Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-05 / 3170. szám
tott és sikerdúsnak bizonyult újabb s legújabb rendelvény összeállítása, e) Az újabb és legújabb gyógymódok, mint folytatása az első évi folyam hasonnevű czikkének. f) Erdély legjelesb gyógyforrásai, a legújabb hiteles adatok szerint, g) A mérgezéseknél leginkább használt ellenszerek áttekintése, h) Az orvosi sulymértékek összehasonlítása. i) A szülés idejét mutató táblázat, k) A pesti orvosok stb. névsora. 1) Napló. — Az „Orvosi napló“ előfizetési ára 1 frt 40 kr, mely oct. 1-jéig küldendő be. Megjelenik a könyv October elején. — Az „Orvosi Hetilap“ kérdése folytán kijelentjük, hogy Poor Imre úr nézeteivel nyilvánított megegyezésünk igen természetesen csak az elvre, a nyelv kérdésére vonatkozik, nem a modorra, — mert hiszen a modor nem is képvisel nézeteket. — Mije van most a nemzeti színháznak ? Elég deficitje. Mije nincs ? Elég közönsége. Mivel lehetne a deficitet apasztani? A közönség szaporításával. Mi szaporítaná a közönséget? Vonzó előadások. Mi tenné az előadásokat vonzóvá? Ritka művészek fölléptetése. Vannak-e ily fölléptethető ritka művészek ? Vannak. Például ki? Például Reményi. Hol van Reményi? Pesten. Mióta? Két hete. Kinek kellene ezt legjobban tudni? A nemzeti színház igazgatóságának. Ki képviseli most azt ? Nyéki Mihály ur. — Boleman Lipót kisújszállási gyógyszerész három túzokkal kedveskedett — Napóleon császárnak. Maga vitte el Párisba s a császárnál igen nyájas fogadtatásban s értékes viszontajándékban részesült. A császár, mint halljuk, sok mindenféléről tudakozódott a magyar vendégnél. — Pest városának egyik legdíszesebb utczájának, a váczi utnak házbirtokosai nevezett utczát Paris városának boulevard-modora szerint szándékoznak átváltoztatni, mégpedig azon szempontból, hogy az ottan évről évre újból épülő legcsinosabb házak és boltok a naponkint kétszer közlekedő vasúti közönségnek leginkább szembeötlők lévén, minden vevő ezen boltokban vásárolhatja meg szükségleteit; a széles utcza két oldalán ültetendő és szorgosan megőrzendő lombos platanat fasorok az ott lakást legegészségesebbé s kényelmessé fogják tenni, mi által a legjobb éttermek, kávéházak, cukrászatok itt önkényt támadnak; a helybeli közönségnek legkedvesebb séta gyanánt fognak szolgálni a széles és árnyékos járdányok, kétszer találkozván napokint a vasúton jövő s menő közönséggel. Az elősoroltak annyira kapóssá is teszik az itteni házakat, hogy legközelebbi időben három nagyobbszerű házadás-verés történt a váczi úton. Az egyiket, a Zöldfához czimzett vendéglőt, uj birtokosa a legszebb háromemeletes házzá építteti. — Tegnap este a nádorutczái, Forinyák féle házban Kossuth üveggyáros egyik segédje Döry b. inasát meglőtte. Azt mondják, szerelmi rajongás volt oka a tettnek, s a szerencsétlen az említett inasban szenvedélyes törekvéseinek akadályozósát látta. — A Fortschritt pesti levelezője írja: „Aug. 29-dikén délután, a hatvani utczában egy magyar ezredbeli részeg katona a békés járókelőket, különösen azokat, kik nem magyarul voltak öltözve, háborgatta. E kihágás hire a rokkantak kaszárnyájának föörhelyére jutván, két katona küldetett ki, hogy a részeg katonát bevigye. A posta közelében találták az illetőt, s midőn le akarák tartóztatni, ez szuronyával védte magát, de csakhamar lefegyvereztetvén, a föörhelyre akarák bevinni. Természetes, hogy e jelenetre nagy tömeg csoportosult össze. De a helyett, hö£Y néma szemlélői legyenek annak, vagy hogy a törvényes hratalomnak segédkezet nyújtsanak, több egyén előlépett s arra hívta föl a tömeget, hogy szabadítsák ki az őrség kezéből a foglyot s ezt meg is tették s az őrök a rokkantak kaszárnyájába vonultak vissza. Azt is beszélik, hogy a szuronyokat leszedték a katonák puskáiról. A tömeg aztán szétoszlott, de a részeg katona sorsát el nem kerülhető — egy órával később más városrészben elfogatott.“ — Hivatalos uton következő igazítást kapunk: „Folyó évi aug. 12-kén a Pesti Napló 187-3152. számában a szombathelyi érettségi vizsgálatról közlött hír oda igazítandó, hogy a 14 pályavégzett ifjú közül három azért utasittatott vissza, mivel több tantárgyból találtatott igen gyengének.“ — Benedek táborszernagy úr, mint a helybeli hivatalos lapok Írják, ma reggel volt Bécsből Budára visszaérkezendő. — Reményi temesvári viszontagságairól már értesítettük olvasóinkat, egyszer — a Delstta után — bővebben is. Most e tárgyban újabb temesvári tudósítást veszünk, melyet — bár későn — annál inkább közlünk, mert a benne foglalt részleteket a P. H. is közölte. , Reményivel mi is úgy vagyunk, mint az egész haza; nevének csak hallása is büszke örömmel tölt el bennünket, mert ő a mienk. Ez az oka, hogy a mily levertséggel jól fogadtuk b. Soksevics rendeletét, melynél fogva Reményinek meg nem engedtetek mindentmondó hegedűjével bánsági testvéreinkhez szólhatni, és oly határ nélküli volt vigságunk, midőn gr. Bigot de St Quentin jelenlegi kormányzó kérelmünk szerint engedélyt küldött az akkor Erdélyben diadaljzeneteket tartó művészhez. Városaink között Lugos volt első kitűzve, hogy azon nyirettyűnek, mely a történelemé, varázshangján sírva vigadjon; de Lugos épen oly keveset tehet róla, mint maga Reménnyi, hogy a hangversenyre már összegyűlt közönség, pénzét visszakapva az ígérkező élvezetről mostoha körülmények miatt lemondjon. Ugyanis Reményi jelleme meg nem engedő, hogy a kitűzött programaitól eltávozzék, midőn hatóságilag ellenkezőre hivatott föl. Reményi fölfogásához hű volt, a lugosiaké is, és igy követvén őt Buziáson át Temesvárra a brassói nemesség nagy része, 19 én mi öleltük a Lugosról áldáskivonatok között távozót. Este a legbajosabb hegedű hallhatására gyűltünk össze oly számmal, melyet Temesvár még nem látott, s csak utóbb értesültünk, hogy a hangverseny előtt nem több, mint 10 perczcel vált el, várjon a lugosival azonos feltét melett halljunk-e zenét, vagy nem? Azonban a zavar, mely az öszszegyűltek várakozásának meghiúsultából bizonyosan bekövetkezett volna, a mi örömünkre döntötte el az ügyet. Reményi megjelent s játszott úgy, mint játszani csak ő képes és fogadtatott úgy, mint fogadni szintén csak öt lehet. Másnap a már érintett ok miatt Temesvárnak nem különben, mint Szabadka, Baja, Zombor, Becskerek, Újvidék és Buzias szomorúságára a Bánságból távoznia kellett, elmaradván egyszersmind a temesvári második jótékony hangverseny is, melyet a ref iskola és városi kórház javára fölajánlott. Sz. István ünnepén adtuk neki át szeretetünk emlékéül azon ezüst billikomot, melyből a lakomán szivünknek egyért s egyenlő dobbanása bebizonyítására mindnyájan ittunk bucsuáldomást. Végre elkövetkezett a válópercz, s az aristocratia egyesülten a lelkes fiatalsággal könyezett, midőn azon férfit kisérte, kit az ég is kisérjen, midőn Reményit kisérte,kinek szelleme tisztán maradt közöttünk, hogy tőlünk soha el ne távozzék!“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Szept. 5 -ére van kitűzve : Stuart Mária, történeti szám.játék 5 fölv. Irta Schiller, fordította Kelmenfi László. Nyilakozat. Egy előttem tiszteletben álló irodalmi férfiúnak lapjában olvasom, hogy a Dunántúl is akarnak, vagy akartak Csokonay-albumot szerkeszteni, még pedig előbb, mint én. Ez engem sérteni ezérzó megjegyzésre nézve — mely úgy hiszem, a szerkesztő úr tudtán és akaratán kivül csúszott be — mint becsületes hazafinak, kötelességem nyilatkozni s óvást tenni. Nem akarom senkinek írói munkásságát akadályozni, sőt a közügyhez az irodalomhoz, szóval, tettel óhajtottam és kívánok mindig járulni; azonban ezen esetben ki kell jelentenem, miszerint az első „Csokonai-album“ eszméje rég megvillant agyamban, s azt már ezelőtt egy évvel, több ízben Oláh Károly, Orbán Pető, Sárváry Elek, Balkányi Szabó Lajos, Báthori Sándor urak előtt fölemlítve terveztem nemcsak, hanem még a múlt évben hozzá is kezdtem, melyből azonban a helybeli színházi pénzalap javára szerkesztve kiadott „Debreczeni emlény“ nőtte ki magát. Hetekkel ezelőtt ismét szőnyegre hoztak ez eszmét említett barátaim s e város írói körében, minek folytán a baráti közbizalom engem tisztelt meg annak szerkesztésével; én engedtem a fölhívásnak s kibocsátottam kérelmemet a magyar írókhoz, arról nem tehetek, ha többen találkoztunk e gondolatban, sőt örülök rajta. Ezt tennünk, nekünk debreczenieknek kell s hogy mihamarább kivihessük a tervet , felsőbb helyre is folyamodtunk a nyilvános adakozás megengedése iránt. Ennyit kötelességemnek tartottam a „Napkelet“ megjegyzésére fölhozni s kérem a hazai lapokat ezen óvásom átvételére. Debreczen, sept. 2-án 1860. Kulini Nagy Benő: Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 31. Glasgow és Edinburgh tesznek legtöbbet Garibaldiért. Pénzt és fegyvert ők adtak legtöbbet, kivált Glasgow, s őszi kirándulásra Sziciliába, Styles kapitánynyal legtöbb ifjú Edinburghban vállalkozott, mind a mellett, hogy Glasgowból és Edinburghból saját költségükön kell elindulniok, a bizottság költségén csak a tengeri szállítás történik, és csekély zsoldot kapnak. Teherszállításra vasút sínekkel látják el London és Anglia más fővárosainak utczáit, mint már Amerikában szokás. Csakugyan amerikai társulat vállalkozott. — Amerikából írják, hogy Texasban a feketék öszszeeküdtek uraik ellen, hogy méreggel ölik meg őket. Többeket a mégerek közöl már felakasztottak. Három kérkedett a vérpadon gyilkos szándékával, a nélkül, hogy czinkosaikat elárulták volna. — A legújabb tudósítások Sanghaiból jún. 30-káig terjednek. A hadi működés csakugyan nem volt még elkezdve, mert a francziák legalább egy hónappal hátramaradtak készületeikben az angoloktól. Természetes , mivel a finn óvitáknak nincs uiaUoUCoi olajjjuk Indiában, az útban is sok szerencsétlenség érte szállítmányaikat. Szállító hajójuk sem elég, így legalább július végéig elhalad az expeditio. A híres Taku-erődöket hátban támadják meg. — A lázadók elfoglalták a dunaiak Pátiát, — Sucsót. Egy thinai közmondás azt tartja: „Szükséges, a boldogsághoz, hogy valaki Sucsóban szülessék, Kantonban éljen és Lianchanban haljon meg.“ Supsóban vannak legszebb emberek, Kantonban élnek legnagyobb pompával és Lianchanban készitnek legjobb koporsót, Kiangsu, amelyet a fozadók elfoglaltak, nagyobb Francziaországnál. 37 millió lakosa van e kerületnek. Minden arra mutat, hogy a szövetségesek ez idén nem állanak meg Pekingig. FRANCZIAORSZÁG: A „Preusz. Zig“ egy aug. 24-ikén kelt római levélre támaszkodva, azt álltotta, mintha a pápa Gramont herczeg előtt oda nyilatkozott volna, hogy e szentsége elfogadja már a császár által tervezett olasz confoederatiot. A „Patrie“ aug. 31-diki szemléjében úgy vélekedik, hogy ha ezen tudósítás való volna, arról Parisban más után értesültek volna az illetők, nem pedig Berlin felől. A „Neue Preusz. Ztg“ meg azt állíta valamikor, hogy az angol kabinet az olaszországi osztrák birtokoknak minden megtámadása ellen nyilatkozott és hogy lord John Russell egy bizalmas jegyzékben kijelentette Cavour grófnak, hogy Piemont, Ausztriával való összeütközés esetében, ne számítson Anglia rokonszenvére. „Ha emlékezetünk nem csal — jgyzi meg ugyancsak a „Patrie“ — ezen nyilatkozat nevezetesen eltérne attól, amit a parlament előtt mind lord John Russell, mind Palmerston lord beszéltek.“ — A párisi „Union“, mely a nápolyi dynastia iránt ernyedetlen rokonszenvvel viseltetik, nem akarja elhinni, hogy a nápolyi tábornokok azt tanácsolták volna a királynak, hagyja el a fővárost. Szerinte még mindent meg lehet menteni ha II. Ferencz királyi módon kiteszi saját személyét. Sőt ha a hadi szerencse elhagyná is, ő felsége karddal kezében esve el, nagy példát fogna mutatni a világnak. „A király — így kiált föl a legitimista lap — kész lóra ülni, és magát megöletni; ugyanezen eltökélések a királyi vérből való herczegek részéről. Az ég szerelméért, II Ferencz hajtsa végre e szándékát, menjen az ellenség eleibe, gyűjtse össze a hűségben megmaradt haderőt, akárminő számmal legyen az, had lásson legalább Európa egy királyt, aki csatatéren akar meghalni.“ — A „Patrie“ megengedi, hogy némi nagyszevűség van ezen tanácsokban, csakhogy kérdi, bevehetik-e azokat Nápolyban. „Az „Union“ - jegyzi meg a Patrie — ugyancsak messze van, Garibaldi pedig ugyancsak közel.“ Az „Indépendance belge“ lapnak azt írják Párisból, hogy Nino Rixo Garibaldi egyik dandárénak vezére Reggioban egészen esetlegesen sebet kapott, egy nápolyi katona puskája, akit a tábornok elé foglyul vezettek, véletlenül elsülvén. A golyó a tábornok jobb karját érte, azonban úgy hiszik, nem lesz szükség a karlevélre. — Ellenben Deflotto volt franczia tengerész tiszt és népképviselő egy golyó által életét veszté, midőn Reggiohoz közel a solanoi parton a kiszállást, vezényli vala. — Garibaldi fölötte sajnálta ezen kitűnő tiszt halálát,a kit fényesen temettetett el, és a kinek, mint mondják, emléket akar állíttatni. — A párisi és turini kabinetek, mint a kölni lapnak írják, abban egyeztek meg, hogy a savoyai és nizzai határjárás sept. 3 dikán hajtassék végre a helyszínen. — A trianoni kikötő, mely a genfi tóra lesz építendő, hir szerint azon terv szerint fog erődökkel elláttatni, a melyet a nemzeti védelmi bizottmány elfogadott. — A szíriai egyezmény aug. 31-dikén még nem volt aláírva. A Párisban levő török követ még csak a közelebbi postával várta fölhatalmazványát. A franczia kormány, hogy a hadsereg és flotta szükségleteinek eleget tegyen, hír szerint arra határozta magát, hogy a st. cyri tisztképző iskolába és a tengerészeti iskolába való belépést meg fogja könynyíteni. OLASZORSZÁG. Turinból augusztus 29-től írják a „Siecle“-nek: „A nápolyi kormány egy küldöttje, név szerint A strengo, érkezett ide ma délelőtti tíz órakor, hozva magával fontos sürgönyt. Megérkezése után azonnal Winspeare nápolyi követtel értekezett; nem tudni, ha volt-e neki, vagy Winspear-nek ez ügyben találkozása Cavour gróffal. Egy hir, melyet közönségesen beszélnek, azt tartja, hogy Astrengo küldetésének vége célja lenne Sziczilia átengedését ajánlani meg cserében a piemonti szövetségért. Ha e hir alapos lenne is, azon sürgöny után, mely a pialei csata eredményéről ma reggel érkezett, nem hihető, hogy Cavour gróf ily természetű egyezkedésekbe bocsátkoznék, igen jól tudva, hogy Garibaldi nem hagyja magát eredményteljes útjának közepén fönntartani. „Genuába egy szicziliai őrnagy érkezett, ki Turinba szándékozik, a kormánytól engedélyt eszközölni, hogy a Genuában összegyűlt 2000 önkénytest Szicziliába vezethesse. Hihető, hogy küldetése sikeres leend.“ — A „Corriere dell Emilia“ következő közlést hoz Cagliariból aug. 15-ről, melyet —bár kissé avult hír, érdekességénél fogva fél hó múlva is czélszerűnek tartunk közölni: „Expeditiónk vasárnap reggel hét órakor indult el Genuából s 13 kán, szerencsés utazás után, az arenai öbölbe érkezett, hol a mieinkből már számosakat találtunk. Még a Clipper fedözetén voltunk, midőn egy közöttünk forgolódó nagy gőzös hozzánk közeledett. Esti kilencz óra volt, az éj sötét, a bennünk megközelített hajóról egy nápolyi éhezéssel ejtett hang fölszólítja vezetőnket, venné át kötelét, hogy ennek segélyével rendeltetési helyünkre vontasson bennünket. „Mint villám, fogott el bennünket a megdöbbenés, s habár fegyvertelenek, de mégis mindannyian elszántak voltunk arra, hogy magunkat meg nem adjuk, bármily föltételek tétessenek is. Puppi, Cattabani és Bassi ezredesek revolverekkel fegyverzék föl magukat, s köztök az ismeretlen gőzös közt következő párbeszéd fejlődött: „Az ismeretlen , vesse ön át kötele végét. „Mi, mit akar ön azzal ? „Ismeretlen , hogy általa rendeltetésiek helyére szállitsalak benneteket. „Mi, ki ön ? hova akar bennünket szállítani ? , mi utasian vagyunk, 8 ezreziliába akarunk benneteket vezetni. „Mi nem megyünk oly emberekkel, kiket nem ismerünk. Ha erőt használnának önök, tudjuk magunkat védelmezni. „Ismeretlen, jöjjetek, ez Garibaldi parancsa. „Mi nem igaz. „E pillanatban a gőzösről egy bárkát eresztenek le, mely felénk közeledik , mi parancsoljuk, vonulna vissza. A bárka megállapodik, s fölkér, menne közülünk valaki át a hajóra. Ezt mi megtagadtuk, mondva, hogy illőbb lenne, ha közülök jöne valaki át a mi hajónkra. Ekkor egy csónak közeledik, belőle kilép egy ismeretlen, s hajónk lebocsátott lépcsőzetén feljő, s a hajóhídon megáll. „Minden szem rá függesztetetett, a lámpa fénye megengedő, hogy vonásait megkülönböztethetők. Egy kiáltás ront ki minden szájból — «ah! Garibaldi!“ A dictátor elmondá most, hogy Messinából jő, velünk mielőbb találkozni; mindnyájunknak Palermoba kell mennünk, mert a tervnek ellene dolgoztak, s mert a kormány rendelete kívánja, hogy az expeditio ezen utat tegye. „Caldessi s Bertani Garibaldival voltak.“ — Az „Opinion National“ szerint a három Kalabriát a nápolyi király részéről ma már elvesztettnek tekinthetni. Ezen tartományokban, Garibaldi közvetlen hadereje kivételével, 15,000 lőfegyvert s kaszát számitnak a fölkelők kezeiben. A nápolyi két herczegség népségét többé kevésbbé elesettnek tarthatni. Vájjon megkisértik-e az eldöntő csatát a főváros körül s ennek belsejében fölvenni, s a bombázáshoz s mindahoz nyúlni, mi innét következik ? — meghatározni az idézett lap tudósítója nem meri. — Turinból közüili a „Le Nord“-dal azon jegyzék tartalmát, melyben a nápolyi kormány a nagyhatalmasságoknál tiltakozik a piemonti statútumnak Sziciliában történt kihirdetése, s a Viktor Emánuelnek tett hűségeskü ellen, melyet Garibaldi a municipalitások s hatóságokkal letétetett; — a sürgöny tartalma következő: „Nápoly, aug. 21. Garibaldi tábornok meghódítván Sziczilát, s nem elégelvén meg, hogy a szárd királyi lobogót usurpálta, s minden tettét Viktor Emánuel nevében hajtá végre, ezen kivül még — a f. hó 3-ról kelt rendedeleténél fogva a piemonti statútumot is érvényesité, s minden — a forradalmiak által kinevezett hivatalnokot, s a municipalitásokat kötelező, hogy Viktor Emánuelnek hűségi esküt tegyenek. „Ő felsége kormánya kötelességének tartja minden hatalmassággal tudatni ezen újabb bitorlást és merényletet, mely a souverainitás legvilágosabb kiváltságait, s a nemzetjogok megingathatlan elveit lábbal tapodják, s egy egész nemzet rendeltetését az idegen erő önkényétől teszi függővé. „Ő Felsége kormánya a jun. 25-iki felségi tény kihirdetése által — mint legnagyobb áldozat után — ki akarván kerülni a vérontást, s Olaszország békéjének fönntartása tekintetéből politikáját öszhangba óhajtván tenni Szardiniáéval, a Sziczilia-kérdés megoldását hosszas, de állhatatos egyezkedései által remélte. „Ezen utolsó reménye meghiúsulván, ő felsége kormánya, az alól jegyzett külügyi miniszter és államtitkár azon elkerülhetlen kötelezettségben találja magát, bejelentve a merényleteket, melyek Sziczinában az idegen erő nyomása alatt elkövettetnek, határzottan tiltakozni mindazon tények ellen, melyeknek czéljuk, legmagasabb urunk, a királynak legitim jogait tagadni, vagy gyengíteni, s kijelenteni, hogy nem ismeri, s nem fogja elismerni azok egyetlen következményét sem, erősen el lévén tökélve, a — különösen Szicziliának igért —szabadelvű terjedelmes intézményeket fönntartani, s nem alkudozni a történeten alapuló és az európai közjog fölött, mely Nápoly és Sziczilia országokat a Bourbon királyi ház alatt egyesíti. „Alólírt használja az alkalmat“ stb. de Martino, NB. Ezen jegyzéket egy másik előzte meg, ugyanezen tartalommal, ugyanezen kettel, mely nem történtnek tekintendő. Az első fogalomaban e kitétel: les forces revolutionaire, a másodikban c szavakkal van megváltoztatva: „forces etrangéres“, mely kitétel módosítása fordul előntőnebb közleti tartalomban is. TÖRÖKORSZÁG. A franczia „Gazette du Mididnek Írják Damaszkusból: Fuád basa mintegy 2000 embert fogatott el. Az elrabolt tárgyak egy része megtaláltatott, u. m. a házi bútorok s más ilyesek ; de a mi a nagyobb értékű tárgyakat illeti, az ékszekbil, pénznemüböl semmi sem került meg. — Ha kikergetnének valamennyi mozlimot Damaszkusból s házaikat a keresztyéneknek adnák, még sem volna negyed részben is megtérítve a keresztyéneknek pénzben vallott kára. A keresztyén lakosság értelmessége és szorgalma által sokkal több pénzt szerzett volt, mint a törökök voltak a keresztyének közt,kiknek kincse 2 —3 száz év óta gyüjtetik. — Habib nevű damaszkusi mészáros, ki a keresztyén városrészben lakott, befőzötteket adván el, a kik abból ettek, megmérgeztettek, s némelyek bele is haltak. A bűnös halálra ítéltetett. — A fellegvárban sokan haltak el az oda menekült keresztyének közül, minden nap vagy 20-at kellett eltemetni. Elejénte hagymáznak vélték e halálozások okát, de rájöttek, hogy kenyerükben etető volt; a sütő halálra ítéltetett. Távirati jelentések. Nápoly, aug. 28. (Marseillen keresztül.) A syracusai gr. a királyhoz intézett levelét az ostromállapot ellenére a városban kinyomatta s kiosztatta. A nemzetőrség szerencsét kívánt a hgnek, a miniszterek pedig ellene voltak annak, hogy száműzessék. A király új minisztériumot akart alakítani, ls e hitelt a hg elutasította az elnökséget s más sem merte senki elvállalni. — Cutrofiano tbnak a város katonai parancsnokává neveztetvén ki, a nemzetőrség táborkarához beszédet mondott, melyben kinyilatkoztatta, hogy számol a polgári őrségre, de az árulókat s a clubbok főnökeit meglöveti. A király szintén elfogada a nemzetőrség táborkarát s megígérte neki, hogy a várost nem fogja lövetni. Róma, aug. 29. (Milánón keresztül.) A beneventi forradalom rendezkedett; a forradalmi kormány élén Pacca marquis áll. Lamoriciércnek két tábora van, mindenik 5000 főnyi: az egyik Spoleto és Ferui között, a másik Mari mellett. Anconában 6000, refugiában 1000 ember képezi a Helyőrséget; a többi hadak a vidéken vannak elhelyezve. Turin, sept. 2 A syrakusai gr. a királyi palotában szállásos.— A „Gazzetta di Turino“ szerint Farini holnap Florenczbe megy. Garibaldi Salernonak tart. Viktor Emanuel király semptember folytán Toskánába utazik.*—Egy gőzös, melynek Settembrini a parancsnoka s mely 150 önkénytest szállított, Monte Christo szigetén Tay-or angol várát rabló módon megtámadta. Milano, sept. 2. A Perseveranza szerint királyi rendelet által már Lombardiában is fegyverre van szólítva az 1839 diki korosztály második sora. Milano, sept. 3. A mai Perseveranzának írják Genuából 2-áról, hogy a syracusai gróf aznap reggeli 7 órakor oda érkezett s kilenczedfélkor Turinba utazott. Midőn Nápolyt elhagyta, a király még ott volt. Turinba délben érkezett meg a syracusai úr, s a pályaudvarban Solanali főhadsegéd fogadta. A milánói nemzetőrségből két zászlóaljat haladéktalanul mozgósítanak, s úgy hiszik, hogy a turini nemzetőrség Pannába és Piacenzába, a milánói Alessandriába, a bolognai pedig Pizzighetonéba tétetik át. Trieszt, sept. 3. A mai trieszti újságnak írják Bariból aug. 31 -éről: „A tartomány részben fölkelt; az ideiglenes kormány hadai Alfa Murában vannak. Bariban Boldoni ezredes kiáltványa bocsáttatott ki, mely a királyi hadakat átállásra szólítja föl. Az érsek elutazott s hírszerint a területi tónok is elkészül utazni.“ Esti posta. Pest, szept. 4. A párisi rendes tudósítások sept. 1-sejéről szólnak. Tudva van — írja a kölni lap egyik levelezője, — hogy a császár Chambéryben Farini szárd küldöttet fogadta. Ez utóbbi jelenté a császárnak, hogy Piemont ismét a mozgalom élére fog állani. A császár — jót merek álllni a szavakért — következőleg felelt: „Jobban szeretem, hogy a forradalmat önök vezessék, mint Garibaldi. Óhajtom,hogy boldoguljanak. Csak egyet akarok szívükre kötni: ne nyúljanak Rómához ; a többit én nem bánom.“ (J’ aime mieux que la révolution soit conduite par vous, que par Garibaldi. Je désire que vous réussissiez; je n’ai qu'une chose à vous recommander, c’est de ne pas toucher a Rome; le reste me sera égal). Meg kell jegyeznünk, hogy az utolsó szavak ellenkeznek azzal, amit a „Patrie“ septelsei szemléjében mond. A félhivatalos párisi lap ugyanis azt mondja, hogy a teplitzi találkozás arra bírta Ausztriát, miszerint a Nápolyban való interventiótól tartózkodjék, és ezen eszélyes tett által — úgymond — megszilárdította helyzetét Velenczében. A „Patrie“ szerint ugyanis valósul, hogy Anglia Francziaországgal egyetértőleg Viktor Emánuelnek azt tanácsolta volna, akadályoztasson meg az ausztriai birtokok elleni minden támadást, és hogy a piemonti politika jelenleg e czélra törekednék, amelynek elérését azonban, mint a „Patrie“ bevallja, végül a Mazzini ingerlései és a Garibaldi tervei meglehetősen nehézzé teszik. — A 62-dik franczia sorezred, mely sept. 5-dikén