Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-24 / 3336. szám

azon­ban mégis igen helyesnek és szükségesnek tar­tom, hogy mindkét fél egyformán legyen állítva a jog­védelem tekintetében ; ha az egyik fellebbezhet, a má­sik is tehesse meg arra észrevételeit. Igaz, hogy ez esetben nem lehet új okiratokat fölmutatni, s az ítélet alapját megváltoztatni, de magának az ítéletnek fölfo­gására nézve is adhat oly szempontokat elő a fölebbező fél, melyekre nézve szükséges az ellenészrevételeket megtenni, mert az ítélet s annak indokainak fölfogása, magyarázása sokszor igen fontos arra nézve, hogy bi­zonyos irányt adjon a fölebbviteli bíróságnak. Nem csekély tekintetű dolognak tartom tehát, hogy az íté­let s annak indokai fölfogására nézve a másik fél is előadhassa észrevételeit, mert csak ez által látom a felek között jogvédelem tekintetében a tökéletes egyensúlyt fölállítva. (Közfölkiáltás: Maradjon a szer­kezet.) Az 57-ik §-ra nézve. Széher Mihály: E §-ra nézve nem vagyok tisztában. Általában nem tudom fölfogni, hogy eddig minő stádiumok állapíttattak meg a fölebbezésre az albizottmány által. Ezt tartom az igazságkiszolgálta­tás legnagyobb akadályának. A fölebbezés és végre­hajtás körében forog minden. Én úgy fogom föl az al­bizottmány munkálatát, hogy az ítélethozásig, a pernek ítélet által leendő befejezéséig, semminemű fölebbfo­­lyamodásnak, — legalább birtokon belül — nincsen helye. Ha az 57-ik §. így áll: „a fölebbfolyamodás beérkeztével, a bírósági percsomóban létező összes periratok a fölebbviteli bírósághoz eredetiben föl­terjesztendők“, — ekkor például én biztosítást nye­rek, és az ellenfélnek joga van birtokon kívül föl­­­folyamodni, összepakolják az iratokat, felküldik a fölebbviteli bírósághoz , s ez által megakasztatik a per. A fölebbezésnél a birtokon belüli és kívü­li helyzetre különös figyelemmel legyünk, máskép ezért nem érünk. Erre nézve fölvilágosítást kérek. Rudnyánszky Béla: Talán azt lehetne mon­dani: „a szükséges periratokat.“ Széher Mihály : Azon eszmét szeretném kife­jeztetni, vagy külön §-ban vagy betoldva ebbe, — nem vagytok jártas e munka mechanikumában, — hogy a pernek ítélettel leendő befejezéséig, egyátalában ne legyen felebbvitelnek helye, legalább semminemű bir­tokon belüli felebbezésnek. Szabó Imre: Mi a biztosítási végrehajtást il­leti, számtalan eset volt váltóeljárásoknál, hogy felpe­res igazolván követelésének a per folyta alatti veszé­lyeztetését, a biztosítás elrendeltetett, s az ellenfél e végzést fellebbezte; de azért az a per folyamát nem gátolta legkevésbbé sem,minthogy csupán azon adatok, melyek a biztosítási kérdés megbírálására szüksége­sek voltak , terjesztettek föl, s az alatt, míg a bizto­sítás kérdése a főtörvényszék vagy hétszemélyes tábla elhatározásától függött, a per maga tovább folyt, és sok esetben el is döntetett. Rudnyánszky Ferencz : Nincsenek azon esetek meghatározva, melyekben fölebbfolyamodással lehet élni, miből azt lehet következtetni, hogy minden végzés ellen fölebbfolyamodással lehet élni. Szabó Imre : Ez a váltótörvényben meg van határozva, s azért nem tartottuk szükségesnek azt itt különösen kitenni. Kiss Andor: Itt mindkét eset össze van fog­lalva, pedig szükséges különbséget tenni; annálfogva így módosítanám a szerkezetet: „a fölebbfolyamodás­­ beérkeztével az illető irományok, fölebbvitel esetében pedig az összes periratok a fölebbvi­teli bírósághoz eredetiben fölterjesztendők.“ Horváth Boldizsár : Talán igy lehetne a szer­kezetet módosítani: „az illető iratok azonnal, fölebbvi­tel esetében pedig 8 nap lejártával az összes perira­tok stb. fölterjesztendők.“ (Közhelyeslés.) Tóth Lőrincz : Múlhatlanul ki kell tenni, hogy az ellenészrevételek beadásától számítva kitűzött 8 nap lejártával az összes periratok felterjesztendők. Horváth Boldizsár föolvassa a módosított szer­kezetet, mely közfelkiáltással elfogadtatott. Az 58, 59. és 60. § ra észrevétel nem volt. A 61. §-ra : Rudnyánszky Ferencz : Bátor vagyok azon kérdést intézni a nm. tanácskozmányhoz, hogy ezen semmiségi panasznak mikor van helye; akkor pl. azon esetben, ha a bíró fogalma szerint elég időt adott, de én azzal megelégedve nem voltam, van-e nekem jogom rögtön a felebbviteli bírósághoz semmiségi panaszszal járulni. Mert nincsen kimondva, várjon a pernek ítélet általi elintézése előtt hozott végzések ellen, azonnal lehet-e semmiségi panaszszal élni, vagy csak a per végleges eldöntése után az ítélet ellen, é­s pedig akárhányszor előfordulhatnak az imént fölolvasott §-ban előszámlált esetek, még a per befejeztetése előtt. Thanhoffer Pál : Meggyőződésem az volt, hogy csak az ítélet után, miután a bíró már világos jogsérelmet okozott,­­ van a semmiségi panasznak helye. Kiss Andor: Ha jól fogtam föl Rudnyánszky Fe­rencz úr előadását, ő azt kérdezte, vájjon a semmiségi panasznak van-e helye a per folyama alatt, mert ha a per folyama alatt lehet semmiségi panaszszal előállani, akkor a 61-ik §-ban előszámlált 9 eset valamelyikével mindig meg lehet a pert akasztani. S így azt hiszem, hogy a semmiségi panasznak csak a pör befejezése után lehetne helye. Zsivora György: Ha a 61. §-ban felsorolt eseteket vesszük, azokból látszik, hogy kellett a pör­­ben már végítéletnek lenni, így például a 8-ik pont világosan azt mutatja, midőn azt mondja : „Ha a ha­tározat érthetlen stb.“ S­z­éh­er Mihály : Ellenben például hozom fel az 5-ik pontot, mely azt mondja : „Ha a biró vagy bí­róság valamelyik tagja személyes viszonyainál fogva érdekeltség vagy elfogultság alatt áll.“ Ezen eset azon kérdés elintézésénél is fölmerülhet, midőn valaki ha­lasztást kér, s oly biró állíttatik részt­ vettnek a végzés hozatalában, ki elfogult vagy érdekelt. Hanem fejezzük ki világosabbban azt, mit a törvény­nek a fö­lebbe­­zésre nézve határozni kell, ha azt állítom, hogy oly biró vett részt a végzés hozatalában, ki érdekelt, ezen pont alapján semmiségi panaszszal élhetek, mielőtt az ítélet meghozatott volna, s ezzel megakasztom a fő ügyet, mi csak még sem mehet. Rudnyánszky Béla: Ha a 60-ik § ban azt mondjuk, hogy a semmiségi­­panaszok az 1840-ki XV. t. czikk II. része 134-ik §-sának megszorítása mellett adathatnak csak be, úgy hiszem, e hivatkozással a dol­gon segítve lenne. (Fölolvassa a mondott 134. §-t.) Z­á­d­o­r György : A régi gyakorlat szerint azon okok, melyek oppositióra szolgáltattak alkalmat, épen oly semmiségi okok voltak, pl. ha nem illetékes bíró által hozatott az ítélet, vagy nem idéztetett a fél; s igy azon eseteket fönn lehet tartani, melyek a szerkezet­ben elő vannak sorolva. Pest, 1861. Jueiizer István : zsator vagyon a nm. tanács­­kozmány figyelmét e pontra különösen fölhíni. Azt tar­tom, hogy ha a váltóé járás a polgári viszonyokra is behozatik, ezen pont egyike a legkényesebbnek, mert miután kimondjuk, hogy semmiféle perorvoslatnak, parancsolatnak helye nincsen, ne zárjuk el a féltől azt, hogy időközben semmisítésért folyamodhasson. A polgári élet minden viszonyaira nem lehet oly szű­k kört szabni, mint a­milyen a váltóeljárásnál kiszabva van. Ha elzárnák a féltől a kellő módokat, melyek által magán segíthet, akkor az elmarasztottnak sokszor igen nagy s pórolhatlan kárt okoznánk. A váltóeljárásnak, a polgári viszony bonyolódottságánál kellő elővigyá­zat nélküli alkalmazásával, úgy járnánk, mint azon építőmester, ki megmérve a falakat, a tetőt akarná meghatározni. Itt oly perekről is lehet szó, melyeket nem lehet azon szűk rámába szorítani. Hogy azon régi elvtől „potior ratio incatti habenda“ sokan eltérnek, azt a váltói eljárás okozza, miután ott csak pénzbeli kötelezettségekről lévén szó, igaz, hogy ezer eset kö­zel alig van itt, hol alapos kifogásról van szó ; igen, de más polgári perekről ezt általánosan mondani nem le­het; ezekben tehát a perbefogott biztosítását sem sza­bad szem elöl téveszteni. (Közfölkiáltás: Maradjon a szerkezet!) A 62. 63. 64. 65. s 66. §§-ra észrevétel nem volt. A 67. §-ra nézve : Rudnyánszky Ferencz : Különösen az ellen szólalok föl, hogy az elrendelt árverés fölfüggesztetik, mert nincsen könnyebb a világon — különösen, miután az albizottmány 9 pontot talált föl a semmiségi pana­szok beadhatására, — mint, hogy azon esetben, midőn az ügy már minden bíróságot megjárt, s kellőleg meg van vizsgálva, — a végrehajtási árverés semmiségi panaszszal megakadályoztassék. — Az eddigi tapasz­talásból is rájöhetünk arra, hogy az igazság-kiszolgál­tatást ily eljárás nem mozdítja elő, s igy az árverés fölfüggesztését semmi esetre nem tartom helyesnek ; ily esetben az árverésből befolyó összeg biztosítás vé­gett a bíróságnál letéteményeztethetik. Szabó Imre: Ezek oly dolgok, melyekben igen nehéz volt a Scyllát és Charybdist is elkerülni. Zsivora György : Oly eset is volt, hogy nem az elmarasztalt félnek, hanem más idegennek vagyona íratott össze, és rendeltetett elárvereztetni. Azelőtt ily végrehajtás ellen opponálni lehetett, de most a bírói parancsok megszűnvén, az illető fél nem tudna magán segíteni; azért biztosítása tekintetéből maradjon meg a szerkezet. Széher Mihály : Én Rudnyánszky Ferencz úr­ral kezet fogok, s azt hiszem, hogy a legnagyobb visszaélés az árverések elhalasztása által követtetik el. Hivatkozom e részben a volt főtörvényszék tisztelt tagjaira, hogy nem adatott-e be 4—5-ször árverés el­leni folyamodvány, s igy ezen paragraphusba vagy ha­táridőt, vagy fokozatot kellene tenni, miszerint az illető másodszor csak birtokon kívül folyamodhasson az ár­verés elhalasztásáért. — Vannak esetek, hol az adó­sok 7 —8-szor alkalmatlankodnak ily boszantó félebb­­folyamodásokkal. Helyeslem azt, hogy védjük a nyo­mott panasztott embert, de ne nyújtsunk alkalmat arra, hogy végtelen halasztások által a végrehajtás késlel­tessék. Azt indítványozom tehát, hogy azon alapos okoknál fogva, melyeket L. Szabó Imre úr fölemlített, az illető egyszernél többször árverés ellen ne folya­­modhassék, mert ha e részben nagy, lényeges hiba kö­­vettetett el, az az első alkalommal történt, melyen, ha a királyi tábla segített, birtok­a belől ne használtas­sák több halasztó lépés, különben soha ezért nem érünk. Kapczy Tamás: Kérdem: ily lényeges hiba nem követtethetik-e el a második alkalommal is ? Ily esetben régi időben az alperes kártérítést kérhetett a biró ellen is. (Azt most is teheti!) Igazsága van most. Melczer hétszemélynök urnak, hogy más az, midőn váltóról van szó, s a jelen esetben oly kár következ­­hetik az illetőre, melyet kipótolni többé nem lehet; — maradok azért a szerkezet mellett. Z­á­d­o­r György : Méltánylom azon okokat, me­lyeket J. Széher Mihály úr fölhozott, s ismételve mon­dom, hogy nálunk most az oppositio eseteit pótolja ezen semmiségi folyamodás. A régi időben sem volt a binalis oppositionak helye , így én is azt mondom, hogy első alkalommal adja elő az illető az elhalasztás­nak okait, s azontúl csak birtokon kívül orvosolhassa sérelmét. Kapczy Tamás: Régi időben az illető fél má­sodszor brachiumért folyamodott a közgyűléshez, és hogy ha az általa előadott okokat a közgyűlés helye­seknek találta, a brachiumot el is rendelte, s így régi időben is módjában volt az illetőnek — ha igaztalan­­ság történt rajta — másodszor is folyamodni. Széher Mihály: Még egyszer ajánlom fönnebbi indítványomat a nyélt­ tanácskozmány figyelmébe, s hivatkozom a közhangulatra, hogy mily botrányt oko­zott az árverés körüli eljárás. — Igaz az, mit t. Kapczy úr mondott, lehet oly eset, hogy a második alkalommal is követtetik el hiba. De oly embernek, kinek az árve­résre három hónapot tűznek ki, s feljebbfolyamodá­­sára ismét három havi halasztást engednek, s lesz elég alkalma kieszközölhetni, hogy a felsőbb biró ha­tározata előbb érkezzék meg. De ötszáz eset közöl alig lesz egy, melyben az árverési végzés alaposan tá­­madtathatik meg, különösen már második alkalom­mal, mert többnyire csak chicane-ból folyamodnak. Térjünk el az osztrák eljárástól, mely ellen az ország indignálva van, mert akár­hány esetet tudok, hol 4—5, sőt 6-szor is recuráltatott ugyanazon árverés, példát tudnék reá mondani itt Pesten, hol egy ismert alperes úri­ember 3—4 év óta hozza hitelezőit merő árverési folyamodásokkal — már ilyet rendezett igaz­ság-kiszolgáltatás még sem tűrhet. H­o­r­v­á­t­h Boldizsár: Azt tartom, hogy a 67. §-ból a „közárverés“ szó kihagyandó, mert különben ellenkezésbe jövünk a 100. §-al, mely igy szól: „Fel­­lebb­ folyamodásnak csak az igény s a kielégítési sorrend tekintetében van helye, s a végzés kézbesíté­sétől számítandó nyolcz nap alatt benyújtandó, azon­ban az árverést csak az igényre nézve történt felebbfo­lyamodás függeszti föl.“ Zsoldos Ignácz : A szerkezet mellett nyilatko­zom, és pedig azért, mert nem vettem észre, hogy va­laki csupán egyoldalúlag venné a dolgot, t. i. a hite­lező tekintetéből, s nem az igazságkiszolgáltatás szem­pontjából. S miután nem csak a hitelező, hanem az adósnak biztosságáról is kell gondoskodni, és sokkal jobb a „praevenire“-t, mint „praeveniri“-t játszani , jobbnak tartom , ha az árverés meg­tartása az­által , hogy fölfolyamodás történhetik iránta, meggátoltatik, mintsem , hogy akkor, ha az már megtörtént, történik az árverés megsemmi­sítése. Az árverés megtartására nézve azt sem tarta­nám igazságosnak, hogy az illetőnek csak az egyszeri folyamodást engedjük meg s et a másodikból kizárjuk, mert mint Kapczy Tamás úr igen helyesen érintette, ha egyszer követnek el igazságtalanságot valaki ellen, s ő az árverés elhalasztásáért folyamod­ó, nem tudom az igazsággal megegyeztetni, hogy midőn másodszor követnek el rajta igazságtalanságot, miért ne legyen joga másodszor is elhalasztásért folyamodni. Ennél­fogva a fennebbi szerkezetnél kívánok maradni. Horváth Boldizsár: Bátor vagyok indítvá­nyozni, hogy méltóztassanak ezen kérdés eldöntését akkorra halasztani, midőn a végrehajtásra megyünk át, s hiszem, hogy meg fognak győződni arról, hogy a „közárverés tartása“ kifejezés tökéletesen felesleges, és ellentétben áll a 100 §-al. Azt é­rem, ha az illető a végrehajtás ellen folyamodik, de a végrehajtás iránti fe­jezet úgy van kidolgozva, hogy a végrehajtás határ­napja az ellenfélleli megállapítás nyomán határoztatik el; nem fogom föl tehát, hogy mikép folyamodhatik az illető az árverés ellen, midőn meghallgattad iránta, s midőn a 100. §. ezt mondja : „fölfolyamodásnak csak az igény s a kielégítési sorrend tekintetében van helye stb. s az árverést csak az igényre történt fölebb­folyamodás függeszti fel.­­ e szerint tehát még a ki­elégítési sorrend sem akadályozza az árverést Ezen §-sal tehát tökéletesen ellentétben állván a 67. §, an­nak tárgyalását felfüggesztetni kérem. Thanhoffer Pál: Helyén van, kérdezni, vál­jon hasznos-e, czélszerű-e, hogy az árverés ellen meg­engedtessék a fölebbfolyamodás. Részemről nem tu­dok képzelni esetet, melyben valakinek ingatlan birtoka törvénytelenül, jogtalanul elárvereztethessék. Mert mikép történik valaki ingatlan vagyonának elárvereztetése ? Először bíróilag el kell marasztani az illetőt,­­ ekkor az ítéletet neki kézbesítik. Már azon eset föl nem merülhet itt, hogy az elmarasztott fél meg nem hallgattatott volna, miután az ítélet kézbesítése után felsőbb bírósághoz is folyamodhatik; tehát e szempontból sérelem nem foroghat fenn, és az elma­rasztott nem mondhatja, hogy jogtalanul marasztalott el, vagy illetéktelen bíróság hozott ítéletet ellene ; e szerint az ítélet jogérvényre emelkedvén — felperes végrehajtásért folyamodik, s kijelöli specialis hypo­­thekául az alperes házát vagy birtokát, — ekkora végrehajtás elrendeltetik, s annak bejegyzése a telek­könyvi hivatalnak meghagyatik ; ezt ismét megkapja a fél, és ha ez által valamely törvénytelenség követte­­tett volna el rajta, ismét joga van a végrehajtásnak a jószágiai bekebeleztetése ellen folyamodni, — ha nem teszi, a végrehajtás jogos és törvényessé válik. Ezután a végrehajtásra feljogosított a vagyon megbecsültetéséért folyamodik, s az elrendeltetik; — ezen végzés ismét közöltetik az alperessel, s ha ellene nem folyamodik,mi sérelme van? Mert folyamodott volna, ha sérelemmel lett volna összekötve. Végre, midőn mind­ezen stádiumokon a dolog keresztül ment, most akarja az alperes az árverést az utolsó stádiumban meg­akasztani. Lehet-e tehát oly eset, hogy az árverés ellen jo­gosítva volna az alperes fölfolyamodni ? Ez az ingó vagyonra nézve megtörténhetik, de az ingatlan va­gyonra nézve a közárverés ellen egyszer is megen­gedni a folyamodást — nem látom igazságosnak, azért azon szónak „közárverés elleni folyamodvány“ kitöröl­­tetése mellett szavazok. (F­a­b­i­n­y­i Teofil közbeszól : Hátha nem volt kihirdetve az árverés.) Akkor a bíró­nak nincsen joga megtartani az árverést. (Fabinyi: De ha mégis megtartja ?) Ily bíróságot nem is képzel­hetek magamnak, mert ez valóságos jogbitorlás lenne. Eötvös József: Épen azért, mivel ily esetek előfordulhatnak, kell rendelkezni, s valamint igazsá­gosnak tartom a folyamodási jogot egyrészről, úgy másrészről gondoskodni kell, hogy az árverés igen hosszú időre el ne halasztathassék­. Én e részben két izbeci folyamodást engednék, de ennél tovább nem mennék. Tóth Lőrincz: Vélekedésem szerint addig alig lehet e tárgyhoz alaposan szólni, míg az egész végre­hajtási rendszer előttünk nem fekszik. S miután a tár­gyalás alatt levő kérdés tisztán végrehajtási kérdés , annak felvételét akkorra kívánom halasztani, midőn a végrehajtásról szóló fejezet kerülend tanácskozás alá. (Közhelyeslés) Elnök: Úgy látom, hogy a 67. §, a többi tar­talmára nézve elfogadtatik, és csupán csak a közárve­résre vonatkozó kérdés halasztatik azon időre, midőn a végrehajtásról szóló fejezet kerülend tanácskozás alá. (S ezzel az ülés eloszlott.) Kiadja és nyomtatja Emsch Gusztáv, Magyar Akad. nyomdász. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigsr­onés . ■ ... i , i————■————————11 Tizenhatodik ülés. 1861. mart. 1. Elnök: Folytatni fogjuk a tegnap félbesza­­kasztott tanácskozást. Ennek következtében Rudnyánszky Béla olvassa a polgári alaki jogra vonatkozó IV. fejezetet a végre­hajtásról. A 68.­­­s 69. § ra észrevétel nem volt. A 70. §-ra nézve : Széher Mihály: Bocsánatot kérek, ha fölszóla­lok. Meg vagyok győződve nagyon is előre haladt időnknél fogva, hogy excellentiád épen úgy, mint mindnyájan sebesen szeretnénk a dolgon keresztül menni. De ez a munkálatnak azon része, mely közvet­lenül legtöbb embert érdekel. Ezen végrehajtási fejezetnek mindjárt 72. §-ánál felebb­ folyamodással találkozunk, minthogy azonban e fejezetben hivatkozás történik az 1836-iki törvényre s ismét a váltó-törvényre is, nem vagyok egészen tisz­tában, tulajdonképen mi felebbezhető, mi nem ? A fe­­lebbezhetés az egész munkán mindenütt átvonul, fi­gyelmeztetem annálfogva a nm. tanácskozmányt, hogy az utolsó időben az osztrák igazságszolgáltatás ellen nem a per instructiója tekintetéből volt annyi tö­mérdek kifogás, hanem azért, mert minden egyes kér­dést lehetett felebb vinni, és így a végrehajtás tekin­tetében, hol három gradus létezett, melyek egyike sok­szor hoszabb volt mint maga a per, találkoztunk leg­több nehézséggel. A nm. tanácskozmánynak itt kel­lene tulajdonkép a dolgon segíteni, mert különben mi épen azt, mit elkerülni akarunk t. i. a lassú igazság­szolgáltatást fogjuk előidézni. Szerintem a felebbe­­zésre nézve, mert nem tudom magamat tájékozni, hogy mit lehet felebb vinni és mikor ? — elvileg kellene mindenek előtt megállapodnunk, a stylistika azután könyebb valami. Azt gondolnám, hogy azon uraknak, kik teljes alappal oda nyilatkoztak, hogy az illető felek ne le­gyenek elzárva semmi kérdésnél a felebbviteltől, elég­tétessék ; de másrészről, hogy az igazságszolgáltatás se húzódjék a véletlenig, és hogy ne gátoltassanak a felsőbb törvényszékek a perek előadásában annyi tömérdek haszontalan egyes felfolyamodások által — jól van, állítsuk fel elvileg a végrehajtásoknál minden kérdésnek felebbezhetését, de igyekezzünk azon, hogy több kérdésnek csak egyszerre a felebbezhetése enged­tessék meg. Példával fogom a nm. tanácskozmányt jobban felvilágosítani. Van ingó és ingatlan végrehaj­tási vagyon. Az ingót illetőleg a végrehajtás megkezdetik a zálogolással, az ingó vagyon lefoglaltatik, megbecsül­tetik és azután árverés tűzetik ki. Azt indítványozon tehát, hogy ne lehessen mind­eme stádiumokat egyen­ként felebbezni, tehát a foglalást, becsüt, árverést kü­­lön külön, hanem a felebbvitel engedtessék meg min­den ilyetén bírói eljárás ellenében cumulative t. i. mi­után a bíróság az említett stádiumokon már keresztül ment, csak akkor lehessen akármely félnek egyik vagy másik, vagy mind a három kérdést egyszerre feleb­bezni. így igen sokat gazdálkodtunk meg az idővel s a feleket teljességgel nem zártuk el jogaiktól, külön­ben ha ez nem történik ,s a végrehajtási zálogolás ellen lehet recurálni, a per visszajő, ekkor ismét becsli ellen, harmadszor ismét az árverés ellen s mi több, ezen egyes stádiumoknál is többszörösen, kétszer háromszor felebb folyamodhatik a fél, mint a mai sze­rencsétlen procedúra mellett történik, akkor a perle­kedésnek vége nem lesz s ismét ott vagyunk, hol eddig voltunk. Ezen általam előterjesztett eszmét illetőleg ha­sonló iránynyal én már találkozom e munkában az in­­gatlanságok végrehajtásánál, hol ezen cumulatiónak már találom némi nyomát — csakhogy maga az eszme talán nincsen egészen érthetőleg formulázva, — én te­hát e fonalon tovább menve azt mondanám : Az ingatlanságoknál megtörténik a foglalásba birói becsű, ha többen vannak betáblázva, az árvere­zési feltételek meghatározására nézve a hitelezők ösz­szehivatnak, ezekkel megtartatik a tárgyalás­ még a hitelezők kifizetési sorozata, árverés,­ és ha igény lé­tezik, erre nézve is; a­mint azután mindezen stádiumo­kon keresztül ment a bíróság, akkor lehessen itt is ezen utolsó határozat ellen bármelyik félnek feljebb folyamodni, egyszerre mindazon sérelmeire nézve, mik rajta netalán egyik vagy másik eljárásban vagy foko­zatban elkövettettek, és így ne külön külön menjenek fel az egyes kérdések a kir. táblára, hanem mind együtt véve. Ezt ajánlanám egyelőre a nm. tanácskozmány­nak és ha ebben megállapodunk, az egyes fejezeteknél nem fogunk megakadni és egymást kérdezni, ha váj­jon egyik vagy másik felebbvitel el van-e tiltva a vál­tó törvény szerint, vagy az hát tulajdonképen mikor eszközölhető ? Nagy baj itt még az, hogy jelen munkálatban a felfolyamodást illetve a felebbvitelt külön engedjük meg s külön ismét a semmiségi panaszt is, noha a váltó törvény szerint a felebbezésekkel a semmiségek össze vannak kötve. Ha ezen munkálatban nem történik alapos s igen igen óvakodó intézkedés a semmiségi panaszok iránt, akkor azon 9 eset, mely a 61-ik sza­kaszban fel van számítva, hogy mikor lehet semmiségi panaszszal élni, tömérdek sok peres kérdésre nyúj­­tani alkalmat; azért ezen 9 szakaszra, melynek utol­sója ép igen nagyon tágértelmű, különösen figyelmez­tetem a nm. tanácskozmányt. Rövidebb perünk soha sem lehet, mint a szóbeli, az 1836. 20. t. sz. értelmé­ben, s erre vonatkozólag azt állítja fel a 9-ik szakasz, hogy felebbvitelnek sommás szóbeli perekben csak birtokon kivü­l lévén helye, ez a végrehajtást s álta­lában az oda ítélt jogok birtokba vételének eszközlé­sét csak a semmiségi esetekben .... gátolja. Már most mint ügyvéd tudván azt, hogy a szóbeli perben hozatott ítéletre nézve a végrehajtást a semmiségi p­a­nasz megakasztja, kikeresek valami pontot a 61-ik szakaszból, például a 3-dikat és a per folyama alatt kérek magamnak hosszabb határidőt adatni a védelem­re. A biró nem adja meg a határidőt mint magában alap­talant, hanem elmarasztal; most hivatkozom a semmi­ségre, mely azt mondja a 61-ik szakasz 3-ik pontban:„ha a féltől az Ugye vagy védelme előadására szükséges ele­gendő idő megtagadtatok“ — és ez elég alkalom arra, hogy a legvilágosabb szóbeli pörben semmiség alap­ján a végrehajtást is megakaszszam, meghiúsítsam. Ez így nem maradhat, miket tehát practice elő­terjesztve s hivatkozva a közvéleményre, miszerint az osztrák törvénykezésnek nem volt rosszabb része mint az, hogy minden egyes kérdés külön fellebbezhető volt, mely tekintetben különösen a főtörvényszék tag­jaira hivatkozom, hol ily végnélküli felebbezési esetek halomban fordultak elő, bosszantására minden jobb érzelműnek s az igazság kiszolgáltatásának, mert a legfőbb ítélőszékhez még­sem ment fel annyi kérdés; kérem a nm. tanácskozmányt, méltóztassék indítvá­nyomat a cumulativ fellebbezésekre nézve elfogadni, s a semmiségi panaszokat a fellebbezésekkel össze­kötni, különben nem bonyolódunk ki hosszadalmas s a hazában nem ok nélkül megutált perlekedé­sünkből. Elnök: T. Széher úr indítványa két részre osz­lik. Az egyik az, hogy a fölebbvitelre nézve bizonyos stádium állíttassák föl, úgy, hogy ne az egyes kérdé­sekben, hanem a kérdések összeségére nézve lehessen csak fölebb vinni az ítéletet, — indítványának másik része a semmiségi panaszra vonatkozik, miszerint ne legyen a feleknek alkalmuk semmiségi panaszok által a per folyamát megakasztani. Miután az albizottmány a fönnálló törvényekhez alkalmazta javaslatát, ha most más alakban méltóztatnak intézkedni, kérdés, váljon az a nm. tanácskozmány hatásköréhez tarto­zik-e, s jogosítva érzi-e magát a perrendtartásra nézve ezen — habár czélszerű — változtatást tenni. Széher Mihály: Indítványom csak a német perrendtartási eljárást szorítja meg. Z­s­o­l­d­os Ignácz: Nemcsak a közvéleményre, de a valóságos bírói praxisra hivatkozva, tapasztalásom­nál fogva állíthatom, hogy az eddigi, sajátképen a mos­tani perrendtartásnak alig van nagyobb hibája, mint az, hogy örökös felebbvitelekkel gátolja az ügy eldön­tését. Én nemcsak a felek bátorsága, de a bírói ön­kény korlátozása és a bírói hibának helyrehozása te­kintetéből is barátja vagyok annak, hogy a fél orvos­lást nyerhessen, ott, hol valóságos sérelme van. De ellenben annak, hogy az ügy menetele, minden mellé­kes fölfolyamodás által megakadályoztassék és végel­döntése sok esetben lehetlenné tétessék, pártolója nem vagyok. Tudjuk, hogy a régi törvény­ alatt lehe­tett a sérelmeket bírói parancsolat által is orvosoln­i, lehetett appellálni, de avval nem volt magának­ az ügynek menete megakasztva. Tudjuk, hogy a törvény­kezésben, melyre itt egy részben hivatkozás történik­, igen sok eset van kivéve a mellékes felebbvitel alól. A­mi azt illeti, hogy a semmiségi kérdések ne külö­­nöztessenek el a felebbviteltől, én azt hiszem, hogy épen ezt a vártörvénykönyvben világosan kifejezve találjuk, és ez az igazság kiszolgáltatását nem nehe­zíti. Részemről tehát az előttem elszólott t.jornak indít­ványát pártolom. (Folytatása következik.) Barátok tere 7. %t- a.

Next