Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-08 / 3073. szám
tött Kaposvárt a házra 54 ft s 5 aranyat; Faigel Pál gyűjtött Bocsonádon a házra 60, a tökéhez 60 ftot; Ghiczy István gyűjtött Tatában a házra 388, a tökéhez 135 frtot; Torkos Károly gyűjtött Orosházán a házra 107 ft; Hunkár Sándor gyűjtött Veszprém megyében a házra 40, a tökéhez 50 ftot; gr. Kollonich Miksa adott a házra 500 frt; Csarada György üdv. ügynök a házra 200 frt; Jászberényből küldek a házra 234 frt; Jászberény városa adott a házra 1000 frt; Hegedűs Sándor gyűjtött Bicskén a házra 157, a tőkéhez 50 frtot; Jóry Ferencz gyűjtött Budán a házra 724 frtot s 3 aranyat; a budai kereskedelmi testület adott a házra 300 frtot; a pesti asztalos czéh a házra 147, a tőkéhez 315 forintot; R. Komáron városa a házra 500 forintot; Grager Gábor gyűjtött Mohácson a házra 55, a tőkéhez 23 forintot; Jankovics Alajos gyűjtött Hatvanban a házra 108 frtot; a Pesti Napló szerkesztőségénél gyűlt ismét a házra 469 forint, 2 darab huszas és 12 darab negyedfrtos; a Vasárnapi Újságnál gyűlt megint a házra 514 frt, 14 arany, 1 tallér, 10 db frtos és 2 huszas, a tőkéhez 31 forint s 1 arany; Rácz Péter esperes gyűjtött a házra 264, a tőkéhez 13 frtot ; Ráth József pesti plébános adott a házra 6 aranyat; az Id. tanújánál gyűlt a házra 152 frt s 2 arany; Mayer József keresk. segéd Veszprémben maga és társai nevében küldött a házra 31 frtot; Nagy Szelénből többen a házra 51 frtot; gr. Miske Imre adott 2 db 100 ftos alagutrészvényt; gr. Wenckheim Károly a házra 1 db, a tökéhez 2 db 200 frtos hitelintézeti részvényt; Ocovszky Ferencz gyűjtött Esztergomban a házra 80 ft 50 krt, a ttkéhez 6 ft 50 krt, 1 aranyat s 2 tallért; Makó városa adott a házra 500, a tökéhez 4000 frtot; Sopron városa a házra 1000 frtot; Moyzes István beszterczebányai püspök a házra 100, a tőkéhez 100 frtot; Lukács István legfőbb tervez. tanácsos a házra 100, a tőkéhez 100 frtot. — A magyar tud. Akadémia tőkéjének öregbítésére Posonyi Géza a pesti főreáltanoda 5-dik osztálya hallgatói részéről átadott szerkesztőségünknél 28 frt 60 frt, melyhez járultak: Farkas Lajos 2 frt, Barkassy Béla 2 frt, Fülepp Sándor 2 frt, Fülepp Gyula 1 frt, Makray József 1 frt, Knauf József 1 frt, Lengyel Béla 1 frt, Stépán Gábor 1 frt, Ney Béla 1 frt, Mózer János 1 frt, Nagel Miksa 1 frt, Kovátsevits Kálmán 1 frt, Rákóczy Aladár 1 frt, Stenger Gyula 1 frt, Horvát Ignácz 1 frt, Abeles Zsigmond 1 frt, Maár Emil 1 frt, Kohner Henrik 1 frt, Weber Jenő 1 frt, Baumgarten Adoláf 1 frt, Mautner Alfréd 1 frt, Berger Károly 1 frt, Pollak Ágoston 1 frt, Posonyi Géza 1 frt, Schwarz Móricz 60 kr, Fletzer Ignácz 50 kr, Müller Béla 50 kr. — A tatai műkedveltök által 1860. ápril 29 én a horvátországi szükölködök javára előadatott „Mama“ eredeti színmű bevételeiről és kiadásairól szóló számadás: bevétel 117 frt 80 kr, kiadás 20 frt 66 kr, maradék 97 frt 14 kr, mely összegből kifizettetett: a műkedvelteket terhelő kötelezvény szerint színpad árába 35 frt, a pénzek elküldésekor 1 frt, a pesti nemzszkházi nyugdíjintézet javára a szerzőt illető százalékkint 9 frt 70 kr, a horvátországi szükölködök javára marad 51 frt 44 kr. Hamary bízatott meg a fent kitett összegeknek illető helyeikre való kézbesítés végett, és pedig a horvátországi szűkölködők javára fennmaradt összeget, valamint a pesti nemz. színházi nyugdíjintézet számára hltványozottat a „Psti Napló“ szerkesztősége útján, a még ezenfölül fennmaradt összegek a megnevezett czélra helyben kifizettettek.“ (A színházi nyugdíjintézetet, s a horvátországi szüköködőket illető két összeget, 61 frt 14 frt átvettük és illető helyre szolgáltattuk.) Ugyancsak a horvátországi szükölködök számára Ernuszt Kelemen Oladról küldött 115 frtot, melyhez járultak : Gothárd István 10 frt, Verdy György 1 frt, Hollán Gusztáv 2 frt, Hollán Ernő 2 frt, Hetyei István 1 frt, Marton Pál 2 frt, Inkey Edmund 20 frt, Szabó Miklós 2 frt, Réthelyi Ida 1 frt, Illés József 1 frt, Ujváry Illés 1 frt, Eörey János 1 frt, Valentini Márto 1 frt, Lukács 1 frt, Horváth Boldizsár 5 frt, Kun Sándor 2 frt, Antal Lajos 1 frt, Tarafás József 1 frt, Sághy Mihály 2 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, Hegedy 1 frt, Ernuszt Sándor 20 frt, Ernuszt Imre 10 frt, Ernuszt Kelemen 20 frt. (Az illető hatósághoz küldöttük.) -- A Sz e g e d e n a g. n. e. hitv. szerb község egyházában máj. 3-dikira kitűzött gyászmisére magyar és szerb nyelven szerkesztett meghívások küldettek szét.— E gyászmise a kitűzött napon végbe is ment, és mint a M. Sajtónak írják, igen meghatóan. A szakadó eső daczárt a tág egyház minden zuga megtelt. Az isteni tiszteletet a holdmezővásárhelyi és szentiváni g. n. e. lelkészek segédlete mellett a helybeli szerb plébános végzé. A ravatalt 12 kaszlaói tag s 24 lyceumi ifjú állá körül fáklyákkal. „Minden arczon — írja a levelező — komor bánat ült, de a fájdalom redői mögül egy neme az édes érzelemnek sugárzott, melyet ezen ünnepélynek jelentősége idézett elő a jelenvoltak keblében. Mert elvonultak lelki szemeink előtt a letűnt szomorú idők, miket az ármány és félreértés vérbetűkkel vésett emlékezetünkbe, hogy annál erősebb testvéri szeretettel fűződjünk össze bizalmasan, örökre és várhatlanul a jelen s jövendőben. Az intenisztelet közben nt. Davidovics Konstantin holdmezővásárhelyi g. n. e. lelkész ur foglalá el az egyházi szószéket. Feszült figyelemmel csüggött mindenki a derék lelkipásztor s lelkes házafi ajakán, s megeredt a gyönyörűen csengő hang eme szavakban : „Tisztelt gyászos közönség!“ — Le nem írhatom a hatást, melyet ezen egyszerű szavak mindnyájunkban előidéztek ; az érzelem, melyet a magyar szónak e szent helyen legelső megcsendülése előidézett. De mit mondjak az ihletett szónok remek szónoklatáról,melylyel az elhunytnak életét és hazafius érdemeit oly meghatóan rajzolá. Hogy írjam le ama gyönyörűen magasztos imát, melylyel az édes magyar hazára az ég áldását lekönyörgé, hogy mielőbb teljesedjék a dicsőültnek ama jóslata, hogy „a magyar nem volt,hanem lesz,és hogy oly nagy és boldog legyen e haza, mint a milyennek azt Széchenyi lenni és tenni óhajti.— Elég legyen annyit mondanom, hogy a lelkes szónok hazafius lángtól átmelegült szavai örömkönyeket varázsoltak szemünkbe, s az isteni tisztelet után mindenki szerencsésnek érzé magát, ki tisztelete s hálája jeléül kezét megszorithatá. Voltak Szegednek nagyobb fényesebb ünnepélyei, de ily megható ünnepélynek nem volt még színhelye városunk. Két derék faj testvéri kibékülésének magasztos ünnepe volt ez, melyre Széchenyi halála uté a felbonthatlan örök pecsétet. Míg élt, hazafias törekvéseinek egyike volt a fajok kibékítése, de küzdelmét csak halálával koronázta siker. Mint ama hős, ki az ellentömeg szuronyait önnön mellébe nyalábolá, hogy bajtársainak utat nyisson a diadalra. A gyásztisztelet végeztével az eső is megszűnt. Derült napfény mosolygott az egyházból kivonuló közönségre. Tán az ég is örömét akará tanusitni a testvérek őszinte kibékülése fölött, kik az egyház udvarán önérzetteljes áhítattal éneklék el, hogy „Megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán!“— E hó 29-kén tartá a kebelbeli helv.hitv.közönség is gyásztiszteletét Széchenyiért. Fölösleg mondanom, hogy a szerény helyiség szük vala, csattal a megjelentek befogadására, kik itt is valláskülönbség nélkül sereglettek egybe a nemzet nagy halottjának tartozó tisztelet lerovására.“ — Kis-Tapolcsányból Mikolay László úrtól veszszük e sorokat: „Nemzetünk nagy halottjáért gr. Széchenyi Istvánért az elögörditett akadályok elhárítása után (mert a gyászmise tartása hatóságilag előtte való nap betiltatott) Aranyos-Maróton megtartatott. Az egész környékből az úri nők és férfiak általánosan magyar öltönyben, az előbbiek pedig teljes gyászruhában jelentek meg. A gyászmise áldozatot a kisapáti plébános Lozsiczky Lajos úr több segédpap közreműködésével mutatá fel a magyarok Istenihez; a gyászravatal a számtalan gyertyavilágtól fénytengerben való s a helybeli kéz- és földművesek közül negyvenen állták körül égő fáklyákkal. Mily jól esik a hajdanában különválva volt osztályokat együtt látni. Nincs most vallás vagy rang és czim miatt szakadás; úgy érez az egyik mint a másik, azt óhajtja ez, mit amaz. Egyesülve van az egész egy magas czél felé törekedve. Adja a magyarok Istene, hogy e szent lánczszeme soha, de sohase pattanjon szét, mert csak igy lehet, és a nagy halottként lesz is a haza nagy, erős és dicső.“ — Jászberényi rendes levelezőnk írja máj. 1-ről: „A jászberényi kaszinó, mintegy két hete rendkívüli gyűlést tartott. A kaszinó közszeretetben álló igazgatója, azon szomorú csapás alkalmából, mely a nagy Széchenyi halálával az egész hazát érte, előadá, hogy a közösen érzett hazafias fájdalom néma nem maradhat, a veszteség nagysága szükségkép megkívánja a fájdalom ünnepélyes nyilvánítását, miért is egyhangúlag elhatároztatott a gyász egyhónapi viselése s a lehető legnagyobbszerű gyászisteni tisztelet tartása, melyre a város minden rendű és rangú lakosai meghívandók lesznek. Az istenitisztelet ápril 26 án valóban meg is tartatott nagyszerűen. A különben tévés kath. egyház, az összegyűlt népsokaságot nem volt képes befogadni. A megye a város képviselőit, a gazdagokat úgy mint a szegényeket, a nőket úgy mint a férfiakat hazafias bánatban egyesülve lehetett látni. A lángtengerben úszó, a megboldogult czimerével felékesített s huszonnégy gyászos fáklyástól környezett ravatal végénél tizenkét magyar öltönybe öltözött előkelő hölgy kioltott gyertyákkal állott, mintegy mondandók : „a haza fénysugara kialudt.“ Szomorú s mégis tanulságos az ily szertartás, önkénytelenül is Herder szavai jutak eszünkbe : „A holtak emlékezete mintegy Istenség lakik szivünk csendes szentélyében — s minden tetteinknek méltóságot, minden érzelmünknek mély igazságot a minden gyönyöreinknek csendes nemesitő borzalmat kölcsönöz. Kit nem lelkesít a jövőbeni remény ? kit nem tesz a veszteség okosabbá ? s kinek nem szól a gondatlanság pályáján? — tekints önmagadra.“ A fentebbi, a helybeli prépost által a környékbeli papság segédlete mellett tartott gyászistentisztelet másnap, 27-kén a sz. Ferencz-rendűek egyházában ismételtetett. A hazafias érzelmű jászberényi ferenczesek saját hazafias érzelmüket követve, minden külső felhívás, vagy befolyás nélkül áldoztak a nagy hazafi emlékének, s fényesen tanúsították, mi az egész kolostornak, különösen annak főnöke, Szegedi Kilit urnák becsületére válik, hogy habár nekik anyagilag szegényeknek kell lenniük, szellemileg igen is gazdagok, mert szivük a honfiúi érzelmek kincstára. A kik 26 án a főegyházban az ünnepély diszét emelték, innét sem hiányzottak; a ha az isteni tisztelet, mint tervezve volt, a szabadban tartatik meg, ez nagyszerűbb leend a főegyházban tartottnál. — A reformátusok 29-én rótták le hazafiui kötelességöket. Ekkor tartatott meg náluk Széchenyiért az isteni tisztelet, melyet derék lelkészök emlékbeszéddel nyitott meg s buzgó imával végzett be, fölhiván egyszersmind hiveit, a nagy hazafi tiszteletére emelendő érczszoborra teendő adakozásra, melyhez mindazok, kik a Jászberényben tartott gyászszertartásokon résztvettek, hazafius készséggel fognak járulni. — Jisz Fenszaru városa nájus 1-n a gyászisteni tiszteletet Széchenyiért szintén megtartotta, s az ünnepélynek tőle telhető nagyszerűséget adott; Jász-Apáti pedig holnap, máj. 2-dikán tartja meg. A boldogult nagy hazafinak családját vigasztalhatja azon tudat, hogy a nagy halottat az egész haza gyászolja. A fájdalom annál könnyebb, mennél többen osztják.“ — A Széchenyiért Homonán ápril 26-dikán tartott gyászmise költségeiből (melyek közé a lelkész ur illetéke, ki semmit sem fogadott el, nem számítandó) fölmaradt 21 ujírtot az illeték a Széchenyi-szoborra szánván, Matolay Viktor ur ez összeget hozzánk beküldötte, s mi az Akadémia pénztárnokának átszolgáltattnk. — H.-M.-Vásárhelyről írják nekünk, hogy ott a legnagyobb magyarért ápril 14 dikén tartatott gyászmise, 17 dikén pedig a helv., s 29 dikén az ág. hitv. egyházban gyászbeszéd. Mint hirlik, a g. n. e. lelkész, Davidovits Konstantin ur is készül egyházi gyászünnepet tartani. Ugyanazon derék lelkész ez, ki a feljebb említett szegedi gyászünnep alkalmával oly lelkes beszédet mondott. — Várkony helysége(Borsod megyében) egyik első volt a hazában a nemzet nagy halottjának tartozó végtisztelet megadásában. Ott még april 16 dikán tartották meg érte a requiemet. — M i 8 k o 1 c z 1 rendes levelezőnk irja : „April 29-n reggeli 9 órakor a helybeli görög nemegyesültek templomában gr. Széchenyi Istvánért számos résztvevő jelenlétében tartatott gyászisteni tisztelet, hol is a szokásos ünnepélyes egyházi szertartásokat a miskolczi helv. hitv. tanodát éneklő kar áll mondott szép dallamok egészíték ki.“ — írja továbbá levelezőnk, hogy a miskolczi nemzeti kaszinó ápr. 26-án tartott közgyűlésében a nagy elhunyt özvegye számára részvétnyilatkozatot határozott küldeni. (A levelet magát hely szűke miatt nem közölhetjük.) — Pétervásáron, ápril 30 án tartatott meg gróf Széchenyi Istvánért a gyászmise. A virágokkal ízléssel fölékitett ravatalt, melyen a boldogult mellszobra volt fölállítva, nemzeti ruhába öltözött fáklyások, élükön gróf Keglevich Gyula szép reményekkel jogosító két fia vették körül. A gyásztszteletre önkényt megjelent nagyszámú nép bizonysága, hogy Széchenyi szelleme hazánk minden rétegeit áthatotta, a halála mély sebet ejtett minden magyar Bziven. — Fehérmegyében Pázmándon és Vereben april 26 án, Pákozdon pedig máj. 3-án tartatott meg a kath. egyházakban a nemzet nagy halottjáért, hozzá illő ájtatossággal a gyászisteni tisztelet, mely engesztelő áldozat bemutatását gyászbeszéd zárá be. — Békés Csaba máj. 1-jén tartotta meg Széchenyiért a gyászünnepélyt, mégpedig egymásután a kath., az ág. hitv. és a görög templomban. POLITIKAI ESEMÉNYEK: ANGOLORSZÁG, London, május 3. Az angol alsóház május 2-ai ülésében lord Raynham indítványozza másodszori felolvasását a testi bántalmak büntetésére vonatkozó bilinek. A bili kivált a nőknek a férjek általi bántalmait tartja szem előtt. A törvény, mond indítványozó, az ily bántalmakat nem gátolja eddig eléggé. A fő változtatás, melyet javasol, abban áll, hogy a rendőrbirót felhatalmazza testi büntetést alkalmazni a bűnösökre. Clive elismeri lord Raynham jó szándékát, de veszélyes kísérletnek tartja a rendőrbíróságnak megtett emberek fölött botbüntetési hatalmat adni, mivel könnyen elhagyják magukat a bírák ragadtatni, hogy a pillanatnyi hatás benyomását követik. Hat hónapra (azaz végkép) el akarja halasztani a bili második felolvasását. Griffith jónak tartja a bizottsági tárgyalást ez ügyben, s a második felolvasás mellett van. Warner általában helyesli a bili elvét s úgy vélekedik, hogy kell valamit tenni a szóban forgó gyalázatos vétség meggátlására. Henley nincs megmutatva statistikai adatokkal, hogy a kérdéses vétségek a törvény nagyobb szigora óta számra nézve növekedtek volna. Ha valamit kell e részben tenni, utasítsák az ily vétségeket esküdtszék elé. Diliwyn helyesli a bilit, úgy hívén, a botbüntetés rettentő például szolgál. E s e párt azt hiszi, több kárt mint hasznot tesz a bili, bárha a legillőbb büntetés a testi fenyítés a szóban forgó durva vétségekre. Azonban a bántalmazott nő nem könnyen lép fel vádlóul férje ellen. Lewis belügyminiszter: nem hiszi, hogy a törvény nagyobb szigora a kérdésben levő vétségeknek véget vessen, sőt még inkább viszszatartóztatja a nőket a panaszkodástól. Ellenzi a második felolvasást. North ezredes azon semmirekell őket, akik durva bántalmakat követnek el nejeiken eléggé hitványak, testi büntetéssel akarja vissza ijeszteni hasonló alávalóságoktól. Clive módosítványa, szavazáskor, 109 szavazattal 85 ellenében elvettetett s a bili másodszor is felolvastatott. A kormány részéről az 1858-as ülésszakon szóba hozott brit konzulsági reformok ügyében vélemények, levelezések stb. terjesztettek elő. Az 1858-ks parlamenti bizottság azt javasló, hogy egy konzul se foglalkozzék saját üzlettel, hanem minden konzult az állam fizessen. Egy másik bizottság ellenben,melynek elnöke a keresk. miniszter volt, azt javasló, hogy ez elv csak a fontosabb konzuli állomásokra mondassák ki, különösen a keletiekre, ahol a konzulok gyakran fontos jogi és politikai tisztben járnak el, más helyeken a külügyi államtitkár határozza el, fizetést adjanak-e a konzulnak vagy sem. Jelentéktelen helyeken a konzulság ezentúl is kereskedőkre lenne bízandó, sok helyütt pedig, mint felesleges, merőben el lenne törlendő a konzulság. Lord John Russell ezen utóbbi vélemény mellett nyilatkozott. Lassanként akarná e javaslatot is életbe léptetni, úgy hogy az államnak egyelőre 2425 font sterlinggel növekednék csupán kiadása, amit egyébiránt néhány kis konzulság eltörlése fedezne. A kincstár elfogadta indítványát. A „Morn. Herald“, a Derby-féle párt bölcs (!) közlönye azon éles eszű fölfedezésre jött, hogy ha az alsóházban nem volna miniszteri párt és ellenzék, nem terjesztetett volna a ház elé reformbill FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ máj. 3-kán a Szicziliában történteket a következő félhivatalos modorban fogja fel : „Olaszországból érkezett tudósítások folyvást beszélnek Garibaldi azon tervéről, hogy egy sereg pártember élén Szicziliába menjen. Mi ezen tervet teljesen képtelennek látjuk. Az egyesül államokban lehet ilyen országháborító terveket főzni s bizonyos pontig végre is hajtani, de az értelmes emberek sohasem fogják elhinni, hogy azokat Európa közepett, valamennyi kormány szeme láttára eltűrhetnék az illetők. Cavour grófnak azon szándékát tulajdonítják, hogy a szomszédok előtt Szardinia politikájának általános jelleméről legközelebb nyilatkozni fog. Mi meg vagyunk győződve, hogy az ő programmja Garibaldiétól lényegesen eltér.“ A „Patrie“-nak egy május 1-én kelt turini levélben ezt írják ugyanezen tárgyban: „A titkos társulatok egy expeditiót rendeztek Szicziliába, s e czélból egy hajót béreltek Genuában. Ötszáz elszánt embernek kellett volna elutazni ezen a hajón, amelyen ezen kívül hadikészletek voltak, meg ezer puska, eredménye azon aláírásnak, melyet Garibaldi a forradalmi katonák felfegyverzésére szánt millió puska megszerzése végett nyitott volt. Az összeesküdteket a hajó elindulása napjától egy képes jegyekkel írt körlevél értesíti, felszólítván őket, hogy április 29-én Genuában legyenek. A kormány értesítve volt a történtekről, belátta komolyságát egy ily flagráns megtámadásnak oly hatalom ellenében, amelylyel ő neki nincs háborúja, s azért megakadályozta a hajó elindulását, melynek Catana déli részén kellett volna kikötni. Ezen erélyes lépés miatt eleget kiabált a túlzó párt, de minden józan ember dicséri a turini kabinetet ezen alkalommal mutatott elhatározásáért, s azt tanácsolja neki, maradjon ilyen politika mellett.“ Mazzininak a sziciliaiakhoz intézett kiáltványát egyébiránt Párisban ijesztgetőnek használják fel. Azt mondják, Cavourt túl fogja szárnyalni Garibaldi, Garibaldit Mazzini. A császári kormány , mint a porosz „Nat. Zig“-nak írják, nem igen kedvező szemmel néz a szicziliai felkelésre s ezen szigetnek Szardiniához csatoltatását egyáltalában nem kívánja. Rómában épen a párisi és turini udvarok közti azon összeütközésre spekulálnak, melyek e tárgyban keletkezhetnének és a reactio előrenyomulására jelt adnának. Akkor aztán Lamoriciéreöb megkísérthetne valamit Romagna ellen. — Piennes úr követségi attaché Nápolyban Brenner úr mellett, máj. 2-án Rómán keresztül sürgönyökkel Párisba érkezett, úgy hallatszik, hogy a nápolyi király a szent atyának 10,000 lőfegyvert, a közt 2000 vontcsövű puskát tétetett lábaihoz. A Madridból jövő, s a franczia félhivatalos lapok által szorgalmasan terjesztett tudósításokkal szemközt már a legitimista lapok sem tagadhatják Montemolin grófnak legitimitási igényeiről való lemondását. Ezen lemondással azonban, úgy látszik, Izabella királynő formaszerinti elismerése, és hűségi eskü még nem ment végbe. Legalább a legitimista párt azzal vigasztalja magát, hogy a gróf csupán a maga személyére, s csak az amnestia kihirdetése után fog lemondani jogáról s akkor külföldre megy. A franczia törvényhozótest május 2-án a gyapjú, gyapot és más nyersanyagok vámtételére vonatkozó törvényt 249 szóval 4 ellen elfogadta. A „Moniteur“ két nap óta igen terjedelmesen közli az ízlési tudósításokat. — Dupin álladalmi főügyvéd a gallican egyház szabadságai történetéről egy könyvet írt, mely magába foglalja ezen fontos ügyet ezen „szabadságok“ 83. czikkének Pithon Péter által 1594-ben tett szerkesztésétől fogva egészen azon beszédekig, melyeket Dupin úr a petitiók fölötti tárgyalások alkalmával a senatusban tartott. — A franczia hadsereg számára vert olasz hadjárati érmet, hir szerint, az egész szárd hadsereg is kapni fogja. OLASZORSZÁG: Turinból május 4-től a „Patrióta“ időszaki lap egy iratot közöl, melyben Cavour gróf, Farini és a milánói kormányzó vádoltatnak, hogy a Sziciliába menetelve vállalkozott önkényteseket addig tartóztatták, míg elkéstek. Tarinból táviratozzák azt is, hogy május 4-én érkezett Genuába egy angol hadihajó, (neve nem tudszik) mely Palermoból apr. 26 és Messinából ápril 27- ig terjedő híreket hozott; ezek szerint a sziciliai felkelés még nem nyomatott el; sőt állítják azt is, hogy egy sorezred vonakodott Palermót elhagyni, s hogy a kir. csapatok kivándorlásaik alkalmával a fölkelők által keményen támadtatnak meg. Az „Opinione“ folyvást határozottan állítja, hogy a sziciliai felkelés az egész szigetre kiterjeszkedik, hivatkozva május 2-ról szóló állítólagos híreire, melyek szerint a katonaság csak a városokat tartja megszállva, s a felkelők által ezekben elzárolva tartatik. — A „N. Pr. Z.“, mely elvitathatlan ügyességgel bir oly közlemények összeállításában, melyek az övéivel ellenkező érdekek vagy nézetek ek nem kedveznek, egy bolognai sürgönyt említ, melyet a franczia kormány kapott volna, s melyben az mondatik, hogy Viktor Emánuelt Romagnában hidegen fogadta a nép, s megjelenésekor a pápát élte lé. — Írja tovább, hogy a bolognai székes templomban is a „Te Deumot“ nem a bolognai klérus, hanem a hadsereg lelkészei éneklék.— A királynak bolognai fogadtatásáról szóló minden eddigi tudósítások az ellenkezőt állítják. — Lamoriciére tábornok nejét Vignacourt marquise kíséretében , szentsége egy kihallgatáson fogadta, s igen előzékeny volt iránta; megmutatta nekik a vatikáni könyvtár és galleria kincseit is. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Turin, máj. 5. De Foras, a királynak egykori szolgálattevő tisztje, pápai szolgálatba állt. A bresciai váracsot erősítik, hogy hirtelen hadifogás ellenében biztosítsák. ESTI POSTA, Pest, máj. 7. Napoleon herczegnek Konstantinápolyba utazását május 4 dikén csaknem hivatalos bizonyosságu ténynek tekintették a párisiak. A herczeget meg fogja előzni Lavalette úr, aki május 3-dikán indult el a török fővárosba. A franczia diplomatának, egy marseillei lap szerint legelső dolga lesz 200 ezer frank kárpótlást követelni azon franczia honossággal bíró egyének számára, akiknek házát egy görög csoport feldúlta azért, mivel magát vallásosságában megbántva vélte. A franczia császár és császárné Nizzába és Savoyába való utazása, mint május 4-ről írják, el van halasztva, s csak június hóban fog megtörténni. A császári udvar május végén két hétre Fontainebleauba akar menni, ahol magas vendégeket várnak. — A kölni lapnak írják ugyancsak május 4-ről, hogy ausztriai Császár és Császárné . Felségeiknek legközelebb Fontainebleauba utazásáról a hír még folyvást tartja magát. — Párisban nem hisznek már többé a konferentiában. Francziaország nem óhajtja, Ausztria pedig nem szeret Szardiniával egy asztalnál ülni. Svájcz egyébiránt, Tilos urnák kormányához intézett legújabb jelentései szerint hajlandónak látszik engedni, ugyanazért hiszik, hogy a viszály a rendes diplomatiai után ki fog egyenlíttetni. — Oroszország az utóbbi időben a kölni lap szerint, kissé duzzogni látszik, amit a franczia és orosz diplomaták értekezleteinek tulajdonítanak a keleti ügyben. — A franczia admiralitási tanács ellene nyilatkozott a hajózási szerződés megkötésének Angliával, a Lindsay féle indítvány alapján. Az admirálság attól fél, hogy az olyan szerződés „a franczia tengerészet romlását fogná maga után vonni.“ Hir szerint Hamelin miniszter-admirál is osztja ezen nézetet. A „Moniteur“ május 4-kén harmincz szárd tengerésztisztet nevez meg, akik „azon szolgálatokért, melyeket az 1859-diki olasz függetlenségi háborúban mind az adriai tengeren volt hajóhadosztálynak mind szárazon tettek“, a becsületrendjellel ékesíttetnek fel. — Viktor Emánuel királyt május 9-kére várják Turinba. — Miután több angol lap jelenti, hogy Garibaldi kiszállt Szicíliában, a „Patrie“ maga sem tudja mit higyyen. Szeretné azonban, ha nem lenne igaz, mert a tábornok jelenléte, szerinte, újra élesztheti ugyan a felkelést, de azt diadalra nem juttathatja. Páris, május 3. A „N. Pr. Zig“-nak írják : Napoleon herczeg Bécsbe megy. A pápára nézve itt fordult a dolog: itt gondoskodnak a pápai sereg élelmezéséről, melynek szervezésénél Lamoriciére tábornokot Goyon tábornok a legszívélyesebben támogatja. Azt állítják, hogy Cavour Tessin svájczi kantonnak s Graubendten olaszul beszélő vidékének bekeblezését forgatja eszében. — Mazzini kiáltványt intézett a szicziliaiakhoz, melyet a Ravennában megjelenő „Adriatico“ közöl. Az