Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)
1860-04-24 / 3061. szám
ürényi)odákkal ellátva kunhegyi Kamill, sz.k. Szeged .rosa tanácsnoka. Nyomtatta Burger Zsigmond Szeden. 104 lap nyolczadrétben. Ára nincs kitéve. -- Páder János györvárosi mérnök érdekes térképen olgozik, a mely t. i. Győr várát és városát azon időben üteti föl, midőn az még az ország egyik legfontosabb össége volt. — Székes-Fehérvárt a püspök maga fogja zéchenyi requiemét tartani. Ezen isteni tisztelet helyen 70—80 férfi fogja Mozart requiemét énekelni, en ünnepélyes készül lenni. NEMZETI SZÍNHÁZ. April 21 dikén, Füredi Mihály vára :A windsori vig nők, dalmű 4 felv. Nikoltól. April 22-kén :A szigetvári vértanuk, szomorjáték 4 felv. Jókai Mórtól. IGAZÍTÁS. A Kazinczy alapra adakozók közt hibáin volt említve Lehr Zsigmond, mint 21 ujsrtnyi összeg lója; ez összeget a sopronyi evang. főtanyai ifjúság adta, Lehr Zsigmond ur pedig, mint tűztárnok, beküldte. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Az angol felsőház ápril 17-ki lésében a lord-kancellár indítványoza a házassági válási törvénykezést illető bili második felolvasáát. A bili el akarja törölni azon intézkedést, mely terinit három biró jelenléte kellett a váló perben egy bírót akar felhatalmazni az elválasztási ítélet kimondására, oly módon, hogy nehezebb esetekben két ,common law judge-t vehessen maga mellé. Lord Lyndhurst megjegyzi, hogy a törvényszék felálltása óta 232 esetből csak 177 van elintézve. Pártolja i bilit. Mások külön bizottsághoz akarják utasítani i bilit. Azonban második felolvása elfogadtatik. Ugyanez nap az ételek és italok meghamisítására vonatkozó bili harmad ízben felolvastatik és elfogadóik. Az april 16 -i alsóházi ülésben feltűnő volt, hogy Massey, whig képviselő s egy whig szellemű angol történet írója, a reformbillt illetőleg azon indítványát jelenté be, hogy e bili külön bizottsághoz utasíttassék, mi annyi mint a kérdés elhalasztása. Mondják, hogy a bilit maguk a whigek igen demokratikusnak (?) találják. De ki áll Massey háta mögött, még nem tudni. A „Times“ Szardiniáról írván, azon themát variálja, hogy a lakomára a fizetés következik Igen, beadták a számlát. „Francziaország borzasztó amazon, csábító mosolya daczára is fél az ember tőle“, mond a most hivatalban és méltóságban levő Mamiani. „Meddig terjednek azok a franczia alpesi lejtők ?“ kérdi fanyar képpel Mellana képviselő. „Nem küzdöttek e Nizza polgárai a közügyért ? Nem olaszoknak tanussták-e magukat?“ kérdi Laurenti Robandi. „Hálánk Francziaország irányában ellenkezik azzal , amivel becsületünknek tartozunk!“ kiáltja egyik tragja ezen nem nagy kedvvel fizető parliamentnek, s igy tovább. A savoyárdok hadd menjenek Isten hírével. De Nizza szép város, és olasz város, melynek polgárai nem akarnak francziák lenni. Követők tiltakozik az ellen, hogy Olaszországból kitagadják őket. Itt nem egy tartomány átengedéséről van szó, hanem egy sereg hű barát eladásáról. Panaszos hangok hallatszanak, kivált Garibaldi szózata, a ki nem jártas az államférfiak mesterkedéseiben s oly szókat ejt, melyek minden olasz szivében viszhangzanak. Mind Inában a munka meg volt téve s fizetni kell. Az első olasz parliament első tette Nizza lakosai eladásának ratifikálása. Mind hiában. Cavour átadja Nizzát A hősök, a kóbor lovagok semmit sem tesznek ingyen. Még Herculesnek is határozott czéljai voltak. Cavourt csak előbbi pályája védheti a vád ellen, hogy csupán szárd diplomata s nincs nagyobb törekvése, mint ura területét növelni stb London, april 18 dikán. Az angolokat jelenleg mindenek fölött az a nagy boxírozás foglalkoztatja, mely Tom Sayers és Heenan közt tartatott. Az ökölharcz, mint tudjuk, nemzeti szokás Angliában, melyhez a nép mindenek fölött ragaszkodik. Tom Sayers volt eddig a leghíresebb a viadal elemében, s miután Angliában e téren mindenkit legyőzött, Heenan, aki viszont Anglia első ökölharczosa, oda dobta neki a keztyüt. Föl kellett azt vennie a nemzeti becsület érdekében. Hetek óta készültek e harczra, de a rendőrség mindig megakadályozta. Végre sikerült a rendőrséget kijátszva, vasúton megelőzni. A dologba beavatott közönség 3 guineén (!) jegyet váltva külön vonattal megérkezett Reigatébe 30 (angol) mértföldnyire Londontól, itt a rendőrség által nem sejtett fordulattal Farnborough felé vették utukat az utasok s ennek terén, Aldeshostól nem messze, hirtelen megkezdetett a viadal. Mintegy 3000 ember volt jelen, ezek közt több parliamenti tag, művész, író, sőt pap is. 2 óráig 8 perczig tartott a küzdés s eldöntetlen volt, mintegy 40 támadás után , mikor a rendőrség megérkezett. Heenan óriási termetű, Sayers alacsonyabb, de mindkettő rendkívül ügyes. Heenan roppant a ése használhatlanná téve Sayers jobb kezét, de ez balkézzel küzdve, úgy csapta szemközt Heenant, hogy az többé nem látva, vaktában küzdött és saját párbajsegédét is földre temte. Egyelőre a rendőrség közbejötte folytán, felfüggesztetett a harcz. Most a lapok telték ennek leírásával, s mint valamely világhírű hősökkel, úgy kérkedik a nagy „angol-szász“ öklözőkkel az összes nemzet. Már meetinget tartottak a boxírozás újrakezdése ügyében. FRANCZIAORSZÁG. Az ápr. 19-ről szóló párisi tudósításokból a magas politikára nézve nem igen lehet kivenni újabb mozzanatot. A kérdés a helvétsavoyai ügyben még mindig ott áll , hogy az egyenes alkudozások Svájczczal félbeszakadtak ; az európai conferentiát illetőleg pedig kevéssé valószínű, hogy a hatalmak oly tanácskozmányba beleegyezzenek, melynek csak úgy lenne szabad megvizsgálni, „mi módon lehessen összeegyezni Francziaországnak Savoya és Nizza átengedése által visszavonhatlanul megszerzett jogait a szerződésekben Svájcz részére kikötött biztosítékokkal“ , hogy a márcz. 24-i szerződést érintetlenül hagyja. A dolgok ilyetén állásából egy belga lap azt okoskodja ki, hogy Európa alkalmasint elnézi a mi megtörtént, Svájcz tiltakozni fog, azután látszólag el fog csendfekedni mindenarconban a franczia politika által aratott siker a többi hatalmakra, különösen Angliára nézve uj kútfejévé válik a bizalmatlanságnak s ez utóbbi a régi coalitio felé közeledésre fog működni alkalmasint. A porosz keresztes újság tovább megy, s lelki szemeivel már a csaták vas koczkavetését látja. Egy párisi magánlevélből azt olvassa ki, hogy az idén még csak békében lesz Francziaország, hanem a jövő tavasz már a legeslegutolsó határidő a békére. Akkor még nem ugyan Németországra, hanem Angliára kerül a sor. III. Napóleonról megmondta Valdegamas marquis (Donoso Cortes) kevéssel halála előtt : „Ez az ember egészen arra van alkotva, hogy a világot bámulatra ragadja; az ő sorsa az, hogy e bámulatot az angolok rovására keltse fel.“ stb. Ezen hozzávetés támogatására a „Kreuz-Zig“e czím alatt „Franczia hadikészületek“ speciális tudósításokat közöl, melyek azt mondják, hogy ha Francziaország jelenleg nem létez is megfeszített munkálatokat az arzenálokban, fegyvergyárakban stb., ez onnan van, mivel már mindennel bőven el van látva, s hadserege most még csatakészebben áll mint tavaly. A tudósító különösen kiemeli a franczia hadseregnél a lovak magas létszámát, melyhez fogható béke idején még nem fordul elő. Egy franczia lovas ezrednél, melynél tavaly csak 400 ló volt, most van 600, tüzérezredeknél 400 helyett szinte 600 az istállóban, ezen kívül 1000 pótlékra, melyek egészen a helyőrségi helyek közelében vannak kiadva tartásra. „Másfelől — folytatja a tudósító — valamennyi védelmi intézetek javítására nagy gond van fordítva. Metz-ből a keleti határon levő minden vár folytonosan elláttatik anyagszerekkel; Rocroy-ba, Mongoy ba, Theonville-be, Sedan-ba, Bitche be a tél folytában tömegestől küldték a vontcsövű fegyvereket; a S e i 11 e-völgyben a porosz határ és a M o s e 1 közt hét gátat húznak s ezzel erős védelmi tért nyernek stb. Ezen kívül a tudósító előtt a franczia tisztek és hivatalnokok minden tartózkodás nélkül beszéltek a „politique turbulente“-ról (garázda politikáról), mely most napirenden van, s egy magas hivatalnok Savoya megszerzéséről így nyilatkozott: „Édes Istenem, hiszen nem valami nagy szerzemény az Francziaországra nézve; a császár inkább azért tette azt, hogy elmondhassa, miszerint a 15-diki szerződések meg vannak szüntetve stb.“ Nem kell feledni, hogy a „Kreuz-Zig“ ezen visióiban nagy szerepet játszik a porosz hadsereg szervezésének átalakítása tágabb alapon, melynek ezen lap egyik legbuzgóbb szószólója. Annyit azonban csakugyan kimutat a porosz lap, hogy a franczia hadsereg a krimiai háború előtt állott 335 gyalog zászlóaljból, 313 lovas századból, 7 gyalog- és 4 lovas tüzér ezredből 822 ágyúval, 5 ezred vár tüzérségből megfelelő ágyukkal, 76 század hadmérnöki csapatokból állott a szekerészeten, párisi őrségen és a párisi szivattyús árkászokon kívül. 1853 óta szaporodott 63 gyalog zászlóaljjal, 83 lovas századdal, 96 ágyúval, s ennek megfelelő személyzettel, s két génje-századdal, s szaporodni fog maholnap Savoya népségéhez képest mintegy 10,000 emberrel, vagyis együtt véve legalább 110,000 emberrel. — Persigny úr még mindig Párisban van, az Angliával való szövetség megszilárdításán, valamint a hajózási szerződés megkötésén dolgozik. Lindsay urat is várják e tárgyban. Az azonban gyanús, hogy a „Patrie“ a két lobogó egyenlő lábra állításának ellene van, mivel a franczia hajótulajdonosok és kereskedelmi hajók szerinte nem állhatják ki az angolokkal a versenyt. A franczia tengeri városok Párisbani rendkívüli összejöveteléről is beszélnek. — Gros báró hír szerint nagyon békés utasításokat visz magával Chinába, állítólag azért, mivel a franczia kormány ezen viszálynak befejezését óhajtja, mióta Angliához való viszonyai nem a legjobbak. — Elgin lord még Párisban volt április 19-én az anyjánál, s e héten fog Londonba visszatérni, hogy onnan Chinába elhajókázzék. Már a D’Autemarre tábornok hadosztálya is parancsot kapott a táviró által, hogy azonnal térjen vissza Francziaországba. Ezen utolsó hadosztálynak április 19-kén kellett megindulni. Május 15-ig az egész franczia hadseregnek ki kell takarodni Lombardiából. — Napóleon császár az újonnan szerzett két tartományban két lap felállítására adott már engedélyt, az egyik lesz a „Moniteur de la Savoie“, a másik a „Moniteur de Nice“. — Ő felsége az orosz anyacsászárnénak hír szerint bejelentette, hogy nemsokára meg fogja látogatni Nizzában, mire a császárné azt felelte, hogy „nagyon szerencsésnek fogja magát érezni ezen figyelem által.“ A császár, aki mellesleg megjegyezve , április 20-kán 52 éves lesz, folyó hó 17-kén Hamelin tengernagygyal jelen volt a lövés-gyakorlatoknál a vincennesi polygonban. — Fleury tábornok a császár számára Angliából 10 lovat hozott, a kis herczeg számára pedig egy ponyt. — A császári herczegről a „Kreuz Zug“ azt írja hogy nem jól viselte magát, s ezért a káplárságból letették közlegénynek. A kis herczeg hír szerint a mama indításából igen élénken pártját fogta volna a keresztatyjának a pápának. Ugyancsak a kis herczegről a következő adomát beszélik. Midőn a Savoyard küldöttség elfogadásához készültek a tuileriákban, a kis herczeget is betanították mit mondjon, midőn a szónok őt is üdvözölni fogja. A beszéd igy hangzott: „Merci Monsieur!“ (köszönöm uram). Azonban, midőn a savoyai gróf a császárhoz intézett nagy szónoklatát bevégezte, s a császár épen felelni akart, a kis négy éves szónok eléje vágott, s mondá: „Merci Monsieur !“ OLASZORSZÁG. Mint már röviden említettük,a tanni képviselőház ápril 14 dikei ülésében Bertani képviselő a szicziliai felkelést hozó szőnyegre, s tzen ügyet választó interpellációja tárgyául. Kérdezése lényegileg ez volt: „Tizenkét napja már, mióta Sziczilia a szabadság és Olaszország ügye mellett harczol; tizenkét napja már,mióta az olasz parliament is együtt van, de még ekkorig egyetlen szó, egyetlen kérdés sem tétetett sziciliai testvéreinket illetőleg: oly önzők lettünk e ?“ Szónok ezután a rend helyreállításéra kiküldött soldateskáról némely megjegyzéseket téve, kérdezé, ha várjon a kormány tett-e valamit az emberiség érdekében , vagy legalább gondoskodott-e arról, hogy egy tengeri jármű jelenjék meg ama vidékeken, hogy az államunkbélieknek az szükség esetén oltalmat és menedéket nyújthasson. Cavour gróf válaszolá, hogy annak oka, miért nem létetett még ekkorig a szicziliai eseményekről ezen parliamentben említés, abban keresendő, hogy a kormány kívánta, vajha az érzelmek az észnek lennének alárendelve, mely utóbbi nem engedi, hogy a szicziliai események parliamenti discussiók tárgyává tétessenek, melyek magukban véve hatástalanok, Szicziliára nézve pedig csak kártékonyak lennének. Egyébiránt arra, mi ebből a kormányt egyenesen megilleti, feleletül adja, miszerint kötelessége értelmében gondoskodott arról, hogy a szárd alattvalóknak úgy személy, mint vagyonbátorsága biztosítva legyen; kéri tovább a képviselő házat, bocsátana meg neki, ha az előtte szólót a politikai térre e tárgyban nem követheti, igen közelálló okok tartóztatják el őt ettől. Ezután a válaszfelirati javaslat felolvasására tért át a kamra, melynek lapunk már közlé tartalmát. — Ezen rovat alatt véljük legilletékesebbnek felhozni azon módot is, melylyel a „Preussische Zig“ Anglia politikája ellen nyilatkozik. Az idézett lap párisi levelezője az ápr. 21-ki számban így ír : „A szicziliai és nápolyi eseményekről következő, mint hiszem figyelemre méltó felvilágosításokat vettem. Lord Palmerston bizonyos idő óta a két szicziliai királyságban forradalmi mozgalom előidézésének látszott kedvezni. Terve lehetett, Nápolyt az új olasz királysággal egyesíteni, Szicziliát pedig angol protectorátus alatt emancipálni. A felkelők pedig igen jókor rontottak ki, mint ezt többek közt a „Times“ is kétségtelen kitétellel említette meg. Palmerston lord t. i. időközben tervét megváltoztató, meggyőződött t.i., hogy Nápolynak Piemonthozi csatolása a mai körülmények közt lehetetlen. A két állam közt fekszik még egyelőre az egyházi birtok, s ebben, Francziaország előleges tudtával az ellentállás időszaka kezdődött meg. Ennélfogva Anglia a vállalattal mostanra felhagyott, s így jutott a felkelés csupán saját erejére. Még sok vér folyhat déli Olaszországban, azonban a dynastia elűzetése csak úgy sikerülhet, ha Anglia nem húzza vissza kezét.“ — Turinból apr. 19-ről táviratilag jelentik, hogy az apr. 18-kai tanácsülésben a pecsétőr egy sürgős törvényjavaslatot terjesztett elő, mely Emilia tartományaiban szárd polgári törvénykönyv, a polgári és büntető törvényszéki rend, a kereskedelmi codex és az igazságügyi hatóságok rendezésének behozatalát illeti. — Bolognából írják, hogy az érsek egy körlevelet bocsátott a papsághoz , mely által a gyóntató atyáknak meg vaniltva, azoknak bűnfeloldozást adni, kik az annexio mellett szavaztak. SVÁJCZ: Berni ápril 17-ig terjedő tudósítások a hangulatot igen komolynak írják ; a nyugatról fenyegető veszélyt napról napra közelebb látják. Egyes tisztiegyesületek demonstrátióiról lehet hallani, nagyobb mérvű nyilatkozásokhoz pedig készülnek. Közelebbi vasárnap Thunban (berni felvidék) nagy népgyűlést fognak tartani. Argau-kantonban hasonló rendszabályokról gondoskodnak. Érzik, hogy az idő kerget. Ha egyszer a savoyai szavazás megtörtént, Svájcz előtt két teendő áll, vagy bevégzett ténynek tekinteni az eseményt, vagy magát gyorsan ellenkezőre határozni. A szövetségi gyűlés összehívása tervét sem hagyták még el, a „Helvetia“ központi bizottmánya kívánja ezt, s pedig a szövetségi tanács által, ez azonban aligha teszi ezt, jól tudva, hogy a szövetség összejövetele Savoya megszállását eredményezné, azért úgy hiszszük, hogy a szövetséggyűlés összehívását a nemzeti tanács 30 tagjának alkotmány szerinti kivonata folytán fogják eszközölni. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Bern, ápr. 22. A bizottmányoknak elnökei, melyek Éjszak-Savoyát Svájczhoz kívánják csatoltatni svájczi érzelmű polgártársaikhoz kiáltványt indítottak, melyben felhívják, hogy a mai napon tartandó szavazás alkalmával minden részvételtől vagy bármiféle nyilatkozástól tartózkodjanak. Marseille, apr. 22. Rómából apr. 17-éről szóló hírek szerint ott egy külön bizottmányt állítottak, mely az egyházi állam védelmére begyülekező adakozásokat átvegye. Gabrielli és Ruspolingeket nem utasították ki az országból. Állítják, hogy a „Journal des Debats“ és „Nord“ levelezői kiutasíttattak. London, apr. 22. A mai „Observer“ meghazudtolja a hírt, mintha Francziaország az 1815-diki szerződések rendbehozására congressust sürgetett volna. A hatalmak csak Savoya ügyében fognak értekezletre gyűlni. Turin, apr. 20. Montezemolo, Nizza előbbi kormányzója, Ravenna főfelügyelőjévé neveztetett. Mianó, apr. 20. Az itt tanyázó 14 dik vincennesi vadászzászlóalj f. hó 27-én, a Bergamoban állomásozó 18-dik sorezred pedig máj. 2-kán indul hazafelé. Nápoly, apr. 17. A kalabriai csapatok végkép szét vannak szórva. Kétségbe vonják, hogy Kalábriában megzavartatott volna a nyugalom. Frankfurt, ápr. 20. A szövetségi katonai bizottmány megtette jelentését. Ebben a porosz előterjesztvényt, a szövetségi hadrendezetet illetőleg, egyszerűen mellőzi, s a hannoveri segédelőadó indítványára kinyilatkoztatja, hogy ezen rendezet általános határozatai reformra nem szorulnak. Róma,ápr.19. Táviratilag jelentik: Antonelli bibornok ma valamennyi követhez tiltakozást indított a legállóknak Piemontba való bekeblezése ellen. E jegyzék szerint a pápai kormány kívánja, hogy a hatalmak e bekeblezést el ne ismerjék, hanem e rablást meg is akadályoztassák. ESTI POSTA. Pest, ápr. 23. — A párisi rendes tudósítások április 20 dikára szólnak. Azt beszélik a franczia fővárosban, hogy az uj római hadügyminiszter Mérődé vetélytársa Antonelli bbornoknak; ugyanazért összeütközéseket várnak a 87. atya tanácsában. Goyon tábornok hír szerint kormánya megbízásából támogatja Lamoridiére szervezési törekvéseit. A franczia kormány siettetni akarja a pillanatot, midőn katonáit az egyházi államból kivonhatja. Azt is beszélik, hogy a syracusai grófot Párisba várják. Öcscse, a nápolyi király, a gróf reformjavaslataira nem hallgat. — Az egyházi állam Németországban 1200 lovat vásároltatott. — Napóleon császár Deforesta volt szárd minisztert, a ki a nizzai grófságban lakik, franczia szenátorsággal kínálta meg; ez azonban visszautasítá az ajánlatot, jószágait eladja, s Olaszországba fog átköltözni. Ellenben Monlard tábornok (Savoyából) franczia szolgálatba fog lépni. A tábornok San Martino mellett kitüntette magát. — A „Constitutionnel“ fölötte fel van indulva azon, hogy a berlini „Handels Archiv“ a Franczia és Németország közti kereskedelmi szerződést azért nyilvánítja feleslegesnek, mivel a német gyárosoknak csak Anglián keresztül kell kelméiket küldeni, hogy azoknak Francziaországba utat nyissanak, miután a franczia határon a honnan valóságot igazoló jegyet nem kívánnak. Tehát tisztán csempészet mond a „Constitutionnel.“ — A franczia hadügyminisztériumban a lovassági bizottmány a lovasság szervezetének, mely eddig köztudomás szerint nehéz, vegyes és könnyű lovasságra volt felosztva, módosításával foglalkozik, miután a tüzérség tökéletesítése újabb időben a lovasság eddigi jelentőségének egy részét elvette. A sziciliai felkelésről érkezett, s ápril 10 és 11-ről szóló palermói levelekből most már kitűnik, hogy a nápolyi hivatalos újság ezen eseményt illetőleg april 4-ke óta nem közölte a valót. A királyi csapatok april 10-ke óta ismét a városok birtokában vannak , mihelyt azonban az erődökből vagy elsánczolt táboraikból kivonulni merészkednek, azonnal tömegben álló felkelőkkel kell megküzdeniük, kik magukat mint guerillák alakították. A palermoiak épen nem voltak hideg nézői a véres játéknak, mint a hivatalos lap s a kormányzó kiáltványa átíiták, hanem kinek közölök fegyvere volt, azt a kir. csapatok ellen használta, melyek a tusa előidézésére minden lehetőt megtettek. A felkelők Gandiából is, midőn a kir. hadak túlnyormóságának engedniök kellett, teljes rendben vonultak vissza a Termini kapun át Bagaria felé, hol két lovas század magát a kaszárnyában eltorlaszoló, s csak másnap Souris tábornok vezénylete alatt megjelent egy zászlóalj gyalogságnak sikerült őket megszabadítani, miután t. i. a helységet házról házra ostromolták, s végre is nagy veszteséggel vonultak vissza. Ápril 7-kén a csapatok Bagariát ismét megtámadták, de a felkelők által visszanyomattak; itt a rohanó csapatokra az első lövést egy nő tette, ki a küzdők élén állott s harczolva esett el. A bagarioták egy nápolyi sbirt is elfogtak, s minthogy a kir. csapatok megjelenését minden perezben várták Palermóból, jónak láták ezen sbirt az út közepére állitni, kezében a háromszinü zászlóval, háta mögött a falon lövészek foglaltak állást, kik öt lelövéssel fenyegették, mihelyt a zászlót elejtené; a csapatok csakugyan elérkeztek, s a háromszinű zászlót lobogtató embert már távolról ledurrantották. A „Nord“-nak ápril 10-ről írják Palermóból, hogy hét napi küzdelem után sem látszik, mintha a felkelők bátorsága fogyatékon állna; fegyverben hiányt szenvednek, alig volt 800 darab kéznél, hanem ott álltak a társak az elősorban küzdők háta mögött, hogy az elesettektől fegyvereiket elvéve helyekre lépjenek. Ápril 8-kan pár száz felkelő Collinál egy egész sor zászlóaljat, melylyel négy ágyú is volt, szalasztottak meg; a tisztek többször kényszerültek kardot rántani saját embereik ellen, hogy azokat megállásra bírják. A felkelők dühe oly vak volt, hogy gyakran, például a harcz második napján 4, puskával fegyverzett insurgens a Macqueda kapunál két századot támadott meg, s vagdaltattak általa darabokra. A katonák gyújtóüszköket hánytak a békés polgárok házaiba, s még 10 én is Colliban a legpompásabb villákat felégették. Általános csodálkozást szült, midőn Salzano már ápril 5-én kiadott, s természetesen csak a continensre szánt kiáltványában azt mondja, hogy Palermoban a rend és nyugalom vissza van állítva, mialatt az ablakok puskatűz és ágyudörgések miatt folyvást rengtek. Maniscalco mintegy tizenkét fiatal nobilit fogdostatott össze házaikban, a. m. Pignatelli herczeget, Colobria bárót, Giardinelli herczeget stb., s másnap reggel Salzano ismét egy kiáltványt bocsátott ki, melyben egyebek közt igy szól : „Palermoiak még egyszer dicsérlek benneteket dicséretreméltó magatartástokért; a béke helyre van Alista, a forradalom főkezelői az igazság kezeiben vannak , egyúttal pénzt osztatott ki azok közt, kik az események miatt pár nap óta nem juthattak munkához. Feleletülesen megdicsértetésre a nép egy rendőrbiztossági épületet gyújtott fel. Palermoban a tusa ápril 9 én azért végződött be, mert a felkelők lőporaikat mind ellövöldözvén, tágítni kényteleníttettek. Palermo és Trapani közt a távirda már ápril 8-ka óta meg volt szakítva. Ápril 11-én Salzano a harmadik kiáltványt bocsátá ki, melyben ismét tudata, hogy a felkelés legyőzetett, s hogy a királyi légiók San Lorenzonál a felkelőket megsemmisették. Azonban tudva volt, hogy a San Lorenzonál történt találkozásnál alig váltottak 20 lövést, s hogy a felkelők a csapatok előtt a hegyek közé vonultak, s végre hogy a csapatok a helységet kirabolták s felgyúrták, hogy a visszajöhető felkelők ott meg ne telepedhessenek. Turinon átvett szicíliai hírek megerősítik, hogy a mozgalom folyvást nyer terjedelemben, s hogy a kormány , úgyszólván, csak a tengeri városokra van szorítva. Állítják, hogy itt is Mazzini keze dolgozik, hogy egyébiránt magát egészen a szárd politikának szenteli, s az egységet befolyásával nagyon gyámolitja. — Florenczből april 16 ról írják: „Mindent, mit ízlés, művészet, jóakarat és pénz kiteremthet, — megtett Florencz, hogy a király elfogadása oly fényes legyen, minő csak lehet. Az IV. mértföld hosszú út, a pályaudvartól egész a palotáig egy kéjkerthez haon-