Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)
1861-03-01 / 3316. szám
vagyunk az országbírói értekezlet eredményét bevárni. Végre 4-er, nyilatkoztassuk ki Ő Felségének ünnepélyesen, hogy mi ugyan készek vagyunk az 1848- dik évi törvényeink megvizsgálásához, sőt szükség esetében módosításához is hozzájárulni a jövő törvényes országgyűlésen, hanem azon elvett, mely a cs. leiratban kimondatik, hogy t. i. azon törvények, csak a jövő országgyűlése sövetsége ujjabbi megerősítése után válhatnak érvényesekké, el nem fogadhatjuk. Mert mi épen megfordítva, mindaddig, míg azok országgyűlésileg megváltoztatnak, tökéletesen és törhetlenül érvényeseknek tartjuk azokat. A kitűzött czél tekintetéből tehát kérjük meg Ő Felségét, méltóztassék a kapcsolt részek s minden följogosítottak meghívásával az országgyűlését az 1848-iki törvények értelmében Pestre összehívni. Ezen nyilatkozataink folytán immár uraim, biztosan kimondhatjuk, hogy mi mindazon felelőséget, amelyet a cs.leirat a mi nyakunkba hárít — visszahárítjuk mindazokra, kik a mi 1848 iki törvényeink megsemmisítésén igyekeznek. Hogy pedig az általam indítványozott fölirat a megye szellemével megegyező és a tárgy komolyságához képest kimerítő lehessen, méltóztassék a tisztelt bizottmány annak fogalmazására tagjaiból egy küldöttséget oly utasítással kinevezni, hogy az a föliratot minél előbb föltévén, azt még e gyűlések folyama alatt terjeszsze a tisztelt bizottmány elébe, hogy az minél előbb fölküldethessék Ő Felsége kegyes színe elébe. —Nagy és általános volt a hatás, melyet e beszéd előidézett s hasonló szellemben nyilatkozván még mások számosan, főispánunk több tagból álló küldöttséget nevezett ki a fölirat elkészítésére, s e küldöttség közkedvességü főjegyzőnk által már kész és igazán gonddal szerkesztett munkával lepetvén meg s azt némi csekély, említést alig érdemlő változtatásokkal helyben is hagyván, már másnap benyujtá a bizottmányi gyűlésnek a kész föliratot, mely egyhangúlag el is fogadtatott. Második s nem kisebb érdekű tárgya volt e gyűlésünknek az országgyűlésnek április 2-ára Budára tett kitüzetését hírül adó országgyűlési meghivás s a bizottmányi gyűlés, bár fájdalommal tapasztalta abból, hogy az országgyűlés összehivatását egyedül illetékesen szabályozható 1848. V. t. ez. sokban — és pedig igen lényegesen — módosíttatott, mégis a jeenleg reánk terhesen nehezülő alkotmányosságtaanságból minél előbb kivergődni kívánva, azonnal megalakitá a törvény által rendelt központi választmányt s azt oda utasította, hogy az összeírásra a törény által rendelt tizennégy napokat szigorúan megártva, a többi határidőket olyképen rendezze el,ogy képviselőink az országgyűlés megnyitására kiűzött határidő előtt legalább tíz nappal megválaszthassanak. Fölolvastatott Varasd megyének az ország minden irvényhatóságaihoz s azok között megyénkhez is ítézett s e lapokból már ösmeretes körlevele, mely rvendetes tudomásul vétetett s melyre hasonló őszinte istvéri indulattól áthatott válasz küldetni határozta- őt, fölolvastatott továbbá leg-primás ő eminentiájáak hasonlóképen e lapokban közölve volt mérséklet ajánló körlevele, melyre válaszul föliratunk gy példánya e herczegségének megküldetni rendelteti. Kassa városa megtörtént alkotmányos szervezéseröl értesítvén megyénk közönségét, bizottmányunk fölötti őszinte örömét tudatandó, fölkérte a várost, ét bizodalmát biró képviselőjének megyei bizottmárunkba leendő küldésére, kik előfordulható esetek, abban, a város jogai fölött őrködjenek. Ezek után számos, csupán megyénket érdeklő társakban rendelkezett a bizottmány, melyek közül itt gyedül a hús árának mezővárosok és átkelési helken 14, falukon 13 uj károkra lett megszabatását sem fölemlitendőnek. Ifj. Péchy Tamás, hetjük, a requiem, egy a helytartóságtól az egri érsek e exljához érkezett tilalom következtében elmaradt. — Köztiszteletü hofilársunk Teleky László f. hó 7-én este Szirákra érkezvén, ennek örömére este az egész város ki volt világítva; a legszegényebb viskó ablakában is legalább két gyertya égett. Hét órakor az egész lakosság három nemzeti lobogóval és 24 fáklyával összegyűlvén, a Rákóczy-induló mellett szép rendben a megtisztelt szállásához vonult, hol Sz. Zs. úr szűnni nem akaró éljenek általán ézve tolmácsolta a közönség érzelmeit. Másnap a városi elöljáróság tisztelkedett a nagy érdemű hazafinál. Esztergomból írják, hogy Besze János a városi közgyűlésben a köztiszteletü polgármestert, s az egész városi tanácsot oly keményen megtámadta az ő indítványára vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat kiadatása miatt, hogy a közgyűlés minden határozat nélkül volt kénytelen fölosztani. A Nagy-Kanizsáról f. hó 26-tól egy, a Petőfi szoborra rendezett bál rendezőit vádoló levelet kaptunk, de melyet névtelensége miatt nem közölhetünk. A Budaváros f. hó 26-án tartott közgyűlése Pákh Albertet, a nemzeti szellem ébren tartásában az utóbbi zordan tíz év alatt irodalmilag kifejtett hathatós és feledhetetlen munkásságának elismeréséül tiszteletbeli képviselővé választotta. Hasonló megtiszteltetésben részesült Jókai és Hajnik Pál is. A „Fortschritt“- et értesítik, hogy Károlyfehérvárott 17-én este a polgárság, Haynald Lajos róm. kath. püspököt fáklyás menettel tisztelte meg. Mintegy száz fáklyavivő jelent meg a püspöki lakáson, kisérve nagy néptömeg által. Legelőször elénekeltetett a Szózat, azután Szebeni ügyvéd beszéddel köszönte a püspököt, mire ő excra lelkes szavakban válaszolt. Végre Kölcsey hymnusza énekeltetett. Azután a fáklyákat kioltották, mert ez a cs. k. várparancsnoknak határozottan kijelentett akarata volt. A várból lemenve, a menet ismét meggyujtá fáklyáit, s Szoboszlay ur lakására vonult, honnét ismét megindulva, a köztiszteletü polgármester lakása elé ment s ott a Szózatot éneklé. Egész estén át legkevesebb rendetlenség sem történt. A politikai és vallási szabadság két lelkes, határozott és a legnehezebb körülmények közt is bátor szószólóját, Kubinyi Ferenczet és Szentiványi Károlyt, mint örömmel halljuk és bizton vártuk is Nógrádból és Gömörből küldik az országyülésre. Pozsony városa gr. Dessewffy Emilt, Komárom Ghyczy Kálmánt akarja követül megválasztani; a budaiak bizodalma pedig, mint szintén örömmel halljuk, báró Eötvös Józsefben s Balássy Antalban öszpontosul. M. D. Nyilatkozat. A „Bukaresti magyar Közlöny“ t. ez. előfizetőit sietek megnyugtatni, hogy mindenkinek pénze, úgy, amint beküldötte, nálam letéve van és csak egyetlenegy párának elvesztéséről még csak szó sem lehet. A kauezia 5000 lé, ezt még elő kell teremteni, fáradozunk is benne, de szomorít az, hogy lapunkat a bécsi postatariftába sehogy sem vették be, pedig bizony mindent elpróbáltunk amit csak lehetett. A stempli még mindig áll, az ezüst agrója 52. 50. A testvér Magyarhonból alig van kétszáz előfizetőnk. Ebből szerkesztőt fizetni, nyomda és postaköltségeket fedezni még azon esetben is lehetetlen, ha a kaueziot előteremtjük s ha Moldva romániai előfizetőink még annyira szaporodnának. *) Ko os Ferencz. — A „M. O.“ mai száma következő Nyilatkozatot hoz: A „Magyarország“ tegnapi számának újdonságai közt azon, egyébiránt a t. szerkesztő urnák iránta mi szives barátságát tanusitó kifejezést olvastam, hogy a ráczalmási kerületnek „jutott a szerencse“ engemet országgyűlési képviselőjéül választani sat. — Kénytelen vagyok erre megjegyezni, hogy a „szerencse“ ez esetben nem a választói kerületé lenne, mely engem bizalmával megtisztel, hanem az enyém, ki ezáltal megtiszteltetik; továbbá megjegyezni azt is, hogy jóakaró barátim a nevezett kerületben fölléptettek ugyan, de ellenemben oly derék férfiak állanak mint vetélytársak, kikkel szemközt az eredmény legalább is kétséges, s kik általi megelőztetésem esetében legalább azon vigasztalás vár reám, hogy általuk megelőztetni — nem szégyen.**) Tóth Lőrincz, m. akad. tag. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről; febr. 28. 5/0 metalliques 65.25; nemzeti kölcsön 77; bankrészvény 736; hitelintézet 166.30; londoni váltó 146.25; arany 6.95. NEMZETI SZÍNHÁZ. Február 29-ére van kitűzve: A „Mama.“ Vigj. 3 fölv. Irta Szigligeti. guéronniére úr minden történeti előadását arról, miért és hogyan vesztette el a szentszék tartományai egy részét. Pártját fogja nevezetesen Ausztriának azon vád ellen, mintha ez elhagyta volna a pápát. Azt mondja, hogyan maradhatott volna Ausztria Bolognában stb. holott Napoleon hg jelentése a „Moniteur“-ben maga mondja,hogy az ő mozdulatai és az ő közeledése kényszerítik az osztrákokat a visszavonulásra. Azt mutogatja továbbá, hogy a reformkövetelés csak ürügy volt. IX. Pius soha nem volt ellensége a reformoknak, azonban a főpap figyelmezteti az illetőket, hogyan köszönték meg 1848-ban a reformokat ő szentségének. Lám, Francziaországnak is 12 évig kelett várnia, míg 1860. nov. 24-dikén egy szerény kis részét vissza kapta szabad intézményeinek. Várjon ha a forradalom kiütött volna Nantesban, Lyonban vagy Strassburgban, a császár azon pillanatot választotta volna-e a 24-dik novemberi rendelet kiadására ? Az egész dologban csupán Garbadi volt őszinte.Ez legalább világosan kimondta a paviai tanulókhoz intézett levelében : „Ki kell tépni Olaszországból a pápaság rákfenéjét. Ki kell pusztítani ezeket a fekete kabátokat.“ Megmondta a palermoiaknak, hogy „Rómából, a Quirinas tetejéről kell kikiáltani az olasz királyságot.“ Soha a pápának jóhiszeműleg nem tették még csak azon javaslatot se, hogy egyetlen egy tartományt áldozzon föl a végre, hogy a többit megtarthassa. Az igaz, hogy Francziaország indítványozta a vicariusságot, de mit mondana a császár, ha ön (Lagueronniére ur) azt javasolná neki, hogy Jon vi 11 e herczeget tegye vicariussá Algírban? Lamoriciére-nek is pártját fogja a püspök úr. Igaz, úgymond, hogy ő nem volt Krimiában, mert Brüsselben volt számkivetve, ki által ? és miért ? Ön kényszerit, hogy eszébe juttassam. Még csak egy helyet ismertetésül. Msgr. Dupanoup azt mondja, hogy épen azon katolikusok, akik szüntelen ellenzéki reformokat (az „Univers“ pártja) voltak a császárság imádói, míg a szabadelvű katolikusok, mint Montalembert és F a 11 oux, akikre Laguéronniere úr czéloz, se a francziaországi papságra, se Rómára nem gyakoroltak legkisebb befolyást. A püspök úr ez utóbbi állításáért megneheztel a „Monde“, s ezeket mondja : „Föl fognak tűnni némely indulatos szavak azon katolikusok ellen, a kik nem tartják magukat arra kötelezetteknek, hogy msgr. Dupanloup, Falloux és Montalembert urak zászlói alatt járjanak. Nekünk úgy látszik, hogy az orleansi püspök úr más időre hagyhatta volna e reeriminatiókat.“ — Kisselew gróf,mint a „Journal de Petersburg“nak táviratilag Párisba érkezett közléséből kitetszik, felhatalmaztatott, hogy a szíriai kérdésben a franczia megszállás meghoszszabbitását támogassa, s ne tegyen semmi ellenvetést, ha a conferentia üdvösnek találná a megszálló hadaknak más európai hatalmak hadaival való szaporítását, úgy látszik, mindkét hatalom a bizonytalan időre való meghosszabbítás mellett van, mivel a határozott időre való meghoszszabbitás a drúzoknak úgyszólván érzésekre adja, meddig fékezzék haragjukat. — A kopenhágai franczia követség titkára St. Robert uz odessai konzullá neveztetett ki Jägerschmidt ur helyett, a ki az orosz kormány kivonatára visszahivatott. OLASZORSZÁG. A senatus hajlandó lett volna azonnal határozni az „Olaszország királya“ czímre vonatkozó törvényjavaslat fölött, azonban győzött az indítvány, hogy a gyűlés előbb szervezze magát; a parlamentben is az igazolások hitelesítése után e tárgy lesz a legelső. Nyomban rá a római kérdés is szóba jövend, amennyiben Brofferio a franczia megszállás iránt kérdést intézend a ministériumhoz. Azonban azt hiszik, hogy a ház napirendre térend, a kormányt egyszerűen utasítván, hogy a Tuilleriákban sürgesse a megszálló csapatok visszahivatását, mert csupán ez akadályozza a népet, hogy akaratát nem nyilváníthatja, és e helyőrségnek tovább ott maradása, megsértése a be nem avatkozás elvének. A Cavour által elterjesztett törvényjavaslat szavai: „Victor Emanuel király maga és következői részére Olaszország királya czímét veszi föl.“ E szöveg minden egyes szavát a legélesebb boncz-kés alá vetik, kérdezik: miért nem tette Cavour bele a „következői“ helyett az „utódokat“, s az isten kegyelmébői király akarata mellett miért nem említi a nemzet akaratát is stb. De mindez nem akadály, hogy az elhatározó lépések, melyeket Cavour a nemzet egyesítése felé tesz, általános rokonszenvvel ne találkozzanak. Sokat beszélgetnek a római kérdésre vonatkozó okiratnak a pápai udvar által ígért közzétételéről, azt hiszik, hogy Antonelli oly iratokat fog nyilvánosságra hozni, melyek hiányzanak a franczia parlament elébe terjesztett iratok közül és a melyek Francziaország magatartását más színben fogják föltüntetni. — Bullier Correspondence, mely a franczia szövetségtől szokta tudósításait kapni, közli Rómából: „Christen úr, ki az Abruzzákba ment volt, visszatért Rómába. Szombaton hosszasan értekezett Ferencz királylyal, ki szolgálati készségét, melyet tovább igénybe nem vehet, megköszönte. Ámbár még most is mindegyre érkeznek zuávok Rómába, de a jelen helyzetben nincs többé szükség rájuk.“ Ezzel ellenkezőleg a Constitutionell azt írja, hogy Gaeta elestének daczára a bandita harcz még foly az Abruzzákban, s nem múlik el egy nap harcz nélkül. Turinban elhatározták, a déli vidékek gyors kitisztítása végett Mezzacapo tábornok rendelkezése alá adni felét a Gaeta alatt volt hadseregnek. — Nápolyból írják Gaeta föladására vonatkozólag . Néhány királyi törzstiszt jött 12-dikén reggel Cialdinihez, jelentvén, hogy a király emberiségi tekintetekből fölhagy a védelemmel, ha a várőrség tisztességes feltételeket nyer. Cialdini azt felelte, hogy jan. 19-én módja lett volna a legtisztességesebb föltételek mellett elvonulni, de nem tette, sőt a 400 sebesült átvételét a fegyvernyugvás föltételeinek megszegésével, a járművek kijavításával hálálták meg,ezért az ostromlovak kedve szerinti kapitulatióról többé szó se lehet, valamint a tüzelés megszüntetéséről se. 13- án Ritucci várparancsnok egy éles kifejezésekkel írott levélben Cialdininek kegyetlenséget vet szemére, hogy a feladás megajánlása mellett sem szünteti meg a tüzelést. Cialdini ismét a fegyvernyugvást, a sebesültek átvételét s az ezért nyert köszönetét hozza emlékezetbe. A tüzelés folyt. S minthogy a várbani helyezet mind tarthatatlanabbá lett,délben egy új parlamentákr jelent meg, k jelentette, hogy a király hajlandó a föltételeket elfogadni. Cialdini minden további alkudozást azzal a megjegyzéssel metszett ketté, hogy a rohamra a készületek meg vannak téve, és hogy itt csak az erőszak és az ő feltételei között lehet már most választás. A többit tudjuk: a király a Muette-re ment 80 egyén kíséretében, Terracinánál szárazra szállt egész kíséretével, az ausztriai és spanyol követet kivéve, kik Civita-Vecchia felé eveztek, a király pedig fogadott kocsikon utazott Rómába. Hevesvármegye, Eger, febr. 26. Tegnap tartott meg a képviselők választását intéző központi lasztmány gyűlése, melyen a választó kerületek velasztók összeírására kiküldött küldöttségek kész inkálatai átvizsgáltatván, a szükséges intézkedések megtétettek. Választó a nyolcz kerületben összesen ,663 lett bejegyezve. A mindenütt egy napon túridő képviselő választási napot mart. 12-e tűzetett A törvényben foglalt azon utasítás, miszerint ikség esetén a választási elnök fegyveres erőt is sználhat, egyéb erő hiányában lévén, a fegyveres dnagyok használására utaltattak a választási elsők. Erősen foly a korteskedés a követségre. Élénk bedgetések, discussiók, persvadeálások stb. vannak pi renden. A hit szárnyain képviselőjelöltekül lebegnek: Szobon gr. Szapáry Gyula; Abádon Borbély Miklós fele Lipcsei Péter; Túron Péteri Károly vagy Fazekas r.; Fügetlen Almássy Sánd.; Patán Kovách László; őrvásáron gr. Keglevics Gyula; Nánán Német Albertképviselő ellenében hatalmasan hangoztatják Szatry László nevét, Kápolnán Papp Pál ellenében valóan Babics Jánosét. Gyöngyös és Eger várakülön küldenek, de e helyekről még tájékozva vagyunk. Gyöngyösön Izsák László, Egerbenyi Mihály látszik előtérbe lépni, még nálunk ünnepélyes leköszönő óvást senkise tett, őt azért említjük meg itt, mert el nem hallgathat, hogy megütközéssel olvastuk két egyénnek óvását tőle lapok hasábain, melyben tiltakoznak, hogy ők választassanak el. Vagy indokolták volna, hogy miért, vagy legalább oly sokat rejteni látszó szóban ne nyilatkoztak légyen, mert azt hisszük, mindent gondolhattak, midőn nyilakozatukat a, csak azt nem, a mit itt, és hiszem másutt is , „szöget ütött a fejembe“ említenek, hogy van, kik az országgyűlésére evből nem akarnának mi azért t. i., mivel az a törvény ellenére, Budára „hiva“ sat. r. 1. Különfélék. Pest, febr. 28. - A „Nemzeti kör“ három képviselőt küldött a f. hón Egerben a kápolnai csatában elesett honvédekért ütni szándékolt requiemre. De mint biztosan jelent Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Az orleansi püspök felelete eddig még csak a 3-ik fejezetig jelent meg a kezünknél levő párisi lapokban. Mondok már, hogy az világosszemrehányásokat foglal magában a császári politika őszintesége ellen is. Az itt következő mutatvány erre elég tanúság. „Kivel, melyik jóhiszemű emberrel fogja elhitetni valaki — kérdi megr Dupanloup — hogy Olaszországban történhetett volna valami Francziaország akarata ellen ! Ezek a piemontiak, akik nem voltak semmik, se Magenta és Solferino előtt, daczára hogy olasz nemzetiségekből s hadseregekből oly nagy lármát ütnek, ők bizonyára csak a francziák vére által lettek valamivé. Kivel fogja elhitetni valaki,hogy ezeknek az embereknek szabadságában állott nem engedelmeskedni Francziaországnak csak egy napig is. Kérdezze meg ön a tömegek józan eszét, kérdezze meg katonáink közül akármelyiket, menjen be a földmivelő viskójába, tegye ön akármelyik elé ezen egyszerű kérdést: váljon a pápa szerencsétlenségei lehetségesek volnának-e, ha Francziaország nem akarná? Józan eszű ember nem fogja azt mondani igen. Kénytelen tehát az ember azt mondani, hogy ha Francziaország kardja erős is, de politikája gyönge, hogy akkor, midőn tiszteletre lett volna igénye, a megvetést eltűrte és hogy magasztos védenetét bántalmakkal engedte itatni. Nem, senki nem kétkedik Francziaországnak és a császár kormányának mindenhatóságáról, ámde csak azon föltétel alatt, hogy politikája álljon kardjával egy színvonalon.“ A püspök ezután nyomról nyomra követi de La *) Kéretnek a t. ez. lapok szerkesztőségei ezen nyilatkozat közlésére. **) A M. D. e szerény észrevételre megjegyzi, hogy T. L. vetélytársai Fiáth István és Éjszaki Károly. Távirati jelentések. Berlin, febr. 27. Jól értesült körökben beszélik, hogy tegnap, mint a grochowi ütközet évfordulati emlékünnepén Varsóban nyugtalanságok fordultak elő, melyeknek lecsillapítására katonai beavatkozásra volt szükség. Milano, febr. 27. A mai „Perseveranza“ szerint a Civitella del Tronto előtti ostromló sereg a Ravennadandárból, a 27-ik és 29-ik sorezredből, továbbá 4 zászlóalj versaglieriből áll. A várőrség csak 300 emberből állana. A senatusban a centrum javaslá, hogy a kormányzati okmányok e szavakkal kezdődjenek : „Victor Emanuel, Isten kegyelméből, és a nemzet szavazata által Olaszország királya. Genua, febr. 26. Az utóbbi napokban több mint 300 garibaldista tiszt jött ide Nápolyból. A múlt szombaton eresztetett vizre a piemonti kormány költségén építtetett páncél-fregatte Torlonban. A bécsi török követség következő hivatalos tudósítást kapott a herczegovinai ottomán biztostól: Mostar, febr. 25.Nem kevéssé borzasztó esemény merült föl a jeni - bazari kerület Bihar városában, mint az, melyről f. hó 5-iki távsürgönyöm szólt. Ezen, a montenegrói határok mellett eső kerületben mintegy 5000 fölkelő, gyámolitva a montenegróiaktól, megtámadd ama várost a Chabanhól-ső napján, több mint 50 ranhommedán lakost leölt, közöttük nőket, kiken előbb mindennemű iszonyuságokat vittek végbe , majd a házakat kizsákmányolván fölgyúrták. Ugyanez történt 4-én Chabanban a potcsai kerület Gardovich nevű falujában. Nincs a történetben példa, mely e barbárságoknak hasonmása volna; nem kimérnek ők sem öregeket, sem nőket ; féktelenségök határtalan ; képzelheti excellentiád amaz ártatlan nőknek iszonyú helyzetét, kik e barbároknak napról napra védelem nélkül áldozatául estek, s a legnagyobb nyomorban hagyattak általok hátra. Esti posta, Pest, febr. 28. — Mint az „IndependaDzenak“ Párisból írják, az orosz kormány Pétervárban nagyszerű katonai intézkedéseket tesz. A fegyvereket az Arzenálból a várba vitetik, az őrjáratokat és rendőröket megerősítik, — s mindezt a parasztságot illető törvény kihirdetése miatt, amit martius 3 k ára várnak. — „Nationalität“ Cialdini válaszát, melyben a neki szánt ajándékot a Gaetánál elesettek családjainak kéri kiosztatni, alkalmul használja föl egy nemzeti aláírás indítványozására a Gaetánál elesettek családai részére. „Az áldozat, úgymond , mindegy, bármelyik részen esett el, maradékai olaszok, az ily győzelmet, mint a kibékülés ünnepét kell örökíteni.“ — Rómából írják, hogy azon a napon, melyen Viktor Emánuelnek Olaszország királyává kikiáltását várták, a Capitolium harangjait meg akarták húzni, ezért vették kezökhöz a francziák a torony kulcsait. A római rendőrség pedig előhivatott vagy 50 embert, kik neki gyanúsoknak tetszettek, egy részét megintette, más részét minden vizsgálat nélkül száműzte. A Gaeta elesését Civita Vecchiában is megünnepelték. A királyi vendég a szentatyának naponként 150 tallérba kerül. — Messinában febr. 19-én annak következtében, hogy az erőd nem adja meg magát, a várost kivilágították. A nép zenével, lobogókkal vonult végig a városon, kiáltozva: „Harcz egész halálig a Bourbonok ellen!“ . A franczia senatus február 25 diki ülésében, Troplonger fölolvastatta a bizottmány válaszfeliratát s javaslatát a trónbeszédre. A javaslat első helyen a november 24-diki reformokkal, azután egyéb beldolgokkal, s második részében a külpolitikával foglalkozik. Ez utóbbinak legérdekesebb része, az olasz ügyet illető, egy rajna-melléki lap fordítása szerint (a belga lapok nem közölvén azt még teljesen) így hangzik: „Ha már most szemeinket az olasz félszigetre vetjük, meg vagyunk lepetve, mint felséged, az események által, melyeknek az utóbbi ülésünk óta színhelye jön. Két első rendű érdek, melyeket a császár ki akart békíteni, ütköztek ott össze, és az olasz szabadságharczban áll a római udvarral. Ezen összecsapás megelőzésére és föltartóztatására ön kormánya megkísértett mindent, amit csak politikai ügyesség és lojalitás sugallhatnak. Az egyiknek ön a nemzetközi jog útjára mutatott, a másiknak a transactiókéra. Amott elkülönítette ön magát az igazságtalan megtámadásoktól; emitt búslakodott holmi politikátlan ellenszegülések fölött, s mindenütt megindult a nemes szerencsétlenségeken s a fájdalmas romokon. Szóval: minden igazságos út meg jön nyitva, csupán az erőszak alkalmazása előtt állott meg Felséged, mert nem a fegyveres beavatkozások valósítják a kibékítés eszméjét. Felséged egyébiránt nem feledte el, hogy más időkben hibája volt Francziaországnak Olaszországot kormányozni akarni, miután azt megszabaditá. Ön meg akarta menteni, a franczia politikát attól, a mi ránézve nyűgöző volt s eszébe se jutott, hogy mivel a külföld által elnyomott Olaszország javára történt a beavatkozás, tehát, kényszeresük a megszabadított Olaszország akaratát. Ezen be nem avatkozási rendszer az átalános összeütközések meggátlására a legjobb, Ausztria elleni hagyományos féltékenységünk elől el fogja zárni a tért, és ha a komor jóslatok daczára a jövő tavaszszal az európai háború ki nem üt, ez azért van, mivel fölsége veszélyes és szilárd állást foglalva, a vad szenvedélyek csábításainak ellent állt, de egyszersmind a reneitok követeléseinek se engedett. „És ezen béke épen oly becses jótétemény lesz