Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-22 / 3236. szám

kincsért; szándéka azonban, hogy ez menjen legelső a kincset rejtő völgybe, minthogy a ki ahhoz mint első kö­zelit, meghal. A vadonban, honnan az út a kincshez vezet, az örült és kedvesét, meg kecskéjét kereső Dinorahval találkoznak C­horin és Hoel. Chorin a Dinorah által éne­kelt da­lban a kincsről szóló népmondára ismervén, mely szerint az, ki a kincshez legelébb nyúl, halálfia, vonako­dik a völgybe leszállni s Dinoraht igyekezik erre rábirni. Az őrült leány az ép ekkor a hegyen megjelenő kecskéje után indulván,a szélvésztől megingatott hid alatta leomlik s vele Dinorah a mélységbe hanyatlik. Hoel megmentésére siet; Dinoraht egy ág fönntartá s midőn jegyese karjai közt eszméletre tér, fölismeri Őt, föl a vidéket, föl a bú­csúra érkező falubelieket. Minden álomként tűn föl előtte, ismét hallja a bucsujárók énekét, jegyese őt az oltárhoz vezeti. Az ének ugyanaz, melyet a nyitány alatt a szín­falak mögül hallottunk. Ép, mint egy év előtt minden úgy történik. Dinorah egy nehéz, egy rész álomból vél fel­ébredni. A czímszerepben Hollósy­ L-né a. énekelt. E szerepet is azon tökélylyel énekli, mely magát Meyerbeert is el­ragadta egy ízben. A nagy mester nyugodtan hallá, hogy Durorálit Pesten első énekesnőnk éneklendi, mig azon óhajtását fejezé ki, hogy e műve Bécsben ne adassék. Különös nagy hatást keltett Hollósy­ L-né­l, a 2-dik föl­vonásban Chorinnal énekelt kettősben. E bűvös éneknél megragadóbbat,keveset ismerünk.—Chorin szerepét Ellin­­ger túlzá­s bárgyúsága, mindamellett hogy mulattatott, roszul volt érzékítve. A kardalok jól működtek. Különös dicsérettel kell megemlítenünk a kiállítást. A díszítmé­nyek (Brioschi művei) dicséretére válnának bármelyik gazdag színpadnak is. A végjelenet diszitménye nagy tet­szést nyert. A színház egészen megtelt. — November 22-ére van kitűzve. ..D i n o r ah, vagy: a ploermeli búcsú“ opera 3 fölv. Meyerbeertől. — A pesti magyar reáltanoda ünnepélyes megnyitása vasárnap november 25-kén d. e. 10 órakor megy véghez a főreáltanodai épület (zöldkertutcza) 2-ik emeletében, melyre a tanügy minden barátja hazafias üdvözlettel meghivatik. Ney Ferencz a magyar reáltanoda igazgató tanára. Nyilatkozat. Miután Jeszenszky László volt nyíregyházi ev. lelkész, hírlapok útján is, azon hírt igyekszik elterjeszteni, hogy egyházunk neki jelessége miatt 4000 p. ért. forintot megadni ígért , kötelességnek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy egyházunk a fölnevezett összeget Jeszenszky úrnak csakugyan részben fizette, részben pedig fizetni megígérte, csakhogy az egyház, a város és megyénk (a fölnevezett urnák szerződése szerint, városunktól 15 mérföldnyi távolságon innen lete­lepednie nem szabad) ilyen egyéniségtől megszabadul­hatott. Nyíregyháza, nov. 10. 1860. Az egyházi elöljáróság. Pest, nov. 21. 1860. F. évi nov. 2 ról 29901. sz. a. a pesti váltótörvényszék egy ügybeni ítéletét német nyelven szerkesztve, adta ki az illető feleknek. Igen csodálatos, hogy midőn a f. évi okt. 20-ki cs. diploma folytán Magyarországnak ezredéves alkotmá­nya régi állapotbai visszaállítása elrendeltetett, s ez által a féltékenyen őrzött ősi kincs , a nemzet éle­tét föltételező magyar nyelv is visszaadatott, s ennek a hivatalos használatba leendő azonnali fölvétele is meg­rendeltetett, mindezek daczára e császári diploma ellené­ben önhatalmúlag cselekedni, a legközelebb lefolyt, ke­serű emlékeket maga után hagyott 12 év alatt a Bach­­féle minisztérium által nyakunkra tolt idegen hivatalno­kok milliárd légiói még mai napig sem szűnnek meg. •­­Nagyon kívánatos, hogy a kormány ily sérelmek elhá­rítása végett fi­lelmét kiterjesztvén, a megyék azonnali szervezetét elrendelné, s a régebbi törvényeinkben gyö­kerezett alkotmányos szervezetet azonnal életbe léptetné, annyival is inkább, hogy az okt. 20-diki engedmények iránt, a mindenben késedelmesség s a hivataloknak a fennebbi szellembeni intézkedései k­övetkeztében, előidé­zett bizalmatlanság elenyésztessék. 8­7. Béla: Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, nov. 17. A „Times“ nagy elismeréssel nyilatkozik lord John Russell múlt szerdai lakomái beszédéről, mely csak a sir Hud­sonhoz intézett híres sürgöny verziója. A Daily News pedig leveleket közöl a meghiúsított „com­­plot"ról; elmondja különösen egy levélíró, hogy lord Palmerston teljes elégtételt szolgáltatott lord Russell külügyi eljárásának. Be van, úgymond, bizonyítva, hogy teljes egység uralkodik lord Palmerston és lord John Russell között, s így meghiúsítva azon ármány­kodás, melynek a Times is átengedi utóbbi időkben hasábjait. Lord John, Gladstone és Milner Gibson urakat, szóval a szabadelvűeket ki akarák szorítani a kormányból, azon reményben, hogy aztán conser­­vatív pártolókat nyerhetnek a parliamentben s a par­­liamentreform kérdését szegre akaszthatják. Ez ösz­­szeesküvésben a D. News szerint egy alárendelt tagja a kormánynak (Love or ?) nagy szerepet vitt. Ezen ármányokat most a miniszterelnök lakomái beszéde meghiusitá. A franczia császárné Londonban­­ Incognito, két udvari hölgygyel, egy közönséges posta­gőzösön ér­kezett meg ! Aztán egy közönséges comfortable-n a Claridge-hotelbe ment ! Gyalogsétákat tesz ! Bérko­csin ment a kristálypalotához! Ma meg Windsorba megy — rendes vasúti vonattal! Mi nagy esemény az angol nővilágra nézve! A Bondstreet, a­hol a Cla­­ridge-hotel van, nagy sétahelylyé lett. Azonban a csá­szárné valóban szenvedő állapotban van. Ma két angol orvost hivatott. Tudjuk, hogy Skócziába szándékszik, hol a tél igen enyhe. Ki hitte volna —­ mond a Times — hogy a szép Eu­genia császárné, ellenkezőleg a fecskével, a borús no­vemberben éjszak felé siessen s egy skót kastélyban ü­sse föl sátorát. Éjszaki Britannia lakói szívesen üdvözlik ő felségét, habár nem ígérhetik meg neki, hogy a mostani szép idő csek egy hétig is tartson. Talán hó, fagy és zi­vatar üdvözlik őt azon rideg égalj alatt. Azonban a csá­szárné, egészségi tekintetben, lég és helyváltoztatást ke­res, s e szempontból a legjobb eredményt ígér az utazás. Nem képzelhetni nagyobb ellentétet, mint a minő a pá­risi és skót életmód közt van. A fris, nedves lég, mely erősítőleg hat azokra, a­kiknek tüdeje megbirja, a sza­bad mozgás szükségkép jó hatással lehetnek a szenvedő testalkatra ; még a zivatar is, mely talán napokig fű a Hamilton-palota falai körül, különös ingerrel bír arra néz.., a­ki eléggé látott tiszta kék eget. Legfőbb élve­zet azonban e kirándulás alatt a szabadságban és vissza­­vonultságban fog állani. Egy angol peer vagy pedig ma­gán ember élete sokkal kellemesebb, mint egy koronás főé. A magán ember a közélet zajából bármikor vissza­vonulhat azon magányban, melyet Hamilton herczeg ma­gas vendége 7 év óta nem élvezhetett. Az angol nép az­zal mutatja meg legjobban tiszteletét a császárné iránt, ha tiszteli azon incognitót, melyben maradni kíván. A city inkább foglalkozik a franczia bankkal, mint a császárné incognito-jával. A magas kamatláb da­czára sok kincset vásárol a franczia kormány. „Hát aztán ? mond a Times. Francziaország kárával veszi össze az aranyat, s a mi hazai zsebre teszik a bizo­mányosi és szállítási díjt. A miénk a haszon, a fran­czia pénzügyé a szenvedett veszteség!! Azonban annál bajosabb a kisebb magán­üzéreknek váltójukat leszá­mítolni. Brightonban Olaszország barátai hétfőn népgyűlést tartottak, melyben elhatározák : filléres aláírást nyitni egy diszkardra, melylyel Garibaldit megtisztelik. FRANCZIAORSZÁG: Az állam és vallás közötti viszony Francziaországban ismét politikai vitára ad alkalmat a napi sajtóban. Egy újonnan megjelent röpirat „L’Empereur Pape“ (A császár a pápa) az egész vallásügyet a világi hatalom kezébe kívánja adatni. A világi kormány fogná gyakorolni mindazon hatalmat, melyet eddig a pápa (vagy a protestáns államokban kisebb nagyobb függetlenséggel a köz­ség) gyakorolt. — Az egész clerus szervezete a mos­tani franczia politikai rendszer mintájára van ütve. A központ Párisban az állam feje, a ki maga nevez­né ki bibornokait, mig a praelatusokat a nép ál­talános szavazattal maga választaná. — A franczia nemzeti egyház e szerint oly függetlenné válnék a pápától, mint még soha sem volt egy katholikus egy­ház is, s oly mértékben alárendelve a politikai hata­lomnak a lelkiismeret, mint csak Oroszországban van. Megszokták Francziaország ellenségei, hogy a röp­iratok nagy részét, melyek a napi kérdésekről meg­jelennek, a kormánynak tulajdonítsák.­­ Ezt tudva, a franczia kormány egyik félhivatalos lapja, a „Con­­stitutionnel“ siet megróni az új röpiratot. „Semmi sincs kevésbbé komoly figyelmet érdemlő, úgy­mond, mint ha valaki azon gondolkodik, hogy nemzeti egyház alapíttassék s 1860-ban a clerusnak újra világi alkotmány adassék. Midőn az első konzul, lángesze egész erejével ellene szegül,én a forradalom esztelensé­­geinek, Francziaországban helyreállította az egyház te­kintélyét , az ő concordatumában örökkön élő művet ala­pított meg. A Bonaparte névnek egyik legnagyobb di­csősége épen abban áll, hogy kiegyeztette a világi hatal­mat a katholicismus tekintélyével, melynek középpontja Róma. A­kik e helyzetet meg akarják változtatni, nem a mai kor emberei. Mintha 70 esztendőt aludtak volna, mitsem tudva a haladásról, s mindazon üdvös intézmé­nyekről, melyek oly szerencsésen fejledeztek ki a franczia forradalomból. Nem hogy használnának az ügynek, mely­nek állításuk szerint, használni kívánnak, csak rontásán dolgoznak egy lejárt időnek szenvedélyeivel. „Oly korban élünk, melyben minden tárgyról nagy szabadsággal írnak, és mellesleg mondva, ez magában is nyílt c­áfolat ama köznapi vád ellen, mintha a mostani kormány a gondolatok nyilatkozását korlátozná. Minap egy legitimista író azt vitatta, hogy Ausztria képviseli az európai civilisatiót, s hogy a pápaság legnagyobb sze­­rencsétlensége volna, ha nem ragaszkodnék Ausztriához Ma már egy demokrata író el szeretné választani Fran­­cziaországot a pápaságtól. Egyik merészebb a másiknál. Sokkal erősebben bízunk a köz­józan észben, semhogy ne tennék föl róla, hogy képes ítéletet mondani e paradoxo­nokra, sat.“ — Irtuk, a franczia császár mily határozottan nyi­latkozott az angol szövetség fönntartása mellett Metternich herczeg előtt. — Most meg az „Indep. párisi levelezője azt írja, hogy Orosz-és Franczia­ország közt soha sem volt barátságosabb viszony mostaninál. A béke mellett sok nyilatkozat történik , de termé­szetes, hogy békének nevezik azon állapotot is, midőn Olaszországban verekednek. Am­ai világban a háború szót akkor kezdik használni, úgy látszik, midőn Orosz-, Francziaország és Anglia közül valamelyik harczba keveredik. A „Courriere du Dimanche“-ban ismét van egy diplo­­matiai leleplezés. Egy Párisban levő idegen követnek levele ez, de a követ nincs megnevezve. A megneve­­zetlen diplomata megnevezetlen uralkodójához intézi levelét, melyben nagy reményét fejezi ki a béke megmaradásán. Szerinte a turini kabinet meggyőződött a­felől, hogy Ausztria ellenében csak a rendes sor­­katonaságra támaszkodhatik, s Garibaldi szabad­­csapatjaira nem támaszkodhatik biztosan. Gari­baki­nak egy küldöttje járván gróf Cavournál, hogy ezt, „a márcziusban, sőt még februárban megkez­dendő háborúra sürgesse“, ezt felelte a szárd mi­niszter : „Királyunknak egy millió olasza le­het fegyverben maholnap, de katonája nincs több 150,000-nél.“ Farini egy évi fegyverszünetet óhajta­na,­­ sőt tiszttársai két évig, ha nyilván mernének szólni. Egyébiránt Ausztria bizonyosan föl nem lép támadólag. Az Orosz- és Francziaország közötti egyet­értés sem fogja veszélyeztetni a bék­ét. Napoleon csá­szár csak nem­régiben mondá Metternich herczegnek, hogy az angol szövetség híve lesz egész őszinteséggel, s csak akkor hagy föl vele, ha Francziaország érde­keivel egyáltalában összeférhetlenné válik. Cesena­ur is a „Nouvelle“ hírlapban a béke mel­lett szól. Szerinte az, hogy Franczia és Angolország az olasz kérdésben egyetértenek, nagy erkölcsi súly­­lyal bírnak arra, hogy a Mincionál egy új összeütközés meggátoltassék. OLASZORSZÁG: A „Nationalités“ bizonyos nyo­matékkal jelenti, hogy az éjszaki hatalmak közé még egy sem tiltakozott a nápolyi királyság annexiójá­nak végrehajtása ellen ; ez egyébiránt keveset je­lent, minthogy Oroszország ez iránti nézeteit már a piemonti csapatoknak nápolyi földre történt benyo­mulásukkor tudatta, s Poroszorság aligha szánja el magát másodszor is sajnálkozni azon, mi az általa nem helyeselt piemonti invasionak egyenes következése . A turini lapok Viktor Emánuel király egy napi parancsát közük, melyben ő felsége kijelenti, hogy Garibaldi hadserege magát érdemessé tette a haza iránt, s hogy szervezéséről a kormány gondoskodni fog; a bizottmány, melyre ezen szervezés bízva van, a következő tagokból áll : della Rocca tábornok mint elnök, della Rovere, Ricotti, Cugia, Sistori, Cosenz és Medici tábornokokból. Ugyanezen lapok a Garibaldinak tett s általunk is pontonként már ismertetett királyi ajánlatok közt még állítják, hogy Viktor Emánuel Garibaldit calata­­fimii herczeggé az Annunziada rend nagy­szalagjá­val s 500,000 fiánk évi jövedelemmel akarta kinevez­ni , de a tábornok hálás szavakkal köszönte meg e kitüntetést, csupán azon engedelmet kérte, hogy ma­gánéletbe vonulhasson. Ugyanezen forrásból tudjuk azt is, hogy a nápolyi nép Garibaldi elutazásáról már csak akkor értesült, midőn a diktátor eltávozott; e hirtelenkedésben valami gy­anusat sejtve, tette a tö­meg a táviratilag említett demonstrátiót, de melynek semmi kellemetlen következése nem volt. — Az újra szervezendő hadsereg öt hadtestből fog állni, melyek Szicziliában, Nápolyban, Középolasz­­országban, Lombardiában és Piemontban fognak elhely­eztetni, Bixio és Medici dandárai Parma és Piacenzába indulnak el. Azon küldöttség, mely a Már­kák és Umbria szavazateredményét hozza magával, nov. 16 án érkezett Turinba, honnét a királyhoz Ná­polyba fog útra kelni. — Egy marseillei sürgöny jelenti, hogy a piemon­­tiak nov. 12 én a Gaeta előtt fekvő külvárost bombáz­ták. A bourboniak folyvást elszántsággal küzdenek, azonban vezéreik lemondása mind gyakoribb kezd lenni, így Salzano, Barbalonga, Colonna és Petizzi tá­bornokok elbocsáttatásuk iránti kéréseiket beadták, Bartolini tábornokot pedig rangjától megfosztva ki­­utasíták. Pianelli ezredes az ellenségnek egy egész vadász-zászlóaljat játszott kezére. A vezérek közt különben is határozatlanság, zavar s fegyelmi hiány van, mi az ellenállást igen zsibbasztja. Salzano tábor­nok, ki most lemondott, az erőd sánczain kívül tábo­rozott 10 zászlóaljnak s egy lovas ezrednek kapi­­tulatiójával kínálta meg Fanti tábornokot, azon­ján­ban az egyes föltételi czikkek fölötti alkudozá­sok nem vezetvén czélhoz, a bourboniak megki­sérték november 12-dikén — a táviratilag már jelentett — támadást a piemonti csatavonal ellen, de mely a támadók veszteségével végződött, mert 1500 közülök foglyul esett, a többiek a sánczok közé vettettek. E fegyvertény után — mint a „Perseve­­ranza“ írja, a piemontiak megszállták borgo St. Aga­­tát, Monte Fortunet, Monte Ertát, Monte Lambonét és a kapuc­inusok zárdáját, mely utóbbi­o­n közel fekszik a városhoz, hogy onnét sok sikerrel végezhe­tik az ostromlók a vár elleni bombázást., melyet Cialdini azon esetben is megnyit, ha a klishatalmak hajóseregei ezt a tengeri részre­ akadályoznák is. E mellett a piemontiak nov. 15-n megszállták még Ponte Corvot is; ugyane napon indíttattak el Genuá­­ban az ostromágyuk a Gaeta előtti sereg használatára. Nápolyból nov. 13 ról írják, hogy nov. 9-dikén érkeztek oda Sziczilia 18 nagyobb városának kü­l­döttségei. Torrearsa marchese Palermoból vezette őket be, s mindnyájok nevében tartott beszédet a királyhoz, melyben a szicziliai népnek a király és Olaszország iránti ragaszkodását fejezé ki, s bizto­­sitá, hogy e kettőért a nép vérét s javát áldozatul hozni kész Zárszavaiban kérte a királyt örvendeztetné meg a szigetet magas látogatásával. A király ezen üdvözletre így felelt „Rég idő óta igazi jó hajlandóságot érzü­nk mi Sziczi­lia népei iránt. 1848 ban csodáltuk bátorságát, de még akko­r Olaszország rendeltetése nem jutott mai érettségi pontjára. Kora ifjúságom óta Olaszország számára ne­veltetem ; Olaszország volt mindig kivánataim s gondos­kodásom czélja. Isten meghallgatta ma az én és az ola­szok imádságát. Hála fegyvereinknek, hála a nép akara­tának, Olaszország ma az olaszok országa, s mi nagy és erős nemzet vagyunk. Azonban szükséges, hogy a meg­szerzett előnyöket állhatatosan meg is tartsuk , mert ek­kor leszünk képesek ellenségeink fenyegetődzéseivel da­­czolni, s ekkor remélhetjük Olaszország azon részeinek egyesítését is, melyek ma még hiányzanak. Szeretem én a szic­iliaiakat s az olasz ügy iránti hazafiságukról meg vagyok győződve. Mi engem illet, én mindig ugyan­ezen érzülettel leszek, s mindig mint becsület embere fo­gok cselekedni. Nemsokára körötökben leszek Sziczí­­iában, s előre is sajnálom, hogy az állam jóléte fölötti gondok csak kevés időt engednek az ott tartózkodásra forditnom, s akadályoznak a sziget minden városát meg­látogatnom, melyek előttem egyiránt kedvesek.“ Végül az egyes küldöttségek elnökei illető közsé­geik fölirásait nyújtják át a jelenet fontosságához illő szavakkal. E napon még de Sauget és Topputi altábornagyok jelentek meg a kir. kihallgatáson, s a vezényletek alatt álló nemzetőrség üdvözlő fölírását nyújták át. — Dumas Sándor az apa „Independente“ czímű­ lapjában folytatja Európa újra alakításáról megkez­dett képzelgéseit; emlékezetesség okáért a nov. 9 iki szági vezérczikkéből következő kivonatot adnak lapok : „Miután Dumas Sándor a háro­m éjszaki hatalom tá­madó coalitióját kilátásba helyzi, így folytatja : „„Akkor majd egy rettenetes ugrással (salto terribile) Fra­n­c­iaország megrohanja a Majnát, mi­alatt az olasz hadsereg Tirolba nyomul, s Bécs ellen megy , s mialatt Magyarország felkéi,­­ 14 nap alatt három csatát nyer (Francziaország) s Berlinből oly békét fog dekretálni, mely nekünk rajnai határainkat visszaadja , Poroszországot 8 milliónyi lakosra szállítja, Ausztriát másodrangu hat­lomra nyomja le, s egy Magyarországot alapit, mely egész a fekete tengerig térj,asz­tendi határait. Ezeket ma mondom, nov. 8 án 1860 ban, ti ezt, mi­előtt három esztendő elmúlnék , beteljesedve lá­­tandjátok. A. Dumas.““ Nápolyi lapok meg­jelentik, hogy Klapka tábornok Nápolyba érkezett, mint mondjuk a magyar légió fö­lötti főparancsnokságot veszi át, melyet 5000 létszám­ra szándék emelni. A király megtiltá, hogy a St. Elmo erőd megkez­dett rombolását tovább folytassák, hanem inkább an­nak kinyitását rendeli meg; a nemzetőrséget ezen erődben teljesített szolgálatában a piemonti rendes csapatok váltották föl. Mindezen intézkedéseket rémhír arra használja, hogy a hiszékeny és gyúlé­kony népet elégedetlenségre s erőszakos demonstra­­tiókra izgassák. — Viktor Emánuel király a nápolyi elemi iskolák számára 200,000 lírát határozott fordittatni. — A „Gazetta di Genova“ szerint Calabriában reaetionarius mozgalmak mindenütt elnyomattak , béke uralkodik. — Midőn Garibaldi Caprerába érkezett, elbámult midőn kopasz és sziklás magányában eleven vegeta­tiót, s mindenütt uj ültetések és mivelés nyomait látás s bokrok, fák, fasorok stb. meglepték. Ez-e az e sziklalakom ? kiálta föl a nép fia. Legnagyobb megle­­petése azonban lakánál várakozott rá, hol a szerény egyszerű házikó helyen pompás úri lakot talált, s en­nek főszál­lájában egy nagy mellképet — királyi ba­rátjának, Viktor Emánueln­ek mellképét, ki a tábor­nok távolléte alatt mulatságát abban találta, hogy ezen változtatásokban meglepetést­ készítsen nagy katonájának és Távírati jelentésnek. Turin, nov. 18. Egy nápolyi sürgöny szerint Goyon és Cialdini tárnokok elnöklete alatt fran­­czia-szárd hadi bizottság fogja elintézni a római te­­ületre menekült nápolyi hadak ügyét. Milano, nov. 20. A mai „Perseveranza“ szerint naponkint sok önkénytes adja magát II. Ferencz király rendelkezése alá, s ez utóbbi megrendelte, hogy a Palermonál legnagyobbrészt megsemmisített 1. ezred­et önkénytesekből alakittassék újjá. G 8­­ i posta, Pest, nov. 21. — Az „Oesterr. Zig“ meghazudtolja a „M. Herald“ azon bécsi hitét, mintha Rechberg gr. tanács­­kozmányokat tartott volna Lo­ftu­s lorddal és Cal­tima­c b­­­hggel a sziriai megszállás iránt. — A „Fortschritt“ szerint gr. Mikó Imrét szemel­ték ki erdélyi udvari kanczellárul. — Casella gróf, gaetai külügyminiszter a klishatal­mak képviselőihez ismét egy jegyzéket intézett, mely­ben a megtörtént népszavazás, s az ennek alapján végrehajtott bekeblezés ellen tiltakozik; a miniszter szerint ezen plebiscitum nem bírhat a megkívánt ér­vénynyel, mert az ország forradalmi állapotban van, s a nép bevándorlott kalandorok kezében, és mert ezen szavazás akkor történt, midőn az ország törvé­nyes királya országának egy részében még de facto uralkodik; mindez sérti a népjogokat ; e mellett a szavazásnál nem volt meg az egyéni szabadság, min­den fönnálló törvény fölforgattatott stb. Hasonló cselekmény,a miniszter következtetése szerint,Ferencz király uralkodási jogait nem szüntetheti meg, se a tét szic­iliai királyság függetlenségét kérdésbe nem hozhatja. — Pietro Becko a jezsuita rend főigazgatója szin­tén tiltakozik a Jézus-rendiek zárdájának elfoglalása s javaiknak elkobzása ellen Olaszországban. Az olasz üggetlenségi háború folytán elfoglalt jezsuita zárdák következők : u. m. Lombardiában 3, a modenai her­­czegségben 6, a Márkákban és Umbriában 11, a ná­polyi királyságban 19 és Szicziliában 15. — Farini kormányzóságának fő baja nem a reacti­­onáriusokkal van, kik a nápolyi földön jelentéktelenek s könnyen féken tartathatnak, hanem a garibaldis­­tákkal, kik iránt a Cavour kormány igazságtalan, s a mazzinistákkal, kik ármányukkal a kezdő kormányt aláaknázni igyekeznek. Egyébiránt a tartományok erélylyel támogatják a rend megszilárdításán műkö­dő kormányt, s egymás után jőnek a küldöttségek, melyek a nemzeti kormányt üdvözölve, bizalmukkal támogatásukat ajánlják föl. — Persignyt nov. 19 -ére várták Párisba. So­kan azt beszélik, hogy vissza sem tér többé követségi állomására, Londonba, mivel neje nem tudja kiállani az angol levegőt. Helyére gr. Walewski menne, s maga ennek nyugalmas és minden munkától ment, de százezer frankkal díjazott udvari tanácsosi állomá­sát foglalná el. Ezt nagyon beszélik Párisban, habár hitelességéről nem kezeskedik a tudósító. Egy másik, ennél is merészebb hír, hogy Garibaldi közelebbről Párisba megy, s a „Hotel Maurice“ban két hétre van szállás fogadva számára. — A franczia kormány azon visszaélések miatt, melyeket a Péter-fillér gyűjtésében elkövetnek, egy rendeletet adott volt ki, mely ama visszaélések meg­­gátlására czélzott. Balul magyaráztatván e rendelet, most ismételve jelentetik minden franczia hírlapban, hogy a papok és püspökök kezébe adandó egyéni adakozások megengedtetnek; de nincs megengedve, s a törvény értelmében büntettetni is fog bizottságok alakítása; mi által az egyletek egész sereg adófizetőt egyesítenek s propagandájokkal izgatják a közönséget London, nov. 17. Az itteni és a párisi udvarok közt alkudozások folynak a követségi állások újból rendezését illetőleg Olaszországban. A két nyugati nagyhatalom e tekintetben karöltve akar járni, a első rangú követséget állítani föl Turinban vagy Viktor Emánuel más székhelyül választandó fővárosában. A javaslat Londonból indult ki s Párisban tetszéssel fo­gadták. Elliot követnek Nápolyból visszahivatása s e követi ál­ásnak a turinival egyesítése által az an­gol kormány is annexiot hajta végre, mely Viktor Emánuel bekeblezését elismeri. Általában sokat fog­­lalkoztat, az utóbbi napokban az angol kormánya az olasz kérdés. Gyakori miniszteri tanácskozá­­tartatott, melynek tárgya hihetőleg az olasz király­­ság viszonyainak rendezése Európa többi államaihoz. „Minden ülést, mond a Court Journal, a szárd követ értekezése a miniszterelnökkel előzött meg . A franczia-angol kereskedelmi szerződési alkudo­zások bevégzetteknek tekinthetők.­­ Konstantinápolyból folyvást kedvezőtlen hírek érkeznek Párisba. Az angol követ és Lavalette úr folytonos súrlódásban élnek. Sőt hír szerint Bulwer arra akarja rá­venni a magas portát,, hogy ne erősítse meg azon kölcsönt, melylyel már Párisban Miros úr meg is van bízva. A „Pesti Napló" magas­ társörgön­yei. Róma, nov. 17. Goyon fölszólította a piemontiakat, hogy Terracinát hagyják el. München, nov. 21. A mai „Münchener Zeitung“ Nápolyból jelenti, hogy Aquila tar­tományban a reactio terjed, Pinelli tábornok kénytelen volt Aquila, Averzano és Città du­­cale városokban az ostromállapotot életbelép­tetni. Turin, nov. 20. A mai Opinione állítja, hogy Garibaldi a két Szic­ilia feletti fő kor­mányzóságot kívánta egy évre, mivel ez néki megtagadtatott vonult vissza Caprerába. Felelős szerkesztő: B. KEMÉNY ZSIfl XONIa.

Next