Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-07 / 3321. szám

rvényesség kivánatainak tett eleget, mikor e kör­ívesét irta. Mi méltányoljuk a közbenjáró szivének­rzelmeit, de a törvényt oly szentnek tartjuk, mely­­it oly országosan tisztelt tekintély fölhívására sem rhetünk el, mint e levélnek magas állású írója t­isztelettel félretétetni kivánja. H­u­n­k­ár Sándor: Elvitázhatlanok a prímás haza­­f­ érdemei, mi elismerjük ez érdemeket, s ugyan­iért levelét sem tesszük félre. De a törvény terét em hagyjuk el, s tiszteletteljes válaszban tudatjuk eminentiájával, hogy a törvénytől el nem távoz­nunk. Pap Gábor lelkész: Földi halhatatlansága koszo­­rját hazafius érdemek hervadhatatlan virágaiból írte össze az ország főpapja. Erős volt akkor is, akor a szomorú országos helyzet nyomasztó hatása ott nagy erők roskadtak össze. Nemcsak el nem oszté, sőt másokban is fönntartá a szebb jövő hitét n­emcsak méltó utóda volt Szelepcsényinek és Szé­­cényinek, a nemzet alkotmányos szabadsága, s tör­­ényes állása visszaszerezhetéséért folytatott szellem­i küzdelemben, hanem túl is szárnyalta azokat,érde­­kű­ségének erkölcsi súlyával támogatván a protestán­sát azon küzdelemben,amelyet a kormányhatalom el­vében az orsz. törvényeiben gyökerező j­­aikat véd­­i a szellem fegyverével folytattak.Én,mint protestáns­­kész, osztom azon tiszteletet, melylyel az ország e pap iránt viseltetik — s e tisztelet értelme nem em­­­di, hogy körlevelének egyszerű félretételére sza­­izzak. De ugyancsak e tisztelet — a­mely őt, mint szafit s törvényeink egyik hatalmas védőjét illeti— min csaphat túl a törvényesség korlátain, nem jogos is arra, hogy ő eminentiájának e fölhívására—mely a különben is csak közbenjárói állásának kiír­­ása —segédkezet nyújtson bizottmányunk oly adó­­hajtására, mely — mint az országgyűlés beleegye­­­se nélkül kivetett — törvénytelen, s melynek be­­írtásánál a segédkezés országos megbélyegeztetésün­­kt vonná maga után. Ő eminentiája reményét fe­­zte ki, hogy őt a nemzet meg fogja érteni ... s én­zt hiszem, akkor értettük meg őt, ha igy járunk el. n is válaszküldésre szavazok Hunkárral, s e föl­­atban kifejeztetni kívánom hazafiai közbenjárása­­■t hálás köszönetünket, az adóbehajtásnali segéd íz nyújtásról világos törvények s ki nem irthatott gérzetünk általi eltiltásunkat, mint szinte azon obas­­isunkat : legyen továbbra is közbenjáró a nem­ű­ és király között, s világosítsa föl Ő Felségét felöl, hogy a magyar nemzet — mely őse, trónját álságos időkben, erőszakos rázkódások közt fönn­­írtá, bajló az engesztelődésre nyújtott jobbot elfo­­adni, de csak úgy, ha alkotmányos szabadsága s­rvénye — mint csonkitatlan egész nyujtatik­ál­ja vissza .... s ha törvénye tété­­k kérdés tár­cává, ha a békülés időszakában is azt látja, hogy jobb meg újabb sebeket ejt­nek alkotmányán, ak­­ár ne a nemzetnek rovassák föl, ha bizalmának kelő Ivénye előbb leszárad,sem mint virággá fejlődhetett úgy a dynastiára, mint a nemzetre nézve értékesen pümölcsözővé válhatott volna. Végzés: Válasz küldetik ő Eminentiájának, mely­en a legnehezebb napokban is törhetlen buzgalma üzbenjárásáért köszönet szavaztatik. Kijelenti me­sénk, hogy határtalan bizalommal van iránta, s kéri, így a kibékülés nagy művét elősegitni most te­szün­­k meg. Egyébiránt adó behajtásrai fölhívását is sok engesztelő szelleme kifolyásának tulajdonítván, tekintetben a megye — félre nem magyarázható tor­onyot tiltván el ettől — óhajtásának sükert nem eszk­özölhet. Olvastatott a veszprémi honvédsegélyző bizott­­ány értesítése s illetőleg kérelme, melyben tudatja megyei bizottmánnyal, f. hó 25-kén d. u. történt megalakulását, Gr. Eszterházi Pál elnöklete alatt, s ilkérte a megyei bizottmányt,e téren leendő segédkéz­yujtásra a csonkult honvédek iránt f. évi január 1 -én tartott bizottmányi ülésben elrendelt segély­­esi gondoskodásnak a megkereső bizottmányra leen­­ő átruházására, s végre Rosos István első alispán­­ által nemes czélra fölajánlt fizetésének a megye úzi főpénztárából a segélyző bizottmány pénztárába tudására, hogy ez összeg a szinte Rosos István ál­­tl e czélra ajándékozott 100 fihoz csatoltathassék. A megye kedves tudomásul vette a honv. segélyzö izottmány alakulását s közreműködését ígérte meg mindaddig, mig a nemes czélra egyesült bizottmány megye elveive­l egyező törvényes téren maradva ha­ld, a csonka honvédek elrendelt összeirása, m. n. a­­gélyzésrőli gondoskodás az egyletre ruháztatott át, megkereső bizottmánynak kiadatni határoztatott. A irásbirák utasittattak , hogy az alakult bzottmá­n­­ak járásaikra vonatkozó fölhívásaiban segédkezet sujtsanak, s Rosos I. 1-se alispán urnak azon fize­sse, mely viselt hivatala alatt őt illetné, de a melyet nemes czélra adás föltéte alatt a megye rendelke­­ése alá bocsátott, a honv. segélyző bizottmány pénz­­irába — kellő nyugta mellett — átadatni határoz­­itott. Olvastatott Varasdmegye körlevele, melyben örö­­jét fejezi ki, hogy az elnyomatásnak szomorú idő­­taka után, az alkotmányos élet hajnalán, ismét azon arátságos szövetségre lép, mely századok során át magyar koronához csatolta, s megküldi 1-sö köz­­­ülésén hozott határozatait, melyekben kivánja h­ogy Ő Felsége az ápril­i­si megnyitandó közös ma­­yar országgyűlésen az alaptörvények értelmében mint magyar, horvát, szlavón s dalmát király, korv­­áztassék meg, s hogy Ő Felsége legkésőbb martius jéig a horvát, szlavón , dalmát országgyűlést hívja isze. Rosos István. Örülünk a testvéri contestationak s­árasdmegyének a régi barátság megújítására irány­it átiratában nyújtott béke­jobbot e megyének ki­­fitmánya szives készséggel fogadja el, mert azon utudat nyugodtá teszi, hogy a magyar kiszabadí­tja igen, de elnyomója soha nem volt a testvérné­­eknek, nem idézte elő a 800-dos baráti viszony meg­­avatását. Szebb elégtétel nem lehet, mint mikor a linket megtámadott s még élő nemzedék mondja el mea culpat. Adja az ég, hogy ezt ne kelljen többé mondania. Két föltétel van az átiratban : 1. a nemzetiség biz­oot­ága, 2. a dalmátországgali kapcsolódás s­e­he­­tett : Magyarország és a kapcsolt részek királya, k­ifejezés : Magyar , Szlavón-, Horvát- s Dalmátország irálya. Kijelentjük, hogy 1. örülünk a kornak, mely meg-n­érett a nemzetiségek tiszteletére, de 2. százados kap­csok elszakitására nem érezzük magunkat fölfogol­­taknak. A testvéri kezet elfogadjuk, kiengesztelőd­­tünk s örülünk, hogy valamint az ők nemzetisége el­ismertetik, úgy ők is a kapcsolatba visszalépni szán­dékoznak. Varasdhoz választ küld és határoztatott Rosos I. beszédének szelleme szerint. Olvastatott a pesti levél az országbiró levelére, s határzatta jön, hogy pártoltatik, s a törvékenyzés átvétele mikéntjének kidolgozásával megbízott vá­lasztmánynak használatul kiadatik, hogy munkála­tába szölje be. Egy hang : Ha ezt pártoljuk, akkor bevágjuk az utat, mely az országbírói értekezlet munkálatának elfogadásához vez­etne, pedig még azt sem tudjuk, minő leendő munkálat? Hun­kár Sándor: Az országbírói értekezlet nem törvényhozó test, s bárminő munkálatot készítsen is, az oc­rog. Vermes Illés. Uniformitás tekintetéből mondtuk bevárandónak az országbírói értekezlet eredményét, várjuk be hát azt, s akkorra tartsuk föl véleményünk­nek rólai kimondását, majd mikor az megküldetik. Pap János: Cetroyt nem fogadunk el, hol a törvé­nyek biztos útmutatóul szolgálnak. De vannak diver­gáló nézetek, s nem lehet más igazságszolgáltatás Győrben, mint Pesten. Az is bizonyos, hogy a régi törvények nem rehabilitálhatók, vegyük például a váltó eljárást. Meg lévén rontva a hitel, most csak váltóra adnak pénzt, s gyakoriak a váltóperek. S hi­­itél ezekben ? Magyar törvény szerint a megye nem ítélhet, hanem ítélhetne a soproni váltó törvényszék, a mely nincs. — 12.000 fton fölüli keresetnek nincs bírája, mert csak a kerületi tábla hozhatna ebben íté­letet, a mi szinte nincs. — Azt vetik ellenükul: hát 1848/9-ki? Inter arma silent leges. Hát 1853-ig? Ed­dig is volt titkos instructio, mely az eljárásnál betölté a hiányokat. Elvre nézve tisztában vagyunk, de a bí­róságokra nézve a Septemvirális tábla hozhat decisiokat stb. Olvastatott azon fölirat másolata, melyet Pest város közönsége Fiume város és kerület ostrom állapotba helyezése tárgyában intézett ő Felségéhez, s tudomás végett közlött megyénkkel. E fölirat, mely a Fiume város s kerület ellen elkö­vetett sérelem orvoslatára irányoztatok, pártoltatott, s az ostromállapot megszüntetésének eszközlése vé­gett b. Vay Miklós ö­náltóságához fölirat intéztetik. Som­ody József a bizottmányi ülések határnapjá­nak megállapítására tesz indítványt. Bizonyos idősza­kokban jogunk van itt megjelenni, s nem terhelhe­tünk senkit azzal, hogy minket ide hívjon. Mondjunk hát köszönetet méltó főispán urnak eddig helyettünk tett fáradozásaiért, de jövőre tűzzünk ki bizonyos idő­határt az összejövetelre, s főispán úr csak rend­kívüli esetekben hívja össze. Hunkár Sándor minden két hóban egy nagy, min­den hónapban egy bizottmányi, és minden 4-dik hóban recapituláló gyűlést indítványoz. Végzés : jövőre minden hó 1-ső hétfőjén 1-ső alis­pán az elnöklete alatt közönséges bizottmányi ülés, minden második hó 1-ső hétfőjén nagyobb s végre minden 4 ik hónapban emlékeztető bizottmányi ülés tartatik. Minden fontosabb közérdekű tárgyak a nagy bizottmányi ülésre halaszt­andók, s ha tán halasztás nélküli intézkedést igényelnének, akkor rendkívüli gyűlés hivatkatik egybe. A legközelebbi nagyobb bizottmányi ülés határ­idejéül áprillis 2-ika tűzetett ki, mely egyúttal 1-ső alispánt választó, s a megye polgári és büntető tör­vényszékeit alakító ülés is leend. Pap Gábor. — Veszprém megye (központi választmány Ülése február 25-kén.) 1. Az összeírásra kiküldött küldöttségek (kik a vá­lasztók összeírását épen az nap kezdték meg), utasít­tattak, hogy az összeírást mártius 10 -e estjéig a törvények értelmében bevégezzék, s az összeírás pél­dányait márczius 11-kén Veszprémbe küldjék, úgy hogy azok már 11-kén eszkor mind a központi vá­lasztmánynál legyenek. Ez összeírások egy példánya a megyeházánál má­sod alispán urnát lesz letéve, s előre közhírré tétetik, hogy itt mindenki megtekintheti 2. A központi választmányhoz márczius 14-kéig beadandók mind­azon folyamodások, melyeket vagy a bejegyzéstől elmozdított, vagy a mások bejegyzése ellen észrevételező nyújt be, s a választmány e folya­modások felett már 17. 17-kéig határoz. 3. A megigazított összeírások egy példányát a vá­lasztó­kerületek választási elnökeinek küldi meg, a másikat — a törvények értelmében — a hatóság le­véltárába teszi le, s a harmadik — nem lévén belügy­miniszter, a­kihez kellene a törvény szerint küldeni — a független felelős magyar minisztérium alakiltatásáig szinte a hatóság levéltárába tétetik le. 4. Követ választási határ­időül márczius 19-ik nap­ján délelőtti 9 óra tűzetik, ki mely határidőnek már most leendő kihirdetése elrendeltetett. 5. A választás napján és helyén, a választást mege­lőzőleg, de a választók előtt, mind a királyi meghívó levél, mind a megyének a központi választmányhoz a követválasztásra vonatkozólag irányzott két rendbeli határzata (melyek közöl az 1-ső az 1848-ki törvények­től el nem térhetést, a­k­ik azon föltételeket tartalmaz­za, melyek alatt és mellett a követek választatnak) egész terjedelmében fölolvasandó leszen. 6. A képv. választm. minden üléseiről a törvények értelmében rendes jegyzőkönyvet vezettet, s annak egy példányát a levéltárba teszik, másik példánya — nem lévén jelenleg belügyminisztere Magyaror­szágnak — addig, mig a független felet. m. minisz­térium kineveztetnék, szinte a megye levéltárába té­tetik le. 7. Üléseit a törvények értelmében nyilvánosan tartja. 8. Mind a hat választó­kerület részére a választást vezérlő egy elnököt s jegyzőt, mint szinte ezeknek szükség esetére a helyetteseit is megválasztotta. Pap Gábor: H o n t b ó 1. (Folytatása a febr. 25-iki bizottmányi ülésnek.) A már említettem főbb tárgyak közé soroz­­hatók még ezek : úgy a cs. csendőrök mint a finán­sok mielőbbi eltávolítása, kiknek jelenléte folytonos, súrlódásra tág alkalmat nyújt, külön föliratokban, a helytartótanácsnál sürgettetni fog. — Prímás ő ex­­cellentiájának ismeretes körlevelére, a ref. vallásu Blaskovics Pál indítványára, oly nemű válasz küldése határoztatott, hogy noha a megye közön­sége az országgyűlés beegyezése nélkül az adó befi­zetését nem eszközölheti, mégis ő igének a trón és haza körüli bokros érdemeit méltányolja s magas sze­mélyét további közbejárásra fölkéri. Az ezen szel­lemben Pongrácz Lajos főjegyző által föltett válasz­iratnak külön kinyomatása is elrendeltetett. — Or­szágbiró Apponyi grófnak, a törvénykezési egybeni körirata Paczolay János előadására tudomásul vétetik, egyszersmind fölkéretik ő amllga, hogy ipar­kodjék saját részéről az alkotmányos törvényszékek helyreállítását eszközleni, s az olyak eltávolítását, melyek a megye autonom működését akadályoztat­ják. — Teleky László grófnak e megye részérőli üd­vözlő iratára adott oly gyönyörű mint erélyteljes vá­lasza, mélyen hatott az egész közönségre, s az nem­csak általános éljenzéssel fogadtatott, hanem egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe iktattatni rendelte­tett. — A törvényhatósági számos, többnyire rokon­­érzelmű, szives öszhangra talált levelezések közül ki­váltkép Varasd és Ugocsáé voná magára a közfigyel­met. Amarra D­a­c­s­ó Pál szép szónoki előterjeszté­sére, rokon érzelmeinket kifejező válasz menesztetett, emez pedig M­e­z­e­y lelkész szívből fakadó, a munici­­piumot a felelős minisztérium ellenében pártoló előa­dása folytán hosszas,de parlamentáris vitát szült,mely­ben számos szónokok vettek részt. A fölhívás a nagy többség által egyszerűen tudomásul vétetett. A régi törvényes (pozsonyi) ármértékek ismét visszaállíttat­tak. Miután még úgy irodalmi működéseiről, mint egyéb jeles tulajdonairól ismert P­a­j­o­r István ügy­véd s bizottmányi tag, főispán ő maga által tiszt, fő­ügyésszé kineveztetett, s Duc­esz izraelita, me­gyei rendes sebészszé elválasztatott volna : a jövő igazi, bizottmányi ülés április 22-re határoztatott. Hazánkban, kivált a vidéken, a társadalmi térem­ mozgalmak többnyire a megyegyűlések kifolyásai, s egymással szoros kapcsolatban lévén, úgy méltán föl­említhetjük itt még az olyanokat, melyek nagyobb közönséget is érdekelhetnek. Előbbi rövid közlemé­nyünkben érintettük már ama körülményeik közt nagyszerű fáklyás zenét, melyet megyénk volt hon­védei által, egykori híres tábornokuk, Schultz Bódognak, hazafias szónoklatok kíséretében adatott. Másnap ugyancsak az ő elnöklete alatt megalakult megyénkben is egy megyei honvéd-segélyző egylet. Alelnökké Pongrácz István volt alezredes, jegy­zővé Salkovszky László és pénztárnokká Toto­vics Márk volt honvédtisztek választottak el. Czélja az egyletnek, a leginkább szükséget szenvedő volt honvédek anyagi fölsegélése, kiknek kinyomozására stb. a megyei bizottmány segélye is fölkéretett és egész készséggel megnyeretett. Egyik estve székvárosunkon átutazó Hay­n nevű énekesnő által, fel­ből a honvéd­­egylet javára, egy zenészeti és szavalati hangverseny rögtönöztetett, melynek fénypontjait Gáspár szbi­ánk remek zongora s Libertiny testvér tisztviselőink humoros énekkel kisért guitarre játéka tévé; legfénye­sebb pontját azonban isztelt főispánnénk váratlan, de annál kedvesebben fogadott megjelenése, mivel egy maga képviselő ez­úttal, bár minden tekintetből méltólag, vidéki nőink koszorúját. E váratlan alkal­mat a teljes számban jelen volt megyei tisztikar föl­használni óhajtván, egy általa készíttetett az utolsó megyei „iktatási beszédeket“ magában foglaló díszes albumnak tiszteletteljes átadására, melyet ő maga szállásába tisztikar szónoka Rajner Pál c. alis­pánunk rövid, de érzésteljes szép szavakkal nyújtott át, mit, valamint a szívélyes választ is, viharzó éljen­zések követtek volt. Gy. f A Petőfi-szobor ügyében f. hó. 10-én d. e. 10-kor a m. Akadémia teremében értekezlet tartatik, mely, mint biztos kútfőből tudjuk, nyilvános lesz.­­ Vettük az előfizetési fölhívást „Malvina költe­ményei“re, mely 15 nyomtatott ivén, kis 16-od rész­ben ápr. végén hagyja el a sajtót. A tiszta jövedelem­­ része az írói nyugdíj intézet s 14-ed része a Petőfi-szobor tőkéjéhez fog csatoltatni. Az előfizetéseket (1 ft) már­­tius hó végéig Ráth Mór pesti könyvkereskedésébe kéri küldetni, a szerző, gróf Niczky-Tarnóczy Malvina. Nem mulasztjuk el ez alkalommal szintén megemlítni, hogy közkedvességű költőnk, Szász Károly, ki már 15 év óta gyönyörködteti verseivel az olvasó közönséget, még csak most látta elérkezettnek az időt, midőn már úgy is régen óhajtott összes költeményeit kiadja! Fölhívjuk rá a ma­gyar irodalom barátinak figyelmét.­­A pesti városi hatóság közgyűlést tartana mart. 9-én reggeli 9 órakor a városház teremében.­­ Pesten, a Józsefvárosban, mint tudjuk, három kö­vetjelöltet említettek a lapok : Jókai Mórt, Királyi Pált és Szilágyi Virgilt Valamelyik lap Királyi­ról azt írta, hogy visszalépett. Mi arról értesülünk, hogy e visszalépés valótlan. Tehát csakugyan hárman ver­senyeznek.­­ Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről: mart. 6 áról 5°/0 metalliques 65 ; nemzeti kölcsön 76.30; bankrészvény 730; hitelintézet 161.70; londoni váltó 149.75; arany 7.9. NEMZETI SZÍNHÁZ. Márczius 7-ére van kitűzve: „Tűz a zárdában.“ Vigj. 1 felv. — »Férj az ajtó előtt.“ Operette 1 felv. Különfélék. Pest, mart. 5.­­ Nyilatkozat. Tudomásomra esvén, hogy Nógrádvár­­megye Széchenyi kerületének némely választói, megem­lékezve azon kedves baráti kötelékekről melyek enge­­met hozzájok fűztek, kívánják tudni, nincs-e ellenemre, ha a kerületnek követjelöltül ajánlanának, ezennel kije­lentem hogy legnagyobb dicsőségemnek tartanám, ha a legközelebbi követválasztásnál a választók bizodalma személyemben pontosulna össze. Turin, febr. 2-dikán 1861. Pulszky Ferencz, a Széchenyi kerületnek volt képviselője, s Szilágy-Somlyóról írják , hogy ott a legnagyobb iz­gatottság uralt. A köznépet mindenféle utakon izgatják az urak ellen, s hogy a szelíd nép dühét fokozzák, a legrettentőbb utakhoz fordulnak, majd mindennap újabb és újabb gyújtogatások fordulnak elő, legközelebb már tizenhárom helyen kísérlették meg a fölgyújtást, s da­­czára a nép éber gondosságának, a napokban mégis ki­tört a tűz, s a lehető legnagyobb károkat okozott. A tettes kézrekerült, s ez a helybeli volt csa­k. Amtschener, most börtönben várja a vizsgálatot, s bizton hiszik, hogy a legkülönösebb vallomásokat fogják hallani. A Somlyói nép saját kebléből 300 polgárt választott ki, kik közül minden éjjel 30, őrt áll polgártársa becsülettel szerzett vagyona fölött. M. 1 A fiumeiak Szalay László páratlan történet­írónkat egy becses történeti képpel szándékoznak megajándékoz­ni, a lapunkban Fiuméról írt jeles czikekért.­­ A félhivatalos „Sürgöny“ írja, hogy az ország­házban megkezdett szerelési munkák egy, a helytartóság által e czélra kirendelt építészigazgatósági főmérnök sa­ját műtani vezetése mellett, derekasan haladnak. A sok famunka közt eddig azonban csak egy csomó nagyon egy­szerű padot és állványt lehet látni, melyek eddig semmi nyomát sem mutatják azon nagyszerű, tekintélyes alak­nak, melyet ily ünnepi czélra már első kezdetben is lát­nunk kellene. Az előnyben részesített vállalkozótól méltán várható, hogy mint tudjuk, jövedelmes munkája mellett az asztalos Szabó ur ezen eddig ugyancsak szegényes bútorzatot, bársony vagy posztóval fogja behúzni s átalá­­ban egy nemzet országgyűléséhez méltólag ékesitendő föl. Habár az országház-terem fölszerelése a rövid idő miatt nem lehet oly fényes és pompás, mint az angol vagy fran­­czia képviselő­házaké, a kitűzött ár mellett azonban mégis megvárjuk, hogy a szónokszék, állványok s trónmennye­zet oly ékesen fognak készülni, mint az a gazdag és pom­­aszerető magyar nemzethez illik. Politikai események: ANGOLORSZÁG, London, márcz. 1. A Kossuth­­bankjegyek ügyében, mint tudjuk, megkezdődött a per: „Emperor of Ausztriaverzus Dayet Sons“. A vád bejelentésére a jegyek tovább nyo­­matása hivatalosan fölfüggesztetett, s a már nyomott jegyek kiadása a per eldöltéig betiltatott. A vádló ügyvéd sir H. Cairns, ki a Derby-kormány alatt állam­ügyész volt. A vádlónak védője nem kevésbé hí­res ügyvéd lesz, sir Edwin James például valószínű­leg vállalkoznék a védelemre, ha felszólítják. A per feladata lesz­­ megmutatni, hogy Kossuth e jegyeket csakugyan forradalmi czélból nyomatta, s hogy az austriai császárnak, mint „magyar királynak“, van kizárólagos joga Magyarország czimerével jegyzett pénzjegyeket készíttetni. Az ausztriai követ csak febr. 23-kán tudta meg, hogy a britt kormány a nyomtatók ellen nem érzi magát jogosítva föllépni. Megjegyzi végre a köllni lap levelezője, hogy nem 100 millió, hanem csak 35 millió forintnyi értékű jegy rendelte­tett meg. Esti posta, Pest, mart. 6. — A tegnap reggeli vasutvonatlal Apponyi gróf, Majláth és Sennyey báró Bécsbe utaztak, mint a „P. Lloyd“ értesül, fensőbb helyről jött meghívás kö­vetkeztében, a függőben levő alkotmány kérdésében tanácskozni. — Turinban a varsói véres esemény nagy boszan­­kodást keltött. Ott osztrák és orosz ügynökök mes­terkedését vélik látni ez eseményben. Austria — úgy­­mondanak — meg akarja rémíteni Oroszországot, Oroszország pedig ürügyet keres, melylyel Európa közvéleménye előtt magát igazolja, ha újólag szövet­keznék Austriával.Az elfogott Wiesnert Mieroslawski ajánlotta az olasz forradalmároknak, de ezek az ajánlat daczára szemmel tartották, kivált miután lát­ták,hogy a bajor tisztekkel kelletén túl társalog. Köze­lebbről tudomásukra jött, hogy Wiesnernek egy bajor barátja Veronába készül. Két elszánt honfi mellé ü­lt a kocsiba, s út közben mellének irányzott pisztol­lyal csikarták ki tőle Wiesnernek Benedek tónokhoz írott ismert tartalmú levelét. (?) — Napoleon császár, mint a kölni lap írja, igen szeretetreméltó levelet irt unokaöcscséhez, melyben a senatusban tett föllépéséhez szerencsét kíván, azon­ban a beszéd ellen több kifogást tesz. Napoleon­ig egyébiránt jelenleg a nap hőse, a Palais-Royal hem­zseg az udvarlóktól. Ellendemonstrativul a elerica­­lis párt meg H e e k e r en urnái tesz látogatásokat, miután Larochejaquelein marquisnak, a szent atya Ugye melletti minden fáradozása daczára a St.-Ger­­main külvárosban, még nem bocsátottak meg. A császár márc. 2-án a bibornokokat fogadá, Toolouból, mart. 1-ről írják : — „Itt minden nyugodt, de ez az erő nyugalma. Min­denki kész, és minden­ki vár. A közép tengeri hajóhad Gaetából lett visszatérte óta teljesen ellátta magát ele­­séggel. Azt hisszük, nem sokára az adriai tengerre veszi útját, a­hol az osztrák népségek és Montenegro izgatott­sága a legkomolyabb eseményeket idézheti elő. A­mi Mundy tengernagy angol hajóhadát illeti, ez elhagyta a nápolyi vizeket, s visszatért Máltába, hogy eleséggel szinte ellássa magát. Elutazta előtti nap a tengernagy lakomát adott, melyre Viktor Emanuel helytartósági ta­nácsosait meghívta. Szárazi és tengeri arsenálaink — így végződik a tudó­sítás— folyvást ellátják magukat szabály szerint és sza­kadatlanul, a nélkül, hogy még valamely rendkívüli moz­galom volna. De az első hadi jelre a metallurgiai és egyéb huták, melyek a birodalom belsejében az ő szá­mukra dolgoznak, rögtön ontanák oda gépeiket, s fegy­verkezési vagy hajózási anyagszereiket.“ A touloni kikötőt alaposan ki akarják tisztítoa­ni, s 12 méternyire mélyíteni mindenütt, így a legnagyobb hajó is belemehessen. — Jacquinot altengerna­­gyot, a touloni főnököt, Pár­isba hívták, s Bonét Villa­um­e­t altengernagy által helyettesittetik. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye. Varsó, mart. 6. Pétervárról azon hír ér­kezett, hogy a császár testvére mielőbb Var­sóba jövend.

Next