Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)
1862-01-14 / 3576. szám
és Erdélyország budgetjének megvizsgálását. Az ilyen munkálathoz különben ember kellene, kiknek mindegyike az egyik vagy másik országnak egyik vagy másik közigazgatási ágazatát oly alaposan ismeri, hogy annak szükségleteit megítélheti. Ha itten e nagy munka csak egy embernek jut, nem tehetünk fel egyebet, mint azt, hogy a munkával komolyan foglalkozni nem fog, hogy feladata csak azon nyilatkozatnak fogalmazásában áll, melylyel a bizottmány kijelentendi, hogy a budgetnek a magyar korona országaira vonatkozó részét nem tárgyalá. Az ilyen eljárás megfelelne azután az államminisztérium azon kijelentésének, hogy a Lajthántúli tartományokra nézve, melyek a bíród, tanácsban képviselve nincsenek, a korona tartotta fönn magának a rendelkezés jogát Úgy látszik azonban, hogy a budget-bizottmány máskép fogja fel a dolgot. Legalább hitelt érdemlő német körökben beszélik, hogy Wenisch úr referensi minőségében már meglátogatta az erdélyi kanczellárt, ki is egész szívességgel megígéri, miszerint fog egy tanácsost küldeni, hogy a bizottmánynak a kívánt felvilágosításokkal szolgáljon. Nem tudom, megkereste-e Wenisch úr már a horvát kanczelláriát is, de bizonyos, hogy eddig a magyar kanczelláriára még nem került a sor. Megeshetik, hogy a dolog komolyabb vita tárgyává lesz s akkor centralista lapjaink alkalmasint fognak egy kis magyarázattal szíveskedni azon tekintetben, hogy miként egyeztetik össze a budget bizottmánynak ezen eljárását azon kijelentésekkel, melyekkel az államminiszter úr az államköltségvetést a birodalmi tanács elé terjeszti. Ezen kijelentések értelmében, mint tudva van, a birodalmi tanács nem nyilváníttatott teljesnek, csak a szűkebb birodalmi tanácscsal osztá meg Ő Felsége azon jogát, melylyel a februári alkotmány 13. czikke ruházta fel a koronát, és a szűkebb birod. tanácscsal csak azon tartományokra nézve, melyek általa képviselték. A Schottenthor előtti testület tehát szűkebb birodalmi tanács maradt, mint volt ennekelőtte, s tudtunkra sem az octoberi diploma , sem a februári alkotmány nem jogosítja fel a szűkebb birodalmi tanácsot, hogy a magyar korona országainak főkormányszékeit kérdőre vonja. A napi újdonságok teréről megemlitendő, hogy gróf Apponyi önméltósága tegnap estre megérkezett Pozsonyból, s ma, miután a kanczellár ő nagy méltóságával, hosszasban értekezett, ismét Kalksburgba rándult ki. A mint hallom, az országbíró ur aligha fog e hó 20-dika előtt Pestre visszatérni. A mátrai bányaegyes.programusa. (Vége.) V. Mivel az üzleti terv szerint a most elkerülhetetlenül szükséges épitkezésekre és munkálatokra, jelenleg mintegy 200,000 o. é. frtnyi öszszeg kívántatik, és mivel ezen tőke megnyerésére 4400 részvényjegy kibocsátása elégséges , a Mátrai Bánya Unió kijelenti, miszerint 4400 részvényjegy eladásával magát törvényesen alakítottnak tekintendi. A tartandó társulati ülésig befolyandó aláírási összegek, a folyó költségek levonása után, a pesti takarékpénztárnál kamatozásra adatnak át. Az illyetén módon hátralékban maradandó 4000 darab részvényjegy felmarad az Unió tulajdonául és szabad rendelkezésre, és a vállalat nagyobbításánál esetleges jövedelmező szerzeményekre. II. Amint az aláírt részvényesek a 4400 számot elérik, s így az Y-ik szám alatt említett rendelkezés szerint a Mátrai Bánya Unió magát megalakítja, az alólírott vezénylő választmány által hírlapok útján jókor egy, Pest városában a jövő évi martiusi vásárkor tartandó társulati gyűlés fog egybehivatni, melyben a felsőbb helyen jóváhagyott alapszabályok értelmében, a 9 tagú állandó vezénylő tanácsnak, a társulati igazgatónak s a többi tiszti személyzetnek választása történendik a bányatörvény rendelte szavazattöbbség útján, a személyesen jelenlevő, vagy törvényesen képviselt részvénybirtokosok által. Az alálírt választmány egyszersmind időközbeni munkálkodásáról számot fog adni, s a Mátrai Bánya Unió vezényletét a választandó vezénylő tanácsra átruházni, s azzal további hatásköre megszünend. VII. Az aláíró közönség számára következő alapszabályok szolgálnak irányul: 1) Egy részvényjegy ára 50 o. é. srtba állapíttatott meg. 2) Minden aláíró köteleztetik az aláírandó összeg 10 százlékát, mint betétes biztosítékot, egy e czélra nyomtatandó átvételi bizonyítvány mellett lefizetni, s egyszersmind felkéretik nevét, állapotát s lakhelyét mennyire lehet sajátkezűl eg az aláírási ívbe feljegyezni. Tárcza. „Budapesti Szemle.“ Szerkeszti és kiadja Csengery Antal. XLII. és XLIII. füzet. Pest, Einich G. magyar akad. nyomdász. 1862. A Budapesti Szemlének újólag két füzete fekszik előttünk. Ajánlás helyett elég csupán tartalmát közölnünk. „Kané utazása“ nyitja meg e kettős füzetet. Hunfalvy János ezzel bevégzi az északsarki utazások irodalmának ismertetését. Tartalmas összeállítás Kané munkájából:,, Artie explorations : The second Grinnell Expedition etc., mely műr 1856-ban jelent meg több mint 300 metszettel ékesített két kötetben, s amelyből 1857 végéig 65,000 példány kelt el, mindamellett, hogy a munka ára 5 dollár volt. Nem csodáljuk e roppant részvétet, ha a derék Kané viszontagságait olvassuk. Iszonyú, amit ő és társai a legnagyobb 40—50 C foknyi hidegben szenvedtek. Elkényszeredve mély álomba esnek, majd felváltva alusznak egy két perczet s az éberek vontatják a szánat. Egy kiránduláson őrültségbe esnek az irtózatos hideg miatt. S alig lő magához a hajón, hosszasabb ápolás folytán, a derékban és már új kirándulást tervez, hogy a tudományt újabb vizsgálatok eredményeivel gyarapítsa. Ezek az utazók valódi hősei az emberiségnek! Mennyi önfeláldozás, mennyi nélkülözés, megszenvedés árán vásárolnak meg minden egyes adatot, melylyel földünk ismeretét gyarapítják! Sehol sem tűnik fel nagyobbnak az emberi erő, mint e küzdelemben a legmostohább égalj viszontagságaival, oly vidékeken, hol az életnek alig mutatkoznak néhai nyomai. Nem csuda ez okból, ha minden miveit országban különös előszeretettel viseltetik a közönség az utazási irodalom iránt. S a Budapesti Szemle jól teszi, ha a nevezetes utazók műveit hasonló terjedelmes kivonatban ismerteti, s amit ez utazásokból a tudomány nyert, általülteti hazai irodalmunkba. A második czikk egy igen érdekes irodalomtörténeti tanulmány. „H o r á c z.“ írói élet és jellemrajz, egyszersmind erkölcsrajza Róma azon időszakának, melyben a köztársaság bukásán az imperialismus emelkedik föl. Szász Károly, e kellemes tanulmány írója, különösen két újabb, egy német és egy franczia művet vett kiindulási pontul. Forrásainak főbbike a tudós Walckenaer évről évre, nyomról nyomra megy Horácz életírásában, de Szász K. ebben őt nem követi. Ő Horácz alakját, mint emberét s különösen mint íróét igyekszik egyszerű vázlatos vonásokkal árnyalni és kikerekíteni. Három pont körül forog főleg költőnk egész élete , szerelmei, melyeket első közleményében ismertet szemléirónk, kiemelvén egyes részleteket a szerelmi költeményekkel kapcsolatban ; aztán a nagyokkal, kivált Meczén és Augustussal szőtt viszonya, mondhatjuk barátsága, mely pont alatt világosságra jó Horácznak sokat vitatott közjelleme és politikai meggyőződései, melyekért annyit gyanúsítottak méltán és méltatlant, s a társadalom, a melyben élt, elvégre mezei magánya, melyet egyszerűség, középszer jellemez, s barátság, pohár és múzsák fűszereznek. E három pontban jellemzi szemléire Horáczot, s végül ígéri, hogy egy összefoglaló pillantást vet összes munkáira. Az első közlemény Horácz szerelmeit ismerteti. Kétszeresen érdekessé és élvezetessé teszi e tanulmányt azok előtt is, kik a nagy költőt eredetiben nem olvashatják, azon körülmény, hogy szemléltónk, szokott könnyűségével számos költeményét lefordítja Horácznak, s idézetei általában fordítmányok és pedig többször mind újabb versalakban, mind az eredeti mérték szerint visszaadják. A költő életiratát egy világhírű művész élet- és jellemrajza követi. A Szemle szerkesztője Planche szép tanulmánya nyomán Rembrandtot ismerteti. Már ötödik arczkép a művészek csarnokában, melyben a Szemle a világ legnagyobb művészeit állítja elénk. Láttuk Michel Angelot, ki a tudományt képviseli a legabsolutabb alakjában, vagyis a forma tudományos kifejezését. Ismerteti a Szemle Leonardo da Vincit, ki szintoly tudós mint, Michel-Angelo, de midőn tanulmányait tárja elénk, folyvást arra törekszik, hogy csínt (választékosságot) egyesítsen a tudással. Élőnkbe vezeté a Szemle Rafaelt is, kit a történetirók a festészet fejedelmének neveznek, holott kevésbé tudós Michel-Angelonál és Lenardo da Vincinél. Minő tulajdonság különbözteti meg tehát őt, amelynél fogva örök csodálat tárgya minden művész előtt. A körrajz kelleme és a vonalak harmóniája, mely tekintetben senki sem múlta őt felül. Bemutatá végre a Szemle Rubenst, ki ha nem is vetekedhetik az előbbiekkel nemességre s a styl emelkedettségére nézve, szintén hatalmas mester, ki a formát újabb, az olasz művészektől eltérő módon törekedett kifejezni, s kinél hűbben, elevenebben, soha senki sem adta vissza az élő húst, a testet. Most Rembrandttal ismerkedünk meg. Az érdekes életirást a művész jellemzése követi, melyből látjuk, hogy a legerdorpi molnár fiában szintén a festészet egyik fejedelme áll előttünk, aki új modort, eredetiséget hozott be a művészetbe. Élőnkbe állítja az életiró e nagy művész fény- és árnyoldalait, felmutatja legnagyszerűbb compositiót, s kijelöli a rangot, mely a festészet birodalmában megilleti Rembrandtot, ki oly mesterileg tudta rejtelmes homályba meríteni az alakok körrajzát. Következik Kautz Gyula második czikke korunk utópiáiról, a socialismus és communismus rendszereiről. Terjedelmes életiratát közli a Szemle St. Simonnak és Fouriernek, s kimentő összeállítását adja mindkettejök rendszerének és e rendszerek irodalmának. Az egészet rövid bírálat rekeszti be, az összes socialista és communista rendszerek tüzetes bírálata később, végül fogván következni. Ezután Lónyay Menyhért ismerteti és bírálja Bontoux röpiratát: „Magyarország szerepe Európa élelmezésében. E jeles nemzetgazdasági tanulmányból, ismertertetésül, már eleve közlöttünk egy fejezetet. Visszatérünk ismertetésének folytatására. Itt legyen elég addig kiemelni e nagy érdekű értekezést, mely sok nagy eszmét megpendít Bontoux művének alapos bírálata mellett. A nemzetgazdasági tanulmányt egy szép emlékbeszéd váltja fel, Toldy Ferencztől „Bajza fölött.“ A lapok értesítik a közönséget ez emlékbeszéd nagy hatásáról, midőn az akadémia közülésén a múlt hónapban elmondatott. Olvasva még nagyobb hatást tön reánk, egyszeri hallásra nem követhetvén a tartalmas emlékbeszéd minden részletét egyenlő figyelemmel. Az irodalom történetíróját a barát, a pályatárs visszaemlékezése beviti, anélkül,hogy történetírói feladatát egyetlen perczig is szem elöl tévesztené. Egyaránt jól esik ama melegség és e részrehajlatlanság, melylyel Toldy ez emlékbeszédben önmaga ellenében is kiszolgáltatja az igazságot. Magasztalásának, melylyel elhunyt barátja szobrát megkoszorúzza, annál nagyobb nyomatéka van minden elfogulatlan olvasó előtt. Az akadémiai közülés egyik tárgya volt, mint tudjuk, Szabó József jeles geológunk értekezése: Egy continentális emelkedés és sülyedés Európa délkeleti részén. E nagyérdekű, s többnyire új észleleteken alapuló értekezésnek, mely hazánk geológiai őstörténetét is oly közelről érdekli, tartalmas kivonatát közli a Szemle. Folytatása ez mintegy a magyar alföld fejlődése tanulmányának , melyet a szerző tavaly adott elő. E tanulmány fonalának tovább nyújtása szolgáltatott alkalmat szerzőnek oly észleleteket gyűjteni, melyek nyomán continentális emelkedést s részben sülyedést állít fel nemcsak hazánk területére, hanem a Duna Vaskapuján túl az egész Havasalföldre, sőt magára a Feketetenger területére nézve is. Nem a trachyt meg a bazalt kitöréseket érti szerző, melyek a geológiai korszakok múltjának tárgyai, hanem újabbakról szól, melyek a lávakitörésekkel egykorúak s csak alakra és az eredmény minőségére nézve eltérők. Mindenekelőtt a geológiai jelenkor állapotát ismerteti értekező, különösen vonatkozva a felület minőségére azon a területen, melyet közép és alsó folyásával az összes folyamrendszer befut. Aztán szól a jelent közvetlenül megelőzött, vagy negyedkori (diluvial) állapotról. Majd átmegy az okokra, melyek a mondott területen megváltoztatták a dolgok menetét s előidézték, hogy a geológiai jelenkor beálljon s oda fejlődjék, a mivé lettnek szemléljük. Ez okok közt legfőbbnek tünteti fel, hogy a mostani Fekete-tenger elfoglalta terület, mindaddig kiemelkedve, vulkáni hatás következtében az óceán vizszintje alá sülyedt. E sülyedésen kivül egy nagy vetődési sík áll előttünk, mely ugyan még a negyedkori korszak előtt jött létre, de a mélyen mozgás föl és le még a históriai korban is történt. A Duna nagy részt ennek mélyedményében foly, s a jobb parton a continentalis emelkedésre, a balon sülyedésre, a tünemények egész sora következetesen utal. Végre megkísérti szerző geológiai és archaeológiai nyomokon indulva, az embernek és korát a föld fejlődésének ezen epizódjával összeköttetésbe hozni. Bezárja e tartalmas és változatos füzeteket az October—decemberi akadémiai tárgyalások előadása, itt-amott bővítve s egybeállitva a hírlapokban elszórt közleményeket. 3) Három hó lefolyása után, nevezetesen 1862. év bőjthava 1 tolátezdve minden 3 hónapban, ti. Szt.Iván hava 1-én,Szt. Mihály hava 1-én stb.köteles az aláíró, az aláirt összeg 10 százlékját a biztosíték befizetése helyén, pontosan befizetni. Egyébiránt minden aláírónak lehet az egész aláírt öszszeget is egyszerre letenni. Mind a kilenc fizetési részlet teljesítése után, az összes átvételi bizonyítványok előmutatása, illetőleg becserélése mellett, a budai cs. kir. bányakapitányság utján, a cs. kir. bányakapitány és két választmányi tag aláírásával megerősített bányarészvényjegyek a jogvivő által hivatalosan kiadatnak, és az illetőleges birtokos neve a bányakönyvbe beiktattatik. A ki az egész fizetést előbb bármikor teljesíti, azonnal hozzá jut részvényjegye birtokához. 4) Azon lehető gyanú elhárítására, mintha az egyesült bányatársulatok a kérdéses bányavállalatból bánya-részvénykereskedést akarnának űzni, miáltal az eladandó részvényekből a már befektetett tetemes pénzükért magukat kártalanítsák : a bányakedvelő közönség biztosítására a társulatok eddigi tulajdonosai, a mátrai bányaunióból őket illető részvényjegyeiket kezeikhez nem kapják, hanem azok a cs. k. bányakapitányságnál letéve maradnak, míg a fent kitett 4400 részvényjegy el nem kel. 5) A nyomtatási, irodai, utazási s több kisebb hasonló nemű költségek fedezésére minden aláíró minden aláírandó részvényjegyért 1 o. é. irtot fizet le, ezen kiadáson kívül az aláíró semmiféle más költséggel, különösen az igen terhes bányapótokkal — Zubusse — sohasem fog terheltetni. Az ilykép bejövendő pénzekről s azok hováforditásáról a választmány rendes számot adand. 6) Az aláírások gyűjtésével — az alálirt választmányi tagokon kívül — következő urak és házak bizattak meg, kiknél az aláírási ivek, a nyomtatott lefizetési nyugták s a cs. k. miniszteri titoknak Schmidt Alajos Richard és huzaigazgató Ferjencsik János urak fentemlitett tudósításai, betekintés végett le vannak téve . Pesten: Kunewalder M. testvérek, mint főpénztárnokok. — József tér Grósz házában. Szepességben: (Iglón) Ferjentsik János , a felső magyarorországi bányapolgárság huzaigazgatója. Gömörben: (Dobsinán) Dobay Vilmos, hg Coburg-féle bányaigazgató, a Mátra Bánya Unió ideiglenes igazgatója. Egerben: Nánásy Mihály, ügyvéd. Reskén: Repetzky Ferencz, földbirtokos. Selmeczen: Privitzky Ede, bányatársulati tiszt. Nagy-Károlyban: Horváth Dénes, főszámvevő. Kassán: Moll János Farkas, nagykereskedő. Szarvason: Télesy József, orvostudor. Bács-Ujbecsen: Maier Emil, gróf Bethlen József főtisztje. Bachhoz, Szászországban : Bach Eduárd gyártulajdonos s nagykereskedő. Az ezenkívül Bécsben s más helyeken netalán megbízandó ivtartók neveik a tiszta közönséggel hirlapok utján fognak tudatni. Záradékat az alólirt választmány pótlólag megjegyzi, miszerint a cs. k. budai bányakapitányság által f. é. Mindszent hava 23-, 24- és 25-én tartatott bányaszemle alkalmával, a működő cs. k. bánya-főbiztos előtt egyesség köttetett, melynél fogva Vrányi György urnak a Parádi és Gyöngyösoroszi bányavidékben birt 33 bányamezeje minden hozzátartozó bányaépületekkel és bányakészletekkel jutott a Mátrai Bánya Unió birtokába, 800 részvényjegy átengedése mellett, mely uj szerezmény által nemcsak a dúsgazdag György ér mérgesedésében örök időre biztosíttatott, hanem számtalan érczvezető ásványtelepek megnyerése által ezen bányavállalatnak igen tág bányamivelési tér nyittatott. Ezen bányaügy mibenlétének, indokainak s e vállalat már eddigi kedvező állásának ekkénti egyszerű és hű előadása után feleslegesnek tart az alálirt választmány itt minden további ajánlatot, s hazafias tisztelettel fölhívja a bányakedvelő közönséget mielőbbi tettleges részvételre. Kelt Pesten, nov. 24-én 1861. Gr. Károlyi György, m. k. választmányi tag, lakik Pesten. Erdey Pál, m. k. vál. tag lakik Váczon. Brezovay Imre, m. k. vál. tag lak. Gyöngyösön. Katona Lajos, m.k. vál. tag, lakik Tamás Kátán. Gömöry János, m. k. választmányi elnök, lakik Pohorellán. Szelényi Gusztáv, m. k. vál. tag, lak. Bécsben . Alte Wieden, hgboburg házában. Sirk Károly, m. k. vál. tag, lak. Söregi pusztán. Royko Lajos, m. k. választmányi tag s egyszersmind a Mátrai Bánya Egyesület meghatalmazott jogvivője, lak. Aszódon. * . Gazdasági s kereskedelmi tudósitás. Pest, jan. 13. Az idő enyhe, a hó a budai hegyekről eltakarodott. A gabona piaczon semmi változás, az egész múlt héten alig adatott el 15.000 mérő búza, s ugyanannyi zab ; a többi terményekben a forgalom egészen a fogyasztásra szorítkozott. Győr, jan. 11. A tél pangást hozott a gabonaüzletbe, mind a mellett az árak változatlanul tartják magukat. Piaczi áraink : tiszta búza mérője 5 ft 20—40 kr, kétszeres 3 ft 70—90 kr, rozs 3 ft 70—90 kr, árpa 2 ft 70—80 kr, zab 1 ft 85 kr —2 ft, kukoricza 3 ft 30 — 50 kr, köles 3 ft—3 ft 20 kr, bab 4 ft 70—90 kr, burgonya zsákja 1 ft—1 ft 80 kr. A bor akója 8 ft —9 ft 50 kr. Vácz. jan. 10. A gabonának semmi kelete, a mai heti vásárra sokat hoztak, de leszállított áron se lehete valamennyit eladni, különösen zab volt sok, ára 10—20 krajczárral esett is. Egyébiránt a búza 4 ft 50—70 kr, rozs 3 ft 55 — 65 kr, zab 1 ft 44—50 kr, kukoricza 3 ft 20—30 kr. Arad, jan. 10. Piaczi árak : Búza 3 ft 70 kr, kétszeres 3 ft 50—70 kr, rozs 3 ft 30—40 kr, árpa 2 ft 10—30 kr, zab 1 ft 80—85 kr, kukoricza 3 ft; köles 3 ft. Szeged, jan. 10. Piaczi árkelet: búza 4 ft 80 kr—5 ft; kétszeres 3 ft 90 kr—4 ft; rozs 3 ft 50—60 kr; árpa 2 ft 50—70 kr; zab 2 ft 15—25 kr; kukoricza 3 ft 20—30 kr; köles 3 ft 15—20 kr; bab 5 ft 10—30 kr. — A hizott sertéseket falkánként szállítják a felsőbb vidékekre, s helyben 26—28 krajczárral kel fontra. A szalonna mázsája 32—33 ft, zsir 40—42 ft hordóstól. Eszék, jan. 7. Mióta a folyók beálltak, azóta a gabona üzlet szünetel. A búza csupán speculánsoktól vásárolva 4 ft 70 kr—5 ft, a zab a kincstár részére , nagy mennyiségben vásároltatik 1 ft 60—70 krajezáron; a kukoricza 3 ft 20—30 kr; árpa 2 ft 80 kr; szilvapálinka 30 ft, a gubacs 120 fontja 7—8 ft. Vegyes tudósítások. — Pozsony, jan. 9. Tegnapelőtt tartatott a megyének havi tiszti közgyűlése főispáni helytartó ar elnöksége alatt. A gyűlés megnyitása után legelsőbben is indítvány létetett az iránt, hogy a tiszti közgyűlések nyilvánosak legyenek. Az indítványozó azzal okadatolta indítványát, mikép ő cs. apostoli kir. Felségének abbeli szilárd akaratát, hogy alkotmányunkat fenntartani akarja, nekünk iparkodnunk kell az alkotmányosság lehető formáival istápolni, s igy az alkotmányosság formáit fönntartani, mi a jelen kivételes körülmények közt nem lehet egyéb, mint 1-er, hogy a közügyeket érdeklő tárgyak megvitattassanak, miről főispán úr a közgyűlések tartásával már gondoskodott; s 2-ér, hogy ezen vitatkozások nyilvánosan történjenek s ne burkoltassanak a közönség előtt a titkolódzás fátyolába; mert, úgymond az indítványt tevő, mi, kik e válságos időkben hivatalt vállaltunk, azt becsületes szándékkal tettük, hogy tehetségünk szerint a fejedelemnek és a hazának szolgálatot tegyünk ; nekünk nem szabad a közvéleménytől félnünk, ha hivatásunknak becsületesen megfelelünk ; most pedig, midőn a kormány szükségesnek látta a sajtót megszorítani, tartsuk fenn legalább értekezleteinkben a nyilvánosságot. Az összes tisztikar tetszéssel fogadta ez indítványt, s főispán úr azt szinte szívesen üdvözölte s határozatilag kimondotta, ígérvén, mikép intézkedni fog, hogy ezen határozat a körülményekhez képest, életbe lépjen. Hosszabb vitára adott alkalmat néhány község folyamodása, melyben a sok csavargók ellen panaszkodnak, kik a helységeket csaknem ostrom alá veszik s az egyes lakosokat zsarolják, — a folyamodó községek a megyétől pártfogást kérnek. Ez alkalomból másodalispán indítványozta, hogy a közbiztonság iránt mielőbb erélyes intézkedések tétessenek és pedig annyival is inkább, minthogy a nagyméltóságu magyar helytartótanács értesítése szerint, amely szinte azon a gyűlésen hirdettetett ki, szomszéd Nyitramegyének a rablási, útonállási , gyujtogatási és gyilkossági vétségekre egy évi statárium adatott, mi miatt félni lehet, hogy az aféle vétségek elkövetői Pozsony megyébe szorittatnak. Hosszabb vita után, melyben a tisztviselők nagy része részt vett, elvben kimondatott a pandúrok felállításának szüksége; a mennyiségnek megállapitása, úgy a miképen leendő szervezésnek alkalmazása egy választmányra bizatott, mely ugyancsak tegnapelőtt délután összeült, a tervet kidolgozta s igy reményünk lehet, hogy a terv a nm. m. k. helytartótanácshoz felterjesztetni fog , tekintve a halaszthatlanságot, mielőbb helybenhagyatva vissza fog érkezni, s az institutum életbeléptettetni; addig is a járásbeli tisztviselőknek szoros kötelességükké tétetett a közbátorságra felügyelni, s hol ez megzavartatott, azonnal feljelenteni, hogy a megyei kormánzóság addig is a csendőrséget megkereshesse, hogy a veszélyes vidékekre egyes csapatosztályok czirkálókat kirendeltethessenek. A választmány egyelőre 24 pandúrt véleményez felállíttatni, kik a járások nagyságához és arányához képest és az erdőségek, meg országutak és révek tekintetbe vételével lennének elrendezendők és szakonkint gyakorlás végett öszpontosítandók. Reménye a választmány, hogy ezen 24 egyén most elegendő leend, ámbár a lefolyt években különféle kaszárnyákban 80 csendőr volt elszállásolva, ide nem értve a Pozsony városában létezőket. Határozatba ment még a közgyűlésen, hogy mindazon tárgyak, melyeknek competens intézője a megyei bizottmány volt, most a tiszti közgyűlés legyen. Ilyenek például: a karhatalom elrendelése, az osztoztató birák kinevezése a vérek közti osztályoknál stb. Az újonczállítási előmunkálatok szokás szerint a járásbeli tisztviselők által fognak elkészíttetni; a felszólamlások pedig az 1-ső alispán, vagy kirendelendő helyettesének elnöksége alatt február első felében végbemenni. Érdekelni fogja, úgy hiszem, a nagyközönséget iskoláink ügye is, nevezetesen pedig a pozsoni gymnásiumé, mely a lefolyt 12 év alatt közel volt a bezáratáshoz , ugyanis a nyelvkényszerítés a vidéknek minden ifjait úgy elijeszté, hogy a múlt évben a tanonczok száma a nyolcz osztályban 173-ra csökkent. Volt pedig az l-sö osztályban 61. II-ban 66. Ill-ban 40. IV-ben 29. V-ben 27. VI-ban 22. VH-ben 18 s a VIII-ban 10; lépcsőnként tehát elértük volna a fagypontot : a 0-át. — Ez évben honi nyelvünk ismét kellő helyére állittatván, s ámbár csak a legközelebbi vidék tudta meg, hogy itt magyarul is lehet tanulni s ime, már most az első évben a tanonczok száma 310, tehát 137-tel több, mint a múlt évben. Adja Isten, hogy a szaporulat jövő évben is igy mutatkozzék s ne legyen a lelkesültség szalmatűz. — Felső-Fehérmegye alkotmányos tisztikara még áll! — A „Kol. Közlöny“ Írja: Gróf Haller Ferencz ur, mint Felső-Fehérmegye igazgató főbírája „Felszólitás a „Körünk“ szerkesztőségéhez“ czim alatt szerkesztőségünkhöz egy czikket küldött be, a melyben irja, hogy múlt hó 31-én este, a midőn házánál a megye több alkotmányos tisztviselőjével a Sylvester-estét vigan együtt töltenék, posta érkeztével többek közt egy levelet kapott „Democritos“ aláírással, melynek tartalma F.-Fehérmegye „új tisztikarának“ gunyirati alakban szerkesztett névsora volt; elolvasás után, mint esztelen alávalóság szüleményét, egyszerűen félredobta. Azonban — úgymond — fájdalommal tapasztalta, hogy a „Korunkéban is megjelenvén ezen pasquillszerű névsor, itt egy titkon működő gúnyiró-társulat űzi aljas játékát, s az igazgató főbíró gróf úr neheztelését, erélyes megrovásban nyilvánítja a „Korunk“ szerkesztősége ellen, hogy az említett közleményt kiadta. Ugyan e kérdésben alkalmunk volt látni nemes F.-Fehérmegye tisztségének nemes Kolozsmegye tisztségéhez folyó január hó 7-ről idei 205. sz. a. intézett átiratát, melyben a nevezett tisztség tudatja, hogy „most, a midőn alig élvezett alkotmányos lételünk képzelt szép teréről a közelgő új válságok előestéjére sötétedünk, alig mondható fájdalom lepi el F.-Fehér megye alkotmányos tisztségének lelkét, látva, hogy a hon, magukat szabad polgárainak nevezett egyénei közt olyak is találkoznak, akik gúnyiratokkal (sértőleg) jellemezni szabadkoznak.“ A hírlapi közlemény által is nyilvánosságra jutott, de merőben alaptalan tisztinévsort illetőleg tehát a tisztség, félreértések megelőzése végett, nemcsak a testvérmegyék törvényhatóságaihoz, hanem a kir. főkormányszékhez is jelentést tett, amelyben tudatja, hogy F.-Fehér megye alkotmányos tisztikara még áll, s azon hírek és közlemények, mintha ottan már más tisztikar alakult volna, egy ismeretlen gunyhó-társulat működésének piszkos forrásából erednek. Midőn ezen fontos ügyállásra nézve e hiteles adatok nyomán lapunk olvasókörének egész bizonyossággal tudomására hozhatjuk azt, hogy Felső-Fehér megyea megyei bizottmány gyűléseinek regi felfüggesztésén kívül) eddigi alkotmányos szervezetében áll, s a tisztség oly méltó boszúsággal tett nyilatkozatát a körülményekhez képest bár kivonatilag ismertetnék, nem mulaszthatjuk el egyszersmind a magunk részéről is legmélyebb megbotránkozásunkat, sajnálatunkat és megvetésünket nyilvánitni egy oly aljas mystificatio felett,mint ez alkalommal, e fontos ügyben, e komoly pillanatokban kétszeresen büntetésreméltó könnyelműséggel elkövettetett. lm -»TT"lTTmlE5^BlffBrirXI A F.-Fehér megye „új tiszti névsora“ iránt közlemény — habár némi változtatással, kevésbé gúnyoros modorban, mint a „Korunk “-ban — fájdalom! a mi lapunkban is megjelent, még pedig, mint eredeti tudósítás, mely a megyei tisztikar egyik tekintélyes állású tagjának nevében küldetett be,s melyet mi,nem ismerhetvén minden érdemes hazánkfia valódi kéziratának jellemét — szomorúan bár, de bona fide kiadtunk, kiadni kötelességünknek tartottunk, meg se álmodván, hogy bérczeink közt könnyen akadjon oly silány lélek, mely ne utalja a közbecsület pajzsa alatt álló nyilvánossági orgánum vezetőinek bizalmával és jóhiszeműségével ép ily hazai közügyben, ép ily silány érdekben, ép ily erkölcstelen módon visszaélni. Mindent el fogunk tehát követni, hogy a kéziratot előkeritve, gróf Haller Ferencz hazánkfiához juttassuk azon kéréssel, hogy a titkosan sötétben ármánykodókat annak nyomán lehetőleg kiderítni, s óhajtott, kedvező eredmény esetében lapunkban leendő nyilvános megbélyegzés végett, kilétek felől szerkesztőségünket értesítni szíveskedjék. Miután pedig ezek után nemcsak valószínűnek, de épen bizonyosnak tartjuk, hogy helybeli laptársunk szerkesztőségének bizalmával ép oly visszaélés történt, a sérelmes közlemény nyilvánosságra hozatala miatti vád súlya alól valamint szerkesztőségünket, ép úgy a „Korunk“ szerkesztőségét is feloldozni kérjük. Különfélék. Pest, jan. 13. — Jelentés: A londoni világkiállításra küldendő magyar művészeti tárgyak bírálatára választott jury m. é. dec. 29-kén tartotta első ülését, melyben Alexy Károlyt elnökül, Henszlmann Imrét tollnokul választotta. Második, jan. 11-én tartott, ülésében a bejelentett művek előleges kiállítását Pesten határozta el, mely czélra szerencsés volt Pachl ur termeit az úri utczában megnyerni. Pachl ur ezen igen előnyös fekvésű helyiségét, tekintve a czél közhasznosságát, szives volt a jurynak ingyen átengedni 14 napra. Figyelmeztetnek ezúttal azon művészek, kik képeiket vagy rajzaikat bejelentették, hogy azokat mulhatlanul február 8-án és 9-ikén Pachl ur termeibe, úri utcza 450/6 szám 1-ső emelet, a szükséges állványokkal (Staffelei) együtt beküldjék, mert a kiállítás febr. 10-én veendi kezdetét. H e n s z 1 m a n n Imre, tollnok. * Bécsből írják a „Lt.“-nak, hogy a legelőkelőbb bankrészvényesek 80 milliónyi kölcsönt ajánlottak volna kedvező feltételek mellett — habár nem egészen kamat nélkül is — a kormánynak, ha ez a bank szabadalmát meghosszabbítaná. Ez ajánlat jan. 13-kán fogott volna teljes ülés elébe terjesztetni, s ott felette határozat hozatni. * A szerb ügyre nézve a magyar kancellária és az államminisztérium között még folytonos viszály van. A „Presse“ szerint gr. Forgách ez ügyet minduntalan továbbra akarja halasztani, míg Schmerling már a jövő hóban szeretné elrendelni a választásokat egy uj karloviczi congressusra, amely a múlt évi határozatokat még egyszer átvizsgálná, s egyeztetné a kormány nézeteivel azon módosításokat, amelyek által egy vajdaság alakíttathatnék. Csak ez összeegyeztetés után fognának aztán új patriárka-választáshoz. (II.) * A „Wiener Zig“ jelenti : Gr. Kánoky Dénes Háromszék főkirály bírája saját kérelme folytán e méltóságától fölmentetett. * A „Wiener Zig“ jelenti továbbá, hogy Ő Felsége Burtka Tivadar, Don Miguel ezredbeli közlegényt, akit saját vétke nélkül az osztrák határokon átvezettetvén , ott minden hüségszegésrel csábításnak ellenállt, s esküjéhez hiven visszatért zászlója alá Peschierába , ezüst - érdemkereszttel legkegyelmesebben feldiszitni méltoztatott. * Gr. Apponyi országbíró ő amaga jan. 9-én este Bécsbe érkezvén, másnap miután a főkorlátnokkal hosszasabban értekezett : Kalksburgba rándult ki. Az országbíró — mint a Sürgöny bécsi tudósítója is hallja — aligha térend vissza f. hó 20-ika előtt Pestre. * Az Aut. Korr. azt véli tudni, hogy gr. Apponyi országbíró Kalksburgban van. Ilikén több magyar főurral — ezek közt gr. Forgách korlátnokkal is — tanácskozást tartott volna. * Hiteles forrásból értesülünk, hogy többen, nevezetesen : gr. Károlyi György, gr. Szapáry Antal, Lónyai Gábor és Menyhért, Érkövy Adolf, Cséry Lajos, Galgóczy Károly Morócz István és dr. Szabó Alajos stb. urak egy „első magyar állatbiztosító részvénytársaság“ alakíthatásáért folyamodtak. Nevezett urakhoz, mint halljuk , a nevezetesebb magyar gazdák máris sietnek csatlakozni. Sietünk ez örvendetes tudósítást annál inkább közölni, mivel ily társaság alakulása által hiszszük leginkább enyhíthetni az utma . anamint