Pesti Napló, 1860. június (11. évfolyam, 3092-3115. szám)
1860-06-12 / 3100. szám
azt kérdezi, hogy „Van-e ki e nevet nem ismeri?“ — s hogy e kis ember a legnagyobb alkotó tehetség volt azon magyar színészek között, a kik e nemzet keblében a mai napig világot láttak.“ — A Darmstadtban Lángénál mejelenő „Magarország és Erdély eredeti képekben“ gyorsan halad befejezése felé. Épen most jelent meg belőle már a 41. és 42-ik füzet. Az aczélmetszvények itt is , mint az előbbi füzetekben, Rohbock művészi kezéről tanúskodnak ; tárgyai: Pécs városa; az orsolyaszüzek temploma és kolostora Nagy-Szebenben ; Segesvár; az előpataki fürdő Erdélyben ; Siklós vára; Vajda Hunyad. Hunfalvy J. szövege folytatólag Győr, továbbá Pannonhalma, Lény, Mosony, Magyar-Óvár, Oroszvár leírását s Pozsony leírásának kadetét foglalja magában. — A Szegedi Híradó legutóbbi számában azon szomorú tudósítást olvassuk, hogy e lelkesen szerkesztett lapnak előfizetői száma a lap költségeit nem fedezi, s ha az előfizetők nem szaporodnak, a Szegedi Híradó megszűnik. E tény, ha bekövetkeznék— amit nem hiszünk — haározottan ki kell mondanunk, hogy Szegednek szégyenére válnék. A 63.000 lakossal bíró Szeged, a magyar, a gazdag, a buzgó Szegedet külön lap illeti meg, s a mostanival még nem vallott szégyent, ezt tehát fönn kell tartania. Egymaga is könnyen fönntarthatja, — hát még az egész Tiszavidékkel együtt! Megvallju.. . nem hittük volna, hogy szegedi lap oly vallomást legyen kénytelen tenni minővel a Szegedi Híradó íme meglepett. — A P. Hírnök első írásbeli megintést kapott. — Lovrek és Halter Wolfram aczél-áruinak raktára, melyről lapunk múlt számában szólottünk, már nincs Pesten. Vásár után érkezvén meg, nem kaptak engedelmet a kirakodásra s csak a jövő pesti vásár alkalmával fognak itt árulhatni. NEMZETI SZÍNHÁZ. Juh. 9-dikén: Guzman Johanna, dalmű 5 felv. Verditől. — Jun. 10-én, harmadszor: A kupecz, népszínmű 4 felv. Benkő Kálmántól. Pest, jun. 10 -én. A kath. egyház nevezetesb ünnepeinek egyikét, az Úrnapját, meg a múlt csütörtökön a belvárosban szokott renddel és fénynyel tartatott meg, a külvárosok ma, vasárnap ünnepelték. Az idő fölötte kedvezett, s igy alkalom nyílt kifejteni mindazon pompát és fényt, melylyel az egyház az oltári szentséget a sz.menet alatt körülvenni szokta. Minket az nap utunk a József-külvárosba vezetett, s itt édesen lepettünk meg az ajtatoskodó nép sokaságán, mely nemcsak a tágas templomot, hanem a templom előtti tért is elfoglalva tartotta. Az isteni tisztelet alatt a magyar gymnásiumi fiatalság Führer négyes vocal-miséjét énekelte, s ez az mit itt megemlíteni akarunk, hogy ekép e becses lap t. olvasói előtt is nyilváníthassuk méltányatunkat nemcsak a lelkes fiatalság iránt, mely jeles énektanára Vogel Alajos józsefv. templomi karnagy vezérlete alatt, közreműködésével az ünnep magasztosságát nagyban emelé, hanem főleg a pesti magyar gymnasium nt. tanárai irányában , kik az ifjúságnak az egyházi énekben is magát gyakorolhatni alkalmat nyújtván, szive nemesítésén ez által is munkálkodnak. Lelkes , összevágó énekek, mely miként a serafok dicsének? hangzott föl az Ur oltára körül , mindenkit meglepett, és mi csak azt kívánjuk, hogy egyházi ünnepélyeinken a minden jóra törekvő fiataloknak többször nyújtassék alkalom jeles énekekkel dicsőíthetni a magyarok Istenét, hogy áraszsza áldását az édes hazára, melynek ma holnap munkálkodó polgárai leendőnek és mely tőlük oly sokat vár. (Beküldetett.) Politikai események. ANGOLORSZÁG. London, jul. 7 -én. A Reutersére távirati hivatal jelenti: „A nápolyi kormány nem csak a nyugati hatalmakhoz fordult,hanem mind az öt nagyhatalom beavatkozását kérte föl. Anglia utasítá vissza először a fő hívást, mire a többi hatalmakba visszautasíták a beavatkozást. Napóleon azt felelé, közbenjárásnak csak két független hatalom közt van helye, a közvetítési kísérlet által tehát elmernék az intervenciót. Lord J. Russell megígérte, hogy Piemontnak ajánlani fogja, ne támaszszon nyugtalanságot az olasz szárazon, s a többi hatalom is ugyanezt fogja tanácsolni.“ A „Times“ azt mutogatja, hogy most már a nápolyi kormány sem tagadhatja a forradalom általánosságát. Nem egyes elégületlenek állanak ellene harczban, mint eddig mondogató, hanem az egész sziget, osztálykülönbség nélkül. Ezek után azon hiedelmét fejezi ki a Times, hogy a nápolyi kormány azon reményben hosszabbíttatá meg 10-ik júniusig a fegyverszünetet, mivel a király Ausztria vagy Francziaország beavatkozását várta. A nápolyi király, tekintve fővárosa és déli kerületei hangulatát, már nem sok katonát küldhet Szicziliába, hol minden nap erősödik Garibaldi. Csak egyik vagy másik hatalom beavatkozásában van reménye a nápolyi kormánynak. Fejtegeti ezek után a Times, hogy Ausztria volna az egyedüli hatalom, melynek beavatkozását várhatná Nápoly, de fejtegeti egyszersmind azon tekinteteket, melyeknél fogva Ausztria ily lépést nem tesz. Az angolok semlegesek, míg a harcz olasz fejedelem és alattvalói közt foly, de még az angol türelem is erős próbára lenne téve, ha látnák az angol hajók, hogy osztrák fregátok Palermoba és Messinába csapatokat szállítanának. Francziaország is hivatva érezné magát, vetélytársa beavatkozása ellen tüstént föllépni. — Angliában foly a pénzgyűjtés Garibaldinak nem „segélyezés“ czime alatt „a barátságos viszonyban álló hatalom ellen“, hanem tettleges bizonyságául annak, hogy Garibaldi jellemét becsülik. S ez ellen angol „törvényes“ szempontból nem szólhatni. S különös, hogy néhány nap óta a bonapartista Chronicle — melynek Francziaországban írják több vezérczikkét — különös buzgalmat fejt ki e pénzgyűjtésben. Kiadó hivatala falain óriási buzdító falragaszok. Másfelől azonban Maidről is még mindig mennek keresztesek a pápai seregbe, így közelebb 62 indult el Limerickből két pap vezetése alatt. Nagy sokaság kisérte őket a pályaudvarhoz. — Az angol felsőház jún. 5-i ülésében 1. Chelmsford indítványára, 40 szavazattal 29 ellen keresztülment a harmadik fölolvasáson a vasárnapi iparüzletre vonatkozó bili. Azonban még e bilire balra van az alsóház jóváhagyása. — Ugyanez nap az alsóházion lord Palmerston kijelenti, „hogy a tengernagyáig örömest ad az Atlanti tengeren tunnani távirat útjának megmérésére egy hadihajót, de az egész ut megmérésére nem vállalkozhatik“. Lindsay indítványára külön bizottság neveztetik ki a tengernagyság, hadügyi és indiai ügyek miniszterül is azon osztályai szervezetének és kezelésének megvizsgálására, melyek a sereg- és egyéb szállítást kezelik. A jún. 6-i alsóházi ülésben pedig Mackinnon indítványára bizottsági tárgyaláson átment azon bili, mely a munkások és munkaadók közötti viszonyokat szabályozza. A reformbillt illetőleg, mint mondják, a miszteriumban sincs egyetértés, s emiatt — már azt is rebesgetik — kilép lord J. Russell a kormányból. E hir kissé lehangolá a börzét, a ,Times' azonban még e hírt nem tartja egészen bizonyosnak. — A belga répaczukor-gyárosok folyamodványát a kormányhoz aDaily Newst franczia ügynökök izgatásának tulajdonítja. De bízik a nevezett lap Leopold király többször tanusított jó tapintatában, mely már sok veszélyt elhárított és a belga nép hazafiságában. Sorompóba száll a D N. ellen a bonapartistaChronicle. Elismeri, hogy Belgiumban nagyon elterjedt a Francziaországhoz csatlakozás eszméje. Maga a király megjegyzi, úgymond a Chr., hogy alattvalóinak többsége, ha szavazatra kerülne a dolog, a bekeblezés mellett nyilatkoznék. Ezt azonban nem tulajdoníthatni a franczia ügynökök izgatásának. Ez az egész izgatás hírlapi mendemonda. A Chronicle az érintett hangulatot a koronaherczeg népszerűtlenségének, s azon irigylésre méltó állapotnak tulajdonítja, melynek a franczia anyagi jólét tekintetében örvendenek, Napoleon bölcs politikája folytán, s a belgák sajnálni kezdik, hogy csupán mesterkélt határok fölállítása nem engedi nekik ezen áldásokat élvezni. Ezen hangulatot fejezte ki a répaczukorgyárosok folyamodványa. Nem törölheti-e el a vámsorompókat I. Leopold Belgium és Francziaország közt ? Nem kell e végett az államok közt területi változás. FRANCZIAORSZÁG. Június 7 dik napjáig még mindig nagy ellenmondás uralkodott az az iránti tudósításokban, hogy mi lett tulajdonkép eredménye a nápolyi kormány azon lépéseinek, melyekkel a szicíliai forradalom ellen az európai hatalmakat, különösen Francziaországot, intervention iparkodott leírni. Némelyek szerint ezen interventio el van határozva, még pedig azon alapon, hogy Szczilla függetlensége mondassák ki, a tulajdonképi nápolyi királyság számára pedig adassák szabadelvű alkotmány; mások szerint pedig az intervenciót az illetők határozottan megtagadták. A porosz „Kreutzig“ úgy van értesülve, hogy Napóleon császár még eddig nem határozta el magát, azonban két ellenkező ostromnak van kitéve, egyfelől a Palais Royal részéről, mely a közbejárási tervet ellenzi, másfelől a császárné, a püspöki kar, sőt még a miniszterek részéről is, akik, a porosz lap állítása szerint, több politikai nevezetes egyéniséggel együtt sürgetik a császárt, hogy a forradalmi garázdálkodásnak vessen véget. A keresztes újság szerint az orosz annyacsászárné is kijelentette volna III. Napóleon előtt a nápolyi uralkodó család iránti személyes rokonszenvét; ettől azonban maga az illető lap sem várhat valami különös eredményt ha igaz azon tudósítása, „hogy a porosz királyleány föltűnő hidegséggel fogadta a franczia uralkodó párt Lyonban. * Akármint legyen a dolog , annyi bizonyos, hogy a fennebb érintett ellenmondás kisebb nagyobb mértékben tükrözi magát a jun. 7-ről szóló párisi tudósításokon, így a kölni lapnak egyik levelezője írja : „Jó forrásból véljük jelenthetni, hogy a diplomaták e pillanatban erősen fáradoznak abban, hogy Garibaldi karját megzsibaszszák. A nápolyi kormány a maga álláspontjához képest fölötte szerény javaslatokat tesz, s megfogható, hogy ezeket az illetők csak úgy könnyedén vissza nem utasítják. Anglia és Francziaország azonban nincsenek egyértelemben, pedig Anglia befolyása Garibaldira erősebb, mint Francziaországé. Hanem a be nem avatkozást illetőleg, úgy látszik, mindketten egyértelemben vannak.“ Egy másik levelező ellenben hivatalos körökben nem csak az intervenciónak a franczia kormány részéről tett megtagadását hallja, hanem ezenfölül úgy értesül, miszerint kilátás sincs arra, hogy a szicziliai kérdés a diplomatia kezébe kerüljön. A „Nat. Ztg“nak pedig írják : „A szicziliai ügy korán sem lépett, mint némelyek itt tegnap tudni akarási, diplomáciai phasisba. Az alkudozások kizárólag a capitulatiót tárgyazzák, nem pedig Sziczilla sorsát. Sajátságos is volna Garibalditól azt kivárni, hogy ő találjon utat módot, miként lehessen megtartani Szicziliát a nápolyi Bourbonok számára. Még a nagyhatalmak is kijelentették, hogy a szicziliai dolgokkal nem akarnak bajlódni. Nevezetesen a franczia jegyzékek szerint nagyon határozott hangon van írva, s benne a capitulatio és a bombázás állítólag érdekes ellentétbe van állítva. Említve van továbbá abban, hogy Francziaország 10 év óta sikeretlenül adja a nápolyi kormánynak a legjobb akaratú tanácsokat. Azonban a nápolyi kormány úgy látszik, még nem mondott le minden reményről az iránt, hogy a jelen válságot alkudozás útján elfordíthatja. Ide magyarázzák legalább Ischitella és Ottojano herczegek Parisba küldését, amiről a „Patrie“ jun. 7-kén így ír: „Június 2-dikáról azt írják nekünk Nápolyból, hogy Ischitella herczeg, a király hadsegéde legközelebb rendkívüli missióval fog küldetni Páriába. Azt mondják, Ottojano herczeg fogja kisérni, aki már végzett egy küldetést Francziaországban. Ischitella herczeg kitüntetéssel szolgált az első császárság hadseregeinél.“ A többire nézve jelenti a „Patrie“, hogy a június 7-dikén Parisban kapott sürgönyök szerint a capitulatio még nem volt aláírva. Jelenti továbbá, hogy Castrofiaco tábornok az Abruzzokban különös küldetéssel megbízva, június sején elhagyta a fővárost s Anglia felé indult, hogy ugyanakkor érkezett meg Palermoból három szállító gőzös számos oly utazóval, akik Sziciliát elhagyták, és a nápolyi hadsereghez tartozó 470 sebesülttel, azok közt több főtiszttel; s végre , hogy a nápolyi kormány tizenkét vitorlás hajót bérlett ki, amelyeket a hajóhadhoz tartozó gőzösök Szicziliába valának vontatandók a végre, hogy a palermói helyőrséget Nápolyba szállítsák. — Az új franczia megyék számára a főnökök ki vannak jelölve. Dieu úr Chambéry-be megy, OLASZORSZÁG. Turinból jun. - ról távírják. „A kamara tegnapelőtti ülésében megszavazta a bizottmánynak a királyi háztartásra vonatkozó indítványát; a koronahozatio il1, millió lírára tétetett. Gróf Lavour egy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, melyben 1000 matróz megszavazását kéri. Detini sürgöny ugyanazon napról jön.Egy genuai lapban Mazzini pártfogása alá veszi a piemonti hadsereg szökevényeit, s állítja, hogy ő Garibaldival mindenben egyetértve halad.— Termini és Trapani helyőrségei parancsot kaptak ezen helyek kiürítésére. — Garibaldi tömeges katonaállítást parancsolt, hadi-élelmező- és honvédelmi bizottmányokat alakított, katonái közt községi javakat osztott szét, s a nápolyi szolgálatban levő idegen csapatok szökevényeinek 40 arany jutalmat ígért.“ A Pápai esti lapok legújabb tudósításai a sziciliai ügyekről még a szokott bizonytalansággal emlékeznek. Ezek szerint még akkor a capiulatio nem volt aláírva, mindkét fél elfoglalt állomásán maradt. Garibaldi a városházánál telepedett le, egy minisztériumot alakított s a város és tartomány számára kormányzót nevezett ki, ezenkívül általános katonaállítást rendelt, s egyéb rendszabályok egész sorát álapítá meg, melyek mind egy erélyes hadviselésre szükségesek. Palermo lakosainak személyes biztonságát illetőleg, igen szigorú rendszabályokhoz nyúlt ,„egy kiáltványában a személy és vagyon ellen elkövetett minden kihágást a legszigorúbb büntetés alá veti. Jum 2-kán egy sürgöny útján azon hírt vették, hogy a fölkelés Girgentiben győzött, mire Garibadi azonnal egy rendkívüli biztost küldött oda, kinek feladata az ügyek vezetését kezeibe venni s fölkelő kormányt alakitni, mely aztán a központival kapcsolatba hozandó. r ~~ ^ kölni lap turini levelezője említi, de egész biztossággal meg sem állitja, hogy a szárd kormány Lafarmát biztosul küldi Szicziliába, ki már elutazási készületeket is tesz sPoerio, Imbruni Maneini, Pisanelli és Interdonato urakat vinné magával, mint a küldetés segédeit. Ugyanezen forrás szerint Turinban nem sokat bíznak a Sziczilla fölötti diplomatic tárgyalásokban. A szárd kamra egy képviselő tagja az 1849-diki toskánai minisztereket vád alá vétetnl indítványozza, minthogy azok akkor az osztrákokat segítségül hívták. A kamra ily inditványnyal szemben úgy határozott mint a hogy határoznia lehetett, azaz — magát illetéktelennek nyilatkozta id Pancze d’Jovi ur Nizzába, Le vain villeur pedig eddig Valenciennes-ben alfőnök, Annecy-be. — A „Moniteur“ június 7-én, Shanghaiból ápril 17 én kelt egyenes tudósítások nyomán szóról szóra közzé teszi azon feleletet, melyet a chinai kormány a folyó évi mart. végén Francziaország ultimátumára adott. Ezen felelet valamennyire máskép hangzik, mint az, amelyet Anglia a maga ultima urnára kapott, de lényegileg a tartalom egyez. Ezen határozat megérkeztével Francziaország és Anglia követei azonnal a két nemzetbeli katonai parancsnokokra bízták annak megállapítását, minő eszközökkel kényszeríttessék a chinai kormány Tiensin-ben elvállalt kötelezettségei teljesítésére. A „Constitutionnel“nek pedig ezt írják Hongkongból április 23 dikról: Montauban trinok kivonatára egy 200 tengeri katonából álló csapat ment el Martin des Palliéres alezredes alatt 18 án Hongkongból Gsuzan szigetre a melyet az angolokkal kezet fogva a chinaiaktól megint el kellene venni. Április 25 én kezdődik a támadás. Másfelől megint hire járt, hogy a Montauban alatt levő franczia csapatok a chinai expedite végével Madagaskár meg fogják szállni mely szigethez Francziaország 1642. óta jogot tart s jogáról nem mondott le. „A keleti kérdéssel - írja a „Nat. Zrg,a melyet bécsi lapok elintézettnek tekintenek azért, mivel szerintük a porta által megkezdett nyomozással valamennyi hatalom egyetért, aligha még eléggé meg nem gyűl a bajunk. Nevezetesen majd akkor fogna ez kitűnni, ha Garibaldi hadjárata Palermoban véget találna érni.“ — Lavalette úr mint mondják, a portától fölhatalmazást nyert arra, hogy a szent sírról nevezett egyházat Jeruzsálemben saját költségén rendbehozathassa. ” — Montebello úr, a Péterváron levő franczia nagykövet szabadságot nyervén kormányától, legközelebb Parisba fog érkezni. — Mária orosz nagyhűnőt Parisban nagy kitüntetéssel fogadják , elfensége viszont igen barátságos mindazok iránt, akik közelébe jutnak. Távirati jelentések. Páris, jun. 11. A „Moniteur“ hírei Nápolyból f. hó 10-éről így hangzanak : Palermo 11 én végkép ki lesz takarítva; a visszatérő csapatok Castellamares Gaetába mennek. A királyi csapatokat Szicziliában Messina, Syracusa s Ágostéban öszpontosítják. A „Patrie“ egy óvatosan veendő turini sürgönyt közöl, mely szerint a palermói városnak megszállása, mint meg volt határozva, az angolok részéről végre nem hajtatott. Páris, jun. 9. Állítják, hogy a touloni hajóhad második osztálya Sziciliába indult. A „Patrie“, mai száma szerint az angolok megszállták Castellamaret. Palermoból a kitakarodás, f. h 7-én kezdődött. Genua, jun. 7. Az „Utile“ gőzös, mely fegyverrel s lőszerrel rakodott volt, visszatért. Genuából máj. 25-s 26 a közti éjjel indult volt el s jun. 1-jén 60 önkénytest s a lőszert Marsalánál partra szállította. F. hó 2-kán éjjel Lafarina Cagliariba utazott, onnan Szicíliába menendő. Genua, jun. 8. A palermói új hivatalos lap már közzétette az ideiglenes kormány fölállítását, valamint Garibaldinak a hadügyre s közigazgatásra vonatkozó többrendbeli határozatait. Crispi államtitkár lett. Bixio , mint mondják, Orsini-féle bombákat készít. Egy nyomatott kiáltványban a kalábriaiak fölkelésre buzdíttatnak. Messinában f. hó - én kelt hírek szerint, a szigeten valamenynyi őrség parancsot kapott Messinában öszpontosulni, hol elárkolt tábort állítottak. Kalabria és Sziczilla között szoros a határzár, hogy minden összeköttetés meggátoltassák. Palermoból f. hó 4-ről jelentik, hogy Garibaldi a „Hannibal“ fedélzetén piemonti tábornoki egyenruhában alkudozott. Esti posta, Pest, jun 11. A „Constitutionnel“ valamint a „Patrie 11 is, Szicziliából kapott sürgönyök nyomán június 8 ról következőkbe foglalja egybe a palermói helyzetet: A fegyvernyugvás, mely 8 dikán délben járt le, meghoszszabbittatott. (A „Patrie11 szerint junius 20 ig.) A nagyhatalmak úgy látszik megegyeztek egyfelé abban, hogy az ellenségeskedések újra nem kezdését kívánják, másfelől, hogy elvképen kimondják, miszerint Európa a nápolyi király és Sziczilla közt interveniálni nem fog. Úgy látszik, hogy a capitulatio iránti alkudozások ezen alapokon folytak. A „Constitutionnel11 hozzáteszi, hogy a franczia honossággal bírók érdeke három új franczia hajónak a szicziliai vizekre való elmenetelét tette szükségessé. A „Pays“ a fölkelés diadalát Sziczillában bevégzett lényül elfogadván, egy megoldási javasattal áll elő, melybe szerinte a hatalmak, sőt még Piemont is belenyugodnának. Sziczilla tudniillik külön választatvány Nápolytól, külön kormányt fogna alkotni Trangrónak a nápolyi király fitestvérének kormánya alatt; ezenkívül mind a két ország szabadelvű intézményeket kapna s támadó és védő szövetségi frigyre lépne Piemonttal. Garibaldit Vikar Emátuel király visszahívná. A „Patrier1 is olyasmit írat magának Szicziliából, mintha Garibaldi Szicziliában lett kiszállása óta tökéletesen meggyőződött volna a felől, hogy ezen sziget lakói mindenekelőtt szicziliaiak akarnak lenni, s külön parlamentet kívánnak ; ez meglévén, örömest belépnek a nagy olasz családba, melynek a leghűbb és legerélyesebb támogatói lesznek; azonban ha valaki ő rájuk azon beolvasztási rendszert akarná alkalmazni, a mely Toskánára és a többi bekeblezett tartományokra nézve alkalmazva jön , az épen úgy járna mint járt a nápolyi kormány. Ezt írják a „Patrie“-nak; az „Indépendance belge“ pedig a maga részéről azt véli, hogy Sziczia, mint Közép-Olaszország határozni fog a maga sorsa fölött, és vagy Piemonthoz fog csatlakozni, vagy független államot képezend egy savoyai házból való herczeg alatt. A bresti városi tanács május 1 sején elhatározta, hogy III. Napóleonnak egy lövigszobrot fog állítani. Ő felsége azonban köszönetet mondván a város meleg ragaszkodásáért, a megtisztést nem fogadja el, mivel, amint Billault miniszterhez írt erejében mondja az ősi hagyományhoz ragaszkodni kell, mely azt tartja, hogy csak oly uralkodóknak kell lovagszobrot emelni, akik már meghaltak, hogy így ezen hódolat valóban úgy tűnjék föl, mint hála, nem pedig mint hízelgés. Hogy Bordeauxban két évvel ezelőtt mégis állítottak egyet, ez csak azért történhetett meg, mivel ő felsége az egész dologról nem tudott semmit. A Garibaldi dictátor által kinevezett ideiglenes kormány hivatalos közlönyének első száma már megjelent. Ezen szám, mely május 29-én adatott ki, s úgy a nyomda mind a kiadó megnevezésével el van látva, a dictátor által eddig kiadott rendeleteket közli; ezek közt első helyen azt, melyben Garibaldi átveszi a dictaturát, másodszor a Salemiben máj. 14 én kiadottat, melyben a sereg szervezését rendeli meg; következik — A’camoban máj. 17 kén ket két rendelet; ezek egyikében Crispi neveztetik ki államtitkárnak, kinek feladata minden rendeletet aláírni, a másikban a kerületek kormányzói neveztetnek ki. Annak megmutatására, mennyire változtak már. 27 -e óta a körülmények Szicíliában, a „Nord“ nápolyi levelezője megjegyzi, hogy a nápolyi legfőbb hivatalok, melyek addig Garibaldit, mint rablóvezért czimezték, a capitulátióról szóló okmányt már így írják: „Őexcellentiája,Garibaldi tábornok.“Ugyanazon lap szerint Palermoban a bombáztatás által 130 ház romboltatott össze. Midőn Garibaldi a Palermótól 5 indulia távolságra eső Abbiac villában tanyázott, , Lanza hadoszlopait a sziget belsejében keresték, oly roszul volt a nápolyi vezér ellenének holléte és állásáról értesítve. Az oly régen nyomozott „Corriere di Napoli“ titkos lap kiadóját végre fölfedezték és el is fogták. Az elfogottnak neve Forto, 1848-ban biró, kétsőbbletet tett. Egy Villa nevű homoeopatha orvos adta őt föl Morbillo rendőrbiztosnál. Fortonak atyja és testvére menekültek, azonban két nőtestvére, mindketten tiszteletre méltó asszonyságok, Santa Maria i Laguerába zárattak, hová a gyanús jellemű nők szoktak záratni. Mint a kölni lapot tudósítják, Garibaldi a fegy- vernyugvást illető okmányt nem írta alá személyesen, hanem Crespi államtitkárral íratta azt alá . A dietai tor a fegyvernyugvás megkötése után több rendeletet bocsátott ki, ezek egyikében a postai szolgálatnak újra megkezdését parancsolja Szicziliában. A dictatorról írják azt is, hogy az ajánlott fegyvernyugvást nagy tetszéssel fogadta, mire — midőn bajtársai meg- Turin, jun. 9. Az „Espero“ és Cavour egyéb közlönyei állítják, hogy Francziaország a savoyai és nizzai bekeblezés végrehajtása után nyomban hivatalosan el fogja ismerni Közép-Olaszország bekeblezését Viktor Emánuel királyságába. Turin, jún. 9. Garibaldi Pisano bárót a külügyek, Andolino egyházi férfiút az egyházi ügyek miniszterének, Verdurát pedig a palermói községtanács főnökének nevezte ki. Milánó, jun. 9. A „Perseveranza“ állítja, hogy a nápolyi kormány a kapitulatiót Garibaldi feltételeivel elfogadta. A csapatok az egész szigetet odahagyják Messina kivételével. Vaillant tábornagy Velenczéből visszatért Milánóba s Párisba készül. Ma megy el az utolsó franczia csapatrész Milánóból. Róma, jun. 7. Bardini Konstantin báró a közmunkák s kereskedés miniszterévé neveztetett monsignor Amici helyébe , ki tárczanélküli miniszter marad. A „Pesti Napló“ magán társürgényei. Páris, jun. 11. Castellamare az angolok általi megszállása megcáfoltatik. A Császár pénteken utazott el Bidenbe. Drezda, jun. 11. A „Drezdner Journ.“ Írja: A herczegrégens összejövetele a franczia császárral 16 — 17-re van meghatározva. Schleinitz és Thouvenel nem lesznek jelen.