Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)

1860-08-17 / 3155. szám

sem akar ennél többet mondai­i a császári alkot­mányról.­­ Ugyancsak a hivatalos lap a „különfélék“ közt jelenti, hogy a múlt szombatra virradóra a chalensi táborban a császár tábori sátrában, közel a kis her­czeg háló kamrájához tűz ütött ki, de a­melyet oly hirtelen elnyomtak, hogy a császári herczeget föl sem keltették.­­ A „Moniteur de l’ Armée“ szerint egy főbb zsan­­dártiszt, a­ki egy vasúti vagyonban, szabály elle­nére nemcsak dohányzott, hanem egy, ez ellen tilta­kozott utassal, még gorombáskodott is, két heti sú­lyosbított fogságot kapott. Egy lovas tiszt, a­ki szin­tén dohányzott, de nem gorombáskodott, egyheti egy­szerű fogsággal beérte. OLASZORSZÁG! A „Constitutionnel“-t Turinból aug. 10-ről értesítik, hogy oda a már emlegetett osz­trák jegyzék megérkezett; ebben Rechberg gróf ki­nyilatkoztatja, miszerint Ausztria semmi esetre sem tűri, hogy akár Garibaldi akár társai a nápolyi földre kiszálljanak. Rechberg gróf fölhívja a turini kor­mányt, minden hasonló vállalatot akadályozni, s hoz­zá­teszi,­­hogy „a garibaldistáknak Dél-Olaszország partjain történendő kiszállása Ausztria fegyveres in­­terventióját, s az osztrák hadoszlopoknak II. Ferencz segélyére az egyházi államokon át indítását vonná maga után.“ — Bertani tehát hivatalos küldetésben Szliy.Hiába sietett, hogy az ausztriai kormány e fon­tos nyilatkozása fölött a diktátorral tanácskozzék. Egyébiránt a turini hivatalos lapban egy czikket vár­nak e nevezetes kérdésről, melyben Cavour gróf Vik­tor Emánuel király felelősségét Garibaldi vállalataira nézve visszautasítja; azonban a „Const.“ levelezője megemlíti azt is, miszerint a turini kabinet ez érte­lemben még nem ért egyet, de minden­esetre, ha az osztrák jegyzék tartalma csakugyan ily fenyegető­nek bizonyodnék, előbb azon hatást fogják bevárni, melyet Olaszország népeire ezen fenyegetés tenne ; addig is a külügyminisztériumban ezen közbeszólásra vonatkozó köriraton dolgoznak. A kormány az alatt a második cathegoria fegyvereseit beszólítja, s több erősített tábor alakítását határza el; a kölcsön ezen eseményre nem számítva, s a kívánt összeg gyorsan aláiratván, a mennyiséget megkettőzve állitá elő. Mint vasárnapi számunk már említi, Garibaldi szo­kásos bátorságával minden kiséret nélkül megjelent Nápoly kapui előtt, hol az ország nevezetességeivel értekezett; ezen értekezlet eredménye volt, hogy a diktátor csak akkor jó, ha hivatni fog. Ha a parlia­ment a bekeblezés mellett nyilatkozik, ez esetben Ferencz királynak nem marad más választás, mint vagy békésen elvonulni, vagy államcsínyt kísérteni meg, s ezen okból a „Movimento“ szerint az absolu­­tisták készen is vannak a szerencsét fegyverre bízni, s e czélból Nápolyban erélyesen szervezik magukat; a nápolyi hadsereg jelenleg a most idézett lap szerint következőképen van fölállítva: 25,000 ember Cala­­briában, 30,000 ember Nápolyban és környékén,10,000 ember Capua és Gaeta közt. Ezenkívül a főváros felé indíttatnak minden idegen zászlóaljak, melyekkel a kamarilla az eldöntő csata kivivására magát elszánta.­­ A nápolyi választások előjátéka megkezdetett; míg a politikai menekülteknek legtöbb kilátásuk van mindenütt ellenfeleiktől elvitathatni a sikert, azalatt Nápoly város egyik választó­kerülete egyenesen C­o­­s­e­n­a tábornokot, Garibaldi egyik dandárvezérét tűz­te ki képviselőjelöltjéül. Mondani sem kell, hogy ezek mind a bekeblezési politikának tapasztalt harczosai. — Hogy Syracusa gróf hol jelent meg a szárd admi­­ralhajón, s nyilatkozott a bekeblezési politika mellett, mint a marseillei sürgöny után már irtuk, közelebb meghatározva nincs, hihető, hogy e találkozás épen a nápolyi­­révben történt; e gyanítás mellett szól az „Opinion Nat.“ aug. 3-ai nápolyi jelentése, mely így hangzik : „Tegnap jelent meg révünkben váratlanul a szárd admi­­rálfregát’,­ Maria Adelaide“a „Governolo“ hadi kőzös kísé­retében. A kiszállott tisztek az „Európa“ kávéházban s mindenütt, hol magukat mutatták, a legnagyobb figye­lemnek voltak tárgyai. Azon városrészekben, hol az al­sóbb néposztályok laknak, a lazzaronik a piemonti mat­rózokkal fraternizálnak.“ Ezen hadihajók megjelenése s Syracusa grófnak azon tett látogatása egy nappal megelőzte Garibaldi megjelenését Nápoly előtt. Ugyanezen levelező írja még azt is, hogy a nápo­lyi király’egyik közelebbi miniszteri tanácsban javas­latot tett, Palermonál váratlanul 15,000 embert ki­szállítani, s e várost így visszaszerezni; a minisztéri­um ellene mondott a javaslat k vitelének, s a „Par­­thenope“ fregát parancsnoka Varene e támadásnál kívánt közreműködését megtagadta, s beadta lemon­dását. Hogy egyébiránt mily köze van a király befo­lyá­­sának, az a következőből is kitetszik: aug. 4 én „Lar­go San Fernando“n, a királyi lakpalota átellenében egy kiáltványt ragasztottak ki, melyet egy­­ jó csa­ládból való fiatal ember fennhangon olvasott el a kö­­rk­iálló tömegnek, és mely más­nap a „Tuend“ hely­­lapbai egész terjedelmében m­egjelent: „Olaszország ! és Viktor Emánuel! Nápolyiak ! Sza­badulástok órája ütött. Szicziliai és olasz testvéreink, ki­ket a varesei, calatasimii és palermói győző vezet, nem­sokára mindazokat, kik a despotismusnak hívei, s a ha­zának ellenségei, s igy nem méltók, hogy olaszoknak ne­veztessenek, meg fogják semmisíteni. Nekünk mint ola­szoknak, s nektek mint nápolyiaknak, kik az ország be­csületét megmenteni akarjátok, kötelességünk különösen az, hogy ezen eltévedteknek kezet nyújtsunk, ha megbá­nást mutatnak, s szétverjük őket, ha ellentállást kísérte­nének meg. Eszközökben, fegyver, lőszer és harczosok­­ban nincs hiány ; a vezérek — harcz esetére — készen állnak, s meg fognak neveztetni Az ügy szentsége az igaz jogbani bizalom, mely azt védi, s az eredmény bi­zonyossága nem engedhetik, hogy valaki saját személyét a közreműködés terhei alól fölmentettnek tekinthesse. Fegyver az egyedüli törvény, melyre a Bourbonok irá­nyában még hivatkozhatunk , tehát fegyverre ! Mindenki készen legyen a jelszót követni. Nápoly fiatalságának jutott eszébe, hogy a valódi szabadság csak azt illeti, ki vérével vívta ki azt. Isten adott nekünk jogokat, a kéz, mely e jogok megrövidítéséhez nyúl, Isten ellen van emelve.“ E fölhívást, midőn az ifjú nápolyi olvasta, tisztek, hivatalnokok, gazdagok és szegények érdekes vegyü­­lékben képezték hallgatóságát, s midőn tudósító vagy félórai időköz múlva ismét megfordult az említett Largon, a kiáltvány a falon még érintetlenül állott. — Dumas Sándorról Nápolyban következő auto­­graphon van körzésben, melyet közelebbi ottléte­kor egy nápolyi ismerőséhez irt: „Viszontlátásra a királyi palotákon Nápolyban, hol számomra Garibaldi egy szobát ígért fönntartani. Dumas Sándor.“ — A „Lombardia“ szerint Türr tábornok Mila­nóban létekor az egy millió fegyverre 500 fran­kot küldött be a következő irat kíséretében : „Tisztelt urak! E pillanatban szükségesebb, mint va­laha, hogy nagy Frigyes híres mondatára kiki emlékez­zék : ,,„a háború viselésére három dolog szükséges, pénz, pénz, és ismét pénz.““ Újólag is szerencsés volt egy tar­tomány a zsarnokság lánczait széttörni, s az egyesült nagy olasz családba belépni. Ezen tartománynak hadse­regre van szüksége, hogy kivivott jogait meg is védhesse s még elnyomott testvéreinek megszabadítására közre­­működhessék. A hadsereg alakítására pénz kell, és ismét pénz. Az olaszok, kik tizenkét éven át nagylelkű áldo­zataikkal a világ csodálatát érdemelték meg, újabb ta­núságát adandják nagylelkűségeknek. Sajnálom, hogy nem vagyok olyan kis Croesus, minek számosan vannak Olaszországban, s igy nagyobb összeget nem küldhetek önöknek, kérem azonban stb. Türr.“ — Az egyházi államokból a gabonakivitel megtil­­tatott, mert éhségtől tartanak. — Palermóból jul. 2- ről Írják az „Unione“-nak, hogy ott e napon azt híresztelék, mintha a király­pártiak a del Carmine ünnepélyes diszmenet al­kalmával, mint nemzetőrök öltözködve többeket le fognak gyilkolni s nyugtalanságot támasztani; e vé­gett a diszmenet nem tartatott meg, hanem a helyett több rendbeli befogatások történtek ; 30 dikán ismét elfogtak némelyeket, köztök egy pénzügyi hivatalno­kot, épen, midőn a népet a mai kormány elleni fegy­verkezésre buzdították. Néhány önkénytes, kik ezen városrészben fegyvertelenül tévelyegtek, bántalma­zás veszélyének voltak kitéve. Nemzetőrök­ és rend­őrökből alakult őrjáratok fáradnak a rend helyreál­lításán. TÖRÖKORSZÁG: A távirat jelentette már mon­tenegrói fejedelem, Danilo halálát, ki f. hó 13 án, gyilkos kéz által esett el. A gyilkost boszu indítá e tettre, mivel a fejedelem száműzte volt más honfitár­sával együtt. Különben más része úgy látszik nincs e tettben a politikának. A fejedelem nem rég töltötte be 34-ik évét, s 1852-ben, midőn Bécsben tanulmá­nyait folytatta, jut a kormányra V. Danilo név alatt. Később egy görög kereskedő leányát vette őül. Előtte Montenegróban egyesítve volt a világi és papi főhatalom. Danilo uralkodásra jutásával azon­nal kimondá szándékát azon nevezetes reformra nézve, hogy ő csak a világi hatalmat vállalja el, s a papit külön választja. Csetinyeben nemzeti gyűlést tartván, más reformokat is terjesztett elő, melyek a hegyi nép művelődésére és haladására szolgáltak. A papi hatalom elválasztását illető első határozat így volt fogalmazva: „Montenegro világi állam egy fejedelem firál fira szálló kormánya alatt.“ Az öröklést meghatározó törvény eket fogalmaz­tatott : „Az országban való uralkodásra meghivatik Njegos Petrovics Dániel , méltósága és halála után az örö­kösödés örök időkre a fiágra és az elsőszülöttre száll, magszakadás esetében ugyanazon fokú férfirokonokra megy át, s ha több azot egy fokú férfirokon van, köz­tük a legidősbre.“ Jelenleg a Danilo fejedelem egyenes utóda csak két éves csecsemő , s így gyámnoki kormányzás lesz szükséges. A külföldi befolyások alkalmasint föitűnőbbek lesznek, s a fejedelem halála nem cse­kély politikai következményeket vonhat maga után. A néhai fejedelemnek, mint mondják, elejétől fogva erős politikai párttal kellett küzdenie a kis országban. Egy úgynevezett aristokrata párt folyvást ellene sze­gült a fejedelem intézkedéseinek, és hir szerint, kül­földi sugallatokra.­­ Nem lehetetlen, hogy ez elég v­­­letlenek miatt, az örökösödési törvény daczára, belső zavarok fognak támadni Danilo fejedelem véletlen halálából. Távirati jelentések: Zára, aug. 14. Danilo fejedelem holttestét reg­gel 6 órakor R­o­d­i­c­h vezérőrnagy vezetése mellett ka­tonai tisztességgel a cattarói várműveken kívülre kisér­ték, ott pedig a montenegróiak vették át. — Csetinyé­­ben nagy népgyűlések vannak. Turin, aug. 14. Calabriában, mint az O p i n i o n­e írja, több, bár csekély, partraszállást kisértettek meg a királyi haderők szétforgácslása és a végett, hogy bizony­talanság legyen az iránt, hol akar Garibaldi partra szállani. — Genuából sürgönyzik Párisba, hogy Gari­baldi emberei közül 8000 aug. 10-ről virradóra Reg­­gionál háborútlanul partra szállt, a nápolyiak pedig a scyliai erődből kitakarodtak. Floren­­z, aug. 14. Nápoly csendes, a hadsereg és nemzetőrség jól tartja magát. Az ostromállapot el van rendelve. Nápoly, aug. 14. Múlt éjjel Garibaldi embe­rei a „Veloce“ gőzösön egy nápolyi sorhajót, mely a castellamarei kikötőben horgonyozott, meg akartak lepni és elfogni; támadásukat azonban visszaverték s a „Ve­loce”­­ egy fregát üldözi. — Újabban történt partraszál­lásokról semmit sem hallani. Milano, aug. 15. A „Perseveranza”"nak írják Ge­nuából aug. 14-kéről, hogy Garibaldinak Reggio­­nál történt partraszállását Genuában a Palermóból oda érkezett „Abatucci“ gőzös hozta hírül. —Nápolyból aug. 13-áról jelenti ugyanazon lap, hogy a király régebbi környezetéből való emberek az ostromállapot behozata­lát tanácsolták, a­mit azonban a kormány megtagadott. — Azt mondják, hogy a hadakat P­­­a­n­e 11­­ tbk , mos­tani hadügyminiszter fogja Garibaldi ellen vezé­relni. London, aug. 15. A felsőh­áz ma éjjeli ülésében W­o­­dehouse 1. külügyi állami altitkár jelenti, hogy Mar­tin tengernagy általános utasításokat kapott minden eszköz alkalmazására, a­mivel a megkívántat h utalmat nyújthatja s a rendet fönntarthatja. Kilencz hajója van. Megjegyzi továbbá W­odehouse 1., hogy egy Angol-, Franczia- és Oroszország képviselőiből álló bizottság Gö­­ ­sti posta. Pest, aug. 11. A .M. Post' aug. 13-ki száma, egy távirati tudósí­tás szerint Írja: Ha Garibaldi a nápolyi királyt és a pápát (a fran­czia lap távirata csak a nápolyi királyt említi) detro­­nisálja , nem a­v­atkoz­hatik be egy hata­lom se, s ezért nem tarthatni attól, hogy Európa békéje megzavartatik. A párisi félhivatalos lapok aug. 13-dikán mindnyá­jan beszélnek azon manifestumról, vagyis inkább jegyzékről, a­melyben Ausztria az olasz, illetőleg ná­polyi kérdést tárgyalja A „Constitutionnel“ túrni köz­léseit (lásd Olaszország) a párisi hivatalos körökben alaposaknak tartják. E jegyzékkel hozzák már egybeköttetésbe azon tényt, mely szerint a piemonti kormány parancsot adott ki, hogy Bologna megerősítését siettesse, Rechberg gróf a kérdéses jegyzékben állítólag oda nyilatkozván, hogy ha Ausztria kényszerítve lenne Nápoly segítségére menni, akkor a pápai államokon fogna keresztül menni, vagyis Romagnán keresztül veendné útját. Ugyanazon osztrák jegyzékkel mások meg egy másik tudósítást hoznak összeköttetésbe, a­melyet a távíró már jelentett a „Patrie“ után, de a­melyet a félhivatalos párisi lap csak a fönntartandók fönntar­tása mellett közöl. A közlés így hangzik: „Turini tudósításaink egy tényt jelentenek, a­me­lyet mi csak fönntartással említünk. Az állítják, hogy a súlyos bonyodalmak kikerülése végett, a­melyek Olaszországra, Nápolynak Garibaldi által leendő el­foglalásából hárulnának, egy piemonti hadtestnek a két szicziliai királyság fővárosába küldéséről volna szó. Ezen intézkedés a két szicziliai király ő felsége alkotmányos kormányával való egyezkedés folytán léteznék.“ Ezen tudósítással sehogy sem vág össze azon, aug. 12 dikén kelt nápolyi sürgöny, a­mely szerint a ná­polyi kormány egy diplomatiai jegyzékben szükséges­nek találta kijelen­­ni, hogy ha piemonti hajók meg­kísértenek garibaldistákat szállítani ki nápolyi terü­leten, akkor ezen hajókra tüzelni fognak. — Metternich herczeg, mint a kölni lapnak ír­ják Párist egy időre el fogja hagyni, hogy kormányá­nak a helyzeti felől szóval tegyen jelentést. — A párisi börzén aug. 13-án nagyon változó volt az idő. A pénzvilág délelőtt még a legjobb kedvben volt. Garibaldi kiszállása Nápolyban — így gondol­kodtak — azt engedi remélni, hogy Olaszországban a dolgok valahára gyors véget érnek ; a „M. Post“ beszédéből meg azt lehet kivenni, hogy az olasz kér­dés megoldása Olaszországban megy véghez, s euró­pai háborút nem vonana maga után. Ennélfogva a rente 20 c. emelkedéssel kezdte a vásárt, a­mit a jó londoni jegyzés megszilárdítani látszott, midőn a bé­csi sürgönyök hirtelen megfordíták a dolgot. A pá­risi börze ugyanis a bécsi tudósításokban nem látott egyebet első pillanatra, mint egy újabb nagy küzde­lem lehetőségét. A porosz kölni újság tudósítója megrója a bécsi börze ilyetén „hazafias feleletét“ a salzburgi uralkodói beszédekre. — Aug. 20-ra azt hiszik az egész franczia expedi­tes test Bejrútban lesz. A hatalmasságok rend­kívüli biztosai Konstantinápolyban fognak össze­jöni. Az orosz biztos az „Ind. belge“ szerint Novik­off ur, a franczia egys­ik versió szerint Bource ur képvi­selő miniszter Athénében, mások szerint Bechard ur alexandriai főkonzul. Anglia biztosai, mint tudva van, Dufferin lord. Ausztria és Poroszország biz­tosai nevét még nem tudja a belga lap.­­ A „Constitutionnel“nek fennebb érintett, a Tú­ráiba érkezett osztrák jegyzékre vonatkozó hírét a „les Nationalités“ közlése is megerősíteni látszik, mely így szól : „A mi kormányunk e pillanatban rendkívüli munkás­ságot fejt ki a hadszerelésekben, hogy az országot egy­­ mindennap fenyegetőbbé válni kezdő szomszéd hata­lom támadása ellen védelmezhesse. Ezen kormány a mi­énkhez fontos jegyzéket küldött, mely nemsokára közöl­te­tni fog.“ Ezen rövid közlés után megemlítendőnek véljük a „Journé des Débats“ után, mely a fentebbi­eit által okozott benyomást ismerteti, a következőt : „Hozzá kell tennünk, hogy turini levelezőnk szerint Oroszország képviselője illető kormányától a dél-olaszor­szági ügyekre nézve szintén vett utasításokat, melyek a turini kormányra, vagy inkább a déli vállalatokra nézve épen nem kedvezők. Ha ezen hírek valók, úgy könnyen fölfogható annak oka, miért időzött Garibaldi még aug. 9-én Messinában , azonban bár­miként álljon is a dolog rendje, a diktátor szándéka tettlegesítésével még sehogy sem hagyott föl, s jelen­tétlensége csak látszólagos.“ E hírek közepette nem minden benyomás nélkül maradt Ch­artres herczeg azon lépése, miszerint a szárd hadseregben leírt tiszti állásáról lemondott. Állítják, hogy­ a hg ezen lépést családi tanácskozás folytán tette. Lajos Fülöp unokája ezen lemondását a Délolaszországban készülő eseményekkel indokolja. — Garibaldinak Nápoly elleni működéseit illetőleg különfélék s sokban egymásnak ellentmondó hírek érkeztek. Az „Ind.­b.“ szerint Turinban oly nézet volt, hogy Garibaldit az események fennebbi fordulata mellett sem kell támogatás nélkül hagyni, ha csak az olasz ügyek vezetését teljesen el nem akarják ejteni; azonban Cavour grófnak Talleyrand kijelentette, mi­szerint Napóleon császár a turini kormányt azon eset­ben, ha Velenczét megtámadná, nem segítheti, mint­hogy a villafrankai béke által kötve van.­­ Ezen le­velező szerint beszélnek Ferencz király egy leveléről is, melyben ez népéről, hadseregéről és kabinetjéről állítja, hogy mindegyiktől, majd egy majd más érte­lemben elárultatok, de ő azért mint katona fog har­­czolni tudni.­­ Az aug. 4-ki hivatal­os lap a belügyminiszter egy köriratát közli, melyben a tartományi n­épessé­get igyekszik megnyugtatni. Az 1816-ki restauratio t. i. a népnek megígérte, hogy a községi javak föl fognak osztatni; ennek teljesítésére a szegényebbek nem akarván tovább várakozni, több helyt annak tett­leges életbeléptetéséhez fogtak, mi nyugtalanságra vezetett. Romano most megígéri, hogy az 1816-i ígé­ret minél előbb végre fog hajtatni. . ■ ■­­ — Aug. 5-én az idegen hadihajók fölhivatták,hogy­ a nápolyi­ kikötőben fővonalon kívül foglaljanak ál­lást; a kormány ugyanis attól tart, hogy Garibaldi, úgy mint Marsalánál tett, ezek háta mögött szállítja" . csapatjait a szárazra. — Nápolyban, valamint a tar­­tományi városokban is a választó bizottmányok teljese­n működésbe léptek ; a főváros két fő bizottmánya, ha­bár érzületre épen nem egyenlők, az előszavazatnál majdnem ugyanazon jelöltekben egyeztek meg, u. m. Carlo Poerto, Roberto Savarese, Mariano d’Ayala, Napóleone Serugli, Eurico Cosenz, Camillo Carraccio, Giuseppe Ferrigni, Giuseppe de Simone, Antonio Ra­­inieri, Stanislav Gatti és Rudolfo d’Affu­tto. A mazzi­­nisták határozottan monarchikusok ; a „Presse“ pél­dául a Forliba visszaérkezett Aurelio Saffi gróf be­szédéből közli a következő helyet: „Olaszország egységének gondolata bennem minden­ egyéb gondolat elfog, hogy ezt létesíthessük, szükséges, hogy a savoyai házhoz, a nagy Viktor Emánuelhez, ezen csodaszerű­ királyhoz csatlakozzunk.“ — Palermoban aug. 6-án ismét egy miniszterválto­zás ment végbe : La Loggia és San Georgio kiléptek; C­r­i­s­p­i eddig tárczanélküli államtitkár belügyi és közbátorsági, A­m­a­r­i külügyi, Er­ran­te igazság- és cultusügyi, de Giovanni pénzügyi, Piola ten­gerészeti és Paterno hadügyi miniszterek lettek. — Depretis, ki Crispivel jó lábon áll, a szárd statútu­mot kihirdette ugyan, de annak életbeléptetését bi­zonyos időre el kelle halasztania, minthogy a forra­dalom által kitűzött czél elérésére a diktátori hata­lomra még szükség van, egyébiránt pedig az ezen alapt­örvényre fektetett törvényjavaslatok elkészítése is időt kíván.­­ Az „Indipendenza Italiani,“ a nápolyi alkotmá­nyos autonomisták orgánuma, panaszkodik a reactio­­narius fondorlatok ellen, melyeknek forrása Caserta , hol 5-6 club van Morbillo, Caprioli, de Rossi, de Spagnolis stb. vezetése alatt, kik a Szicziliából visz­­szaérkezett s oda szállásolt csapatokra támaszkod­nak.­­ Az „Iride“ szerint folyvást érkeznek Nápoly­ba idegen katonák, mi ellen több tekintélyes polgár előterjesztést készül tenni a belügyminiszternél; a tartományokban is gyakoriak a reactionárius merény­letek ; Variban a jezsuiták mellett demonstráltak; Sant’ Agata dei Gotti­ban bizonyos Ciervo vonult vé­gig az utczán fejér zászlóval, követtetve egy csoport ifjú által, kik az alkotmányra „vesszen el“-t kiabál­tak. Toccoban jul. 29 én a városi milicia lefegyve­rezte a nemzetőrség egy őrállását, eltávolíta a t­od­­­ort, mi­közben több sebesülés és halálozás történt . A szárd hadseregben a Sziczilia melletti lelke­sedés most már a közemberek közt is úgy elhatama­­zott, hogy a kormány szükségesnek­­ látta a szabad­­ságosítást végkép megszüntetni. — Óránként várják az 50,000 vontcsövű fegyvert,melyeket Francziaország­­ban rendeltek meg. — A nemzeti kölcsönre kihirdetett aláírások aug. 11-én zárattak be; az eredményt rend­kívül fényesnek mondják, majdnem háromannyi je­gyeztetett alá, mint kivántatott. — Aug. 10-én éjjel ismét 3000 önkénytes vitorlázott el Genuából, 4-én pedig Ravennából 280 Szicziliába. A chinai expeditióról írja a „Times“ aug. 13-diki száma. Anglia és Francziaország teljhatalmú biztosai azóta a hadseregekkel együtt bizonyosan elérték azon pontot, a­hol 18 hónappal ezelőtt lord Elgin és Gros báró egy­mással értekeztek a Chinával kötendő szerződésről.— Ugyanazon sárga tengeren állanak most az angol és fran­czia hadihajók. Mostantól fogva nagyon feszülten várunk minden chinai postát. Meglátjuk lord Elgin utasításai cselekvést vagy várakozást parancsolnak-e. Nem közön­­­bös dolog, ha meggondoljuk, hogy az expeditió napon­ként többe kerül 10,000 fontnál. Lord Elgin oly idő­ben érkezett Chinába , melyet kedvezőnek mond­hatni czélja elérése tekintetéből. A chinai udvarnak mé­lyen megalázottnak kell lennie szükségkép. A császári kormány korhadt volta nagyon föltűnő. A nagy császári pedáns, tanácsadóival körülé, az uralkodó legszerényebb teendőit sem képes többé gyakorolni; még csak úgy sem viselheti magát, mint ha alattvalóinak életét és vagyo­nát oltalmazná a nyílt erőszak ellen. A sikkasztás annyi­ra men , hogy a pénz általában nem juthat azon depar­­tementba a hová rendeltetnék. Ezerek lemészárlása van napi­renden, s azt mondják sokan, inkább, be kellene avatkoznunk a kormány részére, hogy kényszerítőleg lép­jünk föl ellene. Nem ez Elgin lord utasítása. A tatár nagyon , beteg s Oroszország ott ül halálos ágyánál, várja hogy adja ki lelkét. Sokkal betegebb pedig az, mint a török, s ezen tatár soha sem volt barátunk. Sokkal többe is kerülne életben tartani, mint a­mennyibe a török kerül, és sok­kal reménytelenebb a feladat. A chinaiak ravasz, gya­korlati jellemében vannak némi elemei az önkormány­zásnak. Községtanácsaikban önkormányzással bírnak s jól kormányozzák magukat. A cantoni gyapotkereskedő-v­ezér 30,000 dollárt tett föl, hogy a francziákat és ango­lokat megint visszaverik a Taka-erődöktől. Azon ezéh képes bármely czélra, melyet jónak tart, tízszerte na­gyobb észlettel előállani. Egy jele, hogy a chinaiak képesek az önkormányzásra. De ezen ezéhek semmit sem tehetnek a jelen nyomasztó császári rendszer alatt. Ha pekingi expeditiónk azon császári rendszert megbuktat­hatná, több jót tehetne az emberiségre nézve, mint ha a kormányt azon helyzetbe tenné, hogy megsemmisítse azt a sok rablóbandát, melyeket a mostani rendszer ál­lított elő. Ugyancsak a Times írja, hogy a szíriai hadi­ind­­■ ködések folytán nyomasztó állapotban van a török pénzügy. „Kiváncsiak az angolok, hogy menekül ez alól a török kormány. Hír szerint a brit kormánynak erős előterjesztéseket tenn­e pontra nézve. De további segélyről nem lehet szó, hacsak előbb a török birodalom teljesen újjá nem lesz szer­vezve. ■ — Belgrádból Írják az „Augs. A. Ztg“-nak : 9-kéig a csend többé nem jön háborítva. A szerb miniszter­elnök és a török basa egy közös tanácskozmányban, melyre a konzulokat is meghitták, elhatározta, hogy a fegyverviselés tiltassék el, és a török rendőrség a szerb rendőrséggel együtt járjon őrt. A török azon­ban se a maga alattvalóit le nem fegyverző, se rend­­őrsége nem akart csatlakozni a szerb rendőrséghez. 6 dikáról 7-dikére menő éjjel újabb nyugtalanságok kiütésétől tartottak. Még azelőtt való este dobszóval hirdette ki a szerb hatóság a fegyverviselési tilalmat s minden szerb engedelmeskedett. De a törökökö­rögországnak pénzügyi viszonyait az biztositott kölcsönre vonatkozólag megvizsgálta s reformokat ajánlott.

Next