Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)

1860-04-13 / 3052. szám

a Regn­y János ufjabban 2 frt) Bessenyey Gábor 1 frt, An­tal Sándor 1 frt, Vékey Ferencz 1 frt, Löd­erer Mihály 5 forint, Winkler János 1 forint, Stepán Antal 1 forint, Stepán József 1 forint, Rojkó Béla 1 forint, erdőbé­­nyei izraelita község 12 forint 40 krajczár, Némethy Ödön 10 frt, Szabó Mihály 2 frt, Szabó Sámuel 1 forint, Kún Dániel 2 frt, Oltaváry orvos 1 frt, Podlesznyi And­rás 1 frt, Mad­gyik György 1 frt, Horvát Imre 10 frt, Deáky 1 frt, Derekassy József 1 frt, Orbán mérnök 10 frt, N. Vilmos 5 frt, Koós Károly 4 frt, Sellyey József 1 frt, Deuts József 5 forint, Fehérváry Miklós 3 forint, Püspöky Imre 2 frt, Farkas Miklós 2 frt, Petrovay Ákos 5 frt, Thuránszky Tivadar 5 frt, Nagy-Fejer Gyula 5 ft, Orosz Sándor 5 frt, Petrovay Lökös 5 frt, Pilisy László 5 frt, Cseley Gusztáv 3 frt, Kossuth Pál 5 frt, Petrovay István 5 frt, Thuránszky Mihály 5 frt, Boronkay László 5 frt, Szerviczky György 4 frt, Ghyczy József 5 frt, K. A. 5 frt, Szent-Léleky Gé­za fél tallér s 3 magyar huszas, Vadnay György 1 frt, Pilisy Zsigmond 2 frt, Wiczmándy Viktor 2 frt, Barkóczy Mihály 2 frt, Reviczky József 2 frt, Wass Gyula 1 frt, Komáromy József 10 frt, Komá­­romy István 10 forint, Molnár István 10 forint, Mol­nár József 5 forint, Nagy Gyula 5 forint, Pilisy F­rd. 5 forint, Bujanovits Rudolf 5 forint, Vladár Kristóf 10 forint, Meczner Antal 2 forint, Matolay Viktor 2 frt, Szabó Zsigmond 1 frt, Bodnár István 10 frt, Pomikalko Károly 10 frt, Battha Pál 10 frt, Göcze Bertalan 2 frt, Szép Gedeon 1 frt, Szentmihályi Lajos 1 frt, Gálócsy Antal 1 frt, Révész György 5 frt, Milkó Alajos 2 frt, Kerekes János 4 frt, Cseley János 10 frt, Goog testvérek 20 frt, gr. Vay Károlyné 10 frt, Rozsgonyi József 2 frt, gr. Vay Tihamér 10 frt) Evva András újólag 3 frt. Tolna megyében: Zsarnay Imre ur által be­gyült 108 frt a. é., mely összeghez járultak: Zsarnay Lila 2 ft, Pederi 1 ft, Fagyal Gyula 1 ft, Major 1 ft, Koós Kálmán 1 ft, Koós Kálmán 1 ft, Léderer András 1 ft, Czékus Aranyhalmy Malvina 1 ft, Kék 1 ft, Zahor­­nyánszky 1 ft, Tok 1 ft, Bárczay József 10 ft, Bárczay Albert 2 ft, Ferdinándy Bertalan 1 ft, Krajnik Ödön 1 ft, Krányik Sándor 1 ft, Szent-Léleky Gyula 5 ft, (olvas­­hatlan nevű) 2 ft, Barkassy 1 ft, Fodor Pál 1 ft, Darvas József 2 ft, Vendégi Gábor 2 ft, Szentimrey András 2 ft, Lovász Miklós 1 ft, Liszauer Herman 1 ft, Williger Pál 1 ft, Lehóczky 1 ft, Batkyné-Vattay Erzsébet 1 ft, Eben­­thaler 1 ft, Maurer 1 ft, Kohanecz 1 frt, Piszérd 1 ft, Mäanter 1 fft, Váradi Károly 1 ft, Isépy László 1 ft, Roszty József 1 ft, Jivulszky Alajos 1 ft, Lakatos Mik­lós 1 ft,Pongrácz Bálint 1 ft, Gedeon János 1 ft. ;a Gagy-Bátorban tartott tánczvigalom alkalmával a részt­vevők által begyült 16 ft, ugyanott tartott abaujmegyei tánczvigalomban jelenvoltak által 34 frt. Törteiről Vértesy Arnold küldött összesen 43 frt a. é. Éhez járultak : Meleghegyi Józsefné szül. Vida Ág­nes 10 frt, Somogyi Gy. 3 frt, névtelen 2 frt, Trefort István 3 frt, egy névtelen 2 frt, Fekete Tamás 4 frt, ifj. Vida István 1 frt, Szakáll Gyula 2 frt, Szakáll Geiza 1 frt, Rosenfeld Károly 1 frt, Kovács J. 2 frt, Luzsányi Pál 5 frt, Frecska Eliz 3 frt, Harmon Imre 2 frt, egy névtelen 2 frt. O­l­á­h o r­s­z­á­g­b­ó­l a dudesti uradalomból Komáromy Lajos beküldött összesen 7 frtot, ehez járul­tak : Leitner Pál tiszttartó 2 frt, Komáromy Lajos ispán 2 frt, Áberle Antal ellenőr 2 frt, Burelli Péter mérnök 1 frt. Nyíregyházán Bodnár 1st. gyűjtése összesen 72 frt 30 fr, ehez járultak : Kralovánszky Mór 5 frt, Jármy Menyhért 1 frt, Nikelszky Mátyás 2 frt, Meskó Pál 1 frt, Moész Adolf 1 frt, Palánszky Samu 1 frt, Bodnár István 3 frt, Paris Tivadar 1 frt, Demján Soma 1 frt, Benczúr Miklós 1 frt, egy névtelen 1 frt, Riszdorfer János 2 frt, Szamueli Boruch 4 frt, Kralovánszky László 2 frt, Bar­tók Antal 2 frt, Samely Lajos 2 frt, Noszág János 2 frt, (olvashatlan név) 1 frt, Cynner Samu 1 frt, Farassy 1 frt, Fábry G. 1 frt, Homolay 1 frt, Matthalides G. 2 forint, Csatlós 50 kr, Takács Alajos 1 frt, Bittmann 1 frt, Pé­­terffy Ferdinánd 2 frt, Mikutz Gida 2 frt, Lefkovics Mór 1 frt, Schwartz Mihály 30 fr, Kocsis Gusztáv 1 frt, Jár­my Gida 1 frt, Groak Zsiga 1 frt, Mann Vilmos 1 frt, Juhász Kálmán 50 kr, Elefánt Mihály 1 frt, Zichermann Jakab 2 frt, W­eiger Alajos 3 frt, May Adolf 2 frt, Jéger József 1 frt, Kovács Dániel 1 frt, Kőmives Károly 1 frt, Parásó János 1 frt, Andresz Károly 1 frt, Kovács Gerő 1 frt, Schmal Károly 1 frt, Tresztyénszky József 1 forint, Meskó Sámuel 1 frt, Suták Antal 1 frt, Krasznay Gábor 1 frt, Hensch Ede 1 forint, Sz. J. 1 frt, Grünfeld Ignácz 1 forint. (Folytatjuk.) NEMZETI SZÍNHÁZ. April 11 én: A szigetvári vértanuk, szomorujáték 4 felv. Jókaitól. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, april 8. Angliában a húsvéti szünnapok még tartanak. A parliament pihen. Az ünnepről természetesen a lapok is kimaradtak. Ez okból tisztán a német lapok tudósításira vagyunk utalva e böngészetünkben. A porosz keresztes lap, mely minden szemetet összeseper, a­mit a whig kor­mány és Napoleon ellen elhullatnak, állítja, hogy Persigny úr nem tartja elégnek az angol minisztérium engedékenységét. Elutazása előtt, mond a nevezett lap, Napoleon követe egy diplomatiai estélyen oly jelenetet idézett elő, mint az illető körökben ember emlékezete óta nem történt. Mi volt ezen jelenet, nagy bölcsen elhallgatja a keresztes újság , csak annyit mond, hogy az angol minisztérium tagjai ké­­pezék Persigny ellen az ellenzéket. Abban is a sza­kítás előjelét látja az idéztükt lap, hogy a tory „He­rald“ Napoleon nejéről egy botrányos czikket költött. Jele, úgymond, hogy a gyűlölség miatt az illendőség­ről is megfeledkeznek. A botrányok krónikája ezzel sincs kimerítve. A „Press“ azt beszéli, hogy Fran­­cziaország nem­rég Holsteint és Hannovert ajánlotta Poroszországnak a Rajnáért, a­mit azonban Porosz­­ország nem fogadott el. Továbbá írják a keresztes lapnak: Londonba biztos hírek érkeztek, melyek szerint az alkudozások Francziaország és a bécsi kor­mány közt Velencze biztosítását illetőleg közel álla­nak a bevégeztetéshez. Az olasz háború újra kitöré­sére vonatkozó jóslatok meghiúsulnak. Francziaor­szág a közép olaszországi bekeblezésekért minden felelősséget az angol kormányra törekszik hárítani, s ígéri, hogy nem engedi Velenczét Cavour által meg­­támadtatni, stb. OLASZORSZÁG. A pápai átok, melynek kihirde­tését a turini államtanács megtiltotta, a Florenczben megjelenő „Monitore Toscano“ és „La Nazione“ la­pokban egész terjedelmében közzé van téve. Minthogy ezen kiközösítésbe azok is betudvák, kik a piemonti bekeblezési munkába bár­miként befolytak, vagy ahoz hozzájárultak (gli aderenti) úgy a florenczi érsek, ki a nép választotta királyt ünnepélyesen elismerte s an­nak hódolt, az által szintén érintve van, a papság azonban, főleg az alsóbb rendű, e sújtó körülményt nem igen látszik szivére venni, a helyett kebelé­ből egy­­ huszonhat lelkészből álló küldött­séget indított a helytartó herczeghez , mely vala­mennyik nevében szerkesztett felírást volt átnyúj­tandó, melyben a kisebb clerus a kormányt bizo­dalma és hódolatáról értesíti. Mint a florenczi tudósí­tásokból kivehetni, ott az egyházi villám eddig nem hatott; a dómban a templomi szertartások az eddigi módon végeztetnek. A „La Nazione“ meg is kezdé már felvilágosító szavaival az alsóbb néposztályra hatni, állítva , hogy a polgári miveltség s felvilágo­­sodottság mai fokán, a kiközösítés hajdani következ­ményei nem valósulhatnak, minthogy Olaszország az által­a polgárisult népekhezi viszonyából nem lép ki, és hogy az olaszok vallása, mely a katholika, és nem a római curia vallása, a keresztény népekkeli közle­kedéstől nem fordul el. — A berlini keresztes lap elbeszéli, hogy Perugiá­­ban egy piemonti emissariust lógtak, kinél fontos iro­mányoknak jutottak birtokába, melyekből kiderült volna, hogy az elfogott lázadás elkészítésére küldetett ki. A svájczi csapatok parancsnoka megígéri a fo­golynak, hogy életének megkegyelmez, sőt szabadon bocsátja, ha mindent őszintén fölfedez. A kérdezett ezt meg is tette, számos és fontos fölfedezéseket tett, mik­nek folytán Rómában nevezetes lefoglalásokat eszkö­zölhettek , valamint a többi, hasonló czélból kiküldöt­tek utait és neveit is leírva, ezek vadászatához is hozzá láthatnak. A Bolognából megérkezett gyorskocsit min­den szögében átmotozták s találtak nagy érdekű pa­pírokra , különösen Mamiani utasításait, ki az új ki­rályságban magas állású államférfi; ezen utasítások szerint az izgatás a római államokban folyvást élesz­tendő. Ezen lefoglalt okmány és más adatok auto­­grafirozva a küludvarokhoz fognak elküldetni, annak bizonyitványául, miként törekszik Szardinia az egy­házi államok nyugalmát folyvást zavarni, s a római kormány állását alattomos beavatkozásaival nehezitni. ” Dupasquier kormányzó ápril 4-én követ­kező kiáltványt bocsátott Chambéry tartomány la­kóihoz : „Polgártársak! Midőn H. Viktor Emánuel király a hathatós tekinteteket velünk legális módon közlé, melyek őt a t­ölünk való megválásra bírták, elmondá azt is, mily fájdalmasan hat szivére ezen áldozat. Savoya, ezen tar­tomány iránt, mely családja nevét dicsővé tette, meg­Legújabb keleti hírek szerint Khan Dahadur khánt kötél általi halálra ítélték. Több lázadó sipahi, nem remélve kegyelmet, öngyilkos módon végezé életét. A főkormányzó Indiában az Oudei király ékszereit visszaadatni rendelte. A ryotok alsó Bengáliában erő­szakoskodásokat követtek el s féltik az indigo aratást. A kormányzó-helyettes kiáltványt bocsáta ki, mitől jót várnak. Febr. 23-áig terjedő jávai hírek szerint a bonni koronaékszerek az arra megbízott biztosoknak átadattak. Boni új király szerződést köt közelebb a hollandi kormánynyal. Febr. 22-kén „Imperieuse“ gő­­zös-fregat nagy hadi készlettel Hongkongból Shangai­­ba ment. Ringpoban azt beszélték, a francziák Chusánt szállják meg. A pekingi hírlap szerint Kweliang, fő­államtitkár és az Elginnel folytatott alkudozások al­kalmával császári biztos, beadata lemondását, de nem fogadták el. Most 73 éves. A chinaiak a tiencsini erő­döket erősítik, ágyukkal rakják meg. A pekingi udvar nagyon aggódik a szövetségesek készülődése miatt. Japánban még most sincsenek rendben a dolgok. A brit követ, Alcock egyik szolgáját Yeddában meg­ölték. FRANCZIAORSZÁG. Érintve volt már röviden, hogy a „Moniteur“ egymásután közli a császárhoz intézett savoyai feliratokat az aláírók neveivel együtt. Chambéry községtanácsa egyhangú határozat folytán hivatalosan kijelenti, hogy Savoya a Fran­­cziaországgal való egyesülésen és a küldötteknek a császári felségek által tett fogadtatásán rendkívül örvend,­­ különösen pedig Chambéry, ezen túl­­nyomólag franczia város azért végtelenül hálás. A­n­­necy községtanácsa erősíti, hogy ezentúl minden savoyára épen oly jó franczia lesz, mint Bert­hol­le­t, I. Napóleon császár barátja, a­ki savoyai szüle­tés volt. T­h­o­n­o­n községtanácsa (Faucigny) köszöni Viktor Emánuel királynak, hogy ha már a hatszáza­dos köteléket csakugyan szét kellett tépni, ő felsége Savoyát Francziaországnak nem pedig Svájcznak engedte át. Mert Chablais lakói a Svájczhoz csatolta­­tást valódi érdekeikkel ellenkezőnek kénytelenek te­kinteni. Miután azonban Svájcz mindemellett fondor­­k­odik és nyugtalanságokat csinál, tehát kéretik a császár, vegye Savoyát birtokába minél előbb , hogy a franczia zászló árnyékában nyugtot és békét lehes­­sen találni.­­ Ezután következnek Albertville, Faverges, la Roche (Faucigny) városok és négy falu községtanácsainak feliratai. Valamennyi túlboldognak érzi magát oly nemzettel egyesülhetni, mely irigység és bámulat tárgya minden népeknek. Párisban úgy látszik általános azon nézet, hogy Francziaországnak a conferentiával nincs komoly szán­­déka. Azt mondják, a császári kormány arra fog utal­ni, hogy az alkudozások jelen stádiumában előbb be kell várni a szárd parliament határozatát, ezt meg fogja előzni az általános szavaztatás, azután meglehet egy kis zavargás fog következni; ezután jőni fog a t­ononi tizenkét községtanácsos sürgető kivonatára Chablais-nak és Faucignynak katonai megszállása, a­mit aztán majd olyan a milyen kiegyezkedés fog befe­jezni a kikerülhetlen tényt illetőleg. — Az algíri püspök a pápa világi hatalmáról ki­merítő értekezést adott ki. — R­o­l­­­a­n­d közoktatási miniszter egy körlevelet készít, melyben a lelki és vi­lági hatalom közti határok módját és természetét fej­tegeti. Az id. D­u­p i­n ugyanezen tárgyról egy érteke­zést akar kiadni, melyben a kánoni jognak alapelveit, a polgári hatósághoz való viszonyaiban állapítja meg, tartja azon tisztelete és hajlama érzelmeit, mikre az nyolcz évszázadon át hűsége és ragaszkodása által ma­gát méltóvá tudta tenni. Egy gondolat mégis enyhíti a fájdalom keserűségét, az t. i., hogy hazánk egyesítése Francziaországgal annak jólétét és szerencséjét minden időre biztosítja, melyet a király nemeslelkű szövetsége­sének, III. Napóleon császárnak ajánl. De azért mégis had hallassa szavát az ország; mindkét felség kívánja ezt, s határzott akaratunk, hogy ezen akaratnyilvánítás teljes szabadságban történjék. Midőn én e körülmények közt a rámbizott kényes küldetést elvállalom, mely — habár átmeneti, azért mégis erőmet múlja, csak édes ha­zám iránti ragaszkodásomnak engedek. Számitok eljárá­somban minden hatóság közreműködésére, valamint a népesség jó értelmére. — Polgártársak! Míg elkövet­keznék az ünnepélyes pillanat, melyben — később meg­határozandó módon :— kivánatainkat tudatandjuk, gyüle­kezzünk össze s ha ezen nap eljövendett, a haza iránti szeretetben egyesülve mindnyájan nyugalom és határo­zottsággal fogunk sorsunk elé menni.“ Chambéry tartomány néphangulatáról írják a raj­nai lapnak, hogy bármiként erősödjenek is a tarto­mány ezen részében a bekeblezéssel megelégedni, az­ért a hangulatot mégis nyomottnak, majdnem komor­nak mondhatni, mi egyébiránt nem is csoda, bizony­talan, ismeretlen a jövendő, búcsút vesznek az ezred­éves történettől, hogy egyéniségből a departementák­­ban egy számmá törpüljön a tartomány és végre is­­tenhozzádot mondanak a jól rendezett szabadságnak, melyet szerettek, hogy más valamit fogadjanak el helyette, mely épen ellenkezőjéhez látszik hasonlítani. A kastélyon mind a két tricolor leng, ha majd az egyik eltűnik, sok savoyai szív, mely az annexiót kí­vánta, fájdalmasan fog majd utána dobogni. A 80-ik számú franczia gyalogezred vitézei úgy lépdelnek a város utczáin, mintha száz esztendőn át lettek volna itt szállásolva, s a városnak már is borzasztó fran­czia provincziális jelleme van. A nemzetőrség ezre­dese tudatja, hogy a városon átvonuló 80-ik franczia ezred szíves volt a város nevezetesebb őrállomásait szolgálattal ellátni, mi­által a nemzetőrség köteles­­ségteljesítésén nagyot könnyített. — B­­ 11 a u 11 franczia belügyminiszter folytonos távirati közlekedésben van az itteni hatóságokkal, sőt magánosakkal is, kik a pártok élén állnak, va­lamint a lapok szerkesztőivel. Sürgönyeinek némelyeit trombita harsogtatása mellett függesztik a házszög­letekre, s ha ilyenkor a nép összecsoportosul, úgy a beavatottak némely arczokra mutatnak, kik két hónap óta nagy mennyiségben jelentek itt meg, és kik bizonyos oly egyénekhez tartoznak, kiket ha meg­bántani nem akarunk, semmi kifejező nevezettel sem illethetünk; ezek Pietri úr hadcsapatába tartozó egyé­niségek, ki itt sokszor megjelenik. A keresztes lap a „Wormser Z.“ után említi azt is, hogy e hegyi nép hegyei és völgyeitől igen, de hajda­na szabadságától megválni nem tudva, Amerikába ván­dorolni kezd, uj hazát keresendő az elvesztett helyett, melyben eszméjéhez ragaszkodnia, meggyőződése sze­rint élnie, érzülete szerint cselekedni és szólnia lehet. Jó lesz mégis, ha e közlés hitelességéért a kezességet az idézett német kollegákra hagyjuk. A „Festi Napló“ magán társürgönyei. Róma, ápril 11. Lamorid­ére a pápai csapa­tokhoz napiparancsot bocsátott ki, melyben ki­fejezi, hogy engedve a pápa és a katholikusok hívásának, kardját ismét felveve. A keresz­ténység a civilisatio élete. A forradalom ép úgy fenyegeti ma Európát, mint hajdan az islam. A pápa ügyében a polgárisodás a szabadság ügye van veszélyezve. A katonák bízzanak a rájuk bízott dolog eredményében. (Cor. B.) Berlin, april ll. A „Kreuzzeitung“ jelenti, hogy jól értesült körökben reményük , misze­rint a fenyegetett Svájc­ra vonatkozólag Po­roszország, Anglia és Ausztria közt egyesség jön létre. Ugyanazt nem állíthatja Oroszor­szágról. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Turin, ápril 8. Nápolyból 7-dikén küldött sürgö­nyök szerint a fölkelés Szicziliában még folyvást tart s a kormány újabb hadakat küldött oda. Turin, april 9. Uj minisztériumot állítanak a ke­reskedelem és földmivelés számára. — D­o­r­s­i Ta­más ügyvéd és követ miniszterré neveztetett ki tár­­cza nélkül. — Q­u­a g­­­i­a­tlonok korelnök temetése alkalmával Garibaldi beszédet mondott a néphez. — A szárd kabinet jegyzéket küldött Rómába , ab­ban, mint mondják, a Romagnába való fegyenczek, úgyszintén az oda való katonák kiadását kívánja. — A Genuában megjelenő, „11 C a 11 o 1 i c o“ czimü la­pot lefoglalták s felelős kiadóját elfogták. — A hely­beli kormányzó, mint mondják, beadta elbocsáttatá­­sát. — Hírük, hogy Napoleon ha Nizzába ér­kezett. Genf, april 9. Laity császári biztosképen be­utazza Savoya semlegesített tartományait. Tegnap Bonnevilleben igen hidegen fogadták. Ma Sallancheba ment, s innen Thiononba megy. — A császárt s csá­szárnét nyárra Nizzába várják. — Nizzában april 15-dikén, Chambéryben 22-dikén lesz a szavazás. Milano, april 10. A Bazain-hadosztály, melynek főhadiszállása eddigelé Pávia, a párisi helyőrség egy részét fogja képezni. Kopenhága, april 10. Kaufmann alezredes, a kieli egyetem gondnoka, katonai meghatalmazottá neveztetett ki a német szövetséghez; helyére R­e­­v­e­n 11 o­n Artur lép. S­t­a­m­b­u­l , april 10. A B­r­a­b­a­n­t­i­­g tegnap megérkezett s a szultán a top-d­ánéban fogadta. A herczeg ma sir Henry B­u­l­w­e­r angol követet lá­togatta meg. ESTI POSTA. ♦ Pest, apr. 12. A „Times“ írja. Svájcz még mindig azon nyugtalan állapotban érzi magát, mely­b­e egy 600,000 főnyi seregnek határainál hirtelen megjelenése helyezé. Mert a dolog igy áll való­ban. A franczia császárság összes hadereje felső Savoya elfoglalásával nem csak a határokon áll, hanem egyene­sen nyílt és fedezetlen határain áll Svájcznak. Az ez ál­tal okozott aggodalmat aligha csökkenti Napóleon csá­szár nemeslelkű ígérete, hogy Chablais és Faucigny ér­dekeit biztosítja, s az egész dolog annyira élesen külön van választva Nizza és az Alpok franczia lejtőinek be­­keblezésétől, hogy a szárazföldi hatalmak igen jól tevék, ha külön tárgyalás tárgyává tevék. A savoyai kérdés egészen oly véget ért, minőt mindig jósolunk, de a sváj­czi kérdés még itt van. Prof. de la Rive Londonba jött, erősen szivére kötendő azt kormányunknak; köriratok intéztetnek a nagyhatalmakhoz, s a vitéz svájcziak azon következetességgel, melyen bámulnunk s egyszersmind nevetnünk kell, Genfbe küldik a köztársaság seregeit. Ideje megfontolnunk, mi különös érdeke van Angliának e dologban, mely közelebb Európa — akár az egyes kor­mányok, akár egy congressus — figyelmét igénybe ve­­endi. Ezek után a Times Svájcz jogait kimutatván, ekép folytatja : Szardinia minden lehető kötelezettség által le van kötve, hogy Savoya semleges részeit el nem idegenít­­­heti. Francziaország köteles ezen tartományok semlegessé­gét tiszteletben tartani, s Európa azon hatalmai, melyek 1815-ben Bécsben egybegyűltek s ott közjogi törvényeket hoztak, kötelesek ezen törvények tiszteletét fentartani. El­méletig és történelmileg semmi sem lehet világosabb, gya­korlatilag mindazáltal ezen közjog megsértésének minded­­dig csak tiltakozás volt az eredménye, melylyel senki sem törődött, s Európa­­­nem szövetkezett, büntetni a hatal­mas törvényszegőt. Ha Svájcz felhívja Európát, hogy Európa közjogának szerezzen érvényt, csak azt felelhetni neki, hogy az eddig nem volt szokásban. Mindenki meg­foghatja, mi fontos Svíjczra nézve, hogy semlegessége ne vonassák kétségbe, s hogy ne szenvedjenek megrövidí­tést azon mérsékelt segédeszközök se, melyekkel semle­gessége fenntartása végett rendelkezik. Kis területe nagy természetes erősség, melynek mindenki sietne birtokába jutni, a­ki Európa azon részében háborút folytatott. Svájcz magaslatairól Francziaország minden időben fenyegetheti Ausztriát, Német és Olaszországot s három nagy sereget azon kényszerűségbe hozhat, hogy bizonyos megveretés­­től kellene folyvást tartania. Ugyanazon hegyekről, ha Né­metország egyesült hatalmainak birtokában volnának, Olasz- és Francziaország kis terei zsákmányul kínálkoz­nának, s tudjuk, hogy azon oldalról Páris többször fenye­getve, sőt egyszer el is volt foglalva. Egy európai háború esetére előbb is Svájczra rohannának, azt elfoglalni. Svájcz tehát méltán tart attól, hogy ha általánosan elismert törvény által minden megtámadás ellen biz­tosítva nincs fejedelemsége, az a sorsa lehet, hogy a hadi koczka fordulata szerint egyik urat a má­sik után vonja nyakára. Soha sem lesz ugyan Svájcz függetlenségének eléggé szent és kötelező jelleme, mihelyt valamely hatalom elég erősnek érzi magát azt büntetlen megsérteni. 1815 ben szintoly kevés tar­tózkodással megszállották Svájczot, mint azelőtt Na­póleon , a­mi mellett természetesen nem mulasztották el ünnepélyes nyilatkozatban kifejteni az okokat, melyeknél fogva az érintett eljárás szükségessé vált. Ily okok min­dig lesznek, ha meg­van a hatalom, azoknak nyomaté­­kot adni, s ezért nagy fontosságú dolog, hogy Svájcz mint semleges hatalomnak erős határai legyenek, s hogy képes legyen területe megsértésének megkezdését meg­nehezíteni s jogtalan cselekménynyé tenni. Miután Svájcz Francziaországnak nyitva áll s a genfi tó franczia tóvá lett, mert azzá lesz, ha Chablais Francziaország egy ré­szét teszi, s oda van semlegessége. Minden háborúban, melyet Francziaország Németországgal folytat, Svájcz előrenyomuló bástya lészen azon ország ellen, melyet Francziaország meg akar támadni. Azt lehetne hinni, hogy e fontos tekintet miatt elfeledhetné Ausztria gyűlöl­­ségét Szardinia ellen. Bajorország és Würtemberg is tarthatnának tőle, hogy erős és nyugtalan hatalom tő­szomszédságába találnak jutni. A német állam egész testü­lete ily nyugtalanságot érezhet, s a távolabb fekvő Porosz­­ország, a­midőn a szárazföldi hatalmak közöl egyedül tilta­kozik Svájcz semlegessége mellett, egész Németország ve­zéréül és közlönyéül teszi azt. Németország közös érdeké­ben van megtámadva, de sokkal távolabbi a veszély, hogy­­sem Anglia beavatkozására szükség volna. Kétségbe von­juk, hogy a svájczi határok erős voltának fenntartásában közeli érdekünk volna, de Németországunk érdeke kétség­telenül magával hozza, hogy szorosan összetartson s há­borúra készüljön, mely emberi számítás szerint nem tar­tozik a lehetlenségek közé. Chablais és Faucigny elfog­lalása Németországra nézve sokkal fontosb ügy, mint Nizza és a saját képein Savoya átengedése. Azon két tar­tomány nem Piemonté, se nem Svájczé, hanem egész Európáé. Ha azokat franczia csapatokkal szállják meg, a nagy európai tulajdon szentsége van megsértve. Ha Svájcznak sikerül congressust hozni létre, Russell lord késznek nyilatkozott abban részt venni s a franczia csá­szár is ráállana. De ha arról lenne szó, hogy a mi az összes európai hatalmak dolga, — Anglia legyen az elő­­harczos , az ily­­en quixotteriát nem szentesítené az an­gol nép józan esze. — Turinból ápril 7-től jelentik, hogy a kormány ott el volt készülve arra, hogy az ellenzék Savoya és Nizza bekeblezési kérdését interpellációkra fogja fel­használni; sőt — mint a rajnai lap tudósítója hiszi, ezt maga gr. Cavour, mint az illendőség tényét, he­lyesli is, nehogy az tűnjék ki, mintha az elválandó tartományokat sajnálkozás nélkül engedik át. Azon­ban a hevesség, melylyel az ellenzék s különösen Ga­ribaldi tb. ezen ügyet szőnyegre hozta, a miniszter­­elnöknek legkevésbbé sem tetszhetett. Garibaldi t. i. az april 6-dikai kamraülésben felkelt, s Cavour grófot Nizza tárgyában interpellálni akarta, azonban a mi­niszter úr az interpellatiót mellőzendőnek vélte, mint­hogy a ház még nem alakult meg; ez több képviselő hozzászólását következteté, mivől az „Opinione“ apr. 7-iki száma így ír: „A miniszterelnök a terembe lép egy választás fö­lötti discussio alatt. „Garibaldi : Szót kérek. Kérem a kamrát, en­gedne nekem pár pillanatot egy interpellatio megté­telére, melyet a legnagyobb fontosságú kérdésben a miniszterelnökhöz akarok intézni.

Next