Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)

1861-02-23 / 3311. szám

val voltunk, melyet most azonban az országbírói ér­tekezlettől várunk. Még számos jeles fölszólalás történt, melyeket azonban, különben is terjedelmessé válható czikké­­ben fölvenni, levelező nem tartja szükségesnek, míg ezen fontos gyűlésünk első napi ülése berekesztetett, melynek szelleméről föliratunk fog tanúskodni. A következő napokon inkább csak megyei érdekű ügyeink tárgyalásának közepette megható jelenet fej­lődött ki, midőn megyénk egy hírneves, most szegény hazánkon kivül bujdosó fiának, P­u­­­s­z­k­y Ferencz­­nek, érzékeny sorai olvastattak föl, melyeket ő Sáros­megye közönségéhez intézett. Mielőtt tudósításomat berekeszteném, lehetlen szó nélkül hagynom a Sürgönynek egy megyénket sértő nyilatkozatát. Ezen jóakaró lapunk bécsi levelezője a febr. 10-iki számban Sárosmegye kiáltó bal­gaságáról szól­ó czikke szövegében e szót e me­gyére több ízben alkalmazza, minthogy e megye bi­zottmánya azon határozatot hozta, hogy a kormány­nak négy heti határidő tűzessék, melynek lejártáig, a törvénykezést állítsa helyre, ellenkező esetben a megye maga tényleg birtokába veszi a törvénykezést. Ha a Sürgöny levelezője azt hiszi, hogy ezen határo­zat Sáros megyének erőszakoskodási szándékát invol­válja , fölötte csalódik. Én azt hiszem, hogy azon időben, mikor még az országbírói értekezlet iránt az országban még semmi bizonyos tudva nem volt, ily határozatnak — valamint talán sok megye még sok­kal erélyesebb intézkedéseinek is —• valódi czélja nem lehetett egyéb, mint a kormányt a törvényke­­zésnek alkotmányszerű igazságszolgáltatási szerve­­nk általi szabályozására bírni. Ez talán még­sem valgaság? — Ha ugyan egyes levelezőnek szabad ily alkotmányos testület, mint a minő egy megyebi­­zottmánya, ellenében ilyen kifejezéssel élni, a mi él­én azonban a municipium fogalmának méltósága ne­jében tiltakoznom kell, — vagy ha már egyszer an­­nak nevezte, akkor féltem a tisztelt levelezőt, hogy rá már Sáros mérsékeltebb határozata ellen ily hang­ról kezdi, hangterjedelme nem fogja képesíteni mis­zerelmetlenebb megyék eljárásának arányos qualifi­­catiójára. Bánó György: — Moldovabányáról levelet veszünk febr. 12 kéről, mely telve van panaszszal az ottani képvi­­elők megválasztása körüli eljárás ellen. A választó­örvényeket levelezőnk szerint ott a jegyzők és bírák tények kedvek szerint csűrték csavarták, s csakhogy céljaikat elérhessék: nőket, cselédeket, kiskorúakat sempésztek a szavazók közé. Továbbá, hogy noha Moldovabányán és a hozzátartozó helységekben lega­­ább 1000 szavazattal biró egyén létezik, mindazáltal 0-80 nál több a biztosok által nem íratott össze. Az 1847/8-iki XXIII. törvényczikk ellenére : oly gyének, kik már 4—5 év óta, ottani állandó lakosok­­ az azon t. ez. által megkívántnál sokkal nagyobb új jövedelemmel is bírnak: a szavazati jogból ki­­áraltak. Az ily eljárások káros következményei rit­­kán maradnak el. Alighogy élhetünk jogainkkal, és már is visszaéljünk-e velük ?! J. L. — Zólyomváraljáról levelet veszünk Bá­lik György úrtól, melyben a lapunkban tévedésből özlött Geromett­a-f­éle levél van hosszasan czá­­rtgatva. — Gerometta ur azon állítására hogy a­ólyomi főispán a megyei bizottmányt önkényüleg elrogrozta volna : e levél azon ténynyel felel, hogy iispán ur ő maga nem is maga, hanem a megye ér­­elmesbjeinek gyülekeztével egyetemben szerkesztő bizottmányi tagok névsorát, még pedig annak ide­gben a községek által választott 1848-iki bizottmány évsorából. B. Gy.tur czáfolatának e helyreigazítását megemlitjük, a többi nem közérdekű dolog. Különfélék. Pest, febr. 22.­­ Már többször fölszólalt a napisajtó azon hanyagság len, melylyel a fővárosi polgárság legszentebb alkotmá­nos jogát, a szabad választási jogot, gyakorolja. Mig­em volt, küzdöttünk érte s mikor megnyertük, önká­­nkra elhanyagoljuk azt. Pedig kit érdekelhetne jobban int minket, mert kinek a vagyonáról s véréről i­s v­álasztandó képviselő tanácskozni, ha nem a mienkről,­ddig a bejegyzett választók száma körülbelöl 3000, ho­tt Pestről mintegy 15.000 választónak kellene kike­nni. — Gömör megyéből, Nagy-Rőczéről írják, hogy néhány ,­ lakó lelkes egyén elhatározta, miszerint a „S z ó z a t“ :sáv fordítását 200 példányban lenyomatja s az ottani sláv ajkú, de magyar érzelmű lakosság közt kiosztja, az óra alatt e czélra 17 frt s néhány krajczár gyűlt be, elszólitván Kék, rozsnyói nyomdászt annak elkészité­­sre, tőle írásban azt a választ nyerték, hogy ő, tekintve­­ ügy szentségét, 500 példányt fog nyomatni s még me­­g ingyen. A miért is az illetők köszönetet mondanak s s erre gyűjtött 17 frtot a „göm­öri honvéd-se­­é­­­y­e­z­ő egyesületnek“ ajándékozták.­­ A „Nemzeti Kör“ által a „Honvédsegélyező-egye­­let“ javára rendezendő ünnepélyen gr. Batthyányi Ar­­urnő sz. Apraxin Julia grófnő is fog szavalni, kinek a Honfoglalók­* czimü drámájából már próbákat is tartot­­t s ki, mint halljuk, e drámájának illő kiállításáról s őadásáról is gondoskodik. Ez a szép buzgalom annyi­ul jobban esik lelkünknek, mert a grófnő idegen föld ütötte lévén, mégis több érdeket tanúsít hazai ügyünk­ént, mint rangtársainak nagy része.­­ Az egész országból naponként érkeznek az örvende­­s tudósítások a képviselő-választási kijelölésekről s e készületekről, így halljuk, hogy Komárom megye egyik iszkeségét, J­ó­k­a­i Mórt akarja országgyűlési képvi­­slővé választani. Legyen meg a te akaratod, s Esztergom megye föliratot fog intézni Ő Felségéhez, Fiuméra, mint Magyarország egyik kapcsolt részére, egy­­bornok által kimondott s a békés , de törvényes jogait k­ő várost súlyosan nyomó ostromállapot megszüntetése igett.­­ Egerből febr. 11-től következő tartalmú nyomtatott lentés küldetet szét. Az 184'/g-ik évben dicsően elesett svédekért folyó év február 27-én, mint a kápolnai csata­­forduló napján, délelőtt 10 órakor az egri főegyházban j­ászistentisztelet fog tartatni, melyre e honnak minden figura tisztelettel meghivatik a hevesmegyei honvéd­segélyző-egylet által. Ott leszünk mindnyájan, lélekben és igazságban ! s Pestváros érdemdús főjegyzője, lapunk volt jeles szerkesztője s jelenlegi munka­társa, Királyi Pál ur, Jó­zsefváros polgárai által tegnap fölszólíttatott, hogy ő is lépne be a követjelöltek sorába, s ő a megtisztelő fölszó­­lítást, elfogadta.­­ A bécsi „Fortschritt“ szerint a dunántúli vasútnak mind bude-kanizsai, mind székes­ fehér­vár ajszőny-bécsi vonalain a vasúti személyzet magyar egyenruhát fog viselni, és lehetőleg magyarokból alakíttatni. Bizony így kellene ennek lenni a többi, annál inkább a tiszai és a miskolci-debreczeni vaspályán is! ! A „P. H.“ írja : meg nem foghatjuk,hogy a nemzeti színház igazgatósága Olaszországból visszaérkezett, s most körünkben időző M i z s e y Mari (Marina) k. a. fiatal énekesnőnket, ki a külföldet oly annyira elragadó — miért nem lépteti föl ? ! Vagy talán azt várja, hogy a közönség hangosan nyilatkozzék mellette ? ! Egy életrevaló s tudtunkra még hazánkban első ily­nemű vállalat létrehozásában tartatott városunkban e hó 17-én értekezlet, melynek czélja a zsírnak nagybani elő­állítása, külföldrei szállítása, egybekötve a sertés­húsnak oly módoni elkészítésével, hogy az a hajókori élelme­zésre s egyszersmind a kivitelre alkalmatossá tétessék. Már régebben volt szó részvények útjáni ily társaság alakításáról, de siker nélkül! Az eszme, az e téren kellő tapasztalat és gyakorlattal bíró, E. Kiss Zsigmond úr által újra fölkaroltatva, a kellő tájékozás folytán az ér­tekezleten jelen volt számos, ismert tett­ emberek közt annyira megért, hogy annak valósításához csak kellő idő és rendezés szükséges. E gyár 18—20,000 mázsát fog előállíthatni évenként. E vállalatot — mely e nemben ez ideig parlagon hevert üzleti tér­ek elfoglalásával Deb­­reczen város kereskedésének eddigi hiányát nem csak pótolja, hanem az általános vagyonosság s ipar emelé­sére szép reményeket biztosít — üdvözölve, noha mi meg vagyunk győződve, hogy E. Kiss Zsigmond úr maga a vállalat létrehozása által eléggé megjutalmazva érzi ma­gát, mind a mellett kötelességünknek tartjuk városunk ipara nevelése érdekében neki e részben is kifejtett mun­kásságáért és az egyesülésnek e terem­ létesítéséért kö­szönetet szavazni. Debreczen, febr. 19-én 1861. Többen.­­ Vasárnap, f. hó 24-én, délutáni 3 órakor a lipótvá­rosi vadászutczában 6-ik szám alatt levő református iskolában angol isteni tisztelet fog tartatni. « A „P. Lt.“ tegnapi esti lapjában hibásan írja a la­punk 43-ik számában megjelent, február 20-káról kelt vezérczikk írójául Lukács Mórt, L­ó­n­ya­y Menyhért helyett. « — Tudomásomra jött, hogy a lipótvárosi kerület vá­lasztóinak egy része engemet a követválasztásra kijelöl. Bármennyire is megtisztelve érzem magamat ezen kitün­tetés által, kénytelen vagyok mégis kijelenteni, hogy én ezen választást semmi esetre el nem fogadhatom. Fuchs Rudolf.­­• Az „Ost. D. Post“ szerint prímás ő eminentiája bécsi útját újból elhalasztotta, bizonytalan időre. Válasz: Sztanko Soma urnak a honvé­dek hadjárati adattára ügyében. Miután a volt honvédeket — mely név alatt érteni kell mindazokat, kik a szabadságharczban bármi módon és állásban részt vettek — nyilvánosan fölszólítam arra, hogy a hadjáratban szerzett tapasztalásaikat hű leírá­sokban szíveskedjenek hozzám beküldeni; — nem volt egyéb czélom, mint az erre vonatkozó fontos és érdekes történeti adatokat az enyészettől megmenteni, a szétszórt részleteket egy egészbe öszpontosítani, a begyülendő adatok nagy halmazából a közlendőket kellő tapintattal kiválasztani, s a gyarlóbb irályu (stylü) előadásokat az eredeti adatok hűségének elferdítése nélkül gyakorlott tollal kiigazítani, átalakítani, mi gyakran nem kis fárad­ságba kerül. — Tévedésben van Sztanko úr, ha azt hi­szi, hogy én — bár csak oly jogom volna hozzá, mint bármely önálló történetírónak — e hadjárati adatokból az 1848 - 49-ki hadi események rendszeres,pragmatikus történetét akarnám megírni, s kerekded egészszé össze­állítani, holott vállalatom inkább egyes részletekből ösz­­szeállítandó, de azért a józan okoskodást ki nem záró történelmi adattá, mely később igen haszonvehető forrá­sul szolgáland történetíróinknak. — De ha Sztanko úr nem fogta is föl vállalatom irányát, fölfogták és méltányolták azt a vitéz bajtársak közül számosan, kik már is a legszebb ajánlatokat tették nekem, sőt tekinté­lyes, vezéri befolyású katonai tehetségektől is vannak már igen érdekes s eléggé meg nem becsülhető hadjárati adataim. — S meg vagyok győződve, hogy lelkesebb harczfiaink e téren tovább is gyámolitani fognak; — s én az adatok közléséért a körülményekhez képest legil­lőbben fogom díjazni mindazon honvéd­irót, kik arra szá­mot tartanak. — Én ellenkezőleg Sztankó úrral most már nagyon is elérkezettnek tartom azon időpontot, mely­ben az e czélbóli adatgyűjtést bátran megkezdhetjük s a legnagyobb erélylyel folytathatjuk, s bizton állíthatom, hogy nemsokára megjön az idő, midőn az 1848 iki sajtó­­törvények helyreállításával, azokat több más elnomott iro­dalmi vállalattal együtt, minden akadály nélkül kiadhat­juk, sírjaiból föltámaszthatjuk — a­helyett, hogy a Mú­zeum régiségei közé, vagy pókhálói alá volnánk kényte­lenek azokat eltemetni. Kik Sz. ur alap nélküli óvástételét lapjaikban kiad­ták, méltányosság tekintetéből szíveskedjenek e válaszo­mat is közleni ugyanott. Yahot Imre: Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ i. e. 42-ik számá­ban én is, mint józsefvárosi követjelölt, neveztettem meg. Miután azonban ezen, egy alkotmányos országban legfontosabb állomás betöltésére, magamat elég alkalmas­nak nem érzem, s ezen meggyőződéstől vezérelve, azt nállamnál érdemesebbekkel óhajtom betöltve látni; ez okból kijelentem, hogy követképp föllépni nem kívánok. Pest febr. 21 én 1861. K­r­i­s­s­k­ó János, helybeli ügyvéd. Nyilatkozat. Daczára temérdek elfoglaltságom­nak, mely hazánk fővárosába visszaérkeztem óta s foly­vást minden perczemet igénybe veszi, kötelességemnek akarok eleget tenni, midőn jelen soraimmal — addig is, mig az országban tavaly megkezdett hangverseny körutamat befejezve s igy időt nyerve, arról tüzetesen nyilatkozhatnám — örökké hálás köszönete­­met, tiszteletemet s nagyrabecsülésem­e­t fejezem ki egyetemesen mindazon társulatok, testületek, városok és megyéknek, melyek engem művészi és haza­fiui csekély érdemeim elismeréséül kebelükbe fölvenni s kitüntetni méltóztattak. Kelt Pesten, 1861. febr. 23-án. Reményi Ede.*) — Tudva azt, hogy a folyamatban levő városi köz­­­gyűlések egyik tárgyát az egészségügyi bizottmány mun­kálatának eddigi eredménye képezendő, közöljük : Az 1848. júl.hó 22-én és folytatólag jul. 25—31. és aug. 3-án Pesten tartott közgyűlés jegyzőkönyve kivonatának ezen pontra vonatkozó következő töredékét : „11197. A 10254. sz. alatti közgyűlési végzés szerint kiküldött vá­lasztmány a közigazgatás rendszeresítése iránt készített tervét azzal mutatja be, miszerint ők a hatósági gépezet úgy fő, mint alá­rendelt, s egyes r­észeinek csak hatás és munkakörét igyekeztek javaslatokban főleg körülírni stb.“ Részletes utasítás ugyan az orvosi személyzet számára a főorvos hozzájárulásával fog adatni, itt azonban előlege­­sen is megjegyeztetik : j­ör, hogy a kórház igaz­gatóság a főorvosi állomástól teljesen elkülöníttetik, s a kórház, valamint bármely ha­sonló intézetek, a­mennyiben a közegészségi ügykezelés­nek égyük jelentékeny tényezői, a főorvos ügylete alá rendeltetnek. — Nyilatkozat. Kértem magán, kérem nyilvános utón, hogy engemet országgyűlési követül de csak kijelölni se méltóztassanak. Pesten 1861. február 22-én. Székács József. — A magyar gazdasági egyesület igazg. választmánya havi ülését folyó febr. 28-án délelőtti 10 órakor fogja tartani, melyre az egyesület t. tagjai h­aza­­fiui tisztelettel meghivatnak. — Pesten, 1861. febr. 21. Az elnökség megbízásából: Morócz István, egyesületi titoknok. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről. febr. 22. 50/0 metalliques 65.25; nemzeti kölcsön 77.20; bankrészvény 735; hitelintézet 166.20; londoni váltó 147.50; arany 6.99. NEMZETI SZÍNHÁZ. Február 23-ára van kitűzve : Don Juan. Opera 2 felv. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, febr. 15. L. Truro kérdező, Monaco bekeblezése fölött történt e az an­gol és franczia kormány közt levelezés? Wo­de house lord feleli, hogy levelezés nem folyt, de a párisi angol követ, e tárgyban Thouvenellel történt értekezése után, a franczia kormány és a monacói herczeg közti egyezkedésről értesíti a ministériumot. Lord Truro nem egészen helyesen fejezi ki magát ha Monacót és beszél, miután az érintett egyezkedés nem foglalja magában azt, a­mit szorosan véve Monaconak neveznek, a­mely ezentúl is a monacói herczeg uralma alatt marad, hanem csak Mentone és Roccabruna helységeire vonatkozik, melyekre nézve már hossza­sabb idő óta folytak alkudozások, melyek most úgy végződtek be, hogy Francziaország az azon helyek fölötti felségi jogokért 26,000 fontot fizet. — N­o­r­­m­an by marquis jelenti, hogy márcz. 1-ére a ház fi­gyelmét a parliament elé terjesztett olasz kék könyvre fogja fordítani. A Mentone és Roccabruna ugye az alsóházban is szóba jött. Lord J. R­u­s­s­el­­­jelenti, hogy Szardí­nia királyság határa jelenleg Vintimiglia. Nizza és Vintimiglia közt feküsznek Roccabruna és Mentone. Az utóbbi nagy és igen szép város a tengerparton. Monaco szintén a tengerre fekszik. Mentone és Rocca­bruna miatt több ízben hosszas ideig viszályok for­dultak elő a szardíniai király, mint savoyai herczeg és Monaco herczege közt. Az utóbbi időkben Szardí­nia királyai oda nyilatkoztak, hogy igen alkalmatlan dolog, hogy ezen városok, melyek a szárd terület kü­lönböző részei közt feküsznek, némileg azokba be­­szögellve, rendzavarásra adtak okot s a vámtörvé­nyek végrehajtását sokkép akadályozták. 1848-ban ezen városok először nyilvániták, hogy Monaco her­czege uralmát lerázzák, s hogy független államot akarnak képezni, majd meg, hogy Szardíniához akar­nak csatlakozni. A szárd kormány 40—50 főnyi őr­csapatot küldött oda. A monacói herczeg megkísér­­lette megint visszafoglalni a két helyet, s a britt kor­mány kijelente, hogy a történt eseményeket nem he­lyeselhető, s Mentone és Roccabruna jogát sem isme­ri el, hogy Monacotól elszakadhassanak. De a szárdok megtárták a városokat. A múlt évben a dolgok állása Nizza átengedésével lényegesen változott. A monacói herczeg egy idő óta semmi jövedelmet nem vett be a két városból. A franczia császár most 4.000.000 fran­kot ajánlott a herczegnek a két városért, s a herczeg elfogadta ez ajánlatot s óhajtását fejező ki az iránt, hogy Monaco is vétessék a franczia császár oltalma alá. Erre azt felelé a franczia kormány: Monacot a bé­­csi szerződmény független herczegségül ismerte el; óhajtandó, hogy ez állapotban maradjon, s a franczia kormány nem kíván egyebet, csak a­mit az érintett szerződmény által elért. A­mi a pápát illeti, mi rész­ben Griffith ten kérdést, csak azt mondhatja szónok, hogy az olaszokra kell bízni saját ügyeik elintézé­sét. Az angol kormány mindig csak ezt kívánta. Ha tehát a szárd király és ő­szentsége a pápa oly egyez­kedésre lépnek, mely őket kielégíti, nem valószínű, hogy az angol kormány beavatkoznék. A pápa világi és egyházi hatalmáról szónok nem mond nyilatkoza­tot. Végre megjegyzi, hogy a stadei vámok megvál­tása iránt oly egyezkedés történt, hogy Nagy-Britan­­nia a váltságr­észletnek egy harmadát fizesse a vált­­ságöszletnek, egy harmadát Hamburg s a többi álla­mok, kik e vámok által érintvék, megint egy harma­dát. A hannover kormány azt mondja, nem egyezhe­tik ebbe bele, ha a többi államok nem ígérkeznének ez utóbbi harmad öthatodát fizetni. A britt kereső­ minisztérium ez ellen ellenvetést tesz, de Hanno­vernek bizalma van, hogy a többi államok ráállanak. OLASZORSZÁG: Gaeta föladási feltételei között egy római sürgöny szerint a király pénzkárpótlást is kötött ki magának. Mint tudjtik, Viktor Emmanuel már régebben hajlandó volt a pénzkérdésben bőkezű engedélyeket tenni. Egyébiránt a bourbonféle sürgö­nyök kiemelik, hogy ámbár a vár összevissza volt lövöldözve, meg is tarthatta volna magát legalább húsz napig, de a király emberiségi érzetből föladást parancsolt. A helyőrség Messina -átadásáig hadifog­ságba marad. A gaetai, messinai és civitellai tisztek meg­tartják rangjukat, ha az olasz hadseregbe álla­nak, s teljes zsoldat nyugalmaztatnak, ha nem akarnak szolgálni. A reactio, mely rendesen túlszárnyalja urát a buzgóságban, az exkirály ez állított emberiségi érzetével ellentétben kürtöli és el akarja hitetni a világgal, hogy Gaeta árulás miatt esett el. — Az „Ost. Ztg.“ hozza a gaetai capitulatió szö­vegét. A 23 pontból álló okmánynak nevezetesebb pontjai is következendők : Az 1-ső pont szerint min­den Gaetában találtató kormány­tulajdon ezennel Victor Emmanuel király birtokába megy át. 4) A helyőrség fegyveresen, lobogóval vonul , a várból fegyverét lerakni. 7) Csak a betegek és sebesültek maradhatnak a várben. 8) A helyőrség fogságban marad,míg Messina és Civitella föladják magukat. 9) A sereg szabadon bocsátása után az idegen katona­ság hazájába fog utasíttatni, azzal a kötelezettséggel, hogy egy évig a kormány ellen nem harczol.10) A tisz­tek két hónapra kikapják fizetésöket. Szabadságidejük kezdetétől fogva két hónapi gondolkozási időt nyernek mely alatt kijelente­tik, hogy válalnak-e szolgálatot a nemzeti seregben , vagy visszavonulnak. 11) A le­génység közül azok, kiknek szolgálati idejök lejárt, haza bocsáttatnak, a többiek két hónapi szabadság után be fognak szállíttatni. 14) A rokkantak nemzeti­ségre tekintet nélkül fölvétetnek a rokkantak lakta­nyáiba. 18) A gaetai katonák özvegyei és árvái meg­tartják nyugdíjjaikat. 22) A Capitulatio pontjainak aláírása után a várban nem szabad lenni töltött ak­nának, ha ilyet, vagy összerongált fegyvereket és hadiszereket találnának, a határozott föltételek ér­vénytelenek s a vár kegyelemre megadottnak tekin­tetik, a hinás azonnal főbe fog lövetni. Gaeta bevételét az egész ország ünnepli, a váro­sok világításokkal, háromszinü lobogók kitűzésével tüntetik ki örömüket. A vár föladása következményei között valamennyi túri­ni lap a római kérdés előtérbe nyomulását említi első helyen, mely Passaglia atya küldetésével egészen új alakot látszik ölteni. Második következmény az olasz királyság kikiáltása, miután a szavoyi dynastián kívül nincs más uralkodói család az olasz földön, és végre a reactio és polgárháború tökéletes elnyomása. A köztársasági párt is nagy csa­pást szenvedett, mert Gaetával és a reactioval el­vesztette egyik leghathatósabb izgató eszközét. Cial­­dini „gaetai herczeg“ czímet fog kapni. Garibaldi pe­dig nem sokára az égiek között foglal helyet, miután Gasparis a napokban fölfedözött új asteroidát Gari­baldinak fogja keresztelni. Turin, febr. 20-án. A mai „Opinione“ azon hírt, hogy a pénzügyminiszter a parlamenttől kölcsönt fogna kívánni , tévesnek jelenti. A kormány a papí­rok mostani csekély árfolyama mellett, nem fog ily eszközökhöz nyúlni, miután az állami belérdek ille­­tése nélkül is örvendetes eredményre van e tekintet­ben kilátása. Megjegyzi továbbá az „Opinione“, hogy Rómával csak akkor jöhetnének létre politikai alkudozások, ha világi hatalmáról lemondana. *) Tisztelettel kéretnek a lapok t. sz. szerkesztői, e nyi­latkozatom szives átvételére. A „Pesti Napló“ magán társűrgönye. Róma, febr. 20. A „Nationalité“ kiáltvá­nya hirdeti, hogy Viktor Emánuel a capito­­liumon nemsokára kikiáltatik. A francziák 18-án a harangozást a capitoliumon megtil­tották. Távirati jelentések: Konst­anti­n­ápo­ly, febr. 16. Lavalette a portá­nak egy, a Gortsakofféval hasontartalmú jegyzéket nyúj­tott be. La Ronciére admirál látogatását az Eugenie csá­­szárnőnek jeruzsálemi zarándokolásával hozzák össze­köttetésbe. B. Prokesch cs. k. konzul f. hó 16-án ment ki először. Rizának Omer pasa általi helyettesítéséről beszél a hír. A syriai ügyb­eni értekezletben (Párisban) a portát Ah­med-Vezik-Effendi fogná képviselni. A fekete tenge­ren még mindig fordulnak belő hajótörések. A­thé­ne, febr. 16. Türr tegnapelőtt ideérkezett,­­ meg újra elutazott volna. Esti posta. Pest, febr. 22. — A piemontiak több száz hagymázos beteget találtak Gaetában. Egy római sürgöny szerint az ex­király megparancsolta az abruzzói bandáknak, hogy oszoljanak föl. A vá­rk föladását is várják. Messiná­­ban a helyőrséget franczia legitimisták Noé, de La­­pierre, st. Martin és egy porosz junker Kalkreuth gr. igyekeztek a város ellen egy esztelen támadásra in­gerelni ; mint említettük, ezen urakat mint foglyokat szállították Genuába. Az „Opinion nationale“ból érte­sülünk utólagosan, hogy a nép „Üssétek agyon az átkozott bourbonistákat“ kiáltással rohanta meg őket, úgy hogy a kisérő csendőrség mellett a nem­zetőrségnek is fedezni kelle a foglyokat, hogy a nép dühének áldozatul ne essenek, így aztán csak Kalk­reuth grófot vethették vízbe, de ezt is kihalaszták, mielőtt bele­hűlt volna.­­ Rómában az olasz egység bizottmánya 19-re és 20 ra világítást rendelt, elsőt az olasz parlament megnyitásának, a másodikat Gaeta elesésének meg­ünneplésére. A nép már 14-én az olasz egységet él­tetve tolongott az utczákon, papokat is lehet­ köztük látni. Egyébiránt a „Giornali di Roma“ meghazud­tolja a hírt, mintha a pápai kormány és Szardinia közt békés kiegyenlítés v­olna folyamatban.­­ A „Moniteur“ sajnálja az angol bank részéről elrendelt kamatláb fölemelést, s „nagyon kívánatos­nak tartja, hogy a jelen időben, midőn minden ipar­és kereskedelmi érdek szorosan egybefügg, az emlí­tett intézet minél előbb képes legyen a kamatlábat kevésbbé kedvezőtlenül állapítani meg, természetes közönsége számára.“ — Pour Jales grófot, mint a „Moniteur“ jelenti, febr. 17-dikén fogadta a császár különös kihallgatáson, s ez alkalommal a porosz követ is meghatalmazó le­.

Next