Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-26 / 3088. szám
a provocatiónak semmi esetre nem lenne értelme vagy haszna; nem akkor, ha Napóleon császár csakugyan semmi ellenséges indulattal nincs Poroszország ellen, de még akkor sem, ha ily részakaró szándék léteznék, mert épen ez utóbbi esetben a porosz kormány fő feladata az lenne, a franczia kormánytól elvonni minden ürügyet amaz ellenséges szándék valósítására, megfosztani őt minden látszólagos októl, mely mögé valódi szándékát rejthetné. Kihívás épen ellenkezőre vezetne, és egy meggondolatlan szó elláthatlan következményeket vonhatna maga után. Úgy vélekedünk tehát, miszerint a régens legújabb beszédjével saját rész kedvének nyilvánításán kívül legfölebb még a német közérzület irányában akart némi tekintetet és részvétet tanúsítani — többet nem. Tavaly épen Berlinben rászólták leghangosabban, hogy Ausztria Napóleon megtámadási szándékának úgyszólván fele utján eléje ment, és nem várta be nyugton, míg e szándék teljes meztelenségben állt volna elő. — Nem hihető, hogy Poroszország valamikor maga követhetné el azon hibát, melyet egy év előtt oly keményen korholni tudott. A porosz kamra zárülése. Berlin, május 23. A porsz országgyűlés ez évi üléseinek ünnepélyes bezárása ma történt meg a királyi lak fehér teremében, a kormányzó herczeg ő fensége személyes jelenlétében. Az ülésszak f. évi január 12 -én nyittatott meg, s igy közel 4'/a hónapig tartott, mely idő alatt az urak házában 37, s a képviselőkében 57 nyilvános ülés volt. Jóval a mai ülés megnyitása előtt nagy számú közönség jelent meg, s foglalá el a terem nézőhelyeit. A diplomaták páholya meglehetősen volt elfoglalva. Magában a teremben a két ház tagjai számosan jelentek meg. Két óra felé, a képes gallériából jőve megjelent ő királyi fensége a kormányzó herczeg is, vezettetve a miniszterek s kisérve a porosz és idegen herczegek által. Hohenlohe herczeg az urak házának elnöke érte és felségét a királyt, és ő fenségét a kormányzó herczeget, mit agyű és háromszor ismételt. A herczeg az üdvözetet minden oldalon köszönve, a trón lépcsőin fölment, s a trónszék jobbján megállt. A királyi herczegek a trón jobbján foglaltak állást, a miniszterek annak balján. Majd a miniszterelnök Hohenzollern herczeg kezeiből ő fensége átvévén a trónbeszédet, azt fölolvasá, mint következik: „Méltóságos, nemes és tisztelt urak az országgyűlés mindkét háziból. „A folyó évi ülésszak tanácskozásai végükhez értek. „Azon kérdésekben, melyek az európai kabinetek tevékenységét igénybe veszik, kormányom egész komolysággal igyekszik oly megoldást eszközölni, mely a politikai súlyegyen kívánalmainak megfeleljen. „Az alapokok, melyek kormányomat a német szövetség s a szövetséggyűlés előtt levő nagy fontosságú Ügyek viszonyában vezérlik, a letes ülésszak folyama alatt önök elé terjesztettek. Kormányom ezentúl is ragaszkodni fog azokhoz, s én mások elismert jogainak védésében saját jogunk védelmét akarom látni. „Ha fontos kérdésekben kerülnek is elő véleménykülönbségek, de egy érzetben — s ezt nagy elégtétellel mondom ki — minden német kormány és minden német törzs velem és a porosz néppel egyez, s ez — a közös haza iránti rendithetlen hűség, s azon élő meggyőződés, hogy a nemzet, függetlensége s a hazai föld integritása oly javak, melyeknek jelentősége elől minden benső kérdés és ellentétes háttérbe vonul. „Több törvény, melyek a mezei gazdászatot előmozdítják, a közlekedést és ipart emelik, s az országra jótékony eredményűekké lesznek, s önök alkotmányos beleegyezését megnyerte. A földteher megváltása némely pontokban megkönnyíttetett, a posta-regalia a szabad iparüzlet javára korlátoltatott, s a bányászat minden, a közérdek által nem igazolt behatások alól fölmentetett. „A rajna-közeli vasútvonal s a rajoahid Koblencznél önök határozatai által biztositják. „Ép úgy több, a szükégletnek megfelelő pénzügyi javaslat önök beleegyezésével találkozott. „A házassági birtokjognak javítása Westphalia tartományban főrészben elévetett. „A képviselőház választó kerületeinek meghatározását tartalmazó törvényjavaslat mindkét ház által elfogadtatott. „A sajtó alkotmányos szabadsága az. évi ápril 21 -i törvényben új biztosítékot nyert. „Minthogy a „kerületi rend“re vonatkozó javaslat nem fejeztethetett be, úgy fönntartva marad, hogy a közelebbi ülés ezen fontos tárgyra visszatérjen. „A házassági jognak sürgetően kívánatos javítása ezúttal sem jöhetett létre, s ez által az önöknek kijelentett kívánságom nem ment teljesedésbe. Azonban reményem, hogy az e tárgy fölötti nézetek érlelődni, ezen reform szüksége és üdvös léte iránti meggyőződés általánosodni, s igy ezen ügy a legközelebbi ülésben elfogadtatni fog. „A birtokadó egyéb szabályozását s egy általános épületadó behozását tárgyazó javaslat — fájdalom a két ház alkotmányos beleegyezésével nem találkozhatott. „Kormányom föltétlenül megmarad azon czél mellett, melynek elérése az önök elé terjesztett négy javaslatban kitűzetik. A szükséges előterjesztések a közelebbi ülésben meg fognak tétetni. „Az államtartás költségeinek gondos megvizsgálása után önök az én kormányomnak a kormányzás folytatására szükséges pénzerőt 1860 ra rendelkezés alá bocatták. „Sajnálom, hogy az önök elé terjesztett javaslatok legjelentékenyebbikében, t. i. az általános védelmi kötelességről szóló törvényben határozat jókor nem hozathatott. Ezen kérdés nagy hordereje s elfogulatlan méltatásának nehézségei az illető tárgyalásokban oly késlekedést okoztak, mely — tekintve az általános viszonyokat — aggodalmasakká lehettek volna, ha önök uraim meg nem adják az eszközöket, melyek által kormányom a hazai véderő nagyobbítását végrehajthatja. „Ezen hozzájárulás egyértelműségéért önöknek köszönetet szavazok; ez zálogul szolgál nekem arra, hogy a haderőreform szüksége végre is valódilag fog méltattatni, s a hátratett kérdés megoldása, mely elkerülhetlenül szükségesnek van ismerve, rövid idő múlva sikerülni fog. „Habár az eddigi adópótlék további emelésével az ország adózási erejét igénybe kell is vennem, de azért mégis különös megnyugtatásomra szolgál, hogy a szükségletnek egy része az 1859-ks évi pénzügyi igazgatásának fölöslegéből fedöztethetik, a nélkül, hogy az államkincstár ezen czélokra igénybe vétetnék. „A lefolyt ülésszak eredménye mennyi kívánni valót hagy fönn, — ez iránt egész biztonsággal támaszkodom az ország érzületére, a fejedelem és nép közti teljes és zavartalan bizalomra. „Ezen egyértelmű bizalomra, a nép ezen ősi hit érzületére, a sereg emelkedett harczképességére és a pénzügyi rendre támaszkodva, Poroszország Isten kegyelmes segítségével a jövő eseményeinek bátran nézhet eléjök. „Elbocsátom önöket házaik körébe , Isten áldását kérve királyunkra s kiáltva : Éljen a király !“ A trónbeszéd első tételeit a gyűlés élénk helyesléssel üdvözölte. A beszéd további folyamában a kormányzó herczeg különösen hangnyomatékkal emelte ki sajnálkozását a fölött, hogy a házassági és a földadóra vonatkozó törvényjavaslatok nem fogadtattak el, de leginkább kiemelte ő fensége azon helyet, mely a katonai előterjesztést illeti, itt minden szót nyomatékkal ejtett ki, s végre is a hadsereg reformja szükségének méltatásában a legnagyobb fontosságot helyzett. A jövendőbeni bizalom kifejezése élénk helyeslésre talált. A királyt éltető fölkiáltást a gyűlés háromszor ismétlé. Ezután a király nevében, legfelsőbb megbízásból Hohenzollern herczeg elnökminiszter a monarchia országgyűlési üléseit berekesztetteknek nyilatkoztatá. Mire a kormányzó herczeg a termet elhagyá, a gyűlés ő fenségét háromszor élteté. Különféle k. — Borostyánkőről máj. 1- röl írják nekünk: „Van szerencsém jelenteni, hogy Muraköz sem feledkezett meg gyászos hazafiai kötelességéről . Széchenyi István , „a legnagyobb magyarért“ a gyászszertartások Csáktornyán a szenti rendiek egyházában teljes segédlet mellett, Stridón pedig a plébániatemplomban az egész vidék színének, mely nemzeti gyászruhában jelent meg, legbentőbb részvéte mellett ápril 26-án, tehát a bécsi és czenkiekkel egy napon, meg alattak.“ — Esztergomból tudósítanak minket, hogy ott Széchenyi requiemét nem csak a ferencziek templomában tartották meg (hol gróf Forgách kanonok misézett), de a bazilikában is Fekete Mhály püspök misézése mellett. — Ugyancsak esztergámi tudósitónk írja, hogy ott Széchenyi díj van alakulóban egy gymnasium legjobb tanuló segélyezésére; továbbá, hogy a gőzöshöz vezető utat a szigetben, melynek úgy sincs neve Széchenyi-utnak akarják elnevezni. — Besztercze sz. kir. városából (Erdélyben) — hol, mint már jelentettük volt, a gyászisteni tisztelet Széchenyiért máj. 10-kén tartatott meg a (kegyesrendieknél) — tudósítunk, hogy a nagy halott gyászravatala körül igen kedves volt a szász atyafiakat is látni. — Szerencsről (Zemplén megyében) írják nekünk: „A nemzet nagy halottja iránt nyilatkozó hála hullámgyeryzetében, történelmi nevezetességű s a Laza viszontagságaiban főleg a Rákóczyak korában sok részt vett kis városkánk lakosainak szivét is megérintő, amnek következtében máj. 10 dikén mi is megtartottuk Széchenyink lelki üdvéért a requemet. A kath. templomban Horváth Imre plébános ur végezte a misét, a h. hitv. templomban pedg Kesső Sámuel le kész ur mondott szivhezszóló könyörgést; mindkét helyen a miveit osztály tagjai által ihlettel s ösihangzatosan elénekelt Hymnusz és Szózat adván nemzeties savat e vallásos cselekvejének. A tehetségünkhöz képest diszesen kiállított gyászravatal mőlleltetlen volt édes odapillantást nem vetnünk a templomot ünnepi soka ággal betöltött néptömegre, mely boldogult Széchenyinkben ráismervén nagy jótevőjére, létéve munkaeszközeit, hogy hálásan esdje le ég s föld urától a csendes tiri nyugalmas s lelki üdvöt a nagy hazafi számára. Vetélkedve jött a szomszéd helységekből a nép mindkét nemű ifjúsága egy-egy égő gyertyával körülállani a nemzet nagy fáklyavivőjének alkalmas jelvényekkel diszitett halotti ágyát. Szóval e gyászünnepélyben csak hogy sok időre nyugvópontja marad a múltakon merengő emlékezetünknek, de tettekre lelkesítő emléknapja is lesz hazafias érzetünknek.“ — Liptó-Szent-Miklósról veszszük e sorokat : „Május 10 én tartatott meg Liptó Szent-Miklóson Széchenyiért a gyászisteni tisztelet; a kath. egyházban misézett Kucsma András rózsahegyi kanonok, az ágostai hitvallásuak részéről a szabad ég alatt szónokolt Cajak Jnos szent-iványi segédlelkész. A kath. papság teljes számmal volt képviselve; prot. részről szónoklatot azért kellett a szabad ég alatt tartani, mert a szentmiklósi lelkész, Hodzsa Mirály Széchenyi fölött sem szónokolni , sem pedig a templomot átengedni nem akarta. — Neczpállról Justh Dienes úr írja nekünk : „A szentmártoni kath. egyházban máj. 12-én tartottunk engesztelő isteni tiszteletet a nagy halottért, három fekete zászló alatt azon fehér fölirattal: Ha Isten velünk, ki ellenünk. Vezette magyar ruhában három hazafi nemcsak a megye nemességét, de tótajkus magyarszivü népünket is, kik mindnyájan gyászos ruhában reggeli 9 órakor e megye három részéről harangok zúgása közt mentek be Szent-Mártonba. Alsó- és Felső-Rátka, Lipocz, Bisztricska, Kostyán, Pribócz, Benicz, Nagy Rákó, Bálint falu, Lászlófalu, Kis és Nagy-Csepcsény, Tót- Próna, Zorkócz, Raksa, Nagy- és Kisleszen, Zábor, Draskócz, Tomcsény, Kosuth, Folkusfalu helységek régi családjainak minden tagjai a többi nagyszámú hazai polgárokkal együtt összesereglettek. Tizedfél óra után a harangok kongása jelt adott az Isten házába való bemenetelre. A négyezerre összegyűlt, gyászoló nép előtt kinyíltak a templom bezárt kapui. Fekete posztóval befedett falai és e miatt éjét képező sötétség közt az oltár előtt helyet foglalt a nagyszerű ravatal, melyen a nagy elhunytnak mély gyötrelmet gerjesztő ősz képe volt, mely körül 365 gyertya annak jeléül fénylett, hogy ő az évnek minden napját a haza boldogitására szentelte. A ravatalt huszonnégy kisasszony és hat zinai polgárleány fehér fekete gyászruhában, fejekön zöld koszorúval, közökben égő gyertyákkal állta körül. Az oltár előtt Széchenyi-család embere függött, s mellette magyar ruhában, föltett kalpaggal, és kivont karddal a szolgáló papokat környezte hat fiatal nemes. Az egyházi szertartás után a nép a szent-mártoni tágas piaczon, hol előbb vármegyeházunk volt, összegyülvén, szomorú hangon éneklé Vörösmarty Szózatát s néma csenddel hazament.“ — Ungi rendes levelezőnk írja : „Megyénkben — Ungváron kivül — még sok helyen volt isteni tisztelet legnagyobb magyar emlékezetére, melyek közül egyik legszebb a csicse ri volt, melye hó 15-n tartatott meg. A kath. templom tornyában már 14-én nagyszerű gyászlobogó tűzetett ki, meszszire hirdetendő az ünnepélyt, melyet a lelkes csecseri hölgyek rendeztek. Megjelent ide a szomszéd s távolabb helységekből is a megye értelmisége, a helység lakosai pedig a legszentebben—munka nélkül — ünnepelték meg e napot. A kath. templomban magyar ruhába öltözött 12 falusi legény s hat pártás hajadon égő gyertyákkal állották körül a ravatalt, melyre Széchenyi borostyánkoszor űzött arczképe volt fölfüggesztve. Innen a görög egyesültek egyházába vonult a gyászoló nép — a nők párosán, a férfiak tömegesen — mindnyájan mély gyászban. Végre a helv. hitv. templomb.,a Vörösmarty Szózatával fejeztetett be az ünnepély.“ — Tisza-Lúczról (Zemplén megyében) Luczy Gyula úrtól veszszük e sorokat: „Hazánk legnagyobb halottjáért az itteni h. hitv. egyházban május 17-dikén tartottuk meg a gyászisteni tiszteletet. A templomban szószék, karzatok és padok feketével voltak bevonva, a szószékkel átellenben Széchenyi lefátyolozott arczképe két fekete lobogó között diszlett. Az isteniszteletet Szekeres János helybeli lelkész ur végzé, ki is igen szép beszédet tartott, s midőn az elhunyt legnagyobb magyar tetteit sorolá elő, valóban megható jelenet tanúja voltam : minden hallgató feszült figyelemmel kísérte a szónokot, amintha mind egyenkint családja legkedvesebb tagját veszítette volna a nagy halottban, könyezte meg. Elénekeltük a „Szózatot“ és „Idén áldd meg a magyart.“ Megemlítésre méltónak tartom még (már csak azért is, mivel tudtomra a nagy magyar hazában sehol egyebütt nem történt), hogy a falutól mintegy 10 percznyi távolságra eső vaspályaudvarban a főépület homlokzatán ezen a napon Széchenyi fátyolozott arerképe egy nemzeti és egy gyászlobogó között ki volt illesztve.“ — Szakállról (B hármegye déli részében) írják nekünk : „Május 1- én tartatott nálunk gyászisteni tisztelet a h. h. egyházban a fejthetlen nagy hazafiért gr Széchenyi Istvánért; derék lelkészünk Komáromi Lajos igen csinos alkalmi beszédet mondott. A gyászisteni tiszteletet a „Szózat“ három első versszakával zártuk be.“ — Kismartonból Pottyondi Pál úrtól veszszük a következő tudósítást: „Édes hazánknak már határfélén fekvő kis városunknak és vidékének — kevés magyar egyén és még kevesebb magyar család kivételével — kizárólag németajkú lakossága is, a nagy halott számíthatlan érdemei iránti hódolatát a legnagyobb őszinteséggel és bensőséggel nyilvánító mindenkor és különösen kitüntető máj. 19 én, midőn helybeliek és vidékiek az egész egy óráig hangzott harangszóra a városi szentegyházat még az isteni tisztelet kezdete előtt buzgó néppé ítelték meg, bevárván itt a gyászmenetet, melynek élén 12 fér fiú nemzeti díszruhában és szintaunyi leány párjával és gyászjelmezben, haladott, kik is szertartás közben a grófi család czimerével és polgárkoszorúval ékesített ravatalt környezők, háttérben állván Eszterházy hg testőrségének egy osztálya. A vidékbeli lelkész urak közül, kik nagy számmal gyületezének, néhányan a helybeli szertartó plébános ur mellett mint segédlelkészek működtek; az egyházi zenét a rgi karmester igazgatá. Az itt nagy számban lakó és nagyrészt magyarajka hgi tisztviselők mind jelen voltak; a cs. k. tisztikarból Eötvös Pál nyugalmazott ezredes ur teljes diszöltönyben és még mások is valának észrevehetők.“ — Nagy Geresdről írják nekünk: „Széchenyi gyászünmpe evang. egyházközségünkben máj. 20-a tartatott meg. A jelen voltak számát 3 ezerre tehetni. Szónokolt főtiszt, Haubner Máté úr. Szónoklatának tárgya ez volt : Széchenyi nem halt meg, mert él azon müvekben, melyeket maga vitt véghez; él azon müvekben, melyekre nagy befolyással volt; él azon kegyeletben, melyet magának szerzett, és él a menyországban. Isteni tisztelet végeztével templomunk előtt az egész néptömeg megírta s a „Szózat“ot zengedezé; a helybeli énekkar pedg Kölcsey Hymnuszát éneklé el. Ezután általános „Éljen a haza“ fölkiáltás után a néptömeg szép rendben haza indult.“ — Ó Liszkáról veszszük e sorokat: „Május 21-n tartatott meg valahára nálunk is a magyar nemzet nagy halottjáért a gyászisteni tisztelet a kath. templomban. Egyébiránt más oldalról sem maradtunk vigasztalás nélkül. Köszönetet mondok e tekintetben azért Ó Liszka város közönsége nevében tisztelendő Prágay István helv. hitv. lelkész urnak, ki már május 6-dikán gyászt hirdetett az urrak szent hajlékában, hol is gyermekek, ifjak, öregek s nők minden valláskülönbség nélkül összegyülekeztek, köztök uradalmi képviselők, a városi előjáróság, a birtokosság, távolabb községekből számos idegenek, szolgák, kolduok ; mind egygyé forrva — keserű bánattal telve.“ — Gyásztiszteletek tartattak Széchenyiért újabb tudósításaink szerint: ápril 30 k án Tinnyén; május 2 -án Pinczehelyen (Tolna megyében), melyhez Némedi is tartozik, a kath. egyházban (misézett Ilangyali Mhály); május 3 kán Muzslán a kath. egyházban ; május -án Czégény Dányádon a h. h. egyházban (szónokolt Szabó Sámuel), Gyomán szintén a h. h. egyházban; máj. 8-kán Fajkürtön (Bars megyében) a kath. egyházban (szolgált Dedinszky János), továbbá Ipolyságon a kath. egyházban meg a zsidóknál ; máj. 10 kén Szent-Levanton (Vasmegyében); máj. 15-kén Mocsonokon (Nyitramegyében) a kath. egyházban (misézett Szcsasznyi József); máj. 20-kán ismét Kolozsvárott a gör. n. e. oláhoknál (szolgált tiszt. Fekete, kit 1848/- ben Negrunak neveztek). — Néhány pesti törvényszéki hivatalnok eltiltatván a magyar ruha viselésétől, Benedek tsznagy úrhoz fordult. A tsznagy ur megengedte nekik, hogy csak viseljék apáik ruháját, s ígérte, hogy Bécsből visszatérvén, az egész ügyet elrendezi. — Hontból írják nekünk : „Az ág. hitvallásnak, négy kerületének egyetemes tanácskozmánya f. évi ápril 18 án Pesten elhatározván, hogy azon esperességekben, hol a magokat a szeptemberi nyiltparancs szerint rendezte egyházak között öt az autonómiához hű maradt, ezen öt egyház önálló esperességet képezzen, magát az 1791. 26. t. sz. biztosította önkormányzat alapján szervezze, s kegyelettel ragaszkodva mindenhez, mi az 1791. 26. alapján szabad vallásgyakorlatához tartozik, működjék; ennek következtében a nagyhonti esperességbeli nem rendezett, a rendezéstől később közakarattal elállott 8 azon egyházak képviselői, melyekben az egyházak utóbb fölvilágosulván, lelkészeik ellenére a sept.nyiparancs szerinti rendezést el nem fogadták, f. hó 21-kén Szalatnyán a rendes esperességi fölügyelő Zsembery Imre s (rendes egyházi elnökség hiányában, mivel a főesperes a rendezetteknél, az alesperes pedig megjelenni hivatalosan gátolva volt) a jelen volt legidősb lelkész úr elnöklete alatt tanácskozmányt tartottak. A tanácskozmány jövő jan. 12-re rendes esperességi gyűlés tartását határozta el, rendes teendőin kivül egyházi tisztikarának kiegészítését s illetőleg újból választását tűzvén ki tárgyául. A járásbíróság meggátolni szándéklott a nagyszámú tanácskozmányt, mely azonban a f. hó 15 főlkelt legfelső kéziratnál fogva háborútlanul tartatott meg.“ Az ág. hitv. honti esperességnek a sept. nyiltparancs szerint rendezkedett több egyháza ápril 11-dikén Terényben gyülésezvén, fölügyelőül Daczó Pál, követül pedig Laszkári Pál urat választá meg. A megválasztottak most a Prot. Lapban kinyilatkoztatják, hogy a reájok ruházott tisztet meggyőződésüknél fogva nem fogadhatják el. — A Bélára visszatérő Mádayt máj. 19-kén igen szípen fogadták. Több fiatal lovas, magyar ruhában, eléje lovagja s a nők mindenfelől koszorúkat verének feléje. Útjába három diadalív volt fölállítva: egyik a város kapuja előtt ezen fölirattal: „Éljen Máday“; a másik beljebb e szavakkal: „Isten nem hagyja el hiveit“; »■ harmadik végre saját laba előtt ez üdvözlettel: „Isten hozta.“ Erte fáklyás menettel tisztelők meg; a kessmurki diákok Kölcsey Hymnuszát éneklék; aztán többen bemenvén hozzája, egyikök beszéddel Üdvözlé, végül a „Szózat“ot éneklék s úgy éljenzésekkel szétoszlanak. — A nemzeti muzeumi kertben, mint olvasóink tudják, Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy és Kölcsey szobrai fognak fölállittatni. Örömmel jelenthetjük, hogy a szükséges talapzati munkát már megkezdték. Dugonics András egyetlen egyeneságú rokona a „Szegedi Híradó“ szerkesztőjét és kiadóját meghatalmazta, hogy a fáradhatatlan író műveitől válogatott füzetes gyűjteményt adjanak ki a Dugonics szobor javára. Hogy e szobor mielőbb valósulhasson, Szegeden mükedveltő társulat is alakult, mely előadásai jövedelmét az említett czélra akarta szentelni. A hatóság azonban az engedélyt e mükedvellői előadásokra megtagadván, a társulat most — mint a „Szegedi Híradó“ban olvastuk — a kormányzósághoz föllebbezi az ügyet. — Mint örvendetes curiosumot említjük meg, hogy az oly sok magyar kereskedő között találkozott egy, ki — jó példát mutatandó — a magyar nyelvet nem átallja üzlete nyelvéül alkalmazni; ez de Bíró György úr, ki (mint lapunk hirdetményei között látható üzletmegnyitási értesítésében mondja) üzletét egészen magyar lábra állító, mit a kereskedői világ eddig lehetetlennek vallott. Vajha e példa többi kereskedő hazánkfiánál utánzásra találna. — Egerben május 13-án katholikus legényegylet alakult meg. — Magyarország hgprimása a pozsonyi temető temploma fölépítéséhez ezer frttal járult. — Temesvárott „ Albina banatului“ (bánsági méh) czimü politikai, irodalmi és gazdasági oláh hetilap fog megjelenni Mzntyuka N. szerkesztése mellett. — Lóversenyeinken rendes tünemény, hogy valahányszor magyar tulajdonos lova győz, e győzelmet a közönség nagy éljenzése kiséri. Ez ellen, úgy hizszük, nem leht semmi kifogás. De megtörténik az is, hogy ha idegen tulajdonos lováé a győzelem, sokan a közönségből e fölötti boszankodásukat igen hangos és félreismerhetlen zúgolódással szokták nyilvánítani. Ez ellen pedig, úgy hiszszük, már lehet kifogás. Az idegen tulajdonosok, kik lovaikkal a mi gyepünkön megjelennek, vendégeink s mi a vendégszeretet ellen vétünk, ha bármikép is udvaratlanok vagyunk irántok. Ők továbbá legjobb lovaikat hozzák versenytereinkre s mi csak örülhetünk, lótenyésztésnk érdekében is örülhetünk, ha lovaink minél derekabb ellenfelekkel mérkőzhetnek. A hangosan kifakadó zúgolódás tehát, melylyel némelyek az idegen lovak győzelmét kísérik, nézetünk szerint oly kieszel a „tünetés,“ melytől valamint a közönség nagyja mindenkor óvakodott, úgy a közönség egyes töredékeinek is szebb tartózkodni. Pazar József, a helv. hitv. ungi egyházmegye esperese ápril 30-kán elhunyt. — Pécsi Mihály szentesi főelemi oktató máj. 11 -én elhunyt. — Bankó Kálmán, a nemzeti színház egyik derék tagját , hó 23 dikán azon nagy csapás érte, hogy hat éves fiacskája a Dunába bukott és eltűnt. F. hó 14-dikén N.Margitas Szt János torontálmegyei határokat, néhány nap múlva Verseczet s vidékét , még pedig a sok repere termesztéséről hires pádéi határt verte el a jég. Szerencsére a legtöbb kár bizositva volt. A magyar biztosító társaság a károk fölvételére szokott gyorsasággal intézkedik. — Pünkösd vasárnapján a belvárosi főtemplomban azon mise fog előadatni, melyet Seyler Károly főszékesegyházi karnagy az ország prímásának arany jubileumára szerzett, elő fog pedig adatni maga a szerző vezetése alatt. E mise sajtó alá is bocsáttatott s igen kedvezőleg nyilatkoznak felőle. — A helybeli német hivatalos lap írja, hogy Zsedényi máj. 24-kikén külön kihallgatáson volt Ő Felségénél. — A dunagőihajózási társulat a m. Akadémiával teendő telek-cserét elvileg elfogadván, e csere tettleges végrehajtásával Wodiáner Móricz urat bizta meg. Tisztelt kereskedő társaimhoz. Hazánk lelkes főrangú urai s hölgyei a szűkölködő horvát atyafiak fölsegélésére legfelső helyen engedményezett sorsjátékot rendeztek. Miután az erre vonatkozó sorsjegyek már e napokban fognak kibocsáttatni s az eladásukkal foglalkozni kívánó kereskedő uraknak tíz százalék engedélylyel által engedtetnek, azon remény fejében, hogy senki merészségemért dorgálni nem fog, azon fölhívásomat vagyok bátor kibocsátani, hogy tisztelt