Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-12 / 3175. szám

szorittatott gyermek jobban fölfoghassa. S mindez jutányos áron, a szülők kevés költségével eshetett. De a forradalom után mindez, úgyszólva, meg­szűnt ; a sebeshelyi tizedért csak 1859-ben kapott az oskola legelébb előleget; s még m­áig sincs megvált­va, a tanulók száma úgy leapadt, hogy az összes ta­nulók tandíja alig bízta meg egy tanító fizetését. En­nek eredményében csak 3 osztályú elemi oskola tel­hetett ki e tanoda saját anyagi erejéből. Ily oskola azonban Szászvároson , hol a luther, szász atyafiak­nak jól rendezett német tannyelvű na­gyobb oskolájuk van, a jelen s múlt politi­kai viszonyok között, csekély, vagy épen semmi értékkel sem birt s bírna. De közbelépett nagyszerű segélyével és áldozatá­val az enyedi főiskola , s az igazgató-tanár fizetésé­nek legnagyobb részét elvállalta ; az erdélyi ev. refor­mátusok mags egyházi főtanácsa pedig egy tekinté­lyes, befolyásos egyénekből álló bizottmányt nevezett ki, gr. Kun Kocsárd főgondnok, Barcsai László fő­gondnok , ifj. b. Kemény István, Kendeffi Sámuel, Puy Elek, gr. Bethlen Olivér, Lukács Farkas, Bágya Károly, gr. Toldalagi Victor, Bruz Ferencz, Lészai Dániel, Jakab Benjamin, Bálint Sámuel, Pap István, Dáné István személyekben, a végre hogy ezek a szászvárosi ref. tanintézet anyagi fölsegélésére, a buz­gó hazafiaktól alapítványokat gyűjtögessenek. E bi­zottmány el is járt küldetésében, fölkereste a távo­labbi buzgó honfiakat, elment a tanoda környékében lakó tehetősebb és kőkeblü magyarokhoz, s e föl­keresésben kifáradhatlanul munkálkodtak gr. Kun Kocsárd és Barcsai László, mint elnökök, Zeyk Jó­zsef, Dáné István, mint tagok. Még nim­s bevégezve teljesleg e bizottmány kére­­gető munkálkodása, s a jó Isten annyira megáldotta eddigi fáradozását, annyira reménye fölötti sikerrel koronázta, hogy azon 30 ezer pátnak, mely e tanodá­nak algymnasiummá emelkedhetésére szükséges, két­harmadánál több ki van szerezve. Hogy a jelen és utókor, a mostani és későbbi nem­zedék ismerhesse azon érdemes honfiak és honleá­nyok neveit, kik ez iskola ügyét fölfogták s anyagi­lag támogatták, hogy a jelenkor áldást kérhes­sen Istentől nyomdokaikra, hogy a jelen , s jövő kor tisztelhesse, dicsőíthesse és áldhassa emlékü­ket, az iskolai elöljáróság az alapítók emlékköny­vébe, saját kezeikkel íratta be becses segélyeiket, és neveiket, s hírlapok útján kívánja emléküket a je­len-, és utókornak átadni. Hős aget penna metuente solvi Befizették alapítványaikat: gr. Kun Kocsárd 2000 frtot, gróf Gyulai Lajos 2000 pfrtot, gróf Mikó Imre 1000 pfrtot, gr. Bethlen Ádám 1000 pfrtot, gr. An­drási Gyuláné sz. gróf Kendeffi Kata 100 frtot, Nalács Farkas 50 frtot, Bodola Zsigmond 50 frtot, Beke Dá­niel 20 frtot, Kone Gábor 120 frtot, Bruz Zsigmond 20 frtot, Jakab Benjamin 20 frtot, Haver Mihály 20 ftot, gr. Kemény Sámuel 500 ftot, Barcsai Lászlóné sz. b. Bruckenthal Antonia 100 frtot, Pap János 20 frtot, Duma László 50 frtot, Weber Sámuel 30 frtot, Köpe Sándor 10 frtot, Szőcs Miklós 10 frtot, Szeredai Do­mokosné 5 frtot, Istvánfi Pál 4 frtot, Kövecsi 5 frtot, Mihályi Károly 15 frtot, Gáspár János 15 frtot, Jan­­csó József 15 frtot, Vajna Antal 10 frtot, Herepei Ká­roly 21/a frtot, Fosztó Ferencz 50 frtot, Horváth Já­nos 5 frtot, Gargócs Borbála 5 frtot, Borza László 3 frtot, Kozma Ádám 5 frtot, Herceg Ignácz 2 frtot, Ni­­kulica 2 frtot, Bikfalvi Benjámin 5 frtot, Balog Lajos 1 frtot, a vajdahunyadiak 10 frt 30 krt, a hosdátiak 6 frtot, a rákosdiak 5 frt 10 krt, mar­ solymosiak 2 frt 30 krt, hazaiak 2 frt 16 krt. Aláírtak: Zeyk József 2000 frtot, gr. Kun László 100 frt, ifj. b. Kemény István 1000 frtot, Kendeffi Ár­pád 1000 frt, gr. Tóldalagi Ferencz 200 frtot, id. gr. Teleki Domokos 500 frtot, Kakucsi Elek 200 frtot, gr. Tóldalagi Viktor 200 frtot, Lukács Farkas 100 frt, ifj. Bágya Ferencz 100 frtot, gr. Bethlen Farkas 100 frt, gr. Teleki Sándor 100 frtot, gr. Rhédei Já­­nosné 100 frtot, Barcsai László 400 frtot, gr. Bethlen Olivér 1000 frtot, Kendeffi Sámuel 500 frtot, Puy Elek 300 frtot, Zeyk Miklós 200 frtot, Pogány Ádám 100 frtot, Kenderesi Farkas 100 frtot, Puy Zsigmond 100 frtot, Mara József 100 frtot, Kenderesi Ignácz 50 frtot, Bágya Károly 100 frtot, Csongrádi Miklós 100 frtot, Vadas Lajos 10 frtot, Nalács József 50 frtot, Pogány Albert 100 frtot, Mara Lőrincz 100 frtot, Kenderesi Albert 100 frtot, Nagy Zsigmond 20 frtot, Buda Imre 100 frtot, Háver Mihály 100 frtot, Horváth János 100 frtot, Szilvási Miklós 150 frtot, Brázovai Elek 50 frtot, gr. Lázár Móricz 1000 frtot, Mara Sámuel 100 frtot, Góla Péter 50 frtot, Lugosi Ferencz 100 frtot, Koncz Ádám 10 frtot, Válya Ignácz 50 frtot, Furka Ferencz 50 frtot, Csanádi János 50 frtot, Barcsai Ábrahám 100 frtot, Benedicti Albert 100 frtot, Barcsai Mihály 100 frtot, Kirényi Lajos 100 frtot, Szeredai Ignácz 100 frtot, Barcsai Miklós 100 frtot, Barcsai Károly 100 frtot, Bodó Dávid 50 frtot, Bíbicei Ferencz 200 frtot, Dózsa József 20 frtot, Vitán László 30 frtot, Jor­dán Domokos 50 fr­tot, Halmi Ferencz 50 frtot, Dalog Sándor 100 frtot, László Ignácz 50 frtot, Korolai Lajos 50 frtot, Fekete Károly 100 frtot, Furka János 50 frtot, drBruz Zsigmond 100 frtot, id. Zudor Sándor 200 frtot, ifj. Zudor Sándor 50 frtot, Zudor Elek 50 frtot, Fe­kete Ferencz 50 frtot, Győrfi Dénes 50 frtot, Farkas János 10 frtot, Gálfi Sámuel 5 frtot, Fekete Elek 5 frtot, Fekete Sándor 5 frtot, Berivói László 50 frtot, Barcsai Zsigmond 100 frtot, Barcsai Ákos 400 frtot, Barcsai Ákosné 100 frtot, Pál Imre 100 frtot, Bar­csai János 400 frtot, gr. Lázár Kálmán 300 frtot. Éltök fogytáig fizetnek évenkint: Farkas Dénes 10 frtot, Zakariás Dániel 4 frtot, Gál Sámuel 1 frtot. Mindezeket pengő pénzben értették. Folyamodott volt e bizottmány a magyarhoni 4 helvéthitű superintendentiákhoz is, de nem csuda, ha az élet fölötti küzdelemben feledésbe ment segélyké­rése. Csupán Édes Albert, alsóborsodi esperes, és tiszatarjáni ref. lelkész küldött 45 újírt készpénzt, mint másoktóli gyűjteményt, és maga részéről egy­házi beszédeinek több példányait, melyekből 12 frt 20 kr jött be. A szászvárosi ref. egyház tagjai is, kik papjaiknak semmit sem fizetnek, megfontolván, mekkora áldozatot tesznek más ref. egyházaink hívei, melyekben a pap és mester fizetése minden családra, a gabona árához képest 6—12 írtba kerül évenként, s mégis a három­székiek, a sepsiszentgyörgyi, az erdővidékiek és ud­varhelyszékiek az udvarhelyi, a marosszékiek a m. vásárhelyi gymnasiumaink fönntartására évenként tetemes összegeket fizetnek; megértvén és követvén a szék. udvarhelyi ref. hívek példáját, kik, noha két papot s énekvezért fizetnek, noha az udvarhelyi ref. gymnasium számára 7 ezer pártot alapítottak, mégis abban az olvasó osztály tanítóját saját zsebökből fi­zetik; megértvén és követvén a zilahi ref. egyház pél­dáját, melynek hívei két papot, énekvezért és leány­­tanitót tartanak, s mégis a gymnasiumban egy tanárt fizetnek, s az iskola építésekor nagyszerüleg segítet­tek tégla-, porond-és kőhordással, mindezeket meg­értvén és tudván, hogy Kolozsváron is, Maros-Vásár­helyen is (mint minden valamirevaló magyar faluban is), az olvasó osztályok tanítóiról az illető ref. egy­házak, nem pedig a gymnasiumi pénztárak gondos­kodnak, egy osztály tanítójának, t. i. az olvasóénak fizetését, az egyesek évenkénti adományaikból meg­alapították. Más alkalommal közlendem az alapítók becses neveit. Az egyház két igen érdemes papja is tanít ingyen a gymnasiumban : Pap István első pap hetenként 6, Dáné István második pap hetenkint 16 órán. Mi ál­tal az iskolának legkisebb mértékben 300, s ha a ta­nítás értékét is hozzá veszszük, legszerényebben be­csülve is 600 párt megkímélését teszik lehetővé. Ha e pénz évenkénti fölöslegként maradna a gymnasium pénztárában ; ha a két pap ez áldozatot 10—20 éven át folytatná, s ha az alatt a tanoda e megkímélte pénzt tőkésíthetné , tiz év múlva 3000- 6000, busz múlva 6000 — 12,000 párttal gyarapodnék tőkéje *). Szabó György, ig. tanár, fama supera­te?. Az udvardi kálvária szentelés-ünnepé­lyének rendje. Szeptember 15-kén szombaton. l.A vidékről kör­mén­etileg (processiókban) érkezendő bucsujárók hírnö­keik által az udvardi plébánián előre bejelentendik ma­gukat, miszerint elfogadásukra egy papi személyt és üd­vözletükre a harangozást el lehessen rendelni. 2. A bu­csujárók gyóntatása részint a templomban, részint a kál­várián nyomban elkezdődik. 3. A délesti ájtatosság a ki­tett oltári szentség előtt a Lauretomi-litániával 4 órakor a templomban fog tartatni. 4. Ezután a kálvária uj ha­rangjainak szentelése eszközöltetik ő emínentiájának suft­raganeusa, m. Viber József püspök ur által a kálvárián. 5. A jelentékeny ünnep alkalmából esti 7 órától 8-ig Udvard összes harangjai meghozatnak. Szeptember 16-dikán vasárnapon. 1. Hajnali ha­rangszó után az ünnepet taraczk-durrogások is hirdeten­­dik, a­mikor a templomban a szent mise-áldozatok be­mutatása elkezdődik, valamint a gyóntatás és folyvást az áldoztatás is. Az utolsó kis­ mise, a plébániai, melyet szokás szerint háromszori harangozás megelőzend, 7 óra­kor leend. Miután misézni csak három oltárnál lehet, azért a misézni óhajtó áldozatok magukat szombaton este a helybeli alesperes plébánosnál bejelenteni méltóz­­tassanak. 2. A fölszentelést magas személyében végzendő főmagasságu Scitovszky János bibornok , Magyaror­szág herczeg­prímása és esztergomi érsek­e eminentiája, Udvard határszélén a vasútnál reggeli 7 órakor egy ve­gyes küldöttség által illő tisztelettel fogadtatván és rövi­den Üdvözöltetvén, előlovagló díszcsapat után harang­zúgás és mozsarak üdv­ durrogásai között ünnepélyes be­vonulását tartandja, mi­alatt az összes nép a lobogók közt sorfalakat képez. Ő eminentiája a plébániába száll, hol öt az összes egyházi és világi vendégurakkal együtt a helybeli alesperes, kesseleőkeői Majthényi Adolf tiszte­letteljesen ü­dvözlendi. Ezután a f. papság a templomba vonul, az apát urak és prépostok insulát és pluvialét, a kanonokok motettát, a többi egyháziak karinget stólát öltenek, s az assistensekkel együtt ő eminentiája és a többi méltóságos és fötisztelendő püspök urakért a plé­bániaházba menendnek. 3. Nyolcz órakor ő eminentiája harang és ágyuszó mellett a templomba megy, ki fölött 4 előkelő világi ur a mennyezetet v­endi; az ájtatos nép két sorban a főpásztor áldását, térdre hullva, fogadja. A templom fő ajtajánál ő eminentiája a hely­beli plébános által szentelt vízzel és pacificaleval fo­­gadtatik, mire a karzat az „Ecce Sacerdos Magnus“ éneket zengi el. Ő eminentiája a szentség imádása után a trónon felöltözvén, mielőtt a casulát magára ven­né, azt — miután nagymélt. gróf Forray Julia, szü­letett gróf Brunszvik csillagkeresztes hölgy által ez al­kalomra készíttetett — megszentelni. Ezután követke­zik a sz. miseáldozat, melynek végével az áldás előtt a helybeli alesperes-plébános anyaszentegyházunkat atyai­­lag kormányzó római pápa IX. pius­z szentsége által ez alkalomra kegyelmesen engedményezett teljes búcsút magyar és tót nyelven kihirdeti. 4. Sz. mise alatt (com­­munio után) a kívül ájtatoskodó nép, két acolytustól környezeti kereszt elülvitele alatt a szent menet (proces­­sio)a kálváriára megindul, mely alatt a nép mindszentek li­tániáját énekli. Ő eminentiája ismét menyezet alatt megy. 5. A főkereszthez érkezvén a sz.­menet, ő eminentiája saját magas személyében befejezi a litániát, és azután egyszerre mind a 14 statio-kápolnát fölszenteli, s magas meghagyásából két egyházi méltóság egyházi szolgálat mellett külön-külön az egyik jobbra eső 7, a másik balra eső 7 állomás-kápolnát szentelt vízzel s tömjénezéssel megáldja, kik végre a középúton találkozván, együtt a tisztkedő főm. főpaphoz térnek, mire magának a főke­resztnek felszentelése következik. 6. Ezen felszentelés után a feszület csókolásához járulnak a sz. keresztről szóló ének zengedezése közt először az egyháziak, az­után a főbbrendűek, s majd egyéb ájtatos hívek, és a kálvária építkezése javára offertoriumot tartanak. A ke­gyes adományokat e végre rendelendő egyháziak fogják általvenni. 7. Miután a sz. keresztnek csókolása mintegy­­/a óráig tartott, a magyar ajkú hívek elkezdik a „ Jöjj el sz. lélek az Isten“t és énekelnek 2 verset, ez alatt a tót ajkú hívek a 7. és 8. statio közti lépcsőn a sz. Anna szobránál letelepednek, és a „Jöjj el sz. lélek Istenből“ szintén 2 verset elénekelnek, mire megkezdődnek a sz. be­szédek. A magyart nölgy és ft. Hajnald Laj. erdélyi püs­pök ur ő excája, a tótot pedig főt. és tudós Lapussay Ferencz egyetemi tanár úr fogják tartani. A jó rend te­kintetéből felkéretnek a hívek, hogy helyökböl ne moz­duljanak addig, mig mind a két szent beszédnek vége nem leend. 8. A sz. beszédnek végével folytattatik a ke­ *) Szívesen kérem a M Sajtó, Pesti Hírnök, más pol. la­pok, Vasárnapi Újság, Prot. egy. és isk. lap szerkesz­tőit, szíveskedjenek e czikket becses lapjaikba föl­venni. Sz. Gy. resztcsokolni és az offertorium; a tisztkedő főm. bibor­nok pedig és az összes papság a sz. kereszt felmagasz­­taltatása ünnepén már fölszentelt sz. Márton kápolnájá­ba az átellenben levő kisebb lépcsőn lehalad, hol a hely­beli alesperes-plébános csendes misét szolgál. 9. Ezután a sz. gyülekezet a főkeresztnél öszpontosulván, ő emi­nentiája, az ős atyák sz. buzgalmát követve, a déli ha­rangot angyali üdvözletre meghúzza, mialatt az összes nép főpásztora után az Urangyalát ájtatosan elimádkozza és eme, századok gyakorlata által szentelt közimát, min­den harang öszhangz­ó zenéje s a mozsarok üdv-durro­gás váltandja föl. 10. Miután ő eminentiája az ájta­­toskodó népre s az egész haza négy tája felé a szó­székből főpásztori áldását adta , az egész menet a főlépcsőn lehaladván , a kimenetelnél követett rend szerint a templomba visszatér, hol a „Téged Isten dicsérünk“ eléneklésével hálaimák bocsájtatnak az egek urához. Ő eminentiája pedig a fenntebbi ünne­­pies menettel a plébániaiakba visszakisértetik, hol rö­vid pihenés után az ebéd­ óráig a tisztelgőket elfogadni kegyeskedik. 11. Délután a nagy haranggal jeladásra t­­er. vendégek a plébániára gyülekezvén, az összes hívők pedig két sorban a plébániától a komáromi utcza végéig helyt állván, ő eminentiája végáldását elfogadják, s a tá­vozó főpásztort ismét egy vegyes küldöttség és diszlova­­gok a határig kikisérendik, mialatt a harangok és mozsa­rak komoly bucsu-hangja hallatszik. 12. Elvégre az ün­nepély délesti isteni szolgálattal ájtatosan befejeztetik. Értesítés: 1.A rendező bizottmány irodája a tem­plom főajtaja előtti téren 530. szám alatti utonépült ház szögletboltjában van, hol útbaigazítás adatik a t. ez. meghívott vendégek elszállásolása, ebédjegyekkeli ellá­tása, úgy lovaik elhelyezése és takarmányozására nézve és egyéb fölvilágositás is nyujtatik. 2. „Az udvardi Kál­vária könyv“, melynek jövedelme a Kálvária javára esik, a plébánia előtt a templom mellett s a Kálvárián árultatik. 3. A tisztelt meghívott vendég urak f. hó 15-én délutáni 2 órakor ebédre, esti 8 órakor vacsorára,— szeptember 16-án pedig reggelire a plébánián megjelenni tisztelettel fölkéretnek. Udvard, sept. 1-jén 1860. Különfélék. — Somorjáról sz. István király ünnepéről írják ne­künk : „Miután néphagyomány s oklevelek tanúskodnak arról, hogy sz. István különösen Csalóközben tartózko­dott, járt s apostolkodott, s e szigeten 12 egyházat épít­tetett a 12 apostol tiszteletére. Somorja városát az ő ünnepének megülésére kettős vonzerővel ösztönözte, oly nagyszerűen azonban, mint óhajtá, t. i. zászlókkal, kör­menettel, taraczkok ropogása közt, legyőzhetetlen aka­dály miatt kivinni nem lehetett. 20-dikán 9 órakor már megtelt az egyház, valának vidékiek, köznép és értel­miség valláskülönbség nélkül, soknak künn kelle ma­radni. Feszült a figyelem, midőn mise közben felajánlás alatt a sekrestyéből oltár felé párosan, fehér nemzeti öltözetben kis leánykák serege koszoruzottan jött, kisér­ve a széhek képviselői által, kik lobogó gyertyát tartot­tak kezükben, s ezen leánykák hoztak bíbor vánkoson,— melyet a somorjai nemes lelkű hölgyek készítettek — egy szép virágkoszorut, úgy mint jelvényét a nagy ki­rály s apostol dicsőségének, jelét egyszersmind részünk­ről a jó érzelmek s hálának. Erre következett az ünne­pélyesség czélját megfejtő rövid beszéd , mely után meg­indult a menet a templom belsejében, s ámbár tömötten voltak a sorok, a tömeg rendőr nélkül tiszteletteljesen e kisdedeknek utat nyitott, zengedezvén : „Sz. Isván té­ged magyar kíván.“ — Van a magyar Csalóköz éjszaki részében beékelve egy német helység: Misérd, honnan 20 ka után hozzánk egynehányan érkezvén, azt állították, hogy az ő káplánjok szent Istvánról oly szép s megható egyházi beszédet mondott, hogy azonnal sz. István király tiszteletére egy óriás zászlóra az aláírást és szedést megkezdették.“ — Zágrábban a Reszler féle magyar szintársulat foly­vást köztetszéssel működik. E tetszés „Zrínyi“ előadá­sakor érte el főfokát. — Ugyancsak Zágrábban sz. Ist­ván király ünnepét is nagy fénynyel tartották meg; az egyházi szertartást a zágrábi érsek bibornok­i eminen­tiája végezte. — A h. h. dunántúli egyházkerület gr. Teleki Gyulát választotta meg főgondnokául. Az uj főgondnok beigta­­tása e hó 18-án lesz Komáromban. — A „pesti kaszinó“ megalakulására felsőbb enge­dély adatvan, a magokat eddig aláirt tagok tegnap, cs. kir. rendőrbiztos jelenlétében, közgyűlést tartottak , me­lyen a már megerősített alapszabályi javaslat felolvas­tatván, egyes pontokra módosítások nditványoztattak, s az elfogadott módosítványoknak az alapszabályokba igtatása Ballagi Mór, Királyi Pál és Szilágyi Virgil urak­ból álló bizottságra bízatott. Az eddig beirt tagok száma 480, kik közül a tegnapi közgyűlésre oly sokan jelentek meg, hogy a nemzeti muzeum kis terme be nem fogad hátzá. — A győri vasárnapi olvasó-egylet megalakult. Tag­jainak száma már hatvan. — Szabó József aldunai utjából, hová a m. Akadémia megbízásából földtani tanulmányok tétele végett rándult le, Pestre visszaérkezett, s a magyar alföld képződési viszonyaival foglalkozik már hosszabb idő óta. A magyar­honi folyamrendszernek medre azelőtt nem volt oly mély­re vájva, hanem magasabban és így terjedtebben vagy számos ágakra oszolva folyt, s igy hozta fokonkint létre azt, a mit árvízi képleteknek nevez a geológia. Ezen kívánalomnak kulcsa a folyamrendszerünk lefolyá­sánál, az aldunai szorosnál keresendő. Tudósunk lerán­dúlt ezen időszaknak geológiai nyomait keresendő. A Duna szorosa vagy 18 mértföldre terjed, és mégis Orsováig minden hasadék, a melynek meredek sziklafalai közé kes­keny , de mély mederbe szorítva, minden magyarhoni fo­lyó vize egyesülve hömpölyög tova, kizárólag a hegyek emelkedésekor képződött; a kulcs az ország határain kí­vül volt még keresendő , és annak biztos nyomai meg is vannak a Vaskapunál. Ennek kötani szerkezete, túl rajta a lépcsőzetes síkok képződése, hajlásuk, ásványos alka­tuk s szövegük mind összeegyeztethetők azon magyará­zattal, hogy a sziklák, a­melyek most a Dunából a kö­­zépállású víz színéig érnek föl, egykor az ottani legma­gasabb síkkal voltak egy szintben, s ennek viszhatása az egész folyamrendszerünkön is nyomait hagyta. Idővel megporhangult s eltávolodott a gát egy része s képződött túl a Vaskapun a második sík, s igy a harmadik, negye­dik stb., mig végre a Vaskapu sziklái a mostani magas­ságra szálltak alá, s a hullámokkal jelenleg is untalan folytatják a küzködést. A Vaskapun innen szintén szá­mos biztos nyoma van annak, hogy a Duna egykor 20— 22 öllel folyt magasabban. A „Pozor“ czím alatt Zágrábban új politikai lap fog horvát nyelven megjelenni. Szerkeszti és kiadja Slavol­­jub Vrbancic. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 12-ére van kitűzve : Gi­­z­e 11 a, ballet 2 felv. Saint Georges, Gauthir és Coralli után színre alkalmazta Campilli, zenéjét szerzette Ádám Adolf. Ezt megelőzi:A szép molnárnő. Vigj. 1 felv. Irta Mellesville és Duverier, fordította Somolki. Politikai események. ANGOLORZÁG. London, sept. 7. A „Times“ kemény szavakkal megrója azon hízelgést, melylyel az udvaronczők, főnökök és némely journalisták a franczia császár utazását kisérik. A departementek nyilatkozataira sem sokat ad, miután a megyei taná­csok ott a belügyminiszter sugallatát követik. A leg­túlságosabb hiúság is megunná, úgymond, örökké a „szolgák“ bókjait hallani. A magasztalások mind ide mennek ki: „A császár Francziaország dicsőségét rendkívü­l emelte ; Európát bizalommal és félelemmel tölté el; védője az iparnak, felszabadítója a keres­kedésnek; s mindenek fölött magasztalják mérsékle­tét és lángeszét.“ A császár természetesen nem hagy­ja magát ámuttatni ezen felülről inspirált hízelgések által; de a Times sokalja, s félti a császárnak gyön­gébb utódját, a­ki mindent elhihet stb. A Walesi herczeg amerikai utazását más szempont­ból tekinti a Times. Azonban québeci tudósítója pa­naszkodik , hogy minden szertartást, a pr­ogramm minden részét oly lelkismeretesen végrehajtja a ko­­ronaherczeg, hogy a szegény journalista, a­kinek mindenütt ott kell lenni, szomorú helyzetben van. Jó volna, úgymond, minden állomáson fris journalistákat állítani föl, a­mint lovakat lehet váltani. A herczeg aug. 23-kán Quebecben volt, ott fogadta el a törvény­hozó test üdvözletét, s az elnököt lovaggá ütötte. Este meg­hálózott, a­hol egy dühös tánczospár meg­lökte, úgy hogy térdre bukott. Nemsokára a szövet­séges államok földén lesz. A demokrata amerikai la­pok furcsának találják azt a sok szertartást, melynek szemtanúi, szerintük a herczeg rendkívüli vegyülete a lovagiasságnak, szemtelenségnek, méltóságnak és dőreségnek. S képzelhetni, mennyi sületlen és valótlan adomát mesélnek felőle. Garibaldi részére Hampton kapitány új csapatot gyűjt Liverpoolban és Manchesterben, s aláírást nyi­tott. A „Daily News“ szerint Styles kapitányt a jövő hét elejére várják vissza Londonba. A bonapartista „Morn­ Chronicle“ shillinges adakozásra hívja fel a közönséget Garibaldi részére. E. James, mint írtuk, Garibaldihoz utazik. Elin­dulta előtt beszélt Palmerstonnal, a­ki, mint James úr maga beszélte, azt mondá neki, hogy Garibaldi Róma és Velencze közvetlen megtámadásával veszé­­lyezi, a­mit eddig kivívott. Palmerston fölhatalmazá James urat, hogy ezt közölje Garibaldival. Mennyiben igaz e kir , nem tudjuk. Forrás : a tory „Herald.“ FRANCZIAORSZÁG. Mint a tegnapi esti postában megh­alt, a nápolyi király már megérkezett Capuába, a­honnan azonban a „Patrie“ szerint sept. 7-én reggel már odább szándékozott. A Capuánál öszpontosított sereg a „Patrie“ tudósításai keltekor a B­o­s­c­o tá­bornok parancsnoksága alatt állott, a­ki Capuát erős sánczokkal vette körül. Gaetában a kölni lap sze­rint 5000 „bajor“ van, a­kikre, mint látszik, a király erősen számít. A kölni lapnak is írnak Párisból a szárd kormány és Garibaldi közt helyreállott egyetértésről. Ha azonban áll az, a­mit e lapnak Turinból írnak, hogy Velencze megtámadásával mindaddig várakozni fog­nak, míg Törökország szláv tartományai fölkelen­­deztek, akkor az egyetértések fonalát még messzebb kellene vinni..........Elég az hozzá, tudósító valószínű­nek tartja, hogy a turini parlament e napokban össze fog gyűlni, s a királyt, mint a legközelebbi háború­ban történt, rendkívüli hatalmakkal fogja fölruházni. A nápolyi király az utóbbi válság alatt, mint hír­lik, bámulatos közönyösséget tanúsított. Követét — az utólsót talán, melyet Francziaországba küldött — a császár Chambéryben fogadta. — De N­o­u e­thnok, mint a kölni lap sept. 7-ről írja, Marseille­ben van, a­hová a császár hívta, hogy a bekövetkező eseményekre szóbeli utasítások­kal ellássa. Itt megemlítjük, hogy a „Constitutionnel“ sept. 7-én merő koholmánynak nyilvánítja azt, a­mit egy marseil­­lei sürgöny a Rómában lévő franczia had­ur parancsno­kának allocutiójáról vagy napiparancsáról mondott. Tudva van, hogy a marseillei sürgöny szerint a tá­bornok azt jelentette volna tisztjeinek, hogy neki pa­rancsa van védelmezni nem csak Róma városát, ha­nem Camareát, Civita-Vecchiát és Viterbot is.­­ A „Corr. Havas“ szinte megc­áfolja, mintha Civita- Vecchiába két franczia hajót küldtek, s az ezen erős­ségen való munkálatokat franczia részről szorgalmaz­ták volna.­­ Ugyancsak a „Constitution­al“ meghazudtolja, csakhogy még sokkal szenvedélyesebben az „Inde­­pendance belge“ azon párisi levelezőjét, a­ki e lapot oly társalgásról értesítette, mely Saint-Cloud­­ban aug. 20-dikán a császár és Clarendon lord közt ment volna véghez. A tudósító szerint t. i. a csá­szár panaszkodott volna véghez. A tudósító szerint t. i. a császár panaszkott volna az angol minisztérium Francziaország iránt való magaviselete ellen, s ma­gát személyesen sértettnek nyilvánította volna. Cla­re­n d­o­n lord ellenben nem csak hogy nem iparko­dott volna palástolni a mit a császár az angol mi­nisztérium magaviseletében sértőnek talált, de sőt oly szavakban , melyek fenyegetésnek is megjárnák, azt felelte volna, hogy ezen magaviseletét igazolja Francziaország magaviselete, és hogy Angolország, akármibe kerül, föl fogja tartani tudni tengerészeti felsőbbségét. A „Constitut.“ úgy találja, hogy már a forma, melyben az állítólagos beszélgetés adatik, oly képte­len, miszerint józan eszű ember előtt meghazudtolni sem szükség A „Patrie“ és „Pays“ is meghazudtol­ják a belga lap tudósítását, csakhogy mérsékeltebb hangon. Végre a „Const.“ meghazudtoja az angol lapok­at­

Next