Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)

1860-07-24 / 3135. szám

zió készülne, melynek czélja, azon sérelmek el­len föllépni, mik Olaszhonban a legitimitás el­vén ejtettek és még folyvást ejtetnek. Megvalljuk ugyan, hogy még ezen verziót sem tartjuk elfogadhatónak. Tudniillik figyelembe kell venni, hogy az olaszországi fölforgatásokat Anglia még na­gyobb mértékben, vagy legalább még nyíl­tabban pártolja, mint Francziaország. A fen­­nebbihez hasonló coalitió tehát nem csak Fran­­czia-, hanem Angolország ellen is lenne irá­nyozva, a­mi a Porosz- és Angolország közt létező viszonynál fogva épen nem valószínű. Ha pedig ennek daczára is létrejöne, Franczia­ország tüstént szorosabban csatlakoznék An­gliához, és ez oly eredmény, melyet sem Ausz­tria, sem Poroszország, már általános okokból sem kívánhat, elnézve attól, hogy a két nyu­gati hatalom ellenállását legyőzni nem lenné­nek képesek. Itt ott úgy látszik, nagyon jól érzik ezt, és azért hozzá­teszik, miszerint a két németországi nagyhatalom közt az egyetértés létrejövén, Oroszország is bele fog vonatni a szövetségbe. Erre nézve nem mondunk semmit, mert ez a sainte alliance fölélesztése lenne, a­minek hi­­hetlenségét már több ízben fejtegettük és e perczben csak kelet felé kell pillantanunk, hogy megítélhessük, vájjon fogná-e Oroszor­szág Napóleon császár barátságát bár­mi áron is föláldozni. így tehát köröskörül tekintvén, nem va­gyunk képesek oly jelenségekre akadni, me­lyek azeplitzi találkozásnak még egyéb czélját is sejtetnék, mint azt, hogy azon ürmösüledék eltávolittassék, melyet a badeni találkozás itt­­ott hátrahagyott és legfölebb még, hogy a né­met szövetség egynémely b­e­l-kérdéseire néz­ve egyetértés létrehozására kísérlet tétes­sék (a mire az osztrák szövetségi követnek, Kübeck bárónak Teplitzbe hivatása is mutat). A­ki ennél többet vár, az oly remények­kel viseltetik, mik egyelőre a tényleges körül­mények által nincsenek igazolva. A német belügyekre vonatkozó egyetértés sikerülése pedig azon engedményektől függ, miket Ausztria — mint az összejövetelt kívánó fél — magával fog hozni. Nézetek a jul. 30-án tartandó tiszai nagy­gyűlés teendőiről. IV. A védmunkák fönntartását illetőleg a nagygyű­lésnek azon jó hatása is lesz, hogy az idei áradás al­kalmával fölmerült tapasztalatokat constatk­ozván, a jövőre oly intézkedések hozathatnak javaslatba, me­lyek egy­részt mindinkább erősítvén védmunkáinkat, töltéseink könnyebben és biztosabban kiállják a jövő rendkívüli áradásokat, más­részt a rész idejében kö­vetendő gátfenntartási rendszert a szerzett tapaszta­latok szerint úgy szabályozhatják, hogy az áradás veszélyét biztosabban el lehessen hárítani. Az elsőre nézve, miután a nagy víz alkalmával dü­höngött szélvész által okozott nagyszerű habverések okozták a legnagyobb károkat, ennélfogva az egész Tisza mentén szükséges minden habverésnek kitett helyeket rőzsékkel, vesszőfonásokkal megerősíteni, továbbá a töltés előtti tért mindenütt füzessel beül­tetni. Bizonyára nem kerülendi ki a nagygyűlés figyel­mét azon, már az 1857-dik évi gyűlésben előjött indít­vány, mennyire czélszerű lenne a töltés belső oldalán mindenütt köz­erővel új közlekedési vonalakat, azaz utakat készíteni, ez­által a töltés belső oldala egy 8—4 öles úgynevezett padkát nyervén, a tömörebb töltéstest a víz rendkívüli nyomásának is jobban el­­lentállhat. A Tisza mentesített vidéke méltán kíván­hatja a politikai hatóságtól, hogy azon több mint 200­0 mértföldet tevő — a művelésnek megszerzett — vidék, mely addig műveletlen hevert, hol utak nem léteztek, — közmunkaerejét több évekig ezen úgy­szólván a szabályozás által teremtett uj ország közle­kedési vonalai előállítására fordítsa, s miután a hely­ségek többnyire a Tisza emelkedett partjain feksze­nek , szükséges azokat egymással új utak által, a töltések erősítésével eszközölt módon összekötni. Lom­bardiában ezen mód sok helyütt sikerrel alkalmaz­tatott. Az idei árvíz kimutatá az érdekeltek véleményének meghallgatása nélkül kiadott gátrendtartás több hiá­nyait , ennélfogva úgy hiszem szükséges e tekintetben is egy czélszerű gátrendszert hozni javaslatba. Mellőzve a részleteket, a gátrendszer 4-ik­e a nem­zetünk közér­zelmű szellemével meg nem egyeztethe­tő , és alkalmazása annyira költségesnek mutatkozott a társulatokra nézve, hogy valóban végtelen pénz­­erővel kellene bírni a tiszai társulatoknak, hogy az évenkénti gyakori árvizek elleni őrködés költségeit megbízhassák. Az igaz, hogy a 4. §., mely azt rendeli, hogy a vízveszélyek idején fölhasznált minden munkaerő megfizettessék, elméletileg tökéletesen jogos kívánat, épen úgy, mintha egy külföldön utazó utast valami baj éri, ez nem követelhet senkitől, ki útjába vetődik, ingyen segélyt, tökéletesen föl lévén jogosítva a vele találkozó, az ottani fogalmak szerint alkura lépni, és szolgálatát a szükséghez képest megfizettetni, úgy, mint azon ismeretes amerikai esetbeli inas, kinek nem lévén szerződésében urának fölemelése, midőn ura a lépcsőn elesvén , lábát kitörte , addig föl nem emelé, míg ezen rendkivüli szolgálatért külön al­kut nem kötött; ez a szerződés értelme szerint jogos cselekedet volt, de hiában, ily nézet nemze­tünk jellemével meg nem egyezik, mert a vizve­­szélyt százados szokás szerint mindenki ép olyan­nak tekinté, mint a tűzveszélyt; a nép apraja és nagyja kiállott gyalog és szekérrel munkálni a közös rész ellen és senkinek eszébe nem jutott, ezért hitt követelni. Úgy hiszem, módosítani kell ezen szabályt, habár talán a culture így követelné is, és tartsuk meg régi számítás nélküli nemesi szokásainkat. Előbb senkinek nem jutott volna eszébe ily közérdekű , mindig szívesen, mondhatni önkényt teljesített, az élénk közérzelemből folyó kötelességnek tartott munka diját pénzben tatolni, kivált, midőn azon sürgős munka közben a munkának számát és értékét számítani is alig lehet. Az őrizet végett kirendelni szokott állandó munkásokat díjazni kell és lehet, sőt a vész kitörése alkalmával magukat kitüntetőket jutalmazni szüksé­ges is , de a vész idején saját tűzhelye mentése vé­gett egy pár órára a veszély helyére sereglett embe­reket napidíjhoz szoktatni és oly kevéssé helyes eljá­rás, mintha a tűzvész oltásakor mindenki előbb a munkadíj fölötti alkuvásra szoktattatnék. Az, ki va­laha látta a rohanó áradat elleni védelmi eljárást, bizony egy véleményre jöne velünk. De miután talán hosszasabban is szóltam a szabá­ly­ozási ügy bajairól, szabad legyen utólagosan el­sorolni az elmondottakból vonható következéseket. úgy vagyok meggyőződve, hogy a) A tiszavölgyi társulat belszerkezete hiányos, mert nincs közös tár­sulati ügyeinknek rendes orgánuma; ennélfogva vis­­­sza kell állítani a rendes közgyűléseket, és ismét rendezni kell egy, az érdekeltekből álló központi bi­zottmányt, mely a vállalat közérdekeit mind fölfelé, mind lefelé előmozdítja. b) Szükséges az államkormányzat részéről felügyelő segélyező és vezérlő hatóságot alkotni úgy,hogy az sza­bad mozgást engedve, a vállalat érdekeit mindenek fölött szívén viselő társulati munkásságnak, valódi segélyt nyújtani és előmenetelt eszközölni képes le­gyen mind egyszerű szervezete, mind lehetőleg füg­getlen és hatásos állásánál fogva. c) A technikai vezetés foglalja magába az egész tiszavölgyi társulatot, mint eredetileg értelmezve volt a Tiszát és mellékfolyamait; — és a folyammeder javítási munkálatok — mint az átmetszések — a fela­dat nagyságához képest nagyobb mértékben létesit­­tessenek. d) Láttassanak el a társulatok elegendő és lehető olcsó kölcsönpénzerővel; a kölcsönügy kezelése le­gyen egyszerűsített és hatályos s a költségek kerülése végett legyen szabad az érdekelt vidék természetbeni munkáját — a szükséghez képest — igénybe venni e) Hozassanak a védgátak építése s főleg fenntar­­tása iránt oly általános szabályok, melyek valóban czélhoz vezetők s a vállalat jövőjét biztosítani ké-Jövő nagygyűlésünk a bajaink s szükségeink fö­lötti kivánatokat s óhajtásokat bizonynyal ki fogja fejezni, s ha előre látjuk is, hogy azok létesítésére idő kívántatik , a tanácskozásoknak leend minden esetre azon hasznuk, hogy eszméinket kicserélvén, új erővel és bizalommal fogunk czélunk elérésére tö­rekedni. Miután a tartandó nagy­gyűlésen mindazon kérdé­sek fogják a tanácskozás tárgyát képezni, melyek az eredeti értelemben vett „Tiszavölgyi társulatot“ ér­deklik ,­­ miután — a helytartósági osztályok rend­szere megszüntettetvén, — nincs ok, mely miatt a Ti­szától a mellékfolyók szabályozásának ügye elválasz­­tassék; végre, miután a mellékfolyók szabályozási ügye, — az egységes műstani vezetés, a közös pénz­­erőbeni részvét, szóval mindazon előnyökbeni része­sítés által, melyeket egy nagyszerű társulati munkás­ság kifejteni képes,­­ az eredeti kapcsolat vissza­állítása mellett csak nyerhet: úgy hiszem, czélszerű lenne a tartandó nagygyűlésen a mellékfolyók érde­kelteinek is megjelenni. Lónyai Menyhért: Pápai beszéd (allocutio) a bihorno­kokhoz. 1860 ik évi julius 13-án. (Vége.) „Hegy­esen elkövetett szemtelenségek, melyek a jóér­­zületűek botrányára történnek, mily kárt, jogtalanságot és bánatot okoznak az egyháznak , nekünk apostoli te­kintélyünknek, a szent széknek, állástoknak és a püs­pöki méltóságnak, azt ti szent atyák mind íjájan maga­tok is igen jól belátjátok. „Mindezen fájdalom mellett különösen enyhitő reánk nézve azon öröm, hogy alkalmunk van tapasztalni, ked­ves fiaink a bibornokok, valamint a püspökök is nevök tiszteletére, mily híven, türelmesen és kitartóan viselik azon viszályokat és küzdelmeket, melyeket nekik okoz­nak, és miként védelmezik az egyházat és annak jogait; továbbá azon öröm, hogy Olaszország papjai kevés ki­vétellel, püspökeiknek nyomdokait követve, híven telje­sítik kötelességeiket, és minden nehézséget, viszontagsá­got türelmesen viselnek. „De mig egy részről a legssrgább fájdalom sújt, apos­toli hivatalunk érzetében és az isteni segedelemre tá­maszkodva, meg nem szűnünk az egyház ügyét, mely Krisztus urunk által bízatott reánk, mindenkor tehetsé­günk szerint a legelszántabban védelmezni. Azért tehát mi itt ezen gyülekezetben és az egé­sz katholikus világ előtt azért emelünk szót, hogy ezen szomorú és a legna­gyobb kárhoztatásra méltó eseményeket roszaljuk és kár­hoztatjuk , de egyúttal a legnagyobb erélylyel visszakö­veteljük az egyház sértett szabadságát, a bibornokok és püspökök háttérbe szorított méltóságát, a bántalmazott papi állást, az egyházi és apostoli széknek lábbal tiport jogait és mi meg sem szűnünk azt folytonosan visszakö­vetelni. „A dolgok ilyetén állásánál az egyház iránti ellen­séges megtámadásnál, az isteni és emberi jogok sérelmé­­né­l a papi állás megvetésénél is legyünk elszántak és ne csüggedjünk. „Ég és föld elmúlnak, de az isteni ige és ígéret örökké megmaradnak; ti azt jól tudjátok, hogy virágzó tarto­mányok, országok, nemzetek és vidékek feloszolhatnak, megsemmisülhetnek, de az egyház, melyet Krisztus ala­pított, és annak mindenható hatalmú, által oltalmaztatott, meg nem rendíttethetik; az fölül áll az üldözésen, az nem szenvedhet csonkítást; az csak gyarapulhat, és újabb meg újabb diadalmakat szerezhet. „Az egyház sajátsága, hogy épen akkor győz, midőn sérelmet követnek el rajta, csak akkor értik, ha vádolják, és csak akkor lesz hatal­massá, ha cserben hagyják.“ (Hilar. de Trinitate k­b. 7 c. 4.) Mi hitünk, reményünk és szívünk alázatosságának ér­zetében meg nem szűnünk az isteni könyörületességért imádkozni, hogy az úz érdemekben oly gazdag fiáért kö­nyörüljön a bűnösökön, hasson reájuk égi kegyelmével, világítsa meg elméjüket, vezesse vissza magához, és job­bítsa őket, távolítsa el a tévedéseket és az igazságtalan­ságokat, hogy csak az ő isteni vallása és üdvös tanai, melyek még az ideiglenes boldogságot is előidézik az emberek között, napról napra ör­egbedjék, virágozzék és uralkodjék. „És ime beszédünkkel az egész katholikus világ egy­­házfőnökeihez fordulunk, hogy őszinte szeretettel elis­merést szavazzunk nekik és híveiknek azon hűségért, szeretetért, és alázatosságért, melyet irántunk és sz. Péter széke iránt tanúsítottak ; de egyúttal őszinte me­leg köszönetet mondunk tisztelendő testvéreink és hí­veiknek azon igazán bámulatos buzgalomért, melylyel szorongatott helyzetünkön lehetőleg segíteni igyekeznek. Nem kételkedünk azonban, hogy ezen tisztelendő testvé­reink jeles vallásosságuk, jámborságuk és papi állásuk­nál fogva áldozatkészségükkel tovább is védelmezik az egyház és az apostoli szék szent ügyét, és híveikkel egyetemben, ép úgy mint mi, hő imáikat Isten és a szep­lőtelen szűz zsámolyához teendik, hogy ezen óriási för­­getegek megszűnjenek, és hogy a katholika egyház az óhajtott békét elérje, és szabadságát mindenhol élvez­hesse ; hogy mindazok, kik elfordultak Isten és igazság­tól, ismét megtérjenek annak ösvényére, kerüljék a ro­­ssat, cselekedjenek jót és haladjanak urunknak utján.“ lehet nevezni. A megrendelési feltétek ki vannak téve az ivén, mely lapunkhoz mellékelve megjelent, s igy azokra elég utalnunk. — Rózsavölgyi és társa műkereskedésében ismét két zenemű jelent meg, zongorára: az egyik „Hadd sezól­­jon“ csárdás Sárközy Ferencztől, ára 50 ujkr; a másik „Le voucou“ (a kakuk) Leffter Richárdtól, ára 80 ujkr. — Rima Szombaton hir szerint magyar kereskedelmi lap indul meg. — Pe­t­r­es István a s.­a.-ujhelyi szolgabirói hivatal írnoka egy igen nagy gyakorlati becsesei bíró, s minden adóhivatalnok, községi tisztviselő és számadással foglal­kozó uradalmi tiszt, valamint minden adófizetőre nézve szükséges és hasznos kézikönyvet készített s ad ki: „Időkulcs az egyenes adó utáni pótlékok és a községi pótadó kiszámításához“ czim alatt. A munka 102 negyedrét lapból fog állni s­zept. 8-ig megjelenik. A munkára S.-A.-Ujhelyre intézendő megrendeléseket a szerző elfogad s hivatalnoktársait és minden érdekeltet aláírás gyűjtésére hívja fel; tíz aláírt példányra egy tiszteletpéldány jár. A munka aláírási ára 1 uj frt. — A Szegedi Híradóban olvassuk : „Teljesen biztos forrásból értesülünk, hogy a bécsi és pesti lapok­ban a N. K i k i n d á n állítólagosan magyarok és szer­­bek közt történt veszekedés merő koholmány, mely bizonyosan azoktól eredt, kiknek érdekében áll, hogy a szeretetben testvérré forrt két nemzetet egymás el­en lázítsák. Kikindán semmi csoportos verekedés nem adta elő magát, mely a szerb lelkészek közbejöttét tette volna szükségessé, sőt mint teljesen bizonyost hallottuk, hogy soha összeférőbb testvériséggel, engedékenyebb kölcsönös szeretettel nem viseltettek egymás iránt szerb és magyar, mint épen most. Jegyezzék meg azok, kik — hogy a zavarosban halászhassanak — a szakadás és viszály konkolyát szeretnék hinteni e két nemzet köré, hogy a közös haza szeretőjén sem vakbuzgók, sem az árulók ármányai erőt nem vesznek soha.“ — A Győri Közlönyben foglalt azon állítást, hogy Győr megyében 63 magyar s 18 német község van, Matusek Antal, ugyancsak a Gy. Közlönyben meg­­czáfolván, számokkal mutatja ki, hogy Győr megyének csak egyetlenegy német községe van. — A nemzeti testgyakorló intézet igazgató választmá­nya jelenti, hogy az idei közvizsgálat júl. 25-én, vagy ha az idő nem kedvezne, rá következő napon délutáni 6­ órakor lesz a pesti lovardaegyleti épület mellett levő iskolájában. A bemenet ingyen, számozott helyekért azonban (az ily alkalommal nem mellőzhető kiadások némi födösése végett, zenére, ülőhelyekre, díszítményekre) 20 ujkr fizetendő. Jegyek az intézet épületében kapha­tók, s bemenetkor csak elő kell mutatni, nem átadni. — A szünnapok aug. 20-áig tartanak; 21-étől az oktatás ismét odt. végéig foly. Külön oktatás azonban a szünna­pok alatt is adatik. — Menapsce építészeti igazgató Od­edhalmon Gyoma mellett több régi sirt födözött föl. — Egy hazánkfia — a P. Ll­o­y­d után már meg is nevezhetjük : Kovács János ur — engedélyért folyamo­dott a pestvárosi hatósághoz, hogy szállások és eladan­dó tárgyak iránti tudakozódó­ intézetet állíthasson. Hogy a városi hatóság ez engedélyt adja meg, még pedig mi­nél előbb adja meg, azt annyival inkább óhajtjuk, mivel Kovács úr — hozzánk intézett levelében — tudakozódó­­intézetének fele jövedelmét hazafias ezéira szánta.­­ Pesten csütörtök óta vasárnapig esténkint csopor­tosulások s a csoportozatok eloszlatása fordul elő. A nyilvános utczán néhány nap óta folytatott éjjeli ren­detlenségek miatt, midőn ellenszegülések s a hatósági orgánumokra és őrökre való támadások történtek, ezen­nel hivatalosan tiltatik a nyilvános tereken és utczákon a közönségnek bárminő szándékkal leendő összecsopor­­tosulása. Maguknak tulajdonítják az ez ellen cselekvők a rög­töni befogatást, s a katonai beavatkozásnak más követ­kezéseit. Egyszersmind fölszólittatnak a családfők és iparos gazdák, gondoskodjanak alkalmas eszközökről, hogy hozzátartozóik, legényeik vagy cselédjeik ily csoporto­sulásoktól tartózkodjanak. Pest, julius 23. A cs. k. rendőri igazgatóság. Különfélék. — Am. Akadémiára a „Vasárnapi Újság“ szer­kesztőségénél eddig összesen 11,262 frt gyűlt be.­­ A Kisfaludy-társaság ma két hete harmadik gyű­lését tartotta s ez alkalommal uj tagokat választott. A lapok mindez ideig nem kapván hivatalos tudósítást a választásokról, aug. elején pedig a társaság rendező gyűlést fogván tartani, melyben már az uj tagok is részt veendők, úgy hiszszük nem követünk el indiscretiót, ha hiteles forrás után közöljük a Kisfaludy-társaság uj tag­jai névsorát, hogy legalább ezek tájékozhassák magukat. Az uj tagok következők: Csengery Antal, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Jókai Mór, Kazinczy Gábor, b. Kemény Zsig­­mond, Salamon Ferencz, Szász Károly, Tóth Kálmán. — Rozsnyóról Írják nekünk , hogy az ág. hiv. tisza­­melléki egyházkerületnek jut. 20 -án Rozsnyón tartott gyűlésén, a Szontagh Lajos, hivataláról előre lemondott egyházkerületi felügyelő úr elnöklete mellett felbontott és számbavett szavazatok eredménye szerint, a kerület felügyelőjévé Zsedényi Edvárd, superintendensül pedig Máday Károly választatott meg. — A Szilágyi István s P. Szathmáry Károly kiadta Szigeti Album megjelent. Igen díszesen van kiállítva a legnagyobb nyolczadrétben s 324 lapra terjed. Két ér­dekes arczkép is van kőnyomatban : a lelkes honleány b. Radák Istvánné, gr. Rhédey Klára és a tatárverő Sztojka László arczképe. Hát a könyv belbecse ? kérdik olva­sóink. Legyen szabad e kérdésre azon írók névsorával felelnünk, kiktől az albumban dolgozatok foglaltatnak. Ezek következők : Arany János, Bzu­zi János, Bródy Zsigmond, Bulcsu Károly, Eszter szerzője, Fáy András, Greguss Ágost, Herepei Ottó, Jókai Mór, Jósika Julia, Kazinczy Gábor, Lanka Gusztáv, Lévai József, Losoncsy László, Majláth Béla, Medgyes Lajos, Melanie, Mento­­vich Ferencz, gr. Mikó Imre, Nyilas Sámuel, Petőfi Sán­dor, S. Lina, Sal Ferencz, Szász Domokos, Szász Gerő, Szász Károly, Szakáll Lajos, IP. Szatmáry Károly, Sze­mere Miklós, Szemere Pál, Szendrei Julia, Szilágyi Ist­ván, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, id. gr. Teleki Do­mokos, Tompa Mihály, Tóth Endre, Tóth Kálmán, Vad­­nai Károly, Várady Gábor, Vecsey Sándor.­­ Tegnapelőtt küldetett szét lapunk mellett az alá­írási ív az új kiadásra Pabst munkájából: „Kalauz a szar­vasmarha tenyésztésre.“ E munkát nem szükség ajánlani; ismeretes az jelességéről. Ezúttal csak az új kiadás nyomdai kiállításáról teszünk egy pár szót, miu­tán alkalmunk volt a könyvet láthatni. A szövegbe nyo­mott fametszvények mind rajz mind nyomat tekintetében kitűnők, s ugyanezt mondhatni a tíz színezett kőnyo­matról is, mely a könyvbe bele van kötve. Maga a könyv szövege pedig oly csinnal van nyomtatva és kiállítva, a papiros oly szép, hogy e kiadást szinte disskiadásnak NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 21-dikén: Mazzi József ur ur első föllépte­i: E r n a n i, dalmű 4 felv. Verditől. — Jul.22-kén: Pünkösdi királynő, vigj. 2 felv. Szigligetitől. Alulírottak szives köszönetet szavaznak az első ma­gyar általános biztositó társulatnak, azon épen oly ne­mesen teljesített, mint gyorsan végzett eljárásáért, mely által e folyó julius hó 5-kén határunkon hullott jég által okozott kárainkért — a kár után mindjárt néhány napra, — minket teljes megelégedésünkre, — készpénzfizetéssel kárpótolt. Az eredmény megmutatta mily kiérdemlett lett a bizalom, melyet ez intézetben mi helyeztettünk. Mi már megnyug­tatva és kielégítve vagyo­­k, mig azon társaink, kik biz­tosításaikkal máshová fordultak volt, máig sem tudják, mikor és mit fognak kapni. Melyről midőn ezen nyilvá­nos elismerésünket közzé tennék, egyszersmind fölhasz­náljuk az alkalmat­la­datára mintat figyelmeztetni, mi­szerint csak tőlük függ, hogy e példátlan gyorsaságú kárpótlás jóvoltát jövőre ők is élvezhessék.­­ Gyűljünk tehát tömegesen e magyar intézet körül mindnyájan, s ez után elérhető lesz, hogy a mostanihoz hasonló gyors kártérítésben, az eddigieknél még olcsóbb díjak mellett részesülhessünk, mert a díjak leszállítása a biztosítók szaporodásától és így tőlük függ. A magyar biztosító társaság szívesen fogja a dijakat még lejebb szállítani, mihelyt azt — az intézet fönnállá­sának, és igy a biztosítók érdekeinek koc­káztatá­­sa nélkül tehetendi. -­ Azonban nem kívánhatjuk, hogy az igazgatóság szédelgési vállalatokba ereszkedjék, s a dijakat — minden számítás nélkül — leszállítsa oly biz­tosítási ágaknál is, hol az eddigi dijak sem voltak elegen­dők a károk födezésére. A magyar biztosító társaság oly elvek vehiculuma alatt alakult, mely neki meg nem engedi utógondola­tokra támaszkodni. — A társaság a becsületes közvélemény támogatására számítván, ügyvitelét oly tel­jes nyilvánossággal vezeti, miszerint neki lehetetlen len­ne — bár­mily eshető­ségeknél — kötelezettségeinek ele­get nem tenni, s azt kész és képes is jobb teljesíteni — mindenkor. — Okosan teszi tehát, ha számít, s tart­­hatlan ígéretek helyett, azon rendülhetlen biztosságra utal, melyet a biztosító közönségnek kívüle — már hely­zeténél fogva — egyetlen más társulat sem nyújthat ha­sonló mértékben. — Ily eljárás illik egy magyar intézet­hez, s az ily intézet méltó, hogy nemes czéljában saját érdekünknél fogva is pártoltassék. Ennélfogva, ha egy vagy más esetben a többi társula­tok kedvezményi ígéretekkel, dij leszállításokkal csalo­gatnának, a nagyhangú phrasisokra mi alulírottak azon egyszerű kérdéssel válaszolunk: „Miért nem tették ők azt addig, míg a magyar társulat nem létezett? ha most tehetik, tehették vol­na akkor is;— miért nem szállították le azelőtt díjaikat? — miért csak most jő­­nek arra a gondolatra, hogy azt tegyék? miért épen most, midőn — mint maguk mondják — annyi veszteségük van. — s

Next