Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)
1862-01-26 / 3587. szám
pedig neje és gyermekei munkájából él. E rendszabály 1 millió 200.000 városi és mezei munkást ment föl, kik ezután nem lesznek az adólajstromokba beírva. Felmentetik továbbá a szabadalomért eddig fizetett minden adó alól minden egy magára dolgozó iparos, bármi legyen állapota. E felszabadításban összesen mintegy 100,000 munkás fog részesülni. Ezen 1,300,000 ember által élvezendő jótétemény az államkincstárnak 5 millió frank áldozatába kerül. Hasonlókép a munkásosztály érdekében történik, hogy minden postán küldendő érték szállítási díja 2-ről 1 perczentre szállíttatik alá. Ez azonban hihetőleg nem fog járni semmi áldozattal, mert a küldemények száma szaporodni fog. A szegényebb osztály részére tett áldozat, midőn a személyéről és ingó vagyonáról fizetett adók alól fölmentetik, 75 millióra emeli azon többletet, mely az 1863-iki költségvetésben fedezendő. A miniszter kiemeli a rendes és rendkívüli kiadások fedezésében való eljárás nagy különbségét. A rendes kiadásoknál a budget készítésében a kiadások szerint kell szabályozni a bevételt, ellenben a rendkívüli budgetben a bevételeknek kell szabályozniuk a kiadásokat. A rendes kiadásokra nézve először minden minisztérium szükségeit vette számba , s ezen összes szükségeket vette alapul, és feladata, hogy teljes fedezésekre nézve jövedelmekről gondoskodjék. Egészen egyensúlyba igyekezett hát hozni a bevételt a szükségekkel, s e részben egyfelől bizonyos díjak emelését ajánlja, másfelől oly intézkedéseket, melyek az adófizetés kijátszását nehezebbé teszik. Ezenkívül egészen új adót hoz javaslatba, mely a fényűzési lovakra és kocsikra vettetik, s mely a szomszédos országokban létezik, és a franczia törvényhozás előtt is többször szóba jött. Ez adó 5l/0 millió frankot fog hajtani, melynek 10-jét a községeknek engedi a kormány. Több jövedelmet vár a miniszter némely dijak emelésétől. Fölemeltetik a bélyeg dijak minden neme, ami az előbbiekkel mind■ össze 48—50 millió frankkal fogja növelni a bevételeket 1863-ban. Mindezen bevételekben a miniszter a minimumot vette alapul, s ha, mint reméli, a császár 1863-ban békében lesz minden hatalmassággal , az ezen felül bejövendő öszszeg a múlt évi fedezetlen kiadások törlesztésére lesz fordítható. A jövedelmek emelkedését annyival biztosabban lehet várni, mivel az 1861-diki bevételek jóval felülmúlták az ezelőttieket, számos kedvezőtlen körülmények összetalálkozása ellenére, minek a forgalom apadása az amerikai belháború miatt , a rosz termés s ennek folytán az élelmiszerek drágulása; a gabona tömeges bevitele, mely a kereskedést némileg zsibbasztotta, s végre az angol-amerikai háborútól való félelem. Mindezek daczára a bevétel 25 millióval volt több, mint 1861-ben és 42 millióval haladta meg a költségvetésben számított összeget. Az angol-franczia kereskedelmi szerződés következtében a vámok leszállításával a vámjövedelem néhány millió többlettel van képviselve a fentebbi összegben. Mivel azonban az angol bevitel még nem nyert teljes kifejlődést, 1863-ra még nagyobb emelkedést lehet remélni a vámjövedelemben. Az egyszersmind szabadérnás és óvatos kereskedelmi politika fényes sikerrel jön koszorúzva e részben. Emelte a vámjövedelmet, előmozdítá az ipart és a nemzetközi kereskedelmi viszonyokat. Ford átmegy azután a lebegő államadósság vizsgálatára. Ez mindössze, a 61-iki fedezetlen lebegő adósságot is odavéve, 963 millió frankra megy. E nagy összeg apasztása végett a miniszter javaslata, hogy a 4Va percentes állampapírok alakíttassanak át 3 percentesekké. A 4 V2 percentes papírok létezése komoly gátat vet a 3 percentesek árfolyamának emelkedése elé, következendő okból: az államnak joga van i. é. március 14-ikén kedve vagy al-pari 100 frankjával kifizettetni e papírt, vagy alább szállítni kamatját. Innen a 41 a percentes papírok árfolyama nem közeledik az al-parihoz, azon aggodalomból, hogy a kormány élni fog jogával, s így mindig olcsóbb a percentesnél , úgy hogy jelenleg ezen papír a mostani árfolyam szerint 457 percent kamatot hajt, míg a 3 percentes csak 4.25 percentet. Az állam a maga részéről köteles a 4% percentesekért 4.57 percentet fizetni, míg valódi hitele képviselőjének a 3 percentesnek középárfolyama igazság szerint még a 4 percentet sem kellene elérnie. A conversio azonban a papírbirtokosok szabad akaratától függ, de a miniszter reméli sikerét. A miniszter a rendkívüli budget tárgyalásában először nem a szükségeket, hanem az ezekre fordítható jövedelmeket veszi alapul. E jövedelmi Tárcza. Az uj földesúr.*) Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Hogy jut az ember a legelső kanász kalaphoz? Vendelin úr egészen biztositá magát mindennemű parasztzsarolás ellen. Volt az uradalomnak annyi cselédje, hogy az maga egy kis divisió; aztán volt egy pompás arató-kaszáló gépje, melyet ő maga rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson padlósima földön két percz alatt leborotvált egy boglya árpát. Mi lesz ezzel azt a néhány száz hold repetét leteremteni ? Garai völgyi kaszásai már az ötödik napot izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva engedé őket fáradni s előre sietni, mint a jófutó nyúl a tehenős békát a mesében. Hatodik nap ő is kiszállt a síkra. Hat ökör vontatta ki, egészen e czélra készült lapos keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember izzadt vele, míg beállttá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije sem törött el. Két okos, kitanult és nagyerejű meklenburgi lett a gép elé fogva, tudományáról és lelki nyugodtságáról hirhedett faj, akiben meg lehet bízni. Már most tehát rajta! A gép megindult általános hurrah-kiáltás mellett, a kerekek gyönyörűn forogtak, a motollok pompásan kalimpáztak, a hengerek fogai szabályszerűen kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak sicczegtek hatalmasan a szalmaszálakon. Öt percz alatt le volt borotválva egy akkora szalag, amekkorát egy ember egy nap alatt kaszálna le. A fordulónál a gépet kisérő öreg béres (pardon ! — Altknecht) Konrád, kit Csaszlauból hoztak ide, fejét megvakarva a kalap alatt, igy szólt az igazgatóhoz: — Kegyelmes uram , ez a masina olyan jó masina, hogy nemcsak lekaszálja a repezét, de itt mindjárt helyben ki is csépli, meg is örli. Vendelin úr utána nézett. Ennek bizony igaza van. A ménkűadta gép egészen máskép dolgozott Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón : ott is levagdalta ugyan az árpának a fejeit, de a repeze bugáit meg épen kifejti. Ennek a nyomában nem fognak egyebet gyűjteni, mint szalmát. Vendelin úr meg akarta mutatni, hogy ért a mechanikához ; elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta, megütögette a kerekeket , megolajozta a tengelyeket. No, már most mehet! A furfangos gépnek pedig az a sajátságos belszervezete volt, hogy minél jobban tágultak a metsző hengerei, a jármű kerekei annál sebesebben neki indultak, s ha olyankor aztán az a bolondos kettős golyó ott a korongpergettyűn elkezdett körülforogni, akkor azután ment az a gép magától még azután is, ha a lovakat megállították. És épen valami lejtő következett. A gép természeti súlyánál fogva elkezdett sietni, minélfogva a két meklenburgi egyszerre azt vette észre, hogy nem ők húzzák a szekeret, hanem az tolja őket. A meklenburgi pedig, amilyen csendes okos faj békés előrehaladás korszában, ha egyszer rendkívüli körülmények közé jut, épen olyan haragos. Az első lökés után neki lódult először az egyik, azután a másik s vitték sebesen lefelé az ördögmalmot. — Állítsd meg, orditá, gonoszat sejtve, Vendelin úr, de már későn volt. A gépet és lovakat kísérő négy ember négyfelé hullott az első pillanatban ; maga Konrád béres erős legény lévén, nagy biztoban megkapta két kézzel a sulykereket, az aztán feldobta őt a levegőbe, mint egy macskát, s elhajtta tiz ötnyire a lepezébe. Azzal aztán a neki szilajult masina és lovai elkezdtek egymással versenyt futni, a rúd ketté tört, a gép a két paripa közé furakodott mint egy harmadik nyargaló, pokoli berregésével dühítve a szilaj állatokat, úgy, hogy csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt bevégző garádhoz, tán a gép még egy fél lófejjel hamarább jutott oda, s minthogy ő aztán az akadályt átugrani nem tudta, ott megfeneklett, ahol azután tétlen hevervén, a két hozzá is hrángzott versenytárs által kegyetlenül összerugdaltaték. Mire segítségére siettek, már akkorra egy pár foga hiányzott. Ezt ugyan rögtön vasútra lehet tenni s visszaküldeni Bécsbe ahoz, aki csinálta, hogy készítse el újra. Hanem már most mi lesz a kaszálással ? Nincs más mód, mint neki vetkőztetni minden embert: inast, vadászt, liberiás legényt, kaszát adni a kezébe, próbálja meg, tud-e „mezőt borotválni?“ Ment a munka, ahogy mehetett: csősz, vadász, lovászlegény, kocsis, szakács egymás kezéből szedte ki a kaszát, hogy kisegítse a rendes földmivelő szolgaszemélyzetet. Elv volt, hogy azért a parasztra mégsem szabad rászorulni. Most engedjük őket izzadni s beszéljünk egy kissé másról. Ankerschmidt mindenből azt válogatta, ami legjobb. Neki voltak szarvnélküli tehenei, mindennap tojó tyúkjai és hat mázsára meghízható sertései. Ezeket ő maga hozta Angliából, yorkshirei fajból. Azóta felszaporodtak vagy negyvenre. Soha meg nem öletett és el nem adott belőlük egyet is. Képzelhetni, hogy ezeket a nagy urakat nem terelték ki a csürhére, mint más szegény ember malaczait. Ezek nem jártak a makkra , hanem külön palotájuk volt építve a vadászlak mellett; márványmedenczéből kaptak szakácsfőzte ebédet, vacsorát, két őr állt szolgálatukra, meg egy állatorvos, mindhárom fel volt fegyverezve szuronyos puskákkal , hogy netalántán vakmerő szándékkal közelitő zsiványok ellen megoltal- imázzák a disznókastélyt, mely azonkívül is magas kőfallal volt körülvéve. Mennyire kegyelték a munkásokat, abból is kitetszik, hogy a beütött repcze-veszedelem alatt az ő három gondviselőjük nem kényszerítetett a kaszás népfölkeléshez csatlakozni, ahová pedig a fáczányos kerülőit mind elhajtották. Hát mikor legjobban foly a repcze-kaszálás , egy szép reggel nagy ijedten jön a tisztilakra Kristóf, az egyik disznóőr, jelentve, hogy az éjjel, hogyan, hogyan nem ? ő meg nem foghatja; tizenkettőt a sertésuraságok közül elloptak. Mind egy éves urfiak és kisasszonyok voltak, a legkisebb lehetett két mázsás, ő nem képzeli, merre vihették el, mert a kapu lakattal volt bezárva, s ha a kőfalon emelték át, hát akkor három közül valakinek csak fel kellett volna ébredni a nagy ordításra, mert ezek nem olyan kisasszonyok, akik némán engedték magukat elszöktetni. No ez nagy eset! Maxenprutsch mindjárt mente Jób hirt feljelenteni Ankerschmidtnek. Ankerschmidt maga is haragra gerjedt. Akármijét lopták volna el, csak a yorkshireieket ne! Ez volt gyöngéje. Ezt nem fogja elengedni! Elő kell nekik teremniök a föld alól is. Azért van rend és törvényszék az országban, hogy ily vakmerő tett büntetését elvegye. Rögtön üljön lóra egy lovász-legény s vigye be a székvárosba ezt a levelet doktor Grisáknak, melyben körülményesen le van írva a tényállás, s kéretik a hivatalos eljárás minél előbb. A doctor ne kimélje a költséget, a tetteseknek meg kell kerülniök. Másnap négy fegyveres csendőr jelent meg a kastélyban, Brauhäuser kerületi biztos úr írott parancsával, melyben elrendeltetik, hogy terhes gyanú következtében a három disznó őr a törvényszék elé felkisértessék vallatás végett. — Oh ezek nem tették azt! bizonyozott Ankerschmidt. Régi hű szolgáim. Csak kérem minél előbb hazaereszteni őket. Hanem már most a yorkshirei telep őrizésére három vadászt és csőszt kellett kifogni a kaszálásból. Ennyivel kevesebben lettek. Másnap újra kijött a négy csendőr. Brauhäuser úr azt rendeli, hogy miután a kondások nem akarják a bűntényt magukra vallani, a bíróság kénytelen a vadászokat is szembesíteni velük. Már most tehát a vadászok is beszólitattak. — De csak ereszszék őket hamar haza, mert itt szükség van minden emberre! riadozott reájok Ankerschmidt. Csak tessék várni. Ismét másnap rendesen ott volt a négy csendőr Brauhäuser úr rendeletével, miszerint a vadászok sem vallanak semmit, szembesíteni kell velük a csőszöket. — Jaj, de így önök minden embereimet elviszik, pedig nekem most nagyon kellenek itthon. Nem tehettek róla. Biz azoknak el kellett menni. Pedig hát azok sem vallhattak semmit, mert azok is ártatlanok voltak, mint a kifejtés. A repezében napról napra kevesebb kaszás maradt, már csak a rendes béresek dolgoztak, egyszer aztán azokért is kiküldött Brauhäuser úr, s bevitette valamennyit a városba. Persze, hogy azokat is konfrontálni kellett a többivel. De már erre elkezdett Ankerschmidt szakkermentírozni. Ez már sok! Ez már rettenetes! Ilyen munka idején! Mit gondolnak azok odabent. Feliben marad minden munka. Több belőle a kár, mint a haszon. Egy szép reggel aztán felrendelték minden kocsiját, lovászát, inasát, azokat is benntartották mind. Nem maradt neki más, mind Vendelin úr, meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette, takaríthatta, táplálhatta összes állatait, mintha valami amerikai prairiebe telepedett volna le hatszáz angol mértföldre az utolsó emberlakta földtől. De holnap csak haza eresztik őket? Ha holnap nem, hát holnap után. Biz elmúlt ott egy hét is, mégsem került viszsza senki. (Folytatása következik *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9.12. 13. 14. 16. 17. 20-ik számait. mek pedig: 57%, millió az 1861-iki harminczévi kötvényekből: 10 millió a chinai hadi kárpótlás harmadik részletéből. Ez azonban nem elég a közmunkákra s az oly fontos vasút hálózatok hathatós folytatására. Uj segélyforrás kell. A sóra vetett adó leszállítása 1849-ben nagy jövedelemtől foszta meg az államot. Ajánlja, hogy kilogrammonként 10 centime-mal emeltessék, amit nem igen érezne meg a nép. Ily módon az állam jövedelme 38 millióval emelkedett volna, hanem a császár a franczia iparra fordított különös gondoskodásból azon módosítást vélte szükségesnek, hogy azon iparágak számára, melyek a sót nyersanyagképen használják, ne emeltessék az adó, a mi 5 millióval apasztja amaz összes bevételt, — azaz 33 millióra. Emelendőnek véli a miniszter a czukorra vetett dijakat is — ami 29 millióval gyarapitná az államnak közhasznú munkákra fordítandó jövedelmét. E két adóemelés csak ideiglenes, valamint ideiglenesek a szükségek, melyek fedezésére fordíttatnak. A közvetett államjövedelmeket nagyon emeli a közlekedés előmozdítása, s remélni lehet, hogy idővel az ilynemű jövedelmek fölöslegesekké teszik a most előadott rendkívüli kivetéseket. Ha a fent kitett 67 millióhoz hozzá számíttatik az utóbbi adóemelésből bejövendő 62 millió, az összeg mintegy 130 millióra rúg. Ehez járulnak az 1862-ben nem használandó hitelek, melyek 15—20 milliót tehetnek, így a rendkívüli költségekre van Francziaországnak 1863- ban 130 s talán 150 millió frankja. A munkálatok, mikre fordíttatni fog, külön törvényjavaslatba foglaltatnak annak idejében. Végül a pénzügyminiszter előterjeszti az 1862-iki budgetben teendő helyreigazításokat, mely budget nem az újabb pénzügyi reform idejében készült, miniszteri tanácsos lovag. Ghega jelentése a kereskedelmi miniszterhez az erdélyi vasút Ügyében (Folytatás.) Mellékvölgyek s magaslatok. Miután vasutak építésénél a mellékvölgyek használatának czélja nem egyéb, mint átmászása a völgyeket egymástól elválasztó magaslatoknak : a dolog technikai lényegében fekszik, hogy tárgyalásuk nem az őket képező főfolyamok rendén, hanem mindig azon két hegyhát (magaslat) leírásánál történjék, amelyek annak oldalait környezik. A mellékvölgyeket csak azért kell megvizsgálni, hogy a magaslatok áthágását ki lehessen puhatolni. A Kapus-patak s a Nádas mellékvölgyei, a Körös és Szamos közti magaslat. A Körös vizének a Szamosházi átmenetelénél két magaslat vonja magára a figyelmet. B.-Hunyadtól keletre emelkedik a Risek-Dumbrava hegység, amely a Körös felé medenczét képez, s itt annak vizeit fölveszi. A hegyhát ellenkező oldalán dél felöl a Kapus-patak területére léphetni, a mely a Szamosnak egy mellékvize, resp. mellékvölgye, s Kapusnál a Szamosba foly, mint ez fenntebb meg volt említve ; északra a Nádasnak, hasonlólag e Szamos egy mellékvölgyének van eredete, s az is említve volt, hogy ez Kolozsvárnál ömlik a Szamosba. Ha már a Körös és Kapus közti magaslat kedvező átmeneti pontot nyújt a vasútnak, akkor a Kapus völgye erre nézve mindenesetre alkalmasabb a Nádas völgyénél. Ez azonban csakis a Kis és N.-Kapus közti térről áll és innen a hasonnevű pataknak a Szamosba ömléséig, s e téren, a jobb partot használva, a viz nem igen erős lejtőzését követni , hanem a K.-Kapus melletti s azon felüli téren a völgy zugalaku és csavargós. Fölfelé haladtában az országút, mely N.-Kapuson felülig a víz mellett nyúlik el, eltér a víztől, átmegy a tetőn, N.-Kapuson túl mintegy 14 mértföldnyire átkel egy kis patakon, fölhalad e patak balpartján, még pedig hegyoldalak közt, amelyeknek a déli parton eső része igen meredek. Az első átkeléstől nem messze még egyszer átvonul a patakon, s azután mindjárt egy széles völgybe lép, ahonnan a tetőt áthágva, a Kőrös völgy területébe száll. Még a hegytető elérése előtt vonul el az országút Gyerő-Vásárhely mellett, a mely helység mögött északra látható a Nádas terének felső része; ettől délre, mintegy katlanban fekszik Pányik helysége, így a Kapus-patak területéről a Kőrös területére vezető átmenet és megfordítva, tulajdonképen nincs semmi hegység által szorosan kimutatva, hanem a két völgy választékát egy széles dombterület alkotja, amely a vasúttak átmeneteit nagyon megnehezíti. E nehézségek már korábban sokoldalú tapasztalatok által el voltak ismerve, s én bebizonyítva találtam a szükségességet a Körösvölgyből a Szamosvölgybe leendő átmeneteire nem a kapusi, hanem a nádasi tetőt választani, nemcsak az elsőnek igen nagy magassága végett (20 öl) az elsőhöz képest, hanem a térnek föntemlített dombalakú minőségéért. A Nádas völgy, tulajdonkép a közte s a Körös - völgy közt emelkedő, épen leírt váltető a Kőrösvölgyből Kőrösfő helységénél bejárható, azonban az átmenet, mint ezt a maga helyén látni fogjuk, csakis alagúton eszközölhető. Ezen átmenet Nádas helységén felül, amelyen a hasonnevű viz átfoly, volna eszközlendő. Ez után mindjárt következik a völgynyilás, a mely a Nádas vizét fölveszi; a völgynyíláson túl lefelé egy dombalakú hegyoldal kezdődik. Megvizsgáltam a Nádas völgyét felső részében, a Kőrösvíz magaslatánál s alább Kolozsvárnál is, s a tér minőségét ha nem is tökéletes kedvezőnek, de nem is épen kedvezőtlennek találtam. A magaslattól kezdve a völgyet a mozdonyforgalomra nézve mindig elfogadható lejtőzéssel érhetn el. Meglátandjuk egyátalában, hogy a Körösvölgy legkedvezőtlenebb helyein, valamint az átmetszendő mellékvölgyeken a lejtőzésre és emelkedésre, valamint a kanyarodásokra nézve oly viszonyok léteznek, amelyek a vaspálya építésére nem mondhatók kedvezőtleneknek. A magaslatnak a tenger színe feletti magassága 302,00 öl. A völgytalp magassága Kolozsvárnál 130,00 öl s a távolság a kettő közt 21.331 öl. E völgyek vidéke s a Kolozsvár körüli havasok fában, különösen fenyőfanemekben gazdagok. Épületfa is bőségben van. Kereskedelmi czikket, főkép Magyarország felé, zsindelyek s deszkák képeznek, a melyek különösen Gyalunál s Bánffi-Hunyadnál készülnek s nagy mennyiségben szállíttatnak el. A boósi s aranyosi mellékvölgyek. A boósi tető a Szamos- és Marosvölgy közt. Kolozsváron alul , ettől nem messze , a Szamos jobb partján kevés távolságra egymástól két patak ömlik a Szamosba, a melyek közöl az alább eső a Kolozstól nyugotra fekvő hegyoldalakat mossa. E két patak az éjszaki kisded zugalaku völgyekben ered, a melylyek a Szamos völgyét a Marosvölgy tájaitól elválasztó hegyláncz nyúlványait számosan borítják. A hegygerincz legmélyebb holypadása Boós helységénél van. E hegygerincz túloldalán kezdődik az Aranyos-mellékvölgy területe. A bérczek oldalai Boósnál s Kolzsvárnál különféle alakúakká szakadvak ; a Kolozstól egész a várbérczig nyúló oldal különösen egy szakadatlan sorát mutatja a domboknak s hegynyilásoknak. A Bocsnáli hegyholypadás legalkalmasabb az átmeneteire; a Szamos völgylapályából lassanként fölemelkedhetni, a hegyláncz minden kinyulásait egy vasút fejlesztésére fölhasználhatni, s az érintett két völgyön át két vonallal tehetni kísérletet a bécsi felső terület elérésére. Itt egy alagút fúrását a hegy kúp alakja már kijelölte, s miután ennek alakzata két, egymástól nem távol eső átmeneti pontot enged, terjedelmes tanulmányozás tárgya fog lenni kiszemelni, mely irány lesz az alagútnak adandó, hogy kedvező helyen lehessen a túloldali völgyekbe jutni. A bocsi s kolozsi völgyek hegyoldalai nagyobbára kopárok, a felső fennsikok rétekkel s legelőkkel diszlenek s később a hegyoldalak is buják. Épületanyagot a kemény timpalag (Thonschiefer) nyújt. Kavics elég van a Szamosban. Fát a Kolozsvár megetti szép erdőségekből kellene hozni, mert az említett kis völgyekben s környékükön nem találni kinőtt fákat. Annál gazdagabb ez s az evvel határos vidék sótelepekben : már Kolozsnál vannak sóbányák. Hanem sóban leggazdagabb az Aranyos völgye. Az Aranyosvölgy egy mellékvölgye a Marosnak. Az Aranyos (Auratus, Chrysofor) nem a bécsi hegyláncz déli részén ered, hanem forrása tovább van nyugatra, a Bihar nevű havasban; később keletre foly, Tordán más jelentékenyebb helységeken átvonul és Soós-Sz.-Mártonnál a Marosba ömlik, miután útjában több apróbb folyót magába fogadott. Azt állítják, hogy ezen folyó aranyhomokot hord magával, a miből valószínűleg Auratus neve ered. Annyi bizonyos,hogy Tordánál a leggazdagabb sótelepek egyike van, a mely tény a városnak s vásárainak nagy jelentőséget kölcsönöz. Mint hallám, innen nem messze vasmérczek s vasbányák is léteznek s ezenfelül a völgy az országút vonalában s különben is elég népes s számos helységgel van ellátva. A bocsi tetőtől az Aranyos völgyén lefelé a keleti oldalon láthatni egy a vaspálya kifejlődésére kedvező hegyoldalt: ez képezi baloldali lejtőjét egy kis mellékvölgynek, mely az Aranyosvölgybe benyúlik, de nem Tordára, hanem attól keletre, Egerhegyre vezet, úgy hogy tovább minden akadály vagy emelkedés nélkül vezethetni a Vasutat a völgyön egyenesen a Marosig. A bocsi tetőtől közvetlen Tordáig nem lehetne épen kedvezőtlen tértől félni a vonalra nézve, hanem Torda és Felvincz közt le a Marosig egy hegyet találna a vonal, a melynek áthágása emelkedésre s igy tetemes munkálatra kényszerítene. Ezen akadály elkerülhetése végett vizsgálatomat nem folytattam ezen irányban, amelyen az országút is építve van, hanem a völgy hosszában s úgy találtam, hogy az Aranyos lassudad lejtői s völgylapálya a valódi technikai vonalt adják. Többet erről az illető részletes javaslatoknál. A Nagy-Küküllővölgy egy mellékvölgye a Marosnak, mivel a Nagy-Küküllő-folyam — Cumullus — mintegy 2 mfldnyire Fehérváron felül a Marosba, t. i. annak balpartján, ömlik. A Nagy- Küküllő völgye Erdély legszebb s legtermékenyebb völgyei közt tán a legtermékenyebb; hegységek környezik ugyan, de széles és nyilt s nagyobbára terjedelmes völgylapályból áll. Némely hegyoldal, főképen a jobb parton, kopár, s helyenként porhanyó földből van alkotva, de azért a vasútra nem egészen kedvezőtlen; mindamellett e czélra csak a balpart volna használandó. A Küküllővölgyet a Marosvölgygyel sehol sem köti állóhíd össze; az összeköttetést révek tartják fenn. Én a Küküllö völgyét egy a jobb parton fölfelé rész szekérúton utaztam keresztül. Az országút is ezen a felén van, de nagyon távol a víztől, mert azt Balázsfalvánál elhagyván, éjszak felé foly a Kis-Küküllö völgyébe s csak Medgyesnél ér újra a Nagy-Küküllövölgybe, hol egyúttal a szebeni országuttal egyesül, a mely tovább halad Segesvár és Héjasfalva felé. (Folytatása következik.) Gazdasági s kerested, tudósítás, Pest, jan. 25. Az idő borult, szelíd. A gabonapiaczról nincs semmi jelenteni valónk. M. -Sz.-Mikós, jan. 22. Tegnapi heti vásárunkra,ámbár az utak jók, kevés gabonát szállítottak. A nyerészkedők is folytatják lassan vásárlásaikat, de csak búzát és kukoricát vásárolnak, egyéb gabonának nincs kelete. A zabot is keresik. Áraink : búza 4 ft 70 kr, kétszeres 3 ft 80 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft, árpa 2 ft 60 kr osztrák mérő. Veszprém, jan. 22. A gabona üzlet nálunk is pihen. Az egész vevés adás csak az elkerülhetetlen napi szükségre szorítkozik. Mostani piaczi áraink: búza 5 ft 75 kr—6 ft, kétszeres 4 — 4 ft 50 kr, rozs 3 ft 70—80 kr, árpa 2 ft 50—60 kr, kukoricza 3 ft 25—40 kr, zab 1 ft 80—90 kr, bab 4 ft 50 kr, köles 3 ft 50 kr mérőnként. Pécs, jan. 22. Gabonaárak pozsonyi mérővel : búza 4 ft 16 kr, 5 ft 10, kétszeres 3 ft 80 kr—3 ft 90 kr, rozs 3 ft 54 kr— 3 ft 60 kr, árpa 2 ft 70—80 kr, zab 1 ft 80—90 kr, kukoricza 3 ft 30—40 kr, hajdina 2 ft 40 kr. N. -Várad, jan. 24. Huzamos idő óta üzletünknek életereje nagyon meggyengült, a forgalom igen silány, a pénzszűkenagy, a hitel megszűnt, ezen három fötényezőnek ilyeni állása mi ránk nagyon sajnosan hat, s kiváltkép ha a pénzszűke átkos léte a vidéki üzletbe fészkeli be magát, akkor a terményező, mint a kereskedő, a balsors dühe alatt nyög. Tegnapi hetivásárunk ép oly gyéren volt, mint az előbbiek, látogatva, hozatalok gabnanemüben nem igen nevezeteseknek mondhatók, mert a kereset sem volt oly nagyon élénk. — Piaczi áraink következők : Tiszta búza 8—9 ft, rozs 5 ft 80 kr—6 ft, tengeri 6 ft, erősen tartja magát, zab 2 ft 60—80 kr. Szeszben szinte nagyon pang az üzlet, 22 kroniteréjét lehet szélűbe 30 fokú árut kapni, szilvapálinka 18—20 ft kis csebre, törköly pálinka 14—15 ft, ó bor 12 ft, uj bor 10—11 ft, nagy csebre. r. 1. — M i s k o lcz, jan. 18. Buzapiaczunkon régóta egyforma latyhaság uralkodik, mert az eladókként szereplő vidéki termesztők országos vásárokon kivül pénzelés végett ritkán, s mondhatni csak akkor látogatnak be, ha a már állandósulni látszó (!!!) katonai megszállásokkal fogyasztják európai hirü vendégszeretetöket, — s igy nagy mérvbeni eladásokról hallani sem lehet, a mi pedig napi szükségletek fedezésére köztünk elfogy, említésre sem méltó csekélység. — A felvidék darázs karcsú szekereihez is csak elvétve , ritkán van szerencsénk, mintha csak haragba élnénk egymással, — s ha megakad mégis egy-kettő, azokon bizonyosan helybeli kereskedőink fülig borotvált nyerészkedő geschäftczimborái ólálkodnak. — Mai hetivásárunk a hó szakadatlan szakadása, sűrű pelyhelése miatt a szokottnál is hitványabb, s miért is az alább következő árakat nem vevők — de eladni szívesen Vegyes tudósítások. — Katonai határőrvidék. A „Sürgönyben olvassuk. Hogy a horvát-szlavon katonai határőrvidék népgazdászati állapotába jobban beletekinthessünk, azt összehasonlítjuk Horvát- és Szlavonország tartományi területével. A horvát és szlavón tartomány statistikai adatok nyomán 1856 és 1857 évekből 3,182,600 jh.-t, vagy 318/3 ausz. □ mérföldet foglal magában és termőföldekben 2,921,733 holdat bir. Ebből műveltetik 1,322,254 hold, műveletlen marad 1,599,479 h., terméketlen föld pedig van 260,867 h. A termőföld áll 890,147 h. szántóföld,374,984 hold rét és kertekből, 57,124 h. szőlőből, 325,898 h. legelőből, 1,253,260 h. erdőből és 20,330 hold tenger, tavak és mocsárokból. A horvát-szlavon katonai őrvidék, azaz a likáni, otocsáni, ogulini, sluini, mindkét báni és varasdi, úgy a gradiskai és bródi határezredek, a karlopagói, zenggi, kostaniczai, petrinjai, bellovári katonai határőri községek Ivínics és Brod várakkal — 2,792,559 h. 1352 □ öl, vagy 279 ausz. □ mérföldet foglal magában. Ebből 1,203,548 h., 898 Q öl szántó- és iparföld, 1,572,468 h., 269 □ öl legelő, erdő stb. és 16,563 h., 285 □ öl terméketlen föld. A szántó- és iparföldek tesznek 887,085 h., 529 □ öl szántóföldet, 266,399 h., 67 □ öl rétet, 29,841 h., 166 □ öl gyümölcsös kertet és 20,223 h., 139 □ öl szőlőket. A tartományi területen tehát egy □ mértföldre termő és mivelt föld esik 4154/, h. — a horvátszlavon katonai őrvidéken pedig egy □ mértföldre 4309/2 h., tehát több 155/, holddal. Terméketlen földekben pedig a horvát-szlavon tartományi területen egy □ mértföldre 5844/g a katonai határőrvidéken pedig ellenben 5689/3* hold, tehát 155/3 holddal kevesebb. Szántóföldekből esik Horvátország és Szlavóniában egy □ mértföldre 2796/6 h., a horvátszlavón őrvidéken ellenben 3176/6 h., tehát 3795 holddal több. Horvátország és Szlavónia a legközelebbi népszámlálás után bir 851,516 benszülött lakossal és 33,145 idegen lakossal, úgy 108,138 házzal, így egy □ mértföldre esik 2779/3 lakos és 339 ház; e szerint egyházra 82 lakos. A horvátszlavon katonai őrvidéken az 1860. évi összeírás szerint van : 696,395 lakos és 68,447 ház. E szerint esik egy □ mértföldre 2493., lakos, 245 ház és egy házra 10 2 lakos. A tartományi terület tehát mértföldenkint 285,9 lakossal és 947 házzal többet számlál, ellenben a katonai őrvidéken egy házra 2 lakossal több esik. Horvát- és Szlavónországban egy lakosra 1.0 h. szántóföld, az őrvidéken pedig 1.3 hold szántóföld esik, tehát 0.3 holddal több. Mi a horvát-szlavon tartományi terület marhalétszámát illeti, áll az az 1857-ki összeírás szerint 118,322 ló, 1219 öszvér és szamár, 368,846 szarvasmarha, 148,542 juh, 420,123 sertés és 27,702 kecskéből. Egy □ m. földre esik tehát 3714 ló, 3 öszvér és szamár, 1158 szarvasmarha, 466 juh, 1351 sertés és 87 kecske. A horvát-szlavon katonai őrvidék az 1860 összeírás szerint birt 99,434 lóval, 317 öszvér és szamárral, 312,582 szarvasmarhával, 284,514 juhval, 367,391 sertéssel és 95,427 kecskével. Egy □ m. földre esik tehát 356 ló, 1 szamár, 1154 szarvasmarha, 1018 juh, 1315 sertés és 341 kecske. Horváth- és Szlavonországban egy hold szántóföldre esik 0.12 ló, 0.1. szarvasmarha, 0.l6 juh, 0.47 sertés és 0.36 kecske, — a határőrvidéken akaróktól tudakozom ki; — tiszta búza mérője: 4 ft; kétszeres m. 3 ft 68 kr; gabna m. 3 ft 40 kr; árpa m. 2 ft 15 kr; zab m. 1 ft 35 kr; kukoricza m. 2 ft 70 kr; kása m. 5 ft 80 kr; borsó m. 6 ft; lencse m. 6 ft 50 kr. Szomorúan irom, hogy a belkereskedelem az említettem pangó termény kereskedéssel egyforma lépést tart. Nagy árak és üzletpangás, miről beszél az „adó“ és „vevő“ sokaság; ennek okául a dolgok mélybe pillantók az „átalános pénzetlenséget, bájtalan meddő farsangokat, párosodási kedvtelenséget, s főleg e világbarntságot“ emlegetik. — Bár mi legyen oka, szomorú okozatai a szégek hullása — átváltozása napirenden vannak. Végül vessünk egy futó pillanatot a földben lévőkre is — melyek sűrü feltámadása édes mindnyájunknak szivünkön fekszik. — Már már kétségbe estünk a tartósan hideg és hótalan tél miatt, — azonban egy hét óta vetéseinken il magas a lassan kint zsírrá válandó takaró, — s igy ahol „el nem késett“ — nincsen panasz. 1. 1.