Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-09 / 3347. szám

az érintett elnök létévé az esküt, a számosan képviselt értelmesség és nép hallatára, utána férfias hanggal fölszólítván kitkit, hogy nyíltan adja elő véleményét, kit akar, kit kiván követ­nek, minden választónak jogában áll*), egy­hangú harsány fölkiáltás által Ma­dách J. megválasztatott, kinek üdvöz­letére és meghívására egy kiküldöttség, b.-gy. J. K. plébános vezérlete alatt kineveztetvén, ez azonnal tisztében eljárt és a nagy terem ajtai­­nál, különösen a tót nép és mások a kijelöltet vállaira emelvén, a nagy terem közép asztalára vivék, hol is megállapodván az ujdon megvá­lasztott követ politikai credoját, magyar és tót nyelven, szokott jeles tapintatával, előadá mire a kerület részéről, hatályos és erélyes szónokla­tával üdvözlé őt Imády K. b.-gy. pléb. az összes közönség többszöri éljenzési félbeszakitások között megemlité többi közt a küszöbön álló, nemzetünk évkönyveiben roppant horderejű, mint e hon ujjáalakitási vészterhes országgyű­lésnek korszakát és habár a követnek szép múltja, feddhetlen polgári jelleme, de főleg ál­talánosan ismert becsületessége kezeskedik min­den jövendőjéről — mindazáltal gyengébbnek hiszi az emberi természetet, miszerint isteni se­gítség nélkül e viharos elemek súlya alatt az emberi erő össze ne roskadjon — megemlíté, miszerint minden földi nagyság, hiányos isteni segedelem nélkül és a haza nagy fiai vallásos­ságából örökli erkölcsét, ez ad erőt, kitartást minden nagynak, ez könnyíti a terhet; hogy e század viselői és születni fognak nagyszerű napok, élet és halál vészes napjai — azért tartsuk itt ma, ő­sz helyen a kézfogást, misze­rint hazánk függetlenségét semmi áron föl nem áldozandjuk, stb. Estve a b.-gy. polgárság zeneharsogása mel­lett megtisztelé a megyeház kapuja előtt az uj­­donan megválasztott kövezet díszes fáklyás ze­nével és a legszebb rendben minden botrány nélkül szétoszlott. Szomszéd nógrádi kerüle­tekből eddig is áthatott kellemetlen jelenetekről értesültünk. r. 1. Különfélék. — Holnap f. hó 9-én tartja a képviselők háza 2. ülését a nemzeti muzeum díszteremében. — Veszprém megye devecseri járásából Gyepes­ről Szalatkay István ur 121 frtot és 3 darab ara­nyat küldött be hozzánk a Széchényi-szoborra az adakozóknak névsorával együtt, de a melyet a helyszűke miatt nem közölhetünk. A pénzt illető helyre jutattuk. — Vadnay Károly, tehetséges fiatal írónk, ki­nek nem rég jelent meg „Eszter a szép kardal­­noknő“ cziműi két kötetes regénye, ismét egy uj regényt adott sajtó alá, mely Emich Gusztávnál nemsokára meg fog jelenni. Czime : „Az eltévesztett életutak.“ — Az 1853-ban, mart. 3-án Pesten törvénytele­nül kivégzett Jubáhl Károly szerencsétlen család­jának Pragerhofból 50 frtot küldöttek be kiadó­hivatalunkhoz, melyet ott az illetők bármikor fel­vehetnek. — P. Szathmáry Károly II. Rákóczy Ferencz leveleinek összes gyűjteményét szándékozik sajtó alá bocsátani. Mindenesetre nagy becsű gyűjtemény lesz, s azért óhajtanék, hogy ha valahol valami poros családi levéltárban találtatnék ily levél, azt az illetők Szathmáry Károlynak minél­ előbb be­­küldenék. — Az „Izraelita magyar egylet“ tegnapi gyűlé­sében Horn Ede menekült hazánkfiát tiszteletbeli elnökének, választotta meg. — Schmerling államminiszter megengedte, hogy a bécsi „marczio Bru-hírokra emlékszobrok állítas­sanak . Béke hamvaikra“ fölirattal. Kedden, ápril 9-én a budai színkörben Mol­nár színtársulata által adatik: „Vén bakancsos és fia a huszár.“ Énekes népszínmű 3 fölvonásban. Irta Szigeti. — Tegnapelőtt estve a szatmári püspök Haas Mihály ur pesti szállása előtt macskazene tartatott. — Krakóban husvét másodnapján nagy inge­rültséget gerjesztett az, hogy a várostól nem mesz­­sze fekvő Kosciuskó dombjához zarándoklók előtt a különben szerződés szerint mindig nyitva álló bejárat bezáratott. A nép e miatt természetesen igen izgatott volt, s más napon sokkal tömegeseb­ben indult a Krakó alapítójának tartott Krakus­­emlék dombjához. Itt azonban a tegnapi után egé­szen egyebet váró néptömeget igen kellemesen lepte meg a sok kedves nemzeti lengyel dallam, melyet egy ott fölállított katonai zenekar játszott, s a főnemességnek eddig szokatlan nyájas maga­viselete. A lengyel nemesség, mint a víztől az olaj, mindig külön vált a néptől, s még a nép által vi­selt nemzeti konföderatka nevű sipkák viselésétől is ez okból visszatartó magát, most pedig a nép közé vegyülve, a régi szokás szerint pénzt, zsemlét és almát osztott szét. — Bécsi lapok írják, hogy Rokcaevi­h horvát­országi bánt a császár hivatalától fölmenteni s he­lyébe Jelasics, a meghalt bán testvérét kinevezni szándékozik. Körlevél az első magyar általános biztosító társaság t. ez. részvénye­seihez. Pest, ápril 2. Az első magyar általános bizto­sitó társaság ez évi rendes közgyűlése az alap­szabályok 59. §-a szerint, jövő május hó 2-án, csütörtöki napon, délelőtti 10 órakor fog a társaság úr téren levő 3. sz. a. saját háza második emeleti teremében megtartatni , melyre a t. ez. részvényesek az alapszabályok 62. és 63. §§. ér­telmében tisztelettel meghivatnak. E közgyűlés tárgyai lesznek : 1. Az igazgatóságnak az intézet állásáról és az 1860. évi Üzlet menetéről szóló jelentése s a vizs­gáló bizottmány által átnézett zárszámadásnak elő­terjesztése. 2. Uj választások, az alapszabályok illető sza­kaszainak rendelkezése szerint. 3. A választmány által indítványba hozandó tár­gyak fölötti tanácskozás. Az első magyar általános biztosító társaság választmánya. — Távirati tudósítás a bécsi bör­zéről: ápr. 8-án 5°/o metalliques 63.40; nem­zeti kölcsön 75.— ; bankrészvény 6,97 ; hitelinté­zet 157.— londoni váltó 150,75; arany 7 frt 13 kr. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ápril 9-ére van kitűzve: „Eljegyzés lámpafénynél“, Operette 1 felvonásban. Ezt megelőzi: „Legjobb az egyenes út“, vígjáték 1 felvonásban. *) Erre Horváth L. e megye veteránusa, practicus ékesszólásával, a jövendő országgyűlés nagysze­rűségét, egy követ nehéz hivatását és Madách Imre követte megválasztatását indítványozá. Politikai események ANGOLORSZÁG. A londoni lapok a magyar kérdéssel foglalkoznak. A „Globe“ Deák állás­pontjáról értekezik részint helyeselve, részint hibáztatva, és ajánlja Austriának, hogy minden lehetséges áron béküljön ki Magyarországgal. Ellenben a Daily News a bécsi Donauzeitung következő szavait: „A veszély fenyegető, ütött a végső óra, melyben az európai hatalmaknak el kell határozniok, hogy meg akarják e men­teni Európát“ stb. véve föl elmélkedése tár­gyául, így nyilatkozik: „A „Donau Zig“ a világ rokonszenvére hivatko­zik, kétségen kívül azért, hogy a bécsieket föllár­­mázza, s a német tartományokat a többi nemzeti­ség ellen fölizgassa. Sok valóság van e rémkiál­tásban, több mint a­mennyit azon czikk írója tud. Igen is a veszély fenyegető, és Ausztria sorsa a közelebbi hetek alatt a császári kormány maga­tartásától függend. Az egymásra gyorsan követ­kező s egymással ellenkező telegrammokból ítélve, a császár ingadozó, nem tudja mit tegyen, most német — majd magyar tanácsosaira hallgat. Deák programmja minden inkább, mint „democraticus“ vagy „forrada­lmi,“ de azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb mértékben alkotmányos és conservatív. Ő nem akarja a Császár és Magyarország közti vi­szonyt széttépi­­, sőt azt szilárdabb, ősi terv­­alapra akarja fektetni. Szilárd, méltóságos és mérsékelt a szélsőségek felé csapongó áradat között, köztisz­teletben álló vezetője Deák most nemcsak a mér­sékelt pártnak , hanem az egész nemzeti mozgalom­nak Magyarországon. Az igaz, hogy ő „a magyar ügyek igazgatását tökélletesen külön akarja válasz­tani az osztrák ügyektől“, de ez nem forradalmi, ha­nem egy törvényes alkotmányos követelés, mely Ma­gyarország nemzeti létezésére nézve lényeges, sőt a magyarok részéről épen politikai öngyilkosság vol­na,ha ennél kevesebbet kívánnának és elfogadnának. Ha a császárnak és miniszternek komoly szándéka a monarchia fönntartása, akkor ne utasítsák vissza Deák programmját, mint kivihetetlent, és ha valóban kivihetetlen, akkor Ausztriára nézve menekülés nincs, akkor Magyarországot és mellékrészeit visz­­■zabozbatlanul elvesztette. Az új alkotmány már előre elítéltetett. A birodalom fele ellene nyilatko­zott. A magyarok és Szövetségeseik soha n6 fognak beleegyezni, hogy egy bécsi birodalmi gyűlésbe követeket küldjenek. Nekiek joguk van, több poli­tikai egységet követelni a maguk részére, mint a menyivel Schmerling úr kínálkozik, ők ragaszkod­nak jogaikhoz, és nem tágítanak míg meg nem nyerik.“ Az „Engl. Corresp.1* megjegyzi a D. News czikkére­, hogy ez a londoni magyar menekül­tek nézetét tükrözi vissza. Manchesterben Wil­son elösülése a­att meetinget tartottak, mely elhatározta a londoni Kossuth védelmi pénztár bizottmányának segélykezet nyújtva, a Kossuth bankjegyperének költségei­ről gondoskodni. FRANCZIAORSZÁG. Április 5 étől megint sok mindenféle hírekről szólnak a nem franczia lapok párisi tudósításai. Mutatványul csak a következőket említjük: Mac-Mahon tanagy hosszas beszélgetésbe ereszkedett a császárral; valamennyi tábornagy meg van híva a hétfőn, április 8-án a tuileriákban tartandó tanácsko­zásra ; a lyoni tábor legközelebb tetemes erősbítéseket fog kapni; a turini kabinet az­iránt kereste volna meg a tuileriák kabinetjét, küldjön várőrséget Anconába. Napóleon császár azért nem várakozott volna I. Napó­leon hamvainak átköltöztetésével május 5-ig, mint a sz­­ilénai hős halála évnapjáig, mivel előre látja, hogy ez időben nagy események fogják elnyerni egész munkásságát; új dandár küldetnek nemsokára Szíriába, a­hol új mé­szárlásoktól félnek, és végre, a­mit a „Patrie“ is hall, a­mi tehát legtöbb hitelességgel bír, hogy Toulonban négy sorhajót fegyvereznének föl, melyeknek Bejrut­ba kell menniök. Mindezen hírek legalább is jellemzők a ke­délyek nyugtalan állapotát illetőleg, azonban az „Ind. belge“ túlságosnak találja azok aggo­dalmát, a­kik szeri­nt a bábom mostanában ki­kerülhetetlen ; a belga lap örömmel emeli ki, hogy mindenütt, a­hol a viszálkodásnak csi­rái vannak, mint péld. Magyar- és Lengyelor­szágban, mind a kormányok, mind a népek érzik helyzetük fontosságát, s különösen az utób­biak vetekednek a törvényességhez való ra­gaszkodásban. A magyar kérdés fölfogását illetőleg a „Con­­stitutionnel“ április 5-ei szemléjének néhány sorában épen annyi józan fölfogást tanúsít, a­mennyi elfogultságot mutat ismét az „Ostd. Post“ és „Donau Zig“ szavaira esküvő orlea­­nista „Journal des Débats.“ Míg ez utóbbi poli­tikai kétszerkettőnként fogadja el a bécsi lapok azon okoskodását, hogy az ausztriai monarchia azonnal föl lesz osztva, mihelyt a német minisz­terek a Lajtán inneni dolgokba nem szólhat­nak, addig a „Constitutionnel“ szemleírója így ítél: „Tudva van, hogy a magyar országgyűlés 6-án Budán fog egybegyülni, azonban néhány nap (?) múlva Pestre megy át, a­hol Üléseit tartani fogja. Ez egy első engedmény, melyet szükségképen sok másnak kell követni. Bizonyára nincs semmi kívá­natosabb, mint oly kibékülés, mely vérontás nélkül adná vissza Magyarországnak legtörvényesebb jo­gait. Nem kell ugyanis feledni, hogy a mostani centrálisait állapot, mely Magyaror­szágot az osztrák monarchia puszta tartományává teszi, az erőszak mű­ve, hogy ezen helyzetet idegen fegy­verek erőltették rá, és hogy Magy­ar­­ország abba soha bele nem egye­zett. „Autonómiájának visszaállítása, mely jelenleg kérdés alatt van, el fogja hallgattatni meglehet a neheztelő érzelmeket, azonban megkívántatik, hogy azt őszintén elfogadják az illetők, és hogy ezen visszahelyezés fölött ne fillérkedjék (marebandae) a német befolyás. Semmi sincs inkább ellenökre a magyaroknak, mint ezen befolyás, mely csak leg­közelebb tiltakozott a miniszteri tanács kebelében azon józan ész szerinti polika ellen, mely felé az ausztriai császár ügyesen hajlik. Sajátságos dolog, hogy épen a német liberális elem mutat jelenleg legkevesebb liberalismust Magyarország iránt.“ — A „Patrie“ a lengyel kérdésről egy czik­­ket ír, melyben szerencsét kíván az orosz kor­mánynak, hogy Lengyelország irányában őszin­tén a szabadelvűség ösvényére lépett, azonban figyelmezteti a sz.-pétervári kabinetet, mily rész­akaratot tanúsítanak némely másodrendű hiva­talnokok az általuk kapott rendeletek végrehaj­tásában. Reményli, hogy II. Sándor császár kormánya híven végre fogja hajtani az adott engedményeket, és hogy ezen engedményeket mások követendik. Ha így jár el, akkor aztán a rendetlenségért minden felelősség azokra fog hárulni, a­kik előidézik. Akkor nem elnyomot­takat fog látni a világ, a­kik igazságot kíván­nak, hanem pártosokat, így járván el Oroszor­szág, szorosabbra fogja fűzni a Francziaország­­gal való szövetséget is, mely, mint a „Patrie“ hiszi, szilárd és tartós lesz.­­ A franczia lap egyébiránt kiemeli ez alkalommal, hogy Fran­­cziaország ágyai csakugyan szabadelvű eszmék­kel vannak töltve, mert ime, a krímiai háború fölszabadította az orosz parasztságot, s az olasz­­országi hadjárat szabadelvűvé tette Ausztriát. — A „Patrie“ az egymással ellenkező kon­stantinápolyi és bécsi tudósításokból nem tud eligazodni, igaz-e, nem igaz e a Spitzánál hí­­resztelt kiszállása 50 garibaldistának valame­lyik lengyel vezérlete alatt, csak azt tudja, hogy a legjobb osztrák hajók czirkálnak a dal­mát partoknál, és hogy Törökország készülete­ket tesz tettleg fönntartani az általa kihirdetett part­ zárt.­­ A „Hamburger Nachrichten“ Bécsből ápr. - ről a következő telegrammot közli: „A bajor kormány kérdést tétetett Párisban, várjon a tuileriák kabinetje felszólalna-e Salz­burgnak és Tyrolnak Bajorország általi meg­szállása ellen, azon esetre, ha Ausztriában ko­moly jelzavarok ütnének ki.“ — A félhivatalos lapok április 5-ről jelentik, hogy a császár Murat Lucian herczegnek le­velet irt, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy azon manifestumot kiadta, mely az általa kö­vetett politikai ösvénynyel nyíltan ellenkezik. — A „Nat. Zig“-nak Párisból április 4-ről írják : „Holnapután megy véghez B r­e­s­c­i­á­ban az olaszoknak, magyaroknak és lengyeleknek Ga­ribaldi által összehitt gyűlése, a­melyben a leg­közelebbi időben követendő magok tartása iránt fognak határozni. Garibaldi a telet, mindazon conjuncturákkal, melyeket annak folyama alatt szőttek-fontak, nyugton elhagyta tenni, s most egyszerűen az általa kihirdetett légyotton jele­nik meg. Itt Párisban túlnyomó azon nézet, hogy további elhalasztásról van szó, és hogy Napoleon herczeg is a jövő nyárig való elha­lasztás mellett van. A tegnapi börze mozgalmai azonban oda mutattak, hogy a többnyire jól ér­tesült fensőbb pénzügyi világ igen komoly ag­godalmakban van. Oly állampapirosokat adtak el tegnap, melyek ritkán kerülnek a piac­ra, mivel többnyire igen gazdag házak kezei közt vannak, mint p. a Rivoli-részvények és az or­­leansi pálya. Miután a P­e­r­o­­­r­e-ház legtöbb ily papirosokkal bír, s a Rivoli-részény­eket 20 frank árcsökkenéssel adatta el, ebből azt követ­keztették, hogy a nevezett urak vagy háborút látnak előre, vagy pillanatra nagy pénzzavarban vannak.“­­ A Ladmirank­ osztály feletti szemle meg volt. Ezen osztály, mely Magenta és Solfe­­rino mellett jelen volt, bir szerint csakugyan Lyonba megy.­­ Az excentricus magaviseletéről ismeretes Gasstellanc tanagy, április 3-dikán L­on­ból Párisba érkezett, azonban mint a kölni lap állítja, nem hívásra, hanem azért, mivel egy svájezi lap T­r­o­c­h­u tábornokról úgy beszél­, mint a­ki a tábornagy alter­egojánl küldetnék Lyonba. A tábornagy által kívánt felvilágosí­­tásra a hadügyminiszter azt jegyezte meg egész udvariassággal, hogy ő nem levelezője a svájezi lapoknak, tehát azokért nem felelhet. — Mundy tengernagy hajóraja Máltából a róniai szigetek felé ment, a­hol az izgatottság nőttön nő. Ezt jelenti ápril 4-dikéről a „Patrie“, 5-dikén pedig hozzá teszi, hogy Corfuban, Zan­­téban, Cephalonrában és egyéb városokban minden éjjel oly falragaszokat szegeznek ki, melyek a Görögországhoz való csatlakozást kí­vánják. Mundy admiral hajóit 15-dikére várják. Ugyancsak a „Patáé“ jelenti, hogy a sultán O m­e­r basát tárcza nélküli miniszterré ne­vezte ki. — A Tajo folyam torkolatához egy fran­czia hadi­hajó ment. — Nunziante thnok Párisba érkezett. — Az „Invincible“ vértes fregattot ápril 4-dikén vízre bocsátották Toulonba. OLASZORSZÁG. Turin, mart. 31. A leg­különbözőbb hírek szárnyalnak. Mondják, hogy a király szükségesnek látta Garibaldit Turinba hivatni, nem azért, hogy hadi ter­vekről értekezzék vele, hanem, épen ellen­kezőleg azért, hogy minden fölkelési tervet ellenezzen, és nyilvánosan roszóljon minden elhamarkodott lépést. Beszélik, hogy nyomába jöttek valami osztrák ügynököknek, kik össze­vásárolgatták a Garibaldi önkénytesek szabad­ság­leveleit (dicsit 3—400 frankkal), hogy aztán ezt veres­éégbe öltöztetett osztrákoknak adják, kikkel aztán berontatnak Velenczébe vagy Dal­­mátországba. Ekkor aztán Ausztriának joga lesz támadni. Ez eléggé kalandosan hangzik, de itt ha még egyszer oly valószínűtlen is, könnyen elhiszik Austriáról. Mondják, hogy Lamarmora hadügyminiszter lesz. Anglia részé­ről a királyság elismerése egy mart. 16-án kelt jegyzék által történt. Turin­ Masolino képviselő a következő tör­vényjavaslatot terjesztette a kamara elébe: 1. Czikk. Garibaldi József tbk kineveztetik Olaszország első polgárának. 2. Czikk. A parlament a nemzet nevében az első polgárnak és maradékainak szabad és füg­getlen birtokul egy nagy területet vagy több uradalmat ajándékoz, melyeknek évi jövedelme 150.000 frank legyen, nem jutalom, hanem nem­zeti ajándék czim alatt, hódolatul a hazának tett megmérhetetlen szolgálataiért. — Az Opinione jelenti: Lamarmora tbk Tu­­rinba hivatva a királynál volt elfogadtatáson,­­ lemondását visszavéve, állomására utazott. Azt mondják, hogy Liborio Romano 5 diken ideér­kezik — ezt most muratistának tartják, beszél­­lik, hogy egy itteni lap is megvan nyerve a Mu­rat ügyének. Genna, apr. 2. A Corr. mere, jelenti: Teg­nap este 9 órakor egészen váratlanul ide ér­kezett .Garibaldi tábornok a sz­árb postahajó­val, s Cancio Mihályhoz szállott.Most még itt van, mondjuk Turinba megy. A polgárőrség a syn­­dicussal tisztelgett nála. 31-dikén indult Capre­rából a Jehnusa gőzössel. A n­a­­kások egyle­tének küldöttsége, mely Caprerába volt indu­landó, szinte tegnap csaknem egy időben érke­zett ide a tábornokkal. A tábornoknak kezén és lábán jelentéktelen sérülés van, vele együtt jöttek Capreraból: Gusmaroli, Corte, Missori, Carcolati és Dezza. Az Opinione írja: „A kiáltás: Roma 1 Roma 1 nem egy párt kiáltása, hanem az egész nem­zeté. A parlament megerősítette Olaszország jogát. Remény­jük, hogy végrehajtjuk győzel­münket a franczia kormány segélyével, mely nem hagyhat fel oly nemes és dicső missióval milyen Olaszorszország alakítása, és az egyház szabadsága.“ Tu­ri­n. A képviselőház ápr. 3 diki ülésében a belü­gy­miniszter felett Masorinak, Paternos­­tronak és Ricciardinak alsó Olaszország rész kormányzása miatt emelt vádaskodásaikra, ki­nyilatkoztatva, hogy a veszély ott nem oly nagy mint hirdetik, a­mi van, annak elhárításán a kormány szorgalmasan dolgozik, s hogy a déli tartományokban a katonai erő a közbátorság tekintetéből szaporíttatni fog A miniszter ez­után több vádolt tisztviselőt védelmezett, az el­­lenök támasztott kárhoztatásokat bebizonyít­­hatlan rágalmaknak bélyegezte. Egyébiránt a kormány most a nemzetőrség szervezésével fog­lalkozik, mely Nápolyban eddig elő esik hiá­nyosan volt ellátva fegyverrel. Ezután a köz­munka minisztere tett jelentést a déli tarto­mányok vasút-, posta- és távirda ügyeinek állapotáról, azon megjegyzéssel, hogy a vasút­hálózat kiterjesztésére több új szerződések köt­tettek. Az ápr. 4-diki ülésben tovább folytatták az Alsó-Olaszország ügyében kezdett vitát, a­nél­kül hogy megállapodásra jutottak volna. Fer­rari a déli tartományok helyzetét veszélyesnek és terhesnek rajzolta. Egy vizsgáló bizottmány kiküldését indítványozta, mely módokról gon­doskodjék, melyek által e tartományok helyze­tét javítani lehetene, és a nápolyi és szic­iliai igazgatás egyes ágait elemezve, állítá, hogy a kormány nem értette módját, miként kell e nép bizalmát megnyerni. Ferrari másodszor is fel­szólalva indítványozta, hogy Garibaldi nevez­tessék ki a déli tartományok kormányzójának. Garibaldi csekély roszullét miatt nem lehetett jelen az ülésben.­­ A hamis pénzt melyet Rómából Nápolyba be akartak csempészni, csak­ugyan lefoglalták, mi igen könnyű volt, miután a rézpénzzel tömött zsákok postán küldettek. Az Ind. béig. levele­zője nem hiszi Hour­bon Ferenczről, hogy hamis pénzeket veressen, mind a mellett Rómában mulatása miatt tekintélye napról napra enyé­szik, az ő kinevezései, keresztosztogatásai mo­solyra kényszerítenek sok oly komoly embert, ki különben nem szokott a szerencsétlenségen nevetni. — Triesti lapnak írják Nápolyból: Sajátsá­gos események előjelének tekintik, hogy Vetter tábornok, ki eddig csak magyarokat és ausztriai­akat vett fel légiójába, most már francziákat is befogad. Néhány olasznak, kik hadtestébe akartak állani, közelebbről így nyilatkozott: „Várjanak még néhány napig, akkor majd föl­­vehetem önöket. Előbb hadd legyen egy kis lőpor­szag. Ha megtörténik az, a­mit most vá­rnak, akkor nem leszek kénytelen a nemzetisé­gek között oly óvatosan válogatni.“ Napóleon berezeg a magyar légiónak 5 millió frankot küldött. A „Pesti Napló“ magán távsürgönyei Salzburg, ápr. 8. A mai országgyű­lésben a császárhoz intézendő felirat terve elfogadtatott. A birodalmi tanácsba le­endő választások szerdán fognak végbe menni. Bécs, ápr. 8 Az országgyűlés a helytartó által megnyittatván, az kinyi­latkoztatta, hogy az országgyűlés a bi­­­rodalmi tanács összeillése előtt elnapolta­­tik; a kormány fönntartja magának az országgyűlés egy lehívását a birodalmi tan­ács üléseinek be­végeztével eszközölni; kijelenti továbbá, hogy a császár az or­­szággyűlést a birodalmi tanácsban pótfér­fiak választására fölhatalmazza. A válasz­­felirati bizottmány saját fölirati javaslatot terjeszt elő. Élénk vita után Pillersdorf, Kuranda és Mühlfeld által egyetértőleg megállapított fölirati­ javaslat fogadta­tott el. Linz, apr. 8. Az országgyűlés a csá­szárhoz lojalitási és a minisztériumhoz bizalmi föliratot határzott. Zimony, apr. 8. Garashanin előbbi szerb miniszter holnap Konstantinápolyig utazik, a törököknek Szerbiából leendő eltávolíttatásuk iránti tárgyalások tekin­tetéből. Zágráb, april 8. Niksics a fölkelők által még folyvást ostrom alatt tartatik, éhség miatt a vár eleste legközelebb vár­ható. Az idegen consulok közbenjárása folytán fegyverszünet jött létre. Boszniában a török és raják közt ösz­­szeütközéstől tartanak, az utóbbiak ki­vándorlása áll kilátásban. Távirati jelentések: Varsó, ápril 6. A lengyelországi földmivelő társulat egy császári ukáz által, mint a jelen vi­szonyok közt czélszerűtlen, fölfüggesztetett, s föld­­mivelési bizottmányoknak egyes vidékeken fölállí­tása rendeltetett meg ; az egylet tőkéje egyelőre a bankba letéteményeztetik. Kalis, april 6. A polgári választmány fönn­tartja a rendet. Polgárőrség képeztetett. A katona­ság semlegesen viseli magát. A népszerűtlen kerü­leti tanács beadta lemondását. A környék városai gyűlölt polgármestereiket leteszik. Nápoly, april 6 Cazab­ello­ig, I. Ferencz királylyal folytatott levelezései miatt, elfogatott, ezen kívül elfogattak még egy bom­bonista comité több tagjai is. Hire jár, hogy egy nagy mérvű összeesküvés fe­­döztetett föl, melybe 5 püspök is bele van keve­redve. Milano, apr. 7. A mai „Perseveranza“ értesül Turinból. Párisból érkezett hírek jelentik, hogy Napoleon császár megigérte a pápának, hogy csa­patait még egy időre nem vonja ki Rómából. E hír itt nagyon leverő hatást tett. Mindenki feszülten várja Cavour válaszát, melyet az Vacca-nak a ró­mai kérdésben hozzá intézett interpellatiojára szándékozik adni a senatusban. Azt mondják, Ga­ribaldi interpellálni készül Cavourt, Velencze miatt. Garibaldi Bixiot sietve visszahívta Párisból. Cial­­dini nem fogadta el a siciliai polgári és katonai kormányzóságot. Turin, apr. 6. Az „Opinione“ meghazudtolja a kényszerített kölcsönről szállongó híreket. A ka­mara tegnapi ülésében nehány követ nem akart Torrearsa napi­rendjére szavazni, mert abban az Esti posta.­ ­Pest, apr. 8. — Az „Ind. belge“nek írják, hogy a pápa el van határozva ott hagyni Rómát, mihelyt a fran­­cziák kivonulnak, drágaságait, herczegi szemé­lyektől kapót emlékeit s ajándé­­kát ládákba göngyölve már elküldötte Spanyolországba. Azonban a franczia hadsereg szállítmányosai­­val a kötvényeket hat hónapra megnyitották, mi azt mutatja, hogy maradni akarnak, Tarin­ból pedig e készülődésekkel ellenkezőleg azt írják a kölni lapnak, hogy a Rómávali egyez­kedések a legjobb után vannak. Pantaleone és Passaglia eddig is már több értekezletet tar­tottak Minghettivel és Cavourral. Tévedne, ki Garibaldi i­tmulatását harczias reményekkel hozná kapcsoatba. Garibaldi a munkások tisztelkedő küldöttsé­géhez intézett iratában egyebek között ezeket írja : „Az ország helytelenül tesz, ha egyetlenegy em­berre bízza magát, mindenekelőtt ön­magában kell bíznia, és nem hinni, hogy midőn a gondvi­selésnek tetszett a jótettre egy oly szegény embert, milyen én vagyok, kiválasztani, ne volnának má­sok , kik szinte annyit, sőt még többet tudnának tenni, mint én! Tudjátok meg azért egyszer min­denkorra , hogy a kíséretemben volt bátrak között százakat találhattok, kik engem helyettesíthetnek, midőn hiányozni fogok. Mi valamennyien halandók vagyunk s egy ellenséges golyó előbb utóbb ki­­dönt soraitokból. A mi vitéz Olaszországunk jóllé­te , mindig főfeladata volt életemnek. Nem feledem egy pillanatig is, hogy harczias időben vagyunk. Az óra talán közel van, mi engem illet, óhajtanám, hogy inkább ma hangozzék, mint holnap- A parla­mentben ülők egy része méltatlan a nemzet bizal­mára, de a nemzet a népben van, és ez mindenütt jó, Marsallban és Turinban egyiránt. Bár­mennyire ne tessék némelyeknek, a nemzet egyet ért. Velünk igen kíméletlenül bántak; az önkénytesek és a rendes hadsereg között sajnálatos szakadást akar­tak előidézni, pedig a­mint tudhatják, azok vitézül harczoltak, külön akartak választani két oly ele­met, mely a jelen körülmények között oly hasznos és szükséges. De ne szóljunk többet róla. Hanem most emlékezzünk meg, hogy mily nagy hálával tartozik Olaszország Victor Emanuelnek. Ne feled­jük soha, hogy ő volt a lobogó, mely körül gyüle­keztü­nk,­­So a­mplytyps mind art végrehajt­hatók, SS mi történt. Nagyon is igaz, hogy ő vesz léget szív­be, de annak az öt környező rész légkör az oka, és szeretjük reményleni, hogy ő nem sokára ki fog­ja szabadítani magát, s ismét jó útra lepend. Ő sok jót tett, de az is igaz, hogy nem tett meg min­dent, a­mit tehetett volna; ő többet tehet és Istenemre mondom, ő tenni is fog! Én nektek min­denek fölött az egyetértést ajánl­m. Rómával és az egyetértéssel Olaszország mindig nagy volt, most is az lesz, stb. Mint e lap francziaországi rovatában említve van, Napóleon császár oly levelet irt Marat herczeghez, melyben visszautasít minden soli­­daritást a herczeg által tett lépésekkel, mely lépésekért, valamint azokért is, melyeket jövőre netalán teend, a herczeg egyedül felelős. „Úgy értesülünk — mond a „Patrie“ — hogy a csá­szár az általa Olaszországban folyvást követett politikához hiven, mely politika minden csa­ládi nagyra vágyást, s minden módositási esz­mét kizár, oly levelet irt volna Murat bg e fen­ségének, mely nemes érzelmeinek kifejezése, és a mely ennélfogva nem helyeselné a herczeg­­manifestumát.“ A herczeg, mint egy belga lapnak írják, meg­kapván a császár levelét, azonnal visszavette azon levelet, melyet ő az „Opinion nationale“ szerkesztőségéhez intézett feleletül, mely lap az ő dynastiai követeléseit kérdés alá vette. Párisban azt hiszik, hogy a franczia kormány rövid idő alatt hivatalosan el fogja ismerni az olasz királyságot. Meglehet, jegyzi meg egy belga lap, hogy Rómára és Velenc­ére nézve lesz némi felartás; meglehet, hogy az elisme­rés világosan az új királyság jelenlegi területi állapotára fog szorítkozni; de maga az elisme­rés kétségtelennek látszik, miután a nemzet­közi viszonyok, és politikai magas szükséges­ségek nem engedik meg a diplomatiai össze­köttetéseknek határtalan időre való megszakí­tását a m­ilen­ák és a turini udvar kö­t. — Azon drezdai sürgöny, mely egy pári­s telegramm után a franczia fővárosba vissza­jelentette, hogy III. Napoleon erősen megígérte volna a pápának, miszerint hadait Rómából nem vonja vissza Párisban némi hüledezést gerjesztett. A kölni lap tudósítója, ki úgy lát­szik nem tartja a forrást oly föltétlenül hitelt érdemlőnek, mint a­milyennek az magát tekin­tetni kívánja, hozzá­teszi, hogy magán az ígé­reten ugyan a franczia fővárosban nem kételked­nek, hanem azt kötve hiszik, hogy ő felsége a fenntebbi ígéretet föltétlenül, vagyis úgy tette volna, hogy ezen ígéretet se időhöz, se bizonyos eshetőségek befolyásához ne kötötte legyen. — Goyon tánok néhány tisztjét Anco­n­á­b­a küldte inspectióra. — Spizza, hol a telegramm szerint a Gari­­baldisták kiszállottak, mint újabb hirek jelen­tik, alávetette magát a montenegrói herczeg­nek. E tény fontossága szembeszökő : Spizza területe hidat képez Montenegro és az adriai tenger között, és a tett annál figyelemre mél­tóbb, mert a Spizzaiak eddig folytonos viszál­­kodásban éltek a montenegróiakkal. Ezen csat­lakozás után az illyr háromszögbeni török ura­lom, és Ausztria délkeleti határa veszélynek van kitéve. Antivariba megérkezett a czirká­­lásra rendelt török hajóraj. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond. unificatio siettetésének eszméje hiányzik. A bel­ügyminiszter, ki a baloldal napi­­rendjét kizárta, azon megjegyzéssel fogadta el Torrearsaét, mert a többség napi­rendjében kimondott más eszmék, is épen úgy elfogadtatnának a kormány által,mint­ha azok Torrearsa napirendjében foglaltatnának. Prága, ápril 7. A cseh országgyűlés német tagjai ma elabb gyűlést tartanak. Auersperg, Schwarzenberg, Salm és mások, mint a nagy föld­birtok képviselői, kijelentik csatlakozásukat, azon programja alapján, mely az állam egységet és az alkotmányt viseli homlokán. Erős vita támad, melyet azonban nem végeznek be, mert egy cseh küldöttség jelenik meg, mely szin­tén kijelenti az összállam programmjához csat­lakozását : e küldöttség nagy lelkesedéssel fogad­­totik. Határozatba ment egy küldöttség elbocsátása, mely a cseheknek kijelenthe, hogy a németek ké­szek csatlakozni hozzájuk, egyúttal a cseh Pro­gramm részletesebb ellemzése kéretik.

Next