Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-27 / 3363. szám

fűzze hozzá, k ti oly emlékszobrot emeltetek magatoknak, mely örökké állni fog. Mezőfi Manó: A cs. kir. pénzügyministeriumnak 1861. ápril 20-tól kelt kibocsátványa,a­ mely a monarchia összes országaira nézve ér­vényes, a belföldi gyári só árai­, s a külföldi sónak technikai czélokral vámmentes bevitele iránt. A cs. k. Apostoli Felsége 1861. ápril 12-ről kelt legfelsőbb határozatával a gyári són­ak, a pénzü­gyministerium 1858. sept. 13-ról kelt kibocsátványával (bir. tervlap 186. sz.) s illető­leg a pénzü­gyministerium 1857. márt. 6-ról kelt rendeletével (bir. tervlap 49. sz.) kihirdetett árait következőkép méltóztatott legkegyelmesebben szabályozni, illetőleg leszállitni. a) A főtt sót illetőleg: (Bécsi mázsájától, bepakolatlan állapotban.) austr. ért. st kr. Hallban.............................................­ — Gmundenben...................................— 80 Halleinban...................................— ÖB A kelet-galicziai sóbányáknál . . — 70 Kaczikában, Bukovinában . . — 85 Sóváron, Magyarországban . — 65 b) A tengeri sót illetőleg: Capodistria­,­­ Piranóban . . . — 60 Velenczében...................................— 75 c) A kősót illetőleg: Wieliczka-, s Bochniában, valamint a mármarosi s erdélyi sóbányáknál . — 32­8 ama hulladékokat illetőleg, ezen kősó­­helyeken, melyek emberi élvezetre nem fordíthatók . . . . — 21 Ezen árak 1861. máj. 1-jén lépnek hatályba. Egyszersmind a cs. k. Apostoli Felsége a belföldi ipar előmozdítása végett legkegyelme­sebben megengedni méltóztatott, hogy azon ipar­­tűzekön kívül, kiknek számára a pénzügyminisz­térium 1851. jun. 27-töl kelt kibocsátványa (Bir. törvl. 169. sz.) s a pénzügyminisztérium 1857. márt. 6-ról kelt rendelete (Biz. törvl. 49. sz.) ér­telmében, vegytermékek előállítása végett a belföldi sónak mérsékleti áron (a gyári sónak) kapása vagy a külföldi só vámmentes bevitele megengedtetett, ugyanezen kedvezményekben oly más iparű­zek is részesittessenek, kiknek az élveszközök sorába nem tartozó termékeik előállítása végett a sóra nagyobb mennyiség­ben, mint lényeges gyártási eszközre van szük­ségük, s kiknek termékei ama kedvezményeket a közjó tekintetéből igazolják, kiknek üzlet­­folytatása azonban másrészről a visszaélések elleni szükséges elővigyázat alkalmazását meg­engedi. E tekintetben a pénzügyministérium az ál­tala nyert legfelsőbb felhatalmazás következ­tében, a fölebbi kedvezményekérti kérelem foly­tán, valamely, az eddigi határozatokban benn nem foglalt iparág javára, ezen iparág viszonyait közelebbről megvizsgálandja, s ha az eszközlött vizsgálatok szerint a kért kedvezmény megadha­­tónak látszik, hirdetményt adand ki ama fölté­telek iránt, melyek alatt amaz iparágnak a gyári só ka­rcaa.-jUJlfit*’'- ' ’ Plener s. k. (Sürg.) Megyei élet. (Bihar vármegye 1861-ik évi mart. 20 án s tebb napjain Nagyváradon tartott bizottmányi köz­gyűlése jegyzőkönyvéből Csengery Imrére vo­natkozó végzés.) Főispán ur a gyűlést megnyitódnak nyilvá­nitván, Csengery Imre Bihar­ vármegyének fő­jegyzője, mint a hosszupályi kerület által elvá­lasztott országgyűlési képviselő, meghatott sza­vakban nyilvánítja, miszerint főjegyzői hivata­lát, melylyel a közvélemény osztatlan bizalma megtisztelte, de melyet a megyének 1848-ik év­ben 1871. szám alatt hozott határozatánál fogva, mint képviselő meg nem tarthat, a megyei bi­zottmány kezeibe leteszi, s azon reménynyel tá­vozik, hogy szép, de nehéz pályájáról házi tűz helyéhez visszatérve, a részvét és rokonszenv itthon hagyott örökségét ismét birtokába veheti Végzés. Ámbár az 1848-ik évben hozott megyei határozat, minden hivatalnoknak köte­lességévé tette azt, hogy országgyűlési képvi­selővé lett megválasztatása után hivataláról le­mondjon ; de ezen határozat alkotóinak nem le­het, és nem volt czéljuk, intézkedéseiknek na­gyobb horderőt tulajdonítani, mint mennyivel általában, a kor szükségeiből eredeti társa­dalmi intézmények bírhattak, melyek változott viszonyok rendkívüli követeléseit nem zárhat­ták el. S még ha hazánk rendkívüli körülményei nem indokolnák is a határozatok változtatását, magának a szeretett főjegyző Csengery Imré­nek kivételes egyénisége parancsolná azt, mi­dőn eltávozásával kedvező alkalmat nyújtott, hogy a megyei bizottmány köznapi mérték alól kivett jeles fiában önbüszkeségét örökítse meg. Ki, saját szavai szerint, mint egy tiszta pa­tak, siet a törvényhozás tengeröblébe, arany fövényt, az értelem és tanulmány arany fövé­nyét rakta le azon mederben, hol múltja folyt Biharvármegye jegyzőkönyve, mióta Csengery Imre vezeti, egy nagyszerű emlék, mely az ész dicsőségét hirdeti, egy magában önmagát jutal­mazó hála, melyet a köszönni kifáradt me­gye helyett érdemeinek teremtett. Talán a végzet követelése és jutalma az, hogy Bihar vármegye, mely már egyszer az or­szág gondolatához Szacsvay Imrében vértani­­sággal szentelt tollat adott, másodszor adja oda jobb kezét, hogy a bekövetkező nagy napok em­lékét történetünknek följegyezze. De midőn a megyének kitűnő fia távozik, nem lehet azon közvetlen kapcsot eltépni, mely őt a megyéhez köti, hanem csak kölcsön ada­tik a hazának, hogy, mint távozó nap, mely­nek búcsújában látszik legszebb fénye, nyilat­kozik hiánya : a kivívott nemzeti önállóság hajnalán, óhajtva térhessen vissza. A megye jogát, Csengery Imre birtokához, megakarja örökíteni, midőn főjegyzőségről tör­tént lemondását el nem fogadva , méltólag be nem tölthető helyét üresen hagyja, s a főjegy­ *) Bir. törv. lap. 1861. apr. 24-én kiadott XX. da­rabjában 47. sz. a.­ zői teendőket ideiglenesen az utánna következő jegyzőre ruházza át. Jegyzetté Gyalokay Lajos, helyettes főjőjegyző. Be­l­ső-Szolnokmegye, ápril 20. Belső- Szolnokmegye bizottmányi közgyűlése április 19-kén. A bizottmányi tagok névsora felolvastatván, megállítatott; tagjai száma valamivel többre megy 250-nél, de lehető kihalások esetében ezen menyiség fölebb emeltetni nem fog. Deák Ferencz, Teleky László és Dó­­z­s­a D­á­n­i­e­l, a két első G. S. az utóbbi M. L. indítványára tiszteletbeli bizottmányi tagokká lőnek kinevezve. Szamosujvár városa 2 tag ki­nevezésére felkéretett. F­ő­i­s­p­á­n ő mag a tanácskozás tárgyául tűze ki a tegnapi napon felolvasott román petitiót, mely következőleg hangzik: Méltóságos főispán ur ! tisztelt gyülekezet! Alulirt görög egyesült szamosujvári püspök és káptalan, valamint más papok és világiak, román birtokosok Belső Szolno­smegyéből, a legmélyebb fájdalommal látván, hogy ő Felsége a császár és Erdély nagyfejedelme 1860-beli octob. 20-iki diplomája ellen és kikerülésével, a hazai alaptörvényektől, különösen az 1791-beli 12-ik törvényczikktől eltérve, mlgod kiegészítet­te és kinevezte az 1848-ks bizottmányt, és a Bach-rendszer mintájára mlgod 1—2 egyénei­vel kinevezett férfiakat a mi nemzetünkből, a mi nemzetünkért, aggódva a jövendő iránt, ezennel ünnepélyesen kinyilatkozta­juk, hogy mi ezen tényt, mely össze nem hangzik az 1791-ki 12. törvényczikkel, sem az October 20 -i diplomával, s a mely által veszélyeztetve lát­juk román nemzetiségünket annyival inkább, mivel közönségesen tudva van, hogy a legvál­ságosabb időkben édes hazánk alkotmánya a megyék autonómiája által tartatott fenn legin­kább, — ezen lépést mintegy monipolizálásául tekintjük a polgári dolgoknak — általa folyta­tását látjuk egy nyomásnak és egy gondnok­ságnak felettünk, következőleg törvénytelennek nyilvánítjuk, óvakodván, hogy ezen bizott­mánynyal, melyet nem ismer­ünk elégségesnek az egész megye népességét képviselni, nem is ismerjük összhangzónak az 1791-beli 12. tör­­vényczikkel, sem az 1860. októberi rendelettel — ne elegyedjenek sem a tisztujitásba, sem más tényezésekbe, melyek az egész megyét érdekel­nék, és bele v­gnak a marchalis gyűlés jogába. Azonban, hogy ne legyenek veszélyezve sem a mi nemzeti municipális jogaink, és ne is legyen akadályozva minél előbbi elfoglalása a közi­gazgatásnak, a­mit mi is óka­tunk, nyilvánítjuk kivánatainkat a következőkben: „1. Hogy ezen bizottmány — melynek kine­vezésénél teljesült a román mondás: a­ki o­s­z­t, osztalékot­ csinál magána­k,és a­mely­ben 9­ ,0 rész magyar és csak '19 román, így minden 100 magyar megyei képviselete egy képviselő és csak 6000 román képviseletre esik egy képviselő — állítassék össze ideiglenesen a magyarokból és románokból akkora számban, hogy a képviseletek arányához és azokéhoz, kik jogosítva vannak részt venni a marchalis gyűlésben, legyenek a románok is képviselve a népesség arányában szembe a magyarokkal. Azonban ezt­­ csak a jelen sürgető szükségesség tekintetéből, és a­nélkül, hogy ezen esetekből va­­ientian ’---'- if!—'1K­„2. A félőbb megírt mód szerint összealko­tott bizottmány migoddal egyetemben először határozza meg a megyei ősgyűlés napját, leg­feljebb 30 napra; nevezzen ki bizottmányokat összeírására a megyei gyűlésben részt venni jogosultaknak, és ha szükség leend, bizottmá­nyokat a levéltáraknak a volt cs. k. hivatalok­tól­ átvételére és a közigazgatás átadásának kieszközlésére is. „3. Újittassék meg ideiglenesen a tiszti kar, megválasztásától számítva egy hóra, a mely azonban úgy legyen összealkotva, hogy megfe­leljen mind a két nemzet egyenjogúságának, azaz, hogy csak azok választassanak meg, kik mind a két, megyebeli nyelvben jártasok,­­ és mindjárt, a­mint a tiszti kar megválasztatott és a bizottmányok kineveztettek, a kiegészített bizottmány még a mostani ülés tartalma alatt adja be lemondását, az ideiglenes tisztség azon­ban egy hónapon túl nyilvánittassék hivatalá­ban megszűntnek. „4. A közgyűlés összehívására nézve megkí­vánjuk, tartsa magát szorosan az 1791-beli 12. törv. czikkhez — kiterjesztésével ezen jognak, az oct. 20-ai diploma értelmében — azokra is, kik 1848 előtt nem voltak jogosítva, önkényt értve oda az espereseket, papokat, tanítókat és minden értelmeseket — a jogok egyenlősége szerint. „5. Megkívánjuk, hogy a nyelv tekintetében tartsa magát szorosan a minden nemzetek jog­­egyenlősége elvéhez, mely a trón által monda­tott ki és az egész polgárosodott világ közvéle­ménye által szentesittetett, az az, hogy mind a két nyelv a megyében minden köztényezések­­ben egyenlőleg legyen jogosítva és hitelesség­gel bírjon, és a gyűlések jegyzőkönyvei vitesse­nek mindkét nyelven. „6. Kívánjuk, hogy mindenekben tartassák alapul az 1860-ki octoberi diploma — s külö­nösen Erdélynek Magyarországgali egyesülése tárgyában egy határozat se siettessék el, a mig előlegesen meg nem oldatik a nemzetiség Ügye, és nem nyilvánittatik a román nemzet politikai nemzetnek, hasonló nemzeti politikai jogokkal, és a nyelvre nézve is a magyar nemzetéhez ha­­sonlólag, a­mig el nem töröltetnek minden ap­­probatalis, compilatalis törvények és a novella­­ris articulusok, melyek a román nemzet jogta­lanságáról szólanak. „7. Kívánjuk, hogy ezen ünnepélyes nyilat­kozatunk jegyzőkönyvre vétessék és maradunk különös tisztelettel .­­Szolnokmegye közönsé­gének — ápril 18-án 1861.“ Torma Károly erre a következő választ adni indítványozza: 1. Fejezze ki az állandó képviselő bizottmány őszinte sajnálatát a felett, hogy ilyen nemzeti­ségi igényeket érvényesíteni óhajtó kérvénynek szerkesztésére, sőt hivatalos benyújtására oly testület érezte magát hivatva, mely testületnek épen állásából kifolyólag, értelmiségi előnyénél fogva,hasonló tiltakozások vagy kérvények köve­telő hangja által előidézhető nemzetiségi félté­kenységek eleve meggátlása lenne, a hazában lakó nemzetiségek közötti egyetértés és érdek­­egységből kifolyólag, egyik fő fő­ elhivatása. 2. Fejezze ki továbbá az állandó képviselő bizottmány sajnálatát még a kérvény tiltakozó és a volt állandó megyei bizottmányt többnemű vádakkal terhelő hangját is illetőleg, azon til­takozó hangot illetőleg, mely elvonatkozva a testületi tiltakozás czélszerű és alkalmatos, avagy czélszerűtlen voltától, kora előttinek, il­letőleg pedig már elkésettnek volna nevezhető. Elkésettnek, mert az állandó képviselő bizott­mány már tegnapi napon tartott ülésének hatá­rozatai szerint a beadott kérvény 1­­ 5 pont­jait részint megelőzte az által, hogy a román nemzet igényeinek méltánylása tekintetéből ki­indulva, a román értelmiségnek az állandó kép­viselő bizottmányban sem a riginél­­nagyobb mérvű repraesentatioját elvileg és tettleg is el­fogadó; megelőzte továbbá azáltal, hogy a bi­zottmányi gyűlésben való nyilatkozást illetőleg a nyelv egyenjogúságát elfogadó; megelőzte végre azáltal, hogy a román nemzet f értelmisé­­gének a megyei hivatalokbani részvétet kész örömmel megnyitó. 3. Nyilvánittassék végre a beadott kérvény 6­­k pontja kora előtt nek azon okból, hogy a megyei törvényes hatóság, mint ilyen, mint a törvényhatóságnak csak egyes tagja, soha sem érezheti magát jogosítottnak ilyes, a haza tör­vényhozását illető kérdésekben érdemleges ha­tározatok hozására. Maga Demeter a szőnyegen levő petitiót maga is elhibázott lépésnek, mondhatni túlbuz­góság szüleményének tartja s épen nem idősze­rinti, hanem idő utáninak, mit annak tulajdo­nit, hogy a kérelmező, nagyobb részt tiszte­lendő urak, nem ismeretesek az előzményekkel. Ő maga akarta előkérni az első értekezleten a románok aránylagos képviseltetését az állandó bizottmányban, de nem volt szükséges, mert a megye lelkes főispánja által megelőztetett, ki azonnal felkérte az illetőket, a megyében lakó minden arra való románt összeírni az állandó bizottmány számára, mi meg is történt s az összeirottak valóságos tagjai a képviselő vá­lasztmánynak, miért köszönetet mond a magos főispán urnak, kinek ragyogó talentumát, igaz­ságszeretet s diplomatiai bölcs tapintatát nem 1849 től 1861-ig, nem a diplomák és manifes­­tumok korából ismeri, hanem még a törvényes, alkotmányos időszakból. A­mi a petitio 1­ 4 pontját illeti holmi 30 napos képviseleti bi­zottmányok s tiszti kar rögtönzésére nézve, ez, mint a törvényekkel s rendeletekkel el­lenkező, el nem fogadható, de elfogadása a bizottmány hatáskörét túl is hágja. A ö­tödik pont az országgyűlés tárgya. A­mi az unióra vezető lépések elleni tiltakozást illeti a nem­zetiségi kérdés eldöntése előtt, ez is a ro­mán érdekek hibás felfogásából származik csak ha a testvérnemzetek összetartanak, lehet erős a hon; a megosztott erő gyengülésre ve­zet — ezt meggondolhatnák román atyánkfiai Erdélyből 4 megyét már visszavettek; ha a megmaradt kis földterületen is a nemzetek meghasonlanak, kész a feloszlás, mi ellen csak az unió, Erdélynek Magyarországgali egyesí­tése menthet meg, a­minek meg kell lenni a maga utján, mert szentesített törvény van róla. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Timbus, mint román, hibáztatja az idő előtti kérelemben, hogy a nemzet nevében szól. Ez egy törvényes, alkotmányos gyűlés, nem a szebeni conferentia, hol néhány ember a nemzet nevében szólott, s tiltakozik a szamosujvári püspökségnek a nemzet nevébeni föllépés ellen. A­mi a kérés azon ágát illeti, hogy töröltesse­nek ki a román nemzet önérzetét sértő appro­bekk­éit a Frytekula’16 menyelv tör­vények által, melyek a nemzetek jogegyenlő­ségét kimondják. Nagy Farkas azt jegyzi meg, hogy a kére­lemben sok ellenmondás van; a többek között a tisztújítások és közgyűlések tartására nézve az 1791-beli 12-ik törvényczikkre történik hi­vatkozás és mégis egészen más s ezzel ellen­kező terv adatik. Torma István óhajtotta volna, hogy a sza­mosujvári g. e. hitű tisztelendő clerus és pap­ság, melynek szép hivatása a szellemi téren, a lelki dolgokban, a vallásos ügyekben oly szép, oly magasztos — mondhatni testületileg, politi­kai kérdésekbe mint kezdeményező ne elegyed­nék, s a helyett békitőleg, nem ke­délyizgatólag gyakorolná a népre befolyását, s a bizalmatlan­ságot, féltékenységet alaptalanul ne terjes­ztené. Gulovics g. e. h. szamosujvári kanonok. A szamosujvári káptalan és clerus tudja köte­lességét, tudja hivatását s azt teljesíti rá ; állít­ja, hogy a kérelem pontjait támogatni fogja s kívánja egyenként felolvastatni. (Többen. Nem kívánjuk a pontonkénti tár­gyalást, mivel már minden pontok meg vannak czáfolva.) Gulovics meg van győződve az igazságos méltányos s vitéz magyar nemzet lojalitása fe­lől, de a szeplőtlen hűségű román nemzet nem­zeti érdekei iránti buzgóságát ne vegyék rész­­­ében; ez nem viszongás, nem egyenetlenkedés vagy más okok szüleménye; csak egyetértő­t kíván, mert „concordia parvae res crescunt, discorcsia maxima quoque dilabuntur“, — hisz ha a bizottmányban a nép, arányához képest képviseltetik , úgy a hivatalokban nem lesz ok a békétlenségre. Ú­jabban a pontonkénti tárgya­­lást kivánja. Főisp. fölszólítja a jelenlevő románokat nyi­latkozni: kivánják-e a pontonkénti tárgyalást (egy, hang sem emelkedik). Ő mlsga nagyon óhajtotta volna, hogy ezen petitiv föl ne merült volna, mely már eddig is annyi időt vett igénybe, s annyira hátratartja a dolgok folyamát, pedig oly sok végzendő van, s nem kellett volna alkotmányos téreni műkö­désünket ily bizalmatlansági nyilatkozat czá­folgatásával tölteni. Gr. Mikes Benedek: Van a petitiónak egy pontja, melyre nézve, míg országgyűlési intéz­kedés történnék, határozni jónak látná. Ez a nyelv kérdése a hivatalos ügyek tárgyalására vonatkozólag. Erre nézve ajánlja Krassó me­­gyének a nyelv kérdésében tett határozatát el­fogadni, mit elolvas. Kevés módosítással elfo­gadtatott, a­mint következik: 1. A bizottmányi tanácskozásokban, a bizott­mányi tagok bármely e megyében hivatozó nyel­ven fölszólalhatnak. 2. A bizottmányi gyűlések jegyzőkönyvei, a magyar nyelv hivatalos szövege mellett, román nyelven is hitelesítendő alakban, kü­lön-külön lesznek vezetendők az illető jegyzők által, kétség esetében a magyar szöveg bírván döntő erővel. 3. A főbb iro­mányszékekkel és más megyei bizottmányokkal érintkezésben, valamint min­den kü­lhatóságokkal s az ezen megyei hivatal­nokok egymássali levelezéseik közben s az ezek által a megyei bizottmányhoz, valamint az alispánhoz teendő jelentésekben a magyar nyelv használtassék.­­ A hivatalnokok a községekkel­­s magáno­sokkal­ érintkezésükben a vizsgálatokat s min­dennemű ügyleteket, valamint minden ezekhez intézendő hivatalos meghagyásokat s végzése­ket, magyar vagy román nyelven olyképen in­tézzék, miként ezt a magánosok vagy községek kívánják. Gulovics csak azt adja hozzá, hogy azon nyelven adassanak ki a válasz és határozat a román beadványokra, a­melyen beadatnak. Főispán ő maga ámbár értette az itt elmon­dott román beszédeket, de a nyelvet annyira nem bírja, hogy egy román fogalmazást aláír­hasson, azért szü­séges egy felesküdt román translatori hivatalnok felállítása, mire a tiszti személyzet megállításakor lehet figyelem. Tormái. De hivatalos nyelv csak egy le­het előforduló kétségek esetében, s ez a ma­gyar, mert ez volt régebben is. Gub­o­vi­c­s : hogy melyik legyen, afölött az országgyűlés határozhat. Határozatkép kimondatott, hogy addig, míg az országgyűlés határozna, a magyar tartatik hitelesnek kétség esetében. Főispán­­ maga azért nem tartja a mostani körülmények között tanácsosnak a petitio pon­tonkénti tárgyalását, mivel az csak nagyobbra fokozná az izgatottságot, mit kerülnünk kell, s a pontonkénti tárgyalást már azon kérdéssel kellene kezdeni, hogy miért vádolja tolakodás­sal a bizottmányi tagokat a megyei képvise­lésre, midőn épen a kérelmezők tolták fel ma­gukat a nemzet képvi­slőjéül. így mennénk to­vább a tárgyalással s azonban ezt, mint be nem adottat, már nem lehet tekinteni, mivel discus­­sio tárgya volt; újabban ismétli, hogy óhajtot­ta volna, ha egészen elmarad a kérés, mely annyi kellemetlen húrokat pendített meg, de miután már tény, arra válaszolni kell, azért a Torma Károly által formulázott határozatot ajánlja. Elfogadtatott. Végül főispán ő maga a gyűléssel egyetértőleg gr. Mikes Benedek úr elnöklete alatt egy 12 tagból álló bizottmányt nevezett ki a tiszti com­­binatió összeállítására, mely e hó 22 fő munká­latát beadja, ez nap lévén a tisztikar a bizott­mány által megalakítandó. Némelyek mindjárt másnap akarták volna a tisztikar megalakítását, de mivel az újonnan kinevezett megyebizottmányi tagok addig kine­­veztetésü­kről nem értesülhetnének, s a tisztikar megalakításába be nem folyhatnának, nehogy újab­b gyanúsítások következzenek, különösen a kanonok és esperes urak kivonatára hétfőre halasztatott a tisztválasztás, Kisfaludy-társaság. A társaságnak folyó hó 25-én tartott rendes havi ülésében ismét több rendbeli adomány jön bejelentve. Az alapítók sorába állottak név szerint: gr. Batthyány Lajosné, Emich Gusztávné, Hertelen­dy Karácsonyi Mária, Szűcs Lajosné asszonysá­gok; gr. Batthyány Géza, Emich Gusztáv, Ra­­nolder János veszprémi püspök, Sztankovánszky Imre tolnamegyei főispán urak; a nagyváradi takarékpénztár, a pesti takarék­pénztár, (ez utóbbi 200 fttal.) Az alaptőkét a bonyhádi kaszinó 10 frttal gyarapította. A könyvtárt Garay Jánosné asszonyság Ga­»•»J V viuva la.ii*­dású példányával ajándékozta meg. A régi alapítók közül Lukács Móricz, egy­szersmind a Kisfaludy-társaság rendes tagja, régi 50 ftos alapítványát 100 ftosra változtatta,­­ ugyanerre az ülésben jelen volt régi alapí­tók közül többen is készeknek nyilatkoztak. Ez ajánlatokról,mihelyt formaszerűen be lesznek jelentve, szintén nyilvános tudósítás fog tétetni. Most, midőn az országos főérdekek mellől egyéb hazai érdekek háttérbe kénytelenek szo­rulni, a Kisfaludy-társaság kétszeres hálával fogadja a lelkes honleányok és honfiak áldo­zatait. A Kisfaludy-társaság az utóbbi hetekben két je­les tagját vesztette el : Szemere Pált (márt. 18.) és Vahot Sándort (ápril 9.) Emlékekteli kegyelettel fog áldozni a társaság. A jelen été­ben következő előadások tör­téntek. A titoknak fölolvasá Cam­oens Luziádájának második énekét Gregruss Gyula ur forditásá­­ban, ki ezen —­ mint Humboldt Sándor nevez­te — világtengeri hősköltemény magyar átté­telén már több éve dolgozik s eddig három énekkel készült el teljesen’. (Az első ének az „Uj Magyar Muzeum“ tavalyi, az ötödik a „Csa­lád Könyve“ 1856-ks folyamában jelent meg.) Arany János és Hunfalvy Pál Aischylosnak Zilahi Károly ur által fordított „Lelánczolt Pro­metheus“-áról olvasák föl véleményüket, mely egyezőleg oda járul, hogy a fordítás, jelen alak­éban, kiadás végett nem ajánlható.­­ A pártolóknak járandó kiadványok első fü­zete : „Külföldi népdalok Greguss Ágosttól,“ megjelent s a legközelebb elkészülendő második füzettel együtt fog szétkö­­­löztetni. Pesten, april 26-án 1861. Greguss Ágost, titoknok. Különfélék. Pest, apr. 26 . Tegnap d. u. 5 órakor tartatott az Europa szálloda termében Weiss Alfonsina báróné hang­versenye. A hangversenyzőnőtől négy darabot hal­lottunk, s ezek közül először J a e 11 ábrándját a „Norma“ opera fölött. Ez igen nehéz látszatú mű, melyben a bárónő a zongorakezelésbeni ügyessé­gét és gyorsaságát szépen kimutatta. Ezután Szé­kely Imre „Magyar ábránd“ját játszá szintén szép sikerrel, a magyar ömlengés melegségét elég hűn tükrözvén vissza ; majd C­h­o­p­i­n tól adott elő egy igen szép mazurt, a lengyel zene egész szilajságá­val, s Mend­e­l­s­ohn tól egy népdalt. Midőn pe­dig végül kitapsoltatott: a Rákóczi-indulót játszá­s nem valami különösen. A­mint az előadott da­rabokból felfoghattuk, hangversenyzőnő inkább van hivatva a szelíd ábrándos vagy kedélyesen enyelgő zeneművek, mint a harczias dalok, indulók előadására; játékában sok az ügyesség, hajlé­konyság , de kevés az erő. — Közben H­o 1l­ó­s­y Kornélia énekelt néhány gyönyörű népdalt Petőfi­től, melyek közül különösen a „Zöld leveles, fehér virágos akáczfa..kezdetű idézett elő nagy ha­tást. — Szerdahelyi Kálmán igen nagy tet­szést aratva szavalá T­h­a­­­y Kálmán „Divatos eszmék“ czimü költeményét, melynek egyes vers­szakai után szavalatközben is előtörtek a közönség tapsai, kivált midőn ezen ve­rsszakhoz ért­ .Tizenhárom tábornok S Batthyányinak ve­re Még melegen párolog — S fölkiált az égre !“ Közönség nem igen nagy számú volt, a mi legin­kább az idő zordonságának tulajdonítandó. Az egész hangverseny alig tartott háromnegyed óráig. — Melanie, az ismert nevű kedves költőnő, a nagytudományu dr. Balogh Pál leánya, april 22 én, ifjú férje, szülei, testvei s mindazoknak, kik ismerték, vigasztalan bánatára megszűnt élni. V­a­d­n­a­i Károly a Hölgyfutárban igen szép nekro­lógot irt róla. Áldás, béke hamvaira. — Komárommegye Oroszlán nevű helysé­gében a protestánsok Mária Terézia idejében épít­vén templomot, ez megengedő nekik — az akkori vallási elnyomatás ellenére — hogy hozzá tornyot is építhessenek; ezek tehát hálából a torony fö­l a fejedelemné czimerét — a kétfejű sast tűzették föl. Most — írja a „Bolond Miska,“ és mi komo­lyan erősíthetek, hogy ez valóságosan megtörtént tény — a nevezett helység küldöttséget indított a komáromi várparancsnokhoz, adna nekik egy ágyút. Mi czélra kérdezé a parancsnok? „Hát hogy a toronyról lelőjjük a — két fejű sast!“ No képzelhető hogy a várparancsnok mint ker­gette el őket ! — Egy külföldi származású cs. hivatalnok haza­felé tértében Kolozsvártt megmérgezé magát, nyo­morult nejét és 3 gyermekét ínségben hagyván. — Bécsi lapokban olvassuk : A bécsi tartományi gyűlés közelebbi ülésében Schuselka újonnan történt megválasztatása jelentetvén be, Berger Schuselká­­hoz közeledett s kezet nyújtott neki, mit ez a kö­zönség éljen-kiáltása közt elfogadott. Tehát szent a békeség, de azért sem Schuselkát, sem Bergert nem választották meg birodalmi tanácsosnak, — és általában az egész választás a minisztérium szellemében ütött ki. Hanem meg van választva Schindler, a „Vindobona“ czimű biztosító társulat főjegyzője, ki követjelölti programmjában azon lel­kes maximával állott volt elő, hogy a magyarokat, szükség esetén, tüzes karddal kell a szabadság édenébe (értsd: a birod. tanácsba) kergetni. E gesammtmonarchicus ark­angyalon kívül ott van még az „O. D. P.“ szerkesztője, Kuranda, — az egyetlen zudó birodalmi tanácsos a német tarto­mányokból. — Több előkelő ifjakból csónakász-társulat ala­kult fővárosunkban. E társulat czélja a mulatsá­gon kivül az, hogy az illető részvényesek magukat a hajókázás, kormányzás mesterségében gya­korolják. — A budai színkörben tegnap előadott „K­­­p­­felhauser és családja“ czimü darabot — a kik látták, határozottan gyöngének mondják. — Holnap színre fog kerülni Budán Szigligeti­­nek 1849 ben oly zajos hatással adatott —s azóta a nyomasztó viszonyok miatt nemcsak elé, de sőt még csak ki sem adathatott nagyhírű szín­műve : „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ dráma­i felvonásban. Bizonyára szűk leend a színkör e m­ű előadatásakor, s szűk lenne a nem­zeti színház is, ha igazgatóságának eszébe jutna e mű adatása. — Szegeden Burger Zsigmondnál egypár érde­kes munka hagyta el a sajtót : „A n­e­m­z­e­t­i művelődés alapja,“ írta Korcsanyéki G. „Történelmi és val­l­ástudományi ér­tekezések“ Löw Lipót, szegedi főrabbitól. Az első értekezés a jelenleg gyakran fölmerülő tár­gyat veszi szintén alapul : a magyar nemzetiség és a zsidók, melynek ez oldalróli nyugodt és figye­lemmel való megn­allgattsa is igen szükséges tör­vényhozóknak úgy, mint a közönségnek; a máso­dik a zsidóságnak, mint vallástestületnek ismere­tére vezeti az olvasót, a mennyiben itt egy 1847- ben eredetileg francziául megjelent műből a zsidó valláselvek közöltélnek. Alkotmányi zseb­könyv magyar publicisták számára, közzé tette Osztrovszky József. E parányka füzetben az al­kotmányos életben előjövő szavak és nevek ma­gyaráztatnak, s a velük összeköttetésben levő tör­­vényczikkelyek idéztetnek. Záradékul benne van dióhéjban az 1847/6-ki országgyűlési tör­vényczik­­kek rubruma (czimzete.) Ára 20 kr. — A „Sürgöny“ újdonságai között olvassuk : Vannak a hazában, de különösen a fővárosban egyes tudománybarátok, kik, ha épen valami ked­vező vétel kínálkozik , és a múzeumi pénztár erre nem elé­séges, a­mi legtöbb esetben történik — megveszik e tárgyakat, és oda ajándékozzák a Múzeumnak. Ezen tudománybarátok közé tartozik id. K­u­b­i­n­y­i Ferencz ur is, ki nem rég egy eladó kis régiséggyüjteményt 262 írton megvett, és a Múzeumnak abból szabad választást engedett. Van­nak e­zek között kő-, bronz, cserép-, üveg- és közép­kori vastárgyak, valamint különféle gyűrűk, füzé­rek, színes mozaik kövecskék, tök, többféle anyag­ból levő kis alakok stb. A kőtárgyak Hatvan vidé­kén találtattak ; a bronz-, cserép- és üvegtárgyak Szombathelyen , egy hosszas tégla „EXER. PAN. INF.“ bélyegirattal, valamint egy vörös, kék és sárga színekkel festett falrész Ó-Budán, több bo­rostyánkő tárgy s egy kőtábla domború férfi-alak­kal Szombathelyen. Helyén tartjuk itt megemlíteni, hogy a nevezett hazafi az 1832/6-diki országgyülé­sen (ugy mint most) nógrádi követ s nagy ténye­zője volt a Muzeum létrejöttének is. — Jókainak az „Üstökös“ben kiadott azon jeles költeménye, melyet Schuselkához irt, a „Neueste Nachrichten“ czimü bécsi lap tárczájá­­ban sikerült német fordításban jelent meg. Jó volna, ha Jókaink azon költeményét pedig, melyet szintén az Üstökösben adott ki feleletül Benedeknek a ne­messég nevében,— a „Militär Zeitung“ közölné. — Komáromban a komárommegyei hon­védsegélyező egylet javára hang- és szavalatver­senyt fognak rendezni máj. hó 6-án. — Medgyesen a szászoknak ezen, azelőtt legmagyarellenesebb fészkében a Bezirkvorstehert macskazenével boszanták meg, (miután a macskazenét bajos lenne megtiszteltetés­nek nevezni) vagy 60 ablak is vezetett be ez al­kalommal.­­ A régen úgynevezett Ferdinánd-hegy Krassó­­megyében, a magyar minisztérium által elrendelt nevét „Bem hegye“ ismét visszakapta. Helye­sen, miután, ha e nagy bérez dicsszoborrá válnék is , még­sem volna elégséges ama nagy szabad­sághősnek hazánkbani érdemeit, vitézi tetteit di­csőíteni. • — A nyugati vaspálya vaggonjai légszesz­­s­z­é­­ fognak világíttatni. Ez az ausztriai biroda­lomban az első gázzal világított vasút. — Maki városa elrendelte, hogy mindazon la­kójának, ki 1848—9-ben a magyar hadseregben szolgált, egy házhely adományoztassék. — A főrangú körök beszéd tárgyát mostanában egy érdekes egybekelés képezi. Ez bécsbe menend végbe holnap. A vőlegény ifj. gr. Széchenyi P­á­l, a bájdús menyasszony gr. Andrássy Er­­zsébet, gr. Andrássy György leánya. Az esketést prímás ő eminencziája végezi, ki e vég­ből Bécsbe rándult. Násznagyok b. V­a­y M­i­k­l­ó

Next