Pesti Napló, 1860. október (11. évfolyam, 3192-3218. szám)

1860-10-18 / 3206. szám

teletet. Kétszeresen szere­ncsésnek érezném magam, ha én is egyike lehetnék azoknak, kiknek tudományos Aka­démiánk kebeléből intézett szavai nem először s nem is utóljára szólottak a haza szivéből a haza szivéhez. Mi­alatt a föntebbiek szerint Magyarország az alkot­mányos téren tömérdek akadályok közepett lassú, de ör­vendetes haladásnak indult, addig Wesselényi munkás­sága, többektől támogattatva, Erdélyben is megterné ha­tását. Nemkülönben a magyarországi megyék mozgalmai, az országgyűlési tárgyalások s általában a testvérhaza al­kotmányos életének élénkülése Erdély ébredésére a leg­jótékonyabb hatással volt, míg végre a júliusi napok az alkotmányosságnak a forradalommal tartott e rövid mé­zes napjai Európa több más országaival együtt kis ha­zánknak is, tetemes lökést adtak, ámaz igazságnak szol­gálván bizonyságául, hogy az alkotmány mellőztessék bár, legyen bár megingatva, lesújtva, mindazáltal, mig teljesen megsemmisitve nincs s kisebb erecskéjiből az élet egészen el nem költözött, mindaddig a felüdülés, az újjászületés biztos és békés eszközeit rejti magában s és ez mi annak jótékonyságát más államszerkezetnek any­­nyira fölébe emeli. A megyegyűlések, melyek 1825 óta sűrűbben kezdet­tek látogattatni, népessé, élénkké váltak. Számos­ ha­zafiak, kik az ellenfél által olykor circumforaneus patrió­táknak, kóborló hazafiaknak gúnyoltattak, rendre jelen­tek meg azokon, s alapossággal és szívrehatólag fejte­gették a korkérdéseket, mutogatták az állapot törvény­telen és nyomasztó voltát, jelölték ki a bajok orvoslására vezető módokat. Hazafias törekvéseik a legtöbb megyék­ben viszhangra találtak. A nézetek különbségét inkább csak véleményárnyéklatok tevék s ha néhol a legneme­sebb szándék megbukott, az csak edzette a lelkes pha­lanx buzgalmát kitartását. A megyék gyűléseik pontos megtartását kívánták s mielőbb országgyűlés összehivatását sürgették; mi alatt pedig az megtörténnék , a törvények pontos teljesítését tűzték maguk elébe változatlan zsinórmértékül, s nem egy törvénytelenség a legszembeötlőbbek közül jön me­gyei határozatok által megszüntetve. A kormányszék törvén­telennek nyilvánittatók s tag­jaik törvénytelen hivatalaikról való lemondásra szólittat­­tak föl, sőt találkoztak megyék, melyek kinyilatkoz­­taták, hogy ha bizonyos idő alatt országgyűlés nem hi­­vatik össze, kénytelenek lesznek a törvénytelen kormány­széknek az engedelmességet fölmondani. Egyszersmind Erdély félszázad ótai változatlan reményhorgonya felé fordult a figyelem. E testvérhoni megyéket találták meg, s a nádor fölirat és küldöttség által jön fölkérve, hogy országgyűlés eszközlése végett közbenjárni méltóztassék. Ez események közepett, a törvénytelen közigazgatás, a megyék s egyes hazafiak törvényes magatartása által gátoltatva, akadozni kezdett s a legkedvetlenebb hely­zetbe jött. Gyakori állapota ez oly közigazgatásoknak, melyek az alkotmány, törvény és közvélemény leghatá­­­­lyosabb támogatását nélkülözik. Az uralkodás e hova tova türhetlenebbé vált viszonyok közt, előbb habozott, majd erőszakos módokhoz nyúlván, királyi biztos által kívánta a fölfogása szerinti rendet helyreállitni s midőn ez sem használt, 1834. tavaszán or­szággyűlést adott. Az ellenzék középpontjából kiindult utasitásoknál ugyanazon eszmék találtak alkalmazást, melyek a me­gyék közelebbi eljárásának szolgáltak alapul. A válto­zatlan zsinórmérték gyanánt követendő főelv így hang­zott : „Mindenben a létező törvények szerint működni, azo­kat semmi áron sem tenni ki újabb törvényhozás bizony­talanságának, s inkább semmit sem tenni, mint törvény­telen eljárás által káros gyakorlatra nyitni utat.“ A magyar és székely törvényhatóságok kevés kivétel­lel az ellenzéknek a közelebbi időkben érdemeket szer­zett tagjait választották el, s nem egy város követte e dicséretes példát, daczára a szoros függésnek, melyben a kormányhoz állottak. A kormány számos hivatalnokai s még számosabban kinevezett királyi hivatalosai által kívánt sorompóba lépni. Az országgyűlés ifjú erőben, tiszta szándékban, függet­len jellemekben, szónoki tehetségekben szükséget nem szenvedett. Wesselényi , ki Magyarhonban 1830 és 1832-ben az oly mértékben többé nem élvezett hazafias elismerés babérjaiban részesült, Erdélyben az 1834 iki országgyűlésen befolyása, hatalma tetőpontján állott. Ő ez állást nem azon tulajdonokkal vívta ki magának, me­lyek egy tanácskozó testületnél a túlsúlyt valaki ré­szére rendesen biztosítják. Wesselényi mint pártve­zér, olykor indulatos, hirtelenkedő, tapintatlan volt, mint szónok nem egyesíté azon tulajdonokat, me­lyek elvitázhatlanul más jeles tehetségek fölé emel­hették volna. Előadása, valamint eszmemenete egy kissé lassú volt. Szónoklatai, különösen midőn előre ké­szült, nélkülözték a gyorsabb fordulatokat. Ő olykor magyarázott, oktatott, midőn egy rövid fölvilágosítás elégséges lett volna. És ez oknál fogva rövid rögtönzé­sei, s különösen személyes kérdésekbeni fölszólalásai rendesen sikerültebbek voltak, csakhogy ez utolsó eset­ben ellenfele legyőzése s megszégyenítésével meg nem elégedve, az eltiprott sanyargatása által olykor szánalmat ébresztett. Hasonlólag a fennebbi okok miatt a megyei és népgyűléseken több hatással birt, mint a törvényhozó teremben. Ott szónoklatának színpadi oldala inkább meg­­bámultaték ; ott oroszlány t­kintete, mély s mégis mesz­­szire ható hangja, mely a leghosszasabb szónoklat után is a kimerültségnek legkisebb jelét nem mutatá, több kedvességre talált, valamint az érzelmek felkeltésére in­tézett meleg szavai, hosszadalmasságáért elég kárpótlást nyújtottak , míg itt a miveltebb közönség kivánatait nem mindig elégítették ki. Szász Károly, miveltségének sok­oldalúságában, sebes észjárásában, Kemény Dénes a ha­zai ügyek alaposabb ismeretében, valamint mindketten szónoki tehetségben felülmúlták őt; s mi Keménynél doctrinai következetesség, az Wesselényinél túlzási haj­lam volt. Bethlen János végül tágabb látkörével, több higgadtságával, szelidebb, tapintatosb bánásmódjával a pártvezér több tulajdonait egyesité, s benne a kevesebb tevékenység a néphegy iránti nemes hidegvérüséggel pá­rosult ; de Wesselényi nevéhez két hon ébredésének ele­ven emléke volt kötve. Ő Erdély fejlődésében kezdettől fogva az országgyűlés beálltáig, valamint az alatt, leg­tevékenyebb részt vett, s azután nála a hő­kedélyesség, a lovagias nyíltság sok egyebet feledtető. Ő hirtelen lob­bant, ő olykor napokig duzzogott, de az élet, a gunyor hideg vasát barátai s párthívei ellen sohase használta. Mindezeknél azonban az ő részére a mérlegben nem ke­vesebbet nyomott, hogy az 1834 iki országgyűlésen a vi­szonyok a szélsőségeknek kedveztek.­­ A kormány országgyűlést adott, mert azt többé kike­­­­rülhetőnek nem tartotta, de azért teljesen el volt tökélve, s a visszaélések által birtokába kerített tért egészen meg­tartani, vagy a lehető legkevesebbet engedni belőle át. Mi módon történjék ez az eszközök ildomos megválasz­tása, több vagy kevesebb ingerültség folytán, azzal leg­kevesebbet sem törődött, mert alkotmányos életét eleitől fogva csak rá nézve kellemetlen formaságaiból ismerte, a­nélkül, hogy szellemébe hatni, csínjait megismerni ideje és kedve lesz vala. A körülmény, hogy általa kinevezett s érdekét képviselő oly számos tagok mellett is többsége nem volt, könnyen meggyőzheti a kormányt, hogy tév­úton jár. E helyett azonban pártjától feltétlen engedel­mességet követelt, kész legott cserbehagyni azt, ha talán hajlamot érez vala az alkotmányos Conservatio irányát követni. Végül az országgyűlés fő teendői közé tartozott a kor­mányszék újból való megválasztása. A rendek többsége ezt az országos békétlenség s a választási jog igazolásá­­ra a személyek változtatásával készült végrehajtani, s több megyék utasításul adták, hogy a kormányszék fe­leletre vonassák, s követjeiknek megtiltották, hogy szava­zataikat a létező kormányszéki tagokra adják, kik tör­vénytelen hivatal elvállalása és megtartása által alkot­mány és törvényszegés vétkébe estek. E körülmény az országos meghasonlást családi és egyéni viszályokkal tetézte. A mondottakból világos, hogy az 1834-ks országgyű­lésen a közvetítés és kiegyenlítés, ha egyáltalában lehet­séges is lesz vala, tetemes nehézségekkel jár. Mindemellett elterjedt nézet volt, melyet párthívei közül is többen osztottak, miszerint az országgyűlés eredménytelenségének Wesselényi az oka. Államférfias tehetségei sokak által kétségbe vonatattak. Most, miután a történtektől távolabb állunk, most, mi­dőn, a körülmények megszoktak fontosabb események­nek is hidegebb vérrel nézni szemébe, úgy hiszem igaz­­ságos­ ítéletet hozhatunk. Wesselényi mindenesetre hibázott, midőn egy kitűzött végczélnak erélyes követése helyett magát csekély fon­tosságú érdekek által tévútra engedé ragadtatni, a mi­dőn maga támasztott és fokozott majdnem körömszakad­táig több oly kérdéseket, melyek minden kár nél­kül mellőzhetők voltak , s melyektől később sok idő és erőfeszítés , valamint a kedélyek legkárosabb fölizgatása után maga is czélszerűnek látta elállani. Wesselényi nem gondolta meg eléggé, miszerint a kor­mányszék megválasztása a törvényhozás teendői közé tartozik, melyet előbb utóbb ezen vagy más gyűlésen végre kell hajtania. Ő nem fontolta meg a helyzet tete­mes különbségét, hol egy ország kormányát a fejedelem nevezi ki, s hol annak választásában az ország is befolyással bír. Ő nem vette figyelembe, hogy az orszá­gosan választott kormánynak is lehet törvénytelen eljá­rását ellenezni, de a következetesség és az ország érdeke kívánja, hogy választási jogát minél okszerűbben és si­kerrel gyakorolja. E nézetekkel szemben ő a választá­sokra csekély fontosságot helyzett. Ő nem nagyon bánta, ha a választás a várakozásnak nem felel meg, vagy épen teljesen elmarad, mert ő több jót remélt a kormány elleni ellenzéstől, mint egy tűrhető kormánytól. Ama hírneves eljárása továbbá, mely szerint a kormány által betiltott napló nyomására késajtót szerzett, s rajta a nyomtatást meg is kezdette, azt kivéve, hogy egyéni tevékenységéről tanúskodott, legkevésbbé sem volt he­lyeselhető. E cselekvény, ha a kormány által meg nem gátoltatik is„ a nyilvánosság igényeinek meg sem felelt vala meg,miután a sajtón —­élét napot összetéve — nem lett volna képes hetenkint pár évnél többet nyomni. Ha pedig a sajtóügynek akart hasznára lenni, ez esetben eljárása még eredménytelenebb volt. Mi hasznot várható ugyanis a szabad sajtó a korlátlanságtól, midőn ilyesmi nem csak helyes államtani elvek, de minden józan kivá­­natok korlátain is merőben túl ment ? ! Egy oly ország­­gyűlésen végül, mely már minden oldalról a feszültség tetőpontján állott, ily tény legkevésbbé volt maga helyén. Wesselényi szándékáról párthíveit sem értesítette, ő ez ügyben egészen a maga fejére működött, mi­által hibáját és felelősségét csak növelte. Habár munkálkodásának nesze párthívei közül egy kettőnek fülébe hatott, mindemellett az országgyűlés meglepetése teljes volt, midőn ő az általa nyomott napló egy svét­kosajtójáva együtt az ország­gyűlés rendelkezése alá bocsátá. Az ellenzék nem tehet­ egyebet, minthogy az ajánlatot elfogadja, vagy annak visszautasítása által vezérét teljesen cserben hagyja, s maga közt a legbotrányosb szakadásra szolgáltasson okot egy oly országgyűlésen, melynek minden jelenségek ered­ménytelen és közel végére mutattak. (Vége köv.) Buda-kanizsai vasút és Balaton-szabá­lyozás. Bécs, okt. 15. A vasúti munkálatoknak Budától N.-Kanizsáig örven­detes előmenetelénél fogva, ő excja gr. Zichy Ferencz társasági elnök, f. h. 9-kén az igazgatótanács küldöttsé­gével s az építészeti igazgatónak kíséretében e vonalnak megszemlélését határozta el, miszerint a készülő vasút­nak állapota felöl magának kellő ismeretet szerezvén, annak megnyitására nézve a szükséges intézkedéseket megrendelje. Kedves kötelességet vélünk e szerint teljesíteni, mi­dőn a hazai közönséget e szemleutnak eredményéről, de különösen azon vonalnak mibenlétéről értesíteni sietünk, mely hazai iparunk s kereskedésünk fölvirágoztatására kétségkívül a leghatalmasabb közvetítő teend. Néhány jelentékenyebb helyeket kivéve, melyeken te­temesebb nehézségekkel kelle megküzdeni, higy a vas­úti töltésnek vízben alapítása Promontornál, annak a Ba­laton keleti partján, roppant földmunkálatokkal össze­kapcsolt lebocsátása Gamászánál, némely nevezetesebb védművek a Balaton somogyi partján, s az átmetszések Récsénél Kanizsa közelében, — a vonal általán járható, az épületek lakható állapotban találtattak, minél fogva hat hét leforgása alatt e pályának megnyitását semmi nem gátolná, s az­t i. é. december elején üzletbe venni lehetne, míg a tetemesebb nehézségekkel járó helyeknek befejezése valamivel továbbra maradna. Győzött azonban e nehézségek fölött a szilárd akarat s azon nemes tekintet, melyet a legnagyobb elismerés nélkül megemlítenünk nem lehet. Méltányolva ugyanis azon nevezetes előnyöket,melyeket a magyar gazda­közönség e pillanatban az emelkedett gabonaárak mellett ezen fontos közlekedésnek siettetett megnyitásából vonhatna, miszerint termékeit gyorsabban s olcsóbban a legkedvezőbb piac­okra szállíthatná; e vo­nalnak a lehető legnagyobb erőmegfeszítéssel eszközlendő befejezése lett elrendelve olyképen, hogy azt f. é. de­cemberben tökéletesen előállítni, s egész kiterjedésében Budától N.­Kanizsáig, még a jövő újév előtt nyilvános üzletbe venni lehessen. Bár e tekintetben az elemek befolyását számításon kí­vül hagy­ni nem lehet, általán igen nehéz volna tüzete­sen meghatározni a megnyitás napját akkor, midőn a pá­lya befejezéséhez oly közel állunk, kijelenthetjük mégis a kibocsátott rendeletek alapján egész biztossággal, hogy a b­u­d­a - k­a­n­i­z­s­a­i vonal jövő év kezdetével a nagy­kö­z­ön­s­é­g számára m­e­gny­i­t­tat­ni fog. Méltán fájlalhattuk annak idején, hogy e nevezetes vonalnak befejezése, mely már közelebb kilátásban állott, a társaság körén kívüli akadályoknál fogva, hazai ter­melésünk s forgalmunk nem csekély hátrányára, az 1863-diki évszakra lett elhalasztva. Annál nagyobb öröm­mel üdvözöljük az épen említett, s következéseiben oly m­glepő határozatot, minthogy a munkáknak rendes fo­lyama mellett e vonalnak megnyitására jövő évi május előtt számítanunk nem lehetett. Kapcsolatban ezen kedvező tudósítással, kitűnő örö­münkre szolgál, a hazai közönséget még egy másik ne­vezetes határozatról is értesíthetni, mely szép Bala­tonunk helyenként szabálytalan állapotának megiga­­zítására vonatkozik. Köztudomás szerint a buda-kanizsai vasútvonal Sió­foktól B. Sz.­Györgyig közvetlen a somogyi parton ter­jed el, minél fogva az időnkint veszélyesebb hullámzá­sok­ és jégtorlaszok okozta károsodásnak volna kitéve. Ámbár e tekintetben a vasúti töltésnek biztosítása végett a legterjedtebb védművek lettek tervezve s részben elő­állítva , — félre nem ismerhető mégis azon előny, mely e részben a Balaton víz­színének aránylagos alábbszállí­tásából elérhető volna. Föltehetni ugyanis, hogy azon esetre, ha a Balaton vízszíne négy lábbal alább szállíttatnék, (mi a gaz­dasági szempontból fölvett érdekeknek tökéletesen meg­felelne) a tóvíz széle a somogyi parton legalább 100 — 150 ölig beljebb vonulna, s igy a vasúti töltéseket soha, még a legnagyobb vízállás mellett sem bántaná. E szerint a somogyparti birtokos urak érdekei a vasúttársaságéival találkoznak, minek folytán ő excja gróf Zichy Ferencz vasuttársasági elnök­­. Jankovics László urat a Balaton-szabályozási társulat elnökét ba­rátságos tanácskozásra hívta föl, miszerint a kölcsönös érdekek figyelembevételével s közös hozzájárulással meg­­állapíttatnának azon módok, melyek szerint a szándé­kolt üdvös vállalat, mi ha­marább foganatosítható volna, melynek kivitelére már korábban megalakult ugyan a Balaton-szabályozási társulat, mely mégis elháríthatlan akadályoknál fogva további haladásában néhány év óta fönnakadt. E tanácskozásra f. é. októb. 12-e volt kitűzve n. Jan­kovics László urnái Szöllős Győrökön, mely alkalommal a Balaton-szabályozási társulat középponti választmánya az elnökön kívül gr. Zichy János, Széchenyi Gyula, Hu­­nyady János és Pajzs Boldizsár társasági igazgató urak által volt képviselve. — A vasúttársaság részéről meg­jelentek r­tT excja gr. Zichy Ferencz elnök, C. C. Noy igazgató tanácsos, Etzel Károly építészeti igazgató. Gróf Zichy Edmund, kinek a szóban álló vonal meg­alapítása körüli érdemei,­­ annak sorsa iránti szakadat­lan érdekeltsége a nagy közönség részéről úgy, valamint a vállalat jelen vezetőitől is osztatlan elismerésben ré­szesülnek , ő excja a társasági elnök úrnak barátságos fölszólítása folytán az egész szemleúton, s így az emlí­tett tanácskozáson is jelen volt. Nem sok az, mit ezen értekezésnek folyamáról jelen­tenünk kell. A kölcsönös érdekek helyes fölfogása, a legnemesebb méltányosságon nyugvó viszontos elismerés, de mindenek fölött az élénken nyilvánult hazafias buzgóság, csakha­mar létrehozák azon szerencsés összhangzást, mely egy­szersmind a czélbavett munkának minden oldalról meg­felelő s óhajtott kivitelére nézve, a legszilárdabb biztosí­tékul szolgál. Említetlenül nem hagyhatjuk e helyütt, a szóban álló vasúttársaságnak elvül elfogadott dicséretes törekvését, melynél fogva működéseit kiválólag oda irányozza, mi­szerint a vidék érdekeit kinyomozva, azoknak kellő fi­gyelembevételével a helybeli szükségeknek lehetőleg megfelelni s ilykép a lakosok rokonszenvét megnyerni iparkodjék, így a jelen esetben, hol Somogymegye balatonmelléki birtokosai gazdasági szempontból, ellenben a vasúttársa­ság töltéseinek biztosítása végett, a Balaton vizszinének lejebb szállításában érdekelve vannak, — ez utóbbi, ha bár a megkivántató védművek fölállitásában se erőt se költséget nem kimért, mégis a szándékolt szabályo­zásnak együttes kiviteléhez örömmel járult, mihelyt neki ebből a kedvező alkalom kinálkozott, hogy magát egy közhasznú vállalatnak előmozdításában részeltethesse. A vasúttársaságnak ez érdemben tett ajánlata, előre­láthatólag a Balaton-társulat részéről azon önzéstelen készséggel találkozott, mely e nagy tekintetű testületnek tagjait oly kitűnően jellemzi. — Határozattá lett ezek után, hogy a vasúttársaság, a czélba vett szabályozásra vonatkozó terveknek s költségvetéseknek áttekintését, s mennyiben ezeken némi módosítások szükségesek volná­nak, kiegészítését magára vállalja.­ Viszont a Balaton­­társulat, a birtokában levő anyagoknak fölhasználás végett kiszolgáltatásába egyezni szíveskedett. — Az előmunkálatok teljesítésével Ezzel igazgató úr lett meg­bízva, melyek haladék nélkül megindítva s néhány hó­nap alatt befejezve lesznek. — Végre a szükséges költ­ségek viselésére nézve megállapittatott, hogy előbb az előmunkálatok és költségvetések dolgoztassanak ki ponto­san, úgy hogy újabb gyűlés elé terjesztve, alapul szolgál­hassanak azon közös megállapodásnak, mely szerint a terhek a kiderített érdekekhez arányosítva kivettetni fognak. Nem lehet ezen alkalommal ki nem fejeznünk őszinte örömünket azon alapos kilátás fölött sem, miszerint a kimerítő tanulmányozások folytán, melyek ezennel a Ba­laton szabályozása körül megindítandók, a hazai tu­do­­mánynak oly becses adatok közlésével fogunk szolgál­hatni, melyeknek megszerzése költséges voltuknál fogva a magánbuvárkodónak erejét túlhaladja s csakis ily után, egy tehetős­ társaságnak hozzájárulásával eszközölhető. Hallottunk még némi aggodalmakat kijelenteni az iránt, hogy a Balaton vizszinének b­elebszállitása folytán a kies balaton­füredi fürdőházat lebontani s némely öllel beljebb állítani kellend. — Igaz. — Azonban annyi figyelmet e körülmény még sem érdemel, hogy neki a másrészt kí­nálkozó nevezetes eredményeket föláldozzák. Ezen átal a­ Théorie des proportions appliquées dans 1’architecture depuis la Xll-e dy­­nastie det rois égyptiensjusqu’au XVI-e siécle. Par Emeric Henszlmann de l’Academie nationale de Hongrie. A XV-dik század vége óta az építészetbeli arányok meghatározásában leginkább Vitrúv önkényes módszeré­vel élnek , hogy azonban Vitrúv előtt ennek más, szerves módszere létezett, Henszlmann Imre hazánkfia magá­nak Vitrúvnak egy mondatával bizonyítja be, hol ez a Pythagorasz által Egyptomban tanult tanra czéloz homá­lyosan s gúnyolódik fölötte — mert nem érti. E tant, melyet Vitrúv meg nem becsett, fejti ki Henszlmann a félnezimzett munkában, mely kivált a külföldön oly nagy érdeket keltett s neki annyi dicsősé­get szerzett. Henszlmann" megmutatja e könyvben, hogy tűnjék föl az összhangzat akár a zenében, akár az építé­szetben, akár az emberi test szerkezetében, ugyanazon vagy hasonló hatása mindenkor ugyanazon vagy egy­mással rendkívül hasonnemű törvényekből ered. E tör­vények­et a régiek ismerték, még­pedig már az egypto­­miak is, miként ezt a mi időszámlálásunk előtt szinte háromezer évvel készült épületek és művek bizonyítják. A­mi a legegyszerűbb, arra rendszerint legbajosabb rátalálni, mégis pedig csak az egyszerű számolhat álta­lános használatra és elismerésre, így van itt is. Míg Európának legnevezetesb régiségtudósai, műnk­ái és épí­tészei, meg lévén győződve, hogy a régi építészek nem önkényleg, de szervesen határozták meg összhangzatos arányaikat,majdnem ötven év óta minden irányból fürkész­ték a mester titkát, hanem egytől egyig mellőzték a köb-háromszög régi hagyományát, mely legelőször Stig­­litz munkáiban jelent meg. Henszlmann azonban, e régi hagyomány alapján, e fő háromszögből hasonló három­szögek sorát fejtvén ki, oly mennyiségtani sorhoz jutott, mely a zenehangok arányaival való föltűnő hasonságánál fogva Jean Paul helyes mondatára emlékeztet, hogy az építészet megfagyott vagy jegközösült zene. A régiek mind egészben, mind a­z épület egyes r­észei között, mindig csak ezen sorból, és sohasem önkényesen, vették az arányokat. Be van ez bizonyítva az egyptomi és görög dór építészet számos példáival, különösen pedig az attikai iskola műveinek taglalásával, a kezdet­leges Parthenontól kezdve az eleuzisi propylaeumokig. — Egyszersmind az arányoknak és idomoknak a különféle anyaghoz képesti fejlődése van a legvilágosabban kimu­tatva, szintúgy a haladás és hanyatlás folyama is, me­lyen a rendszer — egy néptől a másikhoz átmentében — maga is keresztül ment. E taglalások nem csak az építészeti művekről szóló legnevezetesebb morfographiákban megjelent legponto­sabb méréseken alapulnak, de azonkívül a legneveze­tesb franczia növendékeknek kiadatlan méréseivel való összehasonlításokkal erősítvék. Rómában és Athénben ugyanis franczia akadémiák vannak, hová a franczia kormány, segélypénzzel, a párisi akadémia azon növen­dékeit, kik az első díjat elnyerték, évenkint elküldi, hogy ott valamely ókori épületet a legpontosabban fölmérje­nek. Henszlmannt hosszas tartózkodása Párisban s a franczia kormánynak és művészeknek szívessége képessé tette mind rajzok, mind a mentál pontosabb mértékek tekintetében oly sortaglalás megtételére, melynél ponto­sabbat és teljesebbet ekkoráig nem lehetett fölmutatni. Azonkívül e rajzok oly nagy mérvűek, hogy a tanulmányt nem csak könnyítik, de általában üdvössé is teszik, s már csak ezért is nagybecsű e munka, még ha új fölfe­dezést sem foglalna magában. A munka megvizsgálására kinevezett három bizottság jelentései részint érintik , részint egészen azt állítják fe­lőle , a­mit imént elmondtunk. Utalhatunk e tekintetben az említett jelentések közül a legbővebbikre, melyet a kitűnő ép­­ész és régiségtudós, Lenoir Albert, nyilvános tanár a képzőművészetek akadémiájánál Párisban , a franczia közoktatási minisztériumhoz fölterjesztett. E je­lentést valamennyi franczia építészeti folyóirat közölte, úgyszintén több magyar lap is, valamint a Förster féle építészeti lap idei januári füzete. A munkából eddigelé 24 tábla, legnagyobb fvrétben igen csinosan kiállítva, s a szöveg első része jelent meg. Ez első rész az ókori építészetet, (melyhez a tizenhárom első tábla való) foglalja magában. Most fog következni a középkori építészet. Midőn e munka szerzőjében az óriási szorgalmat, a fáradhatlan kitartást és alkotó összevetési tehetséget bámuljuk, kétszeresen örvendünk, hogy benne egyszer­smind hazánkfiát tisztelhetjük, kétszeresen annyival in­kább, hogy nagy munkájával a műtudománynak épen oly terén tüntette ki magát, mely a külföldön is csak az újabb időben fejlődött ki tökéletesebben. S­z u­m r­á­k, építészo­ kításból eredő költségeknek pótlékát a balaton­füredi földesuraság úgyis a szántódi uradalomban vizmentesi­­tendő s mintegy 1000 holdra terjedő bozótnak javításá­ból reményelheti. Tudósításunkat végre be nem fejezhetjük a nélkül, hogy hálás elismerésünket újabban ki nem jelentenek azok irányában, kik az emlitett üdvös határozatoknak nemeskeblü eszközlői valónak méltó elismerést érdemelt, a vasúttársaság, mely érdekeinek helyes fölfogásában a vonulás által érintett vidékek igényeit elibe teszi azon múlandó nyereségnek, mely részul alkalmazott gazda­ságból pillanatra várható volna, sőt egész készséggel já­rul oly vállalatnak közös előmozdításához, mely érdekeit mulhatlanul nem érinti. — De méltó elismerést érdemel­nek bizonyára azok is, kik nemes készségükkel kijelen­tették újabban, hogy a magyar, hazai közczélokért min­denkor áldozni tud s áldozni akar. — Büszke öntudattal­­mondhatjuk el, hogy hazánkban bár mostoha viszonyok közt, a nemzet mindenha önerejéből állította elő azon műveket, melyek neki a világhaladás színvonalán dics­teljes helyet szereztek. S ha a nemzet e kedvező hely­zetet, önerélyén s ritka tulajdonain kívül azon szeren­csés körülménynek köszönhette, miszerint soha oly fér­fiaknak hiányában nem volt, kik hazai közczélok elő­mozdításában sem erkölcsi sem anyagi áldozatoktól visz­­sza nem riadtak úgy Somogy megye lelkes fiai a múlt Ba­laton-szabályozási gyűlésen e fény­es nemzeti hagyomány­nak méltó örököseiül bizonyultak, kitüntetvén egyszers­mind határozatukban a nemzeti együtt­esség idvhozó pél­dáját, mely korunk dicsőségét képezi. Hollán Ernő.

Next