Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-04 / 3246. szám

}' i:iso ’ ;.o:fr h nr vezett lombard-velenczei Monte) felosztására nézve i. é. szeptember 9-dikén Ausztria, Francziaország és Szardinia között szerződés íratott alá, melyet a „Wiener Ztg.“ az eredeti Franczia szövegben közöl szombati számában. A monte összes passivuma mintegy 99 millió ftra van becsülve, a depositumokat ide nem számítva. Legfonto­sabb tétel a consolidált adósságé, mely 70­/a millióra van téve. A consolidált adósságra szóló papírokból az Auszriára utalványozott részlet mintegy 28 millió fit, a Szardiniára utalványozott pedig 42 /a millió. Az Ausz­triával kötött szerződés értelmében az Ausztria által át­veendő­­ rész 28.225,009 ft, s a Szardiniától átveendő 3/5 rész 42.337,514 ft. A többiek, minek azon adósságok,­­melyek részint kamatozva, részint nem kamatozva külön­böző czimek alatt a lombard-velenczei menten vannak, s melyek vagy részint már kifizettettek, vagy viszszafize­­tendőkké lesznek ; továbbá az 1850ki adósság részletei, melyek már részint kifizetvek, részint 17 év alatt kifi­zettetnek , kisebb összegeket képeznek.­­ Sárossy Gyulának Budweisban f. évi nov. 30-án kelt s egy itteni barátjához intézett levele szerint, ugyanő még mindig Budweisban tartózkodik s még csak e hó 7—10 ike közt fog Buda-Pestre, barátai s tisztelői kö­rébe visszatérni. Más lapokból átvett erre vonatkozó ed­digi közleményeink, jelesen, mintha Sárossy Gyula már Miskolczra megérkezett volna, alaptalanoknak tekin­tendők. — Nagy-Szombatból írják nekünk: „A városnak,mint az elemi iskola kegyurának, még a német kormány ren­deletei szerint is joga volt az előadási nyelvet meghatá­rozni, de tő­isztelendő Kozacsek az iskolai felügyelő alatt, daczára többszörös kérelmének , ezen igazságos jo­gától elültetett. Joga volt a kinevezendő tanárokat a kor­mánynak előterjeszteni, de az — mellőzvén az előter­jesztést — cseheket vagy morvákat nevezett ki. Hogy a kormány ezen eljárása a lakosok között nagy elégületlen­­séget szült, nem szükség érintenem. Okt. 20-ka óta meg­változván a nyomasztó körülmények, a városi tanács kegyúri jogánál fogva f. hó 6-kán elhatározta , miszerint az elemi iskolában a magyar nyelv is tanultassék. Sajno­san véve e szerint a magas budai helytartó tanácsnak f. hó 14. keltű, még a múlt iskolai évben az akkori kultusz­minisztériumhoz fölterjesztett folyamodására leérkezett s­z* a polgárság kívánalmait ki nem elégítő leiratát. Az okt. 20-ai cs. k. nyilatkozvány szerint Magyarországban hi­vatalos nyelvül a magyar tűzetik ki, hivatalt pedig nem­zetiség és rendkülönbség nélkül mindenki viselhetvén, az államnak kötelessége azoknak is alkalmat nyújtani a magyar nyelv megtanulására, kik azt szüleiknél meg nem tanulhatták. Eltérve attól, hogy a városnak, mint kegyurnak, még a német rendeletek szerint is joga van ez ügyben határozni, az új leiratot magával az okt. 20-iki legmagasabb nyilatkozvány szellemével sem lehet megegyezőnek állítani. A városi tanács f. hó 24-kén az említett határozata fönntartásáért egyenesen a nagymél­­tóságú tárnok úrhoz folyamodott, nem különben ezen ügyet — külön feliratban — , eminentiájának is, az or­szág herczeg-primásának magas figyelmébe ajánlá.“ — Dr Popper Alajos ur Debreczenből egy hosszabb czikket, izraelita hitsorsosaihoz intézettet küldött be, me­lyet tárgyhalmaz miatt kénytelenek vagyunk félretenni s csak az alapgondolatot, melyet mi is pártolunk és aján­lunk zsidó hazánkfiai figyelmébe, emeljük ki belőle. Pop­per úr azt mondja, hogy a magyarországi izraelitáknak egy saját közlönyre, még pedig magyar nyelven szer­kesztett közlönyre van múlhatlan szükségük. — Holdmező-Vásárhelyről írják nekünk, hogy Remé­nyi hangversenye nov. 2- én ott is nagy lelkesedést oko­zott. A hangverseny után lakoma volt tiszteletére, s ek­kor gyüjtötvén, a Petőfi szoborra, csakhamar 176 ujíra volt aláírva. A kaszinó tagjául választotta őt. — Ormos Zsigmond „Utazási emlékeidnek második kötete, 272 lapra terjed, Pfeiffer bizományában megjelent. Bécsi, grazi, trieszti insbrucki és prágai műkincsek ta­nulságos ismertetését foglalja magában.­­ A budapesti orvosegylet f. hó 24-kén W­á­g­n­e­r János egyetemi tanár elnöklete alatt tartott rendes gyű­lésében Dr. Bókai János gyermekkórházi igazgató az idei vörheny­járványról (scarlatina) értekezett. Szerinte a vörheny szórványosan már a tavaszi hónapokban szá­mosabb esetekben fordult elő, s mint járvány a testvér fővárosban tetőpontját a nyár végével érte el. Tapasz­talatai szerint, mit dr. Tormai városi igazgató főorvos hivatalos kimutatásai is igazolnak, e betegség évek óta oly veszélyes befolyású nem volt, mint az idén. — Dec. 2-kára van kitűzve Szegeden az uj ág. hitv. egyház megnyitása s az uj lelkész beigtatása. Ez uj lel­kész derék i­ó hazánkfia : Szeberényi Lajos. — A franczia-szerb dunai gőzhajózás csakugyan va­lósult. Magnan és Bouillon nov. 24-dikén két franczia hajóval Belgrád alatt termettek.­­— Távirati tudósítás a bécsi börzé­ről, dec. 3. 50­0 metalliques 64.50; nemz. kölcsön 76. 10; bankrészvények 733; hitelintézetiek 170.80; augsburgi váltó 120.30; londoni váltó 140.50; arany 6.67. NEMZETI SZÍNHÁZ. Deczember 4-ére van kitűzve: „Dinorah, vagy a ploermeli búcsú“ opera 3 fölv. Meyerbeertől, keltett lelkemben, s látva a roppant lelkesedést, mit Pe­tőfi emlékezete a nemzetben költ, s érezve az első indít­ványozásomkor bennem helyezett bizalmat, elhatároztam magam ezeket legszebben fölhasználni. Petőfi örökítette nevét, de a nemzet még nem teljesítette meg ezen nagy költő iránti méltánylatát; hogy ez tör­ténjék, indítványozok egy közköltségen Pesten fölállítan­dó nagyszerű emléket s az előzményekből következtetve szent meggyőződésem, miszerint szavam nem­ pusztában hangzó szó lesz. Hogy ez emlék méltó legyen Petőfihez t­­­z arany pálya­­dijt tűzök ki azon tervre, melyet általam felkérendő szakemberek kifogás nélkül jónak itélendnek, nehogy ezen szobor, -­ mint már hazánkban több — a nemzet méltóságával és a dicsőített költő emlékével összhangban ne legyen. Hogy a megkivántató összeg mentül gyorsabban be legyen szerezve, aláírási íveket küldök szét az országban s fölkérek minden igaz magyart indítványom pártolására. A bíráló szakemberek és az adakozók nevét a begyült összeggel együtt a „Pesti Napló”ban közöltetni fognak. Megkezdtem tehát az aláírást — a tervkészítésre ki­tűzött 10 aranyon kivül — 50 forinttal s hiszem, hogy kiki körülményeihez aránylag követni fog. Kis-Kun-Halas, 1860 november 20-kán Péter Lajos házánál. Reményi Ede. — A pesti műegylet részéről legközelebb elhunyt Markó Károly hazánkfia és kitűnő tájfestész , a firenzei szépművészeti akadémia tanára és magyar akadémiai levelező tagja tiszteletére csütörtökön f. évi decz. 6-án 10 órakor reggel a ferencziek templomában, csendes gyász­mise fog tartatni, melyre ezen egylet t.­ez, tagjai, vala­mint az elhunyt barátai és tisztelői ezennel tisztelettel meghivatnak. Közli Ritter Sándor, Fölszólitás a nemzetközi Petőfi Sándor születéshelye mindeddig nincs bi­zonyosan tudva, ennél fogva érdekes a nemzet előtt mind­az, mit ezen nagy emberünk gyermekkoráról megtudha­tunk. Félegyházán létemkor eszembe jutott, hogy szülei öt mint csecsemőt odavitték és igy ő ott ejtette ki az első édes magyar szót. Hogy ezen adatnak szemlélhető nyoma legyen azon városban, indítványoztam a tiszteletemre rendezett lakomán, hogy azon ház, melyben szülei lak­tak, emléktáblával jelöltessék. Ezen indítványom roppant lelkesedéssel fogadtatott , s ismét meggyőzött arról, hogy hazámban csak kissé kell megpendíteni az igazi húrt, s ezen egyetlen hang millió magyar szívtől visszave­rődve a legszebb symphoniát szüli. Kijelentettem, hogy ezen emléktáblára körülbelül 100 (száz) forint szükséges, megkezdtem az aláírást s öt percz alatt 110 forint 50 ki­ás egy arany állt rendelkezésemre ; az egésznek kivitele egyhangúlag rám bízatott. Azon leszek, hogy ezen bizalomnak aesthetikai szem­pontból is legteljesebben megfeleljek. Indítványom fényes sikere egy nagyobbszerű eszmét ANGOLORSZÁG, London, nov. 29. A „Timest, ma Olaszországgal foglalkozik. „Egész Európa szemei a turini udvarra fordítvák e pillanatban, — úgymond. — Övé a hatalom, rajta a fele­lősség terhe. Bármit köszönjön Olaszország e vagy amaz embernek, — s egy férfiúnak köszönheti mindazt, a­mit egyetlen ember tehet —• nincs más választása, mint uralkodója bátorságára és óvatosságára bizni magát, a­kit egyértelmű­leg választa el. Viktor Emánuel dolga mindazt tenni, a­mit a helyzet enged. A legki­sebb balfo­gás szerencsétlenséget hozhatna Olaszországra s örök szégyent a férfiúra, a­ki ily föladatot tűzött maga elé. Ha déli Olaszország egyedül Garibaldira hagyja magát s függetlenségre törekszik vala, őt illetné a felelősség ezen­túl minden részért. De Viktor Emánuel királyra bízta sorsát, s Garibaldi tudja, hogy nem volt más kigázolás. Minden tisztelet a diktátornak, a­ki ellenállott azon kí­sérteteknek, melyek egy más kevésbbé nemes természetű s kevésbbé józan eszű­ egyént félrevezettek volna. Azon­ban a dolog végre van hajtva, a­mint lehetett, s Viktor Emánuel jelenleg tettleg Olaszország királya. Ha a már kész edény az izzóban elreped, ő az oka. Az anarchiáért is ő a felelős, valamint azért is, ha a régi Bourbon-uralommal nem kedvező kiegyenlítésre kerülne a dolog. Minden Turintól függ s a félsziget nagyobb, szebb, híresebb városai gondolják meg, hogy ha fényük most el is látszik lenni homályosulva,­­ szükséges föl­tétele az általok óhajtott egységnek és függetlenségnek s a közadó, melyet Olaszország uj urának hoz. A „Morn. Post“ Flahault grófnak franczia követte kineveztetését a st. jamesi udvarnál, szintén kedvező­­leg fogadta. Kiemeli mérsékletét, józan értelmét s en­gesztelő modorát. Lord Lansdowne rokona, több elő­kelő angol barátja, s jó indulatu ember, a mellett né­zeteiben szabadelvű. FRANCZIAORSZÁG. A napi krónikairó kénytelen­ följegyezni a híreket úgy a mint azok a különböző forrásokból kikerülnek, ha szinte ez által azt koczkáz­­tatja is, hogy mai hírei a tegnapiakat meghazudtol­ják. Ily ellenmondásban vannak a nov. 29 -i párisi hí­rek azon tudósításokkal, melyeket legutóbb a két nyu­gati nagyhatalomnak, különösen pedig a tuileriák ka­binetjének azon komoly szándékáról beszéltek, hogy az olasz kérdésnek minél előbb véget vessenek s e czélból Ausztriára bizonyos nyomást gyakoroljanak úgy látszik nevezetesen, hogy Francziaországban az a vélemény kezd lábra kapni, mintha Napóleon csá­szár csak azért módosította volna a császári institu­­tiókat, hogy Olaszországban antiliberális és unió-elle­­nes állást vehessen. Azok, a kik e véleményt terjesz­tik, hivatkoznak Murat Luczián herczegnek a nápolyi trónkövetelőnek Piemont ellen intézett, s a franczia lapok által is közlött levelére, G­o­y­o­n tá­bornoknak csodálatos missiójára Rómában és Lebar­dier de Tinon tengernagynak Gaetában, hivatkoznak végre bizonyos félhivatalos lapok modorára, mint p. a „Pays“ és a „Patrie“, melyek minden alkalom­mal egész kedvteléssel emelik ki, mily nehézségek állanak útjában Gaeta ostromának, mily segélyfor­rásai vannak még a nápolyi királynak, a ki el van tökélve az utolsó emberig küzdeni stb. Az „Indépendance b.“ azonban alaptalannak tartja a fennebbi föltevést, mint a­mely sehogy sem vág össze se a legutóbbi miniszteri kinevezések jellemével, se az Angliához való közeledéssel, se III. Napóleonnak azon törekvésével, hogy dynasztiáját mind belől, mind kivül megszilárdítsa­— Flahault tánok a Londonba kinevezett új nagykövet, Napóleonnak egyik volt hadsegéde, nem ujoncz a diplomatiában, miután 1848-ig franczia kö­vet volt Bécsben. A tábornok most 76 ik évében jár. — Napoleon császárnak deczember első felében Angliába leendő utazását Párisban, a kölni lap sze­rint bizonyosnak tartják. Ugyanazon lapnak írják még a következőket: Az új vértes fregátokat min­den haladék nélkül munkába veszik, s miután az ezen hajókhoz megkivántató vaslemezekből nagy mennyiség van készen a hajógyárban, tehát remél­hető, hogy ezen fregátokat a jövő tavaszszal vízre le­het bocsátani.­­ A sorezredek szaporításán kívül a vadász zászló­aljak is szaporíttatni fognak 200 emb­­­errel, úgy hogy egy vadász zászlóalj, nem 800 em­berből mint eddig, hanem 1000 emberből fogna állani. — A császár, Compiegnebe menetele előtt a párt­ egyleti titkár­­ i és f etikai események, védelmi bizottmányban elnökölt, mi által e bizott­mány munkálatának uj lendületet adott. — A „Moniteur“ legutóbb f. hó 14-dikén jelentette volt, mennyire haladt elő a szövetségesek Ugye Chi­­nában szeptember hó vége tájáig. Gros báró és Elgin lord elhatározták volt, hogy Tong-csu­ig, Pekingtől négy mértföldnyire nyomulnak elő, és már meg is indultak volt, a­midőn egymásután kapták a sürgönyöket az új chinai biztosok, T s­a­i (Czaj) y-czini herczeg és M­u­h hadügyminiszter részéről, a­kik menyre földre állíták, hogy ők elegendő teljhatalom­mal fognak Tien­ csinbe érkezni. Akkor a „Moniteur“ még azon véleményben volt, hogy fegyverre többé szükség nem lesz, hanem a békét forma szerint meg lehetene kötni. November 29-dikén azonban a hiva­talos lap Montauban tbnok hivatalos jelentését közli, mely a P­a­­­i k­­­a­o melletti táborban, Pekingtől másfél mértföldnyire, szept. 24-dikén kelt. Ezen je­lentés szerint a követek a chinai biztosok biztatgatá­­sai által nem engedék magukat eltántoríttatni, hanem újólag kijelenték , hogy ők csupán Tong­csu­ban fog­nak alkudozni. Erre Czai­g-czini herczeg jelente, hogy a chinai kormány mindent meg fogna adni, ha a szövet­ségesek Tong-csu előtt hat mértföldnyire megállapod­nának , a­midőn a Tien-csinben készített egyezmény aláírása magában Tong-csuban, ratificatiója pedig Pekin­gben fogna véghez menni, a­hová a követek 1000 emberből álló fedezet alatt veendnék útjukat. Erre a franczia követségi titkár Battard gróf el­ment Tong-csuba, s szept. 18-dikán csakugyan ott találta a két chinai biztost, a­kik a szerződés aláírása iránt vele megegyeztek. Midőn azonban a titkár visszatért, s a szövetséges hadak Sang-kia­­e v­a­n­gba, mint a nekik táborozásul szánt helyre megérkezének, egy 15 - 20,000 emberből álló tatár sereget pillantanak meg maguk előtt, a­mely rög­tön 70 ágyúból kezde ellenök tüzelni. Habár ezen váratlan alattomos megtámadás jóformán meglepte a szövetségeseket, ezek mindazáltal egy óra múl­va már igen csekély áldozattal elfoglaltak mindent a­mi előttük volt, s tökéletesen szétugraszták a­z ellenséget, a­mely a csatatéren 1500 halottat hagyott hátra. Úgy látszik, hogy ezen alattomos támadásnak nem a chinai biztosok voltak az okai, hanem San­­k­o­­­i - c­s i­s az idegenek halálos ellensége. Később értesültek a szövetséges főparancsnokok, hogy azon egyéneket, a­kik az ütközet alatt Tong-csuban valának, a chinaiak elfogták s Pekingbe vitték, a­hol kü­lönben azok a legjobb bánásmódban részesül­nek. Ezek franczia részről : Grandchamps ezredes, Duluc abbé Montauban tolmácsa, d’Escayrac de Lauture, s néhány legény a kíséretből; angol részről: Elgin lord tolmácsa Parks, titkára Lock és a „Times“ levelezője Bowlbey. Miután a Sang-kiai megrohanás után a chinai biz­tosoknak nem volt többé se hite se hamva, a szö­vetségesek most már azt határozták, hogy egyenesen Pekingnek mennek, a­hol, mint érzésekre esett, P­a­­­i k­­­a­o mellett (a fővárostól másfél mértföld­nyíre) jelentékeny tábor alakult, a­melyet számos ágyú, valamint a Peihot Pekinggel egybekötő csa­torna véd vala, és a­melyet San Koli Czin maga vezényel vala. Szept. 21-én reggeli 7 órakor kezdő­dött az ütközet; d. u. 3 órakor a tábor már el volt foglalva; a chinaiak roppant sok embert vesztettek, s sátraikat mind az ellenség kezében hagyták. Ezen ütközetet írja le a Montauban sürgönye. A Sang kiai (szept. 18.) csatáról a jelentés még nem érke­zett meg. A két napon a szövetségesek kezébe 100 ágyú esett martalékul Szept. 22-én K­o­n­g a császár bátyja levelet írt a követeknek, melyben jelenté, hogy Tsai és Muh letétettek, és hogy Ő van biztossá kine­vezve s a béke megkötésére fölhatalmazva. A legu­tóbbi tudósítások szerint — mond a „Moniteur“ — a követek azt válaszolták neki, hogy addig se az el­lenségeskedéseket meg nem szüntetik, se alkudo­zásokba nem ereszkednek, míg a Pekingben fogva tartott európaiakat szabadon nem bocsátják. A „Pa­trie“ közelebb azt mondá, hogy az alkudozásokat már meg is kezdték, de az angolok új követelésekkel állottak volna elő, a „Moniteur“ azonban erről nem tud semmit. GÖRÖGORSZÁG: A parlamentben nevezetes dolog történt. Nem a kormány, hanem az ellenzék jelöltje, Zaimisz választatott a képviselőkamra elnökévé 15 szavazattöbbséggel. Erre 23-án az egész minisztérium benyújtotta le­mondását. Athénében nagy mozgás.­ ­ „Punti stapió* m^áu távggyiM’i. New-York, nov. 21-iki tudósítások sze­rint Miramon lemondott , utódjául Robles vá­lasztatott meg­. Milano, dec. 3. A mai „Per­­everanza“ je­lenti, hogy Avellino tartományban a reactio­­narius mozgalom elnyomatott. — A gaetai vár múlt hó 29-ben az ostromlók ellen heves tüze­lést kezdett meg. Távirati Jelentése­k: Milano, dec. 2. A mai „Perseveranza“ jelenti Ná­p­o­l­y­b­ó­l, nov. 30-ról. Tegnap est­e reactionárius demonstrate volt a papság és lazzaronik részéről. A csend helyreállittatott, néhány papot elfogtak. Viktor Emánuel deczember 1 sején délelőtt Palermoba érkezett. Az „Espero“ írja, hogy három zászlóalj mozgó nem­zetőrség alakul Turinban, Milanóban és Florenézben , helyőrségül küldik Nápoly városába. Ifi­a­t I post­a. Pent, dec 3 — Azon kedvező benyomás, melyet a november 24 dik­ császári rendelet az első pillanatban előidé­zett Francziaországban, úgy látszik, csökkent valamit, részint azért, mivel mindazon várakozásokat, melye­ket a hírek keltenek, nem elégítik ki; részint tán azért is, mivel, a­mint ma elnntök, az olasz kérdésben bizonyos antiliberális politikai fordulattal hozták azo­kat kapcsolatba. Azonban az elsőre nézve azt állítják bizonyos kö­rökben , hogy már dec­ember 4-kén több oly rendelet fog megjelenni a „Moniteur“-ben, a­mely a sajtó ál­lapotán való könnyítést tárgyazza. Mások továbbá azt hiszik, hogy P­e­r­r­­i­gn­y úr megérkezése Párisba alkalmasint oly rendszabályokra lesz jelszó, a­me­lyek minden idő előtti aggodalmat el fognak enyészteni. A­mi pedig az olasz kérdést illeti, Anglia szövetsé­gén kívül itt kezeskedik B­­ 11 a B 11 úr neve is, aki az olasz függetlenségnek határozott barátja lévén, egy azzal ellenkező kormánypolitikát védeni a kam­rák előtt bajosan lett volna hajlandó. A „Pays“ egyébiránt megc­áfolja azon híreket, melyek szerint a törvényhozó test a következő ülés­szakra a szokott időnél előbb hivatnék össze. Sze­rinte minden oda mutat, hogy az ország képviselői csak a rendes időben, vagyis január elején vagy február végén hivatnak össze; a szenátus azonban korábban egybegyűl, hogy a nov. 24-diki rendeletben kijelölt pontok fölött határozzon. — úgy látszik, a törvényhozó test feloszlatása iránti szándékkal föl­hagytak. —­ Az „Opinione“ nov. 28-ról így nyilatkozik : „Igen valószínű, hogy a francziák mindaddig óhajta­nak Rómában maradni, míg az osztrákok Velenczében vannak; ha azonban Velencze egyszer felszabadult, és Olaszország magát constituálta, akkor Franczia­ország nem várja, hogy a hatalmak szólítsák föl őt a Rómából való visszavonulásra.“ Ugyancsak az „Opinione“ jelenti : „Miután Cutrofiano tábornok Var­óba az ural­kodók találkozására nem tudott megérkezni,Pétervárra véve útját, hogy megtudja miféle czélzatokkal van Sán­dor császár az ő uralkodóját illetőleg. II. Sándor rokonszenvet mutatott II. Ferencz iránt, azonban ki­jelenté, hogy érte nem tehet semmit. Erre a tábornok Párisba utazott, hogy II. Ferencz ügyét III. Napóleon ő felségének ajánlja. Feleletül azt nyeré, hogy a császár sajnálja Ferencz királyt, de nem adhat neki más tanácsot mint azt, hagyjon föl oly ellenállással, mely csak romlást hozna Gaetára. Cutrofiano tbnok nov. 21 én utazott el Páriából.“ — Az „Indépendance belge“ szerint Cutrofiano tbnok azon javaslatot tette Napoleon császárnak, szállásiak meg Gaetát félig nápolyi, félig franczia őrséggel azon napig, míg az európai nagy kabinetek többsége Piemontot rászorítja, hogy mind a pápának a kiegészítendő egyházi államok, mind a Bourbon dynastiának a két Sziczilia fölötti souverainitását el­ismerje. Ezen javaslat el nem fogadása esetére II. Fe­rencz katonáira bízza Gaeta védelmét, maga pedig királyi hatalmának gyakorlását átteszi Rómába s ott marad mindaddig, mig az események ősei trónjára vissza nem szólítják. Hogy az ajánlat III. Napóleonra nézve ily alakban sem lehetett csábító, lehet gondolni, így állván a dolgok, könnyen igazuk lehet azok­nak, a­kik II. Ferencz király elutazását küszöbön álló­nak hirdetik. Hogy aztán Gaeta egy hónapig tartja-e még magát vagy tovább, az keveset változtat a dol­gon.­­ Miután B­o­s­c­o megint ott van, előre lehetett számítani kirohanásokra, miután a tábornok a maga kalandos kicsapásairól még Palermoból és Messiná­­ból ismeretes. A tegnap táviratilag jelentett kitörés, melyet a várőrség­ből, a piemontiaknak a külváro­sokból való kiverésére valt számítva, Boscot azonban ezúttal is nagy veszteségei kergették vissza. A „Patrie“ szerint az ostrom alatt lévőknek nem volt egyéb ezéljük, mint a piemontiak munkálatait akadá­lyozni és lerontani Fari­ni, az Abruzzo tartományokban véget akar­ván vetni a paraszt­fölkeléseknek, melyeket ott a bourbonpárti emissariusok újra fölszitanak, táviratilag parancsot küldött az ostromállapot kihirdetésére. Erre P­i­a­n­e­ll­i tábornok kihirdette, hogy ő agyon­lövet minden oly egyént, a­ki engedély nélkül fegyvert hord, a­ki a parasztokat gyilkolásra és fosztogatásra hívja föl, vagy a három szinti zászlót gyalázattal illeti. Miután azonban Pianelli előtt az abruzzói tartomá­nyokban már Delagragne bourbonpárti ezredes is, a­ki a guerilla-harczot folytatja, hasonló rendeletet adott ki, tehát a szegény lakosok most már kettős os­­­tromállapot kellemeit élvezhetik. S­ir­­­o­r­i tábornok is kiáltványt bocsátott ki, mely­ben arra inti a Garibaldi embereit, hagyjanak föl minden utczai demonstratiókkal, mert Viktor Emá­­nuel király jó szívvél van ugyan az önkénytesek iránt, azonban ahhoz szigorúan ragaszkodik,hogy a fönnálló haditörvények erélyesen végrehajtassanak­. Turinból nov. 28-ról írják, hogy Messina megrohanása közel van. Közel 25.000 embert szállí­tottak ki már Szic­iliában, még pedig a legjobb csa­patokból. Fer­go­la tábornagy, a­ki a fellegvárat megszállva tartja, alkalmasint megkapta már a fölhí­vást, hogy a várból 24 óra alatt kitakarodjék. Ha vonakszik akkor a roham következik. — A „Patrie“ nov. 29-én jelenti: „Egy Konstantinápolyon keresztül érkezett sürgöny arról értesít, hogy La Grand­iére hajós kapitány, s a szíriai partvidéken levő hajóhadosztály kinevezett parancsnoka 21-én elindult Bej­rut-ból a „Colvers“ gőz-kor­vetten, hogy megtekintse a partvidéki városo­kat és behelyezze azon lakosokat, a kik hajlékaikat elhagyták, és a­kik a vegyes bizottmányok által meg­határozott kárpótlásokat megkapták.“ — A franczia császárné Glasgowban töltötte no­vember 27-dikét. A városi hatóság adresst intézett hozzá, melyet a császárné folyékony angol nyelven köszönt meg, kifejezvén abbeli reményét, hogy An­glia és Francziaország barátsága állandó lesz. Be­­kocsizta a várost Hamilton és Atbol herczeggel s meg­tekintette nevezetességeit. Délután Hamilton­ig kö­zel fekvő lakát látogatta meg, a­hol csak addig mula­tott, míg a villás reggelit végezte, aztán tovább foly­tatta útját. — Úgy látszik, bizonyos, hogy ő felsége kirándulást fog tenni Osbornba, a királyi csa­ládhoz. Jól találja magát Angliában , igen sze­­retetre méltó mindenki irányában, s számos bará­tot szerzett. A császárné 29-dikén volt Liverpool­ban érkezendő. — Habár folyvást a legszigorúbban tartja meg az incognitót, aligha elkerüli, hogy Liver­pool városa is adresst ne intézzen hozzá.­­ — A hivatalos „London Gazette“ egy melléklete

Next