Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)
1862-01-16 / 3578. szám
12-3578 13-ik évi folyam. Csütörtök jan. 16.1862. Szerkesztési iroda : E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal. I Előfizetési föltételek: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. | Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-iki I-sű fél évi folyamára. Előfizetési ár: január — júniusi évre 10 frt 50 kr. január — martius 17 évre írt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlen a kiadó hivatalhoz intézendők. A „Festi Napló“ kiadóhivatala. PEST, Jan. 15. 1862. Az erdélyi vasút ügyében. I. Legközelebb ismét élénk vitatás tárgya lett az erdélyi vasút tervezete. Hogy a vasutak, a merre átvonulnak, mindenütt áldást hozók az általok átmetszett vidékekre, s azok jóllétét hatalmasan előmozdítják, ezen hit már megdönthetően meggyőződéssé vált és ezen erős meggyőződés hatalmának tulajdonitandó, hogy a közjóért buzgólkodó honfiak, a haza minden részébe törekednek ezen nagyfontosságú közlekedési eszközt bevinni és elágaztatni. De soknemű és különféle közszükségeket s érdekeket kell ezen törekvésnél a méltánylat figyelmével szem előtt tartani. Minden vaspályatervezésnél elkerülhetlenül szükséges azon alapföltételek tisztán látása, melyekre a tervezetnek támaszkodnia kell, mert különben bajos dolog lenne a kivitel legalkalmasabb rendszerét megállapítani. S ha valahol, úgy az erdélyi vasút tervezeténél igazolt eljárás az , hahogy az ország részletes érdekein kívül különösen számbavétetnek olyan megfontolások is, melyeket a czélbavett vállalat magasabb s átalános feladata és hivattatása tesz ajánlatossá. A gyakorlati kivitel szempontjából minden egyéb megfontolás s figyelembevétel mellett legis legelőbb az a kérdés áll elő: honnan s mikép szerzendő meg, jelen viszonyok között a tervezet kiviteléhez megkívántató pénz? S minthogy közönségesen tudvalevő okoknál fogva itthon úgy sem lehet arra a pénzösszegre szert tenni: hogyan, mily módon lehetne idegen tőkét eszközölni az erdélyi vasút építéséhez? Ámbár a mi jelentékeny vasúthálózatunk felépíttetésének időszaka aránylag rövid; lehet mégis fejlődésének bizonyos stádiumait megállapítani s meglehetős hozzávetéssel alapelveket is kivonni annak építésére s üzletfolyamára nézve. Tapasztalásból legelőbb is azt tanuljuk, hogy a népességi s ipartermelési viszonyok magukban véve nem elégséges elemek a vasúti forgalom virágzó kifejlesztésére , mert annak fő súlya azon távolabb pontokra esik, melyek mint világkereskedelmi piacok hozatnak egymással összeköttetésbe. E szerint hazánk legelsőbb rendű vasútvonalainak forgalmi sikere azt mutatja, hogy a Pest, Sz. Fehérvár és Kanizsa közötti forgalom egészen alsóbb rendű ama nagy tehervonaléhoz képest, mely az ország fővárosából a tengerig megy, úgyszintén az ausztráállamvasút forgalmi üzelete is azon mértékben lett jövedelmezőbb , a mint a Bánság távolabb eső termesztő vidékeit feltárta a nyugat nagymérvű fogyasztásának; míg Miskolcz, Kassa, Nagyvárad aránylag csekély kölcsönös csere-üzletet gyakorolnak termékekkel. Tisztán áll tehát, hogy az „erdélyi vasút“ építésénél az életrevalóság szempontja, melyre törekedni kell, nem csupán annak kivitele lehet, hogy Kolozsvár, Brassó vagy Szeben, Nagyváraddal, Araddal, Pesttel vagy Bukaresttel összeköttessék ; sőt inkább csak azon tekintetben felelend az meg valódilag feladatának s hivattatásának — mint a nagy pontusi vonal középső láncszeme — amennyiben a Pesten öszpontosuló tekintélyes kereskedési forgalmat a Feketetengerhez vezetné. Európa szívének a Fekete tengerreli összeköttetése mostanig csaknem kizárólag a Dunán eszközöltetett. A Duna gőzhajózás fényes eredményei nagyszerűen feltüntetik , milyen dús kereskedelmi kincs rejlik ezen irányban. S míg a gőzhajózás nem terjesztheti ki forgalmát a Duna partjain túl, a vaspálya az útjába eső országokon keresztül fogna vonulni, és rövid idő tártával azzá válnék az alsó Duna melléki országokra nézve, amivé a Nyugatról Pestre nyúló vonal Magyarországra nézve jön. Ezen vasút által Galacznak vagy Brailának a Fekete tenger Triesztjévé vagy Fiuméjévé kellene lennie, s egyátalában nem is szükség tovább terjeszkedni egy olyan összeköttetés gyanítható eredményeinek fejtegetésében, mely által a continens szélén elhelyezett nagy tengerparti városaink összeköttetési köré bevégeztetnék, s mindegyikkel összefüggésbe jönnénk a hozzá tartozó tengerentúli kereskedelmi területtel, vasút-hálózattal és közlekedési életével egyetemben. Volt, tagadhatatlan, oly idő — és pedig még nem igen messze tőlünk — midőn a hibás elvekre alapított vasútvonalak sovány sikere a magyar vasutak hitelét átalában megrendítette. De szerencsére ismét felemelé azt egy jó sikerű vállalat, a buda-kanizsai vonal fényes eredményei ugyanis hathatósan bebizonyították, hogy milyen kifejlődésre képes egy magyarországi vonal, ha a viszonyok tiszta felfogása s a körülmények világos érzése szolgál alapjául. Az előre bocsátott futólagos elemezés után minden elfogulatlanul gondolkodó át fogja látni az „erdélyi vasút“ hivattatását, s annak mint pontosi közlekedési vonalnak jövedelmezőségét. És ezen szempontból tekintve az ügyet, talán nem is volna nehéz dolog előszerezni azon tőkét, melynek arányos érdekeltsége nélkül a kivitelre gondolni sem lehet. Az Araddal vagy Nagyváraddal összeköttetendő „erdélyi vasút“ építésére kiváltképen három vonal ajánltatik; ezek egyike: Nagyváradtól Kolozsvár és Brassó felé a bücseszi szoroson át Brailáig; a másik : Aradtól a Maros völgyén Szebennek , onnan a Vöröstorony-szorosán át Tergovist felé; avagy ugyanezen vonal Szebenig s onnan Brassónak a bücsesti szoroson keresztül, — mint az első — Brailáig. A többi combinatiókat, melyek Debreczennel vagy Temesvárral akarnák összekapcsolni az erdélyi vasutat , egészen mellőzhetőknek véljük, annyival inkább, mert úgy tudjuk, hogy azok nem is vétettek soha illetékes részről komolyan fontolóra. Közelebbről vizsgálván tehát a föntebbi vonalakat, a következő számokkal találkozunk : 1) Pesttől Nagyváradig ... 33 mfld. Nagyváradtól Kolozsvár és Brassó felé a bücsesti szoroson át az ország határáig mintegy 54 „ a határtól Brailáig ... 25 „ összesen 112 mfld. 2) Pesttől Aradig .... 34 mfld. Aradtól Szeben és Brassó felé mint föntebb a határig mintegy 53 „ a határtól Brailáig ... 25 „ összesen : 112 mfld. 3) Pesttől Aradig . . . . 34 mfld. Aradtól Szebennek a Vöröstotorony szorosán át a határig 35 „ a határtól Tergovistnek egyenes vonalban Brailáig . . 45 „ összesen : 114 mfld. Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az előre bocsátott adatok nem alapszanak ugyan oly méréseken, melyek szem előtt tartván az építendő vasút tervét, a terület minőségéhez alkalmaztattak , hanem a kérdés átalános megítélhetésére teljesen elégségeseknek vehetők, mely tekintetben Pestet vettük legközelebb eső támpontul, mint ahol a nyugati forgalom tevékenysége élénkebben ki van fejlődve. Mivel pedig Pestnek Brailá val, a föntebb érintet három vonal általi összeköttetésében — vagyis az összekötendő főtárgyak távolságában — nincsen megemlítésre méltó különbség, tehát csakis a közbenső vonalak építési s jövedelmezési viszonyainak összehasonlításával foglalkozni lesz feladatunk. HOLLÁN ERNŐ. A német kérdés írja a „Waterland“, mindig komolyabban és határozottabban közelget felénk, alakot és szint vesz magára, de fájdalom sem alakja nem kellemes, sem színe nem barátságos. Mint fenyegető óriás lép a többi óriások sorába, melyeket európai kérdéseknek hívnak, s mi úgyszólván a legszomorubb fajta politikai eventualitások bünkörébe látjuk magunkat igézve, melyből a menekülés nem lehetséges. A „Donau Ztg.“ oly inpracticusnak tartja a szövetséges állam eszméjét, hogy állítása bebizonyítását bátran az időre merné bízni. ,,De — teszi hozzá — épen az idő az, ami Németországnak hiányzik. Ezzel — így folytatja — nem akarjuk épen azt mondani hogy az ellenség már a kapun zörget, hanem, ami még sajnálatosabb, retesz és závár nem csappannak ezen kapukon, csak be vannak azok hajtva, nem pedig bezárva.“ A „D. Zig“ iparkodik bebizonyítani, hogy Németországban nem csupán rendes politikai és nemzetiségi érzelmek sürgetik a politikai egyesülést, hanem a határok biztosítása, a német integritás becsület és méltóság megóvása; s hogy a porosz javaslat egy szövetséges állam alkotását illetőleg szakadást idézvén elő, a fenyegető veszélyeket csak iszaporítja. „Vagy—kiált fel a „Donau Zig“—ellenfeleink táborában oly erősen meg vannak talán győződve, hogy Németország fennállását jövőben épen semmi veszélyek nem fenyegetik. Nagyon sajnálnék, ha ily felfogás létezne, mert annak helytelensége nagyon is világosnak látszik előttünk.“ A „Botschafter“ még komolyabb színben látja a német szövetség jövőjét. Úgy tekinti a Bundot, mint amely már most tettleg szét van robbantva Poroszországnak 1859-ben tett azon nyilatkozata által hogy ő magát majorizáltatni nem engedi. „Miután — úgymond — a német szövetségben azon nyilatkozatot hallottuk, hogy a szavazatok többsége többé nem parancsol, azon kérdés támad: ki parancsol hát ezentúl ? Várjon a kevesebbsége ? Vagy talán Poroszország egyedül ? Az tény, hogy az írott törvényt megszegték és hogy mást nem tettek helyére. Az előbbem helyét már is némi csendes anarchia foglalta el, mely a legközelebbi nagyobb alkalommal szükségképen nyilt anarchiába fog kitörni. Ha ma a dán király mint holsteini és lauenburgi herczeg a szövetség többségi szavazatának az engedelmességet megtagadja: hogyan indítványozhat ellene végrehajtást Poroszország, vagy hogy nyújthat annak keresztülvitelére segélyt, miután maga állította fel azon elvet, hogy a Bundban nem kell tűrni a majorizálást ? „A német szövetségi szerződés, az 1859-ben az ellen előre elhatározott szándékkal véghez vitt merénylet által, egy megszegett szerződés. Körülbelöl oly hasznavehető az, mint egy repedt ágyú, vagy egy oly hadihajó, mely kilyukadt... A német szövetséget Poroszország megtörte és átlyuk gáttá. „Ne hidje senki — így folytatja a Botschafter — hogy ezen általunk most elárult titok éjszaki Németországban ismeretlen; csakhogy jónak látták, mig ideje nem volt, elhallgatni. Hanem azon nagy változás, mely a Bundnak 1859 előtti és utáni helyzetében Poroszországnak az ő tekintélye elleni fellázadása (Auflehnung) által keletkezett, a német kérdésnek tökéletesen új fordulatot ad. Németország azon év előtt elégtelen egyesüléssel bírt, ma nem bírt már semmivel.“ Végül Kolatsek úr lapja a következő figyelemre méltó prognoszicont állítja fel: „Poroszország elég erős volt arra, hogy a Bund tekintélyét kigúnyolja, s mégsem elég erős arra, hogy a hatalmat a szövetségben egészen magához ragadja. Középen áll jelenleg a véghez vitt tény és a között a melyet még véghez vinni szándékozik. Állása olyannő lett, melyben soká maradnia lehetetlen. Valaminek történni kell, hogy megbizonyosodjék, vájjon Poroszország áll-e a Bund tekintélye, vagy a Bund Poroszország tekintélye alatt. Amint a dolog mostan áll, egyiket sem lehet állítani. Vagy Poroszországnak kell magát a Bund alá vetni, vagy a Bundnak Poroszországaid. Ha sem egyik nem történik, sem a másik, akkor tényleg az áll elő. Ha valaki egy vendégfogadót elbont, de a régi czégért a rúdon még lógni hagyja, azért tudja minden ember, hogy ezáltal az idő sanyarúságai ellen még nincs biztosítva hajlék számára, így bontják el a német szövetséget is tetejétől kezdve alapjáig akkor, midőn a majorizálhatás jogát elveszik tőle; és ha a felirás „német szövetség“ felfüggesztve marad is, azért ne higyje senki, hogy abban egy erős vár áll fenn az öröklött ellenség ellen, ha az tombolni kezd. Hiszen csak üres hely lépett a védő bástya helyébe.“ Hogy a „Moniteur“ és a „Patrie“ miként ítél a német kérdésről, tegnapi számunkban olvasható. Legújabb a bécsi lapokból. * A „Wanderer“ folytatja a magyar kérdés megoldására vonatkozó czikksorozatot, s a legújabb czikkben azt mondja, hogy a már kinevezett királyi helytartó mellé szükség egy teljes magyar minisztériumot kinevezni, mivel az alkotmányos provisorium (amely szerinte az 1848-as törvényeknek országgyűlésen való revisiójáig tartana) csak ezen közegek által léptethető életbe. Ezen alkotmányos provisorium alatt az összes közigazgatás élén a kir. helytartó állana, aki a nádorválasztás lehetőségéig ez utóbbinak teljes hatáskörét átvenné. Az Ő Felsége oldala mellé rendelt miniszter (akit a czikkíró magyar birodalmi miniszternek nevez) azonnal hozzá látna a közelebbi magyar országgyűlés elé terjesztendő propositsok kidolgozásához; a többi országos miniszterek, tudniillik a belügy-, országos pénzügy-, igazságügy-, cultus és közoktatási, közlekedési, földmivelés, ipar és kereskedésügyi miniszterek, s végre a honvédelmi ügyek minisztere (akit a czikkíró elég csodálatosan rendőrminiszternek igazít ki, holott az országos rendőrség 1848-ban a belügyministerium osztályát képezte) tüstént belépnek a nekik kimutatott hatáskörbe, de egyszersmind azon kötelezettséget vállalják magukra, hogy mindazon törvényes határozatokat, melyek az ország közönséges ügyeit illetik és amelyeket a birodalom létezésének veszélyeztetése nélkül felfüggeszteni nem lehet, amenynyiben hivatalos körükbe tartoznak,mindaddig végrehajtják, míg azok törvényhozási úton megváltoztatva nem lesznek. A tervezett minisztérium felelősségét a czikkíró úgy osztja meg, hogy a miniszterek az ország belügyeiben függetlenül járnak el, s a pesti országgyűlésnek felelősek ; ellenben a birodalmi ügyeket illetőleg ideiglenesen fenntartott törvényes határozatok tárgyában, mindaddig, míg azok az országgyűléssel véglegesen el nem intéztetnek, egyelőre magának a koronának tartoznának felelősséggel. A minisztérium felállítását a szabadon választott képviselő testületek felfüggesztett működésének visszahelyezése követné, azonban ezek is peremptorre fel lennének szólítandók, hogy ideiglenesen, s ha szükség, minden ezen provisorius működésből vonható következtetések ellen óvást téve, elvállalják-e a birodalmi ügyekben (adó, ujonczozás) ideig-óráig fenntartott törvényes határozatok végrehajtását is. A vonakodást feloszlatás és új választások kihirdetése, illetőleg új főispán kinevezés fogná követni, s szükség esetében a belügyminiszter királyi biztosok által ideiglenes közigazgatási testületeket neveztetne ki. A czikkíró azon ellenvetésnek , hogy ezen feltétel alatt nem találkoznék municipium, sőt a miniszteri állomásokra sem találkoznak hazafiak, nem bír hitelt adni, s miután az állam anyagi existenciáját az alkudozások alatt a fentebbi módon biztosítva látja, azt mondja, hogy azzal a kérdés megoldásának minden előfeltétele be van töltve. Várjuk a végleges megoldás iránti tervet, s addig ezen igen kényes praelimináréhoz nem szólunk. — A „Donau Zeitung“ rész néven veszi a „Wanderer“-nek, hogy miért nyomatta ritkított betűkkel azon tudósítást, hogy Garasanin ura porta tiltakozása következtében a pétervári kabinethez fordult, és hogy ez utóbbi, amint látszik, hajlandó Szerbiával hasonló viszonyba lépni, a minőbe Francziaország lépett Szardíniával. A „Donau Zig“ azt mondja, ő sem érzéketlen a törökországi keresztények szenvedései iránt, de a szerződések iránti tisztelet, az európai béke megóvása, s azon tekintet, hogy Angliának keleten föltétlenül conservativ politikájának útját ne vágja, sokkal magasabbak előtte, mint oly rokonszenv, mely magában ugyan nem jogtalan, de amelyet nagyon is gyakran használnak köpenyül bizonyos sötét nagyravágyó tervek számára. A „Donau Ztg.“ meg van győződve, hogy Anglia Szerbia nagyravágyását nemcsak nem helyesli, hanem a legelső alkalommal határozottan útjába fog állani, s biztosítja a „Wanderert“, hogy Anglia akarata ellen a keleti ügyekben alig történhetik s alig fog történni valami elhatározó. Bécsi lapokból. A veronai nyilatkozványokat a „Presse“ Europa irányában úgy magyarázza, hogy azoknak értelme tiltakozás azon kivonat ellen, hogy Ausztria Velenczéről mondjon le. Az európai sajtó egy része — teszi hozzá a bécsi lap — bizonyosan nem mulasztandja el, hogy a Veronában mondott szavak alá támadó értelmet ne csempészszen, s Olaszország elleni kihívásnak ne kiáltsa ki azt, ami csak felelet számtalan provocatiókra és rágalmazásokra. Az ausztriaellenes párt — folytatja a „Presse“— bizonyosan ki fogja emelni az ellentétet a veronai nyilatkozványok és a bécsi budget-tárgyalások közt; de a bécsi lapot megnyugtatja az általános világhelyzet, nevezetesen a Trent-ügy békés befejezése, mely Napóleon olaszországi beavatkozásait egyik másik kilátástól megfosztja; leginkább megnyugtatja pedig az, hogy az eventuális háborúban részt veendő hatalmak mindannyian pénzügyeik gyökeres orvoslására kényszerítvék. A „Presse“ megengedi, hogy azon erélyes nyilatkozat, miszerint Velenczét utolsó csepp vérig védeni fogják, Turinban okozhat nyugtalanságot, de Európa többi részének azt mondja,hogy nincs oka a miatt megijedni. Az „Ostdeutsche Post“ nem csodálkoznék rajta, sőt helyeselné a lépést, ha Rechberg gróf a tuileriák kabinetjénél előterjesztéseket találna tenni amiatt, hogy a császári János-arcz ismét barátságos felével fordul Victor Emannuel felé, s H. Ferencznek Rómából való eltávolítását sürgeti, holott ez ellenkezik a be nem avatkozás elvével. „Hanem tovább menni — teszi hozzá az ildomos lap — világos balfogás lenne, s részkor compromittálná azon óvatos magatartást, melyet Ausztria az utóbbi két évben az Olaszországban véghez ment változásokkal szemközt követett.“ Rechberg gróf egy Bécsből kapott sürgöny folytán megváltoztatta azon szándékát, hogy Velenczéből visszatérve Triesztben töltsön egy napot, s 14-kére viradóra megérkezett Bécsbe. 14-kén délelőtt Rainer főherczeg által fogadtatott, s délután egy miniszteri tanácsban volt részt veendő. Mihelyt a külügyminiszter megérkezése tudomásra jutott, az idegen hatalmaknak a bécsi udvarnál levő képviselői többnyire megjelentek a külügyminiszterségben értekezletek végett. A Bécsi kormánykörökben, mint a „Scharfs Corr.“ írja, jelenleg egy önálló tengerészeti minisztérium felállítására vonatkozó előmunkálatokkal foglalkoznak, melyeknek Ferdinand Miksa főherczeg emlékirata szolgál alapul. A kereskedelmi mania tovább is a kereskedésügyi minisztérium alatt maradna. Ugyanazon Correspondens azt is hallja, hogy kormánykörökben azon szándékkal foglalkoznak, hogy a magyarországi románoknak a saját patriarchátus felállítását megengedjék. Ennek azon canonicus után, s még a szerb patriarchs megválasztása előtt kellene megtörténni. A „Wanderer“ a magyar kérdés megoldásáról szóló legutóbbi czikkében négy előfeltételt állít fel: 1-szer. Az egység helyreállítását a miniszteri tanácsban, s itt az államminisztérium és a magyar kancellária közötti véleményeltérésekre mutat. 2-szor. Defavoyálását annak a legújabb időben felállított elméletnek az alkotmány eljátszásáról. 3-szor. A korona mélyen megingatott souverainitásának, s a szabály szerint a koronát egyedül illető végrehajtó hatalomnak visszaállítását. 4-szer Mindazon törvényeknek, melyeket a korona az arra illetékes alkotmányos testületekkel valósággal meg nem szüntetett, és amelyek más törvények által nem váltották fel teljes hatályba léptetését stb. (Az első előfeltétel nagyon is centralisticus színezetű, a harmadik nem elég világos.) Gazdasági s kereskedelmi tudósítás. Pest, jan. 15. Az idő tegnap óta újólag szelídült, az éjjel havazni kezdett, most nappal is folytonosan havaz. A gabonapiaczon a hangulat nem változott, adás, vevés csupán a mindennapi fogyasztás kielégítésére történik. Nagy-Becskerek, jan. 12. Itt az általános pangás közepett a gabonavásár oly élénk, hogy élénkebb alig lehet, a piaczra érkező gabonás szekeret mintha ostromolni akarnák, úgy körülveszi a sok vevő, s nem egyszer már verekedésre is került a vásárlók közt a dolog. Ily körülmények között ami a piaczra jön, azt gyorsan elkapdossák. — Áraink : búza 84—86 font 4 ft 90 kr—5 ft 10 kr; kétszeres 76—80 fts 3 ft 90 kr—4 ft 20 kr; árpa 64 fts 2 ft 60 kr; zab 46 fts 1 ft 75 kr; kukoricza 3 ft 20 kr, előre szerződések tavaszra 3 ft 50 kr. Baja, jan. 11. Mindamellett, hogy bőven hoznak a piaczra, az árak tartják magukat; a búza 4 ft 60—87 kr, rozs 3 ft 40—47 kr, kétszeres 3 ft 40—60 kr, árpa 2 ft 20—30 kr, kukoricza 3 ft, zab 1 ft 55—57 kr. Nagyobb mennyiségben mostanság nem történt eladás, a termesztők nem akarnak az árakból engedni. Arad, jan. 13. Gabonaüzletütk annyira lanyha, hogy az egész múlt héten csak 2000 mérő 87—88 fontos bánsági búzát szállítottak a vaspályához 5 forintért mérőjét. Fogyasztásra ó- és új Aradon összesen 600 mérő kelhetett el 4 ft 60—75 krajczáron; kukoricza elkelt 3000 mé 3 ft—3 ft 10 kr; a rozs csekély kelettel 3 ft 20 —25 kr, árpa 2000 m. 2 ft 20—25 kr, zab 1 ft 75—80 kr, nehány száz mérő adatott el. Vegyes tudósítások. — Nyitramegyéböl következő hirdetéseket veszszük: Ezennel közhírré tétetik, hogy miután Erdődy gróf Pálffy Móricz altábornagy, Magyarország helytartója stb. , nagyméltósága 1861. évi november 18-kán kelt 11.208 számú rendelvényével, saját, ő cs. kir. apóst. Felsége által engedélyezett jogánál fogva, ezen Nyitravármegyét, a rögtön-itélő bíróság hatalmával felruházni méltóztatott, és mert e megyében vagyon- és személybiztosság-ellenes büntettek naponkint fordulnak elő, melynek megakadályozása a legerélyesebb eszközök alkalmaztatását igényli; — ezen egész megyére a rögtön-itélő bíróság, gyilkosok-, rablók- és gyujtogatókra nézve itt helyben Nyitrán felállittatik, mely is működését azonnal megkezdendi, előforduló esetekben jelen hirdetés közzététe napját kiinduló napul veendvén. Kelt Nyitrán, 1862. évi január hó 9-én. Nyitramegyei főispáni helytartó. — Hirdetés. Nyitramegye törvényszékének szervezése immár befejezve lévén, ezennel közhírré tétetik, miszerint a törvényszéki igtatókönyv már folyó évi január 1-től nyitva tartatik és hogy az ügymenet ezentúli rendes folytatása elrendeltetvén, mindenkinek módjában állandó törvénykezés egyes ágaiban e megyében csaknem év óta megakadt igazságszolgáltatást igénybe venni. Nyitramegyei törvényszéknek 1862. évi jan. 8-án tartott üléséből. — Eger városa hivatalnokaiul kineveztettek 1862. január 11-én. Polgármester: Török Sándor, volt alkotm. rendőrkapitány. Főbíró : Lukács József ügyvéd. Városi rendőrkapitány: Lefevre Antal, volt alk. közig. tanácsnok.