Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)
1861-03-28 / 3338. szám
szereiről, milyenek például Zang, Koranda és Schuszelka urak, zeng által füleimbe, nekem legalább, merőben mint a dissonantia és nem mint harmónia eszköze jelenik meg. Szívesebben alapítom reményeimet magukra az osztrák birodalom azon népeire, kik már most szinte kinőnek az absolutismus járszalaga alól, és indulóban vannak, hogy magukat az alkotmányosságba belenőjék. Igaz, hogy igen fiatal és tapasztalatlan még az ő alkotmányosságuk, — melynek őszinteségét én azonban kétségbevonni egyáltalában nem akarom — de annál régibb önszeretetük és gyakorlati józan eszük. A mi hazánknak közjogi állását az uralkodó ház és a velünk együtt ugyanazon fejedelem alatt élő népek irányában illeti, ezt a pragmatici sanctio és sarkalatos törvényeink megfejtik ugyan, azonban az idők folyama, az anyagi érdekek fejleménye, összeszövődése és szétragozása, némely pénzügyi és anyagi érdekeket, úgy némely közös ügyeket illető kérdéseket megoldásul mostanra hagytak föl, melyeket sem régibb sem újabb törvényeink, ha tekintjük a megváltozott körülményeket, nem fejtenek meg. És mivel már most az említett népek is belépnek az alkotmányos jogok élvezetébe, ezek a kérdések, a mi sarkalatos alkotmányos jogaink föltartása mellett, csak az ő befolyásuk mellett intéztethetnek el, és így nekünk, velük fog kelleni értekeznünk, és arra nézve, hogy ezek iránt jövendőben mi legyen a dolgok rendje, és azok mi módon kezeltessenek és tárgyaltassanak, velük fog kelleni értesülnünk és eligazodnunk. És én ezt kedvező körülménynek tartom. Nekem úgy látszik, hogy a Lajthán innen és Lajthán túl, igen sok felesleges vita folyik az iránt, hogy mi ? vagy az osztrákok vagyunk-e szeretetre méltóbbak ? Én azt tartom, hogy ha nem lehetünk is egymásba szerelmesek — és erre kölcsönösen nincsen okunk — szeressük legalább mindketten okosan önmagunkat, és bizonyosan könynyebben fogunk eligazodni. A jól értett egoismus legszükségesebb kelléke minden alkotmányos népnek. És azért hiszem is, hogy mi eddig osztrák államférfiak és Bureaokratákkal sikerülni nem akart tudnillik hogy elvégre megértsük egymást, az sikerülni fog az osztrák alkotmányos népekkel, és hogy valamint ezeket a jól értett egoismus annak belátására fogja vezetni, miként reánk múlhatlan szükségük van, s nektek a mi régiebb, erősebb és edzettebb alkotmányosságunk integritására épen azért van szükségük, hogy a magok gyengébb és ifjabb alkotmányosságát kifejleszthessék megerősíthessék, úgy bennünket is a jól értett egoismus oda fog vezérleni, miszerint szomszédunknak alkotmányosságában a magunkénak egy nélkülözhetlen és nagy jelentőségű biztosítékát megállapodni segítve, sarkalatos jogaink épségének alapján vessünk végett a viszályoknak, és hozzuk létre azon állandó kibékülést, melynek jótékony befolyására, nemzetiségünk szilárdulása, s szellemi és anyagi legszentebb és fontosabb ügyeink érdekében, nékünk is mulhatlanul szükségünk van. Túl ezeken a legfőbb reményeimet az isteni gondviselés kedvezésére és magunkra alapítom — alapítom nemzetemnek ősi jellemére, melyhez az hütelen lenni nem tud és nem fog.A magyar nemzetizive magasabbra dobog föl, és nemesebben érez, hogy sem azon bűnök miatt, melyeket ellene osztrák kormányférfiak elkövettek, az osztrák birodalom népein kívánjon boszut állani, — hogy sem azon népfajoknak, melyek vel ezen hazát alkották és fönntartották, igazságos és méltányos igényeit kielégíteni ne tudná, a magyar nemzet országgyűlése erősen fog állani a haza jogai mellett, de fogja tudni a körülményeket méltányolni, a magyar nemzet országgyűlése fog tudni felejteni, de meg is fog tudni emlékezni arról, hogy ha igaz is, hogy a szolgaságnak s a korlátlan hatalomnak gyűlölete népekkel és egyesekkel nagy dolgokat vittek végbe a történet folyamában, de úgy az emberiség, mint egyes népek történetében legkevesebbeket és legnehezebbeket, az alkotmányos szabadságnak tartós összeegyeztetését a renddel, kényes politikai államoi 870 vok állandó rendezését, ugyanazon egy hazában élő külön népfajok tartós és mindenre egy iránt jótékony együtt létezését, egy még kifejlésre és szilárdulósra szoruló nemzetiség szellemi emelését és erkölcsi nemesítését nem a gyűlölet, nem a szenvedélyek föllobbanása és rohama vitték keresztül, hanem ilyen eredményekhez már eszköz kell és ennek neve: a tiszta, az önzéstelen, az önmagát megtagadni tudó hazaszeretet. Hlegyes élet. Somogy megye, márt. 12-én tartott bizottmányi nagygyűlése. (Vége.) Fölolvastatott ezután a m. k. helytartótanácsnak 2561. sz. alatti leirata, hogy az újonnan megválasztott tisztviselők állandó lakhelyeik s utolsó postaállomásaik, tudomás végett jelentessenek föl. Végeztetett: tárnok ő exeja első alispán úr által értesittessék, hogy a m. k. helytartótanács a megye tisztviselőivel közvetlen hivatalos érintkezésben nem állhatván, a rendelet tisztelettel félretétetett. Ugyan a m. k. helytartótanács, a megyének elnökileg fölterjesztett költségvetését — mint több hiány végett vizsgálat alá nem vonhatót — visszaküldvén, egy rovatos mintát küldött le, mely szerint óhajtja a költségvetést elkészíttetni s fölterjesztetni. Egyébiránt az első szükségletek fedezésére jan. 17-én, 650. sz. a. 8000 frt utalványozva lévén, a megye szükségei fedezésére eszközlésbe vett kölcsönt rászalja, s a felsőbb helybenhagyást tőle megtagadja. Végeztetett: A megye maga törvényes hatáskörében házi szükségei fedezéséről gondoskodván, a kormány által utalványozott öszszegről nem vesz tudomást, miről a m. k. helytartótanácsot elnökileg tudósítani, főispán ur fölkéretett. Egyúttal a megyei tisztuselők fizetéseinek, s illetőleg fuvarozási költségeik meghatározása végett főispán ur elnöklete alatt választmány bízatott meg, melynek tagjai: gr. Zichy János, Somsich Pál, Paiss Boldizsár, Kiss János, Domján. Jelentésök elváratván. Több helytartótanácsi leirat után fölolvastatott bibornok hg prímás Scitovszky János e főméltóságának a megyéhez intézett sz. évi jan. 20-dikán kelt körlevele , mely hazafias érzelemmel emlékezvén Ő Felségének legújabb elhatározásairól s hazánk örvendetes föltámadásáról, az elhamarkodás és türelmetlenség veszélyei ellen óva int s helytelennek látná, ha az anyagi segélyt épen most vonnék meg fejedelmünktől , midőn arra saját érdekünkben legnagyobb szükség van, különben elődei példájára, közbenjáróul lép föl a fejedelem és a nemzet között. Határoztatott: A megye az adó tárgyában hozott korábbi határozatához ragaszkodik ugyan, mindazonáltal prímás ő eminentiájának, tekintve mind személyes érdemeit, mind hivatala fontosságát, tiszteletteljes üdvözlő iratot határoz. Fölolvastatott országbíró gr. Apponyi György ő exeja körlevele, melyben értesíti a megyét, hogy addig is, mig a legközelebbi hazai törvényhozás véglegesen intézkedik, a törvénykezésnek ideiglenes szervezésében is nélkülözhetetlenül megkívánt egyformaság és öszhangzás tekintetéből, a jelen átmeneti időszak követelményeinek lehetőleg megfelelő ideiglenes javaslat elkészítésével egy a n. m. hétszemélyes táblának tagjaiból s több jeles magyar törvénytudóból s kitűnőségekből alakult központi tanácskozmány bízatott meg, mely nehéz megbízatásában a legbuzgóbban járván el s működése eredménye az ország törvényhatóságaival legrövidebb idő alatt közöltetni fog. Melyre határozat jön, hogy miután a megye e tárgybani nézeteit már Ő Felségéhez intézett föliratában kifejezte, ezt országbíró ő excjának tisztelettel tudtára adja. Főispán urnak, megyénktől a volt es. kormány által elszakított s Baranyamegyéhez csatolt Selye és Okorág községek visszakeblezése végetti előterjesztésére, Baranyamegyével eszközlendő hivatalos eljárás végett kiküldettek : Csépán Antal másod alispán, Paiss Boldizsár, Igmándy Benedek, a tiszti főügyész, az illető járásbeli főbíró és esküdt urak. Fölolvastatott Ugocsamegye 57. sz. a. körlevele, mely az ősi magyar megyerendszernek az európai parlamentáris kormányformával lehető kiegyeztetését tárgyalván, a megyék követutasítási jogát továbbra is föntartani, s az ezt akadályozó kerületenkénti választás megszüntetését, és a képviselők nagy számának megszorítását indítványozza. A tárgy fontosságához képest, bővebb megvitatás és véleményadás végett a megye közjogi választmányának kiadatai határoztatott, mely a követutasitási jog vissza vagy nem állítását vélvén azon legfontosabb elvi kérdésnek, mely a jelen pillanatban megvitatandó s eldöntendő volna. Tüzetes vitatkozás után elhatároztatott: A megye alkotmányos szabadságunk s nemzeti érdekeink legfőbb biztosítékát az 1848-i III. tezikk értelmébeni felelős magyar minisztérium életbeléptetésében, s a népképviseleti alapon nyugvó országyűlésben látván, azokkal a megye önkormányzati jogait igen jól összeegyeztethetők, s mind a kettőt egymás mellett fönnállhatónak hiszi, mely fontos kérdés tüzetes tárgyalása s elintézése a jövő törvényhozás föladata leend. A követutasítás és visszahívása jogát a megye magának, minthogy az illető népképviselőket, mint hatóság, közvetlenül nem ő választja, nem igényelheti, sem azt a választókerületekre átruházhatónak nem tartja, határozatai a közvélemény hű kifejezői lévén, a megválasztandó követek azokat választóik bizalmának kockáztatása nélkül nem fogják mellőzhetni, sem hazánk jelen válságos pillanataiban, sem pedig később, amidőn a közélet kifejlődése s a politikai érettség terjedése mindinkább csak a bizodalomra érdemes ismert elvű és szilárd jellemű s egyszersmind illető kerületek helyi érdekeivel is eléggé ismeretes férfiaknak megválasztását fogja lehetővé tenni. Egyébiránt az 1848 i törvényekhez s azok szelleméhez állhatatosan ragaszkodik. Fölolvastattak Biharmegye körlevele, az országgyűlés összehívása körüli sérelmeket sorolván el. Eger városa, Pest-Pilis és Soltmegyék, Veszprém, Gömör, Árva, Arad, Abauj, Baranya, Bars, Bereg, Csanád stb. megyék, úgy Varasd és Körösmegyék rokoniratai, melyek mind hangos tetszés és éljenekcél fogadtattak. A megyei tisztviselők fizetésének s illetőleg fuvarozási költségeik meghatározására kiküldött választmány jelentését beadván s azt mind indokaira, mind egyes pontjaira nézve a bizottmányi gyűlés helybenhagyván, ennek nyomán határoztatott . Teljes elismeréssel lévén a megye tisztviselőinek eddigi személyes és anyagi áldozataikkal járt hazaias működése iránt, de mivel ily áldozatot végtelenül követelni vagy elfogadni a megye méltóságával ellenkeznék ; ámbár a megyei hivatal alkotmányos mivoltánál fogva nem olyan alap, melyre valaki családjának jólétét s jövőjét építhesse; tekintve még azt is, hogy a régi alkotmányos életben törvényesen élvezett, de az újabb átalakulásban megszűnt jelentékeny javadalmak estek el a megyei tisztviselőktől, hozzájárulván még azon döntő ok is, hogy a pénznek értéke és az élelmiczikkek ára most és akkor közt tetemes különbséget mutatnak, szükségesnek látszik a megye tisztviselőinek fizetését újabban szabályozni. Figyelem nélkül nem hagyva a megyének alakulása óta követeli azon főelvét, mely szerint alkotmányos hatósági körét valamint csorbítani nem engedi, úgy azt tulhágni sem akarja, s igy törvényeinktől és törvényes szokásainktól korlátolva sem a régi fizetéseket fölemelni, sem újabbakat rendszeresíteni jogosítva nincsen, ennélfogva ideglenesen s a rendkívüli körülmények által igazoltatva, elhatározta, hogy : 1-szer A megyei tisztikar rendes fizetését régi rendszeresített mivoltában meghagyja, de: 2 szór. A fönntebbi okoknál fogva addig is, mig törvényesen s véglegesen intézkedni lehetene, fizetési javítást rendel *). Valóban épen oly méltányosan, mint eszélyesen tett Somogy megye közönsége akkor, midőn saját tisztviselőiről gondoskodott. Akik a nép személy és vagyonbátorsága, boldogság és jóléte fölött őrködnek, virasztanak, annyit legalább érdemelnek, hogy saját vagyonbeli áldozataikkal ne álljanak a közoltár körül. Becsületből szolgálni ? Igen szép e jelszó! csakhogy veszélyes is, mert a szegény legény, ki 10—12 évig tapodta az iskola porát, s tán szüleinek csekély vagyonát épen a tudomány és kimivelődésre költötte el, minden becsületessége mellett is le van szorítva a megyei életről! ... Mert 100 frtért évenkint — tiszta *) A fizetési javításra vonatkozó részleteket a kezünkben levő megyei tudósítások roppant halmaza miatt lehetlen közlenünk. Szerk. akarat és szándék mellett — sem adhatja magát oda a közjónak; azok az arany idők pedig elmúltak, midőn csak a középszerű takarékosság mannájával is megélhetett az ember bú nélkül . . . Most azt mondják, hogy ha élni akarsz, szedd elő bankjegyeidet. Tért, jövőt adni minden osztálynak, mely arra érdemesítette magát, ez a szabad államok hivatása; s főkellék, hogy az állam mindig fiai, s ezek tetteiben legyen nagy és hatalmas. Üdvözöljük hát újra Somogymegye e nemes tettét. Nem hagyhatom említés nélkül a követeknek adandó utasítás mellett és ellen vívott csatát Somsich Pál és Zichy Antal között. Somsich P. az utasítás mellett, Zichy A. pedig ellene tartván oly átgondolt, valóban remek beszédet, hogy mikor ez utolsó beszélt, még a pergamenre írt utasítást is összetéptük volna; — az elsőnek szónoklatára pedig majd ölben vittük az utasítást, ha a honszerelem és az elv — e két dönthetlen szírt — nincs keblünkben, melyekre e megszentelt négy szám van írva : 1848. Midőn örömben dobbanik föl keblünk azon gondolatra, hogy a választottak és jelesek ily szónoklataiban a megye méltósága van képviselve a gyülésteremben, — oly zokon esett azon néhány hang, mely ismét feltépte a már gyógyuló sebeket, s az egyetértés hajlékába akarta dobni a villámot! . . . Hát anynyian vagyunk-e magyarok, hogy egymást pusztítanunk kell? Hiszen ha minden fűszál egy-egy magyar volna, mégis jutna mindegyikre ellenség ! . . . . A magyar nemcsak aczéllal kezében, hanem szivében egyetértéssel állhat meg szemben a viharral ! . . . Cialdini — Olaszország egyik legnagyobb katonája — azt mondta nemrég: „Viktor Emánuel katonái győzne és megbocsátnak.“ Segíts Isten előre ! Roboz. (Nyilatkozat.) Tisztelt szerkesztőség! A „Pesti Napló“ f. é. mart. 22-ki esti lapjában Nyitra megye érsekujvári kerület országgyűlési képviselő választásáról azt írják többen, miszerint az egyhangúlag megválasztott Buzna Lajos úrnak, a választási elnök úr által kézbesített követi utasításra, a választók nagy tömege egyhangúlag előre is nyilvánította volna, hogy ők utasítás nélkül kívánják az országgyűlésre képviselőjüket küldeni, s hogy aztán fölszólták képviselőjüket, hogy a választási elnök úr által nekik kézbesített utasítást adja vissza, mire csak aztán Buzna Lajos képviselő azon kijelentéssel, hogy e szerint az utasítás reá nézve úgy sem lehetvén kötelező, azt az elnök úrnak visszaadta; — erre én, mint a választók és a választás nagy számú szemtanúi egyike, a fenntebbi tévesen előadott ténynek igaz és híú közlése végett kötelesnek érzem magamat kinyilatkoztatni, hogy a megválasztott képviselő nem a választók tömegének késztetéséből, hanem saját elvbeli meggyőződése folytán határozta el magát az érintett követi utasítások visszaadására, miután ő a nekik átnyújtott utasítást egy e fölött tartott hosszabb s a választók tömegére meggyőzőleg ható fejtegetés után azon megjegyzéssel nyujtá tiszteletteljesen vissza a választási elnök úrnak, miszerint a mennyiben ama utasítási pontok az ő elveivel egyezők, tiszteletben fogja tartani, hanem mint utasítást, mint az 1848-ks törvények szellemével ellenkezőt, el nem fogadhatja, és ezen nézete nemcsak az összes választók nézeteivel találkozott, hanem egyszersmind azokat a megválasztott képviselőjükre nézve mint nem kötelezőt nyilváníták. Mely nyilatkozat után a választási elnök úr kijelenté, miszerint az utasítás elfogadására kényszerítő tör-' vényt nem ismervén, azt visszavéve. Igen természetes, hogy nemcsak ezt a választók tömege harsogó éljenzései követék, hanem azok részéről a fenntebbi fejtegetés is már „nem kell utasítás“ s más ily szavakkal, a megválasztott képviselő örömére, többször félbe szakittatott. Érsekújvárt, márt. 24-én 1861. Luksics Bódog. Nyitramegye galgóczi kerülete követválasztói f. hó 21-én nagy számmal seregeitek Galgóczon össze, országgyűlési követet választandók. Két erős párt állt egymás ellenében, az egyik Frideczky Timótot, a másik Kvassai Józsefet hangoztatván. A szavazás 10 óra körül megkezdődvén, délutáni 1 óráig szép rendben folyt, ekkor azonban a Kvassai-párton levők az elnökség által kitűzött szavazási rendet követni nem akarván, nagy zaj, rendetlenség s végre verekedés, kövekkel dobálás és vérengzés támadt, úgy hogy többen megsebesültek, s Frideczky Timót pártja, mely többnyire vidékiekből állott, a további vérengzést megszüntetendő, a már nem választási, hanem csatahelyről visszavonult s végkép eloszlott, s a csatatéren csupán Kvassai emberei, többnyire galgóczi és pöstyéni lakosok maradtak vissza. Ezek körülfogván az elnökséget, erőnek erejével követelték, hogy Kvassai kiáltassék ki országgyűlési követül. Az elnökség életveszély közt forogván, kénytelennek érzé magát, engedni a dühösködő követelőknek, s végre, ámbár nyilvánitá, hogy szavazat volna a maga rendén, kikiáltá, hogy a jelenlevők fölkiáltás utján Kvassai Józsefet választók követül. Megjegyzésre méltó még, hogy már ekkor a választmány többi tagjai is eltávoztak. Frideczky Timót pártja részéről az ellenmondás jegyzőkönyvbe iktattatok , s az egész ügy a verificationális választmány elébe fog kerülni. Szepes megyéből a késmárki választásról a következő részleteket vesszük : Kézsmárk, márt. 22-én. Tegnap városunkban, mint a választási kerület országgyűlésileg kijelölt főhelyén, a legjobb rendben ment véghez az országgyűlési népképviselő választása. A választási gyülekezet megnyitása előtt, néhány bélai ifjak díszes nemzeti öltözetben, lóháton, Ludvigh János menekült hazánkfia zászlóját lobogtatva, s nevét harsogtatva, bevonulván a városba, az utczákon föl s alá száguldónak, Ludvigh Jánost országgyűlési népképviselőnknek ajánlván, — de ez indítványuk rokonszenvre ugyan, de pártolásra nem talált, — mert e név csak a választás napján lepte meg a választókat, s oly rögtön a hetek óta érlelt elszántságukat meg nem ingathatta. A többi választó, — kétezernél több, — részint 4—6 mértföldnyi távolságból, többnyire lóháton, a tót helységek választói fehér bunyákban, a német szavazók pedig sötétkék nemzeti öltözetekben, majdnem mind Sponer Tivadar zászlói alatt, roppant tömegben betódult a városba, s az egész vásártért elfoglalta. Ludvigh csapatja látván, hogy fölkiáltás utján jelöltjét ki nem viszi, annak kijelölésétől is elállott. — Weszter Pál, 1848. évi népképviselőnk mellett azonban a városi választók egy része nyilatkozván, a választás szavazásra bocsáttatott, — de 55 választón kívül mind Sponer részére szavazván, Weszter Pál kijelölésétől visszalépett, s annálfogva Sponer Tivadar, a roppant néptömeg éljenzései között,kerületünk népképviselőjének kikiáltatttt. — Példás volt a rend, melylyel e legfőbb alkotmányos jogunkat gyakoroltuk, mert ámbár ezernél több válató lóháton, s ugyan annyi gyalog részt vett e nemzeti ünnepélyünkben, mégis a tökéletes véleményszabadság legkevésbé sem sértetett, és sem a különféle pártok, sem a nemzetiségek között legkisebb összeütközés nem történt, sőt ellenkezőleg, a választás befejezése után, a választók véleménykülönbség nélkül az utczákon és a szavazási teremekben majdnem estig barátságosan társalkodtak. Minden tanúja ezen ünnepélyünknek kénytelen volt elismerni, hogy népünk teljes politikai érettséggel és öntudattal gyakorolta ezen alkotmányos jogát, és hogy az alkotmányos egyenjogúság jobban összeforrasztja a nemzetet, mint a nyelv egysége, mert a német szavazó, az egykori szász gyarmatos utódja, ép úgy, mint a tót, a lengyel határszélekről csak magyarnak, és a magyar alkotmány védpajzsa boldognak érezte magát. Ettenfélék Pest, mart. 27. — Megjelent a Csengery Antal által szerkesztett „Budapesti szemle“ XXXVIII. és XXXIX. füzete. Tartalma: „Az anjouk és miveltségünk.“ Nagy terjedelmű miveltségtörténeti monographia Vass Józseftől. Az első rész, melyet e füzetek közölnek, négy nagy ívre terjed. Ezt követi a második, szintén nagy terjedelmű közlemény „Olaszország történeteiből“, mely mű számos érdekes adatot szolgáltat a legújabb események megértésére. Mindenekelőtt az 1820— 21-ki forradalmat adja elő czikkíró (Jánosi F.) aztán a rákövetkezett visszahatást; majd Olaszország helyzetét 1830-tól 46-ig, mely időre esik az újabb ébredés kezdete ; végre XVI Gergely halála IX. Pius föllépte s Toscana és Piemont viszonyai adatnak elő 1848-ig. E nagy érdekű czikket egy szintén korszerű értekezés követi: „A középkori építészet“ czim alatt Henszmann Imrétől. Korszerűnek mondok e tanulmányt, midőn az akadémiai épület ügye van szőnyegen. Tudják olvasóink, minő figyelemmel kisérte az akadémia e tanulmány fölolvasását, mely előttünk annál becsesebb, mivel egészen út tért részén irodalmunkban mivelés alá. Majd P 11 Vilmos szép életiratát olvassuk, Macaulay hátrahagyott művei közöl. Fordítója K. B., egy szép tehetségű s alapos készültségü ifjú. A M. Tud. Akadémia tárgyalásaiból különösen terjedelmesebben vannak ismertetve Bérczy értekezése a humorról, Salamoné Csokonai „Dorottyájáról.“ Az irodalmi szemle pedig mindenekelőtt városaink monographiáinak ismertetését folytatja, ezúttal különösen Kecskemét történetét mutatván be Hornyik Jánostól, Szilágyi Sándor. Igen érdekes olvasmány végre a londoni clubok ismertetése, Esquiros Alfonz után. Legvégül Horváth Mihály történelmének második kötete ajánltatik. — Egerből írják nekünk, hogy az egri érsek Bartakovich Béla ő extra egy körlevelet bocsájtott ki egyházimegyéjéhez, melyben a hívek a képviselőkért imádkozásra serkentetnek, s az egész megye minden egyházában ápril 7-kére ünnepélyes isteni tisztelet rendeltetik. — Budaváros lelkes választói képviselőjük Eötvös József báró és Balássy Antal tiszteletére tegnap a „Fáczán“ vendéglő teremében fényes banquettet adtak, melyre Deák F., Lónyay M., Gorove, Szalay és Kacskovics képviselőket s a hírlapok szerkesztőit is meghívták. A gazdagon terített asztalnál a város közszeretetü bírája Bajcsi úr elnökölt, minthogy a polgármester meg nem jelent. Sok felköszöntés történt: Darányi Ign. Deák Ferenczre, Hunfalvy J. b. Eötvösre, Micsinyei Balázsra, Eötvös a hazára és a budai polgárokra, Balássy a magyar nemzetre, Szalay Buda városra, Darányi Lónyayra, Lónyay az elnökre, Hunfalvy J. Szalay és Gorovéra, Pompéry a lelkes budai nőkre, köszöntöttek poharat. Eötvös fölköszöntéseiből ki kell emelnünk a következő helyeket. Midőn, mond, mint gyermek a budai hegyek közt járkált, sokszor hallá, hogy a szöllővenyigéket Burgundból, a Rénus mellékéről hozzák ide. A szőllővesszők gyökeret vertek, a gerezdeikből nyert bor itt tüzesebb jön és ki mondhatja azt, hogy az ily szöllőtőn termett bor nem magyar bor, így jöttek be hozzánk férfiak a külföldről, Thüringenből a Rénus mellől, kik itt családot alapítottak, és ivadékaik ereiben már magyar vér kering, kik együtt éreznek velünk, kik ott voltak velünk, hol nem a pohár, de a kard csengett. Ki mondhatná e férfiakról, hogy ők nem magyarok ? stb. A társaság igen kedélyesen, vígan mulatott együtt éjfél utáni 2 óráig. A képviselők a szeretet és ragaszkodás megható, emelő nyilatkozataiban részesültek. Tiszteletökre 101 champagnei üveg durrogott. — Krassó megye Deák Ferenczet, báró Eötvös Józsefet, báró Kemény Zsigmondot, Mocsáry Lajost , Lukács Mórt és Fáik Miksát bizottmányi tagokká nevezte ki. — Rég érzett hiányt érzünk ismét kipótolva a magyar Akadémia Almanachja kibocsátása által 1861-dik évre, melyben a közönséges naptár mellett a különböző ülések határnapja is meg van jegyezve. Ezen almanach tartalmát képezik még a magyar akadémiai teljes névkönyv , az uj alapszabályok, az ügyrend s a tagok munkálatai 1848-tól 1860-ig, az Akadémia halottjai 1830— 1860, az Akadémia tagjai földirati rendben, az Akadémia személyzet létszáma s a névmutató. Kívánatos, hogy könyvkereskedés utján is terjesztessék. — Mint a W. Zig írja, a mart. 28-kan egybegyülendő szerb nemzeti congressusra philipsbergi Philippovic József cs. k. tb. van császári biztosul kinevezve.• Szerémmegye f. hó 21-dikén tartott közgyűlésében megtagadta a pártolást Verőczemegye azon föliratától, melyben Ő Felsége kéretik, hogy a Bécsben levő Zvonimir koronájával magát Zágrábban Horvát-, Tót- és Dalmátország királyává koronáztassa meg s hogy azon koronának a Sz. István koronájával való egyenjogúsága ismertessék el. — A „Korunk“nak írják Bukarestből, hogy a románok Victor Emanuel nevenapját a legnagyobb ünnepélylyel ülték meg. — Szerkesztőségünkhöz beküldetett „Izraita vallásos énekek“ a nyilvános isteni tisztelet, az iskolai és házi áhitat számára. Kiadta Friedmann Mária