Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-20 / 3182. szám
upozan vonását,kik szabadságukat és függetlenségeket megszerezték. Telve umbriai és a márkákbeli testvéreik iránti rokonszenvvel, minden oldalról nyilatkozik a kívánat, segélyt nyújtani az ügyek oly állapotának megszüntetésére, mely az igazság és az emberiség elveire szégyen, s mely élénken sérti a nemzeti önérzetet. „Habár a király kormánya ezen fájdalmas fölindulást osztá, azért mégis minden rendetlen kísérletet megelőzendőnek vélt,mely Umbria és a Márkáknak az őket nyomó iga alóli fölszabadítására czélzott, de az iránt nem ámíthatja tovább magát, hogy a népségnövekvő izgultságát ezentúlra nem lehet fékezni anélkül, hogy ellene erő és erőszakos rendszabályok ne használtassanak. Egyébiránt is a forradalom Nápolyban diadalmaskodván, megállítható-e az a római államok határain, hol ép oly súlyos visszaélések vannak, mint minek voltak azok, melyek Felső-Olaszország önkényteseit ellenállhatlanul vonzták Szicziliába. „Umbria és a Márkák fölkelőinek kiáltására az egész Olaszország megindult. Semmi erő sem akadályozhatná meg, hogy a félsziget déli és éjszaki részéről ezerenkint ne siessenek az olaszok testvéreik védelmére, kiket a perugiaihoz hasonló szerencsétlenség fenyeget. „Ha a király kormánya ezen általános elragadtatásban tétlenül maradna, egyenes ellentétbe tenné magát a nemzettel. A lelkes buzgóság, melyet a nápolyi és a szicziliai események idéztek elő, csakhamar rendetlenséggé s anarchiává fajulna. „Ekkor lehetővé, sőt valószínűvé tenne, hogy az eddig szabály szerint folyó mozgalom rögtön az erőszak és a szenvedély jellemét öltené magára. Bármily hatással bírjon is a rend eszméje az olaszokra, vannak mégis kihívások (provocations), melyeknek a legműveltebb népek sem állhatnak ellene. Igaz, hogy inkább sajnálni, mint gáncsolni valók lennének, ha mindjárt az első alkalomnál engednék magukat erőszakos visszahatásokra ragadtatni, melyeknek a leggyászosabb következéseik lehetnek. A történet bizonyítja, hogy azon népek, melyek ma a civilisatió élén állnak, sokkal csekélyebb súlyú okok hatása alatt a legsiralmasabb kihágó okát tevék. „Ha a király-kormány a félszigetet hasonló veszélyeknek tenné ki, vétkessé tenné magát Olaszország irányában, s ugyanazzá Európával szemben. Megszegni az olaszok irányábani kötelességeit, kik mindig meghallgaták mérsékeltséget ajánló tanácsait, s kik rá bízták a nemzeti mozgalom vezetésének magas küldetését. „Innét van, hogy a király kormánya e kettős kötelességet akarta teljesíteni, midőn Umbria és a Márkák felkelt népei a király pártfogását kérő küldöttséggel jelenvén meg a trón előtt, sietett nekik segélyt nyújtani, így időben ezzel egy diplomatiai ügynököt is küldött Rómába, kérve a pápai kormányt az idegen csapatok eltávoztatására, melyeket a velünk határos tartományok manifestatióinak elnyomására nem használhat a nélkül, hogy minket a mellettük teendő beavatkozásra ne kényszerítsenek. „A római udvar megtagadván e kérésnek engedni, a király parancsot adott seregének, bevonulni Umbriába és a Márkákba azon küldetéssel, hogy ott állítsa vissza a rendet, s szabad tért nyisson a népnek érzelmei nyilvánítására. „A királyi csapatok illő tiszteletben tartják Rómát, s az azt környező területet. Az ő feladatuk — ha valaha szükség lenne rá — minden támadástól és fenyegetéstől menten tartani ő szentsége residentiáját, mert a királ kormánya mindig meg tudja egyeztetni Olaszország nagy érdekeit a tisztelettel, melylyel a vallás feje iránt tartozik.“ „Ekép cselekedvén, meggyőződése az , hogy a fölvilágosult katholikusok érzületét nem sérté, kik a világi hatalmat, melylyel a római udvar történetének egy időszakában fölruházva volt, nem tévesztik össze azon lelki hatalommal, mely vallási tekintélyének örökös megrendíthetlen alapját teszi. „Reménységünk még tovább is terjed. Mi hiszszük, hogy a hazafias érzemények öszhangzatának jelenete, mely ma egész Olaszországban nyilatkozik, a souverain főpapot emlékeztetni fogja, hogy néhány évvel ezelőtt ő volt magasztos ihletője e nagy nemzeti mozgalomnak. A fátyol, melyet világi érdekek által vezetett tanácsosok tettek szemeire, le fog esni, s akkor elismervén, hogy Olaszország regeneratioja a gondviselés szándéka, ismét atyjok leend az olaszoknak , mint sohasem szűnt meg minden híveinek magas és tiszteletre méltó atya lenni. Turin, sept. 12-én 1860. Különfélék. — Ma délután ment végbe Hegedüsné siremlékének leleplezése. A sírkertben szép és válogatott közönség állotta körül az emlékkövet és Sujánszky lelkész úr imádsága után a nemzeti szinház énekkara gyászdalt zengett. E közben és ezután koszorúkkal aggatták be az emléket. Maga ez emlék kitűnik nagysága és szürke márványának szépsége által; első lapján Hegedüsné, a hátulsón férje és kis fia neve van arany betűkkel kivésve. — Említettük minap, hogy a Budapesti Szemle legutóbb megjelent füzetében bírálat foglaltatik Ficker es. k. miniszteri titkár következő czimü térképeiről : „Bevölkerung der oesterr. Monarchie in ihren wichtigen Momenten statistisch dargestellt.“ E bírálatból ezennel a következő részletet közöljük: „Az aránylatok fokozata, mely az egész rajzolatnak alapjául van véve, merőben önkényes, mert nem egyenlő lépcsőzésre van fektetve s majd 90, majd 99 százalékig emelkedik; továbbá fölötte határozatlan, mert nem kevesebb, mint 30 foknyi ingadozásnak enged tért, mely körülmény egymaga végkép meghiusítja e térképek használhatóságát. Mily merész, minden szabatosságot kizáró eljárás állítani, hogy a lakosságnak több mint öt, vagy, több mint 10, 20 vagy 50 százaléka , vagy ama nemzetiséghez szól. Minő statistikai nyelv ez! Hol itt a statistikai szabatosság ? Nem kell épen a mathematikai iskola híveinek lennünk, hogy az ily határozatlanság ellen ünnepélyesen tiltakozzunk. Ám lássuk egy két példában ez eljárás életrevalóságát ! A színezett térképek szerint Baranya megye lakosságának több, mint 20 százaléka német, több mint 10 százaléka szerb vagy horvát s több 20 százalékánál magyar ajkú. Hát a többi nép miféle nemzetiséghez tartozik ? Miféle ajkú Baranya népességének csaknem fele része? Számokban kifejezve lenne Baranya megyének több mint 52,458 német lakója, több mint 26,229 horvát és szerb lakója, s több mint 52,458 magyarja , holott már 1848 előtt 132,486 lélekre tették a baranyai magyarság számát. De az elfogadott fokozat szerint tulajdonkép Baranya ethnographiai térképe következő volna : több mint 20'Wo német ajkú tehát 52,458 - 131,145, több mint 10% horvát vagy szerb tehát 25,229 — 52,458, több mint 20 vo magy. tehát 52,458 —131,145. Azonban,melyik nemzetiségnél áll be a maximum, melyiknél a minimum ? Ha mindenütt a minimumot veszszük, az egész baranyai népesség 131,145 főre olvad le; ha a maximumot veszszük, 314,748 főre emelkedik, holott az utolsó összeírás szerint 262,290 lélekből áll. Micsoda gyakorlati hasznot hajtanak tehát a térképek, ha azokból csak annyit tudunk meg, hogy például Bárányban 52, de 131 ezer német vagy magyar ajkú lakos is lehet. Menynyivel jobb az ily adat a múlt századbeli statistikai terminológiánál, a „roppant“, „tömérdek“, „sok“ „meglehetős számú“ s más hasonló kifejezéseknél ? Vegyünk más példát! Szatmár megyében, Fikker úr térképei szerint, több mint 5% német, több mint 1° „ tót, több mint 5°, ruthén és több mint 20% oláh és magyar lakik. Ez csak az a kérdés: hát a többi, 49 százalék minő nemzetiséghez tartozik ? S melyik népiségre mifélébe osztalék esik ezen jelentékeny maradékból? Számokban kifejezve volna Szatmár megyében 12,450—24,900 német, 2490-12,450 tót, 12,450—24,900 orosz, 49,800—124,500 oláh s ugyanennyi magyar. Melyik nemzetiségre áll itt a maximum, melyikre a minimum ? s hol van mindegyiknél a megállapodás ? Nem zavarja-e meg az ily határozatlanság még inkább a különben is eléggé zavart ethnographi képet? A román nyelvvidék oly mélyen behatol e térképeken az ősmagyarság törzslakhelyébe, a Tisza vidékére, hogy előcsapatjai Szolnok közelében foglalnak állomást, s Békés-Csanád népességének több mint 10 százaléka oláhnak színeztetik, úgy hogy az elfogadott skála csodálatos ruganyosságánál fogva Békés-Csanádban több mint 29,974 sőt 59,948 oláh is lakhatik ! Nem irigylendő hűségű tolmácsa az ethnopraphiai viszonyoknak. A minimum sehol sem marat annyira a való mögött, mint épen a magyar ajkúaknál. Míg a többi nyelvbelieknél az elfogadott minimum gyakran tetemesen felülemelkedik a valóságon , a magyarságnak mindenütt a lehető legszerényebb százalékarány jut osztályrészül, úgy hogy félreismerhetően Ficker térképeinek azon egyik iránya, hogy a magyarság vidékét a mennyire csak lehet megszorítsa, s a kézzel fogható valótlanságokat szépen színezett fekvő vagy álló, vagy koczkázott vonalakba burkolja. Nem különös fölfedezése például, hogy Somogy megyének a német elemből oly bőven kijut, s a népesség több mint 5 százaléka németnek van festve, mely szerint Somogynak 12,599—25,198 lakosa tiszta német! ? Holott a régibb legkevesbbé sem pártos adatok szerint legfölebb 8900 német lakos vétetett föl azon megyében , s mennyire haladott elő azóta a nemzetiségi átolvadás műfolyama ? Máramarosban viszont csak öt százalék magyarságot tüntet föl térképünk. De meny nyíre hrűek Ficker úr térképeinek adatai, legjobban ki tetszik onnan, ha az azokban felállított százalék-arányok szerinti adatokat a régibb, sőt az újabb (185%-ks összeírási) hivatalos adatokkal is egybevetjük. Mi e végre az udvari és állami kézikönyvben foglalt s magyar elemnek távolról sem kedvező adatokat állítjuk egybe Ficker térképeinek adataival. Magyar ajkú lakos volna : Ficker Hivatal, ada- Reg. ada szerint: tok szerint: tok szerint Szabolcsmegyében 73,124 115,957 186,271 Napjainkban, midőn a nemzetiségi és nyelvügy a politikai életben oly hatalmas tényezők, épen nem közönyös dolog, ha tetszetős alakú és csinos kiállítású térképek alakjában ily kézzel fogható valótlanságok találtatnak a kalmáz után kapkodó közönség elé. Nem egyébre valók e térképek, csupán hogy a nemzetiségi ügyünk körül uralkodó balvéleményeket még inkább megerősítsék, sőt újakkal növeljék. De sajnos, hogy az ily téves adatok megczáfolásában csak a mindennapi tapasztaláson alapuló tudatunkra, vagy a múltból fenlevő s elleneink által valótlanoknak hirdetett adatokra hivatkozhatunk, s nem a legújabb korbeli, hazai kútfőkből merített, elvitázhatlan érvű statistikai adatokra. Komolyan int e körülmény, hogy e hézagot a magunk emberségéből pótolni s a valónak tejesen megfelelő ethnographiai térképét kiállítani törekedjünk ! A M. Tud. Akadémia statistikai bizottságától várjuk ezt főleg, azon reményben, hogy e nehéz ugyan, de nem épen megoldhatlan feladatot teendői között első helyre fogja tűzni, s e nagy fontosságú ügy szerencsés megoldására minden hazafi készséges hozzájárulásával fog találkozni. — A Kaposvárt, jul. 7-én a horvátok javára rendezett hangverseny rendező választmánya e hangverseny jövedelmét 300 ujírtban s két db húszasban szerkesztőségünkhöz küldte. Az összeget illő helyre szolgáltattuk — Lévai rendes levelezőnk írja: „A horvát szűkölködők javára, helybeli kaszinó-egyletünk által rendezett hangverseny, sept. 10-én az egylet teremeiben kiváló gonddal és eredménynyel megtartatott, s tekintve annak művészi becsét, bátran elmondhatjuk, hogy az haladásunkban valódi korszakot képez. A műkedvelői előadásoknak rendszerint csekély művészeti becs tulajdoníttatik, ezt azonban a kitűzött jótékony czél nélkül is jelesnek kell tekintenünk. Az előadott darabok ily rendben következtek : I. szakasz. 1. „Repülj fecském“ Reményi Ede után, zongorán előadta: Justh József ur. 2. Kettős dal a ,,Kunok“ból, énekeltek : Justh Stefánia kisasszony, és Tóth Vilmos ur. 3. „Ábránd“ Székely Imrétől, zongorán előadta : Benyovszky-Balogh Melanie asszony. 4. „Ábránd“ Borgia Lucrecia dalműből fuvolára, előadva Kövér Gábor ur által. 5. „Norvégiai népdal“ szerzés előadta: Wilmers Rezső ur. II. szakasz. 1. „Történetünk könyve mellett“ költemény, irta s szavalta Katona Gyula ur. 2. „Gondolázás“ előadta : zongorán Tarnóczy Antonia kisasszony. 3. „Ábránd“ Vieuxtempstől hegedűn előadta: Schostál Ede ur. 4. „Pacsirta“ kettős dal: ez testvérek 50, Alsdorf Károly 50, Strohmajer Ferencz 40, Jármay Gusztáv 30 írttal stb. Szinovácz György irén: Nyiry Józsa 40, Károlyi Lajos 40, Loisch Ede 30, Rupp György 100, Ágarasztó Miklós 250, Amtmann József 30, Mihálkovich János 50, Csepcsányi Béla 100, Barna Ferencz 50, Krisskó János 40, Herzberg Simon 50, Rappel Béla 30, Haris Sándor 100 írttal stb. éneklik : Justh Stefania kisasszony és Kövér Gábor ur. 5. „Magasan repül a daru“, „Fáj a szivem“ és „Csermák Csárdás“ zongorára szerző és előadta : Wilmers Rezső ur. Az előadás fénypontjául tagadhatlanul Wilmers ur játéka tekinthető,mely nimbuszában az által is nyert, hogy a jótékony czél szempontjából Bécsből leérkezve, minden dij nélkül lépett föl. Hogy az egybegyült fényes közönség minden előadást a legnagyobb lelkesedéssel fogadott, önkényt érthető; legmegragadóbb volt azonban azon jelenet, midőn a hangverseny végével, az egész közönség fölállva a „Szózatot“ énekelte s Wilmers úr zongorajátékával kisérte. A hangversenyt kedélyes tánczmulatság követte, melyben nagyjaink a kedélyes szívélyesség s a napjainkban oly nélkülözhetetlen testvéri egyetértés példájaként tündököltek. Gróf Károlyi Lajos, herczeg Odeschalchy Gyula, Hunyady László és Vilmos grófok, Migazzy Vilmos és János grófok , gróf Berényi, Majthényi bárók, gr. Szapáry Béla s többen, kiket itt helyszűke miatt föl nem említhetünk, szívesen látott vendégeink koszorújában fénylettek. A jövedelemre nézve a hangversenyt rendező bizottság csak sept. 16-án adhatván kellőleg fölvilágosítást, annak eredményét azonnal tudatni fogjuk.“ A gräfenbergi fürdőben mulató magyarok Sz.István király ünnepét Freywaldauban tartották meg. Az egyházi szertartást Szabó István szepesmegyei püspöki titkár végezte. Sz. István ünnepét Rohicson is megtartották. A fürdőben időző magyarok és horvátok a legtestvéresebben egyesülve, nemzeti öltözeteikben, a nagyterem előtti téren összegyűltek és ünnepélyes menettel vonultak a kisded kápolnába, hol az isteni tiszteletet egy horvát lelkész végezte. — Gyászistentiszteletet tartottak Széchenyiért, mint még újabban értesülünk: máj. 18-án Fajszón (Pest megyében) a kath. egyházban (szolgált Hoross Mihály) ; aug. 23 án Algyógyon a kath. egyházban. — Wankó Dániel hazánkfia Kazinczy, Kisfaludy K. és Széchenyi mellszobrait a legjobb eredetiek után finom porzellánból elkészítette s ezek Osterlamm Károly könyvkereskedésében akár 12, akár 6 hüvelyk nagyságú mintában kaphatók; mégpedig a nagy kiadásban : Széchenyi 5 ft 50 kr, Kazinczy 4 ft 50 kr, Kisfaludy K. 4 ft 50 krért; (pakolási dij darabonkint 20 ujkr); a kisebb kiadásban pedig Széchenyi 1 ft 50 kr, Kazinczy 1 ft 20 kr, Kisfaludy K. 1 ft 20 krért; (pakolási dij darabonkint 10 ujkr). Ezen sikerült szobrok száma később Vörömarty, Petőfi, Berzsenyi s mások szobraival fog szaporodni. -- A német hivatalos lap közli a M. Akadémia augusztusban befolyt adakozások folytatását. Mi is sietünk ezt közzé tenni: Szegszárd városa községe, tőkéhez 100, házra is 100 forintot; Draskóczy Sámuel (Dapsy Vilmos által) pótlólag a tőkére: 50 frt; Barcza György Zámoron a házra 10 forint; Waltherr Imre a házra 5 frt; Vörös Ignácz ugyanarra 5 frt (Bossányi László által); Nyíregyházi kaszinó gyűjtése: a tőkéhez 2 arany, 6 huszas, 150 frt; a házra: 6 huszas, 357 frt. Ugyanannak ivén Kobillicz Dániel mindegyik czélra külön 52 frt 50 krt állampapírokban. Mező-Tur városa házépítésre 500 frt. Pesti Napló utján: tőkéhez 133 frt, házra: 328 frt. Duna-Vecséről a házra: 30 frt. Thalabér Lajos gyűjtése Sopron megyében házra : 1 arany, 491 frt 50 kr, a tőkéhez : 433 frt 42 kr. Kubicza Pál gyűjtése Trencsénben, házra : 439 frt, a tőkéhez 235 frt. Aradi asztalos segéd egylet, a házra: 61 frt 30 kr. Stettner Ignácz a házra: 5 frt. Jagasich N. János, a házra: 5 frt. Toldy István a házra: 5 frt. Laczháza községe tőkére: 50 frt. Laczházi lakosok házra: 60 frt 60 kr, tőkére : 2 frt. Hajós József gyűjtése Pesten, házra : 633 frt 34 kr,tőkére : 50 frt. Kárász Benjamin tőkére és házra egyenkint 205 frt urb. kötelezvényekben. Novák Sándor gyűjtése Pakson, házra 1 arany 151 frt. Miskolczi hely hitv. egyház, tőkére 1 frt 10 kr, házra 4 ft 71 kr. Alsóborsodi reform, egyházmegye községei a házra 256 frt 6 kr, tőkére 7 frt 4 kr. Evva András gyűjtése Zemplénben a házra 139 frt 50 kr, az alapra 68 forint 5 kr. Zmeskal István gyűjtése Győrben házra 1 arany 14 forint, tőkére 8 forint. Samarjay Károly gyűjtése Pozsonyban házra 22° frt. Báró Rudics József házra és tőkére egyenkint 525 frt, összesen 1050 frt úrbéri kötelezvényben . Dr. Decsényi Lipót a házra arany. Viczmándy Viktor Zemplénben a házra 10 frt. Kapczy Tamás hrt. Ugyv. Pesten házra 25 frt tőkére szinte 25 frt. Pongrácz Ferencz somogyi ágostai hitval). esperes gyülése, házra 30 frt, Kempelen Győző küldeménye Szegedről házra 57 frt, Schmidt István Szörény a tőkére 50 frt, Dobozy István házra 15 frt, Urszinyi Andor B.Csabán újólag a házra 20 frt, Muslay Sándor házra 100 frt, Boscovitz Frigyes Manó zongoraművész, házra 56 frt 47, Kis András gyűjtése házra 300 frt, Deák Péter gyűjt. Halason házra 53 frt, tőkére 17 frt. Bocskay Ignácz házra 100 frt, Hoffmann Ágoston házra 100 frt, ifj. Bartal György házra 200 frt, Sipos Tivadar végrendeleti hagyománya 40 frt, Szathmáry Sámuel N. Becskereken házra 200 frt, Lauffer és Stolp könyvárusok Pesten házra 100 frt, Geibel Armin házra 25 frt, Rosty Zsigmond és Mária házra 10 frt, Rónay János gyűjt. K. Zomborban a házra 332 frt 50 kr, ugyanazé tökéhez 12. fr 50 kr, Szirmay József gyűjt. Zemplénben házra 30 frt, báró Erdélyi Vazul nagyváradi püsp. tökéhez 100 frt, Babarczy Antal tökére és házra egyenlő észben 20 frt, Babos Péter gyűjtése házra Zalában 43 frt 15 fr, Simontsits László gyűr. Pestmegyében házra 121 frt tökéhez 9 frt, Komáromy Károly pleb. gyűjtése Majsán házra 10, tökéhez 5 frt, Szilágyi Sándor gyűjt. Nagykőrösön házra 1 arany 45 frt, tökére 1 arany 48 frt, Dr Bartha Béla gyűjt. Pozsonyban tökéhez 4 arany, ház 4 arany 22 frt, Kozma Gyula Aradon házra 10 frt. Jeszenszky Ign. tőkéhez 218 frt állampapírokban. Nevetésen: Vidliczkay József úr gyűjtése közt Nyíregyházán foglaltatik : Vidliczkay József 50 írttal ; Pollák Ferencz 30 írttal; Haczell Antal 20 írttal. A nyíregyházi Casino gyűjt. közt: Bodnár István 50 írttal ; Benczúr Miklós 40 írttal. Thalabér Lajos irén : Thalabér Lajos 6rttal; Gróf Széchényi Imre és Dénes 500 írttal; Somogyi János 50 írttal; Markovits Gusztáv 50; Markovits Klementin 50; Markovits István 35 írttal. Kubicza Pál irén: gróf Niczky-Borsiczky Fanni 100 írttal; Ghiczi Sándor Johanna 150 írttal; Kubicza Pál 30 írttal; Hajós József irén: Hajós József 100, Madas Károly 100, Lévaiben Veszprém megyében több mint. . . 94,602 146,294 172,068 Sz.-Fehér megyében 90,708 131,506 154,767 Tolna megyében . . 107,940 124,615 132,480 Baranya megyében 51,458 119,953 132,284 Zala megyében . . 180,308 201,036 221,126 Szatmár megyében 49,800 101,610 145,162 kk 100, Pompéry János 100 írttal ( Samarjay Károly ivén : báró Walterskirchen György 200 írttal; Kiss András ivén : gr. Bissingen Ferdinand 100, gr. Bissingen Miksa 100, Csiky Mihály 100 írttal; Rónai János ivén : Bene József 20 frt, Rónai Mihály 157 frt 50 kr, Rónai János 157 frt 50 kr, Rónai Móricz 100 írttal; Palló Sándor irén: Seeger Frigyes 80, Palló Sándor 105; Hasenau— A Józsefi ér lakói sz. kir. Pest főváros tanácsához következő folyamodást nyújtottak: „Tekintetes tana s! Elismert dolog, mi zerint a József tér e város legszebb részeinek egyike. Sajnálva látják tehát azon városrészekől, mi ép az említett dísztér a tervezett Józsefszobor fölálitására szükségelt, állvány által másfél évnél tovább eltorzíttatik. Nemcsak a szabad kilátást akadályoztatja az, de közbotrányul, az ottani deszkakeltés oly czélokra használtaik , miket bővebben említeni az Hiedelem tilt. Közóhajtás tehát hogy ezen állapoton minél előbb segittessék. Miután a felejthetlen, boldogult nádorunk dicsőmlékére tervezett szobor külső alakjára nézve közvélemény szerint oly annyira elhibázottnak mondatik, hogy hihetőleg tökéletes átalakítása lett, szűk égés, mire azonban hosszabb idő,kívántatik, nehogy addig is az említett állvány a díszes Józsettért elferdítse: esedezünk , miszerint annak minél előbbi eltávolítása kegyesen elrendeltessék, annál is inkább , minthogy azon állvány és deszkakerítés az elemi befolyás következtében sokkal nagyobb kárt szenved időközben , mint minő a költség lenne, mely annak leszedése és újabb fölállítására kivántatnék.“ — Pomázról égésről tudósítanak, mely e hó 17-kén reggeli 2 órakor egy házat elhamvasztott. A ház nem volt biztosítva. — Reményi nem csizmadialegény többé, mert a losonczi csizmadiaczéh mesternek tette. Losonczon e hó 12-én és 13-án játszott. — A lelkes magyar hölgyek koszorújából egy szép virágot szakasztott ki ismét a halál. F. hó 16-dikán halt meg huzamos sorvasztó-láz következtében Losonczi Gyürky Malvina kisasszony, boldogult Gyürky Pál volt krassói főispány és született Nagy Erzsébet grófnő gyermeke. Még csak 20 éves volt, szeretve mindenkitől, ki ismeri, és megsiratva mindenkitől szállt kora sírjába, melyhez az anya és testvérek fájdalmával mindazoké elzarándokol, kik e szivben, lélekben nemes hölgyet ismerék. Vajha a közrészvét enyhíthetné a család fájdalmát. Áldás emlékére. — A Szigligeti nővérek Anna és Jolán 1 hó 26- kán és jövő hó elsején lépnek föl először : előbb Anna „Romeo és Juliá“ban mint „Julia“, utóbb Jolán a „Tücsökben, mint „Fanchon.“ — Sz.-Pétervárott közelebbről következő czimű Magyarországot érdeklő munka jelent meg : „Ausztria az 1848 ki magyar forradalom alatt.“ — Debreczenben megjelent: „Magyar ősmesék, mint hitregék a nép ajkáról véve s a világtörténettel egyeztetve. Irta Balkányi Szabó Lajos.“ A csinosan kiállított kötet öt mesét foglal magában, melyek több énekben versekbe foglalvák. Ára 1 írt 30 kr a. é. — Megjelent: „Háromszék. Erdélyi szépirodalmi évkönyv és naptár 1861-re. Szerkeszti s kiadja Khern Ede. Első évi folyam.“ 206 lap letétben. — Az úton megnyílt székesfehérvári vaspályán, mint a P. Lloydnak Írják, olasz föliratu kocsik járnak, ezek is inkább állnak, mint járnak, mert a levelező állítása szerint, az eddigi gyorskocsin csaknem annyi idő alatt lehet Győrbe érkezni, mint a vasúton. — A Pécsi Lapokban olvassuk: „Föltűnő, de való. M. G. kanásza gazdájától 13 sertést ellopott. A bűntény világosságra lővén a kanász elfogatott, s a sertések lefoglaltattak. M. G. nem bírt megesküdni rá, hogy e sertések az övéi, miután őket sohase látta, vagy ha látta is, nem igen ismerhetett rájuk, s igy a sertések folyvást lefoglalva maradtak. De most jött a bökkenő : hogy tartsák el e 13 db sertést? Elhatároztatott tehát, hogy felét eladják s vegyenek az árán eleséget a többi számára ; de ez eleség is, mint minden a világon, végre elfogyott. Eladtak tehát ismét hármat, hogy az utolsó négyet eltarthassák, fölemésztetvén a 9 sertés, ismét eladtak 3 at, hogy az utolsónak legyen mit ennie, s igy ezen egy a tizenkettőt szerencsésen meg is ette. Se a volt tulajdonos, se mi megfogni képesek nem vagyunk, miként ette meg a 13-ik maga magát, pedig hogy megette, bizonyos, mert a sertések közül már egy sincs meg. — Bizony ha magától M. G. úrtól nem hallottuk volna ez esetet, a világért se mertük volna elhinni.“ — A helybeli kis gőzösök már csak két óránkint járnak, még pedig reggeli 7 órától délutánig ig. — Figyelmeztetjük a közönséget, hogy Dab1 és Gyula hazánkfia nyelvoktatást nyit kereskedők és iparosok számára, olyformán , hogy október 1-jétől fogva magántanfolyamot nyit a magyar, franczia és angol nyelveknek külön és a tanulók által választandó legalkalmasb órákban előadására. A tanfolyam hat hónapig, azaz októbertől fogva áprilisig tart; az előadások tárgyai pedig: 1) rövid nyelvtan; 2) szóbeli gyakorlatok, többnyire a gyakorlati élet és az üzletben előforduló beszélgetések alakjában ; 3) írásbeli gyakorlatok, az üzlet minden viszonyairól. Ha e vállalati, miről nem kétkedünk, hasznosnak bizonyul, jövőre nyilvános nyelvészeti iskolává törekszik átalakítani, melyben a szükséges tanerők megszerzésével, hazánkban használt minden nyelv, valamint a többi külföldiek is elő fognak adatni. A tandíj az egész tanfolyamra 15 ujfrt, minek harmadrésze, t. i. 5 frt, a beiratásnál leteendő. A beiratások történnek September 20- tól—25-ig Dallos ur lakásán (ujvilág-utcza, Schmidt- Unger ház, 6. sz. földszint jobbra, 8. sz. ajtó) 6-tól 9 óráig estve, továbbá egész nap Lampel Róbert ur könyv kereskedésében a városház terén, és a Wodianer F. könyvnyomdába. Az előadások ideje f. h. utolsó napján fog közzétételni. — Tudósítjuk egyszersmind olvasóinkat, hogy Dallos Gyula ezentúl is, mint eddig úgy a magyar, mint angol nyelvből magánórákat is vállal. — Dr. Kiss Sándor úr a budai városi kórház s a budai országos törvényszék orvosa, kinek orvosi segélyét különösen női és gyermeki bajokban a pesti betegek is használják, a hozzá bizodalommal viseltetők könnyebbségére a jövő Sz.Mihálytól kezdve Pesten is tart ordináló órákat. Pesti szállása az urs-utczai gr. Batthányiházban lesz 3. sz. a. Az illető ord.órákat annak idejében tudatni fogjuk. NEMZETI SZÍNHÁZ. September 20-ára van kitűzve : ,A szerelmes ördög.“ Ballet 5 felv. — Tudósítás. A pesti cs. k. állatgyógyintézetben a következő 186%. tanévi előadások f. é. október 8-án kezdődnek. Az állatorvosi tanfolyam tart két év vagyis négy féléven át. Az előadások két, azaz magyar és német nyelven fognak tartatni. A tanfolyam bevégzése után Folytatás a mellékleten. Mai számunkhoz egy félig melléklet van csatolva.