Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)

1862-01-16 / 3578. szám

12-3578 13-ik évi folyam. Csütörtök jan. 16.1862. Szerkesztési iroda : E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hi­vatal. I Előfizetési föltételek: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. | Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-iki I-sű fél évi folyamára. Előfizetési ár: január — júniusi­­ évre 10 frt 50 kr. január — martius 1­7 évre­­ írt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlen a kiadó hivatalhoz intézendők. A „Festi Napló“ kiadóhivatala. PEST, Jan. 15. 1862. Az erdélyi vasút ügyében. I. Legközelebb ismét élénk vitatás tárgya lett az erdélyi vasút tervezete. Hogy a vasutak, a merre átvonulnak, mindenütt áldást hozók az által­ok átmet­szett vidékekre, s azok jóllétét hatalma­san előmozdítják, ezen hit már megdönt­hetően meggyőződéssé vált és ezen erős meggyőződés hatalmának tulajdonitan­­dó, hogy a közjóért buzgólkodó honfiak, a haza minden részébe törekednek ezen nagyfontosságú közlekedési eszközt be­vinni és elágaztatni. De soknemű és különféle közszüksége­ket s érdekeket kell ezen törekvésnél a méltánylat figyelmével szem előtt tartani. Minden vaspályatervezésnél elkerülhet­­lenül szükséges azon alapföltételek tisztán látása, melyekre a tervezetnek támasz­kodnia kell, mert különben bajos dolog lenne a kivitel legalkalmasabb rendszerét megállapítani. S ha valahol, úgy az erdé­lyi vasút tervezeténél igazolt eljárás az , hahogy az ország részletes érdekein kívül különösen számbavétetnek olyan meg­fontolások is, melyeket a czélbavett vál­lalat magasabb s átalános feladata és hi­­vattatása tesz ajánlatossá. A gyakorlati kivitel szempontjából min­den egyéb megfontolás s figyelembevé­tel mellett legis legelőbb az a kérdés áll elő: honnan s mikép szerzendő meg, je­len viszonyok között a tervezet kivitelé­hez megkívántató pénz? S minthogy kö­zönségesen tudvalevő okoknál fogva itt­hon úgy sem lehet arra a pénzösszegre szert tenni: hogyan, mily módon lehetne idegen tőkét eszközöl­ni az erdélyi vasút építéséhez? Ámbár a mi jelentékeny vasút­hálóza­­tunk felépíttetésének időszaka aránylag rövid; lehet még­is fejlődésének bizonyos stádiumait megállapítani s meglehetős hozzávetéssel alapelveket is kivonni annak építésére s üzletfolyamára nézve. Tapasztalásból legelőbb is azt tanuljuk, hogy a népességi s ipar­termelési viszo­nyok magukban véve nem elégséges ele­mek a vasúti forgalom virágzó kifejlesz­tésére , mert annak fő súlya azon távo­labb pontokra esik, melyek mint világke­reskedelmi piac­ok hozatnak egymással összeköttetésbe. E szerint hazánk legelsőbb rendű vas­útvonalainak forgalmi sikere azt mutatja, hogy a Pest, Sz. Fehérvár és Kanizsa kö­zötti forgalom egészen alsóbb rendű ama nagy teher­vonaléhoz képest, mely az or­szág fővárosából a tengerig megy, úgy­szintén az ausztrá­államvasút forgalmi üz­e­lete is azon mértékben lett jövedelmezőbb , a mint a Bánság távolabb eső termesz­tő vidékeit feltárta a nyugat nagymérvű fogyasztásának; m­íg Miskolcz, Kassa, Nagyvárad aránylag csekély kölcsönös csere-üzletet gyakorolnak termékekkel. Tisztán áll tehát, hogy az „erdélyi vasút“ építésénél az életrevalóság szem­pontja, melyre törekedni kell, nem csu­pán annak kivitele lehet, hogy Kolozs­vár, Brassó vagy Szeben, Nagyváraddal, Araddal, Pesttel vagy Bukaresttel össze­köttessék ; sőt inkább csak azon tekintet­ben felelend az meg valódilag feladatának s hivattatásának — mint a nagy pon­­tusi vonal középső lánc­szeme — a­mennyiben a Pesten öszpontosuló tekintélyes kereskedési forgalmat a Fe­ketetengerhez vezetné. Európa szívének a Fekete tengerreli összeköttetése mostanig csaknem kizárólag a Dunán eszközöltetett. A Duna gőzhajó­­zás fényes eredményei nagyszerűen fel­tüntetik , milyen dús kereskedelmi kincs rejlik ezen irányban. S míg a gőzhajózás nem terjesztheti ki forgalmát a Duna partjain túl, a vaspálya az útjába eső or­szágokon keresztül fogna vonulni, és rö­vid idő tártával azzá válnék az alsó Duna melléki országokra nézve, a­mivé a Nyu­gatról Pestre nyúló vonal Magyarország­ra nézve jön. Ezen vasút által Galacznak vagy Brailának a Fekete tenger Triesztjé­­vé vagy Fiuméjévé kellene lennie, s egy­­átalában nem is szükség tovább terjesz­kedni egy olyan összeköttetés gyanítható eredményeinek fejtegetésében, mely által a continens szélén elhelyezett nagy ten­gerparti városaink összeköttetési köré be­végeztetnék, s mindegyikkel összefüggésbe jönnénk a hozzá tartozó tengerentúli ke­reskedelmi területtel, vasút-hálózattal és közlekedési­ életével egyetemben. Volt, tagadhatatlan, oly idő — és pe­dig még nem igen messze tőlünk — mi­dőn a hibás elvekre alapított vasútvona­lak sovány sikere a magyar vasutak hite­lét átalában megrendítette. De szerencsé­re ismét felemelé azt egy jó sikerű válla­lat, a buda-kanizsai vonal fényes ered­ményei ugyanis hathatósan bebizonyítot­ták, hogy milyen kifejlődésre képes egy magyarországi vonal, ha a viszonyok tisz­ta felfogása s a körülmények világos ér­zése szolgál alapjául. Az előre bocsátott futólagos elemezés után minden elfogulatlanul gondolko­dó át fogja látni az „erdélyi vasút“ hivat­­tatását, s annak­­­ mint pontosi köz­lekedési vonalnak jövedelmezőségét. És ezen szempontból tekintve az ügyet, ta­lán nem is volna nehéz dolog elősze­rezni azon tőkét, melynek arányos érde­keltsége nélkül a kivitelre gondolni sem lehet. Az Araddal vagy Nagyvárad­dal összeköttetendő „erdélyi vasút“ épí­tésére kiváltképen három vonal ajánltatik; ezek egyike: Nagy­váradtól Kolozsvár és Brassó felé a bücseszi szoroson át Brailáig; a másik : Aradtól a Maros völgy­én Sze­­bennek , onnan a Vöröstorony-szorosán át Tergovist felé; avagy ugyanezen vonal Szebenig s onnan Brassónak a bücsesti szoroson keresztül, — mint az első — Brailáig. A többi combinatiókat, melyek Debre­­czennel vagy Temesvárral akarnák össze­kapcsolni az erdélyi vasutat , egészen mellő­zhetőknek véljük, annyival inkább, mert úgy tudjuk, hogy azok nem is vé­tettek soha illetékes részről komolyan fon­tolóra. Közelebbről vizsgálván tehát a föntebbi vonalakat, a következő számokkal talál­kozunk : 1) Pesttől Nagyváradig ... 33 mfld. Nagyváradtól Kolozsvár és Br­as­só felé a bücsesti szoroson át az ország határáig mintegy 54 „ a határtól Brailáig ... 25 „ összesen 112 mfld. 2) Pesttől Aradig .... 34 mfld. Aradtól Szeben és Brassó felé mint föntebb a határig mintegy 53 „ a határtól Brailáig ... 25 „ összesen : 112 mfld. 3) Pesttől Aradig . . . . 34 mfld. Aradtól Szebennek a Vörösto­­torony szorosán át a határig 35 „ a határtól Tergovistnek egye­nes vonalban Brailáig . . 45 „ összesen : 114 mfld. Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az előre bocsátott adatok nem alap­szanak ugyan oly méréseken, melyek szem előtt tartván az építendő vasút ter­vét, a terület minőségéhez alkalmaztat­tak , hanem a kérdés átalános megítélhe­­tésére teljesen elégségeseknek vehetők, mely tekintetben Pestet vettük legköze­lebb eső támpontul, mint a­hol a nyugati forgalom tevékenysége élénkebben ki van fejlődve. Mivel pedig Pestnek Brail­á val, a föntebb érintet három vonal általi összeköttetésé­ben — vagyis az összekötendő főtár­gyak távols­ágában — nincsen meg­említésre méltó különbség, tehát csak­is a közbenső vonalak építési s jöve­­delmezési viszonyainak összehasonlításá­­val foglalkozni lesz feladatunk. HOLLÁN ERNŐ. A német kérdés írja a „Waterland“, mindig komolyabban és határozottabban közelget felénk, ala­kot és szint vesz magára, de fájdalom sem alakja nem kellemes, sem színe nem barátságos. Mint fenyegető óriás lép a többi óriások sorába, melyeket európai kérdéseknek hívnak, s mi úgy­szólván a legszomorubb fajta politikai eventuali­­tások bünkörébe látjuk magunkat igézve, melyből a menekülés nem lehetséges. A „Donau Ztg.“ oly inpracticusnak tartja a szövetséges állam eszméjét, hogy állítása bebizonyítását bátran az időre merné bízni. ,,De — teszi hozzá — épen az idő az, a­mi Németországnak hiányzik. Ezzel — így folytatja — nem akarjuk épen azt mondani hogy az ellenség már a kapun zörget, hanem, a­mi még sajná­latosabb, retesz és závár nem csappannak ezen kapukon, csak be vannak azok hajt­va, nem pedig bezárva.“ A „D. Zig“ iparkodik bebizonyítani, hogy Németországban nem csupán rendes politikai és nemzetiségi érzelmek sürgetik a politikai egyesülést, hanem a határok biz­tosítása, a német integritás becsület és méltóság megóvása; s hogy a porosz ja­vaslat egy szövetséges állam alkotását il­letőleg szakadást idézvén elő, a fenyege­tő veszélyeket csak iszaporítja. „Vagy—kiált fel a „Donau Zig“—ellenfeleink táborában oly erősen meg vannak talán győződ­ve, hogy Németország fennállását jövőben épen semmi veszélyek nem fenyegetik. Nagyon saj­nálnék, ha ily felfogás létezne, mert annak hely­telensége nagyon is világosnak látszik előttünk.“ A „Botschafter“ még komolyabb szín­ben látja a német szövetség jövőjét. Úgy tekinti a Bundot, mint a­mely már most tettleg szét van robbantva Poroszország­nak 1859-ben tett azon nyilatkozata által hogy ő magát majorizáltatni nem engedi. „Miután — úgy­mond — a német szövetség­ben azon nyilatkozatot hallottuk, hogy a szava­zatok többsége többé nem parancsol, azon kér­dés támad: ki parancsol hát ezentúl ? Várjon a kevesebbség­e ? Vagy talán Poroszország egye­dül ? Az tény, hogy az írott törvényt megszeg­ték és hogy mást nem tettek helyére. Az előb­bem helyét már is némi csendes anarchia fog­lalta el, mely a legközelebbi nagyobb alkalom­mal szükségképen nyilt anarchiába fog kitörni. Ha ma a dán király mint holsteini és lau­en­b­u­r­g­i herczeg a szövetség többségi szava­zatának az engedelmességet megtagadja: ho­gyan indítványozhat ellene végrehajtást Porosz­­ország, vagy hogy nyújthat annak keresztülvite­lére segélyt, miután maga állította fel azon el­vet, hogy a Bundban nem kell tűrni a majori­­zálást ? „A német szövetségi szerződés, az 1859-ben az ellen előre elhatározott szándékkal véghez vitt merénylet által, egy megszegett szerződés. Körülbelöl oly hasznavehető az, mint egy repedt ágyú, vagy egy oly hadi­hajó, mely kilyukadt... A német szövetséget Poroszország megtörte és átlyuk gáttá. „Ne hidje senki — így folytatja a Botschafter — hogy ezen általunk most elárult titok éj­szaki Németországban ismeretlen; csakhogy jónak látták, mig ideje nem volt, elhallgatni. Hanem azon nagy változás, mely a Bundnak 1859 előtti és utáni helyzetében Poroszországnak az ő tekin­télye elleni fellázadása (Auflehnung) által kelet­kezett, a német kérdésnek tökélete­sen új fordulatot ad. Németország azon év előtt elégtelen egyesüléssel bírt, ma nem bírt már semmivel.“ Végül Kolatsek úr lapja a követ­kező figyelemre méltó prognoszicont ál­lítja fel: „Poroszország elég erős volt arra, hogy a Bund tekintélyét kigúnyolja, s mégsem elég erős arra, hogy a hatalmat a szövetségben egészen magához ragadja. Középen áll jelenleg a véghez vitt tény és a között a melyet még véghez vinni szándékozik. Állása olyan­n­ő lett, mely­ben so­ká mar­adnia lehetetlen. Vala­minek történni kell, hogy megbizonyosodjék, vájjon Poroszország áll-e a Bund tekintélye, vagy a Bund Poroszország tekintélye alatt. A­mint a dolog mostan áll, egyiket sem lehet állí­tani. Vagy Poroszországnak kell ma­­gát a Bund alá vetni, vagy a Bund­nak Poroszországaid. Ha sem egyik nem történik, sem a másik, akkor tényleg az áll elő. Ha valaki egy vendégfogadót elbont, de a régi czégért a rúdon még lógni hagyja, azért tudja minden ember, hogy ezáltal az idő sanya­­rúságai ellen még nincs biztosítva hajlék szá­mára, így bontják el a német szövetséget is te­tejétől kezdve alapjáig akkor, midőn a majo­­rizálhatás jogát elveszik tőle; és ha a felirás „né­met szövetség“ felfüggesztve marad is, azért ne higyje senki, hogy abban egy erős vár áll fenn az öröklött ellenség ellen, ha az tombolni kezd. Hiszen csak üres hely lépett a védő bástya he­lyébe.“ Hogy a „Moniteur“ és a „Patrie“ mi­ként ítél a német kérdésről, tegnapi szá­munkban olvasható. Legújabb a bécsi lapokból. * A „Wanderer“ folytatja a magyar kérdés megoldására vonatkozó czikksoro­­zatot, s a legújabb czikkben azt mondja, hogy a már kinevezett királyi helytartó mellé szükség egy teljes magyar minisz­tériumot kinevezni, mivel az alkotmányos provisorium (a­mely szerinte az 1848-as törvényeknek országgyűlésen való revi­­siójáig tartana) csak ezen közegek által léptethető életbe. Ezen alkotmányos provisorium alatt az összes közigazgatás élén a kir. hely­tartó állana, a­ki a n­á­d­o­r­választás lehetőségéig ez utóbbinak teljes hatáskö­rét átvenné. Az Ő Felsége oldala mellé rendelt miniszter (a­kit a czikkíró ma­gyar birodalmi miniszternek nevez) azon­nal hozzá látna a közelebbi magyar or­szággyűlés elé terjesztendő propositsok kidolgozásához; a többi országos mi­niszterek, tudniillik a belügy-, országos pénzügy-, igazságügy-, cultus és köz­oktatási, közlekedési, földmivelés, ipar és kereskedésügyi miniszterek, s végre a honvédelmi ügyek minisztere (a­kit a czikkíró elég csodálatosan rendőr­miniszternek igazít ki, holott az orszá­gos rendőrség 1848-ban a belügymi­­nisterium osztályát képezte) tüstént be­lépnek a nekik kimutatott hatáskörbe, de egyszersmind azon kötelezettséget vál­lalják magukra, hogy mindazon törvé­nyes határozatokat, melyek az ország kö­zönséges ügyeit illetik és a­melyeket a birodalom létezésének veszélyeztetése nélkül felfüggeszteni nem lehet, a­meny­nyiben hivatalos körükbe tartoznak,mind­addig végrehajtják, míg azok törvényho­zási úton megváltoztatva nem lesznek. A tervezett minisztérium felelősségét a czikkíró úgy osztja meg, hogy a minisz­terek az ország belügyeiben függetlenül járnak el, s a pesti országgyűlésnek fele­lősek ; ellenben a birodalmi ügyeket il­letőleg ideiglenesen fenntartott törvényes határozatok tárgyában, mindaddig, míg azok az országgyűléssel véglegesen el nem intéztetnek, egyelőre magának a ko­ronának tartoznának felelősséggel. A minisztérium felállítását a szabadon választott képviselő testületek felfüggesz­tett működésének visszahelyezése követ­né, azonban ezek is peremptorre fel lenné­nek szólítandók, hogy ideiglenesen, s ha szükség, minden ezen provisorius műkö­désből vonható következtetések ellen óvást téve, elvállalják-e a birodalmi ügyek­ben (adó, ujonczozás) ideig-óráig fenntar­tott törvényes határozatok végrehajtását is. A vonakodást feloszlatás és új válasz­tások kihirdetése, illetőleg új főispán ki­nevezés fogná követni, s szükség eseté­ben a belügyminiszter királyi biztosok által ideiglenes közigazgatási testületeket neveztetne ki. A czikkíró azon ellenvetésnek , hogy ezen feltétel alatt nem találkoznék muni­­cipium, sőt a miniszteri állomásokra sem találkoznak hazafiak, nem bír hitelt adni, s miután az állam anyagi existenciáját az alkudozások alatt a fentebbi módon biz­tosítva látja, azt mondja, hogy azzal a kérdés megoldásának minden előfeltétele be van töltve. Várjuk a végleges megoldás iránti ter­vet, s addig ezen igen kényes praelimi­­náréhoz nem szólunk. — A „Donau Zeitung“ rész néven ve­szi a „Wanderer“-nek, hogy miért nyo­matta ritkított betűkkel azon tudósítást, hogy Garasanin ura porta tiltakozá­sa következtében a pétervári kabinethez fordult, és hogy ez utóbbi, amint látszik, hajlandó Szerbiával hasonló viszonyba lépni, a minőbe Francziaország lépett Szardíniával. A „Donau Zig“ azt mondja, ő sem érzéketlen a törökországi kereszté­nyek szenvedései iránt, de a szerződések iránti tisztelet, az európai béke megóvása, s azon tekintet, hogy Angliának keleten föl­tétlenül conservativ politikájának útját ne vágja, sokkal magasabbak előtte, mint oly rokonszenv, mely magában ugyan nem jogtalan, de a­melyet nagyon is gyakran használnak köpenyül bizonyos sötét nagyravágyó tervek számára. A „Donau Ztg.“ meg van győződve, hogy Anglia Szerbia nagyravágyását nemcsak nem helyesli, hanem a legelső alkalom­mal határozottan útjába fog állani, s biztosítja a „Wanderert“, hogy Anglia akarata ellen a keleti ügyekben alig tör­ténhetik s alig fog történni valami elha­tározó. Bécsi lapokból. A veronai nyilatkozványokat a „Presse“ Europa irányában úgy magyarázza, hogy azok­nak értelme tiltakozás azon kivonat ellen, hogy Ausztria Velenczéről mondjon le. Az európai sajtó egy része — teszi hozzá a bécsi lap — bi­zonyosan nem mulasztandja el, hogy a Veroná­ban mondott szavak alá támadó értelmet ne csempészszen, s Olaszország elleni kihívásnak ne kiáltsa ki azt, a­mi csak felelet számtalan pro­­vocatiókra és rágalmazásokra. Az ausztriaellenes párt — folytatja a „Presse“— bizonyosan ki fogja emelni az ellentétet a veronai nyilatkozványok és a bécsi budget-tárgyalások közt; de a bécsi lapot megnyugtatja az általános világhelyzet, nevezete­sen a Trent-ügy békés befejezése, mely Napóleon olaszországi beavatkozásait egyik másik kilátás­tól megfosztja; leginkább megnyugtatja pedig az, hogy az eventuális háborúban részt veendő hatalmak mindannyian pénzügyeik gyökeres or­voslására kényszerítvék. A „Presse“ megengedi, hogy azon erélyes nyilatkozat, miszerint Velen­­czét utolsó csepp vérig védeni fogják, Turinban okozhat nyugtalanságot, de Európa többi részé­nek azt mondja,hogy nincs oka a miatt megijedni. Az „Ost­deutsche Post“ nem csodálkoznék rajta, sőt helyeselné a lépést, ha Rechberg gróf a tuileriák kabinetjénél előterjesztéseket ta­lálna tenni a­miatt, hogy a császári János-arcz ismét barátságos felével fordul Victor Emannuel felé, s H. Ferencznek Rómából való eltávolítását sürgeti, holott ez ellenkezik a be nem avatkozás elvével. „Hanem tovább menni — teszi hozzá az ildomos lap — világos balfogás lenne, s részkor compromittálná azon óvatos magatartást, melyet Ausztria az utóbbi két évben az Olaszországban véghez ment változásokkal szem­közt követett.“­­ Rechberg gróf egy Bécsből kapott sür­göny folytán megváltoztatta azon szándékát, hogy Velenczéből visszatérve Triesztben töltsön egy napot, s 14-kére viradóra megérke­zett Bécsbe. 14-kén délelőtt Rainer főherczeg által fogadtatott, s délután egy miniszteri tanács­ban volt részt veendő. Mihelyt a külügyminisz­ter megérkezése tudomásra jutott, az idegen ha­talmaknak a bécsi udvarnál levő képviselői többnyire megjelentek a külügyminiszterségben értekezletek végett. A Bécsi kormánykörökben, mint a „Scharfs Corr.“ írja, jelenleg egy önálló tengerészeti minisztérium felállítására vonatkozó elő­munkálatokkal foglalkoznak, melyeknek Fer­dinand Miksa főherczeg emlékirata szolgál alapul. A kereskedelmi mania tovább is a ke­reskedésügyi minisztérium alatt maradna. Ugyanazon Correspondens azt is hallja, hogy kormánykörökben azon szándékkal foglalkoz­nak, hogy a magyarországi románoknak a saját patriarchátus felállítását megengedjék. Ennek azon canonicus után, s még a szerb patriarchs megválasztása előtt kellene megtörténni.­­ A „Wanderer“ a magyar kérdés megoldá­sáról szóló legutóbbi czikkében négy előfeltételt állít fel: 1-szer. Az egység helyreállítását a mi­niszteri tanácsban, s itt az államminisztérium és a magyar kanc­ellária közötti véleményeltéré­sekre mutat. 2-szor. Defavoyálását annak a leg­újabb időben felállított elméletnek az alkot­mány eljátszásáról. 3-szor. A korona mé­lyen megingatott souverainitásának, s a sza­bály szerint a koronát egyedül illető vég­rehajtó hatalomnak visszaállítását. 4-szer Mind­azon törvényeknek, melyeket a korona az arra illetékes alkotmányos testületekkel va­lósággal meg nem szüntetett, és a­melyek más törvények által nem váltották fel teljes hatályba léptetését stb. (Az első előfeltétel na­gyon is centralisticus színezetű, a harmadik nem elég világos.) Gazdasági s kereskedelmi tudó­sítás. Pest, jan. 15. Az idő tegnap óta újólag sze­lídült, az éjjel havazni kezdett, most nappal is folytonosan havaz. A gabonapiaczon a hangulat nem változott, adás, vevés csupán a mindennapi fogyasztás ki­elégítésére történik. Nagy-Becskerek, jan. 12. Itt az általá­nos pangás közepett a gabonavásár oly élénk, hogy élénkebb alig lehet, a piaczra érkező gabo­nás szekeret mintha ostromolni akarnák, úgy kö­rülveszi a sok vevő, s nem egyszer már vereke­désre is került a vásárlók közt a dolog. Ily kö­­r­ülmények között a­mi a piaczra jön, azt gyorsan elkapdossák. — Áraink : búza 84—86 font 4 ft 90 kr—5 ft 10 kr; kétszeres 76—80 fts 3 ft 90 kr—4 ft 20 kr; árpa 64 fts 2 ft 60 kr; zab 46 fts 1 ft 75 kr; kukoricza 3 ft 20 kr, előre szerző­dések tavaszra 3 ft 50 kr. Baja, jan. 11. Mindamellett, hogy bőven hoznak a piaczra, az árak tartják magukat; a bú­za 4 ft 60—87 kr, rozs 3 ft 40—47 kr, kétszeres 3 ft 40—60 kr, árpa 2 ft 20—30 kr, kukoricza 3 ft, zab 1 ft 55—57 kr. Nagyobb mennyiség­ben mostanság nem történt eladás, a termesztők nem akarnak az árakból engedni. Arad, jan. 13. Gabonaüzletüt­k annyira lanyha, hogy az egész múlt héten csak 2000 mé­rő 87—88 fontos bánsági búzát szállítottak a vaspályához 5 forintért mérőjét. Fogyasztásra ó- és új Aradon összesen 600 mérő kelhetett el 4 ft 60—75 krajczáron; kukoricza elkelt 3000 mé­ 3 ft—3 ft 10 kr; a rozs csekély kelettel 3 ft 20 —25 kr, árpa 2000 m­. 2 ft 20—25 kr, zab 1 ft 75—80 kr, nehány száz mérő adatott el. Vegyes tudósítások. — Nyitramegyéböl következő hirde­téseket veszszük: Ezennel közhírré tétetik, hogy miután Erdődy gróf Pálffy Móricz altábornagy, Magyarország helytartója stb. , nagyméltósága 1861. évi november 18-kán kelt 11.208 számú rendelvényével, saját, ő cs. kir. apóst. Felsége által engedélyezett jogánál fogva, ezen Nyitra­­vármegyét, a rögtön-itélő bíróság hatalmával felruházni méltóztatott, és mert e megyében va­gyon- és személy­biztosság-ellenes büntettek naponkint fordulnak elő, melynek megakadályo­zása a legerélyesebb eszközök alkalmaztatását igényli; — ezen egész megyére a rögtön-itélő bíróság, gyilkosok-, rablók- és gyujtogatókra nézve itt helyben Nyitrán felállittatik, mely is működését azonnal megkezdendi, előforduló ese­tekben jelen hirdetés közzététe napját kiinduló napul veendvén. Kelt Nyitrán, 1862. évi január hó 9-én. Nyit­­ramegyei főispáni helytartó. — Hirdetés. Nyitramegye törvényszéké­nek szervezése immár befejezve lévén, ezennel közhírré tétetik, miszerint a törvényszéki igtató­­könyv már folyó évi január 1-től nyitva tartatik és hogy az ügymenet ezentúli rendes folytatása elrendeltetvén, mindenkinek módjában álland­ó törvénykezés egyes ágaiban e megyében csak­nem év óta megakadt igazságszolgáltatást igény­be venni. Nyitramegyei törvényszéknek 1862. évi jan. 8-án tartott üléséből. — Eger városa hivatalnokaiul kineveztettek 1862. j­anuár 11-én. Polgármester: Török Sándor, volt alkotm. rendőrkapitány. Főbíró : Lukács József ügyvéd. Városi rendőrkapitány: Lefevre Antal, volt alk. közig. tanácsnok.

Next