Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-28 / 3338. szám

szereiről, milyenek például Zang, Koranda és Schu­­szelka urak, zeng által füleimbe, nekem legalább, merőben mint a dissonantia és nem mint harmónia eszköze jelenik meg. Szívesebben alapítom reményei­met magukra az osztrák birodalom azon népeire, kik már most szinte kinőnek az absolutismus járszalaga alól, és indulóban vannak, hogy magukat az alkot­mányosságba belenőjék. Igaz, hogy igen fiatal és ta­pasztalatlan még az ő alkotmányosságuk, — melynek őszinteségét én azonban kétségbevonni egyáltalában nem akarom — de annál régibb önszeretetü­k és gya­korlati józan eszük. A mi hazánknak közjogi állását az uralkodó ház és a velünk együtt ugyanazon fejede­lem alatt élő népek irányában illeti, ezt a pragma­tici sanctio és sarkalatos törvényeink megfejtik ugyan, azonban az idők folyama, az anyagi érdekek fejleménye, összeszövődése és szétragozása, némely pénzügyi és anyagi érdekeket, úgy némely közös ügyeket illető kérdéseket megoldásul mostanra hagy­tak föl, melyeket sem régibb sem újabb törvényeink, ha tekintjük a megváltozott körülményeket, nem fej­tenek meg. És mivel már most az említett népek is belépnek az alkotmányos jogok élvezetébe, ezek a kérdések, a mi sarkalatos alkotmányos jogaink föltartása mellett, csak az ő befolyásuk mellett intéztethetnek el, és így nekünk, velük fog kel­leni értekeznünk, és arra nézve, hogy ezek iránt jövendőben mi legyen a dolgok rendje, és azok mi módon kezeltessenek és tárgyaltassanak, velük fog kelleni értesülnünk és eligazodnunk. És én ezt ked­vező körülménynek tartom. Nekem úgy látszik, hogy a Lajthán innen és Lajthán túl, igen sok felesleges vita folyik az iránt, hogy mi ? vagy az osztrákok va­gyunk-e szeretetre méltóbbak ? Én azt tartom, hogy ha nem lehetünk is egymásba szerelmesek — és erre kölcsönösen nincsen okunk — szeressük legalább mind­ketten okosan önmagunkat, és bizonyosan köny­­nyebben fogunk eligazodni. A jól értett egoismus legszükségesebb kelléke minden alkotmányos nép­nek. És azért hiszem is, hogy mi eddig osztrák állam­férfiak és Bureaokratákkal sikerülni nem akart tud­­nillik hogy elvégre megértsük egymást, az sikerülni fog az osztrák alkotmányos népekkel, és hogy vala­mint ezeket a jól értett egoismus annak belátására fogja vezetni, miként reánk múlhatlan szükségük van, s nektek a mi régiebb, erősebb és edzettebb alkotmányosságunk integritására épen azért van szükségük, hogy a magok gyengébb és ifjabb alkot­mányosságát kifejleszthessék megerősíthessék, úgy bennünket is a jól értett egoismus oda fog vezérleni, miszerint szomszédunknak alkotmányosságában a magunkénak egy nélkülözhetlen és nagy jelentőségű biztosítékát megállapodni segítve, sarkalatos jogaink épségének alapján vessünk végett a viszályoknak, és hozzuk létre azon állandó kibékülést, melynek jóté­kony befolyására, nemzetiségünk szilárdulása, s szel­lemi és anyagi legszentebb és fontosabb ügyeink ér­dekében, nékünk is mulhatlanul szükségünk van. Túl ezeken a legfőbb reményeimet az isteni gond­viselés kedvezésére és magunkra alapítom — alapí­tom nemzetemnek ősi jellemére, melyhez az hütelen lenni nem tud és nem fog.A magyar nemzeti­zive maga­sabbra dobog föl, és nemesebben érez, hogy sem azon bűnök miatt, melyeket ellene osztrák kormányférfiak elkövettek, az osztrák birodalom népein kívánjon bo­­szut állani, — hogy sem azon népfajoknak, melyek ve­l ezen hazát alkották és fönntartották, igazságos és méltányos igényeit kielégíteni ne tudná, a magyar nemzet országgyűlése erősen fog állani a haza jogai mellett, de fogja tudni a körülményeket méltányolni, a magyar nemzet országgyűlése fog tudni felejteni, de meg is fog tudni emlékezni arról, hogy ha igaz is, hogy a szolgaságnak s a korlátlan hatalomnak gyűlölete népekkel és egyesekkel nagy dolgokat vittek végbe a történet folyamában, de úgy az emberiség, mint egyes népek történetében legkevesebbeket és legne­hezebbeket, az alkotmányos szabadságnak tartós összeegyeztetését a renddel, kényes politikai államoi­ 870 vok állandó rendezését, ugyanazon egy hazában élő külön népfajok tartós és mindenre egy iránt jó­tékony együtt létezését, egy még kifejlésre és szilár­dulósra szoruló nemzetiség szellemi emelését és er­kölcsi nemesítését nem a gyűlölet, nem a szenvedé­lyek föllobbanása és rohama vitték keresztül, hanem ilyen eredményekhez már eszköz kell és ennek neve: a tiszta, az önzéstelen, az önmagát megtagadni tudó hazaszeretet. Hlegyes élet. Somogy megye, márt. 12-én tartott bizottmá­nyi nagygyűlése. (Vége.) Fölolvastatott ezután a m. k. helytartótanácsnak 2561. sz. alatti leirata, hogy az újonnan megválasz­tott tisztviselők állandó lakhelyeik s utolsó postaál­lomásaik, tudomás végett jelentessenek föl. Végeztetett: tárnok ő exeja első alispán úr által értesittessék, hogy a m. k. helytartótanács a megye tisztviselőivel közvetlen hivatalos érintkezésben nem állhatván, a rendelet tisztelettel félretétetett. Ugyan a m. k. helytartótanács, a megyének elnö­­kileg fölterjesztett költségvetését — mint több hiány végett vizsgálat alá nem vonhatót — visszaküldvén, egy rovatos mintát küldött le, mely szerint óhajtja a költségvetést elkészíttetni s fölterjesztetni. Egyéb­iránt az első szükségletek fedezésére jan. 17-én, 650. sz. a. 8000 frt utalványozva lévén, a megye szüksé­gei fedezésére eszközlésbe vett kölcsönt rászalja, s a felsőbb helybenhagyást tőle megtagadja. Végeztetett: A megye maga törvényes hatásköré­ben házi szükségei fedezéséről gondoskodván, a kor­mány által utalványozott öszszegről nem vesz tudo­mást, miről a m. k. helytartótanácsot elnökileg tu­dósítani, főispán ur fölkéretett. Egyúttal a megyei tisztuselők fizetéseinek, s illetőleg fuvarozási költsé­geik meghatározása végett főispán ur elnöklete alatt választmány bízatott meg, melynek tagjai: gr. Zichy János, Somsich Pál, Paiss Boldizsár, Kiss János, Do­­mján. Jelentésök elváratván. Több helytartótanácsi leirat után fölolvastatott bi­­bornok hg prímás Scitovs­zky János e főméltóságának a megyéhez intézett s­z. évi jan. 20-dikán kelt körle­vele , mely hazafias érzelemmel emlékezvén Ő Felsé­gének legújabb elhatározásairól s hazánk örvendetes föltámadásáról, az elhamarkodás és türelmetlenség veszélyei ellen óva int s helytelennek látná, ha az anyagi segélyt épen most vonnék meg fejedelmünk­től , midőn arra saját érdekünkben legnagyobb szük­ség van,­­ különben elődei példájára, közbenjáróul lép föl a fejedelem és a nemzet között. Határoztatott: A megye az adó tárgyában hozott korábbi határozatához ragaszkodik ugyan, mindazon­által prímás ő eminentiájának, tekintve mind szemé­lyes érdemeit, mind hivatala fontosságát, tisztelettel­jes üdvözlő iratot határoz. Fölolvastatott országbíró gr. Apponyi György ő exeja körlevele, melyben értesíti a megyét, hogy ad­dig is, mig a legközelebbi hazai törvényhozás végle­gesen intézkedik, a törvénykezésnek ideiglenes szer­vezésében is nélkülözhetetlenül megkívánt egyforma­ság és öszhangzás tekintetéből, a jelen átmeneti idő­szak követelményeinek lehetőleg megfelelő ideiglenes javaslat elkészítésével egy a n. m. hétszemélyes táb­lának tagjaiból s több jeles magyar törvénytudóból s kitűnőségekből alakult központi tanácskozmány bíza­tott meg, mely nehéz megbízatásában a legbuzgóbban járván el s működése eredménye az ország törvény­­hatóságaival legrövidebb idő alatt közöltetni fog. Melyre határozat jön, hogy miután a megye e tárgy­­bani nézeteit m­á­r Ő Felségéhez intézett föliratában kifejezte, ezt országbíró ő excjának tisztelettel tud­tára adja. Főispán urnak, megyénktől a volt es. kormány ál­tal elszakított s Baranyamegyéhez csatolt Selye és Okorág községek visszakeblezése végetti előterjesz­tésére, Baranyamegyével eszközlendő hivatalos el­járás végett kiküldettek : Csépán Antal másod alispán, Paiss Boldizsár, Igmándy Benedek, a tiszti főügyész, az illető járásbeli főbíró és esküdt urak. Fölolvastatott Ugocsamegye 57. sz. a. körlevele, mely az ősi magyar megyerendszernek az európai parlamentáris kormányformával lehető kiegyezteté­sét tárgyalván, a megyék követutasítási jogát tovább­ra is föntartani, s az ezt akadályozó kerületenkénti választás megszüntetését, és a képviselők nagy szá­mának megszorítását indítványozza. A tárgy fontosságához képest, bővebb megvitatás és véleményadás végett a megye közjogi választmá­nyának kiadatai határoztatott, mely a követutasitási jog vissza vagy nem állítását vélvén azon legfonto­sabb elvi kérdésnek, mely a jelen pillanatban meg­vitatandó s eldöntendő volna. Tüzetes vitatkozás után elhatároztatott: A megye alkotmányos szabadságunk s nemzeti ér­dekeink legfőbb biztosítékát az 1848-i III. tezikk ér­­telmébeni felelős magyar minisztérium életbelépteté­sében, s a népképviseleti alapon nyugvó orszá­gyű­lésben látván, azokkal a megye önkormányzati jogait igen jól összeegyeztethetők, s mind a kettőt egymás mellett fönnállhatónak hiszi, mely fontos kérdés tüze­tes tárgyalása s elintézése a jövő törvényhozás föl­adata leend. A követutasítás és visszahívása jogát a megye ma­gának, minthogy az illető népképviselőket, mint ha­tóság, közvetlenül nem ő választja, nem igényelheti, sem azt a választókerületekre átruházhatónak nem tartja, határozatai a közvélemény hű kifejezői lévén, a megválasztandó követek azokat választóik bizal­mának koc­káztatása nélkül nem fogják mellőzhetni, sem hazánk jelen válságos pillanataiban, sem pedig később, a­midőn a közélet kifejlődése s a politikai érettség terjedése mindinkább csak a bizodalomra érdemes ismert elvű és szilárd jellemű s egyszersmind illető kerületek helyi érdekeivel is eléggé ismeretes férfiaknak megválasztását fogja lehetővé tenni. Egyébiránt az 1848 i törvényekhez s azok szelle­méhez állhatatosan ragaszkodik. Fölolvastattak Biharmegye körlevele, az ország­gyűlés összehívása körüli sérelmeket sorolván el. Eger városa, Pest-Pilis és Soltmegyék, Veszprém, Gömör, Árva, Arad, Abauj, Baranya, Bars, Bereg, Csanád stb. megyék, úgy Varasd és Körösmegyék rokoniratai, melyek mind hangos tetszés és éljenek­­cél fogadtattak. A megyei tisztviselők fizetésének s illetőleg fuvaro­zási költségeik meghatározására kiküldött választ­mány jelentését beadván s azt mind indokaira, mind egyes pontjaira nézve a bizottmányi gyűlés helyben­­hagyván, ennek nyomán határoztatott . Teljes elismeréssel lévén a megye tisztviselőinek eddigi személyes és anyagi áldozataikkal járt haza­­ias működése iránt, de mivel ily áldozatot végtelenül követelni vagy elfogadni a megye méltóságával el­lenkeznék ; ámbár a megyei hivatal alkotmányos mi­voltánál fogva nem olyan alap, melyre valaki család­jának jólétét s jövőjét építhesse; tekintve még azt is, hogy a régi alkotmányos életben törvényesen élve­zett, de az újabb átalakulásban megszűnt jelentékeny javadalmak estek el a megyei tisztviselőktől, hozzá­járulván még azon döntő ok is, hogy a pénznek ér­téke és az élelmiczikkek ára most és akkor közt te­temes különbséget mutatnak, szükségesnek látszik a megye tisztviselőinek fizetését újabban szabályozni. Figyelem nélkül nem hagyva a megyének alaku­lása óta követeli azon főelvét, mely szerint alkotmá­nyos hatósági körét valamint csorbítani nem engedi, úgy azt tulhágni sem akarja, s igy törvényeinktől és törvényes szokásainktól korlátolva sem a régi fizetéseket fölemelni, sem újabbakat rendszeresíteni jogosítva nincsen, ennélfogva ide­glenesen s a rend­kívüli körülmények által igazoltatva, elhatározta, hogy : 1-szer A megyei tisztikar rendes fizetését régi rend­szeresített mivoltában meghagyja, de: 2 szór. A fönntebbi okoknál fogva addig is, mig törvényesen s véglegesen intézkedni lehetene, fizetési javítást rendel *). Valóban épen oly méltányosan, mint eszélyesen tett Somogy megye közönsége akkor, midőn saját tisztvi­selőiről gondoskodott. A­kik a nép személy és vagyon­­bátorsága, boldogság és jóléte fölött őrködnek, vi­­rasztanak, annyit legalább érdemelnek, hogy saját vagyonbeli áldozataikkal ne álljanak a közoltár kö­rül. Becsületből szolgálni ? Igen szép e jelszó! csak­hogy veszélyes is, mert a szegény legény, ki 10—12 évig tapodta az iskola porát, s tán szüleinek csekély vagyonát épen a tudomány és kimivelődésre költötte el, minden becsületessége mellett is le van szorítva a megyei életről! ... Mert 100 frtért évenkint — tiszta *) A fizetési javításra vonatkozó részleteket a kezünkben levő megyei tudósítások roppant halmaza miatt lehet­­len közlenünk. Szerk. akarat és szándék mellett — sem adhatja magát oda a közjónak; azok az arany idők pedig elmúltak, midőn csak a középszerű takarékosság mannájával is megélhetett az ember bú nélkül­­ . . . Most azt mondják, hogy ha élni akarsz, szedd elő bankjegye­idet. Tért, jövőt adni minden osztálynak, mely arra érdemesítette magát, ez a szabad államok hivatása; s főkellék, hogy az állam mindig fiai, s ezek tettei­ben legyen nagy és hatalmas. Üdvözöljük hát újra Somogymegye e nemes tettét. Nem hagyhatom említés nélkül a követeknek adan­dó utasítás mellett és ellen vívott csatát Somsich Pál és Zichy Antal között. Somsich P. az utasítás mellett, Zichy A. pedig ellene tartván oly átgondolt, valóban remek beszédet, hogy mikor ez utolsó beszélt, még a pergamenre írt utasítást is összetéptük volna; — az elsőnek szónoklatára pedig majd ölben vittük az utasítást, ha a honszerelem és az elv — e két dönthetlen szírt — nincs keblünkben, melyekre e meg­szentelt négy szám van írva : 1848. Midőn örömben dobbanik föl keblünk azon gondo­latra, hogy a választottak és jelesek ily szónoklatai­ban a megye méltósága van képviselve a gyüléste­­remben, — oly zokon esett azon néhány hang, mely ismét feltépte a már gyógyuló sebeket, s az egyetér­tés hajlékába akarta dobni a villámot! . . . Hát any­­nyian vagyunk-e magyarok, hogy egymást pusztíta­nunk kell? Hisze­n ha minden fűszál egy-egy ma­gyar volna, mégis jutna mindegyikre ellenség ! . . . . A magyar nemcsak aczéllal kezében, hanem szivében egyetértéssel állhat meg szemben a viharral ! . . . Cialdini — Olaszország egyik legnagyobb kato­nája — azt mondta nemrég: „Viktor Emánuel katonái győzne és megbocsátnak.“ Segíts Isten előre ! Roboz. (Nyilatkozat.) Tisztelt szerkesztőség! A „Pesti Napló“ f. é. mart. 22-ki esti lapjában Nyitra megye érsekujvári kerület országgyűlési képviselő választá­sáról azt írják többen, miszerint az egyhangúlag meg­választott Buzna Lajos úrnak, a választási elnök úr által kézbesített követi utasításra, a választók nagy tömege egyhang­úlag előre is nyilvánította volna, hogy ők utasítás nélkül kívánják az országgyűlésre képvi­selőjüket küldeni, s hogy aztán fölszól­ták képviselő­jüket, hogy a választási elnök úr által nekik kézbesí­tett utasítást adja vissza, mire csak aztán Buzna La­jos képviselő azon kijelentéssel, hogy e szerint az utasítás reá nézve úgy sem lehetvén kötelező, azt az elnök úrnak visszaadta; — erre én, mint a választók és a választás nagy számú szemtanúi egyike, a fenn­­tebbi tévesen előadott ténynek igaz és híú közlése végett kötelesnek érzem magamat kinyilatkoztatni, hogy a megválasztott képviselő nem a választók tö­megének késztetéséből, hanem saját elvbeli meggyő­ződése folytán határozta el magát az érintett követi utasítások visszaadására, miután ő a nekik átnyújtott utasítást egy e fölött tartott hosszabb s a választók tömegére meggyőzőleg ható fejtegetés után azon meg­jegyzéssel nyujtá tiszteletteljesen vissza a választási elnök úrnak, miszerint a mennyiben ama utasítási pontok az ő elveivel egyezők, tiszteletben fogja tar­tani, hanem mint utasítást, mint az 1848-ks törvények szellemével ellenkezőt, el nem fogadhatja, és ezen nézete nemcsak az összes választók nézeteivel talál­kozott, hanem egyszersmind azokat a megválasztott képviselőjükre nézve mint nem kötelezőt nyilváníták. Mely nyilatkozat után a választási elnök úr kijelenté, miszerint az utasítás elfogadására kényszerítő tör-' vényt nem ismervén, azt vissza­véve. Igen természetes, hogy nemcsak ezt a választók tömege harsogó éljenzései követék, hanem azok részé­ről a fenntebbi fejtegetés is már „nem kell utasítás“ s más ily szavakkal, a megválasztott képviselő örö­mére, többször félbe szakittatott. Érsekújvárt, márt. 24-én 1861. Luksics Bódog. Nyitramegye galgóczi kerülete követválasztói f. hó 21-én nagy számmal seregeitek Galgóczon össze, ország­gyűlési követet választandók. Két erős párt állt egymás ellenében, az egyik Frideczky Timótot, a másik K­v­a­s­s­a­i Józsefet hangoztatván. A szavazás 10 óra körül megkezdődvén, délutáni 1 óráig szép rendben folyt, ekkor azonban a Kvassai-párton levők az elnökség által kitűzött szavazási rendet követni nem akarván, nagy zaj, rendetlenség s végre verekedés, kövekkel dobálás és vérengzés támadt, úgy hogy többen megsebesültek, s Frideczky Timót pártja, mely többnyire vidékiekből ál­lott, a további vérengzést megszüntetendő, a már nem választási, hanem csatahelyről visszavonult s végkép el­oszlott, s a csatatéren csupán Kvassai emberei, többnyire galgóczi és pöstyéni lakosok maradtak vissza. Ezek kö­rülfogván az elnökséget, erőnek erejével követelték, hogy Kvassai kiáltassék ki országgyűlési követül. Az elnök­ség életveszély közt forogván, kénytelennek érzé magát, engedni a dühösködő követelőknek, s végre, ámbár nyil­­vánitá, hogy szavazat volna a maga rendén, kikiáltá, hogy a jelenlevők fölkiáltás utján Kvassai Józsefet vá­lasztók követül. Megjegyzésre méltó még, hogy már ek­kor a választmány többi tagjai is eltávoztak. Frideczky Timót pártja részéről az ellenmondás jegyzőkönyvbe ik­tattatok , s az egész ügy a verificationális választmány elébe fog kerülni. Szepes megyéből a késmárki választásról a következő részleteket vesszük : Kézsmárk, márt. 22-én. Tegnap városunkban, mint a választási kerület országgyűlésileg kijelölt főhelyén, a legjobb rendben ment véghez az országgyűlési népképvi­selő választása. A választási gyülekezet megnyitása előtt, néhány bélai ifjak díszes nemzeti öltözetben, lóháton, Ludvigh János menekült hazánkfia zászlóját lobogtatva, s nevét harsogtatva, bevonulván a városba, az utczákon föl s alá száguldónak, Ludvigh Jánost országgyűlési nép­­képviselőnknek ajánlván, — de ez indítványuk rokon­­szenvre ugyan, de pártolásra nem talált, — mert e név csak a választás napján lepte meg a választókat, s oly rögtön a hetek óta érlelt elszántságukat meg nem ingat­hatta. A többi választó, — két­ezernél több, — részint 4—6 mértföldnyi távolságból, többnyire lóháton, a tót helységek választói fehér bunyákban, a német szavazók pedig sötétkék nemzeti öltözetekben, majdnem mind S­p­o­n­e­r Tivadar zászlói alatt, roppant tömegben betó­dult a városba, s az egész vásártért elfoglalta. Ludvigh csapatja látván, hogy fölkiáltás utján jelöltjét ki nem viszi, annak kijelölésétől is elállott. — Weszter Pál, 1848. évi népképviselőnk mellett azonban a városi vá­lasztók egy része nyilatkozván, a választás szavazásra bocsáttatott, — de 55 választón kívül mind Sponer ré­szére szavazván, Weszter Pál kijelölésétől visszalépett, s annálfogva S­p­o­n­e­r Tivadar, a roppant néptömeg él­jenzései között,kerületünk népképviselőjének kikiáltatt­tt. — Példás volt a rend, melylyel e legfőbb alkotmány­os jogunkat gyakoroltuk, mert ámbár ezernél több vála­­­tó lóháton, s ugyan annyi gyalog részt vett e nemzeti ün­nepélyünkben, mégis a tökéletes véleményszabadság leg­kevésbé sem sértetett, és sem a különféle pártok, sem a nemzetiségek között legkisebb összeütközés nem történt, sőt ellenkezőleg, a választás befejezése után, a válasz­tók véleménykülönbség nélkül az utczákon és a szava­zási teremekben majdnem estig barátságosan társalkod­­tak. Minden tanúja ezen ünnepélyünknek kénytelen volt elismerni, hogy népünk teljes politikai érettséggel és ön­tudattal gyakorolta ezen alkotmányos jogát, é­s hogy az alkotmányos egyenjogúság jobban összeforrasztja a nemzetet, mint a nyelv egysége, mert a német szavazó, az egykori szász gyarmatos utódja, ép úgy, mint a tót, a lengyel határszélekről csak magyarnak, és a magyar al­kotmány védpajzsa boldognak érezte magát. Ettenfélék Pest, mart. 27. — Megjelent a Csengery Antal által szerkesztett „Budapesti szemle“ XXXVIII. és XXXIX. füzete. Tartalma: „Az anjouk és miveltségünk.“ Nagy terjedelmű miveltségtörténeti monographia V­a­s­s Jó­zseftől. Az első rész, melyet e füzetek közölnek, négy nagy ívre terjed. Ezt követi a második, szintén nagy ter­jedelmű közlemény „Olaszország történetei­ből“, mely mű számos érdekes adatot szolgáltat a legú­jabb események megértésére. Mindenekelőtt az 1820— 21-ki forradalmat adja elő czikkíró (Jánosi F.) aztán a rákövetkezett visszahatást; majd Olaszország helyze­tét 1830-tól 46-ig, mely időre esik az újabb ébredés kez­dete ; végre XVI Gergely halála IX. Pius föllépte s Tos­cana és Piemont viszonyai adatnak elő 1848-ig. E nagy érdekű czikket egy szintén korszerű értekezés követi: „A középkori építészet“ czim alatt H­e­n­s­z­­­­m­a­n­n Imrétől. Korszerűnek mondok e tanulmányt, midőn az akadémiai épület ügye van szőnyegen. Tudják olvasóink, minő figyelemmel kisérte az akadémia e tanul­mány fölolvasását, mely előttünk annál becsesebb, mivel egészen út tért részén irodalmunkban mivelés alá. Majd P­­ 11 Vilmos szép életiratát olvassuk, Macaulay hátra­hagyott művei közöl. Fordítója K. B., egy szép tehetségű s alapos készültségü ifjú. A M. Tud. Akadémia tár­gyalásaiból különösen terjedelmesebben vannak ismer­tetve B­é­r­c­z­y értekezése a humorról, Salamoné Csokonai „Dorottyájáról.“ Az irodalmi szemle pedig mindenekelőtt városaink monographiái­­n­a­k ismertetését folytatja, ezúttal különösen Kecs­kemét történetét mutatván be Hornyik Jánostól, Szi­lágyi Sándor. Igen érdekes olvasmány végre a lon­doni clubok ismertetése, Esquiros Alfonz után. Leg­végül Horváth Mihály történelmének második kötete ajánltatik. — Egerből írják nekünk, hogy az egri érsek Bartako­­vich Béla ő extra egy körlevelet bocsájtott ki egyházi­­megyéjéhez, melyben a hívek a képviselőkért imádko­zásra serkentetnek, s az egész megye minden egyházá­ban ápril 7-kére ünnepélyes isteni tisztelet rendeltetik. — Budaváros lelkes választói képviselőjük Eötvös József báró és B­a­l­á­s­s­y Antal tiszteletére tegnap a „Fáczán“ vendéglő teremében fényes banquettet adtak, melyre Deák F., Lónyay M., Gorove, Szalay és Kacsko­vics képviselőket s a hírlapok szerkesztőit is meghívták. A gazdagon terített asztalnál a város közszeretetü bí­rája Bajcsi úr elnökölt, minthogy a polgármester meg nem jelent. Sok felköszöntés történt: Darányi Ign. Deák Ferenczre, Hunfalvy J. b. Eötvösre, Micsinyei Balázsra, Eötvös a hazára és a budai polgárokra, Balássy a ma­gyar nemzetre, Szalay Buda városra, Darányi Lónyayra, Lónyay az elnökre, Hunfalvy J. Szalay és Gorovéra, Pompéry a lelkes budai nőkre, köszöntöttek poharat. Eötvös fölköszöntéseiből ki kell emelnünk a következő helyeket. Midőn, mond, mint gyermek a budai hegyek közt járkált, sokszor hallá, hogy a szöllővenyigéket Burgundból, a Rénus mellékéről hozzák ide. A szőllő­­vesszők gyökeret vertek, a gerezdeikből nyert bor itt tüzesebb jön és ki mondhatja azt, hogy az ily szöllőtőn ter­mett bor nem magyar bor, így jöttek be hozzánk férfiak a külföldről, Thüringenből a Rénus mellől, kik itt csalá­dot alapítottak, és ivadékaik ereiben már magyar vér kering, kik együtt éreznek velünk, kik ott voltak ve­lünk, hol nem a pohár, de a kard csengett. Ki mond­hatná e férfiakról, hogy ők nem magyarok ? stb. A tár­saság igen kedélyesen, vígan mulatott együtt éjfél utáni 2 óráig. A képviselők a szeretet és ragaszkodás meg­ható, emelő nyilatkozataiban részesültek. Tiszteletökre 101 champagnei üveg durrogott. — Krassó megye Deák Ferenczet, báró Eötvös Józsefet, báró Kemény Zsigmondot, M­o­c­s­á­r­y La­jost , Lukács Mórt és Fáik Miksát bizottmányi ta­gokká nevezte ki. — Rég érzett hiányt érzünk ismét kipótolva a magyar Akadémia Almanachja kibocsátása által 1861-dik évre, melyben a közönséges naptár mellett a különböző ülések határnapja is meg van jegyezve. Ezen almanach tartalmát képezik még a magyar akadémiai teljes név­könyv , az uj alapszabályok, az ügyrend s a tagok mun­kálatai 1848-tól 1860-ig, az Akadémia halottjai 1830— 1860, az Akadémia tagjai földirati rendben, az Akadé­mia személyzet létszáma s a névmutató. Kívánatos, hogy könyvkereskedés utján is terjesztessék. — Mint a W. Zig írja, a mart. 28-kan egybegyülendő szerb nemzeti congressusra philipsbergi Philippovic Jó­zsef cs. k. tb. van császári biztosul kinevezve.­­• Szerémmegye f. hó 21-dikén tartott közgyűlésében megtagadta a pártolást Verőczemegye azon föliratától, melyben Ő Felsége kéretik, hogy a Bécsben levő Zvoni­­mir koronájával magát Zágrábban Horvát-, Tót- és Dalmátország királyává koronáztassa meg s hogy azon koronának a Sz. István koronájával való egyenjogúsága ismertessék el. — A „Kor­unk“nak írják Bukarestből, hogy a ro­mánok Victor Emanuel nevenapját a legnagyobb ünne­­pélylyel ülték meg. — Szerkesztőségünkhöz beküldetett „Izra­­­ita val­lásos énekek“ a nyilvános isteni tisztelet, az isko­lai és házi áhitat számára. Kiadta Friedmann Mári­a

Next