Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)
1860-03-23 / 3034. szám
POLITIKAI ESEMÉNYEK. FRANCZIAORSZÁG. Parisból mart 18-ról Írjak a „Nat. Zfg.“-nak: „Középolaszországot illető tegnapi közléseimet ma csak megerősíthetem. A piemonti kormány már kevés nap múlva meg fogja ragadni a gyeplőt mind Toskánában, mind Bolognában. Innen csak látszólagos nehézségeket tesznek, miután a franczia politika valamit tart azon hírre, hogy ő Piemont „hódítási vágyait“ tehetsége szerint mérsékli. Ha nem sikerül, előre megvan azon vigasztalása, hogy az események erősebbek mint az emberek legjobb szándékai, és hogy azoknak logikája ellen elvégre nem lehet tenni semmit. Toskána számára legutóbb életfogytiglani főhelytartóság (a „Patrie“ szerint alkirályság) Viktor Emánuel nevében, Bologna számára pedig régensség a pápa nevében , hozatott javaslatba. Piemont felelete még nincs tudva. Azonban sokfelől kétségbe vonják, hogy a tutini kabinet valami egyébre határozná el magát, mint az egyszerű annexióra, legfeljebb, ha Romagnára nézve fogad el valamely középutat.“ Ugyanekkorról írja egy másik párisi levelező. „A franczia csapatok elvonulásáról egyelőre nincsen többé szó ; azonban Talleyrand báró Turinból Milanoba utazott, hogy ott Vaillant tábornagygyal értekezzék. Még alkudozások vannak függöyben, melyeknek czélja Ausztriát és Piemontot határozott ígéretekre bírni az iránt, hogy az első Közép Olaszországban, a második Velenczében minden beavatkozástól tartózkodni fog. Ekkr aztán a francziák kitakarodásának Olaszországból, többé nem állana útjában semmi.“ (V. ö. a legutóbbi távirati magánsürgönyt.) — Svájcznak a savoyai kerületek iránt tett kiábrándulásáról a „Nat. Zing“ a következő történetet beszéli. A svájczi kormány Kern urnak azon utasítást adta, hogy személyesen a császárnak tegyen előterjesztéseket, s hazája érdekeit sürgetőleg kösse annak szívére. Kern úr bizonyos tekintetben, de mindenesetre a legjobb szándékból, eltért ezen rendelettől, s a dologban előbb Dowey lorddal tanácskozott. A császár megtudta ezt, s e kerülgetést úgy magyarázta, mint oly kísérletet, melylyel ő rá Anglia segélyével „nyomást“ akarnak gyakorolni. Eközben egy neves svájczi hazafi (J. Fay) érkezett Párisba, s a császárnál kihallgatást nyert. Ez már meg volt győződve, hogy a császár Chabais-t és Faucignyt a genfi kantonba akarja bekeblezni, s ugyanazért arra kérte, hogy az ajándékot inkább önálló kanton alakba öltöztesse, hogy az új bekeblezésnél a katholikusok lehetőleg külön tartassanak a protestánsoktól. „Hogyan áll ön ilyesmivel elő — felelt volna a «sászár,—hiszen nem arról van szó, mily modorban akarok én valamit adni Svájcznak, hanem arról, hogy nem akarok adni semmit.“ A nevezett hazafi nem kevéssé ütközött meg rajta, hogy a császár most Svájczot épen úgy kijátsza mint a monarchiai államokat. Hogy egyébiránt Kern kerülgetése csupán ürügyül szolgált, s nem az rontotta el a dolgot, az a tudósító előtt világos. (Nem kell feledni, hogy a porosz hazafiak tudósításaiból rendszerint kikandikál egy kis káröröm Svájcz irányában, Neuschatel miatt.) Parisban egyébiránt egy félhivatalos irányröpirat jelent meg Svájcznak a savoyai kerületekre formált igényei ellen, mely a poroszok malmára mindenesetre jó víz. Czime : „Histoire d’une annexion“; szerzője: Gay Károly; tárgya: Neuschatel megszerzése a svájczi szövetség által, úgy látszik, a szerző előtt különös források állottak nyitva, amelyek a porosz udvar, a franczia kabinet és a svájczi különféle pártok közt folyt igen kényes alkudozásokat érintnek A röpirat Svájczot erősen lehordja s kivált a szövetségi tanácsot indiscretiojáért és gyöngédtelenségéért leczkézi meg. Az egész világosan arra van számítva, hogy a hatalmak gyámolítását a mostani esetben Svájcztól elvonja. Gay úr, ki is mondja végül azon következtetést, hogy Svájcznak, mely az 1715-diki szerződések daczára Neuschatelt magához kapcsolta, ma nincs joga ahoz, hogy ugyanazon szerződések alapján Savoya Francziaországhoz kapcsoltatásának ellene szegüljön. Sőt inkább azzal zójja le köszönetét a császárnak akkor tett szolgálataiért, hogy most a semlegesített kerületeket engedje át. — P i 11 et Leour nizzai franczia konzul Párisba érkezett, valamint már Mérode a pápa magánkamarása. Ez utóbbi megérkeztével azonnal meglátogatta az orleánsi püspököt és annak a pápától egy levelet adott át. — A franczia pénzverdében érmet vernek a Francziaország és Anglia közt kötött szerződés emlékére. — Lavalette marquis a Konstantinápolyba kinevezett franczia követ mindig tovább halogatja elutazását. Úgy látszik, az illetők komoly eseményektől tartanak a török fővárosban, s azoknak bekövetkezését be akarják várni. — A franczia törvényhozó test Laferriére grófnak Orme megyében tett elválasztatását, melyről néhány hivatalos botrány már közölve volt, érvénytelennek nyilvánította. — Joseau ura bizottmányi előadó indítványát a következő szavakkal rekeszte be: „A Kamra újra világossá akarja tenni helyzetét, meg akarja szabadítni magát minden törvénytelen befolyástól, s megmutatni, hogy mint saját becsületének éber őre, a választások becsületességének tudni fog tiszteletet szerezni.“ OLASZORSZÁG. Az „Opinione“ márt. 14-ki számában cáfolja a Toskána bekeblezése ellen felhozott franczia észrevételeket. Hivatkozik rá, hogy abban semmi más hatalom sem látott Európa sulyegyenére veszélyt, s azután folytatja: „Thouvenel úr jegyzéke oly okokat hoz fel, mineket egy barátságos és szövetséges hatalomnak sincs joga felhozni. Egyébiránt ezeket azon kormánynak, melylyel közöltettek, jogai és érdekei szerint kell megítélni s megfontolni, miként hozhatók azok Európa súlyegyénének jogai és érdekeivel öszhangzásba.“ — Az „Opinione“ meg van győződve, hogy Francziaország, melynek kormánya általános szavazaton alapszik, Ausztriának Toskánát illető terveit nem helyeselheti, kivált midőn Anglia, Porosz és Oroszország a bekeblezés ellen semmi akadályt sem gördítettek. Végül a miniszteri lap az iránti reményét fejezi ki, hogy daczára minden ellenmondásnak, Európa nem fog vonakodni egy oly ünnepélyes nyilatkozatot, mint a toskánai népszavazás, elfogadni. — A Genuában megjelenő „Corriere Mercantile“ egy marseillei sürgöny után jelenti, hogy Ricasoli f. hó 23-án fogna Turinba megérkezni. A király kész Toskána számára bizonyos autonómiát engedni, mit az annexio elfogadásakor ki is fog jelenteni. — A „Courrier des Alpes“ Savoya semleges kerületeinek ígéri, hogy — ha a Francziaországhozi csatlakozás mellett nyilatkoznak, egyéb előnyök mellett selyemfonódákat kapnak, az argentinéi aknákat egy angol-franczia társaság megvásárolja s Aiguebelleben ólomhuta fog állíttatni. — Nápolyból mart. 14-ről jelentik, hogy csak hat nápolyi vándorolt száműzetésbe, minthogy a többi elszállítandókra nézve ellenparancs adatott ki, mint — írják — a bécsi udvartól vett helytelenítés miatt. NÉMETORSZÁG. Gotha, mart. 19. A Gotha és Koburg egyesült herczegségek országgyűlésének mindjárt kezdetén egy indítvány létetett, mely a szövetségi viszonyokat tárgyazá. Ezen indítvány, mint a „Neue Pr. Z“nak írják, ma került tanácskozás alá, s tárgyában a bizottmány következő javaslatot nyújtott be : „Az egyesült országgyűlés határozná el, a következő nyilatkozatot juttatni a herczegi államkormányhoz: A sérelmek , melyek alatt némely német tartományokban a jogállapot szenved, még folyvást tartanak. Németország politikai alkotmánya a német tartományok biztonsága és függetlenségeérti kereskedésre használhatlan, s népei jólétének kifejlesztésére gátlólaghat. Ezen valóság fontosságától áthatva, a két herczegség népeinek nevében, magasságod államkormányának újólag is szivére kötjük, eszközölni a német nemzet első és legdrágább kívánságát , t. i. visszaállítani egy hatályos központi hatalmat — az attól elválaszthatlan, ás kielégítő német népképviselettel összekötve. Magasságod bebizonyított jogérzetére támaszkodva bizodalmasan várjuk, hogy magasságod államkormánya a kurhesseni és schlesving-holsteini kérdés jogainak védelmezésében kitartó teend, s hogy sikerülene, Németország politikai alkotmányának mielőbbi s méltó átalakítására üdvös befolyást nyernie.“ A miniszteri padokról ezen indítványra vonatkozólag megjegyeztetett, miszerint ennnek gyakorlati következményei nem várhatók, mindazáltal a gyűlés egyhangúlag annak elfogadása mellett nyilatkozott, s egyforma testalkotásu népfajok is egyenlően képesek tehát mind a tudományok, mind pedig a legfinomabb szépművészeti dolgok művelésére is. — Pedig ez nagy téveszme s csalódás mely homlokegyenest ellenkezik az élet gyakorlati tapasztalataival. Nem akarunk e téren e kérdés eldöntése végett tudományos s lélektani vitatkozásokba ereszkedni, mert akkor a különböző bölcsészeti tanok összes corollariumait kellenék e tárgyra vonatkozólag előadni, hogy aztán azok öszszehasonlítása s megfontolása után az olvasó egyéni véleményére befolyást gyakorolhassunk; de ez nem ezeinek s nem is fő tárgya elmélkedéseinknek; — legyen kinek-kinek az ő hite szerint, csak annyit kivánunk egyéni hit s véleményképen megjegyezni, hogy bárha az inductiv okoskodás elveiből kiindulva hinnünk s megengednünk kell az emberi lélek magasabb s isteni eredetét, mely lényben s természetben a végetlenségig menő egyéni feloszlásaiban is mindig csak ugyan-egy s örök marad , — s hogy igy isteni egy eredeténél fogva a szellemi tökély s kifejlődhetés minden fokait is már önmagában foglalja öröktől fogva, — de egyszersmind el kell ismernünk azt is, hogy midőn Isten az emberi lelket anyagi törvények s befolyások alá vetve, annak magasabb vagy korlátoltabb működhetését, az ezeket végetlen alakú s vegyületű combinatiókban módosító testi szervezettől föltételezé, — tehát épen akkor tévé le alapját e földön azon örökké működő, változó s mindent előre hajtó őserőnek, mely a mindenség finomabb szellemi részét szüntelen érintkezésbe hozva a vastagabb ősanyaggal, megszakadás nélkül alkotja s idomítja a világmindenség összes életét és czélját, mely is nem egyéb, mint az ugyan egyet örökké más alakban egyéniteni, s az ugyan-egyféle egyenisitést a végetlenségig menő változatosság álarcza alatt elrejteni.— S ebből aztán az következik, hogy az anyagi s szellemi erő egy ugyan az egész világon, de mivel a mindenség életének czélja a változásban, s az örökké változtatott alakban való egyenisítésben fekszik, tehát azért lehetetlen, nemcsak két egyformán alkotott, s így egyformán működő egyéni, de még két egyforma alkotó anyagszemet is képzelnünk, mi ismét azon következést vonja maga után, hogy az egyének látszólagos alakja egymás között hasonló ugyan, de alkotás s anyagi összeállításra nézve különböző lévén, a bennük létező szellemi erőknek is különbözőig kell működniök. — Továbbá, ha áll az, — pedig a vegytan csalhatlan tanai után állania is kell, — hogy a földgömb különböző részei, nemkülönben az égalj, életmód s a föld különböző alkotó részei, döntő befolyással bírnak az emberi testi rés szek s műszerek igy vagy akénti idomitása s összeállítására , akkor természetes s könnyen megfogható körülménynyé válik azon világ fennállása óta szüntelen előfordulni szokott tapasztalat is , hogy valamint az egy eredetű s éghajlatú emberek közt különböző s sokszor nagy mérvű fokozatokban mutatkoznak a szellemi képességek, hogy a földet lakó számtalan , s egymástól idegen alkotású népfajok között is, némelyek hivatottak s kiválók, mig mások képtelenek, vagy legalább az idő szerint még kiképzetlenek arra, hogy a tudomány, irodalom s szépművészetek felfogása s gyakorlása terén elől hordják az útmutatás s világosság szövetnekét; — ha mindezekhez még a nemzetek közjogi viszonyainak egymástól sokban eltérő természetét, azok társadalmi életét, szükségeit, ősi szokásait, százados hagyományai által csaknem szentesitett előítéleteit, szóval : mindent, mi a helyi viszonyok s véletlen körülményekből eredő okok s befolyásoknak nevezhető, — tekintetbe veszszük, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy valamint csak egyes emberek agyában születik a gondolat, találmány vagy egy uj eszme, — mig millió meg millió más emberek csak népszerüleg élnek, mozognak s gondolkodnak, úgy az összes emberiséget képező nemzetek között is csak egynémelyek Isten választottai, melyek arra hivatvák, hogy az összes szellemi világ kincsei kimerithetlen forrásából merítsenek s azzal a még lelki szegénységre kárhoztatott testvérnépeket is táplálják. Mit se vélünk levonni egyes kifejlett s fejlődő nemzetek tekintélyéből s szereplő állásából akkor, midőn nem csak kegyeletből, de napnál világosabb tényekből folyó erős meggyőződésből azt merjük állítani, hogy a magyar nemzet egyike azon népeknek, melyek hivatva vannak szellemi szereplésre, s ugyan azért nem hiszszük, hogy léteznék csak egy fia is e hazának, ki az anyagi szükségek s érdekeket kielégítő boldogsági kéjérzetnél sokkal magasabb lelki örömet, s egy nemét a tettekre serkentő nemes öntudatnak ne érezné szivében akkor, midőn magát oly nemzet tagja s lánczszeméül tekintheti, mint a magyar, melyről elvitázhaatlanul hiszi, hogy jövendője s Istentől megáldott lelki tulajdonainál fogva képes, s hivatva is van, az összes szellemi világ nagy működési harczában részt venni s talán szerepelni is. (Folytatjuk.) MAGYAR KÖNYVÉSZET. 48. Kárpáthy Zoltán. Regény, irta Jókai Mór, három kötet, II. kiadás. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pesten, 1860. Kis 8 adrét 209, 239 és 257 1. Ara 3 frt. 49. Magyarország családai, czimerekkel és leszármazási táblákkal, irta Nagy Iván. Hetedik kötet. 1. és 2. füzet, Kabarcz—Keglevics. Pest, 1860, kiadja Ráth Mór, nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 8-adrét, 160 lap. Ára 1 frt 70 kr. 50. Erdei lak, mint hármas dalverseny és Petőfi Sándor, Szemere Pál Tandithyramb és dalverseny czimü munkájából. Közli Halász Dezső. Pest, 1860. Ráth Mór, nyomatott Wodiáner Fülöpnél, nagy 8 adr. 16 lap. Ara 24 kr. 51. Egyházi beszédek. Első füzet, a földmivelő, házánál és házán kívül. Közli Dobos János. Pest, kiadja Ráth Mór 1860. Nyomatott Werfer Károlynál. Negyedrét 163 lap. Ára 1 frt 80 kr. 52. Egy vörös kalap , mely elázott. Regény , irta Csepeli Sándor. Két kötet. Kiadja Ráth Mór, nyomatott Pápán Magda Lajosnál a ref. főiskola betűivel 1860. 16-adrét 287 és 384 lap. Ara 2 frt. 53. Csallóköztörténeti vázlat a. Beleházi Bartal György által. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1860. nagy 8-adrét 128 1. Ára 1 frt 50 kr. 54. Ne felejtsek a történelem mezejéről Irta Paulikovics Lajos, II. pótfüzet. Pest, 1860. Boldini Robert könyvnyomdája, 8-adr. 241—352 1. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Turin, márt. 19. Tegnap kellett a kiátkozásnak kihirdettetni, kisérve az állami tanácsnak egy rendeletével, mely azt, mivel a királyi exequatur díjával van, érvénytelennek nyilvánítja. Pár is, márt. 21. Ma délutáni 2 órakor mutatták be a császárnak a savoyai küldöttséget. A császár örömét jelentette ki, hogy fogadhatja. A császár további válasza szerint Savoyának és Nizzának Francziaországhoz csatolása elvileg el van döntve,s Piemont és a lakosság beleegyezése e határ megigazításba kinyerve. Az 1815-diki szerződéseket aláírt hatalmasságokkal e kérdésben történt szóváltások alapján remélni lehet, hogy a hatalmasságok többsége azt kedvezőleg fogja megítélni. A Svájczczal való barátság már majdnem engedményigéretét eredményezte a területet illetőleg, beláttatván azonban, hogy a savoyaiak nem szeretnék az eldarabolást, Francziaország lemond ez engedményről, csakhogy Svájcz érdekei megóva maradjanak. Szombaton a küldöttség a tuileriákban lesz ebéden. London, mart. 21. A felsőház tegnapi ülésében Normanby marquis valamely legközelebbi ülésre több indítványt jelent be Savoya iránt. — Az alsóházban Berkeley a titkos szavazást indítványozza a választásoknál. Palmerston 1. megtámadja ez indítványt, mely is végül 254 szavazattal 147 ellenében elvettetik. A M. Post mai számában egy párisi sürgöny meghazudtolja azon hírt, mintha Ausztria, Svájczczal egyetemben, Savoya bekeblezése ellen tiltakozni akarna. ESTI ,POSTA, Pest, mart. 22. — Viktor Emánuel királynak Fabiérhoz intézett feleletét — úgy látszik —nem érti elég világosan a„Patrie,“ szereti azonban belőle azt olvasni ki, hogy a pápára vonatkozó szavak, noha nagy általánosságban tartják, a vicariatusra vonatkoznak, hogy ő felsége kötelezné magát a pápa világi függetlenségét megvédeni a többi birtokaiban, elismerni suzerainitását Romagnában, s ő szentségének adót fizetni. Mások a szárd király feleletéből (mely eddig még csak távirati kivonatban ismeretes) sehogysem bírnak annyit kiolvasni, mint a „Padié“, sőt a kölni lap egyik párisi tudósítója azt gyanítja, hogy aligha hibátlan volt az illető sürgöny s hogy alighanem helyesebb az a versio, mely úgy hangzik, hogy a király úgyis mint katholikus, úgyis mint alaz fejedelem kész a pápa „lelki hatalmának függetlenségét“ biztosítani, mig a másik versióban a pápai legmagasb hivatalnak szükséges függetlenségéről lévén szó, ez a kath. egyház fejének világi állására is vonatkozhatik. — Még a mart. 19 diki párisi tudósítások egy átaljában nem nyújtottak közel kilátást a franczia csapatok kitakarodására Lombardiából. Az volt a hire, hogy Piemont nem akarja feltétlenül lekötelezni magát, hogy ő sem Velenczét, sem a pápai államokat sem a két szicziliai király birtokait sem fogja megtámadni. Ilyesmit hagy sejteni a „Patrie“ következő közlése is : »Úgy levél, melyet Rómából f. hó 16-ról reggel egy, rendszerint jól értesült személy irt, a következő részletekről értesít minket, melyek a jelen körülmény közt nagy érdekkel bírnak. „Azon terv, melyről szó volt, és amely szerint a hatalmak beleegyezésével nápolyi hadak tartanák az őrségeket Rómában, az Umbriában és a Márkákban levő várakban, indítványozva volt, de úgy látszik, az illetők kötve hiszik, hogy valósulhasson. „Daczára azon békülékeny hajlamoknak, melyek által a bécsi, nápolyi és turini udvarok át vannak hatva, a benem avatkozás absolut elve úgy látszik nem fogadtathatik el e pillanatban az olasz hatalmak által egyhangúlag; pedig a kérdéses javaslat ezen elv alkalmazásán nyugszik , miután Ausztria ezen hypothesis mellett tartoznék megígérni,hogy Piemontot meg nem támadja, amely viszont arra kötelezné magát, hogy nem támadja meg sem az egyházi államokat, sem a nápolyi királyságot, sem a Minco vonalát. „A franczia hadak lehető elvonulásáról elterjedt hír Rómában mély sensatiót okozott. Katonáink, az ő maguk tartása, bámulatos fegyelmezettségek, kitűnő szellemek és vallásos érzelmeik által megnyerték az egész népség rokonszenvét. Elutazásuk szerencsétlenség lenne a városra nézve. „A mi levelezőnk az előre bocsátott tények és észrevételek után azt hiszi, hogy a kérdéses javaslat nem fog czélt érni, azonban kiemeli, hogy a kitakarodásról való hír fölötte el van terjedve, s azon óhajtást fejezi ki, hogy a status quo tartassák fenn Rómában, ahol Francziaország oly feláldozólag és leyális módon védi a rendet és a csendességet.“ Másfelől a „Pays“ azt mondja: nem alapos az a hír, mintha a franczia csapatok azon intézkedések folytán, melyeket a piemonti kormány Romagnára nézve foganatba vett, tüstént el fognák hagyni Felső- Olaszországot. Ami Savoyát illeti, az onnan küldött deputatio mart. 19-dikén a császár által fogadtatott s Thouvenel urnál ebédelt. A császár sokáig beszélgetett az ország municipális felosztásának módjairól. A nizzai események Párisban részvért okoztak, s a franczia fővárosban azt hiték, hogy annak folytán a franczia csapatok parancsot fognak kapni Nizza megszállására. Tudjuk, hogy egy elterjedt hír szerint a francziáknak mart. 20-n kellett volna megszállni Savoyát. De bizonyost nem tudott mondani senki, sőt arról beszéltek, hogy a lyoni két ezred ellenparancsot kapott. Másfelől azt is rebesgették, hogy a párisi és turini udvarok Savoyára nézve korán sincsenek egy véleményben. Francziaország nevezetesen tüstént be akarna nyomulni Savoyába, ellenben a szárd kormány még előbb az átengedést a parlamenttel szeretné helyeseltetni. — Egy turini, mart. 19-diki sürgöny a bekeblezés ünnepélyességét említvén, kiemeli, hogy mart. 18-ka egész Közép-Olaszországban azon nap, melyen a gyűlöletes provisorium megszűnt, s egy új aera vette kezdetét. Farini küldetését Aemiliában bevégezvén Turinban marad, hol a belügyi tárczát veendi át; ellenben Ricasoliról, kit szintén Turinba várnak, nagyon kétséges, ha várjon belép-e a kabinetbe, minthogy nagyon kívánkozik magát mezei jószágán kipihenni. Egyébiránt a tárgyalások, melyek Toskána bekeblezését illetik, vájjon alkirályságnak hagyasd-e, meglehetősen elkülönített közigazgatással, vagy mint tartomány egy kormányzó alá adassék — a legjobb sikert ígérik. Egy másik turini sürgöny szerint a florenczi kormány Európa kabinetjeihez egy jegyzéket intéz, melyben előadandja az okokat, miért kellett az általános szavazáshoz folyamodni, hogy a Piemonthozi csatlakozás szüksége kimondassák s igazoltassák. A „Corriere mercantile“ szerint Viktor Emánuel király Toskána bekeblezése elfogadásakor egyszersmind annak autonómiájára nézve is ünnepélyes kötelezettséget vállaland el, hogy Francziaország ez értelembeni sürgetéseit figyelembe vegye. Egyébiránt az egész dolgot nem valami lényegesnek mondják, ha csak a franczia és mazzinista fondorkodásoknak nem sikerül a régi féltékenységet s külön szövetségi viszketeget az eddig állhatatos toskániakban felkölteni. Chambéry és Annecy városok községtanácsainak öt tagja, kik mint küldöttség utaztak Párisba, feladatul tűzték ki maguknak Savoya eldarabolása ellen tiltakozni, más szóval Thouvenel bárónak anyagot szolgáltatni arra, hogy a svájczi szövetségi tanács igényeire elutasító válasz adassék. — A kikeblezés-ellenes savoyárdok pedig egy felírást intéztek Turinba a királyhoz, melyet az „Armenia“ közöl. — Egy római levél szerint Nápolyban 121 tisztet fogtak el, s még több polgárit, köztök sokan Murat követői, s még több unionista. A katonaság teljes elhajlásától félnek, melyet előkészítnek. Az angol alattvalók védelmére az öbölbe két brit hadihajó evezett be. Minden Nápolyból érkező utazó kocsi a kiutasítottak vagy menekültek újabb szállítmányát hozza. Az angyalvári franczia helyőrség ismét nevezetes mennyiségű lőszert kapott, mire ezt kérdi a levelező, ha el akarnának vonulni. — Veronából, mart. 17-ről írják a „Tr. Z.“nak: A piemonti csapatoknak mozdulatai a közép-olaszországi határok felé, ausztriai részről is a határvédő csapatok megerősítését vonta maga után, s intézkedés történt, hogy minden eshetőségnek megfelelni lehessen. Nevezetesen a Po-határvonalnak szigorúbb őrzése, és erősebb megszállása határoztatott el, mert mint előre látható, ha a Romagnát megszálló piemonti csapatok és a pápai hadak közt összecsapásra kerülne a dolog, úgy a Pó vonalnak fontos szerep van fenntartva, s főleg ausztriai részről szükséges a határok szigorú őrzése. E tekintetből intézkedve is van, hogy az első híradásra megfelelő mennyiségű vizi előőrsi szolgálat szerveztessék. Ezen czélból Velenczéből kisebb hadigőzösök, s különösen e czélra épített apróbb járművek hozatnak a Póra, hol őrjáratokra s előőrsi szolgálatra fognak fordittatni. A cs. kir. tengerészet ellenadmirálja, ki e szempontból tekinti meg e napokban a Pót, már megtevő a szükséges rendeleteket, hogy a most írt rendszabályok az első parancsra hatályba léphessenek. Stambulból mart. 13-ról írják: Minden lépéssel, melyet a török birodalom látszólagos reformja felé tesz, azultán kedélye sötétebb s lelkületű elzárkózottabb. A palota híveinek sokat kell kiállniok zsarnoki szeszélye miatt. Bizonyos idő óta Dolmabaydshe körül minden magaslat örökkel van megrakva, kiknek feladatuk az átmenőket akadályozni, hogy megálljanak, vagy kíváncsian tekingessenek a nagyúri palotára. — A sör és pálinka mellett újabban a rum is kedvencz itala kezd lenni a törököknek, a közelebbi héten ezen folyadékból 15,000 hordó kelt el. — Karpátból, febr. 25-re is jelentik, hogy Omer pasa átutazva e várost érintő, de megállapodás nélkül Samsun felé tovább ment. — A „Journal de Const.“ egy philipopoli levelet közöl, melyben a Bulgáriában szerte csavargó szláv