Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)

1860-03-23 / 3034. szám

POLITIKAI ESEMÉNYEK. FRANCZIAORSZÁG. Parisból mart 18-ról Írjak a „Nat. Zfg.“-nak: „Középolaszországot illető tegnapi közléseimet ma csak megerősíthetem. A piemonti kormány már kevés nap múlva meg fogja ragadni a gyeplőt mind Toskáná­­ban, mind Bolognában. Innen csak látszólagos nehéz­ségeket tesznek, miután a franczia politika valamit tart azon hírre, hogy ő Piemont „hódítási vágyait“ te­hetsége szerint mérsékli. Ha nem sikerül, előre meg­van azon vigasztalása, hogy az események erősebbek mint az emberek legjobb szándékai, és hogy azoknak logikája ellen elvégre nem lehet tenni semmit. T­o­s­­k­á­n­a számára legutóbb életfogytiglani főhelytartó­­ság (a „Patrie“ szerint alkirályság) Viktor Emánuel nevében, Bologna számára pedig régensség a pá­pa nevében , hozatott javaslatba. Piemont felelete még nincs tudva. Azonban sokfelől kétségbe von­ják, hogy a tutini kabinet valami egyébre határozná el magát, mint az egyszerű annexióra, legfeljebb, ha Romagnára nézve fogad el valamely középutat.“ Ugyanekkorról írja egy másik párisi levelező. „A franczia csapatok elvonulásáról egyelőre nin­csen többé szó ; azonban Talleyrand báró Turin­­ból M­i­l­a­n­o­b­a utazott, hogy ott V­a­i­ll­a­n­t tábor­­nagygyal értekezzék. Még alkudozások vannak füg­­göyben, melyeknek czélja Ausztriát és Piemontot ha­tározott ígéretekre bírni az iránt, hogy az első Közép Olaszországban, a második Velenczében minden be­avatkozástól tartózkodni fog. Ekk­r aztán a francziák kitakarodásának Olaszországból, többé nem állana útjában semmi.“ (V. ö. a legutóbbi távirati magán­­sürgönyt.) — Svájcznak a savoyai kerületek iránt tett kiáb­rándulásáról a „Nat. Zing“ a következő történetet beszéli. A svájczi kormány Kern urnak azon utasí­tást adta, hogy személyesen a császárnak tegyen elő­terjesztéseket, s hazája érdekeit sürgetőleg kösse an­nak szívére. Kern úr bizonyos tekintetben, de min­den­esetre a legjobb szándékból, eltért ezen rendelet­től, s a dologban előbb D­o­w­­­e­y lorddal tanácsko­zott. A császár megtudta ezt, s e kerülgetést úgy ma­gyarázta, mint oly kísérletet, melylyel ő rá Anglia segélyével „nyomást“ akarnak gyakorolni. E­közben egy neves svájczi hazafi (J. Fa­y) érkezett Párisba, s a császárnál kihallgatást nyert. Ez már meg volt győződve, hogy a császár C­h­a­b­­­a­i­s-t és F­a­u­cignyt a genfi kantonba akarja bekeblezni, s ugyanazért arra kérte, hogy az ajándékot inkább ön­álló kanton alakba öltöztesse, hogy az új bekeblezés­­nél a katholikusok lehetőleg külön tartassanak a pro­testánsoktól. „Hogyan áll ön ilyesmivel elő — felelt volna a «sászár,—hiszen nem arról van szó, mily mo­dorban akarok én valamit adni Svájcznak, hanem ar­ról, hogy nem akarok adni semmit.“ A nevezett ha­zafi nem kevéssé ütközött meg rajta, hogy a császár most Svájczot épen úgy kijátsza mint a monarchiai államokat. Hogy egyébiránt Kern kerülgetése csu­pán ürügyül szolgált, s nem az rontotta el a dolgot, az a tudósító előtt világos. (Nem kell feledni, hogy a porosz hazafiak tudósításaiból rendszerint kikandikál egy kis káröröm Svájcz irányában, Neuschatel miatt.) Parisban egyébiránt egy félhivatalos irányröpirat jelent meg Svájcznak a savoyai kerületekre formált igényei ellen, mely a poroszok malmára mindenesetre jó víz. Czime : „Histoire d’une annexion“; szerzője: Gay Károly; tárgya: Neuschatel megszerzése a svájczi szövetség által, úgy látszik, a szerző előtt különös források állottak nyitva, a­melyek a porosz udvar, a franczia kabinet és a svájczi különféle pár­tok közt folyt igen kényes alkudozásokat érintnek A röpirat Svájczot erősen lehordja s kivált a szövetségi tanácsot indiscretiojáért és gyöngédtelenségéért lecz­­kézi meg. Az egész világosan arra van számítva, hogy a hatalmak gyámolítását a mostani esetben Svájcztól elvonja. Gay úr, ki is mondja végül azon következtetést, hogy Svájcznak, mely az 1715-diki szerződések daczára Neuschatelt magához kapcsolta, ma nincs joga ahoz, hogy ugyanazon szerződések alapján Savoya Francziaországhoz kapcsoltatásának ellene szegüljön. Sőt inkább azzal zójja le köszönetét a császárnak akkor tett szolgálataiért, hogy most a semlegesített kerületeket engedje át. — P i 11 e­t Leo­ur nizzai franczia konzul Párisba érkezett, valamint már Mérode a pápa magán­ka­marása. Ez utóbbi megérkeztével azonnal megláto­gatta az orleánsi püspököt és annak a pápától egy le­velet adott át. — A franczia pénzverdében érmet vernek a Fran­­cziaország és Anglia közt kötött szerződés emlékére. — Lavalette marquis a Konstantinápolyba ki­nevezett franczia követ mindig tovább halogatja elu­tazását. Úgy látszik, az illetők komoly eseményektől tartanak a török fővárosban, s azoknak bekövetkezé­sét be akarják várni. — A franczia törvényhozó test Laferriére gróf­nak O­r­m­e megyében tett elválasztatását, melyről néhány hivatalos botrány már közölve volt, érvény­telennek nyilvánította. — Joseau ura bizottmányi előadó indítványát a következő szavakkal rekeszte be: „A Kamra újra világossá akarja tenni helyzetét, meg akarja szabadítni magát minden törvénytelen befolyástól, s megmutatni, hogy mint saját becsületé­nek éber őre, a választások becsületességének tudni fog tiszteletet szerezni.“ OLASZORSZÁG. Az „Opinione“ márt. 14-ki szá­mában c­áfolja a Toskána bekeblezése ellen felho­zott franczia észrevételeket. Hivatkozik rá, hogy ab­ban semmi más hatalom sem látott Európa sulyegye­­nére veszélyt, s azután folytatja: „Thouvenel úr jegyzéke oly okokat hoz fel, mineket egy barátságos és szövetséges hatalomnak sincs joga felhozni. Egyéb­iránt ezeket azon kormánynak, melylyel közöltettek, jogai és érdekei szerint kell megítélni s megfontolni, miként hozhatók azok Európa súlyegyénének jogai és érdekeivel öszhangzásba.“ — Az „Opinione“ meg van győződve, hogy Francziaország, melynek kor­mánya általános szavazaton alapszik, Ausztriának Toskánát illető terveit nem helyeselheti, kivált midőn Anglia, Porosz­ és Oroszország a bekeblezés ellen semmi akadályt sem gördítettek. Végül a miniszteri lap az iránti reményét fejezi ki, hogy daczára minden ellenmondásnak, Európa nem fog vonakodni egy oly ünnepélyes nyilatkozatot, mint a toskánai népszava­­­­zás, elfogadni. — A Genuában megjelenő „Corriere Mercantile“ egy marseillei sürgöny után jelenti, hogy Ricasoli f. hó 23-án fogna Turinba megérkezni. A király kész Toskána számára bizonyos autonómiát engedni, mit az annexio elfogadásakor ki is fog jelenteni. — A „Courrier des Alpes“ Savoya semleges kerü­leteinek ígéri, hogy — ha a Francziaországhozi csat­lakozás mellett nyilatkoznak, egyéb előnyök mellett selyemfonódákat kapnak, az argentinéi aknákat egy angol-franczia társaság megvásárolja s Aiguebelleben ólomhuta fog állíttatni. — Nápolyból mart. 14-ről jelentik, hogy csak hat nápolyi vándorolt száműzetésbe, minthogy a többi el­­szállítandókra nézve ellenparancs adatott ki, mint — írják — a bécsi udvartól vett helytelenítés miatt. NÉMETORSZÁG. Gotha, mart. 19. A Gotha és Koburg egyesült herczegségek országgyűlésének mind­járt kezdetén egy indítvány létetett, mely a szövetségi viszonyokat tárgyazá. Ezen indítvány, mint a „Neue Pr. Z“nak írják, ma került tanácskozás alá, s tárgyá­ban a bizottmány következő javaslatot nyújtott be : „Az egyesült országgyűlés határozná el, a következő nyilatkozatot juttatni a herczegi államkormányhoz: A sérelmek , melyek alatt némely német tartományokban a jogállapot szenved, még folyvást tartanak. Németország politikai alkotmánya a német tartományok biztonsága és függetlenségeérti kereskedésre használhatlan, s népei jólétének kifejlesztésére gátlólag­­hat. Ezen valóság fon­­­­tosságától áthatva, a két herczegség népeinek nevében, magasságod államkormányának újólag is szivére kötjük, eszközölni a német nemzet első és legdrágább kívánsá­gát , t. i. visszaállítani egy hatályos központi hatalmat — az attól elválaszthatlan, ás kielégítő német nép­kép­viselettel összekötve. Magasságod bebizonyított jogérze­tére támaszkodva bizodalmasan várjuk, hogy magasságod államkormánya a kurhesseni és schlesving-holsteini kér­dés jogainak védelmezésében kitartó teend, s hogy sike­­rülene, Németország politikai alkotmányának mielőbbi s méltó átalakítására üdvös befolyást nyernie.“ A miniszteri padokról ezen indítványra vonatkozó­lag megjegyeztetett, miszerint ennnek gyakorlati kö­vetkezményei nem várhatók, mindazáltal a gyűlés egyhangúlag annak elfogadása mellett nyilatkozott, s egyforma testalkotásu népfajok is egyenlően képesek tehát mind a tudományok, mind pedig a legfinomabb szépművészeti dolgok művelésére is. — Pedig ez nagy téveszme s csalódás­ mely homlokegyenest ellenkezik az élet gyakorlati tapasztalataival. Nem akarunk e téren e kérdés eldöntése végett tudományos s lélek­tani vitatkozásokba ereszkedni, mert akkor a külön­böző bölcsészeti tanok összes corollariumait kellenék e tárgyra vonatkozólag előadni, hogy aztán azok ösz­­szehasonlítása s megfontolása után az olvasó egyéni vé­leményére befolyást gyakorolhassunk; de ez nem eze­inek s nem is fő tárgya elmélkedéseinknek; — legyen kinek-kinek az ő hite szerint, csak annyit kivánunk egyéni hit s véleményképen megjegyezni, hogy bárha az inductiv okoskodás elveiből kiindulva hinnünk s megengednünk kell az emberi lélek magasabb s is­teni eredetét, mely lényben s természetben a véget­­lenségig menő egyéni feloszlásaiban is mindig csak ugyan-egy s örök marad , — s hogy igy isteni egy eredeténél fogva a szellemi tökély s kifejlődhetés minden fokait is már önmagában foglalja öröktől fogva, — de egyszersmind el kell ismernünk azt is, hogy midőn Isten az emberi lelket anyagi törvények s befolyások alá vetve, annak magasabb vagy korlá­toltabb működhetését, az ezeket végetlen alakú s ve­­gyületű combinatiókban módosító testi szervezettől föltételezé, — tehát épen akkor tévé le alapját e föl­dön azon örökké működő, változó s mindent előre hajtó őserőnek, mely a mindenség finomabb szellemi részét szüntelen érintkezésbe hozva a vastagabb ős­anyaggal, megszakadás nélkül alkotja s idomítja a világ­mindenség összes életét és czélját, mely is nem egyéb, mint az ugyan egyet örökké más alakban egyéniteni, s az ugyan-egyféle egyenisitést a véget­­lenségig menő változatosság álarcza alatt elrejteni.— S ebből aztán az következik, hogy az anyagi s szel­lemi erő egy ugyan az egész világon, de mivel a min­denség életének czélja a változásban, s az örökké változtatott alakban való egyenisítésben fekszik, te­hát azért lehetetlen, nemcsak két egyformán alkotott, s így egyformán működő egyéni, de még két egy­forma alkotó anyagszemet is képzelnünk, mi ismét azon következést vonja maga után, hogy az egyének látszólagos alakja egymás között hasonló ugyan, de alkotás s anyagi összeállításra nézve különböző lévén, a bennük létező szellemi erőknek is kü­lönbözőig kell mű­ködniök. — Továbbá, ha áll az, — pedig a vegy­tan csalhatlan tanai után állania is kell, — hogy a földgömb különböző részei, nemkü­lönben az égalj, életmód s a föld különböző alkotó részei, döntő befolyással bírnak az emberi testi ré­­s szek s műszerek igy vagy akénti idomitása s össze­állítására , akkor természetes s könnyen megfogható körülménynyé válik azon világ fennállása óta szüntelen előfordulni szokott tapasztalat is , hogy valamint az egy eredetű s éghajlatú emberek közt különböző s sokszor nagy mérvű fokozatokban mutatkoznak a szellemi képességek, h­ogy a földet lakó számtalan , s egymástól idegen alkotású népfajok között is, né­melyek hivatottak s kiválók, mig mások képtelenek,­­ vagy legalább az idő szerint még kiképzetlenek arra,­­ hogy a tudomány, irodalom s szépművészetek felfo­gása s gyakorlása terén elől hordják az útmutatás s világosság szövetnekét; — ha mindezekhez még a nemzetek közjogi viszonyainak egymástól sokban eltérő természetét, azok társadalmi életét, szükségeit, ősi szokásait, százados hagyományai által csaknem szentesitett előítéleteit, szóval : mindent, mi a he­lyi viszonyok s véletlen körülményekből eredő okok s befolyásoknak nevezhető, — tekintetbe veszszük, ak­kor ne csodálkozzunk azon, hogy valamint csak egyes emberek agyában születik a gondolat, talál­mány vagy egy uj eszme, — mig millió meg millió más emberek csak népszerüleg élnek, mozognak s gondolkodnak, úgy az összes emberiséget képező nemzetek között is csak egynémelyek Isten válasz­tottai, melyek arra hivatvák, hogy az összes szellemi világ kincsei kimerithetlen forrásából merítsenek s azzal a még lelki szegénységre kárhoztatott testvér­népeket is táplálják. Mit se vélünk levonni egyes kifejlett s fejlődő nem­zetek tekintélyéből s szereplő állásából akkor, midőn nem csak kegyeletből, de napnál világosabb tények­ből folyó erős meggyőződésből azt merjük állítani, hogy a magyar nemzet egyike azon népeknek, me­lyek hivatva vannak szellemi szereplésre, s ugyan azért nem hiszszük, hogy léteznék csak egy fia is e hazának, ki az anyagi szükségek s érdekeket kielé­gítő boldogsági kéj­érzetnél sokkal magasabb lelki örömet, s egy nemét a tettekre serkentő nemes öntu­datnak ne érezné szivében akkor, midőn magát oly nemzet tagja s lánczszeméül tekintheti, mint a ma­gyar, melyről elvitázhaatlanul hiszi, hogy jövendője s Istentől megáldott lelki tulajdonainál fogva képes, s hivatva is van, az összes szellemi világ nagy műkö­dési harczában részt venni s talán szerepelni is. (Folytatjuk.) MAGYAR KÖNYVÉSZET. 48. Kárpáthy Zoltán. Regény, irta Jókai Mór, há­rom kötet, II. kiadás. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pesten, 1860. Kis 8 adrét 209, 239 és 257 1. Ara 3 frt. 49. Magyarország családai, czimerekkel és le­származási táblákkal, irta Nagy Iván. Hetedik kötet. 1. és 2. füzet, Kabarcz—Keglevics. Pest, 1860, kiadja Ráth Mór, nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 8-adrét, 160 lap. Ára 1 frt 70 kr. 50. Erdei lak, mint hármas dalverseny és Petőfi Sándor, Szemere Pál Tan­dithyramb és dalver­­seny czimü munkájából. Közli Halász Dezső. Pest, 1860. Ráth­ Mór, nyomatott Wodiáner Fü­löpnél, nagy 8­ adr. 16 lap. Ara 24 kr. 51. Egyházi beszédek. Első füzet, a földmivelő, házá­nál és házán kívül. Közli Dobos János. Pest, kiadja Ráth Mór 1860. Nyomatott Werfer Károlynál. Negyedrét 163 lap. Ára 1 frt 80 kr. 52. Egy vörös kalap , mely elázott. Regény , irta Csepeli Sándor. Két kötet. Kiadja Ráth Mór, nyomatott Pápán Mag­da Lajosnál a ref. főiskola betűivel 1860. 16-adrét 287 és 384 lap. Ara 2 frt. 53. Csallóköztör­téneti vázlat a. Beleházi Bartal György által. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1860. nagy 8-adrét 128 1. Ára 1 frt 50 kr. 54. Ne felejtsek a történelem mezejéről Irta Paulikovics Lajos, II. pótfüzet. Pest, 1860. Boldini Ro­bert könyvnyomdája, 8-adr. 241—352 1. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Turin, márt. 19. Tegnap kellett a kiátkozásnak kihirdettetni, kisérve az állami tanácsnak egy rende­letével, mely azt, mivel a királyi exequatur díjával van, érvénytelennek nyilvánítja. Pár is, márt. 21. Ma délutáni 2 órakor mutatták be a császárnak a savoyai küldöttséget. A császár örömét jelentette ki, hogy fogadhatja. A császár to­vábbi válasza szerint Savoyának és Nizzának Franczia­országhoz csatolása elvileg el van döntve,s Piemont és a lakosság beleegyezése e határ megigazításba kinyerve. Az 1815-diki szerződéseket aláírt hatalmasságokkal e kérdésben történt szóváltások alapján remélni lehet, hogy a hatalmasságok többsége azt kedvezőleg fogja megítélni. A Svájczczal való barátság már majdnem engedményigéretét eredményezte a területet illetőleg, beláttatván azonban, hogy a savoyaiak nem szeret­nék az eldarabolást, Francziaország lemond ez en­gedményről, csakhogy Svájcz érdekei megóva ma­radjanak. Szombaton a küldöttség a tuileriákban lesz ebéden. London, mart. 21. A felsőház tegnapi ülésé­ben Normanby marquis valamely legközelebbi ülésre több indítványt jelent be Savoya iránt. — Az alsóházban Berkeley a titkos szavazást indít­ványozza a választásoknál. Palmerston 1. meg­támadja ez indítványt, mely is végül 254 szavazattal 147 ellenében elvettetik. A M. P­o­s­t mai számában egy párisi sürgöny meg­hazudtolja azon hírt, mintha Ausztria, Svájczczal egyetemben, Savoya bekeblezése ellen tiltakozni akarna. ESTI ,P­OSTA, Pest, mart. 22. — Viktor Emánuel királynak Fabiérhoz intézett fele­letét — úgy látszik —nem érti elég világosan a„Patrie,“ szereti azonban belőle azt olvasni ki, hogy a pápára vonatkozó szavak, noha nagy általánosságban tartják, a vicariatusra vonatkoznak, hogy ő felsége kötelezné magát a pápa világi függetlenségét megvédeni a töb­bi birtokaiban, elismerni suzerainitását Romagnában, s ő szentségének adót fizetni. Mások a szárd király feleletéből (mely eddig még csak távirati kivonatban ismeretes) sehogysem bírnak annyit kiolvasni, mint a „Padié“, sőt a kölni lap egyik párisi tudósítója azt gyanítja, hogy aligha hi­bátlan volt az illető sürgöny s hogy aligha­nem he­lyesebb az a versio, mely úgy hangzik, hogy a király úgyis mint katholikus, úgyis mint ala­z fejedelem kész a pápa „lelki hatalmának függetlenségét“ bizto­sítani, m­ig a másik versióban a pápai legmagasb hi­vatalnak szükséges függetlenségéről lévén szó, ez a kath. egyház fejének világi állására is vonatkoz­­hatik. — Még a mart. 19 diki párisi tudósítások egy átal­­jában nem nyújtottak közel kilátást a franczia csa­patok kitakarodására Lombardiából. Az volt a hire, hogy Piemont nem akarja feltétlenül lekötelezni ma­gát, hogy ő sem Velenczét, sem a pápai államokat sem a két szicziliai király birtokait sem fogja megtámadni. Ilyesmit hagy sejteni a „Patrie“ következő közlése is : »Úgy levél, melyet Rómából f. hó 16-ról reggel egy, rendszerint jól értesült személy irt, a következő rész­letekről értesít minket, melyek a jelen körülmény közt nagy érdekkel bírnak. „Azon terv, melyről szó volt, és a­mely szerint a hatalmak beleegyezésével nápolyi hadak tartanák az őrségeket Rómában, az Umbriában és a Márkákban levő várakban, indítványozva volt, de úgy látszik, az illetők kötve hiszik, hogy valósulhasson. „Daczára azon békülékeny hajlamoknak, melyek által a bécsi, nápolyi és turini udvarok át vannak hatva, a benem avatkozás absolut elve úgy látszik nem fogadtathatik el e pillanatban az olasz hatalmak által egyhangúlag; pedig a kérdéses javaslat ezen elv alkalmazásán nyugszik , miután Ausztria ezen hypothesis mellett tartoznék megígérni,hogy Piemontot meg nem támadja, a­mely viszont arra kötelezné ma­gát, hogy nem támadja meg sem az egyházi államo­kat, sem a nápolyi királyságot, sem a M­i­n­c­­­o vo­nalát. „A franczia hadak lehető elvonulásáról elterjedt hír Rómában mély sensatiót okozott. Katonáink, az ő maguk tartása, bámulatos fegyelmezettségek, kitűnő szellemek és vallásos érzelmeik által megnyerték az egész népség rokonszenvét. Elutazásuk szerencsétlen­ség lenne a városra nézve. „A mi levelezőnk az előre bocsátott tények és észrevételek után azt hiszi, hogy a kérdéses javaslat nem fog czélt érni, azonban kiemeli, hogy a kitaka­­rodásról való hír fölötte el van terjedve, s azon óhaj­tást fejezi ki, hogy a status­ quo tartassák fenn Rómá­ban, a­hol Francziaország oly feláldozólag és leyális módon védi a rendet és a csendességet.“ Másfelől a „Pays“ azt mondja: nem alapos az a hír, mintha a franczia csapatok azon intézkedések folytán, melyeket a piemonti kormány Romagnára nézve foganatba vett, tüstént el fognák hagyni Felső- Olaszországot. A­mi Savoyát illeti, az onnan küldött deputatio mart. 19-dikén a császár által fogadtatott s Thouve­nel urnál ebédelt. A császár sokáig beszélgetett az ország municipális felosztásának módjairól. A nizzai események Párisban rész­vért okoztak, s a franczia fővárosban azt hiték, hogy annak folytán a franczia csapatok parancsot fognak kapni Nizza megszállá­sára. Tudjuk, hogy egy elterjedt hír szerint a francziák­­nak mart. 20-n kellett volna megszállni Savoyát. De bizonyost nem tudott mondani senki, sőt arról beszél­tek, hogy a lyoni két ezred ellenparancsot kapott. Más­felől azt is rebesgették, hogy a párisi és turini udvarok Savoyára nézve korán sincsenek egy véleményben. Francziaország nevezetesen tüstént be akarna nyomul­ni Savoyába, ellenben a szárd kormány még előbb az átengedést a parlamenttel szeretné helyeseltetni. — Egy turini, mart. 19-diki sürgöny a bekeblezés ünnepélyességét említvén, kiemeli, hogy mart. 18-ka egész Közép-Olaszországban azon nap, melyen a gyű­löletes provisorium megszűnt, s egy új aera vette kezdetét. Farini küldetését Aemiliában bevégezvén Turinban marad, hol a belügyi tárczát veendi át; el­lenben Ricasoliról, kit szintén Turinba várnak, na­gyon kétséges, ha várjon belép-e a kabinetbe, mint­hogy nagyon kívánkozik magát mezei jószágán kipi­henni. Egyébiránt a tárgyalások, melyek Toskána bekeblezését illetik, vájjon alkirályságnak hagyas­d-e, meglehetősen elkülönített közigazgatással, vagy mint tartomány egy kormányzó alá adassék — a leg­jobb sikert ígérik. Egy másik turini sürgöny szerint a florenczi kor­mány Európa kabinetjeihez egy jegyzéket intéz, mely­ben előadandja az okokat, miért kellett az általános szavazáshoz folyamodni, hogy a Piemonthozi csatla­kozás szüksége kimondassák s igazoltassák.­­ A „Corriere mercantile“ szerint Viktor Emánuel király Toskána bekeblezése elfogadásakor egyszersmind an­nak autonómiájára nézve is ünnepélyes kötelezettsé­get vállaland el, hogy Francziaország ez értelembeni sürgetéseit figyelembe vegye. Egyébiránt az egész dolgot nem valami lényegesnek mondják, ha csak a franczia és mazzinista fondorkodásoknak nem sikerül a régi féltékenységet s külön szövetségi viszketeget az eddig állhatatos toskániakban felkölteni. Chambéry és Annecy városok községtanácsai­­nak öt tagja, kik mint küldöttség utaztak Párisba, feladatul tűzték ki maguknak Savoya eldarabolása ellen tiltakozni, más szóval Thouvenel bárónak anya­got szolgáltatni arra, hogy a svájczi szövetségi ta­nács igényeire elutasító válasz adassék. — A kikeb­­lezés-ellenes savoyárdok pedig egy felírást intéztek Turinba a királyhoz, melyet az „Armenia“ közöl. — Egy római levél szerint Nápolyban 121 tisztet fogtak el, s még több polgárit, köztök sokan Murat követői, s még több unionista. A katonaság teljes elhajlásától félnek, melyet előkészítnek. Az angol alattvalók védelmére az öbölbe két brit hadihajó eve­zett be. Minden Nápolyból érkező utazó kocsi a kiuta­sítottak vagy menekültek újabb szállítmányát hozza. Az angyalvári franczia helyőrség ismét nevezetes mennyiségű lőszert kapott, mire ezt­­ kérdi a leve­lező, ha el akarnának vonulni. — Veronából, mart. 17-ről írják a „Tr. Z.“nak: A piemonti csapatoknak mozdulatai a közép-olaszor­szági határok felé, ausztriai részről is a határvédő csapatok megerősítését vonta maga után, s intézke­dés történt, hogy minden eshetőségnek megfelelni le­hessen. Nevezetesen a Po-határvonalnak szigorúbb őrzése, és erősebb megszállása határoztatott el, mert mint előre látható, ha a Romagnát megszálló pie­monti csapatok és a pápai hadak közt összecsapásra kerülne a dolog, úgy a Pó vonalnak fontos szerep van fenntartva, s főleg ausztriai részről szükséges a hatá­rok szigorú őrzése. E tekintetből intézkedve is van, hogy az első híradásra megfelelő mennyiségű vizi elő­őrsi szolgálat szerveztessék. Ezen czélból Velenczé­­ből kisebb hadigőzösök, s különösen e czélra épített apróbb járművek hozatnak a Póra, hol őrjáratokra s előőrsi szolgálatra fognak fordittatni. A cs. kir. ten­gerészet ellenadmirálja, ki e szempontból tekinti meg e napokban a Pót, már megtevő a szükséges rendeleteket, hogy a most írt rendszabályok az első parancsra hatályba léphessenek. Stambulból mart. 13-ról írják: Minden lépéssel, melyet a török birodalom látszólagos reformja felé tesz, a­zultán kedélye sötétebb s lelkületű elzárkó­­zottabb. A palota híveinek sokat kell kiállniok zsar­noki szeszélye miatt. Bizonyos idő óta Dolmabaydshe körül minden magaslat örökkel van megrakva, kik­nek feladatuk az átmenőket akadályozni, hogy meg­álljanak, vagy kíváncsian tekingessenek a nagyúri palotára. — A sör és pálinka mellett újabban a rum is kedvencz itala kezd lenni a törököknek, a köze­lebbi héten ezen folyadékból 15,000 hordó kelt el. — Karpátból, febr. 25-re is jelentik, hogy Omer pasa átutazva e várost érintő, de megállapodás nélkül Samsun felé tovább ment. — A „Journal de Const.“ egy philipopoli levelet közöl, melyben a Bulgáriában szerte csavargó szláv

Next