Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)

1860-05-08 / 3073. szám

tött Kaposvárt a házra 54 ft s 5 aranyat; Faigel Pál gyűjtött Bocsonádon a házra 60, a tökéhez 60 ftot; Ghiczy István gyűjtött Tatában a házra 388, a tökéhez 135 frtot; Torkos Károly gyűjtött Orosházán a házra 107 ft; Hunkár Sándor gyűjtött Veszprém megyében a házra 40, a tökéhez 50 ftot; gr. Kollonich Miksa adott a házra 500 frt; Csarada György üdv. ügynök a házra 200 frt; Jászberényből küldek a házra 234 frt; Jászbe­rény városa adott a házra 1000 frt; Hegedűs Sándor gyűjtött Bicskén a házra 157, a tőkéhez 50 frtot; Jóry Ferencz gyűjtött Budán a házra 724 frtot s 3 aranyat; a budai kereskedelmi testület adott a házra 300 frtot; a pesti asztalos czéh a házra 147, a tőkéhez 315 forintot; R. Komáron városa a házra 500 forintot; Grager Gábor gyűjtött Mohácson a házra 55, a tőkéhez 23 forintot; Jankovics Alajos gyűjtött Hat­vanban a házra 108 frtot; a Pesti Napló szerkesz­tőségénél gyűlt ismét a házra 469 forint, 2 darab hu­szas és 12 darab negyedfrtos; a Vasárnapi Újságnál gyűlt megint a házra 514 frt, 14 arany, 1 tallér, 10 db frtos és 2 huszas, a tőkéhez 31 forint s 1 arany; Rácz Péter esperes gyűjtött a házra 264, a tőkéhez 13 frtot ; Ráth József pesti plébános adott a házra 6 aranyat; az Id. tanújánál gyűlt a házra 152 frt s 2 arany; Mayer József keresk. segéd Veszprémben maga és társai nevé­ben küldött a házra 31 frtot; Nagy Szelénből többen a házra 51 frtot; gr. Miske Imre adott 2 db 100 ftos alagut­­részvényt; gr. Wenckheim Károly a házra 1 db, a tökéhez 2 db 200 frtos hitelintézeti részvényt; Oc­ovszky Ferencz gyűjtött Esztergomban a házra 80 ft 50 krt, a ttkéhez 6 ft 50 krt, 1 aranyat s 2 tallért; Makó városa adott a házra 500, a tökéhez 4000 frtot; Sopron v­­árosa a házra 1000 frtot; Moyzes István beszterczebányai püspök a házra 100, a tőkéhez 100 frtot; Luká­cs István legfőbb tervez. tanácsos a házra 100, a tőkéhez 100 frtot. — A magyar tud. Akadémia tőkéjének öregbítésére Posonyi Géza a pesti főreáltanoda 5-dik osztálya hall­gatói részéről átadott szerkesztőségünknél 28 frt 60 frt, melyhez járultak: Farkas Lajos 2 frt, Barkassy Béla 2 frt, Fülepp Sándor 2 frt, Fülepp Gyula 1 frt, Makray József 1 frt, Knauf József 1 frt, Lengyel Béla 1 frt, Stépán Gábor 1 frt, Ney Béla 1 frt, Mózer János 1 frt, Nagel Miksa 1 frt, Kovátsevits Kálmán 1 frt, Rákóczy Aladár 1 frt, Stenger Gyula 1 frt, Horvát Ig­­nácz 1 frt, Abeles Zsigmond 1 frt, Maár Emil 1 frt, Kohner Henrik 1 frt, Weber Jenő 1 frt, Baumgarten Adoláf 1 frt, Mautner Alfréd 1 frt, Berger Károly 1 frt, Pollak Ágoston 1 frt, Posonyi Géza 1 frt, Schwarz Móricz 60 kr, Fletzer Ig­­nácz 50 kr, Müller Béla 50 kr. — A tatai műkedveltök által 1860. ápril 29 én a hor­vátországi szükölködök javára előadatott „Mama“ eredeti színmű bevételeiről és kiadásairól szóló számadás: bevé­tel 117 frt 80 kr, kiadás 20 frt 66 kr, maradék 97 frt 14 kr, mely összegből kifizettetett: a műkedvelteket ter­helő kötelezvény szerint színpad árába 35 frt, a pénzek elküldésekor 1 frt, a pesti nemz­­szkházi nyugdíjintézet javára a szerzőt illető százalékkint 9 frt 70 kr, a horvát­országi szükölködök javára marad 51 frt 44 kr. Hamary bízatott meg a fent kitett összegeknek illető helyeikre való kézbesítés végett, és pedig a horvátországi szűköl­ködők javára fennmaradt összeget, valamint a pesti nemz. színházi nyugdíjintézet számára h­ltványozottat a „P­sti Napló“ szerkesztősége útján, a még ezenfölül fennmaradt összegek a megnevezett czélra helyben kifizettettek.“ (A színházi nyugdíjintézetet, s a horvátországi szükö­ködő­ket illető két összeget, 61 frt 14 frt átvettük és illető helyre szolgáltattuk.)­­ Ugyancsak a horvátországi szükölködök számára Ernuszt Kelemen Oladról küldött 115 frtot, melyhez já­rultak : Gothárd István 10 frt, Verdy György 1 frt, Hollán Gusztáv 2 frt, Hollán Ernő 2 frt, Hetyei István 1 frt, Marton Pál 2 frt, Inkey Edmund 20 frt, Szabó Miklós 2 frt, Réthelyi Ida 1 frt, Illés József 1 frt, Ujváry Illés 1 frt, Eörey János 1 frt, Valentini Márto­­ 1 frt, Lukács 1 frt, Horváth Boldizsár 5 frt, Kun Sándor 2 frt, Antal Lajos 1 frt, Tarafás József 1 frt, Sághy Mihály 2 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, Hegedy 1 frt, Ernuszt Sándor 20 frt, Ernuszt Imre 10 frt, Ernuszt Kelemen 20 frt. (Az illető hatósághoz küldöttük.) -- A S­z e g e d e n a g. n. e. hitv. szerb község egy­házában máj. 3-dikira kitűzött gyászmisére magyar és szerb nyelven szerkesztett meghívások küldettek szét.— E gyászmise a kitűzött napon végbe is ment, és mint a M. Sajtónak írják, igen meghatóan. A szakadó eső daczárt a tág egyház minden zuga megtelt. Az isteni tisz­teletet a holdmezővásárhelyi és szentiváni g. n. e. lelké­szek segédlete mellett a helybeli szerb plébános végzé. A ravatalt 12 kaszlaói tag s 24 lyceumi ifjú állá körül fáklyákkal. „Minden arczon — írja a levelező — komor bánat ült, de a fájdalom redői mögül egy neme az édes érzelemnek sugárzott, melyet ezen ünnepélynek jelentő­sége idézett elő a jelenvoltak keblében. Mert elvonultak lelki szemeink előtt a letűnt szomorú idők, miket az ár­mány és félreértés vérbetűkkel vésett emlékezetünkbe, hogy annál erősebb testvéri szeretettel fűződjünk össze bizalmasan, örökre és várhatlanul a jelen s jövendő­ben. Az intenisztelet közben nt. Davidovics Konstan­tin holdmezővásárhelyi g. n. e. lelkész ur foglalá el az egyházi szószéket. Feszült figyelemmel csüggött minden­ki a derék lelkipásztor s lelkes háza­fi ajakán, s megeredt a gyönyörűen csengő hang eme szavakban : „Tisztelt gyászos közönség!“ — Le nem írhatom a hatást, melyet ezen egyszerű szavak mindnyájunkban előidéz­tek ; az érzelem, melyet a magyar szónak e szent helyen legelső megcsendülése előidézett. De mit mondjak az ih­­letett szónok remek szónoklatáról,melylyel az elhunytnak életé­t és hazafius érdemeit oly meghatóan rajzolá. Hogy írjam le ama gyönyörűen magasztos imát, melylyel az édes magyar hazára az ég áldását lekönyörgé, hogy mielőbb teljesedjék a dicsőültnek ama jóslata, hogy „a magyar nem volt,hanem lesz,é­s hogy oly nagy és boldog legyen e haza, mint a milyennek azt Széchenyi lenni és tenni óhajti.— Elég legyen annyit mondanom, hogy a lelkes szónok hazafius lángtól átmelegült szavai örömkönyeket vará­zsoltak szemünkbe, s az isteni tisztelet után mindenki sze­rencsésnek érzé magát, ki tisztelete s hálája jeléül kezét megszorithatá. Voltak Szegednek nagyobb fényesebb ün­nepélyei, de ily megható ünnepélynek nem volt még szín­helye városunk. Két derék faj testvéri kibékülésének ma­gasztos ünnepe volt ez, melyre Széchenyi halála uté a fel­­bonthatlan örök pecsétet. Míg élt, hazafias törekvéseinek egyike volt a fajok kibékítése, de küzdelmét csak halálával koronázta siker. Mint ama hős, ki az ellentömeg szuronyait önnön mellébe nyalábolá, hogy bajtársainak utat nyisson a diadalra. A gyásztisztelet végeztével az eső is megszűnt. Derült napfény mosolygott az egyházból kivonuló közön­ségre. Tán az ég is örömét akará tanusitni a testvérek őszinte kibékülése fölött, kik az egyház udvarán önérzet­­teljes áhítattal éneklék el, hogy „Megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán!“— E hó 29-kén tartá a ke­belbeli helv.hitv.közönség is gyásztiszteletét Széchenyiért. Fölösleg mondanom, hogy a szerény helyiség szük vala, csattal a megjelentek befogadására, kik itt is valláskü­­lönbség nélkül sereglettek egybe a nemzet nagy halott­jának tartozó tisztelet lerovására.“ — K­i­s-T­apolcsányból Mikolay László úrtól vesz­­szük e sorokat: „Nemzetünk nagy halottjáért gr. S­z­é­c­h­e­­n­y­i Istvánért az elögörditett akadályok elhárítása után (mert a gyászmise tartása hatóságilag előtte való nap be­tiltatott) Aranyos-Maróton megtartatott. Az egész környékből az úri nők és férfiak általánosan ma­gyar öltönyben, az előbbiek pedig teljes gyászruhában jelentek meg. A gyászmise áldozatot a kis­apáti plé­bános Lozsiczky Lajos úr több segédpap közreműködésé­vel mutatá fel a magyarok Istenihez; a gyászravatal a számtalan gyertyavilágtól fénytengerben való s a hely­beli kéz- és földművesek közül negyvenen állták körül égő fáklyákkal. Mily jól esik a hajdanában különválva volt osztályokat együtt látni. Nincs most vallás vagy rang és czim miatt szakadás; úgy érez az egyik mint a másik, azt óhajtja ez, mit amaz. Egyesülve van az egész egy magas czél felé törekedve. Adja a magyarok Istene, hogy e szent lánczszeme soha, de sohase pattanjon szét, mert csak igy lehet, és a nagy halottként lesz is a haza nagy, erős és dicső.“ — Jászberényi rendes levelezőnk írja máj. 1-ről: „A jászberényi kaszinó, mintegy két hete rendkívüli gyűlést tartott. A kaszinó közszeretetben álló igazgatója, azon szomorú csapás alkalmából, mely a nagy Szé­chenyi halálával az egész hazát érte, előadá, hogy a közösen érzett hazafias fájdalom néma nem maradhat, a veszteség nagysága szükségkép megkívánja a fájdalom ünnepélyes nyilvánítását, miért is egyhangúlag elhatároz­tatott a gyász egyhónapi viselése s a lehető legnagyobb­­szerű gyászisteni tisztelet tartása, melyre a város minden rendű és rangú lakosai meghívandók lesznek. Az isteni­tisztelet ápril 26 án valóban meg is tartatott nagyszerű­en. A különben tévés kath. egyház, az összegyűlt népso­­kaságot nem volt képes befogadni. A megye a­ város kép­viselőit, a gazdagokat úgy mint a szegényeket, a nőket úgy mint a férfiakat hazafias bánatban egyesülve lehete­­tt látni. A lángtengerben úszó, a megboldogult czimeré­­vel felékesített s huszonnégy gyászos fáklyástól környe­zett ravatal végénél tizenkét magyar öltönybe öltözött előkelő hölgy kioltott gyertyákkal állott, mintegy mon­dandók : „a haza fénysugara kialudt.“ Szomorú s mégis tanulságos az ily szertartás, önkénytelenül is Herder szavai jut­ak eszünkbe : „A holtak emlékezete mint­egy Istenség lakik szivünk csendes szentélyében — s minden tetteinknek méltóságot, minden érzelmünk­nek mély igazságot a minden gyönyöreinknek csendes nemesitő borzalmat kölcsönöz. Kit nem lelkesít a jö­vőbeni remény ? kit nem tesz a veszteség okosabbá ? s kinek nem szól a gondatlanság pályáján? — tekints önmagadra.“ A fentebbi, a helybeli prépost által a kör­nyékbeli papság segédlete mellett tartott gyászistentisz­telet másnap, 27-kén a sz. Ferencz-rendűek egyházában ismételtetett. A hazafias érzelmű jászberényi ferenczesek saját hazafias érzelmüket követve, minden külső felhívás, vagy befolyás nélkül áldoztak a nagy hazafi emlékének, s fényesen tanúsították, mi az egész kolostornak, külö­nösen annak főnöke, Szegedi Kilit urnák becsületére vá­lik, hogy habár nekik anyagilag szegényeknek kell len­niük, szellemileg igen is gazdagok, mert szivük a honfiúi érzelmek kincstára. A kik 26 án a főegyházban az ünne­pély diszét emelték, innét sem hiányzottak; a ha az is­teni tisztelet, mint tervezve volt, a szabadban tartatik meg, ez nagyszerűbb leend a főegyházban tartottnál. — A reformátusok 29-én rótták le hazafiui kötelességöket. Ekkor tartatott meg náluk Széchenyiért az isteni tisztelet, melyet derék lelkészök emlékbeszéddel nyitott meg s buzgó imával végzett be, fölhiván egyszersmind hiveit, a nagy hazafi tiszteletére emelendő érczszoborra teendő adakozásra, melyhez mindazok, kik a Jászberényben tar­tott gyászszertartásokon résztvettek, hazafius készséggel fognak járulni. — Jisz Fenszaru városa n­ájus 1-n a gyászisteni tiszteletet Széchenyiért szintén meg­tartotta, s az ünnepélynek tőle telhető nagyszerűséget adott; Jász-Apáti pedig holnap, máj. 2-dikán tartja meg. A boldogult nagy hazafinak családját vigasztalhatja azon tudat, hogy a nagy halottat az egész haza gyászol­ja. A fájdalom annál könnyebb, mennél többen osztják.“ — A Széchenyiért Homonán ápril 26-dikán tartott gyászmise költségeiből (melyek közé a lelkész ur illetéke, ki semmit sem fogadott el, nem számítandó) fölmaradt 21 ujírtot az illeték a Széchenyi-szoborra szánván, Matolay Viktor ur ez összeget hozzánk beküldötte, s mi az Aka­démia pénztárnokának átszolgáltattnk. — H.-M.-Vásárhelyről írják nekünk, hogy ott a legna­gyobb magyarért ápril 14 dikén tartatott gyászmise, 17­ dikén pedig a helv., s 29 dikén az ág. hitv. egyház­ban gyászbeszéd. Mint hirlik, a g. n. e. lelkész, Davi­­dovits Konstantin ur is készül egyházi gyászünnepet tar­tani. Ugyanazon derék lelkész ez, ki a feljebb emlí­tett szegedi gyászünnep alkalmával oly lelkes beszédet mondott. — Várkony helysége(Borsod megyében) egyik első volt a hazában a nemzet nagy halottján­ak tartozó vég­tisztelet megadásában. Ott még april 16 dikán tartották meg érte a requiemet. — M i 8 k o 1 c z 1 rendes levelezőnk irja : „April 29-n reggeli 9 órakor a helybeli görög nemegyesültek templo­mában gr. Széchenyi Istvánért számos résztvevő je­lenlétében tartatott gyászisteni tisztelet, hol is a szokásos ünnepélyes egyházi szertartásokat a miskolczi helv. hitv. tanodát éneklő kar áll­­ mondott szép dallamok egészí­­ték ki.“ — írja továbbá levelezőnk, hogy a miskolczi nemzeti kaszinó ápr. 26-án tartott közgyűlésében a nagy elhunyt özvegye számára részvétnyilatkozatot határozott küldeni. (A levelet magát hely szűke miatt nem közöl­hetjük.) — Pétervásáron, ápril 30 án tartatott meg gróf Széchenyi Istvánért a gyászmise. A virágokkal ízlés­sel fölékitett ravatalt, melyen a boldogult mellszobra volt fölállítva, nemzeti ruhába öltözött fáklyások, élükön gróf Keglevich Gyula szép reményekkel jogosító két fia vet­ték körül. A gyásztszteletre önkényt megjelent nagy­számú nép bizonysága, hogy Széchenyi szelleme hazánk minden rétegeit áthatotta, a halála mély sebet ejtett min­den magyar Bziven. — Fehérmegyében Pázmándon és Vereben april 26 án, P­á­k­o­z­d­o­n pedig máj. 3-án tartatott meg a kath. egyházakban a nemzet nagy halottjáért, hozzá illő ájtatossággal a gyászisteni tisztelet, mely engesztelő áldozat bemutatását gyász­beszéd zárá be. — Békés­ Csaba máj. 1-jén tartotta meg Szé­chenyiért a gyászünnepélyt, még­pedig egymásután a kath., az ág. hitv. és a görög templomban. POLITIKAI ESEMÉNYEK: ANGOLORSZÁG, London, május 3. Az angol alsóház május 2-ai ülésében lord R­a­y­n­h­a­m indít­ványozza másodszori felolvasását a testi bántalmak büntetésére vonatkozó bilinek. A bili kivált a nőknek a férjek általi bántalmait tartja szem előtt. A törvény, mond indítványozó, az ily bántalmakat nem gátolja eddig eléggé. A fő változtatás, melyet javasol, abban áll, hogy a rendőrbirót felhatalmazza testi büntetést alkalmazni a bűnösökre. Clive elismeri lord Rayn­­ham jó szándékát, de veszélyes kísérletnek tartja a rendőrbíróságnak megtett emberek fölött botbüntetési hatalmat adni, mivel könnyen el­hagyják magukat a bírák ragadtatni, hogy a pillanatnyi hatás benyomá­sát követik. Hat hónapra (azaz végkép) el akarja ha­lasztani a bili második felolvasását. G­r­i­f­f­i­t­h jónak tartja a bizottsági tárgyalást ez ügyben, s a második felolvasás mellett van. Warner általában helyesli a bili elvét s úgy vélekedik, hogy kell valamit tenni a szóban forgó gyalázatos vétség meggátlására. Hen­ley­ nincs megmutatva statistikai adatokkal, hogy a kérdéses vétségek a törvény nagyobb szigora óta számra nézve növekedtek volna. Ha valamit kell e részben tenni, utasítsák az ily vétségeket esküdtszék elé. Dili­wy­n helyesli a bilit, úgy hívén, a botbün­tetés rettentő például szolgál. E s e p­á­r­t azt hiszi, több kárt mint hasznot tesz a bili, bárha a legillőbb büntetés a testi fenyítés a szóban forgó durva vétsé­gekre. Azonban a bántalmazott nő nem könnyen lép fel vádlóul férje ellen. Lewis belügyminiszter: nem hiszi, hogy a törvény nagyobb szigora a kérdésben levő vétségeknek véget vessen, sőt még inkább visz­­szatartóztatja a nőket a panaszkodástól. Ellenzi a második felolvasást. North ezredes azon semmire­kell őket, a­kik durva bántalmakat követnek el nejei­ken eléggé hitványak, testi büntetéssel akarja vissza ijeszteni hasonló alávalóságoktól. Clive módosítvá­­nya, szavazáskor, 109 szavazattal 85 ellenében elvet­tetett s a bili másodszor is felolvastatott. A kormány részéről az 1858-as ülésszakon szóba hozott brit konzulsági reformok ügyében vélemények, levelezések stb. terjesztettek elő. Az 1858-ks parla­menti bizottság azt javasló, hogy egy konzul se foglal­kozzék saját üzlettel, hanem minden konzult az állam fizessen. Egy másik bizottság ellenben,melynek elnöke a keresk. miniszter volt, azt javasló, hogy ez elv csak a fontosabb konzuli állomásokra mondassák ki, különö­sen a keletiekre, a­hol a konzulok gyakran fontos jogi és politikai tisztben járnak el, más helyeken a kül­ügyi államtitkár határozza el, fizetést adjanak-e a konzulnak vagy sem. Jelentéktelen helyeken a kon­­zulság ezentúl is kereskedőkre lenne bízandó, sok he­lyütt pedig, mint felesleges, merőben el lenne törlendő a konzulság. Lord John Russell ezen utóbbi vélemény mellett nyilatkozott. Lassanként akarná e javaslatot is életbe léptetni, úgy hogy az államnak egyelőre 2425 font sterlinggel növekednék csupán kiadása, a­mit egyébiránt néhány kis konzulság eltörlése fedezne. A kincstár elfogadta indítványát. A „Morn. Herald“, a Derby-féle párt bölcs (!) köz­lönye azon éles eszű fölfedezésre jött, hogy ha az alsóházban nem volna miniszteri párt és ellenzék,­­ nem terjesztetett volna a ház elé reformbill­ FRANCZIA­ORSZÁG. A „Pays“ máj. 3-kán a Szi­­cziliában történteket a következő félhivatalos modor­ban fogja fel : „Olaszországból érkezett tudósítások folyvást beszél­nek Garibaldi azon tervéről, hogy egy sereg párt­ember élén Szicziliába menjen. Mi ezen tervet teljesen képtelennek látjuk. Az egyesü­l államokban lehet ilyen országháborító terveket főzni s bizonyos pontig végre is hajtani, de az értelmes emberek sohasem fogják el­hinni, hogy azokat Európa közepett, valamennyi kor­mány szeme láttára eltűrhetnék az illetők. Cavour grófnak azon szándékát tulajdonítják, hogy a szomszé­dok előtt Szardinia politikájának általános jelleméről legközelebb nyilatkozni fog. Mi meg vagyunk győződve, hogy az ő programmja Garibaldiétól lényegesen eltér.“ A „Patrie“-nak egy május 1-én kelt turini levélben ezt írják ugyanezen tárgyban: „A titkos társulatok egy expeditiót rendeztek Sziczi­­liába, s e czélból egy hajót béreltek Genuában. Ötszáz elszánt embernek kellett volna elutazni ezen a hajón, a­melyen ezen kívül hadikészletek voltak, meg ezer puska, eredménye azon aláírásnak, melyet Garibaldi a forradal­mi katonák felfegyverzésére szánt millió puska megszer­zése végett nyitott volt. Az összeesküdteket a hajó elin­dulása napjától egy képes jegyekkel írt körlevél értesíti, felszólítván őket, hogy április 29-én Genuában legyenek.­­ A kormány értesítve volt a történtekről, belátta ko­molyságát egy ily flagráns megtámadásnak oly hatalom ellenében, a­melylyel ő neki nincs háborúja, s azért meg­akadályozta a hajó elindulását, melynek Catana déli ré­szén kellett volna kikötni. Ezen erélyes lépés miatt ele­get kiabált a túlzó párt, de minden józan ember dicséri a turini kabinetet ezen alkalommal mutatott elhatározásá­ért, s azt tanácsolja neki, maradjon ilyen politika mel­lett.“ Mazzininak a szic­iliaiakhoz intézett kiáltvá­nyát egyébiránt Párisban ijesztgetőnek használják fel. Azt mondják, Cavourt túl fogja szárnyalni Gari­baldi, Garibaldit Mazzini. A császári kormány , mint a porosz „Nat. Zig“-nak írják, nem igen kedvező szemmel néz a szicziliai felkelésre s ezen szigetnek Szardiniához csatoltatását egyáltalában nem kívánja. Rómában épen a párisi és turini udvarok közti azon összeütközésre spekulálnak, melyek e tárgyban kelet­kezhetnének és a reactio előrenyomulására jelt ad­nának. Akkor aztán Lamoriciére­­öb megkí­sért­hetne valamit Romagna ellen. — Piennes úr követségi attaché Nápolyban Brenner úr mellett, máj. 2-án Rómán keresztül sürgönyökkel Párisba érkezett, úgy hallatszik, hogy a nápolyi király a szent atyának 10,000 lőfegyvert, a közt 2000 vontcsövű puskát tétetett lábaihoz.­­ A Madridból jövő, s a franczia félhivatalos la­pok által szorgalmasan terjesztett tudósításokkal szemközt már a legitimista lapok sem tagadhatják Montemolin grófnak legitimitási igényeiről való le­mondását. Ezen lemondással azonban, úgy látszik, Izabella királynő formaszerinti elismerése, és hű­ségi eskü még nem ment végbe. Legalább a legitimista párt azzal vigasztalja magát, hogy a gróf csupán a maga személyére, s csak az amnestia kihirdetése után fog lemondani jogáról s akkor külföldre megy.­­ A franczia törvényhozótest május 2-án a gyapjú, gyapot és más nyers­anyagok vámtételére vonatkozó törvényt 249 szóval 4 ellen elfogadta. A „Moniteur“ két nap óta igen terjedelmesen közli az ízlési tudósí­tásokat. — D­u­p­i­n álladalmi főügyvéd a gallican egyház szabadságai történetéről egy könyvet írt, mely ma­gába foglalja ezen fontos ügyet ezen „szabadságok“ 83. czikkének Pithon Péter által 1594-ben tett szerkesztésétől fogva egészen azon beszédekig, melye­ket Dupin úr a petitiók fölötti tárgyalások alkalmá­val a senatusban tartott. — A franczia hadsereg számára vert olasz hadjá­rati érmet, hir szerint, az egész szárd hadsereg is kapni fogja. OLASZORSZÁG: Turinból május 4-től a „Patrióta“ időszaki lap egy iratot közöl, melyben Cavour gróf, Farini és a milánói kormányzó vádoltatnak, hogy a Szic­iliába menetelve vállalkozott önkényteseket ad­dig tartóztatták, míg elkéstek. Tarinból táviratozzák azt is, hogy május 4-én érke­zett Genuába egy angol hadihajó, (neve nem tuds­­zik) mely Palermoból apr. 26 és Messinából ápril 27- ig terjedő híreket hozott; ezek szerint a szic­iliai fel­kelés még nem nyomatott el; sőt állítják azt is, hogy egy sorezred vonakodott Palermót elhagyni, s hogy a kir. csapatok kivándorlásaik alkalmával a fölkelők által keményen támadtatnak meg. Az „Opinione“ folyvást határozottan állítja, hogy a szic­iliai felkelés az egész szigetre kiterjeszkedik, hivatkozva május 2-ról szóló állítólagos híreire, me­lyek szerint a katonaság csak a városokat tartja megszállva, s a felkelők által ezekben elzárolva tar­tatik. — A „N. Pr. Z.“, mely elvitathatlan ügyességgel bir oly közlemények összeállításában, melyek az övéivel ellenkező érdekek vagy nézetek ek nem kedveznek, egy bolognai sürgönyt említ, melyet a franczia kor­mány kapott volna, s melyben az mondatik, hogy Viktor Emánuelt Romagnában hidegen fogadta a nép, s megjelenésekor a pápát élte lé. — Írja tovább, hogy a bolognai székes templomban is a „Te Deumot“ nem a bolognai klérus, hanem a hadsereg lelkészei éneklék.— A királynak bolognai fogadtatásáról szóló minden eddigi tudósítások az ellenkezőt állítják. — Lamoriciére tábornok nejét Vignacourt marquise kíséretében , szentsége egy kihallgatáson fogadta, s igen előzékeny volt iránta; megmutatta nekik a vati­káni könyvtár és galleria kincseit is. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Turin, máj. 5. De Foras, a királynak egykori szolgálattevő tisztje, pápai szolgálatba állt. A bres­­ciai váracsot erősítik, hogy hirtelen hadifogás elle­nében biztosítsák. ESTI POSTA, Pest, máj. 7. Napoleon herczegnek Konstantinápolyba utazását május 4 dikén csaknem hivatalos bizonyosságu tény­nek tekintették a párisiak. A herczeget meg fogja előzni Lavalette úr, a­ki május 3-dikán indult el a török fővárosba. A franczia diplomatának, egy mar­­seillei lap szerint legelső dolga lesz 200 ezer frank kárpótlást követelni azon franczia honossággal bíró egyének számára, a­kiknek házát egy görög csoport feldúlta azért, mivel magát vallásosságában meg­bántva vélte.­­ A franczia császár és császárné Nizzába és Sa­­voyába való utazása, mint május 4-ről írják, el van halasztva, s csak június hóban fog megtörténni. A császári udvar május végén két hétre Fontainebleauba akar menni, a­hol magas vendégeket várnak. — A kölni lapnak írják ugyancsak május 4-ről, hogy ausztriai Császár és Császárné . Felségeiknek legközelebb Fontainebleauba utazásáról a hír még folyvást tartja magát. — Párisban nem hisznek már többé a konferentiá­­ban. Francziaország nem óhajtja, Ausztria pedig nem szeret Szardiniával egy asztalnál ülni. Svájcz egyéb­iránt, Tilos urnák kormányához intézett legújabb jelentései szerint hajlandónak látszik engedni,­ ugyan­azért hiszik, hogy a viszály a rendes diplomatiai után ki fog egyenlíttetni. — Oroszország az utóbbi időben a kölni lap szerint, kissé duzzogni látszik, a­mit a fran­czia és orosz diplomaták értekezleteinek tulajdoníta­nak a keleti ügyben. — A franczia admiralitási tanács ellene nyilatko­zott a hajózási szerződés megkötésének Angliával, a Lindsay féle indítvány alapján. Az admirálság attól fél, hogy az olyan szerződés „a franczia tengerészet romlását fogná maga után vonni.“ Hir szerint Ha­­melin miniszter-admirál is osztja ezen nézetet.­­ A „Moniteur“ május 4-kén harmincz szárd ten­gerész­tisztet nevez meg, a­kik „azon szolgálatokért, melyeket az 1859-diki olasz függetlenségi háborúban mind az adriai tengeren volt hajóhadosztálynak mind szárazon tettek“, a becsületrendjellel ékesíttetnek fel. — Viktor Emánuel királyt május 9-kére várják Tu­­rinba. — Miután több angol lap jelenti, hogy Garibaldi kiszállt Szic­íliában, a „Patrie“ maga sem tudja mit higyyen. Szeretné azonban, ha nem lenne igaz, mert a tábornok jelenléte, szerinte, újra élesztheti ugyan a felkelést, de azt diadalra nem juttathatja. Pár­is, május 3. A „N. Pr. Zig“-nak írják : Napo­­leon herczeg Bécsbe megy. A pápára nézve itt fordult a dolog: itt gondoskodnak a pápai sereg élelmezésé­ről, melynek szervezésénél Lamoriciére tábornokot Goyon tábornok a legszívélyesebben támogatja.­­ Azt állítják, hogy Cavour Tessin svájczi kantonnak s Graubendten olaszul beszélő vidékének bekeblezé­­sét forgatja eszében. — Mazzini kiáltványt intézett a szicziliaiakhoz, me­lyet a Ravennában megjelenő „Adriatico“ közöl. Az

Next