedéki és fogyasztási főhiva­tali beszedét, a saját gazdászati hivatalnál megürült ellenőr állomásra kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály a­eider Nándort a pesti fővámhivatal hivatali tisztjét főhivatali tisztté ugyanott kinevezte. A nagyváradi cs. kir. orsz. pénzügyigazgatási osztály az alárendelt fiók orsz. pénztárnál megürült járulnoki állomásra Gr . 1t1 Józsefet eddig a nagyváradi jövedék főhivatal segéd­tisztjét alkalmazta. A nagyváradi cs. k. helytartósági osztály elnöksége Metz János helytartósági fogalmazói gyakornokot szolgabiró toll­nokká kinevezte. Somssich Pál tegnapi számunkban említett levelét egész kiterjedésében itt közöljük : „Tekintetes Somogy vármegyének egykoron Karai és Rendei még 1843-ik évben közgyülésileg határozták el, hogy koszorús költőnk, néhai Berzsenyi Dánielnek sirja fölé emlék állittassék, és ha az e czélra — szabad ada­kozások utján — összegyű­jtendő pénzösszeg meghaladná egy, a niklai szerény temetőhöz illő sírkőnek költsé­geit, akkor készíttessék egy másik emlék is, mely a haza szivében, Pesten, a nemzeti Múzeumban vagy annak te­rén hirdesse a dicsőült iránti köztiszteletet. „Az igy határozó Rendeknek kegyes megbízásából én is egyik gyűjtő valék ; és bárha a bekövetkezett évek le­­folyta alatt nem fejlődhetett ki ez ügy körül annyi rész­vét, mennyi a feladat — csak első részének teljesítésére is megkivántatott volna, — én mégsem tarthattam ki­küldetésemet megszűntnek mindaddig, mig Berzsenyink sirja kopáran állt; és azért nyitva tartom aláírási ive­met folyvást, s lelki s honfiak és honleányoknak segítsé­gével lassacskán gyűjtögettem az adakozásokat, melyek­nek igen szerény összegével múlt tavaszon nemcsak a sirkövet megrendelni, de már a Muzeum számára szánt emléknek elkészítésébe is belekapni bátorkodtam. „Ezen siker fölött azonban sem a lelkes adakozók, sem én a szerény gyűjtő, nem örvendezhetnénk még, ha derék hazánkfia, ifjabb báró V­a­y Miklós urnák buzgó­­sága, szíves készsége és mesteri képzettsége nem nyújtja segédkezeit. „Úgy van­­ fenntisztelt barátomat, kinek művészi te­hetségét már serdülő korában Budán serdithetni, később pedig Berlinben arról meggyőződni szerencsém volt — felkérni bátorkodtam, „mo­del­lir­ozná Berzse­nyénknek mellszobrát“ — és ezt ő megtette — megtette hazafias készséggel és művészi mesterséggel, sőt többet tett. „Ő az általa remekül modellirezott mellszobornak érczbeli öntését is Fernkorn hires bécsi öntödéjében eszközölte­­ — és a körül mindeneket oly czélszerüleg és gazdálkodva intézett el, hogy fáradozásai által a kü­lönben igen szerény Berzsenyi-pénzalapot több száz ftnyi kiadástól kímélte meg . „Neki köszönhetjük tehát, hogy e mű már múlt évi november hónapban elkészült és Pestre le is szállíttatott, hol most ideiglenesen a nemzeti kaszinó könyvtárában tartatik, és bármelyik hazai művel bátran versenyezhet. „A talapzatot egészben gránitból, szorgalmas és a nemzeti vállalatok körüli buzgóságáról ismeretes Geren­­daynk készíti, és ígérete szerint azt jövő május elejéig be is fejezi. „E szerint nincs egyéb hátra, mint hogy megbízóimnak határozata szerint méltóságodat, mint a nemzeti Múzeum­nak igazgatóját egész tisztelettel megkérjem, hogy ezen nemzeti emléknek a Muzeum kertjében tisztes helyet kijelölni s az erre netalán szükséges engedélyt felsőbb helyről kieszközölni szíveskedjék. „Ki egyébiránt stb. Pesten 1860-­ márcz. 2-n. Somssich Pál m. k.“ KÜLÖNFÉLÉK. — Egy gyűjtőtől következő néhány sor érkezett szer­kesztőségünkhez: „Azon kisérő iratok, melyek mellett egyes ipartestületek a m. Akadémia palotája s alaptő­kéje fö­lsegélésére czélzott adakozásainkat összehordják, annál mélyebb érzelmeket keltenek fel egész valónkban, minél bővebben ábrázolják szavaik és betűik az iratollal való foglalkozás szokatlanságát. Ha e hatás — mint hiszszük — emberi természetünk jobb vonásai közé tar­tozik , úgy nincs okunk ily erkölcsi örömérzetek gyön­gyeivel a közvilágosság elől zugba vonulnunk. Az ere­deti iratok mint okmányok lévén kezünk között, addig is, mig illető helyre beküldetnének, óhajtjuk azok közül egy párnak betűről betűre kiirt néhány sorát a t. szerkesztő­séghez juttatni. Egy falusi csizmadia czéhmester igy ír „. . . . öröm fogta el keblünket, hogy vannak oly lelkes egyének, kik éjjel nappal küzdenek az mindenek jólété­ért ; adja Isten, hogy azon magasztos czél századokon keresztül, még számosabb s lelkes honfiakra is találjon. Mi is, mint a­kik igen kevés tagból állunk, de szives örömmel nyilvánítjuk, hogy az általunk összetett, néhány filléreink milliókká növekedjenek, beküldünk 6, azaz hat új forintot stb.“ Egy m.városi gubás czéhmester ezt irja „. . . . a czéhtestületet összehivattam s tehetségem­hez képest felvilágosítást is adtam. Nem nagy elmetörés s nem nagy ékesszólás kellett ahoz, mert ezen testület, ha valamely közhasznú jótékony czél kiviteléhez sege­delemmel járulni felszólittatott, azt kész szívvel teljesít­hetni mindenkor legfőbb szerencséjének tartotta, mit ta­núsít azzal jelenleg is, hogy a magyar tud. Akadémia palotája építéséhez s annak alaptőkéje gyarapításához egészen elérzékenyülve s örömtől dagadt kebellel szava­zott meg húsz húsz, összesen 40 a. é.­irtokot. Én tehát a midőn ezen kevés kis összeget megküldöm, egyszers­mind bizodalommal felkérem a mélyen tisztelt elnökséget, méltóztassék azt bár csekély ugyan, de mint tiszta jó szívből eredő adományt illő részvéttel elfogadni stb....“ — A m. t. Akadémia számára szerkesztőségünknél folytatólag adakoztak : Gyertyánffy László 30 frt, Szalay Zsófia 1 frt, Szalay Pál 1 frt, Serák István Puszta-Szent-Tamásról 300 frtot (150 frt a házra, 150 frt az alaptőkéhez), összeg 332 frt. — A Kazinczy alapítványra Gyertyánffy László úr 30 frtot küldött be hozzánk, mit illető helyen kézbesí­tettünk. — Hódoly László a bécsi egyetem magyar hallgató­sága nevében 147 ausztr. ért. frtot küldött be a múzeumi parkban felállítandó Kazinczy-szoborra; a szép ügy ne­vében ezért köszönetet mondunk, az összeget az illető pénztárba tettük át. — Joannovics György 10 újírtot tett le szerkesztő­ségünknél, hogy azt a horvátországi szükölködök szá­mára küldjük. Ezen emberbaráti nemes óhajt­ónak eleget tettünk. Mező-Bándon, mint a Kolozsvári Köz- l­ö­n­y­n­e­k írják, még febr. 9-ikén ülték meg a K­a­z­i­n­­czy-ünnepet. — A pesti takarékpénztári választmány elhatározta, hogy jövőben, pénztárának időszerinti állásához képest, ingatlan vagyonra elhelyezendő kölcsönökben a békés- és veszprémmegyei birtokok tulaj­donoa«.t­io PGCnooiti. — A Szent-István-társulatnak 1859-re megjelent jegy­ző- és névkönyvéből örömmel látni, hogy e társulat foly­vást gyarapodik: a tagok összes száma 7136, kik közül 228 alapitó, 96 tiszteleti, 142 előfizető, a többi ren­des tag. — Ráth Mór könyvkereskedésében következő munkák jelentek meg : 1. Erdei lak mint hármas dal­verseny ás Petőfi Sándor. Szemere Pál „Tan­dithyramb és dalverseny“ czimü munkájából. Közli Halász Dezső. Ára 24 kr. — 2. Egy veres ka­lap, mely elázott, irta Csepeli Sándor, két kötet, ára 2 frt.— 3. Magyarország családai, czime­­rekkel és leszármazási táblákkal, irta Nagy Iván, hete­dik kötet 1. és 2. füzet, Kabarcz-Keglevics. Ára 1 frt 70 kr. — 4. Egyházi beszédek, 1. füzet a földmi­­velő, házánál és házán kivü­l, közli Dobos János, ára 1 frt 80 kr. —Heckenast Gusztáv kiadónál, s általa minden könyv­­kereskedésben a következő munkák szerezhetők meg : 1. Kárpáthy Zoltán, regény, irta Jókai Mór, három kötet, II. kiadás, ára 3 frt. 2. A magyar nemzet klassi­­kus írói. Kisfaludy Károly minden munkái V—VIII. kö­tet. Előfizetési ár 10 frt. 3.­­ s a 11 ó k­ö­z történeti vázlata, Belleházi Bartal György által. Ára 1 ft 50 kr. — Ifj. Magvassy Mihály, tanító a győri testgyakorló­iskolában, ki a pesti testgyakorló intézetben f. hó 17-én a szabad testgyakorlati vizsgálatot kitűnő sikerrel letette s jövő télen Berlinben a gyógytestgyakorlatot is el ké­szül sajátítani, az említett vizsgálat után azon helyes in­dítványt téve az intézet elnökének, hogy a testgyakor­­latnak tudományos rendszerét teljesen kifejtő kézikönyv kidolgozására — minől magyarban még nem bírunk—pá­­lyadíj gyüjtessék s tűzessék ki, mihez ő maga mindjárt 3 aranynyal járul s még többet gyűjteni ajánlkozik. Az ajánlat közhelyesléssel találkozott s az elnök, Szapáry Antal úr. azt maga részéről is előmozdítani ígérte. Ugyancsak Magvassy ur, ki magát a kisdedóvásra nézve is teljesen kiképezte, az e részbeli vizsgálatot szintén le­tette (a Ney Ferencz igazgatása alatt álló kisdedóvó-ké­­pezdében, márt. 19-én), s szintén igen jó sikerrel.­­ A budapesti orvos egyesület f. hó 17-dikén tartott gyűlésében prof. Lenbossék egy ritkább készítményt mu­tatott be, melyen rendkívüli ideg és rendellenes ütér-le­folyást fedezett fel. Prof. Csermák az orrganat üveg vizs­gálati kísérleteit egy egyénen és saját magán mutatta be. — Újvidéken e napokban új szépirodalmi lap indul meg szerb nyelven, „Danica“ (hajnal) czim alatt. Szer­kesztője s tulajdonosa Popovics György. — V r a b­é­­­y Szerafina k. a. hazánk leánya Páriából, hol Erard teremében oly meglepő sikerrel lépett fel, kö­zénk érkezett s jövő kedden u. m. f. hó 27-én adandja első hangversenyét az „Európa“ teremében. E hangver­senyen Hollósy L. Kornélia a. is közreműködeni. Vra­­bély Szerafina kisasszonyt hozzánk érkezése előtt nagy hír előzte meg, ő az ez évi párisi idény legfeltűnőbb je­lenete s legünnepeltebb zongoraművésznője volt. Ezt azon örömmel említjük fel, mit nyújt azon tudat, hogy a párisi művész királyok által kitüntetett s az Eugenie császárné által megjutalmazott művésznő hazánk leánya. De halljuk mit mond felőle a legtekintélyesb műreferen­­sek egyike Lasalle Albert a „Monde Illustre“ben: „Öt­vennél több hangverseny adatott, mond, Páriában a téli saison alatt. A zongorázók e lavinájában, mely Német­ország minden pontjáról gomolygott felénk, csak V­r­a­­b­é­l­y Szerafina k. a. egyedül tett hatást. Ő valóban Pleyel a. után ez időszak legszebb tehetsége. Vrabély k. a. fiatal magyar hölgy s Dreyschock és Liszt tanítvá­nya. Előtte, mond egy lap, a zongorának nincs titka, nincs oly nehézség, melyet le ne gy/izn« » - i_í_t fel ragyogása mellett a kifejezés minden bájával bir. Vrabély k. a. mint egy meteor tűnt fel Párisban, mert egyetlen hangverseny után és miután Wagner Rikhárdnál egyszer játszott, visszatért hazájába Pestre, visszahagyva egy oly játék emlékét, melyben való érzés és lélek van.“ E szavakhoz részünkről azt csatoljuk, hogy a k. a. Re­­m£uyi anai feltétlenül magasztaltatik, ki e művésznőt azon ritka hangversenyzőkhöz számítja, kik a zenét ala­posan értik. Ha a jövő kedden Reményi még itt lesz, ő is fog bűbájos hegedűjén játszani. — Figyelmeztetjük a közönséget Lippert József aradi születésű hazánkfiára, ki Bécsnek egyik legbitimőbb MAGYAR KÖNYVÉSZÉT. 47. A magyar nemzet classicus írói, Kisfa­ludy Károly minden munkái. V, VI, VII, VIII. kötet. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1860. Kis 8­ adrét 204, 206,103 és 211 lap. Előfizetési ár 10 frt.

Next