Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-05 / 3170. szám

tott és sikerdúsnak bizonyult újabb s legújabb rendel­vény összeállítása, e) Az újabb és legújabb gyógymódok, mint folytatása az első évi folyam hasonnevű czikkének. f) Erdély legjelesb gyógyforrásai, a legújabb hiteles ada­tok szerint, g) A mérgezéseknél leginkább használt el­lenszerek áttekintése, h) Az orvosi sulymértékek össze­hasonlítása. i) A szülés idejét mutató táblázat, k) A pesti orvosok stb. névsora. 1) Napló. — Az „Orvosi napló“ előfizetési ára 1 frt 40 kr, mely oct. 1-jéig küldendő be. Megjelenik a könyv October elején. — Az „Orvosi Hetilap“ kérdése folytán kijelentjük, hogy Poor Imre úr nézeteivel nyilvánított megegyezésünk igen természetesen csak az elvre, a nyelv kérdésére vo­natkozik, nem a modorra, — mert hiszen a modor nem is képvisel nézeteket. — Mije van most a nemzeti színháznak ? Elég defi­citje. Mije nincs ? Elég közönsége. Mivel lehetne a defi­citet apasztani? A közönség szaporításával. Mi szaporí­taná a közönséget? Vonzó előadások. Mi tenné az előa­dásokat vonzóvá? Ritka művészek fölléptetése. Vannak-e ily fölléptethető ritka művészek ? Vannak. Például ki? Például Reményi. Hol van Reményi? Pesten. Mióta? Két hete. Kinek kellene ezt legjobban tudni? A nemzeti színház igazgatóságának. Ki képviseli most azt ? Nyéki Mihály ur. — Boleman Lipót kisújszállási gyógyszerész három túzokkal kedveskedett — Napóleon császárnak. Maga vitte el Párisba s a császárnál igen nyájas fogadtatásban s értékes viszontajándékban részesült. A császár, mint halljuk, sok mindenféléről tudakozódott a magyar ven­dégnél. — Pest városának egyik legdíszesebb utczájának, a váczi­ utnak házbirtokosai nevezett utczát Paris városának boulevard-modora szerint szándékoznak átváltoztatni, még­pedig azon szempontból, hogy az ottan évről évre újból épülő legcsinosabb házak és boltok a naponkint kétszer közlekedő vasúti közönségnek leginkább szembe­ötlők lévén, minden vevő ezen boltokban vásárolhatja meg szükségleteit; a széles utcza két oldalán ültetendő és szorgosan megőrzendő lombos platanat fasorok az ott lakást legegészségesebbé s kényelmessé fogják tenni, mi által a legjobb éttermek, kávéházak, c­ukrászatok itt önkényt támadnak; a helybeli közönségnek legkedve­sebb séta gyanánt fognak szolgálni a széles és árnyékos járdányok, kétszer találkozván napokint a vasúton jövő s menő közönséggel. Az elősoroltak annyira kapóssá is teszik az itteni házakat, hogy legközelebbi időben három nagyobbszerű ház­adás-verés történt a váczi­ úton. Az egyiket, a Zöldfához czimzett vendéglőt, uj birtokosa a legszebb háromemeletes házzá építteti. — Tegnap este a nádorutczái, Forinyák féle házban Kossuth üveggyáros egyik segédje Döry b. inasát meglőt­te. Azt mondják, szerelmi rajongás volt oka a tettnek, s a szerencsétlen az említett inasban szenvedélyes törek­véseinek akadályozósát látta. — A Fortschritt pesti levelezője írja: „Aug. 29-dikén délután, a hatvani utczában egy magyar ezredbeli részeg katona a békés járókelőket, különösen azokat, kik nem magyarul voltak öltözve, háborgatta. E kihágás hire a rokkantak kaszárnyájának föörhelyére jutván, két kato­na küldetett ki, hogy a részeg katonát bevigye. A posta közelében találták az illetőt, s midőn le akarák tartóztat­ni, ez szuronyával védte magát, de csakhamar lefegyve­­reztetvén, a föörhelyre akarák bevinni. Természetes, hogy e jelenetre nagy tömeg csoportosult össze. De a he­lyett, hö£Y néma szemlélői legyenek annak, vagy hogy a törvényes hratalomnak segédkezet nyújtsanak, több egyén előlépett s arra hívta föl a tömeget, hogy szaba­dítsák ki az őrség kezéből a foglyot s ezt meg is tet­ték s az őrök a rokkantak kaszárnyájába vonultak vissza. Azt is beszélik, hogy a szuronyokat leszedték a katonák puskáiról. A tömeg aztán szétoszlott, de a részeg katona sorsát el nem kerülhető — egy órával később más város­részben elfogatott.“ — Hivatalos uton következő igazítást kapunk: „Folyó évi aug. 12-kén a Pesti Napló 187-3152. szá­mában a szombathelyi érettségi vizsgálatról közlött hír oda igazítandó, hogy a 14 pályavégzett ifjú közül három azért utasittatott vissza, mivel több tantárgyból találta­tott igen gyengének.“ — Benedek táborszernagy úr, mint a helybeli hivata­los lapok Írják, ma reggel volt Bécsből Budára vissza­érkezendő. — Reményi temesvári viszontagságairól már értesítet­tük olvasóinkat, egyszer — a Delstta után — bőveb­ben is. Most e tárgyban újabb temesvári tudósítást ve­szünk, melyet — bár későn — annál inkább közlünk, mert a benne foglalt részleteket a P. H. is közölte. , Re­ményivel mi is úgy vagyunk, mint az egész haza; nevé­nek csak hallása is büszke örömmel tölt el bennünket, mert ő a mienk. Ez az oka, hogy a mily levertséggel jól fogadtuk b. Soksevics rendeletét, melynél fogva Re­ményinek meg nem engedtetek mindentmondó hegedűjé­vel bánsági testvéreinkhez szólhatni, és oly határ nélküli volt vigságunk, midőn gr. Bigot de St Quentin jelenlegi kormányzó kérelmünk szerint engedélyt küldött az akkor Erdélyben diadaljzeneteket tartó művészhez. Városaink között Lugos volt első kitűzve, hogy azon nyirettyűnek, mely a történelemé, varázshangján sírva vigadjon; de Lugos épen oly keveset tehet róla, mint maga Reménnyi, hogy a hangversenyre már összegyűlt közönség, pénzét visszakapva az ígérkező élvezetről mostoha körülmények miatt lemondjon. Ugyanis Reményi jelleme meg nem en­gedő, hogy a kitűzött programaitól eltávozzék, midőn ha­tóságilag ellenkezőre hivatott föl. Reményi fölfogásához hű volt, a lugosiaké is, és igy követvén őt Buziáson át Temesvárra a brassói nemesség nagy része, 19 én mi ölel­tük a Lugosról áldáskivonatok között távozót. Este a leg­­bajosabb hegedű hallhatására gyűltünk össze oly számmal, melyet Temesvár még nem látott, s csak utóbb értesül­tünk, hogy a hangverseny előtt nem több, mint 10 percz­­c­el vált el, várjon a lugosival azonos feltét melett hall­junk-e zenét, vagy nem? Azonban a zavar, mely az ösz­­szegyűltek várakozásának meghiúsultából bizonyosan be­következett volna, a mi örömünkre döntötte el az ügyet. Reményi megjelent s játszott úgy, mint játszani csak ő képes és fogadtatott úgy, mint fogadni szintén csak öt lehet. Másnap a már ér­intett ok miatt Temesvárnak nem különben, mint Szabadka, Baja, Zombor, Becskerek, Új­vidék és Buzias szomorúságára a Bánságból távoznia kellett, elmaradván egyszersmind a temesvári második jótékony hangverseny is, melyet a ref iskola és városi kórház javára fölajánlott. Sz. István ünnepén adtuk neki át szeretetünk emlékéül azon ezüst billikomot, melyből a lakomán szivünknek egyért s egyenlő dobbanása be­bizonyítására mindnyájan ittunk bucsuáldomást. Végre elkövetkezett a válópercz, s az aristocratia egyesülten a lelkes fiatalsággal könyezett, midőn azon férfit kisérte, kit az ég is kisérjen, midőn Reményit kisérte,kinek szelleme tisz­tán maradt közöttünk, hogy tőlünk soha el ne távozzék!“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Szept. 5 -ére van kitűzve : Stu­art Mária, történeti szám.­játék 5 fölv. Irta Schiller, fordította Kelmenfi László. Nyilakozat. Egy előttem tiszteletben álló irodalmi férfiúnak lapjában olvasom, hogy a Dunántúl is akarnak, vagy akartak Csokonay-albumot szerkeszteni, még pedig előbb, mint én. Ez engem sérteni ezérzó megjegyzésre nézve — mely úgy hiszem, a szerkesztő úr tudtán és akaratán kivül csúszott be — mint becsületes hazafinak, kötelességem nyilatkozni s óvást tenni. Nem akarom sen­kinek írói munkásságát akadályozni, sőt a közügyhez az irodalomhoz, szóval, tettel óhajtottam és kívánok mindig járulni; azonban ezen esetben ki kell jelentenem, misze­rint az első „Csokonai-album“ eszméje rég megvillant agyamban, s azt már ezelőtt egy évvel, több ízben Oláh Károly, Orbán Pető, Sárváry Elek, Balkányi Szabó La­jos, Báthori Sándor urak előtt fölemlítve terveztem nem­csak, hanem még­ a múlt évben hozzá is kezdtem, mely­ből azonban a helybeli színházi pénzalap javára szer­kesztve kiadott „Debreczeni emlény“ nőtte ki magát. He­tekkel ezelőtt ismét szőnyegre hoztak ez eszmét említett barátaim s e város írói körében, minek folytán a baráti közbizalom engem tisztelt meg annak szerkesztésével; én engedtem a fölhívásnak s kibocsátottam kérelmemet a magyar írókhoz, arról nem tehetek, ha többen találkoz­tunk e gondolatban, sőt örülök rajta. Ezt tennünk, ne­künk debreczenieknek kell s hogy mihamarább kivihes­­sük a tervet , felsőbb helyre is folyamodtunk a nyilvá­nos adakozás megengedése iránt. Ennyit kötelességem­nek tartottam a „Napkelet“ megjegyzésére fölhozni s ké­rem a hazai lapokat ezen óvásom átvételére. Debreczen, sept. 2-án 1860. Kulini Nagy Benő: Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 31. Glasgow és Edinburgh tesznek legtöbbet Garibaldiért. Pénzt és fegyvert ők adtak legtöbbet, kivált Glasgow, s őszi kirándulásra Szic­iliába, Styles kapitánynyal legtöbb ifjú Edinburghban vállalkozott, mind a mellett, hogy Glasgowból és Edinburghból saját költségükön kell elindulniok, a bizottság költségén csak a tengeri szál­lítás történik, és csekély zsoldot kapnak. Teher­szállításra vasút sínekkel látják el London és Anglia más fővárosainak utczáit, mint már Ameri­kában szokás. Csakugyan amerikai társulat vállal­kozott. — Amerikából írják, hogy Texasban a feketék ösz­­szeekü­dtek uraik ellen, hogy méreggel ölik meg őket. Többeket a mégerek közöl már felakasztottak. Három kérkedett a vérpadon gyilkos szándékával, a nélkül, hogy czinkosaikat elárulták volna. — A legújabb tudósítások Sanghaiból jún. 30-káig terjednek. A h­adi működés csakugyan nem volt még elkezdve, mert a francziák legalább egy hónappal hátramaradtak készületeikben az angoloktól. Termé­szetes , mivel a fi­nn óv­itáknak­ nincs uiaUoUCoi olajjjuk Indiában,­­ az útban is sok szerencsétlenség érte szál­lítmányaikat. Szállító hajójuk sem elég, így legalább július végéig elhalad az expeditio. A híres Taku-erő­­döket hátban támadják meg. — A lázadók elfoglalták a dunaiak Páti­át, — Sucsót. Egy thinai közmondás azt tartja: „Szükséges, a boldogsághoz, hogy valaki Sucsóban szülessék, Kantonban éljen és Lianchanban haljon meg.“ Supsóban vannak legszebb emberek, Kantonban élnek le­gnagyobb pompával és Lianchan­­ban készitnek legjobb koporsót, Kiangsu, a­melyet a fozadók elfoglaltak, nagyobb Francziaországnál. 37 millió lakosa van e kerületnek. Minden arra mu­tat, hogy a szövetségesek ez idén nem állanak meg Pekin­gig. FRANCZIA­ORSZÁG: A „Preusz. Zig“ egy aug. 24-ikén kelt római levélre támaszkodva, azt áll­totta, mintha a pápa Gram­ont herczeg előtt oda nyilat­kozott volna, hogy e szentsége elfogadja már a csá­szár által tervezett olasz confoederatiot. A „Patrie“ aug. 31-diki szemléjében úgy vélekedik, hogy ha ezen tudósítás való volna, arról Parisban más után értesültek volna az illetők, nem pedig Berlin felől.­­ A „Neue Preusz. Ztg“ meg azt állíta valamikor, hogy az a­ngol kabinet az olaszországi osztrák birtokoknak minden megtámadása ellen nyilatkozott és hogy lord John Russell egy bizalmas jegyzékben kijelen­tette Cavour grófnak, hogy Piemont, Ausztriával való összeütközés esetében, ne számítson Anglia rokon­­szenvére. „Ha emlékezetünk nem csal — jgyzi meg ugyancsak a „Patrie“ — ezen nyilatkozat nevezete­sen eltérne attól, a­mit a parlament előtt mind lord John Russell, mind Palmerston lord beszéltek.“ — A párisi „Union“, mely a nápolyi dynastia iránt ernyedetlen rokonszenvvel viseltetik, nem akarja el­hinni, hogy a nápolyi tábornokok azt tanácsolták vol­na a királynak, hagyja el a fővárost. Szerinte még mindent meg lehet menteni ha II. Ferencz királyi mó­don kiteszi saját személyét. Sőt ha a hadi szerencse elhagyná is, ő felsége karddal kezében esve el, nagy példát fogna mutatni a világnak. „A király — így kiált föl a legitimista lap — kész lóra ülni, és magát megöletni; ugyanezen eltökélések a királyi vérből való herczegek részéről. Az ég szerelméért, II Ferencz hajtsa végre e szándékát, menjen az ellenség eleibe, gyűjtse össze a hűségben megmaradt haderőt, akár­minő számmal legyen az, had lásson legalább Európa egy királyt, a­ki csatatéren akar meghalni.“ — A „Patrie“ megengedi, hogy némi nagyszevűség van ezen tanácsokban, csakhogy kérdi, bevehetik-e azo­kat Nápolyban. „Az „Union“ - jegyzi meg a Patrie — ugyancsak messze van, Garibaldi pedig ugyancsak közel.“­­ Az „Indépendance belge“ lapnak azt írják Pá­­risból, hogy N­i­n­o R­i­x­­­o Garibaldi egyik dandá­rénak vezére Reggioban egészen esetlegesen se­bet kapott, egy nápolyi katona puskája, a­kit a tá­bornok elé foglyul vezettek, véletlenül elsülvén. A golyó a tábornok jobb karját érte, azonban úgy hi­szik, nem lesz szükség a karlevé­­lre. — Ellenben Deflotto volt franczia tengerész tiszt és népkép­viselő egy golyó által életét veszté, midőn Reggiohoz közel a solanoi parton a kiszállást, vezényli vala. — Garibaldi fölötte sajnálta ezen kitűnő tiszt halálát,a kit fényesen temettetett el, és a kinek, mint mondják, emléket akar állíttatni. — A párisi és turini kabinetek, mint a kölni lap­nak írják, abban egyeztek meg, hogy a savoyai és nizzai határjárás sept. 3 dikán hajtassék végre a hely­színen. — A trianoni kikötő, mely a genfi tóra lesz építendő, hir szerint azon terv szerint fog erődök­kel elláttatni, a melyet a nemzeti védelmi bizottmány elfogadott. — A szíriai egyezmény aug. 31-dikén még nem volt aláírva. A Párisban levő török követ még csak a közelebbi postával várta fölhatalmazványát.­­ A franczia kormány, hogy a hadsereg és flotta szükségleteinek eleget tegyen, hír szerint arra hatá­rozta magát, hogy a st. cyri tisztképző iskolába és a tengerészeti iskolába való belépést meg fogja köny­­nyíteni. OLASZORSZÁG. Turinból augusztus 29-től írják a „Siecle“-nek: „A nápolyi kormány egy küldöttje, név szerint A s­­t­r­e­n­g­o, érkezett ide ma délelőtti tíz órakor, hozva ma­gával fontos sürgönyt. Megérkezése után azonnal Wi­­­nspeare nápolyi követtel értekezett; nem tudni, ha volt-e neki, vagy Winspear-nek ez ügyben találkozása Cavour gróffal. Egy hir, melyet közönségesen beszélnek, azt tartja, hogy Astrengo küldetésének vége célja lenne Sziczilia átengedését ajánlani meg cserében a piemonti szövetségért. Ha e hir alapos lenne is, azon sürgöny után, mely a pialei csata eredményéről ma reggel érke­zett, nem hihető, hogy Cavour gróf ily természetű egyez­kedésekbe bocsátkoznék, igen jól tudva, hogy Garibaldi nem hagyja magát eredményteljes útjának közepén fönn­tartani. „Genuába egy szicziliai őrnagy érkezett, ki Turinba szándékozik, a kormánytól engedélyt eszközölni, hogy a Genuában összegyűlt 2000 önkénytest Szicziliába vezet­hesse. Hihető, hogy küldetése sikeres leend.“ — A „Corriere dell Emilia“ következő közlést hoz Cagliariból aug. 15-ről, melyet —bár kissé avult hír, érdekességénél fogva fél hó múlva is czélszerűnek tar­tunk közölni: „Expeditiónk vasárnap reggel hét órakor indult el Ge­­nuából s 13 kán, szerencsés utazás után, az arenai öböl­be érkezett, hol a mieinkből már számosakat találtunk. Még a Clipper fedözetén voltunk, midőn egy közöttünk forgolódó nagy gőzös hozzánk közeledett. Esti kilencz óra volt, az éj sötét, a bennünk megközelített hajóról egy nápolyi éhezéssel ejtett hang fölszólítja vezetőnket, venné át kötelét, hogy ennek segélyével rendeltetési he­lyünkre vontasson bennünket. „Mint villám, fogott el bennünket a megdöbbenés, s ha­bár fegyvertelenek, de mégis mindannyian elszántak vol­tunk arra, hogy magunkat meg nem adjuk, bár­mily föl­tételek tétessenek is. Puppi, Cattabani és Bassi ezrede­sek revolverekkel fegyverzék föl magukat, s köztök­­ az ismeretlen gőzös közt következő párbeszéd fejlődött: „Az ismeretlen , vesse ön át kötele végét. „Mi, mit akar ön azzal ? „Ismeretlen , hogy általa rendeltetésiek helyére szál­litsalak benneteket. „Mi, ki ön ? hova akar bennünket szállítani ? , mi utasian vagyun­k, 8 ezreziliába aka­runk benneteket vezetni. „Mi­­ nem megyünk oly emberekkel, kiket nem isme­rünk. Ha erőt használnának önök, tudjuk magunkat vé­delmezni. „Ismeretlen, jöjjetek, ez Garibaldi parancsa. „Mi­­ nem igaz. „E pillanatban a gőzösről egy bárkát eresztenek le, mely felénk közeledik , mi parancsoljuk, vonulna vissza. A bárka megállapodik, s fölkér, menne közülünk valaki át a hajóra. Ezt mi megtagadtuk, mondva, hogy illőbb lenne, ha közülök jöne valaki át a mi hajónkra. Ekkor egy csónak közeledik, belőle kilép egy ismeretlen, s ha­jónk lebocsátott lépcsőzetén feljő, s a hajóhídon megáll. „Minden szem rá függesztetetett, a lámpa fénye meg­engedő, hogy vonásait megkülönböztethetők. Egy kiál­tás ront ki minden szájból — «ah! Garibaldi!“ A dictátor elmondá most, hogy Messinából jő, velünk mi­előbb találkozni; mindnyájunknak Palermoba kell men­nünk, mert a tervnek ellene dolgoztak, s mert a kormány rendelete kívánja, hogy az expeditio ezen utat tegye. „Caldessi s Bertani Garibaldival voltak.“ — Az „Opinion National“ szerint a három Kalab­­riát a nápolyi király részéről ma már elvesztettnek tekinthetni. Ezen tartományokban, Garibaldi közvet­len hadereje kivételével, 15,000 lőfegyvert s kaszát számitnak a fölkelők kezeiben. A nápolyi két her­­czegség népségét többé kevésbbé elesettnek tarthatni. Vájjon megkisértik-e az eldöntő csatát a főváros kö­rül s ennek belsejében fölvenni, s a bombázáshoz s mindahoz nyúlni, mi innét következik ? — meghatá­rozni az idézett lap tudósítója nem meri. — Turinból közüili a „Le Nord“-dal azon jegyzék tartalmát, melyben a nápolyi kormány a nagyhatal­masságoknál tiltakozik a piemonti statútumnak Szi­­c­iliában történt kihirdetése, s a Viktor Emánuelnek tett hű­ségeskü ellen, melyet Garibaldi a municipali­­tások­ s hatóságokkal letétetett; — a sürgöny tartal­ma következő: „Nápoly, aug. 21. Garibaldi tábornok meghódítván Sziczilát, s nem elégelvén meg, hogy a szárd királyi lobo­gót usurpálta, s minden tettét Viktor Emánuel nevében hajtá végre, ezen kivül még — a f. hó 3-ról kelt rende­­deleténél fogva a piemonti statútumot is érvényesité, s minden — a forradalmiak által kinevezett hivatalnokot, s a municipalitásokat kötelező, hogy Viktor Emánuelnek hűségi esküt tegyenek. „Ő felsége kormánya kötelességének tartja minden hatalmassággal tudatni ezen újabb bitorlást és merényle­tet, mely a souverainitás legvilágosabb kiváltságait, s a nemzetjogok megingathatlan elveit lábbal tapodják, s egy egész nemzet rendeltetését az idegen erő önké­nyétől teszi függővé. „Ő Felsége kormánya a jun. 25-iki felségi tény kihir­detése által — mint legnagyobb áldozat után — ki akar­ván kerülni a vérontást, s Olaszország békéjének fönntar­tása tekintetéből politikáját öszhangba óhajtván tenni Szardiniáéval, a Sziczilia-kérdés megoldását hosszas, de állhatatos egyezkedései által remélte. „Ezen utolsó reménye meghiúsulván, ő felsége kormá­nya, az alól jegyzett külügyi miniszter és államtitkár azon elkerülhetlen kötelezettségben találja magát, beje­lentve a merényleteket, melyek Sziczinában az idegen erő nyomása alatt elkövettetnek, határzottan tiltakozni mindazon tények ellen, melyeknek czéljuk, legmagasabb urunk, a királynak legitim jogait tagadni, vagy gyengí­teni, s kijelenteni, hogy nem ismeri, s nem fogja elis­merni azok egyetlen következményét sem, erősen el lé­vén tökélve, a — különösen Szicziliának igért —szabad­elvű terjedelmes intézményeket fönntartani, s nem alku­dozni a történeten alapuló és az európai közjog fölött, mely Nápoly és Sziczilia országokat a Bourbon királyi ház alatt egyesíti. „Alólírt használja az alkalmat“ stb. de Martino, NB. Ezen jegyzéket egy másik előzte meg, ugyan­ezen tartalommal, ugyanezen ke­t­tel, mely­ nem tör­téntnek tekintendő. Az első fogalomaban e kitétel: les forces r­evolutionai­re, a másodikban c szavakkal van megváltoztatva: „forces etrangé­­res“, mely kitétel módosítása fordul előntőnebb köz­leti tartalomban is. TÖRÖKORSZÁG. A franczia „Gazette du Midid­nek Írják Damaszkusból: Fuád basa mintegy 2000 embert fogatott el. Az elrabolt tárgyak egy része meg­találtatott, u. m. a házi bútorok s más ilyesek ; de a mi a nagyobb értékű tárgyakat illeti, az éksz­­ekb­il, pénznemüböl semmi sem került meg. — Ha kikerget­nének valamennyi mozlimot Damaszkusból s házai­kat a keresztyéneknek adnák, még sem volna negyed részben is megtérítve a keresztyéneknek pénzben val­lott kára. A keresztyén lakosság értelmessége és szor­galma által sokkal több pénzt szerzett volt, mint a tö­rökök­ voltak a keresztyének közt,kiknek kincse 2 —3 száz év óta gyüjtetik. — Habib nevű damaszkusi mészáros, ki a keresztyén városrészben lakott, befő­­zötteket adván el, a kik abból ettek, megmérgeztet­­tek, s némelyek bele is haltak. A bűnös halálra ítél­tetett. — A fellegvárban sokan haltak el az oda me­nekült keresztyének közül, minden nap vagy 20-at kellett eltemetni. Elejénte hagymáznak vélték e halá­lozások okát,­­ de rájöttek, hogy kenyerükben etető volt; a sütő halálra ítéltetett. Távirati jelentések. Nápoly, aug. 28. (Marseillen keresztül.) A syra­­cusai gr. a királyhoz intézett levelét az ostromállapot ellenére a városban kinyomatta s kiosztatta. A nem­zetőrség szerencsét kívánt a hgnek, a miniszterek pe­dig ellene voltak annak, hogy száműzessék. A király új minisztériumot akart alakítani, ls e hi­telt a hg elutasította az elnökséget s más sem merte senki el­vállalni. — Cutrofiano tbnak a város katonai pa­rancsnokává neveztetvén ki, a nemzetőrség táborka­­rához beszédet mondott, melyben kinyilatkoztatta, hogy számol a polgári őrségre, de az árulókat s a clubbok főnökeit meglöveti. A király szintén elfogad­a a nemzetőrség táborkarát s megígérte neki, hogy a várost nem fogja lövetni. Róma, aug. 29. (Milánón keresztül.) A beneventi forradalom rendezkedett; a forradalmi kormány élén Pacca marquis áll. Lamoriciércnek két tá­bora van, mindenik 5000 főnyi: az egyik Spoleto és Ferui között, a másik Mari mellett. Anconában 6000, refugiában 1000 ember képezi a Helyőrséget; a többi hadak a vidéken vannak elhelyezve. Turin, sept. 2 A syrakusai gr. a királyi palotá­ban szállásos.— A „Gazzetta di Turino“ sze­rint Fari­ni holnap Florenczbe megy.­­ Gari­baldi Salernonak tart. Viktor Emanuel király semptember folytán Toskánába utazik.*—Egy gőzös, melynek Settembrini a parancsnoka s mely 150 önkénytest szállított, Monte Christo szigetén Tay-­­­o­r angol várát rabló módon megtámadta. Milano, sept. 2. A Perseveranza szerint ki­rályi rendelet által már Lombardiában is fegyverre van szólítva az 1839 diki korosztály második sora. Milano, sept. 3. A mai Perseveranzának ír­ják Genuából 2-áról, hogy a syracusai gróf az­nap reggeli 7 órakor oda érkezett s kilenczedfélkor Tu­rinba utazott. Midőn Nápolyt elhagyta, a király még ott volt. Turinba délben érkezett meg a syracusai úr, s a pályaudvarban Solan­ali főhadsegéd fogadta.­­ A milánói nemzetőrségből két zászlóaljat haladék­talanul mozgósítanak, s úgy hiszik, hogy a turini nem­zetőrség Pannába és Piacenzába, a milánói Alessan­­driába, a bolognai pedig Pizzighetonéba tétetik át. Trieszt, sept. 3. A mai trieszti újságnak írják Bariból aug. 31 -éről: „A tartomány részben fölkelt; az ideiglenes kormány hadai Alfa Murában vannak. Bariban Boldoni ezredes kiáltványa bocsáttatott ki, mely a királyi hadakat átállásra szólítja föl. Az érsek elutazott s hírszerint a területi tónok is elké­szül utazni.“ Esti posta. Pest, szept. 4. A párisi rendes tudósítások sept. 1-sejéről szólnak. Tudva van — írja a kölni lap egyik levelezője, — hogy a császár Chambéryben Farini szárd kül­döttet fogadta. Ez utóbbi jelenté a császárnak, hogy Piemont ismét a mozgalom élére fog állani. A császár — jót merek álllni a szavakért — következőleg fe­lelt: „Jobban szeretem, hogy a forradalmat önök ve­zessék, mint Garibaldi. Óhajtom,hogy boldoguljanak. Csak egyet akarok szívükre kötni: ne nyúljanak Ró­mához ; a többit én nem bánom.“ (J’ aime mieux que la révolution soit conduite par vous, que par Gari­baldi. Je désire que vous réussissiez; je n’ai qu'une chose à vous recommander, c’est de ne pas toucher a Rome; le reste me sera égal). Meg kell jegyeznünk, hogy az utolsó szavak ellen­keznek azzal, a­mit a „Patrie“ septe­l­sei szemléjé­ben mond. A félhivatalos párisi lap ugyanis azt mondja, hogy a teplitzi találkozás arra bírta Ausz­triát, miszerint a Nápolyban való interventiótól tar­tózkodjék, és ezen eszélyes tett által — úgy­mond — megszilárdította helyzetét Velenczében. A „Patrie“ szerint ugyanis valósul, hogy Anglia Francziaország­­gal egyetértőleg Viktor Emánuelnek azt tanácsolta volna, akadályoztasson meg az ausztriai birtokok el­leni minden támadást, és hogy a piemonti politika jelenleg e czélra törekednék, a­melynek elérését azonban, mint a „Patrie“ bevallja, végül a M­a­z­z­i­n­i ingerlései és a Garibaldi tervei meglehetősen nehézzé teszik. — A 62-dik franczia sorezred, mely sept. 5-dikén

Next