Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-04 / 3246. szám
}' i:iso ’ ;.o:fr h nr vezett lombard-velenczei Monte) felosztására nézve i. é. szeptember 9-dikén Ausztria, Francziaország és Szardinia között szerződés íratott alá, melyet a „Wiener Ztg.“ az eredeti Franczia szövegben közöl szombati számában. A monte összes passivuma mintegy 99 millió ftra van becsülve, a depositumokat ide nem számítva. Legfontosabb tétel a consolidált adósságé, mely 70/a millióra van téve. A consolidált adósságra szóló papírokból az Auszriára utalványozott részlet mintegy 28 millió fit, a Szardiniára utalványozott pedig 42 /a millió. Az Ausztriával kötött szerződés értelmében az Ausztria által átveendő rész 28.225,009 ft, s a Szardiniától átveendő 3/5 rész 42.337,514 ft. A többiek, minek azon adósságok,melyek részint kamatozva, részint nem kamatozva különböző czimek alatt a lombard-velenczei menten vannak, s melyek vagy részint már kifizettettek, vagy viszszafizetendőkké lesznek ; továbbá az 1850ki adósság részletei, melyek már részint kifizetvek, részint 17 év alatt kifizettetnek , kisebb összegeket képeznek. Sárossy Gyulának Budweisban f. évi nov. 30-án kelt s egy itteni barátjához intézett levele szerint, ugyanő még mindig Budweisban tartózkodik s még csak e hó 7—10 ike közt fog Buda-Pestre, barátai s tisztelői körébe visszatérni. Más lapokból átvett erre vonatkozó eddigi közleményeink, jelesen, mintha Sárossy Gyula már Miskolczra megérkezett volna, alaptalanoknak tekintendők. — Nagy-Szombatból írják nekünk: „A városnak,mint az elemi iskola kegyurának, még a német kormány rendeletei szerint is joga volt az előadási nyelvet meghatározni, de tőisztelendő Kozacsek az iskolai felügyelő alatt, daczára többszörös kérelmének , ezen igazságos jogától elültetett. Joga volt a kinevezendő tanárokat a kormánynak előterjeszteni, de az — mellőzvén az előterjesztést — cseheket vagy morvákat nevezett ki. Hogy a kormány ezen eljárása a lakosok között nagy elégületlenséget szült, nem szükség érintenem. Okt. 20-ka óta megváltozván a nyomasztó körülmények, a városi tanács kegyúri jogánál fogva f. hó 6-kán elhatározta , miszerint az elemi iskolában a magyar nyelv is tanultassék. Sajnosan véve e szerint a magas budai helytartó tanácsnak f. hó 14. keltű, még a múlt iskolai évben az akkori kultuszminisztériumhoz fölterjesztett folyamodására leérkezett sz* a polgárság kívánalmait ki nem elégítő leiratát. Az okt. 20-ai cs. k. nyilatkozvány szerint Magyarországban hivatalos nyelvül a magyar tűzetik ki, hivatalt pedig nemzetiség és rendkülönbség nélkül mindenki viselhetvén, az államnak kötelessége azoknak is alkalmat nyújtani a magyar nyelv megtanulására, kik azt szüleiknél meg nem tanulhatták. Eltérve attól, hogy a városnak, mint kegyurnak, még a német rendeletek szerint is joga van ez ügyben határozni, az új leiratot magával az okt. 20-iki legmagasabb nyilatkozvány szellemével sem lehet megegyezőnek állítani. A városi tanács f. hó 24-kén az említett határozata fönntartásáért egyenesen a nagyméltóságú tárnok úrhoz folyamodott, nem különben ezen ügyet — külön feliratban — , eminentiájának is, az ország herczeg-primásának magas figyelmébe ajánlá.“ — Dr Popper Alajos ur Debreczenből egy hosszabb czikket, izraelita hitsorsosaihoz intézettet küldött be, melyet tárgyhalmaz miatt kénytelenek vagyunk félretenni s csak az alapgondolatot, melyet mi is pártolunk és ajánlunk zsidó hazánkfiai figyelmébe, emeljük ki belőle. Popper úr azt mondja, hogy a magyarországi izraelitáknak egy saját közlönyre, még pedig magyar nyelven szerkesztett közlönyre van múlhatlan szükségük. — Holdmező-Vásárhelyről írják nekünk, hogy Reményi hangversenye nov. 2- én ott is nagy lelkesedést okozott. A hangverseny után lakoma volt tiszteletére, s ekkor gyüjtötvén, a Petőfi szoborra, csakhamar 176 ujíra volt aláírva. A kaszinó tagjául választotta őt. — Ormos Zsigmond „Utazási emlékeidnek második kötete, 272 lapra terjed, Pfeiffer bizományában megjelent. Bécsi, grazi, trieszti insbrucki és prágai műkincsek tanulságos ismertetését foglalja magában. A budapesti orvosegylet f. hó 24-kén Wágner János egyetemi tanár elnöklete alatt tartott rendes gyűlésében Dr. Bókai János gyermekkórházi igazgató az idei vörhenyjárványról (scarlatina) értekezett. Szerinte a vörheny szórványosan már a tavaszi hónapokban számosabb esetekben fordult elő, s mint járvány a testvér fővárosban tetőpontját a nyár végével érte el. Tapasztalatai szerint, mit dr. Tormai városi igazgató főorvos hivatalos kimutatásai is igazolnak, e betegség évek óta oly veszélyes befolyású nem volt, mint az idén. — Dec. 2-kára van kitűzve Szegeden az uj ág. hitv. egyház megnyitása s az uj lelkész beigtatása. Ez uj lelkész derék ió hazánkfia : Szeberényi Lajos. — A franczia-szerb dunai gőzhajózás csakugyan valósult. Magnan és Bouillon nov. 24-dikén két franczia hajóval Belgrád alatt termettek.— Távirati tudósítás a bécsi börzéről, dec. 3. 500 metalliques 64.50; nemz. kölcsön 76. 10; bankrészvények 733; hitelintézetiek 170.80; augsburgi váltó 120.30; londoni váltó 140.50; arany 6.67. NEMZETI SZÍNHÁZ. Deczember 4-ére van kitűzve: „Dinorah, vagy a ploermeli búcsú“ opera 3 fölv. Meyerbeertől, keltett lelkemben, s látva a roppant lelkesedést, mit Petőfi emlékezete a nemzetben költ, s érezve az első indítványozásomkor bennem helyezett bizalmat, elhatároztam magam ezeket legszebben fölhasználni. Petőfi örökítette nevét, de a nemzet még nem teljesítette meg ezen nagy költő iránti méltánylatát; hogy ez történjék, indítványozok egy közköltségen Pesten fölállítandó nagyszerű emléket s az előzményekből következtetve szent meggyőződésem, miszerint szavam nem pusztában hangzó szó lesz. Hogy ez emlék méltó legyen Petőfihez tz arany pályadijt tűzök ki azon tervre, melyet általam felkérendő szakemberek kifogás nélkül jónak itélendnek, nehogy ezen szobor, - mint már hazánkban több — a nemzet méltóságával és a dicsőített költő emlékével összhangban ne legyen. Hogy a megkivántató összeg mentül gyorsabban be legyen szerezve, aláírási íveket küldök szét az országban s fölkérek minden igaz magyart indítványom pártolására. A bíráló szakemberek és az adakozók nevét a begyült összeggel együtt a „Pesti Napló”ban közöltetni fognak. Megkezdtem tehát az aláírást — a tervkészítésre kitűzött 10 aranyon kivül — 50 forinttal s hiszem, hogy kiki körülményeihez aránylag követni fog. Kis-Kun-Halas, 1860 november 20-kán Péter Lajos házánál. Reményi Ede. — A pesti műegylet részéről legközelebb elhunyt Markó Károly hazánkfia és kitűnő tájfestész , a firenzei szépművészeti akadémia tanára és magyar akadémiai levelező tagja tiszteletére csütörtökön f. évi decz. 6-án 10 órakor reggel a ferencziek templomában, csendes gyászmise fog tartatni, melyre ezen egylet t.ez, tagjai, valamint az elhunyt barátai és tisztelői ezennel tisztelettel meghivatnak. Közli Ritter Sándor, Fölszólitás a nemzetközi Petőfi Sándor születéshelye mindeddig nincs bizonyosan tudva, ennél fogva érdekes a nemzet előtt mindaz, mit ezen nagy emberünk gyermekkoráról megtudhatunk. Félegyházán létemkor eszembe jutott, hogy szülei öt mint csecsemőt odavitték és igy ő ott ejtette ki az első édes magyar szót. Hogy ezen adatnak szemlélhető nyoma legyen azon városban, indítványoztam a tiszteletemre rendezett lakomán, hogy azon ház, melyben szülei laktak, emléktáblával jelöltessék. Ezen indítványom roppant lelkesedéssel fogadtatott , s ismét meggyőzött arról, hogy hazámban csak kissé kell megpendíteni az igazi húrt, s ezen egyetlen hang millió magyar szívtől visszaverődve a legszebb symphoniát szüli. Kijelentettem, hogy ezen emléktáblára körülbelül 100 (száz) forint szükséges, megkezdtem az aláírást s öt percz alatt 110 forint 50 kiás egy arany állt rendelkezésemre ; az egésznek kivitele egyhangúlag rám bízatott. Azon leszek, hogy ezen bizalomnak aesthetikai szempontból is legteljesebben megfeleljek. Indítványom fényes sikere egy nagyobbszerű eszmét ANGOLORSZÁG, London, nov. 29. A „Timest, ma Olaszországgal foglalkozik. „Egész Európa szemei a turini udvarra fordítvák e pillanatban, — úgymond. — Övé a hatalom, rajta a felelősség terhe. Bármit köszönjön Olaszország e vagy amaz embernek, — s egy férfiúnak köszönheti mindazt, amit egyetlen ember tehet —• nincs más választása, mint uralkodója bátorságára és óvatosságára bizni magát, akit egyértelműleg választa el. Viktor Emánuel dolga mindazt tenni, amit a helyzet enged. A legkisebb balfogás szerencsétlenséget hozhatna Olaszországra s örök szégyent a férfiúra, aki ily föladatot tűzött maga elé. Ha déli Olaszország egyedül Garibaldira hagyja magát s függetlenségre törekszik vala, őt illetné a felelősség ezentúl minden részért. De Viktor Emánuel királyra bízta sorsát, s Garibaldi tudja, hogy nem volt más kigázolás. Minden tisztelet a diktátornak, aki ellenállott azon kísérteteknek, melyek egy más kevésbbé nemes természetű s kevésbbé józan eszű egyént félrevezettek volna. Azonban a dolog végre van hajtva, amint lehetett, s Viktor Emánuel jelenleg tettleg Olaszország királya. Ha a már kész edény az izzóban elreped, ő az oka. Az anarchiáért is ő a felelős, valamint azért is, ha a régi Bourbon-uralommal nem kedvező kiegyenlítésre kerülne a dolog. Minden Turintól függ s a félsziget nagyobb, szebb, híresebb városai gondolják meg, hogy ha fényük most el is látszik lenni homályosulva, szükséges föltétele az általok óhajtott egységnek és függetlenségnek s a közadó, melyet Olaszország uj urának hoz. A „Morn. Post“ Flahault grófnak franczia követte kineveztetését a st. jamesi udvarnál, szintén kedvezőleg fogadta. Kiemeli mérsékletét, józan értelmét s engesztelő modorát. Lord Lansdowne rokona, több előkelő angol barátja, s jó indulatu ember, a mellett nézeteiben szabadelvű. FRANCZIAORSZÁG. A napi krónikairó kénytelen följegyezni a híreket úgy a mint azok a különböző forrásokból kikerülnek, ha szinte ez által azt koczkáztatja is, hogy mai hírei a tegnapiakat meghazudtolják. Ily ellenmondásban vannak a nov. 29 -i párisi hírek azon tudósításokkal, melyeket legutóbb a két nyugati nagyhatalomnak, különösen pedig a tuileriák kabinetjének azon komoly szándékáról beszéltek, hogy az olasz kérdésnek minél előbb véget vessenek s e czélból Ausztriára bizonyos nyomást gyakoroljanak úgy látszik nevezetesen, hogy Francziaországban az a vélemény kezd lábra kapni, mintha Napóleon császár csak azért módosította volna a császári institutiókat, hogy Olaszországban antiliberális és unió-ellenes állást vehessen. Azok, a kik e véleményt terjesztik, hivatkoznak Murat Luczián herczegnek a nápolyi trónkövetelőnek Piemont ellen intézett, s a franczia lapok által is közlött levelére, Goyon tábornoknak csodálatos missiójára Rómában és Lebardier de Tinon tengernagynak Gaetában, hivatkoznak végre bizonyos félhivatalos lapok modorára, mint p. a „Pays“ és a „Patrie“, melyek minden alkalommal egész kedvteléssel emelik ki, mily nehézségek állanak útjában Gaeta ostromának, mily segélyforrásai vannak még a nápolyi királynak, a ki el van tökélve az utolsó emberig küzdeni stb. Az „Indépendance b.“ azonban alaptalannak tartja a fennebbi föltevést, mint amely sehogy sem vág össze se a legutóbbi miniszteri kinevezések jellemével, se az Angliához való közeledéssel, se III. Napóleonnak azon törekvésével, hogy dynasztiáját mind belől, mind kivül megszilárdítsa— Flahault tánok a Londonba kinevezett új nagykövet, Napóleonnak egyik volt hadsegéde, nem ujoncz a diplomatiában, miután 1848-ig franczia követ volt Bécsben. A tábornok most 76 ik évében jár. — Napoleon császárnak deczember első felében Angliába leendő utazását Párisban, a kölni lap szerint bizonyosnak tartják. Ugyanazon lapnak írják még a következőket: Az új vértes fregátokat minden haladék nélkül munkába veszik, s miután az ezen hajókhoz megkivántató vaslemezekből nagy mennyiség van készen a hajógyárban, tehát remélhető, hogy ezen fregátokat a jövő tavaszszal vízre lehet bocsátani. A sorezredek szaporításán kívül a vadász zászlóaljak is szaporíttatni fognak 200 emberrel, úgy hogy egy vadász zászlóalj, nem 800 emberből mint eddig, hanem 1000 emberből fogna állani. — A császár, Compiegnebe menetele előtt a párt egyleti titkár i és f etikai események, védelmi bizottmányban elnökölt, mi által e bizottmány munkálatának uj lendületet adott. — A „Moniteur“ legutóbb f. hó 14-dikén jelentette volt, mennyire haladt elő a szövetségesek Ugye Chinában szeptember hó vége tájáig. Gros báró és Elgin lord elhatározták volt, hogy Tong-csuig, Pekingtől négy mértföldnyire nyomulnak elő, és már meg is indultak volt, amidőn egymásután kapták a sürgönyöket az új chinai biztosok, T sai (Czaj) y-czini herczeg és Muh hadügyminiszter részéről, akik menyre földre állíták, hogy ők elegendő teljhatalommal fognak Tien csinbe érkezni. Akkor a „Moniteur“ még azon véleményben volt, hogy fegyverre többé szükség nem lesz, hanem a békét forma szerint meg lehetene kötni. November 29-dikén azonban a hivatalos lap Montauban tbnok hivatalos jelentését közli, mely a Pai kao melletti táborban, Pekingtől másfél mértföldnyire, szept. 24-dikén kelt. Ezen jelentés szerint a követek a chinai biztosok biztatgatásai által nem engedék magukat eltántoríttatni, hanem újólag kijelenték , hogy ők csupán Tongcsuban fognak alkudozni. Erre Czaig-czini herczeg jelente, hogy a chinai kormány mindent meg fogna adni, ha a szövetségesek Tong-csu előtt hat mértföldnyire megállapodnának , amidőn a Tien-csinben készített egyezmény aláírása magában Tong-csuban, ratificatiója pedig Pekingben fogna véghez menni, ahová a követek 1000 emberből álló fedezet alatt veendnék útjukat. Erre a franczia követségi titkár Battard gróf elment Tong-csuba, s szept. 18-dikán csakugyan ott találta a két chinai biztost, akik a szerződés aláírása iránt vele megegyeztek. Midőn azonban a titkár visszatért, s a szövetséges hadak Sang-kiae vangba, mint a nekik táborozásul szánt helyre megérkezének, egy 15 - 20,000 emberből álló tatár sereget pillantanak meg maguk előtt, amely rögtön 70 ágyúból kezde ellenök tüzelni. Habár ezen váratlan alattomos megtámadás jóformán meglepte a szövetségeseket, ezek mindazáltal egy óra múlva már igen csekély áldozattal elfoglaltak mindent ami előttük volt, s tökéletesen szétugraszták az ellenséget, amely a csatatéren 1500 halottat hagyott hátra. Úgy látszik, hogy ezen alattomos támadásnak nem a chinai biztosok voltak az okai, hanem Sankoi - cs is az idegenek halálos ellensége. Később értesültek a szövetséges főparancsnokok, hogy azon egyéneket, akik az ütközet alatt Tong-csuban valának, a chinaiak elfogták s Pekingbe vitték, ahol különben azok a legjobb bánásmódban részesülnek. Ezek franczia részről : Grandchamps ezredes, Duluc abbé Montauban tolmácsa, d’Escayrac de Lauture, s néhány legény a kíséretből; angol részről: Elgin lord tolmácsa Parks, titkára Lock és a „Times“ levelezője Bowlbey. Miután a Sang-kiai megrohanás után a chinai biztosoknak nem volt többé se hite se hamva, a szövetségesek most már azt határozták, hogy egyenesen Pekingnek mennek, ahol, mint érzésekre esett, Pai kao mellett (a fővárostól másfél mértföldnyíre) jelentékeny tábor alakult, amelyet számos ágyú, valamint a Peihot Pekinggel egybekötő csatorna véd vala, és amelyet San Koli Czin maga vezényel vala. Szept. 21-én reggeli 7 órakor kezdődött az ütközet; d. u. 3 órakor a tábor már el volt foglalva; a chinaiak roppant sok embert vesztettek, s sátraikat mind az ellenség kezében hagyták. Ezen ütközetet írja le a Montauban sürgönye. A Sang kiai (szept. 18.) csatáról a jelentés még nem érkezett meg. A két napon a szövetségesek kezébe 100 ágyú esett martalékul Szept. 22-én Kong a császár bátyja levelet írt a követeknek, melyben jelenté, hogy Tsai és Muh letétettek, és hogy Ő van biztossá kinevezve s a béke megkötésére fölhatalmazva. A legutóbbi tudósítások szerint — mond a „Moniteur“ — a követek azt válaszolták neki, hogy addig se az ellenségeskedéseket meg nem szüntetik, se alkudozásokba nem ereszkednek, míg a Pekingben fogva tartott európaiakat szabadon nem bocsátják. A „Patrie“ közelebb azt mondá, hogy az alkudozásokat már meg is kezdték, de az angolok új követelésekkel állottak volna elő, a „Moniteur“ azonban erről nem tud semmit. GÖRÖGORSZÁG: A parlamentben nevezetes dolog történt. Nem a kormány, hanem az ellenzék jelöltje, Zaimisz választatott a képviselőkamra elnökévé 15 szavazattöbbséggel. Erre 23-án az egész minisztérium benyújtotta lemondását. Athénében nagy mozgás. „Punti stapió* m^áu távggyiM’i. New-York, nov. 21-iki tudósítások szerint Miramon lemondott , utódjául Robles választatott meg. Milano, dec. 3. A mai „Pereveranza“ jelenti, hogy Avellino tartományban a reactionarius mozgalom elnyomatott. — A gaetai vár múlt hó 29-ben az ostromlók ellen heves tüzelést kezdett meg. Távirati Jelentések: Milano, dec. 2. A mai „Perseveranza“ jelenti Nápolyból, nov. 30-ról. Tegnap este reactionárius demonstrate volt a papság és lazzaronik részéről. A csend helyreállittatott, néhány papot elfogtak. Viktor Emánuel deczember 1 sején délelőtt Palermoba érkezett. Az „Espero“ írja, hogy három zászlóalj mozgó nemzetőrség alakul Turinban, Milanóban és Florenézben , helyőrségül küldik Nápoly városába. Ifiat I posta. Pent, dec 3 — Azon kedvező benyomás, melyet a november 24 dik császári rendelet az első pillanatban előidézett Francziaországban, úgy látszik, csökkent valamit, részint azért, mivel mindazon várakozásokat, melyeket a hírek keltenek, nem elégítik ki; részint tán azért is, mivel, amint ma elnntök, az olasz kérdésben bizonyos antiliberális politikai fordulattal hozták azokat kapcsolatba. Azonban az elsőre nézve azt állítják bizonyos körökben , hogy már december 4-kén több oly rendelet fog megjelenni a „Moniteur“-ben, amely a sajtó állapotán való könnyítést tárgyazza. Mások továbbá azt hiszik, hogy Perrigny úr megérkezése Párisba alkalmasint oly rendszabályokra lesz jelszó, amelyek minden idő előtti aggodalmat el fognak enyészteni. Ami pedig az olasz kérdést illeti, Anglia szövetségén kívül itt kezeskedik B 11 a B 11 úr neve is, aki az olasz függetlenségnek határozott barátja lévén, egy azzal ellenkező kormánypolitikát védeni a kamrák előtt bajosan lett volna hajlandó. A „Pays“ egyébiránt megcáfolja azon híreket, melyek szerint a törvényhozó test a következő ülésszakra a szokott időnél előbb hivatnék össze. Szerinte minden oda mutat, hogy az ország képviselői csak a rendes időben, vagyis január elején vagy február végén hivatnak össze; a szenátus azonban korábban egybegyűl, hogy a nov. 24-diki rendeletben kijelölt pontok fölött határozzon. — úgy látszik, a törvényhozó test feloszlatása iránti szándékkal fölhagytak. — Az „Opinione“ nov. 28-ról így nyilatkozik : „Igen valószínű, hogy a francziák mindaddig óhajtanak Rómában maradni, míg az osztrákok Velenczében vannak; ha azonban Velencze egyszer felszabadult, és Olaszország magát constituálta, akkor Francziaország nem várja, hogy a hatalmak szólítsák föl őt a Rómából való visszavonulásra.“ Ugyancsak az „Opinione“ jelenti : „Miután Cutrofiano tábornok Varóba az uralkodók találkozására nem tudott megérkezni,Pétervárra véve útját, hogy megtudja miféle czélzatokkal van Sándor császár az ő uralkodóját illetőleg. II. Sándor rokonszenvet mutatott II. Ferencz iránt, azonban kijelenté, hogy érte nem tehet semmit. Erre a tábornok Párisba utazott, hogy II. Ferencz ügyét III. Napóleon ő felségének ajánlja. Feleletül azt nyeré, hogy a császár sajnálja Ferencz királyt, de nem adhat neki más tanácsot mint azt, hagyjon föl oly ellenállással, mely csak romlást hozna Gaetára. Cutrofiano tbnok nov. 21 én utazott el Páriából.“ — Az „Indépendance belge“ szerint Cutrofiano tbnok azon javaslatot tette Napoleon császárnak, szállásiak meg Gaetát félig nápolyi, félig franczia őrséggel azon napig, míg az európai nagy kabinetek többsége Piemontot rászorítja, hogy mind a pápának a kiegészítendő egyházi államok, mind a Bourbon dynastiának a két Sziczilia fölötti souverainitását elismerje. Ezen javaslat el nem fogadása esetére II. Ferencz katonáira bízza Gaeta védelmét, maga pedig királyi hatalmának gyakorlását átteszi Rómába s ott marad mindaddig, mig az események ősei trónjára vissza nem szólítják. Hogy az ajánlat III. Napóleonra nézve ily alakban sem lehetett csábító, lehet gondolni, így állván a dolgok, könnyen igazuk lehet azoknak, akik II. Ferencz király elutazását küszöbön állónak hirdetik. Hogy aztán Gaeta egy hónapig tartja-e még magát vagy tovább, az keveset változtat a dolgon. Miután Bosco megint ott van, előre lehetett számítani kirohanásokra, miután a tábornok a maga kalandos kicsapásairól még Palermoból és Messinából ismeretes. A tegnap táviratilag jelentett kitörés, melyet a várőrségből, a piemontiaknak a külvárosokból való kiverésére valt számítva, Boscot azonban ezúttal is nagy veszteségei kergették vissza. A „Patrie“ szerint az ostrom alatt lévőknek nem volt egyéb ezéljük, mint a piemontiak munkálatait akadályozni és lerontani Farini, az Abruzzo tartományokban véget akarván vetni a parasztfölkeléseknek, melyeket ott a bourbonpárti emissariusok újra fölszitanak, táviratilag parancsot küldött az ostromállapot kihirdetésére. Erre Pianelli tábornok kihirdette, hogy ő agyonlövet minden oly egyént, aki engedély nélkül fegyvert hord, aki a parasztokat gyilkolásra és fosztogatásra hívja föl, vagy a három szinti zászlót gyalázattal illeti. Miután azonban Pianelli előtt az abruzzói tartományokban már Delagragne bourbonpárti ezredes is, aki a guerilla-harczot folytatja, hasonló rendeletet adott ki, tehát a szegény lakosok most már kettős ostromállapot kellemeit élvezhetik. Sirori tábornok is kiáltványt bocsátott ki, melyben arra inti a Garibaldi embereit, hagyjanak föl minden utczai demonstratiókkal, mert Viktor Emánuel király jó szívvél van ugyan az önkénytesek iránt, azonban ahhoz szigorúan ragaszkodik,hogy a fönnálló haditörvények erélyesen végrehajtassanak. Turinból nov. 28-ról írják, hogy Messina megrohanása közel van. Közel 25.000 embert szállítottak ki már Sziciliában, még pedig a legjobb csapatokból. Fergola tábornagy, aki a fellegvárat megszállva tartja, alkalmasint megkapta már a fölhívást, hogy a várból 24 óra alatt kitakarodjék. Ha vonakszik akkor a roham következik. — A „Patrie“ nov. 29-én jelenti: „Egy Konstantinápolyon keresztül érkezett sürgöny arról értesít, hogy La Grandiére hajós kapitány, s a szíriai partvidéken levő hajóhadosztály kinevezett parancsnoka 21-én elindult Bejrut-ból a „Colvers“ gőz-korvetten, hogy megtekintse a partvidéki városokat és behelyezze azon lakosokat, a kik hajlékaikat elhagyták, és akik a vegyes bizottmányok által meghatározott kárpótlásokat megkapták.“ — A franczia császárné Glasgowban töltötte november 27-dikét. A városi hatóság adresst intézett hozzá, melyet a császárné folyékony angol nyelven köszönt meg, kifejezvén abbeli reményét, hogy Anglia és Francziaország barátsága állandó lesz. Bekocsizta a várost Hamilton és Atbol herczeggel s megtekintette nevezetességeit. Délután Hamiltonig közel fekvő lakát látogatta meg, ahol csak addig mulatott, míg a villás reggelit végezte, aztán tovább folytatta útját. — Úgy látszik, bizonyos, hogy ő felsége kirándulást fog tenni Osbornba, a királyi családhoz. Jól találja magát Angliában , igen szeretetre méltó mindenki irányában, s számos barátot szerzett. A császárné 29-dikén volt Liverpoolban érkezendő. — Habár folyvást a legszigorúbban tartja meg az incognitót, aligha elkerüli, hogy Liverpool városa is adresst ne intézzen hozzá. — A hivatalos „London Gazette“ egy melléklete