Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-23 / 3311. szám
val voltunk, melyet most azonban az országbírói értekezlettől várunk. Még számos jeles fölszólalás történt, melyeket azonban, különben is terjedelmessé válható czikkében fölvenni, levelező nem tartja szükségesnek, míg ezen fontos gyűlésünk első napi ülése berekesztetett, melynek szelleméről föliratunk fog tanúskodni. A következő napokon inkább csak megyei érdekű ügyeink tárgyalásának közepette megható jelenet fejlődött ki, midőn megyénk egy hírneves, most szegény hazánkon kivül bujdosó fiának, Puszky Ferencznek, érzékeny sorai olvastattak föl, melyeket ő Sárosmegye közönségéhez intézett. Mielőtt tudósításomat berekeszteném, lehetlen szó nélkül hagynom a Sürgönynek egy megyénket sértő nyilatkozatát. Ezen jóakaró lapunk bécsi levelezője a febr. 10-iki számban Sárosmegye kiáltó balgaságáról szóló czikke szövegében e szót e megyére több ízben alkalmazza, minthogy e megye bizottmánya azon határozatot hozta, hogy a kormánynak négy heti határidő tűzessék, melynek lejártáig, a törvénykezést állítsa helyre, ellenkező esetben a megye maga tényleg birtokába veszi a törvénykezést. Ha a Sürgöny levelezője azt hiszi, hogy ezen határozat Sáros megyének erőszakoskodási szándékát involválja , fölötte csalódik. Én azt hiszem, hogy azon időben, mikor még az országbírói értekezlet iránt az országban még semmi bizonyos tudva nem volt, ily határozatnak — valamint talán sok megye még sokkal erélyesebb intézkedéseinek is —• valódi czélja nem lehetett egyéb, mint a kormányt a törvénykezésnek alkotmányszerű igazságszolgáltatási szervenk általi szabályozására bírni. Ez talán mégsem valgaság? — Ha ugyan egyes levelezőnek szabad ily alkotmányos testület, mint a minő egy megyebizottmánya, ellenében ilyen kifejezéssel élni, a mi élén azonban a municipium fogalmának méltósága nejében tiltakoznom kell, — vagy ha már egyszer annak nevezte, akkor féltem a tisztelt levelezőt, hogy rá már Sáros mérsékeltebb határozata ellen ily hangról kezdi, hangterjedelme nem fogja képesíteni miszerelmetlenebb megyék eljárásának arányos qualificatiójára. Bánó György: — Moldovabányáról levelet veszünk febr. 12 kéről, mely telve van panaszszal az ottani képvielők megválasztása körüli eljárás ellen. A választóörvényeket levelezőnk szerint ott a jegyzők és bírák tények kedvek szerint csűrték csavarták, s csakhogy céljaikat elérhessék: nőket, cselédeket, kiskorúakat sempésztek a szavazók közé. Továbbá, hogy noha Moldovabányán és a hozzátartozó helységekben legaább 1000 szavazattal biró egyén létezik, mindazáltal 0-80 nál több a biztosok által nem íratott össze. Az 1847/8-iki XXIII. törvényczikk ellenére : oly gyének, kik már 4—5 év óta, ottani állandó lakosok az azon t. ez. által megkívántnál sokkal nagyobb új jövedelemmel is bírnak: a szavazati jogból kiáraltak. Az ily eljárások káros következményei ritkán maradnak el. Alighogy élhetünk jogainkkal, és már is visszaéljünk-e velük ?! J. L. — Zólyomváraljáról levelet veszünk Bálik György úrtól, melyben a lapunkban tévedésből özlött Gerometta-féle levél van hosszasan czártgatva. — Gerometta ur azon állítására hogy aólyomi főispán a megyei bizottmányt önkényüleg elrogrozta volna : e levél azon ténynyel felel, hogy iispán ur ő maga nem is maga, hanem a megye érelmesbjeinek gyülekeztével egyetemben szerkesztő bizottmányi tagok névsorát, még pedig annak idegben a községek által választott 1848-iki bizottmány évsorából. B. Gy.tur czáfolatának e helyreigazítását megemlitjük, a többi nem közérdekű dolog. Különfélék. Pest, febr. 22. Már többször fölszólalt a napisajtó azon hanyagság len, melylyel a fővárosi polgárság legszentebb alkotmános jogát, a szabad választási jogot, gyakorolja. Migem volt, küzdöttünk érte s mikor megnyertük, önkánkra elhanyagoljuk azt. Pedig kit érdekelhetne jobban int minket, mert kinek a vagyonáról s véréről is választandó képviselő tanácskozni, ha nem a mienkről,ddig a bejegyzett választók száma körülbelöl 3000, hott Pestről mintegy 15.000 választónak kellene kikenni. — Gömör megyéből, Nagy-Rőczéről írják, hogy néhány , lakó lelkes egyén elhatározta, miszerint a „S z ó z a t“ :sáv fordítását 200 példányban lenyomatja s az ottani sláv ajkú, de magyar érzelmű lakosság közt kiosztja, az óra alatt e czélra 17 frt s néhány krajczár gyűlt be, elszólitván Kék, rozsnyói nyomdászt annak elkészitésre, tőle írásban azt a választ nyerték, hogy ő, tekintve ügy szentségét, 500 példányt fog nyomatni s még meg ingyen. A miért is az illetők köszönetet mondanak s s erre gyűjtött 17 frtot a „gömöri honvéd-seéyező egyesületnek“ ajándékozták. A „Nemzeti Kör“ által a „Honvédsegélyező-egyelet“ javára rendezendő ünnepélyen gr. Batthyányi Arurnő sz. Apraxin Julia grófnő is fog szavalni, kinek a Honfoglalók* czimü drámájából már próbákat is tartott s ki, mint halljuk, e drámájának illő kiállításáról s őadásáról is gondoskodik. Ez a szép buzgalom annyiul jobban esik lelkünknek, mert a grófnő idegen föld ütötte lévén, mégis több érdeket tanúsít hazai ügyünként, mint rangtársainak nagy része. Az egész országból naponként érkeznek az örvendes tudósítások a képviselő-választási kijelölésekről s e készületekről, így halljuk, hogy Komárom megye egyik iszkeségét, Jókai Mórt akarja országgyűlési képvislővé választani. Legyen meg a te akaratod, s Esztergom megye föliratot fog intézni Ő Felségéhez, Fiuméra, mint Magyarország egyik kapcsolt részére, egybornok által kimondott s a békés , de törvényes jogait kő várost súlyosan nyomó ostromállapot megszüntetése igett. Egerből febr. 11-től következő tartalmú nyomtatott lentés küldetet szét. Az 184'/g-ik évben dicsően elesett svédekért folyó év február 27-én, mint a kápolnai csataforduló napján, délelőtt 10 órakor az egri főegyházban jászistentisztelet fog tartatni, melyre e honnak minden figura tisztelettel meghivatik a hevesmegyei honvédsegélyző-egylet által. Ott leszünk mindnyájan, lélekben és igazságban ! s Pestváros érdemdús főjegyzője, lapunk volt jeles szerkesztője s jelenlegi munkatársa, Királyi Pál ur, Józsefváros polgárai által tegnap fölszólíttatott, hogy ő is lépne be a követjelöltek sorába, s ő a megtisztelő fölszólítást, elfogadta. A bécsi „Fortschritt“ szerint a dunántúli vasútnak mind bude-kanizsai, mind székes fehérvár ajszőny-bécsi vonalain a vasúti személyzet magyar egyenruhát fog viselni, és lehetőleg magyarokból alakíttatni. Bizony így kellene ennek lenni a többi, annál inkább a tiszai és a miskolci-debreczeni vaspályán is! ! A „P. H.“ írja : meg nem foghatjuk,hogy a nemzeti színház igazgatósága Olaszországból visszaérkezett, s most körünkben időző M i z s e y Mari (Marina) k. a. fiatal énekesnőnket, ki a külföldet oly annyira elragadó — miért nem lépteti föl ? ! Vagy talán azt várja, hogy a közönség hangosan nyilatkozzék mellette ? ! Egy életrevaló s tudtunkra még hazánkban első ilynemű vállalat létrehozásában tartatott városunkban e hó 17-én értekezlet, melynek czélja a zsírnak nagybani előállítása, külföldrei szállítása, egybekötve a sertéshúsnak oly módoni elkészítésével, hogy az a hajókori élelmezésre s egyszersmind a kivitelre alkalmatossá tétessék. Már régebben volt szó részvények útjáni ily társaság alakításáról, de siker nélkül! Az eszme, az e téren kellő tapasztalat és gyakorlattal bíró, E. Kiss Zsigmond úr által újra fölkaroltatva, a kellő tájékozás folytán az értekezleten jelen volt számos, ismert tett emberek közt annyira megért, hogy annak valósításához csak kellő idő és rendezés szükséges. E gyár 18—20,000 mázsát fog előállíthatni évenként. E vállalatot — mely e nemben ez ideig parlagon hevert üzleti térek elfoglalásával Debreczen város kereskedésének eddigi hiányát nem csak pótolja, hanem az általános vagyonosság s ipar emelésére szép reményeket biztosít — üdvözölve, noha mi meg vagyunk győződve, hogy E. Kiss Zsigmond úr maga a vállalat létrehozása által eléggé megjutalmazva érzi magát, mind a mellett kötelességünknek tartjuk városunk ipara nevelése érdekében neki e részben is kifejtett munkásságáért és az egyesülésnek e terem létesítéséért köszönetet szavazni. Debreczen, febr. 19-én 1861. Többen. Vasárnap, f. hó 24-én, délutáni 3 órakor a lipótvárosi vadászutczában 6-ik szám alatt levő református iskolában angol isteni tisztelet fog tartatni. « A „P. Lt.“ tegnapi esti lapjában hibásan írja a lapunk 43-ik számában megjelent, február 20-káról kelt vezérczikk írójául Lukács Mórt, Lónyay Menyhért helyett. « — Tudomásomra jött, hogy a lipótvárosi kerület választóinak egy része engemet a követválasztásra kijelöl. Bármennyire is megtisztelve érzem magamat ezen kitüntetés által, kénytelen vagyok mégis kijelenteni, hogy én ezen választást semmi esetre el nem fogadhatom. Fuchs Rudolf.• Az „Ost. D. Post“ szerint prímás ő eminentiája bécsi útját újból elhalasztotta, bizonytalan időre. Válasz: Sztanko Soma urnak a honvédek hadjárati adattára ügyében. Miután a volt honvédeket — mely név alatt érteni kell mindazokat, kik a szabadságharczban bármi módon és állásban részt vettek — nyilvánosan fölszólítam arra, hogy a hadjáratban szerzett tapasztalásaikat hű leírásokban szíveskedjenek hozzám beküldeni; — nem volt egyéb czélom, mint az erre vonatkozó fontos és érdekes történeti adatokat az enyészettől megmenteni, a szétszórt részleteket egy egészbe öszpontosítani, a begyülendő adatok nagy halmazából a közlendőket kellő tapintattal kiválasztani, s a gyarlóbb irályu (stylü) előadásokat az eredeti adatok hűségének elferdítése nélkül gyakorlott tollal kiigazítani, átalakítani, mi gyakran nem kis fáradságba kerül. — Tévedésben van Sztanko úr, ha azt hiszi, hogy én — bár csak oly jogom volna hozzá, mint bármely önálló történetírónak — e hadjárati adatokból az 1848 - 49-ki hadi események rendszeres,pragmatikus történetét akarnám megírni, s kerekded egészszé összeállítani, holott vállalatom inkább egyes részletekből öszszeállítandó, de azért a józan okoskodást ki nem záró történelmi adattá, mely később igen haszonvehető forrásul szolgáland történetíróinknak. — De ha Sztanko úr nem fogta is föl vállalatom irányát, fölfogták és méltányolták azt a vitéz bajtársak közül számosan, kik már is a legszebb ajánlatokat tették nekem, sőt tekintélyes, vezéri befolyású katonai tehetségektől is vannak már igen érdekes s eléggé meg nem becsülhető hadjárati adataim. — S meg vagyok győződve, hogy lelkesebb harczfiaink e téren tovább is gyámolitani fognak; — s én az adatok közléséért a körülményekhez képest legillőbben fogom díjazni mindazon honvédirót, kik arra számot tartanak. — Én ellenkezőleg Sztankó úrral most már nagyon is elérkezettnek tartom azon időpontot, melyben az e czélbóli adatgyűjtést bátran megkezdhetjük s a legnagyobb erélylyel folytathatjuk, s bizton állíthatom, hogy nemsokára megjön az idő, midőn az 1848 iki sajtótörvények helyreállításával, azokat több más elnomott irodalmi vállalattal együtt, minden akadály nélkül kiadhatjuk, sírjaiból föltámaszthatjuk — ahelyett, hogy a Múzeum régiségei közé, vagy pókhálói alá volnánk kénytelenek azokat eltemetni. Kik Sz. ur alap nélküli óvástételét lapjaikban kiadták, méltányosság tekintetéből szíveskedjenek e válaszomat is közleni ugyanott. Yahot Imre: Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ i. e. 42-ik számában én is, mint józsefvárosi követjelölt, neveztettem meg. Miután azonban ezen, egy alkotmányos országban legfontosabb állomás betöltésére, magamat elég alkalmasnak nem érzem, s ezen meggyőződéstől vezérelve, azt nállamnál érdemesebbekkel óhajtom betöltve látni; ez okból kijelentem, hogy követképp föllépni nem kívánok. Pest febr. 21 én 1861. Krisskó János, helybeli ügyvéd. Nyilatkozat. Daczára temérdek elfoglaltságomnak, mely hazánk fővárosába visszaérkeztem óta s folyvást minden perczemet igénybe veszi, kötelességemnek akarok eleget tenni, midőn jelen soraimmal — addig is, mig az országban tavaly megkezdett hangverseny körutamat befejezve s igy időt nyerve, arról tüzetesen nyilatkozhatnám — örökké hálás köszönetemet, tiszteletemet s nagyrabecsülésemet fejezem ki egyetemesen mindazon társulatok, testületek, városok és megyéknek, melyek engem művészi és hazafiui csekély érdemeim elismeréséül kebelükbe fölvenni s kitüntetni méltóztattak. Kelt Pesten, 1861. febr. 23-án. Reményi Ede.*) — Tudva azt, hogy a folyamatban levő városi közgyűlések egyik tárgyát az egészségügyi bizottmány munkálatának eddigi eredménye képezendő, közöljük : Az 1848. júl.hó 22-én és folytatólag jul. 25—31. és aug. 3-án Pesten tartott közgyűlés jegyzőkönyve kivonatának ezen pontra vonatkozó következő töredékét : „11197. A 10254. sz. alatti közgyűlési végzés szerint kiküldött választmány a közigazgatás rendszeresítése iránt készített tervét azzal mutatja be, miszerint ők a hatósági gépezet úgy fő, mint alárendelt, s egyes részeinek csak hatás és munkakörét igyekeztek javaslatokban főleg körülírni stb.“ Részletes utasítás ugyan az orvosi személyzet számára a főorvos hozzájárulásával fog adatni, itt azonban előlegesen is megjegyeztetik : jör, hogy a kórház igazgatóság a főorvosi állomástól teljesen elkülöníttetik, s a kórház, valamint bármely hasonló intézetek, amennyiben a közegészségi ügykezelésnek égyük jelentékeny tényezői, a főorvos ügylete alá rendeltetnek. — Nyilatkozat. Kértem magán, kérem nyilvános utón, hogy engemet országgyűlési követül de csak kijelölni se méltóztassanak. Pesten 1861. február 22-én. Székács József. — A magyar gazdasági egyesület igazg. választmánya havi ülését folyó febr. 28-án délelőtti 10 órakor fogja tartani, melyre az egyesület t. tagjai hazafiui tisztelettel meghivatnak. — Pesten, 1861. febr. 21. Az elnökség megbízásából: Morócz István, egyesületi titoknok. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről. febr. 22. 50/0 metalliques 65.25; nemzeti kölcsön 77.20; bankrészvény 735; hitelintézet 166.20; londoni váltó 147.50; arany 6.99. NEMZETI SZÍNHÁZ. Február 23-ára van kitűzve : Don Juan. Opera 2 felv. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, febr. 15. L. Truro kérdező, Monaco bekeblezése fölött történt e az angol és franczia kormány közt levelezés? Wode house lord feleli, hogy levelezés nem folyt, de a párisi angol követ, e tárgyban Thouvenellel történt értekezése után, a franczia kormány és a monacói herczeg közti egyezkedésről értesíti a ministériumot. Lord Truro nem egészen helyesen fejezi ki magát ha Monacót és beszél, miután az érintett egyezkedés nem foglalja magában azt, amit szorosan véve Monaconak neveznek, amely ezentúl is a monacói herczeg uralma alatt marad, hanem csak Mentone és Roccabruna helységeire vonatkozik, melyekre nézve már hosszasabb idő óta folytak alkudozások, melyek most úgy végződtek be, hogy Francziaország az azon helyek fölötti felségi jogokért 26,000 fontot fizet. — Norman by marquis jelenti, hogy márcz. 1-ére a ház figyelmét a parliament elé terjesztett olasz kék könyvre fogja fordítani. A Mentone és Roccabruna ugye az alsóházban is szóba jött. Lord J. Russeljelenti, hogy Szardínia királyság határa jelenleg Vintimiglia. Nizza és Vintimiglia közt feküsznek Roccabruna és Mentone. Az utóbbi nagy és igen szép város a tengerparton. Monaco szintén a tengerre fekszik. Mentone és Roccabruna miatt több ízben hosszas ideig viszályok fordultak elő a szardíniai király, mint savoyai herczeg és Monaco herczege közt. Az utóbbi időkben Szardínia királyai oda nyilatkoztak, hogy igen alkalmatlan dolog, hogy ezen városok, melyek a szárd terület különböző részei közt feküsznek, némileg azokba beszögellve, rendzavarásra adtak okot s a vámtörvények végrehajtását sokkép akadályozták. 1848-ban ezen városok először nyilvániták, hogy Monaco herczege uralmát lerázzák, s hogy független államot akarnak képezni, majd meg, hogy Szardíniához akarnak csatlakozni. A szárd kormány 40—50 főnyi őrcsapatot küldött oda. A monacói herczeg megkísérlette megint visszafoglalni a két helyet, s a britt kormány kijelente, hogy a történt eseményeket nem helyeselhető, s Mentone és Roccabruna jogát sem ismeri el, hogy Monacotól elszakadhassanak. De a szárdok megtárták a városokat. A múlt évben a dolgok állása Nizza átengedésével lényegesen változott. A monacói herczeg egy idő óta semmi jövedelmet nem vett be a két városból. A franczia császár most 4.000.000 frankot ajánlott a herczegnek a két városért, s a herczeg elfogadta ez ajánlatot s óhajtását fejező ki az iránt, hogy Monaco is vétessék a franczia császár oltalma alá. Erre azt felelé a franczia kormány: Monacot a bécsi szerződmény független herczegségül ismerte el; óhajtandó, hogy ez állapotban maradjon, s a franczia kormány nem kíván egyebet, csak amit az érintett szerződmény által elért. Ami a pápát illeti, mi részben Griffith ten kérdést, csak azt mondhatja szónok, hogy az olaszokra kell bízni saját ügyeik elintézését. Az angol kormány mindig csak ezt kívánta. Ha tehát a szárd király és őszentsége a pápa oly egyezkedésre lépnek, mely őket kielégíti, nem valószínű, hogy az angol kormány beavatkoznék. A pápa világi és egyházi hatalmáról szónok nem mond nyilatkozatot. Végre megjegyzi, hogy a stadei vámok megváltása iránt oly egyezkedés történt, hogy Nagy-Britannia a váltságrészletnek egy harmadát fizesse a váltságöszletnek, egy harmadát Hamburg s a többi államok, kik e vámok által érintvék, megint egy harmadát. A hannover kormány azt mondja, nem egyezhetik ebbe bele, ha a többi államok nem ígérkeznének ez utóbbi harmad öthatodát fizetni. A britt kereső minisztérium ez ellen ellenvetést tesz, de Hannovernek bizalma van, hogy a többi államok ráállanak. OLASZORSZÁG: Gaeta föladási feltételei között egy római sürgöny szerint a király pénzkárpótlást is kötött ki magának. Mint tudjtik, Viktor Emmanuel már régebben hajlandó volt a pénzkérdésben bőkezű engedélyeket tenni. Egyébiránt a bourbonféle sürgönyök kiemelik, hogy ámbár a vár összevissza volt lövöldözve, meg is tarthatta volna magát legalább húsz napig, de a király emberiségi érzetből föladást parancsolt. A helyőrség Messina -átadásáig hadifogságba marad. A gaetai, messinai és civitellai tisztek megtartják rangjukat, ha az olasz hadseregbe állanak, s teljes zsoldat nyugalmaztatnak, ha nem akarnak szolgálni. A reactio, mely rendesen túlszárnyalja urát a buzgóságban, az exkirály ez állított emberiségi érzetével ellentétben kürtöli és el akarja hitetni a világgal, hogy Gaeta árulás miatt esett el. — Az „Ost. Ztg.“ hozza a gaetai capitulatió szövegét. A 23 pontból álló okmánynak nevezetesebb pontjai is következendők : Az 1-ső pont szerint minden Gaetában találtató kormánytulajdon ezennel Victor Emmanuel király birtokába megy át. 4) A helyőrség fegyveresen, lobogóval vonul , a várból fegyverét lerakni. 7) Csak a betegek és sebesültek maradhatnak a várben. 8) A helyőrség fogságban marad,míg Messina és Civitella föladják magukat. 9) A sereg szabadon bocsátása után az idegen katonaság hazájába fog utasíttatni, azzal a kötelezettséggel, hogy egy évig a kormány ellen nem harczol.10) A tisztek két hónapra kikapják fizetésöket. Szabadságidejük kezdetétől fogva két hónapi gondolkozási időt nyernek mely alatt kijelentetik, hogy válalnak-e szolgálatot a nemzeti seregben , vagy visszavonulnak. 11) A legénység közül azok, kiknek szolgálati idejök lejárt, haza bocsáttatnak, a többiek két hónapi szabadság után be fognak szállíttatni. 14) A rokkantak nemzetiségre tekintet nélkül fölvétetnek a rokkantak laktanyáiba. 18) A gaetai katonák özvegyei és árvái megtartják nyugdíjjaikat. 22) A Capitulatio pontjainak aláírása után a várban nem szabad lenni töltött aknának, ha ilyet, vagy összerongált fegyvereket és hadiszereket találnának, a határozott föltételek érvénytelenek s a vár kegyelemre megadottnak tekintetik, a hinás azonnal főbe fog lövetni. Gaeta bevételét az egész ország ünnepli, a városok világításokkal, háromszinü lobogók kitűzésével tüntetik ki örömüket. A vár föladása következményei között valamennyi túrini lap a római kérdés előtérbe nyomulását említi első helyen, mely Passaglia atya küldetésével egészen új alakot látszik ölteni. Második következmény az olasz királyság kikiáltása, miután a szavoyi dynastián kívül nincs más uralkodói család az olasz földön, és végre a reactio és polgárháború tökéletes elnyomása. A köztársasági párt is nagy csapást szenvedett, mert Gaetával és a reactioval elvesztette egyik leghathatósabb izgató eszközét. Cialdini „gaetai herczeg“ czímet fog kapni. Garibaldi pedig nem sokára az égiek között foglal helyet, miután Gasparis a napokban fölfedözött új asteroidát Garibaldinak fogja keresztelni. Turin, febr. 20-án. A mai „Opinione“ azon hírt, hogy a pénzügyminiszter a parlamenttől kölcsönt fogna kívánni , tévesnek jelenti. A kormány a papírok mostani csekély árfolyama mellett, nem fog ily eszközökhöz nyúlni, miután az állami belérdek illetése nélkül is örvendetes eredményre van e tekintetben kilátása. Megjegyzi továbbá az „Opinione“, hogy Rómával csak akkor jöhetnének létre politikai alkudozások, ha világi hatalmáról lemondana. *) Tisztelettel kéretnek a lapok t. sz. szerkesztői, e nyilatkozatom szives átvételére. A „Pesti Napló“ magán társűrgönye. Róma, febr. 20. A „Nationalité“ kiáltványa hirdeti, hogy Viktor Emánuel a capitoliumon nemsokára kikiáltatik. A francziák 18-án a harangozást a capitoliumon megtiltották. Távirati jelentések: Konstantinápoly, febr. 16. Lavalette a portának egy, a Gortsakofféval hasontartalmú jegyzéket nyújtott be. La Ronciére admirál látogatását az Eugenie császárnőnek jeruzsálemi zarándokolásával hozzák összeköttetésbe. B. Prokesch cs. k. konzul f. hó 16-án ment ki először. Rizának Omer pasa általi helyettesítéséről beszél a hír. A syriai ügybeni értekezletben (Párisban) a portát Ahmed-Vezik-Effendi fogná képviselni. A fekete tengeren még mindig fordulnak belő hajótörések. Athéne, febr. 16. Türr tegnapelőtt ideérkezett, meg újra elutazott volna. Esti posta. Pest, febr. 22. — A piemontiak több száz hagymázos beteget találtak Gaetában. Egy római sürgöny szerint az exkirály megparancsolta az abruzzói bandáknak, hogy oszoljanak föl. A várk föladását is várják. Messinában a helyőrséget franczia legitimisták Noé, de Lapierre, st. Martin és egy porosz junker Kalkreuth gr. igyekeztek a város ellen egy esztelen támadásra ingerelni ; mint említettük, ezen urakat mint foglyokat szállították Genuába. Az „Opinion nationale“ból értesülünk utólagosan, hogy a nép „Üssétek agyon az átkozott bourbonistákat“ kiáltással rohanta meg őket, úgy hogy a kisérő csendőrség mellett a nemzetőrségnek is fedezni kelle a foglyokat, hogy a nép dühének áldozatul ne essenek, így aztán csak Kalkreuth grófot vethették vízbe, de ezt is kihalaszták, mielőtt belehűlt volna. Rómában az olasz egység bizottmánya 19-re és 20 ra világítást rendelt, elsőt az olasz parlament megnyitásának, a másodikat Gaeta elesésének megünneplésére. A nép már 14-én az olasz egységet éltetve tolongott az utczákon, papokat is lehet köztük látni. Egyébiránt a „Giornali di Roma“ meghazudtolja a hírt, mintha a pápai kormány és Szardinia közt békés kiegyenlítés volna folyamatban. A „Moniteur“ sajnálja az angol bank részéről elrendelt kamatláb fölemelést, s „nagyon kívánatosnak tartja, hogy a jelen időben, midőn minden iparés kereskedelmi érdek szorosan egybefügg, az említett intézet minél előbb képes legyen a kamatlábat kevésbbé kedvezőtlenül állapítani meg, természetes közönsége számára.“ — Pour Jales grófot, mint a „Moniteur“ jelenti, febr. 17-dikén fogadta a császár különös kihallgatáson, s ez alkalommal a porosz követ is meghatalmazó le.