Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)
1860-07-24 / 3135. szám
zió készülne, melynek czélja, azon sérelmek ellen föllépni, mik Olaszhonban a legitimitás elvén ejtettek és még folyvást ejtetnek. Megvalljuk ugyan, hogy még ezen verziót sem tartjuk elfogadhatónak. Tudniillik figyelembe kell venni, hogy az olaszországi fölforgatásokat Anglia még nagyobb mértékben, vagy legalább még nyíltabban pártolja, mint Francziaország. A fennebbihez hasonló coalitió tehát nem csak Franczia-, hanem Angolország ellen is lenne irányozva, ami a Porosz- és Angolország közt létező viszonynál fogva épen nem valószínű. Ha pedig ennek daczára is létrejöne, Francziaország tüstént szorosabban csatlakoznék Angliához, és ez oly eredmény, melyet sem Ausztria, sem Poroszország, már általános okokból sem kívánhat, elnézve attól, hogy a két nyugati hatalom ellenállását legyőzni nem lennének képesek. Itt ott úgy látszik, nagyon jól érzik ezt, és azért hozzáteszik, miszerint a két németországi nagyhatalom közt az egyetértés létrejövén, Oroszország is bele fog vonatni a szövetségbe. Erre nézve nem mondunk semmit, mert ez a sainte alliance fölélesztése lenne, aminek hihetlenségét már több ízben fejtegettük és e perczben csak kelet felé kell pillantanunk, hogy megítélhessük, vájjon fogná-e Oroszország Napóleon császár barátságát bármi áron is föláldozni. így tehát köröskörül tekintvén, nem vagyunk képesek oly jelenségekre akadni, melyek azeplitzi találkozásnak még egyéb czélját is sejtetnék, mint azt, hogy azon ürmösüledék eltávolittassék, melyet a badeni találkozás ittott hátrahagyott és legfölebb még, hogy a német szövetség egynémely bel-kérdéseire nézve egyetértés létrehozására kísérlet tétessék (a mire az osztrák szövetségi követnek, Kübeck bárónak Teplitzbe hivatása is mutat). Aki ennél többet vár, az oly reményekkel viseltetik, mik egyelőre a tényleges körülmények által nincsenek igazolva. A német belügyekre vonatkozó egyetértés sikerülése pedig azon engedményektől függ, miket Ausztria — mint az összejövetelt kívánó fél — magával fog hozni. Nézetek a jul. 30-án tartandó tiszai nagygyűlés teendőiről. IV. A védmunkák fönntartását illetőleg a nagygyűlésnek azon jó hatása is lesz, hogy az idei áradás alkalmával fölmerült tapasztalatokat constatkozván, a jövőre oly intézkedések hozathatnak javaslatba, melyek egyrészt mindinkább erősítvén védmunkáinkat, töltéseink könnyebben és biztosabban kiállják a jövő rendkívüli áradásokat, másrészt a rész idejében követendő gátfenntartási rendszert a szerzett tapasztalatok szerint úgy szabályozhatják, hogy az áradás veszélyét biztosabban el lehessen hárítani. Az elsőre nézve, miután a nagy víz alkalmával dühöngött szélvész által okozott nagyszerű habverések okozták a legnagyobb károkat, ennélfogva az egész Tisza mentén szükséges minden habverésnek kitett helyeket rőzsékkel, vesszőfonásokkal megerősíteni, továbbá a töltés előtti tért mindenütt füzessel beültetni. Bizonyára nem kerülendi ki a nagygyűlés figyelmét azon, már az 1857-dik évi gyűlésben előjött indítvány, mennyire czélszerű lenne a töltés belső oldalán mindenütt közerővel új közlekedési vonalakat, azaz utakat készíteni, ezáltal a töltés belső oldala egy 8—4 öles úgynevezett padkát nyervén, a tömörebb töltéstest a víz rendkívüli nyomásának is jobban ellentállhat. A Tisza mentesített vidéke méltán kívánhatja a politikai hatóságtól, hogy azon több mint 2000 mértföldet tevő — a művelésnek megszerzett — vidék, mely addig műveletlen hevert, hol utak nem léteztek, — közmunkaerejét több évekig ezen úgyszólván a szabályozás által teremtett uj ország közlekedési vonalai előállítására fordítsa, s miután a helységek többnyire a Tisza emelkedett partjain fekszenek , szükséges azokat egymással új utak által, a töltések erősítésével eszközölt módon összekötni. Lombardiában ezen mód sok helyütt sikerrel alkalmaztatott. Az idei árvíz kimutatá az érdekeltek véleményének meghallgatása nélkül kiadott gátrendtartás több hiányait , ennélfogva úgy hiszem szükséges e tekintetben is egy czélszerű gátrendszert hozni javaslatba. Mellőzve a részleteket, a gátrendszer 4-ike a nemzetünk közérzelmű szellemével meg nem egyeztethető , és alkalmazása annyira költségesnek mutatkozott a társulatokra nézve, hogy valóban végtelen pénzerővel kellene bírni a tiszai társulatoknak, hogy az évenkénti gyakori árvizek elleni őrködés költségeit megbízhassák. Az igaz, hogy a 4. §., mely azt rendeli, hogy a vízveszélyek idején fölhasznált minden munkaerő megfizettessék, elméletileg tökéletesen jogos kívánat, épen úgy, mintha egy külföldön utazó utast valami baj éri, ez nem követelhet senkitől, ki útjába vetődik, ingyen segélyt, tökéletesen föl lévén jogosítva a vele találkozó, az ottani fogalmak szerint alkura lépni, és szolgálatát a szükséghez képest megfizettetni, úgy, mint azon ismeretes amerikai esetbeli inas, kinek nem lévén szerződésében urának fölemelése, midőn ura a lépcsőn elesvén , lábát kitörte , addig föl nem emelé, míg ezen rendkivüli szolgálatért külön alkut nem kötött; ez a szerződés értelme szerint jogos cselekedet volt, de hiában, ily nézet nemzetünk jellemével meg nem egyezik, mert a vizveszélyt százados szokás szerint mindenki ép olyannak tekinté, mint a tűzveszélyt; a nép apraja és nagyja kiállott gyalog és szekérrel munkálni a közös rész ellen és senkinek eszébe nem jutott, ezért hitt követelni. Úgy hiszem, módosítani kell ezen szabályt, habár talán a culture így követelné is, és tartsuk meg régi számítás nélküli nemesi szokásainkat. Előbb senkinek nem jutott volna eszébe ily közérdekű , mindig szívesen, mondhatni önkényt teljesített, az élénk közérzelemből folyó kötelességnek tartott munka diját pénzben tatolni, kivált, midőn azon sürgős munka közben a munkának számát és értékét számítani is alig lehet. Az őrizet végett kirendelni szokott állandó munkásokat díjazni kell és lehet, sőt a vész kitörése alkalmával magukat kitüntetőket jutalmazni szükséges is , de a vész idején saját tűzhelye mentése végett egy pár órára a veszély helyére sereglett embereket napidíjhoz szoktatni és oly kevéssé helyes eljárás, mintha a tűzvész oltásakor mindenki előbb a munkadíj fölötti alkuvásra szoktattatnék. Az, ki valaha látta a rohanó áradat elleni védelmi eljárást, bizony egy véleményre jöne velünk. De miután talán hosszasabban is szóltam a szabályozási ügy bajairól, szabad legyen utólagosan elsorolni az elmondottakból vonható következéseket. úgy vagyok meggyőződve, hogy a) A tiszavölgyi társulat belszerkezete hiányos, mert nincs közös társulati ügyeinknek rendes orgánuma; ennélfogva vissza kell állítani a rendes közgyűléseket, és ismét rendezni kell egy, az érdekeltekből álló központi bizottmányt, mely a vállalat közérdekeit mind fölfelé, mind lefelé előmozdítja. b) Szükséges az államkormányzat részéről felügyelő segélyező és vezérlő hatóságot alkotni úgy,hogy az szabad mozgást engedve, a vállalat érdekeit mindenek fölött szívén viselő társulati munkásságnak, valódi segélyt nyújtani és előmenetelt eszközölni képes legyen mind egyszerű szervezete, mind lehetőleg független és hatásos állásánál fogva. c) A technikai vezetés foglalja magába az egész tiszavölgyi társulatot, mint eredetileg értelmezve volt a Tiszát és mellékfolyamait; — és a folyammeder javítási munkálatok — mint az átmetszések — a feladat nagyságához képest nagyobb mértékben létesittessenek. d) Láttassanak el a társulatok elegendő és lehető olcsó kölcsönpénzerővel; a kölcsönügy kezelése legyen egyszerűsített és hatályos s a költségek kerülése végett legyen szabad az érdekelt vidék természetbeni munkáját — a szükséghez képest — igénybe venni e) Hozassanak a védgátak építése s főleg fenntartása iránt oly általános szabályok, melyek valóban czélhoz vezetők s a vállalat jövőjét biztosítani ké-Jövő nagygyűlésünk a bajaink s szükségeink fölötti kivánatokat s óhajtásokat bizonynyal ki fogja fejezni, s ha előre látjuk is, hogy azok létesítésére idő kívántatik , a tanácskozásoknak leend minden esetre azon hasznuk, hogy eszméinket kicserélvén, új erővel és bizalommal fogunk czélunk elérésére törekedni. Miután a tartandó nagygyűlésen mindazon kérdések fogják a tanácskozás tárgyát képezni, melyek az eredeti értelemben vett „Tiszavölgyi társulatot“ érdeklik , miután — a helytartósági osztályok rendszere megszüntettetvén, — nincs ok, mely miatt a Tiszától a mellékfolyók szabályozásának ügye elválasztassék; végre, miután a mellékfolyók szabályozási ügye, — az egységes műstani vezetés, a közös pénzerőbeni részvét, szóval mindazon előnyökbeni részesítés által, melyeket egy nagyszerű társulati munkásság kifejteni képes, az eredeti kapcsolat visszaállítása mellett csak nyerhet: úgy hiszem, czélszerű lenne a tartandó nagygyűlésen a mellékfolyók érdekelteinek is megjelenni. Lónyai Menyhért: Pápai beszéd (allocutio) a bihornokokhoz. 1860 ik évi julius 13-án. (Vége.) „Hegyesen elkövetett szemtelenségek, melyek a jóérzületűek botrányára történnek, mily kárt, jogtalanságot és bánatot okoznak az egyháznak , nekünk apostoli tekintélyünknek, a szent széknek, állástoknak és a püspöki méltóságnak, azt ti szent atyák mind íjájan magatok is igen jól belátjátok. „Mindezen fájdalom mellett különösen enyhitő reánk nézve azon öröm, hogy alkalmunk van tapasztalni, kedves fiaink a bibornokok, valamint a püspökök is nevök tiszteletére, mily híven, türelmesen és kitartóan viselik azon viszályokat és küzdelmeket, melyeket nekik okoznak, és miként védelmezik az egyházat és annak jogait; továbbá azon öröm, hogy Olaszország papjai kevés kivétellel, püspökeiknek nyomdokait követve, híven teljesítik kötelességeiket, és minden nehézséget, viszontagságot türelmesen viselnek. „De mig egy részről a legssrgább fájdalom sújt, apostoli hivatalunk érzetében és az isteni segedelemre támaszkodva, meg nem szűnünk az egyház ügyét, mely Krisztus urunk által bízatott reánk, mindenkor tehetségünk szerint a legelszántabban védelmezni. Azért tehát mi itt ezen gyülekezetben és az egész katholikus világ előtt azért emelünk szót, hogy ezen szomorú és a legnagyobb kárhoztatásra méltó eseményeket roszaljuk és kárhoztatjuk , de egyúttal a legnagyobb erélylyel visszaköveteljük az egyház sértett szabadságát, a bibornokok és püspökök háttérbe szorított méltóságát, a bántalmazott papi állást, az egyházi és apostoli széknek lábbal tiport jogait és mi meg sem szűnünk azt folytonosan visszakövetelni. „A dolgok ilyetén állásánál az egyház iránti ellenséges megtámadásnál, az isteni és emberi jogok sérelménél a papi állás megvetésénél is legyünk elszántak és ne csüggedjünk. „Ég és föld elmúlnak, de az isteni ige és ígéret örökké megmaradnak; ti azt jól tudjátok, hogy virágzó tartományok, országok, nemzetek és vidékek feloszolhatnak, megsemmisülhetnek, de az egyház, melyet Krisztus alapított, és annak mindenható hatalmú, által oltalmaztatott, meg nem rendíttethetik; az fölül áll az üldözésen, az nem szenvedhet csonkítást; az csak gyarapulhat, és újabb meg újabb diadalmakat szerezhet. „Az egyház sajátsága, hogy épen akkor győz, midőn sérelmet követnek el rajta, csak akkor értik, ha vádolják, és csak akkor lesz hatalmassá, ha cserben hagyják.“ (Hilar. de Trinitate kb. 7 c. 4.) Mi hitünk, reményünk és szívünk alázatosságának érzetében meg nem szűnünk az isteni könyörületességért imádkozni, hogy az úz érdemekben oly gazdag fiáért könyörüljön a bűnösökön, hasson reájuk égi kegyelmével, világítsa meg elméjüket, vezesse vissza magához, és jobbítsa őket, távolítsa el a tévedéseket és az igazságtalanságokat, hogy csak az ő isteni vallása és üdvös tanai, melyek még az ideiglenes boldogságot is előidézik az emberek között, napról napra öregbedjék, virágozzék és uralkodjék. „És ime beszédünkkel az egész katholikus világ egyházfőnökeihez fordulunk, hogy őszinte szeretettel elismerést szavazzunk nekik és híveiknek azon hűségért, szeretetért, és alázatosságért, melyet irántunk és sz. Péter széke iránt tanúsítottak ; de egyúttal őszinte meleg köszönetet mondunk tisztelendő testvéreink és híveiknek azon igazán bámulatos buzgalomért, melylyel szorongatott helyzetünkön lehetőleg segíteni igyekeznek. Nem kételkedünk azonban, hogy ezen tisztelendő testvéreink jeles vallásosságuk, jámborságuk és papi állásuknál fogva áldozatkészségükkel tovább is védelmezik az egyház és az apostoli szék szent ügyét, és híveikkel egyetemben, ép úgy mint mi, hő imáikat Isten és a szeplőtelen szűz zsámolyához teendik, hogy ezen óriási förgetegek megszűnjenek, és hogy a katholika egyház az óhajtott békét elérje, és szabadságát mindenhol élvezhesse ; hogy mindazok, kik elfordultak Isten és igazságtól, ismét megtérjenek annak ösvényére, kerüljék a rossat, cselekedjenek jót és haladjanak urunknak utján.“ lehet nevezni. A megrendelési feltétek ki vannak téve az ivén, mely lapunkhoz mellékelve megjelent, s igy azokra elég utalnunk. — Rózsavölgyi és társa műkereskedésében ismét két zenemű jelent meg, zongorára: az egyik „Hadd sezóljon“ csárdás Sárközy Ferencztől, ára 50 ujkr; a másik „Le voucou“ (a kakuk) Leffter Richárdtól, ára 80 ujkr. — Rima Szombaton hir szerint magyar kereskedelmi lap indul meg. — Petres István a s.a.-ujhelyi szolgabirói hivatal írnoka egy igen nagy gyakorlati becsesei bíró, s minden adóhivatalnok, községi tisztviselő és számadással foglalkozó uradalmi tiszt, valamint minden adófizetőre nézve szükséges és hasznos kézikönyvet készített s ad ki: „Időkulcs az egyenes adó utáni pótlékok és a községi pótadó kiszámításához“ czim alatt. A munka 102 negyedrét lapból fog állni szept. 8-ig megjelenik. A munkára S.-A.-Ujhelyre intézendő megrendeléseket a szerző elfogad s hivatalnoktársait és minden érdekeltet aláírás gyűjtésére hívja fel; tíz aláírt példányra egy tiszteletpéldány jár. A munka aláírási ára 1 uj frt. — A Szegedi Híradóban olvassuk : „Teljesen biztos forrásból értesülünk, hogy a bécsi és pesti lapokban a N. K i k i n d á n állítólagosan magyarok és szerbek közt történt veszekedés merő koholmány, mely bizonyosan azoktól eredt, kiknek érdekében áll, hogy a szeretetben testvérré forrt két nemzetet egymás elen lázítsák. Kikindán semmi csoportos verekedés nem adta elő magát, mely a szerb lelkészek közbejöttét tette volna szükségessé, sőt mint teljesen bizonyost hallottuk, hogy soha összeférőbb testvériséggel, engedékenyebb kölcsönös szeretettel nem viseltettek egymás iránt szerb és magyar, mint épen most. Jegyezzék meg azok, kik — hogy a zavarosban halászhassanak — a szakadás és viszály konkolyát szeretnék hinteni e két nemzet köré, hogy a közös haza szeretőjén sem vakbuzgók, sem az árulók ármányai erőt nem vesznek soha.“ — A Győri Közlönyben foglalt azon állítást, hogy Győr megyében 63 magyar s 18 német község van, Matusek Antal, ugyancsak a Gy. Közlönyben megczáfolván, számokkal mutatja ki, hogy Győr megyének csak egyetlenegy német községe van. — A nemzeti testgyakorló intézet igazgató választmánya jelenti, hogy az idei közvizsgálat júl. 25-én, vagy ha az idő nem kedvezne, rá következő napon délutáni 6 órakor lesz a pesti lovardaegyleti épület mellett levő iskolájában. A bemenet ingyen, számozott helyekért azonban (az ily alkalommal nem mellőzhető kiadások némi födösése végett, zenére, ülőhelyekre, díszítményekre) 20 ujkr fizetendő. Jegyek az intézet épületében kaphatók, s bemenetkor csak elő kell mutatni, nem átadni. — A szünnapok aug. 20-áig tartanak; 21-étől az oktatás ismét odt. végéig foly. Külön oktatás azonban a szünnapok alatt is adatik. — Menapsce építészeti igazgató Odedhalmon Gyoma mellett több régi sirt födözött föl. — Egy hazánkfia — a P. Lloyd után már meg is nevezhetjük : Kovács János ur — engedélyért folyamodott a pestvárosi hatósághoz, hogy szállások és eladandó tárgyak iránti tudakozódó intézetet állíthasson. Hogy a városi hatóság ez engedélyt adja meg, még pedig minél előbb adja meg, azt annyival inkább óhajtjuk, mivel Kovács úr — hozzánk intézett levelében — tudakozódóintézetének fele jövedelmét hazafias ezéira szánta. Pesten csütörtök óta vasárnapig esténkint csoportosulások s a csoportozatok eloszlatása fordul elő. A nyilvános utczán néhány nap óta folytatott éjjeli rendetlenségek miatt, midőn ellenszegülések s a hatósági orgánumokra és őrökre való támadások történtek, ezennel hivatalosan tiltatik a nyilvános tereken és utczákon a közönségnek bárminő szándékkal leendő összecsoportosulása. Maguknak tulajdonítják az ez ellen cselekvők a rögtöni befogatást, s a katonai beavatkozásnak más következéseit. Egyszersmind fölszólittatnak a családfők és iparos gazdák, gondoskodjanak alkalmas eszközökről, hogy hozzátartozóik, legényeik vagy cselédjeik ily csoportosulásoktól tartózkodjanak. Pest, julius 23. A cs. k. rendőri igazgatóság. Különfélék. — Am. Akadémiára a „Vasárnapi Újság“ szerkesztőségénél eddig összesen 11,262 frt gyűlt be. A Kisfaludy-társaság ma két hete harmadik gyűlését tartotta s ez alkalommal uj tagokat választott. A lapok mindez ideig nem kapván hivatalos tudósítást a választásokról, aug. elején pedig a társaság rendező gyűlést fogván tartani, melyben már az uj tagok is részt veendők, úgy hiszszük nem követünk el indiscretiót, ha hiteles forrás után közöljük a Kisfaludy-társaság uj tagjai névsorát, hogy legalább ezek tájékozhassák magukat. Az uj tagok következők: Csengery Antal, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Jókai Mór, Kazinczy Gábor, b. Kemény Zsigmond, Salamon Ferencz, Szász Károly, Tóth Kálmán. — Rozsnyóról Írják nekünk , hogy az ág. hiv. tiszamelléki egyházkerületnek jut. 20 -án Rozsnyón tartott gyűlésén, a Szontagh Lajos, hivataláról előre lemondott egyházkerületi felügyelő úr elnöklete mellett felbontott és számbavett szavazatok eredménye szerint, a kerület felügyelőjévé Zsedényi Edvárd, superintendensül pedig Máday Károly választatott meg. — A Szilágyi István s P. Szathmáry Károly kiadta Szigeti Album megjelent. Igen díszesen van kiállítva a legnagyobb nyolczadrétben s 324 lapra terjed. Két érdekes arczkép is van kőnyomatban : a lelkes honleány b. Radák Istvánné, gr. Rhédey Klára és a tatárverő Sztojka László arczképe. Hát a könyv belbecse ? kérdik olvasóink. Legyen szabad e kérdésre azon írók névsorával felelnünk, kiktől az albumban dolgozatok foglaltatnak. Ezek következők : Arany János, Bzuzi János, Bródy Zsigmond, Bulcsu Károly, Eszter szerzője, Fáy András, Greguss Ágost, Herepei Ottó, Jókai Mór, Jósika Julia, Kazinczy Gábor, Lanka Gusztáv, Lévai József, Losoncsy László, Majláth Béla, Medgyes Lajos, Melanie, Mentovich Ferencz, gr. Mikó Imre, Nyilas Sámuel, Petőfi Sándor, S. Lina, Sal Ferencz, Szász Domokos, Szász Gerő, Szász Károly, Szakáll Lajos, IP. Szatmáry Károly, Szemere Miklós, Szemere Pál, Szendrei Julia, Szilágyi István, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, id. gr. Teleki Domokos, Tompa Mihály, Tóth Endre, Tóth Kálmán, Vadnai Károly, Várady Gábor, Vecsey Sándor. Tegnapelőtt küldetett szét lapunk mellett az aláírási ív az új kiadásra Pabst munkájából: „Kalauz a szarvasmarha tenyésztésre.“ E munkát nem szükség ajánlani; ismeretes az jelességéről. Ezúttal csak az új kiadás nyomdai kiállításáról teszünk egy pár szót, miután alkalmunk volt a könyvet láthatni. A szövegbe nyomott fametszvények mind rajz mind nyomat tekintetében kitűnők, s ugyanezt mondhatni a tíz színezett kőnyomatról is, mely a könyvbe bele van kötve. Maga a könyv szövege pedig oly csinnal van nyomtatva és kiállítva, a papiros oly szép, hogy e kiadást szinte disskiadásnak NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 21-dikén: Mazzi József ur ur első fölléptei: E r n a n i, dalmű 4 felv. Verditől. — Jul.22-kén: Pünkösdi királynő, vigj. 2 felv. Szigligetitől. Alulírottak szives köszönetet szavaznak az első magyar általános biztositó társulatnak, azon épen oly nemesen teljesített, mint gyorsan végzett eljárásáért, mely által e folyó julius hó 5-kén határunkon hullott jég által okozott kárainkért — a kár után mindjárt néhány napra, — minket teljes megelégedésünkre, — készpénzfizetéssel kárpótolt. Az eredmény megmutatta mily kiérdemlett lett a bizalom, melyet ez intézetben mi helyeztettünk. Mi már megnyugtatva és kielégítve vagyok, mig azon társaink, kik biztosításaikkal máshová fordultak volt, máig sem tudják, mikor és mit fognak kapni. Melyről midőn ezen nyilvános elismerésünket közzé tennék, egyszersmind fölhasználjuk az alkalmatladatára mintat figyelmeztetni, miszerint csak tőlük függ, hogy e példátlan gyorsaságú kárpótlás jóvoltát jövőre ők is élvezhessék. Gyűljünk tehát tömegesen e magyar intézet körül mindnyájan, s ez után elérhető lesz, hogy a mostanihoz hasonló gyors kártérítésben, az eddigieknél még olcsóbb díjak mellett részesülhessünk, mert a díjak leszállítása a biztosítók szaporodásától és így tőlük függ. A magyar biztosító társaság szívesen fogja a dijakat még lejebb szállítani, mihelyt azt — az intézet fönnállásának, és igy a biztosítók érdekeinek kockáztatása nélkül tehetendi. - Azonban nem kívánhatjuk, hogy az igazgatóság szédelgési vállalatokba ereszkedjék, s a dijakat — minden számítás nélkül — leszállítsa oly biztosítási ágaknál is, hol az eddigi dijak sem voltak elegendők a károk födezésére. A magyar biztosító társaság oly elvek vehiculuma alatt alakult, mely neki meg nem engedi utógondolatokra támaszkodni. — A társaság a becsületes közvélemény támogatására számítván, ügyvitelét oly teljes nyilvánossággal vezeti, miszerint neki lehetetlen lenne — bármily eshetőségeknél — kötelezettségeinek eleget nem tenni, s azt kész és képes is jobb teljesíteni — mindenkor. — Okosan teszi tehát, ha számít, s tarthatlan ígéretek helyett, azon rendülhetlen biztosságra utal, melyet a biztosító közönségnek kívüle — már helyzeténél fogva — egyetlen más társulat sem nyújthat hasonló mértékben. — Ily eljárás illik egy magyar intézethez, s az ily intézet méltó, hogy nemes czéljában saját érdekünknél fogva is pártoltassék. Ennélfogva, ha egy vagy más esetben a többi társulatok kedvezményi ígéretekkel, dij leszállításokkal csalogatnának, a nagyhangú phrasisokra mi alulírottak azon egyszerű kérdéssel válaszolunk: „Miért nem tették ők azt addig, míg a magyar társulat nem létezett? ha most tehetik, tehették volna akkor is;— miért nem szállították le azelőtt díjaikat? — miért csak most jőnek arra a gondolatra, hogy azt tegyék? miért épen most, midőn — mint maguk mondják — annyi veszteségük van. — s