Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-18 / 3180. szám

215—3180. 11-ik évi folyam Szerkesztési iroda : Szép-utcza 1-ső szám 1-ső emelet 1800. Kedd, sept 18. , , Előfizetési föltételek . A lap szellemi részét illető mind a köz- Kiadó-hivatal­i VIDÉKRE, postán PESTEN, házhoz hordva: remény a szerkesztőséghez intét­endő. • , , — ...­­ ■ . Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­­ere.i­zie ern­iszmo­szm Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért.­­ Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. től fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok. Hirdetménink dűlt­i 3 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hird­menyeit lUJHi külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. B É C­S I B Ö R Z E September 15-én, 1860. Gazdasági és kereskedelmi szemle. BÉCS, sept. 15. (Gabonabörze.) Elkelt 25,000 mérő búza. Helyben Győr bánsági 85 fontos 5 frt; marosi 85 fontos 5 frt 20 kr; 1. Mosony 841 2 fontos 5 frt 10 kr; 85 fontos 5 frt 15 kr; 1. Bécs, magyar, 86 fontos 5 frt 75 kr; rozs 80 fontos 4 frt 10 kr. Pénzügyi szemle. (Távirati tudósítás a bécsi börzéről, szept. 17-én.) Szept. 16. Szept. 17. Emelked. Csökk. Nemzeti köles. 75.75 75.10 — ft — kr — ft 65 kr 5% metalliques 64.25 64.— — „ — „ — „ 25 „ Bankrészvény 750.— 743.— — „ — „ 7 „ — „ Hitelintézet 170.— 167.80 — „ — „ 2 „ 20 „ PARIS, sept. 15. Zárlat 3 peres rente 67.90; 4% petes rente 95,20; crédit mobilier 677; osztr. állam­­vaspálya 461 ; lomb. vasút 463. — A Pálffy féle sorsjegyek 15-ki kisorsolása alkal­mával 30,000 frtot nyert a 21,017 es szám; 4000 fo­rintot nyert a 20,019-es szám; 2,000 frtot a 84,656-os sz. — A kist­­­b nyereményeket utóbb. — Kimuts­ága a budapesti lánczhid jövedelmének 1860. január 1 től aug. 31-dikéig. Áttolt összeg az előbbi ki­mutatásból 1860.­­ .n. 1-től jul. 30-áig 239,987 forint 17­­, kraj­­czár. 1860. aug. 1 jétől 31-dikéig 783,900 átkelt gyalogsze­­mélytöl 2 ujkrjávil 15,678 frt. Járművektől, mint talicska, taliga,különféle szekér és kocsi, továbbá teher­hordó gyalogok­tól , kik szintén a kocsiúton járnak, szabadon hajtott vonó marhától stb. 13,415 frt 55/,, kr. 4397 db szarvasmarhától 8*/­, és 9 ujkrjával 336 frt 93­/,, kr. 4354 darab apró barom­tól 3'/, ujkrjával 15,, frt 39 kr. 14,820 akó bor, pálinka, sör s egyéb ilyes a keres­kedésbe előforduló folyadéktól akója 7 ujkrjával 1037 frt 40 kr. Különféle vámilletéki megtéríté­sekből 8290 frt 45 kr. Összesen 38,960 frt 73 kr Mindössze 278,947 frt 901­, kr. Budapesti lánczhidtársaság igazgatósága. IGAZÍTÁS. Előbbi lapunk „Pénzügyi szemléjében“ a bécsi börzéről­ érkezett tudósításban két nevezetes hiba volt a számok megcserélése miatt. Megcseréltetett t. i. a nemzet kölcsöni árfolyam száma a metalliques-ével. A gazdasági rovatban a pesti gabonaárak nem piaczi, hanem kereskedelmi árak voltak szombatról, sept. 15-ről-Dunavizállás. Pesten, szept. 17. 8' 1" 0'" 0 felül. PEST, szeptember 17. (Fk.) Lamoridiére tábornok afrikai babérja borzasztó gyorsan hervad Olaszország földjén , ő maga katona tetőtől talpig,és az új kor had­vezérei közt nem igen találja párját, de a ró­mai seregben hiába keresi a maga afrikai lé­gióit , ott nincs zuáv és chasseur d’ Afrique; silány agyagból pedig a legnagyobb művész sem képes érerszobrot alkotni. Egy lenge fu­­galom halomra dönti és cserepekre töri amaz anyagbábot, melyet római hadseregnek hívnak és melybe Lamorid­ére — második Prometheus gyanánt — saját lelkesedése és bátorsága szik­ráját vélte olthatni. Zsoldosai nem egyenként, hanem mindjárt százan vagy ezrenként jut­nak az ellen kezébe. Schmid tábornok, ki ta­valy amaz emlékezetes hőstetteket követte el Perugia asszonyai, gyermekei és vénei ellen, most Fanti tábornok hadifoglya és vele együtt tizenhat­száz ember adta meg magát. Tizen­hatszáz fogoly és három nap előtt tizenkét­­száz, — összesen 2800 harczképes férfi! Nem, ezek nem spártaiak, se nem magyarok, — ezekkel a történet soha föl nem jegyezhette volna egy Leonidász vagy Zrínyi megható tra­­goediáját; ezek nem lehetnek lelkesültek azon ügy mellett, melynek védelmezésére fegyvert ragadtak és — fizetést kaptak. Bármi történ­jék még ezentúl, Lamorid­ére föl van mentve minden szemrehányás alól, azt az egyet kivé­ve, hogy előbb nem ismerte meg azon eleme­ket, mik fölött rendelkezhetik, és hogy katonai hírnevét ily törékeny hajóra bizta, melylyel együtt el kellene merülnie. A harcz további folyamatja jóformán közö­nyös; Ancona egy ideig védheti magát, de hogy a tábornok onnan egy új, visszafoglaló hadjáratot indíthatna, az hihetetlen. Garibaldi pedig úgy látszik I. Napóleon elvét követve, nem vesztegeti erejét s embereinek vérét erő­dítmények lerontására, hanem csak elszigeteli, és a többit az időre bízza, mely ezen erős he­lyeket is bizonyosan kezébe ejtendő, ha­­ ide­gen hatalom közbe nem elegyedik. Fog-e ily idegen beavatkozás történni? Itt a helyzet leghomályosb pontja előtt állunk, és nincs reményünk a fátyolnak akár csak egyik szegélyét is föllebbenthetni, mielőtt maguk az események nem teszik. Egyet mást gyaníthatni, de bizonyost e perezben senki nem mondhat. Csak két hatalmat ismerünk, melynek ré­széről beavatkozás képzelhető lenne, és ez:­ Ausztria és Francziaország. A protestáns Angol- és Poroszország, az óhita Oroszország nem vonhat kardot a kath. kereszténység látható fejének világi birtoka mellett,— nem tehetik vallásos okokból, mert Róma vallása nem az övék, de a legitimitás érdekében sem tehetik, mert különben már a nápolyi király mellett is föl kellett volna lép­­niök. De Ausztria ? ! Ezt mind vallási, mind poli­tikai tekintetek készthetik arra, hogy a szent­atya világi birodalmát védelmezze, hanem fog-e ezen késztetésnek engedni? Franczia és olasz lapok attól félnek, hogy igenis, mi azt reméljük, hogy nem!.... Ezt kimondva, határozottan tiltakoznunk kell minden gyanúsítgatás vagy föladás ellen. Nem az a kérdés: kívánatos-e, hogy a szent­atya Ausztria segélye által mostani szorult helyzetéből kiszabadíttassék ? hanem az: meg­fér-e a beavatkozás Ausztria érdekeivel? És erre azt kell mondani, hogy nem! Miután a két nyugati hatalom egész határ­­zottsággal nyilatkozott a non-interventió elve mellett, és ezen elvet szükség esetén erővel is föntartaná, Ausztria csak akkor sérthetné meg azt, ha e végre biztos szövetséges társai len­nének. Ilyenek azonban nincsenek. Angliára, miként az imént említettük, nem számolhatni, sőt valószínű, hogy ez a túlsó részen fogna állni. Poroszországban a közvélemény még azzal sem tud megbarátkozni, hogy a porosz sereg jelenete védelmezésében segítse Ausztriát; a megtámadás czéljából Poroszország épen nem csatlakozhatnék hozzá. Oroszországgal jobb egyetértés még csak alakulóban van, az eddigi eredmények tete­mesen túloztattak, eddig nem érezvén el egyéb azon lehetőségnél, hogy a varsói találko­zás alapján jobb egyetértés fejlődhetnék. Ezen még csak távol jövőben derengő lehetőségre nem lehet támaszkodni most, midőn közvetlen és gyors cselekvésről van szó, — elnézve at­tól, hogy véleményünk szerint, Oroszország amúgy sem gyámolítaná soha Ausztriának ily megtámadó eljárását. Ausztria tehát szövetségesek nélkül bonyo­lódnék oly viszályba, mely­et egész Olaszor­szágon kívül még a két nyugati hatalommal is hozhatná összeütközésbe. Ily lépést a poli­tikai ildom nem ajánlhat soha, és ez okból Ausztria beavatkozását — az említett hatal­mas késztető okok daczára is — valószínűt­lennek tartjuk. Maradna még Francziaország! Ez, legszilárdabb meggyőződésünk szerint, soha semmivel nem gátolandja Szardinia elő­nyomulását, hacsak Róma városa és környéke kímél­etik. Nem tagadhatni, miszerint vannak, a­kik az ellenkezőt hiszik és igen finom okoskodással fejtegetik, miszerint Napóleon császár soha m­ig nem engedhetné, hogy Olaszország egye­süljön, még­pedig forradalom útján és végle­tesen demokratiai alapon. Ezen véleményt ré­szint a politikai hagyományok régiségtárából előkeresett kopott phrasisokkal, részint azon politikai rendszerrel igazolják, melyet a csá­szár magában Francziaországban követ. Legyen szabad e tárgyban egész őszinteség­gel nyilatkoznunk. Eléggé elterjedett, de mégis nagy hibának tartjuk, hogy századunk hatodik tizedének irányát a negyedik és ötödiknek kaptájára akarják verni. A júliusi forradalom óta 1848- ig majdnem minden európai államban a szabad­elvű párt azon törekvésére akadunk, miszerint a belkormányzati rendszer a franczia alkotmányból merített bizonyos elvek szerint alakítassék át, s ez elveket kiki ismeri: széles alapon a népképviselet, melylyel a törvény­hozási hatalom megosztandó, sajtószabadság, miniszteri felelősség stb. E törekvések teljes sikert arattak ott, a­hol a trón nem a legitimi­tás alapján nyugodott, péld. Belgiumban; félig sikerült oly legitim kormányok ellené­ben, kiknek nem volt elegendő anyagi hatalma mozgalom meggátlására, péld. egy pár német középállamban; de épen nem sikerült ott, hol a legitimitás oldala mellett tekintélyes anyagi hatalom is állott, péld. Orosz vagy Po­roszországban. Tíz év óta a dolog lényegesen megváltozott, azóta t. i. a midőn a „koronás forradalom“ porba terítve a zuhanyost, és Kab­átosz maga ragadta meg a mozgalom gyeplőjét. Napóleon császár főtörekvése: nem egy bizonyos bel­­kormányzati rendszer elveit általánosítani Eu­rópában , hanem az uralkodás alapját és jogezimét megváltoztatni és a legitim fe­jedelmeket arra kényszeríteni, hogy — eddigi jogalapjukat elejtve — ugyanazt fogadják el, melyen az új napóleoni trón nyugszik, t. i. a nép önelhatározási jogát, vagy ha az uralkodók jogczime ekként megváltozandott, kormányoz­hatnak országukban, a­mint kedvük tartja, Francziaország nem háborítja őket, hanem —­hanc veniam dat, petitque vicissim. Úgy hiszszük, egyedül ezen szempontból ítél­hető meg helyesen Napóleon állása az olasz forradalom irányában. Viktor Emánuel szü­letés szerint legitim fejedelem, de szabad vá­lasztásból fölcserélte ezen jogczímet ama de­mokratiai alappal, melyen Napóleon trónja áll, és ennél többet a franczia császár nem kíván­hat. Azért nem pártolhatja ő Mazzinit, kinek czélja bizonyos kormányrendszer — a köz­­társaságinak — terjesztése és a fejedelmek végképeni eltávolítása, de pártolja Garibaldit, ki a demokratiai alapon nyugvó királyság championja. A­meddig tehát Olaszországban is a „koro­nás forradalom“ működik, e működést Napó­leon császár soha nem gátolandja. De miért védelmezi ő Rómát? Megkísértjük erre a feleletet ! Midőn Napóleon 1849-ben Rómát, illetőleg az ottani köztársasági forradalmat megtámad­ta, csak azt ismételte, a­mit otthon is tett vala; azonkívül pedig a következő fontos eredménye­ket érte el: a conservativ hatalmak bizalmát ki­nyerte, kik — mélyebben nem tekintve a do­log fenekére — azt vélték, hogy a franczia állam feje velük egy ösvényen jár; aztán le­kötelezte magának a clerust, melynek segítsé­gére szüksége volt, hogy trónját megszilár­dítsa, végre pedig erős katonai positiót szer­zett magának Olaszországban, és ezzel már ak­kor is első rést lőtt Ausztria ottani minden­­hatóságába. Ezen positiónak csak úgy maradhatott bir­tokában , ha a szent atya oltalmazását veszi ürügyül, és igy ezen oltalom — ha egyéb nem — áldozat vala, melyet ő felsége ama kitűnő stratégiai és politikai állás kedvéért hozott, és melyről most kevésbbé mondhat le mint va­laha. Azonkívül Róma elfoglaltatása a pápát hazátlanná tenné és arra kényszerítené, hogy másutt keressen menedéket. E lehetőséget csak föl kell említeni és kiki tüstént át fogja látni, miszerint innen Napóleonra nézve oly nehézségek keletkeznének, miknek beállását, a­mennyire csak lehet, el kell napolnia,­leg­alább addig míg másfelől föltornyosuló nehéz­ségek ismét apadóban nem lesznek. Mi fog azután történni? nem tudjuk. Egyelőre azonban a franczia katonák Ró­mát és környékét védeni fogják; az egyházi állam egyéb részeire nézve Piemontnak sza­­­bi?d keze marad. Francziaország beavatkozása tehát szintoly valószínűtlen lévén, mint Ausztriáé ; az egyházi államnak — az örök város kivételével — meg­hódítása már csak idő kérdése. Azután pedig az olasz forradalom szemközt álland Velen­­czével, és itt — még a gyanitások fonala is elszakad ! Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar-Államadósság, ár­tott ár ár tott ár Elsőbbségi kötvények. tott ár ár tott ár 5%-os osztrák érteikben .... 100 frt 59.75 60 25 Állam vaap. ....... 500 frank 134.25 134.75 II. Szombati 1-je kibocsátás..................... 22.— 24.—­5%-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 75.50 75.75 Sorsjegyek. Lombard-velenczei .... 500 frank 131.— 131.50 N. Szombati 2-ik kibocsátás....................58. *9l. 5%-os metalliques .......................100 frt 64.25 64.75 Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 92.— 93.— Váltók (devisek). 4'A°/0-os „ .......................100 frt 56 50 57.50 Osztrák Llyod.............................100 ft pp. 86 — 86 — Három hónapra. . . , 1839-diki sorsolással.......................100 frt 120.^-121.­ Részvények. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 3% -----------.— Földteherm­entesítésiek. 1854-diki „ .......................100 frt 87.50 88.60 ... Augsburg 100 d. német frt (85 ft 90 7, kr) 3 % 113.75 114.. .0/ . . m­n.. .. RZ 1860 diki . ... ..... • 100 frt 88.25 88.75 Nemzeti bank (ex div.)...................................150.­ 752.­ B^n 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) 4 „ —-5% os magyarországi .... 100 frt 66.— 67. Comp-rent papirok 42 ausztriai líra. . . 15.5) 16.— Hitelintézet 200 frt.......................................... 170.10 170.30 ., Frankfurt 100 d ném frt 785 ft 90 V kr) 3 114__114.25 570 os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64.— 65.— A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 106.- 106.50 Alsó-ausztriai esc bank 500frt . . .540.- 545.- Hamburg 100 márka­ bankó frt (75 ft 85 kr) 2% , 100 .­.50 100 75 5% os erdélyi...................................100 frt 61.50 62.50 Trieszti db ...................................100 ft pp. 108.— 110 — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . .390.- 392.— London 10 font sterling f 100 ft 23 V kr) 47 132.50 132.75 Velenczei kölcsön 1859 5% . . 100 frt 79 25 79.75 Dunagözhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.- 96.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . .140.- 150.- Páris 100 frank(40 ft 50Skr ausztriai ért.) 3% * 52.75 52.80 Budai városközség db . . . 40 ft a.é. 37.50 38.— Budapesti lánczhid 500 ft pp........................... 350.— 360.—­­ Zálog­levelek. Eszterházy..................................40 ft pp. 81.- 82.— Éjszaki vasút .............................................. 1800— 1802— Pénznemek. Salm .............................................40 ft pp. 37.— 37.50 Ausztr­­áliam vaspálya.................................... 244.— 246.— Korona .............................................................18.20 —.— A­­. bank 6 év. 5%-os . . . 100 ft pp. 100.­­ 101.— Pálffy .............................................40 ft pp. 38.25 38.75 Nyugati vasút............................................... 183.—184­­ Császári arany....................................................6.34 —.— „ „ „ 10 év. 5%-os. . . . 100 ft pp. 97.— 98.— Clary..............................................40 ft pp. 86.— 36 50 Pardubitzi vasút ......................................... 113.50114.50 Eeczés arany ....................................................6.33 „ „ „ sorsolh. 5% . . . 100 ft pp. 89.— 39 50 St. Genois........................................40 ft pp. 36.— 36­ 50 Tiszai vasút..................................................... 147— 147.— Napoleons d’or...................................................10.59 „ 12 ha 5%.......................100 ft pp 100.— —Windischgrätz.................................20 ft pp. 23.— 23.50 Déli vaspálya 60%. (ex div.)........................... 138.—139.— Orosz imperiale............................ 10.87 —.— An. banksors. 5% . . . . 100 ft a. c. 85 — 85.50 Waldstein .............................20 ft pp. 25.50 26.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 155.50156.— Ezüst .................................................................. 33.- 33./, A gallicziai föld. hitelintéz. 4%%-os 100 ft pp. 83.- 85 — Keglevich..................................10 ft pp. 13.75 14.25 Graz-Köflachi.....................................................— 110.— A nemzeti kölcsön papir szelvényei . . 33. /. 83. /. ...................................................................................................... ................. .... .­­ . —— ■ — Augsb, váltó 113.75 114.— — „ 25 „ — „ — „ London, váltó 132.75 133.— — „25 „ — „ — „ Arany 6.37 6.38 — „­­„ — „ — „ Törökország helyzete.­ ­ Napról napra súlyosabbá lesz a birodalom helyzete. A szíriai megalázó intervención kívül, melyet itt nem is igen veszünk számításba, komoly veszély fe­nyegeti a portát európai tartományokból, é­s ma­gában a központban nem egy cselszövény bonyolítja a bajokat. Említik lapunk egyik közelebbi számában, hogy a trónörökösödés ügye kezd előtérbe lépni, s a szultán testvére, A­b­d - u­l - A­z i­s van kijelölve a török fana­­tikus párt részéről utódul. Midőn Abd-ul-Maksid trónra lépett, az ozmán törvényes szokás értelmében joga lett volna kivégeztetni öcscsét; de a mostani padi­­shah szive nem engedi, hogy e barbár szokást köves­se ; sőt azt is megengedte testvérének, hogy a sze­­rályból kijárjon és nyilvánosan mutogathassa magát. Mondják, hogy az angol diplomatia vetette szemét a szultán öcscsére, s midőn sir Henry Bulwer aug. 17-dikén kihallgatáson volt a szultánnál, melynek tár­gya, mint tudjuk, a nagyvezír visszahívása és Omer basának szem­aszkerré neveztetése volt, kevély és parancsoló hangja megerősítette a gyanút. Ezen kihallgatás után néhány nappal Abd-ul-Azis értesült a rendőrség azon jelentése felől, hogy az an­gol követ az ő gőzösén meglátogatta őt. Abd­ul-Azis mindjárt szent a szultánnak, hogy azelőtt való nap az ő gőzöse azon hajó mellett haladt el, melyen Bul­wer ü­lt, ki látni kívánta gőzösét, hogy elkérje, egy kirándulást tenni vele a Bosporuson. E leyális nyilat­kozat nem nyugtatta meg a szultánt: összehivatta minisztereit, közte aggodalmait, s ezek is erősítették, hogy egy idő óta az angol követ gyakran érintkezik Abd-al-Azissal egy orvos által, a­ki egyszersmind neki is s Omer basának is házi­orvosa, s a­ki testvére egy, az angol követtel baráti viszonyban álló nőnek. Épen ezen aggasztó értesülések benyomása köze­pett jelentették be hozzá az angol követet, lord D­u­f­­ferinnel a szíriai angol biztossal együtt.­­ A szul­tán azonban tudott magán uralkodni, s habár a tár­salgáson feszült, de nyugodt volt, azonban alig tá­voztak el, hogy a szultán előhívatta az angol követ-

Next