Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)

1860-08-17 / 3155. szám

szeretni, de ne feledjék őket egyszersmind nevelni, e nevelés által képesekké tenni arra, hogy a hazát szóval és tettel szerethessék is. — A tanárok kegyesrendiek; rendkívüli tantárgy, szépírás és ének. — Igen czélsze­­rűen fölemlittetik a ,tanodai bizottmány,­ melyben a föl­­desuraság, a városi elöljáróság s a tanári kar képviselte­tik. Óhajtandó, hogy minden tanintézet mellett működ­jék ily vegyes bizottmány. Minél többen — akár testü­letek, akár egyedek — a jog korlátai közt befolynak va­lamely intézetnek természetesen nem didaktikus vagy paedagogikus (noha itt is helyén van a votum consultati­­vum), hanem külső socialis és anyagi ellátásába; minél többnek adatik kilátás, egykor a szülőföldi tanintézet fölvirágoztatásához erő­teltig járulhatni, annál könnyeb­ben éretik el az óhajtott czél. Azonban az ily tanodai bizottmány tagjának czíme az élénk részvétet fejezze ki, melyet az illető a tanügy iránt tanúsít. A sinecurák ne szaporíttassanak. Minélfogva a tanintézetek igazgatói kedves (és az intézetre nézve hasznos) dolgot teende­­nek, ha e bizottmány működését és tevékenységét a pro­grammban érdemlegesen megismertetik. Hadd ismerné — és tanulja tisztelni az ifjúság — az egész haza az ily buzgó férfiakat ! Az ifjúság számát illetőleg : volt a tanév elején 129 ; ezek közül vallásra nézve: róm. kát. 110, h­elv. hitv. 11, ág. hitv. 5, héber 2. Hiányzik a tanulóifjúságnak nem­zetisége szerinti rovatozása ; pedig épen most szám­adatokra van szükségünk : ha csak, minthogy magyar az előadási nyelv, az ifjakat mind magyaroknak nem veszszük. — A 41-ik lapon szép necrolog foglaltatik Horváth József kegyesrendi tanár fölött. Az érdekes füzet végén az iskolai jótevők hálatisztelettel emlittetnek. (Folytatjuk.) DEEZS, aug. 11. Gr. Mikó Imre e nmltga ma utaz­ván keresztül városunkon, itt különös kitüntetéssel fogadtatott. Délután fél négy órakor érkezett váro­sunk határához, hol a nemes és polgár ifjakból álló lo­vas bandérium fogadta s a deézsi Társalkodási Egylet küldöttsége számos kocsiban, melynek vezére dr. F. K., az egylet, a megye és város tisztelgését elfogadni fölkérte, mely fölhívást ő nmltga elfogadva, a szónok fölemlité, hogy nem hideg kötelesség, hanem szivünk nemes érzete mintegy önkénytelen sugallja e tisztel­gést, mert gr. Mikó Imrének a status férfiú bölcsessé­ge a politikai mély belátással s higgadtsággal egyesül, a mit ő akar, az csak jó lehet, s azon a utón fogunk mi is haladni, melyet ő kimutatott. Ezután a menet a piaczra kisérte ő nmligát, hol az egylet laka előtt a nagy számú népség éljen kiáltásai s a Rákóczi induló eljátszása közben kocsijából kiszállván, Tor­ma István volt országgyűlési követ üdvözlé, beszé­débe elősorolván a gróf hazafiai érdemeit s üdvös munkásságát, jelen útjához is szerencsét kivánt, hogy a szász nemzet is szorosabban legyen kapcsolva a haza szivéhez, s a különböző ajkú nemzetek testvéri kezet fogásának örvendhessünk, s valamint a megye­ház homlokzatán e fölirat van bevésve: a „közjónak,“ úgy legyen minden léptünk a közjónak szentelve, erre a gróf érthető tiszta hangon körülbelül eként válaszolt : „Nem tudom minek tulajdonítsam a szívélyes fogadta­tást és kitüntetést, a személyem iránti rokonszenvnek, vagy a körülmények története összetalálkozásának, me­lyek ezen utam czélja felé vezetnek, vagy egy 10 év óta magába rejtett, kisajtolt fájdalom, könyekbe nyilatkozó hazafi szenvedések békés kitörése, de legyen bármelyik, e város lakosainak jó érzelmeiről tesznek bizonyságot. Deczs lelkessége még a régibb időkből ismeretes, de a közelebbi időkben is nem volt honfiúi vállalat, melynek élén ne állottak volna, nem áldozat, a melyben tehetsé­gük szerint részt ne vettek volna, nem üdvös eszme, me­lyet ne pártoltak volna, nem pendült meg egy húr a haza szivében, melynek öröm vagy fájdalomhangja e vá­ros polgárainak s a megye értelmeségének keblébe visz­­hangra ne talált volna, úgy tűnt föl Deézs városa a két Szamos összefolyásánál mint egy vár, egy homok sziget, melyen biztos nyugpontot talál a hazafi szem messzené­­ző pillantása. Ez alkalommal is tegyünk ünnepélyes szent fogadást, hogy szeretni fogjuk mindég a hazát, érette áldozni készek leszünk s mindenek fölött a haza érdeke álland szemünk előtt, s azt semmi más ér­deknek föl nem áldozzuk. Válságos idők következhet­nek, nevezetes dolgoknak nézünk eleibe, aggasztó hely­zetbe juthatunk, várjuk be nyugton s higgadt megfonto­lással az eseményeket.“ Ezután a polgármester fürdőn lévén, helyette rend­­őrfelügyelő Veres László tolmnácsolá a tanács és a polgárság érzelmeit, a naphoz hasonlítván az igazi atatás férfi és hazafi bölcsességét, minek végével a gróf kocsijába visszament a népség éljenkiáltása, s az egy­let terme ablakaiból nagy számmal nemzeti ruhába öltözött lelkes honleányok fejér kendőik lobogtatása s a szívélyes bucsuvétel más megindító jelei között. A zenekar a „Hunyadi induló“t játszá. A küldöttség ő nultgát a nagy hídig kiséré, úgy a bandérium. Erre szives búcsút venni méltóztatott. 1. 1. A B.­P. Hírlapból közöljük a következőket: F. hó 18-kán fog Ő cs. k. Apostoli Felsége születés­­napjá­nk megünneplésére, Buda várának főplebánia tem­plomában 10 órakor a nagymise megtartatni. A jelenlevő cs. k. titkos tanácsos, kamarás, asztalnok s nemes urak meghivatnak az ezen alkalommali megje­lenésre. Azon cs. k. titkos tanácsos, kamarás, asztalnok s ne­mes urak, kik a f. hó 20-án történő sz. István-napi me­netet kisérendik, reggeli 7 órától fogva a sz. Zsigmond­­ról nevezett vártemplomban szíveskedjenek összegyűlni. Budán, aug. 14. 1860. A cs. k. magyarországi helytartóság elnökségétől. Benedek, cs. k. táborszernagy. Jegyzet. A városi plébánia-templomban a cs. k. titkos tanácsosok, kamarások s asztalnokok számára az ülőhelyek hát első sora az evangyéliumi oldalon a presbyteriumban, s a főnemesek, valamint a nemes urak számára az ülőhelyek­­ első sora az epistola-oldalon, a templom­hajóban van kije­lölve,­ a vártemplomban hasonlókáp , tekintettel azonban az ottani korlátolt térre, templomban, s részint a korlátolt tér miatt, az elett, a menet útján gyűlnek össze. A zsoltárok eléneklése után a menet következő rend­ben indul meg : 1) Czéhek s testületek a szokásos sorban. 2) Iskolák. 3) A szerzetesek. 4) Az összes pest-budai plébániák. 5) Egy gyalogsági osztály. 6) A cs. kir. hatóságok, még­pedig a pénz , igazság-, valamint belügyminisztériumbeliek. 7) A papság kar­ingekben, stólákban s papi süvegekkel. Oldalt mennek a pesti egyetem dékánjai s rector magnificusa, a pedellusok előllépése mellett. 8) A sz. Zsigmondról nevezett prépost, mint a szent jobb őre. 9) A szent jobb, 4 diaconus által vitetve, misemondó ruhában s papi süveggel, mig két oldalról a tiszthatóság hat alhivatalnoka égő fáklyákat visz. Ezeken kívül a pest-budai két tiszthatóság. 10) A magas pontificans a segédlettel. 11) Az ideiglenes ország­főnök. A szent jobb őrétől fogva, a menet mindkét oldalról katonai sorfal által kisértetik. 12) A cs. k. titkos tanácsosok. 13) A cs. k. kamarások. 14) A cs. k. asztalnokok. 15) A nemesség. 16) Egy gyalogsági osztály. A menet a Hentzi-­s disz-téren, az úri utczán a ta­nácsház téren a főplebánia-templomba megy, hol a szent jobb egy oldal-oltárnál tétetik le. A magas pontificans segédletével együtt a főoltárhoz megy, s a különböző méltóságok a számukra kijelölt helyeket elfoglalják. Erre következik az ünnepélyes nagymise s a szónoklat. A dísztéren egy zászlóalj díszeleg, mely a mise alatt 3 üdvlövést tesz, ezen üdvlövésnek mindegyikére a Gel­lérthegy ágyúi válaszolnak. A mise s a szónoklat után, s az oldal-oltárnál a zsol­tárok s ének bevégeztével, a szent ereklye fölemeltetik s a menet az előbbi rendben visszamegy a vártemplomba s Te Deummal záratik be. Jegyzet: A testvérvárosoknak egy bizottmánya gon­doskodik a kijelölt rend fönntartásáról, mind a templomok­ban, mind a menetek alatt. Lovag Benedek táborszernagy ur ő excellentiája f. évi aug. 14-től az egész országban következő hirdet­ménynek közzétételét rendelé meg : „Már f. é. apr. 25-én kelt hirdetménynyel kijelentettem, miszerint én az ország érdekében s kötelességem helyes fölfogásában, a kedélyeknek bárminemű jogosutlan köz­­nyilvánítások általi nyugtalanítását határozottan gáto­­landom. „Most az ország némely helyein előfordult esetek , hol hatósági engedély nélkül szándéklott fáklyás menetek a közrenddel egybe nem férő kihágásokra nyújtottak al­kalmat, s kényszerítenek, hogy további rendeletig az ország egész területén minden hasonló tisztelgéseket föl­tétlenül eltiltsak. „Az ország és lakosainak jóléteérti legőszintébb ér­zelmektől áthatva, de a törvényes rend fenntartásáérti felelősségemet is szem előtt tartva, egyszersmind kész­tetve érzem magamat, az említett hirdetményt ezennel általánosan emlékezetbe hozni s azon szomorú következ­ményekre figyelmeztetni, melyek azokat, kik ismételt jó­­akaratú intéseim ellen cselekesznek, kérlelhetlenül suj­­tandanak." (Bp. H.) Menetrend sz. István ünnepén. Aug. 20-án. Reggeli 7 óra előtt a cs. kir. titkos tanácsos, kamarás, asztalnok s nemes urak, valamint a cs. kir. államhivatal­nokok s testületek, melyek a menethez csatlakozásra vannak hivatva, részint a sz. Zsigmondról nevezett vár­ különfélék. — Tegnap délután ment végbe nagy ünnepélylyel gr. Keglevich Béla és gr. Batthyány Ilona esküvője a ferencz­­rendiek templomában. Az esti lapok már közüik ez esemény leírását. A M.S.két leirást is közöl. Ebből veszszük át a kö­vetkező adatokat: Már 3 óra előtt sűrű csoportok fogla­lák el a sz.-ferencziek terét, az ifjú pár iránti részvéttől ösztönöztetve 3 és 4 óra közt e csoportok tömegekké nőt­tek s az egyetemi utczát és tért Károlyi György gróf palo­tájától fogva, honnan a nászmenet kiindulandó vala, az uri- és kígyóutcza szögletekig egészen elfoglalták, s a jelenle­vők száma több ezerig emelkedett. A nászmenet 33/4 óra­kor indult ki a Károlyi palotától, s alig vonult a temp­lom felé, a jelenlevő sokaság lelkes elyenekben tört ki, midőn az ifjú párt, és az illető családok tagjait megpil­lantó. A templomban a részvét és öröm hasonló nyilat­­kozványai törtek ki. Itt a vallásos szertartást Méhes po­zsonyi kanonok úr, a Zichy-család egykori nevelője hajta végre. Keglevich Béla gróf részéről mint násznagyok je­lentek meg : Almásy Pál és Almásy György gróf ; Bat­thyány Ilona grófnő részéről: Zichy János és Zichy Jó­zsef grófok. Nyoszolyó leányok valának : Bánfy Erzse grófnő, Orczy Thekla bárónő, Keglevich Róza és Margit grófnők. Főfények: Károlyi Gyula, Szápáry Gyula, Batthyány Elemér és Keglevich György grófok valának. A nászmenetben megjelent a grófhölgy édesanyja Bat­thyány Lajos gróf özvegye.—­A szertartás végezte után a tömeg hasonló lelkesedésben tört ki, s a nászmenetet Ká­rolyi György gróf palotájáig kísérti­. — Párisból írják (aug. 11.): Néhány nap óta a legjobb és legbefolyásosabb körökbe tar­tozó urak és hölgyek közül igen számosan magyar kalapot viselnek. — A Londonban tartott Széchenyi gyászünnepélyre a meghívó, (angolból fordítva) e kép szólott: Több, jelenleg Angliában lakó magyar óhajtván­yanu sitni, hogy osztoznak szülötte hazájoknak a megboldogult gróf Széchenyi Istvánnak halálán való mély és k­ifájdal­­mában, ki egész életét hazája szolgálatának szentelő, s kit minden magyar, politikai pártkülönbség nélkül, régóta úgy tisztelt mint a reform, társadalmi haladás és anyagi bol­dogulás atyját s egyszersmind a magyar irodalom legbő­­kezűebb előmozdítóját, emlékét ünnepélyes misével vagy requiemmel akarják megünnepelni, mely tartatni fog a sz. János evangélista egyházban (Duncan Terrace, Islingtonban) közelebbi szombaton, aug. 11 ikén 1860 ban, mely áhitatos gyűlésre tisztelettel hivják meg azon köztisz­­teletű és számos barátot, kiket az örökre sajnálandó gróf birt ez ország társadalmi köreiben , valamint saját honfiai­­kat. Az isteni tisztelet 11 órakor fog kezdődni. London,­aug. 7-én 1860. Szerelmey Miklós K. Park Terrace, 6. Brixton Road. Az ünnepély a mondott napon, mint röviden értesülünk, számos magyar és nem magyar jelenlétében véghez ment. — Figyelmeztetés. A pesti mű­egylet igazgató­választmánya megbízásából van szerencsém fölhívni a t. ez. közönség figyelmét a jelen havi különösen érdekes műt­árlat megtekintésére. E havi műtárlat érdekét emeli azon körülmény, hogy ki vannak állítva azon pályafest­vények is, melyek közül a horvátországi szűkölködők­ ja­vára rendezett sorsjáték nyereményei közé megveendő olajfestvények vásároltatni fognak. A kiállítás helyisé­geiben (földm­asor Diana-fürdő, a lánczhid átellenében) egyszersmind részjegyek is kaphatók. Pesten augusztus 15-én 1860. Ritter Sándor, egy f. titkár. — Reményi az engedélyezett időre nem érkezhet­vén Temesvárra, újabb engedélynél fogva f. hó 18-kától számítandó 14 napig adhat hangversenyt Bánság terüle­tén. E szerint Lugoson át érkezve, Reményi f. hó 19-én odaadja Temesvárott első hangversenyét; 22-kén Buziá­­son fogja hallatni varázshegedűjét; 23-án második hang­verseny Temesvárott. Innen Nagy-Becskerekre, Újvi­dékre, Zomborra, Bajára, Szabadkára menend, és ezzel alkalmasint be is fejezi művészi körútját hazánk vidé­kén, mert September végével már Londonban foglalja, el ismét állomását. (Dtv.) — Boscovitz zongoraművész aug. 12-kén Debre­­czenben adá hangversenyét. — Gyöngyösről írják az ottani kaszinó örvendetes gyarapodását. Nagyobb, alkalmasb szállást vett, mióta tagjai száma közelebbről tetemesen gyarapodott. — E napokban jelent meg Remellay Gusztáv „Múltúnk hölgyei“ czimű, a nők számára regényes kró­nika modorban irt történelmi munkájának I. kötete gr. Széchenyi Istvánné kőnyomatu arczképével. A munka néhai Go­rove László özvegye R­á­c­z Mária (Go­­rove István anyja) emlékének van ajánlva. A szerző, mint élőbeszédében mondja, gyermekkorában G. L. történeti műveiből s elbeszéléséből kedvelvén meg a történelmet,em­léke iránti kegyeletét akarta tanusítni ezen ajánlata ál­tal. A szépen irt élőbeszédben az elhunyt jeles özve­gyet mint az utánzásra méltó magyar matrónák példány­képét festi le a szerző. A munka i­dején olvasható 1000- nél több, nagyobb részt hölgyelőfizetők közt a legfénye­sebb főaristokratia neveit, mint Eszterházy s Koburg her­czegnét, Almássy, Apponyi, Batthány, Csáky, Butler, Dessewffy, Eötvös Kft., Forgách, Kun, Károlyi, Ná­­dasdy, Pejachevich, Széchenyi, Szapáry, Zichy, Wenk­­heim stb. gróf s báró hölgyek. Ezen részvét örvendezte­tő jel a­ ra nézve az iránt, hogy törekvése, melylyel évti­zedekként ismerteti történelmünkkel a hölgyeket, ezek­nél elismerést talált. A­mi a munkát illeti, az nem csak kellemes, de hasznos, sőt mondhatni szükséges olvas­mány a nőknél. Könnyű modorban vezetett előadással ismerteti meg a hölgyekkel történelmünket, melynek ese­ményeit folyvást nők körül csoportoztatja össze. Szerző egész munkája folyama alatt a honszeretet legforróbb nyelvén szól, s az Ősnek példáira hivatkozva, a vallásos­ságra, hazafiuságra s minden női erényekre buzdítja ol­­vasónőit, miért minden férjnek s atyának ajánlhatjuk e munkát, melynek szerző a 2-ik kiadását tervezi, ki az ígért 1 kötet helyett kettőt ad eddigi előfizetőinek, hogy, mint mondja, meghálálja a szép pártolást, melyben ré­szesült. * — B­o­é­r Ignácz az uri-utczai kisdedóvó-intézet (alap­­növelde) tulajdonosa, múlt kedden, e hó 14-kén tanítvá­­nyai számára próbaünnepélyt rendezett, melynek sikeré­ről csak dicséretest mondhatunk. Boér úr ez alkalommal ismét fényesen bebizonyítá e térem­ hivatottságát, vala­mint alkalmat nyújtott a szülőknek ismét meggyőződni az alapnövelés fontos volta és szükségességéről. A közelgő Szent István ünnep alkalmából a t. közön­séget van szerencsénk a következő munkácskára figyel­meztetni: „A szent István első magyar király tisztelete, mint Budán tartatik.“ XII. 96­­. Ára szép kemény kötés­ben 10 kr e. é. kapható a szent István-társulat ügynöki hivatalában, Lipót­ utcza 8. sz. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Fog-e sikerülni Garibaldi expe­­ditiója Nápoly ellen ? a kérdés foglalkoztatja most a lapokat. Az,Observer' Írja: Ha Garibaldi a partokon valahol kiszállott s Nápoly­­nak megy,­­ az eredmény nem maradhat sokáig kétes. Alkalmasint néhány kemény összeütközésre kerül a do­log. A Bourbonoknak még mindig szép seregök van, me­lyeket a még tanulatlan csapatok parancsnoka nem néz­het le. De bármi jó legyen a sereg fegyelmezve, s bármi hű legyen vezéreihez, csak keveset tehet oly ügyért, mely lelkesedést s hazafias érzelmeket nem ébreszt. Érzik a katonák, hogy hazájuk ellen harczolnak, s csak a testü­leti szellem edzi bátorságukat. A nemes nagylelkűség, hazafiság mind Garibaldi részén van Nápolyban. Az el­lenkező részen csak az engedelmesség megszokása és a katonai fegyelem, a­melyek az első veszteség után nem állják meg a sarat. A király csak seregére, az udvarral közvetlen vagy közvetve összeköttetésben levő ne­messég egy részére , s a főbb papokra számíthat. Mit tehet érette serege , megmutatta Calatafimi és Milazzo mellett, s az udvaron ezek és főpapok a tos­­kánai eseményeket sem voltak képesek megakadá­lyozni. Nápolyban még kevesebbet tehetnek. Még mi­előtt a hideg novemberi szél megfosztja lombjaitól az erdőket,­­ be lesz végezve a nagy olasz dráma, mely annyi nagyszerű jelenetet mutatott föl. Pillanatig sem kétkedhetünk az eredményen. S ha Garibaldi a két szi­­cziliai királyság ura lesz, az olasz királyság megszilár­dítására még csak idő kell. Ha Piemont a herczegsége­ket, az egyházi állam nagy részét, Nápolyt és Szicziliát már egy uralkodó alatt egyesítve bírja, a többi olasz tar­tományok sorsa nem soká marad eldöntetlen. —• Mint a kormány képviselője, sir Georg Grey megy Balmoralba, s őt a belügyi államtitkár váltja fel utóbb. Sir Herbert, a­ki a királynét Skócziába ki­sérte, megint Londonban van. — A királynő, a Court Journal szerint, Hamburgon át megy Németországba, s­zeptember 10 kén érkezik Coburgba. FRANCZIAORSZÁG. A párisi „Opinion Nationale“ előtt nem volt meglepő azon általunk legutóbb köz­­lött marseillei sürgöny, a mely Garibaldinak f. hó 7-dikén Nápoly kapui előtt tett merész megjelenését s azon központi bizottmány tagjaival folytatott ta­nácskozását jelenté, a­mely bizottmány a szárazföldi tartományokban az egységi mozgalmat vezeti. Az „Opinion Nationale“ e tudósítást más után már meg­kapta volt, s azt a fennebb említett sürgöny által csak megerősítettnek találja. A párisi lap nagyon helyesli, hogy Garibaldi, mielőtt cselekvőleg föllépne, a nápolyi parlament hívását akarja bevárni. E hatá­rozatnak szerinte az lesz az eredménye, hogy tartóz­tatni fogja Ausztria interventióra való kedvét, ezen interventióra kevesebb jogot vagy ürügyet szolgáltat­ván. Mert, így okoskodik­ az „Opinion," ha maga a nápolyi nemzet mondja ki a Bourbonokra a trónvesz­tést, s hívja be a diktátort, akkor a dolgok a tények terén s azon cselekvési körben maradnak, a melyekre a be nem avatkozás elve alkalmazható, s igy az ille­tők az általános összeütközés esélyeit annyival keves­bíteni fogják, föltévén, hogy azt ki lehet kerülni. Ám­de mit mond most az „Opinion Nationale,a mi­dőn egy, aug. 11-dikén kelt nápolyi sürgöny, még­pe­dig alkalmasint hivatalos, mint tudjuk, azt jelenti, hogy egy garibaldista hadtest Reggio vidékén ki­szállást kisértett meg, s hogy 200 ember ki is szállott ? — A kölni lapnak Parisból, aug. 12-ről írják: „Mind Turinban, mind Milanóban az Ausztriával való közel szakítástól félnek. Turini hivatalos körökben egyébiránt a háborút oly szükségességnek tartják, a­melyre már csak készen kell lennie." Ugyanazon tudósító azt mondja, hogy a turini el­lenzék Ratazzinak a kabinetbelépését sürgeti, ellenben Cavour gróf nem akar ráállni, sőt készebb lemondását beadni. — Hire vám hogy A­q­u­i­­­a gróf, a nápolyi király nagybátyja, a napokban Parison menne keresztül s Spanyolországba venné útját. — A porosz ,,Nat. Ztg“-nak írják Párisból, aug. 12 ről : „A franczia kormány igen aggodalmasnak mutatja ma­gát a Németországban legújabban történtek, különösen pedig a teplitzi összejövetel és a tervezett varsói miatt. A legmagasabb körökben a békés biztosítások oly nyo­matékosak, hogy itt ezen békepolitikának komolyságá­ról általában meg vannak győződve. Annál inkább fél­nek, a­kik e meggyőződésben vannak attól, hogy a szá­­razföldön mutatkozó coalitiós törekvések Francziaorszá­­got háborúra kényszeríthetnék,nevezetesen,hogy ez utóbbit oly helyzetbe találják hozni, hogy szét kelljen ütnie, mielőtt a szövetség készen van. „Az igazságnak tartozom vele, — folytatja a porosz lap levelezője — ha mindjárt a német önérzetet megta­lálnám is általa sérteni, hogy következő észleletem ered­ményét közöljem: Németországtól magában nem tart Francziaország semmit, és a teplitzi összejövetel, kivált a német sajtó legnagyobb részének osztrákellenes maga­tartása mellett, itt nagy aggodalmat nem keltett volna, ha a kormány nem vélné magát bizonyosnak abban, hogy mindezen kísérletek lelke Anglia.“ Levelező itt megé­rintvén, hogy a most említett összejövetelen egyik rész­ről az Oroszországgal való kibékéltetés óhajtása is föl­merült, áttér a varsói tervezett találkozásra, s az ottan tartandó conferentiának már csak azért is komoly jelle­met tulajdonít, mivel K i­s­s­e­­­e­f­f gróf, a Párisban levő orosz nagykövet már megkapta az utasítást, hogy a Varsóba utazásra készen legyen." A Duff­er in lord a Szíriába küldött angol biz­tos már hajóra szállt Marseilleben, Párison keresz­­tül utaztában, kétszer fogadtatott a császár által. Mint hallatszik, sok maronita család Algírba akar ki­vándorolni, a­hol a kormány letelepüléseket földbir­tok adományozásával akarná könnyíteni. A Szíriába való hajószállítások egyébiránt folyvást tartanak. — Laronciére Lenoury ellentenger­nagy, a­kit a kormány előbb Kréta szigethez küldött volt, a „Nat. Zig“ szerint más küldetést kapott volna, még pedig Jeruzsálembe, minek folytán úgy hallatszik, hogy már Jaffába ért volna. E külde­tés czélját még eddig nem tudják.­­ A „Journal des Débats“-nak Rómából azt írják, hogy a római udvarnak szándékában van néhány száz katonát küldeni Szíriába. St. Marc Girardin azt mondja, hogy biz ar derék lenne, mert a pápa részéről annak jele fogna az lenni, hogy Francziaor­­szágnak a szíriai keresztyének mellett tett nagylelkű fáradozásait hálásan ismeri el; Napóleon császár ré­széről pedig azt jelentené, hogy ő felsége rokonszenv­­vel hozzájárul a pápai világi hatalomnak a keresz­tyéni felebaráti szeretet körében való gyakorlásához. A keresztes porosz lap a tudósítást magát a mesék országában tartozónak hiszi.­­ Ugyancsak a keresztes újság beszéli, hogy a párisi lengyel iskolákban aug. 11-dikén tartott juta­­lomosztáson több előkelő franczia, a többi közt Na­póleon herczegnek egy képviselője is jelen volt, hogy az igazgató lelkesedett lengyel prédikácziót tartott, a növendékek pedig katonai zene kísérete mellett énekelték az ismeretes dalt: „Nincs még oda Len­gyelország“ stb. — A kölni lapnak írják Parisból szintén aug. 12- ről. ..A belgák királyának Németországba utazását, s ezen m­onarchának az ausztriai Császárral való ösz­­szejövetelét most nagy határozottsággal állítják.“ — Toulonba azon parancs ment, hogy hagyják abba a hadi szerek küldését a „M a y e n n e" gőzö­sön, Chinába. Azt mondják, hogy hong-kongi tudósí­tások szerint azon egész matériájét, a­mely az „Isére" hajóval elveszett, meg lehete menteni, sőt remélik, hogy az amoy­i kikötőben elsülyedt hajót magát is lebegővé lehet még tenni.­­ A „Moniteur“ az idei törvényhozási ülésszak végét egy czikkel ünnepli, a­melyben azt mutogatja, hogy Francziaországnak nincs mit irigyelnie senkitől, és hogy a császári alkotmány megállja a versenyt a leginkább fitogtatott álladalmi szerkezetekkel is. „Az idő — mond a hivatalos lap — a­mely próbaköve annak, hogy mi lesz tartós, hamar elbánik mindazon művekkel, a­melyek nem életrevalók, ellenben erősíti mindazt, a­mi az életrevalóság és a haladás föltéte­leit hordja magában. Nem fogja tagadni senki, ha­csak pártszellem által elvakítva nincs, hogy e csal­­hatatlan próba kitünőleg kedvezőleg ütött ki azon alkotmányra nézve, a­melyet Francziaország a császár bölcseségének köszön Minden nap szilárdítja azt,s ked­vesebbé teszi a jó polgárok előtt, a részrehajlatlan és fölvilágosult férfiak előtt, kitüntetvén, az ország szük­ségeinek és a nemzeti jellemnek mily józan fölfogása vezette a mi politikai organisationkat s mily fontos egyensúlyt volt képes fölállítani egy mélyen beható éleslátó elme az állam nagy hatalmai közt."­­ A hiva­talos lap erre végig­pillantván azon 213 törvényjavas­laton, melyekből a törvényhozó test ez ülésszak alatt 200-at helybenhagyott,még­pedig majd mindent alapos tárgyalások után büszkén nyilvánítja,hogy parl­amen­­tileg kormányzott országok évkönyveiben hasonló dol­got, jól fölhasznált s hasznos intézkedésekben annyira termékeny ülésszakr­a hasztalan keresne példát akár ki stb. stb Tudjuk, hogy a császár maga beismeri, hogy az általa lakott épületet még a szabadságnak kell megkoronázni, azért reményijük, a „Moniteur“

Next