Pesti Napló, 1860. október (11. évfolyam, 3192-3218. szám)
1860-10-18 / 3206. szám
teletet. Kétszeresen szerencsésnek érezném magam, ha én is egyike lehetnék azoknak, kiknek tudományos Akadémiánk kebeléből intézett szavai nem először s nem is utóljára szólottak a haza szivéből a haza szivéhez. Mialatt a föntebbiek szerint Magyarország az alkotmányos téren tömérdek akadályok közepett lassú, de örvendetes haladásnak indult, addig Wesselényi munkássága, többektől támogattatva, Erdélyben is megterné hatását. Nemkülönben a magyarországi megyék mozgalmai, az országgyűlési tárgyalások s általában a testvérhaza alkotmányos életének élénkülése Erdély ébredésére a legjótékonyabb hatással volt, míg végre a júliusi napok az alkotmányosságnak a forradalommal tartott e rövid mézes napjai Európa több más országaival együtt kis hazánknak is, tetemes lökést adtak, ámaz igazságnak szolgálván bizonyságául, hogy az alkotmány mellőztessék bár, legyen bár megingatva, lesújtva, mindazáltal, mig teljesen megsemmisitve nincs s kisebb erecskéjiből az élet egészen el nem költözött, mindaddig a felüdülés, az újjászületés biztos és békés eszközeit rejti magában s és ez mi annak jótékonyságát más államszerkezetnek anynyira fölébe emeli. A megyegyűlések, melyek 1825 óta sűrűbben kezdettek látogattatni, népessé, élénkké váltak. Számos hazafiak, kik az ellenfél által olykor circumforaneus patriótáknak, kóborló hazafiaknak gúnyoltattak, rendre jelentek meg azokon, s alapossággal és szívrehatólag fejtegették a korkérdéseket, mutogatták az állapot törvénytelen és nyomasztó voltát, jelölték ki a bajok orvoslására vezető módokat. Hazafias törekvéseik a legtöbb megyékben viszhangra találtak. A nézetek különbségét inkább csak véleményárnyéklatok tevék s ha néhol a legnemesebb szándék megbukott, az csak edzette a lelkes phalanx buzgalmát kitartását. A megyék gyűléseik pontos megtartását kívánták s mielőbb országgyűlés összehivatását sürgették; mi alatt pedig az megtörténnék , a törvények pontos teljesítését tűzték maguk elébe változatlan zsinórmértékül, s nem egy törvénytelenség a legszembeötlőbbek közül jön megyei határozatok által megszüntetve. A kormányszék törvéntelennek nyilvánittatók s tagjaik törvénytelen hivatalaikról való lemondásra szólittattak föl, sőt találkoztak megyék, melyek kinyilatkoztaták, hogy ha bizonyos idő alatt országgyűlés nem hivatik össze, kénytelenek lesznek a törvénytelen kormányszéknek az engedelmességet fölmondani. Egyszersmind Erdély félszázad ótai változatlan reményhorgonya felé fordult a figyelem. E testvérhoni megyéket találták meg, s a nádor fölirat és küldöttség által jön fölkérve, hogy országgyűlés eszközlése végett közbenjárni méltóztassék. Ez események közepett, a törvénytelen közigazgatás, a megyék s egyes hazafiak törvényes magatartása által gátoltatva, akadozni kezdett s a legkedvetlenebb helyzetbe jött. Gyakori állapota ez oly közigazgatásoknak, melyek az alkotmány, törvény és közvélemény leghatályosabb támogatását nélkülözik. Az uralkodás e hova tova türhetlenebbé vált viszonyok közt, előbb habozott, majd erőszakos módokhoz nyúlván, királyi biztos által kívánta a fölfogása szerinti rendet helyreállitni s midőn ez sem használt, 1834. tavaszán országgyűlést adott. Az ellenzék középpontjából kiindult utasitásoknál ugyanazon eszmék találtak alkalmazást, melyek a megyék közelebbi eljárásának szolgáltak alapul. A változatlan zsinórmérték gyanánt követendő főelv így hangzott : „Mindenben a létező törvények szerint működni, azokat semmi áron sem tenni ki újabb törvényhozás bizonytalanságának, s inkább semmit sem tenni, mint törvénytelen eljárás által káros gyakorlatra nyitni utat.“ A magyar és székely törvényhatóságok kevés kivétellel az ellenzéknek a közelebbi időkben érdemeket szerzett tagjait választották el, s nem egy város követte e dicséretes példát, daczára a szoros függésnek, melyben a kormányhoz állottak. A kormány számos hivatalnokai s még számosabban kinevezett királyi hivatalosai által kívánt sorompóba lépni. Az országgyűlés ifjú erőben, tiszta szándékban, független jellemekben, szónoki tehetségekben szükséget nem szenvedett. Wesselényi , ki Magyarhonban 1830 és 1832-ben az oly mértékben többé nem élvezett hazafias elismerés babérjaiban részesült, Erdélyben az 1834 iki országgyűlésen befolyása, hatalma tetőpontján állott. Ő ez állást nem azon tulajdonokkal vívta ki magának, melyek egy tanácskozó testületnél a túlsúlyt valaki részére rendesen biztosítják. Wesselényi mint pártvezér, olykor indulatos, hirtelenkedő, tapintatlan volt, mint szónok nem egyesíté azon tulajdonokat, melyek elvitázhatlanul más jeles tehetségek fölé emelhették volna. Előadása, valamint eszmemenete egy kissé lassú volt. Szónoklatai, különösen midőn előre készült, nélkülözték a gyorsabb fordulatokat. Ő olykor magyarázott, oktatott, midőn egy rövid fölvilágosítás elégséges lett volna. És ez oknál fogva rövid rögtönzései, s különösen személyes kérdésekbeni fölszólalásai rendesen sikerültebbek voltak, csakhogy ez utolsó esetben ellenfele legyőzése s megszégyenítésével meg nem elégedve, az eltiprott sanyargatása által olykor szánalmat ébresztett. Hasonlólag a fennebbi okok miatt a megyei és népgyűléseken több hatással birt, mint a törvényhozó teremben. Ott szónoklatának színpadi oldala inkább megbámultaték ; ott oroszlány tkintete, mély s mégis meszszire ható hangja, mely a leghosszasabb szónoklat után is a kimerültségnek legkisebb jelét nem mutatá, több kedvességre talált, valamint az érzelmek felkeltésére intézett meleg szavai, hosszadalmasságáért elég kárpótlást nyújtottak , míg itt a miveltebb közönség kivánatait nem mindig elégítették ki. Szász Károly, miveltségének sokoldalúságában, sebes észjárásában, Kemény Dénes a hazai ügyek alaposabb ismeretében, valamint mindketten szónoki tehetségben felülmúlták őt; s mi Keménynél doctrinai következetesség, az Wesselényinél túlzási hajlam volt. Bethlen János végül tágabb látkörével, több higgadtságával, szelidebb, tapintatosb bánásmódjával a pártvezér több tulajdonait egyesité, s benne a kevesebb tevékenység a néphegy iránti nemes hidegvérüséggel párosult ; de Wesselényi nevéhez két hon ébredésének eleven emléke volt kötve. Ő Erdély fejlődésében kezdettől fogva az országgyűlés beálltáig, valamint az alatt, legtevékenyebb részt vett, s azután nála a hőkedélyesség, a lovagias nyíltság sok egyebet feledtető. Ő hirtelen lobbant, ő olykor napokig duzzogott, de az élet, a gunyor hideg vasát barátai s párthívei ellen sohase használta. Mindezeknél azonban az ő részére a mérlegben nem kevesebbet nyomott, hogy az 1834 iki országgyűlésen a viszonyok a szélsőségeknek kedveztek. A kormány országgyűlést adott, mert azt többé kikerülhetőnek nem tartotta, de azért teljesen el volt tökélve, s a visszaélések által birtokába kerített tért egészen megtartani, vagy a lehető legkevesebbet engedni belőle át. Mi módon történjék ez az eszközök ildomos megválasztása, több vagy kevesebb ingerültség folytán, azzal legkevesebbet sem törődött, mert alkotmányos életét eleitől fogva csak rá nézve kellemetlen formaságaiból ismerte, anélkül, hogy szellemébe hatni, csínjait megismerni ideje és kedve lesz vala. A körülmény, hogy általa kinevezett s érdekét képviselő oly számos tagok mellett is többsége nem volt, könnyen meggyőzheti a kormányt, hogy tévúton jár. E helyett azonban pártjától feltétlen engedelmességet követelt, kész legott cserbehagyni azt, ha talán hajlamot érez vala az alkotmányos Conservatio irányát követni. Végül az országgyűlés fő teendői közé tartozott a kormányszék újból való megválasztása. A rendek többsége ezt az országos békétlenség s a választási jog igazolására a személyek változtatásával készült végrehajtani, s több megyék utasításul adták, hogy a kormányszék feleletre vonassák, s követjeiknek megtiltották, hogy szavazataikat a létező kormányszéki tagokra adják, kik törvénytelen hivatal elvállalása és megtartása által alkotmány és törvényszegés vétkébe estek. E körülmény az országos meghasonlást családi és egyéni viszályokkal tetézte. A mondottakból világos, hogy az 1834-ks országgyűlésen a közvetítés és kiegyenlítés, ha egyáltalában lehetséges is lesz vala, tetemes nehézségekkel jár. Mindemellett elterjedt nézet volt, melyet párthívei közül is többen osztottak, miszerint az országgyűlés eredménytelenségének Wesselényi az oka. Államférfias tehetségei sokak által kétségbe vonatattak. Most, miután a történtektől távolabb állunk, most, midőn, a körülmények megszoktak fontosabb eseményeknek is hidegebb vérrel nézni szemébe, úgy hiszem igazságos ítéletet hozhatunk. Wesselényi mindenesetre hibázott, midőn egy kitűzött végczélnak erélyes követése helyett magát csekély fontosságú érdekek által tévútra engedé ragadtatni, a midőn maga támasztott és fokozott majdnem körömszakadtáig több oly kérdéseket, melyek minden kár nélkül mellőzhetők voltak , s melyektől később sok idő és erőfeszítés , valamint a kedélyek legkárosabb fölizgatása után maga is czélszerűnek látta elállani. Wesselényi nem gondolta meg eléggé, miszerint a kormányszék megválasztása a törvényhozás teendői közé tartozik, melyet előbb utóbb ezen vagy más gyűlésen végre kell hajtania. Ő nem fontolta meg a helyzet tetemes különbségét, hol egy ország kormányát a fejedelem nevezi ki, s hol annak választásában az ország is befolyással bír. Ő nem vette figyelembe, hogy az országosan választott kormánynak is lehet törvénytelen eljárását ellenezni, de a következetesség és az ország érdeke kívánja, hogy választási jogát minél okszerűbben és sikerrel gyakorolja. E nézetekkel szemben ő a választásokra csekély fontosságot helyzett. Ő nem nagyon bánta, ha a választás a várakozásnak nem felel meg, vagy épen teljesen elmarad, mert ő több jót remélt a kormány elleni ellenzéstől, mint egy tűrhető kormánytól. Ama hírneves eljárása továbbá, mely szerint a kormány által betiltott napló nyomására késajtót szerzett, s rajta a nyomtatást meg is kezdette, azt kivéve, hogy egyéni tevékenységéről tanúskodott, legkevésbbé sem volt helyeselhető. E cselekvény, ha a kormány által meg nem gátoltatik is„ a nyilvánosság igényeinek meg sem felelt vala meg,miután a sajtón —élét napot összetéve — nem lett volna képes hetenkint pár évnél többet nyomni. Ha pedig a sajtóügynek akart hasznára lenni, ez esetben eljárása még eredménytelenebb volt. Mi hasznot várható ugyanis a szabad sajtó a korlátlanságtól, midőn ilyesmi nem csak helyes államtani elvek, de minden józan kivánatok korlátain is merőben túl ment ? ! Egy oly országgyűlésen végül, mely már minden oldalról a feszültség tetőpontján állott, ily tény legkevésbbé volt maga helyén. Wesselényi szándékáról párthíveit sem értesítette, ő ez ügyben egészen a maga fejére működött, miáltal hibáját és felelősségét csak növelte. Habár munkálkodásának nesze párthívei közül egy kettőnek fülébe hatott, mindemellett az országgyűlés meglepetése teljes volt, midőn ő az általa nyomott napló egy svétkosajtójáva együtt az országgyűlés rendelkezése alá bocsátá. Az ellenzék nem tehet egyebet, minthogy az ajánlatot elfogadja, vagy annak visszautasítása által vezérét teljesen cserben hagyja, s maga közt a legbotrányosb szakadásra szolgáltasson okot egy oly országgyűlésen, melynek minden jelenségek eredménytelen és közel végére mutattak. (Vége köv.) Buda-kanizsai vasút és Balaton-szabályozás. Bécs, okt. 15. A vasúti munkálatoknak Budától N.-Kanizsáig örvendetes előmenetelénél fogva, ő excja gr. Zichy Ferencz társasági elnök, f. h. 9-kén az igazgatótanács küldöttségével s az építészeti igazgatónak kíséretében e vonalnak megszemlélését határozta el, miszerint a készülő vasútnak állapota felöl magának kellő ismeretet szerezvén, annak megnyitására nézve a szükséges intézkedéseket megrendelje. Kedves kötelességet vélünk e szerint teljesíteni, midőn a hazai közönséget e szemleutnak eredményéről, de különösen azon vonalnak mibenlétéről értesíteni sietünk, mely hazai iparunk s kereskedésünk fölvirágoztatására kétségkívül a leghatalmasabb közvetítő teend. Néhány jelentékenyebb helyeket kivéve, melyeken tetemesebb nehézségekkel kelle megküzdeni, higy a vasúti töltésnek vízben alapítása Promontornál, annak a Balaton keleti partján, roppant földmunkálatokkal összekapcsolt lebocsátása Gamászánál, némely nevezetesebb védművek a Balaton somogyi partján, s az átmetszések Récsénél Kanizsa közelében, — a vonal általán járható, az épületek lakható állapotban találtattak, minél fogva hat hét leforgása alatt e pályának megnyitását semmi nem gátolná, s azt i. é. december elején üzletbe venni lehetne, míg a tetemesebb nehézségekkel járó helyeknek befejezése valamivel továbbra maradna. Győzött azonban e nehézségek fölött a szilárd akarat s azon nemes tekintet, melyet a legnagyobb elismerés nélkül megemlítenünk nem lehet. Méltányolva ugyanis azon nevezetes előnyöket,melyeket a magyar gazdaközönség e pillanatban az emelkedett gabonaárak mellett ezen fontos közlekedésnek siettetett megnyitásából vonhatna, miszerint termékeit gyorsabban s olcsóbban a legkedvezőbb piacokra szállíthatná; e vonalnak a lehető legnagyobb erőmegfeszítéssel eszközlendő befejezése lett elrendelve olyképen, hogy azt f. é. decemberben tökéletesen előállítni, s egész kiterjedésében Budától N.Kanizsáig, még a jövő újév előtt nyilvános üzletbe venni lehessen. Bár e tekintetben az elemek befolyását számításon kívül hagyni nem lehet, általán igen nehéz volna tüzetesen meghatározni a megnyitás napját akkor, midőn a pálya befejezéséhez oly közel állunk, kijelenthetjük mégis a kibocsátott rendeletek alapján egész biztossággal, hogy a buda - kanizsai vonal jövő év kezdetével a nagyközönség számára megnyittatni fog. Méltán fájlalhattuk annak idején, hogy e nevezetes vonalnak befejezése, mely már közelebb kilátásban állott, a társaság körén kívüli akadályoknál fogva, hazai termelésünk s forgalmunk nem csekély hátrányára, az 1863-diki évszakra lett elhalasztva. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük az épen említett, s következéseiben oly mglepő határozatot, minthogy a munkáknak rendes folyama mellett e vonalnak megnyitására jövő évi május előtt számítanunk nem lehetett. Kapcsolatban ezen kedvező tudósítással, kitűnő örömünkre szolgál, a hazai közönséget még egy másik nevezetes határozatról is értesíthetni, mely szép Balatonunk helyenként szabálytalan állapotának megigazítására vonatkozik. Köztudomás szerint a buda-kanizsai vasútvonal Siófoktól B. Sz.Györgyig közvetlen a somogyi parton terjed el, minél fogva az időnkint veszélyesebb hullámzások és jégtorlaszok okozta károsodásnak volna kitéve. Ámbár e tekintetben a vasúti töltésnek biztosítása végett a legterjedtebb védművek lettek tervezve s részben előállítva , — félre nem ismerhető mégis azon előny, mely e részben a Balaton vízszínének aránylagos alábbszállításából elérhető volna. Föltehetni ugyanis, hogy azon esetre, ha a Balaton vízszíne négy lábbal alább szállíttatnék, (mi a gazdasági szempontból fölvett érdekeknek tökéletesen megfelelne) a tóvíz széle a somogyi parton legalább 100 — 150 ölig beljebb vonulna, s igy a vasúti töltéseket soha, még a legnagyobb vízállás mellett sem bántaná. E szerint a somogyparti birtokos urak érdekei a vasúttársaságéival találkoznak, minek folytán ő excja gróf Zichy Ferencz vasuttársasági elnök. Jankovics László urat a Balaton-szabályozási társulat elnökét barátságos tanácskozásra hívta föl, miszerint a kölcsönös érdekek figyelembevételével s közös hozzájárulással megállapíttatnának azon módok, melyek szerint a szándékolt üdvös vállalat, mi hamarább foganatosítható volna, melynek kivitelére már korábban megalakult ugyan a Balaton-szabályozási társulat, mely mégis elháríthatlan akadályoknál fogva további haladásában néhány év óta fönnakadt. E tanácskozásra f. é. októb. 12-e volt kitűzve n. Jankovics László urnái Szöllős Győrökön, mely alkalommal a Balaton-szabályozási társulat középponti választmánya az elnökön kívül gr. Zichy János, Széchenyi Gyula, Hunyady János és Pajzs Boldizsár társasági igazgató urak által volt képviselve. — A vasúttársaság részéről megjelentek rtT excja gr. Zichy Ferencz elnök, C. C. Noy igazgató tanácsos, Etzel Károly építészeti igazgató. Gróf Zichy Edmund, kinek a szóban álló vonal megalapítása körüli érdemei, annak sorsa iránti szakadatlan érdekeltsége a nagy közönség részéről úgy, valamint a vállalat jelen vezetőitől is osztatlan elismerésben részesülnek , ő excja a társasági elnök úrnak barátságos fölszólítása folytán az egész szemleúton, s így az említett tanácskozáson is jelen volt. Nem sok az, mit ezen értekezésnek folyamáról jelentenünk kell. A kölcsönös érdekek helyes fölfogása, a legnemesebb méltányosságon nyugvó viszontos elismerés, de mindenek fölött az élénken nyilvánult hazafias buzgóság, csakhamar létrehozák azon szerencsés összhangzást, mely egyszersmind a czélbavett munkának minden oldalról megfelelő s óhajtott kivitelére nézve, a legszilárdabb biztosítékul szolgál. Említetlenül nem hagyhatjuk e helyütt, a szóban álló vasúttársaságnak elvül elfogadott dicséretes törekvését, melynél fogva működéseit kiválólag oda irányozza, miszerint a vidék érdekeit kinyomozva, azoknak kellő figyelembevételével a helybeli szükségeknek lehetőleg megfelelni s ilykép a lakosok rokonszenvét megnyerni iparkodjék, így a jelen esetben, hol Somogymegye balatonmelléki birtokosai gazdasági szempontból, ellenben a vasúttársaság töltéseinek biztosítása végett, a Balaton vizszinének lejebb szállításában érdekelve vannak, — ez utóbbi, ha bár a megkivántató védművek fölállitásában se erőt se költséget nem kimért, mégis a szándékolt szabályozásnak együttes kiviteléhez örömmel járult, mihelyt neki ebből a kedvező alkalom kinálkozott, hogy magát egy közhasznú vállalatnak előmozdításában részeltethesse. A vasúttársaságnak ez érdemben tett ajánlata, előreláthatólag a Balaton-társulat részéről azon önzéstelen készséggel találkozott, mely e nagy tekintetű testületnek tagjait oly kitűnően jellemzi. — Határozattá lett ezek után, hogy a vasúttársaság, a czélba vett szabályozásra vonatkozó terveknek s költségvetéseknek áttekintését, s mennyiben ezeken némi módosítások szükségesek volnának, kiegészítését magára vállalja. Viszont a Balatontársulat, a birtokában levő anyagoknak fölhasználás végett kiszolgáltatásába egyezni szíveskedett. — Az előmunkálatok teljesítésével Ezzel igazgató úr lett megbízva, melyek haladék nélkül megindítva s néhány hónap alatt befejezve lesznek. — Végre a szükséges költségek viselésére nézve megállapittatott, hogy előbb az előmunkálatok és költségvetések dolgoztassanak ki pontosan, úgy hogy újabb gyűlés elé terjesztve, alapul szolgálhassanak azon közös megállapodásnak, mely szerint a terhek a kiderített érdekekhez arányosítva kivettetni fognak. Nem lehet ezen alkalommal ki nem fejeznünk őszinte örömünket azon alapos kilátás fölött sem, miszerint a kimerítő tanulmányozások folytán, melyek ezennel a Balaton szabályozása körül megindítandók, a hazai tudománynak oly becses adatok közlésével fogunk szolgálhatni, melyeknek megszerzése költséges voltuknál fogva a magánbuvárkodónak erejét túlhaladja s csakis ily után, egy tehetős társaságnak hozzájárulásával eszközölhető. Hallottunk még némi aggodalmakat kijelenteni az iránt, hogy a Balaton vizszinének belebszállitása folytán a kies balatonfüredi fürdőházat lebontani s némely öllel beljebb állítani kellend. — Igaz. — Azonban annyi figyelmet e körülmény még sem érdemel, hogy neki a másrészt kínálkozó nevezetes eredményeket föláldozzák. Ezen átal a Théorie des proportions appliquées dans 1’architecture depuis la Xll-e dynastie det rois égyptiensjusqu’au XVI-e siécle. Par Emeric Henszlmann de l’Academie nationale de Hongrie. A XV-dik század vége óta az építészetbeli arányok meghatározásában leginkább Vitrúv önkényes módszerével élnek , hogy azonban Vitrúv előtt ennek más, szerves módszere létezett, Henszlmann Imre hazánkfia magának Vitrúvnak egy mondatával bizonyítja be, hol ez a Pythagorasz által Egyptomban tanult tanra czéloz homályosan s gúnyolódik fölötte — mert nem érti. E tant, melyet Vitrúv meg nem becsett, fejti ki Henszlmann a félnezimzett munkában, mely kivált a külföldön oly nagy érdeket keltett s neki annyi dicsőséget szerzett. Henszlmann" megmutatja e könyvben, hogy tűnjék föl az összhangzat akár a zenében, akár az építészetben, akár az emberi test szerkezetében, ugyanazon vagy hasonló hatása mindenkor ugyanazon vagy egymással rendkívül hasonnemű törvényekből ered. E törvényeket a régiek ismerték, mégpedig már az egyptomiak is, miként ezt a mi időszámlálásunk előtt szinte háromezer évvel készült épületek és művek bizonyítják. Ami a legegyszerűbb, arra rendszerint legbajosabb rátalálni, mégis pedig csak az egyszerű számolhat általános használatra és elismerésre, így van itt is. Míg Európának legnevezetesb régiségtudósai, műnkái és építészei, meg lévén győződve, hogy a régi építészek nem önkényleg, de szervesen határozták meg összhangzatos arányaikat,majdnem ötven év óta minden irányból fürkészték a mester titkát, hanem egytől egyig mellőzték a köb-háromszög régi hagyományát, mely legelőször Stiglitz munkáiban jelent meg. Henszlmann azonban, e régi hagyomány alapján, e fő háromszögből hasonló háromszögek sorát fejtvén ki, oly mennyiségtani sorhoz jutott, mely a zenehangok arányaival való föltűnő hasonságánál fogva Jean Paul helyes mondatára emlékeztet, hogy az építészet megfagyott vagy jegközösült zene. A régiek mind egészben, mind az épület egyes részei között, mindig csak ezen sorból, és sohasem önkényesen, vették az arányokat. Be van ez bizonyítva az egyptomi és görög dór építészet számos példáival, különösen pedig az attikai iskola műveinek taglalásával, a kezdetleges Parthenontól kezdve az eleuzisi propylaeumokig. — Egyszersmind az arányoknak és idomoknak a különféle anyaghoz képesti fejlődése van a legvilágosabban kimutatva, szintúgy a haladás és hanyatlás folyama is, melyen a rendszer — egy néptől a másikhoz átmentében — maga is keresztül ment. E taglalások nem csak az építészeti művekről szóló legnevezetesebb morfographiákban megjelent legpontosabb méréseken alapulnak, de azonkívül a legnevezetesb franczia növendékeknek kiadatlan méréseivel való összehasonlításokkal erősítvék. Rómában és Athénben ugyanis franczia akadémiák vannak, hová a franczia kormány, segélypénzzel, a párisi akadémia azon növendékeit, kik az első díjat elnyerték, évenkint elküldi, hogy ott valamely ókori épületet a legpontosabban fölmérjenek. Henszlmannt hosszas tartózkodása Párisban s a franczia kormánynak és művészeknek szívessége képessé tette mind rajzok, mind a mentál pontosabb mértékek tekintetében oly sortaglalás megtételére, melynél pontosabbat és teljesebbet ekkoráig nem lehetett fölmutatni. Azonkívül e rajzok oly nagy mérvűek, hogy a tanulmányt nem csak könnyítik, de általában üdvössé is teszik, s már csak ezért is nagybecsű e munka, még ha új fölfedezést sem foglalna magában. A munka megvizsgálására kinevezett három bizottság jelentései részint érintik , részint egészen azt állítják felőle , amit imént elmondtunk. Utalhatunk e tekintetben az említett jelentések közül a legbővebbikre, melyet a kitűnő épész és régiségtudós, Lenoir Albert, nyilvános tanár a képzőművészetek akadémiájánál Párisban , a franczia közoktatási minisztériumhoz fölterjesztett. E jelentést valamennyi franczia építészeti folyóirat közölte, úgyszintén több magyar lap is, valamint a Förster féle építészeti lap idei januári füzete. A munkából eddigelé 24 tábla, legnagyobb fvrétben igen csinosan kiállítva, s a szöveg első része jelent meg. Ez első rész az ókori építészetet, (melyhez a tizenhárom első tábla való) foglalja magában. Most fog következni a középkori építészet. Midőn e munka szerzőjében az óriási szorgalmat, a fáradhatlan kitartást és alkotó összevetési tehetséget bámuljuk, kétszeresen örvendünk, hogy benne egyszersmind hazánkfiát tisztelhetjük, kétszeresen annyival inkább, hogy nagy munkájával a műtudománynak épen oly terén tüntette ki magát, mely a külföldön is csak az újabb időben fejlődött ki tökéletesebben. Sz um rák, építészo kításból eredő költségeknek pótlékát a balatonfüredi földesuraság úgyis a szántódi uradalomban vizmentesitendő s mintegy 1000 holdra terjedő bozótnak javításából reményelheti. Tudósításunkat végre be nem fejezhetjük a nélkül, hogy hálás elismerésünket újabban ki nem jelentenek azok irányában, kik az emlitett üdvös határozatoknak nemeskeblü eszközlői valónak méltó elismerést érdemelt, a vasúttársaság, mely érdekeinek helyes fölfogásában a vonulás által érintett vidékek igényeit elibe teszi azon múlandó nyereségnek, mely részul alkalmazott gazdaságból pillanatra várható volna, sőt egész készséggel járul oly vállalatnak közös előmozdításához, mely érdekeit mulhatlanul nem érinti. — De méltó elismerést érdemelnek bizonyára azok is, kik nemes készségükkel kijelentették újabban, hogy a magyar, hazai közczélokért mindenkor áldozni tud s áldozni akar. — Büszke öntudattalmondhatjuk el, hogy hazánkban bár mostoha viszonyok közt, a nemzet mindenha önerejéből állította elő azon műveket, melyek neki a világhaladás színvonalán dicsteljes helyet szereztek. S ha a nemzet e kedvező helyzetet, önerélyén s ritka tulajdonain kívül azon szerencsés körülménynek köszönhette, miszerint soha oly férfiaknak hiányában nem volt, kik hazai közczélok előmozdításában sem erkölcsi sem anyagi áldozatoktól viszsza nem riadtak úgy Somogy megye lelkes fiai a múlt Balaton-szabályozási gyűlésen e fényes nemzeti hagyománynak méltó örököseiül bizonyultak, kitüntetvén egyszersmind határozatukban a nemzeti együttesség idvhozó példáját, mely korunk dicsőségét képezi. Hollán Ernő.