Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)

1860-07-06 / 3120. szám

alkalomkor bizonyos törekvések uszonyhor­dozójává lőn,s a halhatatlanság helyett a napi kegyeltetés után sóvárgott. De az soha sem történt, hogy idegen oltárokon áldozzák s hogy zsoldos pathossal és rímekkel dicsőítse azt, mitől a közérzület elfordult. Természetes volt tehát a közönség tiszte­lete a jeles írók s különösen azon irodalmi és tudományos egyesületek s közintézetek iránt, melyek első­sorban működtek a múltra vonat­kozó kegyelet megőrzése s nyelvünk és nem­zetiségi érzelmeink fejlesztése körül. így láttuk , hogy midőn a halál a szellemi munkásság teréről hivatásos férfiakat ragadt el, a közönség részvéte nem csak a temetési szer­tartásoknál végződik, de a halottól az élőkhöz fordulván, a hátrahagyott özvegy és árvák jö­vőjét biztosítani szent kötelességül tűzte ki. így láttuk, hogy nyelvünk nagy reformáto­rának százados ünnepét az egész nemzet ülte meg, s hogy Széchenyi gróf fölött, ki megszá­­mithatlan érdemeinek legalább hasonfélét iro­dalmi művekkel szerzé, Magyarország minden hitfelekezete gyász-isteni tiszteletet tartott. Nem szólunk azon áldozat-készségről, mely hazánkban mutatkozik, midőn nemzetiségünk érdekeivel összeforrott intézeteket kell létesí­teni vagy fölemelni; — nem a mostoha pénz­­viszonyaink közt meglepő, majdnem bámula­tos bőkezűségről, melylyel a gazdagok és szű­­kölködők, a kitűnő és homályos helyzetűek egyaránt versenyeztek a végett, hogy a ma­gyar nyelv és tudományosság mivelésének központja, a m­a­g­y­a­r Akadémia kellőleg dotáltassék, s hogy országos hatásának és azon tekintélynek, melyben részesül, elvi­tathatván jeléül az ország fővárosában monu­mentális stélben építendő nagy palotá­val bírjon. . S ugyan ki ne tapasztalta volna, hogy az irodalom iránti melegebb részvét által egy majdnem egészen új, egy addig alig ismert vágy ébredt föl bennünk azok emlékének érez és kő általi megörökítése iránt, kik a nemzet hálájára érdemessé tették magukat? Mihelyt pedig a kegyelet ily nyilvánulásai elkezdődtek a benső viszonyból, mely a kö­zönség és irodalom közt támadt, önként folyt, hogy a nemzeti mivelődésünkre nagyobb mér­vekben ható írók valának az apotheosis első tárgyai. Kazinczy születése helyét nagy gránitkő fogja jelzeni. Széchenyi szobra Buda-Pest büsz­kesége leend. Füreden alig lepleztetett le a Kisfaludy-emlék, Niklán alig ültük meg a Berzsenyi síroszlopának ünnepét, é­s máris a lelkes Székes-Fehérvár a halhatatlan Vörös­marty szobráról gondoskodik. A költők után a megénekelt hősök követ­keznek. S mint értesültünk, a magyar és hor­­vát nemzet Zrínyi Miklósnak Szigetváron akar egy hozzá és magához méltó emléket emelni. Szóval : mindenütt és minden irányban oly nyilvánulásokkal találkozunk, melyek törté­neti múltúnk tiszteletéből és az élénk nemze­tiségi érzésből, mely minden magyart áthatott, veszik eredetöket. Behunyt lelki szemekkel vándorolt 12 év viszontagságai közt és siker volt a kiáltó sza­vak közepette, ki lehetségesnek tartja akár azt, hogy bármi elmélet kedvéért megszűn­jünk hinni a szét nem szakítható viszonyban, mely ezeréves történetünkhez kapcsol minket; akár pedig azt, hogy a polgárisodás továbbve­zetése lehetséges volna köztünk máskép, mint a nemzetiség csatornáján. Múltunk sokkal fényesebb, mintsem büsz­kék ne lennénk rá; nemzetiségünk sokkal erő­sebb, mintsem magunkon kívül más megdönt­­hetné. De nagy tévedésben vannak azok, kik a múltúnk iránti szeretetet reactionális irány­­nyal hiszik összeköttetésben. Tiszteljük a sátrat, melyből Árpád és vezé­rei elődeinket annyi dicső győzedelemre vezet­ték , de azért semmi kedvünk sincs sátor alá költözni. Tiszteljük a lovagvárakat, melyek az ellen­ség dühét föltartóztatni, s ha a körülmények úgy hozták magokkal, még a királyi hatalom túlterjeszkedését is korlátolni tudták : de azért bizony nem fogjuk lakásainkat a régi szülre vissza renoválni s oly sánczokkal venni körül, melyek czélszerűek valának — a középkorban. S az építészetről a jogtörténetre térve át: mi nagy méltánylattal emlékezünk az arany­bullára, melynek kivívása az angol magna chartával majdnem egykorú, s körülbelül annyi érdemmel ruházza föl őseinket, mint az angol lordokét; de azért eszünk ágában sincs szintén élénken nem emlékezni az utolsó po­zsonyi országgyűlésre, mely nem csak az úr­béri viszonyokat törölte el, nemcsak a köz­adózást hozta be, hanem még azonkívül az 1847-ki állapotnak kiválólag aristokratikus jellemét korunk igényei szerint átalakította. A múltunkra vonatkozó kegyeletről csakis ennyit jegyezve meg, nem hagyhatjuk emlí­tés nélkül, mikép a nemzetiségünk iránti forró ragaszkodást sem fogná föl helyesen, a­ki azt a legkisebb ráerőszakolással kötné össze. Az emlékezés rosz szolgálatot tesz, ha oko­san feledni nem tanít. Mi mindenek előtt testvéri egyetértésben akarunk élni minden nemzetiséggel, s ha az erőszakolást semmi más érintkezésben nem szeretjük, ugyan miért vágynánk ezt épen a nyelv irányában gyakorolni. KEMÉNY ZSIGMOND: A Sz. István-társulat július 5-dikén tartá az e végett a fővárosba érkezett D­a­n­i­e­l­i­k János egr­i ka­nonok és prépost úr elnöksége alatt e havi választmányi ülését, melynek közérdekű határozatairól sietünk a tisz­telt közönséget értesíteni. A f. é. nagygyűlés határnapja a jövő november 15-re f üzetett ki, oly módon , hogy miután egyesületi alelnök úr ő nagysága e nagygyűlésen a rendes elnöki megnyitó előadáson kívül egy, Sz. István első apóst, királyun­kat dicsőítő emlékbeszéd tartását is elvállalni szíveske­dett; azon esetre, ha a gyűlés teendőinek s tárgyainak halmaza az első napon kimeríthető nem lenne, az ülés más napon is folytatóstik. Nagy figyelemmel s részvéttel fogadta továbbá a vá­lasztmány , a pesti legényegylet elnökének, S­z­a­b­ó­k­y Adolf k. r. tanár úrnak fölhívását ezen köz­hasznú intézet rendszeresen megállapított támogatása vé­gett. A Sz. István társulat a vallás-erkölcs mivelődést tűzvén ki czéljául, meg van azon üdvöz hatásról győződve, melyet ezen egyleti működés oly buzgó vezetés mellett, minek jelenleg örvend, a nemzet demokára, az iparos osztályra, mind erkölcsi, mind szellemi és nemzeti irány­ban, szükségtép gyakorol. Azért is a választmány, elő ment elismervén azt, h­og­y a fővárosi katk. legényegylet többi egyleti testvéreinek a hazában nemcsak irányadó mintája, hanem egyik lényeges forrása is,— szívesen nyújtja neki segédkezét s összefüggésben ft. Somogyi Károly volt társulati igazgató önkény­ten ajánlatával, melynél fogva fönnmaradt vag­y havi fizetését a társulat jótékony rendelkezésére bízza, — mindenekelőtt ezen összeget, mint az imént említett ft. az ajándékát, a le­gényegyletre ruházza át, egyszersmind pedig a társulat r­észéről ez intézet állandó megalapítására hat éven ke­resztül évenkint 25 pártnyi segélydijra kötelezi, s nagy elégtétel leend a választmányra nézve, ha rokonszenvé­­nek e kinyilatkoztatása erkölcsi támaszt nyújtani s ezen hazai egylet iránt a közönségben jövőre cselekvőbb rész­vétet ébreszteni képes. E tárgyalások folyamában Török János alapító tag emlékezetébe hozván a tisztelt választmánynak Szent István első apostoli királyunk országos ünnepének közelgését, szívesen fogadott indítványa következtében az alelnök Danielik János kanonok­s­aga azon határo­zatot mond­ ki, miszerint Szent István királyban hazánk apostoli védszentjében tisztelvén társulatunk is a Magyarok Nagy Asszon­y­án kívül egyik dicső pártfo­góját, — a dolog természetében rejlik, hogy különösen a társulat, nevéhez és hivatásához méltóan, ezen ősi or­szágos egyházi és egyezersmind nemzeti ünnepet kiváló kegyelettel és ájtatossággal ülje meg. Mi végre a társu­lat tagjai a hírlapok utján országszerte szólittassanak föl, hogy a hol csak az ország különböző vidékein létez­nek, különösen pedig az egyházi és politikai székhelyek körében, e szent napnak fényét s megölését személyes megjelenésük által emelni igyekezzenek. — Mi pedig a fővárost illeti, minthogy itt ez országos ünnep királyi ren­eletek által meghatározott módon tartatik meg, — a helybeli nagyszámú tagok egyenkint fognak meg­kerestetni, hogy e dicső ünnep szertartásaiban s így a szeretett házát rendező a keresztény újjászületésünket ápoló „Szent Jobb“ tiszteletére rendezett ünnepélyes körmenetben is, az elnökség vezérlete alatt testüüzetesen vegyenek részt, gyik­helyül a plébánia nagy teremében a nagy nap reggeli 6 órája tűzetvén ki. Az indítvány azon részébe, mely a fővárosi többi egye­sületeket is ez ünnepre vonatkozólag hasonló intézke­désre óhajtá e társulat által fölszólittatni, — a választ­mány azért nem bocsátkozhatott, mert ez országos ün­nepetek nem e társulat a rendezője, s e tekintetben az illető egyházi intézőknek kellene lépést tenni.­­ A vá­lasztmány azonban meg van győződve, hogy e szent nap ünnepélyes megülésére, részint a vallási, részint a nemzeti motívumok oly nagyszerűek s országszerte a nemzet minden rétegeiben oly általánosan elrogadottak, miszerint ama motívumokban a fővárosi egyletek és in­tézetek a legbuzdítóbb ösztönt fogják lelni, hogy ott ré­szükről is akár testületileg, akár egyenkint minél számo­sabban seregeljenek össze, mert a nemzet sehol nagyobb önérzettel s nagyobb bátorsággal nem adhatja életjelét, mintha azt Istennek, a nemzetek teremtőjének s örök urának dicsőítésében tüntetik föl. — A szent István ün­nepe, eszmetársulatnál fogva, emlékeztető a választ­mányt a tárm­­ati lelkes elnök gr. Károlyi István ö mga névnapjára, kit e végett an­nak id?j­ben fényes kül­döttség fog üdvösölni. Miután végre Bartakovics egri érsek ő exc­­sinakt az általa oda ajándékozott könyvekért a legan­­­vebb köszönet mondato­t, a nemzeti színház meg­keresése folytán ped­g annak könyvtára számára a tár­sulat m­iden kiadványai kiszolgáltatni rendeltettek, — a választmány több hivatalos ügyek elintézése után szét­oszlott. A másodikra, melynek tárgya egy közönsé­ges természettan, öt, u. m. 1. A féltudósság veszedelmesebb a csupa tiszta ostobánál. Kármán. 2. Ha észtörvényeink nem volnának meg a termé­szetben, hiába akarnék ráfogni; ha meg a természet törvényei nem volnának meg eszünkben, nem birnék fölfogni. D e r s t e d. 3. Natura non horret vacuum. 4. A természettudomány fölemeli lelkünket az Isten imádására, ki az egész természetet oly bölcsen te­remtette. 5. A természet folyton képződik és fejlő­dik. Humboldt Sándor: A harmadik jutalom tételre, melynek tárgya egy népszerű nemzetgazdaságtan, három ily jeligékkel: 1. Salus reipublicae suprema sex esto. 2. Si Deus pro nobia, quis contra nos. 3. Opinionuos comments delet dies. A negyedikre, melynek tárgya a római i­r­o­dalom története, kettő, ily jeligékkel: 1. Az a classica literatura irodalmunkban eddig éle fontos érdeke mellett is, legelhagyatottabb volt. Szvoré­­n­y­i. A történelem föl­nyitja a múltat, hogy meglássuk benne a jövőt. Szabályszerűen lévén kiállítva mind a kéziratok, mind a jeligés levelek, amazoknak szakbeli átvizsgál­­tatása elrendeltetett; emezek pedig szokott módon pecsét és eltereptéség alá tétetvén, őrzés végett a le­véltárnoknak adattak át. A pályázatok eredményei f. é. oct. 11. közülésileg ki fognak hirdettetni. — Emlékezetbe hozatik egyúttal ezen pályázatok második folyama, melyben három — háromszáz nyert dij mellett a következő tárgyakról kivántatnak kézi­könyvek: 1. Népszerű csillagászat, 12--15 íven; 2. Görögország története nagy Sán­dorig, (az irodalomtörténet külön jutalom tárgya leezed­­vén, e hely mellőzendő), 16 ivén; 3. Fölfedezések története, különös tekintettel a gőz és villanyosság alkalmazására, s a fényképn­ár kifejtésére, 12—15 ivén ; 4. Újabb nevezetes utazók, különös tekintettel a világ és az éjszaki sark körüli utazásokra, legalább 15 ivén. — A pá­lyaművek;­ivezumai csak megközelítők, s az irók tájékozására s nem szorosan kötelező szabályai vannak fölemlítve. A fölvett tárgyak alaposan, a tudomány állásához, a kor érdekeihez, úgy a magyar közönség szükségei s készületei fokához mérten dolgoztassanak ki, mi ki nem zárja azt, hogy egyenesen külföldi, argói, franczia, német, a czélnak megfelelő ily munkák ne vétessenek föl alapul, de ily esetben a bírálat körül egybevetés végett az eredetiek is hozzá csatoltassanak a pálya­műhöz , megjegyeztetvén egyszersmind, hogy hason becsű eredeti mű mégis elsőséget nyer az átdolgozott mű fölött. Határnap junius 30. 1861. a meddig a pályaművek idegen kézzel tisztán írva, lapszámozva, kötve, egy a szerző nevét, polgári állását és lakhe­lyét tartalmazó jeligés levél kíséretében alulirt veszi által. A jutalmat nem nyert pályairatok kéziratai az Akad. levéltárában maradnak. A jutalom csak oly műnek adatik ki, melyet absolut becs is ajánl, s az az Akadémia tulajdona marad. Pályázhatnak bár­mely rendű akad. tagok is. — Kelt Festen, az Aka­démiának 1860. július 2. tartott összes Ülésében. Toldy Ferencz, titoknok, kitűnő minta szerint, mely a­zzon intézet részéről­ be­am­­attat­ott s mely az eddigi mű­lapok kiállításától lénye­gesen különbözik. — Egyúttal a 1862-dik évi mttlap­­ra nésve versenyt hirdet, a pedig úgy, hogy a választ­mány genre-képekkel pályázásra hívja föl a festésie­ket, különösen kiemelvén, hogy a kép tárgya a hazai életből, a társadalmi élet bármely köréből vehető, s örö­mest látná, ha a festésiek nem maradnának a mellett, hogy egyedül a népéletből merítsenek tárgyat. A pályá­zat 1861. évi májustól septemberig tart, és ezen hóna­pok alatt vitárla ide­genre képek közöl fog az igazgató- választmány műlapot választani, a vételáron fölül a mű­­lapul választandó kép íróját legalább 250 frttal jutal­mazván.­­ Az igazgató választmány továbbá engedély­ért folyamodik, hogy az ország bármely városában a sorsolásra megvett képekből fiókkiállításokat rendez­hessen , melyekre a festésieknek is joguk legyen eladás végett képeket küldeni. A folyamodás elké­­szítésével, benyújtásával, úgy a fiókkiállítások keresz­tülvitelére vonatkozó részletes javaslat kidolgozásával Szilágyi Virgil és Rosty Pál urak bú­­ttak meg.­­ A bizottság jelentése folytán a ke­mutatott névjegyzékben foglalt urak körlevél utján föl fognak szólittatni az egy­let érdekeinek a vidéken részvényesek gyűjtése s külö­nösen az ál­al előmozdítására, hogy az egylet ügynöksé­gét ott, a­hol ettől sikert remélnek, vállalják el s ezt a választmánynak jelentsék be; a ki e felszólításra nem válaszol, úgy tekintetik, mint a ki az egylet ez óhajtá­sának eleget nem tehet. — Figyelmeztetjük olvasóinkat a „Fortschritt“ra is, mint szintén jóravaló lapot, mely most a „Neuesten Nachrichtenekkel és „Wanderer“-rel együtt a magyar érdekeket és ügyeket jóakaratukig képviseli.­­ A budapesti orvosegylet j­n. 30 án tartott rendes gyűlése alkalmával dr Fromm­heid előadását a galvano­­caustico és ennek alkalmazását a gyógyászatban folytató és bevégezé. Dr Bókay a gyermekeknél az élet elő hó­napjaiban ép és kórtani tekintetben tett újabb észleleteit közzé.­­ Tűz- és jégesetek jun­ió második felében. 15 és 16 án P. Muthi (Tolnamegye) gr.Zichy gazdasági épü­letei, Hosszúrét különféle; 20 án Apa (Szatmár) szeszgyár, R­a­­­k­ó­c­z (Nyitra) épületek ; 23 n B­a­k­s­a (Abruj) épületek; 24 d.kén C­s­o­r­v­á­s (Békés-Csanád) szárazmalom; 26-án I­r­s­a (Pest) épületek. A jég pedig: 16-án parabutyi, bácsmegyei több határokban; 22-é Ó­ Kér­s vidékén; 23 án Szeged, Új­vi­dék, Sár­bog­á­r­d (Fehér); 25-én Viszoka, Kapláth (Nyit­­ra); 27-kén N.­A­z­ar (Zemplén); 28 án Szegzárd (Tolna), Baracska, Nyék (Fehér), Kú­­­a (Bács), Kun-Aga­th­a (Csanád), Kenderes (Szolnok); 29-én ismét Kenderes, Fegyvernek, Tisz­a-B­e­ő vi­dékén tetemes károkat.­­ A magyar biztositó társaság mindezen eseteknél érdekelve lévén, azonnal intézkedett a károk gyors fölvételére nézve, nevezetesen a kenderesi jégkárok megbecslése végett első titkárát, Reichart Or­bán urat kü­ldte el, ki már több, mint 15 év óta működik a biztosítási téren, nevezetesen az első magyar általános biztosító társaság megalakulása előtt a kölcsönösen biz­tosító egylet ügyeit, mint titkár nagy szorgalommal és szakismerettel vezette. A biztosítást érdeklőleg más tar­tományokban is igen szép bizalomnak örvend hazai inté­zetünk, nevezetesen a prágai vezérügynökség, mely majd­nem kivétel nélkül magyar hivatalnokokból áll, az idén már 1500 jégbiztosítási kötvényt állított ki. A jégbizto­sítást érdeklőleg hazánkban a központon kívül az aradi s szegedi főügynökségek állítnak ki legtöbb kötvényt. A h­azai biztosító intézet jótékony hatását Szerb-­s Oláh­országra is ki akarván terjeszteni, e czélból az ernyedet­­len buzgalmú vezénylő igazgató, Lévay Henrik úr az is­meretes linguista, Ács Károly úr (igazgatósági levelese) kíséretében rövid előtájékozási utat fog tenni. Az élet­biztosítási agyág is, melynek főbb hivatalnokai egyike Pompéry János úr, szintén szép eredménynek örvend. — Budweisban minap egy 72 e­ztendős nőt ítéltek el 29 edszer lopásért. E nő, életének majd felét, t. i. 35 évet börtönben töltött, most megint 5 évi fogságra ítélték. Magyar tudományos akadémiai nődijak. A némely havasiai buzgóságú magyar nők által tíz évre alapított tudományos pályázat első, vagyis 1860- ki folyam­ának határnapjáig, u. m. jún. 30-áig, a kö­vetkező pályamunkák érkeztek az Akadémiához : Az első jutal­omtételre, melynek tárgya : a fó ré­szet alapvonalai, egy ily jeligével : „Légy testben, szívben, lélekben erős; ki önmagán győz, az valódi hős.“ Különfélék. — Bizonyos okból, propter cerium quonism, megje­­gyeztetni kérik Sárospatakról, hogy a „P. N.“ janum 26-án kijött számában az Akadémiára tett gyűjtések közt az, mely Erdélyi János ivén van, nem Sárospata­kon közönségesen, hanem kizárólag a főiskolai tanuló ifjúságtól gyüj­tetett. — Löw Lipót beszéde, melyet a szegedi zsinagógában máj. 20 .. a Széchenyi-gyászünnep alkalmával mondott, nyomtatásban megjelent. A m. Akadémia javára a sze­gedi zsinagógai gyülekezet adta ki. Czime: „Sámuel pró­féta és Széchenyi István történelmi párhuzamban.“ — Előre figyelmeztetjük a fővárosi közönséget, hogy a jövő hétfőn Európa egyik legjelesebb klarinetistája B e 1 e 11 i ur a párisi olasz opera tagja hangversenyt adand. E hangversenyben az olasz opera minden jele­sebb tagja részt veend s La Grua k. a. és Beneventano ur Don Pasqualéból éneklendenek kettőst. — Nagykőrösi rendes levelezőnk írja : „Báthory Gá­bor cs. k. miniszteri tanácsos ur lemondása következté­ben megürülvén a helybeli ref. lelkészi állomás az egy­háztanács, miután a városban korábban két lelkészi ál­lomás volt, elhatározó megkérdeni a népet, hogy egy vagy két lelkészt akar-e választani ?Ide min­dkét esetben felemelt fizetéssel, miután az eddigi lelkészi fizetés a vál­tozott körülmények közt egy papnak is csekélynek nyil­vánult. Az egyház párbérfizető tagjai c­édulákkal szólit­­tattak föl a szavazá­sra, s ez j­n. 25 én a ref. templom­ban higgadt komolysággal, mely a tárgy méltóságához s a hely szentségéhez illett, véghez ment. 730 szavazó 136 ellen két papot kívánt. Nyilvánult ugyanez alka­lommal azon óhajtás is, hogy a presbyterium testületileg lépjen le, azonban a nélkül, hogy ez óhajtás viszhangra talált volna.“­­ A k. b. pesti egyházhoz tartozó hölgyek egy szép térdelő­ vánkossal járultak a tegnap véghez ment püspöki fölszereléshez. A vánkos e fölirattal van körülhimezve: „A pesti ref. egyház Ulkes hölgyei az 1860 dik évben történt főpásztori fölavatás emlékéül.“ Török Pál e ván­­koson térdelve fogadá az áldást. ” A fölavatási ünnepélyről szólván , megemlítjük, hogy a­z ünnepély napján este nagyszámú ifjúság fiklyás tekével tisztelte meg ,mind Török Pál püspököt, mind gr. Ráday Gedeon főgondnokot, s a megtiszteltek kilép­vén házukból, hazafias fiókat intézenek a fiatalsághoz, miket ez nagy lelkesedéssel viszonza. Éneklők a „Ilym­­nuszt“ és „Szózat“ot is. — A műegylet igazgatóválasztmánya, tegnap már említettük ülésében, még következő határozatokba ál­lapodott meg. Az egyleti nl­apokat illetőleg, a választ­mány min­denképen azon van, hogy a hazában készt­­je­nek, s ha ez lehetségessé válik, kész azt a maga részé­ről a hazai fűvészet fejlesztésének érdekében áldozattal is eszközölni; az 1861. évi mtilap itteni készítésén­e nézve azonban hazai vállalkozók részéről elegendő biztosíték mellett elfogadható ajánlat ekkorig nem érkezvén be, s a megrendelést tovább halasztani nem lehetvén, ezen 1861-ik évi műlapot (Orlay Zách Feliciánja) az egye­sület Mayer bécsi műintézetében fogja készíttetni azon XXVIII. kimutatása a nemzeti Múzeum di­s­z t­e­r­­meinek fül­díszítés­ére és fölszereléséra be­gyült adakozásoknak. 214. Hertelendy-Bogyay Leontina Somajon (Zala) 40 frt. Éhez járultak: Hertelendy-Nedeczky Trézsi 10 frt,­­ Glaser Ludovika 2 frt, Lissner Ferencz 1 frt,Bárdia Ferenc*, Esse József 1 frt, Smiding Lipótné 2 frt, Smiding Lipót 3 frt, Prodanovics Pálné 2 frt, Putnani Jenő 2 frt, B. Puteani Ödön 3 frt, Bogyay Eleonóra 2 frt, Bogyay Pista 1 frt, Hertelendy- Bogyay Leontina 8 frt, Hertelendy Kálmán 2 frt. 215. Radvánszky-Szepessy Katalin Radvánban (Zólyom) 133 frt. Éhez járultak : Radvánszky Katalin 20 frt, Batiz Hermina 3 frt, Zolnay Jozefin 5 frt, Justh Matild 5 frt, Hell Fanny 1 frt, Kelessényi Katalin 2 frt, Tihanyi Teréz 8 frt, Hudoba Matild 5 frt, Drextler Lina 2 frt, Palkovics Teréz 1­3­­2 frt, Würsching Zsuzsi 2 frt, WUrsching Ludmilla 1 frt,­­ Sumrak Ilermia 2 frt, Majusz Emota 4 frt, Stojan­ Fluck ?• Auguszta 10 frt, Straka A. 1 frt, Schluga Matild 2 frt, Hor- 3,B­esek Krisztina 1 frt, Mory A 1 frt, Puschmann Czeczilia 1 frt, Czilbert S. 1 frt, Libay Rozina 1 frt, Feja Emilia 1 frt, Klimo Samuelné 2 frt, Greisinger Amália 1 frt, Herritz Anna 1 frt, Szumrák Dánielné 5 frt, Raner Czeczilia 1 frt, Eisert Katalin 1 frt, Reiner Klementina 1 frt, Herzog Eleonora 1 frt, Divald Klára 1 frt, Razemberszky-Csesztey Anna 3 frt, Rakovszky Luiza 3 frt, Wachtler-Verney Lujza 4 frt, Schluga Emilia 2 frt, Schaller-Seyfried Sidonia 1 frt, Nikolay-Csehy Anna 2 frt, Obereigner Eliza 1 frt, Matulay-Steinbach Lóra 6 frt, Hannich-Udvardy Toni 2 frt, Kmetty-Amon Gusztavina 1 frt, Blaskovics-Kajtár Emília 4 frt, Tonházy Majsch Flóra 1 frt, Mareech-Tonházy Berta 1 frt, Dock-Stenczel Lóra 1 frt, Dillnberger-Stibek Emilia 1 frt, Dillnberger-Kock Zsuzsanna 1 frt, Rosa-Hudoba Mária 1 frt, Linczényi Mária 1 frt, Burda Emilia 1 frt, Lehoczky Ottilia 5 frt. 216. Friebeisz-Somsich Riza Kurticzkán (Arad) 58 frt 30 kr. Éhez járultak : Friebeisz-Somsich Rita 10 frt, Friebeisz Rita 2 frt, Pollczer Sarolta 2 frt, Ruprecht Kata­lin 1 frt, Schwarz Mária 2 frt, Weissel Teréz 2 frt, Oppen­heimer Matild 1 frt, Fábián Antónia 1 frt, Bruckner Liza 50 kr , Pollák Amália 50 kr, Weiss Teréz 1 frt, Kerpel Rozália 80 kr, Pollák Mária 1 frt, Boksana Julia 1 frt, Bulboka Flóra 2 frt, Bulboka Mária 1 frt, Pollák Sarolta 2 frt, Weiss Czilli 1 frt, Weiss Janka 50 kr, Lányi Francziska 2 frt, Radnyán Juliánna 1 frt, Stofkovics Katalin 1 frt 50 kr, Mladin Emilia 2 frt, Tamásy Rita 1 frt, Mladin Ida 50 kr, Mladin Emilia 50 kr, Szabó Mari 2 frt, Mettler Regina 5 frt, Stettina Teréz 3 frt, Gily Gizella 1 frt, Rátky Katalin 1 frt, Streit Julianna 2 frt, Kollár Magdolna 1 frt 50 kr, Wieland Katalin 2 frt. 217. Jankovich Gyuláné szül. Huszár Ilka 52 frt. Éhez járultak : Konkoly-Thege Irén 4 frt, Konkoly-Thege Már­­tonné 2 frt, Huszár-Ghiczy Zsófia 5 frt, Huszár Anna 4 frt, Huszár Etelka 2 frt, Huszár Mari 5 frt, Egy magyar hölgy 5 frt, Huszár 5 frt, Jankovich Gyuláné 20 frt. 218. Karácsonyi Lászlóné sz. Kiss Fanni Torontál 74 ft Éhez járultak: Hegyi Anna 2 ft, Steingassner Hermina 2 ft, Grób Antónia 1 ft, Vécsey Eleonóra 2 frt, Quiring Katalin 1 ft, Tichy Emma 1 frt, Kellner Emilia 2 frt, Uhlarik Paulina 1 frt, Sinkay Teréz 2 frt, Lukács Mária 1 frt, Aranyos Anna frt, WeiLerschau Mari 2 frt, Feigl Etelka 2 frt, Teklios Caili

Next