Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-21 / 3309. szám
43- 3309. 12-ik évffolyam Szerkesztési iroda: Szép-utcza 1-sél szám, 1-bő emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közremények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1861. Csütörtök, febr. 21. Előfizetési VIDÉKRE, estin félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. ért. Évnegyedre . . . írt 25 kr. a. ért. BÉCSI BÖRZE február 17-én, 1861. Adott Tarár tott ár föltételek: I POSTÁK, házhoz hordva: félévre . . . . 10 írt 50 kr. a.[ért Évnegyedre . . 5 írt 25’kr. a. ért. ill. . 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj mruet■vajén mja tyjign gQ ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Adott Tar Államadósság, ártott ár 6%-os osztrák értékben.......................100 frt 59.— 59 60 5%-os nemzeti kölcsön......................100 frt 76.60 76.70 5%-os metalliques................................100 frt 65.— 65.25 46,7%-os 100 frt 66 60 67.Földtehermentesitesiek. Gy6-os magyarországi......................100 frt 65.75 66 50 5%-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 63.50 64.— 5%-os erdélyi...............................100 frt 61.75 62.25 Velenczei kölcsön 1859 5% . . . . 100 frt 88.— 88 50 Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5%-os .... 100 ft pp. 101 — 102.— „ „ » 10 év. 57 -os . . . . lOOftpp. 97.— 98.— „ „ „ sorsolh. 5%........................lOOftpp. 90.75 91.— , „ „ 12 hó 57,............................lOOftpp. 99.50 100.— A n. bank sors. 5%...................100 ft a. é. 86.75 87.25 A gallicziai föld.hitelintéz. 41,%-os 100 ft pp. 88._ 89.— Sorsjegyek. 1889-diki sorsolással...........................100 frt 104.— 106 — 1854-diki „ 100 frt 86.50 87.— 1860-diki „ 100 frt 81.75 82.25 Comp-rentpapirok 42 ausztral Ura...................15.50 16.— A hitelintézeti darabja...................100 ft a. é. 112.50 118 — Trieszti db.....................................100 ft pp. 128.— 125 — Dunagőzhalóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 99.50 100 50 Budai városközség db...................40 ft a. é. 37.60 38.— Eszterházy.........................................40 ft pp. 89.50 90.60 Salm .............................................40 ftt pp. 85.76 36.25 Pálffy ...................................................40 ft pp. 37.75 88.25 Clary .............................................40 ft pp. 85.50 86 — St. Genois.........................................40 ft pp. 86. 86.60 Windisehgrätz....................................20 ft pp. 21.— 21.50 Waldstein..............................................20 ft pp. 24.75 26.25 Keglevicb.........................................10 ft pp. 15 25 15.75 Adott Tar- Elsőbbségi kötvények. *r tott 4r Államvasp..................................... 500 frank 161.— 152.— Lombard-velenczei....................... 600 frank 145.50146.50 Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94.— 95.— Osztrák Llyod............................1O0ft pp. 80- 81 — Részvények. Nemzeti bank (ez div.).................................781.— 734.— Hitelintézet 200 frt.......................................... 166.— 166.20 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt................... 568 — 561.— Duna-gőzhajózási társulat 500 frt....................410. 412.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 146.— 165.— Budapesti lanezhid 500 ft pp........................ 398.— 403.— Éjszaki vasút.............................................. 2145— 2147— Ausztr. államvaspálya................................. 291.— 292.— Nyugati vasút............................................... 184.60180 Pardubitzi vasút................................ . . 107. — 107.50 Tiszai vasút ................................................... 147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.).......................191.— 192.— Károly Lajos vaspálya (ex div)................... 168.168 60 Graz-Köflachi..............................................HO — H2.— Adott Tatár ott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 22.— 24.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Arotterdam ICO holl. frt (85 ft 52 kr a. é.) 37. — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90% kr) a1, „ 126,— 126.50 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értekb.) „ — M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90% kr) 3 „ 126.50 126.75 Himburg 100 márk-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ m.— 111.50 London 10 font sterling. (100 ft 237 kr) 6 „ 148 — 148 25 Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 3% „ 58.50 58.60 Pénznemek. Korona ...................................................... 20.30 —.— Cs lázári arany.................................................6.98 —.— Bernes arany..................................................6.98 —.— Ns poleons d’or................................................11.84 11.87 Orez imperiale................................................12.10 —.— Ezüst...........................................................147.--------A nemzeti kölcsön papír szelvényei.... 140 — —. — Porosz pénztári utalvány..........................2.22% 2.23% PEST, február 1O. A január 16-ki leiratnak, úgy hisszük, volt egy nagyszerű következménye hazánkra, fejedelemre, az osztrák tartományokra, sőt a külöldre nézve is. Hazánkban az octoberi diploma kiadása után az általános jelszó volt: elfoglalni a törvényes tért, a megyéket rendezni törvényeink alapján és semmi oly hatósági intézkedéseket sem tenni, melyek által ősi törvényeink sérelmet szenvednének. A január 16-ki legfelsőbb leirat alkalmat szolgáltatott hazánk majdnem minden törvényhatóságainak legelőször nyilatkozni s fölirattal járulni Ő Felségéhez. Ha végig tekintünk a jelesbnél jelesb föliratok hosszú során, hol egy 11 évig minden polgári jogtól megfosztott és sokat szenvedett nemzet törvényhatóságai a magyar nemzetet mindig jellemző nyíltsággal, az alkotmányosság és monarchismus érzése által mélyen áthatva , egész hiedelemmel és komolysággal mondják el elvben tökéletesen egybehangzó nézeteiket, ragaszkodásukat a pragmatica sanctióhoz, mint kettős szerződéshez s kívánják annak nyilvános következményeként törvényes jogaink mindenbeni respectálását, ki fogja tagadni ezen egybehangzó nyilatkozatok fontosságát, ki fogja eltagadhatni, hogy ebben nagy tanúság fekszik mindazokra nézve, kik a monarchia jövőjére nézve tényező befolyást gyakorolnak. Lehetetlen, hogy ezen föliratok hatással ne legyenek . Felsége előtt egy oly nemzet részéről tett egyhangú, komoly, de bizalmas nyilatkozat, mely századokon keresztül mindig monarchius volt, mely az uralkodó házat nem egy veszélytől mente meg, s másrészt alkotmányos és törvényes jogait mindig legszentebb kincseiként őrzé és védé, mely a közel elmúlt 11 évben tűrni és szenvedni, de ezen jogokról lemondani és a rendszer minden mesterséges és állandó behatásai után is megtörni s az absolutismus eszközévé válni és félni nem tudott. Az osztrák tartományok lakóinál, ha valódilag föl tudják fogni ezen nemzeti nyilatkozat horderejét, azon benyomásnak kellene maradandóvá válni, hogy az ő alkotmányos törekvéseiknek nincs s nem is lehet őszintébb támasza, mint az alkotmányosság és törvényesség érzetétől áthatott Magyarország, mely csak akkor fogná saját alkotmányát biztosítva látni, ha a többi tartományok is vele mindenben egyenjogúakká válnak. Mi nem akarunk szomszédainkon uralkodni, de ők is mondjanak le teljesen, tökéletesen és végkép arról, hogy Bécsből vagy Prágából intézzék a fejedelem idegen tanácsadói, hazánk alkotmányos ügyeit. Miután, úgy hisszük, hogy nincs és nem lehet hosszú időre az ausztriai monarchiában jövője az absolutizmusnak s ha a népek ott is oly hőn s határozottan, mint nálunk, ragaszkodnak az alkotmányos jogokhoz, az itt is ott is bizton föl fog virágzani és erősödni. — A magyar nemzet fölirataiban foglalt nyilatkozatai meggyőzhetnék erről a szomszéd tartományok lakóit s uj erőt és irányt önthetnének az ő alkotmányos törekvéseikbe is. Nincs abban kétség, ha az isteni gondviselés megengedi, hogy a német-szláv tartományok egy valódi népképviseleten alapuló törvényhozásba velünk egyenjogulag egybegyüljenek s eltávolítják a fölöttünki uralkodási vágy legkisebb gyanúját a pragmatica sanctio által kimondott personalis unió alapján az egyenlő érdekek, egyenlő támaszra és megoldásra találandnak. Ha valami, a föliratokban kifejezett egységes nemzeti vélemény győzhetné meg ennek valódiságáról szomszédainkat. De bátran állítjuk, hogy a külföldnek is nagy tanúságul szolgálhatnak fölirataink. Még ezelőtt alig két évvel a Bach-kormány által fizetett külföldi sajtó csak rágalmat szórt reánk, hazug képet adó állapotainknak, annyira, hogy nemzetünket már a diplomatia a kimúltak sorába téve, most minden államnál az érdekeltség irántunk nagy. Van, igenis van magyar kérdés, melynek mikénti megoldásától függ a monarchia sorsa, az európai százados egyensúly alakulása. Midőn feliratainkat a külföldi sajtó nagy érdekeltséggel adja, lehetlen, hogy azon benyomást ne tegye mindenütt, miszerint bennünket alkotmányos jogaink teljes és tökéletes megadása nyugtathat meg egyedül. Midőn tehát fogalmunk szerint a föliratok oly határozottan a két oldalú kötést magában foglaló pragmatica sanctio alapján állanak s a jövőre nézve annyi tanúságot tartalmaznak : nagy volt meglepetésünk az Östr. Zeitungnak 14-ről hozott tudósítása felett, melyből kivehető, hogy a Bécsben alakítani szándékolt birodalmi tanácsban bizonyos számú helyt akarnak hagyni a magyar korona országai számára, azaz: azon államférfiak, kik Ő Felségének tanácsot adnak, ide nem értjük azon hazánkfiait, kiket a fejedelem bizalma személye mellé állított— ezektől ezen eszme nem kerülhetett — még mindig számítanak oly magyar országgyűlésre, mely Bécsbe a birodalmi tanácsba, tagokat küldhetné? mely lemondván az alkotmányosság fő atributumairól, a nép pénze és vére fölötti rendelkezésről,, magát egy birodalmi tanácsnak alárendelhetné? tehát ezen állambölcsek még mindig azt hiszik, hogy akadnának széles Magyarországban több oly független magas állású egyének , kik nemzetük akarata és szentesített törvényeink ellenére a birodalmi tanácsnak fölső curiájában helyet foglalnának. Azt hiszik, hogy e nemzetre bármit oetrogrozni lehet, de nem látják, hogy ily octrogrozással kiirtják a lehető békés kiegyenlítés reményét, elölik az alkotmányosság megerősödése iránti bizalom csíráját, most, midőn a magyar országgyűlésre a meghívások szétküldettek, midőn annyi nehéz életkérdés megoldására nyugodt kedély kívántatik. Hinni akarjuk, hogy ezen tudósítása az „Östr. Zig“-nak minden alap nélküli és talán csak pium desideriuma azon kevés belátása állambölcsességnek, mely már eddig is annyi bajt hozott a monarchiára, annyi idegenséget szított a fejedelem és népek s viszont népek és népek között. Életkérdése Ausztriának igen könnyen megoldható.— Szükséges volt-e már a monarchia fönnállására Magyarország teljes megnyugtatása ? ha igen, miután ezen országot csak törvényes jogainak teljes és tökéletes elismerése nyugtathatja meg egyedül, az állambölcsesség azt kívánja, hogy ezen jogok de bon foix et de bon coeur egész terjedelmükben ismertessenek el. Ez az egyik út, mely, mint a história mutató, mindig sikeres volt. A másik az absolutizmus útja az erőhatalom és ostromállapot kíséretében, ez hová vezet,mutatta a múlt 11 év, s hová vezetne most, midőn lehetnek hatalmasságok, kik ennek reményére építik nagyravágyó combinatióikat? L. M. (Igénytelen észrevétel a m. t. Akadémia által megindított statistikai adatgyűjtések érdekében.) Az Akadémia Statistikai bizottsága köztudomás szerint nagy érdekű munkásságát már megkezdette s meg vagyunk győződve, hogy az illető statistikai adatok beküldése végett megkeresett egyházi s világi hatóságok el nem mulasztandják a kitűzött határidőig, jövő márt. végéig, ezen fölhívásnak eleget tenni. Alapos kilátásunk lehet e szerint arra, hogy az összegyűlendő közhitelességű adatokból összeállítandó részrehajlatlan statistica nyomán, a magyar koronához tartozó tartományok statistikai viszonyainak helyes ismeretéhez jutunk végre valahára mind mi, mind az összes tudományos világ. Ideje is valóban, hogy az eddigi bizonytalan conjecturák helyett már egyszer e tárgyban a pozitív valóság terére lépjünk. A mily roppant fontosságú Akadémiánk ezen korszerű vállalatai a mily óriási mérvben el fognak térni, minden valószínűség szerint, annak egyes tételei — különösen ethnographiai tekintetben — az osztrák hivatalos és félhivatalos statisticusok számaitól: azon mértékben előre látható, mennyire elkeseredett és szőrszálhasogató leend azon kritika, melynek segítségével elleneiik azoknak hitelességét s részrehajlatlanságát minden oldalról megtámadni és ostromolni fogják. Már csak ezen körülménynél fogva is az adatok használatánál s összeállításánál a legnagyobb óvatossággal s a részletekben is a legminutiosusabb pontossággal kellene eljárni, mit egyébiránt már maga Akadémiánk méltósága is megkíván. Sajátságos ethnographiai viszonyainkhoz képest, van nézetem szerint egy igen nevezetes momentum, mire az egyházi hatóságokhoz megküldött táblázatokban nincs tekintet, vagy legalább arra a körlevelekben figyelmeztetés nem fordul elő. Ez, a hazánk igen számos vidékein s helyein uralkodó kétnyelvűség. Természetes következése ez annak, hogy nálunk a különböző nemzetiségek kevés helyütt alkotnak zárt és tömörebb egészet, hanem vagy teljesen össze vannak másokkal keveredve, vagy idegen nemzetiségtől körülölelt apróbb nyelvszigeteket formálnak; ennélfogva szükségként annak kellett előállani, hogy az utóbbi esetekben vagy ott, hol a compactabb nyelvterületeknek is, határai örülköznek: a nép egy része átvette a tulnyomóbb rész nyelvét s igy aztán ősi nyelvével együtt egy más nyelvet is egyformán beszél, szóval : már jóformán a bölcsőben egyszerre két nyelvet tanul meg. Egy régibb statistiánk az ilyen magyarul is beszélő más fajbelieket nem egészen helytelenül „félmagyaroknak“ nevezi s számukat 1/2 millióra teszi, mi bizonyosan nincs túlozva. Ezen nyelvbeli dualizmus tekintetbevétele nélkül pontos statistiát szerkeszteni nem lehet, sőt sok helyütt az illető lelkész uraknak is a tisztelt stat. bizottság azon kérdésére: minő ajkú a nép? lelkiismeretes választ adni sem lehet. És épen az e tárgyban előttem nyilvánított kétségek szolgáltattak alkalmat igénytelen soraim írására is. Állításom igazolására csak Szathmár megyére kívánok hivatkozni, melynek concret helyi viszonyai előttem tökéletesen ismeretesek. Itten a németek számát ezelőtt körülbelül 15,000-re, a románokét 70,000-re becsülték. Ezen 15,000 német mondhatni valamennyi egyformán beszéli, egyszerre tanulja meg a korcs sváb dialectussal a magyar nyelvet is, úgyszintén a 70,000 román eredetű g. kath. között is bízvást tehetni 30,000-re azok számát, kik egyenlően beszélik s használják mind a román, mind a magyar nyelvet, úgy hogy az utóbbira nézve köztök s a tiszta magyarok közt különbséget sem lehet tenni. Születési helyemen, Csomaközön, van 139 csak magyarul beszélő református, 677 magyarul és svábul, 576 magyarul és románul beszélő r. kath. és g. katholikus. Ha már valaki az illető egyházi schematismusban a r. katholikusoknál a lingva hung. germanicát, a g. katholikusoknál pedig csak a lingva románát látja bejegyezve, mindennek képzeli egyébnek, csak annak nem, a mi tulajdonképen, t. i. magyar községnek, pedig az a nép általános nyelve, a más kettő csak mellékesen használtatik. Látni való tehát, hogy ha csak a származás vagy vallás ide nem tartozó categóriáit segítségül venni, ismérvül fölállítani nem akarjuk : ezeket specifice sem németeknek vagy románoknak, sem pedig magyaroknak vennünk nem lehet, hanem szükségképpen külön rovat alá kell őket soroznunk. Ellenvethetné valaki, hogy a statisticus nem foglalkozhatik avval, hogy följegyezze, minden egyes ember hány nyelvet beszél. Azonban az nem helyes ellenvetés, mert a statistikának az individiumhoz semmi köze, az a tömegek tudománya,s minden tapasztalati tünemény, mely tömegekben nyilatkozik, köréhez tartozik. Az itt előtüntetett nyelvbeli dualismusnak a magyarországi statistiába való befoglalása, s az erre vonatkozó adatoknak megszerzése, semmi nehézséggel nem jár, mert azokat az illető lelkész urak a legnagyobb biztossággal megadhatják; erre egyszerű figyelmeztetés elegendő. S míg ez egy részről őket sok habozástól megmentené, más részről az ellenséges kritikát leghatalmasabb fegyverétől fosztaná meg; minket pedig hazánk ethnographiai viszonyainak sokkal helyesebb ismeretéhez juttatna. Az Akadémia végre ezáltal hazánk művelődési történetéhez az utókor számára nevezetes adatokat tartana fönn. Mert ezen számos helyen most észlelhető kétnyelvűség, a különböző nemzetiségi elemek közt folyó szellemi küzdésre mutat, s az önkénytes, a természeti szükségből eredő, ennélfogva föltartóztathatlan nemzeti beolvadás és összeforrás első stádiumát, tehát az átmeneti korszakot képezi, mely oly nagyfontosságú tünemény, miként a tudomány részéről méltán megérdemli, hogy egész folyama alatt pontosan észleltessék, s adatai a történelem számára följegyeztessenek. Ebbéli szerény nézetemet kívántam az academia nagyérdemű statistikai bizottságának figyelmébe ajánlani, azon hitben élvén, miszerint azon örvendetes szellemi solidaritásnál fogva, mely academiánk s a nemzet minden tagja közt fönnáll, ezt tehetni — e tárgybani illetéktelenségem daczára is — jogosult valék, sőt azt tenni kötelességemben v állott.*) Nagy László, jogtudor. — Nyitramegye fölirata a jan. 16-ki királyi leiratra : Felséges Császár és apostoli örökös Király, legkegyelmesebb urunk ! Nem az első meglepő benyomás alatt, melyet Felséged folyó évi január hó 16-iki kegyelmes leirata az országban okozott, hanem higgadt megfontolás után az egyetértő egész Magyarország viszhangozása mellett, vezérel azon meggyőződés, hogy folyó évi január 8 án kijelentett határozatunk törvényen túl nem terjeszkedvén, a kegyelmes leiratban fájdalommal tapasztalt fölindulást és nyilvánított fenyegetést, egyedül sajnos félreértés okozhatta. A Felséged által tevékenységre fölhívott bizottmány csak ott vehette föl alkotmányának fonalát, hol az erőszakkal félbeszakittatott, az 1848-iki törvényeknél, a midőn Felséged múlt évi October 20-ai kibocsátványának nincs más alapja, mint saját, habár legjobb szándéku akarata. Alkotmányos országban az akarat is csak a törvények korlátai közt indulhat ki boldogítólag, melyeket ha mellőz, a legszebb akarat is ismét könnyen visszavonható engedmény lesz, mely egy polikai érettségű népet ki nem elégíthet, a mely törvényeit tisztelni megtanulta. Alkotmányos nemzet és fejedelem csupán törvény ellen véthetnek, és a midőn nemzet törvényeihez hiven ragaszkodik, a fejedelem, ki neki a törvények teljes érvényét,habár ideiglenesen, elvonja,azzal a nemzetet, hogy vétkezett, nem vádolhatja. A megyei bizottmány a nép kifolyása lévén, mely a midőn ötét megbízta, az 1848-iki sarkalatos törvényeket, mint szent ereklyét, néki megőrzésül átadta, és igy azoktól csak az összes nemzetnek törvényes országgyűlésen megváltozható egy akarata mentheti föl. Ha az úgynevezett örökös tartományok népei, melyek alkotmánynyal nem is bírtak, fönnhangon kiáltoznak az *) Kétségkívül. A M. Tud. Akadémia örömest vesz minden jó akaratú figyelmeztetést. Sőt közremunkálásra is fölhív minden hazai tudományos erőt. Ezért bocsáta közre e tárgyban is közfölhivást, s a kebelében működő bizottságokat egyenesen oda utasitá, hogy az akadémia körén kívül közremunkálni ajánlkozó tehetségeket is hallgassa meg, s a török elfogadott munkákat tiszteletdíjban is részesíti. Ami a czikkíró által érintett észrevételeket illeti, azok kétségkívül figyelembe veendők. Az akadémia bizottsága hasonló esetekre gondolt, midőn különös észrevételekre, megjegyzésekre külön rovatot vont végül a táblázatba. Azon tisztelt lelkész uraknak ez okból, kik az akadémia által hozzájuk intézett rovatokat betöltik, ajánljuk figyelmébe Nagy László úr fönn közlött figyelmeztetéseit. Szerk.