Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)

1861-02-21 / 3309. szám

43- 3309. 12-ik évf­folyam Szerkesztési iroda: Szép-utcza 1-sél szám, 1-bő emelet E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közremé­nyek (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1­861. Csütörtök, febr. 21. Előfizetési VIDÉKRE,­­ estin félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. ért. Évnegyedre . . . írt 25 kr. a. ért. B­ÉCSI BÖRZE február 17-én, 1861. Adott Tar­ár tott ár föltételek: I POSTÁK, házhoz hordva:­­ félévre . . . . 10 írt 50 kr. a.[ért Évnegyedre . . 5 írt 25’kr. a. ért. ill. . 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj mruet■vajén mja t­yjign gQ ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Adott Tar­ Államadósság, ár­tott ár 6%-os osztrák értékben.......................100 frt 59.— 59 60 5%-os nemzeti kölcsön......................100 frt 76.60 76.70 5%-os metalliques................................100 frt 65.— 65.25 46,7%-os­­ 100 frt 66 60 67.­Földtehermentesitesiek. Gy6-os magyarországi......................100 frt 65.75 66 50 5%-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 63.50 64.— 5%-os erdélyi...............................100 frt 61.75 62.25 Velenczei kölcsön 1859 5% . . . . 100 frt 88.— 88 50 Zálog­levelek. A n. bank 6 év. 5%-os .... 100 ft pp. 101 — 102.— „ „ » 10 év. 57 -os . . . . lOOftpp. 97.— 98.— „ „ „ sorsolh. 5%........................lOOftpp. 90.75 91.— , „ „ 12 hó 57,............................lOOftpp. 99.50 100.— A n. bank sors. 5%...................100 ft a. é. 86.75 87.25 A gallicziai föld.­hitelintéz. 41­,%-os 100 ft pp. 88._ 89.—­­ Sorsjegyek. 1889-diki sorsolással...........................100 frt 104.— 106 — 1854-diki „ 100 frt 86.50 87.— 1860-diki „ 100 frt 81.75 82.25 Comp-rentpapirok 42 ausztral Ura...................15.50 16.— A hitelintézeti darabja...................100 ft a. é. 112.50 118 — Trieszti db.....................................100 ft pp. 128.— 125 — Dunagőzhalóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 99.50­ 100 50 Budai városközség db...................40 ft a. é. 37.60 38.— Eszterházy.........................................40 ft pp. 89.50 90.60 Salm .............................................40 ftt pp. 85.76 36.25 Pálffy ...................................................40 ft pp. 37.75 88.25 Clary .............................................40 ft pp. 85.50 86 — St. Genois.........................................40 ft pp. 86.­­ 86.60 Windisehgrätz....................................20 ft pp. 21.— 21.50 Waldstein..............................................20 ft pp. 24.75 26.25 Keglevicb.........................................10 ft pp. 15 25 15.75 Adott Tar- Elsőbbségi kötvények. *r tott 4r Államvasp..................................... 500 frank 161.— 152.— Lombard-velenczei....................... 600 frank 145.50146.50 Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94.— 95.— Osztrák Llyod............................1O0ft pp. 80- 81 — Részvények. Nemzeti bank (ez div.).................................781.— 734.— Hitelintézet 200 frt.......................................... 166.— 166.20 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt................... 568 — 561.— Duna-gőzhajózási társulat 500 frt....................410.­ 412.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 146.— 165.— Budapesti lanezhid 500 ft pp........................ 398.— 403.— Éjszaki vasút.............................................. 2145— 2147— Ausztr. államvaspálya................................. 291.— 292.— Nyugati vasút............................................... 184.60180 Pardubitzi vasút................................ . . 107. — 107.50 Tiszai vasút ................................................... 147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.).......................191.— 192.— Károly Lajos vaspálya (ex div)................... 168.­168 60 Graz-Köflachi..............................................HO — H2.— Adott Tat­­ár ott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 22.— 24.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Arotterdam ICO holl. frt (85 ft 52 kr a. é.) 37. — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90% kr) a1­, „ 126,— 126.50 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értekb.) „ — M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90% kr) 3 „ 126.50 126.75 Himburg 100 márk-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ m.— 111.50 London 10 font sterling. (100 ft 237­ kr) 6 „ 148 — 148 25 Pá­ris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 3% „ 58.50 58.60 Pénznemek. Korona ...................................................... 20.30 —.— Cs lázári arany.................................................6.98 —.— Be­rnes arany..................................................6.98 —.— Ns poleons d’or................................................11.84 11.87 Or­­ez imperiale................................................12.10 —.— Ezüst...........................................................147.--------­A nemzeti kölcsön papír szelvényei.... 140 — —. — Porosz pénztári utalvány..........................2.22% 2.23% PEST, február 1O. A január 16-ki leiratnak, úgy hisszük, volt egy nagyszerű következménye hazánkra, feje­­delemre, az osztrák tartományokra, sőt a kül­öldre nézve is. Hazánkban az octoberi diploma kiadása után az általános jelszó volt: elfoglalni a tör­vényes tért, a megyéket rendezni törvényeink alapján és semmi oly hatósági intézkedéseket sem tenni, melyek által ősi törvényeink sérel­­met szenvednének.­­ A január 16-ki legfel­sőbb leirat alkalmat szolgáltatott hazánk majd­nem minden törvényhatóságainak legelőször nyilatkozni s fölirattal járulni Ő Felségéhez. Ha végig tekintünk a jelesbnél jelesb föl­iratok hosszú során, hol egy 11 évig minden polgári jogtól megfosztott és sokat szenvedett nemzet törvényhatóságai a magyar nemzetet mindig jellemző nyíltsággal, az alkotmányos­ság és monarchismus érzése által mélyen át­hatva , egész hiedelemmel és komolyság­gal mondják el elvben tökéletesen egybe­hangzó nézeteiket, ragaszkodásukat a pragma­­tica sanctióhoz, mint kettős szerződéshez s kí­vánják annak nyilvános következményeként törvényes jogaink mindenbeni respectálását, ki fogja tagadni ezen egybehangzó nyilatkoza­tok fontosságát, ki fogja eltagadhatni, hogy ebben nagy tanúság fekszik mindazokra néz­ve, kik a monarchia jövőjére nézve tényező be­folyást gyakorolnak. Lehetetlen, hogy ezen föl­iratok hatással ne legyenek . Felsége előtt egy oly nemzet ré­széről tett egyhangú, komoly, de bizalmas nyi­latkozat, mely századokon keresztül mindig monarchi­us volt, mely az uralkodó házat nem egy veszélytől mente meg, s más­részt alkot­mányos és törvényes jogait mindig legszentebb kincseiként őrzé és védé, mely a közel elmúlt­ 11 évben tűrni és szenvedni, de ezen jogokról lemondani és a rendszer minden mesterséges és állandó behatásai után is megtörni s az abso­­lutismus eszközévé válni és félni nem tudott. Az osztrák tartományok lakóinál, ha való­­dilag föl tudják fogni ezen nemzeti nyilatko­zat horderejét, azon benyomásnak kellene ma­radandóvá válni, hogy az ő alkotmányos tö­rekvéseiknek nincs s nem is lehet őszintébb támasza, mint az alkotmányosság és törvé­nyesség érzetétől áthatott Magyarország, mely csak akkor fogná saját alkotmányát biztosít­va látni, ha a többi tartományok is vele min­denben egyenjogúakká válnak. Mi nem aka­runk szomszédainkon uralkodni, de ők is mondjanak le teljesen, tökéletesen és végkép arról, hogy Bécsből vagy Prágából intézzék a fejedelem idegen tanácsadói, hazánk alkot­mányos ügyeit. Miután, úgy hisszük, hogy nincs és nem lehet hosszú időre az ausztriai mo­narchiában jövője az absolutizmusnak s ha a népek ott is oly hőn s határozottan, mint ná­lunk, ragaszkodnak az alkotmányos jogokhoz, az itt is ott is bizton föl fog virágzani és erő­södni. — A magyar nemzet fölirataiban foglalt nyilatkozatai meggyőzhetnék erről a szomszéd tartományok lakóit s uj erőt és irányt önthet­nének az ő alkotmányos törekvéseikbe is. Nincs abban kétség, ha az isteni gondvise­lés megengedi, hogy a német-szláv tartomá­nyok egy valódi népképviseleten alapuló tör­vényhozásba velünk egyenjogulag egybegyül­­jenek s eltávolítják a fölöttünki uralkodási vágy legkisebb gyanúját a pragmatica sanctio által kimondott personalis unió alapján az egyenlő érdekek, egyenlő támaszra és megol­dásra találandnak. Ha valami, a föliratokban kifejezett egységes nemzeti vélemény győz­hetné meg ennek valódiságáról szomszédainkat. De bátran állítjuk, hogy a külföldnek is nagy tanúságul szolgálhatnak fölirataink. Még ezelőtt alig két évvel a Bach-kormány által fizetett külföldi sajtó csak rágalmat szórt reánk, hazug képet adó állapotainknak, annyira, hogy nemzetünket már a diplomatia a kimúltak so­rába téve, most minden államnál az érdekelt­ség irántunk nagy. Van, igenis van magyar kérdés, melynek mikénti megoldásától függ a monarchia sorsa, az európai százados egyen­súly alakulása. Midőn feliratainkat a külföldi sajtó nagy érdekeltséggel adja, lehetlen, hogy azon benyomást ne tegye mindenütt, miszerint bennünket alkotmányos jogaink teljes és töké­letes megadása nyugtathat meg egyedül. Midőn tehát fogalmunk szerint a föliratok oly határozottan a két oldalú kötést magában foglaló pragmatica sanctio alapján állanak s a jövőre nézve annyi tanúságot tartalmaznak : nagy volt meglepetésünk az Östr. Zeitungnak 14-ről hozott tudósítása felett, melyből kive­hető, hogy a Bécsben alakítani szándékolt bi­rodalmi tanácsban bizonyos számú helyt akar­nak hagyni a magyar korona országai számá­ra, azaz: azon államférfiak, kik Ő Felségének tanácsot adnak, ide nem értjük azon hazánk­fiait, kiket a fejedelem bizalma személye mellé állított— ezektől ezen eszme nem kerülhetett — még mindig számítanak oly magyar ország­gyűlésre, mely Bécsbe a birodalmi tanácsba, tagokat küldhetné? mely lemondván az alkot­mányosság fő atributumairól, a nép pénze és vére fölötti rendelkezésről,, magát egy biro­dalmi tanácsnak alárendelhetné? tehát ezen állambölcsek még mindig azt hiszik, hogy akadnának széles Magyarországban több oly független magas állású egyének , kik nemze­tük akarata és szentesített törvényeink elle­nére a birodalmi tanácsnak fölső curiájában helyet foglalnának. Azt hiszik, hogy e nem­zetre bármit oetrogrozni lehet, de nem látják, hogy ily octrogrozással kiirtják a lehető bé­kés kiegyenlítés reményét, elölik az alkotmá­nyosság megerősödése iránti bizalom csíráját, most, midőn a magyar országgyűlésre a meg­hívások szétküldettek, midőn annyi nehéz élet­kérdés megoldására nyugodt kedély kívántatik. Hinni akarjuk, hogy ezen tudósítása az „Östr. Zig“-nak minden alap nélküli és talán csak pium desideriuma azon kevés belátása állambölcsességnek, mely már eddig is annyi bajt hozott a monarchiára, annyi idegenséget szított a fejedelem és népek s viszont népek és népek között. Életkérdése Ausztriának igen könnyen meg­oldható.— Szükséges volt-e már a monarchia fönnállására Magyarország teljes megnyugta­tása ? ha igen, miután ezen országot csak törvényes jogainak teljes és tökéletes elisme­rése nyugtathatja meg egyedül, az államböl­csesség azt kívánja, hogy ezen jogok de bon foix et de bon coeur egész terjedelmükben is­mertessenek el. Ez az egyik út, mely, mint a história mutató, mindig sikeres volt. A másik az absolutizmus útja az erőhatalom és ostromállapot kíséreté­ben, ez hová vezet,mutatta a múlt 11 év, s hová vezetne most, midőn lehetnek hatalmasságok, kik ennek reményére építik nagyravágyó com­­binatióikat? L. M. (Igénytelen észrevétel a m. t. Akadémia által megindított statistikai adatgyűj­­tések érdekében.) Az Akadémia Statistikai bi­zottsága köztudomás szerint nagy érdekű munkássá­gát már megkezdette s meg vagyunk győződve, hogy az illető statistikai adatok beküldése végett megke­resett egyházi s világi hatóságok el nem mulasztand­­ják a kitűzött határidőig, jövő márt. végéig, ezen fölhívásnak eleget tenni. Alapos kilátásunk lehet e szerint arra, hogy az összegyűlendő közhitelességű adatokból összeállítandó részrehajlatlan statistica nyomán, a magyar koronához tartozó tartományok statistikai viszonyainak helyes ismeretéhez jutunk végre valahára mind mi, mind az összes tudományos világ. Ideje is valóban, hogy az eddigi bizonytalan conjecturák helyett már egyszer e tárgyban a pozitív valóság terére lépjünk. A mily roppant fontosságú Akadémiánk ezen kor­szerű vállalata­i a mily óriási mérvben el fognak térni, minden valószínűség szerint, annak egyes téte­lei — különösen ethnographiai tekintetben — az osz­trák hivatalos és félhivatalos statisticusok számaitól: azon mértékben előre látható, mennyire elkeseredett és szőrszálhasogató leend azon kritika, melynek se­gítségével elleneiik azoknak hitelességét s részrehaj­­latlanságát minden oldalról megtámadni és ostromolni fogják. Már csak ezen körülménynél fogva is az adatok használatánál s összeállításánál a legnagyobb óvatossággal s a részletekben is a legminutiosusabb pontossággal kellene eljárni, mit egyébiránt már maga Akadémiánk méltósága is megkíván. Sajátságos ethnographiai viszonyainkhoz kép­est, van nézetem szerint egy igen nevezetes momentum, mire az egyházi hatóságokhoz megküldött tábláza­tokban nincs tekintet, vagy legalább arra a körleve­lekben figyelmeztetés nem fordul elő. Ez, a hazánk igen számos vidékein s helyein uralkodó két­nyel­vűség. Természetes következése ez annak, hogy nálunk a különböző nemzetiségek kevés helyütt alkotnak zárt és tömörebb egészet, hanem vagy teljesen össze van­nak másokkal keveredve, vagy idegen nemzetiségtől körül­ölelt apróbb nyelvszigeteket formálnak; ennél­fogva szükségként annak kellett előállani, hogy az utóbbi esetekben vagy ott, hol a compactabb nyelv­­területeknek is, határai örülköznek: a nép egy része átvette a tulnyomóbb rész nyelvét s igy aztán ősi nyelvével együtt egy más nyelvet is egyformán be­szél, szóval : már jóformán a bölcsőben egyszerre két nyelvet tanul meg. Egy régibb statisti­ánk az ilyen magyarul is be­szélő más fajbelieket nem egészen helytelenül „fél­magyaroknak“ nevezi s számukat 1­­/2 millióra teszi, mi bizonyosan nincs túlozva. Ezen nyelvbeli dualizmus tekintetbevétele nélkül pontos statisti­át szerkeszteni nem lehet, sőt sok he­lyütt az illető lelkész uraknak is a tisztelt stat. bizott­ság azon kérdésére: minő ajkú a nép? lelkiis­meretes választ adni sem lehet. És épen az e tárgy­ban előttem nyilvánított kétségek szolgáltattak alkal­mat igénytelen soraim írására is. Állításom igazolására csak Szathmár megyére kí­vánok hivatkozni, melynek concret helyi viszonyai előttem tökéletesen ismeretesek. Itten a németek számát ezelőtt körülbelül 15,000-re, a románokét 70,000-re becsülték. Ezen 15,000 német mondhatni valamennyi egyformán beszéli, egyszerre tanulja meg a korcs sváb dialectussal a magyar nyelvet is, úgy­szintén a 70,000 román eredetű g. kath. között is bízvást tehetni 30,000-re azok számát, kik egyen­lően beszélik s használják mind a román, mind a magyar nyelvet, úgy hogy az utóbbira nézve köztök s a tiszta magyarok közt különbséget sem lehet tenni. Születési helyemen, Csomaközön, van 139 csak magyarul beszélő református, 677 magyarul és svábul, 576 magyarul és románul beszélő r. kath. és g. katholikus. Ha már valaki az illető egyházi sche­­matismusban a r. katholikusoknál a lingva hung. ger­­manicát, a g. katholikusoknál pedig csak a lingva románát látja bejegyezve, mindennek képzeli egyéb­nek, csak annak nem, a mi tulajdonképen, t. i. ma­gyar községnek, pedig az a nép általános nyelve, a más kettő csak mellékesen használtatik. Látni való tehát, hogy ha csak a származás vagy vallás ide nem tartozó categóriáit segítségül venni, ismérvül föl­állítani nem akarjuk : ezeket specifice sem németek­nek vagy románoknak, sem pedig magyaroknak ven­nünk nem lehet, hanem szükségképpen külön rovat alá kell őket soroznunk. Ellenvethetné valaki, hogy a statisticus nem fog­­lalkozhatik avval, hogy följegyezze, minden egyes ember hány nyelvet beszél. Azonban az nem helyes ellenvetés, mert a statistikának az individiumhoz semmi köze, az a tömegek tudománya,­s minden ta­pasztalati tünemény, mely tömegekben nyilatkozik, köréhez tartozik. Az itt előtüntetett nyelvbeli dualismusnak a ma­gyarországi statisti­ába való befoglalása, s az erre vonatkozó adatoknak megszerzése, semmi nehézség­gel nem jár, mert azokat az illető lelkész urak a legnagyobb biztossággal megadhatják; erre egyszerű figyelmeztetés elegendő. S míg ez egy részről őket sok habozástól megmentené, más részről az ellensé­ges kritikát leghatalmasabb fegyverétől fosztaná meg; minket pedig hazánk ethnographiai viszonyai­nak sokkal helyesebb ismeretéhez juttatna. Az Akadémia végre ez­által hazánk művelődési történetéhez az utókor számára nevezetes adatokat tartana fönn. Mert ezen számos helyen most észlel­hető kétnyelvűség, a különböző nemzetiségi elemek közt folyó szellemi küzdésre mutat, s az önkénytes, a természeti szükségből eredő, ennélfogva föltartóz­­tathatlan nemzeti beolvadás és összeforrás első stádiu­mát, tehát az átmeneti korszakot képezi, mely oly nagyfontosságú tünemény, miként a tudomány részé­ről méltán megérdemli, hogy egész folyama alatt pontosan észleltessék, s adatai a történelem számára följegyeztessenek. Ebbéli szerény nézetemet kívántam az academia nagyérdemű statistikai bizottságának figyelmébe ajánlani, azon hitben élvén, miszerint azon örvende­tes szellemi solidaritásnál fogva, mely academiánk s a nemzet minden tagja közt fönnáll, ezt tehetni — e tárgybani illetéktelenségem daczára is — jogosult valék, sőt azt tenni kötelességemben v állott.*) Nagy László, jogtudor. — Nyitramegye fölirata a jan. 16-ki királyi leiratra : Felséges Császár és apostoli örökös Király, legkegyel­­mesebb urunk ! Nem az első meglepő benyomás alatt, melyet Felséged folyó évi január hó 16-iki kegyelmes leirata az országban okozott, hanem higgadt megfonto­lás után az egyetértő egész Magyarország viszhangozása mellett, vezérel azon meggyőződés, hogy folyó évi ja­nuár 8 án kijelentett határozatunk törvényen túl nem terjeszkedvén, a kegyelmes leiratban fájdalommal ta­pasztalt fölindulást és nyilvánított fenyegetést, egyedül sajnos félreértés okozhatta. A Felséged által tevékenységre fölhívott bizottmány csak ott vehette föl alkotmányának fonalát, hol az erő­szakkal félbeszakittatott, az 1848-iki törvényeknél, a midőn Felséged múlt évi October 20-ai kibocsátványá­­nak nincs más alapja, mint saját, habár legjobb szándé­­ku akarata. Alkotmányos országban az akarat is csak a törvé­nyek korlátai közt indulhat ki boldogítólag, melyeket ha mellőz, a legszebb akarat is ismét könnyen vissza­vonható engedmény lesz, mely egy polikai érettségű né­pet ki nem elégíthet, a mely törvényeit­ tisztelni megta­nulta. Alkotmányos nemzet és fejedelem csupán törvény ellen véthetnek, és a midőn nemzet­ törvényeihez hiven ragaszkodik, a fejedelem, ki neki a törvények teljes ér­vényét,habár ideiglenesen, elvonja,azzal a nemzetet, hogy vétkezett, nem vádolhatja. A megyei bizottmány a nép kifolyása lévén, mely a midőn ötét megbízta, az 1848-iki sarkalatos törvénye­ket, mint szent ereklyét, néki megőrzésül átadta, és igy azoktól csak az összes nemzetnek törvényes országgyű­lésen megváltozható egy akarata mentheti föl. Ha az úgynevezett örökös tartományok népei, melyek alkotmánynyal nem is bírtak, fönnhangon kiáltoznak az *) Kétségkívül. A M. Tud. Akadémia örömest vesz minden jó akaratú figyelmeztetést. Sőt közremunkálásra is fölhív minden hazai tudományos erőt. Ezért bocsáta közre e tárgyban is közfölhivást, s a kebelében működő bizottságokat egyenesen oda utasitá, hogy az akadémia körén kívül közremunkálni ajánlkozó tehetségeket is hall­gassa meg, s a török elfogadott munkákat tiszteletdíjban is részesíti. A­mi a czikkíró által érintett észrevételeket illeti, azok kétségkívül figyelembe veendők. Az akadé­mia bizottsága hasonló esetekre gondolt, midőn különös észrevételekre, megjegyzésekre külön rovatot vont végül a táblázatba. Azon tisztelt lelkész uraknak ez okból, kik az akadémia által hozzájuk intézett rovatokat betöltik, ajánljuk figyelmébe Nagy László úr fönn közlött figyel­meztetéseit. Szerk.

Next