Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-20 / 3182. szám

upozan­ vonását,kik szabadságukat és függetlenségeket megszerezték. Telve umbriai és a márkákbeli testvé­reik iránti rokonszenvvel, minden oldalról nyilatko­zik a kívánat, segélyt nyújtani az ügyek oly állapo­tának megszüntetésére, mely az igazság és az embe­riség elveire szégyen, s mely élénken sérti a nemzeti önérzetet. „Habár a király kormánya ezen fájdalmas fölindu­lást osztá, azért mégis minden rendetlen kísérletet megelőzendőnek vélt,mely Umbria és a Márkáknak az őket nyomó iga alóli fölszabadítására czélzott, de az iránt nem ámíthatja tovább magát, hogy a népség­­növekvő izgultságát ezentúlra nem lehet fékezni a­nélkül, hogy ellene erő és erőszakos rendszabályok ne használtassanak. Egyébiránt is a forradalom Ná­polyban diadalmaskodván, megállítható-e az a római államok határain, hol ép oly súlyos visszaélések van­nak, mint minek voltak azok, melyek Felső-Olaszor­szág önkényteseit ellenállhatlanul vonzták Sziczi­liába. „Umbria és a Márkák fölkelőinek kiáltására az egész Olaszország megindult. Semmi erő sem akadá­lyozhatná meg, hogy a félsziget déli és éjszaki ré­széről ezerenkint ne siessenek az olaszok testvéreik védelmére, kiket a perugiaihoz hasonló szerencsét­lenség fenyeget. „Ha a király kormánya ezen általános elragadta­tásban tétlenül maradna, egyenes ellentétbe tenné magát a nemzettel. A lelkes buzgóság, melyet a ná­polyi és a szicziliai események idéztek elő, csakha­mar rendetlenséggé s anarchiává fajulna. „Ekkor lehetővé, sőt valószínűvé tenne, hogy az eddig szabály szerint folyó mozgalom rögtön az erő­szak és a szenvedély jellemét öltené magára. Bár­mily hatással bírjon is a rend eszméje az olaszokra, vannak mégis kihívások (provocations), melyeknek a legműveltebb népek sem állhatnak ellene. Igaz, hogy inkább sajnálni, mint gáncsolni valók lennének, ha mindjárt az első alkalomnál engednék magukat erő­szakos visszahatásokra ragadtatni, melyeknek a leg­­gyászosabb következéseik lehetnek. A történet bizo­nyítja, hogy azon népek, melyek ma a civilisatió élén állnak, sokkal csekélyebb súlyú okok hatása alatt a legsiralmasabb kihágó okát tevék. „Ha a király-kormány a félszigetet hasonló veszé­lyeknek tenné ki, vétkessé tenné magát Olaszország irányában, s ugyanazzá Európával szemben. Meg­szegni az olaszok irányábani kötelességeit, kik min­dig meghallgaták mérsékeltséget ajánló tanácsait, s kik rá bízták a nemzeti mozgalom vezetésének ma­gas küldetését. „Innét van, hogy a király kormánya e kettős köte­lességet akarta teljesíteni, midőn Umbria és a Már­kák felkelt népei a király pártfogását kérő küldött­séggel jelenvén meg a trón előtt, sietett nekik segélyt nyújtani, í­gy időben ezzel egy diplomatiai ügynököt is küldött Rómába, kérve a pápai kormányt az idegen csapatok eltávoztatására, melyeket a velünk határos tartományok manifestatióinak elnyomására nem hasz­nálhat a nélkül, hogy minket a mellettük teendő be­avatkozásra ne kényszerítsenek. „A római udvar megtagadván e kérésnek engedni, a király parancsot adott seregének, bevonulni Umbri­­ába és a Márkákba azon küldetéssel, hogy ott állítsa vissza a rendet, s szabad tért nyisson a népnek érzel­mei nyilvánítására. „A királyi csapatok illő tiszteletben tartják Rómát, s az azt környező területet. Az ő feladatuk — ha va­laha szükség lenne rá — minden támadástól és fe­nyegetéstől menten tartani ő szentsége residentiáját, mert a kirá­l kormánya mindig meg t­udja egyeztetni Olaszország nagy érdekeit a tisztelettel, melylyel a vallás feje iránt tartozik.“ „Ekép cselekedvén, meggyőződése az , hogy a fölvilágosult katholikusok érzületét nem sérté, kik a világi hatalmat, melylyel a római udvar történetének egy időszakában fölruházva volt, nem tévesztik össze azon lelki hatalommal, mely vallási tekintélyének örökös megrendíthetlen alapját teszi. „Reménységünk még tovább is terjed. Mi hiszszü­k, hogy a hazafias érzemények öszhangzatának jelenete, mely ma egész Olaszországban nyilatkozik, a souve­­rain főpapot emlékeztetni fogja, hogy néhány évvel ezelőtt ő volt magasztos ihletője e nagy nemzeti moz­galomnak. A fátyol, melyet világi érdekek által ve­zetett tanácsosok tettek szemeire, le fog esni, s akkor elismervén, hogy Olaszország regeneratioja a gondvi­selés szándéka, ismét atyjok leend az olaszoknak , mint sohasem szűnt meg minden híveinek magas és tiszteletre méltó atya lenni. Turin, sept. 12-én 1860. Különfélék. — Ma délután ment végbe Hegedüsné siremlékének leleplezése. A sírkertben szép és válogatott közönség állotta körül az emlékkövet és Sujánszky lelkész úr imádsága után a nemzeti szinház énekkara gyászdalt zengett. E közben és ezután koszorúkkal aggatták be az emléket. Maga ez emlék kitűnik nagysága és szürke márványának szépsége által; első lapján Hegedüsné, a hátulsón férje és kis fia neve van arany betűkkel kivésve. — Említ­ettük minap, hogy a Budapesti Szemle legutóbb megjelent füzetében bírálat foglaltatik Fi­cker es. k. miniszteri titkár következő czimü térké­peiről : „Bevölkerung der oesterr. Monarchie in ihren wichtigen Momenten statistisch dargestellt.“ E bírá­latból ezennel a következő részletet közöljük: „Az aránylatok fokozata, mely az egész rajzolatnak alap­jául van véve, merőben önkényes, mert nem egyenlő lépcsőzésre van fektetve s majd 90, majd 99 száza­lékig emelkedik; továbbá fölötte határozatlan, mert nem kevesebb, mint 30 foknyi ingadozásnak enged tért, mely körülmény egymaga végkép meghiusítja e térképek használhatóságát. Mily merész, minden sza­batosságot kizáró eljárás állítani, hogy a lakosságnak több mint öt, vagy, több mint 10, 20 vagy 50 százalé­ka , vagy ama nemzetiséghez szól. Minő statistikai nyelv ez! Hol itt a statistikai szabatosság ? Nem kell épen a mathematikai iskola híveinek lennünk, hogy az ily határozatlanság ellen ünnepélyesen tiltakoz­zunk. Ám lássuk egy két példában ez eljárás életreva­lóságát ! A színezett térképek szerint Baranya me­­gye lakosságának több, mint 20 százaléka német, több mint 10 százaléka szerb vagy horvát s több 20 százalékánál magyar ajkú. Hát a többi nép miféle nemzetiséghez tartozik ? Miféle ajkú Baranya népességének csaknem fele része? Számokban kife­jezve lenne Baranya megyének több mint 52,458 né­met lakója, több mint 26,229 horvát és szerb lakója, s több mint 52,458 magyar­ja , holott már 1848 előtt 132,486 lélekr­e tették a baranyai magyarság számát. De az elfogadott fokozat szerint tulajdonkép Baranya ethnographiai térképe következő volna : több mint 20'Wo német ajkú tehát 52,458 - 131,145, több mint 10% horvát vagy szerb tehát 25,229 — 52,458, több mint 20 v­o magy. tehát 52,458 —131,145. Azonban,me­lyik nemzetiségnél áll be a maximum, melyiknél a mi­nimum ? Ha mindenütt a minimumot veszszük, az egész baranyai népesség 131,145 főre olvad le; ha a maximu­mot veszszük, 314,748 főre emelkedik, holott az utolsó összeírás szerint 262,290 lélekből áll. Micsoda gyakor­lati hasznot hajtanak tehát a térképek, ha azokból csak annyit tudunk meg, hogy például Bárányban 52, de 131 ezer német vagy magyar ajkú lakos is lehet. Meny­nyivel jobb az ily adat a múlt századbeli statistikai terminológiánál, a „roppant“, „tömérdek“, „sok“ „meglehetős számú“ s más hasonló kifejezéseknél ? Vegyünk más példát! Szatmár megyében, Fikker úr térképei szerint, több mint 5% német, több mint 1° „ tót, több mint 5°­, ruthén és több mint 20% oláh és magyar lakik. Ez csak az a kérdés: hát a többi, 49 százalék minő nem­zetiséghez tartozik ? S melyik népiségre mifélébe osz­talék esik ezen jelentékeny maradékból? Számokban kifejezve volna Szatmár megyében 12,450—24,900 német, 2490-12,450 tót, 12,450—24,900 orosz, 49,800—124,500 oláh s ugyanennyi magyar. Melyik nemzetiségre áll itt a maximum, melyikre a minimum ? s hol van mindegyiknél a megállapodás ? Nem zavar­ja-e meg az ily határozatlanság még inkább a külön­ben is eléggé zavart ethnographi képet? A román nyelvvidék oly mélyen behatol e térké­peken az ősmagyarság törzslakhelyébe, a Tisza vi­dékére, hog­y előcsapatjai Szolnok közelében foglal­nak állomást, s Békés-Csanád népességének több mint 10 százaléka oláhnak színeztetik, úgy hogy az elfo­gadott skála csodálatos ruganyosságánál fogva Bé­­kés-Csanádban több mint 29,974 sőt 59,948 oláh is lakhatik ! Nem irigylendő hűségű tolmácsa az ethno­­praphiai viszonyoknak. A minimum sehol sem marat annyira a való mögött, mint épen a magyar ajkúak­nál. Míg a többi nyelvbelieknél az elfogadott minimum gyakran tetemesen felülemelkedik a valóságon , a magyarságnak mindenütt a lehető legszerényebb szá­zalékarány jut osztályrészül, úgy hogy félreismerhet­ően Ficker térképeinek azon egyik iránya, hogy a magyarság vidékét a mennyire csak lehet megszorítsa, s a kézzel fogható valótlanságokat szépen színezett fek­vő vagy álló, vagy koczkázott vonalakba burkolja. Nem különös fölfedezés­e például, hogy Somogy megyének a német elemből oly bőven kijut, s a népesség több mint 5 százaléka németnek van festve, mely szerint Somogynak 12,599—25,198 lakosa tiszta német! ? Holott a régibb legkevesbbé sem pártos adatok sze­rint legfölebb 8900 német lakos vétetett föl azon me­gyében , s mennyire haladott elő azóta a nemzetiségi átolvadás műfolyama ? Máramarosban viszont csak öt százalék magyarságot tüntet föl térképünk. De meny nyíre h­rűek Ficker úr térképeinek adatai, legjobban ki tetszik onnan, ha az azokban felállított százalék-ará­nyok szerinti adatokat a régibb, sőt az újabb (185%-ks összeírási) hivatalos adatokkal is egybevetjük. Mi e végre az udvari és állami kézikönyvben foglalt s­­ magyar elemnek távolról sem kedvező adatokat állít­juk egybe Ficker térképeinek adataival. Magyar aj­k­ú lakos volna : Ficker Hivatal, ada- Reg. a­da szerint: tok szerint: tok szerint Szabolcsmegyében 73,124 115,957 186,271 Napjainkban, midőn a nemzetiségi és nyelvügy a politikai életben oly hatalmas tényezők, épen nem közönyös dolog, ha tetszetős alakú és csinos kiállí­tású térképek alakjában ily kézzel fogható valótlan­ságok találtatnak a kalmáz után kapkodó közönség elé. Nem egyébre valók e térképek, csupán hogy a nemzetiségi ügyünk körül uralkodó balvéleményeket még inkább megerősítsék, sőt újakkal növeljék. De sajnos, hogy az ily téves adatok megczáfolásában csak a mindennapi tapasztaláson alapuló tudatunkra, vagy a múltból fenlevő s elleneink által valótlanok­nak hirdetett adatokra hivatkozhatunk, s nem a leg­újabb korbeli, hazai kútfőkből merített, elvitázhatlan érvű statistikai adatokra. Komolyan int e körülmény, hogy e hézagot a magunk emberségéből pótolni s a valónak tejesen megfelelő ethnographiai térképét kiállítani törekedjünk ! A M. Tud. Akadémia statis­tikai bizottságától várjuk ezt főleg, azon reményben, hogy e nehéz ugyan, de nem épen megoldhatlan fel­adatot teendői között első helyre fogja tűzni, s e nagy fontosságú ügy szerencsés megoldására minden ha­zafi készséges hozzájárulásával fog találkozni. — A Kaposvárt, jul. 7-én a horvátok javára rendezett hangverseny rendező választmánya e hangverseny jöve­delmét 300 ujírtban s két db húszasban szerkesztősé­günkhöz küldte. Az összeget ill­­ő helyre szolgáltattuk — Lévai rendes levelezőnk írja: „A horvát szűköl­ködők javára, helybeli kaszinó-egyletünk által rendezett hangverseny, sept. 10-én az egylet teremeiben kiváló gonddal és eredménynyel megtartatott, s tekintve ann­ak művészi becsét, bátran elmondhatjuk, hogy az haladá­sunkban valódi korszakot képez. A műkedvelői előadá­soknak rendszerint csekély művészeti becs tulajdonítta­­tik, ezt azonban a kitűzött jótékony czél nélkül is jeles­nek kell tekintenünk. Az előadott darabok ily rendben következtek : I. szakasz. 1. „Repülj fecském“ Reményi Ede után, zongorán előadta: Justh József ur. 2. Kettős dal a ,,Kunok“ból, énekeltek : Justh Stefánia kisasszony, és Tóth Vilmos ur. 3. „Ábránd“ Székely Imrétől, zon­gorán előadta : Benyovszky-Balogh Melanie asszony. 4. „Ábránd“ Borgia Lucrecia dalműből fuvolára, előadva Kövér Gábor ur által. 5. „Norvégiai népdal“ szerzé­s előadta: Wilmers Rezső ur. II. szakasz. 1. „Történe­tünk könyve mellett“ költemény, irta s szavalta Katona Gyula ur. 2. „Gondolázás“ előadta : zongorán Tarnóczy Antonia kisasszony. 3. „Ábránd“ Vieuxtempstől hege­dűn előadta: Schostál Ede ur. 4. „Pacsirta“ kettős dal: ez testvérek 50, Alsdorf Károly 50, Strohmajer Ferencz 40, Jármay Gusztáv 30 írttal stb. Szinovácz György irén: Nyiry Józsa 40, Károlyi Lajos 40, Loisch Ede 30, Rupp György 100, Ágarasztó Miklós 250, Amtmann József 30, Mihálkovich János 50, Csepcsányi Béla 100, Barna Ferencz 50, Krisskó János 40, Herzberg Simon 50, Rappel Béla 30, Haris Sándor 100 írttal stb. éneklik : Justh Stefania kisasszony és Kövér Gábor ur. 5. „Magasan repül a daru“, „Fáj a szivem“ és „Csermák Csárdás“ zongorára szerző és előadta : Wilmers Rezső ur. Az előadás fénypontjául tagadhatlanul Wilmers ur játéka tekinthető,mely nimbuszában az ált­al is nyert, hogy a jó­tékony czél szempontjából Bécsből leérkezve, minden dij nélkül lépett föl. Hogy az egybegyült fényes közönség minden előadást a legnagyobb lelkesedéssel fogadott, ön­kényt érthető; legmegragadóbb volt azonban azon jelenet, midőn a hangverseny végével, az egész közönség fölállva a „Szózatot“ énekelte s Wilmers úr zongorajátékával ki­sérte. A hangversenyt kedélyes tánczmulatság követte, melyben nagyjaink a kedélyes szívélyesség s a napjaink­ban oly nélkülözhetetlen testvéri egyetértés példájaként tündököltek. Gróf Károlyi Lajos, herczeg Odeschalchy Gyula, Hunyady László és Vilmos grófok, Migazzy Vil­mos és János grófok , gróf Berényi, Majthényi bárók, gr. Szapáry Béla s többen, kiket itt helyszűke miatt föl nem említhetünk, szívesen látott vendégeink koszorújában fénylettek. A jövedelemre nézve a hangversenyt rendező bizottság csak sept. 16-án adhatván kellőleg fölvilágo­­sítást, annak eredményét azonnal tudatni fogjuk.“­­ A gräfenbergi fürdőben mulató magyarok Sz.­Ist­ván király ünnepét Freywaldauban tartották meg. Az egyházi szertartást Szabó István szepesmegyei püspöki titkár végezte.­­ Sz. István ünnepét Rohicson is megtartották. A fürdőben időző magyarok és horvátok a legtestv­éreseb­ben egyesülve, nemzeti öltözeteikben, a nagyterem előtti téren összegyűltek és ünnepélyes menettel vonultak a kisded kápolnába, hol az isteni tiszteletet egy horvát lel­kész végezte. — Gyászistentiszteletet tartottak Széchenyiért, mint még újabban értesülünk: máj. 18-án Faj­szón (Pest megyében) a kath. egyházban (szolgált Hoross Mi­hály) ; aug. 23 án Algyógyon a kath. egyházban. — Wankó Dániel hazánkfia Kazinczy, Kisfa­ludy K. és Széchenyi mellszobrait a legjobb ere­detiek után finom porzellánból elkészítette s ezek Oster­lamm Károly könyvkereskedésében akár 12, akár 6 hü­velyk nagyságú mintában kaphatók; még­pedig a nagy kiadásban : Széchenyi 5 ft 50 kr, Kazinczy 4 ft 50 kr, Kisfaludy K. 4 ft 50 krért; (p­a­k­o­l­á­s­i dij darabon­­kint 20 ujkr); a kisebb kiadásban pedig Szé­chenyi 1 ft 50 kr, Kazinczy 1 ft 20 kr, Kisfaludy K. 1 ft 20 krért; (pakolási dij darabonkint 10 ujkr). Ezen sikerült szobrok száma később Vörömarty, Petőfi, Berzsenyi s mások szobraival fog szaporodni. -- A német hivatalos lap közli a M. Akadémia augusztusban befolyt adakozások folytatását. Mi is sietünk ezt közzé tenni: Szegszárd városa községe, tőkéhez 100, házra is 100 forintot; Draskóczy Sámuel (Dapsy Vilmos által) pótló­lag a tőkére: 50 frt; Barcza György Zámoron a házra 10 forint; Waltherr Imre a házra 5 frt; Vörös Ignácz ugyanarra 5 frt (Bossányi László által); Nyíregyházi kaszinó gyűjtése: a tőkéhez 2 arany, 6 huszas, 150 frt; a házra: 6 huszas, 357 frt. Ugyanannak ivén Kobillicz Dániel mindegyik czélra külön 52 frt 50 krt állampapí­rokban. Mező-Tur városa házépítésre 500 frt. Pesti Napló utján: tőkéhez 133 frt, házra: 328 frt. Duna-Vecséről a házra: 30 frt. Thalabér Lajos gyűjtése Sopron megyé­ben házra : 1 arany, 491 frt 50 kr, a tőkéhez : 433 frt 42 kr. Kubicza Pál gyűjtése Trencsénben, házra : 439 frt, a tőkéhez 235 frt. Aradi asztalos segéd­ egylet, a házra: 61 frt 30 kr. Stettner Ignácz a házra: 5 frt. Jagasich N. János, a házra: 5 frt. Toldy István a házra: 5 frt. Laczház­a községe tőkére: 50 frt. Laczházi lakosok házra: 60 frt 60 kr, tőkére : 2 frt. Hajós József gyűj­tése Pesten, házra : 633 frt 34 kr,tőkére : 50 frt. Kárász Benjamin tőkére és házra egyenkint 205 frt urb. kötelezvé­nyekben. Novák Sándor gyűjtése Pakson, házra 1 arany 151 frt. Miskolczi hely hitv. egyház, tőkére 1 frt 10 kr, házra 4 ft 71 kr. Alsóborsodi reform, egyházmegye közsé­gei a házra 256 frt 6 kr, tőkére 7 frt 4 kr. Evva And­rás gyűjtése Zemplénben a házra 139 frt 50 kr, az alapra 68 forint 5 kr. Zmeskal István gyűjtése Győr­ben házra 1 arany 14 forint, tőkére 8 forint. Samarjay Károly gyűjtése Pozsonyban házra 22° frt. Báró Rudics József házra és tőkére egyenkint 525 frt, összesen 1050 frt úrbéri kötelezvényben . Dr. Decsényi Lipót a házr­a arany. Viczmándy Viktor Zemplénben a házra 10 frt. Kapczy Tamás hrt. Ugyv. Pesten házra 25 frt tőkére szinte 25 frt. Pongrácz Ferencz somogyi ágostai­ hitval). esperes gyül­ése, házra 30 frt, Kempelen Győző külde­ménye Szegedről házra 57 frt, Schmidt István Szörény a tőkére 50 frt, Dobozy István házra 15 frt, Urszinyi Andor B.­Csabán újólag a házra 20 frt, Muslay Sándor házra 100 frt, Boscovitz Frigyes Manó zongoraművész, házra 56 frt 47, Kis András gyűjtése házra 300 frt, Deák Péter gyűjt. Halason házra 53 frt, tőkére 17 frt.­­ Bocskay Ignácz házra 100 frt, Hoffmann Ágoston házra 100 frt, ifj. Bartal György házra 200 frt, Sipos Tivadar végrendeleti hagyománya 40 frt, Szathmáry Sámuel N. Becske­reken házra 200 frt, Lauffer és Stolp könyváru­sok Pesten házra 100 frt, Geibel Armin házra 25 frt, Rosty Zsigmond és Mária házra 10 frt, Rónay János gyűjt. K. Zomborban a házra 332 frt 50 kr, ugyanazé tökéhez 12. fr 50 kr, Szirmay József gyűjt. Zemplén­ben házra 30 frt, báró Erdélyi Vazul nagyváradi püsp. tökéhez 100 frt, Babarczy Antal tökére és házra egyenlő észben 20 frt, Babos Péter gyűjtése házra Zalában 43 frt 15 fr, Simontsits László gyűr. Pestmegyében házra 121 frt tökéhez 9 frt, Komáromy Károly pleb. gyűjtése Majsán házra 10, tökéhez 5 frt, Szilágyi Sándor gyűjt. Nagykőrösön házra 1 arany 45 frt, tökére 1 arany 48 frt, Dr Bartha Béla gyűjt. Pozsonyban tökéhez 4 arany, ház 4 arany 22 frt, Kozma Gyula Aradon házra 10 frt. Jeszenszky Ign. tőkéhez 218 frt állampapírokban. Neve­tésen: Vidliczkay József úr gyűjtése közt Nyíregyházán foglaltatik : Vidliczkay József 50 írttal ; Pollák Ferencz 30 írttal; Haczell Antal 20 írttal. A nyíregyházi Casino gyűjt. közt: Bodnár István 50 írttal ; Benczúr Miklós 40 írttal. Thalabér Lajos irén : Thalabér Lajos 6­rttal; Gróf Széchényi Imre és Dénes 500 írttal; Somogyi János 50 írttal; Markovits Gusztáv 50; Markovits Klementin 50; Markovits István 35 írttal. Kubicza Pál irén: gróf Niczky-Borsiczky Fanni 100 írttal; Ghiczi­ Sándor Jo­hanna 150 írttal; Kubicza Pál 30 írttal; Hajós József irén: Hajós József 100, Madas Károly 100, Lévai­ben­ Veszprém megy­ében több mint. . . 94,602 146,294 172,068 Sz.-Fehér megyében 90,708 131,506 154,767 Tolna megyében . . 107,940 124,615 132,480 Baranya megyében­­ 51,458 119,953 132,284 Zala megyében . . 180,308 201,036 221,126 Szatmár megyében 49,800 101,610 145,162 k­k 100, Pompéry János 100 írttal ( Samarjay Károly ivén : báró Walters­kirchen György 200 írttal; Kiss An­drás ivén : gr. Bissingen Ferdinand 100, gr. Bissingen Miksa 100, Csiky Mihály 100 írttal; Rónai János ivén : Bene József 20 frt, Rónai Mihály 157 frt 50 kr, Rónai János 157 frt 50 kr, Rónai Móricz 100 írttal; Palló Sán­dor irén: Seeger Frigyes 80, Palló Sándor 105; Hasenau­— A Józsefi ér lakói sz. kir. Pest főváros tanácsához következő folyamodást nyújtottak: „Tekintetes tana s! Elismert dolog, mi zerint a József tér e város legszebb részeinek egyike. Sajnálva látják tehát azon városrész­e­kől, mi ép az említett dísztér a tervezett Józsefszobor fölá­litására­ szükségelt, állvány által másfél évnél tovább eltorzíttatik. Nemcsak a szabad kilátást aka­dályoztatja az, de közbotrányul, az ottani deszkake­ltés oly czélokra használtaik , miket bővebben említeni az Hiede­lem tilt. Közóhajtás tehát hogy ezen állapoton minél előbb segittessék. Miután a felejthetlen, boldogult nádorunk di­cső­­­mlékére tervezett szobor külső alakjára nézve közvé­lemény szerint oly annyira elhibázottnak mondatik, hogy hihetőleg tökéletes átalakítása lett, szűk égés, mire azonban hosszabb idő,kívántatik, nehogy addig is az említett állvány a díszes Jó­zsettért elferdítse: esedezünk , miszerint annak minél előbbi eltávolítása kegyesen elrendeltessék, annál is inkább , minthogy azon állvány és deszkakerítés az elemi befolyás következtében sokkal nagyobb kárt szenved idő­­közbe­n , mint minő a költség lenne, mely annak leszedése és újabb fölállítására kivántatnék.“ —­ Pomázról égésről tudósítanak, mely e hó 17-kén reggeli 2 órakor egy házat elhamvasztott. A ház nem volt biztosítva. — Reményi nem csizmadialegény többé, mert a loson­­czi csizmadiaczéh mesternek tette. Losonczon e hó 12-én és 13-án játszott. — A lelkes magyar hölgyek koszorújából egy szép virágot szakasztott ki ismét a halál. F. hó 16-dikán halt meg huzamos­ sorvasztó-láz következtében Losonczi G­y­ü­r­k­y Malvina kisasszony, boldogult Gyürky Pál volt krassói főispány és született Nagy Erzsébet grófnő gyermeke. Még csak 20 éves volt, szeretve mindenkitől, ki ismeri, és megsiratva mindenkitől szállt kora sírjába, melyhez az anya és testvérek fájdalmával mindazoké el­zarándokol, kik e szivben, lélekben nemes hölgyet isme­­rék. Vajha a közrészvét enyhíthetné a család fájdalmát. Áldás emlékére. — A Szigligeti nővérek Anna és Jolán 1 hó 26- kán és jövő hó elsején lépnek föl először :­ előbb Anna „Romeo és Juliá“ban mint „Julia“, utóbb Jolán a „Tü­csökben, mint „Fanchon.“ — Sz.-Pétervárott közelebbről következő czimű Ma­gyarországot érdeklő munka jelent meg : „Ausztria az 1848 ki magyar forradalom alatt.“ — Debreczenben megjelent: „Magyar ősmesék, mint hitregék a nép ajkáról véve s a világtörténettel egyez­tetve. Irta Balkányi Szabó Lajos.“ A csinosan ki­állított kötet öt mesét foglal magában, melyek több énekben versekbe foglalvák. Ára 1 írt 30 kr a. é. — Megjelent: „Háromszék. Erdélyi szépirodalmi év­könyv és naptár 1861-re. Szerkeszti s kiadja Khern Ede. Első évi folyam.“ 206 lap letétben. — Az úton megnyílt székesfehérvári vaspályán, mint a P. Lloydnak Írják, olasz föliratu kocsik járnak, ezek is inkább állnak, mint járnak, mert a levelező állí­tása szerint, az eddigi gyorskocsin csaknem annyi idő alatt lehet Győrbe érkezni, mint a vasúton. — A Pécsi Lapok­ban olvassuk: „Föltűnő, de való. M. G. kanásza gazdájától 13 sertést ellopott. A bűntény világosságra lővén a kanász elfogatott, s a ser­tések lefoglaltattak. M. G. nem bírt megesküdni rá, hogy e sertések az övéi, miután őket sohase látta, vagy ha látta is, nem igen ismerhetett rájuk, s igy a sertések folyvást lefoglalva maradtak. De most jött a bökkenő : hogy tartsák el e 13 db sertést? Elhatároztatott tehát, hogy felét eladják s vegyenek az árán eleséget a többi számára ; de ez eleség is, mint minden a világon, végre elfogyott. Eladtak tehát ismét hármat, hogy az utolsó négyet eltarthassák, fölemésztetvén a 9 sertés, ismét el­adtak 3 at, hogy az utolsónak legyen mit ennie, s igy ezen egy a tizenkettőt szerencsésen meg is ette. Se a volt tulajdonos, se mi megfogni képesek nem vagyunk, miként ette meg a 13-ik maga magát, pedig hogy meg­ette, bizonyos, mert a sertések közül már egy sincs meg. — Bizony ha magától M. G. úrtól nem hallottuk volna ez esetet, a világért se mertük volna elhinni.“ — A helybeli kis gőzösök már csak két óránkint jár­nak, még pedig reggeli 7 órától délutáni­g ig. — Figyelmeztetjük a közönséget, hogy D­a­b1 é­s Gyula hazánkfia nyelvoktatást nyit kereskedők és iparo­sok számára, olyformán , hogy október 1-jétől fogva ma­­gán­tanfolyamot nyit a magyar, franczia és angol nyel­veknek külön és a tanulók által választandó legalkalmasb órákban előadására. A tanfolyam hat hónapig, azaz októbertől fogva áprilisig tart; az előadások tárgyai pedig: 1) rövid nyelvtan; 2) szóbeli gyakorlatok, többnyire a gya­korlati élet­ és az üzletben előforduló beszélgetések alak­jában ; 3) írásbeli gyakorlatok, az üzlet minden viszonyai­ról. Ha e vállalati, miről nem kétkedünk, hasznosnak bi­zonyul, jövőre nyilvános nyelvészeti iskolává törekszik átalakítani, melyben a szükséges tanerők megszerzésé­vel, hazánkban használt minden nyelv, valamint a többi külföldiek is elő fognak adatni. A tandíj az egész tanfo­lyamra 15 ujfrt, minek harmadrésze, t. i. 5 frt, a beira­tásnál leteendő. A beiratások történnek September 20- tól—25-ig Dallos ur lakásán (ujvilág-utcza, Schmidt- Unger ház, 6. sz. földszint jobbra, 8. sz. ajtó) 6-tól 9 óráig estve, továbbá egész nap Lampel Róbert ur könyv kereskedésében a városház terén, és a Wodianer F. könyvnyomdába. Az előadások ideje f. h. utolsó napján fog közzétételni. — Tudósítjuk egyszersmind olvasóinkat, hogy Dallos Gyula ezentúl is, mint eddig úgy a magyar, mint angol nyelvből magánórákat is vállal. — Dr. Kiss Sándor úr a budai városi kórház s a bu­dai országos törvényszék orvosa, kinek orvosi segélyét különösen női és gyermeki bajokban a pesti betegek is használják, a hozzá bizodalommal viseltetők könnyebb­ségére a jövő Sz.­Mihálytól kezdve Pesten is tart ordi­­náló órákat. Pesti szállása az urs-utczai gr. Batthányi­­házban lesz 3. sz. a. Az illető ord.órákat annak idejé­ben tudatni fogjuk. NEMZETI SZÍNHÁZ. September 20-ára van kitűzve : ,A szerelmes ördög.“ Ballet 5 felv. — Tudósítás. A pesti cs. k. állatgyógyintézetben a következő 186%.­ tanévi előadások f. é. október 8-án kezdődnek. Az állatorvosi tanfolyam tart két év vagyis négy féléven át. Az előadások két, azaz magyar és né­­met nyelven fognak tartatni. A tanfolyam bevégzése után Folytatás a mellékleten. Mai számunk­h­oz egy félig melléklet van csatolva.

Next